36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rentai Bálint összes RPG hozzászólása (199 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Le
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 15:46 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
kinézet

- Nincs mit - felelem könnyedén és ahogy bebizonyosodik, hogy valóban ezt a könyvet szerette volna, tovább nézelődöm, hogy akad-e másik, hasonlóan színes és pónis, vagy unikornisos, amit a húgomnak adhatnék. Mert bár Virág már felnőtt, azért belül ő örökre kislány marad és egész biztos, hogy értékelne egy ilyen könyvet. De a többi cím inkább Disney klasszikusnak menne el, mint póninak, így megkerülöm a fiút és odébb állok, tovább kutatva megfelelő könyv iránt. A kosaramról teljesen megfeledkezem, az ott marad a fiútól alig két lépésre én viszont gyorsan böngészem a címeket és hamar két-három polccal odébb vagyok. A mese könyvek véget érnek, helyettük olyanokba botlok, amiket még véletlenül sem olvasnék el. Gyorsan fordulok is és a bolt egy másik sarka felé veszem az irányt. Szakács könyvek! Ez tetszik. Én annyira nem szeretek főzni bár tudok - a szükség nagy úr, a speciális diéta mindenre megtanít - Szira pedig nagyon igyekszik, de neki sem megy mindig minden jól. Most hogy nagy hype a szénhidrát mentes vagy alacsony szénhidrátú diéta talán találok olyan kötetet, ami hasznos lenne. Bár kétlem, hogy ez jó ajándék, mert végső soron én járnék jól vele, nem ő. De azért nézelődöm rendesen, hátha... Ha nem leszek elégedett a végén még vehetek neki egy másik könyvet.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 17:29 Ugrás a poszthoz

Lily
kinézet

Mostanában nem érzem jól magam Budanekeresden. Sokat gondolkoztam, mit kéne, hogy kéne, de nem jutok egyről a kettőre. Régóta vagyunk együtt Szirával, már az eljegyzési gyűrűt is megvettem, de eldugtam és egyre kevésbé érzem, hogy meg akarom kérni a kezét. Nem tudom mi tévő legyek. Ennyi év után, csak úgy hagyni mindent? Mennyire ronda dolog azt mondani egy nőnek, aki mindig támogatott, hogy nem érzem azt, amit éreznem kéne... Szeretem? Igen. De nem úgy... nincs meg az a különleges szikra, vagy nem is tudom mi. Jó vele. Legtöbbször megnyugtat a közelsége, meg tudom vele beszélni a problémáimat ő is hallgat rám. De a húgom például ki nem állhatja. Azt hiszem Boginak van valami titkos képessége és tudja, hogy én sem vagyok szerelmes. Időnként meggyőzöm magam arról, hogy ez normális, hogy az évek folyamán az ember érzelmei megváltoznak. Máskor pedig teljesen kétségebeesett vagyok azon agyalva, vajon megéri-e leélni egy életet valakivel csak mert "megszoktam" vagy "kényelmes".
Ahelyett, hogy hazamennék, a faluban kóválygok. S bár leszókóban vagyok ma már nem az első cigarettát szívom, ahogy a gondolatok ezerrel száguldoznak a fejemben. Nem merem bevallani magamnak se de attól még igaz, hogy mást szeretek, mással szeretnék lenni és ez egy nagyon-nagyon kellemetlen érzés. Mert Szirát sem akarom megbántani, nem akarom tönkre tenni azt, amit az évek folyamán felépítettünk. Egyszerűen nem és nem jövök rá, mi lenne a helyes.
- A fenébe is... - rúgok bele egy kőbe ahogy a játszótérre érkezem. A kavics messzire repül, de nem figyelem az útját. A cigivel a számban lehuppanok a fura hálóra, ami gyerekeknek van, bár most épp egy sincs erre... Lehunyom a szemem, és megpróbálok nem sírni. Nem az én stílusom a sírás, de most azért menne. Csak hát... a férfiúi büszkeségem, na az nem enged.



Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 19:53 Ugrás a poszthoz

Lily

Nagyokat sóhajtozom, és mélyeket szívok a cigimbe is. Tényleg le kéne szokni... állapítom meg magamban, de semmit nem teszek az ügy érdekében. Feltolom a napszemüvegem és a tenyereimbe temetem az arcom.
- Ah, miért ilyen nehéz ez? - kérdezem magamtól, vagy a világtól, Merlintől, tudom is én kitől. De egy hang válaszol én meg hirtelen ülök fel és nézek körbe, honnan jött, mire mellettem terem egy manó. Pislogok is párat, mert bár láttam a kastélyban sokat belőlük, a konyhán kívül sosem. Nem is tudok megszólalni, aztán egy sütit nyújt felém és minden manókról felállított elméletemet megerősíti. Ezek a lények, mindig mindenkit sütivel és finomságokkal tömnek, ezzel oldva meg a problémáikat. Bizonytalanul veszem el a süteményt. Valószínűleg több cukor van benne mit amennyit átlagban megeszem. A cigit elnyomom, a csikket zsebre vágom.
- Köszönöm. Kedves tőled. Miért kaptál ruhát? Az új gazdádnak örülsz? - érdeklődöm mert ha már volt ilyen kedves és kitárulkozott akkor ez a minimum, vagy nem? Nem tudom, nem értek a manókhoz. Ez olyan aranyvérű luxus dolog, ami nekem sosem lesz.. Nem mintha vágynék rá. És azt sem értem, miért akar egy értelmes, ügyes, mágiával megáldott lény másokat szolgálni, de nem akarok illetlen lenni, így meghallgatom aztán hosszas gondolkodás után beleharapok a sütibe.
- Ez nagyon finom - mondom miután lecsúszik az első falat a torkomon. - Tudod én igazából nem ehetek ilyet... De egyszer-egyszer belefér. Főleg most, hogy rossz kedvem van - Remélem ezzel nem ijesztem meg és nem kezdi el mondogatni, hogy rossz manó vagy hasonló, mert akkor még rosszabbul érzem majd magam. De azért kell, hogy tudja többet nem fogok lefogadni, ha tukmál sem.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. október 28. 21:20 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
kinézet

Elmélyülten ácsorgok a szakács könyvek előtt, amikor valaki megszólít. A hang fiatal és magáz, és amikor megfordulok a korábbi fiú áll velem szemben. Az első döbbentségem, hogy ennyire öregnek látszom, hogy már magáznak, után jön az újabb, hogy a kezében egy kosár helyett kettő van.
- Az enyém? - kérdezek vissza kissé értetlenül és lepillantok a felém nyújtott kosárra. Nem ismerem fel a benne lévő könyveket, s már majdnem rávágom, hogy nem, nem az enyém, amikor eszembe jut, hogy mi volt a kosaramban és hogy gondolkozás nélkül dobtam rá két másik könyvet. Most látom, hogy az egyik "Az anyaság nehézségei" és ahogy a kosárért nyúlok és arrébb tolom a kötetet, hogy lássam az alatta lévőket egy másik csodás cím tárul fel előttem: "Lingam masszás..." ezt már nem is olvasom tovább. Te jó ég.
- Határozottan nem - vágom rá, de érzem, hogy enyhén elpirulok. Pedig látom, hogy az áhított könyvem is ott lapul harmadiknak a kettes alatt. De khm... Mit gondolhat egy ilyen kis srác, aki engem magáz, hogy ilyen könyveket akarok venni. Bár a masszázs lehet nem is rossz... Megrázom a fejem, aztán rájövök, hogy ez sem javít a kialakuló cikis helyzeten.
- Öhm... de tudod mit? Inkább viszem én. A te kezedben hülyén néz ki. Amúgy meg... - Elveszem tőle a kosarat, játszva a jó fej nagy tesót, de aztán megakadok félúton, mert ha most azt mondom neki, hogy tegezzen az mennyire cukrosbácsisan hangzana már? - Felejtsd el.
A könyv kupac tetejére bedobom a szakácskönyvet, amit eddig a kezemben tartogattam, és már fordulnék is el, hogy tovább menjek, de egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat.
- Te figyi... öregnek látszom, vagy miért magázol? - kérdezem meg végül suttogva, kicsit közelebb hajolva hozzá, mert ha azt mondja, hogy öregnek látszom, akkor nagyon szomorú leszek, azt pedig azért nem szeretném, ha mindenki látná.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 3. 10:24 Ugrás a poszthoz

Lily

Érdekes egy manó. Vagy nem tudom. Nem nagyon volt kapcsolatom sose manókkal, így minden, amit mond érdekessé válik. Szóval figyelek rá, mert addig sem a saját gondjaimmal vagyok elfoglalva. A problémakerülés pedig már nagyon jól megy.
- Értem - felelem kissé elgondolkozva, bár őszintén szólva nem teljesen. Ezért is kérdezem meg - fontosnak tartod, hogy mindig... segíts, valakinek? - Megakadok a kérdés közben, mert először azt akartam mondani, hogy szolgálj valakit de mivel ő is segítségnek nevezte, így ez nem tűnik helyesnek. Szerencsére időben sikerül korrigálni a gondolataimat így a kérdés, nagyjából jól jön ki belőlem.
A süti kapcsán elnevetem magam. Mert hát nagyon helyes, hogy így bevallja, megette őket. Jól tette. Azt hiszem. Mert tényleg finom volt. Nekem mondjuk valószínűleg nem tett túl jót. De rendesen beadtam magamnak az inzulin adagomat, úgyhogy nem bajom sem lesz tőle, ha a többi étkezésemkor odafigyelek.
- Rendben. Akkor jó - mondom végül, mert így azért könnyebb. Az iskolai manókat nehéz volt meggyőzni, hogy nem ehetek, akkor sem, ha speciálisan csak nekem csinálták és cukormentes meg mittudomén. Nehéz elmagyarázni ezt olyanoknak, akik nem élnek vele. Hogy nem csak a cukorról szól, hanem a mikorról, a mennyiről, és a hogyantól is.
Aztán engem kérdez, hogy miért vagyok levert, én meg sóhajtok egy újabbat. Nem igazán tudom, hogyan kéne ezt elmagyaráznom egy manónak. Végül inkább visszakérdezek.
- Mennyire értesz a fiúk-lányok közötti dolgokhoz? - a fejem oldalra fordítom és a manót vizslatom. Közben pedig elnyomom a cigit a mászóka-hinta nem is tudom mi ez, egyik kötelén, és a csikket visszateszem a dobozba.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 3. 11:01 Ugrás a poszthoz

Masa

Uhh, kötekedős hangulatban van. De valahogy arra pontra jutottam, hogy már nem idegesít, inkább szórakoztat. Ami nekem jó... neki talán kevésbé. Nem tudom ő mennyire élvezi. De nem is nagyon számít. Piszkáldóni jó.
- Minden világos. - Ezzel pedig ráhagyom a dolgot. Amúgy tényleg értem én... csak na. Vicces.
- Nem. Húszat biztos nem vennék. De kettő-háromról talán még meggyőzhető lettem volna - megvonom a vállam. Mindez már úgyis a múlté. Egyet kért, úgyhogy egyet fog kapni. Nem többet és nem kevesebbet. A téma pedig lezárva, s a bukásának köszönhetően újat is találunk. A kérdése kissé meglep, de aztán csak megvonom a vállam.
- Nem igazán. Egy ideig Koreában éltünk, ott kezdtem az iskolát. Csak ötödikben jöttem ide - magyarázom neki, és ezzel valószínűleg meg is érti, hogy nem az iskolához kötődöm. Inkább az emberekhez, de ebbe meg nem megyek bele. - Egyébként szeretem. Egészen kicsi korom óta orvos akartam lenni... aztán kiderült, hogy varázsló vagyok így gyógyító lett belőle. Bár a mugli orvosira is felvettek. Csak ott halasztok, mert a kettő együtt kicsit macerás. De elég sok átfedés van, ami az anatómiát meg az alapokat illeti...
Mire befejezem a mondandómat el is érünk a cukorka bolthoz. Kinyitom az ajtót, és előre engedem a lánykát. Menjen csak, keresse meg az áhított nyalókát. Aztán kérek majd tanácsot, hogy Boginak mit vigyek. Tőle... vagy az egyik eladótól. Még megálmodom.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 3. 11:16 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo
kinézet

Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy minden egyes mozdulatommal csak rontok a helyzeten. Először elveszek tőle egy rakás intim könyvet, aztán jól ráijesztek, hogy közelebb hajolok és sugdolózni kezdek. Mint valami rossz pedofil. Legalábbis nekem anno hasonló elgondolásaim voltak az olyan alakokról, bár szerencsére sosem találkoztam eggyel sem. Szóval könnyedén lehet, hogy csak az én fejemben élnek fura képek róluk, a valóságban pedig tök másként cselekednek. Mindenesetre, ami megtörtént az megtörtént, vissza már nem tudom csinálni, így marad a reménykedés meg a várakozás a válaszra. De azért felegyenesedem újra, hogy ne legyek nagyon benne a személyes terébe. Mondjuk a reakcióiból azt gondolom az övé jóval nagyobb, mint az enyém. Bocsesz.
- Tényleg nem? - kérdezek vissza, immár kiegyenesedve, amikor azt feleli nem látszom öregnek és nem magáz többet. Aztán át fut a fejemen, hogy lehet csak új Magyarországon. De ahhoz meg túl jól beszél... Vagy bűbájt használ? Nehéz eldönteni. De azért kell a megerősítés - Vagy csak azért mondod, hogy megnyugtass? - kérdezem és a karjaimat kosarastul keresztbe fonom. Érdekes egy művelet, de sikerül. Igaz a kosár kicsit nekicsapódik a mögöttem lévő polcnak, pár könyvet hátra tolva, de ez részlet kérdés. Kíváncsian várom a választ és remélem, hogy nem csak megnyugtatásból mondja, amit mond, de azért tartok tőle, hogy de.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2018. november 6. 17:34 Ugrás a poszthoz

Moon Jun Seo


Ami azt illeti, nem győz meg. De félek összecsinálja magát, ha még egy kérdést felteszek a témában. Rettentően félénkek tűnik, így inkább ráhagyom egy nagy sóhajjal.
Visszakapom-szerzem a könyves kosaramat is - ami ugye nem az enyém csak de - és már mennék is tovább a magam dolgára, eldöntve, hogy az előbbi színjáték után inkább mégsem kérek tőle segítséget. Nem azért, mert nem lenne jó segítő. Biztos vagyok benne, hogy tökéletes lenne. Sokkal inkább azért, mert nem akarom még jobban a frászt hozni rá, meg azt a bizonyos látszatot kelteni, amit keltek. Szóval indulnék tovább, amikor megkérdezi, amit, és egy pillanatra megtorpanok, meg pislogok kettőt. Mert hát na. Hogy magyarázzam ezt el neki.
- Khm... Hát ööö... Majd ha elmúltál 18, akkor esetleg elmondom... vagy elmondja valaki más... - motyogom zavartan, és megvakarom a tarkóm, aztán elfordulok, majd vissza, mert az jut eszembe, hogy lehet pont emiatt esetleg előbb utána akar majd nézni. - Az egy nagyon rossz fajta masszás. Még az ellenségeimnek sem kívánnám soha. Szóval lehet jobb, ha 18 után sem akarod tudni.
Mindezt persze viszonylag halkan mondom neki, és remélem, hogy az első pírt, amit a kérdés váltott ki belőlem, le tudom küzdeni és komolyan tudom előadni a második részét a mondanivalómnak, ezzel azt a látszatot keltve, hogy ez valamiféle kínzás és nem az, ami valójában. Még bólogatok is hozzá, miután befejeztem a mondatot. Kegyes hazugság, az ártatlan lelke megóvása érdekében. Emiatt senki nem nézhet rám szúrós szemmel. Mire 18 lesz, addig meg úgyis elfelejti hatszor az egészet. Remélhetőleg megérti, és nem kérdez tovább a témával kapcsolatban. Én pedig igyekszem a kosarat is úgy tartani, hogy se ez a könyv, se a többi ne legyen szemmagasságban neki, és még véletlenül se olvashasson el több, könyvcímet.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. január 5. 13:01 Ugrás a poszthoz

Mun Jun Seo


Fogas kérdés. Vagyis lehetne az is, de azért annyira mégsem az. Kreatívnak érzem magam ma nagyon.
- Azért mert ha veled történik ez a rossz, nem árt ha tudod, hogy mi az és hogyan védekezhetsz ellene. Meg ugye azt sem árt tudni hogy rossz dolog. - Vagy nem? Na jó, lehet annyira mégsem volt jó válasz ez, de lényegtelen. Annyira kis naiv szegénykém, szerintem neki elég lesz ez is.
- Nos, öhm... Bár nem az enyém ez a kosár, de kedves tőled, hogy megpróbáltad visszaadni a tulajdonosának. Tartsd meg a jó szokásaidat - kezdek bele kissé sután, de egészen belejövök. Igyekszem megdicsérni, és így valamennyire megköszönni. Bár visszamentem volna magamtól is, amint rájövök, hogy nincs meg a kosaram. - Megyek és leadom a kasszánál őket - fejezem be, aztán biccentek egyet a fiúnak elköszönés gyanánt és a pénztár felé veszem az utam. A lányoknak ma nem lesz könyvük. De ez van. Ezt kell szeretni. Én szeretnék minél előbb egy szatyrot, amibe belerakhatom ezeket a könyveket anélkül, hogy bárki más megcsodálná a címeket.
Gyorsan fizetek és azért még visszapillantok, hogy az előbbi fiú elkezdett-e már mással foglalkozni, mert nagyobb bűntudatom lenne, ha ráébredne, hogy végig hazudtam neki, mint amennyi már amúgy is van. Ha nem figyel, akkor elveszem a szatyrot a könyvekkel, ha meg mégis nézne, akkor megbeszélem az eladóval, hogy kicsit később visszajövök a könyvekért, mert előbb valami mást kell elintéznem. Így vagy úgy, végül elhagyom a boltot és rágyújtok egy szálra, mert kell a lelki békémnek valami, hogy meggyőzzem magam, a kegyes hazugság jó dolog.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 17. 21:09 Ugrás a poszthoz

Lily, valamikor régen Love

Elgondolkodom a szavain. Van benne valami, bár nekem más értelmezésem van a jót tevésről. De részben engem is ez motivál, hogy gyógyító legyek. Szóval azt hiszem, átérzem, még ha más szinten is.
- Értem - felelem végül a manónak is. Megeszem az utolsó falat sütit is, aztán sóhajtok egy nagyot.
- Nem... akarlak untatni... - kezdek bele kissé vontatottan. - Hmm... - tényleg nem akarom untatni, de azt is érzem, hogy ki kívánkozik belőlem a dolog. Csak nehéz belekezdeni. - Szóval... van egy lány, akivel jegyben járok. Már sok-sok éve. Együtt élünk. Többnyire. Kedves, szép, odaadó, a világon nincs nála elbűvölőbb teremtés, és kívánni se kívánhatnék nála jobbat - Írom körbe Szírát, aki tényleg egy angyal, egyszerűen tökéletes és mindig mindenben támogat. Még ha olykor vannak vitáink is, a végén mindig megbékél. - Csakhogy... - nyelek egy nagyot, majd nagy levegőt veszek - csakhogy... valamiért én nem... nem érzem azt, amit éreznem kéne. Az idő nagy részében más valaki jár a fejemben. Egy olyan lány, akit évek óta nem is láttam. És nem tudom, mit kéne tennem.
Megvonom a vállam. Ennyi a rövid sztori. Nem megyek túlzottan részletekbe, mert nem éri meg. Valószínűleg szegény manónak, amúgy is bonyolult lenne ha mély lélektani elemzést folytatnék. Vissza is dőlök a korábbi fekvő pozíciómba. Toporogni lenne kedvem, mint egy hisztis tininek. De helyette csak újabb mély sóhajt eresztek ki, majd a tenyereimbe temetem az arcomat. Nem, nem sírok, csak az arcomat gyűröm tehetetlenségemben.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 21. 16:38 Ugrás a poszthoz

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


Bogi nem rég kezdte újra a tanulmányait a Bagolykőn, de már hónapok óta nyüstöl, hogy lakást szeretne a faluban. Én pedig, nagy sokára ugyan, de belementem. Ugyanakkor ragaszkodtam hozzá, hogy én keresek neki, és nem akárhol. Na meg azt is hozzátettem, hogy munkát kell keresnie stb, hogy fenn tudja tartani az említett lakást. Nekem szerencsére most kicsit lazább a beosztásom, így a faluba hoppanáltam és úgy döntöttem szét nézek, vannak-e kiadó lakások a falu "jobbik" részében.
Az idő kellemes és bár már őszül, még süt a nap, így hiába lengedez egy kissé hűvös szél, mégsem fázom. Egyik utcából a másikba sétálok, a házakat vizslatom, elemezve melyik férne bele egy diák fizetésébe. Meg-megállok egy ház, társasház előtt, jegyzetet készítek magamnak. Éppen egy érdekesnek tűnő lakás címét írom fel, amikor egy fehérség szalad el mellettem és kis híján feldönt. Alig egy másodperccel később pedig már a kétségbeesett gazdi hangját is hallani vélem.
A kutya az előttem lévő ház kapujánál áll meg, és az is hamar egyértelművé válik, mi miatt szaladt. Egy hatalmas macska ül a kerítésen, elsőre maine coonnak tűnik, de az is lehet, hogy valami kneazle keverék. Mindenesetre a macs nem zavartatja magát, feláll, a hátát fordítja az ebnek és tovább indul a kerítésen egyensúlyozva.
Látva a futó gazdit, az ebhez sietek és bár nem ismerem, megragadom a nyakörvét.
- Nyugi, pajtás. Ez csak egy macska. Van belőlük millió - mondom miközben az állat mellé térdelek és a kezem az orra elé tartom, majd ha hagyja meg is simogatom. Aztán felpillantok és egy ismerős arcot vélek felismerni a felénk siető hölgyeményben.
- Nem tudtam, hogy kutyát tartasz - mondom, még mindig határozottan tartva Cocót, vagy Fannikát, mert nem teljesen értem, hogy mi a neve.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 21. 19:59 Ugrás a poszthoz

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


A kutya egészen megnyugszik, a macska meg eltűnik, mintha sosem járt volna arra. Az ebnek a fejét simogatom, miközben várom a futó gazdit. Amikor végre megérkezik, mosolyogva nézek fel rá, - Igazán nincs mit - s az első mondat után, ahogy a póráz után nyúl én is felállok, még egyszer megvakarászva a kutya buksiját.
- Oh, szóval új családtag? - pillantok rá a kutyára, és rá is kacsintok, bár nem tudom mennyit ért ebből az eb. - Szia! Szép nagyon. Mi a neve? - köszönök utólag is, és a kutya felől érdeklődöm. Persze én is kapok kérdést így arra is próbálok választ adni.
- Lakást keresek a faluban a húgomnak. Meg talán magamnak is... - fűzöm hozzá elgondolkodóan, de aztán megrázom a fejem. - Boginak. Azt mondja a kastély nem elég jó neki - megvonom a vállam. Persze értem én. Önállósodni akar, és szeretném támogatni, hiszem hogy jót tenne neki. - A környéket mérem fel. Felírtam a címeket, amiket hirdettek. - A jegyzetfüzetemre bökök, de aztán a farzsebembe dugom azt is.
- Segíthetek megsétáltatni? - kérdezek újra én, a kutyára pillantva. Most ugyan nyugodtnak látszik, de sosem lehet tudni, mikor támad újra kedve szaladgálni, s akkor talán jobb, ha én fogom a pórázt. Közben pedig beszélgethetünk is.
- Amúgy mi újság? Régen láttalak - toldok hozzá még egy kérdést, s ha beleegyezett a közös sétáltatásba, akkor átveszem a pórázt és elindulok arra, amerről jöttek.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 21. 20:23 Ugrás a poszthoz

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Találó név - felelem még mindig mosolyogva, lepillantva az ebre, akiről el tudom képzelni, hogy kutyadivatban vezető lenne, ha kapna rá lehetőséget. Így elsőre legalább is elég nagy személyiségnek tűnik.
- Még kérdéses. Elsősorban a húgom akar ide költözni, tudod ő még tanul. - Fejemmel a kastély felé intek, hogy egyértelmű legyen, a bagolykő padjait koptatja ezért kell neki lakás viszonylag közel. - De az sem kizárt, hogy én is becsatlakozom. Bár tény annyira nem vonz. - Féltő nagy tesó vagyok. Nem hagynám a húgom teljesen egyedül. Na meg Szirával sem állunk túl fényesen. Vagyis de. Nagyszerűen állunk, csak én szenvedek. Ő meg azt hiszem érzi, de nem tudja a dolgot hova tenni.
- Egész nap ráérek, még 3 címem van, a falu meg nem túl nagy. Igazság szerint csodálkoztam is, hogy ennyi kiadó hely van - magyarázom, aztán megindulunk. Nem tudom pontosan hova, egyelőre nem foglalkozom a címekkel.
- Bolt? Milyen bolt? - kapok az érdekes infóra rá, és persze faggatni kezdem. Aztán ő is kérdez, és a menyasszony szóra elhúzom a számat.
- Szira? Próbál egy színdarabot. Na meg, neki és Boginak elég eltérő ízlésük van, nem biztos, hogy a húgomnak tetszene, amit ő választ - adok egyszerű magyarázatot, próbálva kerülni a kényes témát, meg a tényt, hogy örülök, ha egyedül vagyok. Főleg, ha azt a kevés szabadidőt, ami megadatik csinos lányokkal tölthetem, mint Cinna. Nem, nem kéne ilyesmikre gondolnom. De hónapok óta, csakis ilyesmik járnak a fejemben.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 22. 16:51 Ugrás a poszthoz

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Az biztos - nevetem el magam a békésen. Ami persze gyakran előny, mert most is szinte nincs egy lélek sem rajtunk kívül a környéken, de ha az ember egy kis nyüzsgésre vágyik, akkor messzire kell mennie. Én pedig szeretem a társaságot, még ha nem is mindig egyértelmű ez.
- Melegebbre nem vágyom. Nyáron így is túlzásba esik mindig a hőmérséklet. De az élettel telibb az jó... Nem tudom. Mindenesre nekem jó, mert így biztos találok majd valamit, ami megfelel. - Ezzel pedig szeretném is lezárni a témát, mert amúgy baromira unalmas lehet, főleg neki, hogy ő már túl van a procedúrán. Legalábbis abból, hogy itt van, itt van boltja ezt a következtetést vonnám le, de persze sosem lehet tudni.
- Oh, hát... nem. Valóban nem - Ruha bolt. Gondolhattam volna. Egy divatot kedvelő nőtől, aki a kutyáját Coco Chanel után nevezi el, milyen más boltot nyithatna. Ennek ellenére érdekel a dolog. Nekem ugyanis fontos a külsőm, és bár nem ítélek el senkit sem a külseje alapján, azért igenis számít, mit visel a másik.
Cinna most is stílusos, mint mindig, amikor korábban láttam, és valószínűleg akkor is így néz ki, ha csak tejért ugrik le a közeli közértbe. Én mondjuk hajlamos vagyok kócosan és "pizsiben" ajtót nyitni, de azért, ha tényleg elmegyek otthonról, akkor én is felöltözöm, többnyire rendesen.
- Nyugodtan kerüld az illemet a jövőben ezt a témát illetően - felelem, talán könnyedebben mint kellene. De na, ahogy a dolgok jelenleg állnak, nem hiszem, hogy sokáig leszünk még együtt. Vagyis, csak be kéne mondanom, hogy, de nem bírom rávenni magam, valamiért arra várok, hogy Szira szakítson. Nagyon gyerekes. De ráfogom, hogy sosem volt korábban komoly kapcsolatom.
- Én sem gondoltam volna, de tudod... kicsi a világ.
- mosolygok rá ahogy tovább beszélgetünk és immár a kutyus pórázával a kezemben, megindulunk az utcán. - Igen. Pécsett. De már nem sokáig. Csak a medimágusi disszertációmat kell megírni, kell egy utolsó gyakorlat és diplomás is gyógyító leszek. De ezzel sem akarlak untatni! Inkább mesélj a boltodról, vagy valamiről, ami érdekesebb - a végét kissé zavartan elnevetem. Én szeretem a szakmámat, és tudnék órákig mesélni róla, de a tapasztalatom az, hogy aki nem ezt tanulja, vagy űzi már egy ideje, az nem találja annyira lehengerlőnek, mint én. Untatni pedig senkit nem akarok.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. szeptember 23. 07:47 Ugrás a poszthoz

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Remélem - mondom, de a hangomban sejlő magabiztosság inkább azt mondja, pontosan így van. De amiket eddig láttam, azok között már volt kettő is, ami elsőre érdekesnek tűnt, ha a maradék három között is van egy, akkor valószínűleg nem lesz gond.
- Biztos vagyok benne, hogy van rejtélyesebb oldalad is - felelem vidám mosollyal, mert oké a ruhákat kikövetkeztethettem volna, de a kutyát például nem mondtam volna meg, ha nem szalad olyan kétségbeesetten felénk. Szóval nem minden van a homlokára írva, ahogy azt ő beállítja.
Szirával kapcsolatban elvicceli a dolgot, és ettől furcsa mód megkönnyebbülök. Az, hogy nem kell játszanom a vidám-szerelmes férfit, nagyon sokat dob a hangulatomon. Meg is lep, hogy ez ennyire felszabadító érzés. De azért próbálom rejtegetni még. Csak az arcomon lévő mosoly árulkodhat, de az eddig is ott volt, így még ez sem biztos.
- Nem vészes. Csak tíz év. A mugli orvosin még hátra van három év... Ott majd endokrinológiára specializálódom. - A hangom könnyed, bár tény és való, tíz év tanulás egy szakmáért nem kevés. Főleg hogy mellette a mugli orvosit is végzem. De kell, mert a mugli orvoslás - bocsi mágus világ - valamilyen szinten előrébb van. De nem untatom, inkább a boltja felől érdeklődöm ő pedig lelkesen mesél is. Hallani a hangján, és a mozdulataiból is egyértelmű, hogy tényleg élvezi, fontos neki és szenvedéllyel csinálja. Ettől pedig engem is jobban érdekel a téma.
- Oh, akkor vintage ruhákban utazol? - kérdezem, mert hallottam róla, hogy van most ilyen divat, hogy régebbi korok ruháiba öltöznek. Az én stílusomtól ez elég messze áll, én szeretem a modern darabokat, de másokon a régebbiek is jól mutatnak. Szeretem a régi fényképeket is, szóval biztos érdekes lehet.
- És csak női ruhák, vagy gyerek meg férfi is van? - érdeklődöm, mert ez nem egyértelmű az elbeszéléséből, aztán egy másik kérdést is felteszek - Milyen bűbájok?
Nem vagyok otthon az üzleti dolgokban. Eddig azt gondoltam csak betörést nehezítő, riasztó bűbájokat tesznek boltokra. De azokat én nem sorolom a "jópofába" inkább a szükségesbe. Ez tehát megint csak olyasmi, ami érdekesen hangzik.
A kutya pont ekkor dönt úgy hogy megtorpan. Megállok én is, és várakozva nézek előbb Cocora aztán Cinnára, hogy szerinte most mi van, és mit kéne tennem.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2019. szeptember 23. 07:49
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. október 22. 22:10 Ugrás a poszthoz

Thomas és Karola


Almát eszem és egy ceruzával dobolok az asztalon a gyengélkedőn. A gyakorlatom alatt az Ispotályban megszoktam a sürgés-forgást, ehhez képest a Bagolykő gyengélkedője így év elején, igazán nyugisnak tűnik. Még jó az idő, keveseknek van szüksége Kalapkúra bájitalra, és az egyéb gondok, amik felmerülnek öt-tíz percnél nem igényelnek több munkát. Szóval mondhatni unatkozom, de igazából nem. Bogi már vagy háromszor benézett hozzám, csakhogy közölje megbánom még, hogy itt kezdtem dolgozni és ne higgyem, hogy jobban szemmel tarthatom. Természetesen biztosítottam róla, hogy ilyesmiről szó sincs, de valószínűleg nem hisz nekem. Mindenesetre én élvezem most nagyon a kialakult helyzetet. Az egyetlen gond még a szállás... De az is meg lesz oldva, hamarosan.
Szóval dobolok az asztalon és rágcsálom az almámat, amikor is kopogást hallok. A ceruzát az asztalra ejtem, de az almám magammal viszem és nagyban rágva nyitom ki az ajtót. A fiú köszöntésére csak biccentek aztán oldalra döntött fejjel hallgatom, hogy mi a története. Kicsit gyorsabban nyelem le az almát, ami majdnem meg is akad a torkomon.
- Khm... Lebegtesd az ágyhoz kérlek - mutatok az almát tartó kezemmel a legközelebbi beteg ágyra, miközben a szabad kezemmel a mellkasomra verek, hogy lecsússzon az almafalat. Az almám, jobb ötlet a köpenyem zsebébe ejtem. Bár a varázsvilágban a gyógyítók talárt hordanak, nekem szimpibb a muglik fehér köpenye, így én abban vagyok most. Az ajtót becsukom mögöttük, aztán az ágy mellé sietek. Megmosom a kezeimet egy odakészített tálban, aztán a lányért nyúlok, hogy félig ölbe véve a duzzadt bokáját kímélve fektessem az ágyra.
- Szia! Én Bálint vagyok - kezdek bele, aztán a fiúra pillantok. - Jól tetted, hogy lebegtetted - és miután a lányt az ágyra helyezem a fiúnak is intek, hogy foglaljon helyet.
- Egy tízes skálán mit mondanál, mennyire fáj? - érdeklődöm a lánytól, a lábát bal kézzel továbbra is tartva, miközben egy adag párnát hívok magamhoz, hogy a sérült végtagot felpolcoljam, illetve a lány háta mögé is tegyek néhány plusz párnát, hogy kényelmesen ülhessen. Aztán ha ez meg van és válaszol, akkor gyengéden megtapogatom. - Hallottál valami reccsenést, kattanást, amikor leestél? Meg tudod mondani, hogy körülbelül, milyen magasról? Földet éréskor történt, vagy beakadtál valamibe? - kérdezek még tovább, s bár lehet ez így sok, kell ahhoz, hogy fel tudjam mérni a helyzetet. Természetesen el fogom végezni a szükséges varázslatokat is, de először szeretnék képben lenni. Persze, ha nagyon fáj neki, akkor előbb arról gondoskodom, hogy a kellemetlen érzést csökkentsem.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. október 23. 22:58 Ugrás a poszthoz

Thomas és Karola



- Idd meg ezt. Az íze nem a legjobb, de fájdalomcsillapításra kiváló - nyomok a lány kezébe egy apró fiolát, miután eligazítottam a párnákat a lába és a háta mögött. Leginkább azért, mert azt mondja fáj. A valóságban ez a bájital fele annyira sem hatásos, de bízom a placebo erejében.
- Értem - a jobb kezemmel az államat simogatom, miközben hallgatom a sztoriját és balról is meg jobbról is megnézem a lábát, időnként hümmögök, meg bólogatok. - Világos - állapítom meg, amikor a történet végére ér, aztán a kérdésére csak megvonom a vállam.
- Ezt ránézésre nem tudom megmondani. De mindjárt leellenőrzöm. - Azzal fordulok is, és egy szerkényből pólyát, néhány kenőcsöt, illetve gyógyító követ veszek ki, olyasmiket, amikről úgy gondolom, hasznosak lehetnek. Ezekkel aztán visszasietek és szépen lepakolom őket az éjjeli szerkényre.
Az értesítés kapcsán bólintok a fiúnak. Pont úgy van, ahogy mondta. Értesítve lesz mindenki. Ez a kötelező protokoll.
Aztán ahogy hátrál és a szárítást említi eszmélek rá, hogy mind a ketten vizesek. Jól van Bálint. Nem vagy bamba. Csak kicsit. Ehh. Na nem baj.
- Oh, bocsi... Nem kéne, hogy megfázzatok - azzal felkapom a pálcámat és mindkettőjükre szórok egy szárító bűbájt. A ruháik szinte rögtön gőzölögni kezdenek, és egy perc sem telik bele már szárazok.
- Ha már megkeresel valakit a háztársai közül, kérd hogy hozzanak két-három napra váltás ruhát, pár könyvet, meg... Mit szeretsz csinálni? - fordulok a lányhoz, egy könnyed mosollyal, de azért éreztetve, hogy bizony maradni fog pár éjszakára. Ha pedig megmondja mit is szeretne, akkor ismét a fiúra pillantok - Köszi.
Ha pedig Karola nem akar neki mást mondani, én útjára engedem, így jobban tudok Karolára koncentrálni.
- Mikor van a szülinapod? - érdeklődöm, miközben hanyagul meglengetem a pálcám a bokája felett. Érezhet némi csiklandozást, ahogy a bűbáj végig fut a lábfeje és a bokája körül. Olyan ez, mintha a bőre alatt hangyák mászkálnának. Kicsit zsibbadós, de hamar véget ér, én pedig könnyedén megállapítom, hogy nem a legrosszabbal van dolgunk.
- Szerencsés vagy. Nem tört el, és szalag szakadásod sincs. De eléggé meghúzódott-zúzódott. - Magyarázom, aztán egy kerek széket húzok magamhoz, hogy leülhessek, és kényelmesebb szemszögből vizsgálhassam tovább a lábát.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2019. október 23. 22:58
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. november 3. 19:54 Ugrás a poszthoz

Karola


Miután megszárítom őket,hagyom hogy megbeszéljék, mire lesz szüksége a lánynak. Igaz ez ráérne később is, de addig sem a fájdalomra figyel és a főzetnek is van ideje hatni. Aztán, ahogy megbeszélik a fontosabb dolgokat és a fiú lelép, én is neki állok a komolyabb munkának.
Varázslattal mérem fel a súlyosságot, és szerencsére így nem is okozok további fájdalmat.
- Kellemesebb, mintha jól megkergetném, nem? - nézek a lányra mosolyogva, bár jól nem tekergetném meg... Mugli kórházba, röntgenre küldeném, itt sem ártana, sokkal egyszerűbb lenne. De időigényesebb, az pedig, tekintve, hogy már jó ideje fájlalhatja, nincs.
- Hányadikán? - érdeklődöm tovább, mert a szülinapja kapcsán nem kapok elég pontos választ. De ha nem értené, miért kérdezem, akkor hozzáfűzök egy kisebb magyarázatot - Ezek a kövek gyógyító hatásúak, de csak akkor hatnak, ha a megfelelőt választjuk ki. És a születési dátumot ebben kulcsszerepet játszik. - Remélem így érteni fogja, hogy ez valóban fontos. Aztán ha válaszol, akkor szépen válogatni kezdek a kövek között.
- Gipszet nem. Egy kötést mindenképp és pár nap ágyhoz láncoltságot - felpillantok a kövek közül - Na nem szó szerint. De ha nem muszáj nem kéne terhelned. Gyorsabban gyógyul, ha pihensz.
A lehetséges köveket az ágyra teszem a többit visszalebegtetem a szekrénybe. Aztán egy tálat és egy kendőt varázsolok a kis asztalra. A kendőt a vízbe mártom, majd jól kicsavarom, hogy épp csak nedves legyen.
- Felhúznád a ruhád? Mármint... Térdig - Oké, ez hülyén hangzott, be kell vallanom, de nem feltétlenül vágnám szét, levarázsolni se szeretném róla mégis csak egy kislány és hát biztos nem örülne neki. Engem mondjuk nem érdekelne. De akkor is. Szóval ha ezzel megvan és a ruha már nincs útban, akkor gyengéden megtörölgetem a lábát. Aztán újra meg újra bevizezem a kendőt, majd kicsavarom és végül egy bájitalt öntök rá, majd azt helyezem a sérült lábra.
- Ez lejjebb viszi majd a duzzanatot. Ne ijedj meg, ha nem érzed majd a lábad. Ritkán, de előfordul. Teljesen normális. Viszont szólj ha megtörténik. - kérem majd szépen, gyengéden a lába alá is dugom a kendőt.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2019. november 3. 20:51 Ugrás a poszthoz

Cinna és Fannika
outfit| |Szeptember


- Ne gondold. Vannak emberek, akik képtelenek titkot tartani és mindent elmondanak magukról. Annak is megvan a maga bája... De nem lesz tőle rejtélyes - Elmosolyodom, ahogy eszembe jut Virág. De ez nem egy vidám mosoly. Régen beszéltem vele, és rettentően hiányzik. De pont azért, mert képtelen lenne titokban tartani, hogy beszéltünk, nem teszem. Nem akarom bajba keverni, ahhoz túlságosan szeretem.
- De ne mondd el, majd kiderítem - terelem vissza a gondolataim Cinnához, és egy csalfa mosollyal rákacsintok. Persze lehet nem fogom kideríteni, de azért próbálkozni biztos szabad. Vagy ha nem, majd megmondja. Eddig viszont nem tűnt úgy, hogy zavarná az ilyesmi.
Témát váltunk és az én egyetemi dolgaimról kezdünk beszélni.
- Oh, igen. Bocsi. Bár ahhoz képest, hogy nem vagy otthon, jól beletaláltál - mosolygok rá vidáman. Igazán imponál, amikor valaki kicsit ért ehhez - Belső elválasztású mirigyek... Cukorbetegségre specializálódom - magyarázom a terveimet, de egyelőre nem megyek bele jobban, nem szeretném halálra untatni. Nekem ugye érdekes és kötelező is a téma.
- Ez nagyon érdekesen hangzik. Majd mutasd meg! - venni persze nem fogok semmit sem. Főleg ha kevés férfi ruhája van. Na meg mert tényleg nem hiszem, hogy illene hozzám valami régebbi ruhadarab.
Aztán a varázslatokról kezd beszélni nagy lelkesen. Én mondjuk feltételezem, hogy a legtöbb bolton van hasonló, de jó látni, hogy mennyire tetszik neki a dolog.
- Nem hogy eszükbe juttatná, hogy fizessenek - válaszolom nevetve, de Fannika ekkor dönt úgy, hogy megáll. Cinna körbe néz, majd utasít, hogy mit csináljak, én meg a kérésének megfelelően szorosabban tartom Fannit.
- Van valami tipped kutya tartásra? Szeretnék egyet - mondom végül teljesen eltérve a korábbi témáktól, mert ahogy újra Fannikára nézek elfog a régi vágy a kutyus iránt. Most már nagy vagyok, tudnék kettőnkre figyelni...
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 19. 17:33 Ugrás a poszthoz

Anastasia

Leltárt tartva a gyengélkedőn arra jutottam, hogy igencsak megfogyatkozott a kalapkúra-bájital készletünk, ami persze nem meglepő az évnek ebben a felében, de azért aggodalomra akad okod, hogy ha még pár diák betéved a megfázás panaszaival, akkor nem fogjuk tudni ellátni őket. Ezen kívül még a vérpótló is fogyóban van, és most hogy lassan beindul a kviddics szezon is, azt hiszem pár másik sebgyógyító és tisztító főzet és kenőcs is el kell majd, így egy szépen lejegyzett listával a kezemben sétálok az alagsor felé, hogy az ott lévő bájitallaborban keverjem ki, amire szükség lehet, és véleményem szerint hiánycikk.
Az északi-szárnyba érve lefelé veszem utam a lépcsőkön, amikor is velem szemben léptek zajára leszek figyelmes. A folyosók nem a legjobban megvilágítottak, de így is hamar kibontakozik előttem egy ismerős sziluett. Bár nem volt alkalmunk sokat beszélgetni még, felismerem a nőt, aki az iskola egyik tanára és egyben kollégám is a gyógyításban. Ezután veszem észre, hogy furán tartja a kezeit s ahogy közelebb érek és köszönnék már azt is látom, hogy mi az oka az érdekes kéztartásnak.
- Szentséges Szalamandra! Mit csináltál? - kapom el a nőt, és már nyúlok is a pálcámért, hogy egy tisztító bűbájjal legalább kitisztítsam a sebeket. Persze csak akkor ha nem gátol meg benne. Aztán bár tehetnék rá kötöző bűbájt, inkább a köpenyem zsebéből veszek elő egy csomag gézt és ezeket helyezem a tenyereire. - A gyengélkedő túl messze van - mondom a nőnek és a labor felé terelem. Ott aztán belépve rögtön rá is jövök, hogy mi történt. Leültetem egy székre, aztán nyúlok az összetört üveg felé és olvasom el a címkét.
- Vámpírnyál? Komolyan? - mert persze a vámpírnyál az megakadályozza a véralvadást. Így érthető, hogy miért vérzik még mindig. - Van szilánk is a tenyeredben? - érdeklődöm közben pedig a polcok között mászkálok keresve pár hozzávalót valami gyors kenőcshöz - Van nálad valami kő, ami jó lehet? - kérdezek újra, mert ahogy pörgetem magamban a szóba jöhető bájitalokat és kenőcsöket rájövök, hogy egyik sem két perc míg elkészül. Akkor pedig már jobb ha a minerálpathológiához fordulunk. Vissza is fordulok és leveszem a gézt, amit az előbb a kezeire helyeztem, hiszen mostanra minden bizonnyal átázott.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 20. 07:15 Ugrás a poszthoz

Anastasia

- Megesik - válaszolom, a korábbi nyugtalanságomat, próbálva palástolni és még egy mosolyt is küldök neki. Ne érezze magát rosszul emiatt. Persze nem mondom, hogy minden rendben lesz, mert egyelőre nem is gondolom úgy, de igyekszem. Egyébként is, kulcsfontosságú, hogy nyugodt legyek mindig, minden esetben. Épp csak a helyzet az, ami kissé nyugtalanná tesz, mégis csak egy kollégáról van szó. Az ember ritkán lát, gyógyítókat akik gyógyítóra szorulnak. Azonban a kezdeti sokk után, sikerül jól felmérnem a dolgokat és inkább az alagsorba vezetem vissza, ott ültetem le, hogy ha a vérveszteség miatt szédülni kezdene akkor ne ájuljon el.
- Igazán figyelmes - felelem, ahogy magyarázatot ad a vámpírnyálra. Mondjuk ki is találtam volna, ha nem mondja is, hiszen a legtöbb véralvadás gátlóba azt teszünk. Inkább a szilánkokról kérdezem, hiszen ha vágta a kezét, könnyedén előfordulhat hogy néhány apróbb szilánk is benne maradt. - Akkor jó - A polcokat végig járva arra jutok, hogy gyorsan elkészülő szert ezekből nem igazán tudok készíteni, így valami kőben reménykednék, de én azt sosem hordok magammal. - Tényleg? Akkor taníts - fordulok vissza hozzá lelkesen, ahogy kövek helyet egy bűbájt említ. Valószínűleg nekem is volt valahol hasonló a tananyagban, de szégyen vagy sem, nem jegyzetem meg mindent, és amit nem használ az ember elég gyakran, az el is felejtődik.
- Izgalmasan hangzik. Sosem voltam mentős, de el kell ismernem sokkal jobb munkát végeznek, mint a legtöbb gyógyító - Ahogy beszélek, már mellette állok és nem keresgélem a bájital-kenőcs hozzávalókat. Az általa említett bűbájt várom, és a kezeiről szedem le a gézlapokat. - Ha nem lennének, sokaknak esélye sem lenne a túlélésre. Főleg az amputoportálóknak. - Persze nem azokra gondolok, akik egy szemöldököt vagy egy ujjat hagynak hátra, azok sem kellemesek, de nem létfontosságúak. Egy kar, vagy egy láb, rosszabb, de találkoztam olyannal is, aki egy tüdőlebenyt hagyott el, sőt regéltek egy esetről ahol a bélrendszerét hagyta hátra valaki.
Ha a kolléga végre elárulja a varázslatot, amit ismer, akkor a pálcámmal azt elvégzem a kezein. Aztán ellenőrzöm, hogy jól csináltam-e.
- Így? - kérdezem meg őt is, még mindig a kezeit fogva. Valószínűleg szebb is lehetne, de ha a seb összehúzódott és a vérzés alább hagyott nekem az elég. Ha a kollegina is jóváhagyja a műveletem akkor pedig elengedem a kezeit, és egy tálat hívok magamhoz, ebbe pedig tiszta vizet varázsolok, majd a nőnek adom azt, hogy kezet moshasson. Én pedig néhány pálcaintéssel feltakarítom az összetört üveg maradványait és a teremben lévő vércseppeket is. - Amúgy azért jöttem, mert hiány van odafent elég sok mindenből, gondoltam kikeverek pár dolgot. Többek közt a sebgyógyítók is elég hiányosak. Szóval... - Az általa megkezdett főzetet ellenőrzöm, de az láthatóan már kárba veszett, így egy intéssel azt is eltüntetem. A hozzávalókat a munkaasztal túloldalára helyezem, a jegyzeteivel együtt. Majd a polcokról újabb alapanyagokat tartalmazó üvegcséket pakolok az asztalra. Csak ezután jövök rá, hogy sárkányokat említett, na igen, ha belelendülök valamibe, hajlamos vagyok elsiklani részletek felett. - Szerintem a zöldsárkányok erre járnak nap mint nap. Elvégre a közelben alszanak - Mondom nevetősen, mert a rellonosok jelképállata a sárkány és hát az ő hálókörletük pont itt van.
- Egyébként ha veszélyes alapanyagokkal dolgozol, akkor kötelező a munkakesztyű - pillantok a nőre, bár valószínűleg ezt ő is tudja. Na meg valószínűleg már ezerszer csinált ilyet és sosem volt baj, esetleg nem is gondolt rá, hogy veszélyes lehet. A helyzeten persze ez már nem változtat. Én mindenesetre felveszem a sajátomat, mert én tényleg nem engedhetek meg magamnak hasonló sérüléseket. Aztán neki is látok az első sebgyógyítónak, ami eszembe jut.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 30. 18:10 Ugrás a poszthoz

Anastasia

Mivel nincs üvegszilánk a tenyerében, így gondosan követve minden szavát végzem el a varázslatot, az elmondása alapján. S meg is jegyzem azt magamnak a későbbiekre, hiszen elég hasznos. Még egyszer szemügyre veszem a tenyereit, hogy megbizonyosodjak róla, valóban jól csináltam mindent. Gyengéden tartom a kezeit, elvégre nem akarok neki több kellemetlenséget okozni, mint amit eddig elszenvedett. A szavai még ha csak megerősítés is, jól esnek. Kifejezetten büszke vagyok magamra. Az arcomra egy elégedett mosoly ül, ahogy felpillantok rá.
- Remek tanárom volt - Felelem, hiszen valóban, nagyon jól elmondta mit és hogyan csináljak. Még ha alapvetően nem is egy bonyolult bűbáj, azért az iskola diákjait nem kérném meg, hogy csinálják ezt utánam. A további beszélgetésünkből megtudom, hogy neki is az volt a célja, ami nekem, az iskolai bájitalok készletének bővítése, feltöltése. Ez is megmosolyogtat, de persze azért elmondom neki, hogy figyelmetlenség volt a részéről, a kesztyű hiánya.
- Szétszórt? - pillantok fel a bájital és kenőcs hozzávalók rendezgetéséből - Mid hiányzik? - próbálom elviccelni a dolgot, és szét is nézek a földön, meg még egy fiolát is felemelek, hátha abban van egy darabkája. - Bájitalt, vagy bármi hasonlót nem ajánlott készíteni, ha nem a legjobb a koncentrációd. - Magyarázom aztán komolyra fordítva a szót. Ezt talán Felagund professzor is sokat hangoztatta, bár nem tudom ő ismeri-e az itteni tanárokat. Nem emlékszem, hogy láttam volna, amikor idejártam, pedig biztos vagyok benne, hogy nagyjából egy idősek vagyunk. Ha bagolyköves lett volna emlékeznék rá. Minden szép lányra emlékszem. S bár el-elkalandoznak ilyesmi dolgokra a gondolataim, közben újra meg újra a készítendő sebgyógyítóra koncentrálok. Felteszek egy kisebb üstöt, egy mozsárba összeőrlök pár hozzávalót, majd egy másikat felaprítok, s ahogy kell szépen az üstbe pakolom őket.
- Igen. Vagyis. Először orvos, endokrinológus, de aztán kiderült, hogy varázsló vagyok. Szóval gyógyító és endokrinológus leszek... A mugli orvosin még van egy évem. Aztán szeretnék egy kutatást is... meg egy PhD-t ugye... De az még hosszú. - Beszéd közben fel-felpillantok a nőre, amikor épp nem a készülő főzettel vagy a hozzávalókkal foglalkozom. - És te? - dobom vissza a kérdést. Fura de, hiányzik az ilyesfajta könnyed beszélgetés is, ami a szakmához kötődik. A többségnek az orvosi vagy gyógyítói a nehéz témák közé tartozik, pedig annyira nem az. Legalábbis szerintem.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. január 30. 18:58 Ugrás a poszthoz

Karola

Elmosolyodom a válaszán. Megnyugtató, hogy nem okoz kellemetlenséget neki az ellenőrző bűbáj. Aztán a szülinapjáról kérdezem, de úgy kell mindent kihúzni belőle. Persze elmagyarázom neki, hogy mihez kell és így már jóval készségesebb is.
- Tizenkettő - jegyzem meg magamnak és fejben már számolok is. - És amúgy hány éves vagy? - csak mert a születési éve is kell ugyebár, de azt sem akarta elárulni eddig. Viszont amint megkapom a választ gyorsan kimatekozom a dolgot, s a kérdésén fel is nevetek - Valami olyasmi. Addig adogatom a számokat amíg egy jegyű nem lesz. Ez alapján döntök - felelem, aztán tovább magyarázok, magamhoz véve két követ. - A te esetben ugye ez a szám a három lesz - intek a pálcámmal mire két doboz repül ki a kupacból felém, ezeket gyorsan el is kapom. - Ezek a kövek azok, amik a hármas számú emberekhez általában illenek. Általában, mert mindig vannak kivételek, de elég jók azért - Mutatom meg a lánynak a dobozkát, aztán elmosolyodom - Ennek itt biztos örülnél, ez gyémánt - mutatok az egyik kőre, ami bár itt és most csiszolatlan és aprócska, azért biztosan tudom, hogy a legtöbb lánynak vágyálma. - Ez rubin - mutatok a pirosasra - Ez gránát - és egy sötétebbre bökök - Ez pedig topáz - jutok az utolsó átlátszó kőhöz az első dobozban - Ezek itt egy másik összeállítás... - magyarázom a másik dobozt a kezembe véve - Ezt biztos ismered, ez egy türkiz - mondom, a kőre, ami a nevével egyező színben pompázik,  - ez cirkon - folytatom a felsorolást a következő kővel, - ez pedig megint csak topáz. - S azzal ki is emelem a dobozból az átlátszó követ - Ez a kő a leggyakoribban használt, plusz, hogy a skorpióknak is az egyik köve, szóval ezzel próbáljuk meg először. - Magyarázom és a lány felé nyújtom a követ. - Fogd a kezedbe - kérem - ha felmelegszik és érzed is hogy melegszik, akkor jók vagyunk. Ha nem... akkor puzzlezunk tovább - magyarázom a lánykának és várom, hogy mi lesz a kővel.
Közben azért máshogy is szeretnék rajta segíteni így arra kérem, hogy húzza fel a köpenyét, hogy beborogathassam a lábát. Először persze kicsit furcsán jön ki. Freud, de utállak. De korrigálok és szerencsére ő sem ijed meg túlságosan. Engedelmesen felhajtja a térdéig a talárt én pedig a lába köré tekerem a vizes-bájitalos törölközőt.
- Ezt bóknak veszem - mondom a fiatalos megjegyzésére de aztán hozzáteszem - hivatalosan csak most kezdtem - kap mellé egy kacsintást is. Mert miért ne - Amúgy majdnem kétszer annyi, mint te - mondom még és csinálok még egy ellenőrző bűbájt, aztán elindulok, hogy fáslit is kerítsek, amivel majd bekötözöm a lábát, ha lement a duzzanat.
- Máris? - pillantok vissza és felkapva a fáslit visszasietek a lányhoz, felemelem a borogatást és szemügyre veszem a lábát újra - Érdekes. - Állapítom meg, mert azért én úgy gondoltam, hogy egy félóra lesz, mire ez bekövetkezik. Nem mintha baj lenne. Nyilván érzékenyebb, vagy csak a kővel kombinálva erősebb a hatás. Így vagy úgy, a duzzanat egyértelműen kisebb, s ha nem érez, akkor gond nélkül be is köthetem a lábát.
- Ez egy kenőcs, kifejezetten ficamokra - magyarázom kezembe véve egy tégelyt. - A szaga nem a legjobb, de ha gyorsan fel akarsz épülni, akkor semmi sem lehet jobb ennél - azzal letekerem a kupakot és az ujjaimmal egy diónyi adagot kanalazok ki, majd kezdem el vele masszírozni a lábát - Szólj ha fáj - kérem bár nem kéne, hiszen már nem érzett semmit. De azért óvatos vagyok. Ha pedig sikerült eloszlatni a krémet akkor be is fáslizom a sérült bokát. - No, ez kész. Ha újra érzel szólj. Akkor teszünk rá egy hűtőbűbájt.
Ezt követően kicsit magára hagyom, amíg nem jelez, és elvégzem a szükséges adminisztrációt.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2020. január 30. 20:27
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. február 12. 10:42 Ugrás a poszthoz

Anastasia


Visszamosolygok rá, ahogy ő engem dícsér. Tudnék rá válaszolni, de látva a pírt az arcán inkább nem teszem. Nem szeretném jobban zavarba hozni.
- Köszönöm - mondom inkább a dicséretére, majd felállok és a további teendőkre koncentrálok. Előkészítve minden lehetséges hozzávalót és miután felveszem a saját kesztyűmet neki is megjegyzem, hogy ezt bizony elfelejtette. Ezt követően viszont érzem, hogy valami feszültségoldásra van szüksége így elviccelem a dolgot, s ez valóban működik, hiszen nevetve válaszol. Én is elmosolyodom, s ha már így adja magát, felpillantva rá válaszolok.
- Haha, ebben van valami. - Mármint abban, hogy az arcára figyel fel mindenki elsőre. De nincs ebben semmi meglepő hiszen ezt látjuk először: a külcsínt, s csak ha beszélgetni kezd az ember valakivel, akkor láthatja meg a belsőt. - De ha kell segítek megkeresni az agyad - mondom még midig viccelődve, aztán neki is kezdek a különféle főzeteknek. Az első egy sebgyógyító, ennek a hozzávalóival ügyködöm, s a beszélgetésünk is valamivel komolyabb vizekre terelődik. Nevezetesen a szakmánkra, hogy miért választottuk ezt.
- Valóban az, majd még szakosodom tovább is, de az egyelőre odébb van. Rettentően hosszú folyamat. Talán mire nyugdíjba megyek befejezem - nevetek ismét, mert bár a varázs világban viszonylag könnyedén megszereztem a gyógyítóit, a mugliknál ez jóval hosszadalmasabb folyamat. Persze nyilván azért, mert itt nem szakosodik úgy az ember. Igen, lehetne még egy-két tanfolyamot végezni és hasonlókat, de egyelőre örülök  a már megszerzett diplomámnak és arra fókuszálok, hogy hogyan éljem túl a munka mellett az egyetemet.  A kérdést visszadobom s egy újabb hozzávaló elkeverése után, kisebb lángra veszem az üstömet és mivel egy nyugodtabb fázisba ér a készülő főzet, az asztal másik oldalára megyek és kolléganőmmel szemben állok meg, az asztalnak dőlve. Leveszem a kesztyűket és a kezeimet megtámasztom magam mellett az asztalon, amíg hallgatom a meséjét.  Nem szakítom félbe, csak egy megértő pillantást küldök felé, és bólintok biztatásul, hogy folytassa csak ha szeretné. Nem kell részletekbe mennie, hallatszik, látszódik, hogy nem szeretné túlságosan kifejteni, mi is történt én pedig ismét csak megértően bólintok.
- Mit kutatsz? - kérdezem, mert az ilyesmi mindig nagyon érdekes. Én is tervezek egy kutatást, ami nagy falat lesz, tudom én is, de ettől függetlenül nem fogok meghátrálni. A kérdésre elmosolyodom. Miért hormonok?
- Cukorbeteg vagyok - közlöm nemes egyszerűséggel - Szeretném a többi kis srácnak megkönnyíteni, hogy ne járjanak úgy mint én, kórházba járás, szurkálás, meg az állandó probléma, hogy mit lehet és mit nem például egy szülinapi buliban - Persze ma már jóval jobb a helyzet, de a legjobb mégis csak az lenne, ha valahogy megoldhatnám ezt az inzulin problémát. A varázsvilágban is vannak alternatív megoldások. Bűbájok, amikkel a vércukorszint mérés sokkal egyszerűbb. De ez a betegség nem csak varázslókat érint, a mugliknak is kell egy megoldás.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. február 23. 13:18 Ugrás a poszthoz

Anastasia

Mivel a főzet épp olyan stádiumban van, hogy megtehetem, teljes figyelmem a nőnek szentelem. Érdeklődve hallgatom és ahogy a kutatása részleteit kezdi magyarázni, elismerően húzom fel a szemöldököm, bólintok, hümmögök. Ily módon kifejezve mennyire tetszik is a dolog. Kérdezni inkább nem kérdezek. A kardiológiához nagyon alap ismereteim vannak csak, de a szív-ritmusszabályozás önmagában is olyasmi, ami szerintem nehéz dolog. Szóval igazán lenyűgözőnek tartom, amit mesél.
- Ez fantasztikusan hangzik! - mondom végül, mert hát valóban műtét nélkül megoldani egy ilyen macerás mugli eljárást... Szuper lenne. És a kövek végül is nem is annyira mágikus gyógyászat alapjai. Igen, a varázsvilágban elterjedtebb, de a muglik is egy része is felismeri és elfogadja, hogy egy-egy kő gyógyító hatású, így ezt az eljárást a lebukás veszélye nélkül alkalmazhatnánk. Egyszerűen csodálatosan hangzik. - Remélem sikerül - toldom még hozzá, aztán a főzetre pillantok sebtében, de egyelőre pont azt csinálja, amit kell, így a saját pályaindító betegségemről mesélek. Az észrevételén elgondolkodom egy pillanatra, de aztán nagyon könnyedén válaszolok hozzá.
- Ez természetes nem? Próbálhatjuk tagadni, de elsősorban az érzelmeink alapján hozunk döntéseket... Érzelmi hatásra kezdünk bele új dolgokba. Hogy milyen érzelem az mindegy. De valahol ahhoz kötődik. Ebből adódóan, ha nincs kötődés, a téma is elveszti az értékét. - Megvonom a vállam. Nem vagyok pszichológus, bár foglalkoztam egy félévet mélyebben a témával, végül félbehagytam. Valószínűleg nem kötődtem eléggé a témához. Bár lenne most is újabb motivációm rá, egyelőre kerülgetem a dolgot, talán mert félek az esetleges szerzett tudástól.
Ismét az üstben rotyogó keverékre pillantok, s mivel épp átvált zöldre, tudom, hogy most erre kell majd jobban figyelnem. Hozzáadom a már előkészített utolsó hozzávalót, majd kevergetni kezdem. Előbb balra, majd jobbra, pontosan számolva, hogy még véletlenül se rontsam el a kavarást. Ha pedig mindent jól csinálok, akkor egy világos, sárgás-zöldes színű masszává fog válni az üst tartalma, ami aztán mint egy balzsam kerülhet kolléganőm sérült tenyereire.
  
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 7. 11:50 Ugrás a poszthoz

Kiara

Bár az influenza időszak tombol, szerencsére a kastély lakói mind jól viselik. A kviddics meccsek mondjuk húzósabbak, de semmi olyan nem történt még amiből pár nap alatt ne lehetne felépülni. Szerencsére. Szóval semmivel sem vagyok elfoglaltabb, mint máskor. Egy-két diák persze befut, ilyen-olyan, apróbb dologgal, de a többséget rögtön el is tudom küldeni egy főzettel, vagy más gyors megoldással. Jelenleg nagyon kevesen fekszenek bent, őket pedig inkább hátrébb raktuk, hogy ha valaki betéved ne legyenek zavarva. A szokásos ellenőrzést végzem, miből mennyi van, mit kell pótolni, feltölteni, rendelni, amikor érzékelem az ajtó nyitódását és csukódását. Azonban nem kiabálnak gyógyítóért én pedig egyelőre nem veszek róla tudomást. Vannak akik szeretnek belógni a barátaikhoz, meg ilyesmi, és miért kéne nekem őket megakadályozni ebben? Az mondjuk más, ha valamit el akarnak vinni... De erre meg vannak azért védő bűbájok, nem menne annyira könnyedén. De aztán nem hallok több neszelést, így csak felpillantok eddigi elfoglaltságomból, s egy eddig ismeretlen, mégis valamennyire ismerős alakot pillantok meg. Közelebb sétálok, s talán észre is vesz. Nem tudom. De a hangját, ahogy egy bizonyos Marcit keres, így már egész jól hallom.
- Csak nem te vagy a kisebbik Vlad? - érdeklődöm mosolyogva, s ha beigazolódik a gyanúm, hogy Vlad Marci húgához van szerencsém, akkor válaszolok is a korábbi kérdésére - kivételesen nincs itt. Igazából már egy hete nem láttam, ami kifejezetten pozitív. - Magyarázom a lánynak, aki biztosan tudja, hogy miről beszélek, máskülönben ő sem itt keresné a bátyját. - Én Bálint vagyok, az egyik gyógyító. Téged hogy szólíthatlak? - kérdezem, mert a későbbiekre még jól jöhet ez az információ morzsa.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 8. 13:25 Ugrás a poszthoz

Kiara

Mosolyogva figyelem, ahogy a lány meglepődik jöttömön. Nem tudom mire számított, de csak nem gondolta, hogy egyedül hagyjuk a diákokat. Váltásban dolgozunk, ki nappal ki éjjel, de valaki mindig van itt, elvégre bármikor történhet valami, na meg a már itt fekvőknek is lehet szükségük hirtelen valamire. Így tehát a legegyszerűbb, lévén a kastélyban nem lehet hoppanálni.
Azt pedig, hogy ki lehet hamar kitalálom, már csak a külsejéből is.
- Igazán örülök - felelem továbbra is mosolyogva, ahogy megerősíti, hogy jól tippeltem. A testvére kapcsán pedig még fel is nevetek.
- Valóban nem, bár nem vagyok itt mindennap, könnyen megeshet hogy valamelyik kollégámnál járt - toldom hozzá, aztán látva a lány bizonytalanságát én is elgondolkodom - Remélhetőleg nem valami olyan helyzetben, hogy már ide jönni sem tud. - No nem akarom megijeszteni, egyébként sem szokott annyira vészes lenni egyik eset sem. De sosem lehet tudni. Ő nyilván jobban ismeri a bátyját.
- Lehet direkt és ha nem keresed majd felbukkan - adok egy tippet, mert Virág húgommal én is gyakran játszottam ilyesmit. - De ha ennyire szeretnéd tudni merre jár tehetsz rá nyomkövető bűbájt - teszek még egy javaslatot kacsintva, aztán eszembe jut, hogy még nem mutatkoztam be s ez nagyon illetlen tőlem, így ezt gyorsan pótlom is. S szerencsére az ő nevét is megtudom.
- A nem-olyan-kétballábas, ezt megjegyzem - válaszolom továbbra is vidáman aztán úgy döntök teszek egy javaslatot - ha már úgysem találod, de esélyes, hogy még ma felbukkan itt, nem lenne kedved segíteni? - fogalmam sincs mit tudna csinálni, nyilván még csak elsős, de majd kitalálok valamit. Addig is le van kötve, nem aggódik, nem csinál butaságot. Mert hiába állítja, hogy ő nem olyan mint a bátyja, azért mégis csak rokonok. Én pedig inkább félek, minthogy aztán megijedjek.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 13. 22:32 Ugrás a poszthoz

Kiara

Aranyos lányka, s valahogy saját magam és Virág húgom kapcsolatát képzelem az övékébe. Nyilván ők másmilyenek, de egész biztos, hogy hasonló helyzetben Virág engem is itt keresett volna. Sajnos ő sosem jutott be a varázsvilágba, s mostanra a kapcsolatot sem tartjuk, bármennyire is szörnyű ez. Nekem. Neki nem, mert nem emlékszik. Sem ő, sem a szüleink már. Így a jobb, mindannyiunknak.
- Biztos nem szeretné, hogy aggódj miatta - próbálom védeni a fiút, még mindig magamból kiindulva, s bízom benne, hogy nem értelmezem félre ezt a helyzetet. De ahogy mosolyog-kuncog azt kell hinnem, hogy jó a kapcsolatuk, s nem másért titkolja ezt a fiú. Egyébként is sokszor emlegette a húgát, meg még talán egy öcsköst is, s ha nem lenne jó a kapcsolatuk akkor nem tenné.
- Szólj, ha épp nem dolgozom - kacsintok rá, ahogy azt mondja megkér valakit. Mint gyógyító nem tehetem meg, s valószínűleg egyébként sem, de attól még viccelhetek ezzel. Remélhetőleg veszi ő is a lapot. Mosolygok is mellé, aztán hogy kicsit eltereljem a figyelmét egy javaslatot teszek, hogy segítsen, hátha ide téved a tesója, amíg itt van.
- Épp ellenőriztem a készleteinket. Abban segíthetsz. Megszámolni hány üveg kalapkúra bájital van... ilyesmik - magyarázom, és közben intek, hogy kövessen egy kicsit beljebb. Egy szekrény előtt állok meg aztán a pálcámért nyúlok.
- Tiszták a kezeid? - kérdezem, de nem igazán várok választ, szinte rögtön intek is egyet, egy tisztító-fertőtlenítő bűbájt végezve, hogyha van valami a kezén, az most végleg eltűnjön, aztán átnyújtok neki egy pár kesztyűt is. A műveletet magamon is megismétlem, aztán felveszem én is a saját kesztyűmet.
- Ezeket itt, ha megszámolod, illetve ha megnéznéd rajtuk a dátumot. Elvileg ezek több évig jók, és nem szoktak itt maradni, de biztos, ami biztos - magyarázom miközben a szekrényben alulról a harmadik polcra mutatok. Én a felső polcról húzom le a tálat, amiben a komolyabb, veszélyesebb bájitalokat tartjuk, s azokat nézem meg, egyeztetve a listámmal, hogy miből mennyinek kell lennie.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 30. 19:28 Ugrás a poszthoz

Karola

Lejegyzem a korát, és így már gyors fejben számolás után magamhoz intem a köveket, amik szóba jöhetnek. Mivel érdeklődik, dióhéjban elmagyarázom neki a dolgot, és megmutatom a köveket.
- Ha érdekel vedd fel a gemmalógiát, az ezzel foglalkozik - kacsintok rá a lányra, mert ha szépnek és érdekesnek tartja, akkor az a tárgy is lehet tetszeni fog neki. Én szerettem annak idején.
Ki is választok egyet és odaadom neki, s a kő szerencsére hamarosan meleggé válik. Bólintok neki, hogy bizony az jó.
- Fogd még egy kicsit - azzal a többit visszaintem a korábbi helyükre s a borogatást intézem el a lábára. Csinálhatnám ezeket is varázslattal, de hiszem, hogy egy betegnek, bármi is legyen a baja, segít ha érzi a törődést, és az egy pár pálcamozdulatból nem érezhető. Persze más lenne a helyzet, ha valami fertőző betegséggel jött volna, de egy bokaficamtól nem kell tartanom.
- Nem - nevetem el magam, hogy elsőnek véli magát - Pontosítok. Idén kezdtem itt. A tanév elején. Szóval itt vagyok egy pár hete - magyarázom meg a rövid kis kacaj okát, aztán kicsit rólam beszélünk. Édes, ahogy fiatalnak titulál, egy mosollyal díjazom a megjegyzést.
- Szerintem az anyukámnak köszönhetem. Tudod az ázsiai gének... - A legtöbben legalábbis ezen a véleményen vannak, hogy az ázsiaiak nem öregszenek, sokáig fiatalnak látszanak, nehéz a korukat megsaccolni. Nekem azt hiszem van gyakorlatom benne, bár az is igaz, hogy sminkkel is sokat lehet változtatni, de én azt speciel nem használok. Egy időre magára hagyom, hogy a kő és a bájitalos törölköző megtegye a hatását. Viszonylag hamar jelez Karola, hogy érzi a mágia működését, így vissza is megyek hozzá, hogy ellenőrizzem. Bekenem a lábát egy másik krémmel és gyengéd mozdulatokkal betekerem fásliba. A kezében lévő követ is elkérem, mert most hogy tudjuk, hogy használ a lábára is rá merem tenni. Így azt közvetlenül a bőrére helyezem, úgy tekerem köré a fáslit.
- Köszönöm, rosszul érezném magam, ha mást mondanál, mert nem azért tanultam több, mint tíz évig, hogy még ez se menjen - válaszolok neki, de nincs bennem gúny vagy ilyesmi. Szimplán szeretném ha tudná, hogy ez igazán semmiség. Na meg azt nem tudhatja, de kiskorom óta sokat kellett magamat is kötözgetni, így ebben azért van gyakorlatom.
- Nem. Reggelig mindenképp maradsz, nem akarom, hogy terheld a lábad, és bár biztos vagyok benne, hogy rendes lány vagy és nem tennéd, azt is tudom, hogy ezen a termen kívül nagy a kísértés - például csak mosdóba menni, vagy csak egy könyvet keresni. Akármit.
- De nézd a jó oldalát: reggelig hű szolgád vagyok - felelem viccelődve és az ágy melletti szekrényen lévő kis csengő felé intek. - Bármire szükséged van, csak csengess, és itt termek - A szobatársai meg remélhetőleg hoznak neki egy váltás ruhát, meg valami mást, amit szeret. - Ha szeretnéd beszélgethetünk is, amíg nincs más dolgom - toldom még hozzá, mint lehetséges opciót, hogy tudja nem ellene vagyok, szimplán csak biztosra megyek. - Ha reggel nem fáj és nincs felduzzadva elengedlek. De akkor is pihentednek kell még egy pár napig.
Ezzel a beszélgetés részemről lezárva. De azt hogy reggelig itt leszek és figyelek rá, komolyan gondolom és tényleg megpróbálom majd elviselhetővé tenni, az itt töltendő éjszakát.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2020. március 30. 20:21 Ugrás a poszthoz

Kiara

- Ezt valahol megértem - nézek rá megértően, hogy csak jobban aggódik a testvére miatt, amiért az titkolódzik és nem avatja be mindenbe. De ez egy teljesen normális reakció. Viszont neki is szeretnék valami kis segítséget nyújtani, így ha mást nem egy kis viccelődéssel oldani a feszültséget, amit érezhet emiatt. Szerencsére jól veszi a lapot és vigyorogva válaszol.
Aztán jobb ötlet híján felajánlom, hogy maradjon és segítsen, így ha a tesója nem jön hozzá, de benéz hozzám, akkor összefuthatnak itt.
A kezeit megtisztítom, mert biztosra megyek, de azért kap egy bocsánat kérő pillantást, amiért nem várom meg a választ, aztán kiosztok neki egy kisebb feladatot: hogy számolja meg az alsó polcokon lévő üvegeket. Közben én egy másik adagot kezdek el nézegetni.
- A kalapkúrából legalább harmincnak, mert még nincs megfázós időszak, de amikor beköszönt akkor majd több kell. Álomtalan Álomitalból pedig... - a listára nézek, mert nem mindent tudok én sem fejből - húsznak. Ezt a listát leteszem ide. Ha valamiből annyi van, vagy több, akkor pipáld ki nyugodtan - azzal a közeli asztalra helyezem a papírost. - Ha pedig valami hiányzik, vagy kevesebb, akkor húzd át a listán szereplő számot és írd oda mennyi van - kérem könnyedén, majd visszafordulok a saját adagomhoz, és tovább ellenőrizgetek. Remélhetőleg így viszonylag gyorsan haladunk majd, hogy én fentről ő lentről számol, s valahol középen majd találkozunk. Visszarakom az éppen aktuális adagot, tálcástól, és egy másikat húzok le.
- Ne mozogj - kérem, mert ha véletlenül pont most állna fel, vagy ilyesmi és meglök, az kellemetlen lenne. Legalábbis ha a jól sejtem, hogy mit emelek le. Természetesen ha biztonságban leemeltem, akkor jelzek neki, hogy már oké, és dolgozhatunk tovább.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rentai Bálint összes RPG hozzászólása (199 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Fel