Jeremy Claythorn - 2014.10.30. 13:06


Félsz a nevemen nevezni?   *o*

Ez szomorú T_T Majd mikor rád ugrom, filctollal rád vésem a monogramom, emlékezz rám *o*

Szerintem tök szokványos *o*

Renée Faraday - 2014.11.22. 11:27


O__O

Sziasztooooooooooooooooook *o*

Röncsédesz *o*

Dvéjni bácsi, Dol néni, Elliotka és a Rosszalkodók

Váppápidu. Izabella készen áll, de mire is? Nem másra, mint arra, hogy nyakába vegye az édességboltot, de nem rest előtte még a faluban csámborogni kicsit. Ennek egyik oka, hogy Röncsit hazakísérte a házikójukba, ő maga pedig elment az ajándékboltba körülnézni. Még nem nagyon volt elképzelése, pedig már közeleg a karácsony, borzalmas. Nagy nézegetés közben vette észre a kirakaton belülről, hogy eljárt az idő, a fényviszonyok is jelezték. Ma járőrözni akart, így nem bánta, hogy későn indult el vissza, bár sokszor elmondta neki a nővére, hogy neki ilyenkor nem kéne a kastélyon kívül sétafikálni. Gyorsan még egy kis bódéhoz odaoldalazott, akkor még mellette ácsorgott egy évfolyamtársa is. Kedves akart lenni, így két fahéjas kakaót kért, de mire megkapta a finom forróságokat, elillant a társasága, mint a párafolt, ami száját hagyja el a hőmérséklettől. Szomorúan tudomásul vette, aztán a boltok, és helyiségek előtt végigvonulva nézelődött hol jobbra, hol balra. Hatalmas léptekkel szeli a métereket, egészen a csárdáig, ahol pont előtte ment be valaki.
Nem szereti az ilyen kellemetlen, és büdi és nagyon nem illő helyeket, azonban a nyitott térbe belátva szemei pillanatok alatt akadtak meg a bácsin, aki az apukája az iskolában. Hosszú történet, lényeg, a lényeg, szépen besurrant a leányka, a furcsa tekintetekkel mit sem törődve a két kakaóval a kezében. Éppen elcsípte a párbeszédet egy fiatal lány (nő?) és a vélhetően itt dolgozó vagy tulajdonos férfiú között. Óvatosan kocogtatta meg a vélhetően letört személy hátát, majd a kezébe nyomta az italt.
- Ez a legfinomabb... különben nem értem én őket, biztos jobb hely lenne ez, ha több kakaót tartanának.
Vonja meg a vállát, annyira közvetlen és random, hogy hihetetlen, pontosan ezzel a lendülettel lép a pulthoz csimpaszkodik fel és les be mögé.
- Komolyan, szerintem simán lehetne itt kakaót csinálni. Segítek is szívesen! Szabad?
Aztán leereszkedik, ha nem engednék be - amin senki nem csodálkozna, na mindegy -, visszatér eredeti elképzeléseihez, és nagy hevesen integetni kezd Dwayne helyettes bácsinak. Ezer faktoros vigyorral persze.
- Piros apu, HELLLLLÓ!

Izzítsd az majdnem Izzy *o*

Mitől vagy ilyen izgatott?  

Akkor ez igen csak érdekes. *o* De hol vannak innen az emberek?

Brandon, elzavartad az embereket ma is?

Brandon Norrey - 2015.01.15. 21:30


Én csak megerősítem az érzést :3  

Bran Like. *o* xD

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület, házikó
A baleset után pár nappal...

Nem tudja mi történik, vagy mi volt az, ami lezajlott vele pár napja. Még mindig remeg és összerezzen, ha csak a gondolatai oda tévednek. Az örökmozgó, pattogó és boldog kislány csak ül felhúzott lábakkal a kanapén és eszegeti a gumicukrát. Még mindig kicsit sokkos, de leginkább rémült. Azóta nem evett rendesen és a beszélgetései is elég tömören zajlanak. Nemrég járt itt egy minisztériumi néni, aki fura kérdéseket tett fel neki, egyikre se tudott igazán felelni, de a sajátjaira kapott valamiféle reakciót legalább.
Mi ez? Mi ő? Miért nem az történt, aminek kellett volna mikor beleesett a kandallóba? Miért ilyen nyugodt a családja?
Szépen elmagyarázták neki, legalábbis megpróbálták, a nyugalom már közeledett a kislány felé és egészen jót aludt a mai napra már, az az előtti éjszakához képest, amikor folyton felriadt mert mindig azt álmodta, ég valamije.
Anyukája elmenve mellette végigsimított a haján, majd a pulóverét, kabátját, sapkáját és sálját neki adva indulásra szólította fel. Most be fognak utazni Budapestre, méghozzá Merki bácsihoz. Magához vett Izzy vagy három zacskó gyümölcsös gumicukrot, zsebébe tuszkolta, aztán elindult.
Elemi mágia. Tűz. Képesség. Dinnye. Merkovszky Ádám. Pyromágus. Tanulás. Dinnye. Túlélő. Védelem az égéstől. Különleges. Dinnye.
Próbálja felsorakoztatni az érzelmei alapján amiket megtudott, de nem egészen állt benne össze a kép, nem volt annyira tisztában ezzel, mint kellett volna. Ismerte, mivel tanítja őt az iskolában lévő bácsi, aki négy elemet ural, szóval annyira nem félt, mikor megtudta, hogy hozzá kell elmenjen, de attól igen is tartott ott mi vár rá. Ő valami kiképző? addig fog vele kiabálni, még újra nem gyújtogat? Vagy kikapcsolja ezt benne végre és mindenki boldog lesz? Meg hogy működik? Miért ilyen, meg nem lehet elmulasztani? Nincs rá valami bájital? Mi lesz, ha egyszer véletlenül fogja a kedvenc és legfinomabb dinnyefagyiját, de fellobban a kezében és elolvad, a tölcsér pedig szenessé ég. Legrosszabb rémálmai egyike ez lenne innentől. A tűz mindent bánt, mindent pusztít, mindent tönkretesz. Miért pont tűz? Ez az a kérdés, ami megérkezésig a tudatában lebeg.
Kopp-kopp-kopp.
Apukájával és anyukájával állnak a ház bejáratánál, szépen csendben várva, hogy valaki ajtót nyisson. Izzy azonban türelmetlen, fázik és kíváncsisága most, hogy kicsit nem retteg, feltörekvőben van, így emelt hangon szól az ajtó mögé, ahol reméli közeledik már valaki.
- Ádám bááááááácsi?

De jó az új képed Zoé *o*

Olyan *o* Hányadikos vaaagy? :3

Ühm. Kezdő, majdnemiskolásmég? *o* Meg se látszik  

Pedig a koronás milyen jól állt neki *o*

Szia...tesó?o.o

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület
A baleset után pár nappal...

Félelem és rettegés, ami meghatározta a kedélyállapotát az utóbbi két napban. Elsőre megijedt a minisztériumi néniktől és bácsiktól, akikkel muszáj volt beszélgetni, aztán attól, amit ők mondtak neki, végül pedig, hogy úgy beszéltek neki a történtekről, mint valami maradandó betegségről.
Igen, leányunk ennek éli meg még pillanatnyilag. Valami nem működik benne, a duracell elem túl jó munkát végez, vagy hasonló. Nem nagyon tudja mi várja, mi áll előtte, vagy eleve a közeljövőt nézve a mai napból mit tud majd leszűrni. Inkább zsebeiben megtapogatja a zacskókat, amiben a kedvenc gumicukra van, aztán egészen bátran kiáltozik az ajtón befelé, szerencsére a bácsi hamar meg is érkezik. Látta már őt az iskolában, így nem volt gond a felismeréssel. A kislány tekintete egyből az apró... kismajomra (?) téved, nem is figyelve szülei bemutatkozására, aztán csak mikor hozzá szólnak pillog felfelé és köszön végül ő is.
- Csókolom. Hááát, szerintem valami nem működik, vagy túl kevés dinnyét ettem és megbetegedtem.
Vallja, hogy abban sok a vitamin és azért nem beteg szinte soha, mert elég vitamint juttat így a szervezetébe. Az más kérdés, hogy a dinnye nem a legtáplálóbb étel, és biztos jóval több a vitamin a komolyabb gyümölcsökben, de ez számára nem érv. A dinnye a legjobb és pont. Megint aggódó grimaszba fut a tekintete, ahogy belegondol saját kezére pillantva, mire volt képes nemrég.
- Azt mondta az a vörös néni - azonosítja be leányunk a minisztériumi hölgyet, akinek a nevét sem figyelte, annyira meg volt lepődve és rémülve. - hogy a bácsi segíthet nekem. Ki tudja kapcsolni, mielőtt bántani fogom magam?
Hatalmas szemeket mereszt Izabella a tanárra, miközben őszintén esdeklőre sikerül a hangja, nem az a gyermeki követelés, tényleg egy reményteli ima már. Eléggé elcsúszott a boldogság szivárványán Izzy, és félrelépve lepottyant a földre, ahol láthatóan megütötte magát. Beljebb lépdelnek, családosan, a szülei el is mennek elfoglalni a kínált helyet, ő azonban a kérdésen egy percig ledermed, aztán a kezében szorongatott gumicukros zacskó száját összefogja, majd előbb a bácsihoz intéz pár szót.
- Csak ha nem bánt... A bácsi kis makikat tart a házában? Miért?
Bátortalanul nyúl a kis lény felé, mert az ötlet azért tetszik neki, aranyosnak tűnik a mini állatka, és láthatóan Zizi sem rémíti őt el. Pozitív, mindenképpen.
- Hogy hívják őt?

Julmand *o* <gyorsolvasás, jeles> *ráugrik*

Sziraaaaaa Hogy vagy?

Nándi bácsinak szabad befonni a haját? *o*

Nándi bácsi, bearanyozta a napomat *o* *meghúzogatja a bácsi felsőjét, hogy üljön le, mert hiába magas lány, nem éri teljesen fel.* Jóóó, akkor csinálunk valami széép éééés éééés menő frizurát, olyan, fiatal és szépfiús bácsisat, jó? *o*

JulJulJuuuul cuki a krokodilod :3

Sose voltam nagyon babázó kislány, de most egy életre megbántam .o. De majd most, olyan szééééép, először fésüljük meg szépen *o* aztán jöhetnek a virágok, befonjuk kettőbe, egyiket én, másikat Dikta *o* Szalagot is tehetek beleeee?

JulJulJul neked is csináljak frizurát...vagy koronát?

Piros-arany szalagok vannak nálam, eridonos, de az nagyon jól illik bárkihez ám, szerintem kiemeli a haja szépségét. :3

De...de...de...*megemelgeti a bácsi kezeit* Hogy lehet szétszórt, mikor egyben tetszik lenni? o.o

Meg lilahagymával? *o* Úgy az igazi!

Kiva néni
Tanév első hónapja közepén

- Megjöttem.
Toppan be, rövid és tömör volt, körbe sem nézett, csak elballagott egy székig és a padlót kezdte bámulni. A szokásosnál is csendesebb Izabella, miközben ül a teremben, várva minimum a kivégzését. Jó, természetesen lépésről-lépésre nézve, az elmúlt időszakban, hetekben, hála Ádámnak haladgat, hogy ne akarjon sírógörcsöt kapni minden második gondolatától, sőt még annyira is összeszedte magát, hogy beszéljen a dologról, előbb Röncsinek, aztán másoknak is. Hát, ahogy ő sem volt elsőre elragadtatva, úgy a környezetének se egyszerű barátkozni vele, viszont csak veszélyesebb lesz a dolog, ha nem kezd vele sürgősen valamit, ezt ő is tudja.
- Segítesz akkor, ugye?
Lánykánk feje lágya még ugyan nem nőtt be, de némi értelem már szorult belé, ezért is feszeng annyira a Kivával való gyakorlástól. Nem akar leszerepelni, azt se szívesen mutatná újra meg, amit Ádámnak a félelme kapcsán. Két napja beszélték meg, hogy mesél neki a már végzett lány és azt is mondták neki, hogy neki elhiheti, hogy nem lehet baj a tűzből, ebben még nem hisz. Rettegés fogja el ha csak a kezeire néz, hogy bármelyik percben lángok boríthatják, újra, és mi van ha megég? Ezzel is álmodik néha, sírva ébred fel és szorongatva a takaróját percekig némán potyognak a könnyei. Nem áll jól, ez látható.
Vattával már egész jól összebarátkoztak, ő mindig ott van vele, néha vele is alszik, hiába készített neki külön kis helyet, nagyon aranyos és valamiért sokszor úgy érzi, vonzza benne valami. Érdekli, és talán először érzi úgy, hogy a kis állatka miatt is érdemes lenne Kivával előre jutniuk. Eddig ugyanis senkinek nem sikerült a kislányt tudatos erőhasználatra bírnia. Mondjuk egy-két alkalommal sikeresen felébredt arra, hogy éjszaka meggyulladt a párnája, mert félálomban volt egy rémálom után, vagy óra közben valaki piszkálta és a pergamenje porrá égett, minden jegyzetével együtt. Mindkétszer magát próbálta óvni tőle, de ahogy első alkalommal se, most sem lett semmi baja. Ilyenkor a lelke megnyugszik, de az agya lassabban kap az infó után és még bizonytalan.
Ül és vár, vár valami olyanra, amitől előrébb fognak jutni, valamerre.

Ádám bácsi
Budapest, III. kerület
A baleset után pár nappal...

Kicsit biztosabban mosolyog, amikor a dinnyére megerősítést kap, és úgy tűnik neki osztják a nézeteit. Lehet, hogy senki számára nem prioritások azok, maik neki igen, azonban ő 14 éves létére még mindig erőteljesen hisz abban, hogy nem késett el sehonnan, hihet még abban, amiben szeretne, törődhet még azzal, amivel akar, bár vannak fordulatok, amik ezt felülírhatják. Mint az elemi mágia. Lánykánk az alap félelmén túl lehet attól is megijedt kicsit, hogy ez felelősséggel jár, és az olyan nagyoknak való dolog, nem neki, pedig közelíti a tizenötödik életévet, másodikos lesz hamarosan, és már kész nagylány.
- De az égési sérülések legnagyobb részét a tűz és a tűzijátékok okozzák, nem a forróvíz, vagy a vegyszerek, vagy sugárzás. Ez elég félelmetes, ha mégis rosszul sül el... de még ha igaza is van a bácsinak, mást se akarok bántani.
Na, ha másban nem, ebben kijön az, hogy nem butácska lány ám annyira, csupán nem szeret azzal villogni, amikkel tisztában van, viszont ha saját magáról van szó, enyhe én-komplexusa életbe lép és bármi, amit tud, felhasznál a nézetei mellett. Jóval nyugodtabban beszél, bár néha megakadva, mint eddig. Az állatos érdeklődése legalább kirántja egy kicsit ebből a sokkos állapotból és csak mered nagy szemekkel arra, hogy barátkozzon a kis makival. Aztán viszont kis idő után ugyan, de nagy beszédbe kezd, ilyenkor, a hirtelen fordulatokkal, a nagy szájával és a határozott makacsságával egyáltalán nem tagadhatná le a házát.
- Tuzin? Fura...fajta. De ő nem fél tőle? Pedig olyan pici, ésésés tényleg szeret játszani? Mit? Bármit? Hát, ebben mindketten rászorulunk. Én se tudok semmit... és ha mindketten elrontjuk és...megint meggyullad valami?
Kicsit lemondó sóhaj az, amivel a végét kimondja, de kezét nem húzza el a kicsi állatkától, aki láthatóan barátságosan közelít felé, amit Izzy nagyon is jó néven vesz, főleg, hogy ebből is úgy tűnik neki, a rajongásuk kölcsönös. Szereti ha rajonganak érte, és ő is szeret rajongani.
- Lehetne a neve... Vatta, mint a Vattacukor. - lesüti a szemeit egy percre, hát igen, a kreativitás a gyomrától indul, de ennyi baj legyen. - adhatok neki egy falatot most?
Csörgette meg a zacskócskát, ami nála van, majd óvatosan arrébb húzta a kezét, hogy megsimogassa  a puha kis szőrcsomót. Elég picike lélek, de egyébként nagyon aranyosnak tűnik Izzynek, sokáig mered maga elé és nézi az állatka nagy szemeit, aztán bátorságot véve magán, leteszi a zacskót és két kézzel nyúl felé, hogy a szimpatikusabba belekapaszkodva átmásszon hozzá Vatta. Aki reméli, örül az új nevének. Határozottan elterelődtek egy kicsit a gondolatai, nem kezd könnyezni, nem remegnek úgy a végtagjai, de félő hogy időleges csak, ugyanis, mikor felnéz Ádámra, megint görcsben van a gyomra.
- A bácsi is ilyen... szóval pyromágus?
Csak kimondta a szót, amit hallott a napokban eleget, de nagyon mihez társítani nem tudta azon túl, hogy önmagából tüzet csihol, gyújtogat, bármikor megéghet, mert forró, és ha hozzá ér biztos bántó, és a haja, a keze, a mindene jahj.

Kiva néni
Tanév első hónapja közepén

- De te már értesz hozzá, nem?
Némi aggodalom cseng a hangjában, miután a padló helyett most már Kivát nézegeti. Egyébként természetes módon, mint ahogy a legtöbb helyre, most is magával hozta ám Vattát, a kis csöppség ott bujkál a kibontott haja alatt a nyakában, kissé előre mászva a vállára kapaszkodik, onnan figyeli a tanárnénit éppen úgy, mint gazdája. Talán azért is megy ilyen jól az állatszereteten túl köztük ez a barátkozás, mert bár Ádám bácsi említette, hogy a tuzinka is tud dolgokat a tűzzel, ez még nem nagyon jött elő, aminek örül a kislány. Meg mindketten szeretik a dinnyét. Nagyon.
- Mi nem? Mármint olyan bántó, és éget, hozzád ér és forró, megégsz. Véletlenül meggyulladok és leég a hajam? Vagy a kezem? És mi lesz a dinnyés fagyimmal?
Hát, ez nem tudja mennyire segítség, vagy sem, de az ujjai tördelésébe kezd idegességében és ritmusosan rázza az egyik lábát is fel s le. Kezd kicsit megint befelé zárkózni a témával miután elhallgat, összefonja maga körül a karocskáit, aztán nagyot nyel és felnéz Kivár ismét, nem nézheti örökre a padlót maguk alatt.
- Félek, hogy ártok vele, nem csak nekem, bárkinek. Én senkinek nem akarok rosszat, soha, még ha veszekszünk se, de ha mégis megtörténik? Nem, jobb ha nem.
Mintha kicsit meg is makacsolta volna magát annak megértésében, hogy pedig ha ügyes lesz, nem fog tudni rosszat okozni. De hát előjött eridonossága ebben is. Mély sóhaj hagyja el száját, amit aztán összeprésel idegesen. Bár a lábait már nem remegteti, az ujjai tördelése még vissza-visszatér. Feszeng és ez senkinek nem jó, egyébként leginkább attól, hogy most tényleg történni fog valami, és előre a negatívot látja benne.
- Sokáig tartott megtanulni irányítani, mikor ne jöjjön?

viseletecske (ma én vagyok a fiú : O)

Bizike mérges volt, nagyon, sőt, egyenesen féltékeny! De ezt ki nem mondta volna. eljutott hozzá, hogy nemhogy másokkal, de inkább fiúkkal múlatta az időt Röncsi, amivel vérig sértve érezte magát, alapból nem viseli jól soha, sehol ha nem ő van a középpontban, de pont a kis argentíntól a legkevésbé jóleső ez. Le volt törve, mint a bili füle, mikor a hír eljutott a fülébe, hogy bál lesz. Igaz a végzősöknek, ő meg még csak második éve végét járja itt, de attól még ez a búcsúbulija is a nagy nyaralgatásnak, így el kell menni. No meg társaságra vágyott...
Mi más lehetne jó ilyenkor egy leánykának, mint a boldog és hangulatos mókázás? ráadásul itt az ideje megünnepelni, hogy a vörössel túlélték a dzsungelt, ami lássuk be erősen múlt a környezetükön is. Vigyázott rájuk a Merlin, az biztos, mert nem pusztultak meg egy veremben, nem ette meg őket éhes fenevad, nem rabolta el gonosz boszorka, nem kaptak a piacon a néniktől mérgező gyümölcsöt és még az ujjukat se szúrták meg semmivel. Hát, Izzyből sose lenne mondjuk hercegnő, de Lencsike annak való szerinte, szóval örül neki, hogy nem lett baja. ezen felbuzdulva szaladt fel érte a padlásra és hívta el magával, menjenek együtt a bálba. Eredetileg Röncsit vitte volna magával, de most éppen nagyon belé bújt a mérges kisördög, és puffogott, biztos megint elviszi valamelyik fiú vagy egy másik lány és nem akarja ezt látni premier plánból, mikor elhívja.
Izzyke nem az a szoknyába pörgős lány, szóval mindig is a nadrágos, elegánsabb, néha fiúsabb vonal volt, most pedig lehet olyan erős és határozott mint a fiúk, hiszen elhozza magával bulizni a vörös hercegnőt! Időben érkezik be futva a nagyterem bejáratához, hogy felkarolja társát, majd bemenve megtámadják az italos pultot még felmérik milyen balhét programot csinálhatnának ma.

viseletecske (ma én vagyok a fiú : O)

Túlzás lenne azt mondani, hogy haragszik, inkább csak szomorú a ténytől, hogy a vörös fél tőle. Vagyis abban nem biztos, hogy retteg, de tutira tart. Vagy esetleg fura szagot áraszt magából? Vagy csúnya és nem mer vele mutatkozni? Mindegy is, alapvetően nem ingatta meg ez sem, sőt, ha kell, játszik kergetőzőset, de úgyis-úgyis fog még találkozni ezzel a lánnyal, mert nagyon megkedvelte őt! És no lám... a lehetőség tálcán kínálta magát, és ha akart, ha nem, most itt van vele Lencsike is, és Zizi büszkén feszít partnereként a mai estén.
- Ajándéééék? De jóóó, nálam is van ám valami, de majd csak az este végén adom oda, hogy nehogy addig eltűnjön, ahogy táncolunk, vagy ilyesmi!
Igen, Zizike múltkor úgy belejött Leonie hajának babrálásába hogy beszerzett egy halom hajba való gyöngyöt, meg ilyen fonásra húzható díszt, amit neki akar ajándékozni. Sőt, igazából ő szeretne belerakni, ami tutira nem lesz a másik ellenére. Mindegy is, most felcsillant szemekkel mered rá. Kimondta a bűvös szót: dinnye.
- Te olyan tündéri vagy, mint Csingiling, csak nem vagy szőke, de szárnyat csinálhatnánk neked egyszer! Meg zöld ruhát, és kontyot...és majdnem stimmelne!
Teljesen látja maga előtt ahogy a padláson keresgéla  ruhahalmokban minden zöld darab után, aztán felöltöztetik egymást, Izzy tökre lenne Pán Péter, a tollas kalapot imádná... meg minden, és akkor a legjobb barátokként mehetnek Sohaországba. Menő lenne. Nagyon.
- Az összesnél? Úr isten és te nekem hoztad! Imááááá-Imáááááá-Imááádlak!
Azzal figyeli ahogy tölt, majd utánozva bólint amíg Lenciske beszél, és lehúzza...
Hát az arckifejezését és a pillanatnyi kidülledt szemeit nem kívánom senkinek. Jó erős egy dinnye ez! minimum uránföldön termelhették... Ettől jó erős lesz biztos a lányka is, visszaszorítja a kigördülni készülő könnycseppet és nagyot nyel az ital után párszor. aztán csillogó szemekkel tolja az üres poharakat egymás mellé, hogy...
- Még egyszer! Még egyszer!
Lendületesebben, és az előző sokkot megismételve hajtja majd végre, ha a másik is belement, megkezdve az estéjüket mit sem törődve vele, mennyi idő telik el, még ezeket a műveleteket végzi. Ők remekül elnevetgélnek, bizergálja kicsit a szép, vörös tincseket, majd ujjaival az asztalon zavartan dobolva várakozik.
- Van egy ötletem, gyere!!!!
Azzal felrántva a másikat, kicsit inogva, majd a padra, amin ülni lehet felpattan és ott kezdi a remek "báli ritmusokra" rázni, felhúzva Lencsit is és megpörgetve őt. A következő lépés az asztal lesz, vigyázat, repesztünk!