Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- De én...! de...! - nem sikerül azonnal megtalálnia a szavakat, csak a szemeit forgatja. Tudja, hogy Adamnek igaza van, tudja, hogy most talán kicsit felfújja a dolgot, de egyelőre nem tud mit kezdeni az emlékekkel, és felettébb zavarja ez a tény. Sőt, valamennyire még az is, ahogy Adam nyugtatni próbálja. Azért vannak dolgok, amik nem változnak.
- Csak fura...nem is tudom, mikor éreztem azt utoljára, hogy valami számít. Tényleg számít, és súlya van és következménye van. És nagyon furcsa most ebbe belegondolni, és nem is akarok. Olyan mintha az az ember nem is én lettem volna -  igyekszik összeszedni a gondolatait. Többé-kevésbé sikerül is neki. De azért attól még nagyon messze van, hogy helyretegyen magában minden kérdést, és valamiféle pozitív nézőpontot találjon a múltjára vonatkozóan, és fáradt és kimerült is még ehhez.
Elnyúlik köztök a csend, melyben egy darabig szinte tapinthatóak Kíra zakatoló gondolatai, majd szép lassan újra elalszik Adam ölelésében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A lemenő Nap sugarai hosszúra nyújtják Kíra árnyékát, ahogy besétál a bogolyfalvi temetőbe. Rövid szárú barna bakancsot, sötétzöld harisnyát és térd fölé érő, krémszínű szövetkabátot visel, öltözetétől erősen elüt a vállán lógó kopott vászontáska. Barna tincseibe belekap a szél, miközben határozottan lépdel a sírok között. Járása könnyed, egész lényéből jókedv és felszabadultság sugárzik, egy kellemes és sikeres napot tudhat maga mögött, aminek tulajdonképpen nincs is még vége. Alig várja, hogy elmesélhesse a napját Adamnek! Mikor délelőtt hagyott egy üzenetet a férfinak, hogy találkozzon itt vele ma este, még egyáltalán nem tudta, milyen hangulatban lesz ekkorra. Így vagy úgy, mindenképp találkozni akart Adammel, az elmúlt héten nem sokat tartózkodott nála.
Jócskán eltávolodik a temető bejáratától, mire megtalálni, amit keresett. A temető ezen részén találhatóak a legrégebbi síremlékek, legalábbis így állapította meg. Kíra ezek egyikéhez veszi az irányt. A földből épp csak kiemelkedő sírhalom, a sírkő felett is igencsak eljárt az idő, fut benne néhány repedés, a felirat kisilabizálása pedig lehetetlen vállalkozásnak tűnik az egyre ereszkedő sötétben. Kíra leül a sírral szemben lévő korhadozó, szúette padra. A férfire vár, na meg arra, amiért itt akart vele találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nagyjából abban a pillanatban, ahogy bezárul mögötte az igazgatói iroda ajtaja, leolvad az arcáról a kedves, megértő, már majdhogynem bocsánatkérő mosoly. Elnyel magában egy indulatos hörgést, hisz zárt ajtó ide vagy oda, a bent ülő férfi azért még hallótávolságban van. Meg kellene tanulnia veszíteni, észérveket elfogadni, reálisan látni a világot és a saját helyét benne. De ezzel egyelőre problémái vannak, és nem látja be, miért is engedélyezte az igazgató úr az ő kis kísérletét a kastélyban. Pedig felkészült, határozottan, komolyan adta elő magát. Kinek fájt volna, ha itt flangál a folyosókon?
Indulatos léptekkel indul a bejárati ajtó irányába, majd két lépés után mégis irányt vált. Egy ördögi kis hangocska ugyanis felveti a kérdést: Mégis mi történik, ha nem távozik az iskolából azonnal? Beharapja a szája szélét, úgy dönt ezen a kérdésen érdemes egy kicsit hosszabban elmeditálnia. Hogy mégiscsak valami célt adjon a lépteinek, a teljes tanácstalanságban való kóválygás helyett, a trófeaterembe sétál át az átriumból. Azért aztán csak nem szólhatja meg senki, ha nosztalgiázás címszóval nézelődik egy kicsit, hiszen rég járt már az iskola falai között. Azt az esetet leszámítva persze, amikor egy pár éve Adamnek kellett leállítania, hogy befejezze a rongálást.
Minden önuralmát latba vetve sikerül lassú léptekkel köröznie a trófeák és kitüntetések között, ahelyett, hogy feszülten rohangálna fel és alá. Közben igyekszik meggyőzni magát, hogy semmi baj nem lehet abból, ha ő most mestertanoncnak adja ki magát, ha bárki kérdezné, és a kastélyban marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem kell soká várnia a férfire, vékony mosolyra húzódik a szája, ahogy a sötétségben kibontakozik előtte Adam közeledő alakja. Viszonozza a köszönő-puszit, és megvárja, hogy a férfi kényelembe helyezze magát, mielőtt megszólalna. Valóban nem épp hétköznapi helyszínt választott a találkozásnak, de kettejükkel kapcsolatban mégis mikor volt bármi is hétköznapi?
- Kettő hírem is van! - fordul a férfi felé, miközben három ujját emeli fel.
- Vagyis... mármint az egyik annyira nem hír, csak el akartam mesélni, mert ez is történt velem a héten - szórakozottan csavargatja az egyik hajtincsét, miközben beszél - Szóval a héten meglátogattam a szüleimet. Még mindig ott tartanak, hogy ki kellene űzni belőlem az ördögöt - tér végül a tárgyra, megrántja a vállát, igyekszik leplezni a hangjában enyhén megcsendülő keserűséget. Nem vár megoldást Adamtől a problémájára, csak szerette volna megosztani ezt a férfival.
- Mármint tudom, hogy régebben tényleg kibírhatatlan lehettem, és szerettem az agyukra menni a varázsvilággal. De...nem hittem, hogy helyrehozhatatlan a kapcsolatunk - fűzi még hozzá merengve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Összerezzen határozott férfihang hallatán. Egyáltalán nem tűnt fel neki, hogy van itt rajta kívül valaki, amikor belépett a helyiségbe. Ez a fordulat mindenesetre arra késztetni, hogy a döntést, amely felett képes lett volna még hosszú-hosszú perceken keresztül meditálni, most némileg gyorsabban meghozza.
- Jó napot! - viszonozza a köszönést egy halvány mosolyt küldve a férfi felé.
- Nem, köszönöm. Csak...gondoltam nézelődöm egy kicsit - vonja meg a vállát. Tekintetét az éppen előtte lévő vitrinre irányítja, bár fogalma sincs hogy éppen kinek és miféle érdemeit csodálja. Gondolatban vállon veregeti magát, hogy legalább egy fél perc gondolkodási időt még nyert magának, mielőtt eldöntené, hogy látogató vagy mestertanonc státuszban legyen jelen az iskolában. Már persze feltételezve, hogy a férfi nem elégszik meg a válaszával. És miért elégedne meg? Kíra emlékeiben a kastély úgy él, mint a hely, ahol mindig mindenki tudni akar mindent mindenkiről. ~ Ecc-pecc-kimehetsz...~   Egyre csak kattog az agya. Sosem volt nagy színész, nem igazán ért az emberek megtévesztéséhez, és tisztában is van vele, hogy semmi keresnivalója nincs az iskola területén. Mégis ott motoszkál benne a gondolat, hogy már csak azért sem viselkedik úgy, ahogy az adott szituációban az normális. A helyzet, hogy ezen egyáltalán gondolkodik, pedig egyre feszületebbé teszi. Tökéletesen emlékszik ugyanis, hogy mielőtt lekerült volna róla a rontás, teljesen könnyedén, vetyengés és utólagos lelkifurdalás nélkül hozott meg őrültebbnél őrültebb döntéseket, teljes mértékben ignorálva az esetleges következményeket, és remekül érezte közben magát!. Azok valahogy sosem jutottak eszébe. Egyszerűen hiányzott belőle ez a gát, ami az adott szituációban a társadalmilag nem elfogadott viselkedés útjában áll, és a normákra fittyet hányó megnyilvánulásokat a képzelet szintén tartja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Talán. Mármint semmiképp sem szeretném ennyiben hagyni a dolgot..csak nem igazán tudom még, hogy találjunk vissza egymáshoz. Mert én nem fogom megjátszani magam nekik, csak azért, hogy ne kelljen beszélgetni dolgokról - nem teszi hozzá, de szavaiból érződik, hogy bűntudata van, amiért évek óta most látogatott először haza. Igaz, talán jobb is, hogy a szülei nem látták őt az elmúlt években.
- Na mindegy - egy sóhaj kíséretében ő is hátradől a padon, hátradönti a fejét is és az égre emeli a pillantását. Hagyja elnyúlni kettejük között a csendet, már persze ha Adam nem használja ki az alkalmat, hogy még fűzzön valami véleményt vagy tanácsot a témához.
- Szóval a második hírem... - vált témát, még mindig a csillagokat bámulva - ... készülj fel, dobpergést is kérek!
- Találtam munkát! - jelenti be a hatásszünetet követően. Most jön el a pillanat, hogy ismét rendesen felül, és csillogó szemekkel pillant a férfira.
- És ez most rendes, nem úgy mint a múltkor... amikor...akkor. - fűzi még hozzá, hogy a férfinak kelljen azon aggódnia, hogy két nap múlva már háborgását hallgatja a munkakör miatt, amivel Kíra előzetesen nem került tisztába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Igyekszik leplezni zavarát, ahogy az immár közvetlenül mellette álló férfira pislog, majd vissza a vitrinre. Ezúttal már el is olvassa a neveket és a hozzájuk tartózó érdemeket.
Őszinte érdeklődéssel hallgatja az férfi teljesen tényszerűen előadott, meglehetősen szélsőséges véleményét a különböző díjak tulajdonosairól. Még csak nem is vág bele a férfi szavába, amikor az megáll egy levegővételre, pedig megfordul a fejében pár megjegyzés, de nem szeretne konfrontálódni. Kíra figyelmét rettenetesen egyszerű néha elterelni és lekötni. Képes mindre  gyermeki módon rácsodálkozni. Most sincs ez másképp. Ledöbbenti a férfi szavaiból érződő ellenszenv az említettekkel kapcsolatban, és maga a tény, hogy így gondol vissza a volt iskolatársaira. ~ Egész biztosan mély nyomokat hagytak benne a diákévek. ~ Ugyanakkor magában egész jót mulat a férfi előadásán, hisz neki aztán halványlila gőze sincs róla, hogy kikről van szó, magát a stílust pedig szórakoztatónak találja. Annyi illendőség azért szorult belé, hogy nem neveti ki nyíltan a másikat. Bűntudata lenne, ha még ő is hozzájárulna a férfi komplexusaihoz. Mert hát... biztos van neki egy pár.
- Áh, nem! Egyikük nevét sem hallottam még korábban... Bár azt hiszem örülhetek, hogy nincs hozzájuk semmi közöm! - a szeme sarkában bujkáló mosollyal pillant fel a férfire.
- Más most az elrendezés, mint mikor legutóbb itt jártam - magyarázza meg egy vállrándítás kísérletében, miért is épp itt állt meg. Felrémlik előtte az emlék, mikor még egy jól sikerült éjszakai tilosban járást követően volt szerencséje Seren kitüntetéseit suvickolni. Azok a régi szép idők!
- És egyébként Ön mindenkiben vetélytársat és ellenfelet lát, vagy ők hárman külön kiérdemelték ezt a státuszt? - enyhén oldalra billenti a fejét a férfit fürkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem zavarja, hogy Adam nem viszi túlzásba a beszédet, egyrészt megszokta már, hogy a férfitól ne várjon felesleges fecsegést, másrészt többnyire valóban nincs is rá szüksége, hogy a másik bármit mondjon. Az pont elég Kírának, hogy van valaki, aki meghallgatja, és közbeavatkozik, ha valami irdatlan ostobaságra készül.
- Egy újságnál fogok dolgozni! - közli lelkesen - Éjjeli fény a címe, főleg a mágia határterületeivel foglalkozik, olyan témákkal, amiknek a valóságossága a mágusvilágban is vitatott - kezdi magyarázni, hogy mégis miféle munkát talált. Azt talán már nem is kell hozzáfűznie, hogy ennél testhezállóbb munkát keresve sem találhatott volna, hiszen teljesen oda-vissza tud lenni olyan dolgokért, amiknek a létezésében rajta kívül igen kevesen hisznek. Ilyen témában kutatni, felfedezni és írni, Kírának maga a paradicsom.
A további lelkendezés helyett azonban a hirtelen felpattan a padról, és az előttük lévő sírhoz lép és leguggol a sírkő mellé.
- Nézd, szerinted ez micsoda? - kérdezi a férfit anélkül, hogy felnézne rá. Megbabonázva bámulja a sírkövet, melynek vékony hajszálrepedésein keresztül halványkék, olajosan csillogó enyv csorog ki. Egészen közel hajol hozzá, a haját hátrafogja és meg is szaglássza az ismeretlen eredetű anyagot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Fuuu... hát...- vakarja a fejét, ahogy megpróbál visszaszámolni, mikor is végzett ő ebben az iskolában, bár mondjuk az a dátum nem feltétlenül esik egybe azzal az időponttal, amikor a trófeateremben járt. - Nem mostanában, egy négy-öt éve minimum - nyög ki végül valami épkézlábnak mondható választ.
Úgy tűnik, Kíra kérdése nem lepi meg a férfit. A nőt ellenben meglepik a férfi szavai. Halvány árnyék suhan végig az arcán, erős forráskritikával hallgatja a másik szavait. Nem is érti, ha ez a véleménye az intézményről és az ide járt, járó diákokról, akkor mégis mit csinál itt. Találhatott volna magának olyan környezetet, ami nem készteti állandó utálkozásra. Elég furának tartja a fazont. Az utolsó kérdése mindenesetre betalál Kíránál, mivel a nő menet közben már el is felejtette, hogy sunnyogni akar. Összevonja a szemöldökét, nagyon erősen gondolkodik a válaszon és azon hogy mennyire avassa a bizalmába a férfit.
- Nyeh. - mondja végül a szemeit forgatva - Azért jó tudni, hogy simán elmennék annak, legközelebb készülök - vonja meg a vállát. Nem zavartatja magát azon, hogy "lebukott".
- Amúgy nem tudom, milyen most itt a helyzet, nem is nagyon vagyok benne érdekelt. Azt viszont nem értem, Ön miért itt keresi a boldogulását, ha így kiábrándítja ez az intézmény. Az nem lesz jó a lelkének, ha olyan környezetben dolgozik, ami nem tölti fel. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem is akartam! - megjátszott sértődöttséggel forgatja a szemeit. Tényleg esze ágában sem volt, hogy Adamhez hasonlóan puszta kézzel taperolja az anyagot, inkább a pálcáját használta volna erre a célra. Bár az sem lett volna az évszázad ötlete.
- Komolyan? - elkerekedett szemekkel pislog a férfira. Ő maga sosem találkozott még ilyesmivel, a témával kapcsolatos lexikális tudása pedig elég felületes. Mint úgy általában minden másról is. Tisztában van vele, hogy mit jelent a fogalom, de veszélyérzet helyett inkább a kíváncsiság kezd benne nőni.
- Szerintem szép! - véleményezi az anyagot.
- Szóóóóval... - lesüti a szemét, a szivárgó anyagot figyeli - Rossz dolog, ha esetleg véletlenül a múltkor én ebben beleléptem? - teszi fel a kérdést bűntudatos hangon. Tulajdonképpen ez volt az oka annak, hogy itt ennél a sírnál akart Adammel találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Van. Mára legalábbis - húzza el a száját az engedélyt illetően - Ebben az ügyben jártam az igazgató úrnál, de hát nem igazán nyerték el a tetszését a szándékaim - fűzi még hozzá színtelen hangon. Belül nagyon büszke magára, amiért ilyen érzelemmentesen tudott válaszolni. Sőt, még csak el sem kezdett összevissza hadoválni.
- Nem értem mondjuk miért, senkinek a tesi épségét nem veszélyeztettem volna! Én csak így be akartam jönni néha, vizsgálgatni a kastély köveinek mágikus rezgéseit. De még csak azt sem tudta egyébként megmondani, hogy mennyi maradt a régen itt álló épületből, ha van egyáltalán még a kastélynak egyetlen eredeti darabja is -hangja enyhén sértődötten cseng. Bár a férfi jelenléte elterelte a dühét és csalódottságát, meg az eszement terveit arról, hogy engedély nélkül hajtsa végre a terveit, azért még tette teljesen túl magát a traumán.
Nem tudja megállni, pedig nagyon igyekszik, ha ne törjön fel belőle a nevetés a férfi válaszát hallva arra a kérdésre, hogy miért is van itt. A feltörő nevetést félig sikerül csak elfojtania, így végül cseppet sem nőies hörgő-krákogó hang tör fel a torkából. Amit, ha van egy kis szerencséje, a férfi nem tud majd beazonosítani. Komoly arccal hallgatja a másikat, miután sikerült rendeznie a vonásait.
Kíra soha nem érzett még magában efféle küldetéstudatot, el sem tudja képzelni, mit érezhet a férfi. Azt viszont egyáltalán nem gondolja, hogy ő is a tengő-lengő kategóriába tartozna.
- Ha Ön ebben leli örömét, sok sikert hozzá - von vállat, miután végighallgatta a gondolatmenetet.
- Igen, Navines voltam - bólint a férfi következő kérdésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Tegnap..várj, nem, tegnapelőtt - adja meg a választ a kérdés első felére. A második felét illetően ő is lenéz a lábára.
- Ja, igen, ez volt rajtam. Errefelé sétáltam és akkor véletlen beleléptem, de nem pont itt volt amúgy. Hanem egy kicsit arrébb, már ilyen egész tócsa összegyűlt. De már nem olyan szerintem a cipőm. Mármint nem hagyok magam után nyomokat, akkor az feltűnt volna azért, szerintem. Szóval tuti lekopott már. Az lehet? Mi van széthordtam mindenfelé, amerre jártam? - feláll Adam mellől, és a guggoló férfire támaszkodva felemeli először a jobb lábát, aztán a balt is. Na, mármint egymás után külön-külön, nem egyszerre, azért annyira Kíra sem menő. Úgy tartja a cipője talpát, hogy Adam is láthassa. Igencsak meglepődik, amikor a bal cipője talpán halványan derengő foltokat pillant meg.
- Huuu - gyorsan vissza le is teszi a lábát a földre. A ha nem látom, ott sincs gondolatmenet értelmében a probléma akár meg is lehetne oldva, de feltételezi, hogy Adam nem ezt a módszert akarja majd követni.
- Most akkor el fogjuk égetni a cipőm? Légyszi ne már, én ezt szeretem.   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Kíra leplezetlenül meglepődik, mikor Adam bevallja, hogy nem tudja, mi a megfelelő eljárás ilyen esetekben. Nem sok ilyen helyzettel találkozott, amikor Adam ne tudta volna azonnal a megoldást a problémájára. Ettől függetlenül kétsége sincs afelől, hogy így is nyugodtan a másikra bízhatja magát. Kíra követi a férfit vissza a padhoz, és készségesen hagyja, hogy megszabadítsa őt a lábbelijétől.
- Ó, köszi - óvatosan meglóbálja a lábát, amin immár a számára csónakméretű férfibakancs figyeg. Azért örülne, ha nem ebben kellene elhagynia majd a temetőt.
- Jó, de ha máshogy nem megy, semmisítsd meg őket nyugodtan - pillant le szomorú szemekkel a cipőire.
- Különöset? - megvakarja a tarkóját - Mit értesz az alatt, hogy különös?- kérdez vissza. Közben azért töri a fejét, próbálja visszapörgetni magában az elmúlt két nap eseményeit, hátha talál köztük valami furcsaságot. A feladat nehézsége abban áll, hogy Kíra nem feltétlenül tekinti furcsa dolognak azt, amit minden más normális ember.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Igen, láttam - bólint a férfi kérdésére. - Azt hiszem valahol az alagsorban volt még mielőtt renoválták volna a kastélyt. De sosem volt valami dobra verve. Meg hát diákként még kevésbé foglalkoztattak ilyen dolgok, csak úgy teljesen természetesnek vettem, hogy a kastély története a középkorba nyúlik vissza, és megelégedtem azzal a minimális információval, ami rendelkezésre áll - kissé elrévedezik az emlékeiben. A diákéveit kellemes lebegésben töltötte a kastély falai között, sosem volt igazán határozott és céltudatos jellem, rendszerint mindenbe csak ad hoc jellege vágott bele, két héten belül pedig már vége is volt a lelkesedésének. Ezt a mentalitást még mindig nem vetkőzte le teljesen, de azért szignifikáns változáson ment át az évek során.
Kerüli a férfi tekintetét, ahogy arra terelődik a szó, hogy miért is nem viheti véghez a kutatásait. Így sokkal egyszerűbb számára, hogy ismét csak belelovagolja magát a kudarcba és panaszkodásba kezdjen. Van ugyanis egy olyan feltétezése, hogy az igazgató a múltjára való tekintettel nem akarja az iskolába engedni rendszeresen hosszabb időre. Nem mintha ennek a feltételezésének bármi alapja lenne. Az igazság az, hogy egyelőre Kírának okoz nehézséget elfogadni, hogy nem hághat át gondolkodás nélkül minden társadalmi normát, és nem foghat mindig mindent arra, hogy problémák vannak a fejében.
- Nem találta kifejezetten tudományosnak a terveimet, azt hiszem - adja meg a választ egy vállrándítás kíséretében. Valahol mélyen ugyanis ő is belátja, hogy az olyan ötletek, mint például hogy marhavéres kákalag-epe keveréket ken a falra, valóban riasztóak lehetnek a fiatal mágusnemzedék számára.
- Valóban? Ez igazán kedves dolog lenne Öntől - Kírát eléggé meglepi a férfi támogatása, amire valljuk be, szüksége is van. Ugyanakkor tudattalanul máris kirázza a hideg a gondolatra, hogy bármilyen mértékben bárkinek az adósa legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Kíra elmaradhatatlan, ütött-kopott, tértágított hátizsákja, mely volt idő, hogy a lány minden ingóságát tartalmazta, most fáradt nyögéssel landol az előszoba padlóján. Kíra apró sóhaj kíséretében zárja be maga mögött az ajtót,és kapcsolja fel az előszobai villanyt. Elgondolkodó pillantást vet a nem túl nőiesen ledobott hátizsákra. Egyrészt reméli, hogy semmi nem tört össze benne, másrészt egyelőre semmi kedve sincs elkezdeni kipakolni, vagy ne adj isten rendszert csinálni a zsák tartalmában.
Sietős mozdulatokkal kezdi el kihámozni magát az overallból, ami alatt még négy réteg meleg ruha lapul, a lekerülő ruhadarabokat azért többé-kevésbé rendezetten próbálja letenni, de a végeredmény mégiscsak egy alaktalan kupac lesz.
Kissé még mindig dideregve indul a konyha felé, hogy készítsem magának egy forró teát, és energiát gyűjtsön a holmijai rendbe rakásához.
Az utóbbi időben leszokott róla, hogy beleköszönjön az éterbe, amikor megérkezik Adamhez. Ezt a változás pedig annak köszönhető, hogy elégé gyakran elkerülték egymást Adammel, illetve még ha a férfi otthon is tartózkodott éppen, általában akkor is csend követte Kíra szavait, az a csend, amit a lány egy idő után már nem akart többé hallani, még akkor sem, ha csak egy pillanatig tartott, amíg a férfi megjelent mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A konyhába lépve Kíra kiválasztja a kedvenc öblös bögréjét, és az íz választással sem tölt sok időt, már jó előre kigondolta, hogy a narancsosra vágyik. A teafőzés művelete ott szakad meg egy pillanatra, hogy Kíra hiába matat a farzsebe körül - mert még mindig nem szokott le róla, hogy ott tartsa a pálcáját -, az eszköz nincs nála. Egy halk morgással ötvözött sóhajjal konstatálja a helyzetet és fordul sarkon, hogy visszalépjen az előszobába a pálcájáért.
- Szia, nem vettelek észre... - köszön vissza a férfinak, miközben az előbb lehajigált ruhái között matat. Mire kezébe akad a pálcája és felegyenesedik Adam már ott áll mellette a folyosón. Kíra szája szegletében megjelenik az a bizonyos bujkáló mosoly, amit a férfi jelenléte rendszerint előcsalogat. Pipiskedve nyom egy gyors puszit Adam ajkaira .
- Mindig olyan rossz rád nézni - jegyzi meg, ahogy a férfi mesztelen lábára esik a pillantása. Rajta rózsaszínes-lilás extra meleg téli zokni virít, aminek két szeme is van. Meg sem várva, hogy Adam reagál-e egyáltalán, immár a pálcájával felszerelve beszökdécsel vissza a konyhába. Egy pálcaintéssel melegíti a vizet olyan forróságúra, amilyen már éppen iható. A teafiltert mártogatva az asztalhoz telepszik és felkuporodik a székre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Nem azért mondtam, hogy felöltözz - motyogja a teája fölött kissé megilletődve, hisz az ő részéről, ez tényleg csak egy jelentéktelen megjegyzés volt. Adam meg már megszokhatta, hogy Kíra szeszélyeinek egyébként is lehetetlen megfelelni. Az meg sem fordul a fejében, hogy a férfi esetleg arra készül, hogy lassan elhagyja a házat, és nem csak az ő kedvéért cserélte le a köntöst.
Nagyot kortyol a forró italból, kellemesen szusszan egyet, ahogy a melegség átjárja a mellkasát.
- Persze, sétálhatunk! De vigyázzunk, hogy nehogy ellopja a mókár a lábnyomainkat. - felel végül - Csak azért előbb hagy melegedjem át. De megérte a fázás, a sarki fény még mindig gyönyörű! - tekintete kissé elréved, ahogy olyan könnyedséggel ejti ki a szavakat, mintha csak a boglyas térről jött volna haza az imént.
Tekintete megcsillan, amikor Adam megemlíti a vadóc crup keveréket. Kíra szívesen tölt időt az állattal, ha éppen eszébe jut, de kissé fájó pont is neki a téma. Hiszen tudja, hogy az állat már megbízott benne, amikor hónapokra eltűnt a környékről, és egyáltalán nem volt könnyű elérnie, hogy egyáltalán ismét újra közel engedje magához.
- Oké, majd megkérdezhetjük, hogy szeretne-e jönni - bólint végül a felvetésre. - De az már egy pozitív jel, hogy itt van, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Nem hiszem, hogy kifejezetten rejtegetni akarja bárki is. A legjobb tippen az, egyszerűen a felújítás után nem került vissza. Bár erről talán az akkori igazgatót kellene megkérdezni. De ebben egyetértek, hogy jól mutatna itt - vonja meg a vállát. A tábla nem kifejezetten hozza lázba, hiszen az már tényleg csak egy kiállítási darab, kiszakították a romok közül. Kíra emiatt úgy képzeli, hogy már nem része annak az ősi erőnek, ami a kastély alapjául szolgáló romokat átjárja.
- Saragob Kíra - nyújt kezet a férfinek. - Örülök, hogy felajánlod - Kíra hangjába enyhe rosszallás vegyül, mert a férfi igazán megvárhatta volna, hogy Kíra tegye meg ezt  kezdeményezést. De minthogy ő  maga sem egy kétlábon járó illemtankönyv, sőt ha nem hivatalos helyszínen találkoznak, valószínűleg első pillanattól kezdve letegezte volna a férfit, így a szavai végeredményben cinkos játékossággal csengnek.
- Azt hiszem valóban nem voltak kifejezetten tudományosak - vallja be egy sóhaj kíséretében. Már túltette magát a szituáción, és igyekszik a tőle telhető legobjektívebben szemlélni a helyzetet. - Elsődlegesen az lett volna a célom, hogy ahogyan a pálcából is elő lehet hívni a vele elvégzett varázslatokat, a régi kövekből is megpróbáljak emlékeket előhívni, kísérletezni az erejükkel. A témában elég sok értekezés van, de konkrét működő recept már kevesebb. Főleg, hogy tényleg régi dolgokról beszélünk, amiktől nem tudni, mire lehet számítani... A legtöbb  módszer, amit találtam, nem kifejezetten modern és elég bizarr hozzávalókkal dolgozik. - fejti ki egy picit bővebben, hogy mik is voltak a tervei. Jól esik neki az érdeklődés, és igazából mostanra oldódott fel a férfi társaságában.
-Anno diákként olvastam a kastély történetéről, de nem mondanám, hogy sok és részletes forrás van a könyvtárban azokból az időkből. Nem kifejezetten iskolaként, inkább egyfajta önképző körként írják le főleg. A hely mágiája valószínűleg vonzotta a mágiahasználókat és itt tudták megosztani egymással a tapasztalataikat és szabadon gyakorolni a mágiahasználatot. - lelkesen válaszol a férfi kérdésére.
- De egyáltalán nem tartom magam a téma szakértőjének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Izlandról - válaszol a férfi kérdésére. - Jól esett távol lenni mindentől - csak úgy mellékesen teszi még ezt hozzá az egyébként tömör válaszához. Tudja, hogy nincs szüksége magyarázkodásra, Adam mindig is emberfelettien megértő volt minden szeszélyével és eltünedezésével és nem mindennapi ötleteivel kapcsolatban. Arra igazán nem kell magyarázatot adnia, miért imád keresztül-kasul hoppanálgatni a világban.
Jól esik Kírának, hogy Adam is apró sikerként könyveli el, hogy a kutyus most épp a hátsó udvarban dekkol. A sokszor váratlan, makacs, határozott fellépése mögött, azért rengeteg bizonytalanság bújik meg Kírában, minden "komoly" dologgal kapcsolatban. Márpedig a négylábú esete Kíra szemében is egy komoly témának minősül.
Hosszan figyeli az Adamáltal előretolt bábut. Nem szeret veszíteni, épp ezért nem is szeret elkezdeni játszani, és egyáltalán nincs is most kedve ehhez, de mégis... Az a figura olyan hívogató, hogy nem tudja megállni, hogy ne csúsztassa előre az ő oldalán lévő fekete gyalogok egyikét. Már magán a mozdulaton is látszik, hogy csak olyasféle inger vezette, amellyel az ember elkezdi levakarni magáról a varat.
Összeráncolja a homlokát a férfi szavai hallatán és kortyol egy nagyot. Az utóbbi időben már egészen jól visszafogja a hirtelen kirohanásait, ami persze nem azt jelenti, hogy egyes kérdésekben nem ugyanazt a meglepő reakciót produkálja, ami először megfordul a fejében. A különbség csak annyi, hogy kevésbe indulatosan fejezi ki magát. Hagy magának minimális időt arra, hogy végiggondolja, mit is érez tulajdonképpen.
- Ha téged tényleg nem zavar, én örülnék neki, ha néha beengednénk - válaszol kissé bizonytalanul. Zavarja, hogy Adam az, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Miért foglalkozik ezzel? Nem akarja, hogy a férfi elvegye tőle a crup-keverékkel való viszonyát, de egyszerűen arra is képtelen, hogy felvállalja, hogy mindig minden körülmények között gondoskodik az állatról. A felelősségvállalás és az elköteleződés elég súlyos fogalmak Kíránál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Kíra feltételezte, hogy Róbert nem vár választ a meglehetősen költőin hangzó kérdésére, így mindössze csak pár apró, megértő bólintással reagált a témára.  Noha ő korán sem volt olyan tudatos ebben az ügyben, mint a férfi. Kíra részéről a múlt maga kissé zavaros fogalom volt, hiszen tizennégy éves koráig a mugli világban nevelkedett, mugli történelmet tanult, a mugli világban próbálta meg megtalálni a helyét. Azonban szinte minden szálat elvágott, ami ahhoz a világhoz fűzte, miután felvételt nyert a Bagolykőbe. A varázsvilágban nőtt felnőtté, a varázsvilágban kellett megtalálnia a helyét, a varázsvilágban lehet önmaga, mégis ott húzódnak a lelke mélyén a diákként szerzett sebek, a sárvérűzés, az érzés, hogy ő kevesebb, az érzés, hogy csak egy betolakodó.
- Oh, köszönöm - picit még el is pirul Róbert dicsérő szavaim, most tényleg jólesik neki a megerősítés. Az ilyen helyzetekben néha még rettenetesen furán éri magát, és haragszik magára a bizonytalansága miatt. Ez az egy dolog van, ami miatt néha már visszasírja az elmebaját: a bizonytalanság. A tény, hogy képes hosszabb időn keresztül elgondolkodni dolgokon, latolgatni a lehetőségeket, megkérdőjelezni az első ösztönösen eszébe jutó választ és ezzel együtt önmagát. Kíra pontosan tudja, milyen nem gondolkodni, és mennyivel egyszerűbb is az!
- Ez igazán kedves tőled! Szívesen vállalom  - ezügyben Kíra nem szerénykedik, beszélni és előadni mindig is szeretett, csak épp közönsége nincs többnyire. De Róbert szigorú pillantásainak kereszttüzében a diákoknak úgysem lesz más választásuk, mint Kírára figyelni.
- Akkor majd küldök egy baglyot, hogy pontosítsunk. Én is örülök. Azt hiszem nekem is ideje indulnom, jó érzés volt kicsit nosztalgiázni. Viszlát! - köszön el a férfitól, és a falu felé veszi az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szombat délelőtt. Kíra a piactér színes kavalkádja felé igyekszik elmaradhatatlan csíkos szatyrával, amit egyébként annak idején még az ispotályból tulajdonított el. Ma kifejezetten jó hangulatban ébredt, ami a megjelenésén is tükröződik. Kivételesen kifejezetten összeszedetten néz ki önmagához képest legalábbis, mustársárga combközépig érő szoknyát visel fehér ujjatlannal és egy kissé már elrongyolódott vászoncipővel. Kellemes tavaszi idő van, de kissé fúj a szél, így aztán indulás előtt magára kanyarította Adam bőrdzsekijét. A férfinak így nap közben úgysem kell és mikor legközelebb felveszi még örülhet is, hogy kíraillatú lett. Szettjéhez épp csak a bevásárló szatyor nem passzol igazán, emiatt igazán nem zavartatja magát.
A piactér szélén megáll, körbetekint, felméri a terepet. Igazából semmilyen konkrét elképzelése nincs róla, hogy tulajdonképpen mit is szeretne vásárolni, vagy egyáltalán szüksége van-e valamire. Egyszerűen csak kedve szottyant kijönni, emberek között lenni, beszélgetni, alkudozni, nézelődni, hallgatózni, belecsöppenni kicsit Bogolyfalva életébe. Alapjáraton ugyanis Kíra nem éppen egy közösségi ember, nyitott és közlékeny természet, de közösséghez tartozás nem az erőssége. A falu lakosságát és a lakosság őt inkább csak látásból és hallomásból ismeri. Ellenben néhány rendszeres árussal a piacon, akiknek már volt szerencséjük órákon keresztül hallgatni Kíra locsogását és végtelen kérdéseit, úgy, hogy mindezek után a nő semmit nem vásárolt tőlük.
Egy biztos, valami édességet mindenképpen szerezni fog. Ezzel el is indul az árusok sorai között tyúklépésben, minden standot végigmustrálgatva.