36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elena Rose összes RPG hozzászólása (114 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. július 21. 21:10 Ugrás a poszthoz


Ágoston


Élő saláta! Hihetetlen, de ezek szerint tényleg van. Vagy ha nincs is, akkor valami tengeri űrherkentyűnek kell lennie, más csak nem lehet. A lényeg akkor is az, hogy nagyon finom! Bár mint szinte mindennek ezen a világon, ennek is van némi hátulütője. Átmeneti elmezavart okoz, minek hatására a fogyasztó azt sem tudja, hogy éppen mit művel. Több mint valószínű, hogy Elena agyában is ezek a műveletek folynak, s ki tudja mikorra múlnak el. Csak remélni tudja, hogy a fiú meg fog jelenni, különben nem tudna mit csinálni azzal az ajándékkal amit neki vett. Mert igen, készült némi meglepetéssel a sárga-fekete unikornisfiúnak. Igaz még csak nem rég óta ismeri, hisz körülbelül májusban csatlakozott az iskola DÖK csapatához, ahol behatóbban megismerhette a srácot. Azelőtt csak látásból ismerte, de a csatlakozás óta sikerült megfigyelni a stílusát, meg minden egyéb szokását. A karkötőt, ami a Navine színeiben pompázó dobozkában rejlik, már rég megvette, ám odaadni eddig még nem volt mersze. És, hogy miért is szeretné meglepni valamivel az érkezőt? A válasz egyszerű. Ágoston sokszor segített neki, mikor valamilyen gondja akadt, nem csak a DÖK-nél, hanem bárminél ami épp felmerült. Persze ilyenkor rálehetne fogni, hogy ez a dolga mivel prefektus, de mint köztudott, Elena szereti megköszönni az érte tett dolgokat. Ezért is döntött úgy a minap mikor az Ajándékboltban járt, hogy vesz valamit a sárga preffencsnek. Számtalanszor szerette volna már átadni, de amikor a tárgyra tért volna, megfutamodott és inkább témát váltott. Hála a motyogó zöldsalátának, lett annyi önbizalma, hogy írjon Ágostonnak egy levelet, hogy jöjjön el, mert beszélni szeretne vele.
Ezeken töpreng, mikor megpillantja a korlát felé sétáló emberkét. Ezek szerint mégsem dobta félre a levelet, és ahogy látja, még magával is hozta. A kis vöröske gyors visszadugja a táskájába a salátaleveleket, mire Ők egy halk motyogással jelzik, hogy ez nemigazán tetszik. A lány előrelép pár lépést, közben egy röpke pillantást vetve a dobozban rejlő "Ágo" feliratú ékszerre.
 - Szia! Már nagyon vártalak! Kérsz salátát? - Közli, táskájából kihúzva a pislantó leveleket, majd a fiú felé tartva. Ha most nem lenne kitágulva ennyire a pupillája, talán még egy csillanás is látszódna a boldogságtól, de mivel ugye a jelen pillanatban ez nem lehetséges, ezért csak egy mosollyal jelzi, hogy már igazán várta Őt. Az ajándékot szorosan a háta mögött tartja, és csak reménykedni tud, hogy a fiú még nem vette észre.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 5. 23:47 Ugrás a poszthoz


Lillus
Takarodó után


De hol lehet Iá? Már mindent átkutatott, de a csacsi kis szamárnak mindig nincs semmi nyoma. Még a gumicukros zacskóval is bepróbálkozik, hátha az illatra előmászik a csintalan állat, ám semmi, még egy koppanás sem hallatszik a folyosók padlóján. Talán visszatalált az Eridonba és azért nem leli meg a nyomát? Vagy az is előfordulhat, hogy valamelyik tanteremben csócsálja meg a készleteket. De ha valóban erre készül az Ő kis állatkája, akkor igencsak nagy bajba kerülhet, mivel az iskola tulajdonának megrongálása nagyon nagy bajt hoz maga után. Még akkor is, ha nem Elena, hanem az Ő szamara lesz a hibás.
Hirtelen trappolás üti meg a lány fülét, amire először azt hiszi, hogy a képzelete újabb kitalációja, hisz nincs rajta kívül itt senki, de mikor már egyre hangosabbá válik a zaj, tudatosul benne, hogy valóban járkál erre valaki. A hangokból ítélve pedig ez nem lehet más, csakis Iá! A kis csacsi jelenlétében reménykedve, ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe. Ijedten torpan meg, mivel eddig abban reménykedett, hogy teljesen egyedül van ezen a terepen, de ahogy most itt fekszik egy ismeretlen alak előtt, világossá válik benne, hogy igencsak nagyot tévedett. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudja mit mondjon és még a lehervaszthatatlan mosolya is szünetelni kezd egy ideig, mikor észbe kap, hogy a másik még mindig a földön vesztegel. Automatikusan nyújtja Neki a kezét, hogy felsegítse és már kezdene is bele a bocsánatkérésbe, azonban az idegen megelőzi Őt. A szőke hajú lány sebtében felpattan, majd rögtön kérdőre is vonja az ifjú Főnixlánykát. Elena csak hebeg és habog egy darabig, míg végül erőt vesz magán és belekezd a majdnem értelmes mondandójába.
 - Jé! Egy ember! Segítenél megkeresni a szamárkámat? Elveszett és nem találom. Ó, nem is ez volt a kérdésed. Az órát? Nem, nem tudom. Nincs nálam semmilyen időmérő... Miért, Neked van? - Hadarja, közben körülugrálva a látogatóját. Fogalma sincs, hogy most mi lesz, de különösebben nem is foglalkoztatja és már a mosolya is visszatért az arcára. Sejti igaz, hogy ez nem móka, mert alighanem egy prefektussal hozta össze a sors, viszont valahogy képtelen a rettegésre. Csak ugrál és ugrál, mígnem észrevesz egy hosszú fülecskét a folyosó végén, amihez lassan patadobogás is társul. Elena a csacsija  nevét kiáltva rohan tovább, gumicukros zacskóját lengetve, egyenlőre magára hagyva a valószínűleg ledöbbent lányt.


//Bocsi a késésért!//
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 14. 22:35 Ugrás a poszthoz


Miza - Ünnepeljünk!
Ruha és paróka, Plusz a híres cukorkák Mizának

Elfogyottelfogyott! Ez az összefüggő mondat hangzik az egész folyosón, ahogy Elena végigbattyog örülten hadonászva, néha kis híján leütve a szembejövő forgalomban lézengő diákokat. Bizony, most is a cukrairól van szó, méghozzá nem is akármilyen módon, hisz a jelen alkalommal a kifogyott raktár verte ki a biztosítékot. Pedig tisztán emlékszik arra, hogy tegnap még volt három csomag nyalókája, igaz azután, hogy megtalálta elködösült minden, de ez már csak részletkérdés. Egy darabig kereste a gaz édességtolvajt, átkutatott minden szintet, de nem talált senkit rózsaszín cukros papírokkal a ruháján. Lehetséges, hogy csak álmodta azt, hogy még van tartalék, az is előfordulhat, hogy egyszerűen elnyelte egy a semmiből előtűnő fekete lyuk, - elvégre ez a Varázsvilág, itt minden megtörténhet - de most már mindegy is, mivel a folyosón hirtelen előtűnik egy ismerős szőke fejbúb, amit ahogy a lány észrevesz, sebtében rohanni kezd utána, mivel már elég rég látta a tulajdonosát. Azonban a sarokhoz érve, elveszíti a követett személyt, s akárhogy is keresi, nem akad a nyomára. A forradalmi ötlet gyorsan ugrik be, kis sárga villanykörte formájában megjelenve a lány feje fölött. Persze csak az Ő élénk fantáziájában, hisz elég furcsa lenne, ha egy körtével a kobakja fölött mászkálna mindenfelé. De ez mindegy is, hisz nem ez a történet mozgatórugója, hanem az előbbi gondolat, a meglepetés! Vagy inkább az ünnepség jobban hangzik? Áh, nem az túl kirívó lenne egy prefektusköszöntő aprócska bulira. Mert igen, arra készül a kis vörös, körülbelül már négy perce a fejében, elképzelve, hogy Miza majd milyen képet fog vágni, amikor megérkezik a helyszínre. Azonban ez még mind csak elképzelés, úgyhogy amint visszatér a valóságba, felszalad a szobájukba és keresgélni kezd az éjjeliszekrényében, hátha maradt pár darab vattacukor valamelyik fiókban. Már  épp kezd kétségbeesni, amikor az utolsó doboz legalján megpillant egy zacskót, tele kész cukorfelhőkkel. Igen, a zacskós vattacukor egy kicsit furán hangzik, de éppúgy ehető, mint a friss, csak egy kicsit laposabb amikor kikerül a csomagolásból, de szerencsére pár percnyi levegőzés után pufibb lesz, persze nem annyira, mintha mist készült volna. Elena ennek a tudásnak a szellemében ragadja meg a zacskót, majd egy masnis kosárkába rejti és kutakodni kezd a szekrényében, hogy valami bolondos jelmezt találjon magának a találkára. Felhúz egy babarózsaszín habos-babos szoknyát, egy ugyanilyen színű cipőt meg egy nem mindennapi vattacukorra emlékeztető parókát, majd sebtében írni kezd. Lefirkantja barátnőjének, hogy hova induljon és, hogy készülődjön előre, mert nagyon csudi klassz lesz amit látni fog, ezután baglyocskáját útjára eresztve, Iát kezdi csinosítani. Rá is ad némi aranyos kiegészítőt, végül pedig elhagyja a helyszínt, nyomában az említett állattal. Nem is kell mondani, hogy jó sokan megbámulják a lányt, ahogy cukorfelhőnek öltözve végigugrál a folyosókon, de most még a gúnyos mutogatások sem tudják lelombozni, majd ki tudna ugrani a bőréből, annyira odáig van a terve miatt. Még meg is ölelgeti a legtöbb szembejövőt, míg végül megérkezik a beszélt helyre és az órája szerint, még van hátra pár perce, hogy előkészítse a hatalmas meglepetést. A vattacukrokat kiveszi a csomagolásból és egy hatalmas tartóba helyezi, a többi finomságot pedig kibontva a magával hozott puha plédre rakja és már indulhat is a muri. Nem nagy valami amit kiötölt, de egy köszöntésre minden bizonnyal elég lesz.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 19. 17:58 Ugrás a poszthoz


Miza - Ünnepeljünk!


Vajon Miza milyen képet fog majd vágni, amikor meglátja mindezt? Örülni fog? Dühöngeni amiért megzavarta? Vagy az is lehet, hogy el sem jön az Ő kis bulijára. Pedig igenis megérdemli, hogy Elena egy ilyet szervezzen Neki, mivel akármire csak gondol a vörös, ott felrejlik a Levitás arca és az, hogy segített, ha valami baj volt. Már hónapok óta tervezgetett egy ilyen mini bulit, csak sosem volt rá oka, hogy meg is csinálja. Azért azzal csak nem állíthatott volna oda elé az egyik óra előtt, hogy kiakarja fejezni az érzelmeit, mert több mint valószínű, hogy elküldték volna onnan. Most viszont, hogy a lányból a kékek egyik prefektusa vált, lett egy elég jó indok arra, hogy megszervezze azt a bulit, csak egy kicsit átalakítva, hogy lehetőleg a lány ne jöjjön rá arra, hogy a gratulálás mellett, szeretné megköszönni az érte tett dolgokat. Igazából fogalma sincs, hogy mit szólna akkor a Szfinx, ha elkezdené azt ecsetelni, hogy hálás a tavalyiért meg még jó pár cselekedetéért. Tuti totálisan bolondnak nézné...
Az emlegetett személy még nem ért ide a találkahelyre, ezért ahogy Elena úgy gondolja, hogy teljesen kibeszélte magát a fejében lévő énjével, felpattan és a folyosó végéhez sétál, mivel mintha ez előbb lépteket hallott volna. A gyanú gyorsan beigazolódik, tényleg léptek hallatszottak ráadásul nem is akárkié, hanem az újdonsült kék prefektusé. A szőkeség egyből megpillantja a kis pikniket, meg Elena nem mindennapi öltözetét és se szó, se beszéd, megöleli a kis vöröst. Elena hatalmas mosollyal az arcán viszonozza a szeretetrohamot, majd kicsit hátrább lépve megszólal.
 - Meglepetés! - Kiáltja, kezeit feltartva. Ezután Mizát a plédekhez vezeti és még mielőtt reagálhatna a történtekre, a kezébe nyom egy színjátszó vattacukrot. Az édesség ahogy a lány kezébe ér, szivárványszínben kezd el pompázni, ám a színek forrását semmi sem mutatja. Olyan az egész, mintha a cukor önálló életet élne, amit a színekkel fejez ki. Ezt a tulajdonságát Elena sem érti, pedig már több száz ilyet evett meg az évek során. Abban viszont biztos, hogy ez is a Varászvilág egyik csodája. Miután a vattacukrozás megvolt, a többi finomságot is középre helyezi, majd várja a másik reakcióját a történtekre.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. augusztus 19. 18:01
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 21. 01:13 Ugrás a poszthoz


Astrid és Kalapos úrfi - Ünnepeljünk!


Elena csak ül és elgondolkodva nézi Mizát, ahogy a színjátszó cukrát nézegeti, majd enni kezdi. Kimondhatatlanul örül annak, hogy barátnője ennyire meglepődött ezen az egészen, meg persze annak is, hogy örömmel fogadta. Mintha a kis vöröskének is szerveztek volna egy ilyen meglepetést, olyan módon repkednek a pocijában az örömpillangók, ahogyan az előtte ülő Áfonyalányra pillant. Tudja, hogy a vattacukor a kedvenc édessége, ezért is töltött annyi időt azzal, hogy megtalálja az utolsó csomag finomságát is. A lány felhőtlen mosolya minden fáradtságot megér. Ezért Ő nem eszik a szivárványos édességekből, meghagyja barátnéjának Őket, inkább maga elé veszi a pillecukros tálkát és abból kezd falatozni. Épp bekapná a második ragacsot, mikor a Szfinxlány rákérdez arra, hogy ezt most miért kapta. Elena rögtön lejjebb emeli a szájától az édességét és azon kezd el gondolkodni, hogy a prefektusságát említse e meg a lánynak, vagy a háláját fejezze ki neki. Ha az előbbit válassza lehetséges, hogy ki fogja nevetni vagy itt hagyja, azonban ha az első mellett döntene akkor kevesebb lenne a vesztenivaló. Alaposan átgondolja a fejében a dolgokat, de végül arra jut, hogy mind a kettőt elmondja.
 - Gondoltam örülnél egy ilyen kis bulinak, amiért prefektus lettél. Meg... szerettem volna megköszönni a tavalyit is - válaszol, hatalmas mosollyal az arcán. Most, hogy ezt elmondta, sokkal jobban érzi magát, nem lett volna jobb tovább magában tartani. Nem tudja már, hogy min idegeskedett ennyire, hisz ez csak egy ártatlan köszönet volt, semmi más. Nagy örömmel igazítja meg a fején a parókáját, mikor a másik lány újra megöleli Őt, de ezúttal meg is köszöni a kis pikniket.
 - Igazán semmiség! - Újabb mosolyra húzza a száját, miközben az előbb letett pillecukrát felveszi a pokrócról. De mielőtt még bekaphatná, egy kalapos alak jelenik meg a színen, bolondul köszöntve a két lányt. Elena rögtön nevetésben tör ki, pláne amikor a kezébe nyomnak egy névjegykártyát amin szintén  bohócos stílusú iromány van. A hangulat rögtön átcsap viccbe, erre még az iszogató festmények is rátesznek egy lapáttal. Gyorsan felpattan, hogy egy puszit nyomjon a kalapos arcára amiért íly' módon meglepte Őket, de mire odaér, az alaknak se híre, se hamva. Olyan, mintha elnyelte volna a Föld. Azonban Elenában mégis olyan érzések ötlenek fel, hogy már valahol látta ezt az alakot, a szeme nagyon hasonlít valakiére, ám ha tüzes piszkavassal szurkálnák, akkor sem tudná megmondani, hogy kicsoda. Ezért, miután kellően kinézelődte magát, visszasétál Mizához és végre bekapja azt a pillecukrot, amire percek óta vágyott.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Mert ilyen is kell néha...
Írta: 2014. augusztus 28. 23:23
Ugrás a poszthoz


Cyanne North - Hivatásos ősellenség keresési akció indul
megsínylett áldozat

Nem tudni, hogy esetleg a bal lábával sikerült e ma feltápászkodnia vagy esetleg az univerzum szándékosan esküdött össze ellene, mert nem látott jobb célpontot a szívatásra, esetleg az is megeshet, hogy valaki elátkozta tegnap este, de az ébredés pillanatától fogva folyton balesetek és csúszások érték.  Kezdve azzal, hogy sikerült bevackolnia magát a takarója huzatjába, így amikor a végszóhoz érve kiakart pattanni az ágyból, az annyira összenőtt vele, hogy semmi pénzért nem engedte volna el a lányt. Aztán a reggeli hajcihő után az idő gyorsan telt, így azt sem vette észre, hogy már jócskán elkezdődött az első óra. Nem maradt más választás, ha nem szeretett volna még a várhatónál is nagyobb letolást, akkor bizony kapkodnia kellett a csülkeit ahogyan csak bírta. Meg is tette, de a nagy rohanásban elhagyta a nadrágjának az övét, így egész végig kénytelen volt fogni a ruhadarabot, nehogy leessen róla. Átkozott elszámozott farmerek... Na, de a lényeg nem is a farmerprobléma, hanem ez az egész balszerencse-sorozat, ami ma érte. Az elő óráról való elkéséssel már pár perc elteltével sikerült begyűjtenie néhány szúrós pillantás és huncut vihogást, azonban ezzel még nem ért véget a nagy bajok sorokozata. Ebédnél sikeresen leparkolt a már megszokott helyére az Eridonban, de az azutáni esemény kicsit már váratlanabbul érte. A kelekótya baglya landolása a sajtosmakarónijában nem mondható jó jelnek, pláne, hogy a makaróni maradványai egy az egyből beterítették a lány rózsaszín rózsás szoknyáját és még a hajába is ragadt némi kajamaradék.
Szóval röviden ilyenek sújtották ma a lányt és még piszkálják ebben a pillanatban is. Az ételmaradékok a hajában, a ruháját azóta már egy sártócsa is megtámadta és a kezében lévő töklében is mintha úszkálna valami. Bleh, miért kellett mindez? Egyetlen reménye a délutáni szakköre maradt, ahova töklevével a kezében indül, felelős dolgait szorosan magához szorítva, nehogy már azok is kicsusszanjanak a kezéből aztán valami darálóba végezzék. Épphogy lefordulna a folyosó végében, mikor egy szilárd és viszonylag magasabb valamibe ütközik. A töklé azonnal kiborul a kezéből, rá az áldozat ruhájára, ahol az ital azonnal beszívódni látszik. Elena ijedten pillant fel a lányra, magában folyton ezt az átkozott napot szidalmazva, miközben a fejében a végkifejleteket lapozgatja.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. augusztus 31. 21:19 Ugrás a poszthoz


Lillus
takarodó után


Csakis neki lehet annyi esze, hogy egy vad szamarat a kastélyban tartson. Mégis, hogy nem jutott eszébe, hogy ez nem egy cuki "kis" háziállat, amely ha zajt hall, elbújik a sarokban lévő aprócska egérlyukba? Túlságosan nagy ahhoz, hogy észrevétlen tárolja a kastélyban, pláne, hogy szobatársai nem rajonganak azért, amikor kora reggel egy vizes és ragacsos rózsaszín nyelv köszönti Őket, meg mondjuk azért sem, amikor valami ajándékocska várja szegényeket tanítás után a szoba közepén. Ezért is ironikus az, hogy egy ekkora állat észrevétlenül eltudott jutni egészen az Eridon tornyoktól úgy, hogy még egy szőrszálat se hagyott maga után. Egyetlen apró nyom, annyi nem maradt utána, így a keresés is nehézkessé válhat. Válhat?! Már vált is, mivel belebotlott egy valószínűleg prefektus lányba. A talárján lévő jelvényt nézve nem is akármilyen járőrrel, hanem egy Navinessel hozta össze a sors, aki mi tagadás, elég kedves. Nem rohanja rögtön le azért a lányt, hogy ilyen későn itt bolyong a folyosókon, meg még bocsánatot is kér amiért a vöröske nekiment. persze nem neki kellett volna bocsánatért esedezni, hanem Elenának, de Ő most jelenleg a szamarával foglalkozik és egy ideig még az sem jut el a tudatáig, hogy nincs egyedül. Pattog ide-oda, folyton csak beszél, aztán mikor meglát egy fülecskét a folyosó végén, rohanni kezd a tulajdonosa után, magára hagyva a prefektust. Iá nevét kiáltozza, közben a nemrég megevett gumicukor zacskóját lengeti a levegőben, hátha az illatra és a hívására előugrik a konok kis csacsi. Azonban semmi, Iá nem tűnik fel sehol sem, viszont Lilla már annál inkább. Ezek szerint nem maradt ott, hanem követni kezdte a lányt, nem is baj, így legalább lesz egy kis segítsége. Hirtelen feltűnik az egyik festmény előtt a csintalan állatka, Elena pedig reflexszerűen ráakar ugrani, azonban a kedvence elszalad onnan, ezért a vöröske a földön köt ki. Hatalmasat puffan, a könyökéről is lejön egy kis foltban a bőr, de jelenleg ez nem érdekli, újból az állat nevét kiáltva felpattan, azonban most nem rohan rögtön utána, mivel felfedezi a tőle nem messze álló lányt. Látszólag megdöbbent azon, hogy tényleg van egy szamara, nem is Ő lenne az első, sokan nem hisznek neki, mikor az állatát emlegeti.
 - Igen, tényleg van egy szamaram, de erre most nem érünk rá! Gyere és segíts elkapni! - Azzal már rohan is Lillához, majd a kezét elkapva, húzni kezdi maga után. Azt is hallotta, amikor a büntetésről beszélt neki, viszont büntetés ide vagy oda, el kell kapnia Iát, ha nem szeretné például még az igazgatót is magára haragítani. Pláne, hogy akkor el kéne vinnie innen a csacsit, azt meg a nagy szamara távozása után nem élné túl. Túlságosan megszerette ezt az állatot ahhoz, hogy egy kis baki miatt elkeljen adnia vagy nem is tudja, mit csinálni vele. Nyomában az unikornislánnyal baktat egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogást hall arról a részről, ahol először látta Iát, mégpedig a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősebbre veszi a figurát, hátha még nyakon csípheti a szökevényt, mikor váratlanul feltűnik az állat közvetlen a hátuk mögött. Elena elereszti Lilla karját és a szamárkához rohan, akinek egy csillámos pink nyakörves pórázt akaszt a nyakára, aztán nyugtatás képen ad neki a zsebéből pár darab gumicukrot.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Jelentkezős Próba
Írta: 2014. szeptember 7. 23:28
Ugrás a poszthoz


Forevör színjátszósok
ruhácska

Mindig is szeretett volna színpadon szerepelni, ez nála amolyan "családi hagyomány" édesanyja után. A sok gyerekkori mese, a folytonos színházba járás, hogy láthassa anyukáját, talán még rá is segített erre az érzésre, ami évről-évre erősebb nála. Régi iskolájában is volt színjátszókör, azonban ott nem mert jelentkezni, túlságosan is tartott attól, hogy a nála idősebb korosztály kicsúfolja. Most viszont, hogy megtudta, hogy micsoda vagy kicsoda Ő, összeszedte az Eridonosokhoz való bátorságát és feliratkozott a listára. Azaz, egy évvel ezelőtt így zajlott a dolog, most már csak vérfrissítős meghallgatásra készülődik, ugyanis a vezetők úgy döntöttek, nem ártana, ha kicsit feljebb lendítenék a kört azzal, hogy megnézik, hogy az esetleges új tagokban és a meglévőkben egyaránt miféle képességek rejlenek még e téren. Nem izgul, különösebben nem is rajong azért, hogy ma lehet, hogy kettévágják azt a bizonyos szálat nála, ha elszúrja a neki intézett utasításokat a színpadon. A reflektorfény meg a folytonos izzadás lehetséges ugyan, hogy nem éppen jótékony hatást fog kifejteni nála, de egyszer mindent meg kell próbálni, aztán, ha nem sikerül, akkor gyűrni tovább. Nemde? Szóval a szobájukban öltözködik a jeles alkalomra, lehetőleg ellehetetlenítve csacsikáját, Iát attól, hogy megcsócsálja a kiszemelt ruhadarabjait, mivel nagy rózsaszín nyelvét folyton a ruhái felé szegezi, mint valami halálos fegyvert. Igaz, a pulcsijának és a nadrágjának biztos felérnek egy óriási rózsaszín tőrrel, azonban a lánynak már nem, a hónapok során sikerült olyan manővereket találnia, amivel nagyjából megvédheti a cuccait az állattól. Végül nem marad sok választása, muszáj házi kedvencét elterelnie az Eridon egyik üres szobájába, hogy nyugodtan tudjon tovább cicomázkodni, amennyire a mostani állapotát higgadtnak lehet nevezni. Végső simításként felkap egy táskát amibe belerejt néhány üveg ásványvizet, gyors felköti vörös hajzuhatagát egy copfba, aztán már rohan is kifelé a toronyból, egyenest az Átrium felé. A próbaterem előtt megtorpan egy kicsit, vesz egy mély levegőt, majd lassan kifújja. Elmondja magában párszor, hogy sikerülni fog, aztán a negyedik győzködésre lenyomja a kilincset.
 - Szia! - Köszön azonnal reflexszerűen a helyettesnek, Inedrának, aki jelenleg a papírjaival van elfoglalva. Nem is zavarja hát tovább, lecsüccsen a fal mellé és csendben várja a többieket.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. szeptember 20. 23:02 Ugrás a poszthoz


Lillus
takarodó után


Az unikornislány nagyon meglepődhetett azon, hogy Elenának tényleg van egy élő és lélegző szamara, holott - szerinte - a kastély több mint fele tisztában van azzal, hogy a kicsi lány titokban egy csacsikát rejteget a falak között. Persze akadnak olyanok is, akik elől sikeresen elrejtette a kincsét, ilyen például a szöszke lány is. A gond csak az, hogy több mint valószínű, hogy az illető, aki utána lohol, egy prefektus, aki könnyűszerrel jelentheti a főnixlány házvezetőjének, hogy bizony Ő egy olyan állatot tart itt, amit nemigazán lehetne behozni ebbe az épületbe. Vagy talán mégis? Lehetséges lenne egyáltalán, hogy mindenféle veszély nélkül sétálgasson az órákra meg minden helyre a kicsi csacsival? Ezt tuti ki kell derítenie, így gyorsan még rohanás közben feljegyzi a fejében lévő kis noteszba, aztán már csak arra lesz figyelmes, hogy hopsz... egyszer csak esik egy nagyot, épp mielőtt elkapná végre az ismét feltűnt állatkát. Nem zavartatja magát különösebben, lesöpri gyors a térdéről a port, aztán már indul is tovább üldözni csacsikáját. A szöszi ki is nyilvánítja meglepettségét a szamárral kapcsolatban, amire a vöri csak egy egyszerű "igen van, de erre most nem érünk rá"-val plusz némi ráncigálással válaszol, aztán már huzigálja is magával a másikat, elvégre egységben az erő, ketten többre mehetnek, mint Elena egymagában. Nyomában a sárga-fekete egyszarvúval baktat az egyik folyosóról a másikra, míg végül patadobogásra lesz figyelmes a Fejetlenség Folyosójáról. Sietősen kapkodja lábacskáit, közben erősen szorítva, hogy a háziállat ne szökkenjen tovább. Közben felfigyel egy kérdésre, amit valószínűleg nem neki szánt a másik, magának jegyezhette meg, de mivel Elena épp elcsípte, így gyorsa válaszol is rá.
 - Elég könnyen. Ma szerintem azért szökött el, mert nem kapott több csokis pudingot, pedig azt nagyon szereti ám! De mit tehettem volna? Megrágcsálta a gumikacsámat! Azt a kacsát, amiről tudta, hogy nem szabad bántani. És mégis megtette! Leharapta a szárnyának a tövét...! Vonalzódarabbal kellet helyettesítenem... - zsörtölődik, így a Lillának intézett válaszból, egy inkább panasznak ható, akadozó beszéd lett, mintsem egy értelmes és jól megfogalmazott felelet. Na, de mit is vártunk tőle, azok után, amit Iá tett?! Na, de majd ha megtalálja! Elbeszélget vele a csirketőről! Váratlanul bukkan fel az emlegetett szamár a hátuk mögött, ezért Elena rögtön elereszti társnője kezét és a szamár felé rohan. A zsebéből kikapja a pórázát, majd rögvest a nyakába akasztja. És mivel ilyen kedves volt, hogy méltóztatott feltűnni a színen, ad még neki néhány gumicukit, csak mert tudja, hogy ezt nagyon szereti. Vidáman dobálja kedvence szájába a csemegét, mikor a füléhez ér az a bizonyos felszólító mondat. A mosoly viszonylag gyorsan fagy le az arcáról, ahogy a "nem kéne itt tartanod" szavak megragadnak az agyacskájában, elöntve így azt sötét gondolatokkal. Tény és való, hogy most már félni kezdett, mivel tudatosult benne, hogy miről beszél a lány. Elakarja toloncolni tőle Iát! Pedig semmi rosszat nem tettek! Ekkora nagy baj az, hogy egy picikét kijött futkározni a kastélyba?
- De...ugye... nem akarod elvinni...? - Akadozva beszél, a hangja lassan sírásba megy át, ahogy egyesével kiböki a szavakat. Nagyon a szívéhez nőtt a kis kedvence, mostanra már jóformán nem is tudná elképzelni az életét a csacska kis csacsi nélkül. Kiskutyaszemekkel tekint a prefire, kezeivel folyton rózsaszín masnis ruhájának szalagjait gyűrögeti. A fejében mindeközben egyetlen egy gondolat kering. Te jó ég! Mondd, hogy nem...
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. szeptember 23. 23:58 Ugrás a poszthoz



Évnyitó - Dióka <3
még a beszéd előtt


Épphogy csak ma reggel érkezett vissza az iskolába, így a szünet számtalan kalandja kavarog még a fejecskéjében. A nyár nagy részét otthon töltötte Talároson és amikor csak tehette, kiszaladt megsétáltatni Iát. Mert igen, sikerült hazaszállítania a kis csacsit aki már akkorára nem is volt olyan kicsi, így a vonatról elég gyorsan elhajtották, mondván szamarakat nem szállítanak. Ezért egyéb mágikus módon kellett hazatessékelnie a háziállatát, míg végül a kezében állatkája csillámos pórázával bekopogott a házba. És itt kezdődtek a gondok. Az apukája ahogy meglátta Iát rögtön le kellett ülnie egy kicsit, mert úgy megszédült az csacsikája láttán, hogy Elena hirtelen azt hitte, elfog ájulni. Közben anyukája próbált meg levegőhöz jutni, mert észrevette a lány csomagjai közt megbúvó gumicukros zacskókat, ugyanis elvileg nem szabadna ennie ilyeneket, mert "elvonón" van már egy éve a túlzott pörgések miatt. De akkor még a hajszínéről ne is beszéljünk... Az miatt is le lett szidva apukája jóvoltából, szóval a szünet első pár hete arról szólt, hogy megpróbálta kitalálni, milyen legyen új hajzuhataga színe. Végül az egyik otthoni jó barátjával, Regivel döntöttek a tökéletes felől, ami a barna, alul pedig felfelé ívelő szőke színezés lett. Persze az iskolai kapcsolatairól sem felejtkezett meg, minden héten küldött szobatársainak egy összegző baglyot arról, hogy eddig hogy alakultak a dolgok, meg hogy nagyon hiányoznak neki és már alig várja az új tanévet, mert akkor ismét együtt lehetnek. Aztán teltek múltak a hetek, evett, aludt, Iázott és végül elérkezett a tanulásmentes napok vége, egyben az indulás ideje is. Úgy volt, hogy tegnap már visszavonatozik, de Regi kérésére maradt még egy kicsit, szóval végül csak ma reggel tudott sikeresen visszaköltözni a kastélyba. Elrendezte a dolgait, aztán lefeküdt pihenni egy kicsit és... elaludt.
De úgy ám, hogy csak ebben a pillanatban csattan ki a szeme, az évnyitó előtt körülbelül fél órával. Rohamléptekben, szinte már a port is felkeverve a szobában, galoppozik el a fürdőig, azután pedig a vissza a szobába, hogy kikapva dísztalárját, süvegét és valami kis ruhácskát, elindulhasson végre az ünnepségre. Nem viszi túlzásba a dolgokat, hajfürtjeit elegánsan elrendezgeti, aztán már csak azon kapja magát, hogy a Nagyterem felé baktat, izgatottan pillantgatva ide-oda. Ha most nem lenne rajta magassarkú, tuti, hogy még szökellne is egy párat örömében, mikor végre megpillantja a villódzó fényeket, amelyek odabentről szőrödnek kifelé. Azonban akad egy kis gond. Elnézve a többieket, akik a terem felé haladnak, azt veszi észre, hogy a többség nem egyedül, hanem párokban érkezik, ráadásul az asztaloknál is általában kis csoportokba tömörülve üldögélnek a diákok. A probléma csak az, hogy az Eridonos nebuló arra nem gondolt a nagy kapkodásban, hogy Ő majd szeretne valakivel cseverészni a kezdés előtt, ezért most lábujjhegyre pipiskedve próbál kitekinteni a tömegből, hogy kiszúrjon egy olyan személyt, akinek lehetőleg még nincs kísérője. Az ár közben hánykolódik tovább, egyre közelebb tolva a kukucskáló lányt a bejáratig. Aztán, mintha csak egy Isteni fénycsóva világítaná meg az egyik az ajtóhoz közeli fiút, rögtön megakad a tekintete a Rellonos srácon. Ismerni ismeri, számtalanszor akadt alkalma beszélgetni vele néha a szünetekben, de tart attól, hogy esetleg Dió nem emlékszik rá vagy ódzkodva vállalja el a feladatot. Azért jó mesehősökhöz híven szerencsét próbál és óvatosan lépkedve a bokaficamtól tartva közelíti meg a Jégvarázslót.
 - Szia-Dió! Beszélgetünk? Akarom mondani, bekísérnél a Nagyterembe...? - Néz fel a fiúra hatalmas bociszemeket meresztve, jobb kezével dísztalárja zsebeit matatva. Mi van ha nem ismeri meg így? Nem Ő lenne az első, egy másodikos fiú ma a folyosón azt hitte rá, hogy egy új diák, mert még sosem látta eddig. Pedig nem, már a harmadik évét kezdi itt, szóval cseppet sem mondható gólyának. Vagy talán barátnőjének mégis igaza lehet? Tényleg összement volna a szünet alatt? Csak nehogy eltereljék az ujjak felé, mert azt hiszik, hogy Ő is az...  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. szeptember 29. 19:26 Ugrás a poszthoz


Ágoston
az a híres ajándék


Balra, aztán jobbra, majd legvégül fel. Így rakosgatja a kis csomagocskát a kezében, közben az imént bekapott salátát rágcsálgatja. Fogalma sincs róla, hogy a fiú most hogyan érez, feszeng e egyáltalán vagy legszívesebben megenni a fejét reggelire egy adag almaszósz keretében. Lehetséges, hogy totál semmi kedve nem volt arra, hogy erre a kis találkára elbaktasson csak Elena baglya, Csipkerózsika örökös piszkálása miatt indult útnak, ha egyáltalán a kis madárka tett ilyet ottléte során. Vagy egészen egyszerűen csak eljött és kész, nincs semmiféle bosszúról vagy ilyesmiről szó. Ennek ellenére a lány ugyanúgy szorong, tart attól, hogy netán Ágoston megharagszik rá, így gyorsan a salátákra tereli a szót. Belőle már kezd kimenni a hatás, ezért is kezdett el újból érezni, mint például a rettegés hatalmát is, amikor az esetleges végkifejletre gondol. Attól még szép udvariasan Gosti felé nyújtja a csemegéit, kell avagy nem kérek alapon, aztán mikor Ő közli, hogy köszöni szépen, de most nem szeretne enni belőle, fogja és újból a feneketlen kis táskába süllyeszti őket. Szerencsére a kínos csönd nem lepi le az Erkélyt, mivel az unikornisfiú gyorsan a tárgyra tér, megkérdezi, hogy hogy van Elena, aztán már rögtön közli is vele, hogy meglepte ez az egész dolog, mert nem szokott az Eridonostól levelet kapni. Vagy valami ilyesmi a lényeg, a lány ugyanis a vörösödésből nem sok mit tud leszűrni, bár lehet, hogy csak azért, mert most életében először hívott el egy fiút valahova, hogy találkozzanak. Kis időbe telik, míg leesik neki a dolog, ezért Ő is pirulni kezd az értetlensége miatt, aztán még mielőtt az egész feje olyan lenne mint a reggeli töklé, gyorsan kiböki a választ.
- Nagyon jól vagyok! Miből gondoltad, hogy nem? Na, de nem is ez a lényeg... A múltkor az Ajándékboltban jártam, repülőszőnyeget kerestem magamnak, hogy elrepüljek Aladdinhez abból a gyerekmeséből... Tényleg, itt vannak repülőszőnyegek? Aztán megláttam az egyik polcon valamit, amiről rögtön Te jutottál eszembe - mondja, körbe-körbe sétálgatva hosszú monológja közben, kezeivel vadul gesztikulálva. Ez valószínűleg már nem a saláta hatása, hanem Elena pörgős és nagyon is élő lénye, amit a DÖK-ben azért nem szokott megmutatni, nehogy a többiek leszidják a folytonos közbekotyogás miatt, így most lehetséges, hogy a fiúnak kisebb meglepetést fog jelenti ez az énje.
Miután kellőképp kijárkálta magát, kezecskéit a zsebébe ejtve, kirángatja a mindeddig titkos ügynökként rejtegetett sárga-fekete csomagolású dobozkát, amit egy órási "Tádá!" meg némi biztató mosoly keretében a fiú kezébe nyom. Ezután már csak a reakciót várja és reménykedik, hogy Ágoston nem fogja leharapni a fejét a kis meglepetése miatt.    
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. szeptember 29. 19:30
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 7. 22:45 Ugrás a poszthoz


Gwen és Farkasfiú
szalamantoni kiruccanás a Hőhűtő héten


Még mindig forr benne a düh, mert a szép vörös hajzuhatagát le kellett cserélnie egy ilyen... izére. Jó, különösebb baja nincs vele, egyszerűen csak szokatlan, hogy most már nem fog kitűnni a tömegből, ha valamilyen ismeretlen helyre megy. Úgyhogy a mostani hétre jól jönne, ha csak egy picuri időre, de újra visszakaphatná a régi hajszínét erre a Hőhűtő micsodára, mivel ahogy Ő magát ismeri egy akkora tömegben, mint ami ott lesz, tuti, hogy el fog veszni. Ráadásul Regi sem jön vele, pedig megígérte, hogy elfogja kísérni, nehogy úgy járjon, mint még anno a színházban. De végül is meglehet érteni a szomszéd lányt, - azaz az említett Regina névre hallgató nőnemű lényt - hogy visszamondta a programot, mivel neki mostanában  húzós vizsgái vannak, de hogy miből vagy hogy pontosan mikor, azt már Elena nem tudja. A lényeg csak az, hogy Ő nem utazik vele, így kénytelen a Sellőlány egyedül döcögni végig az utat a hatalmas vonaton. Már Talároson felbotorkált a járműre, így egy ideje itt szenved a mozgó ládában. Néha olvas, de előfordul az is, hogy ledől a kabinban pár percet pihenni. Olvasás, alvás, majd megint olvasás aztán jöhet ismét a szunya... így váltogatja a programokat, mígnem a cukros néni jelenik meg a színen, akitől várható módon, a barnácska vesz egy hatalmas csomag gumimacit, de még mielőtt visszavonulna örökös magányába, egy ismerős hang üti meg a fülét. Édességes zacskóját szorosan markolja, miközben lassan, óvatos léptekkel oson egyik dobozféleségtől a másikig, míg a hangforrásául szolgáló kabinnál megtorpan. Ezúttal a zajokhoz konkrét emberalak is társul, méghozzá nem is akárkié, hanem Gwené! A lány gondolkodás nélkül tépi fel az ajtót, valószínűleg ezzel megzavarva a fiatalok lelki nyugalmát, de hát ha egyszer Lena boldog, akkor semmi vagy senki sem állhat az útjába, még az ajtók sem.  
 - Sziasztok! - Köszön hatalmas mosollyal az arcán, ahogy egyre beljebb szlalomozik az emberek között, hogy a két Eridonos a hatáskörébe kerülhessen. Mikor úgy ahogy elhelyezkedik az ülőalkalmatosságon, előveszi a nemrég vett édességét és enni kezdi. Azonban barna szemecskéit egy percre se veszi le barátai arcáról, ártatlan kislányos arckifejezéssel bámulja Őket, olykor gumimacit adagolva a szájába.    
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 27. 14:57 Ugrás a poszthoz


Szelniczky Mínea


Szép, csillagos estének nézhetünk elébe, az üzletek nagy részében épp most csukószakodnak be vagy rakják ki a "ZÁRVA" táblácskát és zárják kulcsra az épület ajtaját. Elena mégis idekinn vacog a hegyi köves járdákon, olykor-olykor megállva egy pillanatra, hátha akad az egyes kirakatablakok mögött valami, amire neki szüksége lehet a hátrakövetkező napokban. Az egyik királykék telefonfülkét mintázó kulcstartón látszólag többet időzik a szeme, mint a körülötte lévő többi tárgyon, de ennek is megvan ám az oka. Ami meg egy elég hosszú sztori, így viszont annyira nem tartozik ehhez a történethez, úgyhogy ugorjunk is tovább. Szóval, alaposan - persze csak amennyire a hideg üvegablak engedi - körülnézegeti a kulcstartót, aztán gyorsan tovább is áll, mivel a bolttulajdonos bácsi az üzletből elég morcosan néz rá, amiért belihegte a kirakatott kívülről, így neki több takarítani valója lesz mára. Így hát dideregve tovalibben, fehér kötött pulcsiját még jobban összehúzva magán, hátha ezzel a cselekedettel több meleg maradhat a ruhájában és így nem fázna ennyire. Kétség sem fér hozzá, hogy lánykánk sem a legkedvezőbb időjárását választotta a kis esti sétájára, de most már nincs mit tenni, ha egyszer elhatározta, hogy megsétáltatja egy picit Iát, akkor az bizony úgy is lesz. Más emberek a kutyájukat hozzák le a faluba levegőzni, Elena velük ellentétben egy életnagyságú szamárkával rohangál ide-oda, de mostanra már az állatka olyannyira hozzánőtt, hogy jóformán még enni sem tudna nélküle. Mostanság pedig szégyen vagy nem, nagyon elhanyagolta a jószágot játékterén, s mivel ma este nincs semmi dolga, úgy gondolta, hogy lehozza egy picit fickándozni. Meg persze Elena is szeretett volna egy kicsit körülnézni a falu legforgalmasabb utcáján, hátha kiszúr valami nekitetsző dolgot valamelyik üzletben. Ami persze sikerült is, csak mivel már elég későre jár, nem mehet csaj úgy be a boltba, hogy Ő most jött azért a kulcstartóért és punktum, hanem várnia kell holnap reggelig, amíg a bolt újra megnyitja kapuit. Nyugodt szívvel visszasétálhatna a kastélyba, elvégre Iá is elég jól kijátszotta már magát ebben a bő két órában, Elena is megtalálta a neki való csecsebecsét, azonban még sincs kedve visszabattyogni az Eridonba. Inkább megkeresi a legközelebbi ülőalkalmatosságot - ami jelenesetben egy pad - és helyet foglal rajta. Iá pórázát szorosan a kezére tekerve pillant fel az égre, hisz egy ilyen gyönyörű estén igazán bűn lenne nem a csillagokat bámulni. Bár mondjuk egy forrócsoki mindenképpen jólesne neki... Tényleg, azt lehet kapni Bogolfalván?
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 27. 20:27 Ugrás a poszthoz


Szelniczky Mínea


Merlin szakállára! Tényleg ennyire hidegek az éjszakák vagy csak Elena olyan gyakran jár ki a kastélyból, hogy eddig nem vette észre? Nyááh...! Most nagyon jól esne neki egy bögre finom, meleg forrócsoki. Csillagleséshez az a legjobb, ráadásul még Iá is szereti a cukros dolgokat, úgyhogy biztos ellenének vele egy darabig. Csak előtte kisilabizálja valahogy, hogy hol is van az a csillagkép az égen, amit már percek óta keres, de eddig nem sikerült ráakadnia. Várjunk csak... talán... Már épp emelné a póráz nélküli kezét és bökne a szerinte jó csillagok felé, mikor érezhetően valaki lehuppan mellé a padra. Elena rögtön reflexszerűen összerezzen, kezeit karateállásba rántja, hátha valami ádáz tolvajjal hozta össze a sors. Igaz, nem sokat konyít az önvédelemhez, komolyan, még egy fabábuval sem tudna elbánni, de talán látszatnak jó lesz ez a harcias beállás. Ácsi! Jól hallotta, hogy a mellette lévő köszönt neki? Akkor csak nem egy börtönszökevénnyel áll szemben. Lassan megfordul, majd ahogy megpillantja a padon ücsörgő Míneát, sebtében a nyakába veti magát. Ajjaj emberek, Elenára megint rájött a szeretetroham, jobb lesz, ha mindenki elmenekül egy pincébe! Ebből apokalipszis lesz! Ráadásul még nem is evett gumicukrot, az a fura. Amúgy lényegében nem sokszor látta a lányt, talán egyszer-kétszer a folyosón elmenni vagy a Nagyteremben ücsörögni, de úgy egy csajos összeröffenésen még nem volt része vele. Na, akkor épp itt az alkalma.
 - Szia! - Köszön vissza a lánynak, közben lehámozva magát a nyakából, hogy szegény legalább levegőt tudjon venni, mielőtt az Eridonos újabb adagot zúdítana rá, ezúttal a szavaival letablózva az áldozatát.
 - Tudom! De olyan aranyos! Folyton vele járok mindenfelé, kivéve mostanság, mivel egy picit elhanyagoltam szegénykémet, de ezért is hoztam ki levegőzni. Bár, lehet, hogy nem a legjobb időt választottam rá, mert elég hideg van idekinn - és csak beszél, beszél és beszél, be nem áll a szája egy percre sem. Közben szamárkája póráza kicsusszan a keze közül, az állat pedig azonnal egy heves nyálfröccsel köszönti a Rellonos nebulót. Semmi gond! Nem akar senkit sem megenni, csak barátkozni szeretne, de azt nagyon! Mínea, tényleg itt akarsz Te lenni?    
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 28. 19:34 Ugrás a poszthoz


Lynette Graham


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Piroska, aki szorgosan készülődött, hogy az édesanyjával készített csemegéket időben eltudja juttatni a nagymamájának a kerek erdő közepére. El is indult a kislány, ám egyszer csak hopp, egy farkas állt az útjába... Na jó, igazából nem a Piroska és a farkas mesébe csöppentél kedves Olvasó, hanem csak egy hasonló mentalitású történetbe, ahol Piroska személyében az Eridon ház egyik tagját, Elenát köszönthetjük. A kislány is sokat készülődött tegnap este az Eridon konyhájában, hogy mára friss és ízletes falatokkal tudja megtölteni a kosárkáját a mai piknikezésre. Igen ám, a Főnixlányka piknikezni akar! De ahhoz kellene egy partner is, nem igaz? Ez az egyetlen egy bökkenője akadt a dolognak, mivel hiába készített elő tegnapeste mindent a kis kiruccanásra, ha arra elfelejtett gondolni, hogy egyedül mégsem olyan jó a buli, mintha ketten ücsörögnének egy kockás pléden a réten a legyekkel küszködve. De sebaj! Elena ettől nem fog meghátrálni, majd leszólít valakit odakinn, hogy nincs e kedve partizni egy kicsit, aztán ha igent mond, akkor lesz társasága, ha meg nem, akkor nem. Talán egyedül is ellesz majd odakinn. Ki tudja...
Izgalomtól csillogó szemekkel pakolja bele a vessző hordozójába a dolgokat, aztán a kezébe kapva a kosarat, kiugrándozik a szobájukból. Már jócskán sötét van, hála az új időzónának, így hiába csak hatóra felé jár az idő, mégis odakinn olyan hangulat uralkodik, mintha már takarodóidő lenne. Persze, hogy a Cukorhercegnőnek is ilyenkor kell, hogy rájöjjön a dili-hopp! Csöndesen, ugrándozva halad a folyosókon, néha-néha megáll ugyan, hogy a mellette elhaladó elsősöknek adjon valamit a kosarából jó Fogtündérhez méltóan, aztán már suhan is tovább, még mielőtt elosztogatná az összes készített kajáját. Viszonylag gyorsan leér az iskola előtti üres térre, ahol tervei szerint majd sátrat fog bontani, azonban ahogy egyre beljebb halad a nedves füvön, egyre jobban érzi, hogy ez a mai este se lesz kegyesebb vele, ha szabad levegőn töltött időről van szó, ugyanis hirtelen csontig hatoló fuvallat borzolja össze a frizuráját meg a rajta lévő ruhadarabokat, ráadásul még a kosárra terített plédet is magával ragadja ez a pimasz orkán. Elena rögtön a földre dobja a csemegéket és futva indul a textildarab után.
 - Na, ne menj el! Gyere vissza! - Kiabál a süvöltő szélbe, hátha az meggondolja magát és egy barátságos fuvallat keretében visszaszolgáltatja a lánynak amit elvett tőle. Azonban a makacs időjárás nem gondolja meg magát, inkább csak messzebb sodorja a plédet, így Lenának tovább kell futkosni és küzdeni az áramlatokkal.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. október 29. 20:38 Ugrás a poszthoz


Halloweeni bál - Erik
baba jelmez, mert enélkül nincs buli

Izgatottan néz a faliórára, kezében az óriási kulcsát szorongatva. Oké, még van elég ideje befejezni a jelmezét, mielőtt régi rossz szokásához híven elkésne a buliról. Szobatársai már rég leléptek, már csak a kislány készülődik serényen, egymagában, közben fel-fel pillantva a kísértetiesen kattogó órára. Most végkép nem szabad lecsúsznia erről a buliról, pláne, hogy Ő hívta el Eriket erre a banzájra. Lassan végez mindennel és szerencsére még az időkeretbe is pont belefért, viszont most már csipkednie kell magát, ha leszeretne érni a toronyból. Cipőit a kezébe kapva lépi át a szoba küszöbét, mezítláb csattogva végig a folyosókat. Igen, ilyen időben nem a legjobb megoldás meztelen lábakkal végigrohanni a hideg köves padlókon, de nem szeretne csalódást okozni a fiúnak, meg amúgy is ráfér már erre a "nők mindig késnek" szlogenre némi frissítés. Útközben egyszer-kétszer megáll, hogy táncot ropjon pár csontvázzal, puszit nyomjon néhány sikítozó babafejnek vagy épp cukrot dobjon pár elsős nebulónak, akik vihorászva suhannak tovább a folyosón, hálás pillantással nézve Elenára. Hát igen, ez a mi Lenácskánk!
A Nagyterem ajtajához érve azonban megtorpan... Hiába volt bátor akkor, amikor felkérte a fiút, most olyan félelemmel dobja le a díszes cipőit a kőre, mint valami félős nyuszi. Elena! Mi ütött beléd? Ennyire csak nem lehetsz mulya! Vesz egy nagy levegőt, kifújja aztán belebújva a cipőibe, belibben a terembe.
A DÖK most is kitett magáért, fantasztikus lett ez a hely, a fekete-fehér kombináció tényleg nagyon jól néz ki, teljesen régi film hatást kelt Elenában. De nem is ez ami igazából először megfogja, hanem a... Jóságos ég! Mennyi cukorka! Csak nyeldes, dülleszti a szemeit a sok vérfagyasztó finomságra, aztán sikkantva egy picikét, elindul az édességes asztal felé, ahol rögvest fel is kap egy levágott fület és nagyban rágcsálni kezdi. No, de nem ezért jött, hanem, hogy Erikkel töltsön egy kis időt, a baj csak az, hogy eddig nem látta sehol sem a fiút. Na, akkor nézzük csak végig még egyszer! Vámpír, szellem, nyúl, hobbit, Alíz... Várjunk csak... hobbit? Jé, hát ez Erik! Örömködve szökdécsel közelebb a fiú hátához, aztán amikor már kellőképp közel ért hozzá, gyorsan befogja a szemét.
 - Naaaa, ki vagyok? - Kérdi hatalmas mosollyal az arcán, közben azért rápillantva a kvízre, ami a fiú kezében lapul. Hmm, kvízjáték... nem is hangzik olyan rosszul.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. október 29. 22:20
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. november 2. 18:42 Ugrás a poszthoz


Szelniczky Mínea


Látszólag a Zöldikét kisebb sokk érte, mikor Elena csak úgy, minden ok nélkül a nyakába vetődött, kis híján kiszorítva a lányból a szuszt is. Azonban, ha az embernek egy ilyen pörgős Eridonossal van dolga, mint amilyen a Lenácska, akkor számolnia kell az esetleges szeretetrohamokkal. Úgyhogy reszkess Mínea, ez csak a kezdet volt! Lassan, de lekecmereg a mellette ülő nyakából, de még mielőtt partnere azt hihetné, hogy ennyivel megúszta, a kislány újból a padhoz ragassza, most a szóáradatával fárasztva Őt. Csak beszél, beszél és beszél, egy levegővel végigmondva azt a négy mondatot, amit még a tüdejéből kibír egyszerre préselni, aztán hirtelen abbahagyja. Kész, Elena végkép kifújt, most pár másodpercig biztos nem fog tudni majd megszólalni, de sebaj, addig hallgatja a Rellonos szavait. Valóban, egy szamárnak nem a legideálisabb hely, ha napokig négy fal közé van zárva, ráadásul amilyen hírnévre tett szert az állat a kisebbek között, úgy még az állandó simogatásokat is ki kell bírnia, valamikor napokon keresztül. Ettől függetlenül Elena megpróbálja a legtöbbet nyújtani neki, amennyi csak tőle telik, bár amikor a plüsseit terrorizálja a lánynak, akkor bizony megszokta vonni Iátől a napi gumicukoradagját.
 - Hát... nem mindenhova szokták. Például a Könyvtárba egyszer sem mentem be vele, nehogy megrágcsálja Tilda néni cukiságait. Amúgy meg elég sokszor járkálok vele a folyosókon. A kisebbek szeretik simogatni az állatokat - válaszol a lánynak, közben a levakarhatatlan vigyora folyton ott bujkál a szavai mögött, bár most egy picit visszavett a tempóból, nehogy Míneát is elijessze, mint azt a szegény kis elsőst a minap. Visszatérve a szamártémára, tényleg nem mindenhova engedik be vele a lányt, sokan azt gondolják, hogy mindent megrág meg összepiszkít, viszont Elenának a hónapok során sikerült pár dologra megtanítania, elvégre mégiscsak egy kastélyban élnek, ahol meg vannak bizonyos szabályok, amiket átlépni nem tanácsos.
A nagy átgondolásban Elena annyira elkalandozik, hogy azt sem veszi észre, mikor az emlegetett kedvenc póráza kicsusszan a keze közül, így Iá szabad utat kap beszélgetőpartnere felé, már ami a nyalogatást illeti. Nem is kíméli a Sárkánylánykát, rögtön nekiesik és egy jó adag szamárnyálat fröccsent a szövetkabátjára és a bőrére, de a reakciókból ítélve, az áldozat nem rajong az ilyen meglepetésekért, úgyhogy Lenának gyorsan kell cselekednie, mert a végén még Mínea itt hagyja és akkor egyedül vacoghat itt a padon, amíg jégszobor nem lesz belőle. Amilyen gyorsan csak tudja, kirángatja magát a gondolataiból, aztán egy hirtelen mozdulattal a póráz zsinórja után kap, ezzel némileg megakadályozva az állatott egy újabb támadásban.
 - Na, Iá! Tudod, hogy nem szabad nyalogatni az embereket! - Ingatja rosszallóan a fejét a csacsi felé, aki meglepő módon szót fogad gazdijának és hatalmas füleit lebiggyesztve, elsétál a pad melletti szemetes mellé, ahol kiskutyaként összegömbölyödve a patáira hajtja a buksiját.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. november 10. 22:14 Ugrás a poszthoz


Halloweeni bál - Erik
jelmez


Nem bánta meg, hogy eljött erre a bulira. Sőt, kimondottan örül annak, hogy nem kell egymagában gubbasztania a szobája mélyén, miközben zacskószám habzsolja a megtakarított édességeit. Az meg még pluszbónusznak mondható, hogy ezt az időt Erikkel töltheti el. Mert hát az már nyilvánvaló, hogy Elena kedveli a fiút, a kérdés csak az, hogy megmeri e ezt valaha is mondani neki. A gondolatai teljesen máshol járnak jelenpillanatban, még arról is megfelejtkezik, hogy a kezei háztársa szemein maradtak. Folyton csak az asztalokon lévő nyalánkságokat bámulja, a szemei majd' kipattannak a nagy csillogásban, amikor hirtelen felhangzik a fiú hangja. Szerencsére hamar rájött, hogy az aki ádáz mód korlátozza a látását, az nem más, mint a mi energiatúltengéses Lenácskánk. Ám arra Ő sincs felkészülve, hogy a fiú maga vegye le a puha cicapraclijait a fejéről, pár percen túl tovább szorongatva a két tehetetlen végtagot. Mert igen, a lány most totál leblokkolt, tudniillik mindig megzavarodik, ha Erikkel kerül egy légtérbe. Az elmúlt hónapokban sikerült ezt valahogy leküzdenie, de amikor a múltkor az Eridon falai közt lejátszották azt a bugyuta játékot, újra előjött ez a hebegek-habogok stílusa. A feje mint a mugli lázmérők vörös higanyszála, úgy vált hirtelen a normális színéből skarlátvörösre, mikor a hobbitnak öltözött srác kezében megpillantja a sajátját. Erik gyorsan reagál, hirtelen elrántja a saját mancsait és valamilyen papírral kezd el babrálni. Elena próbálja megfigyelni, hogy micsoda prospektust rejteget a srác, de végül, mivel még mindig tetőtől-talpig vörös, így talán még jobb is, hogy nem gondolkodik rajta többet. Helyette inkább megpróbálja valamivel elterelni a gondolatait, mielőtt zavarodottságában valami bolondságot csinálna itt mindenki - főleg Erik szeme láttára. De mivel is lehetne elütni az időt... Nézelődik jobbra-balra, bámulja a beszélgető vagy éppen hevesen táncoló bálnépet, mikor egy újabb mondat üti meg a fülét. A képe megint égni kezd, fogalma sincs, hogy most mit mondhatna erre, mivel még sosem mondtak neki ilyet, legfeljebb a barátnői, mikor néhány találkasorán felpróbáltak pár érdekes ruhát, de az valahogy egészen más volt. Akkor nem érezte úgy, hogy mindjárt kifut a talaj a lábai alól, az sem merült fel benne, hogy a kobakja szétrobban a zavartól, semmi. Most viszont ezek mind előjöttek.
 - K-köszönöm...! Te is nagyon... jól nézel ki - hebegi a fiú szavaira válaszolva, barna íriszeit szégyenlősen a padlóra szegezve. Hát Elena, ma tényleg nincs formában... Na jó! Tereljük másra a szót! Mondjuk... azok a szemgolyók igaziak? Vagy a bejáratnál álló csontvázaknak milyen fogyókúrájuk lehet, ha már ennyire hatásos eredményt értek el? Te jóságos Merlin! Miken jár ennek az Elenának a kobakja. A további képzelgéseket ismét Erik szavai törik meg, szerencsére, mert nem tudni, mi lett volna, ha ezeket az eszement kitalációkat még tovább folytatja.
 - Hát... - kap a fejéhez hirtelen, bugyután mosolyogva az előtte álló srácra - táncolni nem tudok, úgyhogy marad a többi dolog. Mondjuk, ha gondolod beszélgethetünk vagy nem is tudom - mondja, közben mutatóujjait egymásba gyűri, tekintetét ismét a padlóra szegezi, lábait pedig sután ingatja ide-oda. Jézusom, Te lány! Mi van veled?    

Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. november 10. 22:26
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Mert kell egy vemppajti *-*
Írta: 2015. január 12. 21:59
Ugrás a poszthoz

Katherine Danielle Averay
hét óra tájékán


Sötét, nyirkos, félelmetes, ha egy szóval kéne jellemezni ezt a helyet, csak annyit mondana az ember; barátságtalan. Legalább is este, hisz nappal ez a hely teli van emberekkel, akik mind valami csuda-csudi dolgot árulnak. Tulajdonképpen imád idejárni, no de így, sötétben nagyon is igazak rá a fentebb emlegetett jelzők. Akkor mégis mi a rákot keres erre Elena? Mert ugye, aki ismeri egy picit az tudja, hogy a lány inkább alszik cicapózba gabalyodva az ágy alatt, mintsem este a hidegben egy ilyen helyen kolbászol. Neeeem, ez már nem az egykori amnéziájának a műve, abból sikeresen kigyógyult, de hát akkor mi történhetett? A válasz egyszerű. Ő sem tudja, tulajdonképpen mi dolga lenne itt. Talán a kíváncsiság vagy épp a prefektusi énje sodorta ide, azonban teljes egészében nem tudna megfelelő indokot mondani. Vagy, ha igazán kreatív akar lenni, akkor mind a kettőre is foghatná a dolgot, mivel ma már mindenhol lődörögnek kóbor diákok, akiket az esti takarodóig össze kéne szednie, de viszont azt sem tagadhatja le, hogy vonzotta maga a tér. Volt már erre egy párszor, azonban este egyszer sem sikerült idekeverednie. Ma viszont igen, ki tudja minek köszönhetően. De, ha már sikerült a hőn áhított vágya, akkor körülnéz egy picit és, ha még szerencséje is van, sikerül elkapni pár erre császkáló diákot. Addig meg keres egy jó vattacukros bácsit.
Lassan szökdécsel ide-oda, közben benéz néhány magára hagyott pult mögé, megpiszkál egy-kettő lecsupaszodott fát, de vattacukor nem kerül elő. Talán erre nincs is ilyen? De hát, akkor mit fog enni, amíg a kis csínytevőket keresgeti? Ez így nem fair! Kell lennie erre valakinek, aki árul pár szép cuccmákot. Sétál még egy kört, aztán, mint valami elcsépelt krimiben, hirtelen észrevesz egy alakot a Piactér végén. Elena csapot-papot otthagyva rohan a nő irányába, azonban a nagy kapkodás miatt kiesik a hajából barátnőivel kreált fekete masnija, ezért hirtelen megtorpan és keresgetni kezdi a hajdíszt, közben azért fél szemét a nénin tartva. Olyan szívesen odamenne hozzá, hogy megkérdezze, merre van a vattacukros, de először meg kéne találnia a masnit. Nyááá, miért van erre ilyen sötét?  
 





VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:15
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. január 12. 22:31 Ugrás a poszthoz


Katherine Danielle Averay


Masnika, masnika! Merre lehetsz? Hogy a fészkes fenébe tudott így elbújni? Talán azért mert a hajdísz fekete, itt meg amúgy is sötét van...? Nem baj! Attól még meg kell lennie valahol! Kitartóan keresgél tovább, most már azonban két kézzel kutakodva a nyirkos földön. Lehet, hogy ez nem volt valami forradalmi ötlet, mert így elrántotta a fejét a néniről, és mire a kislány eljut odáig, hogy kiszabadítja magát a hajából, hogy lásson is valamit, a nő már nincs sehol. Vagyis hát ott nincs, ahol az előbb látta, szóval biztos elmehetett. De ilyen gyorsan? Meddig vacakolt Ő cuccaival! Vagy lehet, hogy csak képzelődött. Igen, biztos ez lehetett. Elenának nagy a képzelőereje, egy ilyen pici átverés az agyától már semmiség!
Szép is lenne, ha az idegen elment volna, mivel miközben a lány a földön babrál, addig a nő egy szempillantás alatt a háta mögött terem, de mivel Lena most se hall se lát, nehéz lenne észrevennie, még akkor is, ha csak egy egyszerű diák lenne. Az ismeretlen nem teketóriázik, rögvest feltesz egy kérdést a lánynak, Ő meg mint aki a legjobb barátját látja, vidáman felpattan a helyéről és a nála látszólag öregebb nőre mosolyog.
- Igen! Elvesztettem a masnimat. Hiába kerestem, nem találom sehol - szontyolodik el egy picit, ahogy arra gondol, talán a hajdísze már örökre a Piactér rabja lesz, vagy esetleg másnap egy másik gyerek elrakja magának. Talán az még rosszabb is lenne, mintha örökre itt maradna a földbe fagyva. Viszont hiába a masnit övező rejtély, a nő jelenléte valahogy nem bírja elkerülni a figyelmét. Van benne valami különleges, csak azt, ha elvennék az összes gumicukrát, akkor sem tudná elmondani.
Rózsa Léna
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. április 3. 23:04 Ugrás a poszthoz


Balhés Bagázs
Szituációs gyakorlatocska Gwennel


Mindjárt megvan... Már csak egy picit jobbra... Gyerünk Elena menni fog! Ééés... talál! Ez az! Lena visítozva ugrik fel a sarokból, ahogy a picike mogyoró eltalálja az egyik színjátszós lány hátát. Mostanában folyton ezt csinálja, legyen szó óráról vagy valamilyen iskolán kívüli elfoglaltságról. Valószínű, hogy a manók már evőeszközökkel kutatnak utána, amiért minden délután szokásához híven beszambázik a Konyhába és elcsen onnan valami kisebb termést amivel aztán majd dobálhatja az útjába kerülőket. Ne kérdezzétek, hogy miért csinálja, szerintem ő maga sem tudja. A lényeg az, hogy jól érzi magát, nem? Annak ellenére, hogy a mai nap alkalmával már nem is egyszer leszidták amiért egy hajgumi segítségével kitartóan ostromolta valamelyik óráján az előtte ülő diák hátát, amiért az eltakarta Lencsi elől a kilátást. És mivel akkor a leszidás miatt nem folytathatta tovább a támadást, úgy döntött, hogy később keres magának egy új áldozatot és majd őt fogja pöckölgetni. Na, és mi lenne jobb egy ilyen alkalomra, mint a délutáni színjátszós impro feladat? Sok az ember akiknek egyik felét nem is ismeri, az pedig kitűnő alibit kölcsönöz neki, hogy ő még életében nem látta a pöcköltet, úgyhogy, ha kérdőre vonnák a csínytevése miatt, simán támaszkodhat majd erre. Tádá! Gond elhárítva. A baj csak az, hogy Elena nem valami jól alkalmazkodik a lapulj-vagy-menekülj tanács első részéhez, ahogy a nem régi sikongatása is bizonyítja, úgyhogy kénytelen a menekülj opciót választani, mikor a megdobált lány hátrafordul és dühtől piros arccal kezd a piszkálója utáni keresésbe. Óriási mázlija van Elenának, amiért egy másik felsőbb éves lány közli vele, hogy készülődjön, ugyanis nemsokára ő meg a partnere következnek a színpadon. Prefektuskánknak több se kell, már ugrik is, gyors felaggatja magára a többi kiegészítőjét, majd mikor elhangzik a végszó, lassan kisétál a színpadra. Nem sieti el, van még bőven ideje, hát akkor miért kapkodna? Butaság, ráadásul így még a szerepe is hitelesebb lesz egy picit. A porond mostanra teli lett az Igazság termére jellemző dolgokkal. Ugyanúgy van itt egy kisebb a kanapé, egy fotel, de még a lábzsámoly olcsó hasonmása is megtalálható. A háttérben a teremre oly' jellemző mágikus függöny utánzata áll készenlétben, így mikor Elena szigorú, komótos léptekkel megjelenik a színen, az automatikusan elhúzódik, eltakarva  az ideiglenes ablakot a díszlet falán. Lena azonnal kapcsol, odaballag a függönyhöz, hogy valahogy megjavítsa azt.
 - Ez hihetetlen! Ez a vacak már megint elromlott. Hajaj, kénytelen leszek megjavítani. Hihetetlen, hogy ebben a kastélyban mindent nekem kell megbütykölnöm. Egyszerűen szörnyű... - azzal már kapja is elő a pálcáját, majd elmormog valamilyen valószínűleg értelmetlen "bűbájt", mire a függöny hangos reccsenéssel jelzi, hogy a javítás nem éppen sikerült, végül pedig a karnis egyik fele megadja magát és a földre rogy. Lena ezzel mit sem törődik, elégedetten biccent egyet, majd mint aki jól végezte dolgát, elsétál a kanapéig, lecsüccsen és halk olvasásba kezd a zsebéből kihúzott piciny könyvből.  
Rózsa Léna
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. április 4. 22:40 Ugrás a poszthoz


Balhés Bagázs
Szituációs gyakorlatocska Gwennel


Igazából nem olvas, csak úgy tesz mintha, közben egyik kezével aprócskát lök lecsúszott szemüvegjén, hogy jobban lássa a betűket. Azokat a betűket, amik valójában ott sincsenek. A könyve sem igazi iromány, csak egy egyszerű borító, amit egy általános iskolai füzetéről eszkábált le a minap, de erre a színjátszós gyakorlatra tökéletesen megfelel, ha másra nem is. Csak okosabb lesz tőle, mert köztudott tény, hogy az ember mindig intelligensebbnek hat, ha egy értelmetlen krikszkrakszokkal teli művet cipel magával. És a mostani helyzethez elengedhetetlenen kellék egy kis ész, ami valljuk be, Elenánál nem mindig üzemel. Viszont egy ilyen helyzetben hú, de okosnak kell lenni, különben fuccs a jó alakításnak. Hajjaj, miért ezt a szerepet kapta? Jó, nem szabad panaszkodni, el kell fogadni ami van, hisz ilyen a showbiznisz, nem? Teli van meglepetésekkel, amik lehetnek kellemesek avagy éppen kellemetlenek. Apropó meglepetés! Gwen mióta van a színpadon? Most vagy Elena a totál vaksi, vagy a lány tényleg csak úgy random feltűnt itt. Varázslat! Ha most nem az alakítása függne ettől, tuti körbeölelgetné barátnőjét, de most higgadtnak kell lenni kérem szépen, nem szabad, hogy elragadják az indulatok. Csak higgadtan... Lena csendeben, néha fintorog egy kicsit, mikor barátosnéja olyan részhez ér, ami neki nem igazán tetszik, de amúgy teljesen rezzenéstelen arccal nézi a másikat. Mikor a lány befejezte a monológját, Elly becsapja a "könyvet", majd keresztbe teszi lábait és kezeit a mellkasán összefonja.
 - Ez rágalom kérem szépen. Ki mondta magának, hogy nem tudom megjavítani a dolgokat? Én igenis remek szakember vagyok, nem úgy mint egyesek. Azt pedig erősen megcáfolnám, hogy holmi ölebek jobbak lennének nálam - hűvösen beszél, néha gúnyosan pillantva Gwenre, hogy érzékeltesse; ilyet még álmába se merjen állítani, hogy ő valamit valaha is rosszul csinált. Olyan egyszerűen nem létezik és ezután sem fog. Nem. Ő mindig tökéletesen végzi a munkáját. Nézze csak meg a függönyt. Szuperül működik, de csak azóta, mióta Elena megjavította. Azelőtt mindig eltakarta az ablakot, így nem lehetett olvasni a szobában, vagy bármilyen világosban történő cselekvést művelni. Most már igen. Na kinek lehet ezt is megköszönni? Még szép hogy Elenának! És még ő az, aki hanyag munkát hagy maga után. Cöh...  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2015. július 18. 23:39 Ugrás a poszthoz


Elemi mágia óra - Elena Rose kisasszonnyal kettesben :3


A rózsaszín balerinacipők hangos kopogása visszhangzik a kihalt utcákon, ahogy Eridonos prefektuslánykánk eszeveszetten tapossa a hideg betont. Már fogalma sincs, hogy mi elől menekül, de a benne tobzódó túlélési ösztön egyszerűen nem hagyja, hogy egy percre is megálljon. Az túl kockázatos lenne és amúgy is, inkább kiköpi a tüdejét, minthogy elkapja az... az az izé! Lihegve hagy el egy régi kertes házat, hogy a következő útszakaszra térjen át, mikor mély, morajló hangot hall a háta mögül. Hirtelen torpan meg, szinte alig tudja megtartani az egyensúlyát a hatalmas lendülettől ami eddig őt hajtotta. Megpróbálna tovább szaladni, azonban a végtagjai a földbe gyökereztek a mindent elöntő félelemtől, így ez jelen pillanatban nem opció. Az előbbi furcsa hang tulajdonosa viszont hallhatólag nem rezelt be a kislánytól, mivel a dübörgés percről percre hangosabbá válik, tehát a forrás továbbra is a lány nyomában van. Lena kétségbeesetten keres a szemével a félhomályos utcákon, ám mindhiába. A szépen formára nyírt sövényeken túl semmit sem lát. Hirtelen a zajok elhallgatnak, egyedül Elena szapora szívverése tölti be a körülötte lévő teret. Percek telnek el így, az eddig óhajtott csend pedig egyre őrjítőbbé válik. Vajon hol lehet az a szörnyi? Megfutamodott volna? Vagy mi történt vele? Ezek a kérdések kavarognak a barnaság fejében, ám az előbbi hang tulajdonosa újra csörtetni kezd, kizökkentve ezzel lánykánkat a gondolatok zuhatagából. Viszont akad egy kis gond. A mormogásokhoz szuszogás is társult, amit meg már festett tincseinél érez. A hideg járja át Lenát, ám mikor megfordul végre, szembetalálja magát rémálmai kulcsfigurájával. A hatalmas, morzsás és rémisztő... HAMBURGERREl! Megszállott vegetáriánusként ez igencsak félelmetesen tud hatni, így ennek jeléül Elena az ő nem egyszerű hangján torkaszakadtából sikítani kezd, azonban amikor a burger megszólal, az nem az eddig észlelt mormogást műveli tovább, hanem egy sulibéli Professzor érdes hangján hablatyol valamilyen... feladatról? Miféle feladatot adna egy hamburger? Piroska súlyosabb dologra számított, ezért újra sikítani kezd, ám ekkor hangos puffanás és további ordítások közepette a földre zuhan. Jajgatva kap sajgó fenekéhez, de mikor tekintetét elemeli fájó testrészéről, megdöbbenve látja, hogy egy tanteremben van, ahol mondanom sem kell, elég furán tekintenek rá a még benn lézengő pár emberke, köztük a tanár úr is. A lány nem szól semmit, csak bugyután vigyorog az őt bámuló néhány másodévesre, majd ahogy végre elkapják a tekintetüket, megpróbálja összeszedni, hogy most vajon mi a jó ég folyik itt. Az addig oké, hogy a húsos haramia egyszerre köddé vált, de akkor miért van - láthatólag - elemi mágia órán? És mit keres a teremben egy óriási tükör? Lemaradt volna valamiről? A múltkor igaz beszéltek valamilyen gyakorlati óráról, de akkor ez lenne az? Az még rémlik, hogy bemászik a terembe kezdéskor, de gyakorlatilag olyan fáradt volt, hogy koncentrálni sem tudott volna. A tegnap esti intenzív járőrözés, plusz az az utáni pörgés megtette a hatását és mire észbe kapott, már menni is kellett órára. Úgyhogy alig maradt ideje pihenni és a jelek szerint bealudt az EM óráján. Szuper... Tapsot Elenának! Miért nem Repüléstan közben bóbiskol el, hogy még a seprűről is leszédüljön?!
Lassan az összes ember átsétál a tükrön, Elena pedig csak nézi, tágra nyílt szemekkel csodálja ezt a micsodát, amely számára teljesen zavaros, mivel nem érti, hogy mehetnek át a tükrön az emberek. Magában ücsörög a széken, miközben a Professzor kérdőn tekint rá, ám ő csak pár perc elteltével fogja fel, hogy neki is át kéne lépnie azt a bizonyos keretet. Csapot-papot otthagyva szökdécsel az üveglap felé, és bár karikás szemei és folytonos ásítozásai másról árulkodnak, ő mégis boldogan kopogtatja meg a tárgyat.
 - Hahó! Van ott valaki? - Sajnos azt eddig nem látta, hogy kinek a segítségével keltek át a többiek, de az udvariasság kedvéért Elena inkább bekopog az "ajtón" mielőtt tohonya taplónak néznék, aki csak úgy betör egy mágikus eszközön. Elvégre is, ez az izé olyan mint egy ajtó, azokon meg kopogni szokás, nem? Valóban jól gondolta, a tükörnek van lakója is, méghozzá az a Levitában élő fiú, akiről már hallott egy párszor, azonban a nevére nem emlékszik. Az illető a kezét nyújtja a tükröződő lap túloldaláról, Ell pedig jó kislányhoz híven elfogadja a mancsot és egy szökkenés kíséretében áthuppan a kereten.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Bezártuk már az ablakot, nem kérünk esti mesét!
Írta: 2015. július 23. 22:43
Ugrás a poszthoz


Traktoron szállni élvezet...
~ Egy szerdai napon


Egy a harmincas éveit taposó hölgy csörtet végig a Piactér eddig nyugodalmas szegletén, kisebb standokat és embereket félrelökve az útjából. Jogos a kérdés, mégis mi bőszíthette fel ennyire a nőt, hogy képes legyen a fél piacot felforgatni? Csupán egy név kell, s máris megérti az ember, hogy mi a csuda folyik itt. Elena Rose, a negyedikes Piroska nevetve rohan végig a tömegen, nyomában a felbőszült nőszeméllyel, aki mindenféle csúnya szavakkal bombázza a lányt. Nem történt itt semmilyen katasztrófa, kérem szépen, csupán csak arról van szó, hogy Lena úgy gondolta, ideje magasabb színvonalra emelni a halball fogalmát, hogy holnap egész Bogolyfalva ezt a játékot játssza éjjel-nappal. Nincs abban semmi rossz, ha az ember lánya egy halott heringgel pofozza a másikat, nem?  És amúgy is, mióta nem látta Evét és ebből kifolyólag a lány barátját, Izzy-Dorry-t sem, az élet unalmas lett, mivel már nincs kit halott állatokkal ütögetni. Gwen tuti, hogy cuccostól vágná ki a toronyból, ha valaha megpróbálná, Eriket nem szándékozik pofozgatni, Alíz pedig necces témának bizonyul. Úgyhogy marad az ártatlan emberekre való támadás, és mivel a menekülés zárt helyeken elég nehézkes lenne, így inkább a nyitott tereken próbálkozik bevezetni új szórakozási módját. Azzal viszont nem számolt, hogy a másik félt is be kellett volna avatni a dolgokba, mielőtt rögtön a közepébe vágna. Na igen, ez talán fontos lett volna... De kit érdekel? Az emberek élvezik a műsort, néhány öregebb látogató kivételével szinte egytől-egyig sikerült mosolyt csalnia az emberek arcára, ami azért elég jó hír. Persze Elena nem úgy fogja fel a dolgokat, mint valami eget rengető tragédiát, számára mindez egyenlő a játékkal, hisz óvodás agyával számára ez nem is lehetne több egyszerű mókánál.
 - Hihi! Kapj el, ha tudsz! - Csacsogja amúgy is kislányos hangján, s a halat meglengetve a levegőben, tovább szalad, ahogy csak a lába bírja. Aztán egy egyszerű mozdulattal megszabadul a bűnkelléktől, a bűzölgő heringtől. Azt már nem figyeli, hogy hol ér földet az állatkája, túlságosan lefoglalja a tudat, hogy valahogy lerázza a nénikét, akiről már fogalma sincs, hogy merre lehet. A nagy rohanásban újabb kanyart hagy maga mögött, ám mikor a labirintusszerű piacsorok következő szakaszára érne, üldözője egyszeriben előtte terem, s erősen megszorítja Lena karját, így a lány nem tud menekülni, csupán vergődik össze-vissza, mint az imént eldobott állat, még amikor még élt.
 - Hééé! Engedjen eeel! Segítsééég! - Próbálkozik, hátha valaki a nagy bámészkodásban hajlandó lenne kimenteni ebből a helyzetből. Addig is ráncigálja tovább a karját és kiabál, ahogy csak a hangszálai engedik.    
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Áthozva a madagaszkári fórumról
Írta: 2015. augusztus 2. 18:48
Ugrás a poszthoz


Színes csapat meghallgatás - Rose  


A bemutatkozások viszonylag hamar lezajlanak, Elena pedig az udvariasságnak eleget téve, mindenikek odakiált egy "Én Elena vagyok!"-ot, csakhogy az újak is tisztába legyenek ezzel a ténnyel. Nem mintha nem tudnák, hogy a suliban létezik egy olyan érdekes életforma, aki szamarat tart háziállatnak és rendőrnek képzelve magát, razziázik éjszaka a folyosókon. Na, mindegy! Aki eddig nem volt tisztába vele, majd most lesz. Bálint gyorsan kapcsol, ahogy az utolsó ember is leszerepel, ő már a cetliket szorongatja a kezében, miközben feláll és elmagyarázza a többieknek a további teendőket. Mint ahogy kiderül, a papírdarabokon szituációs feladatok találhatók és akit a főnök úgy ítél, hogy megnézné egy jelentben, annak rögtön lepasszol egy kártyácskát. És itt lép akcióba Lena és a többi kisegítő, ugyanis őket pontosan ezért hívták ma ide. Ja, meg azért is, hogy nézőközönség legyenek, de a fő feladatnak ezt szánták. Elena izgatottan mocorog a székén, ahogy az első ember elindul Bálint felé, majd mikor a húzás bonyolult folyamatát kezdené el, piroskánk már nem bírja tovább, a benne lévő rugós szerkezet mozogni készteti, így sebtében odapattan a Levitás prefektus mögé, és boldogságtól csillogó szemekkel figyelni kezdi a szituációosztás. Végül minden várakozó a papírjába mélyed, ezért a vezető nekik is megadja a lehetőséget, hogy megválasszák a párjukat. Persze ezt is a cetlik segítik. Teljesen felcsigázva ugrándozik oda a fiúhoz, majd amint megvan az iromány, inkább egy pár percig meg sem nézi, csak fejben fantáziál a lehetőségekről. Becsukott szemekkel vagy öt gyakorlatot lepörget odabenn, végül mégis ráveszi magát és felfelé görbülő ajkakkal rápillant a kezében lapuló feladatra. Anya-lánya elbeszélgetés, méghozzá nem is akárhogy! Szigorú szülők, engedetlen gyerek, sminkelés. Na igen, ez az egyik tényező, ami megnehezíti a szülők dolgát. A pici lányuk felnő és szépíteni szeretné magát. Nem tudom, Lenának sosem kellett e miatt aggódnia a szülei mindig jól kezelték a kamaszodási fázisát, szóval lehet, hogy az át nem élt élmények miatt nem fog annyira jól menni ez a gyakorlat, de ki tudja! Vannak még csodák.
A cetli szerint egy Rose nevű lánynak lesz a partnere, ami azért furcsa, mert Ellnek a vezetékneve a Rose és nem pedig az, amin szólítják, de hát ilyen az élet, meglepetésekkel teli. Eddig még nem volt szerencséje találkozni a lánnyal, így nem tudja kapásból, hogy ki lehet ő, aztán eszébe jutnak a bemutatkozások, amikor még meg is jegyezte, hogy "Jé! Engem is így hívnak!" szóval ebből rögtön leszűri a nyilvánvalót, miszerint az az elsős Rellonos kis csaj lehet az új lánya. Odaugrándozik hozzá, gyorsan elhadarja, hogy vele lesz, aztán felpattan a színpadra, mivel a feladat szerint neki kell kezdenie. Még szerencse, hogy lányból van, így a táskájában - ha a fél óra keresgélés után -,  de mindig találni rúzst, szóval a kellékkel nem lesz gond. Egész gyorsan sikerül most megkaparintani egyet, így nem is húzza tovább a szót, amint látja Rose-on, hogy készen áll, belevág a feladatba.
 Azért még mielőtt ténylegesen nekikezdene a mesterkedésnek, gyorsan a közönség sorai közül elcsen egy széket, majd kisvártatva helyet foglal rajta. Idegesen nézegeti a bal csuklóján lévő képzeletbeli karórát, közben keresztbe tett lábaival vadul üti a másodpercek ütemét. De miért is csinál így Lena? Nos, ő úgy képzelte, hogy mivel Rose nem rögtön lép fel vele a színpadon, mert Piroskánknak kell kezdnie, így visz egy kis történetet is a dologba úgy, hogy azt tükrözi, lánya bizony késésben van, mivel már rég itthon kéne lennie. Az iskola egy ideje véget ért, Rose pedig sehol sincs. Ezért aztán lesz ne mulass! Egyáltalán nem nyugodt, ingerülten kapja fel a fejét karórájáról, hogy körülkémlelhesse a színpadot, hátha végre megpillantja tékozló leányát. Ekkor azonban megakad a tekintete valamin, mégpedig egy táskán. Igazából a kiegészítő Elena tulajdonát képezi, de most tegyük fel, hogy Rose kisasszonyé a darab, jó? Na szóval, miután észreveszi a táskáját, egy szempillantás alatt felpattan eddig bitorolt ülőalkalmatosságáról és gyors léptekkel elindul a virágos kellék irányába. Ám amikor már csak pár lépés válassza el tőle, hirtelen lelassít és, mint egy betörő aki épp rátalált a világ legdrágább gyémántjára, úgy néz körül, hogy tiszta e a terep. Amint megbizonyosodik róla, hogy valóban nem látja senki, hogy kislánya táskájára pályázik, egyszeriben lecsap a darabra, majd sietve kutatni kezd benne. Még a lélegzete is elakad, mikor kezei közt megpillantja az élénkpiros rúzst, így sápadtan, kikerekedett szemekkel, levegőért kapkodva hajítja el a táskát és ahogy csak bír, megpróbál elbotorkálni a székéig. Amint ez sikerült, és valamelyest a lelki egészségét is visszanyerte, nem tétovázik tovább, a bűnkelléket ujjai között szorongatva, hangot ad nemtetszésének.
- Rose! Azonnal gyere ide! - Hangja parancsoló, és bár tudja, hogy a lány valószínűleg még nincs itthon, de a megszokás hatalma nagy úr, szokás mondani. Így csak vár, hogy a Rellonos kisasszony fellépjen a színpadra és folytatódhasson a szituáció. Elvégre, csak ezek után jön a java!


//A próba egy szálban fog zajlani. Legyen oly' szíves és potrohos mindenki, hogy az én hozzászólásomhoz szálazzon! Köszi! ^^//
Utoljára módosította:Elena Rose, 2015. augusztus 2. 19:04
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
[Zárt] játék
Írta: 2015. szeptember 6. 18:53
Ugrás a poszthoz


Anyucikám ♥


 
- Mocskos kis csirkefogó! Hogy merészelsz engem halakkal pofozgatni, hm? Fogadjunk az utolsó Bumszalagbőrömet is Te vitted el! - Ordít a nő teljes tüdőkapacitással Lena képebe, egy jó adag nyálfröccsel megfűszerezve. Komolyan, Lena pofiján csak ennek a két mondatnak hála már annyi nyál gyűlt össze, hogy akár már csónakázhatna is benne. Hmm... csónakázás... nem is olyan rossz ötlet! Vajon egy rakat mogyoróban lehetne úszni?
- Néni... Van egy kis tálcája? Az első sorban láttam egy rakat mogyorót... Mogyogolni akarok! Néni is jön velem szörfözni? - Lenát cseppet sem hatották meg a nő vádló szavai, magához hűen válaszol neki, bugyuta anime figura képpel bámulva vissza a hölgyre. Persze lánykánkat sem ejtették annyira fejre, a szállingózó emberek sokaságában próbál keresni valamit, amivel elterelhetné az őt szorosan ráncigáló harmincas nőszemély figyelmét. Na nézzük csak... macska, Doxítrágya, jóskellékek, kadosszagyökér... Várjunk csak! Jóskellékek! Tavaly járt Jóslástanra, nem? Igaz, hogy egy kukkot sem értett belőle, de az a sok mugli rajzfilm nézés megtette a hatását, egy pár dolog azért megragadt neki!
 - Ah! Valamit látok a jövőjében! Valami... számára nagyon fontosat...! - Esik "transzba" Lena, ezzel pillanatnyilag összezavarva ellenfelét. Buta, mint a föld, de a színjátszás mindig is erőssége volt, ha másban nem is, de ebben legalább kimondottan ügyes szokott lenni. Mondjuk ezt az is tanúsítja, hogy a hölgyemény zavarodottan bámul a halpofit vágó két hajszínű humanoidra, aki a helyzetet kihasználva játssza tovább a szerepét. Persze a pillanatnyi gyengeség után a nő újra ordítani kezd, és a hőn szeretett ráncigálás is hamarosan újra akcióba lép. Komolyan! Ennek a házisárkánynak nincs jobb dolga? Díjbirkózó volt az összes rokona, hogy ilyen erős vagy mi? Ennek tuti, hogy másnapra nyoma lesz. Na jó! Akkor B terv. Keresni kéne valakit, aki kirángatja ebből a szituból. Jaj, de hát itt mindenki ismeretlen. Oké... azt hiszem egy darabig itt fog szobrozni. És ekkor, mint valami isteni fuvallat megjelenik a színen egy szőke hölgy, aki rögvest akcióba is lép, és gyorsan kiszabadítja Elenát támadója karmai közül. Megjött Piroskánk személyre szabott őrangyala, juppi! Micsoda szerencse, hogy pont összeakadt az... anyukájával?! Mit keres Bogolyfalván Lena édesanyja? Várjunk csak... ez Mich! Jaj, most nem is gondolná ez a zöldike, hogy Rózsa kisasszony mennyire örül neki! De akkor most megint örökbe fogadták? Vagy hogy lehet a Rellonos prefektus az egyik szülője? Nem baj! Ő azért örül neki.
 - Anyucíí!!! - Ahogy a nő végre hajlandó abbahagyni a tapizást, barnácska csapot-papot otthagyva ugrik Mich nyakába, és még akkor sem hajlandó leszállni róla, mikor a prefitárs kérdőre vonja a goromba piacost. Csak lóg rajta, és ölelgeti ahogy csak tudja, ha már egyszer az anyukája.
 - Ez a lány hallal pofozgatott engem! Ráadásul lopott is tőlem! - Üvölti továbbra is felháborodva az árus, vöröslő fejjel pillantgatva az anyukáján lógó lányra. Persze ezt Prefike sem hagyhatja ennyiben, nehogy már a hírnevét rombolják le ilyen kijelentésekkel! A végén még elvennék tőle Iát! És az katasztrófa lenne.
 - Nem is igaz! Maga nem akart velem játszani, pedig még a jövőjét is elkezdtem mondani! - Vág vissza Lena is, leugorva Mich nyakából, majd a vadul gesztikuláló nő elé lépve. Hát nehogy már! Ha ő így, Lena is így!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2015. szeptember 6. 18:54
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2016. július 24. 16:53 Ugrás a poszthoz


Takács Dália Anna


Unottan söprögetem az asztallapot pennám tollas végével. Nincs kedvem tanulni. Körülbelül egy hete tartózkodok újra az iskolában, pedig eredetileg úgy volt eltervezve, hogy a legutóbbi visszaérkezésemkor végleg itt maradok, azonban a nagynéném hirtelen eljegyzése újabb okot adott arra, hogy ismét halasszak és célba vegyem Üstösdöt. Gondolhattam volna, hogy apa nem nézi sokáig jó szemmel, hogy a lánya gyakorlatilag hivatalosan is iskolakerülő lett, de egészen a múlt hét csütörtökig élt bennem a remény, hogy nem kell ide visszajönnöm és ez alkalommal akár Kanadába is ellátogathatok, juharszirup szerzés céljából. És hát hiába vagyok tizennyolc éves, mégiscsak a szülök szava számít az enyémmel szemben, úgyhogy vasárnap este már a nagykapunál ácsorogtam, mögöttem a kisebb teherautónyi csomagjaimmal. Most pedig gőzerővel pótolnom kéne, amit eddig kihagytam, csakhogy azzal senki sem számolt, hogy körülbelül egy hónap alatt nem tudok majdnem két éves anyaggal felzárkózni, hogy aztán minden tantárgyból át is menjek majd a vizsgákon. Oké, még ha szorgalmas kisdiák lennék, akkor megérteném, de egy olyan embernek, aki hobbi szinten műveli az alvást, annak valósággal képtelenségnek hangzik. Hiába kértem el pár évfolyamtársam jegyzeteit, mintha ógörögül lenne írva az egész, körülbelül annyit értek belőlük, ráadásul ez a nyavalyás fejfájás sem segít abban, hogy hamarabb magamba szippantsam az anyagot. Cukor kéne ide, az majd elűzné a fáradtságot, de ide még kaját sem lehet behozni, így ezt az opciót is dobhatom a kukába az összefirkált gondolattérképekkel együtt. Elnyújtottan kifújom az eddig benntartott levegőt, aztán a papírokat kicsit félretolva, lefekszem az asztalra és jó alaposan kinyújtózkodom, ezzel a tollaimat a padlóra küldve. Morogva kelek fel az ülőalkalmatosságról, és csigagyorsasággal kezdem összeszedni a lelökött cuccaim.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2016. július 24. 16:56
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2016. augusztus 5. 19:25 Ugrás a poszthoz


Hella

Nem én aztán biztos nem maradok ott. Oké, tudom, hogy Eridonos vagyok, bátornak kell lennem, de ugyan ki bírna egy olyan ágyon békésen szundikálni, ami alól folyton megkérdőjelezhető hangok szállingóznak? Nehhehem, szeretem a kalandokat, de szeretném biztonságban tudni a lábujjaimat, nincs szükségem krumpli végtagokra, mert egy mumus lerágcsálta őket. És mivel az új szobatársaimat nem ismerem elég jól ahhoz, hogy bekéredzkedjek az ágyukba, új alvóhely után kellett kutatnom. A klubhelyiség kizárva, ott a falióra kattogása rémisztetett halálra már elsőben is, úgyhogy hirtelen ötlet által vezérelve elindultam az első helyre, ami az eszembe jutott. A vasútállomásra.
Így alakult hát, hogy késő este, a cudar időjárási körülményekre fittyet hányva az állomáson kötök ki, és bár megfordul a fejemben, hogy visszasiessek egy meleg pulcsit keresni, végül csak vacogva letelepszek a váróterembe vezető lépcsőkön. Sosem voltam egy nagy tűrőképességgel rendelkező ember, szóval tuti, hogy a vizes ruháimnak hála holnapra tuti tüdőgyulladást kapok. Nyár van, melegnek is meleg, de azért ázott göncökben csatangolni az éjszaka kellős közepén mégsem valami előnyös dolog, amit csak minden zokszó nélkül átvészelek. De legalább a nyalókáim, a pokrócom és a kispárnám velem van, ha már egy random felrúnázott fűtőtestem nincs is. Végső soron nem vészes a helyzet, egész hangulatos ez a hely, csak azok az átkozott kóbor állatok ne piszkálnák folyton a vonat köveket, ilyen idegesítő ricsajban még pihenni sem lehet!
 - Sicc! - Morcosan huppanok fel a kis vackomból, hogy megrójam a nyugalmamat zavaró lényeket, de hamar rá kell jönnöm; semmilyen szőrös kisállat sem lézeng errefelé. Szóval a hangokat valami más bocsájtja ki, nekem meg rögtön beindul a fantáziám. Mi van, ha sötét varázslók portyáznak a közelben? Vagy egy mérges hajléktalan akarja elvenni a nyalókáimat? És a legrosszabb lehetőség... zombi bohócok költöztek az állomásra? Ez az opció sincs kizárva, azok az ádáz krumpliorrúak sosem szíveltek engem. Biztos így akarnak bosszút állni rajtam! Kikapok hát egyet a pálcás édességekkel teli táskámból, majd feltépve a váróterem ajtaját, a sötétségre szegezem a "pálcámat". Na, most próbáljatok velem szórakozni, nyavalyás bohócok!  
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elena Rose összes RPG hozzászólása (114 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel