Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az estémet a Fővárosi Ispotályban töltöttem. Egy beteghez hívtak. Nem volt egyértelmű a diagnózis. Segítettem benne a gyógyítóknak. Megvizsgáltam én is a pácienst. Sajnos, mint kiderült, annak volt igaza, aki a súlyosabb betegség mellett tette le a voksát. Úgy negyed órája végeztem ott. Most érkezem meg a faluba. Olybá tűnhet, mintha idehoppanálnék, hiszen egyszer csak feltűnök a település szélén. Pukkanás viszont nem kíséri megjelenésem. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem hoppanálva jutottam ide. Nem tudok hoppanálni. Nem vagyok varázsló. Soha nem voltam. Csak éppen villámgyorsan mozgok. Mint minden fajtársam.
Kezemet zsebre teszem és úgy döntök, nem a falun átvágva indulok a ketyerekereskedés felé, hanem némi kerülővel. A tavat is útba ejtem. Van ott valaki, már innen érzem az illatát, hallom pulzusát. Nemsokára szemem elé is kerül. Egy fiatal lány ül a stég végén. Biztos egy kiszökött bagolyköves. Csak a szokásos. Hiába nehéz bakancsaim, nesztelen léptekkel haladok a parton, ráérősen. Hol a sötét víztükröt figyelve, hol a diákot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ma még csak karácsony hatodik napja van, szóval nem ér az még véget olyan hamar. majd Vízkereszt környékén visszatérnek a népek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Szilvia szokásához híven a boltban volt még, mikor én megérkeztem. Nagyon megértjük egymást mi ketten. Egy szó se hangzik el, csak bólintunk üdvözlésként, néha odaadunk valamit a másiknak, összenézünk párszor és ennyi. Kinsey az, akivel hasonlóan könnyedén dolgozom együtt, csak mondjuk ő általában végigkommentálja a tevékenységünket. Ami persze engem csöppet sem zavar. Kinsey. Keveset látom mostanában. Egyre kevesebbet sajnos.
Immáron magam vagyok az üzletben. Egy bűvös faliórát tanulmányozok éppen a pultnál, amit előbb fektettem el rajta. De jár így vízszintesen is. Szilviát, Cameront, Ilosvai urat és Kinst a bolton kívül jelzik a mutatói, ám komótosan haladnak az üzlet szimbóluma felé, eltérő tempóban, jelezve, hogy nagyjából egy fél nap múlva a legtöbbjük ismét itt lesz, hiszen kezdődik a munkaidejük. Az én mutatóm -teljesen logikusan- a kereskedésen áll. A szerkezet tanulmányozása kimerül nálam annyiban, hogy megfigyelem, amit csinál. Varázstárgy révén bütykölni úgyse lennék képes. Jobb híján csak csodálhatom és fejtegethetem magamban, min alapul a működése. A pult fölé hajolva, két oldalán támaszkodva nézegetem. Hajam sötét függönyként omlik le márványszín arcom mellett.
Az üzlet kirakatán, bejárati ajtaján változatlanul ott virítanak a feliratok, melyek a kedves érdeklődőket arra bátorítják, hogy térjenek be nyugodtan, ha látnak valakit idebenn ténykedni, mozgolódni. Ne foglalkozzanak vele, hogy vége a hivatalos nyitvatartási időnek! Ha valamelyikünk bent van, nyitva vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Eliades Nesztor
kora este | a vevőpultnál | x


Érzékelem, hogy valaki közelít a bolt felé. Mikor belép és megszólal a kis csengettyű, nemsokára oda is pillantok. Ám látom, nagyon ír valamit. Nem is zavarom hát benne. Csak vizsgálom tovább az órát. Ő meg csak nyugodtan írogasson, nézelődjön. Amit csak szeretne! Érzem ám, hogy valamilyen fogyatékkal élhet, így nem lep meg, hogy köszönés vagy bármilyen odaszólás helyett az asztalon kopogással hívja fel a figyelmemet magára. Felemelem fejemet, felegyenesedve az órától és átveszem a nekem nyújtott noteszt. Átolvasom a sorokat. Így már világos. A masinára nézek, amit szerelni hozott. A tollat nem veszem át és a jegyzetfüzetét is visszaadom.
- Persze. Mutassa! - felelem egy bólintás közepette, nyugodt szavaimhoz jelelést társítva. A világ nyelveinek egy jelentős hányadát beszélem és értem. Miért pont ez az egyetemes forma maradt volna ki a sorból?
Miután leakasztotta a nyakából az eszközt, magamhoz veszem és vizsgálni kezdem. Először csak kezemben forgatva tanulmányozom, nincs-e külsőleg látható oka a hibának. Megpróbálom aztán bekapcsolni és én is azokat a jelenségeket tapasztalom, amiket ő leírt. Szó szerint.
- Nézzek bele most, hátha tudok segíteni rajta; vagy visszajön holnap délután, amikorra már egy nálam hozzáértőbb kolléga is szemügyre vette? - kérdezem, miután kikapcsoltam és leraktam a gépet a pultra, hogy szabadon jelelhessek. Közben pedig mintegy tudatom vele, hogy erősen meglehet, én is képes vagyok megjavítani most egy bizonyos idő alatt, de nagyobb esélyei vannak az üzlet más munkatársaival. Hiszen ugyebár, ha varázseredetű a gond, azt én úgysem tudom orvosolni. Igazából az a kérdés, mennyire sürgős neki. Vár most egy kicsit egy kétes eredményre, vagy ráér holnapig a biztosabbra?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő