28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Adam Kensington összes hozzászólása (4371 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 136 ... 144 145 [146] Le
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 1. 21:21 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | az ajtóban | x

Tegnap éjjel ki sem mozdultam a házamból, ezért úgy gondoltam, ma esetleg a boltba elfáradhatnék legalább, ha már rendszeresen ilyenkor szoktam. Ezzel talán már számolnak Ilosvai úrék is, legalábbis mindig vár rám valami üzenet vagy egyéb érdekesség. Ezért jó kötelességekre kényszeríteni magad, hogy legyen, ami akkor is kicsal a lanyha semmitevésből, amikor semmi kedved kilábalni belőle. Ami nálam ugye elég általános. Az élet viszont nem habos torta, többszáz évnyi főleg nem, bár engem ugyebár az se villanyozna fel, ha az lenne.
Ismerős árnyalak veszi hosszú lépteit személyemben a falu esti békéjében, mígnem elnyel a bolt. Felnyomom a varázslat hajtotta lámpákat, noha nekem nincsen szükségem rájuk, ezzel jelzem a külvilágnak, hogy itt van valaki, szabad a bejövetel. Hiába régi, nyikorgós a parketta, nem nyög bakancsom alatt, ahogy a pulthoz sétálok. Előveszem alóla a papírokat, átnézem, mik történtek az elmúlt napokban, van-e bármilyen új, különleges az árukészletünkben, vagy olyan vevői igény, amibe beletört még szakavatott mestereink bicskája is.
Valaki nagyon siet odakint, pulzusa és légzése mindennél jobban árulkodik erről. Nem egy könnyed, éjjeli futásról van szó. Az illetőnek célja van. Az üzlet előtt lelassít, kifújja magát. Ide jött volna? Felpillantok az ajtó felé a bőrkötéses jegyzetekből és hamarosan érkezik a kopogás. Becsukom szépen a vaskos füzetet és indulok a bejárathoz. Nem sietem el, magas, sötét formám viszont hamar kivehetővé válik odakintről. Nemsokára nyitom az ajtót és megfoghatatlan, hátborzongatóan nyugtató tekintetemmel végigmérem a fiatal lányt. Nem mondok semmit, csak félreállok az útból és élettelenül lendítem hosszú, fehér kezem, groteszk komornyikként invitálva beljebb a kedves érdeklődőt, bármi hozta is ide.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 1. 23:40 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

A bagolyköves kétszer is meggondolja, bejöjjön-e. Ez mondjuk elég szokatlan a fajtájától. A Mágustanoda lakóit már a kezdetektől egy külön kategóriaként kezelem. Jellemzőjük a meggondolatlan, önveszélyes, merész viselkedés. Nála kivételesen nincs szó ilyesmiről. Viszonylag kevés ilyen akad köztük, ám minden alkalom becsülendő. Nem azért, mert imádom, ha rettegnek tőlem, hanem mert hasznosnak tartom, ha így tesznek. A saját érdekükben.
Berakom mögötte az ajtót és komótosan lépek utána. Finoman megrázom a fejem, jelezve, hogy ebből ne csináljon gondot, nem zavar. A mozdulattól hosszú hajam kicsit még jobban arcomba sodródik. Elsétálok mellette nesztelen járásommal, vissza a pulthoz, behúzódva mögé, miközben hallgatom. Kifejezéstelen, sima vonásokkal veszem tudomásul, miért érkezett, aztán ismét felnyitom a bőrkötéses jegyzetfüzetet. Nem szólt ugyanis Szilvia nekem, legalábbis nem láttam üzenetet tőle sehol, evégett lapozok a legfrissebb oldalra, hátha csak elkerülte valami a figyelmem. Vékony, sápadt ujjamat az írásra bököm és húzom rajta végig, így tallózva. Semmi.
- Miben tudok segíteni? - szólalok meg végre monoton, rekedtes baritonomon, vetek egy pillantást a lányra, aztán magamhoz veszek egy darab papírt, rákörmölve zseniális, ám alapvetően pokróc alkalmazottamnak, hogy legyen szíves jobban figyelni az üzenetek átadására, mert itt van éppen egy vevő, akinek nem tudtam a jöttéről, pedig kellett volna; ezt a lapot pedig becsúsztatom a vaskos jegyzetkötetbe és lezárom. A kis boszorkánynak nem fogom az orrára kötni Szilvia bakiját. Mindenkivel szemtől szemben vagyok kemény, a hátuk mögött pedig védem őket. Megerősítést tehát nem kap tőlem bár a lány, viszont állok szolgálatára.
Fél tőlem. Szerintem ugyan nem tudja, kivel is van pontosan dolga, ám félni fél tőlem, valószínáleg egyszerűen miattam, mint jelenség miatt, másfelől pedig a szokatlan légkör miatt, ami övez engem és amiatt a -valószínűleg számára még ismeretlen- fény miatt, ami régi tekintetemben ül. Látom, hallom, érzem rajta. Szíve fülemben kalapál, vére buzgón áramlik. Nincs mit tennem ez ellen. Ha nyugtatni próbálnám, csak jobban felizgatnám. Mit mondhatnék? Ne izguljon, nem harapok? Ez egy részt nem helytálló, másrészt semmit nem javítana a helyzeten. Úgyhogy csak lassan pislogva, türelmesen szemlélem őt, várva, hogy megtudjam, miért tért be hozzánk. Kétlem ugyan, hogy többet tudnék tenni érte, mint Szilvia vagy Ilosvai úr, ám kolléganőmnek biztos megvolt rá az oka, hogy hozzám hajtotta.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 7. 15:48 Ugrás a poszthoz

jelölésre buzdítani érkeztem:

Jelölések - 2019.09.06. 21:51
Melyek voltak a nyár legjobb játékai?
Lehet RT, NRT, a Bagolykőben, Bogolyfalván, Európában. Többször nem jelölhető ugyanaz a játék  és júniustól augusztusig jelölhettek. Küldjetek baglyot!  Love

Határidő: 09.21. 23:59

*az eddigi emberfogyasztás témában bölcsen hallgat a vámpír *
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 7. 21:44 Ugrás a poszthoz

vagy egy orvossal vagy egy pszichopatával. vagy a hárommal egyszerre KATT
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 7. 22:53 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2019.09.07. 22:00
Akkor már bejövök én is, hogy legyen szép egyensúly Grin

mármint a vérfarkas-vámpír arányokra gondolsz?

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 7. 23:38 Ugrás a poszthoz

szépen, igen. így kezdődnek a mágusviccek:
a vámpír és a vérfarkas bemegy az OFFba...
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 8. 00:00 Ugrás a poszthoz

ja mert vicsorognunk kéne egymásra, igaz? hát az elmarad. főleg, hogy az avatarjainkon úgy festünk, mint akik hatalmas sakk játszmában vannak

boldog éjfélt Cool
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 11. 23:54 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Semmilyen vonásokkal hallgatom őt. Pedig a zongora említése felkelti az érdeklődésem. Csak hát látni ezt nem igazán lehet rajtam, ahogy nagyjából soha semmi mást sem. Bár, akik közel állnak, idővel ráállnak rezdüléseimre és érzékelik az árnyalatnyi különbségeket, amik véleményemet, hangulatomat jelzik. Lassan kibontakozik, milyen ügyben fordult a bolthoz és nem csodálkozom, hogy kolléganőm elküldte. Mondjuk ki: lepasszolta nekem. Nem azért, bár elég meredek az egész, legalábbis nekem elképzelésem sincsen, ez hogyan volna kivitelezhető, semmi Ördögtől való nincs abban, amit szeretne, csak éppen...
- Ez nem igazán a szakterületünk - kezdem ezzel, miután végighallgattam.
- Így sajnos azt sem tudom, megvalósítható-e - vallom meg neki, hiszen álltatni sem szeretném. Nem kezdek neki felsorolni, akkor mégis mivel foglalkozunk itt. Ha rákérdez, akkor természetesen tájékoztatom. Addig minek traktálnám olyanokkal, amik neki jelenleg nem fontosak? Mire megy vele, hogy bármilyen mugli dolgot varázslattal működővé tehet, vagy hogy mágikus ketyeréket vásárolhat, ha egyszer neki egy zsebre vágható zongora kell? Hm. Na várjunk csak...
- Viszont nagyon sok olyan szintetizátor van már a piacon, ami hangzásban kiválóan hoz egy zongorát és egy táskában bárhova elvihető. Ezek már rendelkeznek beépített memóriával is, amik igény szerint rögzítik a lejátszott dallamot. A vízállóságát szerintem meg tudjuk oldani, illetve nyilván felrúnázzuk, hogy működjön mágikus környezetben is - jutok aztán persze egyből néhány javaslatra, amit megosztok a lánnyal, végig ugyanabban a színtelen tónusban beszélve, fiatal, izgatott vonásait figyelve. Bátran használok varázstalan kifejezéseket, mert ő is használt ilyeneket, így feltételezem, nem okoz gondot a számára megértésük. - Ezeknek persze megvan az ára - bólintok nyomatékosan, hogy ne ringassa magát semmilyen ábrándban azt illetően, hogy könnyen megfizethető vagy egyáltalán bármennyire az a számára ez. És akkor még csak magáról a hangszerről beszélünk, a rajta végrehajtandó bűbájokról egyáltalán szó sem esett.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 12. 01:23 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Sejtettem, hogy így fog reagálni. Teljesen természetes, a halandók ilyenek. Van egy elképzelésük és foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, ugyanúgy fogódzva bele, mint a múltba. Ilyen az is, hogy egy szintetizátor az nem az igazi, az mű, illetve az is ilyen, hogy lecövekelnek egy régi, ismerős élménynél. Nem mondom, hogy ez hiba vagy elítélendő, azonban rengeteg mindentől fosztják meg magukat. Én, aki mindüknél idősebb vagyok, joggal sírhatnám vissza a régi, szép idők klasszikus remekeit, keserű ízzel a számban, hogy ez itt már nem ugyanaz. Mégsem teszem. Ők viszont már tizen-huszonévesen elkezdik, az újabb generációk felett törve pálcát. Most mindezt persze nem az előttem álló lányról mondom, csak miatta jutott ez eszembe. Az öröklét átka és áldása, hogy már semmi nem tud számodra igazán csak önmaga lenni, hisz túl sok össszefüggést látsz. Nem általánosítás, csak tapasztalat.
- Igazából, amilyet akarsz - felelem neki egyszerűen. Zseniális mindaz, amit ezek az eszközök tudnak ma már. Pontosan a kényes zenészek, a vájtfülűek miatt hoztak össze a szoftverfejlesztők olyan hangszereket, amik visszaadják nekik az élményt. A fizikait nyilván nem. Nem olyan billentyűket nyomsz le. Csomó mindent nem adhat vissza. De erre mondják, hogy valamit valamiért. El kell engedni bizonyos berögződéseket.
A táskaméret bemutatásához körbenézek, kutatva tekintetemmel valami megközelítőleg azonos nagyságú tárgy után, majd mivel semmi megfelelőt nem látok, egyszerűen lerakom magam elé a pultra kezeimet, éllel támasztva, tenyereimet egymás felé fordítva, a távolsággal illusztrálva, miről beszélünk. Igazából úgy másfél laptop hossz lehet, amit felvázolok. Utána meg mutatom a szélességét is, ami meg vékonyabb egy notebooknál. Simán az oldalára vagy hátára dobja az ember egy megfelelő hátizsákban.
Miközben terveit ecsetelgeti az anyagi megoldásokat illetően, kihúzódom a pult mellé, mert nem kell ez a hivatalos, eladói stílus. Félrebiccentem kicsit fejem, kezeimet zsebre teszem. Nem ismétlem meg, hogy nem értek ahhoz, amit a zongorájával szeretne és ennél fogva azt sem tudom, lehetséges-e. Szóval nem biztos egyáltalán, hogy el kell adnia. De mivel úgysem fogja, mielőtt minden más lehetőséget sorra nem vett, így nem vágok ezzel közbe. Bólogatok csak hangos gondolkodására. Nyilván attól függ, milyen márkáról és típusról van szó, azonban az értékesítése járható út lehet egy olyan darab felé, amit ő szeretne. Szólni ehhez egyelőre nem szólok.
Hogy értek-e egyáltalán ezekhez a hangszerekhez? Pislogás nélkül nézem őt pár hosszú másodpercig, majd megnyalom kicsit a számat és körbenézek a helyiségben.
- Igen - adom meg velős, mély hangú válaszom, nyomatékosan nézve vissza a diák szemébe. Konyítok valamit hozzájuk, hiszen körülbelül azóta foglalkoztatnak, amióta a középkorban először fogtam lantot a kezemben. Neki ezt persze nem kell tudnia. Nincsen rám írva és tudom, sok a kontár, aki beszél bele a levegőbe mindenről, anélkül, hogy bármi fogalma lenne róla. Na most nem egy ilyennel van dolga. Amit nem tudok, azzal kapcsolatban hallgatok - az úgyis jól megy -, vagy közlöm, hogy nem tudom. Mint azt tettem a zongorazsugorítással. Viszont, amit közkinccsé teszek, azt nagyjából készpénznek lehet venni. Ezzel azonban csak az lehet tisztában, aki ismer bármennyire is, vagy akiben van kellő helyzet- és emberfelismerés. A többségben nincs.
- Mutatok egy hasonló szintetizátort - közlöm vele, kihúzva fehér kezeimet zsebemből és hosszú lépteimmel lazán elsétálok mellette a kijárat felé, aminek apró csengője jelzi, hogy elhagyom a boltot. Mindjárt jövök.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2019. szeptember 12. 01:27
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 16. 07:16 Ugrás a poszthoz

szép jó reggelt... már ha létezik ilyesmi
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 16. 07:27 Ugrás a poszthoz

ja én most megyek lefeküdni
noha álmodóilag csak fejben

mi az, ami már nem túl korai?
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 16. 07:40 Ugrás a poszthoz

aranyos vagy, de ne kavarj meg:
ha jó éjt kívánsz, kikelek az ágyból
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 16. 08:00 Ugrás a poszthoz

nem tudom, a többiek szoktak-e álmodni, én igen, úgyhogy az teljesen jó kívánság
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 19. 22:25 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Bólogatok. Igen, sima szintetizátor súly.
- Biztos lehet tollpihe könnyű is - vonok vállat. - Ezt nem tudom megmondani. De megkérdezhetem - ajánlok neki megoldást annak ellenére, hogy azzal én nem szolgálhatok. Nem tudok varázsolni, nincs varázserőm, így csak felületes a tudásom a hétköznapi mágiát illetően. Ami kifejezetten a kütyökkel kapcsolatos, azokban talán már jobban otthon vagyok. Illetve minden bizonnyal kértek már ilyesmit Ilosvai úréktól és nem hiszem, hogy gondot okozna nekik. Azonban egyes kategóriájú hangszereknél tényleg szükségtelen. Bár, ha ragaszkodik a zsebrevágást megközelítő kényelemhez, az talán még a mesternek is fejtörést okoz.
Szerencséje a kis boszorkánynak, hogy ahhoz aztán jóval több kell, hogy én kijöjjek a béketűrésből. Úgy százszor több. Vagy ezerszer. Túl sok baromságot viseltem már el életemben ahhoz, hogy egy ilyen semmiség bármilyen szinten megérintsem. Szemforgatásom is puszta megszokás, nincsen mögötte neheztelés. Csak eleve abszurd személyem miatt mindez jóval súlyosabbnak hathat, mint ami. Megrázom mindössze fejemet helyes szabadkozására. Nincsen semmi gond. Ne izgassa magát ezen! Pontosan tudom, hogy értette.
Nagyjából egy percig hagyom aztán magára. Ezalatt hazasuhanok erdei házamba, előkotrom és magamhoz veszem a szintetzátort, végigsimítok a rámnyávogó Aramison, ránézek a békésen alvó Kírára, és itt sem vagyok. A többi macska is berohan a nappaliba, mikor meghallják, hogy megjöttem, azonban akkorra hűlt helyem marad. Pontosabban egy kis szellő, amit gyors helyváltoztatásom kelt mindig. Én már a boltnál vagyok. Nyílik ajtaja ismét.
Lógatom magam mellett fehér kezemben a könnyű szintetizátort. A Yamaha legújabb fejlesztése. Rémes, mennyire nem törtek még be a piacra ezekkel a modellekkel, csak a hozzám hasonló csodabogarak csapnak le rájuk. Tény, nem két knútba kerülnek. Viszon a fő oka az érdektelenségnek az, amit az imént taglaltam: az emberek nem tudnak elrugaszkodni. Hiszen egy zongora nem lehet ilyen lapos, ilyen súlytalan! Az nem zongora! Ha nem lenne az, hogy csinálnám vele ezt, amit most fogok?... Lerakom a szép, hosszú, egyszerű vonalú, fekete hangszert a pultra, bekapcsolom és hosszú ujjaim már táncolnak is rajta. Chopintől csendül a Fantaisie-Impromptu Op. 66, lágyan, kegyesen kezdve, aztán rögtön a közepébe vág, féktelenül cikázik. Arcom rezdületlen, fejem mozdul csak, ahogy figyelem szaladó kezeimet, a mozgó billentyűket. A zene mintha egy koncertteremben szólna, mind hang, mind játékminőségre. Csak az elejét prezentálom, aztán szépen, stílusosan fullasztom be. A lányra nézek, hogy mit szól. Mármint nem hozzám, hanem a digitális zongorához. Ja mert különben ez inkább digitális zongora, mint szintetizátor. Nincs benne annyi fakszni.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 20. 14:38 Ugrás a poszthoz

hogy elbeszélgetett itt Cas és Jack hajnalok hajnalán
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 24. 20:24 Ugrás a poszthoz

- és? régóta jársz ide az offba?
- igen, bár mostanában kicsit ritkábban.
- és most miért vagy itt?
- a Cas-Jack romanceért
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 25. 00:08 Ugrás a poszthoz

rég?... a rég az elég relatív
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. szeptember 26. 20:45 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Értő fül a betért érdeklődőé. Érzem és látom rajta, ahogy a velejéig hatol játékom. Nem arról van szó, egy ilyen zene megérint minden kicsit is érzékeny embert, viszont megvannak a fokozatok és változatok. Ő például ebből a kis bemutatóból pontosan a helyemre tesz engem magában. Legalábbis már biztosan nem fogja megkérdezni, értek-e a hangszerekhez. Bólintok az elismerő szavaira.
Mást is tapasztalok rajta azon az alapvető zavartságon, izgalmon kívül, amit a halandók tanúsítanak a közelemben. Több gátja van neki, mint az átlagnak. Úgyhogy megütközik azon, mennyire közel merészkedett. Elkapom a pillanatot, mikor rádöbben. Ám ez nem állítja meg abban, amit szeretne. Lepillantok a digitális zongorára, aztán már éppen felelnék, amikor elárulja, elnyerte a tetszését javaslatom. Örülök. Mondani viszont egyelőre nem mondok semmit, csak felé fordítom a pulton a pianot. Parancsoljon csak!
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. október 10. 22:16 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Nekem ez a bolt sokkal inkább hobbi, mint munka. Nem az anyagiak miatt csinálom. Nem vagyok rászorulva erre egyáltalán. Egyszerűen szeretem a vagyonom olyasmikbe fektetni, amik nyomot hagynak. Amik érnek valamit. Amik a közt szolgálják. Elvileg jó kereskedő lennék ezen elgondolásommal, hogy mindent a vevőért, azonban nem gondolok magamra kereskedőként. Csak annyira, mint akármi másként, amiket kipróbáltam, amikbe beletanultam a számtalan év alatt. Nem igen érint hát meg, hogy nem csak betért, de vásárolni is szeretne és hogy erről én győztem meg. Ez valahogy így van rendjén. Ahogy az is, ha nem így történik.
Játsszon csak nyugodtan! Kellemes látni, mikor valaki így nyúl egy hangszerhez. Ilyen alázattal. Sokszor egy tökéletes hangsor sem ér túl sokat, ha ez nem társul hozzá. Oldalra biccentem fejem, így hallgatom a bagolykövest, figyelem mozdulatait. Nem feszült, mert jelenlétem a térbe olvad. Csak egy forma vagyok a térben, amin picit fennakad a hang, ám egyebet nem tesz. Fájdalma tapintható, mikor ott kell hagyja a zongorát. Ő nem köszöni meg a lehetőséget, én meg nem tapsolom meg játékát. Nincs szükség egyikre se. Minden magáért beszél.
- A tied lehet - közlöm vele monoton baritonomon, odapillantva az ultramodern pianora. Kijelentésembe nem vegyül feltételekhez kötés, tartozás elkönyvelés, sem bármi, ami arra utalna, hogy cserébe kérnék valamit most vagy majd a jövőben, vagy bármilyen hátsó szándékom volna ezzel. Nyilván, merész húzás ez a részemről. Pontosan tudom, hogy nem hétköznapi, amit művelek. Csakhogy nekem az.
- Elhozom majd a tartozékait is - folytatom a tervezgetést, mintha csak megegyeztünk volna róla, hogy természetesen minden további nélkül átveszi tőlem, ettől a számára vadidegen árnytól ezt a méredrága hangszert.
- De gondolom, itt hagyod még felrúnáztatni - sétálok el mellette, be a pult mögé, hogy megint fellapozzam a vaskos jegyzetünket. Pennát fogok és elkezdem körmölni a Yamaha adatait Ilosvai úréknak, meg a kedves vevő igényeit. Közben azért számítok rá, hogy a lányka feleszmél és nem fogja érteni, hogy most akkor tényleg neki akarom adni csak úgy, vagy mi van, meg talán azzal jön majd, hogy ezt nem fogadhatja el. Készen állok ennek a meccsnek a megvívására. Nem először csinálom. Ám addig is békésen jegyzetelek, arcomba lógó hajjal.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. október 20. 01:55 Ugrás a poszthoz

ez még bőven éjfélünneplés. főleg egy ilyen szép számmal, mint 12:12
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. október 20. 21:30 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Míg egy hidegben kölcsönadott sálnál vagy egy már kiolvasott könyvnél a "tied lehet" odamondás eléggé egyértelműen vehető annak, hogy az illető egyszerűen odaadja a másiknak a holmit, szintén fennáll némi hitetlenkedés lehetősége, hogy csak így? Hát még egy ilyen finom, nehezen felbecsülhető értékű hangszernél.
- Nem bocsátom áruba - felelem semmilyenül, jegyzetelgetve tovább. - - Kipróbálásra, véleményezésre kaptam, azon meg már túlvagyok. Csak néha nyúlok hozzá - mesélem ezt el neki, tudtára adva, hogy ezzel nem károsít anyagilag. Azzal se károsítana, ha fizettem volna érte, mert nekem ez nem számít, csak hát ezt az emberek nem nagyon értik meg. Gondoltam, elmondom ezt neki, hátha így könnyebben csúszik az ajánlatom. Mint említettem, fel vagyok már vértezve ezekre a helyzetekre.
- Neked adom - pillantok fel rá. - A tiéd. Ingyen - használok hát ezúttal félreérthetetlen kifejezéseket, miközben felegyenesedem és a szőke boszorkány felé fordulok, lefelé pislogva rá. Egyelőre nem csukom még be a füzetet, hátha kiderül még felírni való, illetve van is még adat, ami kell majd tőle.
- A felrúnázása vagy megbűvölése lesz az egyedüli költséged. Azt majd Ilosvai úrék tudják megmondani, mennyi lenne pontosan. Amennyiben nem engedheted meg magadnak, nyugodtan átgondolhatod még, mi feltétlen szükséges vagy esetleg dönthetsz úgy, hogy később végezteted csak el - tárom elé lehetőségeit, ismét bemutatva, hogy akadnak ám nekem körmondataim is, ha kell, csak nem osztogatom őket feleslegesen. Viszont a potenciális vevőt illik megfelelően tájékoztatni. Fürkészem közben vonásait, immáron világos-e számára minden.
- De... véradománnyal is ki lehet váltani az összeg egy részét - fordulok és intek fehér kezemmel az ezt hirdető pergamen felé, ami a pult mellett felfüggesztve olvasható. - Már amennyiben nagykorú vagy - érkezik rá vissza tekintetem. Érzékeim azt súgják, az. Vagy a határán áll minden esetre.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. november 9. 00:25 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Amikor egy újságírónak elküldenek egy lemezt, hogy írjon róla véleményt, nem kérik utána vissza az albumot. A kritikája, a publicitás ennyit bőven megér. Amikor kipróbálásra juttatnak el valakihez egy terméket, való igaz, értéktől függően általában inkább legfeljebb fizetnek neki érte valamit, ám magát a holmit nem kapja meg. De van, aki igen. Van, akinek az esetében nem merül fel, hogy utána visszaigényeljék tőle, sőt, már az elején leszögezik, hogy természetesen az az ő példánya. Velem ilyen megesik. Mert a megjegyzések, amiket hozzáfűzök, nem szimplán egy ilyen zongora árát térítik meg, hanem új távlatokat nyitnak. Titkom annyi, hogy az a fajta halhatatlan vagyok, aki kihasználja többszáz év előnyét és nem fukarkodik a meglátásokkal, ha azoknak értelmét látja. Egyszerűen csak megrázom hát fejem, éppenhogy. Nem, nem kell visszaadnom. Rosszul hiszi.
Végigpillantok rajta, mikor előáll jogos kérdésével. Nem végigmérően teszem, egyszerűen csak jelzem, hogy ezt a választ nem kívánom elhamarkodni. Mintha a többivel vagy bármi mással úgy rohannék. A kérdése meg nem azért jogos, mert hátsó szándékaim lennének, hanem mert másoknak szinte kivétel nélkül azok lennének. Kisebbek, nagyobbak. Honnan tudhatná, hogy én vagyok az a bizonyos kivétel? Ugyanis, ha akarnék tőle valamit, nem kéne méregdrága hangszerekkel elhalmoznom. Megvannak nekem a magam módszerei és egyikben sincs szerepe az anyagi javaknak.
- Csak nem állhatom, ha bármi kárba vész - közlöm békés, mély hangomon. - Nálad jobb helyen van, mint nálam - zárom ezzel rövidre magyarázatomat, visszautalva arra, amit mondtam, hogy jelenleg az én tulajdonomban ez főleg csak porfogó. Rengeteg hangszerem van, amiket bár megbecsülök, ez csak egy közülük. Neki nem lesz az. Meg az is hozzátartozik, amit most nem kezdek taglalni neki: az otthoniak gyűjtői darabok, amik ráadásul bizonyítottam kiállják az idő próbáját. Ez a piano stramm darab ugyan, még nem tudhatjuk, meddig tart ki. Őt egy életen át szolgálja majd, ez igen valószínű. Azonban egy emberöltőnyi minőség nekem kevés arra, hogy őrizgessem.
Nagykorú. Az jó. Viszont kezd erős gyanúm beigazolódni, mely szerint nem tudja, ki, mi vagyok. Megérkezik kérdéshada, én meg csak rezdületlenül nézem őt. Elpillantok lassan a pergamen felé újfent.
- Nekem lesz - felelem és lesütöm kicsit a szemem. Nem azért, mert szégyellem magam, hanem neki akarok teret adni ezzel. Hogy anélkül dolgozhassa fel, amit mondok, hogy telten üres tekintetem rajta függne. Persze, ezzel nincs vége válaszomnak, hiszen ez még így félreérthető. Sápadtságomból, állandó letargiámból sokan következtetnek arra, hogy beteg vagyok. Lehetne hát emiatt szükségem az adományra. Azonban nem erről van szó.
- Táplálékul - teszem hozzá, komótosan elrendezve pár ingóságot a pulton a piano mellett, és csak kisvártatva vonom vissza rá pillantásom. Meg se fordult a fejemben, hogy ne tisztázzam, mire gyűjtünk. Szép mese lenne ez a gyerekek megsegítésével, jótékonykodással, noha egy rászoruló tényleg van itt: én. Nekem minden adomány jól jön. Nekem ez drágább, mint bármi. Nem csoda, hogy fizetségül szolgálhat a boltomban. Ráadásul ténylegesen emberéleteket ment. Azoknak az életét, akikét nem oltom ki az önkéntes adományozóknak hála. Minden esetre érdeklődve várom, mit lép erre. Sok forgatókönyv van a fejemben, amiket mind tapasztalataim ihlettek. Kiváncsi vagyok, most melyik jön sorra.
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: 2019. november 18. 20:55 Ugrás a poszthoz

Adam Kensington - 2019.11.15. 23:01 - Jelölések
Közkívánatra...

Melyik karácsonyi daltól mész a falnak?
illetve, ha már témánál vagyunk, akkor...
Melyik az az ünnepi szám, amelyikért oda meg vissza vagy?

Így november második felével közeleg az időszak, amikor megszólalnak a száncsengők a távolban és a rádiókból is egyre több karácsonyi zene szól. Adjátok ki magatokból, melyik az a szám, amivel aztán tényleg hagyjanak titeket békén! Viszont akkor már kérjük, azt is áruljátok el, melyik ünnepi szerzemény a szívetek csücske!

Jelöltjeiteket bagolyposta útján várom!

Határidő: 2019. november 24. éjjel

Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
online
RPG hsz: 1221
Összes hsz: 7916
Írta: Tegnap, 21:38 Ugrás a poszthoz

Juhász Laura
szombat este | a pultnál | x

Elfogadja a hangszert. Helyes. Fölösleges azt mondani, hogy vigyázni fog rá. Tudom, hogy vigyázni fog, de különben meg tőlem azt csinál vele, amit akar. Az ajándék azé, aki kapja és a tulajdonával szabadon rendelkezik. Soha nem értettem azokat, akik ellenőrizgetik, mihez kezd valaki a tőlük kapott holmival. Ilyet én aztán nem fogok csinálni. Ettől még persze értékelem a szavait. Szeretem az őszinte udvariasságot.
Bólintok. Igen, igaz. Ezek szerint tehát hallott azért már valamit rólam. Mélyen csodálkoztam volna, ha nem. Hiszen csaknem köztudott vámpírságom. Bár azt is meg kell hagyni, hogy sok olyan legenda keringhet egy ilyen kis mágustelepülésen, aminek viszont még az alapját is nagyítóval lehetne keresni.
Egészemben dübörög heves szívverése, ám önkontrollom jó ideje olyan szinten áll már, hogy még csak nyugtatni se igazán kell magam. Agyaraim maradnak a helyükön, fejem tiszta. Nem úgy, mint szegény diáklányé. Visszafogottan pánikol, ahogy azt illik, és bizarr érdeklődésbe kezd.
- Mindegy, milyen - felelem csöndesen, egyszerűen. Valójában persze van, amit jobban szeretek. Van, ami finomabb. Viszont ezeket nem a felsorolt típusok határozzák meg (noha a 0 negatív csaknem mindig pazar), hanem egyszerűen az ember. Ettől még nem hazudtam, tényleg lényegtelen, milyet kapok, csak kapjak. Nincs részem a válogatás luxusában. Azt sem szándékozom a navinés orrára kötni, hogy ő például kifejezetten ízlene.
Válaszom után elsétálok a pult mögötti fal jobboldalán nyíló ajtóhoz, ami a raktárba vezet. Pár pillanat múlva sápadt kezeimben egy hosszú dobozzal a térek vissza, amit kihajtogatok és szépen belehelyezem a pianot, lezárom és felcímkézem, hogy be tudják majd azonosítani Szilviáék.
- Akkor itt hagyod felrúnáztatni vagy már elvinnéd? Jelenleg csak az alapokkal rendelkezik. Nem lehet rajta túl sokat játszani - árulom el neki, hogy valamit azért már tettünk rá. Muszáj volt, mint minden elektronikus hangszeremre, különben nem tudnám megszólaltatni őket a falu és az iskola közelében. Mondjuk nem vagyok biztos benne, hogy képes-e most tovább társalogni velem legújabb szerzeményéről, hiszen enyhe sokkban van. Nem gond, ennél több egyeztetés már úgysem kell.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Adam Kensington összes hozzászólása (4371 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 136 ... 144 145 [146] Fel