Noah Walker
Kora este

Nyikorogva nyílik az ajtó, Ő pedig óvatos lép befelé. Ahogy látom, sok cucca van, gyorsan felugrok és próbálok segíteni. Elveszem az egyik csomagot és lerakom a fal mellé. Feltesz egy kérdést, amire szívesen válaszolnék, de már be is mutatkozik.
- Nem kell bocsánatot kérned. Amúgy örülök, hogy megismerhetlek. Gwen Laura Kimiko vagyok, de bárhogy szólíthatsz. Ha akarsz, becézhetsz is - mosolygok rá, majd észbe kapok és válaszolok a kérdéseire - Ez egy fakunyhó. Általában a diákok járnak ide, sőt van, amikor az éjszakákat is itt töltik. Gondoltam én is, hogy egyszer eljövök ide, de akkor hozom Elenát, Szemit és Sziszit - magyarázom, majd észbe kapok - Elena az egyik háztársam, szobatársam és a legjobb barátnőm. A Szemi meg a Sziszi a kutyáim, de emberként viselkednek. És most kerültél ide? - érdeklődöm. A fényt eloltom, mert bár itt sötétebb van mint a réten, de itt is lehet látni - És, hogy tetszik a suli? Melyik házba tartozol?

Dasha

A padon ülve gondolkodom, hogy mit is kívánjak, de aztán eszembe jut a legjobb dolog. Mi lehet jobb ilyen melegben, mint egy jó nagy adag fagylalt. Órán említette, hogy a csokifagyi a kedvence. A kupa felé fordulok, és hozzászólok.
- Szeretnék két triplacsokis fagyit - mondom, majd várok egy kisit és már a kezünkbe is az édesség - Egészségedre.
Elkezdjük nyalni, mikor Dasha arról, beszél, hogy ne fizessek mindet helyette.
- Oké, értem, csak nem volt, sok barátom és nem tudom, hogy kell velük bánni, de többet nem lesz ilyen. Csak, ha te kéred - és megeresztek egy kedvesnek szánt mosolyt. Tényleg nem volt sok olyan ember, akivel jókat beszélgethettem. Próbáltuk úgy enni a fagyit, hogy ne jöjjön le a festék, ami nagyjából sikerült is.
- Lenne kedved most valami durvára felülni? - kérdezem. Nem tudom, hogy itt van-e Halli Gallie, de, ha valami hasonló van, akkor megfelel. Imádom, hogy előre-hátra, föl és levisz. Olyan érzetet kelt, mintha majdnem kiesnél - Mondjuk egy gyors, magas és pörgős valami? - mutatok az általam körülírt játékra. Gyorsan odaérünk, mivel nincs messze, és pont akkor kezdődik a menet. Két ember ülhet egymás mellett és én külsőt választom. Mikor elindulunk, az emberek már sikongatnak, pedig még be sem gyorsult. Mikor már a rendes sebességen megy, felteszem a karjaimat és én is kiabálni kezdek. Nem a félelemtől, csak annyira jó. Remélem Dasha nem süketül meg.

Dasha

Látom rajta a meglepettséget, amikor azt mondom nem volt sok barátom. Szavai alapján kedvesnek tart és a barátom szeretne lenn. Pedig a legtöbb ember szerint bunkó vagyok. A suliban is mondták már páran.
- Igen ismerem, és tényleg bocsi! - kérek tőle elnézést. Miután elfogyasztottuk a fagylaltokat elindulunk az általam említett játék felé. Örülök, hogy Dashával jöttem, és annak is, hogy szereti az ilyen játékokat. A menet alatt nem sikoltozik, de azért élvezi. Miután vége van, leszállunk, de ez a legnehezebb feladat, mivel mindketten szédülünk. A hogylétemről kérdez.
- Azt hiszem...Vagyis - nem bírom befejezni, mivel a következő bokorhoz szaladok és rókázok. Elég undorító látvány, be kell, valljam. Mikor már jobban érzem, magam visszasétálok Dashához - Most már jobb, de keressünk egy mosdót.
Elindulunk keresni egyet, és nemsokkal később meg is találjuk. Gyorsan besietek és kiöblítem a számat.
- És most mit szeretnél kipróbálni? Vagy mát szeretnél csinálni?

Noah

Kicsit megszeppen, mikor a csomagjaiért nyúlok, de ezt megértem. Nem rég érkezhetett, de biztos hallott már a bunkó eridonos lányról, vagyis rólam. Kedvesen megköszöni, én pedig egy 'nincs mit' kijelentéssel válaszolok. Mióta páran kijelentették, hogy túl goromba vagyok, azóta próbálok kedves és segítőkész lenni, ami néha beválik, néha nem. Most éppen igen. Ilyen se hallok gyakran, hogy valaki örül a megismerkedésünknek.
- Ha olyan különleges becenevet találsz ki, mint az uncsitesóm, akkor én falnak megyek mondom nevetve, mert persze, hogy nem gondolom komolyan. Vagy mégis? Kezd kicsit hűvös lenni és rajtam csak egy lenge ruhácska van. Mást nem hoztam, mert nem hittem, hogy ennyire lemegy a hőmérséklet. A nap is alacsonyan jár, már a narancssárga fénye besüt, a fakunyhó ablakán. Nagyon szeretem nézni a naplementét. Olyan gyönyörű. Bambulásomból Noah ébreszt fel. Felé fordulok, Ő pedig rám kacsint.
- Még nem tudom. Attól függ - nem adok neki egyenes választ - Nálam ez nem jön be - próbálom mondani a szememmel, hátha észreveszi. Kicsit gondolkozik a válaszán, de engem nem zavar.
- Persze, hogy tudok. A Rellon az egyik ház a négy közül. Ezen kívül van még a Levite, a Navine, és az Eridon. Az utóbbi házba tartozom én is. A négy ház barátságos egymással, de azért versenyeznek a házkupáért és a kviddicskupáért. A kviddics az egyik legjobb sport a világon. Hét ember játszik egy csapatban, seprűn lovagolva - magyarázom neki, de egy kis időt azért hagyok, hogy megeméssze. Most már tényleg kezdek fázni, pedig én nem vagyok az a fajta. Elkezdem dörzsölgetni a karom, de nem sokat használ.

Dana

Gyógyírt indult keresni, és most a kicsi rellonos lánykába botlik. Nem lepődik meg, hiszen mikor először és legutoljára találkoztak, akkor is este volt. Nem ismeri még Danát, de tudja vagy legalábbis sejti, hogy Ő is szeret éjszaka sétálgatni. Azt állítja, hogy a családja is benne van abba a könyvbe. Nagyon büszke rá, Gwen viszont nem az. Nem szeret szerepelni az ilyenekbe. Ezek a könyvek főleg arról szólnak, hogy az aranyvérűek jobbak, mint a félvérűek és a mugli születésűek. Pedig ők is vannak olyan jók ők, sőt néha jobbak is. Ezt a véleményét el is a mellette álló lánynak.
- Amúgy, ha érdekel nekem is van egy hasonló könyvem - ajánlom fel az én egyik hasonló példányomat. Születésnapomra kaptam, de még egyszer se nyitottam ki - Neked adom szívesen.

Elena - Franciázás
Kora este

Szörnyű álmomból egy lány hangja ébreszt fel, amit először nem ismerek fel. Pár másodpercbe telik mire feleszmélek, hogy Elena ért ide. Köszönés után felteszi a kérdést, amit tudtam, hogy feltesz bár reméltem, hogy nem. Ha most nem mondanám el neki, addig kérdezgetne, amíg meg nem tudná.
- Csak egy újabb rémálom - mondom és legyintek hozzá jelezve, hogy mellékes. A polchoz sietek mivel könyv nélkül nehéz lesz tanítani, azt pedig nem hoztam a suliba. Leveszem a kezdőknek ajánlott. Az asztalhoz megyek, majd mikor Ő is leül, mellém kinyitom a könyvet.
- Kezdjük az alapoknál, vagyis a kiejtéssel - próbálom magyarázni, de kicsit izgulok. Nekem is így tanították meg, hogy először az  alap szavakat ejtjük ki - A legjobb példák erre a francia autómárkák - mondom, miközben leírom a három autómárkát - Itt van például a Peugeot. 'Eu'-val írjuk mégis 'Ö'-nek ejtjük. Ugyanez van a Renault-nál, ott is 'au'- val írjük és 'ö'-nek mondjuk. Szóval ebből az a következmény, hogy 99%-ban az 'au'-t és az 'eu'-t 'ö'-nek ejtjük. A Citroennél pedig a 'c'-t 'sz'-nek ejtjük. Érted, vagy máshogy magyarázzam? És miért szeretnél hirtelen franciát tanulni? - kíváncsiskodom, mert nem értem ezt a hirtelen érdeklődést. Nem a legkönnyebb nyelv, sőt benne van a tíz legnehezebb nyelvben.

Elena - Franciázás
Kora este

Nem kérdezősködik többet az álomról, de tudom, hogy ezt még nem zárta le. A szobánkba még ki fog faggatni. Nem szokta ilyen könnyen feladni a dolgokat, és ez az egyik jó tulajdonsága a többi mellett. Leülünk az asztalhoz és már el is kezdem a tanítást. Az autómárkákkal kezdem, mert így a legkönnyebb megtanulni a kiejtést. Gyorsan előveszi egy pergament és egy pennát, majd sebesen jegyzetelni kezd. Fontos lehet a dolog, ha így jegyzetel. Mivel a barátnőmről van szó ezért meg is kérdezem. A válasza alapján utazni fognak a francia rokonokhoz. De jó lenne, ha mi is elmehetnénk. Nagyon szeretem azt az országot. A francia sajt, a csoki, és az Eiffel-torony. Mondjuk, az Párizsba van és nem biztos, hogy abba a városba mennek, de nem az a lényeg. Az egész ország csodálatos, főleg éjszaka. Azok a csodás fények.
- Jaj, de szerencsés vagy. Mit meg nem adnék egy útért oda. Jó utat előre is - mosolygok rá, majd elkezdek kutatni a táskámba - Kell egy kis nasi a tanuláshoz. Mit szeretnél? Van puding, nyalóka, csoki, bármit, amit szeretnél. Az üst teljesíti - mikor megmondja, hogy mit szeretne én, vagyis inkább a kelyhem teljesíti a kívánságot - Most vegyük át az olyan szavakat, amiket az összes mugli ismer. Vagy legalábbis a többség. Ilyen például a Cart d'or fagyi, amir Cártedor-nak ejtünk, meg a Garnier, amit Gárnyiérnek, de itt van még a Danone, amit Dánon-nak  - szorgosan írom neki a szavakat és odaírom a kiejtést is - És milyen rokonok? Talán nagyszülők?

Kowai avagy Part2
Éjszaka

Este, vagyis inkább éjszaka indul útnak. Nincs olyan nap, hogy ne ólálkodna, kint a folyosókon, vagy ne lopózna ki a faluba. Gwen mint mindig, most is éjfél előtt indul el, ám most a kis 'vérebei' nélkül. Az egyik ok erre, hogy szereti a kalandokat, és nem érdekli, ha elkapják, a másik ok pedig. Na, jó az nincs, vagyis inkább nem szeret róla beszélni. Bár ebei nincsenek vele, de a másik fegyvere - vagyis a pálcája - ott lapul a zsebébe. Csak bolyong és bolyong a folyosókon, nem találva a helyét. Már vagy nyolc óra óta fent van és meg sem áll. Ha valahova betéved és az az ötlete támad, hogy leül, tíz percnél nem bírja ott tovább, el kellett mennie. Megpróbált olvasni a könyvtárban, egy tál spagettit enni a konyhában, de most nincs étvágya és a könyvekhez sincs kedve. Ezt már lehetne betegségnek is venni, mert ez a lány imád olvasni és a kedvenc főztje a spagetti. Vagyis inkább a betegséget zárjuk ki, mert Gwen eddig csak egyszer esett ágynak, akkor is a 39 fokos láz miatt. Még akkor is futkározott odakint, mikor a csuklója el volt törve. Most éppen az egyik veszélyes folyosóra téved, ahol már járt egyszer. 'Megismerkedett' az egyik rellonos prefektussal, de nem kötöttek szorosabb barátságot. Mióta itt van az iskolában, sok taggal találkozott a zöldek házából, de igazából egyikkel se lett jóban, Líviát kivéve. Mondták már, hogy a Rellon a neki megfelelő ház, amivel néha egyetért, mégse szereti azt a helyiséget és a benne lévő személyeket. Az Eridon nagyon a szívéhez nőtt, főleg a háztársai miatt, akik a rossz napjain is kedvesek voltak vele. Ha választania kellene a hazamenetel vagy a másik házba tartozás között az előzőt választaná.
- Már megint te vagy az? - kérdezi a múltkori kép.
- Igen, megint én vagyok az. Talán valami baj van? - kérdezi ~ Mit csinálok én? Leállok vitatkozni egy képpel?
A festmény már válaszolna, a lány viszont nem veszi észre, mert valami susogást hall. Kiválóak az érzékszervei és a reflexe. Előrántja a pálcáját, és a hang irányába tartja.

Adam
Ruha

Lassan sétálgat Bagolyfalva utcáin. Nézegeti a boltok és házak ablakait, ajtóit, de a legtöbb már rég bezárt vagy most készül elsötétülni. Elena most nincs vele, mert nem volt a szobában mikor, Gwen elindult. Hű társai sincsenek itt, mert ők az udvaron játszottak vagy valami mást csináltak. Főhősnőnk nem félt, hogy eltűnnek, mert volt már ilyen és pár óra múlva általában előkerülnek. Ők se féltik, hiszen tudják milyen a természete és, hogy szeret éjszaka kóvályogni. Mivel már nyár van ezért egy rövidnadrágot és egy rövid ujjú pólót visel. Ha tél van, se öltözik túl melegen, hiszen Ő nem az a fázós típus. Nagyon ritka, ha rajta kabátot vagy pulóvert látsz, mert a dzsekiket szereti. Napszemüveg is van a hajába tűzve, de, hogy minek azt Ő sem tudja. Hamarosan megérkezik a falu játszóterére. Nem szereti az ilyen dolgokat és ezt egy fintorral is jelzi, de mivel már elfáradt, és még nincs, kedve visszamenni leül az egyik hintába és gondolkozni kezd. Nemsokkal később megérkezik egy (szerinte) falubeli férfi, aki a mellette lévő hintában foglal helyet. Nem látta még itt és biztos benne, hogy nemrég érkezett. Felnéz az égre, ahonnan eső várható. Ezt a borús felhőkből állapítja meg. Nem nagy zivatarra csak egy nyári záporra, amolyan 'most jött és már megy is el' fajtájúra. Lassan a másik tagra pillant, aki csak a hintában ringatja magát lassan.

Vadkemping - Elena
Késő este

Tökéletes ötlete támadt. Egy hete döntötte el, hogy egy kis izgalmat csempészik az iskola vagy legalábbis a tanárok és a saját életébe. Küldött egy baglyot az otthoniaknak, amiben azt írja, hogy küldjenek neki sátrat, túratáskát, hegymászós kellékeket, és hálózsákot. Megkérdezte az állatkáit, hogy lenne-e kedvük vele tartani ők pedig természetesen elkísérik, hogy megvédjék mindentől. Legalábbis, ha veszélyes helyre mennének, de csak a tanárok birodalmáról van szó. És itt tartunk most. Az asztalokat és a székeket félretolja, a papírokat a földre dobja a cuccai mellé. Előveszi a sátrát és a középen maradt hatalmas helyre próbálja felállítani. Mivel a padlóra nem tudja, szúrni a cölöpöket ezért idehúz pár nagy cserepes növényt és azok köré csavarja a madzagokat. Mivel a hold fénye elég nagy nem kell felkapcsolnia a villanyt. Elkezdi bepakolni a holmijait az ideiglenes 'lakásába', de a fontos dolgokat kiveszi a táskájából. Már sokat volt vadkempingen (igazin) a keresztapjával, ezért tudja, hogy kell, tűzet rakni pálca és öngyújtó használata nélkül. Az előbb ledobott tanári lapokat egymásra pakolja majd az ágakkal, amiket kintről szerzett egy kis kupolát állít. Két fadarabot egymásnak dörzsöl, de csak pár perc múlva kap lángra. Mosolyog, egyet a művén majd felállítja a teakészítéshez szükséges kellékeket. Nem nagyon szereti a teát, de mivel ezt Japánból kapta ezért gondolja, megkóstolja. Mikor már forr, a víz előveszi a filtert és belelógatja. Leveszi a teát és egy kis tálcára helyezi. Lépteket hall kintről, de nem foglalkozik vele. Eközben a lángok elalszanak és csak parázs lesz.
Előveszi a vacsorához előkészített ételeket. Először a hagymát fóliába csavarja és úgy dobja a parázsba, majd nyársra tűzi a szalonnát, a virslit és a kolbászt. Pár percig sülnek az ínyencségek, majd mikor már késznek érzi, őket a tányérjára helyezi. Mindent szépen összevág és a kutyusok elé helyezi - Nyugodtan egyétek meg. Én még várok egy kicsit.

Vadkemping - Elena
Késő este

Miután az állatok - akik már nem is állatok, mivel annyira el vannak kényeztetve mint egy gyerek - elfogyasztották elkezdi sütni a saját adagját is. A hangok közben egyre közelebb érnek, de Ő nem foglalkozik ezzel. Ha egy prefektus vagy diák az akkor meghívja, hogy egyen vele, ha nem akkor pedig eltűri a büntetést, amit biztosan nem fog megcsinálni. Vagy lefizet egy elsős diákot. Elkészül a vacsorája, amihez már hozzá is fogna, ha nem szegeznének rá egy pálcát. Nem csak Ő lepődik meg, hanem a kutyái is, akik felpattannak. Bár már ismerik Elenát, még akkor is megvédik Gwen-t, ha a legjobb barátnője támad rá. De ilyesmiről szó sincs, sőt pillanatokkal később a Rose lány már barátnője nyakában lóg, szorosan ölelve őt. A szőke furán érzi először magát, de megöleli Elenát.
- Miért hol lennék? - kérdezi még mindig értetlenül - És van valami baj? Olyan sápadt vagy, mint én szoktam.
~ Vajon elmondhatom neki az álmaimat, vagy furának tartana? Sok mindenen mentünk keresztül, de bármikor elpártolhat mellőlem és akkor egyedül maradok. Nem akarok megint a magányba kerülni. De ez rá is hatással lehet, és tudnia kell róla. Nem titkolhatom tovább. Még akkor sem, ha megutál - gondolkozik a lány, de nem értem, hogy mi a problémája. Ez az egyik legnagyobb hibája, hogy mindig újabb és újabb problémákat szül magának és nem oldja meg azokat amik igazából vannak. A barna hajú lány már akkor a barátja volt mikor betette ide a lábát. Akkor is vele volt mikor megkapta azt a fenyegető baglyot. Azon a délutánon töprengett el a dolgon, hogy mi lett volna, ha nem szól Lenának a levélről és egyedül megy a férfihez. Lehet már nem élne de legalább megmentette volna barátnőjét a sokktól, ami ott érte. Ő az első személy akit közel engedett ,agához, és Ő lett az első barátja. Szinte olyan mintha már neki mint a húga, akiért bármit megtenne. Ott volt neki a családja, de az mégis már. Elena lett az az ember, aki megérti a gondolatai és az érzéseit, mert azokon ment keresztül mint Gwen. De a szőkeség szerint a titkolózás miatt, ez az ember is el fog fordulni tőle.
- Figyelj Elena, mondanom kell valamit. Sajnálom, hogy eddig eltitkoltam, de erről neked is tudnod kell. Viszont előtte vedd el ezt a csésze nyugtató teát, és ígérd meg, ha elmondtam és te is elmondtad azt, ami bánt akkor vidám dolgokról beszélünk majd. Persze, csak, ha szeretnéd - kezd bele a szövegébe, de megvárja, míg másik rá emeli barna íriszeit.

Miután a férfi leül, a hintára percekig néma csöndben ülnek, végül Ő töri meg a csöndet. Ráemeli a fejét amolyan 'örülj, hogy rád nézek haver' módjára, de nem így van. Nem szeret új emberekkel ismerkedni, de, ha csak beszélgetnek, és nem barátkoznak össze akkor szívesen társalog emberekkel.
- Nem, nem zavar. A nevem Gwen Laura Kimiko Jones. És magát, hogy hívják - most lehet mondani, hogy felelőtlen, mert idegen emberekkel áll szóba és mondja meg nekik a nevét, de Gwen nem fél semmitől. Volt már olyan, hogy megpróbálták elrabolni, de még egyszer sem sikerült. Ha valami baj történne, akkor előkapja a pálcáját és a másik tagra küld egy sóbálványátkot. Ha viszont ez nem jön be, akkor a kutyái megvédik. Persze azoknak ott kell lenniük a tett helyszínén, és most nincsenek sehol. Vagyis az ágyikójukban alszanak nyugodtan. Legalábbis a lány azt hiszi - Még  nem láttam a faluban. Honnan tetszett jönni?

Látom a kisfiús kíváncsiságot a szemében. Kicsit várok a válasszal, mivel nem tudok dönteni a sok hülye név közül.
-Háááát ott volt a pl. a Kicsi Gwency, a Gwen Potter, de kedvencem még a Szőke Boszi. Ezek voltak a rosszindulatúak - merülök bele a magyarázatba - De nem volt még egy ember, aki így hívott - mondom vigyorogva - Te minek szeretnél becézni?.
~ Ha tovább akarsz játszani hát, legyen - gondolkodom, majd hozzáfordulok - A kedvemtől és attól, hogy kedvem van-e írni a naplómba - húzom elő a kis könyvecskét. Szeretek bele írni, mert senki nem meri elolvasni és így megőrzi a titkaimat. Én díszítettem ki, ijesztő és véres rajzokkal, amiket én találtam ki vagy álmodtam. Válaszol a néma üzenetemre, ami azt jelenti, hogy vette az adást.
Nem válaszolok, neki csak a szememet forgatom. Remélem, veszi az adást.
Azt állítja, hogy nagy sportrajongó.
- Én is játszom, de a szabályokat nehéz lenne elmagyarázni. Röviden annyi, hogy egy csapatba hét ember van. Ebből egy fogó, aki a cikeszt próbálja elkapni. Megjegyzem, a mi csapatunkba ezen a poszton játszom, de csak csereként. Akkor van még két terelő, akik a csapattársukat próbálják megvédeni a gurkók ellen kisebb-nagyobb sikerekkel. Van három hajtónk, akik a három karikán próbálják bedobni a kvaffot, és van egy őrző aki ezt próbálja megakadályozni. Veszélyes sport, de nagyon jó és imádok játszani.
Az idő kezd hűvösödni, amit az is jelöl, hogy kezdek fázni. Látja rajtam, hogy nincs melegem ezért egy pulcsit nyújt felém, amit én el is fogadok és fel is húzok.

A nevemet ízlelgeti, de csak annyit mond, hogy hosszú. Nem kritizálja a nevemet, aminek örülök, mert nem szeretem, ha azzal viccelődnek. Az unokanővérem "becézett" mindenféle hülye névvel, amit én utáltam, de Ő és a barátnői rengeteget rohogtek rajta.
- Igen tudom. Anyáék választották - válaszolom halkan.
Ő is elárulja a sajátját és az akcentusából kiszűröm, hogy angol. Jártam már ott, vagyis pár évig ott is laktam. Aztán el kellett menjek Los Angelesbe. Azt is elárulja, hogy honnan érkezett és, hogy hol született.
- Akkor járt már Drakula kastélyában? Azt halottam, hogy hatalmas és ijesztő, meg sok benne a kínzóeszköz. Egyszer majd szeretnék eljutni oda - mondom álmélkodva.
Én Jorvikban születtem, ami egy szigeten található. Aztán Amerikába mentünk és utána jöttünk ide Magyarországra. És maga auror?
A szemüvege késztetett erre a kérdésre. Nem ítélem el, de ki hord éjszaka napszemüveget?

Csipacsapat - Elena
A bal ruci az
Este kilenc körül

Pálcával, könyvvel, édességgel, üdítővel, a kívánságokat teljesítő üstjével és a táskájával felszerelkezve indul útnak. A terv az, hogy olvas egy jót, a könyvtárosi zugban, de mivel ott már vannak, ezért más helyet kell keresnie. Fiúvá változott, de a szokásai nem változtak meg. A könyvek és az animék imádata megmaradt csak (talán) fiúként egy kicsit másképp néz ki. Már agy fél órája kóvályog, a suliban mégsem talál megfelelő helyet. Vagy sokan vannak, vagy túl meleg van. A kutyái csak az udvarig követik, onnan elszaladnak és kergetni kezdenek egy mókust. Nem sokat törődik, ezzel csak annyit mond, hogy estére érjenek vissza. Sokszor volt már, hogy elfutnak, de hamar vissza is találnak. Már nem csak Gwent hanem Elenát is gazdájukként szeretik. Még csak néhány hónapja vannak itt ez idő alatt a lány sok édességet és más dolgokat adott nekik. Na de térjünk vissza a jelenbe. A mi kis hősnőnk megtalálja a helyét egy árnyékos fa lábánál. A hátát nekidönti a fának így kényelmesen el tud helyezkedni. Kiveszi a könyvet a tatyójából és a fantáziájára bízza magát. Belemélyed Mac és az Unseelie-k közötti háború mélységébe, hogy hogyan próbálja megmenteni a Földet az emberevő és testrabló tündérektől. Karen Marie Moning a kedvenc írónője J. K. Rowling, Jamie McGuire és Lainer Laura mellett. Nagyon belemélyed a könyv rejtelmeibe, és csak akkor veszi, észre a lányt mikor az a földön landol. A barátnője Elena esett el a lábaiban.
- Eddig is tudtam, hogy nagyok a vádlijaim, de, hogy ennyire. És szia Lena! - köszönti viccesen a másikat, mert nincsenek vastag lábai és ezzel tisztában is van - Mi szél hozott, hogy átess rajtam? - végignéz a másikon, aki úgyszintén fiú lett. A másik nem testében a divatérzéke is megváltozott, mert fürdőruhában fekszik Gwen előtt, melleit kókuszdiók helyettesítik, a haja pedig nem látszódik a rózsaszín paróka miatt - Úúú, nekem is kell olyan - szól és már veszi is elő az edényét - Serleg hozz nekem is egy ugyanolyan rózsaszín parókát - miután ezt kimondta a kezében landolt a tárgy. Gyorsan a fejére helyezi, és a barátnőjére emeli zöld íriszeit - Milyen? Ó, és kérsz valamit? Ételt vagy italt?

Vadkemping - Elena
Késő este

A mellette lévő lányka sírásba kezd, Gwen pedig újra megöleli.
- Jaj, ne sírj nem olyan szörnyű sztori - mondja miközben egy zsepit nyújt barátnőjének. Miután a másik kifújja az orrát, elveszi a teát, és megígéri, hogy másról is beszélgetnek Gwen belekezd - Emlékszel arra az emberre, akivel nemrég találkoztunk? Na, azzal vonnak rémes álmaim. Néhányukba te is benne vagy, de csak egy kicsit. Meg a családunk is. Amikor a tanulószobán tanultunk és hirtelen felriadtam akkor is ő volt a fejembe - meséli, de próbálja kihagyni a legijesztőbb részeket, mert nem szeretné, hogy Elena megint sírva fakadjon - És veled mi történt? Miért kerestél ennyire?
Szemi ugatni kezd ezzel jelezve, hogy megették a vacsorájukat, de még éhesek. Ha nem lennének azok, akkor csak bemásztak volna a lányok ölébe aludni vagy pihenni. Újabb adag kaját szúr a nyársra, majd a parázs fölé rakja és egy cserép segítségével megtámasztja. Előveszi a faragókését és még kettőt kifarag. Az egyiket megtartja a másikat Lenának nyújtja, két tállal egyetembe. Az egyiken az laktató ételek a másikon pedig a gyümölcsök. A Jones lány szereti a sült banánt, almát, de még a szőlőt is. A másik lány elveszi tőle, majd a táskájához fordul és előveszi a karamellöntetet.
- Nincs gyümölcs pirított cukor nélkül.  Van nálam néhány cukor. Igaz, már körbenyaltam őket, mert kívül savanyúak voltak, de azért így is finomak, kérsz? - mosolyog rá - És lenne itt még valami, egy kis titok. Elmondhatom? - kérdezem titokzatosan.

Csipacsapat - Elena
Este kilenc körül

A Rose lány nagyon felpörgött és ezt a kiömlött kávé is mutatja.
- Biztos nem egy pohárral ivott - gondolkodik hősnőnk, de nem tesz megjegyzést. Nem szeretné megbántai a barátnőjét. Viszont ha ilyen kérdéseket tesz fel, akkor lehet, hogy szólni kell, hogy álljon le.
- Gurgyalagcsipa? Az meg mi a szösz? Létezik egyáltalán olyan? És ha igen akkor, hogy néz ki? - kérdezi értetlenül Gwen mert még soha nem találkozott ilyen...valamivel. Azt sem tudja, hogy eszik-e vagy isszák - Ha el tudod magyarázni akkor persze - mondja kedvesen és egy mosolyt is megereszt. Leteszi a könyvét és a táskáját maga elé húzva kutakodni kezd benne. Megtalálja a keresett tárgyat és a barátnője felé nyújtja.
- Csak ilyen szenya van nálam. Remélem, megfelel. De mielőtt elindulunk én is iszok egy kicsit.
Az üst felé fordul és egy kis energiaitalt kíván. Tudja, hogy egészségtelenek és károsak a szervezetnek, de nagyon szereti. Ha ezeket issza akkor pár percbe telik és felpörög. Otthon is általában ezt issza, ha nincs otthon kóla, mert az a kedvenc itala. A szülőkkel már meg lett beszélve, hogy hazautazhassanak, Elenával és már nagyon várja, hogy bemutathassa a barátnőjét. Persze addig vissza kell változniuk, mert ha nem akkor fiúként kell megismerniük. Erre az időszakra a keresztapja is hazajön, aminek nagyon örül mert már egy éve nem látta.

Vadkemping - Elena
Késő Este

Miközben Gwen mesél, figyeli a másik reakcióját. Elenát a sírás kerülgeti.
- Jajj, Elena ezek csak álmok ne foglalkozz velük. Mindenkinek vannak rossz napjai, amikor még az álmai is rosszak - próbálja vigasztalni és nyugtatgatni, ami már nem megy, mert a tea megtette a hatását - És veled mi a baj? - kérdezi.
Elmeséli a saját történetét, ami rosszabb, mint hősnőnké. Ha tényleg követik őket, akkor lehet, hogy haza se tudnak menni. Nem ez a legszörnyűbb, de már hónapok óta nem látta a családját és nagyon hiányoznak neki. A keresztapja is miatta jön haza. Nem mutathatja az aggodalmát, inkább komoran néz rá.
- Figyelj, ha neked úgy megfelel, akkor minden nap együtt hagyjuk el a szobát, és, együtt is megyünk fel. De nekem az is megfelel, ha a kutyáimmal mész, ők szívesen vannak veled. Szeretnek téged is - ajánlja fel, mert Gwen nem fél annyira mint barátnője. Ő már megszokta ezeket a dolgokat.
Pár percig vár a válaszára aztán megkérdezi, hogy kér-e cukrot. Kicsit undin kínálja, de csak ilyen van, és nem akar bunkó lenni azzal, hogy előtte eszi meg őket. Aztán mikor a titokról kezd, beszél, Elena kikerekedett szemekkel néz felé ezzel jelezve, hogy figyel. Kicsit közelebb hajol, hogy még véletlenül se hallja senki:
- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek, de azt tervezem, hogy beosonok Szendrei Véda irodájába és ellopom a lányát. Olyan cuki. Segítesz? - kérdezi nevetve - Vagy pedig kikészíthetnénk az uncsitesómat azzal, hogy az Ő szobájába játszunk hercegnőset. Imádja, vagyis imádta azokat a meséket én pedig szeretem kifigurázni őket. Szeretnél a hercegnőm lenni? - lehet, hogy hülyének nézi, de ezzel talán fel tudja vidítani legjobb barátnőjét, plusz, ha benne van, akkor még egy jót is szórakozhatnak.
Kérdőn néz rá, és vár a válaszára. Közben kintről hangokat hall és a stílus alapján rellonos az illető. Feláll, és kinéz, de már elmentek. Visszaül, és ránéz a barátnőjére.
- Voltál már úgy, hogy legszívesebben bokán rúgnád azt az embert, aki éppen előtted áll? - kérdezi furán, de ez már csak egy ilyen nap.

Csipacsapat - Elena
Este kilenc körül

Az energiaitalt kortyolgatja, miközben a másik azt magyarázza, hogy mi az a gyurgyalagcsipa. Felpillant a felhős égre, égre, ahol kis madárkák repkednek.
- Aranyosak - mondja, majd újra Elenára pillant - De lenne még három kérdésem. Miért este keressük őket, ha reggel lesz csipás a szemük és miért ilyenkor akarsz ilyeneket keresni? - próbál utalni az időre - És minek kellenek neked azok?
Várja, a válaszát közbe egy tábla csokit majszol. Egész mogyorós és nagyon finom.
- Kérsz?
Mondjuk, egy kis vattacukornak jobban örülne, de mindegy, ez is megfelel. Imádja az édességeket. A másik miután válaszolt, már veszi is elő a papírkáját és belebugyolál egy követ, amit ellő. Gwen feltápászkodik, a földről elővesz egy még meg nem kent és száraz kenyeret, majd morzsolgatni kezdi és egy tálba önti. Leteszi a fűbe, fölé támaszt egy a dobozt, amit ággal rögzít, és ráköt egy madzagot.
- Menjünk a fa mögé - szól majd összehúzódnak, hogy elférjenek. Pár perc múlva hangos csiripelés hallatszik a földről, és Gwen kinéz. Gyorsan meghúzza a zsinort és a madárkák visítozni kezdenek.
- Azért így könnyebb, nem? - kérdezi és egy hatalmas vigyor terül el az arcán, olyan Temaris.

Vadkemping - Elena
Késő Este
Zárás

A cukorkaevés közben már semmi nyoma a rosszkedvnek. Elena is nevetni kezd, és lehet, hogy kezdi feledni a történteket. Persze így nem fog megoldódni a dolog, de jó érzés elfelejteni egy időre. Azt mondja, hogy benn van a Gwen által említett csínytevésekben.
- Akkor húzhatunk fel csodaszép báli ruhákat. Legalább újra rajtam lehet a kedvenc rózsaszín ruhám - nevet a Jones lány is, de alig bír beszélni, mert már fáj a hasa - A másik dolgot pedig még megbeszéljük - kacsint a másikra. A lányok nevetését a közeledő alak szakítsa meg. A mi hősnőnk kinéz, de nem lát semmi. Visszaül, majd megint barátnőjére pillant, aki indulni készül.
- Várj, lenne itt még valami. A tea nem volt valami olcsó, szóval tudnál adni pár knútot? - nem volt olcsó? Ha nem lenne szülinapja biztos nem kapott volna ilyen teát. De azt mondták neki, hogy ez csak egy kis meglepetés. A nagyobb meglepetés még messzebb van - És nem muszáj elmenjél. A sátor négy személyes és van két hálózsákom is. Kempingezzünk együtt. Vagy talán fél, hogy elkapnak? - kérdezi nevetve Gwen. Nem gondolja komolyan, csak viccelni szeretne. Miután a barátnője beleegyezett, eloltja a tüzet, kirakja a kutyák ágyát, és bemásznak a kényelmes helyiségbe.

Adam

Pár perc csönd van, addig van időm gondolkozni. Azt mondta, hogy Ausztriából jött, én pedig azt kérdeztem, hogy járt-e már Drakula kastélyában.
- Elnézést én vagyok a buta. Az a kastély Romániába van maga pedig, pont a másik irányból jött. Egy pillanatig azt hittem, hogy az is Ausztriába van - vakarom meg hátul a fejem, mert tényleg hülyeséget mondtam - De, ha már volt ott, akkor milyen?
A válasza után felteszek még egy kérdést, auror-e. Kiderül, hogy nem az. Én egyszer majd szeretnék az lenni. Szeretnék segíteni az embereknek, és elkapni a rossz fiúkat. Meg így sokat is utazhatnék, aminek mondjuk az a hátránya, hogy messze leszek a barátaimtól és a családomtól.
- Akkor mi maga? - kérdezem és felé fordulok.

Adam
Zárás

Nincs beszédes kedvében, vagy csak nem szeret beszélgetni. A kastélyos kérdésemre is csak annyit mond, hogy sötét.
- Egyszer szeretnék oda eljutni, de leginkább a kínzókamra érdekel - válaszolom. Általában ezzel a válasszal mindenkit meg tudok ijeszteni. Nincs mestersége, de akkor, hogy szerzi a pénzét? Nem kérdetem meg, mert ne akarod illetlen lenni. Azért engem is tanítottak jó modora. Közben elered az eső is. Hozzám fordulva érdeklődik, hogy ismerem-e a leperex bűbájt.
- Nem szoktam használni. Ha esik, általában esernyőt hordok magamnál, vagy pedig szeretek az esőben lenni - válaszolok miközben a hajam már vizesen keretezi az arcom. Ránézek az órámra, ami 11 órát mutat. A távolból halk ugatás hallatszik, ami közelít felénk. Pár méter után észreveszem a kutyáimat - Ti meg mit kerestek itt? Az eső miatt?  - majd Adam felé fordulok - Ők a kutyáim Szemi és a Sziszi, de most megyek. Jó estét!
Köszönök el, és elindulok vissza a kastélyba.

Eris

A kép csak beszél, és beszél. A lány nem figyel (legalábbis rá), hanem inkább fülel. Az erre jövő személy nem lehet messze, mert már hallatszanak a lépései. Előrántja a pálcáját, és az ajtóra emeli. Nyikorogva nyílik az ajtó és már jön is be Kowai. Jól emlékszik az előző találkozásukra a könyvtárban. Könyvet ment olvasni, és a folyosón kötöttek ki egymáson ki. Jött egy háztársa is Ombozi, aki elvette mindkettejük pálcáját, azzal a különbséggel, hogy a rellonos lányét elvitte, az eridonosét pedig a LLG tanárnőnek adta. Visszakapta a pálcát, de akkor is. Mosolyra húzza a száját, de nem a gonosz, vagy a gúnyos mosolyra, hanem a kedvesre. Szeretne kibékülni a másik lánnyal, mert szerinte hasonlítanak, és jó csapat lehetnének. Persze csak ha a másik is benne van. Kicsit lejjebb engedi a pálcáját, így már az nem a másik arcára mutat. Vesz egy nagy levegőt, majd a másikhoz szól.
- Szia!
Nem sok esély van rá, hogy a másik fél is így gondolja, de próba szerencse.
 

Ádim

Nem tetszik neki ez a kiszolgáltatottság. Eddig soha nem támaszkodott másra, csak ha nagyon muszáj volt. És most itt ül Ádám hátán, aki óráról órára cipeli. Ármin adta ki a parancsot, hogy mindig legyen mellette valaki. Nagyon tiltakozott, de a játékvezető nem engedett. Vagy így, vagy egy hét a gyengélkedőn. Gondolkodott rajta, hogy az utóbbit választja, mivel akkor kedvére olvashat, és alhat, de akkor sok lenne a pótolnivalója, és utál tanulni. Ehhez társul még, hogy a kutyái nem lehetnének mellette, és egy kicsit a szobatársai is hiányoznának. Így történt, hogy a kísérgetést választotta. Ki is osztották mellé a negyedikes Ádámot, akit csak most ismert meg. Azt hitte, hogy a srác majd mellette fog lépkedni, és onnan támogatja, de nem így lett. Egyszerűen csak felvette a hátára és úgy indult el a lánnyal. Végül megbékélt a helyzettel, és belátta, hogy tetszik neki. Így legalább Ő a legmagasabb a folyosókon, és mindenki fölé lát. De ennek is van hátulütője. Már az előző Edictumban is szerepelt, mint Ádám új jelöltje. Tudja, hogy sikere van a lányok körében, sok barátnője volt, és sok lány is tetszik neki. A szerelemről jut eszébe a kedvenc animéje, ami nem más, mint a Naruto.  Ő Sakura, a másik pedig Naruto. Nem kell félreérteni, nem tetszik neki Ádám, csak arra hasonlít a helyzet. Már csak két óra van hátra, és a legpletykásabb folyosón járnak. Közben Ádi kérdezgeti a lányt mindenféléről.
- Nem tudom! Mondjuk a csárdába? - kérdezi bizonytalanul. Már rég ivott vajsört, és már nagyon kívánja. Bár van olyan kupája, ami olyan italt ad, amit csak kíván, de azt elrejtette valahol, és nem találja. Az édességből is kifogyott így abból is kéne tartalék- Utána pedig az édességbolt? Vagy máshova is mehetünk, választhatsz nyugodtan.
Közben lök egyet a lányon, mivel az megcsúszott. Lenéz a másikra, majd szóra nyitja a száját.
- Csak előtte tegyük le a táskákat, ha ez nem nagy kérés - utal a kezében lévő tárgyakra. Nem lehet könnyű az alatta lévőnek, mivel a súlyához társulnak a könyvek is. Viszont azt se szeretné, ha a másik megerőltetné magát a lépcsőkön. Inkább zsibbadjon el az Ő keze, minthogy a másik sérvet kapjon.

Mindennapjai ugyanúgy telnek. Bajár az órákra, eszik és kiszökik. A szobájukban sokat beszélget a lányokkal, de este (vagyis inkább éjszaka) mire visszaér, már rég alszanak. Néha-néha akad egy kis bunyó, de nem olyan sok, mint régen. Nemrég kapott egy szörnyű levelet a családjától, amire most volt ideje válaszolni. Vagyis erre az indokra fogja, de az igazság az, hogy nem akart írni. Mit tudna arra válaszolni, hogy a keresztapja, akit annyira szeret, megnősül? Kedveli a férfi barátnőjét, de akkor is. Szerencséjére még nem lesz gyerek, aminek nagyon örül. Mivel Pécsre költöznek, így unokanővére többet fogja látná a kicsit, és majd, ha idősebb lesz maga mellé állíthatja. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal tart a bagolyház felé, hogy levelet küldjön. Már az esküvő dátuma is ki van tűzve, csak még egy koszorúslányt kell szereznie. Még ezzel is neki kell foglalkoznia. A hűs szellőnek, és az imént elfogyasztott jégkrémnek sikerül egy kicsit feledtetnie. És ne feledkezzünk meg a nemrég megismert fiúról se. Nem akarok annyira belemenni, csak annyi történt, hogy Gwen összekeverte valakivel, és őt ütötte meg, de szerencséjére Krisztián nem haragudott. Azóta nem lehet levakarni azt az idétlen vigyort az arcáról. Mikor a baglyokkal teli helyiségbe ér meglát egy ismerős személyt, aki nem más mit a szobatársa, Alíz.
- Szia, mizu? - kérdezi, miközben a markában szorítja a levelecskét.

Kissé morcosan indulok a Nagyterem felé, ami szerintem érthető. Most vettem észre a karomon lévő karmolást. A folyosóra kikanyarodva feltűnik nekem egy ismerős személy.
- Hé, Ádám! -indulok felé dühösen. Egy pillanatra megáll, de nem foglalkozva velem indul tovább. Sietve utána indulok, majd mikor utolérem, belebokszolok a karjába. Nem túl nagy, de nem is baráti.
- Ezt azért, mert miattad bekerültem az Edictumba - majd hátat fordítok és elindulok. Vagyis csak tenném, mert elkapja a csuklómat. Nem szól, semmit én pedig nem vagyok hajlandó hátrafordulni. Biztos tudja, hogy mire gondolok, de ha mégse akkor majd felvilágosítom. Ha szerencséje van, és nem adja a hülyét akkor nem kap több ütést, de ha értetlenkedik vagy nem vállalja fel akkor nem ússza meg. Végül Ő kezd, bele a mondandójába én pedig egy nagyot koppanok. Vagyis inkább hatalmasat. Már a hangja is azt bizonyítja, hogy nem Ádám a mögöttem álló személy, hanem valamilyen Krisztián. Megfordulok, végignézek rajta és megállapodom az arcán.
- Bocs, nem akartalak megütni, vagyis nem téged - válaszolok a fel nem tett kérdésére. Arra számítok, hogy majd kiabálni kezd, és lehet, hogy megüt. Volt erre már példa. De a szavaiból, és a mosolyából rájövök, hogy nem haragszik, legalábbis, ha megteszek neki valamit.
- Nem szokták a segítségemet kérni, vagy csak a legjobb barátnőm Elena. De, ha tudok, szívesen segítek - mondom neki mosolyogva. Várom, hogy mit szeretne, de nem tettlegességet akar, hanem a nevemet tudni.
- A legtöbb ember Gwennek szólít, de a Laurát és a Kimikot is használom, szóval Gwen Laura Kimiko Jones szolgálatodra. Becézhetsz bárhogy majd, ha valamelyik nem tetszik, szólok - mosolygok, mint a tejbe tök. Nem szoktam gyakran ilyet, csak Elenával vagy néha rajta - És te a teljes nevedet elárulod?
Csak egyféle képpen lehet becézni, méghozzá Kriszkónak. Elég furcsa név, de pont én szólok, akit néha Lulunak neveznek? De az átka annak, hogy ennyi nevem van. Nem én választottam őket, és nem is tehetek ellenük.
- Ebédelni? - kérdezek vissza - Rendben menjünk. És te Levitás, Eridonos vagy Navinés vagy?
Miközben mendegélünk a terem felé egymást kérdezgetjük.
- Mikonak még nem hívtak, de tetszik olyan kawai - jegyzem meg - És abból gondolom, hogy nem vagy zöld mivel nem támadtál vissza. Ők minimum elátkoztak volna. De nem szoktam annyira megverni őket - tettetek sértettet - De akkor elárulod, hogy melyik házba tartozol?

Alíz

Mire a helyiségbe lép a másik már elküldi a levelet. Köszönnek egymásnak közben pedig a szőke a legközelebbi bagolyhoz lép. A suliban lévő madarak nem a kedvencei, mert csípnek vagy ételt kell nekik adni. Mintha nem foglalkoznának velük. De itt felmerül a kérdés, hogy miért nem hozta Gwen a sajátját. Ugyanis van neki egy Hópihe névre hallgató gyönyörű hóbaglya. Nagyon szereti az állatot (csakúgy, mint a többit), de a kutyáit hozta magával. Rákötözi a bagoly lábára a levelet, és útnak engedi. Ezek után hátrafordul, és a barátnőjére néz.
- Igen, nagyon fontos - nem mond többet, mivel a következő kérdése pontot tesz az i-re - Alíz, akarsz koszorúslány lenni keresztapám esküvőjén? Már vagyunk hárman, és négy embert szeretnének. Elena már benne van, és gondoltam akkor te lehetnél a negyedik. Persze, ha nem szeretnéd, akkor nem erőltetem.
Ha már megtartják a szertartást és neki kell a virágokat szórnia, akkor legalább a legjobb barátnőivel tegye. Közben a vörös faggatózni kezd, hogy Gwen miért ilyen boldog. Ez érthető, hiszen a szőke arcán általában csak gúnyos, vagy gonosz mosoly szokott húzódni, ami inkább hasonlít vigyorra. A kérdés eszébe juttatja a Zolival történt esetet. Bár az csak Cupido ténykedése volt, mégis úgy tűnt, hogy a két fiatal között lesz valami, de végül mégsem. A Levitás srác szakított a főnixkével, de a lányt nem nagyon zavarja. Megbeszélték a dolgokat, és most még a kapcsolatuk is jobb. De miért kell egy ilyen egyértelmű dolgot megkérdezni? Rögtön meg is kérdezhette volna, hogy ki az a fiú. De nincs most éppen senki. Csak találkoztak és mivel Gwen nem akarta, hogy haragudjon rá, ezért elment vele. Meg most nem is kell neki a felhajtás. Mióta berakták az Edictumba Ádám mellé azóta, csak a gyűlölködő pillantásokat kapja, és ez akkor lett rosszabb, mikor a fiú felajánlotta, hogy a kviddicssérülése miatt viszi a hátán a lányt. Innentől kezdve már a gyűlölködő leveleket is kapja. Pedig nem tetszik neki Ádi.
- Nincs semmilyen fiú, vagyis nem úgy, ahogy te gondolod - magyarázza, de nem akar Alíznak hazudni azzal, hogy letagadja a találkozást - Az úgy volt, hogy összekevertem valakivel a folyosón, belebokszoltam a karjába, és, hogy ne haragudjon elmentem vele ebédelni. De nem étterembe, hanem csak a nagyterembe. - reméli, hogy barátnője nem ért félre semmit, mert tényleg nincs az égvilágon semmi.

A vörös kis dadogás után, de elfogadja a felkérést. Gwen nagyon örül ennek, de a nagy feladat még hátra van. Alíznak be kell mutatnia az unokanővérét, és ez nem lesz könnyű, ugyanis a muglilány nem szereti a boszikat. Sőt, a nem szereti enyhe kifejezés. Mivel Ő nem az apja képességeit örökölte, így nem jöhetett a suliba, és nagyon féltékeny lett mikor megtudta, hogy Gwen önálló életet fog élni, majdnem felrobbant. Bár Gwen ezt nem nevezi, önállóságnak ugyanis főznek rá, az iskolai dolgait nem neki kell megvennie, és takarítania is csak néha kell. Akkor lesz majd az, ha külön házba fog költözni Bogolyfalván. De ez még messze van.
- Nagyon örülök, hogy benne vagy - siet oda a másikhoz és megöleli. Nem az az ölelkezős fajta, de ezt most nem hagyhatta ki - A ruháról a képet majd a szobánkba mutatom meg, mert nincs itt, de remélem, szereted a rózsaszínt.
Közben egy másik témára terelődik a szó, méghozzá a fiúkra. Nem szeret erről beszélnie, mert még a mugli suliba volt egy fiú, akit Kathleen elcsábított előle. Pedig a fiúnak is tetszett a szöszi, és a kémia is megvolt. Na, mindegy ez már a múlt.
- Krisztián - csak ezt az egy szót mondja, mivel a fiú vezetéknevét nem olyan fontos elárulni. Legalábbis szerinte - De tényleg nincs semmi. És te, hogy állsz velük?
Az idősebbik még nem mesélt semmit, legalábbis ezen a téren. Gwen Elena összes titkát tudja, még azokat is, hogy ki tetszik neki. Vagyis inkább kik. Így van a legfiatalabb szobalakónak két fiú is bejön. A szöszi mindkettőt ismeri, legalábbis látásból. Az egyiket a kviddics miatt, a másikat pedig a fürdőzés miatt. Egyik se az Ő esete, de Elenának pont jók. Mindketten kedvesek, aranyosak és segítőkészek. Már csak a vöröskének azt kéne tudnia, hogy kit válasszon. Ezért is talált ki valamit Gwen, ami segíthet neki döntést hozni.

Ilyet se mondtak még nekem, hogy nem ütök nagyot. Chh! Mondjuk, igaza van, mert ennél nagyobbat is tudnék, de nem akartam bántani Ádit.
- Azért nem fájt annyira, mert nem erősen ütöttelek meg. Az eredeti célpont az egyik haverom, és nem akartam, hogy nagyon fájjon neki. De, ha szeretnéd, máskor nagyobbat kapsz? És a barátaimat nem szoktam bántani, csak most kicsit dühös lettem rá - kérdezem mosolyogva, mert nem gondolom komolyan. Legalábbis, amíg nem ad okot rá. Közben úgy tesz, mintha félne, ami kicsit aranyos, de ezt természetesen nem mondom, csak annyit fűzök hozzá, hogy ne csinálja, mert nem áll jól. Ez után visszatérünk arra, hogy miért verem meg a többi diákot.
- Ezt nem úgy kell érteni, hogy verekedtem vele, hanem inkább kiabáltam. És azért mert a kutyáim elszöktek és nem ismerték még akkor a környéket.
A zöld házról is esik még pár szó.
- Ha belém vagy a barátaimba kötnek, akkor simán. De, ha nem hiszed, kérdezd Kowait, akivel az első héten összeverekedtem. De van, akit megkedveltem közülük - itt az egyik elsős lányra gondolok, aki már nem jár közéjük. Közben elérjük, a Nagyterem bejáratát, és felé fordulok.
- Nagyon éhes vagy? Mert, ha nem akkor van egy jó nagy adag dugifagyim, és a lányokkal most nem tudom megosztani - ma még nem láttam a szobatársaimat, így nem tudtam megkérdezni, hogy kérnek-e. A hasonlata elég vicces, és ezt ki is fejezem.
- Ez jó! - nevetek a viccén, majd hozzáfűzöm - De nem szeretem ezeket a meséket, ahogy a hercegnősöket se. Én animét, és más harcolós történetetek szeretem - itt egy kicsit elgondolkozom - Ismered, mondjuk a Tini Titánokat?
Nem ismeri a mostani meséket, én pedig a régieket nem.
- Olyan nagy, mint a farkasnak? - kérdezem, mert az előbb ezzel érvelt. Néha én is azt szoktam érezni, hogy egy egész malacot, be tudnék kapni egészben, de ezt nem említem - Akkor legyen mindkettő, amúgy én is így vagyok vele. Ha olyan van, amit szeretek akkor abból hatalmas adagot tudok bekapni. Ilyen például a spagetti - mosolygok rá, majd belépek a terembe, ahol a többi diák, és pár tanár már az ebédjét fogyasztja.

A ruha után nem esik több szó a közelgő ünnepségről, de ezt nem is bánja. Még elárulná, hogy nem nagyon örül neki. Ez után Alíz rákérdez a fiús dologra.
~ Honnan tudta ilyen gyorsan kitalálni? - elmélkedik Gwen.
Nem akar hazudni a szobatársának, nehogy megromoljon a viszonyuk, de nem fogja rögtön az orrára kötni, hogy a Kolf az, így csak annyit mond, hogy lehet. Ha szerencséje van a vörös nem fog többet kérdezősködni, ha nem akkor fog. És az utóbbi időben nincs sok szerencséje szegény Gwennek. Közben a másik lányról kiderül, hogy most nincs senkije, és ez neki jó. De, hogy lehet valakinek jó az, ha nincs barátja. Pedig nemrég volt tavasz, ami a szerelmesek évszaka. Az is igaz, hogy a szőke nem szereti a nyáladzó párokat. Mivel nem hisz a vörösnek ezért nem is hagyja annyiban.
- Ne beszélj nekem félre. Mesélj csak?
Várja a választ, és nem fogja hagyni, hogy a másik kitérjen a válaszadás alól. Ezek után áttérnek, hogy mi van Gwennel. Erre ne tud sokat mondani. Ugyanaz, mint eddig. Felkel, bemegy órákra, megírja a házit, és esténként kiszökik. Számára ez a napi rutin, még akkor is, ha néha kicsit unalmas.
- Semmi különös. Veled? Láttad ma ELenyát? - kérdezi, mert ma még nem látta a harmadik lányt, pedig általában Ő hagyja el utoljára a szobát. Mondjuk az is igaz, hogy Gwen akkor megy el, amikor a másik kettő még alszik. Ő sem tudja, hogy miért kel fel hatkor, ha éjfélkor, vagy az után bújik ágyba. Mondták már, hogy ez valami betegség, de nem nagyon hisz benne.