29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kálnoki Norina összes RPG hozzászólása (73 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 31. 18:59 Ugrás a poszthoz

március 26. délután


Will kérdésére egy nagy sóhaj az első reakció.
- A kviddicsnek vége. Kilenc hónapig mindenképp, azután pedig ki tudja.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt az első gondolat ami megfogalmazódott bennem. És elítélendő, vagy sem, ez az érzés elnyomott mindenféle boldogságérzetet az első napokban. Nem csak arról van szó, hogy mi lesz a karrieremmel. Én ezt nemcsak karrierként fogtam fel, nekem ez jelentette a kikapcsolódást is, a szórakozást. Elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne ha terhesen is folytatnám, hisz láttam már ilyet a suliban is, de hamar elvetettem az ötletet. Egy jól irányzott gurkótalálat, és ott helyben vetélek el a seprűn ülve. Nem lehetek ilyen felelőtlen.  
- Will... szerinted rossz anya leszek, ha az első gondolatom az volt, hogy ezzel tönkrement amiért dolgoztam? Amiért elvégeztem a mestertanoncit, és amiért feláldoztam a szabadidőmet? - A plafonra nézve próbálom visszatartani az előtörő könnyeket. Én próbáltam máshogy felfogni a dolgokat, de az első pár nap leginkább a letargiáról szólt, holott a legcsodásabb dolog történik most velem, ami egy nővel és egy pár életében megtörténhet.
- Nem indultam jól az anyaság terén. Viszont eltelt egy hét és... azt hiszem észhez tértem - törlöm le az arcomon leszaladt könnycseppet.
Legbelül végig örültem neki, de a másik felem mégis csak a rossz dolgokat sorakoztatta fel bennem, ami nem volt rám jó hatással.
- Én nem szeretnék addig várni. Jót tenne, ha anyával is tudnék beszélni már. És az esküvő miatt úgysem tudjuk eltitkolni. Kérdezősködni fognak, ha úgy döntünk, hogy eltoljuk, ha pedig nem toljuk el, úgyis látni fogják. Húsz hét rengeteg idő - válaszolom,- És egyébként sem vagyok olyan súlycsoport, hogy el tudjam rejteni. Szerintem egy hónap és látszik majd - simítok végig a hasamon.
Tényleg jó lenne, ha el tudnám mondani anyának. Persze Will is nagy segítség, de ebben a helyzetben anya is tudna tanácsokat adni.
- Persze nem azt mondom, hogy kürtöljük világgá, de legalább a szűk családi körnek elmondhatnánk - nézek fel rá.    
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. április 13. 18:02 Ugrás a poszthoz


Rosara|Világkupa|csiniben


Rengeteg ember. Ez volt az első gondolatom. Rengeteg ismerős, ez volt a második. Lépten nyomon ismerős arcokba botlottam, hol volt sulis társakba, hol csapattársakba. Persze mindenkinek volt egy-két jó szava hozzám, pár perces beszélgetések, és érdeklődő tekintetek a visszavonulásom miatt. Jóformán Willel két szót nem tudtunk rendesen váltani, mióta megérkeztünk, pedig kézenfogva sétáltunk a tömegben. Valaki mindig félbeszakított minket. Persze nem mondom, hogy nem élveztem a társaságot, mert akkor füllentenék. A Viperák a pótcsaládom, velük mindig szívesen beszélgetek.
Éreztem, hogy Willnek böki a csőrét, hogy mindig felismer valaki és leállunk beszélgetni, de leginkább az, hogy a vége mindig az, hogy megkapja a te tehetsz erről nézéseket, amit az én bocsánatkérő pillantásom követ. Közösen döntöttünk róla, hogy amíg nem muszáj nem szólunk a baba érkezéséről senkinek, úgyhogy el kellett viselnünk most ezt. Lassan úgyis arra a pontra érkezünk amikor már nem tudjuk tovább titkolni, hiszen egyre látványosabb. Annak aki ritkán lát, főleg.
Az újabb ismerős közeledtére elengedtem Will kezét, hadd menjen tovább az eredeti úticélunk felé, Sebbyhez. Majd beérem.
Így is volt, nagyjából tíz perc elteltével már én is folytattam az utam a fiúk felé.
- Hát ez jobb, mint a karácsony! Miért nincs minden évben? Szia, Sebby - ölelem át kis családunk jó barátját - Örülök, hogy látlak.        
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:37
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. április 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

március 26. délután


Nagy kő esik le a szívemről, amiért Will ennyire jól fogadja. Mélyen belül tudtam, hogy nem kell attól tartanom, hogy ne támogatna, vagy rosszul reagálná le, hiszen szeretjük egymást, akartunk gyereket, és hát hiába jött korábban a tervezettnél, akkor is a miénk. Talán keresztbe húzta a számításainkat, és le kell mondanunk néhány dologról miatta, de cserébe egy másik álmunk valóra válik.
Elmosolyodom, amikor Will eszembe juttatja a szűk családi körének kismillió tagját.
- Jó, ezt nem gondoltam át - törlöm meg az arcom, - Majd lesz, ahogy lesz. Az esküvő meg... hát, talán április végén még rám jön majd a ruha.
Tavasszal tényleg szép esküvők szoktak lenni. És legalább nincs se túl meleg, se túl hideg. Végül is, elsülhet ez még jobban is, mint ahogy egyébként lett volna.
- Hallottad? - teszem rá a kezeim a hasamra, - Kapunk cukorkát is.
Will mindig tudja mi az, amivel elcsábíthat. Néha úgy érzem, ilyen esetekben egy tízéves szintjén állunk. Édességgel rávehetőek vagyunk szinte mindenre, kibékülni, vagy jobb kedvre derülni, mindegy, csak evés legyen a vége.  
Feltápászkodom Will öléből, megvárom amíg bezárja a gyengélkedő ajtaját, és kézenfogva elindulunk hazafelé, útbaejtve a cukrászdát.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 1. 17:51 Ugrás a poszthoz


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


Három és fél napja vagyok a világ legboldogabb kismamája. Mondjuk ezt előtte is mondtam, nem hittem volna, hogy lehet fokozni, de úgy tűnik mégis. Jól jött ez a nagy adag boldogság az elmúlt hetekben, a kisebb melankólia után. Április közepére az életem újra rendeződni látszott. Will mindenben támogatott, anya is segített, és munkát is kaptam, amit élvezettel csinálok, ugyanis előkészítős gyerekeknek taníthatok kviddicset.
Majdnem négy nappal ezelőtt pedig megtörtént Willel közös életünk eddigi legfontosabb eseménye, az esküvőnk. Ezt persze megelőzte a nagy bejelentés a családunkban, amit szinte mindenki örömmel fogadott a kezdeti sértődöttség ellenére. A drága édesapám nehezményezte, hogy míg az anyukáink tudtak róla, ő csak később értesült a dologról. Meglepő, de a hír tehát nem terjedt el az anyukáktól a többiekig, legalábbis tudtommal.
Az esküvő másnapja óta az olaszországi nászutunkat töltjük, aminek tervezett programja természetesen a nyolcaddöntő aktuális meccse is.
- Milyen jó, hogy egy órával előbb jöttünk! Legalább nincs még akkora tömeg.
Régebben nem különösebben zavart volna, de mióta várandós vagyok, néhány dolog megváltozott. Na nemcsak a gömbölyödni kezdő pocakra gondolok, hanem olyan dolgokra, mint például a répautálat és a piros színű ételek imádata.
A sátrak közt sétálva előbukkan néhol egy-egy árus, akik különböző ajándéktárgyakat árulnak, zászlókat, sálakat. Én direkt magamra vettem a zöld tavaszi kabátomat, hogy egyértelmű legyen a hovatartozásom. Alatta a fekete felsőben már jól kivehető a kis Big Mac-em, nem kell már takargatni tovább, mondhatjuk, hogy publikus lett.    
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 6. 14:37 Ugrás a poszthoz


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


- Nekem sincs kedvem nyalogatni a sebeidet a bunyó után.
Nem viccelek, az egyetlen hely, ahol elviselem az agressziót, az a kviddicspálya. Jó, persze ha mégis arra kerülne a sor, hogy a drága férjem leáll valakivel verekedni, valószínűleg nem én adnám neki a következőt, de biztos nem viselném el a társaságát, amíg le nem nyugszanak a kedélyek, úgyhogy remélem nem gondolta komolyan.
Az első perctől kezdve mióta tudjuk, hogy szülők leszünk, Willben beindult valami apatigris üzemmód. Ha esik, ha fúj, ha vihar jön, ha tömeg van, ha rosszul vagyok, ha jól vagyok, ő mindig aggódik és óv mindentől. Azt már megbeszéltük, hogy valószínűleg ő lesz az, aki mindig pánikolni fog, de ez nem baj addig, amíg én nyugodt tudok maradni. Most úgy érzem, ez nem esik majd nehezemre, de majd meglátjuk.
- Jól vagyunk. Mindketten. - Megállok, és magamhoz húzom Willt, aki mindig fél lépéssel előttem sétál. Egy puszit nyomok az arcára, és odahúzom a kezét a pocakomra, hátha érez valami mocorgást, esetleg rúgást, hogy elhiggye, tényleg minden a legnagyobb rendben van.
Nagyjából két hete nagyon rosszul voltam, egész nap alig hagytam el a fürdőszobát, és akkor Will nagyon megijedt. Tudom, hogy nem lepődik meg a rosszulléteken, hiszen gyógyító, jobban tudja hogy milyen folyamatok mennek végbe a testemben nálam is, mégis felülkerekedik rajta az apa és férj, aki ennek tudatában is képes halálra rémülni.
- Ő ma nem jön ki a meccsre? - érdeklődöm Sebbyről, ha már szóbajött a német barátocskánk.  
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 10. 19:38 Ugrás a poszthoz

Kyle
pocak

A szokásosnál sokkal korábban indultam el otthonról. Talán a nyárias idő vonzott egy nagyobb sétára, vagy csak nem tudtam ellenállni az erdei gyümölcsös fagyi gondolatára. Nem tudom.
Mire megérkeztem a kapuhoz, a fagyinak már hűlt helye volt, viszont a lábaim már széket kívántak a nemesebbik felem alá. Mostanság könnyebben elfáradok, ráadásul a meleg idő is rátett egy lapáttal. Kezdek eltunyulni, ez nem jó.
Még majdnem a fele hátravan, hát mire odaérünk mi lesz itt?
A tanári még a szokásosnál is üresebb. Persze nem meglepő, még tart az óra. Egyetlen nő ül bent, akit csak látásból ismerek. Odaköszönök neki, és végre leülök a helyemre, az ablak mellé. Nem is igazából az én helyem, mivel én csak hetente egyszer-kétszer járok be, de itt ilyenkor sosem ül senki. Valószínűleg délelőttös az illető, mindenesetre én remekül elhelyezkedem az asztalánál minden alkalommal. Még néhány cuccom is van az egyik fiókban, névsorok, mappák, ilyesmik.
Kihúzom az említett fiókot, és előveszek belőle egy fehér mappát, amiben a tanmenetet írtam össze.
- Labdák, ütők és játékosok - olvasom magamban a mai óra témáját.
Tudtam jól, mikor megkaptam az állást, hogy a gyerekek kevésbé fogják élvezni az elméleti oktatást, mint a gyakorlatit. Őszintén megértem őket, én is szívesebben játszanék és gyakorolnék velük, de féltem elvállalni. Egy jól irányzott gurkó nagy kárt okozhat bennünk, nem akartam kockára tenni a fiam épségét. Mindezek ellenére, a kis lurkók izgatottan figyelnek rám minden alkalommal, úgyhogy egy szavam sem lehet.          
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 15. 20:21 Ugrás a poszthoz


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


Válaszképpen Will szemöldökhúzogatásaira, tettetett szigorral nézek a kék szemekbe. Tudom, hogy viccel, hogyne tudnám. Ő is tudja, és én is, hogy nem vagyok már kis butus tinilány, hogy elolvadjak a macsóktól a motorosdzsekijükben, akikről lerí, hogy kéthetente cserélnek barátnőt, és minden bunyóban ott vannak. Egy gyereket hordok a szívem alatt, nem is akárkiét. Valakiét, akivel már ötödikes korom óta együtt vagyok, együtt élek, és akit szeretek. Nem tudom, talán túl érett hozzáállás, vagy túl uncsi, de én régen is mindig inkább a biztonságot preferáltam, az állandó dolgokat. Miért is akarnék olyannal lenni, aki ezeket nem tudja megadni?
- Nem is szeretnélek. - Ezzel pontot teszek az egész verekedős-macsós téma végére. Alapból sem nehéz kihozni a sodromból, de a terhesség alatt még ingerlékenyebb lettem, úgyhogy nem akarom felhúzni magam, hogy aztán mindenki végighallgathassa a hegyi beszédemet. Meg hát, a nászutat sem akarom elrontani összeszólalkozásokkal. Olyan szép eddig minden, minek elrontani?
Szinte máris elfelejtem az előbbi gondolataimat, amikor Will érintését megérzem. Nemrég vettem észre először, hogy a baba rugdosni kezdett. Folyamatosan próbálkoztam megmutatni Willnek, elkapni a pillanatot, hogy ő is érezze, de sokszor nem sikerült. Pedig ha a kádban ülök mozdulatlanul, már jól látszódik, hogy a víz hullámozni kezd.
- Áh, ez még semmi. Lesz ő még erősebb is - mosolyodom el.
Végül is még csak az ötödik hónapban vagyunk. Bőven van ideje erősödni, de megmosolyogtat, hogy Will mennyire el van ájulva. Már most imádja a kölyköt, pedig még meg sem született.
Vigyorogva megrázom a fejem, és lesütöm a tekintetemet a mellettünk elsétáló pár pillantására. Igazából semmi rosszallás nem volt bennük, csak valamiért jobbnak láttam nem felvenni a szemkontaktust. Will úgyis őszinteségi rohamot kapott, majd ő kimagyarázza magát, ha arra kerül sor.
- Akkor menjünk inkább - nevetek, és elkapom a kezét, hogy magam után húzzam a lépcsősor felé.
Annyira még nem nehézkes a lépcsőzés, egész normális ütemben érünk fel a helyes sorba.
- Hű, tényleg jó a kilátás, Sebby nem hazudott. - nézek körbe a lelátóról a pályára és környékére - Nem tudom, hogy mit remélek jobban. Hogy pörgős lesz a meccs, és le sem tudjuk venni a szemünket a pályáról, vagy hogy néha lesz lehetőségem elszaladni pisilni.
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. május 24. 18:41 Ugrás a poszthoz


Nászút * május 4 * Új-Zéland - Írország meccs * pocakkal


- Neeem! Teljesen félreértetted, amit mondtam - legyintek - Nem szeretnélek most verekedni látni, nem pedig téged nem szeretnélek. Érted? - magyarázom gesztikulálva, olyan hanglejtéssel, mintha valami mesét olvasnék fel. A húgom szerint gyakran csinálom, amikor nem akarok veszekedést generálni, és azt mondja hatásos.
Igazság szerint a testvérek közötti bunyóval nincs semmi bajom, mi is rengeteget verekedtünk Hajnával, mégis normálisak lettünk. A legtöbbek szerint.
- Meglepődnék, ha óriásbaba lenne. A mi testalkatunkból ítélve nem nagy a lehetősége - nézek végig magunkon. Én mindig is vézna voltam, -apám szavaival élve- de van benne igazság. Kamaszkoromban mindig azt hitték, hogy anorexiás vagyok, pedig nem, imádok jókat enni, de ez mégsem látszik meg rajtam. Will szintén nem egy nagydarab ember, de hát még bármi lehet a fiunkból. Láttam már olyat, hogy két pici szülőnek nagy babája született. Végül is az a jó, amikor van mit fogni rajta, nem pedig olyan, mint egy kis béka.
Will reakciójára és puszijára csak mosolyogva forgatom a szemeim.
Egy picit elfáradtam a sétában, úgyhogy leülök a helyemre a lelátón, és amint Will is elfoglalja a sajátját, az ölébe pakolom a lábaimat, és sóhajtva ránézek.
- A lábaim olyanok, mint egy elefánté, és sajognak - nézek az említett testrészre, ami mostanában előszeretettel dagad fel boka-tájéknál.
Egyébként nem szokásom nyavalyogni a terhesség mellékhatásai miatt. Tudom, hogy Will akkor is szeret, ha megnyúlik a bőröm és bedagad a bokám. Vagyis nagyon ajánlom neki.  
Utoljára módosította:Kálnoki-Payne Norina , 2018. május 24. 18:42
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. június 6. 17:47 Ugrás a poszthoz


Rosara, a ceremónia előtt, április 7

- Köszönöm - válaszolok a bókra.
Ha minden igaz, Sebby nem tud a terhességről, ahogy még senki más sem, kivéve, ha Will idő előtt kikotyogta, bár nem hinném. Sebby most még azt mondja, hogy csinos vagyok, de egy kis idő múlva valószínűleg már úgy fogok kinézni, mint aki lenyelt egy kvaffot. Egyelőre csak kevésbé anorexiásnak tűnök, ami egyébként nem vagyok, csak ilyen piszkafa alkatot örököltem. Mindig mondták, hogy jó modell karrierem lehetne ezzel az alkattal, de sajnos nem vagyok hozzá elég magas. És amúgy is több kedvem van seprűn ülni, mint kifutón járkálni.
- Áááá, dehogy van baj vele - legyintek, majd halkabbra fogom a hangom - Majd a meccs után mesélek!
Direkt nem némán tátogom oda Sebbynek az utolsó mondatot, hiszen csak ugratom Willt, igazából nincs vele semmi baj. Na jó, azon kívül, hogy néha rendetlenséget hagy a konyhában, és persze... hogy nem szereti a diós bejglit.
- Melyik nap lesztek? - érdeklődöm Sebbytől.
Örülök neki, hogy újra játszik. Rossz az, amikor az ember nem csinálhatja azt, ami a szenvedélye.
Ééés helyben vagyunk. Éreztem, hogy Will kicsit aggódik, amiért ide jövünk, hiszen csak nemrég tudtam meg, hogy a kviddicsnek számomra annyi. Hiába csak egy huzamosabb ideig, ez a felismerés akkor is mellbe vágott.
Igyekszem nem mutatni a külvilágnak, és próbálom óvni Willt is, mert az én hibám, hogy így érzek, és nem tudok vele mit kezdeni. Majd később talán jobb lesz. Sebby is kilábalt valahogy, és újra játszik. Nekem is menni fog.    
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. augusztus 19. 08:23 Ugrás a poszthoz

•him• | me



Codyval elindulni valahova a világ legegyszerűbb dolga, ha ő is úgy akarja. Indulás előtt meghamizik, büfizik egyet, pelust cserélünk és megy a babakocsiba. Ha tele a pocak, a világból kisétálhatunk, őt nem zavarja. Alszik, vagy a kedvenc babakocsiban fekvő tevékenységét űzi, a falevelek nézegetését. Nagyon tetszik neki, ahogy a szellő megmozgatja a zöld leveleket, ilyenkor egy hangja sincs. Szép lassan pedig elringatja a popóját a járgány, és elalszik. Ezzel eddig semmi gond sincs, egy tökéletes baba mintapéldája. Igazából az is, csak ma valamiért tovább óhajtott szunyókálni a szokásosnál, így kicsit megkésve, de elindultunk. Baglyot küldeni Majának már nem volt sok értelme, úgyhogy negyed órás késéssel érkezünk a csónakházhoz. Cody laposakat pislogva néz ki a babakocsiból, amikor bocsánatkérő pillantással lecsücsülünk melléjük.
- Ne haragudj, Cody picit tovább aludt, mint szokott, és megcsúsztunk - ölelem át üdvözlésképpen volt csapattársamat, majd két kislányára nézek mosolyogva. Nem először találkozunk már, így nem ér meglepetésként, hogy mennyire gyönyörűek.
- Szia, Klara - mosolygok a nagyobbik pöttömre, aki éppen a szandáljával van elfoglalva. Hihetetlen milyen nagy már. Emlékszem, akkortájt született, amikor utolsó éves voltam a mestertanoncin. Maja hárommal alattam járt, és akkor tette le a VAV-ot. Keringtek róla pletykák az iskola falai közt, és sokan nem nézték jó szemmel a dolgot. Én akkor már ismertem, hiszen együtt játszottunk a Viperáknál. Ha a pletykálkodók látnák most őket, tudnák, hogy alaptalanul vádolták, mert szép család lettek Lewyvel és a lányokkal.
Cody nagyobbra nyitja a szemeit, esze ágában sincs aludni, főleg, miután megállt a popsija alatt a kocsi. Nemrég kezdte el próbálgatni a hangját, és most is nagyon erőlködik mondani valamit, végül kiprésel egy t, és némi nyálat a szája szélén. Odanyúlok a rongyijával, és letörlöm.
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. augusztus 29. 13:16 Ugrás a poszthoz

•him• | me



Hiába törölgetem az arcocskáját, a nyál folyamatosan újratermelődik a szája szélén, végigfolyva a rugdalózóján. Mosolyogva sóhajtok egyet. Nincs értelme másodpercenként törölgetni, ha nagyon olyan lesz, egy kis folttisztító bűbáj hamar rendbe rakja. Ha netán visszajönne a büfi mellett még valami kis ajándék, az ügyesen szinte soha nem az ő ruhájára megy, hanem az enyémre.
Leterítem Majáék mellé a világoskék kis pokrócunkat, és hátrafektetem Codyt. Hason szokott aludni, de most annyira fel van élénkülve, hogy azon nyomban jajveszékelne, ha aludni kéne. Nem szólva arról, hogy magától úgy sem tud elaludni a pokrócon. Azt hittem meg tudom szoktatni vele, hogy saját magát altassa el, de még mindig csak úgy jön álom a szemére, ha ringatjuk a popóját.
- Minden oké. Apa dolgozik, mi meg addig teszünk-veszünk otthon, igaz, Manócska?
Cody fölé hajolok, és pisze-piszézünk, mert attól újabban mindig mosolyogni kezd. Most is fogatlan vigyorra húzódik a kis arca, és mellé sikít egy rövidet, jelzi, hogy jó kedve van.
- Az első pár hét nehéz volt, a rengeteg éjszakai ébrenlét, etetések... de szerencsére nagyon jó baba, nincs vele gond. Ügyesen átalussza már az éjszakát, így mi is többet tudunk pihenni Willel - fordulok Maja felé, hogy komolyabb választ adjak a kérdésére - És ti? Jól bírjátok a két aprósággal?
Azt mondják, ha az első babán túl van az ember, a második már könnyebben megy. Van benne valami, hiszen már belejött a pelusozásba, és talán nem ijed meg attól, ha hirtelen nem tudja, mi lehet a sírás oka, hanem hideg fejjel tud gondoskodni a gyerekről. Legalábbis én így képzelem, és remélem, hogy így is van, mert ha Willel majd a következő csöppséget tervezzük, már jó lenne egy picit ügyesebben nekivágni. Persze egy szavam sincs, mindketten az elejétől fogva talpraesetten álltunk a dolgokhoz.
- Egész jól - nevetek - A házat Will lekezelte hőhűtő-bűbájjal, így azzal nincs gond, de a kötelező napi sétánkon azért megérezzük. Elvileg ruhát is lehet hűteni vele, de azzal még nem próbálkoztunk.
Végigsimítok Cody arcán a nyálkendőjének csücskével, mire elégedett arcot vágva lehunyja a szemét.
- A suli egyáltalán nem hiányzik, a kviddics annál inkább - elhúzom a számat egy pillanatra, gyenge ponthoz érkeztünk - Te nem tervezed, hogy visszamész a csapathoz?
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2019. április 2. 19:51 Ugrás a poszthoz


x joy | x norina

Nem tudom megállapítani, hogy mennyi ideje fekszem. Valahol az álom és az ébrenlét vékony határán táncolok, hol fél lábbal itt, hol fél lábbal ott. Az egyetlen dolog, ami kiránt az álomból, az a nővér hangja és érintése, ahogy óvatosan felpofoz, és azt mondja, ideje megetetni a babát. Nem mond mást, mégis minden alkalommal érzem a rosszalló tekintetét magamon. Egyik alkalommal, amikor ébren voltam, hallottam, ahogy azt mondja a másik nővérnek, hogy szülés utáni depresszióm lehet. Milyen csúnya szó ez.
Amikor nem vagyok magamnál, belesüppedek egy álomba. Nem is igazán álom, hiszen az elmúlt egy-két óra - talán több - megtörtént eseményeinek szilánkjai kergetőznek ilyenkor a fejemben.
Újabb és erősebb fájás készülődik. Megtámaszkodom a konyhapulton, és érzem, ahogy a hideg veríték lecsurog a hátamon. Jason idegesen járkál fel-alá mögöttem, a fülén a telefon folyamatosan kisípol. Will nem elérhető. Fél füllel hallom, ahogy Cath és Annie a szobájukban Codyt próbálják lefoglalni. Könny szökik a szemembe. Nem is a fájdalomtól, sokkal inkább a kétségbeeséstől.
Aztán a következő.
Jason a karjába kap, és elindul velem a kijárat felé. Hisztérikusan zokogva ütöm a mellkasát az öklömmel. Nem akarok menni. Meg akarom várni Willt, hiszen már itt kell lennie a közelben. Megígérte, hogy így lesz. De a telefon még mindig csak sípol.
Itt, mintha rosszul vágtak volna meg egy filmet, a helyszín hirtelen megváltozik.
Zokogva szorítom Jason kezét a műtőben. Az orvos még engem is túlharsogva mondja, hogy még egy utolsót nyomjak, aztán megpillantom a kezében a vörös kis csomagot, Joyt. Hallom, ahogy felsír.
Az agyam egy hátsó kis zugáig eljut a külvilág zaja, lépéseket hallok. Biztos a nővér az. Aztán csak visszazuhanok az álomba.
A kezemben tartom Joyt. Tiszta Will. Az erős barna hajfürtök, az álla... Aztán rápillantok a fülére, és még mindig potyognak a könnyeim, de felnevetek. Szépvölgyi fül.
Újabb ugrás.
Jason leül az ágyam melletti székre az alvó kislányommal a kezében, aztán visszateszi mellém, a baba ágyba. Ráteszem a kezemet a térdére, és megkérem, hogy menjen haza. Egyedül szeretnék lenni.
Ezek az emlékképek pörögnek egymás után a fejemben most is, akárcsak egy végtelen film, amikor látszólag békésen alszom, és mellettem a kislányom szuszog. A folyamatos sírástól vörösre dagadt szememet csak közelebb lépve veszi észre az ember. Különben minden igazán idilli.  
Kálnoki-Payne Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2019. május 12. 17:55 Ugrás a poszthoz


x joy | x norina

A hirtelen felhangzó éles gyereksírás még álmomban is utolér, elszakítva az untig ismételt képsoroktól. A szemem csak lassan nyílik ki, még nincs hozászokva a fehér falakról vakítóan visszaverődő fényhez. Egy halk nyögéssel fordulok oda rögtön az ágyam mellett lévő kiságyhoz, ám a mozdulatsorban megállít valami. A szemem sarkából mozgolódásra leszek figyelmes, ahogy egy ismerős alak sziluettje kibontakozik az ablak előtt.
- Will? - A hangom rekedt, a szemembe pedig könnyek szöknek - Will! - Egyik könnycsepp folyik le az arcomon a másik után, ahogy lassan felülök az ágyban, és a meztelen talpam a hideg követ éri. Imbolyogva állok két lábra, és amikor elindulok a férjem felé, hirtelen megérzem a kézfejemben a fájdalmat.
- Sssz - szisszenek fel.
A jobb kézfejemből hirtelen mozdulatra kitépődött infúziós tű halkan koppan a földön, körülötte pedig rögtön egy, kettő, három vércsepp jelenik meg, vörösre színezve a fehér követ. A vér keskeny csíkban folydogál le végig a mutatóujjamon, közben pedig még sírni is elfelejtek. Minden inger egyszerre ér el a tudatomig, Joy szűnni nem akaró sírása, a férjem felbukkanása, a fájdalom. Az érzés leterít, magával ragad, a lábaim pedig felmondják a szolgálatot. A kórházi ruha alól meztelenül kikandikáló térdeim visszhangozva koppannak a kövön.
- Will... - Hagyom, a hajam hadd hulljon az arcom elé. Nem akarom, hogy lássanak, és látni sem akarok. Bárcsak most azonnal visszasüllyedhetnék az álomba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Kálnoki Norina összes RPG hozzászólása (73 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel