36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vikohino Thaihasy összes RPG hozzászólása (47 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Tanári értekezlet
Írta: 2015. január 30. 12:38
Ugrás a poszthoz

Értekezlet
Kicsit Markovits professzor

Nem telik bele sok időbe, az ügyetlen mozdulatsora után a pergamenek felreppennek a legközelebbi asztalra, szépen, sorban. Viko elvörösödött fejjel biccent a kollégának, aki besegített neki, majd leszegett tekintettel kapja fel őket és siet a saját helyére. Amint lepakolja a halmot, leül ő is és inkább nem néz fel az érkezőkre. Még egy ilyen kellemetlen helyzetet... nem gyakran jár ide a tanáriba, az asztalában sincs túl sok minden, mert leginkább a boltban dolgozik. Azért óvatosan kinyitja a fiókját, - hogy ne okozzon mégnagyobb feltűnés -, s szemei felcsillannak az ottfelejtett édességektől. Van itt hangulatcukor, kedvenc szelet, meg egyszerű, bontatlan epres csokoládé... Legalább a kedve jobb lesz. Gyorsan végigméri a termet és a jelenlévőket, hogy senki sem figyeli-e őt, aztán amilyen halkan csak tudja, kibontja az epres csokit és tör belőle egy darabot. Ekkor érkezik a kérdés Markovits professzortól, miszerint van-e valakinek felesleges jegyzetelője.
- Nekem szerintem van plusz pergamenem. - visszarakja a kezében melengetett édességet és az asztalán lévő papírhalomban kezd kutakodni egy üres után. Talál is egy épet, és át is nyújtja a tőle nem messze ülő kollégának, amit persze nem vett észre, hogy csokis ujjai egy kis nyomot hagytak az oldalon, ez pedig még most sem tűnik fel neki. Dolga végeztével visszatér a bűnözéshez, s a finom falatot immáron a szájában tudja. Csak elfog telni valahogy ez a pár óra, jó lenne mihamarabb túl lenni rajta. Most veszi csak észre, hogy az az angolul beszélő tanár is eljött, hát... nem a legnemesebb öltözékben. Akkor legalább a helytelen tört angoltudásával is meg tudta értetni az értekezletet a hirdetmények között. Kicsit megnyugodva sóhajt egyet, aztán vesz még egy kocka csokoládét.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2015. január 30. 12:40
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. február 14. 00:57 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Maszk, ruha

Az életben nem gondolta volna, hogy ő valaha ilyesmire adja a fejét. Pláne, hogy már a tanársággal is példát kéne mutatnia, ez így nagyon nincs rendjén. Elvörösödött arca a maszk mögött nem látszik, ujjait pedig tördeli a szép új fekete ruhájában. Száját harapdálva érkezik az elsők között a kastélyban lévő udvarra, kétségbeesetten pislog ide-oda, hogy nem látja-e az ismeretlen párját ma estére. És ha nem jön el? Ha időközben meggondolta magát? Vagy ha egyszerűen meglátja őt és visszafordul, vagy leveszi a maszkját?
~ Higgadj már le, hiszen még nincs is itt annyi ember. ~ - nagy levegőt vesz, kifúj. Így igaz, alig vannak még itt, nem szabadna, hogy ilyen butaságokon törje a fejét. Bár szó mi szó, elég kellemetlen lenne, ha a sok párocska között hoppon maradna... akkor kénytelen lenne hátraarcba vágnia magát és hazabattyogni, hogy kisírhassa magát a nővérének.
~ Rossz ötlet volt, rossz ötlet volt... ~ - Amint viszont alaposabban körülnéz, elhallgat minden háborgó gondolata és eltátott szájjal csodálja a díszítést. Ejha! A DÖK-ösök aztán kitettek magukért, ezt el kell ismernie. Így meg most még jobban nyomasztja, hogy mi van, hogyha nem jön el a párja... vagy ha az illető diák. Megtorpan. Na nem, azért arra csak figyeltek a szervezők... Szereznie kell valamilyen italt. Még a szörp is jöhet, de ahogy látja, csak asztalok vannak, valami nagy puncsos kirakodóvásár sehol. Jó, akkor valami süteményt, amivel megtöltheti a száját, hogy addig is ne magán rágódjon. De semmi, ezen az elegáns helyen most pincérek fogják kiszolgálni az idelátogatókat. Ajkát idegesen harapdálva inkább beáll az egyik szépen feldíszített fa alá, hogy onnan figyelje az érkezőket.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2015. február 14. 12:07
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. február 14. 16:10 Ugrás a poszthoz

Valentin nap, Wolgi

Maszk, ruha

Egyik lábáról a másikra dülöngél, közben érkeznek az emberek, jönnek az álarcosok is, de sehol az, aki esetleg az ő párja lehetne. Megkéri időközben az egyik pincért, hogy hozzon valamit, akármit amit megihat, addig is figyeli az érkezőket. Enyhén szólva érzi magát kellemetlenebbül, sok itt a diák, sehol egy tanár rajta kívül, csak ő volt ilyen kis lelkes a tanári karból... Végül a pincér hoz egy elxíres üccsit, Viko kérdőn pillant az illetőre. Na de hogy őt is diáknak nézték egy ilyen fiataloknak való itallal! Jó, semmi gond, megköszöni és mohón bele is kortyol az üdítőbe, meg se várja amíg valamelyik jégkockába zárt bájital kiolvadna. Bele se mer gondolni, hogy mik lehetnek ezek a rózsaszín és piros löttyök lefagyasztva. Észre se vette, de egy magas, szőke fiú lépett addig hozzá egy ezüst színű álarcban, ő meg a meglepetéstől majdnem belefullad a limonádéba. A szerencsétlen eset végül csak egy kis foltot hagy a fekete ruháján, ő meg nem győz elnézést kérni a sráctól. Tán mégiscsak egy diákot kapott? Nem tudja megítélni, hiszen ilyen magassággal bárki lehet.
- Szia... persze, öm, igen... - nagy zavarában hirtelen el is felejtette, hová tette azt a lakatot, de végül csak megtalálja fél kézzel a kis retiküljében. Bár úgy sejti a két maszk színe sem passzol, azért elvörösödve tartja Wolgi felé a lakatját.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. február 14. 20:25 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Maszk, ruha

Valóban, amíg a magas, szőke fiú bele próbálja erőltetni a lakatjába a kulcsot, elég zavarba ejtő, kínos pillanatokat szül. Viko félrepillant, a feje csak úgy ég, de a zár nem nyílik. Wolgi ezek után gyorsan le is lécel, a fiatal nő pedig ott marad egyedül, a pár bájitallal kiolvadt üdítőjével. Az üvegpohárban azóta a limonádé már beszíneződött pinkre, ő pedig újból belekortyol és kezével próbálja letörölgetni hűs nedűt ruhájáról. Ez hiányzott. Sehol az ő párja, és még le is itta magát. Inkább elmegy ő is az egyik pincérhez és kér egy pár aprósüteményt, amíg vár meg előveszi a pálcáját és pár mozdulatot téve vele, eltünteti az éktelenül sötét foltot. Na, így már máris másabb. A süti még nem jön, úgyhogy újabb korty következik. Szájában szétárad a tömény málna és levendula bódító íze, eltartja magától a poharat, és lecsukott szemmel koncentrál amíg visszaszerzi saját ízlelőbimbóit. Túl édes ez a valami, és sehol benne egy eper. Úgy dönt, megvárja még a süteményt, befalja, vár még tíz percet és lelép, az lesz úgy a legjobb mindenkinek. Amikor megérkezik a pincér, sebtiben kikapja a tálcájáról a kis tányért és kínost mosollyal az arcán ül le a legközelebbi sok fős asztalhoz, hogy ott tömje magába az édességet. Talán ezért nem kell ő már senkinek, diákkora óta sokat felszedett, többet nassol és kevesebbet sportol... A gondolatra megakad szájában a falat, majd pár pillanat múlva morcosan öblíti le a bájitalos löttyel.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. február 14. 21:16 Ugrás a poszthoz

Valentin nap

Maszk, ruha

Meg se nézi, milyen szépen lett kipingálva a szív alakú sütemény, azt viszont elégedetten állapítja meg, hogy eperlekvárral ízesítették. Végre valami... hazai? Hát, olyasmi. Ettől egy kicsit lenyugszik, bár még ugyanúgy küldi a morzsák után a színes löttyöt. Kezdi a dolgot egyre kilátástalanabbnak érezni, fejét lehajtja az asztal lapjára, és hangosan felsóhajt. Miért kellett ma felkelnie? Szombat van, talált új munkaerőt a boltba, nyugodtan maradhatott volna még lustálkodni az ágyban...
~ "Ejnye húzottszemű, pont ettől rakódtak rá a kilók." ~ - felkapja a fejét és ijedten körbenéz. Nem, csak a fejében kísérti Algood, nem a valóságban, nyugi, nyugi... Visszapillant az asztalra, de egy kisebb csoport most akar ott helyet foglalni, és kéne az a szék is, amin ő ül... Lebiggyesztett szájjal áll fel és sétál odébb. Micsoda diákok. Ha nem inkognitóban lenne itt, mindenkit elküldene büntetőmunkára sepregetni, bizony... Újabb sóhaj, lehörpinti az utolsó pár kortyot is és már éppen induláshoz készülődne, amikor oldalba bökik. Meglepetten pillant a férfiúra, akin egy hasonló maszk van, mint rajta, csak tollak nélkül. Döbbenten elveszi az italt, aztán maga elé nézve nyel egyet, majd visszafordul kicsit idegesen.
- Ööö köszönöm. - egyebet sem tud kinyögni, bármi is ez a valami, ebből is egy nagyot kortyol, végül mikor beszédképes állapotba kerül, kezet nyújt az idegennek. Néhány másodpercig habozik, hiszen ez most egy viszonylag anonim dolog lenne.
- Eperlány. És te, ki vagy? - mosolyt erőltet az arcára, újból megbánja, hogy ma kikelt a pihe-puha ágyikójából.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2015. február 17. 19:34 Ugrás a poszthoz

Valentin nap, Chuck

Maszk, ruha

Nem kifejezetten társat keresni jött el erre az izére, inkább csak be akarja magának bizonyítani, hogy igenis, vonzódnak még hozzá férfiak... legalább egy kicsit... mindenesetre ezt a dolgot Zójával úgy is meg kell majd beszélnie, addig is, itt van és a maszkos párja is megérkezett. Zavartan iszogat a neki hozott koktélból, de minden egyes kortynál másképp kezdi érezni magát. Mintha kicsit... felszabadultabb lenne. Kicsit fél, hogy esetleg mást is belekevertek ebbe a löttybe, de csak nem, hiszen ez a diákok bulija... A bemutatkozásra egy kicsit csodálkozva billenti meg fejét, aztán elmosolyodik. Vagy kevés a önbizalma a srácnak, vagy a szépséget keresi maga mellé. Ezen nem igazán tud többet gondolkodni, mert a tetovált úriember lovagias módon vissza is akarja szerezni a tőle jogtalanul elvett ülőhelyét.
- Ne, nem kell, tényleg... - szabadkozik, mert jobb neki itt most állni, mint egy több főre megterített asztalnál ücsörögni, de az események csak úgy megtörténnek, a szörnyeteg már el is üldözi a srácokat, Viko pedig zavart mosollyal az arcán foglal helyet. Mert volna csak ennek az embernek nemet mondani, a végén még ő is kikapta volna azt a hangnemet, amit a diákok. Kiissza az utolsó kortyokat is és jókedvében int a pincérnek, hogy hozzon még valamit. Kicsit felszabadultabban pillant partnerére, ő meg megvonja a vállát a kérdésre.
- Unatkozott. És ma a bol... vagyis a munkahelyemen átvállalták a műszakomat. - kegyes hazugságok, ő osztja a beosztásokat tulajdonosként és boltvezetőként, lett volna csak más beleszólása Gergőéknek...
- És a szörnyeteg ilyenkor jön ki a búvóhelyéről diákokat rémisztgetni? - kérdezi kuncogva, hangjából érződik, hogy inkább csak incselkedni próbál, abszolút nem rosszindulatúan piszkálódni.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 13. 22:44 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Ruha

A bogolyfalvai vonat ebben a percben érkezik be a nyugati pályaudvar elrejtett vágányába, Viko pedig enyhe gyomorgörccsel száll le a vagonból. Nem igazán szereti Budapestet, a legutóbb is ellopták a táskáját, ő meg csak hebegett-habogott a tolvaj után. Pálca használata nélkül nem sokat tehet a muglik között és még öltözködni se igazán. A mágusok divatja manapság egyre inkább közelít a muglikéhoz a fiatal generáció miatt, de ő aranyvérű révén gyerekkora óta őrzi a hagyományokat, az iskolában is kék talárjába megy be, ha tanítani kell, így egy kicsit meg van lőve, vajon mennyire fogják kinézni a varázslatanok az utcákon. Mindenesetre egy jó erős epres szettel lépett ki az otthonából, és mivel még mindig nem állhat neki a hoppanálási tanfolyamnak, kénytelen vonattal járni-kelni.
Kicsit idegesen igyekszik ki a pályaudvar forgatagából, páran meg is nézik a majdnem teljesen pirosba öltözött fiatal, húzott szemű nőt, de a muglik közönyösségéhez nem sok fogható, mennek is tovább, hogy űzzék a saját kis mókuskereküket. Van még egy kis ideje, még mielőtt továbbmenne a budanekeresdi boltjába, addig szét szeretne nézni egy kicsit a városban. Akármilyen aggályai is vannak az itteni emberekkel szemben, viccesnek tartja a muglikat és az apró gondjaikat, jókat szokott mulatni rajtuk, úgyhogy hátha egy kicsit megváltozik a véleménye a múltkori balhé óta. Füle mögé tűr egy tincset és a körút felé veszi az irányt. Nem sokat ért a forintféle pénzekhez, de azt azért tudja, hogy drága itt a közlekedés, majd ráér akkor költeni rá, mikor a hév felé veszi az irányt. Addig meg legalább sétál egy jót. Táskáját ezúttal alaposan magához szorítva lép ki a koszos utcára, verekedi át magát a villamoshoz igyekvő embertömegen és fellélegezve halad tovább az (oktogon) egyik irányba, csak úgy véletlenszerűen. Ámulva megy el a különböző éttermek, hotelek, boltok és kirakatok előtt, néha meg-meg perdül a tengelye körül, hogy forogva is jól megnézhesse magának ezt a hatalmas várost, aztán ugyanilyen lendülettel és halvány mosollyal megy is tovább az utcán.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 14. 23:34 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Az egyik kávézó csábítóan próbálja őt egy nagy, epres finomságra invitálni, de legnagyobb bánatára nincs nála mugli pénz, csak éppen Budanekeresdre valónyi. Nagyot sóhajtva megy tovább a rengeteg ember között, mikor valaki megböki az oldalát, ő meg a váratlan érintéstől felsikkant és egyből lendíti a tenyerét, nehogy megint ellopják a táskáját. Amikor viszont a kolléga arcát felismeri, még idejében állítja meg a kezét, így az szerencsére nem ér célba. Picit megremegnek ajkai a hirtelen jött ijedtségtől, aztán elmosolyodik és bocsánatot kér.
- Hű, szia, ne haragudj... izé, reflex. Jaj hát én őő... Budanekeresden lesz majd dolgom, de csak nemrég jöttem fel pestre és még van időm. De te? Itt? - igen, még csak most fogja fel, hogy gyakorlatilag ebben a hatalmas városban, a sok ember között ők itt ketten összefutottak és a kolléga még ki is szúrta őt. Mondjuk igen, elég feltűnően pirosban van, dehát izé... ez náluk, a mágusvilágban nem is lenne olyan feltűnő. Csak a muglik öltözködnek ilyen szürkén és borongósan.
- Hogy éttermet? Fogalmam sincs, én nem szoktam errefelé járni... éééés a muglik között amúgy se nagyon ismerem ki magam. - a mondat második felét halkabban mondom, nem akarom mindenki előtt mégjobban felhívni magamra a figyelmet. Meg aztán, nem akarom magam annyira leégetni a professzor előtt olyan hülye kérdésekkel, hogy mit is esznek a muglik, úgyhogy inkább csak körbenéz.
- Ööööö nem tudom, talán valahol amúgy is ki van írva, hogy étterem. - gratuláljunk együtt Vikonak és a fantasztikus logikájának. Jár a taps!
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 00:38 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

A professzor a lendülő tenyérre reflexszerűen reagál, mintha világ életében nők pofonjai elől menekült volna, de szerencsére ez a kis jelenet hamar helyre jön és semmi kellemetlenséggel nem zárul, Viko meg ezt az észrevételét meg sem említi.
- Ó nem, nem sietek sehová. Nem tartasz fel, ugyan. - mosolyog a férfira könnyeden, hogy is tarthatná fel, hiszen ő se tudja éppen, merre is menjen hirtelen. Csak egy kicsit jobban meg akarta ismerni ezt a várost, mindig úgy parázik tőle, ő a kis vidéki boszorkány 'menedékből... Lopva végigpillant Attilán, aki elég elegánsan van felöltözve ahhoz, hogy inkább ő siessen valami tárgyalásfélére, de azt is kénytelen beismerni, hogy sokkal jobban tud muglisan öltözködni nála. Micsoda szégyen ez egy nő számára... A kérdésére viszont nem kapott választ, hogy a férfi mit is keres errefelé Budapesten, de sebaj, nem fog rámenősen kérdezősködni. Az étterem keresgéléséről viszont pillanatnyilag letesz, ez némiképp megkönnyebbülés, mert tényleg nem tudott volna ebben segíteni.
- Köszönöm jól, az üzlet kicsit döcög ugyan, de Nekeresden kezd beindulni, a tanítás meg nem vészes, alig van diákom, ők viszont nagyon lelkesek. Ez az időszak meg így tanárként nem vészes. Diákként sokkal stresszesebb volt. - kuncog fel egy kicsit, egy pillanatra visszaemlékezve arra, hogy hányszor is kellett egy bizonyos osztályt megismételnie, na meg az az ötödéves záróvizsga...
- Te hogy vagy és hogy telik ez az időszak? Nem lehet könnyű, a Bűbájtan alaptantárgy és sokan vizsgázhatnak belőle.
Nem is tudja elképzelni, hogy ő ennyi diákot vizsgáztasson egyszerre, kicsiket és nagyokat egyaránt... belegondolni is szédítő.
- Hüm... amúgy te most sietsz valahová? - érdeklődik és tekintetével finoman Attila öltözékére utal.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 11:01 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, vizsgaidőszakos hétvége

Na igen, kevés diákkal könnyű a vizsgáztatás. Gyakorlatilag egy délután megvan az egész, ezért is örül annak, hogy csak nagyokat tanít és marad ideje intézni a bolt ügyeit. Lassan másik városkába is terjeszkedni akar, úgyhogy ilyen téren van dolga bőven. Most azonban a véletlen úgy hozta, hogy egy viszonylag szabad napján összefutott egy amolyan ismeretlen ismerőssel. Nem sokat tud Szikszai professzorról, nem is igazán beszélgettek még ennyinél többet, mint most, pedig jó lenne megismerni pár kollégát, így, hogy lent tanít a faluban, kívülállónak érzi magát.
- Tolmács? Azta. - döbben le, mondjuk nem kéne ennyire meglepődnie, elvégre egy ilyen sok diákot tanító tanárnak érdemes tudnia idegen nyelveket, mert ha jól tudja, angolul is megy náluk az oktatás.
- Na igen, te legalább jószívűen osztályzol. - csak eszébe jut egy pillanatra régi bájitaltan tanára, aki még most is a bagolykőben tanít és ki is rázza a hideg. Egy rakat kérdést feltenne a tanítási módszereivel kapcsolatban, de úgy érzi, kicsit fura lenne itt bűbájokról és különféle jutalmazási varázsédességekről beszélgetni a nyílt mugli utcán, meg hát amúgy se ismerik olyan jól egymást, hogy ilyen praktikákról kérdezgesse. Aztán, mintha csak a gondolataiban olvasna teszi fel kérdését a férfi, Viko pedig pár értetlen pislogás után önkénytelenül mosolyogni kezd zavarában.
- Persze, miért ne? - ugyanezen gondolkodott végülis ő is, de hogy nézett volna az ki? Mintha csak randira hívná az amúgy elegánsan kiöltözött kollégát. Na, így legalább még egy probléma áthidalva.
- Csak én tényleg nem vagyok erre ismeretes, szóval fogalmam sincs, merre menjünk. - mondjuk pont látott erre egy kávézót, ami mellett elsétált, de most annyira zavarba jött, hogy nem jut eszébe azonnal.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. március 15. 14:11 Ugrás a poszthoz


- belváros, valahol a nyugati közelében, aztán Budnekeresd, vizsgaidőszakos hétvége

Nem nagyon csodálkozik azon, hogy másodállást kell némely tanárnak vállalnia... de mondjuk az egy kicsit meglepi, hogy pont egy ilyen alaptantárgynak számító oktatónak is elkél a mellékes. Persze az is lehet, hogy csak a kalandvágy vezérli Szikszait, egyfolytában ugyanazt az anyagot oktatni megterhelő lehet.
- Aha, értem. - vet egy "na persze, persze, tanár úr" pillantást Attilára, amolyan kicsit pajkosat, valahogy nem tudja kinézni belőle, hogy olyan borzasztóan szigorú lenne. A nekeresdi kávézó ötletére felcsillannak szemei és széles mosolyra húzódnak ajkai, egyből bólogatni kezd.
- Igen, igen, ismerem! Nagyon jó kis hely, de... - elhallgat, van ugyan oda jegyrevalója, de innen messze van, vissza kéne menniük a sárga, síneken járó járműhöz, aztán a hídtól meg fel a zöld vonatra... De Szikszai a karját nyújtja, amit először Viko nem is ért és fülig vörösödve esik csak le neki, hogy létezik hoppanálás is a világon, egy bűbájtan tanárnak pedig biztosan van rá jogosítványa. Persze, végülis ez a legkézenfekvőbb, elvégre mágusok volnának, vagy mik... Itt viszont túl feltűnőek lennének, úgyhogy pár percnyi séta és egy kihaltabb utcán körülnézés után már érzi is, ahogyan felkapódik a köldökénél fogva és érkezik meg gyomorforgató utazásukból Budanekeresd macskaköves főterére, a kávézó elé, orrát jó alaposan beverve az utca kövezetébe. Lehetne valami ennél is cikibb? Kicsit könnyező szemekkel próbálja kerülni kollégája valószínűleg értetlen pillantását. Orrát is próbálja takarni, aztán kitapogatja, hogy nincs is annak semmi baja, csak kicsit beütötte. Az hiányozna még, medimágust hívni egy egyszerű kávézáshoz... érzi, hogy ezt az iméntit meg kell majd magyaráznia, de inkább újra csak zavarban lévő mosolyt erőltet arcára, mintha mindez direkt lett volna és megszokott dolog lenne. Nem is mer belegondolni, hogy a már itt fogyasztó vendégek vajon mit szólhatnak ehhez a jelenethez... valószínűleg halkan próbálnak nem röhögni. Követi Attilát az egyik kétszemélyes, kinti asztalhoz, leül, de még mindig nem igazán mer a másik szemébe nézni.
- Egy Epervarázst és egy Pudingos-epres kosárkát, ha valami igazán finom sütit szeretnél, ez utóbbit nagyon tudom ajánlani. - neeeeem mintha annyi időt eltöltött volna itt, hogy tudja. Amikor kiérkezik a pincér, le is adja a kis rendelését, majd mégegyszer megtapogatja az orrát és csak most néz fel lopva Attilára.
- Öööööööööööéééésamúúúúúgy te gyakran jársz ide? - hót átlagos kérdés, dehát valamivel el kell indítani a beszélgetést egy ilyen kínos jelenet után.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 19:48 Ugrás a poszthoz


Ruha

Jó hosszú idő után kénytelen volt visszatérni Bogolyfalvára. Amíg nem volt itt, építgette a japán kapcsolatait, az üzletét Budanekeresden és odaát is, ráadásul egy német vállalkozó is szemet vetett a seprűire, így európában máshol is lehetne egy csak Hullócsillag néven futó márkabolt. Mindjárt itt az új tanév és Portnipper professzor csúnyán a körmére nézett, hogy vissza kéne jönnie a hosszú pihenéséből tanítani is, nem csak üzletasszonyosat játszani. Bizonyos okokból nem szívesen jött volna az ismerősök közé, de mivel fix szerződése van... az egyik könyvespolcról leemel egy könyvet, belelapoz, visszateszi. Nincs semmi konkrét, amit keres, nem is tudja hogy tehetné, diákkorában is messziről kerülte a könyveket. Azt tudja nagyjából mit akar, de túl gyáva megkérdezni erről bárkit is. Csak áll a gyereknevelésről szóló okosságok előtt kétségbeesetten és azon vacillál, most azonnal kirohanjon-e a boltból, minthogy beszerezzen itt valamit, ami által nem kell megint Alexát zaklatnia. Még a testvérei se tudnak a dologról, egyedül a volt rellonos iskolatársnőjének küldött füstjeles baglyokat... pedig nemsokára látszódni fog. Végigsimít a hasán, ami enyhe ívben domborodik, éppen csak annyira, hogy némi elhízásnak tűnjön. Ajkai megremegnek, de visszafogja magát, nem szabad nekiállnia bőgni egy könyvesbolt közepén, itt mindennek híre megy pillanatok alatt. Sarkon fordul és inkább a kviddicses részleghez sétál, de oda-oda sandít ahhoz a polchoz, ahol az előbb járt. Egy falubeli jön a boltba, ő pedig gyorsan lekapja az első könyvet ami a keze ügyébe akad, mintha nagy elmélyültségben tanulmányozná, majd mint aki csak most vette észre az ismerős érkezőt, mosolyogva biccent köszönésképp és "visszatemeti" magát a lapok közé. Az olvasottakra megszeppenve fordítja meg a kötetet, hogy elolvashassa a gerincen lévő címet, miszerint A pálya füvének gondozását tartja a kezében. Egy darabig még szorongatja az unalmas művet, aztán mikor a boltot elhagyja a helyi fickó, visszarakja a helyére és odaoson a gyerekekről szóló irományokhoz. Onnan emel le pelenkázásról szóló ősrégi irományt, de arca elfintorodik már a kinyitásakor is, amaz ugyanis olyan émelyítő szagokat áraszt, mintha már órák óta ki kéne cserélni pelust.
Utoljára módosította:Vikohino Thaihasy, 2016. szeptember 29. 20:05
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 20:45 Ugrás a poszthoz


Ruha

Amíg a kviddicses könyveknél bujkált, még szép idő volt, amint viszont kinyitotta a pelenkaszagú kötetet villámlott egyet, mintha az időjárás is azt akarná sugallni, hogy nehéz időszak elé néz. Az igazat megvallva még mindig kétségek gyötrik, amiket még magának sem mer felhozni. Mindig is az örökbeadás ellen volt, ez most sem kéne, hogy másképp legyen. Ugye. Ugye...? Majd kifordul a bele a szagtól, visszafojtott lélegzettel nézegeti az ódon, mozgó grafikákat amik a helyes műveletet mutatják be a pálcával. Egy ostoba hiba miatt... egy ostoba hiba miatt... Észre sem veszi, hogy közben egy jókiállású férfi lépett be a boltba, aki a pult után olvasnivaló keresésére indult és egyenesen mellette állt meg. A gratulációra majdnem elejti a könyvet a kezéből, aztán ijedten az idegenre néz és teljesen elvörösödik az arca. Ennyire látszik? Dehát még csak a harmadik hónap! És olyan ruhát is vett fel, amitől annyira nem látszik! A bokái... a bokái meg az intim részei megdagadása... Te jó ég, egy tehén lett és lehet ettől nézik terhesnek. Mondjuk oké, az is, de mégjobban felpuffadt... Remegő ajkain még egy köszönet sem jön ki, az eddig felgyülemlett feszültség a hormonok hatására könnyekben törik belőle, a könyvet pedig pánikszerűen csapja be, nehogy attól meg elhányja magát. Szája elé emeli a kezét, becsukja szemeit, aztán rázni kezdi tenyerét, hátha ettől majd elmúlik a sírás.
- Sa... sajnálom... ne... - de értelmes mondatot nem tud összehozni, inkább szorítja kézfejét az iménti helyhez, hogy legalább ne bömböljön itt egy gyerek módjára. A gyerek szó gondolatára mégnagyobb zuhatag törik ki belőle, ő meg elfordul, bár legszívesebben kirohanna a világból szégyenében. Így reagálni egy jókívánságra is csak ő tud.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. szeptember 29. 22:25 Ugrás a poszthoz


Ruha

Most biztosan egy őrült tyúknak nézi őt a férfi, vagy csak szimplán ráfogja a hormonjaira. Igen, a hormonok, azokra kell fogni. Amúgy is érzi magán, hogy sokkal érzékenyebb mostanában a kelleténél. A sírás szép lassan alább hagy, ő visszatartva a levegővételt próbálja csitítani, így már csak szipogós-könnyezős csuklásnak hathat hátulról nézve. Hátrasandít, hogy még mindig ott áll-e az idegen mögötte, aki épp akkor ugrik hátra a recepteskönyvekhez. Megtörölgeti a szemét és bátortalanul hátra fordul.
- Én... sajnálom, nem... nem akartam megijeszteni... ~Megijeszteni? Viko, nem vagy normális, nem megijesztetted, hanem automatikusan őrültnek titulált, mindjárt rádhívja a gyerekfelügyeletet. Meg se szülted, de gyorsan el is veszik tőled. ~
- Bo... bocsánat és... köszönöm. - megpróbál mosolyogni, de csak egy félszeg ív kerül ajkaira és az se sokáig, így érződik tőle, hogy nem tudja őszinte jókedvvel fogadni a jókívánságot. Mindenesetre lassacskán beszélgethetős állapotba kerül, már csak szipog és a hangja is tisztul. Visszarakja a pelenkás könyvet a helyére, aztán visszahúzza a szívéhez a kezeit és leszegett fejjel fordul meg, hogy a piciny könyvesbolt egy másik sarkába állíthassa magát, amíg az úriember el nem megy, mert akkor visszatér majd a baba-mama polchoz és most már elvisz valamit tényleg. Addig pedig leemeli a Terelők bibliája egy régebbi kiadását és úgy tesz, mintha nagyon olvasná, közben pedig a férfi felé pillantgat. Várja, mikor megy ki a boltból, addig pedig próbálja jól megfigyelni a másik vonásait és nem elkapni a tekintetét. Nem kéne vele többet összefutni, így is rossz hírét fogja kelteni.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 3. 23:42 Ugrás a poszthoz


Ruha

Lassan megérkezik az eladó a férfi rendeléseivel, Viko pedig az egyik polc mellől oda-oda les. Odakint az idő egyre cudarabbra fordul, s bár bentről nem látni, az eső szinte egyik pillanatról a másikra szakadni kezd, amit néha megzenget pár mennydörgés is. Ez hősnőnknek csak most tűnik fel, és bár esernyőfélét tud varázsolni, melegebb holmit nem hozott, így már előre látja, hogy át fog fagyni hazafelé. Addig is, míg az egyszem vevő rajta kívül a pultnál nézi át a rendelését, a fiatal nő gyorsan a helyére teszi a kezében lévő könyvet és odasettenkedik a baba-mama polchoz. Amikor venné le a következő kötetet, a férfi megadja a számla adatait, Viko pedig meghallva azt pillant a pulthoz. Shanes... a név hallatán eszébe jutnak az iskolás évei, no meg az a pár előkészítős, akivel aztán összebarátkozott később. Meg Haru, aki ott dolgozik, csak... csak most már ki tudja mióta nem látta. Ha jól tudja, haza kellett utaznia az anyjához, talán történt vele valami. Vagy csak simán távol akar lenni attól az idióta szomszédjától.
Ez a férfi is ott dolgozik? Nem ismerős neki az arca. Szórakozottságában a taláromra leemelt könyvet kinyitja, ami azon nyomban egy kiadós és kellően hangos bababüfivel borítja be  ruházata felső részét. Elképedve pillant végig magán, a lapok pedig sírásba kezdenek, úgyhogy nem elég az iménti közjáték, még csitítgathatja is le ezt a könyvet. Merthogy hiába csukja be, amaz intenzív hisztériába kezd, akárcsak egy csecsemő. Viko ijedtében vissza akarja tenni a helyére, de mivel nem múlik a sírás a polcon se, visszaveszi és idegesen ringatni kezdi, de a rázástól a kellemetlen hang elviselhetetlenebbé válik. Hol az eladóra, hol a talán még bent maradt férfia pillant, kínosan mosolyog és folytatja a sajátos altatást, mindhiába.
- Tsss, tsss, ne sírj, tss...
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2016. október 12. 23:24 Ugrás a poszthoz


Ruha

Nem elég, hogy a felsője csupa babakönyvbüfi lett, még sír is itt neki ez az átkozott, ő pedig, mint igencsak gyakorlatlan legkisebb gyermek, pánikba esve rázza amazt, ringatás gyanánt, de mint hallatszik, sikertelenül. Sőt, még hangosabb és életszerűbb hisztit csapnak le a lapok... Viko szintén a sírás környékén jár, mire érkezik is a felmentő sereg, akiről már azt hitte, hogy fizetett és elment. A férfi kiveszi a kezéből a könyvet és láthatóan rutinos mozdulatokkal nyugtatja meg és hallgattatja el. A nő is hüppög párat, zsebéből egy zsebkendőt vesz elő és a benedvesedett szemei helyett a ruhájáról igyekszik vele leszedni papírmasé állagú ragacsot.
- Kö... köszönöm... - makogja halkan, pillantását elvéve a másikról. Halványan elmosolyodik és óvatosan bólint.
- Néha pedig találtam. Volt, amelyik dorombolt is. - bár annyiszor nem volt könyvekhez szerencséje, ezt a részt mindig átpasszolta a testvérének, ő inkább csak azt nyitotta ki, amit nagyon muszáj volt. Az említett példányt pedig még a macskája neveléséhez kapta. Óvatosan felnéz a férfira, aztán a kezében tartott kötetre pillant.
- Úgy látom, nem először tartja így a kezében... - mostanra már ő is megnyugszik, a ruháján is csak egy világosabb folt látszik, amit majd egy bájitallal úgy is ki tud majd takarítani, így hát bátorkodik némi beszélgetést kezdeményezni, habár úgy is tudja, hogy a férfinak mennie kéne már.
Vikohino Thaihasy
INAKTÍV


Eperlány
RPG hsz: 133
Összes hsz: 2041
Írta: 2017. március 19. 12:43 Ugrás a poszthoz

Eridon party
Viktorék
Jelmez

Sok ideje nincs mostanság, a vizsgaidőszak lejárt, a vizsgákat kijavította már, az összes többi idejét meg Nórival tölti, illetve Thomas segít be neki a tanácsokkal. A férfi az utóbbi időben rengeteg időt töltött velük és imádja a gyereket, ezért tudta rásózni most, amíg visszaszakad egy kicsit a régi világába, kikapcsolódni így a sok stressz és pelenkázás után. Frissen kidíszített önmagával találja szemben magát, mikor a tükörbe néz. A fekete sose volt az ő színe, de most a hajához is megy és a sötét árnyalatok kiemelik türkiz szemeit. Mosolyogva indul meg a kastély irányába, röpke húsz perc alatt pedig el is éri a Bagolykőt, de nem megy be, egyből a rét felé veszi az útját. Nem sok időt szokott idefent lenni, a papírokat is a tanársegédével küldi fel, főleg mostanában... úgyhogy maximum csak a nagy rendezvényeken. Itt szinte minden szeglet rejt egy régi emléket még a diákéveiből, ezek legtöbbjén csak mosolyogva csóválja a fejét aztán tovább halad, mígnem eléri a buli központját. Körbepillant és a sok remek maskara között nem is lát sok ismerős arcot, aztán Návayt valahogy mégis felismeri, aki jelenleg diáklányok sokaságát élvezi. Közelebb oson, és mosolyogva köszön a társaságnak.
- Szervusz Viktor! Sziasztok lányok! Remek a parti, remélem nem baj, hogy eljöttem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vikohino Thaihasy összes RPG hozzászólása (47 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel