|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil Figyelmem egy pillanatra sem lankad a beszéde közben, és míg ő elmondja, amit el szeretett volna mondani, addig én feltérképezem arcának minden egyes pontját, és bár ez hosszadalmas műveletnek lehetne betudható, az én világomban mindössze pár pillanatig ugrál ide-oda tekintetem, majd azután ismét a szemébe nézek és még el is mosolyodom picit.
- Ne hibáztasd, mostanában amúgy sem találkoztunk annyit, meg hát ilyenről nem is szeret beszélni - próbálom azért védeni is őt, holott tisztán látszik Vasil arcán, hogy csak megjátssza a dolgot. Kicsit talán még magamhoz is hasonlíthatnám ebben a pillanatban, azonban nem teszem, helyette figyelmesen hallgatom a navinést, aki örömmel ecseteli hosszadalmasan az egymásra találásukat rellonos barátnőmmel. Vasil ugyan nem mond semmi olyat, amit akár még magának a lánynak is visszamondhatnék, hogy okozzak neki pár kellemetlen másodpercet, azért próbálkozom valamit találni ellene. Jó barátnő módjára keresem az alkalmakat, amikor kínos helyzetbe hozhatom a rellonost.
- Tehát nagyon boldogok vagytok, száll a rózsaszín köd meg minden - biccentve összegzem a hallottakat, és bármennyire is igyekszem jó képet vágni a dologhoz, arcomra felkúszik egy fintor, ami nem kifejezetten ellenük szól. Adriannal nem igazáb szeretjük mostanában egymást, és akkor most hallani egy ilyet... hát nem tesz jót érzékeny lelkemnek, de mielőtt még Vasil esetleg gyanakodni kezdene, vagy bármi, ismét felpillantok. Ezúttal sokkal kedvesebben.
- Majdnem - rázom meg a fejem mosolyogva, Adrian és a hozzá kapcsolódó gondolataim egy pillanat alatt illannak tova. - Ha jól emlékszem legelőször még információt akart kiszedni belőlem, mondjuk eléggé rám hozta a frászt a késével, de azt hiszem akkor éppen harcias kiskakast játszottam - elpillantok Vasil válla fölött, mintha így jobban menne a visszaemlékezés. - Aztán kicipelt Franciaországba vásárolni és puff, onnantól kezdve elkezdtük keresni egymás társaságát. Többnyire azt hiszem én zaklattam őt, de nem bánta. Ha meg mégis, hát így járt - mosolyogva vonok vállat a beszéd végén, tekintetemmel a navinését keresem.
- Na jó, túlestünk a diszkrét mesén, most akkor mondd meg, hogy igazából hogy kerültetek össze? Michelle nem szeret csak úgy bele emberekbe, akik ráadásul lenyomják valamiben... meg akivel ennyit veszekedett. Már az első pillanatban megfogott benne valami, igaz? - nem tudom, hogy ez miért érdekel ennyire engem, egyszerűen csak muszáj az ő szájából hallanom. Hogy tulajdonképpen úgy szerettek egymásba, hogy közben ki nem állhatták egymást - vagy legalább Michelle Vasilt. Így van, ugye?
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Vasil A navinés tiltakozása miatt akaratlanul is mosolyra húzódnak ajkaim, nekem azonban ehhez már nincs több hozzáfűznivalóm. Valóban vannak Michelle-nek olyan pillanatait, amit nem lehet akkor hova tenni, de épp ez benne a jó: hogy igazából sosem tudhatod, mikor mit mutat meg magából (micsoda alliteráció!). Hogy csak találgathatsz, milyen kedvében találod meg és mennyire lesz kedves hozzád, hogy mennyire kíváncsi rád és akar veled beszélgetni. Sok évnyi ismeretségünk alatt most, ahogy ránézek Vasilra tör rám az a frusztráló érzés, hogy talán mégsem ismerem annyira a lányt, mint ő engem. Elvégre a navinés is megmondta, hogy eléggé szereti felvenni magára a vastag és szinte áttörhetetlen páncélját, ennek fényében pedig fel kell tennem magamnak a kérdést: mennyire ismerem Michelle-t? Csak mert nagyon úgy tűnik, hogy még van mit kiderítenem róla.
- Nos, én örülök nektek. Tényleg - őszintén akarok beszélni vele, mert valóban ezt gondolom és nem ronthatja el a kedvem a barátom gondolata. Most Vasil van és Michelle. Valami azonban Vasilnak is feltűnhet, amit én nem vagyok hajlandó észrevenni, mert ugyan csak egy pillanatra van mit észrevenni, én azt is próbálom letagadni a mosolygásommal. Most ennek hihet vagy sem, de én akkor is így gondolom, ha ő máshogy képzeli. Mert miért ne örülnék a legjobb barátnőm boldogságának? Eszem ágában sincs lenyúlni tőle Vasilt, de még ha akarnám sem lenne sok esélyem, mert ők ketten annyira szerelmesek egymásba, hogy csoda, ha el tudnak tölteni egymás nélkül ennyi időt. De ezt ne mondjátok Michelle-nek, mert még meg talál fojtani, hogy ilyet mondtam.
- Nem ismerlek ahhoz elég régóta, hogy tudjak erre a kérdésre válaszolni, de biztos volt benned valami, ami már az elején megfogta. Mármint nem feltétlenül az első találkozásotokkor, de utána elég gyorsan elnyerhetted a szimpátiáját, ha aztán keresni kezdtétek egymás társaságát - kicsit tapasztalatból beszélek, így viszont nagyon is jól tudom, hogy mit kell mondanom. Mondjuk most kicsit úgy beszélek róla, mintha egy érzelemmentes nőszemély lenne, aki képtelen a szeretetre, de mivel ez nagyon nincs így, és Vasil sem így fogja felfogni a mondandóm, nem aggódom túlságosan miatta. Mi tudjuk az igazságot. - De szerintem ez már teljesen lényegtelen. Újra meg újra felhozni a múltat, mert persze, jó néha nosztalgiázni, de... nem jobb inkább a jövőbe tekinteni? Hogy mi lesz veletek, mit szeretnétek és meddig... - ááá, semmiképp sem a házasságra célozgatok itt finoman, dehogy.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Mert eddig nem volt?  Mit csallak meg? Dehogy csallak meg. Nem kaptad meg a napi monti adagod, azért beszélsz butaságot? ._.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Nemes L. Izabella
INAKTÍV
bejegyzett terromágus
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
|
Drága barátaimmal és barátosnéimmal találkoztam ma, nagyon jó volt, mászkáltunk a városban ide-oda.  Brooo *---*
|
|
|
|
|
|
|
*kicsit leragadt xD*
