Mert Ririkét megnevelte az anyukája *-* Legyen pijoc!*-*

de szép lett *-* természetesen elmesélem! *-* *gyönyörködik a körmein*

Bújócskázunk Rirkó? *-*

Hát az biztos Rircsó:D Mondjuk nem kéne futkároznom, mert megint elájulok.

Nem, még nem látott Uff. Egyébkén Ririke, like.

Óh, Adam milyen aranyos, hogy ennyire törődsz a kölykökkel:D

Nem, nem mindenért.:D

Például az egyáltalán nem aranyos, hogy hideg a kezed.

Várkonyi Arnold

Aniella tényleg tart az emberektől, a tisztes távolságnak is meg kell lennie, különben kiakad. Ám ő is tisztában van vele, hogy az élete hátra lévő részében ez nem mehet tovább. És nem várhatja el mástól, hogy ebben segítsen, ezt magától kell megoldania, mint általában mindent a szárazföldön. A bátortalanságán valóban muszáj változtatnia és barátkoznia kell, különben elég rossz lesz számára a világ, mikor a halandók közelében lesz. És úgy döntött itt az ideje a változásnak. Mivel Arnold rendes, nem kérdez butaságokat és aranyos is, pillanatok alatt feloldóik a leányzó. Még a srác pulcsija is magára kerül, ugyanis fázott, az új ismerőse pedig felajánlotta e ruhadarabot. Önkéntelenül megszimatolja a pulóvert, s meg is állapítja, hogy kellemes illata van. Egyébként hatalmas rá, de egész jól áll rajta, sőt... Sokkal jobb, hogy cingár alakját elrejti a nagy pulcsi.
Mikor aztán felkelnek, hogy sétáljanak, egy pillanatra összevonja a szemöldökét, ugyanis nem tudja mire vélni azt, hogy a srác felé nyújtotta karját. Végül belekarol, bár kicsit ugyan félénken. Lassan lépkedni kezdenek Aniella által kiválasztott útvonalon és közben a leányzó fel is tesz egy kérdést. Nem gondolta volna, hogy ő fog kezdeményezni, ám úgy tűnik nagyon vágyik arra a bizonyos változásra. Úgy veszi észre, hogy a fiú spontán közöl vele dolgokat, amik csak úgy bevillannak az agyába. Halványan még el is mosolyodik. Viszont mikor rá kerül a sor mindjárt nem mosolyog. Nem szeret hazudni, mint tudjuk, elsőként azzal kéne kezdenie, hogy ő egy sellő és aztán folytatni. Azonban ezt nem teheti, hiszen hét pecsétes titok, ezért csak random dolgokat sorol fel.
 - Szépen tudok énekelni, van egy heg a karomon, a cipőfűző az egyik kedvenc szavam, imádom a hajamat és tavakat, meg a tengereket nagyon szeretem - válaszol. Igazából semleges dolgokat mondott, de ez így van jól, nem kezdhet el arról regélni, hogy milyen volt eddig az élete. És magához képest elég sokat mondott.
 - Viszont ha tényleg ez a kedvenc pulcsid, akkor visszaadom, nem akarom én elvenni, meg ilyenek - mondja kicsit elvörösödve. Most rosszul érzi magát, mert olyan, neki, mintha a gonosz banya szerepét töltené be. Megáll és lassacskán elkezdi lehámozni magáról a ruhadarabot, hacsak Arnold meg nem állítja.

Kutyuli


Lassacskán eltávolodik a sráctól, azért látszik rajta, hogy zavarban van, még ha Aniella nem is veszi figyelembe. Azonban kezét megragadja, úgy mégiscsak biztonságban érzi magát. Talán inkább ki kéne menniük és leülni beszélgetni... Bár a leányzónak előbb meg kéne keresni ruháit és akkor a srác a szemével körbe járhatná a pucér testét. Elveti az ötletet, pedig Krisztián - pár perce szerzett tudomást a nevéről -  testéhez már hozzá dörgölőzött, tehát nincs mit ezen szégyellni... Viszont ő teljesen más tésztaként kezeli ezt a dolgot. Szerinte vízben teljesen mindegy, hogy ruhában van, vagy nem, mert a srác nem láthatja fedetlen testrészeit, viszont a parton igen. Ezért marad itt.
Túl sokat mond egyszerre Krisztián. Mivel még ott tart, hogy majdnem megfulladt, csak később fogja fel miről is hadovált a srác. Szemöldökét összevonja, szóra nyitja a száját, ám szinte azonnal össze is zárja azt. Jól meg kell fontolnia mit mond. Még mindig gyűlöli a hazugságot, szóval valami olyasmit kéne mondania, aminek köze van az igazsághoz, legalább egy parányit.
 - Erm... Igazából egyszerűen úszni támadt kedvem, ahogy itt sétálgattam tó körül és ennyi. Nincs nagyon mit mondanom erről. Kicsit fejleszteni akartam ezt a tudásomat, ugyanis elég gyér és hát... ennyi. - böki ki nagy nehezen. Eléggé megviseli a füllentés, nem is mer a srác szemébe nézni. Egy kis ideig csend következik, legalábbis Aniella nem szólal meg kb. 3 percen keresztül. Csak a vizet bámulja szomorú arccal. Ő nem akart hazudni... ezt... ezt nem szabad soha. Bár néha meg kell tennünk a saját, esetleg a másik érdekében, ám lehetőleg ezt mindig meg kell próbálnunk elkerülni. Ugyanis a világon ez a legrandább dolog. Egyáltalán kitől ered ez a nagyon csúnya szokás? Őt meg kéne büntetni!
 - És... és... Erm... Mesélj... Mesélj valamit magadról - hatalmas nehézségek árán ugyan, de kinyögi mit akar, ezzel törve meg a csendet. Két gyönyörű tiszta kék íriszeit még mindig képtelen ráemelni a srácra, borzasztóan érzi magát. Bárcsak ne kellett volna füllentenie. Számára ő az egyik legaranyosabb halandó itt a Bagolykőn. Pedig alig ismeri. De tette alapján nem lehet rossz ember...

Halihó

Karsa B. Bálint:)

Aniella mezítláb sétál egyedül, magányosan az úton. Hűvös van, ő pedig már libabőrös. Fogalma sincs merre rejtette el a melegebb ruhadarabokat, tehát maradtak a nyári rövid göncök. Most is a farmer shortja és egy egyszerű hatalmas fehér póló látható rajta. Ezt az összeállítást szinte mindennap hordja, mert a kedvenc sárga pólóját elnyelte a föld, sehol sem találta az elmúlt pár napban. Már arra is gondolt, hogy az a fura nő lopta el, ahol mindenhová leveri azt az átkozott sátrát. Bár nem szeret gyanúsítgatni, de nem egy ocsmány történetet hallott már a halandókról, bármit kinéz belőlük. Apjának rengeteg históriája van ezekről a lényekről, több ezer napig is tudna róluk rizsázni, persze pozitív megnyilvánulást nem ejtene ki a száján. Pedig a kicsi sellő tudja, hogy néhány ember igen kedves is tud lenni. Ott van például Dorián, Arnold vagy Adam... Noha az utóbbi nem biztos, hogy abba a fajba tartozik, mindenesetre nem volt goromba, sőt... Az egyik legrendesebb férfi volt, akivel valaha találkozott. Még sosem ajánlottak fel neki pénzt ruhára, kajára vagy bármi másra... Ezt értékelte. Sőt, ez a férfi mintha még hiányozna is neki... Végre talált valakit, aki szinte mindent tud róla, megkönnyebbülés lenne még egy-két titkot elárulni az illetőnek. Azonban lehet jobb döntés lenne, ha többé nem keresné a társaságát, nem kéne valakihez kötődnie a szárazföldön. Az... az lehetetlen lenne. Nem is vallana Anielleára.
Egyébként a leányzó, már a Bogolyfalvi temetőben van. És hogy keveredett oda? Önmaga sem tudja, pusztán lábai idevezették. Ma éjjel is ugyanolyan csinos, mint máskor. Mivel unatkozott haját befonta, ami kiválóan áll neki, szemei gyönyörűen csillognak és... Hát na, fantasztikusan fest most is, nincs mit tenni. Szépséges.

Karsa B. Bálint:)

Még sosem járt ilyen helyen... Igazából Aniellának fogalma sincs minek hívják azt a helyet, ahol egy csomó sírkő van, ami számára nyilvánvalóan érthetetlen. Édesapját már rég megkérhette volna, hogy legyen olyan kedves, és avassa már be néhány alap emberi dolgokba és ne csak arról dumáljon mekkora idétlen - és még szépen mondtam - meg barbár az összes. A lényeg, hogy számára egy teljesen új helyen és totálisan érdekli őt itt minden. Szerinte még a fák is máshogy festenek, és olyan érdekes minden. Szemeiből a kíváncsiság sugárzik, baromi lassan lépked, hogy mindent alaposan szemügyre tudjon venni. Egy-két sírkövön még ujjait is végighúzza. Néha meg is áll és csak néz előre. Esetleg a Holdat bámulja, vagy a földet, no meg az egész temetőt körbejárja íriszeivel. Mivel fázik, gyakran összedörzsöli a tenyerét, vagy csak a vállát simogatja, meg a karját, hátha elmúlik ez a borzalmas érzés. Egy-két hajszálba, ami kilóg, belekap a szél, s ennek hatására még hatalmas pólója is lengedezni kezd. Mivel bőre eléggé fehér úgy festhet, akár egy szellem. Egyébként másokkal nem találkozott. Még. Bár valószínűleg nem is fog. Ilyen későn bizonyára senki nem járkál az utcán, maximum azok a gonosz emberek, akikről apja mesélt olyan komoran pár héttel ezelőtt. Imádja a lányát figyelmeztetni a veszélyes helyzetekre, ellátta már milliónyi tanáccsal, ám Aniella fél, hogy mire olyan helyzetbe kerülne, akkor semmi nem jutna az eszébe, pedig nem buta lányka.
Léptek zaja üti meg fülét. Fejét azonnal felkapja, összeszűkíti szemeit és nézelődni kezd. Váratlanul éri a köszönés, a férfi szájából, akinek elég mély hangja van. Össze is rezzen. Eztán sóhajt egyet, de nem mond semmit. Lassacskán sétál tovább és úgy tesz, mintha az előbb semmi nem történt volna, mígnem... Nos, nekiütközik valakinek, egyenesen a mellkasának megy neki, szerencsére fejük nem koccan össze. Aniella rögtön hátrálni kezd.
 - Erm... Izé... Bocsánat... - csak ennyit nyög ki halkan, elvörösödött arccal. Bizonyára ez lehetett az a srác, akinek az előbb hallotta a hangját, más nem lehetett... Vagy mégis? Többen vannak?

Ejj, nagyon jónak tűnik ez a találkozó...

Hajaj, ezt még át kell gondolni.

Csúúú *beszáguld*

Sziasztoook, valamiért hihetetlen jó kedvem van és hszeket akarok pótolni mindenkineeek *______*

Ehh, Brandy, ezekre a képekre/gifekre már csak ennyit tudok mondani: KATT

Brandon Norrey - 2014.08.23. 19:53



ez a gif milyen cukii *-*

Brandon Norrey - 2014.08.23. 22:02


Istenem, Brandy... .___.