Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

kékek. (vagy ez már rózsaszín?)

Kell egy forrócsoki. Vagy inkább egy kávéra volna szüksége ebben a korai időpontban? Mindjárt dél van, az igaz, de attól még neki ebben a pillanatban relatíve korai az időpont figyelembe véve, hogy hajnalig írta azt a rúnatan szorgalmit, miután végre sikerült levelet váltani az egyik otthoni rúnamágussal és úgymond meginterjúvolni, és még mindig nincs kész az egész, legalábbis nem úgy néz ki, ahogy szeretné. Erre most mindenképpen inni kell valamit, és talán a tökéletes választás a forrócsoki és a kávé ötvözése lenne. Elkészítené ő is, ha nem akarna leragadni a szeme, így végül inkább egy manót kér meg szépen rá, hogy készítsen neki egy erős kávét nyakon öntve forrócsokival, addig meg szerez egy szelet kenyeret és rá némi vajat meg meggylekvárt, megelőzendő a gyomortáji fájdalmat, ami újabban folyton előveszi, ha éhgyomorra issza a kávét. Éppen sikerül elpusztítani a nagylelkűen reggelinek kinevezett lekváros kenyeret, mire kész lesz az innivaló is. Épp az orra elé teszi le a manó, és még mályvacukrot is kap hozzá. Remek, remek. Megköszöni és mielőtt nekilátna, első dolga a bögrét megnézni. Mindig nagyon szép bögrében kapja a teát is, a csokit is, de még a kávét is, amiket szeret közelebbről megszemlélni. Ez sem kevésbé szép, mint minden eddigi - fehér, az oldalán bagollyal, amit valaki ügyesen talán tollheggyel rajzolt oda. Nagyon emlékezteti néhány tusrajzra, amit otthon látott még Nate bácsikájánál, bár erről Annie még mindig többet tudna mondani, mint ő, hiszen a húga az, aki a vizuális művészetekben jeleskedik. No lám, ennek a bagolynak még árnyéka is van valami halvány szürkével rajzolva, festve. Határozottan imádja ezeket a bögréket most már, el is határozta, hogy a legközelebbi születésnapjára, névnapra, karácsonyra, húsvétra, mindegy melyik ünnepre kell neki egy ilyen ajándékba. Most pedig jöhet a csokis-kávé, amibe belekortyol, aztán egyik pillanatról a másikra azt is eldönti, hogy ezt bizony a klubhelyiségben fogja elpusztítani a Salemi boszorkányüldözésről szóló könyv mellett. Jó kis délutáni program lesz, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ez esetben örvendek, kedves Csingiling. - közlöm, a kérdésemre a választ már úgyis tudom, tehát fölösleges azzal szórakoznom, hogy kihúzzak belőle egy normális bemutatkozást. Maradjunk inkább némi bolondságnál, legalább jókedvre derít, és mint kiderül nemkülönben őt az én csodaszép pink hajam, még azt is megjegyzi, hogy maradhatna így.
- És aztán komolyan is venne mindenki, mert én lennék a Rellon saját Kumagoro-utánzata. Már csak tapsifülek kellenének, és megközelítőleg hasonlítanék is. - bólogatok rá nagyon lelkesen az ötletre, bár ami azt illeti, ha van szín, amit nem bírok, az a rózsaszín minden árnyalatával, de nem tudok mihez kezdeni a hajammal, akármit próbáltam, nem működött, úgyhogy addig is élvezem az eredményt. A véleményén túl az is érdekelne, hogy pontosan mit is csinál itt, de arra továbbra sem reagál, csak a büntetésre figyel fel. Ismét elvigyorodok attól a nézéstől, amit a szó hallatán produkál, és megrázom a fejem. Fogalmam sincs, mibe keveredek bele éppen, de legyen. Hátha a végén még Warren-nek is okozunk egy felejthetetlen április 1-et. Fő az önzetlenség, nemde bár?
- Úgy nézel, mint egy elanyátlanodott kiskutya... na jó, tündér. Teljesen kiesek a szívtelen prefektus szerepéből. Hozzunk örömet a főrendfenntartónk életébe inkább. - jelentem ki vigyorogva, miután már végre helyére került a pálcám is, gyorsan megnézem, nem jár-e valaki a folyosón, netán éppen emlegetett auror atyánk, aki aztán csúnyán elláthatja a bajunkat, ha itt talál, majd elveszem a tégelyt és az utasításoknak megfelelően a helyére kerül a viszketőpor.
- Úgy érzem, táncra fog perdülni örömében, ha ebbe belebotlik. Mid van még? - érdeklődöm, ha már a por a helyén, közben visszaszolgáltatom a tégelyt, majd átveszem a felém nyújtott csövet.
- Te jó ég, ilyet nem láttam otthon már jó ideje. Elárulod majd, hol szerezted? - nézem meg közelebbről a csövet, még mielőtt az egyik polcon találnék neki szerintem tökéletes helyet. Mindent figyelembe véve Warren biztos nem fog unatkozni, ha ma hazaér. Addig is, amíg akad még netán néhány újabb apróság a lány táskájában, gyorsan kilesek ismét az ajtón, nem jár-e erre valaki.
- Még mindig nincs igazán élet a folyosón, de lassan mennünk kellene, mielőtt visszatér. - jegyzem meg visszafordulva, nagyon sokáig tényleg nem kellene már itt tölteni az időt véleményem szerint, és remélhetőleg Sára is egyetért ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Cukikommandó

Manó készíti el végül az innivalóját, hiába tervezte el, hogy na majd nekigyürkőzik és elintézi ő, de nem is baj, legalább addig reggelizik, no meg ismét olyen csodaszép baglyos bögrében kapja a csokis-kávét, mint általában. Muszáj megmutatnia Annie-nek ezt a baglyot, ha visszaér a rellon körletébe. Már menne is, amikor elözönli a konyhát néhány lány, és az egyik szőkeség azonnal le is támadja egy eldöntendő kérdéssel. Mit is egyen reggelire? Mi köze van neki ehhez? Szerinte az égvilágon semmi, de mégiscsak hárman vannak, és ki tudja, lehet, hogy ha nem válaszol, menten ronda, görög mondákból ismert hárpiákká változnak és nem fogják békén hagyni. Jobbnak látja, ha mond valamit.
- És ha mindkettőt ennél? - teszi fel a kérdést, hiszen honnan tudja ő, hogy melyik inkább a kedvence a szőkeségnek, meg miért is döntene helyette? Ami még jobb azonban, Keiko is becsöppen, bár észre se vette, hogy ő is itt van, amíg le nem ült mellé egy borzasztóan rózsaszín karkötőt ajánlgatva.
- Szép, de talán a húgomhoz inkább illene. Kétlem, hogy az anyai jó tanács, miszerint jó melegen öltözni, erre vonatkozna. - húzza el a száját. Ha van szín, amit nem bír, akkor az a rózsaszín, minden egyes árnyalatával, talán azért is, mert Annie-nek szokása mindenfélét rózsaszínre mázolni vagy varázsolni a szobájában. Egy egyszerű trullus-szal vagy egy ecsettel és némi festékkel olyan elképesztő átalakításokat képes véghezvinni a húga, hogy néha még az álla is leesik. Kreatív lány, az egyszer biztos, főleg, ha arról van szó, hogyan nyúzza a bátyja idegeit. Hirtelen meg mintha hárman is a nyomdokaiban igyekeznének sertepertélni ebben a percben, legalábbis az az érzése támad. Már várja, hogy mikor lesz megint rózsaszín a haja hirtelen, vagy történik valami hasonló csoda, főleg, hogy feltápászkodik, mert szándékában állna menni, már ugye, ha hagynák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Cukikommandó

Már menne is a konyhából vissza a klubhelyiségünkbe tovább tanulmányozni a Salemi boszorkányper történetét, de egy egész lánycsapat szorítja gyakorlatilag sarokba. Abból kiindulva, hogy Keiko is itt van, tuti levitások, és vagy évről évre rosszabbak cukiság szempontjából, vagy az ő tűrőképessége kezd fogyatkozni ezzel a nyavalyával szemben. Ha rózsaszínnel traktálják, nem szokta nagyra értékelni, főleg, ha közben még az útját is megpróbálják elállni, pedig határozottan dolga lenne, és ennél mindenképpen jobb.
- Aha, úgy tervezem. Gondolj bele, micsoda szép hálaadási vacsora lenne belőled. Tábortűz fölött roston sütve még a vasárnapi szórakoztató műsor is meglenne a diákságnak, nem gondolod? - kérdezi, mert most aztán nincs kedve azon töprengeni, hogy a lánynak vajon palacsintát volna-e jobb enni, vagy gofrit reggelire, főleg, ha közben meg az a problémája, mint a lányok legalább 70 százalékának, nevezetesen, hogy elhízik. Akkor meg ne egyen édeset, probléma megoldva. Ráadásnak még Keiko is jön az elképesztően rózsaszín karkötővel, amitől kiveri a frász. Naná, hogy pont az nem hiányzik a csuklójáról. Persze. Szép is lenne. Az sem érdekli, ha megsértődnek, tényleg nincs türelme itt lenni éppenséggel, de valahogy a szőkeség meg közben folyamatosan elé billeg be, aztán meg a manók is megjelennek, és egyszerre képtelenségnek tűnik átjutnia az élő akadályon.
- Én cuki? - néz fel a harmadik lányra elkerekedő szemekkel, majd megrázza a fejét. Tiszta libabőr lesz még a gondolatától is a dolognak. Kedves, meglehetősen alkalmazkodó és simulékony, ha arról van szó, na de cuki? Ez röhejes lenne.
- Szó se lehet róla. Nem tudom, mi ütött belétek, de jobb dolgom is van, mint palacsintát sütögetni veletek és rózsaszín ékszereket magamra aggatni. Kösz, Keiko, Annie megkapja a karkötőt, ő tényleg szereti ezt a színt, csak nekem most már tényleg mennem kellene. Még egy rakat dolgom van ma. - jelenti ki, de Keiko van oly merész, hogy belé karoljon, és már húzza is, aminek az eredménye az lesz, hogy a meglepetés hatására a bögréje a földön landol, csörömpölés közepette, és a teljes tartalma elönti a padlót, szilánkokkal megszórva.
- Na ez aztán tényleg kellett. - morog cseppet sem kedvesen, mint valami barlangjából tél közepén kiráncigált medve, és a pálcáját igyekszik előszedni, mert szeretné még azt a bögrét egyben látni, és a kávét is jó lesz eltakarítani, és bár addig is el kell viselni a cukikommandót, nem szeretné így hagyni maga után a konyhát, hát nekilát egy jól irányzott bűbájjal helyrehozni a csészét, majd feltörölni néha innivalóját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Új tanév, régi tevékenységek. Maradt a kviddics is, mert bár családi nyomásra jelentkeztem még a tavalyi tanévben hajtónak, mostanra egészen megszerettem. Ráadásul még jót is tesz ennyi sport, végtére is a kviddicsnek köszönhető, hogy az eddig szokásos helyzettel ellentétben mostanában nem akarok megfulladni, ahányszor úgy adódik, hogy szaladnom kell. Lehetne jobb is, természetesen, de majd idővel. Kivételesen nem szaladok, nyugodtan is beérek idejében. Pont kettőre, ahogy azt kell. Gyakorló talár, vagyis sporthoz éppen megfelelő ruházat rendben, seprűm is van, ha már csodával határos módon megúszta néhány karcolással azon a csodaszép, barátságosnak korántsem nevezhető meccsen, úgyhogy jöhet a megerőltetőbb rész is lassan.
- Helló mindenkinek. - köszönök beérve, még egyelőre mosolyogva is mellé. Az edzés végére valószínű, hogy a levegővétel is fárasztó lesz, de most még erre is van energiám, sőt, jókedvem is. Elvileg Harriet is jön, ha nincs valami más, sokkal fontosabb elfoglaltsága, mint valamit rózsaszínre cserélni a szobámban. Újabban még Mihaelt is megtalálta eme nemes törekvései célpontjául, csak remélni merem, hogy nem fedez fel még valaki mást is a rellonból, hogy aztán egy szép napon egy sötét sarokban rendesen megtépjék. Nem kellene. Annak viszont örülök, hogy csapattag lesz, legalább addig sem tévesztem szem elől. Hiába nagylány, és tudom, hogy ha úgy adódik, meg tudja védeni magát, néha mégis annyi butaságot csinál, hogy tényleg féltem, nehogy egyszer valaki ne értse meg a viccet és csúnya következményei legyenek a dolognak. A pályán egyelőre nem látom, csak Mihael van a nővérével, David, meg Eris, aki már megint morog valamiért. Hogy ez a lány mennyire mufurc tud lenni.
- Veled meg mi van? Mintha mindjárt robbanni akarnál. Tartogasd a dühödet az ellenfélre, te. Azt hallottam, olyan szépen felrúgtad az őrzőt múltkor, hogy betegszobára került a végén. Igazán sajnálom, hogy nem volt szerencsém látni. - bököm meg. Hogy jó ötlet-e? Csak kiderül, bár talán jobb lenne, ha kezdetnek mégsem esnénk egymásnak, meg úgy egyébként sem esnénk egymásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Edzés
04. 10., 14 óra után, időérzékmentes állapot

Érkezés utáni első napirendi pont megbökdösi morgó kisasszonyt, és még arra is számítok utána, hogy a fejemben landol a kezében tartott seprű, amit innen elnézve iskolai tulajdonnak saccolok a gyártmány alapján. Kisebb meglepetésemre azonban nem kerül erre sor, csak morog tovább, mint aki bal lábbal kelt, bár őt ismerve bal lábbal kel ő minden reggel. Lehet, hogy egyszer át kellene rendezni a szobáját és olyan helyet keresni az ágynak, hogy jobb lábbal kelhessen. Talán akkor is megtalálná a módját annak, hogy konstans morgással töltse a napot. Nem is piszkálom inkább tovább, úgysincs nagy hatása, inkább kezet fogok David-del, majd megérkezik Leo és Noel is, én meg körbenézek ismét, de Annie továbbra sem bukkan fel. Legalább nem Mihaeltől kell ebben a pillanatban féltenem, mert ő itt van, de nagyon remélem, más se ment neki még semmi okból adódóan. Tovább töprengeni ezen azonban nincs alkalmam, David bemutat mindenkit, bár ismerem már őket egytől-egyig, kit innen, kit onnan, aztán jöhet maga az edzés fizikailag megterhelő része is. Azaz még egyszer egy kérdés, amitől először felszalad a szemöldököm, elvégre mi a fenéért lenne itt, ha nem akarna Levita ellen játszani, de végül csak kinyögi egy vállvonás közepette a választ.
- Be. - jelentem ki, aztán meg máris vigyorgok. Ha ez még más szájából is elhangzik, jobb, mint egy áprilisi tréfa, de oldja a hangulatot. Megmozgatom minden tagom bemelegítésnek, aztán jöhetnek az előírt körök a pálya mentén, aminek a végére már kapkodom kissé a levegőt, de még nincs gáz. A tüdőm a helyén jól megvan, köszöni, úgyhogy egy kis lazítás és folytatom is a fekvőtámaszokkal meg felülésekkel, időnként nagy levegőt véve közben, mert muszáj, aztán ha ennek is sikerült a végére érni különösebb gondok nélkül, mehet tovább a műsor nyújtással, és a legvégén elérünk a repülésig is. Már folyik a víz rólam, mire a seprűre ülve a levegőbe sikerül emelkedni, de legalább ez már nem annyira megerőltető, legalábbis nem az első két kör, ha jól emlékszem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Natália

Beszélni kellene Annie-vel, és elmondani neki, mi is a helyzet Asa és köztem. Olyan rémesnek érzem ezt így, hogy folyton van valami idióta kifogásom, ha rákérdez, merre is megyek, mert nem akarom elmondani az igazat. Hirtelen két tűz között érzem magam ebben a helyzetben. Asa azt mondja, Annie-nek ehhez semmi köze, és őt akkor sem érdekelte, amikor a húgom évekkel ezelőtt utána rohangált. Elhiszem, el én, csak másfelől meg Annie a húgom, és rühellek titkolózni előtte főleg egy ilyen dolog kapcsán. Szeretném, ha tisztában lenne ő is ezzel, és nem valaki mástól tudná meg, aki esetleg rákérdez, hogy mi is a helyzet, vagy tudom is én. Azt se tudom, eddig miért nem mondtam el. Mert nehéz eldönteni, hogy nem akarom megbántani Anniet ezzel az egésszel? Vagy mert tartok tőle, hogy nem fogadja jól? Talán kicsit mindkettő, és minél tovább igyekszem titokban tartani, annál inkább haragudni fog amiatt is, azt hiszem. Áhh, nem jó ez így. Most azonnal beszélnem kell vele, ha kell, hát haragudjon egy-két napig, amíg lecseng ez az egész, és meg tudjuk beszélni, de nem akarok tovább hazudozni neki. A hirtelen megszülető elhatározás eredményeként még a lépéseim is sokkal határozottabbak lesznek pillanatokon belül, és mennék is egyenesen a Rellon körletébe megkeresni Annie-t és kitálalni neki mindent, amit csak elhallgattam eddig, a bejárati csarnok közepén azonban megtorpanok. Három bőrönd, még vagy két kis táska, ha jól számolok, és a közepén egy szőke hajzuhatag. Mintha már láttam volna ezt az árnyalatot, vagy az nem ez volt? Az egyetlen, amit messziről megismerek, az a húgomé, mert azt a tejfelszőke hajkoronát tizenöt éve látom minden nap, még jó, hogy megismerem. Másét meg? Aligha. Inkább hang alapján azonosítom be az embereket, és most az agyamban egy teljesen más gondolatmenet veszi kezdetét. Bőröndök. Szőke lány. Ismerős árnyalat. Csak nem Sári megy haza? Pont meg akartam keresni őt is, mert szeretném megtudni, hol is lehet azt a bigyuszt beszerezni, amiről beszéltünk, úgyhogy közelebb sétálok hozzá.
- Csak nem egy kis otthoni levegőre vágysz. Segítsek esetleg cipekedni, mert igazán szívesen, főleg, ha cserébe szerzel majd nekem azt a konfettit... tudod, a trolltaknyot. - mondom halkan a végét, mert mégse volna jó, ha sokan hallanák meg itt, hogy mit óhajtok beszerezni. Igaz, hogy csak egy újabb Annei elleni merénylet alapkelléke lenne, de akkor is. Közben már meg is emelem az egyik bőröndöt segítőkészen, és kíváncsi vagyok, mit is válaszol majd nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Jót mosolygok Csingilingen, majd azon a gondolaton is, hogy én lehetnék Kuma rellonos verziója, kissé nagyobb kiadásban. Vicces lenne. Tapsifülekkel, állig rózsaszínben szaladgálni és... na jó, jobb, ha ebbe bele sem gondol az ember, mégse vagyok én valami cuki plüssállat, akkor sem, ha Annie néha nagyra értékelné. Megrázom a fejem, hátha attól elszáll ez a gondolat, és főleg a mellékelt kép, ami lelki szemeim előtt megjelenik, majd rávigyorgok Sárára.
- Dehogy venném el én a szereped, bár örülnék, ha április elsejét kivéve nem kapnálak olyan dolgokon, amiért legalább egy nagyterem-takarítást sózhatnék rád varázslatmentesen. - jegyzem meg kissé ráncolva a homlokom, de azért ma még mindig az a nap van, amikor némi csíny belefér, elvégre egyébként is csak viszketőporról, némi ragacsos konfettiről meg egy kis festékről van szó. Mindez csupa ártatlannak nevezhető tréfa, ami a legkevésbé sem életveszélyes, tehát inkább nem csinálok a bolhából elefántot. Percek alatt a helyére kerül minden,én pedig egyre inkább a távozás felé hajlok, ami a további megvalósítandó ötleteket illeti, de Sárának még mindig akad némi írnivalója. Figyelem, ahogy bal kézzel leírja, hogy április bolondja, majd még szívecskét is rajzol mellé, amin újra kénytelen vagyok elvigyorodni, bár inkább most nem kérdezem meg, hogy csak tán nem szerelmes levél lesz-e az, amit ír, hiszen olvastam, mi áll rajta. Felszusszanok megkönnyebbülten, amikor végre kijelenti, hogy befejezte, majd óvatosan kinyitom az ajtót, átlépem a viszketőport és kiosonok. Pillanatokon belül ő is kiér, bezárja az ajtót, a kilincset is ellátja egy kedves kis meglepetéssel, majd már azon vagyok, hogy elköszönjek és eljussak a betegszoba ajtajáig, de elkapja a csuklóm és szaladni kezd. Alig bírom felvenni a tempót hirtelen, még jó, hogy nem terülök el ettől a nagy lendülettől, de végül is igaza van, jobb lesz nem erre lenni, amikor Warren hazaérkezik és szembetalálja magát a bolondok napi ajándékával, úgyhogy követem Sárát, lehetőleg minél messzebb a kastély ezen pontjától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska és a hegedűm
túsztárgyalási hadművelet ^^

Ne parázzak... Ne parázzak?! A fenébe is, a kezében van a majd' háromszáz éves, kisebb vagyont érő hegedűm, amit csak úgy elenged, mert tapsolni van kedve. Ez nem olyan, hogy majd lesz másik hangszerem, és minden meg van oldva. Valószínűleg fel se fogja, mit tart a kezében, engem meg itt a szívroham környékez, pedig nem is az a gond, hogy hegedülni akar, hanem az, hogy pont azt a hegedűt kellett lenyúlnia, és még látom is, mennyire figyel rá. Pár perc és már rohan is tovább. Nagyszerű. Nagy levegő, és tessék szépen futkározni utána, hadd játsszunk itt üldözőset minden erre járó nagy örömére. Rohanok is, nem kell kétszer mondani, nemsokára pedig épp láthatom feltápászkodni, miután feltehetőleg a zongorával találkozott, amit valami eszement tehetett csakis a folyosó kellős közepére. Újabb kimaradó szívdobbanás. Csak ne essen baja a hangszernek. Ja, hogy neki se ártana nem betegszobára jutni, mert a végén még rám fogják? Lehet, bár ha ez a jelen állapot így marad, a végén én is mellette végzem. Végigszalad a folyosókon a keleti szárny fele, én meg utána, aztán a bibircsókos banya folyosóján éppen befordulok a kanyarban, amikor meglátom a portré előtt ácsorogni. Úgy tűnik valakinek nagyon gyorsan el kell mesélni az éppen aktuális sztorit. Fogalmam sincs, mennyit futottam távolság tekintetében idáig, de újra nehézkesen sikerül csak levegőt venni, és a lépem környékén is szúr az oldalam. Fene a technikáját az egésznek, majd pont arra is figyelek, hogy kettő be, kettő ki, vagy hogy van az egész. Kezemet az oldalamra szorítva fordulok be a folyosóra végül, és fel is adom a futást. Egyelőre. Kellene legalább két nyugodt perc, hogy összeszedjem magam.
- Állj már meg, hallod? Kössünk kompromisszumot. - kiáltok utána. Egyelőre inkább nem tervezem megenni a fejét, mert energiám se lenne hozzá, úgyhogy ideje új taktikát alkalmazni.  
- Ha épségben visszakapom utána Hieronymust, akkor megengedem, hogy hegedülj rajta. - ajánlom, mert kezdek jobban tartani attól, hogy nekicsattan ismét valaminek, vagy csak egyet legyint, és a hegedű is repül azonmód, jobb, ha egyességet kötünk. Mindenkire nézve kellemesebb következményekkel jár.
- Tudsz egyáltalán hegedülni? - kérdezem azért a végére, remélve, hogy igen lesz a válasz, vagy még ettől is pórul járhat szerencsétlen Hieronymus. Újabb nagy levegőt veszek, majd teszek felé egy lépést, remélhetőleg nem szaladt még el. Ránézésre mégse vagyok én a gonosz farkas azért, csak nem hiszi, hogy megenném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Natália

Elgondolkodva igyekszem visszajutni a körletünkbe, amikor észreveszem a lányt a bejárati csarnokban egy rakat csomag között, hát normális számomra, hogy segíteni igyekszem. Igaz, abban a percben rájövök, hogy nem az, akinek hittem, ahogy megszólal, mert a hang nem stimmel, de sebaj, attól még szívesen segítenék. Már persze, ha hagyná, hogy segítsek, de inkább elengedem a bőröndöt, csak ne kapkodjon sehová sem.
- Naaa... csak segíteni szeretnék. Nincs szükségem egy táskányi női ruhára, bár... jobban meggondolva, lehet, hogy a húgom értékelné, de ha nem egyezik a stílusotok... túl kockázatos, egyszóval meg se fordult a fejemben lenyúlni. Vagy nem is ruha van benne? - ismét a bőrönd után nyúlok, megemelem és elgondolkodva méregetem kicsit, majd megvonom a vállam és leteszem.
- Nem tűnik elég nehéznek, hogy könyvekkel legyen tele, úgyhogy ezt megúsztad. - jelentem ki komoly arcot vágva, aztán meg rávigyorgok, azért komolyan jobb, ha nem vesz most ebben a percben, tényleg nem nyúlnám le senki csomagját.
- Bocs, összekevertelek valakivel, akinek pont ilyen szép szőke haja van, csak felejtsd el, amit kérdeztem. - válaszolok, hiába érződik némi gúny a hangján, most nem zavartatom magam. Inkább jól elvagyok még mindig azzal a gondolattal, hogy azt hitte, elvinném a bőröndjét. Szórakoztatónak tűnik a szememben. Ha nem akar segítséget, akkor lazán zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és azon gondolkodom el, hová is indultam én pontosan, azon túl, hogy a körlet volt a cél, amikor hirtelen felém nyújtja a kezét és bemutatkozik.
- Miért ne érdekelne? - kérdezem, és kihúzva zsebemből a kezemet megfogom a kacsóját és megrázom a bemutatkozás örömére.
- Axel. - teszem hozzá a nevem is, majd a bőröndjeire pillantok. Nem kell hozzá semmilyen extra dedukciós képesség, hogy le tudjam vonni a következtetést, miszerint ha nem hazautazni készül, éppen most jött.
- Esetleg segíthetek valamiben, ha már éppen most vetődtem erre? Mielőtt meggyanúsítanál, hogy bármiféle hátsószándékom van, megsúgom, hogy prefektus vagyok, és tényleg nem eszlek meg... se kirabolni nem akarlak. - ajánlom fel a segítségem, és közben még a jelvényem is előszedem a zsebemből, mert nem hordom ám kitűzve még a faluban is, de tudj' a fene, jobb, ha az embernél van folyton.
- Nna, itt is van a jelvényem. - mutatom neki végül a rellon színeiben pompázó zöld és ezüst jelvényt, hogy alátámasszam a mondandómat, és ha megszemlélte, akkor kitűzöm a taláromra.
- Egyébként melyik ház diákja vagy? - kérdezem, miközben még a jelvénnyel babrálok, jó lenne tudni, merre is indítsam útnak, vagy kit keressek, hogy segítsen neki megtalálni a szobáját. Kíváncsian pillantok rá a válaszát várva, amint felkerült a jelvényem, majd ha elmondta, amit tudni szeretnék, és nem csap a kezemre, szándékomban áll lovagiasan segíteni a bőröndjeit cipelni, és mehetünk is valamelyik irányba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Semmi kedve három lányhoz, aki éppen nagyon idegesítő a rózsaszín felhőkön sétálós hangulatával. Fáradt, kellene a kávéja és az, hogy békén hagyják mindennel, nem csak a rózsaszínnel és a cuki mivoltukkal, hanem tényleg mindennel. Úgy tűnik, nem volt jó választás a konyha mára, éppen rosszkor van rossz helyen. Még a bögre is kiesik a kezéből, ahogy Keiko karon ragadja és láthat neki takarítani, ha nem akarja úgy hagyni a földön az innivalója maradékát. Szemöldökét ráncolva emeli fel a fejét a szőkeségre a kérdése hallatán, kezébe a már ép bögrét tartva, mert megpróbálta megnézni, nem maradt-e rajta valahol repedés, majd megvonja a vállát és megszólal.
- Azt nem szeretem, hogy éppen nem hagytok békén. Különben emlékszem rád, te vagy Runa egyik szobatársa. - jelenti ki, miután előre hajolva bemászott a lány aurájába, hogy megszemlélje, aztán ismét hátrahúzódik, leteszi a bögrét az asztalra, és szétnéz, nem hagyott-e valahol valamit, amit nem kellett volna. Na igen, a morzsákat az asztalon. Jobbjával ügyesen bal tenyerébe terelgeti őket, majd a legközelebbi szemetesben talál nekik megfelelő helyet, és megpróbál oldalazva kiiszkolni a lányok között.
- Ha megbocsátotok, még vár rám egy nagy adag tanulnivaló a mai napra. - közli, ám abban a percben elkapja az általa eddig még soha nem látott, gyanúja szerint keleti felmenőkkel rendelkező lány, és teljesen váratlanul egy puszit nyom az arcára. Grimaszt vágva dörzsöli meg az arcát, őt csak ne puszilgassa senki azt a pár embert kivéve, akinek hagyja, de ez a lány itt nincs közöttük. Szemöldökét összevonva csúnyán néz rá, majd Keiko-ra is.
- Persze, hogyne. Menjünk, és fonjuk be minden felmosó "sörényét", és ki ne hagyjatok a jóból, kérek pár rózsaszín gyöngyöt én is a hajamba. - újabb grimaszt engedélyez magának, jó sok cinizmussal fűszerezve, direkt azzal a szándékkal, hogy na majd most odavág őcukiságuknak, a következő pillanatban azonban mégis mosolyra húzódik a szája, maga sem érti, miért. Mintha teljesen más lenne a világ egyik percről a másikra, abszolút más a megvilágítás, úgyhogy szusszant egyet, teljesen elfelejti, mitől is volt annyira begorombulva az imént, majd végignéz a lányokon.
- Kér még valaki csokival nyakon öntött kávét? Vagy esetleg kakaót csinálhatok, mielőtt visszatérek a tanulnivalóm mellé? - kérdezi, és meglepően kedves, hirtelen váltva erre a verzióra mogorva énjéből. Talán jobb lett volna, ha inkább fejébe vernek egy csészét, vagy még inkább serpenyőt, ha már ott lóg úgyis minden kézügyben, de nem, puszilkodni kellett, tisztára, mint a hippik, aztán meg a végén kiderül, hogy ez is ragályos. Egykettőre kész Woodstock lesz itt, ha ez így megy tovább, és tessék, ő már dúdolgat is munka közben, nem is akármit. Beatles-ismerők azonnal kiszúrják, hogy ez bizony John Lennon Imagine-je, hangulathoz meg éppen tökéletes.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska és a hegedűm
és még mindig

A hegedűtolvaj meglehetősen jól bírja szusszal, még a zongorával való találkozás ellenére is. Kergetném én szíves örömest egész nap, ha nem érezném, hogy vészesen fogy a levegőm a nem éppen megfelelő légzéstechnika alkalmazásának hála, és még annál is jobban féltem a hegedűm épségét, hát utána szólok és kompromisszumot ajánlok neki. Az arcára kiülő gyanakvó ábrázat nem sok jót ígér, ahogy az sem, amit válaszol, szerencsére az azonnal rávágott ajánlatom elég meggyőzőnek tűnik ahhoz, hogy ne kezdjen ismét szaladni előlem a drága hangszeremmel együtt. Helyette pillanatokon belül rám veti magát és megszorongat lelkesedésében. Ennyire nem osztozom azért az örömében, szóhoz se tudok jutni a lelkesedésétől sem, de nem teszek ellene semmit. Felszusszantok, ha elenged, majd a biztonság kedvéért rákérdezek, tud-e hegedülni. Még nem győzött meg arról, sajna, hogy a hangszer jó kezekben van nála, valamiért még az sem, hogy igazi művésznek született.
- Ez azért elég általános kijelentés. A húgom is igazi művész, csak éppen a hegedűmet sose adnám a kezébe, mert a ecsetre jobban rááll a keze, mint a vonóra. Szóval csak úgy kíváncsiságból... mit is takar a művész a te esetedben? - kérdezek rá a biztonság kedvéért, közben meg a hátamat a falnak vetve szépen leülök a földre, ölembe téve a mesterhegedűt, amit egészen idáig a kezemben szorongattam a vonójával együtt.
- Figyelj, nem baj, ha nem megy. Nem fogok harapni érte, becsszó, legfeljebb segítek, hogy menjen és ne az legyen az első mozzanat, hogy szemedbe csap egy elszakadt húr, ha netán nem menne. Persze, ha megy, akkor ez nem áll, de mégis... hm? - teszem hozzá az imént mondottakhoz, és kérdőn pislogok fel rá. A düh elpárolgott futás közben, most már csak az mozgat, hogy féltem a hegedűmet, még mindig, és szeretném, ha ebből a helyzetből, ha már adott, mindenki ép bőrrel kerülne ki. Ő is, Hieronymus is, és végeredményben én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leo, meg a többiek
Levita-Rellon meccs után

Ez a meccs valamin fenomenálisan rövid volt. Mit csináltak, mit nem, az emberek az előző meccsen kivitelezett kaszabolás mellőzésével is hullottak, mint a legyek. Bele sem mer gondolni, mit lett volna, ha tovább tart a meccs és netán bevadulnak. Azért tőlük is csúnyán landolt Mihael, miután eltalálta az a gurkó, Leo megúszta egy lábsérüléssel, bár jobban járt volna, ha ezt sem sikerül összeszedni. Az út a gyengélkedőre már ismerős volt szerencsére, vagy nem, a lényeg, hogy segített elbicegni idáig a csapattársának, ha már kivételesen megúszta a vasgolyóval való találkozás nélkül azt a rövidke időt. Először felhúzta magát azon, hogy feléig se jutottak az egésznek, de séta közben idáig aztán mégis megnyugodott. Elveszítette a jelentőségét az egész, majd legfeljebb újrajátsszák, vagy ki tudja. Ha nem, akkor ott lesz a következő meghirdetett mérkőzés a navine ellene, aztán meg az eridon következik, a köztes idő megspékelve jóféle edzésekkel, ahogy azt csak David tudja levezetni, úgyhogy nem fognak unatkozni egy cseppet sem, még ha most bosszantó is, hogy ennek ilyen gyorsan vége lett. A betegszoba sem a kedvenc helye egyébként, rossz emlékeket idéz, de azért most nem fogja azt mondani Leonak, hogy na a sarokról már tessék beugrálni fél lábon, mert neki meg semmi kedve betenni oda újra a lábát, ha nem muszáj. Segít addig eljutni, majd egyelőre letelepedik a legközelebbi üres ágyra felmérni a terepet legalább, átlátni, ki sérült meg. Nem is volt akkora pusztítás, mint múltkor. Most mégis egyszerűbb a sérülteket összeszámolni, mint azt, hogy ki maradt talpon egyáltalán. Az az ágy például üres, ahová akkor őt tették. Hirtelen eszébe jut, hogy Luca nekiment, Runa meg ott hüppögött minden második délután, bánatában meg haragjában egyszerre, hogy milyen hülye is volt, ő meg hiába mondogatta, hogy nem fordul többet elő - ha nem szentesíti éppen a cél - és rendbe fog jönni. Rendbe is jött, ami azt illeti, és fogalma sincs, mit csinált pontosan a gyógyító, de már se a csuklója, se a térde nem fáj azóta, még időváltozásra sem. Nagyszerű. Na de megnézegeti még, kivel mi van, mindezt úgy három perc leforgása alatt, aztán visszafordul csapattársa felé.
- Ahhoz képest, hogy mi voltunk pályán, meglehetősen kevés a sérült. Nem volt semmi azért, hogy fent maradtál sérülten is. Nagyon fáj? - érdeklődik barátságosan, végtére is csapaton belül a legkevésbé sem eszik egymást, talán ennek, na meg a szobatársi viszonynak köszönhetően már Mihaellel is viszonylag jól megvannak egymás mellett, az újabb kollegiális kapcsolat csomó téren már csak ráadás, de jó, hogy egyikük se akarja eltenni a másikat az útból semmilyen módon. A lábsérülésekre visszatérve meg úgy egyébként annyi tapasztalata van, hogy amikor a térdét az a gurkó széttörte, biztosabbnak látta levinni a terelőt, mint fent maradni, mert a fájdalomtól még a seprűn maradni is nehezére esett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Leo meg a többiek
bár a periférikus látás kezd megszűnni

Segít ő, hogyne segítene, ha már arra van szükség, aztán beérve a gyengélkedőbe nem menekül azonnal. Kivételesen még csak tömegnyomor sincs, bár ez szokatlannak tűnik egy Rellonnal folytatott meccs után, így meg is jegyzi hangosan. Végeredményben, ha már kivívott a csapat magának egy kis hírnevet, tarthatnák hozzá magukat, a Falmouth Falcons sincs kitiltva még sehonnan, elvégre a felhozatalt színesítik, éppen, mint itt a zöldek. Még a végén mindenki megunná, ha csupa szépen lejátszott meccset látna csak, na meg így garantáltan megtanulják értékelni a tiszta játékot is. Mindenben van valami kis jó, az tagadhatatlan tény. Bólogat is beleegyező hümmögést hallatva Leo megjegyzésére, bár kétsége sincs afelől, hogy esetleges visszavágó során nem mulasztják el pótolni ezt a kihagyást, vagy ha ott nem, hát a következő meccsen alakítanak majd nagyot. Elvigyorodik azért a folytatásra, és kissé hitetlenkedve pislog a fiúra, még a szemöldökét is megemeli kérdőn, miközben végignéz rajta.
- Egyezzünk meg, nem tűnsz vadállatnak, de ez a hozzáállás tetszik. Nagyon is. - jelenti ki határozottan, elismerően vigyorogva, mert tényleg értékeli a kitartást, aztán arra is rákérdez, mi a helyzet azzal a sérüléssel. Puszta figyelmesség csapattársi mivoltából adódóan, mert kinek nem esik jól, ha afelől érdeklődnek, hogy egyben van-e még.
- Ühümm. Hát... még jó, hogy van egy gyógyítónk, aki valószínűleg seperc alatt helyreteszi egy kis mágia segítségével, aztán holnap, de legkésőbb holnapután már ott szaladsz te is velünk körbe a pályán edzésen. - válaszolja biztató vigyor kíséretében, majd kénytelen megsúrolni a tarkóját, mert icipicit mintha belenyilallt volna. Lehet, hogy csak rosszat mozdult volna, ahogy éppen Leo felé fordult még egy fél centivel odébb mozdulva? Megeshet. Mindjárt el is múlik, miközben ő meg már elgondolkodva vakargatja haja tövét, gondolkodást elősegítendő, mert máris azóta töpreng, hogy milyen érdekes ember ez a Leo, a szó pozitív értelmében, magyarán az a fajta, akit egyre inkább érdemesnek talál egy közelebbi ismeretség kialakítására. Megrázza kissé a fejét, mint aki most tér vissza egy másik dimenzióból, és való igaz, kicsit hosszan rajta felejtette a tekintetét csapattársán, aztán eljut az agyáig a kérdés is. Kissé elveszve bámul maga elé egy fél pillanatig azért, amíg az értelmét is felfogja, majd elvigyorodik újra és megvonja a vállát.
- Ja... hát én rendben vagyok. Nem kell félteni, bevittem volna a lelátóba azt a gurkót épp, ha sikerül, csak valami furcsaság volt az egészben, mert felszívódott egyik pillanatról a másikra. Ilyet se láttam még, de legfeljebb rákérdezek Davidnél. Vagy nem tudom... mindegy is. - közli lazán, és nem is nagyon érdekli most a téma, az a gondolat viszont sokkal jobban mozgatja az agysejtjeit, hogy hogyan is érhetné el, hogy kevésbé népes környezetben, kevesebb hallgatózó fül és figyelő szem kereszttüzében is tudjon esetleg beszélgetni a fiúval. Nem tűnik nagyon rossz ötletnek perpillanat, sőt.
- Viszont... te, Leo, azt hallottam, bestiakutató leszel. Mennyire érdekelnek a sárkányok? Van egy mini sróforrúm... ha esetleg érdekel közelebbről... meg igazából kíváncsi is lennék valaki véleményére, aki többet ért hozzájuk nálam... - ja persze, Axel, el is hiszi majd Leo, hogy csak a véleménye érdekel, miután még rá is kacsintasz itt. Arra sem ártana gondolni, hogy még legalább egy csapatra való ember itt tolong közben, de hol van már a józan ész éppen. Természetesen a tudás hatalom, képben van vele, hogy nem abszolút esélytelen, hogy Leo ne kapjon frászt ettől és meneküljön fejvesztve még sérült lábbal is, bár ez is benne van a pakliban, de csak kiderül hamarosan, mi erről az ötletről, meg persze a mögöttes tartalomról - már ha sikerült ugye azt is átadni - a fiúnak, addig is ő elvan a szomszédos ágyon ücsörögve, lassan már majdnem feltűnően nézi a fiút.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Annácska

Társasága akad, méghozzá kifejezetten kedvére való társasága, lévén, hogy első látásra könnyű megállapítani mennyire is értékeli a leányzó a zenét. Elégedetten szemléli, hogy táncra perdült a hölgyemény is, nem csak a freskólakók, akiknek időnként előszeretettel szolgáltat változatos talpalávalót, majd ha befejezte, előadóművészhez illően meg is hajol közönsége felé, így köszönve meg a tapsban kifejeződő értékelést iménti produkciójára vonatkozóan. Be is mutatkozik, majd legyint a megjegyzésre a képeket illetően, ismeri már őket éppen eléggé.
- Semmi vész, megszoktam, hogy náluk ez is elismerésnek számít - jegyzi meg, majd inkább témát vált felajánlva a lánynak a lehetőséget, hogy válasszon következő dalt, amit játsszon, még egy úgyis belefér, még mielőtt el kellene indulnia, hogy el ne késsen óráról. Hogy válasszon ő ismét? Egy kérdő pillantás az első reakciója, aztán mégis elvigyorodik, és bólint egyet. Az a mozdulat a lánytól, az ajka csipegetése, eléggé nyilvánvaló tényt közöl számára, de ő a maga részéről nem tekinti tragédiának.
- Figyelj, ezért most cseppet se érezd hátrányban magad. Ha az megnyugtat, tíz éve játszom, és még mindig lehet olyan nevet mondani, amiről még csak nem is hallottam. Te például tudtál erről a Ya... Yu... nem... Yiruma... szóval erről az alakról? Életemben nem hallottam a nevét se, pedig állítólag a River flows in you valami nagyon ismert alkotása, ugyan zongorára, de nemrégiben hegedűn hallottam. Csupa-csupa klasszikust ismerek, mert a zeneiskolában őket tanították, meg pár kedvencet, amit én hangszereltem át hegedűre magamnak. Nyugodtan mondj ám bármit, ami csak eszedbe jut, talán még eljátszanom is sikerült. Ha meg nem, akkor marad Kodály, van még tőle a tarsolyomban pár alkotás, de szerintem nekik édesmindegy, hogy valami nagyon új-e vagy kétszáz éve készült, csak zene legyen - vigyorog a lányra, miközben fejével a portréalakok felé int, hogy rájuk gondol, aztán ismét kihúzza magát, és helyére illeszti vállán a hegedűt.
- Na, komolyan, bármi, ami csak eszedbe jut. Legfeljebb felsülök - kacsint a lányra, ma meglehetősen jó kedvében van egyébként is, meg aztán a zene boldogítja az embereket, nem csak őt. Mindenesetre előkeresi emlékezetéből egy másik Kodály mű dallamait a biztonság kedvéért, de nem fog neki, vár, hátha mégis eszébe jut Annának valami, amit nagyon szeretne itt és most hegedűn hallani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

főleg Leo

Őt annyira nem zavarja a gyengélkedőhöz társuló megszokott szag, kezdettől fogva érzi, aztán egy idő után úgyis hozzászokik az ember, és már nem figyel rá, de különben is ebben a percben sokkal inkább leköti a figyelmét az, hogy Leo-val társalog.
- Csak kiválasztottak érdemlik ki azt, hogy nekik ugorj? - vigyorog a kapott válaszon, Leo tényleg nem tűnik annak az embernek, aki csak arra vár, hogy oka legyen valakit a földbe döngölni, pedig már több, mint egy éve csapattársak, szóval ha így lenne, eddig csak feltűnt volna. Száját kissé elhúzva bólint rá viszont arra a megállapításra, hogy a gurkó nem válogat, tapasztalta sajnos ő is, hogy milyen ádáz természetűek ezek a nyomoronc vasgolyók, a sántikálós ötletre meg vigyorog egy sort elismerően, nem is annyira rossz ötlet, neki meg se fordult legutóbb a fejében, hogy a térdére hivatkozva kihagyjon pár kört, bár akkoriban lehet, jól jött volna, megelőzendő a tüdővészesekével felérő köhögési és fulladási rohamokat; mostanra meg már szerencsére többé-kevésbé sikerült beleverni a helyes légzéstechnikát. Közben csak még szélesebb lesz a vigyora arra, hogy cseles ötlet volt a lelátó becélzása.
- Kár, hogy nem jött össze, pedig direkt a szurkolótáborukat vettem célba, hogy na majd egy kis ajándék a lelkes rajongóknak - jegyzi meg, mert ha kviddics, akkor az még nála is véresen komoly, meg is csinálta volna a manővert, ha nem szívódik fel a gurkó, aztán meg a meccset is hamar lefújták, pedig igazán élvezte volna azt a jelenetet végignézni. Na de majd legközelebb, most valahogy Leo különben is érdekesebb.
- Fogalmam sincs... arra vannak ötleteim, kinek érdeke laposra verni minket, de na, ujjal mutogatni nem érdemes, úgyis tudjuk, hogy a pályán gyakorlatilag senki se szeret - von vállat, lassan már végképp jelentéktelennek tűnik az egész gurkó-ügy, főleg, hogy nem kapta el őt, akárki is nyúlt hozzá. Leo-n viszont végignéz ismételten, eddig valahogy sose figyelt fel rá különösebben, fene tudja, most mi történt, elvégre még Elliot is ott van neki, bár most, hogy éppen odavan melodimágiára, vagy ki tudja merre, mert számon sose kéri, mit csinál... na most így inkább az köti le a figyelmét, aki az orra előtt van, az pedig nem más, mint Leo. Már jó ideje nem titok előtte, hogy a csapattársával majdhogynem ugyanazt a tábort erősítik, meg újabban még róla is kering egy-két ilyen felében igaz pletykaféleség, úgyhogy annyira talán nem ad meglepetésre okot a folytatás sem senkinek. Vagy igen? Na persze, a többiek véleménye nem is érdekli, az viszont annál inkább, hogy Leo veszi-e a lapot.
- Mi enne meg? Azt hiszem, te is vagy azért elég zöld ahhoz, hogy te eszed meg előbb azt a bestiát, ami vacsorának néz - vigyorog már megint, majd rábólogat arra, hogy bizony miniatűr sróforrúja van vagy két hete, de lehet az három is, fene számolja, mennyi ideje volt húsvét.
- Az bizony, Loki. Tök cuki, még mindig akkora, hogy elfér a tenyeremben, és nem tudom, lesz-e sokkal nagyobb - meséli rövidre fogva, mert annyira nem is a sárkány a lényeg, csak ennyi ember előtt talán mégse úgy kellene fogalmazni, hogy aztán az Ediktumba is bekerüljön mindenféle találgatás. Hiányzik is a fejének, nem tűnik úgy a tények ismeretében, hogy abból túl jól keveredne ki, már ami Elliotot illeti, pedig ezt aligha tudná normálisan elmagyarázni. Ja, hogy Leo tök szimpatikus, és bocsi, szívem, de úgy gondoltam, jó lenne nem leragadni az első embernél, még akkor is, ha szeretlek, mert az olyan beszűkült dolog, és ne érezd már megcsalásnak, hogy úgy néztem rá, hogy azt még a suliújság is lehozta... ehemm, majd pont így előadva be is válik. Áh, kár ezen gondolkodni, bár mintha Leo se nagyon lenne képben, vagy csak nem meri elhinni? Megeshet az utóbbi is, úgyhogy biztos, ami biztos, tovább megy egy kicsit.
- Aha, megnézhetnéd. Igaz, hogy még Runánál van, de szerintem ma estére már hazakerül, hm? - még a szemöldökét is megemeli a kérdés nyomatékosítása érdekében, hogy azt már nem lehet figyelmen kívül hagyni, na meg aztán közelebb hajol, teljesen Leo fele fordulva, és még szuggerálja is gondolatban, hogy itt és most azért ne kelljen kimondani, hogy khm, bejön neki a fiatalember.
- Loki nem bánt, és én se eszek embert, annál jobb ötleteim vannak, már ha... izé, majd akkor részletezem inkább - de azért ismételten rákacsint a fiúra, hátha végre nem ragad le az elsődleges értelménél a szavaknak, mert bizony sokkal több van mögöttük, aztán Mihael ágya felé pislogva már azt kezdi gondolatban számolgatni, hány szobatársra kellene esetleg számítani. Ez egyre jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Piroska
és túl aranyos vagy ahhoz, hogy vacsora légy, megtartalak ; )

Azt se tudom, hány folyosón rohanok végig a vakmerő leányzó meg a hegedűm nyomában, de a végére már kezdem nem igazán bírni az iramot, úgyhogy más megoldást kell találni erre a helyzetre. Kompromisszumosat például, ha már a fenyegetés nem használ. Valamit nekem is ajánlani kell, ha közös nevezőre akarok vele jutni, úgyhogy beadom a derekam, legyen meg, amit szeretni, hegedülhet, csak aztán épen kapjam vissza Hieronymust. Úgy tűnik, ebbe még ő is belemenne, de a biztonság kedvéért jobbnak látom megkérdezni, hegedült-e életében, elvégre nem egyforma minden hangszer. Nekem is hiába nyomnak kezembe egy kürtöt, nem tudnék vele mit kezdeni, de még a zongorával se, vagy épp a csellóval, még ha vonóshangszeren játszom is. Mindegyik más és külön kis világ. Gyorsan kiderül, hogy melodimágusba sikerült botlanom. Na, legalább a zenét biztosan szereti, máglyát rakni a hegedűmből ő se akar majd ezek alapján, de még mindig nem győzött meg, így bár bólogatok, azért kételkedem abban, hogy épen megúszná ezt a találkozást a hegedű, inkább szedek elő a tarsolyomból egy újabb ajánlatot. A reakció elemi erővel érkezik, és mint kiderül, van ám tüdeje a leányzónak, kétségtelenül. Pislogok egy sort meglepetten a válaszra, de elég gyorsan összeáll azért a kép szerencsére. Szóval elkél a segítség. Valahogy sejtettem, de ha már belement, hogy segítsek, akkor az jó pont a javára, úgyhogy - bár nem szokásom az ilyesmi, ha mások kezében van a legféltettebb kincsem - elvigyorodok, és megemelem a kezemben lévő hangszert.
- Semmi gond... na, az a lényeg először is... elárulod, mi a neved? Én Axel vagyok, úgy mellékesen... és akkor igen, azt akartam mondani, hogy húzd ki magad, mert ha nem jó a tartásod, a hegedű is furán szólhat, de ezt majd hallani fogod, ha előfordul. Egyelőre illeszd a válladhoz, így... - mutatom is, ha már itt a kezemben a mesterhegedűm is, és bár megfordult a fejemben, hogy felajánljam, hogy cseréljünk, nem fogom. Még a végén meggondolná magát, viszont további üldözősdihez nincs kedvem, szóval hegedüljünk. Ha már a tartása rendben van, akkor folytatom is az alapokról a kiselőadást, és be kell vallanom, hogy élvezem azért egy kicsit. Szívesen tanítanék egyszer valakit hegedülni, még ez a gyorstalpaló is jó dolog, mert látom, hogy valakit érdekel ez a csodaszép hangszer. Egyéni vélemény ugyan, de nekem a világon nincs csodálatosabb hangszer a hegedűnél.
- Gitároztál valaha? Utálom a gitárhoz hasonlítani, de azért annyira talán mégsem más... szóval lefogod a húrt, és ha furcsa a hang, csúsztatod az ujjad odébb rajta. Szóval csak érzéssel. Sok idő, amíg az ember rendesen beletanul ebbe, főleg, hogy gyorsan tudjon korrigálni hibákat, de bízom benne, hogy ha melodimágus vagy, menni fog ez - jelentem ki, bár némi kétségem azért akad azt illetően, hogy minden tökéletesen fog menni, de vágjunk bele.
- Különleges kívánság, bármi kedvenc, amit játszani szeretnél? - kérdezem azért, hogy tudjam, mit is mutassak innen tovább, elméleti síkon itt már csak vaktában tapogatóznék egyébként is, egyszerűbb, ha mutatom Lisbethen, mit merre hogy, mintha órákon át beszélnék mindenféléről, mint a vonóhasználati technikák, meg pengetés, meg ilyen apróságok. Ha érdekli, lehet róla szó, de azt majd csak elmondja, ha így van, egyelőre meg hegedüljünk, ha ezt szeretné, és lássuk, mi lesz ebből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Park Ha Eun

A DÖK mindig kitalál valamit, ami egy nagyon nagyon jó dolog tud lenni, bár utóbb neki már egyre inkább betáblázódott utóbb, úgyhogy bánatára muszáj volt meghozni egy-két szomorú döntést. Többek között a DÖK-tagsága is befejezte kárászéletű pályafutását, csak mert egyszerűen nem lehet mindent egyszerre csinálni, amennyit ő utóbb próbált, hiába az ambíció. A majális azért még mindig érdekli, legalább szétnéz kicsit az emberek között, és hátha még valaki érdekesbe is belebotlik. Ahol sok ember van, oda érdemes benézni, úgyhogy ennek örömére összeszedte magát, és kisétált ide. Öltözéknek a farmerhoz a szürke pólóra felvett zöld ing tökéletesen megteszi, begombolatlanul persze, mert május van már azért, és egész kellemes az idő, de túl nem erőltette magát mégse, a fő, hogy szalonképes legyen. Megérkezve már éppen belemerülne a lehetőségek felmérésébe a standok között nézelődve, amikor feltehetőleg nem eléggé figyelve a történésekre, sikerül valakinek az útjába kerülnie. Az illető teljes lendülettel fut bele, még szerencse, hogy az egyensúlyából kiütni a nála jóval kisebb lánynak nem sikerül, így csak elkapja. Könnyű konstatálni egyébként is a habos-babos vajkrémre emlékeztető színű szoknyából, hogy lánnyal van dolga, mert bár haja is hosszú van, az manapság már nem egy mérvadóan női jellemvonás. Lép egyet hátra, hogy megtartja az egyensúlyát, és már majdnem felmordul, de még idejében sikerül lenyelni a nyelvére tolakodó nézz_szét_kicsit_jobban-típusú kijelentést nem éppen barátságos hangsúllyal. Felpróbál egy mosolyt, majd elengedi a lányt is, kérdőn pislogva rá.
- Csak nem kell valakitől megmenteni? Üldözött valami fránya mumus? - kérdezi, elég csak végignézni a hölgyikén, amilyen kis zilált éppen, nem kell nagy ész hozzá, hogy leszűrje, valaki elől rohant. Vajon mi ijeszthette meg? Nem éppen közkedvelt állatba botlott netán? Vagy csak nem a bohócok? Hallott már fóbiás egyénekről, akik a bohócoktól rettegnek, de az olyan mitikusnak hangzik, elvégre a bohócok viccesek, hihetetlennek tűnik, hogy lehet tőlük félni. Minden esetre vár a válaszra, abból csak kiderül, mi történt a lánnyal.
- Ó... különben Axel. Nem láttalak én már valahol? Rellonban mondjuk? - kérdezi hirtelen, mert mintha valahonnan ismerős lenne már a lány. Az is lehet, hogy csak a folyosón futott össze vele, de az sem kizárt, hogy közös órájuk van, akárhogyan is, az arcmemóriája nem a legjobb, egyszerűbb, ha rákérdez, aztán meg elvigyorodva karon ragadja, ne ácsorogjanak ott csak úgy.
- Tudod mit? Meghívlak valami édesre, és közben elszórakoztathatsz kicsit, egyedül unatkoznék, egy ilyen szép lánnyal viszont aligha - mondja, és már indul is az édességek irányába. Különben most csak vaktában próbált ezzel a megjegyzéssel bevágódni, nem kell tudni, hogy pillanatnyilag bizonyos hímnemű egyedek sokkal jobban lekötik a figyelmét, mint bármely lány, érezze csak figyelme középpontjának most magát a lány, a teljes igazság ismertetése úgysem feltétlen szolgálná a célt, tehát hanyagolható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Runa
az a bizonyos vasárnap, délelőtt 11 óra

Eldöntötte, hogy ma csak Runára fog figyelni, és megpróbál nem Elliotra gondolni, főleg nem arra, hogy összevesztek a legutóbbi kviddicsmeccs után. A gond az elhatározással csak az, hogy miközben Bogolyfalva felé halad, valahogy folyamatosan a gondolataiba férkőzik mégis a fiú, eszébe jut az, ahogy ránézett, és egyáltalán a tény, hogy mennyire ki volt akadva az egésztől. Ott háborgott a folyosó közepén, hogy ha szerencsétlenebbül esik, meg is halhat egyszer, ő meg képtelen volt másképp reagálni, a végére már az idegtől szemberöhögte és bemenekült a pincébe, csak ne kelljen hallgatnia azt az egészet. Talán bocsánatot kérhetne, akkor viszont már kétli, hogy csak ezért kérne bocsánatot, és egészen ijesztő most észrevételezni, hogy talán nem is azért haragszik, mert Elliot annyira kiborult a kviddics miatt, hanem mert talán ő fontosabb a fiúnak, mint a fiú neki. Igazán szép. Túlságosan is belemerült, nem kellene. Kénytelen figyelmeztetni magát, hogy ez így nem jó, ha túlgondolja, sőt még az sem, ha egyáltalán végiggondolja, vagy megint a falat fogja kaparni kínjában, mert annyira róla sem pereg le minden, mint amennyire mutatni igyekszik. Inkább vissza Runához, különben is egyre ritkábban látja, mindenkit lefoglal a maga gondja, baja, mindenféle vállalt és rásózott feladata, érthető, csak éppen hiányzik attól még. A majdnem-húgáról van szó, az istenért, nem egy távoli alig ismer ismerősről, akit éppen elég, ha öt évben egyszer lát és kellemesen eldiskurálnak arról, hogy ki hogy van. Azt szentül elhatározza azért, még mielőtt a térig jutna, hogy a kapcsolati problémáiról inkább nem tárgyal, ha nem kerülnek szóba, mert nem ez a lényeg, ha már időt szánnak egymásra, meg panaszkodni sem akarna, és végképp nem óhajt egyelőre Leo-ról beszélni, gyakorlatilag még őt is kerülni igyekszik, amennyire lehet, mert már a fene tudja, kivel hányadán áll. A káoszt sose tartotta kifejezetten rossz dolognak, de ha a fejében létezik, akkor meglehetősen az, mint tapasztalta. Vesz egy nagy levegőt, kifújja, elhesseget mindenféle kellemetlen gondolatot, mosolyt varázsol az arcára, aztán átsétál a tér egy részén és levágja magát Runa mellé megölelve a lányt szinte azonnal, bele sem gondol, hogy netán a frászt hozhatja rá ezzel.
- Már majdnem elő kellett kotornom egy fényképet rólad, hogy biztosra felismerjelek. Szia - közli vigyorogva, miután még egy puszit is nyomott a lány arcára, aztán elengedi, nem cél a szuszt kiszorongatni belőle a viszontlátás örömére. Végig is néz rajta végre, és kénytelen megjegyezni a nyilvánvalót szinte azonnal.
- Egyébként egészen csinos vagy, te lány. Mesélj, hogy vagy, mi újság? Nem beszéltünk... mióta is? - ujján számol látványosan, mellé szélesen vigyorogva, aztán visszapillant a lányra, és komoly arcot vágva ismét megszólal.
- Már nem is emlékszem, mióta. A múltheti látogatási alkalommal gyenguszon üdültem, az rémlik, vagyis nem rémlik, de tudok róla... szóval akkor legalább két hete - jelenti ki, és igyekszik nem elkomorulni a gyengélkedő említésére, bár most megint eszébe jutott egy pillanatra minden. Nem fogja hagyni, hogy az egész elrontsa a mai napot, mert nem és kész. Kissé idegesen igazít egyet a zöld kockás ing gallérján azért, aztán a szokásos módon beletúr a hajába és rendületlenül vigyorog tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Runa

Pár perc késéssel ugyan, de befut ő is, és első dolga megölelgetni a lányt és vigyorogva puszit nyomni az arcára. Ő bizony hiányolta a lányt, mert persze, hogy azért közös órák alkalmával még szóba elegyednek, de ő olyankor nagyon tud rohangálni egyik helyről a másikra, azt pedig megtanulta már Rubya tanárnőnél, hogy érdemes odafigyelni a tanárra és nem egyébbel szórakozni, szóval az úgy tényleg durván egy-két szó tud lenni, amit olyankor beszélnek. Utóbb elmondható amúgy is róla is, hogy rengeteg dolgot csinál a prefetuskodástól az újak segítésén át a tanársegédként való funkcionálásig, és még a kviddics, a hegedű, meg a kemény tizensok tantárgya, meg se meri számolni, hány vizsgája lesz majd, ha megéri. Panaszkodni viszont nem fog, neki kellett, helyette csak megcsóválja a fejét a válaszra.
- Mondja az, akinek eidetikus memóriája van - jegyzi meg pimasz vigyorral, még nyelvet is ölt mellé, majd a vörösödésre nem szól semmit, ennél jobban azért nem akarja ő zavarba hozni a lányt, csak megjegyezte, hogy tényleg csinos. Csinosabb, mint lenni szokott a kirojtosodott szárú farmjaiban teniszekkel és a lenyúzott ujjú pólókban, bár azért ő ahhoz a Runához szokott, akinek a kezére kellett néha csapni, hogy szétszedi mindjárt azt a felsőt, ne nyúzza tovább, de ha jó irányba változik, az nem baj. Valamiért fiút szimatol a dolog a mögött, de majd mindjárt rákérdez, egyelőre elég lesz a szokásos nyitány is, persze, miután már grimaszolt egyet arra, hogy mit túloz el és mit nem.
- Óóó, hogy ezért kellek igazából. Világos. Akkor viszont talán tenni kéne egy sétát az ajándékboltban - jegyzi meg. Ő a maga részéről azért nem utálja annyira a kedves apucit, bár egy évnyi levelet kapott vissza kézbesítetlenül neki hála, de valahol mégiscsak biztos meg lehet érteni, az az egyetlen normális magyarázat szerinte, hogy az a férfi rettenetesen félhet az ismeretlentől, és ez bőven elég rossz lehet neki önmagában is. Elvégre látta ő, min ment keresztül a mugli nagynénje, mire megszokta, hogy micsoda családba került, amikor igent mondott egy Sjölandernek. Már majdnem meg is osztaná ismét eme gondolatmenetét, ha nem előzné meg Runa a veszélyes kérdéssel. Elliot. Na igen, Elliot. A fiú nevének említése is elég ebben a percben, hogy egy pillanatra elkomorodjon. Sóhajt egyet, aztán megvonja a vállát.
- Túlestünk az első komoly veszekedésen, azt hiszem. Haragszik, mert továbbra is kviddicsezni akarok, de majd csak túlteszi magát rajta. Amúgy minden oké - visszavarázsolja a vigyorát, és beletúr a hajába laza mozdulattal, gondolatban azért fohászkodva, hogy ennél tovább ne menjenek, ha lehet. Beszélne is, nem is, nem tudja, melyik lenne jobb, úgyhogy inkább gyorsan megpróbál témát váltani.
- Mesélj inkább arról, ki az a fiú, aki miatt ilyen szépen kivirágoztál? Csak nem Polter? - pislog ártatlan képet vágva, de azért máris megjelenik a pimasz vigyora, olvassa ő az Edictumot, naná, hogy olvassa, csak abban reménykedik még mindig, hogy Elliot nem. Vajon Runa igen? Sose kérdezte eddig.
- Olvasol te Edictumot? - teszi is fel a kérdést szinte azonnal, ahogy megfordult a fejében az újság, mert ha olvassa a lány, akkor már a pletykákat ismerheti. Közben azért terelgeti szépen az ajándékbolt felé, ha hajlandó arra sétálni barátnéja, és érdeklődve pillant rá időnként oldalra sandítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elliot
[zárt]

Az Eridon elleni mérkőzés neki elég csúnyán ért véget. Igaz, hogy Erik lélekjelenlétének köszönhetően kevésbé csúnya sérülésekkel úszta meg, mint amilyeneket szerezhetett volna egyébként - majd jön ezért legalább egy köszönömmel az eridonosnak -, de azért négy meccsből ez volt a második, amikor lezuhant és a gyengélkedőn végezte. Nem örült neki, de hát ez most még csak nem is írható annyira a rovására, elvégre nem így tervezte. Az első meccsen szándékosan ment neki Zsombinak, egyszerűen annyira dühös volt, és a fájó térde sem a gondolkodásra sarkallta, most azonban nem így tervezte, de a szél nem hagyott más választást. Még Eriktől is bocsánatot kért azért, amiért lerángatta, már csak jólneveltség címén is, egyrészt mert tényleg nem akarta hazavágni, másrészt meg mert ettől sem tűnik olyan bősz megveszekedett rellonosnak. Meg is úszta ez alkalommal pofozkodás nélkül a gyengélkedői üdülést, csak a kedves nézett rá olyan szemekkel, amikor bejárt látogatóba, mint aki menten leharapná a fejét, ha nem ágyban feküdne és nem tessékelnék ki az első gyanús mozdulatra. Most azonban megteheti, ahogy kilép az ajtón, mert végre ma szabadul ebből a fertőtlenítő szagától és mindenféle különös bájital illatától terhes levegőből, amit ki nem állhat, a beszerzett sérüléseivel azonban nem volt más választása, mint itt tölteni az elmúlt pár napot. Reméli, hogy azóta elfelejtődött Elliot részéről az az ellenséges érzés feltehetőleg a kviddics iránt, vagy még inkább ama tény iránt, hogy ő játszik és továbbra is játszani akar. Nem szeretne erről vitát nyitni, már egyszer átgondolta év elején, és úgy döntött, hogy igenis hajtó marad, erről senki nem beszéli le, legfeljebb majd a kispadot melegíti. David végül úgy gondolta, hogy inkább a seprűjét koptassa a kispad helyett és úgy alakult, hogy ezen a meccsen is fent volt, bár eredetileg ő szeretett volna lentről figyelni cserejátékosként, de majd legközelebb. Vagy nem. Összeszedte szépen a cókmókját rendet hagyva maga után, beletúr a hajába, és bár kissé ideges, azért kilép a folyosóra. Elvileg itt kellene találkoznia Elliottal, legalábbis ő szólt, hogy ma szabadul ebben az időpontban, örülne, ha kicsit összefutnának, de mindjárt kiderül, volt-e érdeklődés a javaslatára, amint kilép az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elliot
[zárt]

Volt ideje gondolkodni az elmúlt pár napban, és ismételten arra jutott, mint tanév elején, hogy marad. Nem hagyja a csapatot, és ha nem muszáj, akkor nem marad kispados sem, mert szeret repülni, szeret játszani, akkor is, ha veszélyes, és egyszerűen szereti a kviddicset. Chrisnek sem okozna csalódást, ha már itt tartunk, bár Chris a legkevésbé jelentős faktora a döntésének. Egyszerűen nem akar már gondolni sem arra, hogy kiszállni a csapatból, amíg nincs rá valami olyan nyomós oka, ami miatt egyszerűen nem marad más választása. Összeszedi a dolgait és már indulna is, remélve, hogy nem kell majd sokat ácsorognia a folyosón Elliotra várva, de amint nyitja az ajtót, éppen vele találkozik a tekintete. Felfele görbül a szája szeglete, fél kézzel még vissza is ölel viszonozva a csókot, bár most már csak a pletykás hölgyemények miatt sem nyújtja túlságosan, aztán elengedi a fiút és a kérdésre lazán vállat von.
- Maradt pár szép színes foltom, de a csontjaim már egyben vannak, szóval minden rendben, akár már edzésre is mehetek, ha lesz - válaszolja, ha már kérdezték, meg se fordult a fejében, hogy ne menjen. Ha sor kerül a visszavágóra a lefújt meccs miatt még ebben a tanévben, akkor ahhoz formában kell lenni, a kékek nagyon lelkesek, szóval nem igazán van helye lazításnak, mert még csúnya felsülés lenne a vége, ha nem veszik elég komolyan őket.
- Meg kéne keresnem Bennettet... de majd máskor, nem fontos. Veled minden rendben? - érdeklődik inkább, mert valamiért az az érzése támadt hirtelen, hogy veszélyes víz ez a kviddics, és jobb, ha nem beszélnek róla. Vagy már késő. Azt akarta mondani, hogy igaz, hogy sorozatban minden meccsen játszott, de akar beszélni Daviddel, hogy a Levita ellen is fent akar lenni, mint alapcsapattag, ha ez kivitelezhető, hanem meg legalább csereként részt venne, de inkább lenyeli, majd beszél a csapatkapitánnyal, hogy egyáltalán lesz-e visszavágó, és ha lesz, milyen felállásban lesz a csapat. Pillanatnyilag inkább koncentrál arra, hogy valami kevésbé aknamezőhöz hasonlatos terepen maradjanak, mert nem biztos benne, hogy Elliot aggódásból fakadó kviddics iránti ellenszenve elpárolgott volna.
- Leteszem a dolgaim a szobámban és utána lenne kedved beülni a teázóba, vagy esetleg csak sétálni egyet? Mondjuk a vízeséshez? - nagyon gyorsan igyekszik témát terelni, és egyébként se lenne rossz kicsit sétálni, meg beszélgetni, ha már szabadult a betegszobáról, csak esetleges jó tanácsokhoz, netán veszekedéshez nincs nagyon sok kedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elliot

Elvigyorodik annak láttán, hogy már megint mennyire aggódik Elliot a testi épsége miatt, és megrázza a fejét. Zúzódásokat edzésen is tud beszerezni, azok miatt nem jár gyengélkedőre ha kell, ha nem, csak a törései miatt került be most, azok meg már rendben vannak a kapott főzeteknek hála.
- Nem fogok visszakerülni, nyugi. Megígértem, hogy vigyázok magamra - jelenti ki határozottan, igyekezve letudni ezt a témát, és hamarosan még a mondatát is lenyeli felében, amint rájön, hogy veszélyes vizekre evezett a kviddics említésével, de már késő. A fiú még csak nem is válaszol a kérdésre, leakad Bennett nevénél, mint aki határozottan féltékeny, pedig nem is tudja, hogy lehetne, csak épp messze nem a csapatkapitányra, hanem valaki másra a csapatból, de most nem ez a lényeg. Elkerekednek a szemei, és meglepődve bámul a párjára a kifakadása láttán, hirtelen azt sem tudja, mit mondjon. Nyel egy nagyot, aztán hevesen megrázza újra a fejét.
- Azért ennyire nem vészes a helyzet. Időnként túlaggódsz dolgokat - jelenti ki, miközben vigyorogni igyekszik, és ő is gyorsít a léptein, hogy utolérje a fiút, majd elkapja a könyökét és megállítva közelebb húzza magához, majd átkarolja a derekát.
- Nyugodj le. Először is a fal nem ártott neked, másodszor kár tönkretenni a kezedet, csak mert ideges vagy. Harmadszor meg most pont olyan, mintha egy hisztis barátnőm lenne, és ez úgy valahogy nem tetszik - valaki milyen pimasz ma, de jobbnak látja inkább erre terelni a szót, remélve, hogy nem lesz belőle akkora veszekedés, mint ha elkezd az eddig hallottakra reagálni teljes energiabedobással. Vagy mégsem? A folytatás nem azt mutatja, hogy igaza lett volna, pedig általában igaza szokott lenni. Még a végén kiderül, hogy a tárgyilagosságának lőttek, ha Elliotról van szó. Kell azért egy nagy levegő, hogy ne vágjon oda semmit válaszul most arra, amit a fiú mond, de még mindig kerülné a veszekedést. Már így is tökéletes kis pletyka lesz ebből a dámáknak. Nagyszerű.
- Állj már meg, Ell. Komolyan... miért kell akkora felhajtást csinálni ebből? Játszom, és? Te is zúgtál már le, ne mondd nekem, hogy nem, és ez a második alkalom volt csak, hogy gyengélkedőre kerültem, pedig rengeteg lehetőségem lett volna rá. Nem zárhatsz be a szobámba, csak mert aggódsz - morogja egészen hallhatóan, és még egyszer elkapja azért a fiú könyökét, ha már az imént elengedte.
- A fenébe már, hallgass végig. Pontosan tudod, hogy szeretlek, de ez nem jelenti, hogy azt kérheted, hogy lemondjak arról, amit csinálni akarok. Nem azt mondtam, hogy sárkányőr akarok lenni a sróforrú kolónia mellett most azonnal, csak kviddicsezni szeretnék. Mit nem lehet ezen megérteni? - most emelte fel csak a hangját, de ha már Elliotnak ennyire mehetnéke van, nem indul utána, tökéletesen meg fog felelni a pince is.
- Oké, majd akkor aggódik értem Bennett. Szólj, ha végre reálisan látod a helyzetet. Szia - kiabálja még utána, aztán magában dohogva megy végig a folyosókon és meg sem áll a Rellon körletéig. Ez a nap is csodaszép egy példány, a veszekedés igazán hiányzott belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

- Boldog születésnapot - szólal meg svédül, amint becsukta maga mögött a kávézó ajtaját, és puszit nyomva a lány arcára orra alá tol egy vörös papírba csomagolt dobozt (méregzöld sál van benne, meg egy fekete plüss-sárkány, a fogatlan), aztán fintorogva megtapogatja az állán éktelenkedő vörös karmolásnyomot. Ezt szépen megkapta, de végülis megérdemelte. Kellett neki nőt rabolni, még ha születésnapozás céljával is. Tudhatta volna, hogy Merida ennyire harcias, de ki gondolt erre. Azzal számolt csak, hogy a lány folyamatosan elfoglalt, és amennyi mindent csinál, sose lesz egy szabad perce sem, hogy egészen a Londoner-ig cibálja, ahol majd kellőképpen megünnepelik svéd vidákeken azt a születésnapot. Viszont legalább elsőkézből tapasztalhatta, hogy a nőrablás elég macerás egy hadművelet tud lenni és van néhány alapvető szabálya. Egyes számú szabály - nem szabad hagyni, hogy kapálózzon, vagy csodaszép karmolásnyomokat szerezhet az ember fia. Kettes számú szabály - jobb minél hamarabb meggyőzni róla, hogy ne visítson, vagy rossz vége lesz a dolognak. Hármas számú szabály - csak akkor tessék ilyesmire vetemedni, ha egyáltalán nem félti az ember a testi épségét, és úgy gondolja, megéri neki elrabolni a szebbik nem egy képviselőjét, ráadásul úgy, hogy különben esze ágában sincs nősülni. Végül is miért is nősülne éppen Axel. Nevetségesnek hangzik maga a gondolat is, elvégre épp azon van, hogy beköltözik Elliothoz a faluba, semmi értelme nem lenne egy lányrablásnak csak úgy mellékesen, de ezt elmagyarázni egy lánynak, aki karmol és megpróbálja elátkozni éppen... hajaj. Nehéz dolog. Még szerencse, hogy a minisztériumi kirendeltség kandallójáig vezető úton csak el tudta valahogy magyarázni mégis, hogy nem tervez vele semmi szörnyű dolgot, ha az nem minősül annak, hogy egy délutánra kilopja a szokásos rengeteg tennedője közül ünneplés céljával. Most kihúzza az östermalmi kávézóban (vagy inkább kocsma? fene tudja, kávé is van ám) az egyik asztalnál a lánynak a széket, aztán egyelőre megtámaszkodik az asztal szélén és a lányra néz kérdőn, egy barátságos félmosoly kíséretében.
- Remélem, nem akarod már leszedni a fejem, de téged elkapni úgy, hogy legyen egy szabad perced is, igazán képtelenség. Mit kérsz inni? - kérdezi meg, miután kifújta magát, és megjárja magát, ha kapott választ. Magának vajsört hoz, Annelie-nek, amit kér, majd leül vele szemben.
- Egyébként ez is hozzá tartozik még az ajándékodhoz - szólal meg, miután még kotorászik kicsit a zsebében és elúhúz két mozijegyet az Így neveld a sárkányodat második részére.
- Gondoltam, Meridával lenne a legérdemesebb megnézni - vigyorog és leteszi Annelie elé az egyik mozijegyet. Reméli, mostanra már megenyhült a lány is, és nem akarja még mindig megfojtani, hogy elkapta a folyosón és meg sem állt vele idáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyugi, kviddicsezem, volt már rosszabb is. Ez tényleg csak egy karcolás, Uff nélkül is rendbejön - von vállat a bocsánatkérésre, és elvigyorodik mellé. Neki kellett lányt rabolni amúgy is, nagyon megérdemelte, ha már egyszer csak úgy elkapta Annelie-t a folyosó közepén, szólhatott volna legalább két szót előtte. Leszedi közben nyakából a sálat, megszabadul a kabátjától is, megvárja, amíg a lány eldönti, mit kér inni, majd elsétál, hogy pár percen belül már az innivalóval térhessen vissza az asztalukhoz. Mire visszaér, a lány már nyakában a sállal, Fogatlant ölelgetve ücsörög az asztalnál, és úgy örül az ajándéknak, hogy ezért aztán igazán megérte az egész felhajtás, pedig még nem is tud mindent. Helyet foglalva leteszi elé a kólát, maga elé a vajsört, és rámosolyog a lányra.
- Örülök, hogy ennyire tetszik. Reméltem, hogy értékelni fogod, ha Hablaty neked adja Fogatlant - jelenti ki, és örül ő is annak rendesen, hogy sikerült megörvendeztetni Meridát, ha már az utóbbi időben azóta az ominózus mesenap és jelmezes bál óta ennyire jóban lettek. Tessék csak a svédre fogni az egészet, mert végtére is nagy jelentősége volt kezdetekben annak is, hogy ismét talált valakit, akivel teljes lelki nyugalommal beszélhet az anyanyelvén is, erre már csak ráadás volt, hogy Merida egész könnyen szerethető. Közben előszedi zsebéből a mozijegyet is, és leteszi a lány elé a neki szánt példányt.
- Na, akkor itt az ideje elkezdeni. Tetszeni fog, majd meglátod - válaszolja magabiztosan, amint kiderül, hogy Annelie sem látott még soha filmet. Ő ilyen kis muglibarát, imádja a ketyeréiket, még ha nem is mindig érti, mi mire való, a film pedig egy remek találmány szerinte, úgyhogy minden barátjának igyekszik terjeszteni az új hitet, hiszen a muglik is tudnak néha olyan szuper dolgokat csinálni, amitől tátva marad az ember szája. Hogy hol is vannak? A kérdés kicsit váratlanul éri, hiszen körülöttük mindenki svédül beszél, meg amúgy átcibálta idáig szegény lányt két kandallón is, de betudja annak, hogy az akciója ennyire sokkolhatta.
- Ööö... ne harapd le a fejem, de Stockholmban, most épp az Östermalmon. Kibuliztam apunál, hogy kapjak engedélyt használni a hop-hálózatot a közeli kirendeltségnél... és hát... ez itt a Londoner. Gondoltam, ha már szülinapod van, Stockholm az egyik legjobb hely ünnepelni - vigyorog és olyan szépen néz, hogy szinte látni az angyali dicsfényből szőtt glóriolát a feje fölött, ő bizony csak valami különlegesben gondolkodott. Magában azért bőszen imádkozik, hogy Annelie ettől véletlenül se kapjon pánikrohamot, vagy sikítófrászt, mert azt igazán nem számolta bele a programtervbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annelie Freya Blomqvist
Svédország, Stockholm, Östermalm, november 3-a, délután három óra
avagy esti mese Meridáról, Hablatyról és egy születésnapi emberrablásról

Örül neki, hogy Merida ilyen lelkes Fogatlantól. Ő a maga részéről rajong néhány mugli találmányért, a filmért is például, bár ha már film, akkor igenis legyen benne sárkány, ha lehet. Az Így neveld a sárkányodat címet viselő csodát pedig már csak a címe miatt is megnézte, aztán mesenapra Hablaty lett belőle, ha már amúgy is van sárkánya, még ha csak tenyérben elférő miniatűr is a drága csupán. A jegyek a folytatásra csupán ráadás, majd icipicit meglepődik ám a kapott kérdésen, kissé szabadkozva is válaszol, igyekezve kimagyarázni, hogy amúgy minden rendben van. Szerencsére Merida nem borul ki, inkább örül, úgyhogy megnyugodva vigyorodik el. Még a végén csak megússza pár karcolással az egész születésnapi lányrablást.
- Akkor itt volt az ideje felfrissíteni az ismeretséget Stockholmmal, és ne mondj már ilyet, nem hiszem, hogy ne lennének barátaid, akiknek eszébe jut, hogy mikor is van a születésnapod. Egyébként mennyi is lettél, te ránézésre majdnemtizennyolc? - kérdezi még mindig fülig érő szájjal, legfeljebb lecsapják, de hát szerinte ránézésre akkor is ennyit mondana Annelie-ről, és nem kevesebbet. Végül a vajsörét is kézbe veszi és a lány felé emeli a poharat.
- Igyunk rád. Skål! - közli, aztán belekortyol az italba, majd le is teszi a poharat és felkönyököl az asztalra. Illem, nem illem, a Londonerhez hasonló helyeken ez senkit nem zavar úgy igazán, bár azért meg kell jegyezni, hogy ez itt messze nem füstös, szakad kocsma, hanem igenis olyan hely, amiért a szülei sosem harapnák le a fejét.
- Még van időnk ötig, addig mesélj, mi a helyzet veled? Csak azt tudom, hogy rengeteg dolgot csinálsz még mindig - érdeklődve pillant a lányra, és el is hallgat átadva neki a szót. Utóbb nem sokat tartózkodott az iskolában, kivéve, amikor muszáj volt, így nem teljesen van képben mindennel, de azért még érdekli, mi is van éppen Annelie-vel például.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hoppanálás vizsga

Ez a nap is elérkezett. Ma egész bizottság előtt mutathatja be hoppanálási tudományát, hogy aztán majd eldöntsék, elég jó-e ez ahhoz, hogy ezután szabadon gyakorolhassa vagy sem. Eddig viszonylag ideális körülmények között gyakorolhatott az elméleti részből letett sikeres vizsgát követően. Egy tanterem meglehetősen csendes és nyugodt környezetnek minősül, még akkor is, ha több másik ember is ott van, aminek azért megvan a maga zaja. Ő ezt aztán nagyon jól tudja, elvégre időnként mások szívverését is képes meghallani például pár méterről. Vicces ez, főleg, hogy kezdetben még csak kontrollálni sem tudta az egészet, és teljesen véletlenszerűen hallott különféle, mások számára fel sem tűnő hangokat, amiket mostanra már legalább ki tud zárni. Majd' egy évnyi munka eredménye, hogy tudjon ne figyelni ezekre. Korábban éppen ezek miatt nem is lett volna érdemes megpróbálkoznia ilyen veszélyesnek minősíthető tudomány elsajátításával, mint a hoppanálás, mert ha a legkisebb hang is eltereli a figyelmét, annak katasztrofális következményei lehetnek. Jelenleg viszont bízik benne, hogy ha eddig elég érdekes körülmények között is sikerült csendet teremtenie magának - a nagyapjának érdekes módszerei vannak, ha erről van szó, napokat lehetne mesélni róluk -, akkor az itt is menni fog. Muszáj mennie. A térnél zajosabb helyekkel is boldogult már. Itt sincs több, mint az élet maga. Az emberek mozognak, beszélgetnek, lélegeznek. Élnek. Idő előtt érkezik azzal a szándékkal, hogy addig is, amíg mindenki más befut, hozzászokjon a helyhez. Állandó moraj van, ami zavaró lehetne, de ura a helyzetnek. Képzeletbeli falat épít, amiről lepattan minden hang, amire a legkisebb szüksége sincs. Illedelmesen köszön nemsokára minden érkezőnek, majd végighallgatja a feladatot, és részéről úgy érzi, jöhet ez is, készen áll. Kipihente magát, az elméje tiszta, zavaró tényezők kiiktatva. Nagyon reméli, hogy menni fog ez. Amint rákerül a sor, jól megnézi, hová is kell érkeznie, megismétli gondolatban a három C-t, és szemét lehunyva megszabadul a külvilágtól először. Aztán a gondolatai következnek, minden, ami nem kell, mehet a süllyesztőbe, elméje sötétebb zugaiba, hogy most egyetlen egy dologra tudjon koncentrálni. Nem siet el semmit, szép nyugodtan maga elé idézi a szökőkút jobb oldalának egy konkrét pontját. Nincs karika, ami megkönnyítené a helymeghatározást, de képzeletben megteheti, hogy egyetlen pontra figyel, mintha most is lenne karika, akár az órákon. Így nincsenek további zavaró részletek legalább. Felmérte a távolságot, tudja, milyen érzés ez, tudja, hová kell érkeznie, pontosan meghatározta magának, így ha már mindebben biztos, és elméjében csak az az egyetlen pont van előtte, ami már szinte vonzza, megfordul a sarkán beleejtve magát a semmibe egy könnyed, de határozott mozdulattal, remélve, hogy sikeresen teljesíti a feladatot. Ha végrehajtotta, amit tőle kértek, vissza is térhet a helyére a többiek közé, hogy csendben kivárja, vajon mit szól a bizottság a teljesítményéhez, elegendőnek érzik-e ahhoz, hogy hoppanálási engedélyt kapjon, vagy sem. Nemsokára kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

öltözék|ing és nyakkendő


Megkérdezte Elliotot, nem is egyszer, hogy ha már itt van és végzős, eljönne-e vele a bálba, de egyik válaszból sem az szűrődött le számára, hogy igazán rajongana az ötletért. A "nem tudom", "majd meglátjuk, kell-e dolgoznom" és "nem igazán rajongok a bálokért" különféle variációi és kombinációi semmi biztatóval nem kecsegtettek, könyörögni meg már ő sem volt hajlandó, hogy de na, csak a kedvéért meg a két szép szeméért, úgyhogy inkább lemondott erről az opcióról. Jobban belegondolva a párja még a saját végzős bálját is kihagyta, akkor is a csárdában dolgozott inkább, úgyhogy nem is tudja, miért fűzött ehhez nagy reményeket. Úgy döntött, keres egy barátot, aki hajlandó vele menni a bálba, és no lám, már az első kérdés után teljesítettnek minősítette a küldetést. Igaz, hogy nem volt ez valami nagyon megtervezett, túlbonyolított kérdésfeltevés, nem szerenádozott hozzá, vagy ilyesmi, egyszerűen csak feltette a kérdést Cyanne-nek az alagsori folyosó kellős közepén, és tessék, itt vannak. Ez a bohém valami mondjuk nem áll túl közel a szívéhez, hogy őszinte legyen, de a nyitótáncot csak nem hagyja ki, egyszer végzős reményei szerint. Öltözéke fekete, hajszálcsíkos nadrágból és mellényből áll, utóbbin egy szépen megmunkált antik zsebóra lánca is látható, illetve nadrágszíja csatja sem elhanyagolandó darab ötvösmunka tekintetében. Ehhez könyékig  feltűrt szürke ing társul, ami látni engedi a csuklójáig terjedő, egész karján végignyúló tetoválás egy részét is, na meg félcipő és a teljes összhatás kedvéért ez alkalomra beszerzett egy zöld-ezüst színű csokornyakkendőt. Cyanne is kitett magáért, ami azt illeti, már meg is állapította hangosan nemrég, hogy milyen szép, még megtiszteltetésnek is érzi valahol, hogy ő a ma esti táncpartnere. Kinyitja az ajtót előtte, előre engedi, majd követi ő is és belépve kicsit leesik az álla.
- Szóval ezt értette a DÖK bohém alatt. Hátöö... cuki - veszi szemügyre az átalakított nagytermet és nem éppen olvadozik a látványtól. Nem rossz, biztos sokat dolgoztak vele, de egyszerűen nem az ő világa.
- Nyitótánc és utána lépünk? Csárda? - fordul a lány felé kérdő tekintettel. Vagy ha szeretne maradni, azt se bánja, de ő a maga részéről inkább ücsörögne az est további részében az említett helyen, bár erre már csak az is egy roppant nyomós érv számára, hogy Elliot is ott lelhető fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Belépve az az érzése támad, hogy elnézhette, mit is jelent a bohém. Nem igazán érzi úgy, hogy illene ebbe a gondosan megtervezett és rendezett, könnyed kis nyári idillbe. Belecsöppent volna a nyúl üregébe és nem vette észre? Vagy még inkább, mintha a harmadik Addams családos filmbe került volna, a napsütéses, boldog családi összejövetelre. Nem kerüli el a figyelmét, hogy páran megnézik őket, mintha legalább másik bolygóról érkeztek volna, de azon a véleményen van, hogy ha nem tetszik, nem kell nézni, ilyen egyszerű ez.
- Pedig nem is kviddicstalárban jöttünk vagy tudom is én... fürdőruhában. Egyszerűen csak stílusosan fittyet hányunk mindenki más elképzeléseire a bohémot illetően - kacsint a lányra elvigyorodva. Cyanne meghatározása éppen elég laza és szerinte tulajdonképpen bőven eleget tesznek neki még a bohém keretein belül is.
- Szórhatsz néhány villámot, ha szeretnéd, kápráztasd el a közönséget kicsit - válaszolja, hiszen ha már megbámulják őket, hadd legyen legalább mit nézni. Ő sajnos hasonlóan látványos műsorral nem tud szolgálni, a hegedűje otthon porosodik lassan két hete, a hallása meg azóta sem működik rendesen, aminek kivételesen örül. Ki akarna tisztán hallani random beszélgetésfoszlányokat ebben az alapzajban? Ő biztosan nem. Majd mindjárt fog nyitótáncot táncolni, mint végzős, azt is éppen elégnek érzi még a részvételből is, úgyhogy rá is kérdez a lánynál, mit szólna, ha az este további részét inkább a csárdában töltenék?
- Remek. Meg is van a tökéletes esti program, majd megünnepelhetjük odalent, hogy esélyesen valami jó kis pletykára is alapot teremtettünk - közli ismét elvigyorodva. Jónak ígérkezik ez, és kezd meggyőződni róla, hogy Cyanne-nél jobb társaságot keresve sem találhatott volna erre az alkalomra. Körbenéz aztán, hogy valamerre fellelhető-e ismerős végzős, mert ha bármiféle megbeszélés is volt erre a nyitótáncra vonatkozóan, ő biztos kihagyta.
- Gyere, essünk túl rajta - szólal meg, miközben karját nyújtja a lánynak lovagiasan, és megindul pár rellonos végzős felé, akiket sikerült felfedeznie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Egyik-másik tényleg érdekes látvány. Nézd csak azt a vöröskét ott, eddig tuti feltakarította a folyosót, és kíváncsi vagyok, mikor sikerül a ruhája szélére lépve orra esnie... - pillant az említett lány irányába, akit éppen sikerül kiszúrnia, miközben feltűnően bámulja őket a mellette álló szöszivel együtt, majd hirtelen térnek vissza egy korábban félbehagyott vagy talán meg sem kezdett beszélgetéshez. Azért még biccent feléjük, amikor az egyikük futólag visszapillant, jelzi, hogy feltűntek, aztán csak visszafordul Cyanne-hez, aki már majdnem villámot szór, aztán végül mégse. Nem baj, érti ő és az auror említésére azért átkarolja a vállát kicsit, mintha csak Annie-ről lenne szó. Tisztában van vele, hogy egy bizonyosról van szó, de inkább nem hozza fel.
- Akkor erről ma lemarad a közönség, így jártak - szólal meg olyan megállapítást téve, ami tulajdonképpen teljesen fölösleges, de legalább nem sablonos kijelentésekkel próbálkozik, hogy majd megtalálja a saját aurorát meg ilyesmi. Vagy azt kellene? A helyében nem feltétlen örülne neki, az a nagy helyzet, úgyhogy mellőzi is. Elengedi inkább a lány vállát és felé nyújtja a karját, amint sikerül kiszúrnia a tömegben néhány másik rellonos végzőst is.
- Naaa, egy kicsit több optimizmust, Morticia. Csak egy keringő, utána meg a vendégem vagy és, hogy lásd, milyen lovagias tudok lenni, még haza is kísérlek - ajánlja, és nagy megkönnyebbülésére még azelőtt jelenti be Annelie, hogy ideje a nyitótáncnak, mielőtt eljutnának a többi végzősig. Kényszerű csacsogásra nincs alkalom, csak pár további furcsálló tekintetet kapnak, ez azonban továbbra is lepereg, róla legalábbis biztosan, inkább elfoglalhatják a helyüket a táncparketten, nem túl lelkesen várja ki a taps végét, aztán végre jöhet az a keringő is.
- Ha jól hallom, Rieu. Nagyjából öt perc és ki is sétálhatunk az ajtón - súgja a lánynak kicsit közelebb hajolva hozzá tánc közben.