Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem mondhatnám, hogy nem ugrik gombóc a torkomba, amikor Davidről kell beszélnem. Igen, nagyon közömbösnek hat minden szavam, mintha elvesztegetett időről beszélnék, de korántsem volt az. Könnyebb azt mondani, ennek így kellett lennie, mint engedni a dolognak és fájdalmasan szenvedni napokig vagy hetekig. Csináltam már és tapasztaltam, nem jobb az sem.
A Lénáékról szóló igehirdetésem kettős. Tudom, hogy nagyon sokszor voltam benne olyankor is, mikor nem kellett volna. Tudom, hogy Léna egy önálló nő, mégsem tudtam megállni, hogy ha baj volt, ne repüljek rá Dwayne-re. Amikor nem volt mosolyszünet, elkerültem őket, egyedül akkor tűntem fel a színen - de akkor elég intenzíven -, ha Dwayne részéről sumákolást sejtettem. És ez sajnos sokszor előfordult. Talán hagynom kellett volna, hogy maguk intézzék az ügyeiket, de a széttört, meggyötört Léna számomra egyenlő volt azzal, hogy teljes mellszélességgel kiállok mellette. Akkor is, ha semmi közöm semmihez. Kötelességemnek éreztem a védelmét. Emiatt az egy dolog miatt sosem bántam meg egyetlen összetűzést sem az aurorral.
- Meg fogsz lepődni, de volt már dolgom fegyverrel - elmosolyodok, mert tudom, hogy nincs rám írva. Az igen, hogy kikaparom valaki szemét, viszont lövöldözni? Ugyan kérem! Soha. Kár, hogy Oroszországban erre is sort kellett kerítsek. Jobban örülnék, ha azt mondhatnám, fogalmam sincs mi fán terem. - Viszont egyáltalán nem vagyok profi benne. Szívesen megtanulnám tisztességesen használni - megvonom vállam, szemeimet a férfira emelem. Egyáltalán van neki itt és most ilyesmije? Nem tiltott ezzel szórakoztatni az irodájába betévedőket? Sokáig én lettem volna a legboldogabb, ha Dwayne-t rács mögött látom valami illegális bűncselekmény miatt, de most valahogy nem érzek ingerenciát arra, hogy ketrecbe zárt majomként végezze.
- De csak akkor, ha ebből nem lesz baj. Akkor is, ha ez most furán hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Így az ex-témán túl, ám a lövöldözés előtt jól jön, hogy végre másra terelődik a szó. A feszültség is oldódik valamelyest körülöttünk, aminek mindketten ugyanannyira örülünk. Szerintem. Figyelem, ahogy felkel és a hátul lévő ládához sétál. Végigmérem egy pillanatra, mikor látom, hogy int egyet. Nem teszem szóvá, hogy nem vagyok kutya, aki majd farok csóválva fut a gazdi után, kivételesen nincs kedvem ehhez. Helyette viszont, mint aki hatalmas szívességet tesz felkelek a székemből és odasétálok az auror asztala mögé. Sosem jártam még ott, így újdonság varázsaként szívesen le is huppannék a székébe. Tudjátok, csak hogy érezzem a törődést.
- Nekem sose mondott senki semmit - keresztbe fonom magam előtt a kezem és a padlót fixírozom. - Én magamtól jöttem rá erre - rávigyorgok Dwayne-re, mert szerintem ez abszolút mókás. Amit neki annak idején elmondtak, arra én mind-mind egyedül jöttem rá, tapasztaltam meg vagy kísérleteztem ki. Meglepő, hogy Dwayne-nek ilyen eleven emlékei vannak és ilyen, legalábbis hallomásból törődő családban nőtt fel. Mivel nem tudom az egész élettörténetét, így nem tudom, hol vannak a sötét foltok, de talán nem is ez a fontos. Neki volt hova hazamenni.
- Örömömre szolgál, hogy a defenzor úr megvéd magától és magamtól is - elfojtok egy mosolyt, halál komoly képpel beszélek a férfihoz. - Egyébként nem zavarna különösebben. Csak most nem érzek ingerenciát arra, hogy a nyakamba varrjanak valami szaftos ügyet - megvonom a vállam és lepillantok az immáron nyitott ládába. Nos, Dwayne sem aprózza el a dolgait. Nálunk nem feltétlenül normális, ha bárkinek akár egyetlen fegyvere is van. Neki egy ládányi jutott.
- Kiraboltál egy fegyverraktárt? - felvonom fél szemöldököm és némiképp döbbenten pislogok az aurorra. Durva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Egy bók Dwayne Warren szájából. Ráadásul egy nem kis bók! Hujjuj, mik vannak itt kérem szépen, csak úgy röpködnek a szebbnél-szebb gondolatok. Bár szó, ami szó, tényleg büszke vagyok magamra. Nem hittem volna annak idején, hogy idáig jutok, persze pozitív értelemben. Örülök, hogy végül megtaláltam a módját a megerősödésnek.
- Szép adag emlék - elismerően bólintok. Egy ládányi fegyvert emléknek hívni nálam meredek, még akkor is, ha hatástalanítva van vagy már nem használható. Ekkora halmot bélyegekből szoktak jobb esetben felhalmozni, esetleg pénzből. Az utóbbi általában hasznosabb, de ki hogy érzi. - A legtöbbhöz - ismétlem meg szavait és én is érzem, hogy itt valami nem stimmel. Nem, nem kérdezek rá és kivételesen nem fogom firtatni. Ha valaha is valaki kérdezi, én erről még csak tudni sem tudok.
- Ha tudtam volna, hogy bármikor lepuffanthatsz, biztos nem esek neked - felteszem mindkét kezem szinte védekezésképp. Amikor az irodájában a legutóbb összetűzésünk volt, akkor Dwayne egy hajszál híján megütött. De ennyi erővel akár agyon is lőhetett volna. Túl sok újdonságot nem jelentett volna a dolog, valószínűleg örömére szolgált volna ott és akkor. Egy életre elegendő problémáját megoldotta volna az a nemes cselekedet. Figyelem, ahogy kiemel egyet a sok közül, majd tekintetem övére emelem.
- Persze. Induljunk - miután ismét lezárja a ládát, megindulunk a hidegbe. A fagyba. Ez nem biztos, hogy most a legjobb ötlet, de ha csak a bennem lévő feszültség töredékét levezeti és legalább fele olyan jól megtanulok lőni, mint ahogy Dwayne tud, már megérte. Gyors léptekkel haladunk, meg sem állva az erdőig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mindenképpen be kell néznem pár helyre ma, de még mielőtt ennek nekilátnék, szívok egy kis friss levegőt. Páratlan módon a kastélyban töltöttem az éjszakát, minek köszönhetően most a friss levegő nem a kastélyba történő sétát fedi, sokkal inkább az erkélyen való ácsorgást. Mert én már bizony ott ácsorgok, forró kávéval a kezemben, amit óvatosan kortyolgatok.
Gondolkodom. Mert bizony nekem, másokkal ellentétben van min. Végzek, most már hivatalosan végzek, illetve végeztem. Ebben az évben már nem volt tantárgyam, hobbiból beültem egy-két helyre, de inkább csak az Edictum miatt maradtam. Innentől kezdve nem leszek többé diák, ami roppant furcsa érzés. A vizsgaidőszak is megkezdődött, tulajdonképpen a farsangi bállal. Igaz, maradok Adammel az Edi élén, nem szándékszom megszabadulni a pozíciómtól, de innentől kezdve már nem lesz ugyanaz. Fáradt sóhajjal nyugtázom, hogy pocsék helyzet az egész.
Aztán itt van Dwayne is, akivel... Együtt vagyunk? Mert most elvileg együtt vagyunk. De gyakorlatilag? Nem tudom, az egész olyan fura. Eddig utáltam, most meg mellette kelek fel reggel... Ez abszurdum. Nagyot sóhajtok, mielőtt újabb korty gurulna le a torkomon. Aztán arra leszek figyelmes, hogy valaki kilép hozzám - bár ezt csak hangok alapján ítélem meg, hiszen az ajtónak háttal állok. Hátrafordulok és meglepettségemben igazából azt se tudom, mit mondjak. Végül inkább teljesen szembe kerülök az érkezővel és derűs mosoly jelenik meg arcomon.
- Laurena, te itt? - el sem hiszem. Mert hát, ismertük mi egymást. Nem voltunk soha világra szóló legjobb barátnők, de jóban voltunk, lehetett rá számítani, rám is, csak ő elment külföldre. Ez van. Az élet mindenkinek máshogy megy, nekem így, neki úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Két hét se szó se beszéd lelépés után úgy éreztem, magyarázattal tartozom egy bizonyos személynek. Megígértem neki, hogy gondoskodni fogok róla, hogy meglátogatom, hogy főzök neki, hogy minden megmarad, csak a felállás lesz más. Szó szerint. De nekem dolgom volt, azt mondtam pár nap is jövök. Nos, ez jó pár napra sikeredett, most pedig a tavacska partján ülve kissé félve merek csak Dwayne-re sandítani. Nem igazán tudom, haragszik-e, de ha elmondom, mi történt, azzal mindkettőnknek könnyebb lesz. Ugye?
- Ne haragudj, hogy nem adtam életjelet, csak... - kifújom a levegőt és végig a tóra nézek. - Pár nagydarab fickó megtámadott. Fenyegetőztek, hogy ha nem tűnök el egy bizonyos személy környékéről, akkor csúnyán megbánom. Az egyik meg is ütött, mikor megpróbáltam kimászni a helyzetből... - egy elég vérszegény mosolyt erőltetek arcomra. Igazából valami olyasmit mondtam, hogy nem ilyen böhöm nagy mamlasz állatok fogják nekem megmondani, hogy mikor és kivel és mit csinálok. Az egyikre talán a s*ggfej kifejezést is használtam... De ez akkor sem lehet ok, hogy megüssön, az isten szerelmére! Mindenesetre ezt inkább nem osztom meg Dwayne-nel...
- De már jól vagyok. Többet nem jönnek - felhúztam a lábaimat és karjaimmal átöleltem őket. Nem volt igazából semmi bajom, mondjuk a hajam alatt még picit éreztem néha a fájdalmat ott, ahol megütöttek. Nem volt valami kellemes és kis híján szó szerint a fal adta a másikat. Patkányok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem nehéz észrevenni, hogy Dwayne feszült. Bár talán nem is ez a legjobb szó rá. Haragszik rám, hogy csak úgy eltűntem és ezért még csak nem is hibáztathatom. Biztos vagyok benne, hogy várt rám. Mindig várt. Én pedig csak nem jöttem, még életjelet sem adtam, amit véleményem szerint úgy értelmezett, hogy akkor most eddig tartott a naaaagy barátság. Pedig nem.
Nem válaszolok az első kérdésére. Nem márthatom be Davidet, bár végső soron nem is ő tehet az egészről. Ha hibának számít, hogy belém szeretett, akkor bűnös, de máskülönben nem követett el semmit. Felsóhajtok és végre az aurorra emelem barna íriszeimet. Megnyugtató, hogy van valaki, akire számíthatok, főleg most. Igaz, Lénával kibékültem és jelenleg Daviddel is mozdultunk valamerre, de nekem azért Dwayne is sokat jelent. Kimondva, vagy sokkal inkább kimondatlanul.
- Nem volt vészes, nem haltam bele - igyekszem elbagatellizálni, mert azért ennyire nem vettem félvállról. Divat ide vagy oda, nekem túl extrém sport ez a lezserség fenyegetőzés terén. Még mindig a férfit bámulom, próbálok leolvasni akármilyen reakciót, ami sikerül is: tudni akarja, ki a szóban forgó illető. Én meg el akarnám mondani, de azzal bajba sodornám.
- Dwayne, ezek a fickók tényleg nem jönnek többet... - beharapom alsó ajkam. Lássuk be, a halottak ritkán kelnek életre és törnek rá az ember életére. Nem, nem én öltem meg őket, még a feltételezés is komolytalan, de azért nem bánom, hogy nem kell attól tartanom, mikor szállnak rám ismételten. Viszont most már az auror barátom is tudja, hogy az a bizonyos személy valamiben nyakig benne csücsül. És félek tőle, hogy sokkal okosabb annál, mint mutatja és előbb-utóbb rá fog jönni.
- Inkább mesélj arról, hogy veled mi újság? - elmosolyodom, mert igen, ez a legkiválóbb témaelterelés. Muszáj másról beszélnünk, egyszerűen muszáj...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy legszívesebben elmesélnék-e mindent töviről hegyire Dwayne-nek? Naná! De nem tehetem. Ha azt akarom, hogy David szabad lábon járjon-keljen, akkor bizony becsukom a számat akkor is, ha beledöglök. De azért ez a veszély nem áll fenn szerencsére.
Csak figyelem az auror reakcióját. Nem tetszik. Látom rajta, hogy meg van sértődve, én pedig akár csillagokat is lehozhatnék neki az égről, teljesen felesleges lenne. Nem is igazán tudom, mit mondhatnék, így igyekszem elterelni eltűnésem okáról a témát. Csakhogy nincs könnyű dolgom, mert ez a bizonyos "semmi" a világ legtartalmasabb semmije, legalábbis barátom konkrét esetét szemlélve. Nyelek egyet, mert most érzem csak igazán, mennyire kellemetlen is ez a beszélgetés. Túlságosan. Feladnám a reményt, mikor csak úgy mellékesen hozzáfűzi: megszületett a fia. Kettős érzéseimet nem tudom, hogyan is fejezhetném ki: megveregessem a vállát és gratuláljak, vagy inkább húzzam magamhoz és sírjunk együtt? Nem igazán gyászos az információ, hiszen egy gyerek jó dolog, csak éppenséggel tudom, Dwayne mennyire vágyott rá. Na igen, itt a probléma.
- Nem is tudom, mit mondjak... Hogy érzed magad? - kezem a füvet tépkedő kezére siklik és megpróbálok a szemébe nézni, ha engedi. Nekiállok összeszámolni, vajon hányan tették fel neki ezt a kérdést, de becsléseim szerint ez a szám igen alacsony. Már amennyiben az őszinteség is mércének minősül.
- Sajnálom, hogy nem voltam itt. Tudok segíteni? Bármiben, akármiben - ritkán mondom komolyan ezeket a szavakat, de a férfi esetében tisztában vagyok vele, hogy ha el is utasítja, azért jelent neki valamit, hogy számíthat valakire. Egy gyerek a legkevésbé sem hasonlít egy kutyára, teszem azt... Vagy egy babára, amit beraksz a sarokba és, ha már elmúlt tizenhét éves akkor előveszed, leporolod és útjára engeded. Nem, ez egy gyerek. Más néven felelősségnek is szokták hívni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végre egy kis kikapcsolódás! Tudjátok, vannak azok a bizonyos szürke hétköznapok, amikor már arra se emlékszel, miért a dupla fülű csészébe töltöd a kávédat, csak hétfőn úgy kezdted és vasárnapra bevésődött. Ekkor érkezik el a történelmi pillanat, hogy azt mondom, f*ck it, és pontban délután ötkor - van, aki akkor iszik kávét - átviharzom a Minisztériumba, ahol Dwayne-nek most úgysincs semmi dolga, mert ha van sincs és kirángatom. Nem kérdezem meg, hogy nincs-e épp egy fontos ügy kellős közepén. Nem érdeklődöm a hogyléte vagy a gyereke felől, ahogyan Zóját sem hozom szóba. Egyetlen mondatot közlök vele: megyünk inni.
Így eshet meg, hogy jelenleg Budanekeresd egyik viszonylag konszolidált kocsmájában ülünk kettecskén és az ég egy adta világon nem beszélünk semmi olyanról, ami rombolná a kedvünket. Pasik vagy nők, gyerekek vagy öregek, rokonok vagy idegenek, kit érdekelnek? Engem speciel már a hideg kiráz az összes témától és igenis hiányzik a mentes élet. A drámamentes élet. Igen, eszembe jutott az az este, mikor Dwayne-ből "Hercegnőcipelő" Warren lett, meg amikor táncoltunk és igazából az asztal alá ittuk magunkat. Jó, én ittam, de megbántam, hibás döntés volt. De olyan jól éreztem magam! Igen, hiányzik a legjobb barátom, mert nekem az auror az - még akkor is, ha ez olyan csúnya friendzone, hogy már üvölt.
- Fogalmam sincs, mikor ültünk be valahová utoljára így - poharamat forgatom kezeim között, miközben tekintetem a férfin tartom. Jaj, az a fránya nosztalgia! Egyébként látszik a fejemen, hogy lassanként ellazulok. - Mi van veled mostanság Dwayne? Alig találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa érzés végre vizsgamentesen kezdeni a vizsgaidőszakot. Ennyi előnye azért van annak, ha befejezed a sulit, csakhogy az a stressz, ami pár feladatlap kitöltése nyomán keletkezett elmarad, jön helyette másik. Bizony, itt az ideje, hogy az őszi kollekciót bemutassuk, így mondhatni egy nagy rakás időeltolódás most az életem. Nem is csoda, ha úgy nézek ki, mintha az összes tárgyat felvettem volna és mindből hatezer oldalt magolnék per nap. Igen, ennyit arról, hogy az ember a modellkedés miatt nem lehet nyúzott. De igen, lehet. Aztán a kisebbik probléma rész az Edictum, most, hogy végre megjelentünk egy ideig csökken a feladataink száma - egészen pontosan addig, míg el nem jön a következő cikkleadási határidő.
Épp hazafelé tartottam volna, mikor Rose - látva zombiszerű létezésemet - együttérzésből, vagy felebaráti szeretetből, de leszólított, hogy nincs-e kedvem elmenni valahová. Erre minden tisztességes, iskolát végzett - vagy nem végzett - ember azt mondja, hogy van, így kerültünk Pestseholse egyik lerobbantabb kocsmájába, mindenféle kíséret nélkül, csak mi, lányok. A részegek száma az idő múlásával egyenes arányban növekszik, ennek következtében az élmény és látvány fokozottan hatványozottá válik. Micsoda matematikai összefüggések. Én persze karózom a tököt az asztalnál ülve, míg megfáradt sorstársam italért megy, így alkalmam nyílik körbenézni. Hiba. Szerény, ám annál pontosabb becsléseim szerint rajtunk kívül még két nő tartózkodik a helyiségben, ami egyet jelent a feltűnéssel. Nem mintha fényezni óhajtanám magunkat, de Rose igen figyelemreméltó lányka, ami pedig engem illet, félvéla vagyok. Ennél tovább nem is kell magyaráznom szorult helyzetünket, amiről nem vagyok hajlandó tudomást venni úgy egyébként, ahogyan a minket vizslató tekintetekről sem.
- Szép bokarúgás volt - biccentek egyet és megkaparintom az egyik poharat. - Az a baj, hogyha elérnek egy bizonyos pontra, nem a piájukra fognak koncentrálni - erős célzás arra, hogy remélem jó erőben van az eridonos és célozni is tud, különben bajok lesznek. A pálcánkat nem húzhatjuk elő, hogy mindenkit helyretegyünk, puszta kézzel pedig csak az egyikünk nem boldogulhat. Persze abból ítélve, ahogy lazán megkínálta a lábával benga állat 1-et, nem csodálkoznék rajta, ha valakit ököllel arcon vágna.
- Hány vizsgád lesz, hogy inni kell rá? - elmosolyodom, miközben poharamat az övének koccintom és istenesen lehúzom tartalmának felét. Fogalmam sincs mi ez, de baromi jól esik. Jer hozzám szeszszármazék, ne hagyj magamra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én egészen jól célzok. Nem lesz itt gond - kissé félvállról közlöm ezt a nem elhanyagolható tényt. Mert oké, lehet valaki bikaerős, de sokkal nagyobb energiába telik melléütni, mint eltalálni valakit. Különösen akkor igaz ez, mikor azt a csodálatos láblendítő mozdulatot próbálod jó helyre pozicionálni -, ha értitek, mire gondolok.
Mindent összevetve nem vagyok nagy bunyós. Előfordult ugyan, hogy le kellett szerelnem pár kellemetlenkedőt, de ezt a biztonságiak általában lerendezték helyettünk. Olyan a világon nincs, hogy hagyjanak egy modellt verekedni. Persze nekem könnyebb dolgom volt mindig is, hiszen a balett miatt jó kondiban voltam és vagyok, ha úgy adódik, igen messzire el tudok szaladni - már ha nem megy ki a csavarral rögzített bokám. Ja igen, merthogy túl wonderwoman lennék, ha nem lenne valami gikszer valamelyik porcikámmal.
- Van olyan tárgy, amit nem vettél fel? - felvonom szemöldököm és elfojtok egy apró mosolyt. Egy pillanatra a pult felé tekintek, ahol látom a kialakuló konfliktust, de nagyon fontos első szabály: ne nézd őket. Olyanok, mint a fajdkakas: látják a szemed fehérjét és erre ugranak. Így pár másodperc érdemtelenül kapott figyelem után egyszerűen visszafordítom tekintetem Rose-ra. - Divatbemutató szezon van. Azt se tudom, melyik időzónában járok - felsóhajtok és eltöprengek azon, hogy: de most tényleg, melyikben? Jó, ez persze költői túlzás, de mennyire jól hangzott! Ráadásul nagyjából fedi a valóságot, már ami a látványomat illeti. Egyébként említettem már, hogy alig ismerem a szőkét itt velem szemben? Csodálkozom is, hogy neki nincsenek fura elképzelései rólam. Mármint, nem vagyok én rossz lány, úgy tudom kínos pletykák sem terjednek rólam - aztán persze lehet, hogy mégis -, tehát nem eszem embert. Vannak, akik ettől függetlenül is tartanak tőlem. Érthetetlen.
- Gyáva népnek nincs hazája - a két távozó felé pillantok és ekkor megint csörömpölés hallatszik. Odafordítom fejemet a hang irányába és meglepetten látom, hogy megérkezett benga állat kettő, ráadásul az egyes prototípus védelmére kelve. Namármost ez azért probléma, mert a nyurgát egyeske is halál lazán laposra veri, nemhogy ketteskével karöltve. Feléled bennem a vágy, hogy jól kupán vágjam a két gorillát, de részegek. Nem megyek vele semmire.
- Szerintem egy percen belül valamelyik ütni fog - államat kézfejemre támasztom és sztoikus nyugalommal figyelem az egyre hevesebb szóváltást. A baj az, ha hárman kezdik, az egész kocsma fel fog bolydulni. Na nem baj. Épp szóra nyitnám a számat, mikor az első pofon elcsattan. - Kezdődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nehéz azt hinni, hogy minden rendben lesz. Persze megtanulhatná már végre az emberiség, így mi is, hogy ez csak ócska közhely, de mindig könnyebb elhinni a jót, mint a cudar valóságot. És ki mond már manapság olyat, hogy cudar? Áh, hagyjuk.
- Miért vettél fel ennyi tárgyat? - oldalra billentem fejem és érdeklődve pislogok a lányra. Valóban nem értem az indíttatást, én a szükségesnél többet nem szedtem össze és nem azért, mert hülye vagyok, hanem mert ismerem a tanárokat. Ki nem hagynák, hogy hatszáz oldalnyi tanulnivalót adjanak, ebből pedig köszönöm, de nem kértem. Elmerengésemből Rose ránt vissza és őszinte döbbenet ül ki az arcomra. Hogy én ne menjek egy ilyen kocsmába? Miért ne? Miféle menő étterem, heee?
- Modell vagyok, de nem sznob - kínosan elmosolyodva kérem ki magamnak a hallottakat, hiszen nem hittem sosem, hogy mások ezt gondolhatják rólam. Igen, odafigyelek arra, hogy nézek ki, igen, balettoztam és modellkedek, de ez még nem jelenti azt, hogy nem alacsonyodom le a "pórnép" szintjére. Miféle badarság ez? - Nagyon szeretek lerobbant kocsmákba járni, ahogy sétálok és nem taxizom, eszem húst és hibázni is szoktam, bár nem öltözködés terén, abból kellőképp kinevelt a szakma - belekortyolok italomba és megvonom a vállam. Ugyanolyan ember vagyok, mint ők. Imádom a zsíros kajákat, a hamburgert, nekem is szokott kócos lenni a hajam és tudok borzalmasan kinézni, nem undorodom attól, hogy mezítláb kelljen a homokban/koszban sétálnom, bár evidens, hogy nem feltétlenül szeretem az utóbbit, ahogy más normális ember sem.
Eközben ketten maradunk és a bunyó kialakulni látszik. Csatt, az első pofon és mire kimondja Rose, hogy jön a védelem, már meg is indul az oltári bunyó. Hirtelen nagyon sokan kelnek fel és a megszokott alapzaj emberfeletti üvöltözésbe csap át. Vannak itt feljajdulások és csatakiáltások egyaránt, azonban amikor valaki szó szerint elsodorja előlünk az asztalt, felmegy bennem is a pumpa. Nem a részegek tipikus heve ez, inkább az "italomat is leverted s*ggfej" indulat. Nem is kell ennél több, feltűröm ingem ujját, hogy nekieshessek a fiúknak.
- Bunyózzunk egy jót, aztán söprés, mert tuti, hogy hívni fogják a sünöket hamarosan - igen, a hatóságokat. Ahogy befejezem, megragadom a közénk beesett fickót, aki távozni készülne és egy jól irányzott mozdulattal betöröm az orrát. Nem épp nőies cselekedet, belátom, de akkor is, itt hagyott volna anélkül, hogy kifizeti a káromat. És Rose-ét is. Hála az égnek kiszúrták, hogy én is csatlakozom, így megindultak szőke társam felé és persze engem sem akartak kihagyni a jóból. Jaj istenem, de hosszú lesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem, továbbra sem ejtettek a fejemre. Ismerem a Dwayne Warren féle "semmi sincs"-eket. Amikor legutóbb ezt mondta, akkor összejöttünk, emlékeim szerint, szóval maradjunk annyiban, hogy biztosan van valami. Lehet, hogy nem velem, az is lehet, hogy nem most, de vele soha nincsen "semmi". Dwayne "Mindigvanvalamibajom" Warren életében milliónyi esemény történik, csak kell egy szerszámos láda, hogy kihúzzam belőle. Kár, hogy ma otthon hagytam.
- Azért csak kell lennie valaminek - oldalra döntöm fejem és várom, hogy a szemembe nézzen, de nem teszi. A kis rafkós. Ha szemét akarnék lenni, egyszerűen legilimenciával kiderítenék mindent, de mi értelme lenne? Inkább igyunk, én azt mondom. Ránézek a poharamra és úgy döntök, fenékig. És így is lesz. Lerakom az asztalra és megint megpróbálok szemkontaktust teremteni a férfival, remélhetőleg nagyobb sikerrel, mint az előbb.
- Elegem van a melómból és, ha már erre járunk az életemből is. Unatkozom - ezt a szót úgy hangsúlyozom ki, mintha ez lenne az egyetlen fontos dolog az egész mondandómban. Mert ez igaz: beleuntam mindenbe, egyszerűen nem történik semmi. Minden nap ugyanazt csinálom, néha egy-egy apró változással. Alig járok el otthonról, az újságnak és a modellkedésnek élek, tulajdonképpen besavanyodtam. Ez pedig jobban megrémít, mint egy újabb Voldemort eljövetele, pedig az se lenne piskóta.
- Egyszerűen csak jó lenne visszapörgetni az időt és megint csinálni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát persze, hogy némaságba burkolózik, ahogyan mindig is tette. Legszívesebben az arcába üvöltenék, hogy "szólalj már meg te Vadparaszt", de van egy olyan érzésem, hogy semmilyen extra reakciót nem váltanék ki belőle, csak azt, hogy totál hibbantnak néz. Végül is én is meglepődnék, ha egyszer csak valaki az arcomba üvöltene minden előzmény nélkül. Ehelyett csak megcsóválom a fejem és figyelem, hogy iszik. Hiába találkozik a tekintetünk érzem, hogy az egész helyzet... Kínos. Legalábbis neki. Lehet, hogy nekem is az lenne, ha fordított helyzetben lennénk.
A válasza mindenesetre felráz. Olyannyira meglep, hogy belém is fullad a szó. Mi az, hogy nem hiszi el? De hát... Nem hazudok neki, az isten szeremére, miért tenném? Csak a következő megjegyzése kezdi el forgatni azokat a bizonyos fogaskerekeket. Szóval innen fúj a szél! Amikor pár hónapja szétmentünk, minden a legnagyobb rendben volt még, eljártam egy csomó helyre, közösségben forogtam, sőt, Dwayne-nel is rendszeresen koccantam. Aztán ez szép lassan megszűnt. A férfi kerülni kezdett és mélyen belül tudom, hogy miért. Még mindig fogalmam sincs, mit kellett volna máshogy csináljak, amire az ő válasza az lenne, hogy "velem kellett volna maradnod". Gondolom. De mindegy is. Most azonban le sem veszem róla a tekintetem és, ha visszafordul, akkor csak teljesen nyílt, barna íriszeimmel találkozhat.
- Az néhány hónapja volt. A dolgok változnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kértem új kört eddig és nem azért, mert ez Dwayne feladata lenne. Tudom, hogy ő nem bírja úgy az alkoholt, mint jómagam, ez amolyan szolidaritási megfontolás volt. Persze tudhatnám, hogy engem semmiben sem akadályoz az, hogy iszik-e vagy sem.
Kellemetlen arról beszélni, hogy mi volt. Nem az emlékek miatt, hiszen azok nagyon is jók, mégis azt idézik fel, hogy a döntések sora lehetett volna más. Dwayne Léna mellett maradhatott volna, talán gyereke sem született volna, talán velem sem jön össze, talán én nem szakítok vele, talán nem ülünk most itt. Túl sok a "ha" és a "talán", amik már nem segítenek a kialakult helyzeten. Siránkozni persze lehet, de semmi értelme. Változtatni kéne, de ez nem olyan egyszerű, erre pedig csak akkor jön rá az ember, ha már végleg elvesztette a fonalat. Boldogság... Dwayne hosszú idő óta nem boldog. De én is csak szakaszosan voltam az, amióta az eszemet tudom. Köztünk az a különbség, hogy Dwayne szakaszai kissé nyúlfarknyiak, és ő általában a padlón van.
- Te miért nem vagy boldog? - az italok megérkeznek, én pedig rögtön bele is kortyolok a sajátomba. Ehhez a beszélgetéshez sokkal többet kell innom. - Nem is meséltél még a fiadról és Cyanne-ről sem - oké, meglepő lehet, de legilimencia nélkül is tudok a rellonosról. Egyrészt egy házba járunk, másrészt az Edictum egyik főszerkesztője vagyok, ha valakihez, hát hozzám könnyedén eljutnak az ilyen pletykák. Én persze nem akartam hinni nekik, de ha már itt vagyunk, ám legyen. Bújtassuk ki a szöget a zsákból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Áhá, szóval kínos részre tapintottam, igaz? Nem hiszem el, hogy Dwayne tényleg belement egy ilyen játszmába! Erre az a legkevesebb, hogy az állása rámegy, de ezek után lesheti, mikor engedik gyerekek közelébe ismét. Komolyan mondom, az agyam eldobom, ez egyszerűen nem történhet meg! Csak imádkozni merek azért, hogy megnyugtasson: nem történt semmi. Őszintén szólva, ha eddig nem akartam belenézni Dwayne fejébe, most végképp leteszek erről, mert a legutóbb Zójával kapcsolatban is csúnyán megütöttem a bokámat.
Amíg a válaszra várok, muszáj vagyok egy újabb korty szeszt leküldeni a torkomon. Ez valami elképesztő. Csak nézek rá kérlelően, hogy mondjon végre valamit és tulajdonképpen lemossa magáról a pletykát. Reményeim csak félig valósulnak meg, de ez is jobb, mint a semmi. Szinte fellélegzem, bár a bizonytalanság még mindig valahol bennem motoszkál. Nem hazudik, de nem is mondja el a teljes igazságot. Nincs okom és jogom sem kérdőre vonni őt.
- Miért, azt hitte, hogy az vagy? - visszanyelek egy mosolyt, bár szemeim kissé árulkodóak. Aranyos elképzelés, hogy az auror kibontja szárnyait, felrak egy glóriát a fejére és tovaszáll, de amíg kétesélyes a Ciános dolog, addig nem tudnék neki megfelelő, pecsétet is elbíró titulust adni. Inkább nem is akarok, mert a Dwayne "Gyermekekmegrontója" Warren vagy a Dwayne "Földreszálltangyal" Warren nem igazán illenek az imázsához. Habár az előbbi kifejezetten jól cseng kimondva... Persze nem igaz, csak na.
- Zója tud egyáltalán arról, hogy Cyanne beléd... Volt esve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nincs közöm hozzá. Ezt ismételgetem folyamatosan, bár valami megmozdul bennem, ami nem feltétlenül a megrökönyödés a szituáción. Igen hasonlatos ez az érzés ahhoz a bizonyos zöldszemű szörnyhöz. De miért kéne bármit is gondolnom erről vagy foglalkoznom vele? Az ő dolguk, én pedig egyszerű barátként csak meghallgatom az aurort. Ez így helyes. Ennek így kell lennie.
Felkúszik egy sunyi mosoly arcomra, mert rátapintott a lényegre: mit gondolok? Hát, pont azt, amit megcáfolt. Egyébiránt nem voltam ideges, sokkal inkább kíváncsi. Mindenesetre így már jóízűen húzom meg italomat, ami megint vészesen fogyni látszik. Már intek is a pincérnőnek, hogy hozza a következőt és legurítom a poharam alján levő maradékot. Ennek csúnya vége lesz, de nem igazán érdekel.
- Hát ez egy elég sz*r helyzet - elpöckölöm az addig kezem ügyében tartott üveget és Dwayne-re emelem tekintetem. Valójában fogalmam sincs, milyen lehet elveszíteni bármelyik szülőmet. Az anyámat sosem ismertem, az apám is csak egyszer került halál közeli állapotba. De megmenekült. Fogalmam sincs, milyen lesz, ha meghal. Mindenesetre messze van az még.
- Ne aggódj, tőlem nem tudja meg senki. Többek között ezért is nem jelent meg az Ediben - akadt szó róla, hogy hírbe hozzák a suttogó falakban a szokatlan párost, de határozottan közöltem, hogy szó sem lehet róla. A pletyka azóta elült, én viszont nem felejtek. - Miért vagy boldogtalan? - gyors ugrással térek vissza az eredeti témához, miközben megérkezik az újabb kör. Máris eggyel előzöm a férfit. Férfiasan büszke vagyok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Akkor ezek szerint minden oké. Vagyis részben, de nem teljesen. Igazából teljesen mindegy, mert Cyanne nincs benne az egyenletben. Álljon meg a menet. Milyen egyenletben? Nincs is semmiféle egyenlet. Miért ismétlem ugyanazt a szót? A fene essen belé, lépjünk már ezen túl.
A poharam megérkezik, ekkor teszem fel azt a bizonyos kérdést. Amire valami olyasmit várok, hogy egyedül maradt, mert Léna is, meg én is elhagytam, és igazából Zója így meg úgy, ehelyett egyetlen konkrét választ kapok. Isteni szerencse, hogy nem iszom, különben fulladás általi halált szenvednék. Kikerekedett szemekkel nézek a férfire, mert ez a kendőzetlen őszinteség meglep az eddigi tématerelés után.
- Ehhez nem ittam eleget - gondoljon bárki egy iszákos ribinek, ebben a pillanatban gurítom le a nemrég kapott pohár alkoholt. Egyszerűen ezt nem viselem jól józanul. Tisztázzuk, itt van David, aki igazából nincs itt. Jó, akkor most mi is van? Meg akkor ugye az auror is beinteget most, hogy amúgy, ha nem sért meg, azért jó lenne, ha etyepilepetyi... Ez egyébként helyettesíti a konkrétumot. Azonnal intek a pincérnőnek és mutatom neki, hogy nyolc darab felest kérek. Megérti és már tölti is. Esküszöm fizetem.
- Neked is innod kéne - üres sörös korsójára biccentek, miközben elkezdem érezni, hogy a melegség szétárad a testemben. Nem erre képeztek ki azért. Kettővel járok partnerem előtt, ami még nem látszik, de ez egészen addig marad így, míg fel nem állok. Utána vezethetem a porcelánbuszt - alias meglátogatom a budit és újra találkozom a roston sült husival és salátával, amit korábban fogyasztottam. Variációk egy témára: gusztustalan kiadás.
- Fogalmam sincs, mit mondjak Dwayne. Azért sem, mert nekem sem ugyanaz semmi azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez egy furcsa és kínos téma. Mármint a kettőnk kapcsolata. Eleve döcögősen indult és végig az is volt, habár tény, ez tette izgalmassá. Néha úgy érzem, hibát követtünk el, aztán mindig arra jutok, ez is kellett ahhoz, hogy ott tartsunk, ahol. Az első letartóztatási kísérlet, amikor szó szerint rárúgtam az ajtót, minden apró veszekedésünk. Az izgalom, hogy mindig történik valami váratlan.
Azonban hirtelen, ahogy a férfi kimondja, amit gondol, valami megindul bennem. Talán a felismerés, talán a düh egy eddig ismeretlen formája, de érzem, hogy belülről éget. Az amúgy is fene nagy őszinteségemnek nem tesz jót az alkohol gátlásoldó hatása. A ráébredés villámcsapásként suhan végig rajtam, lehúzom az egyik felest, majd a poharat lecsapom az asztalra és szikrázó szemmel meredek Dwayne-re.
- Hogy te mennyire önző vagy! Mi mind csak a hülye próbálkozásod részei voltunk, igaz? Jézusom, ez kimondva még rosszabb - a végét már csak sziszegem, majd egyszerűen felkelek az asztaltól és elindulok kifelé. Szerencsére nem érzem az alkohol hatását magamon, no meg az is lendít helyzetemen, hogy a düh hajt előre. Ez a Warren gyerek mekkora egy görény...! Bah.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ezt az önző hólyagot! Először Zója, aztán Léna, majd éles váltásként én, végül Cyanne. Mindannyian egy megkeseredett, boldogságot hajhászó férfi találomra történő választásai voltunk és mit ad isten, mind kitettük a szűrét. Ennél jobb döntést egyikünk se hozhatott volna. Kiviharzok a kocsmából és nagyon nem érdekel, hogy erről mit gondol az auror. Utánam jön? NANÁ. De most majd megtudja, milyen az, ha a képébe vágják az igazságot. Büdös bunkó.
- Te vagy az én bajom! - hirtelen pördülök meg tengelyem körül, hogy szembe találjam magam vele. Szemeim izzanak a dühtől, hangomat visszaveri az amúgy csendes utca. - Mondd, jól szórakoztál, míg mind a négyünket kipróbáltad? Jól jött, hogy van mivel elütni az időd, aki meg nem kellett, azt lehugyoztad és otthagytad, lásd Zója, Léna és Cyanne. Én csak azért nem jártam így, mert előbb mondtam ki a nemet, nemde? - idegesen túrok hajamba és szívem szerint agyonütném az aurort. Hogy hagyhattam, hogy belevigyen ebbe a játékba? Tudhattam volna, ismernem kellett volna. Kijátszott minket egymás ellen. Pfej. Hangom éles és vádló, pont annyira támadó, mint felháborodott és megbántott. Nincsenek szavak, amikkel ki tudnám ezt fejezni, de végül is teljesen mindegy. Mi voltunk ennyire balekok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még hogy leállni? ÉN? Miért pont én? Hát már ne haragudjon meg a kocsma szelleme, de azért a pofátlanságnak is van határa. Összevissza összehozott két gyereket és ledarált négy nőt, csak puszta jókedvből, majd képes arra fogni, hogy nem érezte jól magát. Hát talán nem kísérleti nyulak vagyunk. Ha nincs ló, jó a szamár is. Nincs Zója, ott van Léna, ő nincs, jövök én, utánam meg Cián. Most hirtelen megint igényt tartana a "szolgálataimra", na azt lesheti. Nem kissé feldúltan hallgatom és valahol a vége felé totálisan elszakad a cérnám. Mire számítottam? Fogalmam sincs.
- Nos, ha már itt tartunk drága Dwayne "Márnemszámolomagyerekeimanyját" Warren, szerintem bőven van a számládon, sokkal több, mint az enyémen! Ha mi most összejönnénk, vajon engem is megcsalnál csakúgy, mint Lénát? Vagy, ha szerencsés vagyok, kapok egy gyereket is bónuszként? - elég hangosan üvöltök ahhoz, hogy a létező összes házban tisztán hallják a vádakat, amik... Jogosak. Mert ha azt vesszük, hogy munka miatt lelépett pár hónapra a legjobb barátnőm, de úgy, hogy közben haza is látogatott, ő meg egyszerűen fogta magát és az exnőjét... Na hát szóval volt vele dolga, akkor nem, nem gondolnám, hogy az én utcasarki mamámat. Soha nem csaltam meg Davidet, csak hogy tisztázzuk és igen, talán nem volt a leghelyesebb döntés az az egy hónap járás, de azt inkább ne forszírozzuk, hogy ki és mit baltázott el.
- Láttam, mit műveltél a legjobb barátnőmmel és nem, nem kérek belőle! Mellesleg ahelyett, hogy nekem udvarolsz, talán itt lenne az ideje, hogy feleségül vedd A GYEREKEID ANYJÁT! - a végét teli torokból vágom a fejéhez, ráadásul a mondandóim között nem tartok annyi szünetet, hogy reagálhasson. Mi tagadás, ott ütöm, ahol a legjobban fáj és ebben az alkoholnak is oroszlánrésze van. Talán józanul nem mondtam volna mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rendben, nem bölcs húzás az utca kellős közepén olyan tényeket a férfi fejéhez vágni, amiket magának sem ismer be. Főleg nem ittasan. És főleg nem ezt. Tudhatnám, hogy akkor, az irodájában is egyetlen hajszál választotta el attól, hogy megüssön, de valami visszatartotta, ez pedig a józansága volt. Mint azt mondtam, nekem sem jelent már semmi gátat, hiszen dupla annyit ittam, mint Dwayne, ezért is lehet, hogy azt a bizonyos láthatatlan határvonalat huss! Átlépem.
Meg sem hallom szinte a figyelmeztetést, pedig talán ez lett volna a lényeg. Az elsuhan a fülem mellett, én pedig kimondom az utolsó, végzetes szavakat. Mit mondhatnék? Számítanom kéne erre. A pofon egy villanás alatt érkezik, ráadásul igen nagy erővel, kitérési esélyem nincs. Éles fájdalom hasít az arcomba és jó pár lépést teszek hátra tántorogva, mire megmaradok állva. Nagyon kis híja, hogy le nem ülök menten. Döbbenten nézek a férfira, szemeimet könnyek csípik, de ez inkább a fájdalomnak tudható be. Nem sírok, mert képtelen vagyok megadni ezt az örömet a másiknak.
- Soha többé ne merészelj a közelembe jönni - sok dolgot jól viselek. A kiabálást, a becsmérlő szavakat, de én soha, egyetlen alkalommal sem folyamodtam még erőszakhoz. Illetve de. Amikor Dwayne-nek nekiestem, de hirtelen már nem is emlékszem miért. Ő mégis könnyedén le tudott fogni. Nekem tulajdonképpen nincs esélyem egy megtermett auror ellen, ezzel pedig neki is tisztában kell lennie. Ekkor érkezünk el arra a határmezsgyére, amikor megjelenik az eldöntendő kérdés: létezhet-e bármilyen indok arra, hogy egy nőt megüssünk férfi létünkre? A társadalom szerint nem. Akkor sem, ha ezt most részint megérdemeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szánalmas az egész helyzet. Jó, örüljön mindenki, hibáztam, mikor ezt a sok dolgot a fejéhez vágtam, oké? Nagyot hibáztam, mert nem lett volna szabad. Csak az egész annyira tiszta lett hirtelen. Hogy úgy váltogat minket, mint az alsóneműket szokás és aztán elszakadt a cérna. Soha nem akartam ezt a fejéhez vágni, hiszen nem gondolom komolyan, csak... Egyszerűen felszakadt. Mert bántani akartam.
Hiába mentegetőzik. A szavakat még csak-csak vissza lehet szívni, de ha egyszer elsül az ember keze, azon nehezen lehet változtatni. Jobbom esetlenül kúszik fel a fájó részre, mintha csak takarni akarná, vagy inkább hűteni a felforrósodott bőrt. Ha a jó oldalát akarom nézni azt mondom, hogy nem lett semmi komolyabb bajom. Végül is ez is egy nézőpont. A köztünk lévő távolság nem túlságosan nagy, úgy pedig pláne, hogy tesz egy lépést közelebb. Hiába, ösztönösen érkezik a védekezési reakció. Nem is gondolkozom, csak előre lendítem bal karomat, hogy a tenyerem aljával istenesen orrba vágjam Dwayne-t. A dolog elég váratlan, de esküszöm az égre, hogy védekezés. A reccsenő hang biztosít róla, hogy sikerrel jártam. Még mindig rémült vagyok és hátrálok is pár lépést. Talán ez a reakció is felesleges volt, de annyira ösztönösen érkezett a közeledésre, hogy azt leírni sem tudom. Riadtam kapom szám elé a kezem, mert nem így akartam.
- A fenébe is, mondtam, hogy ne gyere közelebb - és elérkezik a pont, ahol elsírom magam. Ő adott egy pofont, én megigazítottam az orrát és amúgy minden létező dolgot egymás fejéhez vágtunk. Ennél már csak jobb lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Válasz helyett ugyan nem szándékosan, viszont annál pontosabban vágom orrba Dwayne-t. Illetve, ez nem egészen pontos: halál lazán töröm el az orrát. Hogy van-e bűntudatom? Is. És igazából megijedek, hiszen nem kell sok idő, hogy vérezni kezdjen. Jól bírom, nem arról van szó, de a bűnbánat után már inkább riadt vagyok. Mi a fenéért célzok én mindig ilyen jól? Határozottan átcsap a dühöm ijedtségbe és aggódásba. Ezért még kapok a fejemre...
- Úristen Dwayne, ne haragudj, jézusom... - akár ismét nekem eshetne, mert olyan nyíltan lépek oda hozzá, hogy az elképesztő. Megragadom a kezét, amit amúgy gondolom védekezés gyanánt emelt maga elé és húzni kezdem. A lakása felé. Muszáj ellátni ezt az orrot, márpedig most nem próbálkozhatok egy hippokrax-szal, enyhén becsípve ugyanis nem garantálhatom, hogy mindent a helyére tudnék rakni. Muszáj várnunk még legalább egy fél órát és körülbelül egy liternyi vizet, hogy alkalmas legyek a feladatra. Addig viszont jó lenne innen eltűnni.
- Ne röhögjetek, vagy kaptok ti is! - ripakodok rá a lányokra, akik megérzik, hogy nem tréfálok. Nem, bele sem merek gondolni, milyen lehet a tekintetem. Egyszer még jót fogunk röhögni ezen, annyi szent, de az nem ma este lesz. - Hazaviszlek, csak tarts ki addig - nem különösebben foglalkoztat, hogy én is véres leszek, ahogyan lüktető arccsontomról is igyekszem nem tudomást venni. Még azért felnyúlok, hogy könnyeim maradékát letöröljem, de ennyi. Nem érek rá dagonyázni az önsajnálatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kivételesen a megbeszélt időpont előtt pár perccel már jelen vagyok azzal a mappával, ami miatt ezt a találkát lefixáltam. A modellügynökségemben akadt egy kis probléma: az egyik lány szeretne áttérni a mugliktól a varázslókhoz, mert megunta azt a melót és kapott egy jobb ajánlatot. Igen ám, csakhogy a német cég, amelyik eddig foglalkoztatta, esze ágában sincs elengedni őt, így - hogy érezze a törődést - kapott egy több oldalas német papírhalmot, ami valószínűleg valami feldolgozhatatlan jogi szöveg és nincs nagyon ismerőse, aki segíthetne neki lefordítani. Ha meglenne az eredmény, onnantól bárkit el tudna küldeni a fenébe, de ennek híján sötétben tapogatózik mindössze.
És ezzel el is érkeztünk a mai találkozóm pontos okához. Attilának írtam, mert tudom, hogy ő kitűnően beszéli a németet és, mert bízom benne. Gyors találkára hívtam a teaházba és mindent elhoztam, amit megbeszéltünk bagolyban. Valószínűleg nem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kihúz a csávából - pedig nem is nekem kell ez a cucc. Nem várok rá kint, nyilván odabent is könnyen megtalál, így egy szimpatikus, ám eldugottabb helyet kinézve magunknak lehuppanok és az asztalra teszem a mappát. Hoztam magammal Edictum cikkeket is, amiket át kell futnom, ezeket általában hazafelé be szoktam dobni Adamnek is. Jah és még valami, jelentkeztem az egyik nagy hírlaphoz újságírónak és fontolóra vették. Úgyhogy a feladataim sokszorozódni látszanak.
Kiveszem az első munkát és nekilátok az olvasásnak, hiszen míg a férfi meg nem érkezik, én sem rendelek. Úgyis már csak pár perc van addig, nem halok meg szomjan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem szeretek szívességet kérni senkitől, de ha úgy adódik, megteszem. Most végül is a közjó javára cselekszem, ez pedig igazán díjazandó, nemde bár? Míg várakozom, előszedem az Edictumos papírokat és igazán elmélyülten olvasgatom őket. Van, ahol húzok, ahol javítok, gyakorlottan siklik kezem a jegyzeten, mintha napi rutin lenne. És persze az is. Szeretem csinálni, illetve én innen vagyok jól értesült. Ha nem lennék az Edictum-főszerkesztője, fele ennyi pletyka se jutna el hozzám, így viszont kellőképp felkészülten beszélhetek bárkivel. Értitek...
A torokköszörülésre egy pillanatra feltartom az ujjam, hogy a mondat végére érhessek, ami egyben a cikk vége is. Ahogy végzek gyorsan lefirkantok pár szót az aljára és becsukom a mappát, hogy aztán egy mosollyal üdvözöljem Attilát. Míg a tanítványa voltam, akkor lettünk viszonylag jóban, aztán ez a kapcsolat később is megmaradt - például szemtelen módon már az első perctől fogva tegeztem, hiszen mindössze öt év van köztünk, ami nem számít soknak. Most már.
- Nem kíméllek - az asztalon lévő iratkupacot a férfi elé tolom, ám nem minden instrukció nélkül. Természetesen nem akarom bevinni a sűrű sötét erdőbe, hogy fordítsd, ha tudod. Amúgy sincs benne semmi titkos. - Mint tudod, modellként is dolgozom. Az egyik kolléganőm szeretne ügynökséget váltani, viszont a német cég, amelynél jelenleg van nem hajlandó felbontani a szerződést, helyette viszont adta ezt a kupacot itt - rábökök a súlyos mappára és széttárom a kezeimet. Igazából fogalmam sincs, mi a helyzet, mert szóban nem hajlandóak kommunikálni - hiszen akkor kérhetnénk tolmácsot -, ha pedig írásban fog tovább folyni ez az ügy, sohasem érünk a végére. Vagyis ő. Miért beszélek úgy, mintha az én ügyem is lenne? Mindegy is. Ha már egyszer segíthetek, megteszem.
- Egyébként hálás vagyok, hogy eljöttél, fogalmam sem volt, ki mást kérhetnék meg erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nem sietek, de hazaviheted, persze. Ezek csak másolatok, az eredeti a kollégámnál van - azt nem mondhatnám, hogy a férfi kínban van, de azt sem, hogy ránézett és közölte: jah hát figyu, itt az van, hogy... Szóval tényleg jó ideig itt fogunk rostokolni, de semmi akadálya, ezért is nem estére beszéltem meg a dolgot, hanem kora délutánra. Ami nem azt jelenti, hogy hajnalig virrasztunk efölött a borzalom fölött.
- Még nem rendeltem, de ha mondod, mit kérsz, fogok - akaratom ellenére is rávillantok egy vélamosolyt, aztán észbe kapok és lejjebb vakarom. Hupsz. Egy jó ideje trükközök már ezzel egyébként, de néha akaratlanul is ezt használom. Pedig enélkül is simán segít nekem Attila, nem is értem magam. Csak reménykedek benne, hogy neki ez annyira nem tűnt fel - bár kit hülyítek? Nyilván feltűnt. Akkor se direkt volt, inkább ösztönös. - Elfoglalt lettem, ami a munkát illeti. De Daviddel például most véglegesen elbúcsúztunk. Nem lesz se esküvő, se semmi - ismételten széttárom a karjaimat. Elég sokáig húztuk ezt, pedig már csak a semmibe kapaszkodtunk. Félreértés ne essék, még mindig nagyon szeretjük egymást, de ez mindig is egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. Nem üvöltöttünk, nem haragszunk, egyszerűen csak ennyi volt, vége. - Ellenben úgy tűnik, az egyik legnagyobb újsághoz mehetek szerkesztőnek és cikkírónak - itt már elégedett görbe jelenik meg arcomon. Szeretem az Edictumot, de többre is vágyom, és persze ez is megmarad. Talán elleshetek onnan pár trükköt, ki tudja...?
- Na és veled mi újság? Hallottam, hogy Grétával együtt vagytok - a jól informáltság átka. Épp azért terítem ki a lapjaimat, hogy tudja, beszélnek erről mindenfelé. Madarak csiripelik, elkerülhetetlenül nyilvános. Ahogyan az is, hogy ritkán látják őket együtt, no és persze Grétát is le szándékoznak váltani házvezetői pozíciójáról... Érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Nincs megszabva határidő, de értelemszerűen szeretne minél hamarabb túlesni rajta - egy félmosolyt megeresztek, hiszen nem akarom sürgetni Attilát, de logikus, hogy minél hamarabb megvannak, annál jobb. Egyrészt Niki is válthat, másrészt a férfi is letudja a melót. Gondolom neki is van egy halom diákja, akiket le kell vizsgáztatnia és, bár ez nem olyan, mint a szorgalmi időszak - én már csak így hívom -, de ez se piskóta. Mondjuk sosem voltam tanár és nem valószínű, hogy leszek.
Biccentek egyet és rendelek két jázminos zöld teát, ugyanis az utóbbi időben az a kedvencem. Elképesztő mennyiséget el tudok belőle fogyasztani egyébként, ami valahol meglepő, hiszen én semmiből sem veszek magamhoz sokat - legyen szó akár ételről, akár másról. Mindenesetre ez a tea téma körülbelül eddig is tart, utána jön a fekete leves. A magánélet. Amiről senkinek sem beszélek. Illetve kevés embernek, bár nem titok, hiszen eddig volt gyűrű az ujjamon, most már nincs.
- Nem számolom... - kínosan nevetek fel. - Majdnem három évig. Már az eljegyzés is megvolt, csak aztán rájöttünk, hogy nem megy nekünk tovább. Addig húztuk egymást, míg a végére nem maradt belőle semmi - meglepően őszintén beszélek róla, de talán azért, mert bízom a férfiban. Megmagyarázhatatlan a tény és tulajdonképpen nem mondható részletgazdagnak a beszámolóm, de így is több, mint amit felelni szoktam erre a kérdésre. Sokan fognak még meglepődni ezen, annyi biztos. Mi mindenesetre jól megvagyunk és ez a lényeg. - Akkor viszont használjuk ki mindketten a fiatal éveket - cinkos görbe költözik ajkamra, mert ugye Attila sem gondolta komolyan, hogy esetleg öreg? Ugyan már... A kor pusztán tudatállapot, meg hát... Nem ötvenéves, hogy járókeretre gyűjtsön.
- Sajnálom, nem tudtam - a helyzet az, hogy akárki másról hallottam volna ezt, már sercegne a tollam, hogy minél előbb lehozzam a hírt, most viszont... Szemtől szemben ülni a férfival és érezni rajta, hogy ez megviseli, egyszerűen ráébreszt arra, hogy ezt nem akarom megtenni. Végtére is barátok vagyunk. Talán mégsem vagyok olyan jó és rámenős újságíró, de számomra akkor is van olyan dolog, ami szent. - Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mennyi ideje voltatok együtt? - próbálom valahogy szavakba önteni, amire gondolok, eközben megjönnek a teák. Biccentek egyet és tekintetem újra Attilára emelem. Hiába, kíváncsi vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg a szakítás. Mert megviselt. De azt hiszem sokkal rosszabb lenne, ha soha többé nem beszélhetnék vele és nem láthatnám. Bármi is történt kettőnk között, mindig is nagyon szerettem és ez sosem fog megváltozni, ez van. Az emlékek összetartanak bennünket, történjék bármi.
- Ne mondj semmit, így a jó - egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki könnyekben fog kitörni és mindjárt meghal. Speciel nem is érzem úgy magam, de ki tudja, mit gondolhat most Attila. Talán azt, hogy megviselt és szomorú vagyok. Pedig túlélem ám. - Haha, egyszer elviszlek szeletelni valami pesti bárba, ott megmutathatod, mit tudsz - és ami a legdurvább, hogy én mindezt komolyan is gondolom. Képes lennék elcincálni oda és tényleg felzavarni a parkettre. Ami valahol a fantáziámban vicces képként él. Kár, hogy a téma a legkevésbé sem szívderítő. Államat megtámasztom összekulcsolt kézfejeimen és úgy hallgatom a férfit. Bár ő azt állítja, hogy továbblépett, én abszolút nem így ítélem meg. Egy év, az egy év, ahogyan nekem is a három. Nem lehet átsiklani felette.
- Lógatni az orromat? Ugyan már. Egyik barátnőm nagy bölcsen mindig azt mondja: ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Hát most kiélvezem a szingli létet - magam elé húzom teámat és lassan fújni kezdem. Fura egy kicsit, hogy csak úgy kiteregetjük a szennyest, de végül is, vagyunk már olyan nexusba, hogy megtehessük. Azért valahol sajnálom őt is, gondolom örülne egy biztos pontnak. - Egyébként, el kéne járnod csajozni, fogadok, hogy a te tarsolyod is tele van csupa lehengerlő szöveggel - felvonom fél szemöldököm, miközben belekortyolok itókámba. Azért azt el kell mondanom, hogy ritka rossz dumákat kellett már végighallgatnom eddigi életem folyamán, ráadásul tömeges mennyiségben. Amit én nem ismerek, az nem is nagyon létezik. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi volt értékelhető...
- Különben hogy-hogy tanár lettél? - szeretem feltenni ezt a kérdést. Bárkinek, bármilyen pályával kapcsolatban. Halkan megjegyzem, ezt nevezem én témaváltásnak. Csak mondom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ügyek, ügyek, bajos ügyek. Néha még nekem is hivatalosnak kell lennem, máskülönben elunnám magam. Mellesleg semmi hangulatom nem volt reggel felkelni és elindulni ide. Utálom. Ki nem állhatom ezt a nagy rakás téglát, de ha egyszer nem tudom tovább halogatni a dolgaimat, muszáj ellátogatni.
Dolgom végeztével úgy döntök, hogy - ha már helyben vagyok - bekukkantok egy bizonyos aurorhoz is. Tudom, történtek dolgok, de ami a múltban esett meg, az ott is marad. Nincs nálam extra ajándék szerény személyemen kívül, de feltételezem, ez is megteszi majd Dwayne számára. Ha nem, eggyel több ok, hogy végre hazamenjek és ne csináljak semmit. Némi barangolás után - nem vagyok itt jártas, na - sikerült elkeverednem az én szekciómhoz és pár kérdés után azt is megtudom, hol a férfi. Remek, ha így haladok, jövő ilyenkorra esélyem is lesz összefutni vele. Kopogok kettőt, de nem várom meg, hogy kiszóljanak, egyszerűen benyitok. Ez egyébként egyik elég rossz szokásom, de eddig még senki sem rótta a szememre. Csináljon bármit is Dwayne, nem különösebben mozgatja meg a lelki világomat. Olyannyira nem, hogy az asztalához érve fel is ülök rá, ami talán egy külső szemlélő számára meglepetést okozhat. Tudom én is, kivel kell jóba lenni.
- 'Napot Dwayne, min ügyködsz? - semmi körítés, hogy süt a nap, vagy ugye nem zavarom, mert ha a válasz még igen is lenne, akkor is nem. Csak érteni kell a férfiak nyelvén. Nem olyan bonyolult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Már miért ne akarnám látni? Én nagyon kíváncsi vagyok arra, ahogyan Attila valami fergeteges tuctucra nyomja a bulit, tuti a legnagyobb party arc a környéken. Kár, hogy ilyen kis szégyellős, na sebaj, majd megoldom valahogy ezt a problémát is.
- Mire gondoltál egészen pontosan? Naphosszat gubbasztani egy torony irat fölött? - szórakozottan pillantok fel a férfi szemeibe és elmosolyodom. Hiába, igénylem, hogy kirobbantsak másokat a szürke hétköznapjaiból és belehelyezzem egy tőle idegen szituációba. Lehet, hogy ezért nem szoktak kedvelni engem...? Ettől nem gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Jobb megismerni másokat teljesen új környezetben, hiszen akkor mutatkozik meg igazán, milyenek is ők valójában. A problémamegoldó képességük, a reakcióik, minden. Ezért is kerülöm én az ilyen alkalmakat. Érdekes, nem igaz?
- Miért vagy gyáva? Ugyan már! - hitetlenül csóválom meg a fejem és úgy nézek rá, mintha elment volna a maradék józan esze is. - Most komolyan, mitől félsz? - kíváncsian fürkészem arcát, hiszen erre a megszokott válasz a "visszautasítástól" lenne, de emögött általában sokkal komolyabb indok áll. Egy csalódás. Egy rossz élmény. Bármi. Vagy csak pusztán egy minta. Mielőtt viszont rá kerülhetne a sor, igyekszem elterelni a témát, ami - valljuk be - igen jól sikerül. Ideiglenesen, ugyanis, bár megválaszolja a kérdésem, rögtön megpróbálja kideríteni, miért ugrottam. Sunyi görbével arcomon kortyolok bele a teámba.
- Mi érdekel a státuszommal kapcsolatban? - nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá kihívóan. Nem használok vélamágiát, attól irgalmazzon az ég, de a magam módján bedobom magam. Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés valamelyest zavarba ejti, nekem pedig ez pont kapóra jön. Elmondtam neki, hogy "megözvegyültem", ő is elmondta, hogy vége és? Mit kell ezen ragozni? Mire lehet vajon kíváncsi a tanár úr? Direkt nem szólok egy szót sem, csak kíváncsian várom a választ.