Geréb

Hallom, hogy beszél hozzám. Nagyon felvágták az elsős nyelvét. Meg kéne egy kicsit leckéztetni, csakhogy tudja kivel van dolga.
- Nézd csak, hogy el van valaki a korával. Megjegyzem, te sem tűnsz idősebbnek - mondja. Ha most viccelődni akar én kinyírom. Lassan megfordulok és ránézek. Gonosz mosolyra húzom a számat, majd gúnyosan válaszolok neki.
- Lehet, hogy nem tűnök idősebbnek de több átkot és ártást ismerek mint te. És ha jól látom nálad pálca sincs. Simán rád támadhatnék, de pálca nélküli ellenféllel nem harcolok. Mondjuk nekem a bunyó ellen sincs kifogásom. - és elkezdem ropogtatni az ujjaimat. Nem tudom, hogy látott-e már a klubhelyiségbe, de ha nem akkor talán azt hiheti, hogy rellonos vagyok és elszelel. Újra elindulok. Nem fordulok hátra de hallom, hogy fut utánam.
- Ó, nekem elég jó indokom van, hogy itt legyek. Éppen ebédelek, ha nem tűnt volna fel. - felel a kérdésemre, és meglengeti az undorító szendvicsét. Mikor újra az utat próbálom figyelni, Ő egy hatalmasat harap a kajájába és elkezd csámcsogni. Az arcomon egy alig látható fintor jelenik meg. Nem tudom, hogy észrevette-e de nagyon nem is érdekel. Miután lenyelte a szájában lévő falatot újra megszólal. Nem tudja befogni azt a lepcses száját?? Többet beszél mint a legnagyobb pletykafészek.
- És ha hiszed, ha nem, lovagias indokok vezéreltek a nyomodba. A testőrödül kívántam szegődni. Mégis csak egy erdőben vagyunk. Azt olvastam, hogy egy mantikór tanyázik errefelé. A szűzlányok vére a kedvenc táplálékuk.
Most komolyan azt képzeli, hogy a sötét középkorba vagyunk ahol a lovagok megmentik a királylányokat? Mert ha igen, akkor nagyot téved. Nekem nem kell testőr, megvédem én magamat. És remélem nem gondolja komolyan amit a mantikórról mondott. Sok könyvet elolvastam és egyik sem írta.
Hirtelen megállok, és felé fordulok - Engem nem kell megvédeni. Előbb védelek meg én téged, mint te engem. Akarsz még valamit?

*Hatalmas vigyorral a képén bejön és leül az egyik sarokba.*
Jó estét mindenkinek. Milyen volt a napotok?  

Hajeá Kiva. Ne hagyd magad. Mond azt, hogy tanulsz.

Geréb

Hirtelen meghajol előttem, amitől kicsit meg, de aztán meghallom a gúnyos hangját, és grimaszolok egyet. Szívesen seggbe rúgnám, de még előtte elveszti az egyensúlyát, lábra áll és kihúzza magát, aminek következtében egy fél fejjel magasabb. Újra megszólal, hogy nem akar velem párbajozni. Ennek hallatán elmosolyodom, mert ebből az jön le, hogy fél tőlem.
- Tulajdonképpen miért vagy te ennyire agresszív? - kérdezi. Ennél a kérdésnél lesokkolok. Mi köze van neki ahhoz, hogy miért vagyok ilyen? Semmi köze hozzá. Nem tudja, mik történtek velem a múltamban, és ha így akar megismerni, nem is fog. Nem válaszolok erre a kérdésre. Talán azért nem, mert remélem, ha nem foglalkozom vele, elmegy és egyedül hagy. Aztán említi a mantikórokat, és megtorpanok. Picit elbizonytalanodom, de indulok is tovább. Újra elkezd beszélni, és a mondandója végén egy bókot fedezek fel. Nem foglalkozom vele, csak megyek tovább. Hallom, ahogy elindul a másik irányba, de pár lépés után megint megáll.
- Egyébként is mi olyan fontos van odabent a sűrű mélyben, amiért érdemes kockáztatni? - szólal meg újra.
- Miért vagy ennyire kíváncsi?! Miért nem szállsz le rólam?! De ha nagyon érdekel, akkor a kutyuskáim láttak egy nyulat, és elkezdték üldözni ide be az erdőbe.
Vonyítást hallok nem messziről, és elkezdek futni.

Sheela Lengrond

Megkérdeztem a nevét, de csak annyit mondott, hogy Lengrond. Kicsit ízlelgetem a nevet, ami indiainak tűnik. Nem nagyon ismerem azt az országot, de majd szeretnék oda eljutni. A második kérdésemre, ami a kviddiccsel kapcsolatos, arra nem válaszol, hanem rögtön ugrik a családra. Ebből a kérdésemből kiderül, hogy nem szeret a családjáról beszélni, ahogy én sem. Tudom, nem szép dolog de kicsit örülök, hogy vele is tudok beszélgetni erről. Nem fogom hagyni, hogy elküldjön melegebb tájakra, akkor is megtöröm. Szeretem a kihívásokat, és ez az.
- Egy kötelet, esetleg egy mérges kígyót vagy nyugalmat. Tudod mit? A nyugalom jó lesz! - válaszolja az utolsó kérdésemre. Nyugalmat akar? Majd megkapja, de nem most. A pincér még mindig ott áll egy helyben.
- Ugyanazt hozza neki, mint nekem - mondom neki, aki felírja és már el is megy. - És mi a hobbid? Esetleg van állatod? Nekem van két kutyusom.
Próbálok vele beszélgetni, már amennyire sikerül.

Sheela Lengrond

Vállat von, majd válaszol. A stílusából és abból, hogy ripacsnak nevezett, arra következtetek, nem akar velem dumálni. Nincs sok hobbija és ami van, azt nem árulja el. Egy baglya van, de kígyót szeretne, amit a nyakamba rakhat.
- Nekem otthon van egy kígyóm, sőt, egy madárpókom is. Vagyis a bácsikáméknál van, mivel velük lakom. A szüleim már régen meghaltak - gondoltam ez majd segít, ha kicsit mesélek magamról - Egyszer elszabadult a kígyóm és az unokanővérem ágyában kötött ki. Ő persze nem volt az ágyba, szerencsére, mert nem nagyon szereti Kathleen-t. Mondjuk, ez közös bennünk - csacsogok tovább - Nekem sok hobbim van, köztük van az írás, a rajzolás, a bunyózás és a kviddics. Én vagyok a fogó, de csak cserejátékos.
Időközben kihozzák a rendelésünket, én pedig fizetek. Nem szoktam megvenni a barátaimat és most se azt teszem, de gondoltam, így könnyebb.
- És barátod van? Nekem tetszik egy srác a suliból és évfolyamtársam.

Lilla

Ez nem lehet. Nem vehetett észre. Hacsak, nem vérfarkas. Feltesz egy kérdést amire én nem válaszolok, hanem nevetek. Jut eszembe ez a gondoltam. Előbújok a rejtekhelyemről és elindulok felé. A vizes hajam az arcomhoz tapad, és vizezi össze a pólómat. Odaérek hozzá majd leülök mellé.
- Nem akartalak követni, csak láttam, hogy valaki kijön a klubhelyiségből és gondoltam meglesem mit csinál. Ez béna magyarázat, igaz? Amúgy a nevem Gwen. Téged, hogy hívnak? És a cicádat? Megsimogathatom? - kezdeményezek párbeszédet. Nem biztos, hogy sikerülni fog de megpróbálom, hátha sikerül. A szőke lányra pillantok majd az ölében nyugvó cicára. Nekem is van egy kisebb állatkertem. Otthon van kígyóm, madárpókom, cicám és nyuszim. Itt a suliban pedig két kutyám és egy baglyom. Az égre pillantok. Mikor kijöttem a csillagok és a hold ragyogó fénye töltötte be az eget, most viszont csak sötét felhőket lehet látni. Rápillantok a lányra majd újra megszólalok. - Ha szeretnéd és tudok akkor segíthetek.
Hirtelen hatalmas dörrenés rázza meg az eget, amit egy villám követ. Mivel egy fa vonzza az áramot, ezért felpattanok és a kezemet nyújtom az ismeretlen eridnonos lány felé.

Sheela Lengrond

Látom rajta, hogy kezd ideges lenni. Mikor kihozzák a rendelésemet felpattan és elkezdi kérdezgetni, hogy miért nem hagyom békén, majd elkezd az asztalra csapkodni. Aztán megkérdezi, hogy miért pazarlom az időmet és miért nem hagyom békén.
- Azért, mert én is tudom milyen, amikor egyedül vagy. Ha nem számíthatsz a szüleidre, családodra és a barátaidra. Én is átéltem ezeket és akkor döntöttem el, hogy nem engedem magam kihasználni. Mióta a suliban vagyok, sok barátot szereztem és szeretném, ha te is közéjük tartoznál - válaszolom a kérdéseire. - De ha te nem szeretnéd, akkor megyek is.
Felállok az asztaltól, majd elindulok kifelé. A rendelésemet otthagyom érintetlenül. Hagyom a lányt lenyugodni, mert sikerült felidegesítenem sajnos.

Sheela Lengrond

Már épp távoznék, mikor megszólal. Visszafordulok egy hatalmas mosollyal az arcomon. Nem haragszom azért, amit mondott, mert tudom, hogy ezután már barátok leszünk. Legalábbis remélem, hogy nem küld el megint. Nem akartam felidegesíteni, de tudnia kell: rám számíthat. Szeretek segíteni az embereknek, főleg a kisebbeknek. Újra leülök a székemre, megfogom a villámat és levágok egy szeletet a csokicsúcsból. A számhoz emelem, majd ízlelgetni kezdem.
- Sajnálom, hogy felidegesítettek, de tudom mit éltél át. Az én szüleimet még fiatal koromban ölte meg egy férfi. Én is összezuhantam és egész nap a szobámban kuporogtam. Aztán rájöttem, hogy ez nem segít és az unokanővérem segített felállni, cserébe én megvédtem. Aztán Ő is elhagyott. - kezdtem el a mondandómat. Ennél a résznél aztán lehorgasztottam a fejemet. Nem láthatja a szememet, mivel a frufrum eltakarja. Biztos vele is hasonlók történtek, ezért ilyen elutasító. Ha jobban megismerném, biztos kedves és barátkozó lenne. Így viszont inkább a Rellonhoz tartozik, mint a Navinéhez.

*Annyira röhög, hogy még a kutya is hülyének mézi.*
Hogy csináltátok?? Én is testet akarok cserélni egy bizonyos személlyel.

Gryllus Matilda - 2014.04.17. 22:19


Sziasztok!

Anyáék nem tudtak dönteni. Hát egy sráccal. Vagy esetleg Slendermannal, hogy megijeszthessem ez unokahúgaimat amiért ma olyan fogadást kötöttünk ami tiszta égő.

Öööö....hát....ööö....Egy haver.

Igen csak haver.
Szia Mínus!
Nyugi én a youtube-on is azt hallgatok és a rokonaim is fárasztanak, szóval már megszoktam.

Milyen edzés??

Értem én régen Barantáztam.

Fúúú nagyon. Főleg ha te vagy az egyetlen gyerek az edzésen és nem tudsz senkivel sem hülyéskedni.

Én a Horror játékos videó játékoknál vagyok így. Főleg amikor a játékos elkezd sikítozni.  

Mi is megpróbálkoztunk egyszer egy ilyennel, csak mi a Lego Harry Potter 1-4 yearsot vettük fel.

A DIsney Channel-el a Mulan megy rakd be nekik azt.

Én nekem a 2 a kedvencem. De gondoltam, hogy te szereted Viko.

Tényleg? Mostanában nem láttam.

A Pocahontast nem szeretem. Nekem a kedvenc Disney meséim a Szépség és a Szörnyeteg, a Hamupipőke, a Kis hableány és a Mulan

Aranyhaj.

Geréb

Hallom, ahogy elkezd beszélni a múltjáról. Nem voltak barátai, ahogy nekem sem. Szégyenlem magam, amiért így kiabáltam vele, és lehorgasztom a fejem. Miközben beszél magáról, magamra ismerek. Nekem sem voltak barátaim, mindenki került, még a rokonom is. Sajnálom a srácot. Azok után, amit hallottam, kifogok vele békülni, és most már szeretném, ha a barátaim közé tartozna. Megmondja a nevét is: Geréb. Mikor elköszönne, én nyitom a számat, de nincs idő megszólalni, mert vonyítást hallok.
~ Ezek biztos a kutyáim! - gondolkozom, majd elindulok az erdő fele, de azért egy bocsánatot kinyögök. Hallom, hogy Ő is elkezd utánam szaladni és kiabál, de nem állok meg. Megmentem a barátaimat. Gyorsabban fut mint én, de ezt csak pár perccel később veszem észre, mikor elkapja a vállamat. Azt kiabálja, hogy álljak meg.
- Nem lehet. Ők voltak az első barátaim. Meg kell mentenem őket. Ők is sokszor védtek meg. - mondom neki, de nem fordulok meg. Egy gyors rántással kikapom a vállaimat a kezei közül, és még gyorsabban iramodok neki. Ha őket is elveszteném, azt már nem élném túl. Ők voltak, akik a gyerekkoromat elviselhetővé tették. Ők voltak, akik meghallgattak és segítettek felállni, lelkileg. Nem hagyhatom cserben őket. Mikor odaérek hozzájuk, meglátom, hogy pár menyétszerű lény veszi őket körbe. Ezek a lények a Jarwey-ek. Nem túl okosak, de ragadozók, és még beszélni is tudnak. A kutyáim bátrak, de a varázslényektől mégis félnek, ami meg is látszik. Az 'elfogóik' Beszélnek hozzájuk, Ők pedig inkább nem kockáztatnak az ugatással.
- Hagyjátok őket békén - sietek oda hozzájuk, és nyúlok értük.
- Menj innen, kislány. Különben megharapjuk Őket - válaszolja nekem pimaszan. Előrántom a pálcámat és feléjük tartom.

Guten Tag!
Mizu?

Sajnálom.  

Michelle körbevezetés
Ruci

- Szeretnétek jönni? - kérdezem a kutyuskáimtól. Épp a Bagolyházba tartok, mivel érkezik egy új lány és futólag megkért, hogy vezessem körbe. Csak arra volt időm, hogy igent mondjak, aztán már szaladt is el. Mivel szép az idő nincs szívem itt hagyni őket - Jól van gyertek - sóhajtok, majd boldogan leugranak az ágyamról és követnek. Remélem nem bánja, hogy Ők is jönnek. Körbenézek a szobában, ahol természetfeletti rend uralkodik. Lenával tegnap takarítottunk ki. Ő már nincs a szobában, gondolom valakivel találkozik. Ránézek az órámra, ami szerint megint kések. A tíz ujjamon megtudnám számolni hányszor érkeztem pontosan valahova. Mikor leérek a klubhelyiségbe jut eszembe, hogy egy csomagot kéne feladjak. Gyorsan megint felszaladok és elkezdek kutakodni. Pár perccel később újra rumli lesz a szobába.
- Elena ezért ki fog nyírni - gondolkozom majd megtalálom a keresett tárgyat. Felállok és indulnék tovább mikor a padlón találom magam A fene egy meg - szitkozódom magamban, majd most figyelve felpattanok és sietek ki a szobánkból.
Az állatkáim lent várnak és már indulhatunk is tovább. A folyosókon eszeveszett iramban rohanok, fellökve pár diákot. Hátrafordulva mindenkinek odakiáltok egy 'bocsit', és rohanok tovább. Kifulladva érkezek a toronyba. Nemrég kezdtem el futni, de úgy tűnik ez sem elég. Odalépek a baglyomhoz Hópihéhez és felkötöm a lábára a csomagot.
- Ezt vidd el a keresztapámhoz - mondom neki, de mielőtt elengedném egy kis csemegét adok neki. Miután elment Szemi és Sziszi pitizve jelezik azt, hogy Ők is szeretnének jutalomfalatokat. Odanyújtok nekik pár kekszet ami nem marad meg sokáig. Ezen elmosolyodom.

Hali!

Semmi. Veled?

Én se akarok suliba menni.

Michelle

Már vagy öt perce elküldtem azt a csomagot, de a lány még mindig nincs itt.
~ Lehet, hogy elfelejtette? Vagy eltévedt? - kérdezem magamtól ~ Várok, még öt percet, ha nem jön akkor megkeresem.
Nemsokkal később lépéseket hallok az ajtó mögött, amire a kutyuskáim is felkapják a fejüket. Nyílik az ajtó és egy diák körvonalazódik ki. Először nem tudom, hogy az eridonos lány az, vagy esetleg más, de nem zavartatom magamat. Úgy maradok, ahogy elhelyezkedtem. Vagyis a hideg falnak dőlve. Ugatásba kezdenek a kutyák,  mire a baglyok megijednek és a kijárat felé veszik az irányt, az ismeretlen lányra támadva. Mikor már elmúlt a 'támadás' a lány odajön hozzám. Vagyis jönne, ha az én 'testőreim' hagynák.
- Szemi, Sziszi, nyugodjatok le. Őt nem kell bántani. Nem akar bántani - mondom nekik és Ők engedelmesen elhallgatnak.
A lány közelebb jön, köszön, majd elnézést kér.
- Szia! Semmi baj én is tíz percet késtem. És én kérhetnék elnézést miattuk - mondom neki, majd lepillantok a legrégibb barátaimra és egy kicsit megrovón nézek - A nevem Gwen Laura Kimiko Jones, de általában csak a Gwen Jones-t használom. Téged, hogy hívnak? És honnan származol? És van állatkád? - kérdezgetek kicsit sokat. Remélem nem ilyasztem el a sok locsogásommal. Már ilyen is megtörtént velem - Bocsi, hogy sokat beszélek, csak nincs sok barátom és, gondoltam te az szeretnél lenni.
Most már biztos elijesztettem. Miért vagyok ennyire hülye?
Ez itt a Bagolyház. Itt tudsz küldeni leveleket, csomagokat és itt kapod meg a rendelt dolgaidat - mondom az amúgy általános tényt - Várj, sajnálom. Még nem vezettem körbe senkit, és kicsit izgulok. Nem kezdhetnénk újra?Mit szeretnél látni? - indulok el a kijárat felé.

Sziasztok!

Feltehetek egy kérdést? Aki ismer aszerint is túúúúúl verekedős vagyok?? Mármint álmodóilag. Mert ma is meg tegnap is megkaptam, hogy túl sokat verekszem.