|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
KristófAlig kaptam levegőt, a rugdalózásom nem ment sokra, mint ahogyan az sem, hogy a kezeimmel próbáltam letépni a másik kezét a torkomról. Bár itt lenne Zsombi, Ő mindig is erősebb volt, mint én. Képes lenne legyőzni őket, és akkor el tudnánk menekülni, de sajnos nincs a közelben. Ha így haladok a szabadulással, akkor többet nem is lesz. Már-már érzem, hogy képtelen vagyok tovább erőlködni, kezeim is lehullnak a másikéról, amikor távoli hang üti meg a fülemet. Gyengül a szorítás, aztán el is eresztenek, amire a földre hullok. Kapkodok a levegőért, hiszen elég kevéshez jutottam az utóbbi pár percben. Próbálom szemlélni az eseményeket, amikből csak homályos jeleneteket tudok kivenni. Az egyik férfi pördül a levegőben, aztán mind a két sötét alak eliszkol. Ezután a megmentő lép oda hozzám, és megpróbál felsegíteni, de egyelőre nem akarok talpra állni. Csak felülök, és a hátamat a falnak vetve, összehúzva magamat, üldögélek a nedves macskakövön. Szemeimből könnyek szöknek ki, köhögök párat, kicsit hörgök is még, de lassan jobban leszek. Nem tudom, hogy ki ez a férfi, de az életemet köszönhetem neki. Értem, hogy mit mond, de jeleléssel kellene kommunikálnom vele, amihez se erőm, se kedvem nincsen. Hirtelen elhatározásból lököm el magamat a faltól, és vetem magam oda hozzá, hogy megölelhessem, de igazából csak a biztonságot adó karjai között akartam tudni magamat. Könnyeim patakokban folyik végig az arcomon, de az esőtől szinte lehetetlen megkülönböztetni, így csak a szipogásomból lehet kivenni, hogy sírok. – Köszönöm… –motyogtam halkan, de érthetően. Most az ismeretlen bácsi is tudja a titkomat, de majd szépen megkérem, hogy ne mondja el senkinek sem. A jelelés is jó dolog, de kevesen tudják errefelé, és így nem maradhat sokáig titokban, hogy tudok beszélni. Mégis, szeretném ezt megtartani, mert ha már nem hallok olyan jó, akkor még mindig jobb, ha nem beszélek mellette. Lassan elhúzódom az idegentől, bár még benne kapaszkodva felkelek a földről. Kicsit inog alattam a talaj, vagyis jobban mondva remeg a lábam. Csurom víz vagyok, teljes mértékben biztos vagyok abban, hogy minimum megfázok, aztán hetekig az ágyat nyomhatom. Az önsajnálat közepette eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül. Veszek egy mély levegőt, és felnézek a bácsira. Persze, csak akkor, ha közben felkelt. Ha nem, akkor egyenesen a szemeibe tudok nézni. – Misi vagyok, vagy Ádám, teljesen mindegy. Köszönöm, hogy megmentettél, és nem. Nem sérültem meg, hacsak a nyakamon lévő foltok nem azok. Fogalmam sincs, hogy mi lett volna, ha nem jár erre… –szemeimet törölgettem, miközben artikuláltam a szavakat. Aztán ismét megöleltem, valahogy biztonságosabb a közelében.
|
|
|
|
|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
Én csak a könyvekben szeretem Harryt, de akkor is Seamus a kedvencem *___*
*kapaszkodik Kristófba* Gyíííííííííí *__* *vigyorog*
|
|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
Szerintem az egész sorozat másképp alakult volna, ha Potter-Malfoy barátság lett volna xD
Nehem, én pacim >.< Ugorj a Rellonos hátára *kapaszkodik* ^^
|
|
|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
Személy szerint arra lennék kíváncsi, hogy a gyerekeik mit művelnek a suli falai között
Héj, rossz paci >.< *a sarkát használva okoz kellemetlen fájdalmat Kristóf pacinak *
|
|
|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
KristófTöbbet nem megyek fel egyedül az iskolába, mert a visszaúton ott fogom hagyni a fogamat. Így is pár pillanaton múlt az életem, és ha Kristóf nem jár erre, már csak a kihűlt testemet találták volna meg. Így viszont tartozok neki, és egy köszönöm volt a minimum, amit mondhattam. Elengedem őt, ameddig fel nem kelek a segítségével, de egy pillanatra sem szakadok el mellőle. Még mindig rettegek attól, hogy azok ketten visszajönnek, és netalán többen lesznek, és Kristóf sem fog tudni megmenteni. Csak tudnám, hogy kik voltak azok, és miért pont engem pécéztek ki maguknak. – Magam se így képzeltem el a találkozást. Biztos? Egy kicsit még félek, de melletted biztonságban érzem magam. Az jó, ha nem, de ha lehet, inkább ne győződjünk meg róla. –néztem abba az irányba, amerre eliszkolt a két alak, de utána visszafordultam Kristóf felé. Jobban megnéztem az arcát, és rá kellett jönnöm, hogy még nem láttam a faluban, se a suliban. Már pedig az összes embert láttam már, legalább egyszer, kivéve Kristófot… meg persze azt a két sötét alakot. Lehet őket is ismerem, csak nem éppen azzal voltam elfoglalva, hogy benézzek a csuklyájuk alá, hanem azzal, hogy kiszabaduljak. A fejpaskolásra elmosolyodtam, nem igazán zavart, hogy sáros lett tőle a hajam. Az eső majd lemossa, meg úgy is le szeretnék fürdeni, szóval olyan mindegy, hogy milyen mocskosan esek be a fürdőbe. – Eléggé messze, mert Győr nem itt van, és a szüleim se. A helyi Előkészítő iskolába járok, és most nem igazán mennék vissza. Tuti büntetést kapnék, vagy valami. Már abbahagytam a pityergést, az csak az eső… Hogy mit? Talán azt, hogy ez sem komplett, amiért szakadó esőben sétál. –szemeim megtörlése után, vigyorogva válaszoltam a kérdésre, és lassan lépkedtem mellette. A történteket nem felejtettem el, de túl kell most lépnem rajta egy időre. Addig biztosan, ameddig olyan helyre nem érek, ahova ők nem tudnak bejutni. Az éneklős ötletre felvonom a szemöldökömet, de csak mosolyogva megrázom a fejemet. – Nem, nem ismerem, és énekelni sincs kedvem. Inkább beszélgessünk, jó? –azért a kezét nem fogtam meg, de szorosan haladtam mellette. Jól esik az ölelése is, és ha közben belement abba, hogy beszélgessünk az éneklés helyett, akkor bátorkodom megszólalni. – Új vagy itt, igaz? Csak azért kérdezem, mert elég sok ideje vagyok a faluban, és még soha nem láttalak megfordulni itt. Azt hiszem, hogy jól sikeredett a bemutatkozásod, de remélem, hogy nem fognak rád szállni azért, amiért megmentettél. –senkinek nem kívánom úgy a bajt, hogy miattam kapja. Zsombi is sokszor azért van büntetésben, mert engem véd, de továbbra is megteszi. Olyan esetlennek érzem magam, ideje lenne megtanulnom megvédenem magam, és nem mindig mások segítségére hagyatkozni. Csak az a kérdés, hogy kitől fogok tanulni, és mikor.
|
|
|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
Csak nyugodtan Holnap dupla műszakom van, örülni fogok ha kibírom 1: idegileg; 2: orrvérzés nélkül
Kristóf nem puhány, kibírja
|
|
|
|
|
|
|
Gyarmathi Mihály Ádám INAKTÍV
"Mentolos forrócsoki" RPG hsz: 128 Összes hsz: 2720
|
Kristóf: kíváncsian várom ^^
*integet a többieknek, és igyekszik megszáradni, miközben le lett támadva* Nem szeretem az esőt >.<
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|