36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reviczky Kornél összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 23. 22:41 Ugrás a poszthoz

Zora

Próbálta kivenni a ködből a csikk után fodrozódó víz tükrét, de mivel szuperlátást nem kapott a teremtőjétől, így maradt a találgatás, hogy vajon sikerült-e a művelet, vagy nem. Érzi, hogy a lány letelepedett mellé, de eddig nem tulajdonított neki túl nagy figyelmet, de mivel ő az egyetlen, akit nagyjából tisztán ki lehet venni, így inkább ráemeli a tekintetét. Bánatosnak tűnik és zaklatottnak. Oldalra billenti a fejét, majd a háta mögé fújja a füstöt és visszapillant Zorára.
 - Csak nincs valami baj?
Ez tőle azért nagy dolog. Földi halandók kicsinyes problémáival nem szokott foglalkozik, jobban mondva még a sajátjai is hidegen hagyják, nem még másokéi. Valamiért mégis rákérdezett, talán azért, hogy ne kelljen a sajátjaival foglalkoznia, amíg a másét hallgatja. Csak abban reménykedik, hogy a lány letudja addig kötni a figyelmét és nem kalandozik el közben.
 - Ja. Fogalmam sincs, melyikük van. Tudom, hogy van egy ikertestvéred, vagy ikrek vagytok, tudom is én, hogy szokták ezt mondani. De mivel ideültél, minden bizonnyal Zora lehetsz. Régen láttalak.
Rávigyorog, ismét végigméri, de nem túl feltűnően és korán sem éhesen, inkább csak kíváncsian. Régen találkoztak, akkor sem volt túl mélyreható közöttük az ismeret, inkább csak tudtak egymásról, de Zora is megnőtt és megváltozott pont úgy ahogy jó maga is.
 - Legalább elkerülnek. Viszont téged valamiért nem ijesztett meg az, hogy magamban beszélek. Csattogtassam esetleg a fogaimat, vagy morogjam rád? Megbocsátom, ha szeretnél inkább elmenni.
Kicsit gúnyos, de csak egy kicsit. Olykor elfelejti, hogy az egész farkas dolog valójában titok és a legjobb lenne, ha nem tenne ilyen kétes kijelentéseket, mert akkor megüti a bokáját. Most viszont már megtette, így csak abban tud reménykedni, hogy a lány poénnak veszi az egészet. Hiszen honnan is tudhatná, hogy valójában egészen komolyan gondolta? A morgás még így is egészen jól megy neki.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 23. 23:19 Ugrás a poszthoz

Zora


 - Tégy egy próbát.
Az inkább nem teszi hozzá, hogy bárki rinyáját szívesebben hallgatja minthogy egyedül legyen a saját gondolataival. Szinte sóvárog azután, hogy Zora megossza vele a gondját-baját és adhasson neki valami haszontalan tanácsot amit úgysem fog megfogadni.
 - Csak nem pasi van a dologban? Abban profi vagyok.
Kissé talán erőszakosnak tűnhet, de mindezt nagyon jól szituáltan adja elő, mérnöki pontossággal ez pedig már igazán több, mint amit Zora elvárhat, jobb mintha a tesójával vagy a barátnőjével beszélné meg a dolgokat.
 - Ugyan már. Valld be, hogy titkon minden éjszaka rólam álmodoztál.
Biztos volt benne, hogy hagytak mély nyomot egymásban. Mivel Kornélnak eddig eszébe sem jutott, hogy Zora egyáltalán a világon van, nem még, hogy róla álmodozzon, de ha már így alakult akkor miért ne lehetne elviccelni a dolgot? Sokkal jobb, mint kukán ülni egymás mellett és bámulni a nagy semmit, amit amúgy se lehet látni.
 - Szívesen megeszlek, ha ez a vágyad. De nincs este és még csak nem is szép.
Szokásához híven a szűrőig szívja a cigit, majd ugyanúgy mint az előzőt ezt is szép ívesen beküldi a tóba. Ezután megtámaszkodik a háta mögött, felhúzza az egyik lábát, hogy srégen Zora felé tudjon fordulni. Ez is egy reakció tőle tudat alatt legalábbis mindenképp, azt jelzi, hogy nem utasítja el gerincből a lányt, Zora ma nagy mázlista! Egészen addig, amíg meg nem hallja a következő kijelentést. A kíváncsi tekintet hirtelen elsötétül, elfordítja a fejét és még az állatias morgás is előkerül.
 - Annyira szánalmasak ezek a pletykák. Semmi közöm a kislányhoz, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt sokan gondolják, pláne nem ahogy ő szeretné. Igaz, tényleg nagyon bírom, elvittem a bálba is, de csak barát akiben találtam valami különlegeset. Semmi olyasmi, amihez köze lenne a liliomtiprásnak...mégis minek nézel te engem?
Felesleges rajta felhúznia magát, erre rájön akkor, amikor végigmondja a kis szöveget. Hitetlenkedve nevet még a fejét is csóválja biztos ami biztos alapon.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 24. 00:29 Ugrás a poszthoz

Zora


 - Ohh nekem rendszeresen...szinte mindennap.
Végtére is, pasiból van és van elég gondja is. Szóval, hogyha nagyon szélesen szeretnék értelmezni a mondatot, akkor ebbe akár még ez a lehetőség is belefér. Miután Zora gúnyolódik egy sort, csak megrántja a vállát és elfordítja a tekintetét, szokásához híven. Egyszer akar normális lenni - bár önös érdekekből - akkor is kigúnyolják. Neki aztán édes mindegy, hogy a lány megosztja-e vele a gondjait vagy sem. Kivételesen tényleg csak segíteni akart, egy kicsit másra koncentrálni mint magára de ez már biztosan nem ő napja.
 - Na látod. Ettől sokkal derűsebbnek láthatod a világot, főleg, hogy most itt sütkérezhetsz ragyogásom fényében.
Kihúzza magát, ha már színészkednek, akkor színészkedik ő is. Nem tudja, mi a frász ütött belé de ha Zora így akkor ő is hasonlóképp fog tenni, legalább eltereli a figyelmét.
 - Ez nem este, még öt óra sincs, de sötét van. Ez tél, takony idő és én el sem tudom mondani, de még csak körül sem tudom írni, mennyire utálom. Ha leesett volna a hó, akkor tiszta lenne az idő, lehetne látni, de így csak a hallásra és a szaglásra lehet hagyatkozni, ami elég idegesítő.
Annyira belefeledkezik a magyarázásba, hogy a mondandója végén még lemondóan int is egyet és csak utólag jön rá, hogy tulajdonképpen mit mondott. Először a morgás, most meg ez. Kezd a szőrös az agyára menni, határozottan. Köhint egy sort, kihúzza magát és inkább a lányra pillant, ahelyett, hogy a nagy ködös semmit bámulja, bár a távoli fények nem igazán hagyják, hogy gyönyörködhessen benne.
 - Ennek a pletykának semmi alapja sincs. Fontos nekem a lány, ez tény, de ezt soha nem tagadnám le és elmondom bárkinek. De nem akarok erről beszélni.
Fintorog és csak reménykedik benne, hogy alapjában véve emberien viselkedik és amit mond, az értelmes, nem pedig csak szavak egymásután.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 24. 01:20 Ugrás a poszthoz

Ashley

 - Bizonyítsd be, hogy béna vagy és akkor elhiszem.
Nem tűr ellentmondást, a kezénél fogva már húzza is befelé a tömegbe. Ennyit minimum megérdemel a kislány azért, mert szenvedett az ajándékával és a kinézetével is. Kornél pedig egyikre sem méltó. Tudja, hogy soha nem tudná megadni Ashleynek azt, amire érdemesnek tartja. Hosszú, boldog és biztonságos élet, leginkább ez az, amit kíván neki. Átfogja a derekát és bár maga sem egy tánckirály, azért próbálkozik, már amennyire tőle telik. Nem foglalkozik semmivel és senkivel, igyekszik, hogy legalább ez az este legyen a helyzethez mérten tökéletes. Mert ugyebár ki akarna egy vérfarkassal bálozni? Na ugye, hogy senki. Sőt, ha lehetséges, akkor még rá is kontráz, amolyan egyszer élünk alapon. A derekánál fogva megemeli Ashleyt és a lábait az ő lábaira rakva, úgy, hogy a cipője sarkai lehetőleg ne fúródjanak a lábujjába. Ha ez így történik, akkor nincs mitől tartani a lány súlyát szinte sem sem érzi.
 - Így már senki nem vádolhat azzal, hogy borzalmasan táncolsz és mivel a cipőket senki sem nézi, nem fog feltűnni. De azért igyekezz ne lila foltot taposni a lábamba.
Rákacsint, majd óvatosan körbepillant. Tényleg nem tűnik fel semmi, hiszen amúgy is egyszerre mozognának, ha Ash nem állna a lábán. A kislány lábai kényelmesen elférnek az övén, hiszen legalább kétszer akkora lábmérettel rendelkezik, mint ami Ashnek van. Amikor pedig a kislány közelebb hajol hozzá, önkéntelenül húzódik el, nem szokta meg a dolgot, hiszen az ominózus erdőbéli eset óta nem voltak ennyire közel egymáshoz és fogalma sincs, hogy Ashley hogyan fog reagálni, végtére is ő egy szörnyeget, még akkor is ha most emberi ruhát öltött.
 - Mégis mit köszönsz?
Vigyorog és most az egyszer még hagyja is. Nem tolja el, nem köszörüli meg a torkát, ennyi izgalmat igazán megérdemelhet a pöttöm. Óvatosan lépked a zene ritmusára, mert bár erősen tartja a kislányt, balesetek mindig előfordulnak.
 - Semmi szükség a hálálkodásra, inkább én köszönöm.
Soha nem fogja tudni ezeket a dolgokat viszonozni, maximum megpróbál törleszteni, mint ahogy most is, de még messze jár attól, hogy egálban legyenek.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 25. 21:06 Ugrás a poszthoz

Zora


Zora más volt, határozottan. Kezdte sajnálni azt, hogy eddig nem figyelt rá és nem ismerte jobban. Azon kapja magát, hogy magában megjegyzéseket fűz egy-egy mozdulathoz és még kedve is van lereagálni azt, amit a lány mond. Régen tapasztalt ilyesmit, mivel hosszútávon kevés dolog tudja lekötni a figyelmét. Már most kíváncsi rá, hogy Zorát mikor fogja megunni.
 - Elolvadni? Ugye tudod, hogy a vámpírok nem olvadnak el a napon? Sajnos, pedig akkor jóval könnyebb lenne az élet.
Az övé legalábbis biztos könnyebb lenne. Ezt persze a mellette ülőnek nem kell tudnia, ebből a mondatból pedig annyit lehet leszűrni, hogy a fiú nem szívleli éppen ezt faj, az más kérdés, hogy valójában ki nem állhatja őket, kivéve persze egyet, mert a kivétel ugyebár erősíti a szabályt. Abban persze tévedett, hogy Zorának nem fog feltűnni a kissé különös megjegyzés. Összepréseli a száját, majd úgy dönt, az lesz a legjobb ha elvicceli a dolgot. Úgy néz ki, a lányt nem igazán érdekli szinte semmi, egykedvűen továbbviszi a beszélgetést, eltusolva ezzel a kényes részeket.
 - Csak ugratlak. Bár ha valakinek jó a szaglása, meg a hallása akkor tényleg tudná kamatoztatni.
Nos, ő pontosan ezt csinálja. Akár van köd, akár nem. Az ember szeme sokszor becsapja a gazdáját, a hallás és a szaglás viszont biztosabb támpont. Számára legalábbis az, pedig ha jobban belegondolunk, minden érzékszervet át lehet vágni, csak a megfelelő eszközök kellenek hozzá. Fintorog egy sort, majd a lány arcát kezdi figyelni, várva valami reakcióra.
 - Hihetetlen, hogy tényleg képesek ilyenekről jártatni a szájuk...
Megrázza a fejét. Inkább magának morog, mintsem Zorának, pont ezért inkább csak félhangosan jegyzi meg a dolgot. Szánalmasnak tartja az ilyesfajta pletykákat és legszívesebben a gerincén keresztül tépné ki annak a szívét aki bemocskolja ilyennel a nevét.
 - Te hogyhogy nem élvezed?
Nem szép dolog kérdésre kérdéssel felelni, de mivel nem egy jól nevelt farkas a lelkiismerete eltudja viselni a dolgot. Valószínűleg mind a ketten ugyanazért menekültek most ide, így elég, ha Zora válaszol, ő meg csak bólogat, feleslegesen nem jártatja a száját.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 25. 21:19 Ugrás a poszthoz

Ashley

 - Ennyire borzalmasan táncolnék?
Bár az előélete nem bővelkedik túl sok tapasztalatban és kifejezetten táncoslábúnak sem lehet mondani, de azért csak Rellonos jellemmel van megáldva, meg sem fordul a fejében, hogy ne csinálna jól valamit, az pedig igencsak sért az önérzetét, hogy a kislány megkérdőjelezi a dolgot. Össze is vonja a szemöldökét és jó ideig hallgat, hiába beszél neki Ashley. A tekintete a távolba réved, olyan, mintha nem is figyelme, pedig hall mindent és ha eljön az idő reagálni is fog rájuk, csak épp most egy kicsit elállt a szava. Nem gondolta volna, hogy Ashley nyíltan rákérdez. Mert tudja ő pontosan, hogy miről van szó, mire megy ki a játék csak eddig sokkal kényelmesebb volt figyelmen kívül hagyni. Szeretett volna vele lenni és a barátja lenni de nem egészen úgy, ahogy a kislány akarta. Sok minden volt, ami miatt távol kellett tartani magát tőle és ezek a dolgok nem múlnak el csak úgy egyik napról a másikra. A kislány fejében persze ezek a dolgok egészen másként mutatkoznak meg. De hisz még csak gyerek és Kornél remélte, hogy nem lesz bátorság előhozakodni ezzel. Nem akarja megbántani, így megválogatja a szavait, pedig szíve szerint most rögtön sarkon fordulna és itt hagyná, az lenne a legegyszerűbb bár nem épp a legkíméletesebb.
 - De, pontosan tudom.
Nem néz rá, a tekintetéből csak úgy sugárzik a düh. Haragszik magára, haragszik Ashre is, mert így érez és mert szóba hozza, ezzel pedig arra kényszeríti Kornélt, hogy visszakozzon és elutasítsa, pedig nem akarja ezt.
 - Nagyon rosszul tennéd, ha nem bántanál ha egyszer arra kerülne sor. Nem vagyok én olyan szuper és remek mint amilyennek te gondolsz. Csak a társaságodban moderálom magamat. Tudod, hogy mekkora erőfeszítést jelent ez? Persze...el sem tudod képzelni, mert még fele annyit sem tapasztaltál meg, mint amennyire szükséged lenni. Nem vagyok jó neked, bármennyire is szeretnék az lenni, nem tudok. Hidd el, egyszer majd megfogod érteni, ha most üres fecsegésnek is tűnik is.
Hihetetlen, fújtat egyet mérgében, miközben az égnek emeli a tekintetét, borzalmas. Olyan szép este volt, miért kell felhúznia magát? Még mindig tartja a kislányt, de lépkedésre már nem pazarolta a figyelmét.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 26. 20:55 Ugrás a poszthoz

Ashley

Úgy dönt gyorsabban végeznek ha a kislány módszere szerint zárják le ezt a ma estét. Mielőtt elhagyják a nagytermet felkapja a fa alól az ajándékot, amit elvileg a Ashnek ott kellett volna kinyitja, de így is jó. Nem kötekedik, megy utána, bár kicsit furcsállja a választást. Nem sok kedve van csevegni, pedig amiket mondott nyilván le akarja reagálni. Már most fintor kúszik az arcára. Mindig is utálta az ilyesfajta beszélgetéseket, mert könnyeket szültek, amiket ő nem akart látni. Azt hitte, hogy ezen az estén megfogja úszni de a dolgot, de túl korán ivott a medve bőrére. Amint megérkeznek a társalgóba, lerakja a dobozt az asztalra, majd a kandallónak dől ezzel is jelezve, hogy nem akar sokáig maradni. Alig várja, hogy levehesse magáról a nyakkendőt meg az öltönyt, nem neki való ez a bálozgatás, bár kétségtelen, hogy nem érezte magát annyira rosszul mint azt először gondolta.
Rezzenéstelen arccal hallgatja végig Ashley mondandóját, majd mikor végez néhány percig csöndben marad, bámul rá a kislányra összevont szemöldökkel. Nem akarja megbántani, még most sem. Pedig mennyivel könnyebb dolga lenne! De nem akarja a törött szív darabjait szedegetni, ahogy a sírást sem akarja látni, nem neki való.
 - Akkor is hasonlóképp viselkednék veled, ha idősebb lennél. Sőt, lehet, hogy kihasználnám a rajongásodat, utána pedig hoppon hagynálak, mert én ilyen vagyok. Összepréseli a száját és azt vizsgálja, hogy a szavainak milyen eredménye lesz. Komolyan gondolta amit mondott bár lehet, hogy jobban át kellett volna gondolnia és nem csak úgy odamondani, de most már mindegy.
 - Hidd el nekem nem az vagyok akit te keresel és ennek semmi köze ahhoz, hogy te mennyire vagy fiatal, egyszerűen csak...nem én vagyok a herceged.
Elhúzza a száját, nem akar grimaszolni, visszafogja magát mert felesleges nagyobb károkat tenni annál, mint amekkorát feltétlenül szükséges. Beleharap az alsó ajkába, a szemei még mindig a kislányon.
 - Azért nem elég, mert te túl jó vagy és apró. Továbbra is számíthatsz rám, de nem úgy, ahogy szeretnéd. Sajnálom.
Lehajol a kislányhoz, nyom az homlokára egy puszit, miközben elveszi az asztalról a csomagot.
 - Boldog Karácsonyt.
Ha Ashley kinyitja a csinos csomagot, amit természetesen nem ő készített, akkor egy hógömböt fog benne találni, ami éppen olyan zenét játszik, mint amilyen kedve van a kislánynak a körhinta pedig köre-körbe jár benne.
 - A legjobb lesz ha megyek. Menj te is pihenni. Jó éjt és köszönöm, hogy a partnerem voltál az este.
Rákacsint, majd sarkon fordul és meg sem állva megy a rellon felé. Bármit, csak végre levehesse ezt a vackot.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 26. 22:06 Ugrás a poszthoz

Zora


 - Nem csillognak, de mondjuk nem jönne rosszul ez a képességük, könnyebben rájuk lehetne találni és levadászni őket. De sajnos elég jól tudnak rejtőzködni, gyorsak és kíméletlenek.
Mindezt úgy meséli, mintha a világ legnagyobb bánatával kellene megbirkóznia ezáltal és végül is majdnem így van. Legszívesebben az összes idegesítő vámpírt eltenné láb alól, ha tudná. De sajnos ő csak a hónap egy napján lesz kegyetlen gyilkos, a vámpírok pedig a hónap minden napjának minden órájában csúcsformában vannak, ez pedig ránézve igencsak kellemetlen. Megpróbálja kivenni a lány arcát a sötétben, de nem igazán sikerül neki, azt viszont hallja, hogy a szívverése igencsak lassult ahhoz képest, mint amikor idejött. Felvonja a szemöldökét, majd egy gyors mozdulattal felpattan és mögé sétál.
 - Csak nem fázol?
Csúfos vigyorral az arcán teszi fel a kérdést, a hangja is meglehetősen gúnyos, de ahelyett, hogy jót szórakozna rajta választ sem várva leül mögé, hogy Zora a mellkasának tudja dönteni a hátát. Ő persze hozzá van szokva a szélsőséges időjáráshoz, így meg sem kottyan neki a hirtelen támadt hideg. Na meg, nem szeretne még egyelőre bemenni és Zorát sem bocsátaná szívesen az útjára.
 - Sajnálom, de kabáttal nem tudok szolgálni. Trikóban én is fáznék, de remélem, ez megteszi.
Ha nem is az egész testét, legalább annak egy nagy részét képes lesz megóvni a széltől és a hidegtől és ha Zora nem fog megfagyni, akkor az már félsiker. Így viszont az illata csak még bódítóbb lesz, közelről szinte fullasztóan hat rá. Azon kapja magát, hogy lassan és mélyen lélegzik, így lemaradt a megjegyzésről is.
 - Akkor ezek szerint nem voltál férjnél?
Mielőtt Kornél elment az a hír járta, hogy a dráma tanárral borzolják a kedélyeket és kilátásban van a lagzi is. Bár nem tudja, hogy ennek pontosan mi lett a vége, mert miután visszajött nem ez volt a legégetőbb kérdés, de azért kíváncsi, a maga gúnyos stílusában.
 - Ezért most az enyémet rombolod...na szép.
Felhorkant, hallani a hangján, hogy jól mulat a dolgon és az egészet inkább csak poénnak szánta, reménykedik benne, hogy a Navines nem veszi véresen komolyan dolgot.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 26. 23:38 Ugrás a poszthoz

Zora


Olyan srác volt, aki nem zavartatta magát. Nem csak azért, mert sok lánnyal volt dolga, hanem azért is, mert tudta, hogy fázni a világ egyik legrosszabb érzése és az emberek hajlandóak kompromisszumokat kötni csak azért, hogy enyhüljön ez az érzés. Zora is így volt vele, Kornél azonnal érezte a beállt változást, amint közelebb ült a lányhoz. De úgy volt vele, hogy lesz olyan úriember, hogy nem említi meg, hanem megvárja, amíg enyhül a kellemetlen érzés. Felesleges lett volna felhánytorgatni a dolgokat és kellemetlen helyzetbe hoznia a lányt, szíve joga hallgatni arról, miért van ez így.
 - Valami olyasmi.
Hallani a hangján, hogy vigyorog. Természetesen esze ágában sincs megosztani az élményeit a lánnyal, mert attól tart, hogy Zora rövid úton menekülésre fogná a dolgot, ha megemlítené, milyen közel viszonyba is keveredett már vámpírral, illetve szívesen ölne meg néhányat, de még nincs rá lehetősége, majd ha eljön a telihold...Nyilván Zora nem vágyik ilyesmire, de azért jót derül azon, hogy elképzeli, milyen fejet vágna a lány, ha ezt közölné.
 - Katona voltam és vagyok is.
Könnyedén megrántja a vállát, miközben a pulcsi kapucniját a fejére húzza és megtámaszkodik a hideg fán a háta mögött, hogy mindkettőjük számára kényelmesebb legyen. Vigyorogva figyeli Zora ujjait a combján és lenyel egy igencsak epés megjegyzést. Kezdi sejteni, hogy nem olyan lánnyal van dolga, aki szeret kiszolgáltatva lenni másoknak. Most már csak azt kell kitalálnia, hogy pontosan miért nem. Azon kapja magát, hogy kérdéseket állít össze a fejében, teóriákat vesz számításba, majd sorba elveti az összeset. Érdekes.
 - Remélem már nem vagy férjnél, nagy kár volna.
Lassan de biztosan kezd összeállni a kép. A száraz nevetéssel megkapta a választ a hirtelen kibukó kérdésre. De legalább három másikat szült vele. Aminek hála kezd összezavarodni. Vajon akkor most hogy állnak a dolgok?
 - Nem mindennap találkozok elvált nőkkel, ki kell élveznem a dolgot.
Elvigyorodik, ezzel is próbálja oldani a feszültséget, mert kezdi úgy érezni, hogy érzékeny talaja lépett. A poén pedig mindig kisegíti az ilyen helyzetekből, és ezalatt a fél óra alatt úgy tűnt, Zora is hajlik a humor irányába.
 - Ha belegondolnál, akkor leesne, hogy nem vagyok egyedül. A karácsony szelleme meg már régen kiveszett belőlem, nem vagyok ünneplős fajta.
Jegyzi meg csak úgy félvállról, mivel ez a téma egy kicsit sem foglalkoztatja.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 27. 01:11
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 14:28 Ugrás a poszthoz

Zora


Gondolhatta volna, hogy Zora ezt nem fogja csak úgy annyiban hagyni. De ez az egy nem zavartja, legalább nem a vámpírokról kell csevegnie. A katonaság sokat tett hozzá az életéhez, segített azzá válni aki, a szó minden értelmében. Csak hálás lehet annak a két évnek amit ott töltött és amint lehet, vissza is megy. Sokat gondolkodott ezen, aztán rájött, hogy talán ez számára az igazi hivatás, még akkor is, ha havonta egyszer kényszerszünetre kell mennie.
 - Hát, még nem szereltem le, csak egy hosszabb eltávon vagyok. Kértem egy kis szünetet, hogy befejezhessem a tanulmányaimat, miután ez megtörtént akkor visszamegyek. Sokat kell még tanulnom. Tudod azok akikkel együtt szolgáltam vagyis inkább gyakorlatoztam sokkal idősebbek voltak mint én, a legtöbbjük azóta már hivatásos, vittek magukkal valami szellemi bizonyítvány, persze, amit itt szerzek azt nem nem tudom bemutatni, a lelkiismeretem nyugodt lesz.
Meg persze az anyjáé is, de minek ezt részletezni. Könnyedén megvonja a vállát, ismét, miközben azon gondolkodik mennyit beszélt. Eddig szinte csak tőmondatokban beszélt, most viszont eldarált egy egész monológot, nem semmi. Mindezt a téma hozta ki belőle, de szívesebben fogja a társaságra. Nem mindenkit tart érdemesnek arra, hogy erről beszéljen neki. Ez egy komoly téma, számára nagyon fontos és akit úgy ítél meg, hogy nincs elég komolysága a téma megvitatásához, azzal inkább bele sem megy a részletekbe, csak felesleges szájtépés volna.
 - Nem tudom te hogy vagy vele de nekem soha semmi nem úgy sül el, ahogy én tervezem.
Próbál valami együttérzésszerű dolgot produkálni és ezt leginkább a saját példáján keresztül tudja megtenni. Ő ezért nem tervez soha sem, vannak céljai de az ahhoz vezető utat nem tervezi meg, mert annak csak csalódás és mérgelődés lenne a vége. Épp elég idegbeteg ezek nélkül is. Vigyorogva figyeli, ahogy a lány helyezkedni kezd, erősen tartja magukat és büszkén kihúzza magát, hiszen Zorának nem kell szorongnia bőven van hely. Mikor végzett levigyorog rá és nem bírja megállni, hogy ne reagálja le a dolgot.
 - Így most már jobb?
A bal szemöldökét felvonja, bár ebből valószínűleg semmi nem látszik. Pedig milyen egyszerű lenne pálcát gyújtani! De úgy érzi az tönkretenné a dolgot.
 - Ugyan már. Nekem bejön.
Ezer wattos ritka vigyor, csak külön neki. Félig komolyan is gondolja, félig pedig arról van szó, hogy megpróbálja megnyugtatni a kedélyeket. Igazából neki teljesen mindegy, hogy kinek milyen az előélete, hiszen az övében is vannak sötét foltok rendesen.
 - Na látod, okos kislány.
Az egyik kezét felemelve megigazítja a lány sapkáját, majd kisöpri a kósza tincseket a szeméből. Lehet, hogy Zorát nem zavarja, de őt igen.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 18:45 Ugrás a poszthoz

Zora


Nyilván a katonás téma annyira nem köti le a lányt, de ez most egy csöppet sem érdekelte. Egészen átjárta a testét a boldogság, ahogy erről beszélt. Mindig is tudta, hogy oda tartozik, amit pedig itt csinál, az csak üresjárat, semmi értelme nem volt. Aranyvérűként jobban érezte magát a muglik között, talán azért, mert a varázslótársadalomban már eleget csalódott. Ráadásul a képességét kamatoztatni tudta, előnyhöz tudta juttatni a bajtársait és ha megmenthetett valakit az már elég volt. Persze a mindennapi életben koránt sem volt ennyire odaadó, a hűvös maszkot a nap huszonnégy órájában magán tartotta, de a sötét és a beszélgetés meglepő fordulata feledtette vele, hogy ki is ő valójában. Értékelte, hogy a lány végighallgatta és nem csodálkozott rajta, hogy semmiféle ép választ nem tudott adni a hosszú monológra, legalább volt, akinek elmondhatta.
 - Nem tudom, örüljek-e vagy ne, hogy nem vagyok egyedül ezzel a csodálatos képességgel. De pont ezért nem szoktam tervezni, a dolgok, csak úgy megtörténnek.
Nézi a lányt, figyeli, hogy a szavak milyen hatással vannak rá. Fogalma sincs, miért olyan fontos ez most neki, de nem keresi az indokokat, végtére is, ő egy ösztönlény, felesleges gondolkodni, az tönkretesz mindent, ráadásul ha gondolkodik, akkor megtorpan azzal pedig esélyt adhat az ellenségnek az esetleges támadásra. Igaz, most nincs itt amitől tartania kellene, ha valaki pedig megzavarná őket, azt rögtön hallaná vagy érezné már a távolból.
 - Ha idősebb lennél, lehet, hogy más lenne a helyzet, de még előtted az élet, egyébként meg mindenki hibázik.
Humoros volt belegondolni. Elképzelte Zorát fehér ruhában és valamiért tetszett neki a kép. Biztosan szép volt, amíg tartott, de kevesen tudják elképzelni maguknak a dolgot. Ő maga beleborzong ha arra gondol, hogy élete minden napját igába hajtott fejjel kellene töltenie, mert eddig még nem találkozott azzal, aki mellett ezt eltudná viselni.
 - Kislány vagy. Olyan aprók vagytok, nézd meg a kezeidet milyen picik az enyémhez képest.
Zora keze után nyúl, óvatosan megfogja, majd az ujjait az övéhez mérve megszemléli az eredményt. Hozzá képes a legtöbb lány kicsi, a közel két méteres magasságával nem tudna olyan lányt mutatni a közel s távol, aki magasabb lenne nála. Ha tudna, azt biztosan nem kislányozná le. A tekintetét a kezeikről Zora felé fordítja, keresi a tekintetét és amikor megtalálja, elfogja a késztetés arra, hogy közel hajoljon a lányhoz. Meg is teszi, bár fogalma sincs róla, hogy mi lesz a reakció. Semmit nem tud a lányról, abban viszont biztos, hogy kihasználni nem akarja, de amit tesz, az pont ennek az ellentétét mutatja. Egy határozott mozdulattal az egyik lábát felhúzva közelebb tolja magához a lányt és megcsókolja, nem foglalkozva a végkimenetellel.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 19:36 Ugrás a poszthoz

Zora


Nem zavartatja magát, sőt még bátorításnak is veszi, hogy Zora a hajába a túr. Rég nem volt része már hasonlóban, mivel próbálta magát moderálni és azzal koncentrálni amiért itt van, de látszik, hogy ez hosszú távon nem épp a legjobb taktika. A kezeiket összekulcsolja, miközben még véletlenül sem hagyja abba a dolgot. Olyan közel húzza Zorát amilyen közel csak tudja, a fejében pedig rögtön megszólal a kisördög. Nem is ő lenne, ha nem kalandoznának el a gondolatai  - és ezzel együtt a másik keze -. De aztán megálljt parancsol mindennek és kisvártatva le is húzódik a lánytól kissé megszédülve. Először az jut az eszébe, hogy bocsánatot kér, amiért ilyen illetlen volt de ezt rövid távon elveti. Nem fog szabadkozni ez ilyen kihagyhatatlan lehetőség miatt. Zora szinte ezüsttálcán volt kínálva számára ő pedig csak megtette azt, amihez a lánynak nem volt bátorsága. Meggyőzi magát arról - végül pedig már egészen biztos benne -, hogy ez közös és felelős döntés volt. A Czettner lány jelenlegi családi háttere pedig egy kicsit sem érdekli, pont ezért nem kérdezett rá, felesleges lett volna. Helyette inkább gyorsan talpra ugrik, nem foglalkozva azzal, hogy a mozdulat talán egy kicsit túl gyors is volt egy emberhez, majd a karjainál fogva felemeli Zorát is.
 - Mennünk kellene, nem bírná elviselni a lelkem, ha megfáznál.
Jól mulat a dolgon, tekintve, hogy ő még a hideg eső ellenére sem fázik, egy csöppet sem. Igazság szerint majd kibújik a bőréből. A borús hangulatot egy perc alatt elűzte a lány és még csak nem is tudott róla. Mégis kinek kellenek gyógyszerek, ha ilyen jó gyógymódot találni a suli minden sarkában. Abban persze egyáltalán nem biztos, hogy mással is hajlandó lett volna-e ugyan ezt megtenni, de ha meg is teszi, biztosan a fülébe suttog mindenféle dolgot, ami kell ahhoz, hogy a lány bármire hajlandó legyen a kedvéért.
 - A legjobb lesz, ha most szépen visszamegyünk oda, ahol szemtanuk is vannak.
De mégsem teszi meg, nem tartja helyesnek a vele szemben lévő lány átverését.  Azt meg inkább nem részletezi, hogy pontosan mire is akart utalni ezzel, ennyi fejtörést igazán okozhat a Navinesnek. Vet még rá egy utolsó kíváncsi pillantást, majd elkezdi a falu irányába húzni, ahonnan valószínűleg a kastélyba mennek.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 20:35 Ugrás a poszthoz

Zora

 - Nem hiszem el, hogy soha nem jártál még itt.
Hitetlenkedve nevet fel, miközben körbejárja Zorát, majd mikor mellé ér a legnagyobb természetességgel fogja meg a kezét. Épp a faház felé sétálnak, nagy nyugalomban. Ráérnek, neki legalábbis nem kell sehová sem sietnie, úgy döntött, hogy a Navinesre szánja a ma délutánját.
Reggel korán kelt, még a nap sem volt fent, amikor elment futni, de most sokkal nagyobb távot tett meg, mint általában szokott, így elszámította az időt és lassan dél volt, mire visszaért. Gyorsan lement a konyhába, hogy szerezzen magának valami kaját. Teljesen fel volt dobódva. Rájött, hogy hiányzott neki a mozgás az életéből és mióta reggel elmegy futni azóta kevésbé ingadozó a hangulata, ez pedig bizakodásra adott okot, neki legalábbis mindenképp. Elvégezte a délutáni teendőit, a Navine felé. Csak az emlékeire hagyatkozhatott, nem volt keresnivalója a sárgák felé, csak remélni merte, hogy a klubhelyiség a két év alatt nem költözött el. Tovább tartott, mint remélte, de megtalálta, most már csak annyi volt a feladata, hogy türelmesen várjon, ami soha nem tartozott az erényei közé. Megnézte az óráját, cancogott egy sort, de Zora nem váratta meg sokáig, így már el is indulhattak arra a helyre, amit kinézett a mai találkozónak. A biztonság kedvéért most kabátot is vett, nem túl vastagot és azt is csak azért, hogy ha úgy adódna, odatudja adni a lánynak, aki szerény véleménye szerint mindig fel van öltözve ez pedig meggátolja abban, hogy alaposan megnézhesse.
 - Próbáltam olyan helyet keresni, ami távol van a kíváncsi tekintetektől, először az erdőre gondoltam, de nem akartam, hogy ott fagyoskodj.
Könnyedén megvonja a vállát. Igazi gavallér lesz belőle erre a néhány órára és csak reméli, hogy Zora pozitív hatása kihat a délutánra és nem válik komorrá és agresszívvé. Kisvártatva meg is érkeznek a Faházhoz, ő pedig előre engedni a lányt, azzal a nem is igazán titkolt szándékkal, hogy hátulról is bámulhassa.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 21:45 Ugrás a poszthoz

Zora

 - Akkor nem a megfelelő emberrel mentél az erdőbe, nekem az a kedvenc helyem.
Az mér egészen más kérdés, hogy ki és milyen okból jár oda, ráadásul jelenleg ő uralja az erdőt, ha ő ott sétál, az állatok menekülésre fogják, akár ember akár farkas alakban tesz látogatás a fák közé. Felismerik és reflexből elhallgatnak és visszakúsznak a vackukba, pedig ő soha egyetlen egy állatot sem támadott meg, olyanok más zsákmányra vadászik, de azért mégiscsak ösztönlényeg, ezért nem hibáztathatja őket senki.
 - Mindig az vagyok, nem vetted észre?
Pontosan. Zora még kapott elég dózist az igazi Kornélból. Akkor biztosan nem érezné magát ekkora biztonságba mellette és rövid úton le is lépne a színről. Ő maga pedig pont ezt akarja elkerülni. Mint kiderült a lány inkább kapott hideget, mint meleget, ami igencsak megviselte. Látszódott rajta, hogy korához képest túl sokat élt meg és abból is csak a rosszat. Mivel Kornél tisztában volt vele, hogy milyen is ez, igyekezett megszépíteni, vagy leginkább mássá tenni az együtt töltött időt. Ezalatt valamennyire sikerült megismernie a lányt és minél többet tudott meg róla, annál inkább igyekezett viselkedni, mert nem akarta bántani, tényleg nem. Csinált már épp elég csúnya dolgot ahhoz, hogy ezt most ne baltázza el. Nem sok ember volt a kastélyban, akiért ezt szívesen megtette, talán Zorán kívül csak egy, de vele egészen más volt a helyzet.
 - Hallottál valamit a pasidról?
Fintorogva mondja ki a "pasid" szót. Mivel időközben azt is megtudta, hogy Zora nem szabad préda, vagy legalábbis hivatalosan nem az. Az persze más téma volt, hogy amióta először megcsókolta a stégen, megtette többször is amik ellen a Navines egyáltalán nem ellenkezett. Ezek az esetek azonban ritka számba mentek, mivel eszében sem volt átlépni azt a bizonyos határt. Mindig csak szépen adagolta a dolgokat, pont annyit, amennyit szerinte a lány amúgy is labilis lelke eltudott viselni. Szokásához híven nyúl bele a kabátzsebébe, kivette a cigijét, rágyújtott majd előrángott az egyik zugból egy kopott pokrócot és egy nagy üveg lángnyelv whiskeyt. Még reggel hagyta itt a futás előtt, mondván ez majd feloldja a hangulatot.
 - Remélem nincs ellenedre a dolog...vagy legalábbis nem fogsz megbüntetni érte, prefikisasszony.
Ez a másik volt, amit bírt benne, nem hiába a titulus nagyon jól állt Zorának, főleg, hogy szinte minden szabályszegést eltűrt, vagy legalábbis szemet hunyt fölöttük.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 23:00 Ugrás a poszthoz

Zora


Igyekezett lépést tartani a lány hangulatváltozásaival, bár hosszú távon ebbe beleunt, de mivel még csak fél órája sincsenek együtt így elsiklott a kissé epés megjegyzés fölött. Talán ő néha lelkesebb volt, mint Zora, maga sem tudta volna megmondani miért. Egy normális okot talált rá, az sem volt éppen a legtisztább. Megfogadtatták vele, hogy segít az elesetteken és nem hagy hátra egyetlen bajtársat sem. Zorát pedig valamiért a bajtársának tekintette, talán azért, mert hasonlítottak. A negatív hozzáálláson pedig néha javítani kell, hogy utána legyen hová visszaesni. Egy ideig figyelte a lány arcát, majd megrázta a fejét, kivette a cigit a szájából és kifújta a füstöt.
 - El sem tudod képzelni, mennyi munkám van benne.
Elfintorodik, de azért a szemei nevetnek. Messze áll ő attól, hogy Zora szemére vesse a dolgot de valamilyen szinten akkor is hízelgő, hogy legalább feltűnt a próbálkozás. Mert ő tényleg mindent bevetett, talán többet is, mint amennyit kellett volna. Újra és újra feltette magában a kérdést, hogy vajon megéri-e. De válasz soha nem érkezett. Figyelte, ahogy Zora kivette a kezéből a pokrócot és leterítette, kisvártatva leül rá, majd lerántotta lányt maga mellé. Szembehelyezkedett vele, a cigi még mindig a kezében volt, ügyelt arra, hogy a lány ne szívjon be a szükségesnél több füstöt. Majd egy gyors mozdulattal felpöckölte az ital tetejét.
 - Ez remek hír.
Tényleg az volt. A srác, bárki legyen is az igencsak belerondított volna a dologba és komoly károkat okozott volna a lány lelkének, ezt pedig nem akarta. Maradjon csak ott ahol van, ha Kornélon múlna vissza se engedné a kastély területére.
 - Na jó figyelj. Szeretném ha mosolyognál egy kicsit, vagy legalább nem ilyen savanyú képet vágnál, mert borzalmas. Én a magam részéről komoly erőfeszítéseket teszek azért, hogy ilyen állapotban legyen.
Talán Zora el sem tudja képzelni, mennyire nehezen megy neki. Egy pillanatra megcsillan a szemében a fáradtság, de utána el is tűnik. Egy utolsót szív a cigijébe, majd elpöccinti amilyen messzire csak tudja.
 - Van pár dolog, amit szeretnék rólad megtudni. Mondo egy állítást, ha igaz rólad akkor iszol, ha nem, akkor nekem kell innom. Ez fog menni felváltva addig, amíg nem látsz kettőt. Ráadásul ez a legkönnyebb módja annak, hogy ne fagyj meg. Valahogy meg kell hozni hozzá a kedvet.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 27. 23:17
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 00:00 Ugrás a poszthoz

Zora

 - Nem utálom, csupán idiótának tartom. Szó nélkül elmegy, még csak egy üzenetet sem hagyva. Vagy nem számítasz neki, vagy azt hiszi, hogy megvárod és nem nézel rá senkire. Elég ostoba húzás.
Grimaszba torzul az arca. Néhány éve pont ő is ugyanezt tette, szóval bagoly mondja verébnek. Persze neki nyomós oka volt rá, de honnan tudhatja, hogy vajon a másik srácnak nincs-e? Tényleg nem utálta, hiszen nem ismerte, csupán csak néhány dolgot tudott róla, azokat is Zorától. Vigyorogva törökülésbe tornázza magát, se túl távol se túl közel a lányhoz, van közöttük épp annyi hely, amelyet az idő múlásával majd tud csökkenteni. Nem zavarná ha a lány megint rajta kötne ki, mert ugyebár a jó ügyért mindent.
 - Te is kérdezhetsz.
Valójában fogalma sem volt róla, hogy mit fog kérdezni a lányról. Túl sok mindent meg akart róla tudni, de most, hogy itt volt rá a lehetőség egyetlen ép kijelentés sem jutott eszébe. Szórakozottan végighúzta az ujját az üvegen, már alig várta, hogy ihasson belőle és titkon azt remélte, hogy Zorát is sikerül leitatni. Nem akarta kihasználni, hogy elveszíti a józanságát épp csak szerette volna feloldódva látni, amikor nem ragaszkodik olyan görcsösen ehhez a ronda maszkhoz.
 - Ha valamire nem akarsz válaszolni, akkor nem kell, nem foglak semmire sem kényszeríteni. Ráadásul a legcikibbet már biztosan tudom.
Elvigyorodik, miközben odahajol a lányhoz és megfogja a rózsaszín felsőjét, csúfos vigyor ül ki az arcára, majd gyorsan elengedi és visszaül.
 - Csinos. Jól áll a rózsaszín.
Persze a bók nem a felsőjének szólt és erre valószínűleg Zora is rá fog jönni egyhamar. Kornél pedig nem zavartatja magát, máskor folyton hazudik, most hagy mondjon igazat.
 - Szóval, mugli születésű vagy. Fogadni mernék, hogy nagy családotok van.
Nem kérdés, kijelentés, hiszen valójában ez a feladat. Ha igaz amit állított válasz helyett Zora kénytelen lesz inni, ha pedig Kornél tévedett, akkor ő iszik. Az egyik leghatásosabb ivós játék a földön.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 15:38 Ugrás a poszthoz

Zora


 - Hát tévedett.
Könnyedén megvonja a vállát. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy Zora megéri-e a kínlódást, vagy nem. Tetszett neki, hogy csak úgy lehet valakivel, kötöttségek nélkül. Tetszett neki a lány, de ahhoz túl ködösek és borúsak voltak a gondolatai, hogy ebből képes legyen többet is kihozni. Furcsa volt a változatosság kedvéért normálisnak tettetnie magát. Tudta, hogy a lánynak erre van szüksége, mostanában pedig már úgyis sokat jótékonykodott, legalább nem esik ki a szerepből.
 - Hát, betegesen vonzódsz a tanárokhoz bár fogalmam sincs miért. Megfordult a fejemben a gerontofília, de tényleg csak megfordult.
Bocsánatkérő mosolyt küld felé, igazából csak poénkodni akar, de ez kevésbé jött vissza. Igazából örül annak, hogy Zora nem rémül meg az extrém dolgoktól, mert ha egyszer valamikor úgy hozza a sors, hogy megtudja, mi is ő valójában, van arra reális esély, hogy nem rohan el fejvesztve. Figyeli a lányt, ahogy lassan de biztosan elpirul és a győzelem érzése magával ragadja. Ezek szerint legalább megértette, mire ment ki a bók. Ha pedig ilyenekkel zavarba lehet hozni, akkor a mai este folyamán nagyon könnyű dolga lesz. Végignézi, ahogy Zora kortyol, majd elveszi tőle az üveget és ő is nagyot kortyol. Élvezi, ahogy az alkohol végigégeti a nyelőcsövét és felmelegíti minden porcikáját.
 - Egyébként ez így nem teljesen igaz. Legjobb tudomásom szerint egyke vagyok, de nem ismerem az apámat.
Mielőtt azonban nagyon belemennének az analizálgatásba, Kornél gyorsan köhint egyet, ez a téma nem tartozik épp a kedvencei közé. Már a következő állításon agyal, a szemeit Zora tekintetébe fúrja, mintha onnan akarna kiolvasni valamilyen általános igazságot a lányról, pedig ő ennél mélyebbre szeretne menni. De azért próbál a realitás talaján maradni, mert nem akar ő inni, a cél az lenne, hogy leitassa a lányt, nem pedig fordítva.
 - Olyan lánynak tűnsz, aki sokat aggódik. Kíváncsi volnék miért.
Fogalma sincs, hogy ez a felismerés mégis honnan jött, egyszerűen csak kibukott belőle.

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 20:28 Ugrás a poszthoz

Zora

 - Ne értsd félre, egyszerűen csak, utalnak jelek erre. Nem magamban vagyok biztos, hanem a helyzetben.
Ha annyira megszerette volna várni a barátját, akkor most nem lenne itt, nem csókolta volna meg és nem találkozgatna vele. Igaz, Zora szemében gyakran feltűnik a kétség és a bűntudat, de olyankor igyekszik elfordítani róla a tekintetét, mintha valami illetlen dolgot látna, amiről igyekszik tudomást sem venni. Mikor Zora meglöki hátradől egy kicsit, erőltetett színpadiassággal felszisszen és a vállához kap. Mindezt csak a poén kedvéért, hogy oldja a téma komolyságát, ezzel állítva kontrasztot.
 - De egy kicsit az. Ha nem tudnám, hogy a családod kerek, azt hinném a te apád is lelépett és most ezzel próbálod kompenzálni.
A tekintete és a szája is nevet. Oké, viccnek talán kicsit morbid de a helyzetnek attól még komikus. Önmagában pedig semmi rossz nincs abban, ha az ember keresi a párját, akivel jól érzi magát, akivel boldog lehet és aki előtt nem szerepet játszani. Sokaknak ez a fő célja, ráadásul mindenkiben benne van az igény erre. Esze ágában sincs elítélni Zorát, amiért próbálkozik, vagy próbálkozott.
 - Ugyan, kaptam helyette egy csodálatos mostohaapát, aki a nevére vett.
Még mindig ökölbe szorul a keze, hacsak megemlíti. Hiszen Kornél miatta olyan, amilyen. Neki köszönhet minden személyiségbéli törést, minden heget a testén. Ő az az ember aki legnagyobb és a legrosszabb benyomást tette rá élete során és kétli, hogy ez lehetne fokozni, kivéve akkor ha ismerné azt a vérfarkast, aki megharapta.
Miután Zora iszik és elhangzik a következő állítás, már fogja is az üveget és nagyot kortyol. Kár volna tagadnia, ő a velejéig romlott. Legalább a lány tisztában van ezzel is, most az egyszer nem akarja a zsákbamacska szerepét játszani.
 - Te viszont, a légynek sem tudnál ártani, már úgy értem komolyan.
Ebben azért nem egészen biztos, hallani rajta, hogy tétovázik. Ki tudja, milyen vadmacska él a gyönyörű tekintetek mögött. Bár ártatlannak látszik, sokszor mondják, hogy alamuszi macska nagyot ugrik.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 23:42 Ugrás a poszthoz

Zora


Az apákról való diskurálás valamiért nem szerepelt a tervei között, mégis ide jutottak, de hát ha már itt tartanak, akkor miért ne? Az ital és a társaság felbátorította és úgy érzi, hogy megbízhat a lányban, ez pedig nála igencsak nagy szó. Vesz egy mély levegőt, de lekapja a tekintetét Zoráról.
 - Az apai gondoskodás jeleit egész életemben magamon fogom viselni. De már túl vagyok rajta.
Már amennyire túl lehet ilyesmin lenni. A sebek a hátán, karján egész életében emlékeztetni fogják a gyerekkorában ért sérülésekre, az egy betegségekről nem is beszélve. Már nem zavarja a dolog, hiszen évek óta nem látta a mostohaapját, de még mindig a tervei között szerepel az öreg likvidálása, egyszer pedig mindennek eljön az ideje, neki csak annyi a dolga, hogy türelmesen kivárja a sorát. A részletekbe nem akar belemenni, nem szeretné a lány arcán látni a sajnálatot, így próbál közömbös maradni és inkább a következő állításra koncentrálni. Az lesz a legjobb mindkettőjüknek ha szépen átsiklanak a témán, csak úgy egyszerűen. Elégedetten figyeli Zora harmadik kortyát, amikor az elképedés félreismerhetetlen jelei mutatkoznak az arcán. Fintorba torzul az arca, az egyik szemöldökét felvonja a szemében pedig hitetlenség csillog.
 - Biztos?
Elveszi az üveget, nagyot húz belőle, majd utánaszív egy kis levegőt. Nem tudja elképzelni, hogy Zora képes lenne arra, hogy valakin is sebet ejtsen, vagy komolyabb sérülést okozzon neki a szó bármilyen értelmében, de mivel még nem tapasztalta meg, így kénytelen hinni a szavainak. Hirtelen ötlettől vezérelve mászik közelebb a lányhoz, kezdte megunni, hogy olyan nagy közöttük a távolság és mivel semmi nem akadályozza meg a közeledésben, így elégedett vigyorral a képén teszi a két kezét a lány két térdére és elmélázva dobolni kezd rajtuk az ujjaival.
 - Akkor mondok még valamit. Nem ellenkeznél, ha most megcsókolnálak..sőt, ami azt illeti még élveznéd is.
A nagyképű vigyor természetesen ott virít a fején. Lassú neki a tempó és lassan fogy az ital is.

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 29. 18:14 Ugrás a poszthoz

Zora


 - Lorelei? Az ki? Jó csaj?
Gúnyos vigyor terül szét az arcán, pedig igyekezett halál komolyan feltenni a kérdéseket. Ez is a teszt része, kíváncsi arra, hogy vajon Zora hogy reagál erre. Vajon féltékeny lesz, vagy szimplán csak lerendezi egy vállrándítással? Nem a kapcsolatuk milyenségét akarta ezzel kitapogatni, csupán jobban megakarta őt ismerni, az ilyen apró jelek pedig számára sokkal beszédesebbek, mint a kimondott a szavak. Hazudni bárki tud, Kornél ebben például profi, bár nagyon büszke magára, mert Zorának eddig egyetlen egyszer sem hazudott még. Ha elakarta ferdíteni az igazságot, inkább elhallgatott, vagy ráharapott a nyelvére és kelletlenül kibökte az igazságot. Olyan érzése volt, valahányszor hazudni akart, hogy azok a hatalmas szemek rögtön leveszik, ha füllent. Olyankor mindig bekúszott elé Zora arca, ahogy mérgesen az ajkát összepréselve figyeli, ezt az arcot pedig nem szerette volna látni élesben. Elégedett képpel figyeli, ahogy a lány két nagy kortyát, kicsit hátrébb is hajol, hogy az üveg kényelmesen elférjen kettejük között, majd kiveszi a kezéből és hallgatja a következő állítást.
 - Csak akkor, ha nincs ellenedre.
Természetesen azért iszik, mert nagyon is megakarja és meg is fogja csókolni, hiszen azért jöttek el a kastélyból olyan helyre ahol kettesben lehetnek, hogy ez minden gond nélkül megtudják csinálni. A szabad kezét az lány arcára simítja, majd lerakja maga mellé az üveget és kicsit felemelkedve fölé hajol, hogy megcsókolhassa Zorát. Elnyújtja addig ameddig csak tudja, hiszem nem sietnek sehová, először csak kínzó lassúsággal, majd egyre hevesebben, végül belevigyorog a csókba és visszahúzódik.
 - Bármennyire is szeretném ezt folytatni...de sajnos én jövök.
Kacsint, ad egy még neki egy gyors csókot az ajakira, majd mintha mi se történt volna, visszahúzódik, de nem túl messzire.
 - Bűntudatod van.
Jelenti ki egyszerűen, pedig nem biztos benne, inkább csak a kíváncsiság hajtja.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 29. 18:16
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 29. 20:00 Ugrás a poszthoz

Zora

Poénnek vette. Nem tudja megállni, hogy ne bólintson elismerése jeléül. Örült neki, hogy a lány helyén tudja kezelni az ilyen jellegű dolgokat. Ráadásul nyilvánvaló volt, hogy nem gondolja komolyan, annyira még ő sem faragatlan, hogy miközben az egyikkel van, addig egy másikra gondoljon, akit még csak nem is ismer. Zora minden megtestesített amit külső alapján keresett egy lányban. Nem volt túl alacsony, nem is magas, gyönyörű haja volt, az arca, a tekintete...nem is beszélve az egyéb kivételesen figyelemreméltó idomokról. Az illata pedig, újra és újra megszédítette a srácot és összefutott a nyál a szájában. Azt is eltudta képzelni, mi történne ha esetleg teliholdkor érezné meg ezt az illatot és abban a pillanatban már egészen biztos volt benne, hogy nem hagyna Zorának lehetőséget a menekülésre, még akkor is nehéz lenne megállnia, ha előtte bevette volna a főzetet. Ez pedig újabb kérdést vetett föl benne. Vajon az érzelmek befolyásolják az ilyen jellegű érdeklődését? Annyi mindent megakart tudni a vérfarkasokról és a farkaslétről, a lista hosszú volt és folyamatosan bővült, ő maga pedig úgy érezte, egyre kevesebb ideje van mindezt megtudni vagy kitapasztalni.
 - Szóval cicaharc, egy pasiért. Azt hittem nem lesz ennyire klisés.
Nevetve csóválja a fejét. Valahol gondolta, hogy valami ilyesmi lehet az indok. Hiszen min tudna veszekedni két prefektuslány? Szemceruzán, fésűn, vagy pasikon. Mivel tudta, hogy Zora nem olyan sekélyes, hogy apró dolgok miatt álljon neki hadakozni, így nyilvánvaló volt, hogy csak az az egy dolog lehet, ami minden nőből képes állatot csinálni bármiféle-fajta mágia nélkül, ez pedig egy férfi szíve.
 - Eddig azt hittem, hogy hezitálsz.
Válaszolja könnyedén, miközben nagyot kortyol az italból. Lassan de biztosan kezdi megérezni a hatását, de ez csak annyiban mutatkozik meg, hogy bátrabb lesz Zorával szemben, ami nem feltétlenül rossz. Kevésbé figyel oda, hogy úriember legyen. Tovább dobol a lány térdein az ujjaival, miközben a szemeit figyeli, nem tehet róla, annyira észveszejtőek!
 - Igyál.
Mondja könnyedén a kijelentés után, mintha csak arra válaszolt volna, hogy mennyi az idő. Pontosan tudja, hogy mihez kezdjen Zorával, még csak azt nem tudja, hogy ezt milyen formában szeretné megtenni. De a bódult elméje miatt sokkal könnyebbnek tűnik minden.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 29. 21:25 Ugrás a poszthoz

Zora

 - Talán a fő ok nem az volt, de az is közrejátszott.
Annyira nem kíváncsi a részletekre, felesleges olyan témákba belemenni, ami esetleg alkalmi kellemetlenségre adhat okot, hiszen nem ezért vannak itt. Később, ha esetleg lesz ilyen, akkor majd minden szépen megkérdez tőle, vagy Zora elmeséli magától is. Jelenleg nem érzi magát annyira biztos pozícióba, így nem bocsátkozna hangosan ilyen kijelentésekbe. Ha nem akarja elmondani, akkor úgysem fogja. Ez közöttük amolyan hallgatólagos beleegyezés. Mindig vannak tabu témát. Zora pasija, Kornél múltja, a jövő...ezek voltak azok a témák amiket inkább elkerültek.
 - Elég gyors kör volt. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt a célom.
Ez éppen így ebben a formában nem teljesen igaz. Csak Zorát akarta, amennyire csak lehetett, az pedig, hogy hosszabb távra is megszerzi csak járulékos nyereség volt számára. Erre a gondolatra legszívesebben összedörzsölte volna a tenyerét, pedig nem volt az a fajta srác aki az ilyenekbe csak úgy szimplán belemegy, nem csak maga miatt nem, hanem a nőnemű egyedek miatt sem. Ezzel kímélte meg magát egy rakás hisztitől és felesleges problémától amiből kapott bőven az elmúlt időben, hála egy törpének.
 - Ohh hát azt nem lehet szavakba önteni.
Gúnyos vigyor kúszik az arcára, miközben az üveghez közelebb eső kezével megragadja az italt és nagyot húz belőle. Az idő már biztosan későre járt, közben besötétedett és felgyúltak a kastély távoli fényei. Nem is érezte, hogy ennyi idő telt volna el, de ha az ember jól mulat, az idő csak úgy rohan.
 - De ha szeretnéd akkor szívesen megmutatom.
Nem bírta megállni, hogy ne kacsintson rá. Fölpattant, fölsegítette a lányt is, gyorsan összetekerte a plédet és leterelte Zorát a faházról. Nem volt szándékában visszaengedni a lányt a sárgákhoz, ma mindenképpen magának akarta és ez valamilyen szinten nyilvánvalóvá is vált. Éppen csak valami melegebb és világosabb helyet akar választani. Könnyed léptekkel indultak vissza a kastély felé, a sötét nem akadályozta a tájékozódásban és miután beértek, rögtön elindultak a folyosón, valamerre.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. január 23. 19:30 Ugrás a poszthoz

Regina

Hűvös kora esti nap, az idő pocsék, a tavasz még a közelben sincs, sőt a csontjaiban érzi, hogy a tél sem kezdődött még el igazán, a java bizonyára hátra van. Ez persze nem rettentette el attól, hogy most is nekiinduljon sétálni, ahogyan gyakran tette. Ilyenkor mindig egyedül lehetett a gondolataival és a problémáival, megpróbálhatta őket fejben megoldani, amivel roppant elégedett is volt, de a fejében a probléma gyökerei mindig úgy viselkedtek, ahogy ő elképzelte. A valóság egészen más volt, gyakran érezte úgy, hogy olyan elemekkel áll szemben, amik sokkal erősebbek nála és amik ellen nem tud győzedelmeskedni.
Ezen gondolatok között kotort bele a zsebébe, hogy előszedje a cigijét és rágyújtson. Amikor megtorpant, akkor vette csak észre, hogy már régen túl van a falun és a tó irányába vitték a léptei. Egykedvűen megvonta a vállát, amolyan "nekem tök mindegy" stílusban, megigazította a sapkáját, összehúzta a kabátját, majd kifújva a füstöt, egyenesen tovább indult. A léptei ráérősek voltak, nem sietett sehová. A célját már tudta, tudat alatt is idevágyott, mert bár nem szívesen vallotta be, hiányzott neki valaki, az a valaki, akit itt ismert meg és azóta sem tudta igazán kiverni a fejéből. Ő volt a gondolatai fő tárgya és csak reménykedni tudott, hogy a lány ugyanígy érzett. Bevallani persze soha nem lett volna képes, csak így magában, de azért nyugtalanította a tudat, hogy valaki más benne van történetbe, amibe gyakorlatilag ő kavart bele. Kellemetlen szituáció. Nehéz léptei alatt megreccsentek a stég gerendái, miközben végigsétált rajtuk, nem volt még egészen sötét, de ha az lett volna is rögtön kiszúrja a vörös hajat, ami szinte világított a félhomályban. A lány aprócska volt - legalábbis hozzá képest - és ismeretlen, amin meg lepődött meg, hiszen ő nem feltétlenül keresi a diákok társaságát. Elsétált mellette, mintha észre sem vette volna, majd kelletlenül visszanézett felhorkantott. Mennyivel jobb lenne, ha tényleg nem nemtörődöm lenne és nem csak tettetné, vagy...valami ilyesmi.
 - Neked nem kellene a kastélyban lenned törpilla?
Elfintorodva nézett végig a lányon, aki nem lehetett idősebb tizenhat évesnél és az egy dolog, hogy ő kilógott sétálni, gyakran megteszi. De hogy egy ilyen kislány is kitudott, az már érdekesebb dolog.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. január 23. 23:58 Ugrás a poszthoz

Regina

Nem erőltette túlságosan a dolgot, neki végül is mindegy volt, hogy a lány válaszol vagy nem. Elég nagy ez a stég kettőjüknek, legalább mindketten elmerülhetnek a gondolataikban, de sajnos ez a vágya szertefoszlott,ugyanis a kislány válaszolt, méghozzá nem is akármilyen stílusban. Kornél elismerősen bólintott, de nem ment hozzá közelebb, inkább tovább szívta a cigijét, ráérősen, megvárva, amíg a vöröske kibeszélni magát. Ugyanis volt egy olyan érzése, hogy még nem fejezte be. Amint elhallgatott már vette is a levegőt, ami határozottan több volt annál, ami egy egészséges levegővételhez kell. Erről pedig egy hülye is megtudná mondani, hogy beszélni készül. A probléma csak az, hogy nem mindenkinek van elég jó hallása ahhoz, hogy ezt észrevegye. Szerencsére az emberünk nem csak ezzel az egy különleges képességgel rendelkezik, de erre most igazán nem kíváncsi senki. Mikor elszívta a cigijét egy gyors mozdulattal elpöckölte az égő csikket a vízbe, majd elrúgta magát a korláttól és zsebre vágott kézzel lazán a kislány mellé sétál és megtámaszkodott a korláton, bámulva bele a szürkületbe. Nem igazán akart magának társaságot, de úgy vette le, hogy a törpének igencsak nagy a problémája, legalábbis amekkora egy kislányos hiszti probléma lehet.
 - Varázsló létedre elég naiv vagy.
Húzza el a száját az egyszerű megállapítás során. Egyből leszűri, hogy a lányka valószínűleg a szülei egyetlen kis hercegnője típus és az egyetlen problémája eddig az volt, hogy két egyforma póló közül melyiket vegye fel. Mindig is mélységesen lenézte az ilyen embereket, holott nem is egészen ők tehettek arról, hogy ilyenekké legyen. Megköszörülte a torkát és elnyelt egy csípős megjegyzést. Jobb a békesség és a csönd. Csak találgatni tudott, hogy vajon milyen magasra tud felmenni az elkényeztetett hercegnő ha hisztizik, de nem akarta megtapasztalni, mert a dobhártyái biztosan nem bírták volna.
 - Egyébként tényleg szép hely, csöndes és nyugodt. A kastélyt meg majd megszokod.
A mondandója végén csak vonogatja a vállát, neki teljesen mindegy, hogy a lány mennyire fogja vagy nem fogja szeretni az ittlétet, az sem különösebben érdekli mennyire szeret itt lenni, de ha már megszólította az illem úgy diktálja, hogy válaszoljon.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. február 17. 21:51 Ugrás a poszthoz

Olivia
Budapest külvárosa, éjjel

Vadászat. Még így emberi alakban is felborzolja a kedélyeit, a vére megtelik adrenalinnal, a hallása és a szaglása még inkább kiéleződik. Igaz, a mai estének nem ő a főszereplője, inkább bábáskodni fog a siker vagy a bukás fölött, de még így teljesen megfeszül. Minden porcikája felkészült a legrosszabbra. Látott már vámpírt vadászni, látta már kihunyni az ember szeméből a fényt, mégis aggódik. A hatalmas nagy egója már nem is annyira hatalmas, mi lesz, ha nem lesz elég ereje? Nem akarja, hogy valaki ma miatta lehelje ki a lelkét pusztán azért, mert rosszkor volt rossz helyen. Egy hosszú, gyéren kivilágított sikátor bejáratánál áll, hanyagul az omladozó falnak dőlve, egyik kezében ott füstölög a cigaretta a másik a zsebébe süllyesztve. Mellette egy csinosnak is mondható lány áll, aki legalább két fejjel kisebb, mint ő, nem sejtené senki, hogy kettőjük közül ő a veszélyesebb. Egy pillanatra lenéz a lányra, rávigyorog, majd a szemét ismét a járdára szegezi abban a reményben, hogy találnak alkalmas vacsorajelöltet. Szakértői szemmel figyeli a ritkán elhalandó jelölteket, de az egyik túl öreg a másik fiatal, a harmadik pedig bűzlik az alkoholtól. Olyan személyt keres, aki viszonylag egészséges és a vére sem borzalmas ízű, ilyet pedig nehéz találni.
 - Ugye tudod, hogyha megharapsz, visszakézből fogsz kapni?
Remekül szórakozik, még fel is nevet. Egyáltalán nem fél. Annyit kapott az élettől, a fájdalom hozzátartozott a mindennapjaihoz, ezt a sebek is remekül mutatják amik a testét borítják. Mindezt persze nem kötötte a lány orrára, hiszen az alkalom nem volt megfelelő, a legutóbbi találkozásuk alkalmával a lányka csak úgy faképnél hagyta, mielőtt bármit is mondhatott volna. Jó ideig állnak még csöndben, Kornél feleslegesen soha nem jártatja a száját, nem érzi szükségét a fecsegésnek.
Aztán meghallja.
Hirtelen kapja oldalra fejét, már távolról hallani az erős, egészséges szívdobbanásokat. A zsebében lévő keze ökölbe szorul és abban reménykedik, hogy a férfi, aki a harmincas éveiben járhat erre fog jönni. Bárcsak így lenne? Türelmes, de csak tetteti, az orrluka kitágul. Aztán a férfi elsétál előttük, egy pillantást sem pazarol a kettősre, majd besétál a szűk utcába. Ez az a pillanat, amire vártak. A Rellonos elpöccinti a csikket, elrúgja magát a faltól és szétnéz az üres utcán.
 - Kerítsd be.
Hangzik a tömör utasítás, majd egy utolsó vigyor keretében ráérősen a férfi után sétál. A terv egyszerű, bekeríteni, nem hagyni menekülési útvonalat.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. február 17. 21:54
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. február 18. 21:34 Ugrás a poszthoz

Olivia
Budapest külvárosa, éjjel

Naiv volt, pedig nem jellemző rá. Hogyan is gondolhatta, hogy lehet egy éhes vámpírral normálisan vadászni? Amint elhangzik az engedély a szájából a lány mit sem törődve azzal, amit Kornél mondott, a férfi után veti magát. Pedig annyira egyszerű volt a terv. Bekerítik, megvacsorázik, életben hagyják és már itt sincsenek, mehetnek vissza a kastély biztos rejtekébe mindketten, mintha mi sem történt volna. Hosszú lábainak köszönhetően hamarosan beéri a kettőst, éppen akkor, amikor Olivia egy lökéssel a falnak préseli a szerencsétlent. Szemrebbenés nélkül nézi végig a dolgot, közönyös tekintettel. Mégis mit tehetne? Szokásához híven a zsebébe süllyeszti a kezét és úgy nézi végig a jelenetet, csöndben. A helyzet egészen lenyűgözi, mondhatni, imponál is neki. Halványan elmosolyodik Olivia kijelentésére, még egy utolsó pillantást pazarol a névtelen szerencsétlenre és aztán annyi.
 - Nem erről volt szó.
Teszi hozzá hűvösen, szinte félvállról, előhalássza a zsebéből a cigarettát és ismét rágyújt, csakhogy valamivel lekösse a fölös energiáit, végtére is, mindenki máshogy lazít.
 - Ezt azért jó tudni.
Kifújja a füstöt, a tekintetét továbbra is a szőkeségen nyugtatja, majd óvatosan oldalra néz, mindkét irányba, de továbbra is egyedül vannak. Türelmesen várja, hogy az Eridonos befejezze. Közben lényének egy belső részére hallgatva kénytelen elismerni magának, hogy valójában nagyon is élvezi a helyzetet, sőt, talán túlságosan is élvezi. Érdeklődve oldalra billenti a fejét és elhúzza a száját, ugyanis hangok ütik meg a fülét, távolról ugyan, de tisztán kivehetőek.
 - Befejezted?
Nem mintha nem tudnának egy másik földi halandóval elbánni, de felesleges lenne, akkor már inkább keresnek egy másik helyet, két eltűnt ugyanabból a körzetből nagyon feltűnő lenne.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. február 18. 22:31 Ugrás a poszthoz

Olivia
Budapest külvárosa, éjjel

 - Ohh nagyon tanulságos volt.
A hangjából csöpög a gúny, természetesen. Olivia úgy viselkedik, mintha ő tenne azzal szívességet, hogy most itt van. Valamilyen szinten ez még igaz is lehet, hiszen alig várta, hogy elszabaduljon a kastély fojtogató folyosóiról, de ezt a vámpírnak egyáltalán nem kell tudnia. Így hát még csak jelét sem adja semmi ilyesminek, még a végén túlságosan nyeregben érezné magát. Kíváncsi, vajon mi járhat a lány fejében, de nem kérdez rá, inkább marad közönyös, mindennel szemben, az lesz a legjobb taktika. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyébként nem szórakozhatna jól, mert jól szórakozik, csak nehezen ismeri be még magának is.
 - Indulás.
Parancsol rá egy csöppet sem kedvesen és már épp indulna a másik irányba, amikor a falnak passzírozva találja magát, egyik pillanatról a másikra. Ez határozottan váratlan volt. A torkából feltör a morgás, vicsorog a kezei a lány felkarjára kulcsolódnak, egyik pillanatról a másikra. Továbbra sem fél, de határozottan az volt az érzése, hogy a szegény szerencsétlen áldozat után ő lesz a következő.  Soha nem szerette, ha valaki ilyen közel volt hozzá, csak akkor, ha a közeledést ő kezdeményezte, ez a természetével járt. Az pedig pláne felidegesítette, hogy ebbe a helyzetbe kényszerítette a szőkeség az akaratán kívül.
 - Mi van?
Az első gondolat bukott ki a száján. Mégis hogy jön ez ide? Miért pont most? Talán az lehet az oka, hogy jóllakott, nyilván tele hassal mindenki jókedvűbb, ezek szerint ez nem csak az emberek kiváltsága.
 - Bizonyára a jóllakottságod az oka.
Inkább magának, mintsem Oliviának mondja, mindenesetre érdekes felvetésnek tartja. Lehet ez is csak olyan, mint amikor ő átváltozás előtt türelmetlen, amikor nem fér a bőrébe, fáj minden porcikája és majd szétrobban a feje. Aztán megrázza a fejét és kirángatja magát a gondolatmenetből, ennyire azért nem akar belemenni a vámpírok tulajdonságaiba, számára taszító továbbra is.
 - A halottak nem beszélnek.
Vág vissza csípőből, de elmésebb nem igazán jut az eszébe, teljesen ledermed, főleg mert Olivia a nyakához közelít aztán a várt fájdalom elmarad, felvonja a szemöldökét és beharapja az alsó ajkát.
 - Remélem nem várod, hogy ezt viszonozzam.
A jól ismert, beképzeld vigyorral a száján löki el magát a faltól és könnyedén veszi fel lépést a lánnyal, vissza sem nézve arra, akit hátrahagytak.
 - És most?
Nem akaródzik neki annyira visszamenni a kastélyba, de azt sem szeretné ha a lányt megint elragadná a hév, viszont úgy néz ki, ma nem fogja tudni jobb belátásra téríteni.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 6. 20:41 Ugrás a poszthoz

Olivia

Nem reagál, semmire. A fogait összeszorítva tűri, hogy Olivia kiélvezhesse a helyzetet. Úgy érzi, hogy ő már idős az ilyen gyerekes és sokszor kicsinyes csipkelődéshez. Nem akar túl mélyen belemenni az ilyen dolgokba, mert az esetleg szóváltássá, végül pedig tettlegességgé fajul, az pedig nem lenne túl kifizetődő. Nem bolond, tudja nagyon jól, hogy ebben a csatában jelenleg nem nyerne, Olivia könnyű szerrel végezhetne vele minden különösebb erőfeszítés nélkül. Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne az dolog, ha telihold lenne. Majdnem biztos abban, hogy akkor nem lenne a lány számára menekvés. Ugyanakkor, jelenleg eszében sincs a vámpírlányt bántani. A tekintetét újra és újra végigvezeti rajta és átlátva a mázon amit jelenleg magára öltött, nagyon is tetszik neki a látvány. A gondolatra halvány mosoly fut át az arcán, ami éles ellentétben áll azokkal a beszólásokkal amik záporoznak rá, de ez csöppet sem érdekli. Hagyja, hogy a lány megragadja a csuklóját és elkezdje a zene irányába vonszolni. Vet egy tétova pillantást a fogyó holdra, majd egy váratlan rántással visszahúzza magához Oliviát.
 - Ha szórakozni akarsz, legalább csináljuk rendesen.
Féloldalas mosolyt villant, miközben az ujjai ellentmondást nem tűrően fonónak össze Oliviáéval megspékelve ezt egy csontropogtató szorítással, amit egy szimpla emberi kéz biztosan nem úszna meg sérülések nélkül. Mikor végre-valahára elégedett lesz a szituációval -hiszen mégis ő a férfi- újra elindul a zene irányába. Hamarosan egyre többen gyűlnek köréjük, illuminált állapotban lévő kisebb-nagyobb csapatok hangos kiabálása egészen összezavarja. Egyszerre hallja a szívdobbanásokat, a zene lüktetését és a ricsajt. Gyűlöli. Mindig is gyűlölte, hiszen a hallásának élességét nem tudja kontrollálni. Felszisszen, de igyekszik normális képet vágni a dologhoz, mert valahol a mélyen ő is szeretne egy kicsit kikapcsolódni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy halláskárosodást szenved el.
Amint belépnek a szórakozóhelyre, a fények villódzása, a zene dübörgése eltompítja az érzékeit, egészen normálisnak érzi magát. Átverekszi magát a tömegen, nem zavartatja magát, van akit egyszerűen csak félrelök, hogy az Eridonossal az oldalán a pulthoz sétáljon.
 - Mit iszol?
Micsoda lovagias magatartás egy vérfarkastól, egész ügyes, bár távol áll a természetétől, úgy érzi, hogy talán kivételt tehet. Lassan elengedi a lány kezét, de csak azért, hogy egy óvatos mozdulattal végigsimíthasson a felkarján. A kíváncsiság vezérli. Vajon Olivia is érzi? Benne van a játékban? Talán most kiderül.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2014. március 6. 20:42
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 6. 22:00 Ugrás a poszthoz

Olivia

 - Ha őt szeretnéd, az sem lehetetlen.
Egykedvűen megvonja a vállát, amolyan neki mindegy alapon. Azonban úgy gondolja, hogy ha Olivia tényleg a pultos srácot szeretné megkóstolni, ahhoz az ő közreműködése majdnem teljesen szükségtelen. Mire feleszmélne, a lány már régen végzett volna vele, de még azokkal is, akik a tekintetükkel végigkísérték a procedúrát. Nem kell ahhoz nagyon okosnak lenni, hogy az ember tudja, hogy a bizonyítékokat el kell takarítani. Igaz, hogy ők is hátrahagyták az áldozatot, de bizonyíték? Ugyan. Senki nem tudja, hogy itt vannak. Legalábbis Kornél nem mondta meg senkinek, úgy gondolta, hogy senkire nem tartozik. Egyrészt a helyzet milyensége miatt, másrészről pedig a kettősük miatt, ami egy kicsit sem szerencsés. A pultos felé mutat aki amint meghallja a tequila szót, rögtön felkapja a fejét. Kornél felé mutatja a négy ujját, ha már lúd akkor legyen kövér. Ő maga sem rendszeres fogyasztó, hiszen elvileg nem ihatna, főleg nem a gyógyszerre amit szed, de jelen körülmények között ez egy csöppet sem zavarja, a gondolatai valahol egész máshol járnak...
 - Veszélyes? Ugyan már...
Nem húzódik el, pedig a természetéből adódóan az lenne a minimum, hogy hátrahőköl egy vámpír közelségétől, de neki eszében sincs elhúzódni, sőt. Élvezi, hogy a lány ennyire közel van hozzá. Egyszerre érzi a veszélyt és a kihívást a dologban, izgatja a dolog, nagyon is, pont ezért kezdett bele a kis játékba. Egészen addig nem fordítja el a tekintetét ameddig az italok meg nem érkeznek. Aztán hirtelen kapja oda a tekintetét, rámorog a pultosra amiért félbeszakította a kis jelenetet, de a hangos zenétől nem hallatszik semmi, így az italért nyúl, kettőt odalök az Eridonosnak, a két másikat magához húzza, a kezére sót szór, majd megfogja a citromot, és úgy ahogy kell, elkíséri velük az átlátszó folyadékot. Egy ideig a tömeget bámulja, majd egy idő után azon kapja magát, hogy a szőkét tanulmányozza, méghozzá félrebillentett fejjel, érdeklődő tekintettel. A keze akaratlanul is elindul az irányába, mintha mágnes vonzaná, végighúzza az ujjait a lány szőke tincsein, a szeme összeszűkül, a légzése felgyorsul, hiszen a természetétől idegen, hogy az ellenséggel pajtáskodjon, pláne ilyen mértékben. Így ezzel nem csak Oliviát, hanem magát is teszteli.
 - És most?
Fintorogva körbepillant, a szabad kezével hanyagul a pultra támaszkodik, míg a másik még mindig a szöszkén pihen.
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2014. március 7. 20:52 Ugrás a poszthoz

Olivia

 - Nem kell megtagadnod magadat, azért vagyok itt, hogy ne ölj meg senkit. De nem végeztem valami jó munkát.
Mintha ezt beszélték volna meg, vagy mégse? Innia kell, hiszen ez élteti, ez ad neki erőt, ettől lesznek a hétköznapok elviselhetőek, a probléma ott van, amik a létfenntartása mások életébe kerül. Ezért egyezett bele abba, hogy segít neki, bár amilyen csökönyös ez a lány, egy örökkévalóságig fog tartani, mire ezt megértetni vele. Egész biztos benne, hogy ez volt az, ami zavarta Oliviában, a halál szaga, ami állandóan körüllengte, most is körüllengi, de a kavalkádban kevésbé érdekli. Sok impulzus éri, bár legerősebben még mindig a szőkét érzi, de ez csak azért van, mert rá koncentrál. Emberi alakban nehéz egyszerre több helyre figyeli, tekintve, hogy van valami ami sokkal inkább leköti a figyelmét és ettől az egész csak még nehezebb lesz, ráadásul mégiscsak férfiból van, még akkor is ha valami mutálódott benne és szereti nézni a szépet.
 - Nem tartana vissza az, hogy lány vagy.
Jelenti ki egyszerűen, és majdnem biztos abban, hogy ez igaz is. Bár lehet, hogyha ilyesmire kerülne sor, akkor a másodperc törtrészéig talán elgondolkodna, de ő könnyebben veszi észre a szemében a szörnyeteget, mint bárki mást, ez az egyik előnye annak, hogy pont vele van, ő is szörnyeteg.
 - Áhh, bűzlik, azért ennél válogatósabb vagyok.
Egy pillanatra felhúzza az orrát, mintha fintorogna, de nem tud sokáig gondolkodni a témán mivel egy másodperc alatt a tömeg közepén találja magát. Tétován körbenéz, zene, szívdobbanás, alkohol és izzadságszag, gusztustalan. Tényleg élvezik ezt a koruk béliek? Nehezen tudja elhinni, főleg, hogy zene se épp az ízlésének való, túl monoton, és összezavarja, de azért megragadja Olivia csuklóját megfordítja, hogy háttal legyen neki, majd szorosan magához húzza, a kezei a lány csípőjén. Ahhoz képest, hogy nem szeret táncolni, egész jól csinálja, bár még mindig nem érti mi ebben az olyan nagy dolog. Miközben a zene ritmusára lépked az egyik kezével a lány egyik vállára dobja a hajzuhatagot, szabaddá téve ezzel a nyakát. Lehajol, végighúzza az orrát az Eridonos füle mögött, érezhetően borzong meg a hatására, hiszen mégiscsak ő egy vámpír, de most valamiért nem érdekli a dolog annyira.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reviczky Kornél összes RPG hozzászólása (128 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel