Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mihael

Idejét sem tudom már, mikor beszéltem vele úgy rendesen utoljára. Olyan sok mindent történt az utóbbi időben, és arról teljesen el is felejtkezett az ember, hogy neki valójában van egy gyereke. Egy élő, hús-vér, lélegző kisbaba, nem olyan ál-projekt baba, mint amit jó ég tudja mikor kaptunk megőrzésre a tanárnőtől. Most pedig itt áll előttem ez a benga nagy állat és olyan gyengéden nyúl a kisfiához, hogy én magam is alig hiszem el. Aztán megszólal, és lefagyok. Mert hát az a helyzet, hogy nagyon lemaradtam, az események pedig csak zajlottak, Misiről viszont egyszer sem hallottam, feltételezem nem is beszéltek róla, így az amnéziájáról természetesen tudomásom sincs, mert hát miért is lenne ugyebár.
- Igen. Izabella vagyok, egy barát-féleség...? - kénytelen vagyok felvinni a hangot, hogy kérdéssé alakítsam az amúgy kijelentőnek induló mondatomat. Az az igazság, hogy nem tudom mik vagyunk. Talán barátok, talán csak jó ismerősök, de mindegy melyik, mert pillanatnyilag nem tudom hova tenni a kérdését. Azt még én sem hiszem, hogy a pár hét kihagyás alatt teljesen elfeledkezett volna rólam, bármennyire is hallottam jól az előbb. - Ő Lafayette? - teljesen biztos vagyok benne, hogy rosszul ejtem szerencsétlen kisgyerek nevét, de róla legalább már hallottam. Mosolyogva pillantok le a hintában üldögélő picurkára, aki láthatóan nagyon élvezi, hogy abban ülhet. Órákig el tudnám nézegetni ezt a párost, mert bár sosem gondoltam volna Mihaelről, hogy ennyire fiatalon lesz apa, vagy hogy egyáltalán az lesz, az óvatos mozdulatai és a pillantásai elűzik minden eddigi kételyeim. Misi baromi jó apuka lehet.. már ha őt nem a lábánál fogva szállítja ide-oda.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Noel
- megjelenés

Végigsimítok kék szoknyám alsórészén, elfedve ezzel így egy oda nem illő gyűrődést, amely eme mozdulat után úgy tűnik el, mintha nem is lett volna ott. Elégedetten sóhajtok, majd belebújok telitalpú cipőmbe és egy utolsó tükörbe pillantás után elindulok le a nagyterembe, az idei végzős bálra. Őszintén szólva csak a téma miatt jelenek meg, mert egyébként nem állna szándékomban kidugni a fejem szobám ajtaján a vizsgaidőszak végéig. Idén korán kell kezdeni a tanulást, no. Most a felügyelőkkel tarkított kastély amúgy sem valami biztonságos egy elemi mágusnak, de a mai napon már csak a rendezvény témája miatt is le szerettem volna jönni.
Talán ezúttal a lelkesedésem is nagyobb, mint a saját bálomon volt, ami a ruhámon ugyanúgy meglátszik. A kék csodát a napokban kaptam otthonról, mert bár a szüleimmel még mindig nem vagyok hajlandó beszélni, ez őket nem akadályozza meg abban, hogy ajándékokkal próbáljanak rávenni arra, bocsássak meg nekik – pedig én egy ideig még nem szándékozok, ellenben semmi kifogásom az ingyen ruhák ellen. Ez most valamennyire biztos borzalmasan hangozhat, ám engem nagyon nem izgat, a szüleim elvágták magukat nálam, és ez egy darabig még így marad.
Ahogy belépek a terembe, elönt az a kellemes érzés, amit mindig érzek a természet közelében. Ösztönösen veszem az irányt először a terem növényekkel elborított része felé, közelebb érve végighúzom ujjaim a leveleken, mosolyogva szemlélem meg őket. A mozdulat felénél azonban megállok, tőlem pár méterre ugyanis egy nagyon ismerős rellonosban vélem felfedezni üsttársam, s hogy megbizonyosodjak arról, valóban ő sétál-e az ellentétes irányba, felegyenesedem. Oldalra döntöm fejem, majd elmosolyodom és ezzel egy időben el is indulok felé, aki mostanra már háttal áll nekem. Remélhetőleg a többiek beszélgetésének zaja elnyomja cipőm sarkának kopogását, illetve a tanárnő és partnere sem leplez le. Amennyiben semmi sem jön közbe, értsd nem rohan nekem senki és lök bele a tóba, a rellonos mögé lépek, mellkasom kissé a hátához nyomódik, mikor előredőlök és ujjaim összefonódnak a szeme előtt, eltakarva így a kilátást. Bocsánatkérő pillantásokat lövellek a két felnőtt felé, mert végül is elég illetlen dolog csak így megzavarni egy társalgást, majd reagálási időt nem is hagyva Noelnek, a füléhez hajolok.
- Remélem idén már végre megbukunk bájitaltanból – mosolyogva hajolok el tőle, aztán köszönök a két felnőttnek is, elvégre én jöttem ide hívatlanul, ami miatt már küldhetnének is vissza illemtanra egyébként. Megvárom, míg Noel megfordul és rájön, hogy esélyesen ki hozta rá a frászt, már ha a hangom alapján nem ismert még fel. Mondjuk ahhoz igen nagy zaj kellene, hogy pont a kedvenc levitása hangjához ne tudjon rögtön arcot és nevet párosítani, na meg épp elég ideje szívunk egy padban és egy üst mellett ahhoz, hogy én bárhol beazonosítsam. - Ha megengedik, elrabolnám a fiatalembert egy kicsit – szavaimat ezúttal a tanárnő és partnere felé intézem, meg egy kicsit Noelhez is, elvégre őt készülök éppen ellopni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Eléggé sántít nekem ez az "utána találkoztunk..." sztori, mi az, hogy csak úgy találkoznak? Annak valami nyomós oka van, ha összetalálkoztak és utána ráadásul még meg is dobálták egymást kajával. Ahelyett, hogy megették volna. Sosem fogom megérteni a miértjét, ahogy a dolog jó oldalát sem tudom nézni, ellenben még mindig nem tetszik a sztori eleje.
- Véletlenül, mi? - kérdőn sandítok fel rá, arcomon azt hiszem teljesen jól látszik, mennyire nem hiszem el ezt a történetet. Véletlenek náluk biztos nincsenek, szent meggyőződésem, hogy Michelle vagy Vasil mindenképp látni akarta a másikat, bár ezt lehet csak én beszélem be magamnak, mert oly sok idő után láthatom csak azt a bizonyos Dimitrov fiút. Ennyi eltelt nap után szerintem nekem most kijár, hogy összekombináljak minden marhaságot magamban, hogy aztán a felének a negyedét hangosan is megosszam a nagyérdeművel.
- Kviddics? - szó szerint kapom fel a fejem a sport említésekor, meg is emelem egyik szemöldököm. - Biztos vagyok benne, hogy Michelle időben tudatni fogja veled, ha már nem szeretné látni ezt - egy pillanatra megakadok, tenyerem felé fordítva teszek egy kört a kezemmel, amivel most így az arcára célzok -, de szerintem hacsak nem vagy kibírhatatlan, akkor nem dob ki. Én nem dobnálak ki, mondjuk Michelle mondhatni a szöges ellentétem, ha arról van szó - elhúzom a szám, pedig nagyon is komolyan gondolom az előbb elhangzottakat. Vasil jól néz ki, Michelle is jól néz ki, két jól kinéző ember pedig tök jól összeillik, ráadásul most az egészséges önbizalommal rendelkező rellonos barátnőmről van szó.
A navinés következő kérdése hirtelen jön, először csak pislogok nagy szemekkel. Rögtön eszembe jut Adrian és Norbi, aztán ahogy a szendvicset evő fiúra pillantok Michelle és Zétény is.
- Hát, öhm... tudod ez nagyon bonyolult - az ajkamba harapok, elkapom a tekintetem. Jó kérdés Vasil, jó kérdés. - Nem is tudnék róla mit mondani, szóval inkább hanyagoljuk a témát. Amúgy is rólad szeretnék többet megtudni, tudod te milyen régen várok már rá, hogy megismerjem Vasil Dimitrovot, azt, aki meglepte Michelle-t a születésnapján? Úgyhogy hajrá, nekem rengeteg időm van, kezdhetsz mesélni -   így kell témát terelni, emberek. Halványan el is mosolyodom a noszogatásom végén, majd kissé hátrébb dőlök, hogy egy kényelmesebb pozíciót találjak magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Még egyszer ellenőrzöm a kontyba erőszakolt tincseim, nehogy futás közben aztán teljesen szétessen az egész és a megállással, újrarakással értékes percek vesszenek el, majd a tükröt ott hagyva végül elindulok a kviddicspálya felé, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam körbe-körbe rohangálás közben. Mióta abbahagytam a lovaglást, kell valami más a kviddicsen kívül, ami lehetőséget ad arra, hogy filozofáljak a dolgokon, a futás pedig tökéletes. Legalábbis nekem.
A pálya szabad, a lelátók üresek, az idő pedig pont lehűlt annyira, hogy ne kelljen megdöglenem a második kör után, mert szakad rólam a víz és a hátam is teljesen leégett. Bemelegítés nélkül indulok el a Navine páholy szélétől egyenesen az Eridoné felé, majd onnan fordulok jobbra, a Levita irányába. Azt viszont alig érem el, muszáj megtorpannom a mozgolódást látva. Valaki van ott. Egy pillanat alatt szűkülnek össze szemeim, talpam alatt megmozdul a föld készen arra, hogy pár méterrel arrébb akár lejjebb rántsa az illetőt, az árnyékban ugyanis nem látom, hogy ki motoz pont a mi öltözőnk ajtajánál. Nagyon remélem, hogy nem egy eltévedt felügyelő próbál bejutni oda és őt süllyesztem bele a sárba, az ugyanis nem lenne egy túl jó pont az állítólagos aktában, amit mindenkiről létrehoztak és ami miatt nem használhatom az erőm. Az pedig mellékes, hogy a lábaim alatt mozgolódó föld pont ellentmond a fent leírtaknak, de ha szerencsém van, ez nem egy felügyelő. Veszek egy mély levegőt és elindulok felé, szemem gyorsan hozzászokik a félhomályhoz, mikor közelebb érek az idegenhez, amikor azonban rájövök, hogy ki térdel az ajtó előtt, ajkaim akaratlanul is mosolyra húzódnak. Egy pillanat alatt feszítem meg testem mellett jobb kezem, ujjperceim bizseregni kezdenek, a föld pedig elég erőteljesen megremeg. Mindez csak egy pillanatig tart, csupán az öt méteres körzetemben érzékelhető, Wolgi viszont ha nem vigyáz, ismét belefejelhet az ajtóba. Ez az én ajándékom a múltkori miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem hittem volna, hogy ennyire elégedett leszek a koppanás hallatán, de hát tévedtem. Mosolyom kiszélesedik, mikor a homloka találkozik az ajtó lapjával, kezeimet ezek után lassan összefonom magam előtt, hogy mire a colos felpillant, már szigorú ábrázattal tekinthessek fel rá. Tudom, hogy tudja, hogy tudom. És tudom, hogy nem tudja, hogy ez én voltam. De tudom, hogy tudja, hogy amiért én tudom, azért ő még szorulni fog - nagyon, és itt most nem az edzésekre gondolok.
- Futottam - válaszolok halkan, mutatóujjammal a hátam mögött a pálya felé bökök, miközben lassan tetőtől-talpig végigmérem a nálam jóval magasabb fiút. Tulajdonképpen elég ijesztő látványt nyújthatna... éjszaka, egy sikátorban, ha egyedül vagy és mosolyogva közelít feléd. Talán mégsem kellene feldühítenem. - Aztán láttam, hogy itt térdelsz. Tulajdonképpen mit is csináltál itt? - a bókolást elengedem a fülem mellett, mert bár nagyon jólesik, ennek nincs most itt az ideje, mikor épp azt próbálom kideríteni, hogy miért akart betörni a saját öltözőnkbe. És miért nem használt hozzá pálcát. A hullámcsat és a gémkapocs eltüntetése ezúttal nagyon elkerüli a figyelmem, tekintetem ugyanis le nem veszem Wolgi arcáról.
- Aha, éreztem - igyekszem elkerülni a szemrehányó pillantásokat lövellő énem előtörését, így lepillantok a földre. Szép, szép, de mégsem az igazi, nem tudom olyan sokáig bámulni, hogy addig más témára váltsunk. - Pedig itt meglepően sokat remeg a föld, jobb lesz, ha vigyázol magadra - megnyomom az utolsó két szót és jelentőségteljes pillantást vetek rá, bár nem tudom, rájött-e már, hogy én most arra az ominózus esetre célzok itt elég rosszul, és hogy haragszom rá amiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A magyarázata egy kicsit azért felkeltette az érdeklődésem, elvégre én jöttem ide hozzá azzal, hogy mégis mit keres itt ilyenkor, miért nem használ pálcát, mi a fenének akar bemenni az öltözőbe, miért nem kért kulcsot, és a többi, a kérdéseket azonban nem tettem fel, csak szíveskedtem beleverni a fejét az ajtóba, mert mire nem jó egy kis földrengés.
- Szóval azért jöttél le ide és feszegetted vagy tudom is én mit csináltál az ajtóval, hogy megállapítsd, minden rendben van? - kérdőn emelem meg jobb szemöldököm, majd rögtön folytatom is. - Ezt megcsinálod a többi ház öltözőjével is, vagy van valamid odabent, aminek nem szabadna eltűnnie és most ellenőrizted az ajtót, nehogy ellopják? - próbálom kitalálni, hogy miért csinálhatta, de őszintén szólva nagyon nehéz dolgom van. Nála sosem tudom, hogy mit miért csinál.
Lassan leengedem mindkét kezem a testem mellé és teszek egy lépést felé. Nem akarok félelmet kelteni benne és igazából a falhoz csapni sem, de mondjuk jó lenne, ha megbeszélhetnénk ezt a beengedős incidenst, mert hát én jártam rosszabbul és Wolgi még nem is ismeri annak az esetnek minden részletét, pedig ő is benne van elég rendesen. Nem tudom beszélt-e azóta Norberttel, vagy Berci tudja, hogy segített neki, én mindenesetre tudom.
- Tudod, hogy mi a baj, csak nem akarod kimondani, mert félsz, hogy attól még dühösebb leszek rád. Pedig az a bajom - vetek még rá egy pillantást, majd megpördülök és visszaindulok a pályára. Eléggé biztos vagyok benne, hogy követni fog, nem is sétálok olyan gyorsan, azokkal a hatalmas lábakkal meg seperc alatt beérhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Wolgi végre veszi a lapot és a segítségemmel ugyan, de rájön, hogy mi a problémám, én pedig annak ellenére, hogy meg akarom vele beszélni, hisztis kislány módjára ott hagyom az öltöző előtt, és visszasétálok a pályára. Hogy követ-e vagy sem, azt nem tudom, de sejtem, hogy ennyivel azért nem zárjuk le ezt az egészet, elvégre már kiderült, hogy mi zavar ennyire engem.
- Akkor? - hirtelen torpanok meg és kérdezek vissza rá, nehogy a végén még elfelejtse, hogy mit akart mondani. Látom rajta, hogy gondolkozik és nem mond semmit, ez rajtam viszont nem segít. Türelmetlenül fonom össze ismét karjaimat magam előtt, hátha így majd gyorsabban kiböki, hogy mit akar mondani. És igen!
- Mi már tisztáztuk a dolgot. Mindent tisztáztunk, elmondta, hogy nem akar látni, oké, megértettem. Nem beszéltem vele és ő sem vele, erre most azzal jön, hogy tisztázni akarja? Mégis mi a francot? - pillanatok alatt fakadok ki újra, és olyan kérdéseket teszek fel, amiket simán meg tudnék magamnak válaszolni, hiszen már minden megtörtént és Norbi is elmondta, amit el akart mondani. Wolgi utolsó mondata elhallgattat, lehajtom a fejem és most tényleg nagyon örülnék neki, ha a hajam nem lenne beleerőszakolva egy nagyon erős kontyba és az arcomba hullana. - Megcsókolt. Az történt - nagy levegőt veszek és belekezdek, de a fejem egyelőre még nem emelem meg. - Én pedig hagytam neki, mikor még ott volt Adrian, de vele szakítottunk, Norbival pedig találkoztam utána és megmondta, hogy mi van, és megértettem és nem kerestük egymás társaságát és még a kviddicsmeccsen sem volt semmi, és aztán Te...meg ő, és ott volt, aztán...jött, és mondta, de Berci, és... - először csak hadarni kezdek, majd én is teljesen elvesztem a fonalat és a végére már dadogok, szavakat rakok egymás után, de a mondatoknak nincs értelmük. Felpillantok a fiúra, megdörzsölöm a szemem, majd teljesen váratlanul közelebb lépek hozzá, karjaim a nyaka köré fonom és magamhoz húzom, hogy megölelhessem. Mert tulajdonképpen Wolginak köszönhetek mindent. Hiszen, ha nem engedi be, Norbi talán még a mai napig sem üvölti az arcomba azt, ami szerinte teljesen nyilvánvaló. Hogy szerelmes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Úgy érzem semmi jó nem sülne ki abból, ha ezekre a kérdésekre választ kapnék Wolgitól, aki szegény azt sem tudja szerintem, hogy miről beszélek. A történteknek csak a töredékét ismeri, de az meg pont nem elegendő ahhoz, hogy ha akarja, átérezze a helyzetem, vagy épp Norbiét. Nem tudom melyikünkkel tudna jobban együtt érezni, mindenesetre az arcát látva úgy döntök, beavatom a dolgokba. Lehajtott fejjel beszélek, talán meg sem hall minden szót rendesen, bár a szél nem fúj és eléggé közel áll hozzám, de végül is megtörténhet. Wolgi talán érdeklődve figyel és hallgatja a szavaim, talán másfelé néz és épp azon töri a fejét, hogy miképp tudna a legfeltűnésmentesebben eltűnni a helyszínről, nem tudom. Csak akkor látom ismét az arcát, mikor felemelem a fejem, hogy magamhoz vonjam egy ölelésre. Arcom belefúrom a vállába, ujjaim a szőke tincsei közé kúsznak. Közelebb lépek hozzá, ahogy megérzem kezeit a derekamon és hátamon, lehunyom mindkét szemem. Szeretném, ha így maradnánk percekig, órákig, sokáig, örökké. Jó ez így most, talán ő is így érez.
- Semmit nem bántam meg - nagyot sóhajtva engedem el a nyakát és hátrálok egy lépést, hogy a szemébe tudjak nézni. Arcomon egy szomorú mosoly jelenik meg végigpillantva rajta, majd ismét közelebb hajolok hozzá és nyomok egy puszit az arcára. - Tudod, nekem most haragudnom kéne rád - mosolyogva vonom meg a vállam, az öltöző felé pillantok, egy pillanatra elgondolkodom, és visszatekintek rá. - Na most őszintén. Mit kerestél te ott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Wolgi nagyon bölcs mondatát megfogadva bólintok egyet, aki a csók hatására elpirul és rögtön zavarba jön, én meg egy pillanatra valamiért magamat látom benne. Szám lassan mosolyra húzódik a szavai hallatán, arcomon halvány pír jelenik meg a bók után. Mondom én, hogy egy pillanatig én voltam ő. De tényleg csak egy pillanatig, a következő percben ugyanis szemöldököm ismét liftezni kezd, mikor belekezd a magyarázkodásba. Összeráncolom homlokom, ahogy hallgatom a szavait, majd ismét nekiállok, hogy megpróbáljam kitalálni, mégis mi a francért kell neki egy seprű.
- Ennyire nem bírod kivárni a következő edzést, vagy mi? Ott úgyis kapsz majd seprűt, minek az neked most? - fogalmam sincs, hogy minek kellhet az neki. Abban teljesen biztos vagyok, hogy nem a karikára dobálást akarja gyakorolni egyedül, kvaff nélkül, más opció viszont hirtelenjében eszembe se jutott. Tuti valami, aminek semmi köze sincs a kviddicshez, csak ki akarja próbálni, mert vagy jól néz ki, vagy pedig mert életveszélyes. De jelen pillanatban nem igazán tudom eldönteni, hogy melyik a kettő közül - de lehet, hogy mindkettő.
- Na jó, ki vele, mihez kell neked az a szerencsétlen seprű? - ismét megemelkednek a szemöldökeim, hátrálok még egy lépést, majd a szemébe nézek és nagyon komolyan szuggerálni kezdem, hogy az igazságot mondja, vagy itt helyben süllyesztem el a sárga földig, aztán sok sikert a kimászáshoz. Persze, ez utóbbiról ő nem tud, de azt hiszem a komoly arckifejezés is megteszi egyelőre.