Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Frayec után kiabálok, aki mintha meg sem hallaná a hangom, rohan tovább előre. A tőlem egyre távolabb kerülő állat után kapok, alatta a föld megemelkedik, hogy az indák ha nem is erősen, de körbefonják a testét, megállásra késztetve az állatot; csakhogy túl gyors, így a földből kiemelkedő ágak csupán a levegőt zárják  össze. Sóhajtva gyorsítok a lépteimen, hogy beérjem a falu széle felé tartó rasekot, aki aztán ismerőst érezve kapaszkodik fel a stégre, hogy megzavarja a koncentráló Kamillát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahhoz képest, hogy Frayec minden alkalommal mögém bújik, ahogy megjelenik valaki, most mégis úgy rohan Kamillához, mintha ő lenne a társa, nem pedig én. Ráadásul az aeromágus lánytól duplán tartania kéne, erre tessék. Na mindegy, sosem fogom tudni teljesen kiismerni.
- Igen, itt vagyok - lépek fel a stégre én is, ahol a padlón guggoló lány képe fogad, aki épp az előtte békésen üldögélő rasekot simogatja. - Ne haragudj, ha megzavartunk valamiben. Mostanában nem bírok vele - vonom meg a vállam, fejemmel az állat felé bökve, ezzel áthárítva rá minden felelősséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szia - mosolyodok el a lány mellé érve, aztán karjaimat összefonom magam előtt és a rasekra pillantok. - Édes, és borzasztóan rossz. Pár hete megőrült, úgyhogy ha bármi furcsát tapasztalsz, hát... ne lepődj meg - sóhajtva megrázom a fejem, aztán levágom magam a rellonos mellé. Frayec a társaságunkat megunva hátat fordít Kamillának és elindul lefelé a stégről a fák irányába.
- Gyakoroltál? Vagy csak egyedül akartál lenni, amibe mi jól belerondítottunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Értetlenül vonom össze a szemöldökeim.
- Mi az, hogy az enyém legalább szóba áll velem? - Kamillára pillantok. - Mi van veletek? Ingadozik az erőd? De még akkor is viselkednie kell valahogy, olyan nincs, hogy csak nem vesz rólad tudomást. - Amúgy is szívemen viselem az állatok sorsát, most meg ráadásul egy elemi mágikus állatról van szó, ergo dupla törődés.
- Magamhoz képest jól, végül is. De még nem vagyok magamban annyira biztos, hogy levizsgázhassak. Mondjuk ha vizsgáról van szó, sosem vagyok elég biztos magamban - idegesen dörzsölöm meg az arcom, mintha ez segítene a helyzeten. - Pedig csak nem lehet olyan nehéz.. Odamész, megcsinálod, amit kell és vagy elfogadják, vagy... Hát, nem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem értem, miért viselkedik vele így. Ha baj van az elemével, többet kell meditálnia, az elvileg megoldja. Vagy...
- Liv tud segíteni. Szólj neki, nem lesz baj - pillantok rá ismét és bátorítóan el is mosolyodom. Nem jó, ha baj van az elemeddel, de ameddig Liv meg tudja oldani ezt a problémát, addig szerintem hozzá kéne fordulni segítségért.
- Noel is folyton ezt mondja - sóhajtok fel, aztán egy pillanatra az égre tekintek. Tudom, hogy igazuk van meg minden, de ez az egészségesnek már bőven nem nevezhető aggódás az életem része lesz, míg meg nem halok. Tudom nagyon jól. - Egyszer szeretnék én is ilyen könnyen beszélni, mint ti. Hogy csináljátok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Észreveszem, hogy bizonytalan, viszont nem mondok rá semmit. Innentől már az ő dolga, hogy tényleg szól-e Livnek vagy bizonytalanságban hagyja önmagát is. Ha nem tud rájönni, hogy mi okozza az eleme ingadozását, szerintem Liv sem tud segíteni neki.
- Ezt most úgy mondod, mintha Noel nem lett volna képes rá. Pedig ő sem hülye vagy kevésbé ügyes, mint bármelyikünk. Az szerintem, hogy ő megkapja-e az engedélyét, nem volt kérdés. Nekem legalábbis nem - teljesen komolyan beszélek, immáron a stég víztükröt figyelve. - De köszönöm az ajánlatot. Szerintem élni fogok vele, és remélem azért ingyen adjátok a kedvenc levitásotoknak - elmosolyodom és rá is néznék, de ez jelenleg kicsit nehézkes, tekintve, hogy a fejét a vállamon nyugtatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Persze mindketten tudjuk, hogy Noel képes volt rá és mindannyian azok vagyunk, de szeretek aggódni. Ez már hozzám tartozik, akár tetszik, akár nem.
- Örülök, hogy ezt mondod. Megkönnyebbültem - megforgatom a szemeimet, majd oldalra pillantok, Frayec ugyanis visszatért közénk. Az ölembe mászik és orrát a hasamba fúrja, úgy gömbölyödik össze.
- Azt hiszem vissza kellene mennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Cipőm sarka hangosan kopog a budapesti forgatagban, vállam nekiütközik egy szembejövő nőének. Sietősen kérek elnézést, majd folytatom utam az egyik hoppanálási pont felé. Mióta nem járok már haza a szüleimhez, Budapest nem tartozik éppen a kedvenc városaim közé. Szeretnék gyorsan hazakeveredni, mielőtt a nagy város ellenére is megtalál valamelyik szülőm. Még mindig nem sikerült rendezni a kapcsolatunkat, de az idő elteltével szerintem ez már így marad, mert se én, se ők nem hajlandóak arra, hogy normális emberek módjára leüljünk és megbeszéljük a dolgot. Anyám tudom, hogy teljesen kifordult önmagából, én pedig nem akarok kedve szerint ugrálni.
A nővéremmel találkoztam, akit azért jó volt látni ennyi idő után, vele még mindig tartom a kapcsolatot. Hiába kértem, hogy jöjjön inkább Bogolyfalvára, ami nekem is közelebb van és távolabb a szüleinktől, hajthatatlan volt, így most kénytelen vagyok átverekedni magam a délutáni tömegen, hogy hazajuthassak. És közben muszáj rájönnöm, hogy miért is nem rajongok annyira a nagyvárosokért: a tömeg miatt. Még mindig ki nem állhatom a tömeget.
Felpillantok az egyik kereszteződésnél, a túloldalon pedig ismerős arcot vélek felfedezni. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a férfi az-e, akinek én hiszem,  de ha meg igen, akkor azt hiszem örülnöm kellene, hogy újra láthatom. Hunyorítva pillantok felé, majd amikor elfordul, elindulok felé. Próbálom tartani vele a lépést, és nagyon remélem, hogy tényleg az, akinek gondolom.
- Bálint! - utánakiabálok, hátha ezzel többet érek el, mint a szimpla követéssel, pedig lehet, hogy egy tök idegen pasas után üvöltözök. Még mindig nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy azt a férfit követem, akivel én olyan sok időt töltöttem gyerekkoromban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Fogalmam sincs, hogy egyáltalán megismer-e még, vagy tényleg a jó ember után kiabáltam. Nem akarok túlságosan sok időt tölteni Budapesten, ezt az időt meg pláne nem úgy szeretném eltölteni, hogy idegen emberek után üvöltözöm az utcán. Abban sem vagyok biztos, hogy tudja, ki vagyok. Mármint jó, nyilván ha bemutatkozom, talán majd megismer vagy tudom is én. Az mindenesetre egy jó pont, hogy a neve hallatán megáll. Akkor olyan nagyot mégsem tévedhettem.
Közelebb sietek hozzá, közben dobok egyet az alkaromon fekvő kabátomon, hogy ne csússzon le. Végigpillantok a férfin és meg kell állapítanom, hogy nagyon sokat változott tizenéves kora óta. Szerintem legalábbis sokat változott. Aztán mielőtt még bármit mondhatnék, megszólal, nekem pedig megugranak szemöldökeim. Zavartan rázom meg a fejem, ajkaim elnyílnak egymástól.
- Nem, én öhm... Drávecz Bálint, ugye? - A biztonság kedvéért inkább rákérdezek, hogy mégse érjen meglepetés. A végén még kiderül, hogy csak egy random Bálint állt meg a neve hallatán, aztán semmi köze sincs ahhoz, akit én látni véltem. Amennyiben megkapom az igenlő választ, biccentve felpillantok rá. - Nemes Izabella. Nem tudom emlékszel-e még rám - kérdőn keresem a tekintetét, hogy lássam az arckifejezését, amikor leesik neki, hogy ki vagyok. Vagy rosszabb esetben tovább állunk egymással szemben értetlenül, míg le nem esik neki. Én végül is ráérek még pár percig, annak az esélye úgyis kevés, hogy pont most és itt futok össze valamelyik szülőmmel, ez a város mégis elég nagy és távol vagyunk a minisztériumtól. Azt hiszem.
- Még évekkel ezelőtt találkoztunk, a szüleink nagyon jóban voltak és sok közös programot szerveztek, néhányon mi is ott voltunk - kezdek bele a magyarázásba újra. Az meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg magázzam, bennem az a Bálint képe él, akivel olyan látványosan unatkoztunk, amíg a szüleink többnyire egy gyerek számára unalmas dolgokról beszélgettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ajkaim halvány mosolyra húzódnak a férfi felismerését követően. Mikor kihúzva magát emelkedik még jobban fölém, elkeseredett sóhajtással lépek egyet hátra. Nem rajongok ezektől a túlzott magasságkülönbségektől, még abban az esetben sem, ha amúgy pártolom ezt „a férfi legyen magasabb” dolgot, nem vagyok elragadtatva azoktól az esetektől, mikor valaki szánt szándékkal akar magasabbnak tűnni nálam. Valamiért frusztrál és ilyenkor akaratlanul is elutasítóbb leszek a kelleténél. Ösztönösen akarok hátrálni, mint ahogy ebben a helyzetben is teszem, holott nincs mitől tartanom, nem fog bántani. Egy régi ismerőst még sem szokás bántalmazással üdvözölni.
- Izabella, de igen. – Nem tudom miért szólít pont Liliennek, mikor annyi minden lehetnék. Mióta ismerem nem hajlandó azt a nevemet használni, amit amúgy mindenki használ és én is jobban preferálnék, de akárhányszor szóltam rá, továbbra is a középső nevemen szólít. Szinte ösztönösen javítom ki, én magam már lassan észre sem veszem, a szavak maguktól csúsznak ki a számon. – Köszönöm – pirulok bele azonnal a bókba, majd engedelmesen megpördülök a sarkamon, hogy végignézhessen rajtam. Azt nem teljesen értem, mi szükség van erre itt az utca közepén a legnagyobb forgatagban, de csak hagyom, hadd csinálja. Amíg nem okozunk ezzel problémák másoknak, felőlem legyen.
- Miért olyan meglepő, hogy Budapesten vagyok? – Elvégre a szüleim is itt laknak tenném még hozzá, de egyelőre csak visszakérdezek. Homlokráncolva pillantok fel rá és mintha egy kis megrovó él is lenne a hangomban, bár ez utóbbit meglehet, csak beképzelem magamnak. Nem mindig egyértelmű, hogy mit akarok kifejezni, olyankor meg is kell erősítenem magamban. Megvárom, míg Bálint válaszol valamit a kérdésemre, majd én is megszólalok. – Egyébként a nővéremmel találkoztam. Vivien, nem tudom rá emlékszel-e még – mondom halkan, karjaimat összefonva magam előtt. Bár ha rám emlékezett, akkor nyilván rá is fog, Viviennel nagyon jóban voltak akkoriban és szerintem a nővéremnek tetszett is a fiú, bár ezt soha nem vallotta volna be magának, vagy nekem.
Mikor Bálint ismét megszólal és majdhogynem esdekelve kéri a segítségem, szemöldökeim lassan a homlokom közepéig kúsznak fel meglepetésemben. Zöld szemeim hatalmasra nyílnak csodálkozásom közepette és még akkor is csak pislogok rá nagy szemekkel, mikor elhallgat. Aztán észbe kapok és a torkomat köszörülve rendezem vissza az arcom abba a kedveskedő formába, majd el is mosolyodom.
- Gratulálok a kislányhoz. – Hát nyilván kislány, ha fiú lenne, neki tudna mit venni, elvégre ő is férfiból van. Arról egyébként nincs fogalmam, hogy nem övé a gyerkőc, de ha zavarja, majd úgyis kijavít. – Én ékszert javasolnék, az mindig nyerő és nem is kell olyan sokat vacakolni vele. Na, gyere – indulok el végül hangos kopogással, jobbról kikerülve a férfit. Lendületesen sétálok, a kviddics miatt megszoktam a gyorsaságot, na meg gondolom minél előbb végzünk, neki is annál jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Unalmában a gyerekek szintjére lesüllyedő és éppen nagyon duzzogó Frayec-et képletesen a hónom alá csapva hagyom el a kékek házát és indulok el az unikornisok felé, hogy onnan meg összeszedjem prefektus- és csapattársam és együtt tegyük tiszteltünket a diákönkormányzat újabb programján. Már nem tudom mennyire lehetne-e ezt programnak nevezni, elvégre egy nagyon nemes cél érdekében kampányolnak épp a boglyas téren, amit igazán kár lenne kihagyni, más szóval viszont jelen pillanatban nem tudnám emlegetni a ma délutáni időtöltésemet.
Frayec szokásához híven idegesen ugrándozik a lábam körül, de ezzel csupán csak azt éri el, hogy háromszor is majdnem hasra esek benne. A mellettünk elhaladó diákok szeretik megbámulni a rasekomat, amit amúgy meg is értek, mert elemi mágikus állatot nem mindennapi látni, az úriember viszont kevésbé viseli ezt olyan jól. Több éve itt él már ebben a kastélyban velem és nem is ez az első alkalom, hogy magammal vigyem valahova, mégis rosszabb a viselkedése, mint az antiszociális emberek kilencven százalékának. Mégsem tudok rá haragudni, csak felnyalábolom a zöld színű mosómedve formájú állatot és hagyom, hogy a karjaim között bújjon el, míg megérkezünk a navine előtt várakozó Ráhelhez, onnan pedig rögtön elindulunk a falu felé.
A kötelező edictumos, prefektusi, kviddicses és egyéb magazinos témák megtárgyalása közepette lassan csak leérünk a boglyas térre, az ott gyülekező lányokat pedig már messziről látni lehet. Képtelenség lenne innen eltéveszteni, hogy merre tovább, úgyhogy amennyiben Ráhelnek sem akad meg a szeme valamin, amit halaszthatatlan módon szeretne elintézni, egyenesen a dökösökhöz megyünk.
- Sziasztok! - köszönök mosolyogva a lányoknak, aztán felpillantok a Maja és Alíz által kifeszített plakátra. A kezemben ide-oda fickándozó rasekról pont annyira próbálok nem tudomást venni, amennyire csak tudok, bár nyilván neki is elég meggyőző eszközei vannak a terveim meghiúsítására: karmai végigszántják a bőröm, és habár tudok róla, hogy nincs szándékában bántani, csak nincs oda az emberekért, továbbra sem engedem, hogy menjen amerre lát. Nincs túl sok kedvem még keresgetni az erdőben, ha véget ér a kampányolás, így egyelőre tűröm a kínzást és a fájdalommal nem törődve mosolygok a többiekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az előttem álló úriemberrel ellentétben nekem nincs ínyemre valamelyik szennylap címlapjára kerülni egy bizonyítékok nélküli cikk keretében, így sajnálatos módon, de ki kell hagynom azt a bizonyos Drávecz – Nemes sztorit, ami hatalmas port kavarna körülbelül mindenhol, ahol csak ismerik egy kicsit is kettőnk családját. Kedves szüleim elmúlt hónapos tevékenységei alapján pedig úgy érzem, egyre többen kezdik felismerni őket a varázsvilágban, ami engem egészen addig teljesen hidegen hagy, míg nem kevernek bele semmibe, ebbe pedig sajnos az a bizonyos címlapsztori is beletartozik. Meg gondolom, Norbi sem repdesne éppen az örömtől, ha olvasná.
A családom még mindig nem tartozik éppen a kedvenc témáim közé, mert azon kívül, amennyit a nővérem baglyiból néha megtudok, fogalmam sincs, most éppen mi van a szüleimmel meg a nagy aranyvérűségükkel, amit olyan bőszen igyekeznek helyreállítani. Még azt sem tudom, hogy ez a jó szó-e arra, amit művelnek.
- Mhm, most vagyok végzős mestertanonc, idén végzek – válaszolok a fel sem tett kérdésére, amit csak így magamnak kreáltam unalmamban, mert mi mást is csinálnék.
Bálint persze emlékszik Vivienre, amit csak egy halvány mosollyal nyugtázok. A nővérem a mai napig is ugyanolyan sziporkázó, mint fiatalabb korában volt, nem is értem miért nem talált még magának valakit, akivel aztán sziporkázva élheti tovább az életét. Vagy inkább hagyja az egészet a fenébe és majd a szüleink találnak neki valakit, mert miért is ne, aranyvérűéknél ez így megy ugyebár. Csak kár, hogy az előre elrendezett házassággal elkéstek pár évet, kétlem, hogy a nővérem belemenne bármilyen érdekházasságba.
- Korollnak? – Szemöldökeim egészen magasra emelkednek, zöld szemeim hatalmasra kerekednek, mikor kiejtem a számon az ismeretlen férfi nevét. Hamar kiderül, hogy valami nagyon drámaiba tenyereltem éppen bele, így le is hajtom a fejem. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy bölcs döntés lenne ezt a témát tovább feszegetni, inkább segítek neki valami ajándékot keresni, abban talán még jobb is vagyok, mint a párkapcsolati drámák kivesézésében. Wardnál sem jött be.
- A kislánynak nem feltétlenül kell ékszer, neki vehetsz akármit. Plüsst, társast, tiarát, tütüt, mini pónit, és persze rengeteg édességet, mert hidd el, semmi más nem fog számítani - vetek rá egy jelentőségteljes pillantást, ezzel pedig meg is magyaráztam mindent. Én is voltam három éves, akkor mindenkinek a rózsaszín tütü, a póni és a csoki a legfontosabb, egy kislányt pedig igazán bűn lenne megfosztani mindezektől.
Érzem Bálint ujjait a karomon, mire meglepődve lassítok le és fordulok felé, de mielőtt bármit kérdezhetnék, ő már válaszol is rá. Némán kérek elnézést egy vállvonással és némi pislogással, nekem ez teljesen természetes tempó és valószínűleg nem lesz olyan könnyű most majd itt lassan sétálgatni, mintha olyan sok időm lenne. Pedig van, ma már az ég világon semmi dolgom sincs.
- Megszoktam, hogy sietnem kell ide-oda, nem tehetek róla - vonom meg a vállam, és én ezzel el is intéztem a dolgot. Folytatom utam a kiszemelt bolt felé, majd a kirakat előtt lecövekelve ha szükséges bevárom Bálintot - bár mentségemre szóljon, igyekszem visszafogni magam - és fejemmel az üveg mögött csillogó ékszerekre bökök. - Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő