36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gryllus Annabell összes hozzászólása (198 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Le
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 9. 14:11 Ugrás a poszthoz

Gryllus Matilda - 2014.04.09. 13:17
Gryllus Annabell - 2014.04.09. 12:35
*ráugrik Léda hátára és a fülébe kiabál* Sziaaaaa! Cheesy


Rám bezzeg sose ugrasz *szipog*
Félek, hogy bajod esne Rolleyes xD

Eris L. Awer-Kowai - 2014.04.09. 13:16
Annabell, összeszedem magam és a másik felem ír a te másik felednek, még itt a munkahelyen. >.<
Okéska *__* *üzeni a másik felem* xD

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 9. 14:59 Ugrás a poszthoz

Léda: _rád_ vigyázok Kiss
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 17. 11:20 Ugrás a poszthoz

Katie Runa Blackwood - 2014.04.17. 09:33
Ololóóó, mit találtam  :3333



Fordítás:

KOS- Elsőként hal meg, mert van olyan bátor, hogy megnézze, mi volt a zaj forrása.
BIKA- Utolsóként hazaér és mindenkit holtan talál.
IKREK- Túljár a gyilkos eszén és csapdát állít neki.
RÁK- Inkább a lépcsőkön futkorászik, mint hogy kirohanjon a főajtón.  (álmodói megjegyzés: LOL XDD)
OROSZLÁN- Próbál visszaütni, de kinyírják.
SZŰZ- Ők az önfeláldozóak...
MÉRLEG- Mindenkinek elmondja, hogy "nyugi", aztán pánikrohamot kap.
SKORPIÓ- Ő fejti meg, ki a gyilkost.
NYILAS- Titokban segíti a gyilkost! (álmodói megj. : még találkozunk  xDD )
BAK- Ő aztán megpattant és solo gyilkolásba fogott.
VÍZÖNTŐ- A túlélő.  ( Cool )
HALAK- Mindenre visítással reagál.

Vízöntő rocks  *o*  ! *álmodó kidülleszti a mellkasát  XD *
Kosok: A kosok lábát e hónapban elharapja egy cápa.

Bikák: Nagy esély van arra, hogy a bikák ebben a hónapban esténként elálmosodjanak. Még valószínűbb, hogy éjszakánként álomba merülnek, és reggelre kialusszák magukat. Ez utóbbira előreláthatólag a „most már felkelek” kifejezést fogják használni.

Ikrek: Az ikreknek leszakad a fülük az ebédlőben.

Rák: A rákok ebben a hónapban, mindig csak estére tudják meg, mi történik velük nappal. Türelmetlenkedésük sem hozhat jobb eredményt.

Oroszlán: Az oroszlán az állatok királya.

Szűz: A szüzek számítsanak arra, hogy a jövőben minden évben augusztus 24. és szeptember 23. között ünneplik majd születésnapjukat. Az ehhez
tartozó kis szertartás általában 7-8 percig tart.

Mérleg: Vigyázat! E hónap 24-én a mérlegek lakáskulcsa beletörik a zárba délután fél ötkor. Vagy ne menjenek haza, vagy hagyják nyitva az ajtót!

Skorpió: A skorpió egy ronda állat.

Nyilas: A nyilasokkal nem foglalkozunk.

Bak: Ez a hónap, ami a bakoknak kedvez a legjobban: kifényesedik a cipőjük, leporolódik a válluk. A hátuk csak azoknak hámlik le, akik a napra mennek.

Vízöntő: A vízöntők készüljenek fel a következőre: akaratuk ellenére beiratkoznak
varrótanfolyamra, és véletlenül jelentkeznek darukezelőnek.

Halak: A halak ebben a hónapban adjanak 20 Ft-ot, de kapjanak levest!

Rinocérosz: A rinocérosz jegyben születtek, ne hallgassanak a jó szóra, akárhová menjenek, ott mindent mondjanak, és ne találjanak ki semmit. Érjenek utol embereket, és ne hagyjanak kétséget.

Pótjóslat!
A rákokra, a szüzekre és a vízöntőkre ráeshet a könyvespolc hirtelen. Ha tehetik, ne olvassanak, könyvtárba se járjanak, és ha tehetik, kerüljék a könyvespolc témájú filmeket is.

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 17. 11:23 Ugrás a poszthoz

Nincs mit, Kejkormoska Rolleyes
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 17. 11:25 Ugrás a poszthoz

Mikor is lesz az Eridon-Levita meccs?  Evil
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 17. 11:32 Ugrás a poszthoz

Remélem rá fogok érni xD és te is^^
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 17. 12:28 Ugrás a poszthoz

Feltételes módban kellett volna írni, és ki kellett volna emelni a lényeget, szóval nem ragasztottál te oda semmit Tongue
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. április 17. 12:28
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 17. 12:58 Ugrás a poszthoz

Akkor gratulálok^^ Smiley
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. április 18. 14:37 Ugrás a poszthoz

Czettner L. Zoé - 2014.04.18. 13:39
Kiva Faraday - 2014.04.18. 11:21
Vaaaaa, vetődj közéjük! Cheesy Nyúzd meg őket kicsit! *szurkol*


Nem szeretik ha nyúzom őket, de már mindegy xD
Zoé elintézte őket  Shocked Shocked Shocked

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. május 29. 15:33 Ugrás a poszthoz


Turnman Kati

A mai nap végre újat fog hozni. Sajnos sem időm, sem lehetőségem nem volt élesben gyakorolni a melodimágiát, hamarosan pedig talán több emberrel is fogom. Lédával való megismerkedésünk nagyon sokat lendített előre a hangulatomon, a szöszi rellonos felszabadított valami alól, ami meggátolta, hogy türelmesebb legyek, meg élvezzem az iskolát. Ja, igen, ez is eljött. Bár lehet, hogy a kviddics-MM-Léda szentháromság vezetett idáig, de végül is teljesen mindegy. Viszont azt nem szeretném, ha túlságosan is rám szállnának mindenféle hülye ötlettel, vagy pletykáljanak rólam. Valahogyan azt sosem bírtam, ráadásul Tildával is találkoznom kéne, mert mostanában túlságosan elkerüljük egymást, aminek semmi értelme. Néha visszasírom a napokat, amikor táncolhattam az idegein büntetlenül, most meg alig látom. Majd változtatok ezen is valamit. Most a kis tavacska felé tartok, ahol Turnman Katival találkozom majd, egy kis gyakorlás erejéig. Azon kívül, hogy MM-es semmit sem tudok róla, ja, de mégis, azt, hogy Mestertanonc az egyszarvúsoknál. Írtam neki levelet, hogy mi lenne ha segítene nekem – nagyon sok mindenkinek írtam, sikertelenül – gyakorolni, ő pedig válaszolt meglepetésemre. Közben meg is érkezem a kis tavacskához, egy földig érő sötétebb egyberuhába. Senki sincs a környéken, úgyhogy leülök a padra, amíg meg nem érkezik Kati és elkezdem olvasni az Edictumot. Igaz, lassan megjelenik az új, de nem szoktam olvasgatni, általában csak átfutom a pletykarovatot. Viszont a múltkoriban benne volt Kati, akit várok, kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakult a dolog közötte és Palarn között, aki „meglepetésre” megint úgy tűnik, hogy lányt cserélt. A lapok szinte maguktól nyílnak ki a pletykarovatnál, én pedig elkapom a kezemet, mert valami ragacsos izé kicsap belőle, majd elpattog az erdő felé.
- Szórakozzatok tudjátok kivel – morgolódom, majd olvasni kezdem a cikket. Gyorsan odaérek Katihoz, hiszen az első rész nekik van szentelve. Fogadhatnék is Palarnra ezentúl, hiszen úgy tűnik, hogy a kviddicsboltosunkat faképnél hagyta, az új lány kedvéért. Ezt én nem tudom megérteni, de hát pasiból van a gyerek, kár erőltetni a megértését. De legalább Katitól kérdezhetek majd, ha nagyon uncsi lesz az együtt töltött időnk. Miközben haladok tovább nem is figyelem, hogy jön-e valaki, egészen belemélyedek a többi cikkbe is. Remek ez a mostani szám!
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. május 29. 15:33
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. május 30. 09:49 Ugrás a poszthoz

Kati

Az Edictum most magával ragadott, mindegyik cikke tetszett, nem tudom, hogy miért. Talán az izgalom az, ami falja velem a sorokat. Nagyon szeretném elsajátítani a melodimágiát olyan szintre, hogy büszke lehessek magamra, sőt az sem lenne baj, ha Kahlil is az lenne. Már csak azért, mert ő a házvezetőm és még sosem bizonyítottam neki, általában kivonom magam az eridonos feladatokból, mégis kedvelem őt. Furcsa is lenne, ha bármikor is elmenne, nem tetszene a dolog, nem hiszem, hogy bárki mást meg tudnék szokni az Eridon élén. Szinte már eggyé vált az Eridonnal, nélküle szegényebb lenne ház, még akkor is, ha ez általában nem érdekel.
„Ez egy szenny”
Felkapom a fejem, a hajamat pedig a szemem elé fújja a feltámadt széllöket, így még nem látom, hogy ki szólt hozzám. Lány hang, próbálom melodimágikus szemmel nézni. Félresöpröm megzabolázatlan tincseimet, és Kati szemeibe nézek. Csak ő lehet, azért ennyire nem vagyok agyalágyult, láttam a tavalyi tablón is.
- Helló! – nézem, ahogy lazán leül mellém, mintha rég nem látott barátnők lennénk. Bárcsak Léda is ilyen fesztelen lenne, azt igazán tudnám értékelni. Mondjuk mellette én sem ilyen vagyok, és olyan jó lenne. De ha már Kati így kezdi, akkor talán lesz közös nevező.
- Eléggé kezdő szinten, sajnos nem tudtam még eleget gyakorolni. Egy-két dolog már megy, de szeretnék tovább fejlődni. Te voltál az egyetlen, aki elvállata a segítséget a gyakornokok közül, úgyhogy előre is köszi – a beszédem a szokásos, nem túl kedves, de nem is lekicsinylő, inkább mondjuk úgy, hogy tényszerű. Nem ismerem őt, nem fogok egyből lebratyizni vele.
- Arra gondoltam, hogy az Umbrát segíthetnél gyakorolni, a fluctifragus már egész jól megy – na, igen, de majd meg őrültem, mire sikerült olyan szintre elérnem vele, hogy az már nekem is megfeleljen. Nagyjából bevackoltam magam a könyvtár egy nagyon zárt területére – igen kiköveteltem Tildánál, na és? – és napokig szenvedtem vele, vagy hetekig nem tudom, de a tanulmányaimat félredobva belevetettem magam az MM rejtelmeibe. Mondjuk Tilda annyira nem örült, hogy néha szájharmonikáztam is, de nem nagyon zavart.
- A fenébe, azt zárt térbe kell, igaz? Akkor menjünk – fel is pattanok és kérdően nézek rá, már-már parancsolóan. Pedig biztosan idősebb nálam, de nem vagyok az a türelmes típus, pedig kellene a melodimágiához. Igaz, fejlődtem ebben is, de na.
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. május 30. 22:42 Ugrás a poszthoz

Túszosdi

A Katival való gyakorlásom tegnap nagyon jó volt. Látom, hogy még rengeteg munka vár rám, de nagyon élvezetes az egész dolog. Az ágyamon fekve gondolkodom a varázslatokról, aztán lassan becsukom a szemeim. Előveszem a légző gyakorlatot, és átadom magam a belső hangnak. Majd elindítom az Echozást. Szépen lassan kirajzolódik a szoba, ami körülvesz, a tárgyak, ha nem is színesben, de megjelennek körülöttem, és ami nagyon furcsa, hogy 360 fokos szögben. Nagyon különleges dolog mindent látni egyszerre, ráadásul szokatlan, így emiatt sok gyakorlatot igényel. Nehéz azt „látni”, hogy mindennek te vagy a közepe, kicsit összefolynak, vagy összekuszálódnak az irányok, nem beszélve a tárgyakról, amelyeknek más-más szerkezete van. Viszont egy kisebb alak lép be a szobába, és abban biztos vagyok, hogy élőlény, mert nem látom őt, csak egy körvonalat, ami felém közelít. Felpattannak a szemeim, és meglátom a manót, aki a kezében egy levelet szorongat. Felemelt szemöldökkel és szkeptikus nézéssel várom, hogy mit akar, és csak azért is felállok, hogy magasabb legyek nála. Végre van valaki, akit leelőzök a méreteimmel!
- Ezt a kisasszonynak hoztam – vigyorog a manó, mint a tejbetök, én pedig kikapom a kezéből a levelet.
- Ügyes vagy, helló – fordulok el a manótól, majd leülök az ágyamra és felnyitom a levelet. Nem vagyok oda a manókért, de elviselem őket, mert mindent megcsinálnak.  ~ Ugyan, mit akarhat a törpe tőlem? Különedzést? Azt várhatja! ~ morcoskodom egy kicsit, mert szerintem én vagyok az egyetlen, aki nincs oda az ugribugri vörös villámért. A manó közben elpályázik, a levelet megpillantva még feljebb húzom a szemöldököm, lassan kiszakad a helyéről.

LEVÉL

A szemeim elkerekednek, ahogy a sorokat olvasom, majd hangos nevetésbe török ki. Még a hasamat is fogom, annyira kikészítenek a sorok, már majdnem fulladozom. Kell pár másodperc, mire nagyjából lenyugszom, és a szemeimből a könnyeket kitörlöm.
- Hát-ez-nem-nor-mális! – nevetem el magam újra, és ráfekszem az ágyra. Még a párnámat is fejemre teszem, hogy ne hallják, ahogy röhögök, mondjuk, furcsán nézhet ki, hogy lelóg egy fej nélküli ember az ágyamról és közben remeg. Nehezen szedem össze magam, újból kitörlöm a szememből a könnyeket, majd elindulok vidáman a padlás felé. Igen, szólni kéne Keithnek, hogy a barátnője meghibbant, és miket csinál. Igaz a levél nem nekem szól, és az én bátyámat nemigen lehetne túszul ejteni, meg a neve sem stimmel, Lucát viszont csak egyet ismerek, a Navine terelőjét. ~ Hú, ebből jó móka lesz! ~ Hitetlen kedve rázom fejem, és vigyorogva megyek a szertár felé. Meggondoltam magam, sokkal jobb lesz, ha Keith még nem jön, szólhatok neki később is. Ki tudja, lehet, hogy besegítek a vörösnek, mégiscsak csapattárs. Végül megérkezek, és Luca feje jelenik meg a gondolataim között. ~ Hogy is köszönt a múltkor? Halványan érdes a hangja, és van benne az a fura rezonancia. Hmm, nézzük csak. ~ A melodimágia segítségével megpróbálom lemásolni Luca hangját [Imito]. Elvileg ez egész jól megy, de nem vagyok teljesen elégedett az eredménnyel. Hasonlít valamennyire, de nem tökéletes.
- Leonie, azonnal engedd el a bátyámat! Prefektus vagyok, és ha bármi baja lesz a bátyámnak, neked véged! De lehet, hogy így is, te féltékeny kis… - itt abbahagyom a kiabálást, mert nem fogom megalázni a csapattársam, de szerintem ez is elég lesz.
- Keith olyan cuki, hogy tud magára vigyázni – teszem még hozzá, ezt már nem kiabálva, de erősen hisztérikus adalékkal nyomom az ajtónak. Közben majd megpukkadok a nevetéstől, mert nem tudom elképzelni, hogy Leonie bárkit bántana, egyszerűen lehetetlennek tartom. Viszont mókának igen jóféle lesz ez az egész.
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. június 2. 15:00 Ugrás a poszthoz

Túszosdi

A sírás kerülget, de jó értelemben. Sőt, a legjobb értelemben. Végre egy kicsit visszaadhatok Lencsikének abból, amit velem művel „szeretetből”. Jó, ez most szimpla bunkóság, de sajnálom, élvezem. Ami viszont ledöbbent, hogy valóban túszul ejtette a srácot, mert máris kiabál neki. De akkor sem lesz képes bántani, hiszen nem egy pár Keith-tel Leonie, legalábbis… nem, tutira nem, mert az nagyon meglátszana hiperkirálynőn. Bár tény, hogy ragaszkodó, de nem láttam még őket annyira ellenni, hmm, de lehet, hogy tévedek. Ki tudja, hogy náluk mi a normális, vagy a járás, mert Keith sem százas szerintem, bár ki az? Mindegy.
- Tényleg? Mit fog szólni Keith, ha megtudja, hogy mit művelsz ártatlan emberekkel? – kiabálok vissza, túlságosan is belelovallva magam a szerepbe. Furcsa, hogy tényleg kicsit dühös is lettem rá, mert mit parádézik odabent, mint egy hisztérika. Hallom a hangjában, hogy teljesen kész van, lehet, hogy vigyáznom kellene, hogy miket mondok. Ez jó is lenne, ha nem élvezném az egészet, de ez van. Legalább a melodimágiát is gyakorolom. Közben Leonie igazolja magát Benjinél, ami még jobban meglep, mert nyilvánvaló, hogy itt vagyok. lehet, hogy szólnom kéne Keithnek?
- Ha Keith is szeret téged, nem kellene féltékenykedned, nem gondolod? Nem is érdemel akkor meg, ha… - a megcsal szót már nem merem kimondani, mert félek, hogy elszakadna a cérna a kis vörösnél, amit viszont nem tudom, hogy meg szeretném-e tudni, hogy mi van olyankor. Normálisan sem egész az én mértékemben, meghagyom másnak ennek a kipróbálását. De ekkor valami elszakadhat Leonieban, ami megrémiszt.
- Merlin segíts! – nyögöm magam elé, és az államat próbálom összekaparni a földről, miközben hátrébb lépek az ajtótól.
- Ez meghibbant, teljesen – folytatom a halk véleménynyilvánítást magam elé, nem hiszem, hogy bármit is hallana belőle a lány. Viszont ez pont elég, hogy kétségbeessek, mert gőzöm sincs, hogy mit fog tenni. Milyen eszetlen most, tényleg csinál valami baromságot, és azt én sem akarom. Ha tudom, hogy ez van, nem szórakozom vele. A fenébe, még a végén bűntudatom lesz!
Meglátok egy eridonos gólyát, nincs más választásom. A kis szőke fiú, könyveket szorítva a mellkasához sétál az Eridon torony felé, az én irányomba. Gyorsan elé sietek, és fél-Luca hangomon leszólítom.
- Szia! Segíts nekem, jó?! Fel kell menned a padlástérbe, ott lesz Keith. Szólj neki, hogy azonnal jöjjön a szertárakhoz, Leonie-s ügy. Jövök neked egyel cserébe, oké? De ha nem teszed meg, neked annyi! Siess! Ja, ha nincs a padlástérben, kérdezősködj, merre lehet, életbevágó az ügy. Nem baj, ha szaladsz! – villantom meg a szemeimet, mire a fiúcska egy rövid „oooké” eldadogása után elrohan a megbeszélt irányba. Addig viszont le kéne hűtenem a vörös törpénket, mielőtt kárt tesz Benjiben, vagy akár önmagában.
- Helló, ott vagy még? Kérlek, ne bántsd őt! Súlyos beteg, lehet, hogy fertőző… Tényleg – próbálok a szívére hatni, mert az legalább nagy van neki. Magamban pedig a varázslatokat kezdem számba venni, hogy mivel tudnék bejutni, ha Keith nem ér ide. De az biztos, hogy ha bejutok Leoniehoz lesz egy-két szavam. Vajon mit tehetett a sráccal? Inkább bele sem merek gondolni, a törpicsek hangja nagyon ijesztő!
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. június 6. 19:31 Ugrás a poszthoz

Túszizé Rolleyes

Köpni-nyelni nem tudok, mert most már biztos vagyok benne, hogy Leonie Rohr hivatalosan is megzakkant. Tízből nyolc orvos is ezt mondaná rá, plusz én. Jobb, ha inkább nem válaszolgatok neki, különben tényleg kifordul a haja a helyéről és nyakkendőt köt belőle a törpicsek. Ami jobban zavar, hogy kezd bűntudatom lenni, hogy felhergeltem őt, pedig csak mókázni akartam egy kicsit. Nagyon nem jött össze, ilyennek nem láttam még a kis energiabombát, pedig bárki elhiheti, hogy sok mindennek láttam már, de ennyire begolyózottnak nem.
Aztán csak azt hallom már, hogy lecseréli Keith-et erre a srácra. Mi van? Ez abszurd, mert tökéletesen tudatában vagyok annak, hogy Leonie és Keith szerelmesek egymásba. Már csak nekik kellene rájönniük arról is, hogy hogyan néznek rájuk az emberek, amikor együtt… hogy is szokták mondani? Mókázak.
Közben mákom van, jön egy eridonos gólya, akit elszalajtok Keithért. Most hirtelen nem is tudnék úgysem semmit mondani, hátha a fiú jelenléte lehiggasztja. De az is lehet, hogy ezzel tesz egy lapáttal a tűzre, ezt sosem lehet tudni, de nincs jobb ötletem. Végül megérkezik Keith, aki nagyon kedvesen köszönt, és összevissza hadovál valami Zénóról.
- Helló! Jó, hogy jöttél – hoppsz, még mindig Luca hangom van, de ez van, most már mindegy. Fintorgok egyet, amikor Tildát emlegeti, közben pedig feldolgozom, hogy Zénó a kis elsős, akit érte küldtem. Megpróbál bemenni, de Leonie nem nyitotta ki az ajtót azóta sem.
- Bent van a barátnőd és túszul ejtette Luca tesóját… hmm… miattad?! – vonom meg a vállam, miközben Leonie belekezd az újabb tébolyult mondandójába. Közben csettintek egyet és eleresztem az ál-Luca hangot, és immár a sajátomon szólalok meg. Egész jó kis gyakorlás volt a magam részéről, az más kérdés, hogy én is tettem egy lapáttal a tűzre. Leonie reakcióját látva ez már két lapát, az amúgy is nyolc méteres lángokra dobálva.
- Bocs, de be kell mennünk! – nézek Keithre majd kirobbantom a zárat a helyéről.
- Bombarda! – kiáltom, és remélem, hogy Leonie nem volt a közelben, mert a varázslat túl jó lett és félig berobbant az ajtó, a másik fele szanaszét repült.
- A fenébe – döbbenek le, és földbe gyökerezett lábbal állok a porfelhőben úszó bejárat előtt, immár nagyon idegesen.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. június 6. 19:49
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 3. 23:27 Ugrás a poszthoz

Túsz(?), nem inkább csak dráma Rolleyes

Amikor elkezdtem a mai napot, nem gondolta, hogy káoszba torkollik. Csak kapkodom a fejem, ide-oda, élvezem, ahogy egy kicsit visszaadhatok Leoninenak az állandó zaklatásáért, amit ő persze „nagylelkű segítség”-ként tart számon, amihez jópofát kéne vágnom. De megjön Keith, talán ő lehűti a 200%-on pörgő vöröst. Nem számítok rá, hogy féltékenységi jelentbe torkollik ajtón keresztül ez az egész, nevetnék is, ha nem látnám Keith arcát, amit kifacsartak citromnak, majd naranccsal rakták tele implantátumként. Végül elegem lesz és berobbantom az ajtót, ami ugyan elsőre jó ötletnek tűnt, de most már nem vagyok olyan biztos benne. Por, meg minden, Keith be, én meg utána. Inkább Bent és magamat féltem, mint őket, nem tudom, hogy ilyen hányszor lehet köztük, de meg vagyok bizonyosodva, hogy ezek szerelmesek, csak nem veszik észre. Mondjuk, annyira nem érdekel, csak a székláb ami elsuhan mellettünk szerencsére, a kis vörösnek ez menti meg popsiját, ha el nem ájultam volna az ütéstől. Végül rájön, hogy én nem Luca vagyok, bár el is mehetett azóta, én meg jöhettem menteni. Nem, ezt talán még ő sem hinné el rólam.
- Küldtél nekem levelet Luca helyett, úgy gondoltam, hogy egy kicsit megtréfállak, arra nem számítottam, hogy hisztirohamot kapsz, és kinyírsz valakit. Ezért vagyok én itt helyette – vonom meg a vállam, miközben Keith és Leonie érzelmi és fizikai csatáját nézem karba tett kézzel. Ez nem sokáig van így, ugyanis látom, hogy felgyulladt valamitől az egyik festmény, a lakói máris menekülőre fogják.
Viszont úgy tűnik Leonie ma nincs formában és tovább hergeli magát, Keith hiába próbál vele kedves lenni, a vörös hajzuhatag tulajdonosa Bent „választja”. Nem hiszem, hogy örül neki, még így ájultan sem, és újabb sértések jönnek mindkettőnknek, ráadásul megspékelve egy kis üldözési mániával. Miközben Keith majdnem rám borít egy szekrényt, a félreugrás után rögtön válaszolok az koholt vádakra.
- Hülye vagy? Nem érdekel a srác. Már bocs, Keith – kérek elnézést Keithre nézve, de tényleg nem esetem. Ezen a téren egészen más dolgaim vannak mostanában, és Leonie „pajtása” messze van ezektől. Viszont kis vörösünknél minden bizonnyal CRC error van, mert átkozódni kezd, ráadásul telibe kapja vele a festőművészt, az átérző bűbájjal.
- Jaj, ne – nyögöm magam elé, és nem véletlenül, kezd a helyzet iszonyatos káoszba és életveszélybe torkollni. Keithnek nem tett jó Leonie érzelmeinek átvétele – mondjuk, egy nyugodt ember szerintem belehalna a túlpörgésbe -, és ügyesen lezárja a kijáratot. ~ Fantasztikus, itt fogunk megégni, ha meg nem fulladunk előbb! Szuper! ~ Röhögnék, ha tényleg mókás lenne a helyzet, de már kínomban sincs kedvem, ki kell találnom valamit. Na, most mi legyen? Ráadásul Keith valamit motyog, és a tüzek megerősödnek, te jó ég! Kezdek félni tőlük, sőt félek, mert meg fognak ölni, ha ez így megy tovább! ~ Gyorsan Annabell, gondolkodj! ~ Először is le kell hűtenem a kedélyeket, majd a tüzeket. De ahhoz először is…
- Petrificus totalus! – küldök kettőt Leoniera, majd Keith is kap. A füsttől nem látom, hogy a vörösünk eldőlt-e, de Keith valahogy kivédte az elsőt, a második mellé ment, a harmadik viszont talált. ~ Marha jól elpárbajozom itt, végül is van időm. ~ Bosszankodom és a szívem egyre hevesebben ver, miközben a füst meg csak nő, és kezd meleg lenni.
- Glacius!  - meg kell fagyasztanom a környéket. Ez pár percig el fog tartani, remélem, hogy kibírjuk, különben annyi. ~ Szia Tilda, nem is voltál olyan rossz testvér! ~ Ha Leoniet nem találtam el, remélem, segít, de azért résen vagyok és fagyasztok, egész kis utat a bejáratig, legalábbis nagyon remélem, hogy jól látok…
- Kifelé, aki tud – mondom idegesen, parancsolóan és összeszorult torokkal, mert tudom, hogy ezért nagyon durván meg fognak büntetni minket… Ha túléljük. A szekrény viszont még ott van a kijárati ajtónál, meg kell szüntetnem valahogy. Nem jó ötlet az újbóli robbantás, inkább…
- Reducto! – a szekrény összemegy a varázslat miatt jó picire, most már elmehetünk mellette. Sajnos a füst és a meleg nem nagyon akar megszűnni, így muszáj vagyok előbb megmenteni a pernahajdereket, pedig szívesen kibotorkálnék fulladozva, csak magamat mentve. Előbb Keithet - mivel ha Leonie magánál van, úgyis őt mentené, és akkor kijön -, aztán a srácot, végül a vöröst, ha szükséges. Szerintem ha túl is élem, a füstmérgezés ragyogó halál lesz.
- Szóljatok valakinek, mielőtt leég a kastély – Kiáltok a kis tömegre mikor kiérünk, ha ezt a köhögős nyöszörgést lehet annak mondani. A ruhám szét van szakadva, füstöl, ahogy a többieké is, szerencsénk van, hogy nem gyulladtunk meg. Hangosan tüsszögök tovább, a füst ugyanis elkezd kifelé dőlni, muszáj vagyok a szertár ajtajából arrébb vonszolni mindenkit, akit tudok. ~ Jaj, Csoki bácsi, most az egyszer de jó lenne, ha itt lennél! ~ Fohászkodom a gyenguszért és mogorva indiánért. Az biztos, hogy ezután el fogok beszélgetni a vörössel, bár gondolom veszett fejsze nyele. Nem gondoltam volna, hogy képes vagyok erre, biztos csak az életem miatt volt ez. Nem volt jó húzás Lucát játszani… Most viszont nagyon jól jönne egy kis oxigén!
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 5. 16:51 Ugrás a poszthoz

Érzelmiszer-tár

Mint egy akcióhős, úgy próbálok rendet tenni, a kialakult káoszban. Azoknak persze minden sikerül, és két perc múlva már semmi bajuk. Na, én nem vagyok ilyen, sőt béna is, mert Leoniet nem tudom ártalmatlanítani, ha ez lehetséges egyáltalán.
- Oké, segíts te! – vakkantom mérgesen és idegesen, mert nem tudok kedves lenni ebben a helyzetben. A lényeg, hogy végül bejön, amit gondoltam, kimenti ő Keithet, én pedig foglalkozhatok Bennel.  Annyira nem fog örülni nekem, mert a kezénél fogva rángatom és húzom keresztül mindenféle dolgon. A lényeg, hogy kiérünk, és életben vagyunk. Leonie már akcióban, próbálja feléleszteni a barátját, aki nem kap levegőt.
- Dehogy öltem meg, te ütődött – nézek rá, hát, hogyan is gondolhat ilyet, de az őrület a szeméből nem akar kihunyni. Innen biztos eltalálnám őt is, de jaj…
- A fenébe! – erre nagyon is nem gondoltam, Leonienek igaza volt majdnem, harmadik Stimula-ra viszont Ben is elkezd fulladozni, mikor rájövök, hogy eddig nem tudta kitisztítani a tüdejét. Csokibától is jön egy kis okoskodás majd ezért, de nem készülök gyógyítónak, örüljenek, hogy élve maradtunk. Amit viszont nem tudok nem észrevenni, az az, hogy a kis törpénk megcsókolja lovagját, ad egy puszit az ajkaira. Nála ez szerintem felér, egy több perces csókkal, annyira ártatlannak tűnik, és kissé szürreálisnak nekem. Másoknak nem, akik hangos üdvrivalgásba kezdenek, ahelyett, hogy oltanák a tüzet… Végül Csipkejózsika nem  ébred fel, de Leonie valahol megtalálja a Finite Incantatumot is, több más varázslat mellett és Keith is megússza. Nem is tudom, hogy minek örüljek jobban, hogy megúsztuk, vagy azért, mert most már a pajtikból kicsit több lett. Még én is vigyorgok, ahogy nézem őket, Keith nem sokáig hagyja magát elvarázsolva lenni, máris az ő köre van, én meg kénytelen vagyok elkapni a fejemet, még bele is vörösödök az érzelmi bomba kifakadásában. Viszont nagyon is kétségbe vagyok esve, nem tudom, hogy mi lesz, Bent mindenképpen el kell vinnem a gyenguszra. Már előre félek, hogy mi lesz atyánknál, főleg azért, mert melodimágiát is használtam. Ekkor egy kérdés jön felém, ami szíven üt, és nem is nagyon tudom hova tenni. Reflexből nemet mondanék, de most, két köhögés közben van időm gondolkodni.
- Úgy érted, hogy miután Kahlil bá’ feltett minket a nagy órára példát statuálni emiatt. Te figyelj, én nem akarok zavarni, de ha ragaszkodtok hozzá… - vállat vonok, úgyis mindegy. Ott legalább biztos nem fognak galibát okozni, maximum gyertyatartó leszek. Lesz egy nyugodt órám, és talán leszállnak rólam, mert gondolom ezek után már csak egymással fognak törődni, és milyen jó lesz mindenkinek. Hmm, kezdek irigy lenni…
- Akkor segítsetek, de másnak is szabad ám! – nézek körül, hátha lesz egy-két jótét lélek, aki segít nekünk a drága Bent elvonszolni a törzsfőnökünkhöz.
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 22:43 Ugrás a poszthoz

Keith Coltrane - 2014.07.28. 22:36
Azon vesztünk össze, hogy Isidor egy csúnya stréber levitás, míg Keith egy jó kedélyű, mókás eridonos.  Angel Angel Angel
Persze, tudom ám, egy pillanatig nem vettelek komolyan.  Cheesy
Mókás kis gyújtogató Rolleyes Majd belehaltam a röhögésbe Rolleyes Cheesy

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 22:53 Ugrás a poszthoz

Drágám? Leonie sikítani fog... Cheesy
Dehogy volt tűz, a robbanás meg véletlen volt és a ti hibátok persze :3
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:26 Ugrás a poszthoz

Tildu és Alexizzant

Először is le kell szögeznem valamit. Alexis Lyall nem normális. Nem úgy, mint Leonie, mert a vöröske, mondjuk aranyosan-idegesítően nem normális. Alexis viszont veszélyesen nem normális. Mondjuk a megismerkedésünk hasonlóan kezdődött, mint a terelőlánnyal, ő is az ágyamban akart valamit csinálni. Meg fogom nézni, hogy van-e ott méz, hogy rájönnek a hangyák, vagy mit tudom én, de néha már félek lefeküdni, hogy ki botlik belém éjjel. Azért, hogy tudja, hogy hol a helye, kapott két sallert, meg egy fejmosást, erre mit csinált? Majdnem lesmárolt a marhája, ráadásul akkor még lánynak nézett ki. Na, mindegy, ő biztosan másképp emlékszik, nekem viszont határozottan eszemben van még pár rúgás és hiszti részemről. Valamiért mégis kibékültünk valamikor – na, ennyire tudom az egészet -, és éppen kapóra jön, hogy Tildát kicsit…. hát, hogy is mondjam szépen… megszívassuk. Alexis persze benne volt egyből, nem is vártam mást tőle, de az ötlet kissé bizarr.  Főleg azért, mert ha Léda véletlenül megtudja, tutira kinyirbál minket ollóval, a következő Edictum címlapról, aztán pedig elássa a holttesteinket. Két eridonossal több, vagy kevesebb kit érdekelne? De ezen ráérek még aggódni, hogy lássa Tildu kivel van dolga, felvettem az egyik ruhát a száz közül, amit nekem vett valamimre. Mivel ezeket nem szoktam használni, gőzöm sincs, hogy milyen alkalomra vette, de ez az egyberészes szoknyaruha, vagy mi, még egész jól is állt nekem. Hagytam, hogy a szobatársam kisminkeljen – persze nem túlságosan, nem vagyok bohóc -, majd találkoztam ezzel az idiótával. Először is, nagyjából két percig röhögtem rajta, hogy hogyan néz ki, ezért a sminkemet ő igazította vissza, mivel a sírásom elmosta. Nem tudom milyen lett, de nem is érdekel igazán. Megkaptam a gyűrűt, még le is térdelt a marhája, és persze igent mondtam neki. Szóval kézen fogva mentünk elújságolni a hírt Tildának, Alexis „okosan” be is köszönt nekik. Viszont, hogy megmutassam milyen jó menyasszony vagyok, közbe kellett vágnom.
- Jaj drágám, pszt már, halkabban. Ez egy könyvtár, ahol a sok nyominak tanulnia kell, és mi a tesómhoz jöttünk. Helló Tilduuuuuu! – integetek már messziről, majd lóbálva az összefogott kezünket odalépkedünk a tesómhoz.
- Na, mit szólsz, szép? - mutatom a gyűrűt, majd Alexisre is ránézek, és egy arcpuszit nyomok a közelebbi pofijára, közben pedig szerelmesen vigyorgok.
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. július 28. 23:27
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:30 Ugrás a poszthoz

Jól megölelgeti Keefet, még rá is kacsint*
Na, de Lencsi, ne rágcsálj... nem vagyok finom Rolleyes
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:33 Ugrás a poszthoz

jaj, te is itt vagy? Rolleyes
Úgy vártalak, be is zártalak Tongue Cheesy
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:39 Ugrás a poszthoz

A-lexebb: Hova máshova? Rolleyes Cheesy

Keeflikének túl jó dolga van Cheesy

Rózi: vigyázz, meg ne ránduljon a háta, utálnám egész éjjel masszírozni... nem is tenném

Mindjárt bemutatok én neked valamit, férjecském Rolleyes
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. július 28. 23:45 Ugrás a poszthoz

Keith BSZ!

Ellökdösi magát mindenkitől Rolleyes
Kettőt, te cudar! De mind a kettő papírból van és egyedül fogsz benne lakni... *elduzzog aludni*

Jó éjt népek<3
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. augusztus 13. 12:14 Ugrás a poszthoz

nesztek Smiley

Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. szeptember 5. 11:27 Ugrás a poszthoz

Tildu és Alexizzant

Már nagyon vártam, hogy mi lesz a könyvtárban. Belülről majd szétvetett a nevetés, ahogy kézen fogva jártam a folyosókon Alexissel. Tényleg nagyon őrült a srác, ráadásul minden nem normális dolgokra kapható. Ha azt mondtam, volna, hogy menjünk és nyaljunk el egy fagyit, biztos azt mondta volna, hogy a tó közepén egy fűszoknyában, miközben esik a hó, mert úgy menő. Szóval nagyon nem egyszerű eset, de sokszor vicces és nekem most erre volt szükségem. Furcsán éreztem magam, néha még bele is pirultam, ahogy ránk néztek a többiek, csodálattal, vagy épp utálkozással. nekem semmi bajom ennek a lököttnek a kinézetével, mert legalább ha el akarna futni, elég egy mágnes és máris itt marad.
- Nézd meg a szótárban, te bolond – vigyorgok a „jegyesemre”, Tildának pedig már látom a fején, hogy le akarna minket inteni, amiért hangoskodtunk a szentélyében. Sosem értettem, hogy mit élvez ebben, a sok poros, meg sárga könyv között élni. mivel igazán jó húg vagyok, sosem vetettem a szemére ezt tizenötmilliónál többször, de még mindig kevesebbszer, mint azt, hogy hagyjon már békén.
- Leckéket vettél Leonietől, hogy ilyen hülyeségeket mondasz, te kis cucu – az arcát a kezembe veszem Alexisnek és finoman megrázom jobbra balra. Remélem észhez tér, hiszen be kell jelenteni Tildusnak, hogy mi bizony nemsokára összeházasodunk. Illetve sosemkor, de egyelőre ezt még nem kívánom felfedni előtte.
- Hát Alexis mindig is a szívem csücske volt, és ha már végül is jól megvagyunk egymással, akkor majd összeházasodunk. Tök cukik a tetkói, meg a piercingjei, nem mondhattam nemet. De most nem? Boldog vagyok végre Tilduuuuu – elengedem Xis kezét és ráugrok a nővéremre, jól átölelem, megszorongatom. Néhány másodperc múlva elengedem őt, majd visszalépek Alexis háta mögé, és átkarolom őt. Onnan kukucskálok ki, Tilda közben Alexisre kíváncsi, a fiúcska pedig hozzá mérten be is mutatkozik. A végére viszont felhúzom a szemöldököm, mert azért ne lépjünk már át bizonyos határokat. Még hogy gyerek, hát normális e vagy?
- A nevünket majd még megtárgyaljuk, nyuszifülzsiradékom – búgom és a vállára teszem a fejem, bár ehhez pipiskednem kell egy picit.
- Gyerekek meg majd később, legalább egy évet még várjunk, nem? – „finoman” azért bokán rúgom, hogy lássa, tényleg szeretem, De az arcomon lila köd borította rózsaszín álomvilág ütközik ki, csak, hogy tovább folytassuk a kis játékunkat.
- Tilduuu, ugye leszel a tanúm? Doriánra sosem lehet számítani – mondom kicsit keserűen, nagyon régen láttam a bátyámat. Tény, hogy mindig ír levelet, meg még ajándékokat is küld, de nagyon hiányzik, és az ő hiányát Tilda nehezen pótolja, de főleg nem. Ő más, Tilda is más, azért remélem nem nagyon fog megsértődni majd, ha kiderül az egész móka. De addig élvezzük ki!
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. szeptember 10. 15:34 Ugrás a poszthoz

Sorminta *-* Cheesy



Jaj, Angel bezavart ><
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. szeptember 10. 15:35
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. szeptember 28. 23:07 Ugrás a poszthoz

Tilda és Warren

Két hét, három hét?! Nem is tudom mennyire tűnt el Tilda, ami eleinte fel sem tűnt, hiszen olyan sokszor nem látogatom meg, mint ahogy azt egy jó testvértől elvárná az ember. Meg aztán vizsgaidőszak is volt, meg ott volt az az ügy Alexissel. Nem beszélve Lédáról, hát ilyenkor ki a fene akarna pont a könyvtáros nénihez benézni? Nem én, az biztos. Viszont felkeresett Warren bá’, hogy megvan Tilda, csak éppen kórházban van. Hát nagyszerű, és ezt miért csak most tudom meg? Sajnos a morgós medvéből több információt nem tudtam kihúzni, mert nem az a fecsegős típus, meg egyébként is egy órán belül indultunk, mint az kiderült. Gyorsan írtam egy baglyot Lédának, hogy a mai találka sajnos ugrott, és már Budapesten is voltunk. Durcásan vonultam végig a folyosókon, Warren bá’ mindent elintézett, én meg csak arra tudtam gondolni, hogy mi az, hogy Tilda csak úgy eltűnik, és nem szól nekem. Jó, lehet, hogy ráesett egy tehén, de azért értesíthettek volna, vagy valami. Végül megérkezünk a szobájához, én pedig feltépem szinte az ajtót, és odarohanok hozzá.
- Miért nem szóltál? Hol voltál? Mi az, hogy eltűnsz? Mi a fene… - a haragomat megakasztotta a gombóc, ami hirtelen a torkomra nőtt és fullasztani kezdett. Tildán mindenhol kötések, meg zúzódások voltak, és ha itt van, biztosan nem egyszerű meggyógyítani őt. De akkor is… a félelem mar a szívembe, mi a történhetett vele?
Odahúzok mellé egy kisszéket és leülök a fejéhez. Csak bámulom, és könnyek gyűlnek a szemembe. Mi van, ha meghal és meg sem tudja, hogy…
- Alexissel csak vicceltünk, nem vagyunk eljegyezve – mondom bűnbánóan, kitörölve a szememből a kitörni készülő könnycseppeket.
- Mi történt? Itt van Warren is – pillantok az ajtó felé, de azóta a férfi már rég itt lehet benn, egyáltalán nem figyeltem arra, hogy körülöttem mi történik.
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. szeptember 29. 22:27 Ugrás a poszthoz

Tilda és Warren

Nem tudtam feldolgozni a látványt, pedig legszívesebben jól beolvastam neki. Végül elsőre valamennyire sikerült is, de az aggodalom, hogy elveszíthetem őt, elszorította a hangomat, satuba szorítva a kitörni készülő szavakat. Nagyon fájt őt így látni, de nem mondhattam el, nem, mindig is utáltam érzelgősködni, pedig… Majd elsírtam magam, de nem engedhettem meg, nekem erősnek kell maradnom, hogy Tilda lássa, nélküle is boldogultam. Eddig is, és ezután is fogok. Az más kérdés, hogy nagyon rosszul éreztem magamat, tehetetlenül néztem a kötéseit, a takaró alá be sem mertem pillantani, nem mintha bármiféle ilyesmi az eszembe jutna. A sokkból az rángatott vissza a valóságba, ahogy Warren bá’ és Tilda tegezni kezdték egymást. A Defenzorunkat még sosem hallottam tegeződni, Tildát meg így nézni. Olyan, mintha már évek óta ismernék egymást, és nem csak felszínesen.
- Mit csináltál? De hiszen te tudsz rendesen, vagy nem? Fogalmam sincs, mit tudsz – halkul el a hangom és a két tenyerembe temetem a fejemet, rájövök, hogy alig valamit tudok Tildáról, csak annyit, hogy nem pasizós, meg beleszőtte a pók a könyvtárba. Ugyan a nővérem próbál viccelődni, de ez most nem jön jól, nagyon nem esik úgy, ahogy ő azt szeretné. Még most is azt érzem, hogy engem akar védeni, pedig ő van darabokban. Szó szerint.
- Ne viccelődj ezzel – nézek a szemébe, a kezeimet az ölembe ejtve. Csak nézem a könnyeit és egy zsebkendőt halászok elő a zsebemből, igaz kicsit gyűröttet. Megpróbálom letörölgetni az arcáról a kibuggyant cseppeket, és közben alig tudom visszatartani magam, hogy ne bőgjem tele az egész kócerájt. Már így is felvertem biztos a többieket, de eddig ez eszembe sem jutott.
Tilda hirtelen belém kapaszkodott, és az Aurortól kérdezősködött. Olyan volt, mintha emlékezetkiesése lenne.
- Hé maradj! – óvatosan megpróbáltam visszanyomni Tildát, mert éppen nagy hőst akart játszani, valamelyik könyvéből. Én is a Defenzorunkra emeltem a tekintetem, próbáltam az arcából bármit is kiolvasni.
- Tényleg, mi történt Warren bá’?
Utoljára módosította:Gryllus Annabell, 2014. szeptember 29. 22:27
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. október 1. 11:30 Ugrás a poszthoz

Tilda és Warren

Nem tudom, hogy mi történt, mikor történt és miért történt. Teljesen kikészít, hogy csak úgy baja lehet Tildának.
- Látod, kár volt kimenned az agyonimádott könyvtáradból – suttogom magam elé, nem is neki, inkább magamnak. Dühös vagyok, hogy nem akadályoztam meg, mérges vagyok, hogy szó nélkül elment, és tehetetlen vagyok. Ez is dühít, és a sírás kerülget, úgy érzem szétrobbanok, ha nem csinálok valamit. De nem tudok, csak nézem őt, a bájos kis pofiját és a sok sebet. Végül Warren bá’ alakja és hangja ráz vissza a valóságba, de ez is csak fájdalmat okoz. Miért tud ő ennyit, én pedig miért semmit? Semmit! Aztán csak elképedve hallgatom a történetet, amiből két szó ragad meg bennem, a „nagyapád” és az „eltűntél”.
A homlokomra ráncok szöknek, úgy bámulok Tildáról a Warren bá’-ra. hogy mi van? És mi az, hogy nem ismeri meg az aurort, amikor ott volt vele.
- Nagyapa? Azt ígérted Tilda, hogy nem foglalkozunk többet nagyapa… hóbortjaival. Meg azzal a dologgal! Nem így volt? – vonom kérdőre kissé élesebben, mint, ahogy azt a helyzet megkívánná. Már tényleg elegem van a nagyapámból, akármennyire is szeretett minket. Ez a hülye titok, ami rólam szól, meg megőrjít. Olyan jó volt elfelejteni egy időre, és tessék, megint itt van. Azt hiszem, ma beszökök a sárkányokhoz és Lédánál alszom. Szükségem van rá.
- Mit kerestek ott együtt? – fordulok Tilda felé, majd a pillantásomat a férfire vetem. Ő az aurorunk, Dwayne Warren, mintha nem tudnád – nézek a nővéremre kétségbeesetten. Ennyire nem üthette ki senki. Újabb könynek gördülnek le az arcomon, nem bírom ezt a stresszt, ami sokkol egyre jobban. Ezeket a könnycseppeket már csak a felkarommal törlöm le, nehogy valamiről lemaradjak, de nem tágítok, csak várom, hogy végre megtudjak valamit.
Gryllus Annabell
INAKTÍV


melodimókus
RPG hsz: 101
Összes hsz: 759
Írta: 2014. október 5. 14:56 Ugrás a poszthoz

Tilda és Warren

Nem tudom mi lelete Tildát. Bár Warren bá’ nem az az édes-mézes típus, sőt néha kifejezetten durva a stílusa, de azért megbízható arc. Én csak bámulom, ahogy Tilda faggatja őt, és furcsállom a viselkedését. Tuti, hogy kapott valami felejtésátok szerűt, mert ha én – aki alig-alig látja az Aurort – emlékszem a férfire, neki pláne, hogy kéne. Ha más nem, olvasott róla. De teljesen idegenként kezeli, illetve… mintha derengene valami, aztán mégsem. Ki érti ezt, mindenesetre ez nagyon nem oké. Mármint, hogy Tilda ilyen állapotba került szellemileg, ha nem nézzük, hogy a testén milyen dolgok lettek. Még a végén tényleg nem, fog hozzámenni senkihez, hogy sanyargathassa, ahogy engem. Nagyon szomorú lennék.
Persze nagyapára nem válaszol, nem is számítottam erre, miért is tenné? Akkor vádolhatná magát, hogy megint rosszat tett, és nekem az fáj. Egyszer csak megfogja a kezem, mintha valami kapaszkodó lennék. Sőt, pár másodperc múlva már szorítani is kezdi. Fél Warrentől, ez egyértelműen lejön, és remélem annyira nem, hogy eltöri a kezemet.
- Tilda, eltöröd a kezem. Nem hiszem, hogy Warren bá’ ártani akart volna neked, olyan, mint egy ma született bárány… ha nem vagy sáros – vigyorodom el egy kicsit, jelentőségteljesen felnézve a férfira, majd a kezem Tildáéra teszem, és próbálom megnyugtatni őt.
- Pihenned kellene, inkább, én bízom benne. Biztos, csak mögüle jött az átok, amúgy meg van rá varázslat, amivel meg lehet nézni, hogy ki mit varázsolt vele. Valami priizé valami – vonom meg a vállam, nem tudom mennyire nyugtattam meg, hogy nem ismerem a bűbájt pontosan.
- Ha szeretnéd, itt maradok, amíg elalszol, és most pihenni fogsz – mondom a szokásos dacos arcommal, amiről ő tudja melyik. Az, amikor nem lehet meggyőzni még akkor sem, ha nincs igazam.
- Warren bá’ meg majd megpróbálja kideríteni, hogy mi volt, igaz?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gryllus Annabell összes hozzászólása (198 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Fel