Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Oké. Az egy dolog, hogy dühös vagyok rá és meg akarom fojtani egyet kanál vízbe, de hirtelen felütötte a fejét bennem a lehető legalávalóbb érzés a világon. A szánalom. Rá kell jönnöm, hogy Léna elhagyta és ennek nem szabadna, de mégis ez lett a következménye. Nem boldogít a tudat, hogy Terézanyut játsszak és kibékítsem őket, főleg figyelembe véve azt, hogy ki nem állhatom a férfit. De Léna szereti. És ha minden igaz ez kölcsönös.
- Baltával se vered ki a fejéből, jah... - megcsóválom fejem és gondolkodóba esem. Megadjam neki az esélyt, hogy elássa magát a nő előtt, vagy menjek én? Nem is tudom, melyikkel járnánk jobban. Talán azzal, ha Dwayne visszamenne Zójához, Léna pedig keresne egy normális palit. Hiú ábránd sajnos. Be kell érnünk ezzel a vadnyugati cowboy-jal...
- Ha már így kérded... Azt azért elárulhatnád, miért csaltad meg őt az exnejeddel, vagy kid neked - hátradőlök székemben és egyenesen a férfi szemébe nézek. Tudni fogom, ha hazudik. Már azelőtt tudni fogom, hogy kimondaná. Keresztbe fonom kezeimet és tulajdonképpen elzárkózom minden magyarázattól, egyedül szavaim sugallják csak azt, lehet mentsége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Látom rajta, hogy elégedett a gondolattal, miszerint távozom. Csalódást kell okozzak neki, ugyanis kérdésére nem várt választ adok. Az első reakció, ami a totális döbbenet, teljesen kielégít, válasz helyett is éppen megfelelő. Az elsápadt férfit fürkészem és kérdésfoszlányára csak egy apró mosollyal reagálok. Elcsépelt lenne azt mondani, hogy "én mindent tudok", így hát úgy döntök, vele ellentétben nyílt lapokkal fogok játszani.
- Nem volt nehéz kibogarászni az emlékeidből. Baromi rosszul hazudsz ugyanis. De úgy gondolom, nem is az a lényeg, honnan tudom - hangom komolyan cseng, viccnek még csak szikrája sem fedezhető fel benne. Hiába a fenyegető dörmögés, helyzeti előnyben vagyok, nem bánthat. Ha meg mégis... Nem nekem lesz fegyelmi tárgyalásom ISMÉT, úgyhogy csak hajrá. Én viszont a helyében hajlanék valamiféle alkura.
- Elmondani Lénának, természetesen - hanyag módon vonok vállat, és úgy teszek, mintha az időjárásról beszélnénk. Aztán körbejáratom tekintetem a szobán, hogy végül újra visszatérjen Dwayne-hez. - Tehetsz egy szívességet. Én átugrom a kínos "miért volt" részt, te pedig szépen elmesélsz mindent Lénának. Ha nem szeretnéd, az sem baj. Nekem mindegy, melyikünktől tudja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem hat meg, hogy Dwayne ideges. Mások maguk alá piszkítanak, főleg azért, mert auror, de nekem az ég egy adta világon semmi bajom az ingerült Dwayne-nel. Valójában élvezem és mulatságosnak találom, de mosolyogni már mégsem akarok, azzal végképp túlfeszíteném a húrt. Hadaró, szinte már érthetetlen beszédét is sikerül kihámoznom, így egyik lábam átdobom a másikon és kihívóan meredek rá.
- Talán végre eltűnsz az életéből, ami nem egy hátrány, ha jobban meggondolom. Mennyi közös van bennetek? Hogy aurorok vagytok? Ha férfi lettél volna, vele mész - ez a mondat kiemelt helyen fog szerepelni életem könyvében. Arra, ahogy Dwayne felpattan, még az én ereimben is meghűl a vér. De mit tesz egy jó harcos, ha megtámadják? Nem visszavonul, hanem lesből támad és elkaszálja az ellenfelet. Na én is így gondolkodom, úgyhogy meglepő módon jómagam is idegesen rúgom el a széket és támaszkodom ugyanabban a pózban az asztalra, ahogy Dwayne. Bennem aztán ellenfelére akadt, az tuti.
- Csak nem fenyegetsz engem? Akkor tisztázzuk, nekem aztán holt mindegy mit csinálsz, van bőven dolog a rovásodon ahhoz, hogy ha akarlak, nyakig a sz*rba ültesselek, még csak keresgélnem sem kell sokat. Azt javaslom ne tedd próbára a türelmemet, mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán - villámló szemekkel nézek íriszeibe, viszont vele ellentétben minden szavam nyugodt és gyönyörűen érthető. Nem hadarok, nem fröcsögök. Csak közlöm a tényállást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem vagyok egy betojós típus, de miután minden szót kiejtek a számon rájövök, most én fenyegettem meg őt. Mindenki megkapja, amit megérdemel, így én is, csakhogy most végérvényesen lebénulok. Időm sincs reagálni, ahogy megragadja a felsőmet és magához ránt, a lendülő kéz pedig ösztönös reakciót vált ki belőlem. Szorosan lehunyom szemeimet és behúzott fejjel várom a csattanást, ami minden valószínűséggel a falig repítene, hogy a tégla adja a másikat. Nem szívesen vallom be, de iszonyúan megijedek, ráadásul ezt nem is áll szándékomban leplezni. Félek, hogy tényleg meg fog ütni, tartok tőle, de elviselném egy nyikkanás nélkül még akkor is, ha egy hétig ott marad a nyoma. Hála az égnek Dwayne fejében megjelenik egy gát, aminek most én is köszönhetem az épségem. Elhátrál, de én is ugyanezt teszem, semmi humorom még egyszer a közelébe menni. Tudtam, hogy ez lesz, mégis vállaltam azzal, hogy nekiestem. Nyelek egy nagyot, ami részben a megkönnyebülés jele is, de még egy pillanatot várok.
- Kettő-null ide. Én meglátogatom Lénát - nem várom meg a válaszát, kifordulok az irodából és hevesen dobogó szívvel rohanok hazafelé. Mihamarabb el kell indulnom Indonéziába, méghozzá anélkül, hogy ismét összefutnék Dwayne-nel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába érkeztem meg pontosan a hazai reptérre, ezúttal nem indultam egyenesen haza. Úgy döntöttem, járok egyet, mert rengeteg dolog kavargott a fejemben. Az, hogy ismét iskolaidőben lógtam meg Bogolyfalváról, az igazából nem újdonság, állandóan ezt csinálom, bár csak hétvégén. Most viszont a nyakamba szakadt a családlátogatás is, hála a halottak napjának, így nem elég, hogy az idegesítő húgomat, még a másik két hiperaktív tesómat is el kellett viselnem, ami apám mellett teljesítmény. Az sem volt kedélyfokozó, hogy Daviddel összefutottam a napokban. Nem, ez most így nem igazán pozitív.
A novemberi hidegben, összefagyva sétálok a Duna partján, az autók pedig villámgyorsan húznak el mellettem. Nem szoktam errefelé sétálgatni. Kezeimet mélyen zsebeimbe süllyesztem. Sálam arcom előtt, hogy a csípős fuvallatok elkerüljék a csontjaimat, de ez sem jó így, érzem, ahogy minden lélegzetvételnél lekúszik a tüdőmbe a jeges levegő. Még jobban magamhoz szorítom karjaimat, igyekezvén minél kevesebb felületet hagyni a szélnek. Már épp elgondolkodnék, hogy ennél hidegebb egy őszi hónapban nem is lehetne, amikor – istenemre mondom, ilyen nincs – megpillantom Dwayne-t. Ha lehetséges, márpedig higgyétek el, hogy az, még jobban kiráz a hideg. Pont ő hiányzott a napomból, egyáltalán mi a frászt csinál itt? Minden mindegy alapon odavacogom magam a férfihoz és kellemesen reszketve szegezem rá a tekintetem.
- Nem hiszem el, hogy te inget viselsz. Mondd, hogy csak azért, mert az összes pólód mosásban van – természetesen most sem hagyom ki a magam adagját, cinikusan vágok bele a beszélgetésünkbe, mellőzve a köszönésnek bármilyen formáját. Mi így szoktuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem mondhatnánk, hogy a kellemetlen őszi délutánt felmelegítené a párbeszédünk. Őszintén szólva az amúgy is csípős hangulatot csak még jegesebbé varázsolja, de igazából mi ezt a nyári negyven fokban is gond nélkül elintézzük, úgyhogy nem jelent újdonságot a fennálló helyzet. Kedves köszöntésemre hasonlóan szívélyes választ kapok. Reakcióként, bár legszívesebben felháborodnék, inkább csak gúnyos mosolyra húzom a számat. Ez kell a népnek, egy kis verbális gyilkolászás. Ingerszegény környezet, én mondom.
- Jól van már te Vadparaszt, nem kell játszanod a durcás kislányt. Te is tudod, hogy ha nincs mit elmondanom, akkor most minden rendben lenne - szemeimet megforgatva, abszolút pofátlanul válaszolok neki és, bár a sálam takarásából beszélek, minden szó tisztán érthető, amit kiejtek a számon. Az viszont továbbra is meglep, hogy így kicsípte magát. Már túl is lépett volna Lénán? Mert ha így van, akkor még a végén meg találom taszajtani, hogy egy autóról visszapattanva lubickoljon egyet. Azért a látványért sok mindent megadnék. Talán többet is, mint az etikus lenne, de ebbe most inkább ne menjünk bele.
- Randid volt, hogy így kinyaltad magad, mint Sz*ros Pista Jézus neve napján, vagy mi van? - véletlenül sem az a kérdés, hogy "miért vagy ilyen elegánsan felöltözve?", az olyan... Hát nem is tudom. Nem vallana ránk ez a kommunikációs forma, valószínűleg Dwayne is előbb röhögne szembe, mint válaszol valami frappánsan bunkót. Nekünk van egyfajta szótárunk, amit az első találkozásunk alkalmával összedobtunk, aztán azóta is azt használjuk. Beválik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Savanyú a szőlő Warren úrnak, ami nem lep meg. Végtére is magam savanyítottam meg részben. Reménykedtem benne, hogy Léna öli meg előbb és nem a bűntudat, de pechemre életben maradt. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy az én levegőmet szívja és szennyezi, ami csak abban az esetben nem lenne problémás, ha éppenséggel nem akarnám kettéfejelni. De akarom. Annyira égető a vágy, hogy TÁKK, agyhelyen üssem... Csak aztán mindig arra jutok, hogy annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért, így inkább hagyom, hadd intézze el magát. Megy az neki nélkülem is.
- Egy társkeresős felhívással megoldhatnám a problémád. "Vadparaszt keresi cowgirl társát. Feltétel az alacsony értelmiségi szint és flegmaság, valamint az agresszióra való hajlam. Ha tetszem, szívj el egy cigit és kiszagollak." - mintha tényleg csak TV reklám hangzana el, igazi főnyereményként hirdetem Dwayne-t, csak a szöveg épp degradáló egy pöppet. De, ha én Egérke vagyok, akkor ez neki jár. Aztán megpillantom a minisztériumi pecsétet kilógni a zsebéből. Összehúzott szemöldökkel vizslatom, majd minden mindegy alapon újra ráemelem tekintetem a férfira.
- Ma volt a fegyelmid. Hogy ment? - még emlékszem, a könyvtárban kérte, hogy fordítsak neki. Innen ugrott be a dátum. A ruhája is illik a képbe. Kérdésem ettől függetlenül halál közönyös. Nehogy azt higgye már, hogy érdekel.. Nevetséges. Ettől függetlenül elböföghetné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Válaszára elfintorodom. A hiúságom porba tiprása jó trükk lett volna, ha nem lennék az átlagnál kicsit nárcisztikusabb. A tapasztalat és a vélavér mondatja belőlem, hogy pontosan tudom, hogy nézek ki, az pedig sok minden, csak nem gusztustalan. Épp ezért fel sem veszem a sértésnek szánt valamit, inkább rögtön kattog az agyam, hogyan passzoljam vissza a labdát. Nem könnyű.
- Köztudott, hogy a vélákra buksz, úgyhogy több gusztusod van, mint azt valaha is beismernéd, de addig jó, míg nem utánam csaholsz, kutyuskám - ez a kedvesség minden alkalommal megmelengeti a szívemet. A legzordabb időkben is megolvasztja a rajta ülő jeget. Arról nem is beszélve, hogy kettőnk közül én rúgok nagyobbat. Hogy honnan veszem? Zója a Lénával való kapcsolatának gyenge pontja, ezzel együtt pedig saját személyének is Achilles sarka. Ha valamivel, ezzel meg lehet fogni, én pedig nem tétlenkedem. Ha a jó öreg Warren egy habkönnyű oldalborda rúgásra vágyik, még csak kérnie sem kell. Számára mindig tartogatok némi instant szeretetet, de csak azért, hogy sose felejtse el, rám számíthat.
- Hülyén is venné ki magát, ha csitri módjára a nyakadba ugranék. Előbb száradnának el a szerveim - még a hideg is kiráz a gondolatra, hogy nyíltan örüljek Dwayne szabadlábra helyezésének. Magamban azért jót derülök rajta. Lesz kit az őrületbe kergetnem. Persze ez nem publikus indok. Akkor azt mondanám, hogy továbbra is kiváló kezekben marad az iskola, hiszen Dwayne a mi drága és egyetlen defenzorunk. Ezek után pedig hánynék egyet. - Egyébként kétség sem fér hozzá, hogy én lettem volna a leglelkesebb látogatód a beszélőn. Ha jó kisfiú vagy, babletykót is kaptál volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A felemelkedő és alászálló Dwayne egy pillanatra megingat, de természetesen nem kezd rogyadozni a lábam, nem kapok szívgörcsöt. Túl nyugodt ahhoz, hogy félnem kelljen tőle, a teli találatom után pedig valószínűleg mást sem akar majd, mint eltűnni. A feltett kérdésre felvonom fél szemöldökömet, de elfojtom a feltörekvő kérdést, miszerint pontosan mire céloz. Netán a szerelmi életére, esetleg az állandó civódásunkra, vagy szimplán csak rám? Mindegy is, a beszélgetésünk szempontjából egyik sem túl üdvös, így tényleg csendben maradok.
A következő mondatok határozottan megdöbbentenek, hiába nem mutatom. Legyőztem, megtört, eltaláltam, enyém a siker, de mégsem olyan kóser az egész. Annyit húztuk egymást, hogy végül egyikünk feladta. Ebbe akkor sem nyugodtam volna bele, ha minden vágyam ez lett volna, maga a szent béke. Mi azért vagyunk, hogy idegesítsük egymást, végre egy férfi a talpán, aki képes az ellenfelem lenni, erre felveszi a nyúlcipőt. Eszem megáll.
- Mivel sikeresen átfagytam, így innék egyet. Jöhetsz, ha akarsz - nem fogom nyíltan meghívni, ezt ő sem várhatja el tőlem. Ez egy ajánlat, amolyan ideiglenes békejobb, amíg össze nem vakarja magát. Több ilyen lehetősége úgysem lesz, én meg nem fogok könyörögni, végtére is elmúltam 3 éves, hogy beüljek valahova inni. Bármily meglepő, nemcsak cumisüvegből megy, így kamatoztatnám tudásomat. Együtt vagy egyedül, ez Dwayne-en áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem járok romkocsmába, vagy ha mégis, mindig van velem férfi kíséret. Nem azért, mert félnék ágyékon találni a tolakodó barmokat, sokkal inkább mihez tartás végett. A „sok lúd disznót győz” alapon nem szívesen kavarogtam soha efféle helyeken. Most viszont Dwayne tört utat és bármilyen elegáns is legyen, robusztus alkatával és a ténnyel, hogy együtt jöttünk, teljesen biztonságossá tette a légkört. A fizetést illetően nem reagálok, akkor sem fogadnám el az italmeghívását, ha térden csúszva könyörögne. Igazából elegendő lenne a látvány is, ahogy vonaglik a kegyeimért, hogy fogadjam el… Vágyálmok.
Az egyik asztalhoz leül Dwayne, én meg odamegyek a pulthoz, hogy leadjam a rendelést. Természetesen nem kérdezem meg, hogy a férfi mit akar, ilyen luxust mellettem nem engedhet meg magának, úgyhogy azt issza, amit én kérek. Én pedig egy jobb minőségű orosz rövidet választok, biztos, ami biztos. Kezdésnek négy-négy arányban. Haha, felesezés. Ez a kedvenc játékom a feleselés mellett, de azt semmi sem überelheti. Elégedetten térek vissza a helyemre és konstatálom, eléggé környezetidegen a megjelenésünk. Mindegy.
- Játsszunk. Kérdezel, válaszolok, iszol, aztán én kérdezek, válaszolsz, iszom. Persze, ha félsz, hogy tovább bírom, nem kell belemenni – felvont szemöldökkel nézek rá halál magabiztosan. Neki is biztos lenne olyan kérdése, amire tudni akarja a választ, meg azért nekem is akad. Azt sem mondhatja, hogy nem kölcsönös, hiszen fordul a kocka. Az ital csak arra kell, hogy a maradék gátlást is feloldja. Ha már itt tartunk, örömmel nyugtázom, hogy a kis pohárkák előttünk díszelegnek. Kísérő nincs. Azok mi vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég lepukkant kis lebuj, de jó ez nekünk a célra. Csak inni jöttünk, nem magasröptű beszélgetéseket folytatni, mintha legalábbis valami konferencián ülnénk. Étterembe se mennék vele, hacsak nem muszáj. A pulttól visszatérve könnyedén vetem le magam a Dwayne-nel szemben lévő székre és máris vázolom, amit kitaláltam. Szerencsére közben a húznivaló is megérkezik, így már teljes a kép. Az értetlenségét, miszerint ebben fogalma sincs, mi a játék elengedem a fülem mellett. Majd a harmadik-negyedik pohárka után már érteni fogja. Az esetek többségében ötnél tovább senki sem jut józanul, onnantól pedig csicseregnek, mint a madarak. Na nem mintha államtitkokat akarnék kiszedni belőle, de nem árt, ha biztos vagyok abban, igazat mond.
- Kezdd te. Nehogy aztán azt mondd, még ennyi se jár neked – egy gúnyos mosolyra húzom mellé a számat, majd szépen sorba rendezem magamnak a pici itókákat. Egyrészt így szoktam, ha szoktam, másrészt nem akartam Dwayne-hez hasonlóan csinálni. Ha ő feketét mond, én fehéret, ez teljesen evidens mindkettőnknek. Ebben a leggázabb, hogy ez fordítva is így van, márpedig ő elvileg az „érettebb” felnőtt. Hogyne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tekintetemet a férfira szegezem és úgy hallgatom a zsörtölődését. Ahelyett, hogy örülne, végre nem csak a vakvilágba szurkálódunk, hanem értelmes programunk van, itt akadékoskodik. Hiába, sosem fog megváltozni, de nekem ez így tökéletes. Ha nem kéne ennyire utálnom, valószínűleg világi barátok lehetnénk, megkockáztatom, nála jobbat nehezen is találnék. Csak aztán találkozunk és sosem jut eszembe egyetlen kedves szó sem, állandóan csak a fránya sértések. Ráadásul ezzel ő sincs másképp.
- Ne hisztizz már annyit, kérlek - sóhajtok fel fáradtan, majd várom az első kérdést. Íriszeimet le sem veszem Dwayne-ről, ugyanis baromira érdekel, mire kíváncsi. Aztán különösebben meg sem lep az első, amit kérdez. Legszívesebben elvicsorodnék, hogy jelezzem, egyszerűen csak jól esik, de ez nem így van. Tulajdonképpen miért is utálom...?
- Részben Léna miatt. Valamiért éreztem, hogy el fogod cseszni a segítségem nélkül is, annak viszont nem örülök, hogy igazam lett. Egyébként szimplán a modorod, meg úgy az egész személyed tesz sokszor ellenszenvessé. Amíg csukva tartod a szádat, könnyen el tudlak viselni - bár sejtem, hogy hasonlóan vélekedhet rólam is, azért egy óvatos mosolyt megeresztek a mondandóm végén. Kész vicc, hogy véresen komoly indok nélkül piszkáljuk egymást. Tekintetem a poharára téved, majd vissza szemeibe, jelezve, hogy igyon. - Egyébként nem utállak. Nem tettél ellenem semmit, így nincs miért - végül megvonom vállamat és kész. Mert nem utálom. Csak ez van köztünk, mert így alakult.
- A labdát visszapasszolom. Te miért nem kedvelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Finoman csücsörítek számmal, míg ízlelgetem a férfi válaszát. Sosem vallanám be neki, de még magamnak sem, hogy a lelkem legmélyén, amiben feltételezem van némi racionális értékítélet, meg úgy összességében ítélőképesség, elképzelhető, vagy inkább feltételezhető, hogy igazat adok neki. Jóval kevesebbet éltem meg, mint ő és valójában elvárható lenne az alapvető tisztelet, amit nekem is, mint mindenki másnak, meg kéne adnom. Az viszont, hogy mitől számít valaki azonos súlycsoportnak, abban nem értünk egyet. Egy kompetens nő igenis lehet ellenfele egy nőnek, sőt, akár egy férfinak is. Ami pedig ennél is fontosabb, nem biztos az, hogy kettejük párharcából a férfi fog kikerülni győztesen. Így tehát vegyes érzésekkel fogadtam csak el válasza első felét. A vélaságnál felszaladt a szemöldököm. Óriási, nem csak cowboynak képzeli magát, még rasszista is. Hát az agyam eldobom. Megfogom az első poharat és nemes egyszerűséggel legurítom az italt, majd fejjel lefelé leteszem az asztalra.
- Lénát nem utálom. Sosem tettem. Nincs mire féltékenynek lennem, sosem lesz ugyanolyan az életünk. Mindkettőnknek van olyan, ami a másiknak talán sosem adatik meg. Mi támogatjuk egymást, ezért is léptem a töködre és, hogy a szavaiddal éljek, „beárultalak”. Nem árt, ha tudja az ember, mi folyik a háta mögött – mondandóm vége felé csak és kizárólag Dwayne-t pásztáztam tekintetemmel. Neki címeztem leginkább a dolgot, ami nem meglepő. Léna a barátnőm és nagyon szeretem, ha pedig valaki megpróbálja átverni, azt kettéfejelem.
- Miért nem kedveled a vélákat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kapásból szerettem volna visszakérdezni, hogy ha minden véla csak rosszat tett vele, akkor hogy lehet, hogy Zójával nem kis időt lehúzott, no meg azért ott van Mina, az ő vérében is ott csörgedezik az, ami az enyémben. Véla ő is, igaz nem tiszta, de véla. Nem gondolnám, hogy a saját lánya taszítaná, mert az volna a dolog legalja. Engem nem kell szeretnie, de még Zóját sem, sőt, jobb is, ha utálja. De a lánya...? Az túlzás. Egyébként sem sértő véletlenül sem, hogy lényeknek nevez minket. Mivel a választ megkaptam, iszom egyet, de ezúttal már annyira nem kellemes, mint először. A helyiségben normál hőmérséklet uralkodik, a második pohárka viszont kezdi fülledté tenni a kocsmát.
- Valószínűleg megmaradok a fotózás mellett és folytatom az újságírást. Az aurorkodás nem nekem való, pedig egy időben az is felmerült. Hát, végül nem - vonok vállat, majd elkezdem forgatni az egyik poharat az asztalon. Fura, hogy normálisan kommunikálunk egymással. Annyira fura, hogy nem is tudom hová tenni, épp ezért már most leszögezem, hogy ez a nap mostantól piros betűs ünnep. De tényleg. Mint a karácsony, vagy a húsvét. Abszolút belefér.
- Miért engem nevezel féltékenynek, mikor Zója mászott rád? - felvonom fél szemöldököm és mielőtt válaszolna, lehúzom az italt, amivel eddig játszadoztam, hogy a pohár ismét fejjel lefelé landoljon. Összekulcsolom ujjaimat és ráteszem az állam, így figyelem érdeklődve a férfit. Bármit is hisz, tényleg nem vagyok féltékeny. De ha egyszer kiderült volna ez az egész és Léna megtudja, hogy eltitkoltam előle, azt sosem bocsájtotta volna meg nekem. Lehet, hogy Dwayne-nek mindegy, hogy elvesztette, de én ebbe nem tudnék belenyugodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne megjegyzése egy méretes vigyort csal az arcomra. Ez a játék lényege. Kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolni. És inni. Elégedetten dőlök hátra, karjaimat keresztbe fonom magam előtt és kérdőn pislogok a férfira. Ezek szerint nem akar válaszolni. Remek. Én viszont már ittam, úgyhogy itt lecövekelünk.
- Azért érdekel, mert baromságokat hordasz össze. És jó lenne tudni, mire építkezel a hülyeségen kívül, Mr. Dwayne "Felnőttvagyok" Warren - idézőjelek rajzolódnak a levegőbe, ahogy gúnyosan kimondom a nevét. Jegesen meredek rá és egyértelmű, hogy nem fogok továbblépni, amíg nem ad épkézláb magyarázatot a kérdésemre. Nehogy már. Beleegyezett a játékba, nincs kiszállás. Vagy van, de akkor mocskosul leitatom. Ez is egy opció, csak ennek nem tudom, mennyire fog örülni.
- Ha nem akarsz válaszolni, hát ne tedd, de akkor idd meg a maradék két itókádat, ami ott díszeleg az asztalon - a két pohárka felé biccentek. Kerülje ki, de ennek ára van. Elégedetten nézek Dwayne-re. Nem értem, minek húzzuk egymást, egyszerűen felfoghatatlan. Pedig már úgy tűnt, hogy most este kibékülünk. Vagy legalább valami kísértetiesen hasonlatos dolog történik. Hát, nem jött be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kérdőn hallgatom Dwayne-t, mégis mire akar kilyukadni. Meg amúgy elég degradáló, hogy ennyi agyat lát bennem, mikor bizonyítottam elégszer, hogy felül tudok kerekedni rajta. Azt már fel sem veszem, hogy rózsaszín ködnek titulálta az életemet, ami aztán sok minden, csak az nem. Érett már, hogy valaki helyre pakolja a buksijában a dolgokat, mert ez így nem igazán kóser.
- Ha hiszed, ha nem, másnak is vannak problémái, nem csak te gyarapítod egy ideje a szinglik sorát - hangsúlyom, csakúgy, mint az öve, végtelenül lekezelő. Viszont kezd megeredni a nyelve. Rég beszéltünk már ennyit, amit mondjuk nem terveztem most bepótolni, mert nem a legjobb barátnőmmel csücsültem otthon a mensimixünket hallgatva, hanem Dwayne F*cking Warrennel szópárbajoztam egy romkocsmában. Bah.
- Nem? - kérdőn figyelek rá. Tehát, amit eddig enyhítő körülményként nyugtáztam, az nem egészen úgy volt, ahogy reméltem. Hiába, még ettől az egyedtől is a legjobbat vártam, hogy aztán rácáfolhasson. - Akkor, csak a történeti hűség miatt, hogy is volt ez? - ismét biccentek a meglévő, érintetlen pohara felé. Húzóra öcsém, nem málnaszörp ez, hogy elkortyolgasd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A csitításra már kezdenék tiltakozni, de látom, hogy Dwayne kellőképp kezd felmosóronggyá avanzsálni, így hagyom, hadd gondolkozzon el egy értelmes kérdésen. Igen, a mai nap után még feltételezem, hogy születhetnek az ő fejében is értelmes kérdések. Viszont mikor kiejti, kellőképp meglepődöm. Miért érdekli ez egyáltalán? Mármint, eddig nem volt kíváncsi rá és biztos most is valami ízetlen beszóláson töpreng, mondjuk, hogy nem csodálkozik azon, hogy egyedül vagyok, esetleg azt is mondhatná, nem meglepő, hogy valaki nem bírja sokáig mellettem. Valószínűleg ez lenne az a pont, ahol úgy megrúgnám, hogy életébe többet fel nem kelne. És ez halálosan komoly.
Mielőtt válaszra nyitnám számat, megpörgetem kezeim között az utolsó, még teli poharat. Kedvem lenne David gondolatától tripla ennyit is meginni, de inkább csak némán gondolkodom.
- Mindig is tök egyedül voltam. Ha a kapcsolati státuszomra vagy kíváncsi, akkor már jó három hónapja - nem nézek Dwayne-re, nehezemre esne. Nekem is akad kínos témám, amire most ő tapintott rá. Mély levegőt veszek és végül ráemelem tekintetem. Szinte kiráz a hideg, hogy a magánéletemről kérdezett. Valószínűleg ő is ugyanezt érezte, mikor én faggattam.
- Utolsó kérdés. Ha azt mondanám neked, hogy Léna még mindig szeret téged és visszavár, lépnél? - felvonom fél szemöldököm. Mert ugyanis ez a helyzet. Bármennyire is utálom Dwayne "Nagypofájú" Warrent, Lénát sikerült boldogá tennie, így akármi is a véleményem róla, ha a legjobb barátnőmnek ez kell, hát legyen. Mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogy akarja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte csalódottan pislogok Dwayne-re, mert már tudom, hogy ki fog térni a válaszadás elől. Ekkora férget még nem hordott hátán a föld és mikor segítenék neki, nemhogy nem veszi a jelet, teljesen elzárkózik. Gúnyos mosolyra húzom a számat a válaszára, majd felkapom az utolsó poharamat is és felhörpintem a tartalmát. Végigmarja a torkomat, de nem érdekel, egy kis lélekerősítő kellett így a végére. "Lecsapom" a poharam fejjel lefelé az asztalra, majd komótosan feltápászkodom én is. A kabátzsebemből előhalászom a pénztárcámat, amiből annyi pénzt rakok ki, hogy borravalónak is elég legyen, majd lesajnálóan nézek a férfi szemébe.
- Gyáva vagy, de hogy mennyire, azt most bizonyítottad be igazán. A vendégem voltál s*ggfej - azzal lazán megfordulok és meg sem várva a reakciót kilépek a fülledt kocsmából a hűvös őszi utcára. A szél rögtön bekúszik a kabátom alá, a csontjaimig hatol, szinte jéggé fagyaszt. Arcom elé húzom a sálat, hogy legalább valamennyit takarjon belőlem és kevésbé fázzak. Elindulok valamerre, igazából számomra is mindegy merre, csak ne Dwayne-nel kelljen hazamennem. Lassú léptekkel haladok és hála a ködnek, elegendő pár perc is, hogy végleg eltűnjek a sötét utcák rengetegében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az egész élet egy rohadt véletlen. Véletlenül kezdesz el létezni, hiába gondolod előre elrendezettnek. A sors nekiállt szőni és te is beleakadtál a fonalába. Ezért találkozol az emberekkel, ezért sírsz, ezért mosolyogsz, ezért szeretsz vagy utálsz és ezért élsz. Bármennyire is meglepő, néha a dolgoknak nincs különösebb oka. Csak úgy lesznek és megtörténnek. Ennek tudom be azt is, hogy valaki felborított és rajtam terpeszkedik. Valószínűleg fel lennék háborodva és azonnal lerúgnám magamról az illetőt, ha nem tudnám már csak a szívdobbanásából is, hogy ő az. Bármennyire is filmbe illően nyálas, attól még igaz, hogy én erre a szívverésre aludtam el sokszor. Ezer közül is megismerem ezt a súlyt, nem mellesleg pedig ezt a kellemes illatot. Ha ezek után valaki azt mondja, hogy semmi sem történik csak úgy, annak kikaparom a szemét.
Annyira megdöbbent az egész helyzet, hogy nem tudom, hogyan reagáljak. Átölelni nem volna helyénvaló, hiszen már nem vagyunk együtt, azóta mások végzik el ezt a feladatot helyettem, nekem pedig ezt éppúgy tudomásul kell vennem, mint neki. Viszont lelökni magamról sem túl etikus, hiszen nem leprás, vagy ilyesmi, de még csak különösebben zavarónak sem mondanám a jelenlétét. Csak a szituáció nevetségesen kínos. Kinyögni egy „sziát” életidegen lenne, mert ki az a marha, aki ebben a helyzetben csak úgy odadob a másiknak egy köszönést?  Áh, dilemmák hada van bennem, miközben a másodpercek ugyanúgy telnek, egyes hollywood-i tévhiedelmekkel ellentétben ilyenkor nem lassul le az idő. Az úgy túl egyszerű lenne. Végül nagy nehezen kezemet magunk közé csúsztatom és finoman tolom le magamról. A feketeségben úgysem látni semmit nagyon, aminek igazán örvendek, mit ne mondjak…
- Mostanság az a módi, hogy ledózerolod az embereket? Haladunk a korral – biccentek elismerően, bár ebből valószínűleg egy kukkot sem lát. Hangom viszont kifejezetten szórakozott, bár kissé bosszankodó is. A lapockáimnak annyira nem jött be a földdel puszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Furcsa. Az egész szituáció. Nem is találkoztunk szinte azóta az eset óta. Meg sem nevezem a napot, mert akkor sutba kéne dobnom a büszkeségem, hogy bőghessek egy százas csomag zsepi mellett. Vagy inkább annak felhasználásával. Mindegy. A lényegen akkor sem változtat, hogy rühellem az egész mizériát, mert két ilyen szép marha, mint mi, nem nagyon akad a földön. Illetve a Földön. Értsük ezt az egész sárgolyóra, úgy sokkal hatásvadászabb.
- Tanulnivaló mindig van, csak olyan nincs, aki tanul is – kellőképpen erélyesen szúrom közbe a megjegyzésemet, itt pedig már fellehető a jól megszokott gúny gyengébb árnyalata is. Nem, az utóbbi időben nem tudok máshogy kommunikálni, Dwayne is majdnem lecsapott emiatt – szó szerint -, amit még Lénának sem újságoltam el. Valahol megértem a férfit, valahol viszont vallom, hogy fulladjon bele a saját mocskába. Na de várjunk. Hogy jutottunk Dwayne-ig? Áh, hagyjuk.
- Bármily meglepő is a látvány, nem kell bemutatkoznom a könyvtárnak, ha belépek. Mostanság gyakori vendég vagyok itt – cinizmus? Soha, azt se tudom mit jelent. A kérdése pedig igen sokat elárul az utóbbi időben kialakult viszonyról kettőnk közt. Nem tud rólam semmit, én sem róla semmit, ezen pedig egyikünk sem próbált változtatni. Az elején elvártam, hogy jöjjön. Aztán már csak vártam. Végül reménykedtem. Utána pedig bevettem a lesz*rom tablettát és egyszerűen hidegen hagyott, hogy mit csinál és kivel. Nem keresett, én pedig nem alázom meg magam jobban a szükségesnél, így hagytam, hadd élje az életét. Biztos nem lehetek olyan fontos, ha ilyen jól megvan nélkülem.
- Te látom terrortámadásra készülsz, csak rossz helyen sütötted el a fegyvert – a könyv felé biccentek, amiből valószínűleg az ég egy adta világon nem lát semmit. De én azért bólogatok itt, mint valami hülye. Ejnye, belemegyek egy olyan párbeszédbe, ami csakis katasztrófába torkollhat, csak azt nem tudom, melyikünk cérnája fog előbb elszakadni. Úgyis rég veszekedtünk már egy jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felvonom szemöldököm és majdnem képen röhögöm. Lehet, hogy David Bennett számára a tanítás nem kezdődött el, de valójában már rég folyik. Tény, hogy az utóbbi időben egyáltalán nem láttam, de attól, hogy a kastély felé sem bagózik, még van tanítás.
- Járok továbbra is, de nem minden hétvégén – ezzel lezártnak tekintem a kérdést. Ha velem élne, ha nem dobott volna ki és sértett volna vérig, ha nem neki állna még mindig feljebb, akkor talán hajlandó lennék bővebben válaszolni. Amióta kilépett az életemből, azóta nem jár neki alanyi jogon a beszámolóm, ezzel élve pedig nem is mondok többet annál, mint amennyit másnak említenék. Ő akarta, erre vágyott. Azt mondta, legyen vége. Hát most vége van. Ha savanyú a szőlő, arról már nem én tehetek.
- Kivéve, amikor nem – a beszélgetésünk kissé kétértelművé válik az elhangzó mondatokkal. Nem úgy értettem a fegyvert, ahogy valószínűleg ő sem, viszont ez az egész kezd egyre kínosabbá válni. Igazából pár másodperc hatásszünet után nem bírom tovább és kitör belőlem a nevetés. Ha azt hinnénk, hogy egy gyors mosolyról beszélek, egy felkacagásról, akkor mindenki tévedésben él. Úgy rám tör a hullám, hogy muszáj vagyok hanyatt vágódni, mert nem bírom. Talán erre mondják azt, hogy valaki megőrül. A legfurább az egészben, hogy minden feszültségem most szakad fel, ebben az egyetlen hosszú nevetőgörcsben, hogy a végére patakzó könnyekkel próbáljam kontrollálni a légzésemet, nehogy eláruljam magam. Felszakadt a seb, a fenébe is.
- Keresgélni pár könyvet anatómiával kapcsolatban, meg a késekkel sokat foglalkozom mostanság, persze csak elméleti szinten – sikerül úgy kinyögnöm a mondandómat, hogy nem hallatszik belőle, hogy kész könnyzápor zúdul le az arcomon és hát… Akaratlanul is elejtek egy utalást. Na ha eddig nem kezdeményezett David, ezután biztos nem fog. Sok mindenkivel meg tudna birkózni a fejében, sőt, bárkivel, egyetlen embert kivéve. Mihaelt. Pedig ha tudná, hogy nincs is szüksége rá…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bár nem terveztem, de ez a nevetés kissé... Intimmé teszi a pillanatunkat. Milyen jogon ölelget engem David, meg karol át, már elnézést?! Dédelgesse a... A csajait, ne engem. Oh, ja igen, elérnek ám hozzám a hírek. Kowai is rajta leledzik a listán, hah! Csak azért nem véleményezem a silány választásait, mert az nem lenne méltó a büszke ex szerepéhez. Borzalom. Mindenesetre inkább arrébb megyek, hogy a kis bizalmas közelségünk szolid távolsággá szelídüljön. Nem kell a balhé.
Szép lassan elcsitulok és megint csend telepszik ránk, mígnem végre választ adok a kérdésére. Akaratom ellenére is sikerül belesűrítenem egy utalást, amit végül beharapott ajkakkal bánok meg. De miért is? Tök felesleges ezen rágnom magam, már nem vetélytársak, hiszen David nem akar tőlem semmit. Ebben állapodtunk meg. Nem rúghatja fel a szabályokat. Kérdésére keresztbe fonom karjaimat a mellkasomon, majd izomból felülök.
- Az utóbbi időben sokat beszélek Mihaellel. Bővíteném a témaköröket - teljesen határozottan és lazán mondom ki a szavakat, de mindeközben belül feszülten várom a reakciót. Biztosan érdekli. Nem teheti meg velem, hogy nem érdekli. Ha szeret, ha valaha is szeretett, akkor meg kell akadjon ennél a pontnál. Biztosan érezni fogom rajta a feszültséget, muszáj. De persze miért is? Dobott. Azért, mert már nem szeret. Szóval hiába is várok bármit. Az eddigi feszült várakozás teljesen feloldódik bennem és hanyag nemtörődömség veszi át helyét. Kit érdekel?
- És te mit keresel itt? - a kérdés barátságtalanabbra sikerül, mint terveztem, de már mindegy. Törökülésbe húzom a lábaimat és kissé előre dőlve könyökeimet megtámasztom a térdemen. Figyelek. Már hogyne figyelnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Idegbaj lvl David. Hát nem összevesztünk tegnap? Hát dehogynem! De ezentúl végleg végeztem vele, elegem van a hülyeségeiből, az állandó elviselhetetlen viselkedéséből, úgy unblokk mindenből. Szóval jah, elég véglegesnek tűnik a dolog és, ami azt illeti, egyszerre könnyebbülök meg és szakad meg a szívem. Túl sok időt húztunk le együtt, túl sok emlékünk van, amiket nem lehet egy csettintéssel semmissé tenni.
Valamilyen oknál fogva egyetlen ember jutott eszembe, akinek hajlandó vagyok elviselni a társaságát, ez pedig Dwayne "Ismétszingli" Warren. A helyzet iróniája, hogy ezúttal én is szalma vagyok, ami egészen új felállást jelent. Immáron büntetlenül aljasodhatunk az asztal alá, kibeszélhetünk bármit és tudjátok mit? Üvölthetünk is egymással, minden külső ok nélkül. Hiányzott már az egyedüllét, amit elfelejtettem értékelni ennyi idő alatt. De miért pont az auror? Csak a lábam visz arra. Egyenesen.
Mire észbe kapok, már hármat kopogtam és belépek az irodájába. Délután öt körül járhat így is, ami ebben az időszakban már sötétséget jelent. Csak pislogok a férfira, mielőtt kinyögök egy udvarias kérdést.
- Nem zavarok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Miért pont Dwayne? MIÉÉÉÉÉÉRT? Az élet nagy kérdései. A legutóbb, kis túlzással kifejezve tök aranyosan hazavitt és reggel, mikor felkeltem, az ágyban találtam magam cipő nélkül többek között. Azt nem állítom, hogy bizalmatlanságomnak hála nem fésültem át minden sarkot, hogy megvannak-e a helyükön, de valahol mélyen végig tudtam, hogy ezúttal a férfi önzetlenül cselekedett. Na jó, ez Dwayne esetében több mint hülye kifejezés, de feltételezzük a legjobbakat róla, már ha képesek vagyunk rá.
Ahogy bekopogok, nem várok sokat, benyitok hozzá, majd az ajtót be is csukom magam mögött. Nincs dühöngés, nincs verekedés, csak egy lelombozott Nina van. Így is túlteljesítem a tervet, tudván azt, hogy ijesztő látvány vagyok, ha nem akarok Dwayne életére törni. Mert hányszor próbáltam meg leszájkaratézni és megverni? Nem, már én sem számolom, de gyanítom, hogy ő azért még fejben tartja. A bosszú várat magára úgy érzem. Besétálok és lehuppanok a székre, ahol legutóbb, mikor itt jártam, ugyanúgy csücsültem.
- Nincs jó napom. Gondoltam eljövök hozzád és elmegyünk plázázni, veszünk neked egy csini rózsaszín inget és minden gondunk egy csapásra megoldódik - igen, elviccelem. Mert most mit csináljak? Boruljak az ölébe és kezdjek zokogni, hogy mennyire igazságtalan az élet és elegem van a sok hülyéből, akik történetesen mind a föld hímneműi közül kerültek ki? Nem, ahhoz talán sosem leszünk elég jó viszonyban.
- Ettől eltekintve, ha esetleg ehhez nem volna kedved, csinálhatnánk valamit, akármennyire is különös a gondolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Oké, talán tényleg abszurd volt a vásárlási ötlet bedobása, de muszáj voltam elütni valamivel a hangulat komolyságát. Még ez a végtelenül kedves válasz is sokkal inkább megmosolyogtat, mint fintorra késztet. Igen, Dwayne Warren úgy tűnik bizonyos esetekben szolgáltathatja a humor forrását, nekem pedig ez a bizonyos eset épp kapóra jön.
- Csigavér, nem vállalnám be veled - legyintek egyet, mintegy megnyugtatva a férfit, hogy megvalósítandó bakancslistámról még ráérünk kihúzni ezt a tételt. És ha bárkit érdekel, miért akarok rajta rózsaszín inget látni, annak javaslom az eddigi kapcsolatunk feltérképezését, majd cowboy barátunk ruhatárának felfedezését. Nem, nem akarom megváltoztatni, egyrészt nem sikerülne, másrészt nem a hatásköröm, de annyi fix, hogy soha az életben nem mosná le magáról. Abból Edictum cikk lenne nőiességének boncolgatásával. Érne a 100%.
- Mi számít bajnak? - csípőből kérdezek vissza, végig sem gondolva, mit mondok. Történetesen épp azt, hogy jah, ki akarom önteni a lelkem valakinek, aki történetesen az auror. Nem szándékosan választottam őt, de most menjek Léna nyakára? Hogyisne! Misi lelépett, az itt maradt helyi szellemével még esetleg találkozhatok, ha akarok. És igen, rögtön a harmadik ötletem Dwayne volt. Majd kiderül, mennyire ment el az eszem.
- Figyelj, ma váltam teljesen szinglivé, oltári vitán vagyok túl, egy egészen huzamos hisztit kellett elviselnem és fogalmam sem volt, kihez mehetnék. Mint látod, hozzád jutottam... - rövid helyzetvázolás pipa. Valószínűsíthető kínos csend káming. Evvan. - Mielőtt megjegyeznéd, hogy elég elkeseredett lehetek, ha ide lyukadtam ki... Ezt inkább ne feszegessük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kijelentésre felkapom a fejem. Hát emlékszik. Nos, azt mondtam nincs senkim, mert nem éreztem elég komolynak, hogy valakinek hívjam. Meg amúgy is, a lovag megfogalmazás valahogy sosem illet egyik fiúmra sem. Tök mindegy, mit éreztem irántuk, egyik sem volt lovag típus, a legtöbbjük saját magát sem tudta volna kimenteni a hatalmas toronyból, nemhogy engem, mint beidézett királykisasszonyt. Ezért volt, hogy az elméletet teljes egészében elutasítottam. Most meg aztán mondhatok akármit... Vagy az igazságot. Megfontolandó.
- Nem éreztem úgy, hogy a "lovagom" lenne, hogy kimondhatnám sziklaszilárdan, hogy valaki. És lásd, még szerencse, hogy nem tettem! - széttárom karomat, majd azzal a lendülettel feldobom a lábaimat asztalára, természetesen keresztbe téve. Nadrág van rajtam, így ez nem vészes manőver, viszont irdatlan pofátlanság. Mindegy, ennél többet is túléltünk már. Végignézve a férfin több dolgot is megállapítok. Az első, hogy ő is elfáradt. Elfáradt abban a harcba, ami már jó ideje körülötte folyik, a nőkbe is belefáradt. De mégis, áll a talpán, kitartó. Tekintetem lejjebb siklik, arcélére, ami most is szigorú, majd lassan ajkára téved. Ami valószínűleg puha. De ez nem rám tartozik. Lenézek a kezemre, mielőtt bármit is észrevehetne rajtam Dwayne, nem kell a felhajtás. Gondolom én, de a reakciója egyenesen meglep. Ráemelem íriszeimet és nem is tudom hirtelen, mit mondjak.
- Igazán nem szükséges. Nem bántott. Ha megtette volna, már csak helyszínelni mehetnél a hullája fölé - óvatos mosolyra húzom a számat és biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, velem szemben esélytelen lenne a harc. Nem azért, mert Vér Nina vagyok, hanem mert foggal-körömmel védem, ami az enyém, pláne akkor, ha az életemről beszélünk.
- De azért kösz - lesütöm szemeimet, mert máshogy nem tudom befejezni a mondatot. Elég veszélyes vizekre evezünk ezzel a barátság dologgal, vagy legalábbis nagyon úgy érzem. - Egyébként, nem olyan borzalmas szinglinek lenni. Akár egy teljes listát is írhatnánk az előnyökről - ahogy ezt kimondom, hirtelen buta ötletnek, de remek időtöltésnek ígérkező programot fogalmazok meg. Wáoh. Kéne egy ilyen lista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A kérdésre töprengő arcot vágok, direkt húzom az időt, mielőtt pofátlan válaszomat pofátlanul előadnám. Mert egy pofátlan lány csak pofátlanul lehet laza. Pofátlanság. És elég már a szóismétlésből.
- Most, hogy így kérded, kényelmesebb lenne valóban - biccentek is, mintha csak díjaznám az ötletet, nyilvánvalóan ő sem háborodik fel jobban, mint mondjuk én tenném. Felesleges, időpocsékolás. Ellenben kapok egy barna dobozt. Hát hogy a fészkes nárciszba ne nyitnám ki, ha már ilyen "szépen" adták? Belelesve nem látok mást, mint... Ezek sütemények? Kétkedve pillantok fel Dwayne-re. Ha meg akarna ölni, nem így tenné, igaz? Élvezetet jelentene neki, ha kitekerhetné a nyakam.
- Most vagy Dwayne "Méregkeverő" Warren lettél, vagy szimplán tudod mire van szükségem, de mindegy is, egy életem, egy halálom... - azzal kiemelek egy sütit a dobozból és hamm. Ha nem tanultam volna meg kulturáltan enni, most valószínűleg tele szájjal csámcsognám el, hogy ez mennyei. Mert oké, dobálózhatunk gonosz jelzőkkel, amik az aurort illetik, de ez mesteri húzás volt. Ha ezek lesznek életem utolsó falatjai, már megérte. Mutatok egy tökéletes jelet, lévén még mindig eszem. Az elfogyasztott kettő darab süti után immáron képes vagyok reagálni az előbb elhangzottakra.
- Csak nem a tapasztalat beszél belőled? - döbbent arckifejezést vágok, mintha fogalmam sem volna, miről beszél. Mert van? Én nem emlékszem ilyesmire... Füttyszó, ciripelés, ugorjunk. A szingli téma kifizetődőbb és murisabb. Az első listatételek meg is érkeznek, a fejemben már jegyzetelek, kíváncsi vagyok mennyi gyűlik össze.
- Miért, te pucéran akarsz járkálni otthon? - felvonom a szemöldökömet, majd végigsiklik a tekintetem azon a részen, ami az asztal mögül kilátszik a férfiból. Mielőtt kis híján magamévá tenném a rák csodálatos színét, inkább folytatom, ezzel normál mederbe terelve a gondolataimat. - Egyébként tényleg jobb. Nincs aki beleszóljon az életembe, aki állandóan érdeklődjön, hogy kivel és mit csinálok, plusz egyedül sokkal kényelmesebb az ágyam...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hiába a megnyugtató szavak, továbbra is némileg kételkedem, amit pedig utána hallok csak még jobban előrelendíti az elhatározásomat, hogy enni fogok belőle. Nehogy már egy kis sütemény megártson! Keményebb fából faragtak ennél.
- Egy édesanya normál esetben nem bántja a gyerekét. Bár nekem erről nem sok elképzelésem van - elfintorodok és újabb falatot teszek a számba. Anya nélkül felnőni. Mostohaanyával. Aki ki akar repíteni a családból és mindent megtesz, hogy az életed pokol legyen. Hogy milyen a családi fészek? Fogalmam sincs. Talán olyasféle szerkezet lehet, mint amit a madarak csinálnak a fiókáknak, kis ágacskákból, tudjátok. Vagy építenek egy szép új kecót, lévén civilizáltak vagyunk. Egy jó anya nyilvánvalóan ezen felül gondoskodik is a gyerekéről. De ha az a jövevény nem az övé, hanem csak rámaradt...? Pusztulnia kell. A fióka vagy elég erős ahhoz, hogy túlélje vagy feladja és végül veszít. Igazi heppi end, nemde?
Éppenséggel mázli, hogy a következő és egyben utolsó falatot lenyelem, ugyanis egy hajszálon múlik, hogy belefulladjak a férfi mondandójába. És csak pislogok rá és nem tudom, visszakérdezzek-e. Mert ugye ti hallottátok? Ez most mi akar lenni? Nem, nem akarom tudni. És hogy magamat ismételjem: ez Dwayne "Mindenkitmegfektetek" Warren. Benne sose csalódunk...
- Inkább közös megegyezésnek nevezném - az ujjaimat kezdem piszkálni, gyűrögetem, ropogtatom őket, csakhogy a választ elnapoljam. Hogy lehet ezt elmagyarázni? - Egyszerűen csak nem ment. Nincs különösebb oka. A kémia működik, de mintha a közös légtér atomrobbanást idézne elő - a kémiával igazán semmi bajunk nem volt soha, sőt... De ami az együttélést jelenti, az már egészen más lapra esik.
- Ti annak idején miért mentetek szét Zójával?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Nem beszélünk többet a családról. Egyikünknek sincs ínyére a téma, így jobb nem feszegetni. Neki is megvan a sötétség a dologban, nekem is, s bár megtehetném, hogy belenézek a fejébe, nem teszem. Egyrészt nem élek vissza a legilimenciával, másrészt pedig, ha beszélni akar majd róla, elmondja. Én sem lennék boldog, ha a fejemben kutakodnának. Csendben fogyasztjuk tovább a sütit, mígnem a titkok és exek éjszakája című fejezet jön. Baromi mókás, mit ne mondjak.
- Nehogy azt hidd. Többször szakítottunk, mint ahányszor érdemes lett volna újra elkezdenünk. Sírtam én is, üvöltött ő is, ütöttem meg nem egyszer, amikor... - és itt meg is akadok. Nem tudom, miért jön olyan könnyen az egész. Csak végre kimondhatom azt, amit én éreztem és én láttam, minden befolyásolás nélkül. Óvatosan folytatom. - Szóval volt, hogy kapott egy-két pofont, de David és én... Szerintem nem jó, ha két ilyen erős természet összekerül - észre sem veszem, ahogy kiejtem a nevét, tekintetemet az asztalra szegezem. Hogyan lehetne folytatni? Nagyjából sehogyan. Mire eljutok idáig, inkább elterelem másra a szót. Mindig is érdekelt, mi volt vele meg Zójával, a férfi őszintesége pedig meglepő. Sejtettem, hogy nem hazudna, de hogy ennyi mindent mondjon... Dwayne nem egy szószátyár típus, a leghosszabb nekem adott válasza szerintem nem haladja meg a két mondatot. Így csak hallgatom. Nem is tudom, mit feleljek.
- Na és Léna? A történet cukormázas verzióját már ismerem, de mi a te részed? - kíváncsian pillantok rá, ezúttal pedig nem veszem le róla a tekintetem. Őszinte vagyok, ami kínos és megnyugtató egyszerre. Ha nem akarna válaszolni megérteném, friss és mély a seb. Nem erőltetem, de megpróbálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Nem feltétlenül vészes. Sok mindenen keresztül mentünk, de úgy tűnik épp ez lett a vesztünk. Kiveszett minden, ami eleinte megvolt - megvonom a vállam és a férfira nézek. Öngyilkos viszony vagy sem, nem lehet rajta változtatni. Én beletörődtem a dologba. Azt se tudom, beszélünk-e még valaha, mert az elválásunk nem volt túl fényes. Mondjuk az megnyugtató, hogy ha másért nem, hát veszekedni még Léna is szóba áll Dwayne-nel.
A legjobb barátnőm témája úgy tűnik nem volt épp bölcs gondolat. Friss sebet gyantázok éppen kíméletlenül, a beálló csend pedig arra enged következtetni, hogy most elég rossz helyen téptem egyet. Na sebaj, nekem úgyis jó, ha nem mond semmit. Annyira nem fontos a téma, hogy naphosszat feszegessem, meg végső soron nem is az én dolgom. Már épp megtörném a csendet, mikor a férfi hangja belém fojtja a szót. Hűha.
Pislogás nélkül hallgatom. Értem, mit mond Dwayne, sőt, valahol egyet is értek vele, de mit várt? Léna férfiakkal való kapcsolata egyenesen pocsék, az is csoda, hogy az aurort ilyen közel engedte magához és ennyi hibán túllépett. Ha meg is akarta változtatni, csakis erre irányulhatott. Tapasztalatból tudom, hogy Léna úgy szerette és talán még szereti is, ahogy van. Ilyen parasztosan, ne szépítsük.
- Ti nagyon nyerő páros voltatok, hiába ütöttelek-vágtalak titeket. Nem tagadom, hogy voltak köztünk konfliktusok és nem örültem, hogy összejött veled... Elég ramaty tapasztalatai vannak Lénának férfiak terén és féltem, hogy te is bántani fogod - halk szavaim őszintén és határozottan csengnek az irodában. Nagyon furcsa ezeket a dolgokat kimondani. - Na nem úgy értem, hogy fizikailag. Azt még rólad sem gondoltam. De túl sokat veszített ahhoz, hogy megint padlóra küldjék. Talán jobb lesz, talán nem, fogalmam sincs - végre Dwayne-re emelem a tekintetem és megvonom a vállam. Fogalmam sincs, hogy boldogabb vagy jobb ember lett-e ettől bárki is. Annyira felesleges már ezen rágni magukat.