Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ritkán találni jó hallgatóságot, bár általánosságban elmondható a férfiakról, hogy nem szeretnek ilyen ügyekbe bonyolódni. Mihael is kicsit... Nehezen viseli a hasonló kaliberű problémakört, de Michelle mégis legalább vigaszra szokott találni nála. Ez is valami. A rövid vélemény nagyjából magába is foglalja azt, amit a lány érez, vagy gondol, a helyzeten mégsem változtat sokat, így ismét felsóhajt. Igen, ezek a tipikus Michelle-féle gondterhelt sóhajok, amiknek se füle, se farka és amiről jobb nem tudni.
- Az a baj, hogy sosem elég. Mindig mindenki többet akar. Na ezt mondom én két fiúval, de most egészen máshogy értem... - jobb kezével finoman gesztikulál hozzá, nem azzal a "kicsapom a szemed, hö" fajtával. Valamivel úgy rézi, meg kell adnia a jelentőségét a mondandójának, mert kivételesen nem egy olyan ember társaságában ült, aki nem tud összerakni két összetett mondatot, vagy nincsenek értelmes gondolatai. Épp ellenkezőleg, bár ez ránézésre azért életkorából adódó dolog lehet. Ha tippelnie kéne 25-30-at mondana, de a fejét nem tenné rá és talán jobb is, mert a valóság ismeretében csak pár száz évet tévedne. Kíííínos.
Az életbölcsességre visszanyel egy nevetést. Valahol igaza van, de közben meg elgondolkozik azon, hogy miért pont ezzel jött? Nyilvánvaló, hogy ha akarjuk, ha nem, ha teszünk érte, ha nem, a dolgok rendeltetésszerűen - vagy épp nem - változnak, függetlenül tőlünk is akár. Mindig lesz mindennek végkimenetele, így ezekkel a dolgokkal sosem tudott mit kezdeni. Amolyan nesze semmi, fogd meg jól. Viszont ahhoz, hogy valódi véleményt tudjon mondani, az ismeretlennek tudnia kéne minden apró részletet a kezdetektől, Michelle-nek viszont semmi hangulata egy kis múltbéli túrához. Inkább csöndben marad és nem mond semmit, így járnak a legjobban mindketten.
- Bár biztos vagyok benne, hogy a válaszod nem lesz, megkérdezem. Tudok segíteni? - mondandója elejét nem kötekedőnek, inkább ténymegállapításnak szánja. Nem túl valószínű, hogy az öt perces ismerőse az ő segítségére fog szorulni, az életét a kezébe adja, meg a többi járulékos blabla, amit ilyenkor fel szokás sorolni. Viszont, amennyiben mégis szükség volna rá, a kérdés komolyságából kicseng, hogy megteszi, amit tud. Jótékonyság, Michelle. Michelle, jótékonyság. Nagyon szép páros vagytok, de ront a Saint-Venant néven, úgyhogy jobb, ha a prefekta lány mihamarabb leszokik erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A nagyterem óta nagyjából tiszta. Rendben, el kell ismernie, hogy azután egyszer feljött hozzá Benji és… Na szóval ő Benji, úgyhogy beengedte, nem rúgta ki. De lelkére legyen írva, nem történt semmi. A tény, hogy a nemcsere során Misivel volt dolga Benjinek, egyszerűen felemésztette őt, így elmaradt minden egyéb aznap este. Találkoztak azóta, de olyan hú de nagy dolog nem történt, nem voltak együtt, vagy hasonlók. Szóval ahhoz képest, hogy milyen ő, betartotta a szavát, hiszen egy-két ölelés, vagy csók egyáltalán nem jelentette a világ végét. Főleg úgy, hogy azt hallotta, Noelt javítóba akarják küldeni, ha megint elszúr valamit. A találka időpontját leegyeztették, de a lány félt, hogy még mielőtt mindent megbeszélhetnének nyugodtan, Ombozit elcipelik és így marad minden. A Krise fiú vágy és menekülés volt, de tartotta magát és az idő nagy részében Noelre gondolt csak. Tőle most több nem telt, de ez is soknak számított, főleg ha eddigi viharos kapcsolatukat nézzük. Azt is hallotta, hogy prefektustársa szobájába tévedt egyik éjjel a sárkányfiú, de mégsem állt bosszút, főleg olyanért, ami nem volt biztos. Csak lenyelte a békát és vállat rántott, mondván, majd megbeszélik a cukrászdában.
Végül persze eljött ez a nap is. Michelle elgondolkodott, hogy úrihölgynek adja-e ki magát, vagy viselkedjen úgy, ahogy szokott. Nem kérdés, hogy az utóbbit választotta, főleg azért, mert neki a normális túl átlagos volt, ráadásul Noel pont azt szerette benne, hogy olyan, amilyen. Már amennyiben ezt szeretni lehet. Így hát Michelle kinyalta magát, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, és elindult a lakásuktól. Sokat gondolkodott azon, hogy milyen lesz ez a randevú – amit még leírni is durva az ő esetükben -, de mindig arra jutott, hogy a sors majd eldönti. Ők már megtettek mindent annak érdekében, hogy ellentéteik és érzéseik harmóniába kerüljenek, ha pedig ez ezúttal sem sikerül, akkor búcsút kell mondaniuk. A teljes lemondás érzése kerülgette néha a szőkeséget, arra gondolt, hogy túl sokáig húzták, Noel nem vár tovább, végzett vele, talán azzal kéne kezdenie, hogy véget vet a kapcsolatuknak. Aztán a következő percben eszébe jutnak a csókok a nagyteremben, hogy a fiú még mindig szenvedélyesen szereti, ez pedig minden kétségét eloszlatja.
Meg is érkezik, még csak nem is késik semennyit, ami tőle rekord és a fiút megpillantva elmosolyodik. A melegre való tekintettel Michelle nem öltözött túl, leginkább annyira vette komolyan ezt, mint anno a vidámparkot. Ugyanúgy megvillan hasa, ugyanúgy lazán dobja csípőjét jobbra-balra, ugyanolyan ragyogóan görbül szája, mint akkor. Még mindig van egy kívánsága, amit talán a fiú elfelejtett, de ő nem. Ha szükséges, most fel is fogja használni, de az még a jövő zenéje.
- Szia! – szinte pontosan Noel előtt parkol le, majd felpillant rá kékjeivel, miután levette napszemüvegét. – Remélem nem késtem. Bemegyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mondanom sem kell, hogy a lány érkezésével pontosan azt a reakciót váltja ki, amit szeretett volna. Ahogy Noel végignéz rajta, szinte futkosni kezd a hideg a hátán. Azért ilyet ritkán tapasztal, hogy valakinek a szeme ennyire beszédes legyen, ráadásul vele kapcsolatban. Utoljára Székesfehérváron látta ezt a tekintetet, ahogy az felmérte minden porcikáját, hogy aztán földöntúli élményekben részesítse. Igen, ennyit is a múltról, ugyanis épp a jelenben vagyunk és Noel kifejezetten rekedtes hangon szólal meg. Michelle jól ismeri ezt, de elfojtja előtörni készülő elégedett mosolyát.
- Fiatal még az idő. Meglátjuk, mi lesz este – huncut görbe kúszik fel a szőkeség arcára, majd belép a cukrászdába. Ha pimaszság kell, abból leányzónknak igen sok jutott, pedig sorban sem kellett állnia érte. Ösztönösen volt ilyen vadmacska, aki néha cicaként tudott bújni, máskor viszont vadállatként támadni. Kiszámíthatatlansága rejtette veszélyességét és csábító erejét egyaránt, ezzel pedig gyakorta vissza is élt. Most nem ez volt a helyzet, csak úgy gondolta, hogy ebben a melegben nem öltözik bundába és nem veszi még rá a budiajtót is, inkább könnyeden libben be a találkahelyre. Azért az túlzás, hogy nem volt némi hátsó szándéka mindezzel, de a mérvadó nem ez volt és ez a lényeg. Ahogy Noel kezét megérzi bőrén, mintha villámcsapás érte volna, végigrohan a testén egy elektromos hullám és meg sem áll a lábujjáig. Hihetetlen, hogy ennyi idő után is megvan még köztük a szikra, az a plusz valami, ami izgalmassá teszi az együtt töltött perceket. Kifogyhatatlan forrásként funkcionált az egész.
Ahogy leülnek egymással szemben, Noel rögtön meg is teszi első megjegyzését, amire Mich már nem tud máshogy reagálni, egyszerűen lehajtja fejét és kuncogni kezd. Kész, eddig tartott a komolysága, főleg azért, mert legszívesebben ettől a kevés ruhadarabtól is megszabadulna az Ombozi fiú kedvéért. Ez kissé merész húzás lenne a cukrászda kellős közepén, de ahogy ismerjük a lányt, tőle még ez is kitelik. Végül abbahagyja és kékjeit ráemeli Noelre. Azt mondják, hogy a kék szemek képtelenek barátságosak lenni, csakis jeges fuvallatot küldhetnek a partner felé, de most mégis, mintha vágy csillant volna Michelle szemében és gyengédség. A következő kérdés zökkenti ki csak gondolataiból, amik nem mellesleg végtelenül piszkosak.
- Hosszan. Sokáig vártunk ezzel a találkozóval, azt hittem már sosem ejtjük meg – hangja egészen komolyan cseng, végül pedig a süteményekre terelődik figyelme. Amíg be nem burkol egy hatalmas adag eperkrémes sütit, egészen biztosan nem fog tudni koncentrálni. Elhízás? Kit éééérdekel?! Itt most süteményekről van szó, Rubint Réka rágja a rohadt répáját, őt eperkrémes csodaország várja. Köhint egyet és int a pincérnek, hogy hozzon már olyan kis darab mennyországot.
- Te kérsz valamit? – ha Noel választ és el is árulja, akkor Michelle gyorsan azt is megrendeli, hogy figyelme visszaterelődhessen a fiúra. – Nézd. Azt szeretném, hogy elmondd az igazat. Tényleg javítóba kell menned? Nem azért kérdezem, hogy rövid úton megszabaduljak tőled, mert ha te is úgy akarod, várok rád. De tudnom kell – íriszei komolyan csillognak, kétségek közt tengődik. Igen, képes volna várni, még akkor is, ha minden bizonytalan. Megvárná, de ha egyszer csak eltűnne Noel, azt sosem bocsátaná meg és valószínűleg minden akkor érne véget. Ha nyílt lapokkal játszanak, hát tegyék úgy.
- Az ígéretemet megtartottam. Nem történt semmi Benji és köztem, ha erre voltál kíváncsi korábban – közben megérkezik a rendelés, így a szőkeség rögtön hozzá is lát az eperkrémes fantasztikumnak, miközben fürkészően figyeli a másik rellonos minden mozdulatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem igazán szereti ezeket a láv sztorikat. Gondoljunk csak bele egy picit, végtére is csak a filmekben végződnek a dolgok happy enddel. Mindig csak annyit látunk, hogy nagy nehezen összejönnek, és a film vége az, hogy öt évvel később, és két kisgyereket szorongatnak, mutatnak egy épp boldog pillanatot. Na és ha a pasi veri a feleségét? Vagy épp válófélben vannak? Sosincs happy end egy láv sztori végén, ezt jobb, ha mindenki megjegyzi. Michelle-nek is folyamatosan ez kattog az agyában, hiszen nemrég vált el az öccse, ami azért tizennyolc évesen teljesítmény. Úgy értem, wáoh, házasság, tök romantikus, meg nyálas, meg örökké tartó lehetett VOLNA, ha nem épp illuminált állapotban zuhannak be az első paphoz, hogy mormolj el egy miatánykot, aztán csókpuszi, nászéjszaka. Azt meg sem említem, hogy lagzi nem volt, eljegyzési gyűrű, le van tojva, az egyetlen dolog, ami körbelengi az egész esküvőt, az a meggondolatlanság piával turmixolva. Nem, Michelle nem volt elragadtatva a dologtól, de úgy volt vele, hogy tanulópénznek jó lesz. Természetesen tartotta a száját mindenki előtt, Leen még csak nem is sejti a történteket, ennek pedig így is kell maradnia.
Az utóbbi időben nem ez volt az egyetlen meredek pillanata a szőkeségnek, így úgy döntött, elege van, kivesz egy nap szabit, amikor mindenki hagyja békén. Szerencsére amúgy is csend van mindenhol, szóval nem lesz feltűnő, ha a prefekta lelép, mondjuk az egész festőcuccával. Már régóta nem festett, csak rajzolt, a kettő viszont nagyban különbözik, főleg azért, mert egészen más a feszültség levezető hatása. A firkálgatás egy gyors, ám annál dühítőbb formája az önkifejezésnek, míg a pingálás egy aprólékos, hosszú folyamat, ami minden esetben megnyugtatja. Festővászon, állvány, az ecsetei, a festékek, fixáló, meg amit el tudsz képzelni, mindent összekapott és azzal indult meg az erdő felé. A faház általában üresen tátong, így nem számít társaságra.
Felérkezik végre, beljebb sétál és, tádámm, egy Czettner, méghozzá Luca fogadja. Na nem szánt szándékkal ette ide a fene, gondolom én, meg gondolja Michelle is, de ez a véletlen mégis ijesztő. Ledobja a táskáját és kipakolgatja belőle azt a rengeteg mindent, amit tértágítóval belepréselt. Nem nagyon néz a törpére, pedig biztos, hogy meg fog szólalni, mert már rég akart beszélni a kislánnyal. Jó, nem kislány, de neki az. Felállítja az állványt, rá a vászon, elő minden hozzávaló, aztán pedig rápillant Lucára. A fene enné meg, nem olyan vérengző kis bolhalabda, mint amilyennek hitte. Oké, ez elég csúnyán hangzik, főleg azért, mert nem ismerik egymást, de számára mindenki hasonló nevet kap, aki Mihael közelébe merészkedik és nőnemű, hát még, ha el is veteti magát. Sóhajt egyet és úgy dönt, nem eszi meg reggelire.
- Te Luca vagy igaz? Gondolom engem ismersz, Misi ikre vagyok – halkan beszél, nem kiabál, vagy hasonló. Még csak nem is fenyegető, vagy ijesztő, egyszerűen normális. Figyelmét újra a festékekre irányítja, bár lévén nem a fülével dolgozik, várja a csöpp leányzó reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Michelle és a megérzései kéz a kézben, győztesen és diadalittasan kóvályognak, de ezúttal a szőkeség számításai nem jönnek be. Az esetek túlnyomó többségében, ha jótékony akar lenni és nagylelkűen felajánlja a segítségét, általában elutasítják, így tőle ez már csak gesztus jobb napjain. Az, hogy valaki él a helyzet kínálta lehetőséggel kissé meglepi a lányt. Segítség, Michelle. Michelle, segítség. Gratulálunk, Önök új ismerősök a fészbúkon. Szóval a határozott válasz, miszerint elkélne némi helpdesk a stégen – végül is mindkettő fa, hahaha -, csak pislant egyet. Ez valami olyasmi, hogy bökd ki, meglátjuk, mit tehetek.
A gyanús méregetés nem igazán bizalomgerjesztő, hát még akkor, ha utána közlik, hogy az embert uzsonnának nézik. Michelle, bár nem egy hülyegyerek, kell némi idő, míg leesik a tantusz. Hirtelen összeáll a kép, az éjszaka, a sápadt bőr, a sötét ruhák, a kóstoló… Így már egészen világos, hogy vámpírral van dolga, ilyen pedig még nem igen fordult elő vele. Mondana valamit, mondjuk ahhoz hasonlót, hogy „ezt még át kell gondolnom”, esetleg azt, hogy „erről muszáj beszélnünk”, de valójában totál sokkos állapotban ül. Beletelik jó pár másodpercbe, míg magához tér, de most se jut eszébe semmi humoros, vagy szarkasztikus. Semmi igazán Michelle-es. Pech.
- Szeretsz te engem? – bukik ki a száján, aztán rájön mit kérdezett és megrázza a fejét, hogy helyesbítsen. – Akarom mondani a vérem. Mármint jó ez neked? – hülye kérdés, hiszen a vér, bárhogy nevezzük is, éppoly tápláló, mint a szőkeség számára a paradicsom, vagy paprika. Zöldség-zöldség. Vér-vér.
- Hát, tulajdonképpen ihatsz, de valami gyorstalpalót tarthatnál. A vacsora szakmában kezdő vagyok – feltámaszkodik a két könyökére és abszolút nem tudja, minek kérdez ilyen baromságokat. Valószínűleg azt szeretné tudni, hogy milyen lesz, következmények micsodák, meg amúgy is. Azért az már valami, ha egy Saint-Venantot zavarba tud hozni valaki, Adamnak pedig lehengerlő kérésével mindez sikerült. Mindenesetre a lényegen nem változtat. Jó étvágyat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A biztonságos talajt egyértelműen kirántotta alóla Adam, abban az értelemben, hogy nem igazán érzi azt a fölényt, amit másokkal szemben szokott. Egy lépéssel a delikvens előtt járni számára természetes dolog, de így, hogy legalább kettővel le van maradva, össze kell kapirgálnia magát. Bár a sokk érdekesen hat rá, az olyan klisés kérdéseket kihagyja, minthogy a férfi vámpír-e. A válasz egyértelműen nem, mert házimanó. Szóval a lényeg, hogy a szükségesnél jobban nem építi le magát, elsőnek feltett kérdése így is érdekesre sikerül.
A válasz túl biztosan érkezik, de hisz Adamnek, aki csak jobban tudja, mi kell neki, mint Michelle. Figyelmesen hallgatja a tudnivalókat, és valahol mélyen belül elbizonytalanodik. Megtehetné, hogy nemet mond, de ő egy Saint-Venant. Ráadásul rellonos is. Alap, hogy ha valamit eldöntött, az úgy is lesz, ráadásul az elmondottak alapján nem is lesz vészes. Amíg mindez végigfut agyán, megjelennek az agyarak. Ha csak kissé is, de szőkeségünk megborzong. Nem fél, csak furcsa.
- Jó étvágyat - ez volna a jel, miszerint mehet a menet. Azért az nem elhanyagolandó tény, hogy erről Misinek egy szót sem fog szólni, mert ikre képes volna - függetlenül attól, hogy Michelle döntött így - nekimenni Adamnek. Megkíméli mindhármójukat egy-egy kellemetlen pillanattól. Azt nem mondom, hogy ez a prefekta életének legkiemelkedőbb elhatározása, de ha a vámpír az életére akarna törni, valószínűleg nem lenne ilyen udvarias. Ez voltaképpen megnyugtató.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem, erre még nem volt felkészülve. Mármint, erre fel lehet egyáltalán? Azzal, hogy beleegyezését adta, nem volt visszaút. Igazából nem igaz az, hogy félt volna attól a kis vérszívástól. A végére kicsit challenge feelingje lett a dolognak, amit nem is bánt. A jelet megadva elszáll minden kétsége. Mintha újra a saját két lábán állna. Nem, nem azért, mert olyan szexik azok az agyarak – bár tudjátok mit? azok… -, hanem mert megint a kezében érzi az irányítást.
Az egyetlen rizikófaktornak az látszik, hogy valaki rájuk ront. Az valószínűleg érdekes lenne, mert míg távolról nem mondja meg az ember, hogy mi történik, közelről igen csak egyértelmű a dolog. Bár, ahogy Adamet elnézi, gyakorlott már ebben. Ahogy közelebb hajol Michelle-hez a férfi, tőle teljesen szokatlan módon, zavarba jön. Már csak azért, mert Adam már nem először méri fel őt tetőtől talpig, ami ugyan nem szokatlan, de mégis.
Mire újra gondolataiba merülhetne, megérzi a fogakat, amik bőrébe, majd húsába mélyednek. Előtte még fejét kicsit megdöntötte a hozzáférhetőség kedvéért ugyan, de hát akkor is. Nem mondhatná, hogy fáj, hiszen ilyesmiről nincs szó, inkább csak különös. Nemrég kellett nem kevés vért adakoznia, de annak már lassan másfél hete. El is felejti kis túlzással hamarosan, milyen a vérveszteség. Furcsa, hogy a férfi keze ennyire hideg, de hát vámpír. Lehunyt szemmel és mozdulatlanul várja, hogy Adam végezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Csak finoman elmosolyodik az úriemberes dolgon. Igen, Noel tényleg az, de azért lássuk be, estek ők már elég csúnyán egymásnak, volt már nyoma Noelen a dolognak. Bár azért a Nagyterem se volt semmi, így nehezen tudja elképzelni, hogy, ha esetleg megérkeznek hozzájuk és beinvitálja a fiút, az nem fog menni és nem lesz több is egy búcsúcsóknál. Persze ő nem fog semmit sem erőltetni, ha még nincs itt az ideje, akkor nincs, ennyi.
- Legyen úgy – dől hátra és int a pincérnek, hogy rendelnének. Felhúzott szemöldökkel hallgatja, hogy mit kér Noel, majd biccent, ezzel jelezve, hogy mindent lediktáltak. Figyelmét csakis az Ombozinak szenteli, kíváncsian várja a feleletet a kérdésére. Őszintén szólva, emiatt sem szakított még Benjaminnal. Nem alapozhat arra, hogy Noel elmegy és talán vissza sem jön. Addig az ő élete majd csak úgy elillan, miközben a másik talál egy szebbet és jobbat, ő pedig majd csak vár. A semmire. Nem, ezt Noel sosem tenné meg vele, de mégis tart ettől az eshetőségtől. Neki biztosíték kell, hogy ha csak annyira is, hogy örök búcsút vegyenek, de találkoznak még és elköszönnek. Aztán ahogy elkezd dőlni a szó társából, úgy hervad le a mosoly szőkeségünk arcáról. Érti, persze, hogyne, de… Mármint, Mihael kést vágott a volt sulijukban egy diáktársuk kezébe, Michelle késekkel rohangál és tulajdonképpen egy közveszélyes, még nem dühöngő, de őrült. Ez így oké, na de javító? Ha Noel ezt szeretné, a lány semmiképp sem állhatna az útjába, de azt képtelen megígérni, hogy ehhez tapsikolni is fog.
- Azt ne várd, hogy örüljek annak, hogy elcipelnek holmi dilettánsok közé, akik tényleg azért kerültek oda, mert rászorulnak. Neked nincs szükséged dühkezelésre, pszichológiai tortúrákra, meg kikúrálásra, te egészséges vagy. Oda nem azok mennek, akik olyanok, mint te – csóválja a fejét, de nem hagyja szóhoz jutni a sárkány fiút, folytatja is. – Megértem, hogy többet szeretnél, viszont a módszerrel nem vagyok kibékülve, de te tudod – az asztal szélét kezdi birizgálni és kapargatni, nem bír a fiúra nézni. Egyszerűen túl zaklatott most ahhoz. Végre rendeződnének a dolgaik Noellel, de náluk semmi sem mehet simán és zökkenőmentesen, nyilván itt az ideje, hogy beüssön a krach és megszívják.
Szinte tapsolni támad kedve, mikor meghallja, hogy nem hívták még be, de helyette csak cicceg egyet. Nem akar többet nyilatkozni erről a témáról, felesleges, Noel hajthatatlan. A hiábavaló dolgokat meg minek erőltetni, ha egyszer tudjuk, hogy a befektetett energia nem térül meg? Nem könyöröghet, hogy adja fel az egész életét azért, hogy maradjon.
- Miért ne tennéd? – kissé kétkedő fejet vág, még a vállát is megrántja, miközben értetlenül csóválja meg fejét. Hiszen igazat mond! Oké, megölelte, talán volt csók is, de az SEMMI. Ha tudná Noel, hogy eddig mit műveltek, valószínűleg teljesen meg lenne elégedve ezzel a teljesítménnyel. De nem tudja. A következő mondatra megmerevedik. De hiszen őszinte! Na jó, így jobban meggondolva, nem említette a csókot. – Oké, akkor mondom másképp. Semmi érdemleges nem történt. Igen, megöleltem, talán kapott csókot is, de én nem gondolnám, hogy ez főbenjáró bűn lett volna. Megígértem, hogy nem lesz semmi olyan. A szájra puszi szerintem nem tűrhetetlen… - valljuk be, a helyzet abszolút menthetetlen. Michelle kezeibe temeti arcát és egyszerűen nem bírja ezt a hihetetlen feszültséget tovább. Elpattan egy húr a következő kijelentésre. Már nem érdekli, hogy nyilvános helyen vannak, csak ki akarja adni a kiadandókat.
- Komolyan arra kérsz, hogy az elkövetkezendő nem is tudom, milyen hosszú időben ne érintkezzek senkivel? Te majd egyik napról a másikra eltűnsz és, ha sose jössz vissza? Én itt fogok állni és várni rád? Ezt nem gondolhatod komolyan. Akármennyire is van most ez így, ezt nem tudom neked megígérni – fújtat egyet, de pár másodperc csend után folytatja is, amit elkezdett. – Rendben, játsszunk nyitott kártyákkal. Szeretlek. Igen, a rohadt életbe is, szeretlek. Ennyi biztosítékot tudok adni. Nem fogok férjhez menni addig, míg távol vagy, nem lesznek gyerekeim, nem lesz komoly kapcsolatom sem, mert te kellesz, de nem fogadok örök mentességet, mert arra képtelen vagyok. Te szeretnél önmegvalósításba fogni, én viszont szeretném a játékaimat játszani, míg te elhagysz engem. Ennyi szabadságot kérek. Ha visszajössz, amit nagyon remélek, a tiéd leszek. Mindenestől. Ezt tudom ígérni – széttárja karját, majd hátradől és kifújja a levegőt. Sosem volt szószátyár, de ezt muszáj volt kiengednie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Semmiképpen sem élne olyan félreérthető kijelentésekkel, minthogy az érzés földöntúli, vagy hasonlók. Nemrég elég durva vérveszteségben volt része Davidnek hála, így ez a kis adag szinte meg sem kottyan neki. Ettől függetlenül lehunyt szemmel várja a lakoma végét. Nem is igazán világos, miért egyezett bele ebbe, de ezen még ráér rágódni bőven, mondjuk a saját ágyában. De az még messze lesz, mert sállállá, a stégen éjszaka…
Nem tart már sokáig a procedúra, Adam kihúzza fogait Michelle-ből, aki szinte nyomban leereszkedik teljesen a földre. Nincs hányingere, de szédül picit és érzi magán, hogy a korábbi élénk színek az arcán kissé halványultak. Nem vészes egyáltalán, csak kell egy kis idő, míg jobban lesz. Kinyitja szemeit, de inkább vissza is csukja, mert a csillagok nagyon nem akarnak a helyükön maradni. Csak annak örül, hogy az émelygést megúszta, az kéne még neki. Aztán szépen lassan megáll minden és mikor ismét látja a fölötte elhelyezkedő eget, elégedetté válik. Ezen is túl van, semmi baja, jól is érzi már magát, mi kell még? Kicsit elfordítja fejét és rápillant Adamre, aki továbbra is mellette támaszkodik és őt fürkészi sötét íriszeivel.
- Egészségedre – végre megjelenik az a tipikus Saint-Venant féle vigyor az arcán, halál lazán ejti ki a szavakat. Mintha az elmúlt pár perc meg sem történt volna. Fel még nem igazán akar ülni, gyűjti az erejét, de jó is ez így jelenleg, felesleges pattogni, mint a gumilabda. A társasága úgyis adott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Éjszakai járőrözés. Az ember azt hinné, hogy amikor Michelle mélypontra kerül, végleg megutálja az egész prefektusi léttel járó hercehurcát. De nem. Ilyenkor kel csak igazán életre! Bár tény és való, hogy az utóbbi időben semmi hangulata sem volt elvégezni kötelességeit, mégis megtette, mostanra pedig Misivel átlendültek a problémáikon és ő is magához tért. Üdv köztünk újra, régi Michelle. Megint minden olyanná vált, mint annak idején, mikor idekerült, azzal a különbséggel, hogy azóta eltelt több, mint egy év.
Jó rég nem osztott már ki büntetést, ami azért így nem igaz, hiszen a Séllei lány egy hónapja megkapta a magáét, de akkor is. Egy hónap szívatás nélkül olyan, mint egy hét kaja nélkül. Mire megszoknád, beledöglesz. Szóval jah, nem rajong az eseménytelen estékért, éppen ezért örül meg a nesznek, amelyet véletlenül hall meg az egyik folyosóról. Halálosan laza léptekkel veszi a hang felé az irányt, még csak pálcát sem készít elő, elegendő, hogy a jelvény ott villog rajta. Lassú tempóban fordul be a sarkon, hogy aztán felvont szemöldökkel figyelje, ahogyan egy fiú randalírozik a folyosón. Megjegyzem, biztosan elment az esze, tekintve, hogy egy krokodilt szorongatva futkos fel s alá, hangosan magyaráz a festményeknek és, szentséges egek, a krokodil olyan trágár szavakat használ, hogy abba kis híján még Michelle is belepirul. Pedig azért érezzük, hogy szőkeségünket nem egy apácazárdából szalajtották, szóval, ha el kell valakit küldeni trópusi éghajlatra, na akkor hozzá kell fordulni. Sóhajt egyet és közelebb sétál.
- Abbahagynád a kiabálást? Kérlek. Takarodó után hálókörleten kívül tartózkodás, obszcén szavakat használó háziállat tartása és randalírozás. Mentség van, vagy mondod inkább a neved, házad és évfolyamod? – unott arckifejezéssel nézi a krokit. Ki az az elmeroggyant, aki egy ilyen hülye hüllőt akar magának, még akkor is, ha az nem igazi, hanem műanyag (?). Egyáltalán milyen nyomorék cipel magával egy műanyag ragadozót bárhová? Michelle határozottan gyagyásnak titulálta a fiút, akivel összehozta ez a felettébb kellemetlen éjszaka, de ez van, tennie kell a dolgát. Büntetés mode ON.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A látvány vicces és lesújtó egyben. Kérésére a fiú végre ráfigyel, de ekkor a házi kedvenc (?) kiesik kezéből és ismét nekikezd az imádkozásnak, majd ráadásként bele is harap a srác kezébe, minek köszönhetően abból is ömleni kezd a szó. Hihetetlen élmény, az tény, de nem feltétlenül a pozitív értelemben.
- Nem tudom eldönteni, hogy melyikőtök a nagyobb állat – elkerekedett szemekkel hallgatja, ahogy a fiú is rákezd a szitkozódásra. Hát ez valami hihetetlen. Egy prefektus jelenlétében ilyen áldásokat elmormolni nem bátorság, egyenesen vakmerőség. Főleg, ha éppen Michelle a jelenlévő. Amikor a srác abbahagyja, prefektánk egyszerűen megcsóválja a fejét és kíváncsian várja a magyarázatot, amiből remélhetőleg kiderül, mit keres kint az újonc, takarodó után. Több dolgot is észrevesz. Az egyik, hogy töri a magyart. A másik, hogy agyalágyult, bár ha jobban meggondolom, ez már első látásra lecsurgott neki.
- Ez elég vérszegény mentség – megforgatja szemeit és már várja is a házat, nevet, évfolyamot, mikor elhangzik a Saint-Venant név. Akkorára nyílnak a szemei, hogy félő, a golyók tényleg kipotyognak belőle és elveszti őket végleg. Pár pillanatig levegőt sem vesz, ez az információ ugyanis teljes és totális üzemzavart, majd leállást okozott. Amíg a rendszer újraindult, addig végignézett a fiún. Semmi közös nincs bennük, hacsak nem az elvetemült fejük és természetük. Mert igen, aki műanyag, káromkodó krokodillal rohangál, annak valami nem oké odafönt.
- Saint-Venant? Na ne szórakozz velem. Ebben az iskolában csak két darab Saint-Venant van és biztosíthatlak róla, hogy egyik sem te vagy – összeszűkült szemmel méregeti a srácot. Valami nem stimmel. Nem tűnik olyan srácnak, aki hazudik, ráadásul szándékosan és ekkora bődületes baromságot. Michelle vészjelzője iszonyat mód elkezd villogni, hogy itt simliskedés van. Nem valószínű, hogy Juliska füllentene, pláne úgy, hogy a szőkét nem ismeri.
- Michelle Angelique Saint-Venant – felvont szemöldökkel figyeli a fiú reakcióját. Ha ez most valami átverés, akkor gyorsan elő fogja keríteni a kandi kamerát és betöri annak a fejét, aki ezt kitervelte. Talán még jó vicc is lehetne, ha szőkeségünk abban a kedvében lenne, de nincs. És ez itt az igazi bökkenő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Gondolom most jöttél – nem mondhatnánk, hogy a prefekta szíve megesik a fiún, de kevésbé tervezi leenni a fejét. Újonc még, nem ismeri a járást, Michelle meg nem akkora állat, mint amekkorának beállítja… Mindenki. Szóval jah, próbál toleráns lenni, majdnem el is mosolyodik, de aztán a név hallatán, no meg az utána következő válaszokon a biztosíték úgy kicsapódik, hogy aki beleér azt tuti agyonüti a kettőhúsz. És akkor jól járt, mert nem a leányzónk volt a támadó.
Ki hitte volna, hogy egyszerű büntetésből ekkora kalamajka lesz? Kiveszi a fiú kezéből a papirkát és eldönti, hogy most lett elege az egész elrohasztott pereputtyból. Ekkora pofátlanságot! Az apja kitagadja őket, oda se bagózik, de valakire hagynia kell a lóvéját, meg a femili hírnevét, ezért előveszi a fattyát (teszem hozzá, a fattyát!) és fix, hogy bár a pokolba kívánja a gyereket, élni fog a lehetőséggel, hogy a családi pecsétgyűrűt ő kapja meg. Ha nem állna fenn ez a helyzet, ami jelenleg sajnálatos módon mégis fennáll, valószínűleg páros lábbal rúgta volna ki Julient, mondván ne szennyezze a jó hírét a Saint-Venantoknak. Na meg még mit nem. Elég gáz tizennyolc év után rájönni arra, hogy van egy féltestvéred, aki ugyanolyan hülye, mint te az ikreddel. Nem csoda, hogy Michelle teljesen elképedve meregeti a szemét és hol a papírt, hol a srácot nézi.
- Oh mon Dieu! C'est une blague? – teljesen elképedve ejti ki a francia szavakat. Ő, aki soha, egyetlen mondatot sem szól franciául a Bagolykő területén, képtelen megtalálni bármelyik nyelven a megfelelő kifejezést arra a dühre, vagy inkább haragra, amit érez. A vér láthatóan pillanatok alatt száll az agyába, nem mellesleg az egekig nyomva ezzel a már amúgy is magas vérnyomását. Csak fixírozza a papírt, de nem hisz a szemének. – Ez egyszerűen hihetetlen! Ki gondolta volna, hogy a legnagyobb k**** a családban az apánk? Jéééézusom… - homlokára emeli a kezét és végül gyilkos pillantást vet Julienre. – Csak hogy tudd, ezzel írtad alá a halálos ítéletedet. Nem elég, hogy a mihaszna, fontoskodó, senkiházi, sz**ha apánk más nőt k*f*lt suttyomban, még itt vagy te is végeredményként. Hogy lett volna cápa abban a tetves magzatvízben! – ha bárki azt gondolná, hogy Michelle eleresztette magát jeleznénk, hogy most volt csak igazán finom és nőies. Villámló szemekkel méri végig a fiút és végleg leesik neki, mire fel ez a hirtelen „elismerem a kölyköm” dolog. Mivel nem maradt örökös, aki tovább vihetné a család örökségét, így kellett valaki. Szőkeségünk egészen biztos benne, hogy sóher apjuk nemhogy nem kedveli, rühelli ezt a porontyot. Fő a családi összetartás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szinte meg se hallja, amit innentől Julis beszél. Hogyan történhet ez meg pont velük? Annyi mocsok dolog után valóban az a volna a büntetésük, hogy kapjanak egy féltestvért a tróger apjuktól, aki ráadásul még az orruk alá is dörgöli, hogy megszívták, mert apuci bizony Juliskára iratja majd mindenét, nem rájuk, a TÖRVÉNYES örökösökre. Az már egészen más kérdés, hogy akkor sem kéne az ikreknek, ha földön csúszna előttük a giliszta apjuk, de mindegy. Ez elvi kérdés. Egy épp előbukkant fattyú rosszabb hírnév, mint ők ketten, ami azért teljesítmény.
- MEGGONDOLATLAN? – emelt hangerővel kérdez vissza, szemei szikrákat szórnak. Ő nem épp így fogalmazott volna, tekintve, hogy csinált egy gyereket, de egész életében nem is volt kíváncsi rá, majd mikor a szükség úgy kívánta, elismerte gyermekeként, hogy ezzel Misiéket bosszantsa.  Ez a legkevésbé se meggondolatlan, sokkal inkább aljas, mocskos és önző. Bár Michelle anyjukat is legalább úgy utálja, mint apjukat, azért egy pillanatra átsüvített az agyán, hogy a kissé már meggörnyedt mama hogyan fogadhatta a hírt. Azon kívül persze, hogy szemet hunyt az egész felett, mert mi mást tehetett volna?
- Most hallok a létezésedről először, ráadásul úgy, hogy az orrom előtt állsz. Ugye megengeded, hogy kiakadjak? Kösz – franciául beszél továbbra is a fiúhoz, mert, ahogy elnézi, sokkal könnyebben megérti azt. Aztán látja, hogy Julis már nem is annyira idegesítő, talán pár vonásában még hasonlít is rájuk – TALÁN -, meg amúgy is. Nincs mit tenni, ő is Saint-Venant. Nem tehet róla, hogy a fater egy hűtlen tróger volt, sosem a gyerek hibás a szülők hülyeségéért. Bár Michelle nem az a fajta, akinek megesik mindenkin a szíve, most mégis megsajnálta féltestvérét. Bánja az ég, elviseli ő valahogy, csak Misinek hogy adagolja ezt be? Valószínűleg az első dolog az lesz, hogy öccse ledob egy atombombát ex-otthonukra, majd miközben az landol, megfojtja Julist. Szép kilátások, nem vitás, de ezt mégis jó lenne megelőzni.
- Rendben, talán egy kicsit goromba voltam… - megadóan kezd magyarázni, mikor hallja, hogy az egyik festett alak azt súgja a másiknak, hogy szőkeségünk gyenge, amiért megkönyörül rajta, sőt, meghazudtolja rellonos mivoltát. Ez az a pillanat, ahol megtörténik a képszakadás és Michelle olyan lendülettel vágja bele egyik kését a falba, hogy az addig dumáló festmény halálra rémül. A hirtelen beállt csendben akár meghallhatnák a légy zümmögését is. De nem. – Mindjárt jobb. Szóval ez egyszer megkönyörülök rajtad rokon. Nem büntetlek feketére és még a hálókörletedbe is visszaviszlek, de cserébe meg kell ígérned, hogy nem kavarsz be nekem. Van még egy tesód, akinek tudnia kéne a létezésedről… - megforgatja szemeit, miközben odalép a pengéhez, hogy kihúzza a falból. Rápillant a legifjabb SV-re és várja a választ. Jobban jár, ha azt feleli, áll az alku…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már elég sok idő eltelt, mióta Ivan meglátogatta, ő mégsem kereste meg. Egyszerűen nem volt ereje a szemébe nézni. Először Noellel kellett találkoznia, beszélnie vele, valamit, bármit hallani tőle. Akarja-e még, vagy az intézet, ahonnan a levelei egyre ritkulnak, egyszerűen kiirtotta belőle a szerelmet? Tanácstalanul dühöng magában már egy órája, amikor úgy dönt, elég volt ebből. Végül is ő Michelle Angelique Saint-Venant, hogy az ég szakadjon rá, mikor van neki ilyen problémája? SOHA! Erős, független nő, akinek nincs szüksége férfira, aki megáll a lábán, akinek nincs szíve és nem vágyik a szerelemre. Ezt ismételgeti folyamatosan, ahogy magára rángatja farmerét, egy egyszerű inget, majd tornacipőjét. Erre van most szüksége, egy sétára. Ahogy kilép a házból, már egészen biztos abban, hogy az elismételt mondatok szóról szóra igazak és ő valóban egy erős, független nő.
A stég felé veszi az irányt, késő délután ellenére pedig kifejezetten kellemes idő van. Nem is bánja, hogy nem vitt magával kabátot, jobb ez így. Zsebre dugott kézzel sétál, amikor a fadeszkákon egy alakot pillant meg. Elhúzza a száját, majd vesz egy mély levegőt, de ahogy megreccsen lába alatt a fa és észreveszi, hogy valójában ki áll ott, legszívesebben visszafordulna. Pont ezt akarta elkerülni. Mély levegőt véve, tekintve, hogy már nem menekülhet – meg amúgy is erős, független nő ugye… -, odabattyog Ivan mellé.
- Na látom téged is ideevett a fene… - angolul szól hozzá, de rá sem pillant. Csak az eget kémleli. Véletlenül sem méri végig a fiút tetőtől talpig. Nem most van itt a nyálcsorgatás ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Unottan lépdel a tanári felé. Meg kéne keresnie Markovits-ot, meg igazából arra az új illúziótanárra is elég kíváncsi. Szeretné tanulni, meg érdekli is az egész, mégsem volt elég lelki ereje felkeresni sem a nőt, sem házvezetőjét. Halálos nyugalommal csattogtatja rágóját, meglepetésére a folyosó egészen üres. Furcsa az egész hangulata. Az ajtóhoz érve mély levegőt vesz. Gyűlöli, ha ilyen sok büntiosztogató veszi körül, márpedig a helyiség, melybe belépni készül, pont ilyen. Majdnem kirázza a hideg. De csak majdnem.
Belépve még épp látja Markovits utolsó simításait Merkovszky asztalán, de csendben visszahúzódik. A férfi nem vette észre, hogy lebukott, így végül Michelle halkan rágózva figyeli a ténykedést, szinte gúnyos mosolyra húzza száját, ahogy a tanár, mint aki jól végezte, elégedett fejszerkezettel vonul arrébb. Nos, Mich fúj egy rágóbuborékot, majd, hogy biztos észrevegye őt a tanerő, elég nagy zajjal ki is pukkasztja. Ha erre nem figyel fel Markovtis, ott már baj van. Feltételezve, hogy tekintetük találkozik, a prefekta komoly arcot vág, de a kis nevetőráncok ott bujkálnak a szeme sarkában.
- Ejnye, ebből büntetőmunka lesz - csóválja a fejét, de egy pillanatra sem veszi le tekintetét a férfiról, csak unottan rágózik tovább. Kicsit flegma, kicsit cinikus, kicsit ütnivaló. Nem meglepő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Michelle bár meglepődik, magában rögtön meg is állapítja, hogy még a tanárok pampognak nekik a csínyekről, meg a rendről és fegyelemről. Na meg ahogy azt Móricka elképzeli. Hitetlenül mered Markovits-ra, majd úgy dönt, ő töri meg a csendet, amolyan minden mindegy alapon. Nos, a tanerő tetszését különösebben nem nyeri el roppantul cinikus megjegyzése, inkább megkapja a „tiszteletlen” jelzőt. Hah, meg még mit nem. Természetesen hiába a felszólítás, a jelenlegi helyzetben házvezetője teljes mértékben elveszítette hitelességét és tekintélyét. Szőkeségünk nem igazán tudja összeegyeztetni a gyerekes viselkedést ezzel a szigornak nevezett valamivel, épp ezért tovább rágózik halál lazán és csak felszalad mindkét szemöldöke a magasba. A fenyegető mozdulat láttán is csak azért nem mosolyodik el, mert szeretné megtartani prefektusi pozícióját.
- Nem értem, miért én vagyok büntivel fenyegetve, mikor épp Ön festette be azt az asztalt full rózsaszínre. Nekem különösebb megbánni valóm nincs – tárta szét karját amolyan „nincs mit tenni, ez van” stílusban. És valóban. Inkább szórakoztatja a jelenet, teljesen hidegen hagyja, hogy Markovits éppen „ideges”. A hangulatfokozás kedvéért tovább rágózik, méghozzá feltűnően, úgy támasztja az ajtófélfát, majd biztos, ami biztos, küld egy szemtelenül angyali mosolyt is. A pofátlan kölke.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha bárki egy percig is szentül hitte, hogy itt nyerhet Michelle, akkor tévedett. Ivan jelenléte valahol mélyen felzaklatja a lányt, de persze erről határozottan nem beszél. Mert mint ahogy már unalomig ismételtük: Michelle egy erős, független nő. Meg különben is: nem a győzelem a részvétel, hanem a fontos. Vagy ilyesmi. Szóval kissé kedvetlenül sétál oda a fiúhoz és áll meg mellette, szigorúan csak az eget kémlelve. Semmi kísértés. Pfejj.
- Nem nézek ki rosszul. Csak amíg mások az önző korszakukat élik, én a tombolót – mosolyodik el féloldalasan és a mellette lévőre pillant. Nem sokáig, talán éppen csak találkozik a tekintetük. De az bőven elég. Szőkeségünkben valami rohamos sebességgel kezd emelkedni, vérnyomás, vércukor, adrenalin, esetleg az ideg, ki tudja, de furcsa érzés keríti hatalmába. Kifejezetten melege van. Pedig meg merne rá esküdni, hogy nincs több 18°C-nál… Elhessegeti gyorsan a gondolatokat, mert nem egy szaftos lányregény címszereplője, sokkal inkább a való élet kőkemény rellonosa.
- Győzz meg arról, hogy nem bánom meg, ha téged választalak – ezúttal a prefekta egyenesen Ivanra néz. Nem, nem arra gondol, hogy keressenek egy susnyát és uccu neki, sokkal inkább arra, hogy érje el azt, amire Mich vágyik. Tegye boldoggá. Nagyon régen nem találkoztak, sok minden változott azóta, többek között Ivan is, így tulajdonképpen újra meg kell ismerjék egymást. Viszont ennek a felettébb jelentőségteljes pillanatnak valahogy véget kell vetni. Szőkeségünk nem egy lelkizős fajta, így természetesen szinte azonnal témát terel.
- Na és, sikerült beilleszkedni? Megmaradsz nálunk, vagy már gondolkozol a pusztításon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Érdeklődve figyeli a mozdulatsort, ahogyan Markovits odalép hozzá, majd megfogja kezét. Ez a pillanat akár gusztustalanul meghitt is lehetne, ha nem tudnánk az előzményeket. Hitetlenül pislog a szavak hallatán. A kötelessége most az volna, hogy kiforduljon innen és jelentsen Merkovszkynak, hogy történt egy kis "baleset", ami tulajdonképpen bosszú volt. De házvezetője nem igazán így gondolta, már ahogy az leolvasható arcáról. Michelle lenéz a kezére, majd ismét a férfira szegezi tekintetét.
- És mit kapok a hallgatásomért? - szája finoman csücsörítésre áll, és egy édes félmosolyt is megereszt. A válasz valószínűleg az lesz, hogy megtarthatja prefektusi jelvényét, de ez nem elég. Már miért érdekelné, ha inkább elküldhetné a sztorit az Edictumnak? Semmi értelme. Markovits is tudja, hogy egy jó poén sok mindent megér, ráadásul ambíciók ide vagy oda, a prefekta rendesen végzi munkáját, kifogástalan minden - hivatalos - mozzanata, így valós indoka sem lenne a férfinak. A helyzet szőkeségünknek kedvez. Minden szempontból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A férfi is gyorsan átlátta, hogy fenyegetőzéssel nem megy semmire, leginkább csak közröhej tárgyává válik. A kézcsók viszont kifejezetten meglepi Michelle-t. Most komolyan ezzel akarja hallgatásra bírni? Mármint oké, lovagias kézcsók, udvariasság, letaglózó, ritka, de úgy nagyjából ennyi. Elkerekedett szemekkel figyeli Markovits-ot, aztán meg már csak a hátát. Több se kell szőkeségünknek, szeret a pengék élén táncolni, így különösebb szívbaj nélkül indul meg házvezetője után és útját állja.
- Az ötlet nem volt rossz, de fejlesztésre szorul - mondja unottan, majd halál lazán megragadja a férfi ingét, lábujjhegyre áll és magához húzza egy csók erejéig. Különösebben nem erőszakos, de bízik a meglepetés erejében. Nem nyújtja hosszúra a pillanatot, nem érzelgős, így pár másodperc után el is engedi a házvezetőt. Tény, ami tény, merész húzás, de nem bánja. Végül is Marki egy igen sármos férfi, és amit mások félnek megtenni, azt Michelle minden zavar nélkül lezavarta. Csattint egyet a rágójával, majd kikerüli a férfit. Nem mintha szó nélkül hagyná majd elmenni a prefektát, azért Marki most duplán rossz helyzetben van. Illetve ki hogy éli meg. Mich jó csaj, sok bánnivaló nincs a csókban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy pillanatra megáll benne az ütő. Ezek szerint Ivan tud Noelről és azt is érzékeli, hogy nem egy súlycsoport. Oké, Noel sokkal szentimentálisabb, mint mondjuk az orosz, de ez nem azt jelenti, hogy rosszabb nála. Egyébként meg fogalma sincs arról, mi mindent végigcsináltak együtt, míg odáig jutottak, ahol most tartanak. Ivannak se volt annak idején könnyű dolga, de az kalácsevés lehetett az Ombozi fiú küszködését látva és tudva.
- És? – közömbösen fordítja felé fejét, szemeiből semmit sem lehet kiolvasni. Ha úgy adódik, meg fogja védeni a rellonost, tök mindegy, hogyan is állnak most, ami mondjuk egyenlő a sehogy kategóriával, de nem ez a lényeg. A következő válaszra egyenesen Ivanra emeli a jeges kékeket. Ez nem lehet komoly kérés. Mindketten tudják, hogy Michelle dolga igen egyszerű: ki kell mondania, hogy az oroszt választja és úgy is viszonyulni hozzá ezentúl. Felhorkan halkan, aztán tekintetét a tóra szegezi.
- Pedig már azt hittem, hogy csak emiatt jöttél – nagy nehezen megmozdítja végre lábait és odalép a fiúhoz, kezeit a széles mellkasra csúsztatja, de véletlenül sem öleli át a Dragomirov ivadékot. Helyette hirtelen taszít rajta egyet, hogy – ha minden igaz – Ivan a vízben végezze egy hatalmas csobbanás kíséretében. Ha sikerült a hadművelet Michelle hihetetlen hahotázásba kezd, majd leguggol, picit távolabb a stégtől – számítva az ellentámadásra -, onnan figyeli a srácot, akinek még a víz is istenien áll. Mondjuk mi nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Rendben. Ne vonjunk ne messzemenő következtetéseket abból, ami jelenleg folyik. A lényeg annyi, hogy az ég tudja csak, miért, de Michelle beleegyezett abba a förtelmes ötletbe, hogy Nemes Izabellával elmenjen vásárolni. Kezdjük ott, hogy utál vásárolni. Nincs megvetendőbb emberfajta a plázában kódorgó, pénzüket szóró, semmirekellő T-rexeknél, akik úgy tartják a kezüket, mintha megbénultak volna. Plusz plázák. Egyszerűen nem bírja elviselni, mert minden üzlet azt hiszi, hogy ők a vezetők és próbálják túllicitálni egymást, csak nem úgy, hogy csökkentik az árakat, hanem úgy, hogy az egekbe emelik. És végül az utolsó indok, ami nem elhanyagolható, hogy emellett a dupla borzalom mellett miért pont egy levitással…? Nos, igen. Akadnak problémák, így végiggondolva a dolgot. Iza az utóbbi időben mások szerint eléggé le volt hangolva, ráadásul Misit összezsugorította kisgyerekké egy játék kapcsán, így… Oké, a dologhoz hozzátartozik, hogy szőkeségünkkel vásárolni menni inkább büntetés, mint ajándék, de mivel Iza nem tiltakozott, így most épp Párizs egyik butikjában nézelődnek. Illetve a kék nézelődik, Michelle meg szenved.
- Választottál már végre? – türelmetlenül pillant az órájára. Már legalább három perce ugyanabban az üzletben rostokolnak, ez kibírhatatlan. Prefektánk egyetlen pillantással felmérte a kínálatot és a hozzá tartozó árakat, így ha rajta múlik, ki is fordultak volna a boltból azonnal. De most éppen „kedvére kell tenni” a levitásnak, úgyhogy hősiesen tűri a sok csipkét és cicomát. Pfujj az egészbe.
- Bár nem vagyok a téma szakértője – mily meglepő… -, de szerintem azt a rózsaszín jobban állna rajtad. Nem az az árnyalat, ami kiveri a szemed és még menne is a bőröd színéhez – vállat vonva dől neki az egyik ruhaállványnak. Nem zavartatná magát, ha az egész felborulna úgy, ahogy van. De azért annyi esze van, hogy nem rátehénkedik, csak finoman támasztja megfáradt testét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Ha valaki azt hinné, meglepetések csak a mesékben vannak, akkor szólnék pár szót arról, hogy tévednek. Michelle élete tele van váratlan fordulatokkal. A „végrepasija” intézetbe vonult, annak is a zárt osztály részére, a „márnempasija” pedig felbukkant, hogy elölről kezdjenek mindent. Őszintén, van olyan, aki ép ésszel követni tudná a felgyorsult eseményeket. Nem, semmiképp. Esti járőrözése alkalmat adott arra, hogy kicsit gondolkozzon, részeire cincálva elemezze a történteket, amikor zene ütötte meg a fülét. Összegezzünk. Este tizenegy óra, valaki bázsevál, ő meg épp prefektus és vérre szomjazik. Ennek az egyenletnek csakis negatív vége lehet, akárhonnan is szemléljük.
Elindul a hang irányába és kikukkant az erkélyre, ahol… Ahol egy gyerek hegedűn játszik valami jazz szerű valamit. Oké, a Saint-Venant lány zenei ízlése nem feltétlenül egyezik a szabályszegőével, de inkább visszanyeli ezt az információt. Határozottan lép be és egy óvatlan pillanatba kirántja a fiú kezéből a vonót, majd elégedett biccent. Csend. Pazar. Mielőtt még mindenki lebunkózná – hiába lenne igazuk -, azért hozzá kell tennünk, hogy jogosan tett erőszakot a hangszeren és gazdáján. Szíve szerint nem így oldotta volna meg a dolgot, de más választás nem lévén, ezt a verziót választotta.
- Takarodó után hangos zenélés az erkélyen, prefektus megjelenésének pimasz módon figyelmen kívül hagyása – sorolja monoton hangon a vétségeket, majd kékjeit a delikvensre szegezi. – Mit tudsz felhozni mentségedre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megforgatja szemeit a visszakérdezésre. Hát már még mit nem. Egy évben egyetlen egyszer rendes valakivel, de tényleg, nem többször, erre, akiről elmondhatjuk, hogy ő a szerencsés kiválasztott, visszabeszél. A pofánk leszakad kedves olvasók, a pofánk leszakad.
- Inkább örülj, hogy… - visszanyeli, amit először mondani akar, így kissé megfontoltabban fejezi be megkezdett mondandóját – valaki foglalkozik veled – ezzel pontot is tesz az ügy végére, nem óhajt elmélyedni a lelki mocsárban, amelybe rendesen ráncigálják bele. Arra nincsenek szavak, hogy Michelle mennyire immunis ezekre a dolgokra. Mintha egy kutyának salátát akarnának adni. Előbb köpi le, vagy tüsszent rá, minthogy a szájába vegye a növényzet legaljasabbik, fogyasztó fajtáját. Nah, hát szőkeségünk is valahogy így tekint az érzelmekre. Nagy kegyesen tesz egy javaslatot, amit azonnal leszavaznak. Nők…
- Ez nem javaslat volt – azzal lekapja a vállfáról a ruhát és szó szerint hozzávágja Izához. Ő így kedves. Hát nem zabálnivaló? Ritkán akar jót valakinek, vagy egyáltalán tesz megjegyzést, de ezt muszáj megnéznie. A fazonja is jó és bár a színe miatt ezt a ruhát Michelle ebben az életben sosem venné fel, megkockáztatható, hogy a reinkarnálódott többi énje is előbb adná vissza a reggelit, minthogy ezt magára rángassa. Viszont a levitásnak minden kétséget kizáróan jól állna. Aztán előtte teremnek egy zöld ruhával. Michelle elveszi tőle, nézi, forgatja, méregeti… Sosem hord szoknyát, még egybe ruha formájában SEM.
- Nem rossz, de nem az én színvilágom. Ha mindenképpen rá akarsz venni egy ruhacserére, akkor feketét nézz – szárazon közli a tényeket, majd vissza is adja a levitásnak a rucit. Ki van zárva, hogy felpróbálja. Meg amúgy is, látta már az árcédulát? Prefektánk nem sajnálja magától a jót, de azért mégis, van egy pont, amit nem lép át. Ehhez pedig elérkeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Iza válaszára kínosan harap bele alsó ajkába. Nem igazán így értette, amit mondott, ráadásul kivételesen megbántani sem akarta a lányt. Ez nem úgy sült el, ahogy tervezte. Jó, mindig is tudtuk, hogy ezekben a dolgokban rossz, így meg sem lepődünk, hogy játszi könnyedséggel taposott bele a levitás mimóza lelkébe, de akkor is. Mivel a bocsánatkérésre képtelen – nem is részletezem… -, így végül nagy nehezen nyitja szóra száját és reméli, hogy ezúttal értelme is lesz.
- Nem úgy gondoltam. Hanem inkább arra céloztam, hogy minden aggályod ellenére még mindig velem állsz egyedül ebben a ruhaboltban – keresztbe fonja karjait maga előtt és ez nagyjából annyit jelent normál nyelven, hogy „örüljél te gyökér, hogy vettem a fáradtságot és rád áldozom az időm”, míg Venant nyelven valami olyasmi, hogy „látod, törődöm veled, szóval ne húzd ki a gyufát”. Amúgy megfordult már bárkinek is a fejében egy Michelle szótár gondolata? Én abszolút támogatnám, nyúlnék hozzá pénzt a nemzeti alapból, aztán uccu neki. Tuti világsiker, bestseller, meg béke Nobel… Csak a szokásos következmény.
- Tu es jolie – dicséri meg finoman franciául a lányt. Bár látszik, hogy Iza tetszését nem nyerte el a rózsaszín szörny, azért meg kell hagyni, hogy jól állni neki, minden kapálózás ellenére. Visszarakja a levitás kezébe a korábban kiválasztott zöld rémséget és megfordul. Csomó fekete ruha, több belőle kifejezetten feszülős, az a fajta, amit a party gyümölcsök hordanak. Nem, csak azért sem fogunk rondán beszélni, mert mi – kisípoltuk ezt a jelzőt – nőiesek vagyunk. Ezt megbeszélve Michelle közelebb lép az állványhoz és hozzáér az egyikhez. Nem lenne rossz, de valószínűleg két havi fizetése menne rá erre a darabra. Persze, ha ez azt jelenti, hogy Ivan tócsában fog állni és úgy is marad, talán megérné. Életében először érzi úgy, hogy jól jönne egy barátnői jó tanács, na de hogy Izabella a barátnője legyen… Furcsa elképzelés.
- Öhm, van kedved választani egyet? – félvállról löki oda a kérdést a másik prefektának. Ki nem mondaná, hogy segítséget kér, ahhoz túlságosan… Venant. Ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Michelle-nek még a lélegzete is eláll, ahogy Ivan kiejti a szavakat. Nem azért, mert bántó, nem azért, mert érzéketlen, hanem mert ez az igazság. Olyan kegyetlenül tapint rá az orosz, amitől szőkeségünk ajkai egyetlen vonallá préselődnek. És még nevet is. Mindössze egyetlen hajszál választja el attól a prefektát, hogy elő ne kapjon egy pengét és ijesztésképp hozzá ne vágja a fiúhoz. Kirázza a hideg, ha erre a kárörvendő kacajra gondol. Gyilkos tekintettel mered a fiúra, de egyetlen szót sem szól. Inkább elfojtja, mielőtt baj lenne.
A következő lépésben már tudja, hogy meg fogja bosszulni a korábbi sértést, és lássunk csodát, így is lesz. Közel húzódik az oroszhoz, hiszen jól tudja gyenge pontját, végigsimít a mellkason, mélyen a szemébe néz, aztán… Bumm, bele a hideg vízbe. Sokkal viccesebb a valóságban a látvány, mint ahogy először a képzeletében megjelent. Olyan jóízűen nevet, mint már régen, ez számára elégtétel, hiszen nem egyszer dőlt már be ennek a trükknek Ivan és minden valószínűséggel nem utoljára. Ebben rejlik Michelle kiszámíthatatlansága, hiszen sosem tudja az ember, mikor gondol valamit komolyan. Guggolva pukkadozik a nevetéstől még akkor is, mikor a fiú kimászik a stég szélére, egyszerűen nem bírja abbahagyni, pedig tényleg akarja.
Bár tudta, hogy a bosszú édes lesz, mégis meglepő lendülettel érkezik és nem kis vehemenciával. Még mindig nevet, mikor földet érnek és könnyedén söpri ki a nedves tincseket Ivan homlokából. Valójában már szőkeségünk is csurom víz, hála a fölé tornyosuló nedves ruhadaraboknak, de még csak esélye sincs elkezdeni dideregni. Rögtön érkezik egy forró csók, amit nem hagy reakció nélkül, mohón ízleli meg az ajkakat. Ki van zárva, hogy ez a tűz valaha is kialudjon köztük és itt jön a válasz a kérdésre. Ha Noel visszajönne, képes lenne faképnél hagyni Ivant végleg? Tudva azt is, hogy a közelében lesz mindig? Finoman tolja el a fiút, majd legördíti magáról, hogy mellkasára támaszkodva nézzen az orosz íriszeibe.
- Valld be, hogy ez mindig beválik. Sosem hibázom, ha hülyét kell csinálnom belőled – ismét ott az a féloldalas huncut mosoly Michelle arcán, majd feljebb tornázza magát Ivan mellkasán, hogy ajkait puhán az övére nyomhassa. A választás eldőlni látszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem feszegeti tovább a témát, rellonos létére is kényelmetlen méreteket ölt a parasztsága. Így jól nevelt hölgyként befogja a száját és figyeli, ahogy Iza elmegy magára kapni a rózsaszín rucit. De ha legalább egy pink akármit vetetett volna fel vele, hogy egy kis szórakozásra is teljen a mai napon, de neeeem, ma „Kedves Michelle” nap van.
Ahogy Izabella kilép a fülkéből Michelle elismerően bólint és meg is jegyzi véleményét, természetesen franciául, hogy idegesítse a szőkét. Jó, ez csúnya húzás tőle, de annyira élvezi, hogy a fölény nála van. Mármint, itt állnak a büdös nagy Franciaország szívében, a levitás viszont egy kukkot sem tud franciául. Ha jobban meggondoljuk, prefektánk grammra eladhatná a csajt, csak hát… Szorult belé némi jó érzés, meg talán… Szimpátia? Fogdossuk rá arra.
- Bók volt, úgyhogy igen, köszönöd – bólint határozottan és elterül egy vigyor a képén. Szemét bestia. Aztán, ha már vásárlás, akkor szőkeségünknek is kell valami hacuka, nehogy már üres kézzel térjen haza… Mihaelnek már tudja mit fog venni, de az most mellékes, magát is meg kell ajándékozza. Épp ezért a kezébe nyomott zöld ruha helyett a feketéket kezdi vizslatni, de abszolút tanácstalan. Szerinte körülbelül mindegyik ugyanolyan. Ezért kér burkolt segítséget Izától, nem azért, mert barátnők. Nem, pfuj, véletlenül sem. Száradjon le a keze és égjen ki a szemgolyója, ha így gondolja. Csak nehogy beigazolódjon.
- Miért pont az? Szerintem nincs köztük különbség – abszolút értetlen fejet vág és tanácstalanul pislog a másikra. Azért lekapja a ruhát vállfástól az állványról és berobog vele a próbafülkébe, amikor pedig felöltözik, nem mer kimenni. Oooké, combközép fölött ér, a háta kivágott, testre feszülő – nem, az a jobbik verzió lenne, ha simulna, de ez rohadtul feszül – és mindent összevetve amúgy dögös.
- Iza, azonnal gyere ide, mert én ebben nem megyek emberek közé! – suttogja oda neki, miközben szőke fürtjei kilebbennek a próbafülke függönye mögül. Ki van csukva, hogy ebben utcára lépjen. Az első sarkon megerőszakolják és akkor ízlésesek voltunk és finomak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

És igen. Bekövetkezett végre a változás, Michelle ismét a szocializáció útjára lépett, járt nála Jeremy, Iza és végül is rájött, nem kell letargiában töltenie mindennapjait csak azért, mert ikre elment. Azóta beszéltek és valójában minden a legnagyobb rendben van. Szőkeségünk két napig mást sem csinált, csak takarított, mielőtt Jeremy átment volna hozzá és azóta is minden ismét a rendes kerékvágásban van. Julien is néha lenéz hozzá, így pedig valamivel elfogadhatóbb az addig közös ház atmoszférája. Ettől függetlenül néha rátör az a bizonyos hiányérzet. Most is valami ilyesmi lehetett, ugyanis rég nem látott ismerősének csúzlizott egy baglyot - nevezetesen Tormay Lénárd elvtársnak -, hogy ugyan röffenjenek már össze egy csöppnyi beszélgetés erejéig.
A stég felé tartva még jobban összehúzza magán kabátját. Elég hülye ötlet volt ez a "találkozzunk szabadtéren, mondjuk a stégen" ötlet. Úúú, ez de jól rímelt! Na mindegy. Szaporább léptekkel közeledik a megbeszélt célponthoz és már messziről kiszúrja a fiút. Jó rég nem találkoztak, ami így utólag kissé kínos is. Mi oka volt egyébként Michelle-nek elhagynia magát? Tulajdonképpen semmi. Mekkora barom volt! A fa megnyikordul súlya alatt, ahogy szinte meg is érkezik és halvány mosolyt küld Léninek.
- Milyen szép, fagyos esténk van - cinikusan fújja ki a levegőt, ami füstként lengi körül őket. Brr. Csak ezért nem szereti a telet. A havat, az ünnepeket, a zsongást, mindent elvisel. De ez a farkasordító hideg nagyon távol áll tőle. Szövetkabátja hiába vastag, sálja hiába takarja valamennyire száját, a jeges fuvallatok csontig hatolnak. - Csüccsenjünk le, mit szólsz? - nem kérdés a kérdés, de ez valószínűleg Lénárdnak is világos. Michelle nem az az érdeklődő típus. Úgyis az lesz, amit akar, miért most lenne másképp? Elsétál a stég végébe és lehuppan a szélére, hogy lábait lelógathassa. A zsebében meglepetés lapul, de mindent a maga idejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tél. Hideg. Fagy. Hogy mennyire nem szereti! Ráadásul minden tiszta hó. Mi a jó a hóban? Egyszerűen érthetetlen. Az amúgy sem pillangókergetős Michelle ilyenkor fokozottan passzív-agresszív üzemmódba vált, így tiltakozva az időjárás ellen, jelzem abszolút sikertelenül. Szép is lenne, ha az ő kedvéért kisütne a nap... Bár nem is rossz ötlet. Kedvére való lenne az égitest efféle megnyilvánulása, mi tagadás, de nem várhatja el mindenkitől, hogy úgy tegyen, ahogy neki tetszik. Ahogy egyre idősebb lesz, úgy látja be ezeket a dolgokat és meglepő módon egyre kevésbé zavarja.
Ma mégis úgy dönt, forduljon fel a hó - megnézzük, én mondom, megnézzük -, ő akkor is elmegy sétálni. Az ötlet maga tökéletes volt. Meleg csizma, meleg pulcsi, meleg kabát, sál-sapka-kesztyű trió, csakhogy fél óra után akár kirakhatták volna a térre tavaszig, mint újonnan faragott jégszobor. Semmi sem segít már, teljesen szétfagyva kezd menekülni valamerre arrébb. Az első és egyben legszimpatikusabb helynek a teaház bizonyul, ahová olyan lendülettel ront be, hogy kis híján az ajtót is magával viszi. Nem is csoda, lévén bent kellemes meleg fogadja, ráadásul teát lehet inni. Mi a tea legfontosabb ismertetője? FORRÓ. Már amennyiben nem jeges. Mintha neki teremtették volna ezt a helyet.
Illedelmesen lepakolja a külső réteget, amit magára szerelt még otthon a hideg ellen, majd a teaházba kísérik, ahogy azt ő korábban kérte. A helyiségbe lépve nagyon kellemes hangulat fogadja. Ha ideges lenne, ami most nem helytálló, biztos akkor is lenyugodna. Odasétál a pulthoz és keresgélésbe kezd, hogy mit igyon. Lehetne jázminos tea is, vagy sima. De igazából egyiket se kívánja. Végül zöld teát kér, két cukorral, mézzel és citrommal. Egy távolabbi sarkot választ magának, ahová leülhet, hiába vannak kevesen. Talán három asztalnál teázhatnak még, de nem számolja meg. Lecsüccsen a finom zöld teája mellé és kezei közé veszi bögréjét, hogy felmelegedhessen. Csodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szőkeségünk fagyott végtagjai lassan olvadnak ki, ujjait ismét kezdi érezni, de még nem az igazi. Jobb is, hogy hamar kéri a teáját, mert különben félő, hogy sosem lenne képes a tapintásra ismét. Elhelyezkedve a kényelmes párnán szorongatja a bögréjét és beszívja a zöld tea illatát. Mennyei. Óvatosan kortyol egyet, az ízek pedig végképp letaglózzák. Egyszerűen zseniális ötlet volt idejönni, ez most már hivatalos. Teste lassan eléri a normál hőfokot, mikor árnyék vetül rá.
Felpillant és kissé hunyorogva azonosítja be a vámpírt, akivel még valamikor összefutott a stégen. Magában azért leszögezi, hogy most nincs etető funkcióban, így ha lehet hanyagolná az étkeztetést, de egy mukkot sem szól. Úgy dönt, miért is ne? Elkélhet egy társaság, amúgy is régen beszéltek.
- Persze - lábait törökülésbe húzza és ismét kortyol egyet teájából. Kíváncsi, miért jött a férfi - egy teaházba? biztos elképzelhetetlen, de talán megeshet, hogy teázni... -, meg hát annyi hely van itt, nem lenne muszáj szóba állnia Michelle-el. Talán konkrét mondandója is lesz hozzá. Persze ez meglepő lenne, hiszen az utóbbi időben olyan kevés dolgot csinált az ex-prefekta, hogy arról szót ejteni is időpocsékolás.
- Mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nyugodtan figyeli, ahogy Adam elhelyezkedik vele szemben. Igazából, így ülve is lehet látni, hogy magas termetű és hosszú lábai vannak a vámpírnak, de ezek csak megfigyelt dolgok. Már korábban is feltűnt neki. Általában nem kedveli a nagyon magas embereket, de csak a magassága miatt utálni valakit... Butaság. Kérdésére várja a választ, még mindig kezei között szorongatva a bögréjét.
- Óóó, hát akkor örülök, hogy bejöttél - mosolyodik el óvatosan. Nem is tudja, mit mondjon. Mármint, azzal tisztában van, hogy nem flört az egész, de akkor is. Olyan jó érzés, ha mondjuk csak azért mennek valahová, mert az ember ott van. Ezek ilyen lányos dolgok és Michelle bármennyire is küzd ez ellen, benne is van egy ilyen rész. Csak mélyen. Nagyon mélyen. Elnyomva.
Mikor Adam lesüti a szemét szőkeségünk rögtön felvonja fél szemöldökét az elhangzó információra pedig egyenesen mindkettő a magasba szalad. Pislogás nélkül mered Adamre, nem nagyon tudja értelmezni a dolgot. Nem mondhatnánk, hogy a rellonos gyengeelméjű, de ez még neki is valahol sántít. Nem dohányzik. Néha szív csak el egy szálat, de végképp nem táncol. Pláne nem az utca közepén. És mi az, hogy Őt látta, de nem Őt? Akkor most valaki hasonlított rá? Vagy valaki felvette az ő alakját? Hajjaj.
- Na várjunk csak. Tehát azt mondod, hogy én táncoltam az utca kellős közepén, füstölgő fejjel. Én. De mégse én. Biztosan engem láttál, nem valakit, aki hasonlít rám? - összeszűkülnek szemei, mert valahol érzi a választ a dologra. Valahol mélyen bizony tudja, hogy mindössze két ember van, aki ezzel visszaélhetett és, amennyiben akart, vissza is élt. Bármelyik is legyen, hamarosan megoldódnak a családalapítási problémái, erről majd Michelle gondoskodik.