Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Erre a kérdésre más körülmények között azonnal mélyreható vizsgálódásba kezdene napfényben, lámpafényben, félhomályban és mindenféle fényviszony között egészen addig, amíg pontosan le nem tudná írni Konstantin szemének színét. A férfi tekintete egészen beleégett a tudatába, soha sem tudná elfelejteni, még ha akarná sem.
 - Mindig másmilyen. Attól függ, hogy milyen a hangulatod - vállát megvonva és tekintetét direkt elvezetve hagyta ott kocsiját és a férfi közvetlen közelségét. Elég régen nem találkoztak, sírt is eleget, de mondhatni beletörődött a helyzetükbe. Ne sírj, mert vége lett. Mosolyogj, mert megtörtént.
 - Igen, utállak... és szó nélkül beépíteném a lakásodba, ha én vezetném a felújítást. Sőt még Én kicsi pónimos törölközőket is kiaggatnék, meg Hello Kittys lábtörlőt, hogy mindig, amikor átléped a bejárati ajtót, elröhögd magad.
Mondandója közepén lép ismét Kon mellé az említett csempe mellé, hogy még egy tüzetesebb pillantást vethessen rá. Ha már egy ilyen egészen pozitív élmény fűzi hozzá, talán meg is vehetné.
 - És ez különben sem lila. Ez mályva. De az a szálcsiszolt hatású fekete sem rossz - mutatott egy újabbra, amit esetleg el tudna képzelni a férfi otthonában. Közelebb botorkált össze-összeakadó lábaival és végigfuttatta az ezüstös karcolásokon ujjait. Jó. Határozottan jó. Ez meg talán egy előtérnek... vagy nappalinak.
 - Nem. Költözöm. Te meg...?
Mintha a pimasz mosolyt nem látta volna, úgy kapta el ismét a tekintetét, aztán keze ügyébe vette a kocsiját,  hogy azt továbbtolva a járólapok és egyéb fürdőszobai felszerelések felé vegye ismét az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magával a szendvics tartalmával semmi baja sem lett volna, nincs neki gondja a túristaszalámival meg semmi mással sem, éppen csak a hangulata követelte meg, hogy mindenbe belekössön - még ha csak magában, akkor is - és legyen akkora paraszt, amennyire csak természete engedi. Az igazság viszont az, hogy ez soha sem ment neki... neveltetéséből és gyermekéveiből adódóan nem képes hosszútávon az ilyesfajta feszültségkeltésre, bármennyire is szeretne keményebbnek látszani. Ő örökre a viráglelkű auror marad, letört ambíciókkal az erdő elszigetelt lakójaként.
Kezei ügyébe vette a leharcolt csomagolású és formájú zsemlét, de nem nyitotta ki. Nem ment volna le a torkán egy falat sem.
 - Dehogynem - jelentette ki nemes egyszerűséggel. Még mindig hajlamos volt elfelejteni, hogy az egyik legveszélyesebb hivatás az övék és akármelyik pillanatban meghalhatnak. Éppen ezért egy pillantást vetett a célpontjukra, aztán szépen visszahordta tekintetét az ölében heverő túristás szendvicsre.
 - Még ha találsz is olyat, aki képes elviselni Zóját a közeletekben... - nem, a mondatot inkább nem fejezte be, inkább lenyelte azt az igen cifra végét, amit Dwayne sértegetésére szánt. Nem volt ő mazochista és nem akarta véglegesen felpiszkálni az alvó oroszlánt. Így is csodálta, hogy a férfi nem ugrott még a nyakának.
 - Ennek nem így kellett volna lennie. Miért nem szóltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Eredetileg nem sok kedve volt megjelenni a számára igencsak kínosnak ígérkező évnyitón/évzárón. A délelőttje azzal telt el, hogy egy nagy papírhalmaz felett görnyedve, golyóstollat csattintgatva agyalt különböző okokon, mentségeken, magyarázatokon, hogy miért nem tudott megjelenni ezen a nevezetes eseményen. Elmélkedését egy bagoly türelmetlen kopogtatása szakította félbe. Ez nem lett volna különösebb esemény számára, hiszen naponta akár száz üzenetet is kaphat az ország bármelyik pontjáról, azonban az a levél kicsit más volt a megszokotthoz képest. Az üzenetet sietősen kaparták le egy papírdarabra, háromszor kellett nekiugrania, mire a mondatfoszlányokból értelmes, összefüggő szöveget rakott össze. A kérdés már nem volt kérdés többé, ha menni kell, hát menni kell.
A diákokat kicsit arrébbtolva vágott utat magának a tömegen keresztül a rellonosok asztalainak környékére. Bár neki a tanárok asztalánál kellett volna már réges régen ülnie, nem igazán zavartatta magát. Tekintete a jól ismert arcvonásokat kutatta a gólyák közt, de mielőtt feleszmélhetett volna, egy hatalmas vigyor tolult az arcába. Ha lehet ilyet mondani, rettentően örült Helena érkezésének. Már a kezdetek óta nagyon jól kijöttek egymással, elég sok programot szerveztek, még ha ez a saját munkája és léte miatt sokszor nehezen is jött össze. Soha nem mondhatta el neki, hogy mi is ő valójában vagy hogy mit csinál, amikor azt mondja: dolgozik. Helena eddig úgy tudta, hogy a mugli rendőrségnél irodista, s bár nem is füllentett olyan hű de nagyot, a munkaköre azért elég erőteljesen eltér az állítottól. Most pedig... Hell itt van, a Bagolykő falain belül, a varázslótársadalomban és ezzel a ténnyel még nem igazán tudott mit kezdeni. Ez annyira más így.
 - Jézusom! - nyögte ki, ahogy keresztlánya szinte kiszorította belőle még a szuszt is.
- Cssspszt! Itt.. öhm... hát, tudom hogy ezt nehéz lesz megszokni, meg minden, de elvileg Almásy tanárnő. De otthon persze ahogy eddig, csak itt... Jézusom. Ez annyira durva.
Arckifejezésén és egész testbeszédén látszott, hogy nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel.
 - Sajnálom. Sajnálom, hogy ennyi éven át hazudtam neked. De nem tehettem mást... Anyukád tudta, de neked nem mondhattam el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Pedáns munkaerőkét ilyesfajta mulasztásokat eddig soha sem engedett meg magának. Az élete mondhatni a karrierjéről szólt úgy fél évvel ezelőttig, aztán minden összeomlott a feje fölött; nem csak a szerelem veszett ki az életéből, a munkakedv is és tekintve, hogy mindent egy lapra tett fel korábban, ez elég nagy bajnak számított. Majdnem egy teljes hónapig kerülte a Minisztériumot, s azzal együtt a munkát is.
Általában akadt valami kifogás, valami egetrengető ok, amire hivatkozva egész nap a cuki kis rózsaszín pizsamájában és sünis mamuszában, az ágyban elterülve sajnálhatta magát szerencsétlen magánélete miatt. Talán nem egyszer és nem kétszer megfordult a fejében, hogy elvonul apácának, neki úgyis teljesen mindegy már. Közelít a harminchoz, egy értelmes, valamire való szabad férfi sem fellelhető a környezetében, ez pedig a kelleténél nagyobb mennyiségű elkeseredettséggel töltötte meg sivár kis életét.
Aztán szépen lassan elkezdte összevakarni magát a padlóról. Kezdetben lecserélte a hálóruháját rendes utcaira és mint a normális emberek, tiszteletét tette a faluban élelembeszerzés céljából. Ezt az apró lépést pedig egyre nagyobbak követték, anyagokat rakott össze a tanévre, beült a tanári értekezletekre, a legvégén pedig visszatért az Aurorparancsnokság nyomasztó légköréhez is. Ott viszont egyetlen célja volt csak: Osztrovszky úr nevét mindenáron elkerülni.
Egy cseppet sem kellemes októberi nap kellős közepén kopogtatott az ajtaján egy lóti-futi gyakornok, hogy a kezébe nyomjon egy hivatalos borítékot, aztán eltűnjön az éterben. Már várta a behívót, számított rá, hogy igazolatlan mulasztásait nem fogják szó nélkül hagyni a rend éber őreinek fejesei.
November hatodik napján pontosan tíz órakor kopogtatott a Parancsnok irodájának ajtaján. Kellemetlenül érezte magát és nem csak a szokatlan ceruzaszonya miatt, amit magára aggatott a jeles eseményre, hanem mert ilyen megrovásban sohasem részesült azelőtt. Gyomra görcsbe rándult, ahogy benyitott a sivár berendezésű helyiségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bár törékeny madárlelke már rég a múlté, újkeletű magabiztossága igen gyorsan cserben tudja hagyni, ha ismeretlen helyzetben találja magát. Semmi más vágya nem volt abban a percben, csak gyorsan és a lehető legenyhébb következménnyel megúszni a kényelmetlen procedúrát. Igen, elcseszte, hogy nem jelentette le a távolmaradását, de akkor még úgy gondolta, megengedheti magának ezt ennyi példásan megoldott ügy és ledolgozott munkanap után. Az önsajnálata nem engedte, hogy az orránál tovább lásson, agya teljesen elködösödött és mindent elfelejtett, ami korábban fontos volt számára. Nem gondolt bele, hogy ezzel tulajdonképpen a további életét és a karrierjét kockáztatja, hiszen a Parancsnok nem épp a cukiságáról híres. Sőt...
Nem csoda hát, hogy úgy állt ott a nyitott ajtó előtt huszonkilenc éves felnőtt nő létére mint egy óvodás, aki visszabeszélt és most a nadrágszíjra vár. Révay túlságosan is közelről jövő hangjára összerezzent, mint harmatos falevél hurrikán idején, de válaszra nem nyitotta száját. Csendesen beljebb libegett mostanában keveset hordott magassarkújában, s miután a férfi elbicegett mellette, belökte utána az ajtót.
- Igen, én - s bár hangja határozottan csengett, tekintetét csak egy pillanatra emelte feletteséére, aztán le is sütötte rögtön: a padló bámulása egyfajta érzelmi biztonságot jelentett számára. Zavartan szorongatta fekete szövetkabátját ahogy közelebb lépdelt és közvetlenül a férfi mellett leereszkedett székére. Megnyalta kiszáradt ajkait, úgy kezdett bele mondandójába.
- Én... nem is tudom, mit mondhatnék. Tudom, hogy megszegtem a szabályzatot... de nem tudok felhozni semmit mentségül. Semmi olyat, ami elfogadható lenne. Én nem kérem, hogy megértse...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ezer és egy dolgot hallott már a főnökről, a férfiről, aki a legjobbak között van és akitől talán túlzás nélkül egy fél ország retteg. Híres a könnyűnek nem mondható természetéről, de szeremcsére neki még nem volt oka ezt a csodát megtapasztalni. Egészen idáig.
Mintha csak saját védőügyvédje lenne, úgy ömlöttek ki szájából a kéretlen szavak. Fontosnak tartotta, hogy elismerje bűnösségét már jóval a részletek kitárgyalása előtt, hátha ezzel enyhít valamelyest a körülményeken. Magában már a legrosszabbtól tartott - még ha legbelül tudta is, hogy pár elmulasztott munkanap nem a világ vége -, a rettegés pedig ehhez mérten járta át testét.
Nándor kérdésére csak egy aprót bólintott. Tekintetét félve emelte az önelégült ábrázatra. Természetesen tudja a kötelességeit, talán jobban is, mint bármelyik másik beosztott az osztályon. Soha sem volt egy lusta teremtés, a feladatait mindig időben elvégezte, a jelentéseket idő előtt leadta és mindig mindent precízen, képességeit szinte maximálisan kiaknázva végzett el. Panasz általában csak akkor érkezett rá, ha utasítás nélkül vagy annak figyelmen kívül hagyásával járt el egy-egy akció során, ám azoknak az eseteknek a kivizsgálásakor közel sem érezte magát ennyire kiszolgáltatottan. Most bűnös.
 - Hat munkanapot... és kétszer kellett volna megjelennem bevetésen... - ahogy kimondta, azt kívánta, bárcsak ez a körülbelül két és fél hétnyi munkakerülés ne az Almásy névhez fűződne. Most már hiába mondaná, hogy az azidő alatt feltornyosult munkát három éjjel és három nappal alatt elfogyasztotta, ennek jóvátételéhez sokkal, de sokkal több minden kell.
Úgy érzete magát ott, a férfi átható pillantásainak kereszttüzében, mint egy módszeres bűnöző, egy senki, akit bármikor eltaposhatnak, ha az érdekek úgy kívánják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Titkon abban reménykedett, hogy Nándor nem szerzett tudomást Mihaelről. Már csak az kellett volna szegény fejére, hogy megtudják, szabadidejében speciális varázslatokat oktat egy számára kedves diákjának, mindennemű engedély nélkül és ráadásul az iskola falain belül, nem is az otthonában. Most, hogy így belegondolt, talán több ízben is kockáztatta állását az elmúlt időszakban, ami szintén nem vall rá. A legutóbbi pofáraesésének alkamával ismét elég nagy jellembeli változásokon ment keresztül, ami ezeket a kihágásokat tekintve egyáltalán nem váltak hasznára.
- Igen, tisztában vagyok vele - hangján nem lehetett nem hallani az idegességet. Révay talán felsorolja számára az összes ide vágó szabályzatcikkelyt, utasítást és büntetéslehetőséget? Ez az ember szereti összezúzni az összes többi önbizalmát a sajátjával, és tekintve, hogy Lénának ebből a nemes jellemből amúgy is elég kevés jutott, ez nem igazán jó hír számára.
- Nem. Vagyis... nem hiszem, hogy a magánéleti gond elégséges indok volna - idegességében ráharapott alsó ajkára, reszkető ujjai pedig szoknyájának gondosan elvarrt széléhez vándoroltak. A kényelmetlen szituáció elég gyenge megfogalmazás, ha le akarjuk írni ezt a kihallgatást. Teljesen biztos volt benne, hogy még ha felettese elé tárja az egész történetet, még akkor sem mutatna semmiféle empátiát irányába. Egyszerűen a magánélettel takarózni olyan, mint egy kocka toalettpapírral elindulni a mosdóba. Van, van, de nem sok mindent lehet vele kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nos, Révay Nándor egyáltalán nincs messze a közvélemény által leírt keménykezű alaktól. Talán csak a szarvakkal és a néha előbukkanó félelmetes agyarakkal kevesebb, de azon kívül minden megvan benne, ami egy rettegést és automatikus gyűlöletet keltő személyben meg kell hogy legyen. A tekintete olyan hideg és átható, hogy Léna még egy középkori kínzást is előbb végignézne, minthogy azon a szempáron kelljen időznie. Ha akkor a négy évvel korábbi énje ült volna a széken, nem a mostani, már rég összeroppant volna a nyomás alatt. Tulajdonképpen ha másra nem is, erre talán jó volt ez a két hatalmas pofáraesés: megtanulta, hogy a sírás egyáltalán nem célravezető.
- Nem, nem gondolom úgy - ez a kijelentés már egy árnyalatnyival másképp csengett, mint a korábbiak. Egyáltalán nem értette, mi szükség van ilyen szinten a sárba tiporni még a maradék önbecsülését is. Hát nem elég, hogy mint egy megalázkodó kutya, behódoló magatartással járul elé? Megértette a hibáját, a következményeket is tiltakozás nélkül elfogadná, ha végre pontot tehetnének az ügy végére és mindenki mehetne a saját dolgára. Nem, ehelyett muszáj végighallgatnia ugyanazt, csak többféleképpen megfogalmazva.
- Semmi. Semmi sem tartott vissza - hazudhatta volna, hogy lázasan feküdt otthon, elutazott, kinyírták az összes baglyát, az összes barátját és egyébként minden ismerősét, de hazudhatta volna azt is, hogy leesett a lépcsőn és pár napra teljesen kivonta magát a forgalomból. Hazudhatta volna, hogy nem látta szükségét ispotályba menni, így igazolást sem tud felmutatni, de egyébként köszöni szépen, nagyon is jól van és már vissza is állt a munkába. De nem hazudott. Megtehette volna, hogy reptet egy papírfecnit távolmaradása tényével és okával, mégsem tette. Valahol az öngyilkosság és a szökés ötlete közt vacillálva ez valahogy teljesen kimehet az ember fejéből.
Legközelebb csak akkor pillantott fel a férfire, amikor az matatni kezdett az íróasztala környékén. Nem sokkal később pedig egy pennét és egy pergament nyújtottak felé. Nem szólt egy szót sem, még egy utolsó pillantást vetett főnöke tökéletes arcvonásaira, majd ismét lesütötte tekintetét. Ha Révay azt hiszi, megijed egy kis írástól, hát rossz lóra tett és bár keze még mindig remegett, kabátját ledobta maga mellé a földre, aztán közelebb húzódott az íróasztalhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha kedvesebben nem is, de egyszerűbben és gyorsabban biztosan. Ami azt illeti, jobb dolga is akadt volna így lassan dél környékén: még tengernyi papír hevert feldolgozatlanul az íróasztalán és bár tudta, hogy estig ott fog rohadni a poros kis lyukban, azért szeretett volna emberi időben nyugovóra térni eme hosszú és kétség kívül nyomasztó nap végén. Ha nem tudta volna, hogy Révay ezt élvezi, azt hihette volna, hogy egyáltalán nem ért a dolgához. De mint az már a kezdetektől fogva látszott rajta, roppant mód szereti az embereket verbális módon kínozni és minden lehetőséget megragad, hogy ha csak egy kicsit is, de azt a láthatatlan tőrt belevághassa a másik védtelen mellkasába. Léna pedig az az ember, aki az ilyesmit igencsak nehezen tűri.
Szó nélkül vette át először a papírt, aztán az aktivált pennát is. Tekintetében elszántság halvány fénye csillant meg, ahogy ismét felnézett a férfire. Annak arcán még mindig ott ült az a tenyérbemászó önelégültség. Mit meg nem adott volna azért, hogy azt levakarhassa onnan...
Nándor szavai nyomán az önműködő íróeszköz életre kelt teljesen kihűlt ujjai között. Cikornyás betűkkel jelent meg a pergamenen a dátum, majd a saját és a kedves parancsnok úr neve és beosztása is. Kibontott és reggel gondosan beállított tincsei most az arcába hulltak, ahogy lehajtott fejjel követte a penna útját a papíron. Igen, lényegesen könnyebbek volnának egy ilyen szerkezettel a hétköznapok, ő azonban mégis sokkal jobban szerette saját maga megírni az iratokat. Azok valóban az ő keze munkáját dícsérik.
- Nem óhajtok, Parancsnok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Csendesen, szinte mozdulatlanul figyelte a penna munkálatait a pergamenen, pulzusa azonban egyre feljebb szökött, ahogy közelítettek az ítélet felé.
Semmi másra nem vágyott, csak hogy Révay végre kimondja, mi az, amivel sújtani kívánja szegény fejét. Elbocsátás? Felfüggesztés? Mindkettő igazán szörnyen hangzott, de ha valami csoda folytán ennél enyhébb dologgal sikerül megúsznia a dolgot, összeteheti a két kezét és még akár lábat is csókolhat a már háta közepére kívánt főnökének.
Amikor Nándor végre a tárgyra tért, szíve már majd' kiugrott a helyéről. Ennyire talán még a záróvizsgájának eredményhirdetésénél sem izgult, s szívéről hatalmas kő esett le, ahogy fülét megütötte a megróvás szó. A tüdejébe szorult levegőt nagy sóhajjal együtt préselte ki magából, de megérzései azt súgták, ünnepelni még korai... és nem is csalódott magában. Az, ami a továbbá szócska után elhangzott nem igazán derítette mosolyra összepréselt ajkait. A próbaidő és a bevetésektől való eltiltás még nem is lett volna akkora büntetés számára, hisz' akkor csak és kizárólag a papírmunkájával kellett volna törődnie. A saját papírmunkájával. Nem máséval. Nagy pechjére viszont Révay itt nem fejezte be a mondandóját, hanem még a nyakába akasztott úgy öt tonnyányi súlyt is. Számára ez a szankció elég sok álmatlan, munkával eltöltött éjszakát jelentett, semmi mást. Hát, Almásy Léna, most aztán százszorosan kaptad vissza az elbliccelt munkát... Arról nem is beszélve, hogy eztán minden egyes nap kénytelen lesz a férfi személyét, ha csak rövid időre is, de szó nélkül elviselni.
 - Nincs - ó igen, lett volna mit hozzáfűznie, de úgy tartotta jónak, ha nem szól ellenvetéseiről. Lehet, hogy az ilyen mértékű terhelés embertelen, mégsem teheti meg, hogy pont a fegyelmin adjon hangot nemtetszésének. Az állása a tét végülis, semmi más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Még egy utolsó aláírás...
Az asztalán álló feldolgozott irathalmazra dobta pennáját. Ujjai fájdalmas görcsbe rándultak már órákkal korábban és úgy érezte, szemei azon nyomban kifolynak a helyükről. Alig pár napja csak, hogy nyakába szakadt az egész Parancsnokság által termelt iratmennyiség, de már a kibukás szélére keveredett. Picinyke irodájában a megszokotthoz képest hatalmas rendetlenség uralkodott: minden irányban üres vagy félig teli kávéspoharak hevertek parlagon, a szegényes bútorzatot pedig belepték a már rendszerezett dokumentumok, amik vagy iktatásra, vagy arra vártak, hogy Léna Nándor kezébe adja őket. Félreértés ne essék, a maga karikás szemű valójában igenis hálás felettesének, hogy megtarthatta munkáját, a kiszabott büntetéssel azonban valahogy nem tudott megbékélni. Éjjelei és nappaljai teljesen összecsúsztak, már harmadszorra ocsúdott fel úgy két és fél órás pihenéséből, hogy fogalma sem volt, milyen napra is ébredt és a papírtornyon túl milyen elintéznivalói vannak aznapra.
Nyafogni lett volna kedve, hisztizni és visszakövetelni azt a munkakört, amiben már olyan otthonosan érezte magát. Fejben százszor is lejátszotta már, hogyan emel szót újdonsült feladatköre ellen, elvégre ez nem az ásó-kapa-nagyharang, kifogását nem kell örökre elhallgatnia, de ahányszor a férfi jeges tekintete elé jutott, inába szállt a bátorsága. Olyankor már nem fontos, hány mappát is visz haza feldolgozásra esténként...
Nem sokkal később ismét a rettegett irodaajtó előtt állt. Az óra nem sokkal korábban ütött négy egészet, ő pedig megjelent a beütemezett napi mennyiséggel... és egy kis plusszal. Fogalma sem volt róla, miért vagy hogyan, de amikor a szokásos indulás előtti adagot fogyasztotta, felötlött benne ez a parányi jószívű gesztus. Talán időközben rájött, hogy vezetőnek lenni nem éppen a leghálásabb munka dokumentálás terén és szívében együttérzés gyúlt, vagy egyszerűen csak simítani akart a kettejük közti surlódáson, fene se tudja, de rövidke, ám annál bravúrosabb kopogás után egy pohár frissen lefőtt kávéval és a gyűlölt dossziékkal sasszézott be a Parancsnok ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Gondolatban már otthon járt. Pontosabban a fürdőkádban, nyakig elmerülve a fahéjtól és narancstól illatozó forró vízben. Fáradt izmai olyankor maximálisan ellazulhatnak, csordultig megtelt feje pedig végre fellélegezhet egy kicsit. A nap fénypontja az a csekélyke kis idő, amit saját magára fordíthat, mielőtt nekiülne az éjszakai szórakozásnak. Pár évvel korábban még talán mindennemű fennakadás nélkül vette volna az akadályt, akkor még nem tudta, mit jelent élni. Ma már viszont nem csak halálosan untatja a papírmunka, de viseltes ízületei sem bírják már úgy az egész napos görnyedést, mint korábban.
Mást bezzeg bírnának...
Miután könyöke és - Révay úrénál bizonyosan nem kerekebb - hátsó fele segítségével belökte maga mögött az ajtót, ügyelve, hogy a kávét ki ne borítsa út közben, az asztalhoz lépdelt.
 - Jobbat, Uram - viszonozta egyből a köszönést, bár lehet, hogy nem éppen úgy, ahogy az adott protokoll szerint az elvárható lett volna. Nándornak nagy valószínűséggel amúgy is tökéletes napja lehetett, tekintve hogy szinte az összes nyomasztó és leterhelő munkáját a nyakába akasztotta. A "menj a búsba" arckifejezés Léna ábrzázatán tehát teljesen jogosnak tekinthető.
 - Hát... - a kezében lévő pohárra pislantott, majd letette azt a férfi elé - első körben hoztam kávét. Anélkül elég száraz és rágós lenne a történet.
Meleg, de fáradtságtól égő tekintetét a Parancsnokra szegezte. Az eddig nem tapasztalt különösebb él nélküli hangnem egy hajszálnyival bátrabbá tette fellépését. Ki tudja? Talán még a végén nem fagy meg a vér is az ereiben, ha Révayra gondol.
 - Van itt tiltott mágiahasználat, muglik veszélyeztetése, gyilkossági kísérlet és egy belső vizsgálat korrupciós ügyben - a pergameneket átpörgetve sorolta fel a főbb történéseket, végeztével pedig katonás rendbe összefogva nyújtotta át őket a férfinek.
 - Minden benne van. Vallomások, helyszíni leírások, jegyzőkönyvek és egyéb vizsgálati anyagok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Most komolyan. Melyik az a nő, aki ellen tudna állni egy finom masszázsnak a legformásabb hátsók legeslegformásabbikjának tulajdonosától? Naugye.
A köszönetnyilvánításra csak egy aprót biccentett, szája szegletébe pedig egy vérszegény mosoly költözött. Normális esetben, de legalábbis ha más emberről lenne szó, nem Révay Nándorról, már rég feloldódott volna. Kevéske erényei közé tartozik ugyanis, hogy könnyen integrálódik és teremt kapcsolatot másokkal. Alapvetően egy elég nyitott és közvetlen jellem, éppen ezért olyan nehéz számára ez az egész szituáció. Egyszerűen csak nem ehhez volt ezidáig hozzászokva. Mármint nyilván tisztelettel volt eddig is a rangban felette álló személyekhez, de ennyire még soha sem ügyelt arra, mit gondol vagy mond ki, elvégre soha sem lehet tudni, mikor üt be a krach.
A menü felsorolása és a papírok átpasszolása után lehuppant a felkínált székre. Jobb lábát átvetette a másikon, karjait pedig lazán az ölébe helyezte. Tökéletesen behelyezkedett a szokásos délutáni szeánszra, ahol közösen át szokták futni a főbb ügyek részleteit, a kivetnivalókat vagy netalántán a nyomozási eljárásokban vétett hibákat.
 - Ma desszert sajnos nincs az étlapon. Semmi érdekes nem történt ma, ha az általános tendenciához viszonyítunk - kijelentése ennél közönyösebb talán nem is lehetett volna. Soha sem titkolta, hogy a papírmunkát egyszerűen gyűlöli. Sokkal inkább vett volna közvetlenül részt az ügyek megoldásában, minthogy a jelentéseket olvasgassa és javítgassa munkaidőben, azonban a tudat, hogy még talán ebben a témakörben is elég jól elboldogul, megmelengette a szívét. Már a Parancsnok sem volt olyan kegyetlenül szőrösszívű, mint a legelején... talán tényleg megédesítette a napját azzal a két kanál cukorral, amit belepakolt a kávéjába.
 - Nincs. Maximum annyi, hogy a jelentések elég sok esetben hiányosak. Elég bosszantó dolog háromszor is elővenni ugyanazt az ügyet egymás után csak mert valaki nem képes normálisan elvégezni a feladatát - bukott ki belőle az egyszerű, de annál idegesítőbb észrevétel - De ezt gondolom maga is tudja. Bocsánat.
A továbbiakban szó nélkül pillogott felettesére, ahogy az helyeslően bólogatva szignózta gyors egymásutánban az oldalakat. Már kezdte kapisgálni, miért is van magától úgy elszállva a kedves Parancsnok úr. Azok a világítóan kék szemek...
 - Hm? - gyermeteg ábrándozásából fél pillanat alatt felocsúdott - Ühm... Jó, rendben. Akkor majd... holnap. Ugyanekkor.
Ezzel kibogozta összehajtogatott lábait és felpattant a kényelmes ülőalkalmatosságból. Még elmotyogott egy 'További szép napot, Parancsnok'-ot, aztán finom parfümcsíkot húzva maga után kiviharzott az irodából.
Úristen, Almásy Léna, fékezd a gondolataid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Óvatosan húzta be maga mögött a kórterem ajtaját, nehogy felverje az odabent pihenőket édes álmukból. Munka után egyből az ispotály felé vette az irányt, hogy meglátogassa kedves excsibéjét, aki tényleges pehelysúlyú világbajnokként nyomja az ágyat odabent. Nos, amit látott, az egyáltalán nem derítette jókedvre. Sajnálatára talán nincsenek is szavak, de igyekezett nem kimutatni a lány előtt, mennyire lelombozza az állapota. Végignézni, ahogy valaki szó szerint elfogy a társadalom alkotta torz kép miatt... Ő maga soha sem volt a külsőségek rabja. Igen sokáig szürke kisegérként élt, öreglányos ruhákban járva és a reflektorfényt kerülve. Aztán jött Nicol és mindent megváltoztatott, nem csak a külsejét és a ruhatárát - megtanította nőként viselkedni, ezért pedig örökre hálás lesz a nőnek.
A kihalt folyosón sétálva összébbhúzta magán vékonyka ballonkabátját, kezeit szorosan összefonta maga előtt. Utálja az ispotályokat. Mindent egy furcsa aura leng körbe, amitől ő személy szerint falra tudna mászni. Semmi más emlék nem fűzi a helyhez, csak a rettegés és a fájdalom. Lépteit szaporábbra vette. Gondolatai Shay-en jártak, azon, hogy mennyire is közel járt az a lány a halálhoz, ráadásul ilyen pimaszul fiatalon. Látott már pár alattomos betegséget, de ilyen durva következményeket még nem tapasztalt. Életében a csontkollekció új értelmet nyert és nem, egyáltalán nem viccként vagy rosszmájú megjegyzésként.
Az elméjét elborító függöny mögül egy nagy tálcányi orvosságot cipelő gyógyító rángatta ki, akivel majdnem frontálisan összeütközött figyelmetlensége miatt. Sűrű, mégis élettelen hangvételű bocsánatkérések közepette kerülte ki a rosszalló pillantásokat lövellő boszorkányt, hogy aztán szemtől szembe találhassa magát a folyosón ücsörgő főnökével. Már épp megfordult volna a fejében, hogy Révay még a szabadidejében is kísérte, aztán ráfüggesztette barnáit a férfi cseppet sem bizalomgerjesztő arcára.
 - Jó estét, Parancsnok... vagy inkább jobbat - tette hozzá gyorsan. Ugyan kinek lehet jó estéje, ha azt éppen egy ilyen helyen kell eltöltenie? Mindamellett egyáltalán nem volt benne biztos, hogy a férfi éppen az ő társaságát szeretné élvezni.
 - Jól van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szerencsére - illetve Révay úr büntetése miatt - elég rég nem kellett meglátogatnia az ispotályt komolyabb sérüléssel, de a gyötrő emlékek mindig megrohamozzák, akárhányszor is lépi át az épület küszöbét. A tehetetlen mozdulatlanság, a törött csontok, az ezernyi kék és fekete színben pompázó zúzódás és az a maró fájdalom, ami minden lélegzetvételét kísérte... Amikor még a helyszínen sötétedik el a világ és már az ispotályban ébredsz teljesen magatehetetlenül, na az a kemény és nem a kád széle.
Nem is lenne a nyomozónak való, ha nem vette volna észre Nándor egészségesnek nem mondható járásciklusát, ám annak miértjeit soha sem merte forszírozni. Már az is elég nagy előrehaladásnak számít, hogy a napi jelentések előtt nem áll ökölnyi görcsbe amúgy is összezsugorodott gyomra.
 - Én csak egy diákomat látogattam meg - vágta rá rögtön a kérdésére válaszát, igencsak meggondolatlanul. Elég sűrűn agyalt már azon, hogy vajon jól teszi-e hogy ilyen túlságosan is jó viszonyt ápol csibéivel és hogy megteheti-e azt, hogy tanárként ilyen közel engedje magához őket... Maga előtt összefont kezeit kibogozta, hogy aztán eltüntethesse azokat kabátja zsebeiben. Szemeit lesütötte itt-ott koszfoltos csizmájának orrára, ám a férfi átható pillantásai ettől függetlenül ugyanúgy perzselték ruhába bújtatott bőrét, mint korábban. Minden különösebb ok nélkül felfutó pulzusa s vérnyomása pirosra színezte fakó arcát. A férfi tekintetét kerülve nézte végig annak bravúros felállását,  segítő kezei végig készenlétben álltak mélyen a zsebekbe rejtve. Bizonytalan lépésekkel követte a férfit, mintegy hátvédként.
 - Ha esetleg tudok... - belekezdett mondandójába, de vetett egy gyors pillantást Nándor arcára és inkább elharapta a mondat végét. Egy ilyen büszke és életerős férfi számára talán a legnagyobb sértés lehet a Földön, ha egy gyenge nő sajnálatból - vagy sokkal inkább együttérzésből - felajánlja támogatását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy aki kicsit is foglalkozik a munkájával és féli annak elveszítését, tart valamilyen szinten a kedves Parancsnok úrtól. Hiába a jómodor, hiába az etikett pontos betartása, a vasszigor és a maximalizmus mindig körbelengi a férfi szavait illetve tetteit és ezt minden egyes beosztott pontosan tudja. Talán éppen ez sikerének titka. Nem úgy, mint a viráglelkű aurorkisasszonynak, aki még mindig képes összerezzenni, mint gyenge hajtás a tavaszi szélben, ha indulattól hangos kritika illeti. S bár van benne tartás és női büszkeség, az önbizalomnak azonban hiányát szenvedi, bármennyit is fejlődött az utóbbi években.
Aprót biccentett. Tulajdonképpen nem is várt mást Nándortól, már-már csalódott volna benne, ha elfogadja segítő gesztusát. Ha fordított helyzetben lettek volna, nyilván ő is ugyanígy reagált volna, hiszen ki is ő valójában, hogy ilyen elvetemült felajánlásokkal éljen? Egy mezei beosztott, aki megrovásban büntetésben részesült, semmi egyéb oka nem volt szóba elegyedni oly' távolinak tűnő főnökével...
Tekintetét lesütve, a kellő távolságot kínosan megtartva követte a férfit, s szeme sarkából meg persze annak minden rezdülését is.
 - Igazából... - mondandóját délelőtt óta éhező gyomrának korgása szakította félbe - ... hazafelé indultam, de ha gondolja, akkor kereshetnénk valamit a közelben, mert a katin nem éppen emberbarát hely. Persze ha szereti a két napos szendvicseket...
Egy valamit nem vallana be nem hogy másnak, még magának sem: ha férfiakról van szó, szörnyen mazochista tud lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Volt egy pillanat, amikor elhitte, Nándor bizony végig fogja rókázni az utcát, amint rövidre szabott utazásuk véget ér. Mélyet szippantott a nagyvárosok jellegzetes aromájú levegőjéből, barnáit pedig a férfire szegezte. Nagy örömére a korábban feltételezett rosszullétnek nyomát sem vélte felfedezni főnöke arcán, így megindultak a kijelölt célpont felé. Cseppet sem volt benne biztos, hogy jó ötlet az egész, hisz' nyilván a Révay család sarja nem ilyesfaja gyorséttermi - ám minden tekintetben finom - hulladékhoz van hozzászokva. Mint ahogyan ő maga sem. Ritkán akad olyan alkalom, amikor a saját készítésű vacsoráját helyettesíti holmi sajtburgerekkel és tisztességes, földből elővakart krumplit sosem látott sült burgonyával, ám ezen alkalmakkor valami oknál fogva mindig jóllakott óvodásként tér haza.
Még egy utolsó sarok, ami egy forgalmasabb utcára vezet...
 - Nem vagyok benne biztos, hogy tetszeni fog... - ezzel belépett a sivár utcából tökéletesen kiemelt, éhes emberekkel jól megtömött étterem ajtaján - ...de azért próbáljuk meg.
Nem bizonyult túl egyszerű feladatnak a hároméves visítozó gyerekek és azok ordibáló szülei közti manőverezés, de rövidke harc és vagy ezernyi, arcába szemtelenül toluló McDonald's embléma után végre elfoglalhatták helyüket a kasszához vezető legkisebb sor végén. A gyors kiszolgálásnak köszönhetően nem sokkal később már a nyúzott ábrázatú pénztáros előtt álltak.
 - Én két sajtburgert szeretnék és fél liter kólát. Az úrnak pedig...? - félve pillantott annak arcára. Nos, maximum kap még egy hónap próbaidőt, amiért megpróbálta megmérgezni ilyen mugli badarságokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meggyötört, fáradtságról és bosszúságról árulkodó arc bámult vissza rájuk a pult mögül. Egy pillanatra kapta csak el a nő tekintetét, de ez bőven elég is volt ahhoz, hogy átragadjon rá annak frusztrációja. A tömeg, a zsivaj és az a tipikus rejtett agresszió, amivel a magyar nemzetiségű muglik embertársaikhoz viszonyulnak, bőven elegendőek volt ahhoz, hogy eldöntse: hétvégén soha többet nem teszi be a lábát ilyen helyre. Futólag Nándorra mosolygott, ahogy átadta neki a rendelés lehetőségét, de ahogy meghallotta annak kívánságait, mosolya erőteljesen visszafojtott kuncogásba torkollt. Erősen kellett koncentrálnia, hogy a feltett kérdésekre hangos röfögés nélkül tudjon válaszolni.
Nem sokkal később egy-egy nagy papírszatyorral a kezükben vágtak utat maguknak a lökdösődő emberek között, hogy valamivel tisztább terepre érhessenek. Csalfa kis vigyorral az arcán pillantott fel főnöke önelégült arcára. Szegény Nándi... Legalább kaphat egy szeletke gyermekkort így fénykorában.
 - Szerintem jobban járunk valahol kint - fejével a villogó bejárat felé biccentett - Hacsak nem részesíti előnyben az ölbe borult üdítőket és az alacsonyan szálló sültkrumplikat.
A két lehetőséget összevetve nagyon úgy tűnt, hogy az előbbi sokkal szimpatikusabb főnöke számára, így az ajtón, mint utolsó akadályon átjutva léptek ki újra a csípős novemberi éjszakába. Szájában összefutott a nyál, ahogy a zacskójában rejtőző szendvicskre gondolt, ám még egy apró elintéznivalója akadt királyi vacsorájuk elköltése előtt. Lépteit meggyorsítva próbált minél előbb egy mellékutcába érni.
 - Csak még egy hoppanálást! Esküszöm, utána ehetünk! - hatalmas, kérlelő szemeket meresztett Nándorra, ahogy kissé félénken bár, de átfűzte sajátját annak karján. Még egy utolsó pillantást vetett a kihalt utcára, aztán elnyelte őket a sötétség...
...a következő pillanatban pedig már nem közvetlenül a városban voltak. Sokkal inkább az fölött.
Bizony, a Citadelláról csodálatos a kilátás, főleg este, amikor minden fényárban úszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nincs is annál jobb, mint nap végén mélyet szippantani a mugli autók bűzétől mentes friss levegőből. Pontosan ugyanezt szokta érezni, amikor a nagyvárost elhagyva megérkezik Bogolyfalva szűziesen tiszta környékére, ám most, csodák csodájára Budapest ajándékozta meg ezzel az élménnyel.
 - MĂ©g gyerek voltam, amikor utoljára itt jártam. Apám hozott fel ide mindig, de amiĂłta Ĺ‘ nincs... - nyelt egy nagyot, kezĂ©ben megcsörrent a papĂ­rzacskĂł, ahogy megadta magát ujjai szorĂ­tásának - SzĂłval gondoltam nem bánja majd.
Tekintete cikázott a kivilágított város és Nándor arca között, aztán megállapodott annak kétség kívül bugyihúzogató mosolyán. Nos, lehet, hogy a férfi kivételesen méretes önbizalommal rendelkezik, de meg kell hagyni, hogy nem ok nélkül. Válaszul ő is villantott egy suta mosolyt, ami pár pillanattal később szájpréssé, majd rejtett szájharapdálássá fajult. Almásy Léna, javíthatatlan vagy.
Gondolatai közül a férfi sürgető szavai rángatták vissza a valóságba. Úgy tűnt, a kezében fityegő papírzacskóról már réges régen elfeledkezett, annak tartalma nyilván már kis is hűlt, de ez nem igazán tudta felzaklatni. Sokkal inkább piszkálta a tudat, hogy ő bizony nem otthon tölti a péntek estét, hanem a szerelmesek kilátójában, egy hímnemű egyeddel, aki ráadásul a főnöke... Mindennapi, végül is.
 - Jaa.. igen, le - ezzel lehuppant a kukábĂłl avanzsált ĂĽlĹ‘alkalmatosságra Nándor mellĂ©. PapĂ­rzacskĂłját kinyitva elĹ‘halászta belĹ‘le a kĂłlás poharat, hogy a szĂ­vĂłszálat szakszerűen kibontva Ă©s belehelyezve benedvesĂ­thesse torkát nĂ©mi cukros ipari hulladĂ©kkal. Mert az, attĂłl fĂĽggetlenĂĽl, hogy imádja.
Szeme sarkából figyelte közben főnöke mozdulatait, s amikor az előhúzott a csomagjából egy lila, beazonosíthatatlan és rendkívül idiótán kinéző plüssfigurát, rátört a még a gyorsétteremben visszafojtott idétlen kuncogás. A jelenet fénypontja pedig Nándi teljesen komolynak szánt kijelentése volt, amely épp egy korty leküzdése közben érte... Az üdítőt és a szívószálat kis híján kiköpve tört ki köhögés és vihogás keverékében. Szegény, szegény Parancsnok.
 - Khmm... nem. Az egy Happy Meal, Parancsnok. Amit kĂ©rt... - nagy levegĹ‘t vett, hogy az Ăşjra feltörĹ‘ röhögĂ©sĂ©t vissza tudja tartani. Baljával a szemĂ©hez nyĂşlt, hogy letörölhessen egy kigördĂĽlt könnycseppet.
 - Ne haragudjon. Azt hittem, tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

 - Leadtam... - dobta le magát egy nagy sóhaj kíséretében az ügyfelek számára fenntartott székbe - Nem vagyok tanár többé...
Mondhatni egy egész hegy gördült le a válláról, amikor hangot adott feltett szándékának főnöksége előtt. Rengeteget rágódott a dolgon, napokat agyalt, hogyan, s miként oldhatná meg problémáját veszteségek nélkül, ám rájött, kompromisszumok nélkül semmi sem működhet a világon. Így tehát ha több szabadidőt akart, meg kellett váljon terhének egy részétől, jelen esetben az iskola falain belül vállalt feladataitól.
Olyan volt ez neki, mint egy szakítás... bár közel sem olyan fájdalmas, mintha egy valódi, hús-vér kapcsolatból lépett volna ki. Szerette a diákjait, szerette a munkájának ezen részét is, de rá kellett döbbennie, bármennyire szomorú történet is ez, egyszerűen nem tud több részre szakadni.
 - Hiányozni fog a kastély, de én sem vagyok robot, Konstantin. Az egyik nap itt, a másik nap ott, a helyszínelések, a papírmunka, a tanítás, az óratervek és a terepmunkák... meg Madagaszkár és Svédország... ha nem dobbantok, legközelebb az Amazonashoz kísérhettem volna a kastélyt túlélőtáborozni... Harminc éves vagyok! Kinek van már erre ideje?!
Nos, talán a férfi legnagyobb szerencsétlenségére, mostanában sikerül mindig őt megtalálnia problémáival. Mintha egy jó nagy kanyart leírva visszatértek volna a gyökereikhez.
 - De nem zavarlak, ugye...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Svédországot még visszakapod... csak legyen rá alkalmam... - szája önkéntelenül is széles mosolyra húzódott, ahogy a havas paradicsomi emlékek elárasztották. Szájában szinte azonnal felsejlett a pisis hó gusztustalan íze, de a hivatalnok puha ajkainak érintése is. Azt a csókot fel is írta a legemlékezetesebbek listájára, mint a tökéletlenül tökéletes példányt.
 - Uhm... - arcáról azonnal lelohadtak a vidám vonások, szemeiben tükröződő jókedvét pedig az aggodalom búskomor fénye vette át.
Néha talán túlságosan is szórakozott. Amióta egyedül van és csak a saját kis privát ügyeire van gondja, hajlamos elmerülni egy-egy amúgy jelentéktelen dologban és egyúttal keresztülnézni környezete súlyos problémáin. Amilyen együtt érző volt korábban, olyan tapintatlanná vált az évek, s törések során, figyelme pedig ahelyett, hogy az őt életben tartó barátaira irányult volna, megállapodott sivár élete legapróbb részleteinél... Előbb állt neki teraszt festeni, minthogy lelki támaszt nyújtott volna Konstantinnak...
Erre most mit csinált? Szinte rátörte az ajtót a férfire és úgy zúdította a nyakába pitiáner nyűgjeit, mintha annak nem most ment volna teljesen tönkre az élete.
A felismeréstől teljesen magába zuhanva, komoran, mégis kétségbeesetten pillogott fel Konra. Keresgélte a szavakat. Szeretett volna valami okosat, valami megnyugtatót mondani, de bármi jutott is eszébe, rögtön elvetette. Mit is mondhatna? Hogy talán Kath meggondolja magát? Miért is hitegetné ilyennel? Mondhatta volna azt is, hogy minden rendbe fog jönni, majd talál egy másikat, egy jobbat, egy szebbet és érettebbet, bizony, de ezzel sem lett volna előrébb. Ez olyan, mintha csak egy vázát tört volna el az ember, ami helyett könnyen beszerezhetünk egy másikat. A szerelem viszont nem ilyen. A szerelem nem pótolható, a szerelmet nem válthatja ki semmi. A szerelmünk a miénk és azé, akit megajándékozunk vele és ha az a személy, akire rábíztuk a legféltettebb érzésünket, visszadobja azt, jogosan lehetünk teljesen összetörtek. A helyzet kilátástalan és ezen az ilyen bevett közhelyek soha sem fognak segíteni. Ha valamit megtanult, akkor az az, hogy a szakítás gyászát az ember csak és kizárólag egyedül tudja megélni... És ha megélte, ott lesz a legerősebb, ahol eltört.
 - Sajnálom - szusszant egyet és közelebb lökte magát székével az asztalhoz - Őszintén sajnálom.
Hűvös kezeit a férfiére fonta a szerződés felett, mit sem törődve a helyzet bizarrságával, s bár ezt minden hátsó szándék nélkül tette, legbelül felkészült a finom elutasításra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy ruhadarab ide, egy ruhadarab oda, s az oly' nagy becsben tartott rend csúfos véget is ért. Már rég elkésett, amikor a kutyán átbukdácsolva kiesett a langyos, tavaszi délutánba, maga mögött pedig egy atomrobbanás helyszínét hagyta. Koptatott famerba bújtatott tagjait sűrűn kapkodva közeledett a Csárda felé, ami legnagyobb szerencséjére nem volt olyan vészes távolságban. Amilyen katonás rend uralkodik a Parancsnokságon Nándor uralma alatt, simán kinézi a férfiből, hogy egy ilyen munkától teljesen független helyzetben is képes lenne lekapni a tíz körméről egy kis késés miatt.
Bár csak egy ártalmatlan kis borozgatásról volt szó alapjaiban, gyomra mégis görcsbe rándult, akárhányszor arra gondolt, hová is tart éppen. Nándi viselkedése némiképp megváltozott a Citadellás eset óta, ő pedig nem tud azóta mást tenni, csak belepirulni minden egyes figyelmes gesztusba vagy átható pillantásba. Munkahelyi gyötrődése is átcsapott kellemes légkörű munkába, életének ezen része így sínre került, de mégsem tudta magát teljességgel elengedni. Szemében nem helyes dolog a főnökkel találkozgatni ilyen nyíltan, még akkor sem, ha az a bizonyos főnök úgy vonzza, mint szeget a mágnes...
Hevesen verő ketyegővel, mégis nagy mosollyal az arcán lépte át a kocsma küszöbét, tekintete szinte azonnal megállapodott a pultnál álldogáló délceg alakon. Csak remélni merte, hogy nem késett el túlságosan.
 - Szóval meggybor? - hangjába és mozdulataiba némi bátorságot öntve került a férfi mellé. Kár lett volna szabadkozással vagy fenntartásai kimutatásával indítani ezt a cseppet sem formális találkozót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Meg talán az egyetlen is - válaszolta egy zavart, kissé bárgyú mosoly kíséretében. Ő egyszerűen nem az a fajta, aki nagykanállal falja az életet és mindent kipróbál, amit az útjába sodor az élet. Szégyen, nem szégyen, talán még nem ivott meggybort életében, de ezt a szörnyű tényt eddig még nem merte beismerni sármos főnökének. Apropó, sármos... nos a lezser, nyakkendő nélküli ingviselet meglepően jól mutatott a férfi szépen izmolt mellkasán, ez a tény pedig nem kerülhette el figyelmét, még akkor sem, ha annak érintése a saját magának felállított erkölcsi tiltólista legkiemeltebb helyét foglalta el.
Nándor tekintetét követve aprót biccentett, majd megindult a kiszemelt box felé. Határozott lépteiket kétes alakok figyelték, ám a legperzselőbb pillantások nem az utálatot sugárzó csőcselék felől érkeztek. Szinte égett a tarkója, s az egész lénye az őt szorosan követő szép kék szempártól.
Igazából nem is érti, miért, de egyszerre érezte magát zavartnak, idegesnek és rettentően izgatottnak. A vér egy ménes erejével vágtatott végig az ereiben, ahogy lehuppant a székre és ismét szemben találta magát a férfivel. Harminc éves létére szende szűzlánynak érezte magát az átható szempár kereszttüzében - Nándor tapasztalaihoz képest nagy valószínűséggel tényleg az is -, s arca vörössége ahelyett hogy alábbhagyott volna, még inkább erősödött, ahogy belekapaszkodott a felé nyújtott boros pohárba.
 - Az elsőre?! Ennyi erővel kezdhetted volna a megszületésemmel is - kuncogott fel hangosan, majd hozzákoccintotta poharát a férfiéhez. Tágra nyílt barnáit le nem véve partneréről kortyolt bele a bordó italba.
 - Hmm... - jólesően zümmögött, ahogy a meggyízű csoda bebarangolta az összes ízlelőbimbóját. Meg kell hagyni, Mr. Always Right most sem lőtt mellé.
 - Nem gondoltam, hogy ezt kell mondjam, de egy-null a javadra. Tényleg nem ittam még ennél jobbat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ki gondolta volna pár hónappal korábban, hogy ők ketten egyszer még ilyen tökéletes egyetértésben borozgatnak a Csárda kellős közepén? Még élénken élt benne az első hivatalos, négyszemközt lezajló találkozójuk élménye, s bár a férfiről alkotott véleménye azóta jócskán megváltozott, azért az a bizonyos alárendelt hozzáállás még ilyenkor is meg-megmutatkozik gesztusaiban. Eltöltöttek már együtt több csodálatos estét a parancsnoki iroda falain belül, papírokat nyálazva és jelentéseket írva, sőt még Mekiztek is a Göncölszekér alatt, de ez mind teljesen más jellegű időtöltés volt, mint a laza borozgatás. Talán ez az oka az amúgy totálisan indokolatlan mennyiségű adrenalinnak, ami a szervezetében tombolt. Talán ha egy pillanatra el tudná engedni a gondolatot, hogy az asztal másik végében ücsörgő félisten a főnöke...
 - Csalódott már valaha ebben bárki is? - tette fel a kontrakérdést. Természetesen nem hitte, hogy Nándor minden egyes nőnél a meggyborozással startol és attól függetlenül, hogy színügyileg lassan tényleg hajaz egy szőkére, a tartós egyedüllét még nem vette el a józan eszét. Sanda félmosolyát egy újabb korty borba temette.
 - Hát pedig... - kezdett volna bele saját személyének dicsőítésébe, de a férfi nem várt mondatbefejezése beléfojtotta a szót. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott, sőt már abban sem volt biztos, hogy nőből van egyáltalán. Csak bámult a nagy kék szemekbe egy pillanatig, aztán tekintetét lesütve ismét kortyolt egy nagyot a poharából.
 - ... öhm... nem vagyok benne biztos, hogy szeretnéd megismerni Anyukát.
Bravó, Almásy Léna, gyönyörű vágás és a világ legidiótább reakciója egy ilyen tökéletes bókra. Talán mégsem olyan helytálló az az elismerés, varázsolhattak volna valamivel több önbizalmat is belé a gyártási folyamat során.
 - Mindenesetre ez az év tósztja volt - ezzel felemelte a poharát, s ha a férfi koccint vele másodjára is, mit sem sejtve eltűnteti a kitöltött bor maradékát is. Nem tehet róla, nem találkozott még olyan itallal, ami ilyen szinten itatta volna magát és ami azt illeti, ilyen bombázások mellett jócskán szükségét is érezte az alkohol lazító hatásának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem kell ám őt sem félteni. Borzasztóan félénk természete általában csak az ismerkedési fázisra terjed ki, főleg ha a megismerni szándékozott fél a férfiak táborát erősíti. Előélete ismeretében ez viszont egyáltalán nem róható fel neki, még akkor sem, ha a kommunikációja ilyenkor a béka hátsója alatti szintet sem üti meg.
 - Ilyet feltételezel rólam? - jobb szemöldöke úgy egy centivel feljebb csúszott. A bor érezhetően dolgozott már a szervezetében, nem meglepő hát, hogy a maga köré épített jégvár lassan olvadozni kezdett. Arca még mindig a vörös ezer árnyalatában játszott, de hosszú ujjai már nem reszkettek, ahogy átfonták ürülőfélben lévő poharát, mosolya pedig egyre szélesebbé húzódott.
 - Higgy nekem. Még be sem mutatkozol, de már beléd töm legalább három nagy szelet tökös pitét, megmutatja az egész családi albumot és legalább négyszer megkérdezi, hogy mikor veszel fele... - mire rájött, hogy az alkohol okozta nagy lendületben mibe is kezdett bele, már késő volt. Szépen, szofisztikáltan elharapta az utolsó szót és nagy zavarában a haja mögé bújva dézsmálta meg ismét poharát. Tulajdonképpen nem hazudott, mert kedves édesanyja tényleg ilyen buzgómócsing. Ha lehetett volna, már tíz évesen férjhez adta volna egy szem leányát és valószínűleg ez is az oka annak, hogy Léna nem igazán preferálja a hosszabb időintervallumú látogatásokat, végképp nem férfi társaságában. Ő is el tudja intézni magának ilyen beszólásokkal, hogy kellemetlen szituációkba keveredjen, nem kell hozzá Anyuka segítsége és tökös pitéje sem.
Nándi kérdése némiképp kifogott rajta. Alkohol hatása alatt amúgy is hajlamos az ember lánya filozofálni, hát még ha túllépett a harmadik x-en is és jóformán se kutyája, se macskája, csak az a rengeteg papírhalmaz várja haza a hűvös otthonába. Az, hogy mit is akar az élettől, már réges régen mindegy, csak sodródik az árral, elevickél a háborgó folyó tetején és igyekszik nem gondolni arra, mennyi időt pazarol el az életéből teljesen jelentéktelen dolgokra.
 - Őszintén... nem tudom - pillantott fel poharáról a jégkék szemekbe - De koccinthatnánk Rád is, mert nem is vagy olyan borzasztó, mint ahogy azt a Parancsnokságon gondolják.
No igen. Léna kezébe pohár nem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pontosan ezért nem volt benne biztos, hogy ez a kiruccanás jó véget fog érni... Ha gyenge kis szervezete alkohol hatása alá kerül, nyelve egyre élesebbé, agya pedig egyre tompábbá válik és igen hamar bekövetkezhet a nem kívánatos apokalipszis. Ilyen téren semmiben sem különbözik az olcsó kis fruskáktól, talán ez is az oka annak, hogy társaságban nem igazán hódol borkóstolói hobbijának.
Csak egy sanda pillantást kellett vetnie Nándi arckifejezésére, amit bárgyú kérdése váltott ki. Igen, valószínűséggel ha nem is papírra vetve, de akad a férfi agyában szerény szémélyéről is egy vaskos akta, ahová mindenféle ehhez hasonló dolgot feljegyez magának. Ha így nézzük, Parancsnokunk számára ő egy teljesen nyitott, kiszámítható ponyvaregény, aminek nemhogy a következő fejezetét, de csúfos végét is tudni lehet már a legelején. Ezek után nem is nagyon firtatta tovább a 'mit feltételezel rólam' témát.
Poharának tartalma emelkedő ütemben fogyatkozott, ahogy egyre több könnyelmű gondolatnak adott hangot. Ajkai egy furcsa, talán még kacérnak is nevezhető mosolyra húzódtak, ahogy a haja mögül vizslatta a vele szemben ülő férfit. Hogy lehet valaki még egy ilyen helyzetben is ennyire makulátlan...? Ennyire tökéletes?! Nem mondhatjuk, hogy nem nézte még meg magának kedvenc főnökét, hogy nem ismeri már minden egyes vonását, ha bosszús, ha derűs vagy éppen zavart.. Tud egyáltalán a mindig magabiztos Révay Nándor zavarban lenni? Mintha egy pillanatra... Ugyan. Már biztos fejbevágta az a pohárka meggybor, amit eddig magába döntött, mert ha teljesen ismeretlen lenne számára a Parancsnok, még azt hinné, hogy némi pírt vélt felfedezni annak orcáján.
Nándor színlelt meglepettségén hangosan felkuncogott. Kizárt dolog, hogy nem hallott még semmit az őt övező legendákról és szóbeszédekrők, vagy hogy nem érezte a rettegés szagát, ahogy megjelent egy-egy beosztottja közelében.
 - Hát tudod... félnek tőled. Egoistának és... hát... bunkónak tartanak. Valaki szerint muglikat kínzol a pincédben, hogy kiéld a frusztrációidat, mások szerint valami szekta tagja vagy, ahol mágikus lényeket áldoznak a szépség érdekében, de hallottam már olyat is, hogy sok ügyet te magad rendezel meg, csak hogy sikeresnek tűnj és megtarthasd a pozíciód..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha csak a falusi életből indul ki és abból, hogy az élő térfigyelő rendszer rosszmájú nyelvei szerint ő titokban már háromszorosan elvált és duplán anya, elszégyelli magát. Bizony volt egy olyan időszak, közvetlenül a megrovása után, amikor mindenféle kérdés nélkül hitt a Nándort övező pletykáknak. Egy, de talán két hétig is a munkahelyi klikkek egyik legrosszabbikját erősítette, pontosan azt, amelyikben a Parancsnok szerepelt kedvenc célpontként. Azonban, hogy mi igaz az akkor elhangzottakból és mi nem, a mai napig nem tudja. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a mindenki által rettegett férfi belopja magát a szívébe, talán tényleg igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ott, a lepusztult kis kocsmában ücsörögve, maga sem tudja, milyen okból kifolyólag, de csüngött Nándi minden egyes mosolyán és szaván, mintha csak egy önmagát és a másik nemet frissen felfedezett tinilány lenne.
Kezét szája elé illesztve kuncogott fel ismét. Nos, igen. Ez a teljesítmény mindenképpen lenyűgöző, főleg ha azt nézzük, elvileg tanult, éles eszű aurorokról és hivatalnokokról beszélünk. A monoton munka kétségkívül káros hatással lehet az ép elmére, de ezen képtelenségeket még talán egy elmegyógyintézet lakó is megirigyelnék.
Poharát megemelve kiitta belőle a kitöltött nedű utolsó cseppjét is, sötétjeit közben le nem véve jóképű partneréről. Már nem szegte le a fejét, már nem kapta el a tekintetét, még ha néha nehézkesen is, de állta a férfi minden egyes pillantását. Egészen eddig a pontig.
 - Ezt... örömmel hallom - igazán diplomatikus válasz hagyta el száját, de mi mást várhatnánk tőle? A víz egy pillanat alatt leverte attól a mondattól. Attól a hangsúlytól. Attól a nézéstől. Szíve akaratlanul is belendült, s amellett, hogy minden egyes apró szőrszála égnek meredt, égető forróság járta végig testének apró szegleteit. Révay Nándor kivédhetetlen bugyihúzogató sármja magával ragadta, beszippantotta és ami talán a legmeglepőbb az egészben, ebben a pillanatban ő ezt egyáltalán nem bánta. Általános, magának alkotott szabályait már akkor felrúgta, amikor átlépte a Csárda küszöbét, tudván, hogy a lavina egy piallanat alatt megindulhat... és meg is indult. Hirtelen elkapott, izgalomtól ragyogó barnáit ismét a férfire függesztette - Talán bélyeget gyűjtesz?
Mintha száznyolcvan fokos fordulatot vett volna józan jellemétől, remegő kezét megzabolázva nyúlt a borosüveg után. Nem igazán csinált hiúsági kérdést belőle, ha Nándor megengedte, utántöltötte poharát, s aztán a sajátját is. Nem igazán volt még része ilyen nyílt flörtölésben, de az az elképesztő energia, ami kettejük körül keringett, önbizalmat töltött belé.
 - Szerintem szabadidődben beszélő kecskéket mészárolsz a fészeredben található kőoltáron. Persze még nem szereztem meg a vád emeléséhez kellő bizonyítékokat, de ígérem, amint átütő sikereket aratok, megírom a részletes, mindenre kiterjedő jelentést és átadom ellenőrzésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bormámoros barnáit le sem tudta venni Nándor vonzó mosolyáról. Mintha megállt volna az élet körülöttük, az állott levegő pedig egyre forróbbá vált volna. Persze az is lehet, hogy csak szende aurorunk szervezete nem volt felkészülve a meggybor alattomos hatásaira, a mértékletesség azonban ennyi pohár után egyáltalán nem jellemzi, így újabb kortyért folyamodott. Ízlelőbimbóit kellemesen simogatta a gyümölcsös nedű, arca teljesen kipirult tőle, vöröslő ajkai pedig levakarhatatlan vigyorra húzódtak. Gondolatainak már semmi sem szabhatott akadályt, s meglehet, Nándi néhány szava már nem igazán jutott el a tudatáig. Csak bámulta a férfit, szemérmetlenül, állatias ösztönei pedig szépen lassan ködbe borították amúgy racionális elméjét. Csak bámulta az ajkait, ahogy formálta a számára érthetetlen szavakat, bámulta őket, ahogy rátapadtak a finom üvegpohárra és csak egyetlen dologra tudott gondolni abban a pillanatban.
Ő akar a bor lenni.
A felszólításra jó alkalmazotthoz híven nagyot kortyolt a frissen kitöltött italból, de nem merte beismerni, számára pontosan ugyanolyan volt, mint az előző. Érzékei teljesen másra hegyeződtek ki, de ezt már nyilván a Parancsnok is tudta. Ő, mint zöldfülű fruska, tényleg nyitott könyv egy ilyen férfi számára, így nem volt mit takargatnia, bátran tartotta kontaktust a jégkék tekintettel.
Nándor következő szavai már nagyon is célt értek, de azok valódi súlya csak két másodperccel később jutott el a tudatáig.
 - A magamfajta aurorok elég elfoglaltak - észre sem vette, akaratlanul is végigfuttatta nyelvét kicserepesedett alsó ajkán -, főleg ilyen késői órán. De ha azt kívánod, természetesen szabad kapacitásom függvényében meghallgatom a vallomásod egy erre alkalmasabb helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Leszegett fejjel, a papírhalmazát indokolatlanul szorítva magához, hatalmas léptekkel szlalomozott el a folyosón lézengő aurorok és hivatalnokok között. Igyekezett a lehető legkisebb feltűnést kelteni az incidens óta. Ha tehette, minden idejét terepen, vagy ha nagyon muszáj volt házon belül időznie, a sötét kis irodájában bezárkózva töltötte. Hetek teltek el a Parancsnok kínos látogatása óta, de a szégyen és a rettegés egyvelege, ami már az ébredését követő első másodpercben elárasztotta, egy hajszálnyit sem engedett. Mitől is lett volna jobb? A bujdosástól? Nándor tökéletes kizárásától? Bizony... Azóta semmifelé hajlandóságot nem mutatott arra, hogy esetlegesen saját maga lássa el napi, a férfihez fűződő teendőit. Bár a próbaideje és büntetése rég lejárt, minden délután megtartották a rendszeressé vált kis meetingjeiket a Parancsnok irodájában, ahol átnyálaztak az aznapi jelentéseket és nyomozati iratokat - mintha az olyan rettentően fontos volna. Most azonban igyekezett kibújni a munka ezen része alól, helyes kis gyakornokokkal küldözvén az aktákat, s ha véletlen kiszagolta Nándor jelenlétét az irodája környékén, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ilyenkor rendszerint tett egy sétát a Minisztérium környékén vagy elbújt a partvisok és felmosók közt a megtértágítózott szekrényben. Úristen. Mintha ötéves lenne és az apja elől rejtőzködne...
Az Isten szerelmére, Almásy Léna, harminc éves felnőtt nő vagy!
Szinte fellélegzett, amikor becsapta maga mögött a sötét kis lyuk ajtaját. Ledobta az asztalra a papírköteget, majd pálcát rántott és egy intéssel magára zárta az ajtót. Mintha ott sem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mielőtt visszatért volna saját irodájába, beküldte Nándorhoz az aznapi papíradagot egy csinos szőkével, aki nemrég érkezett a Parancsnokságra gyakorlatra. Még magának is félt bevallani, a féltékenység csak úgy mardosta, ahogy a kis csitri a tíz centis magassarkújában ellibegett a parancsnoki iroda felé, de tekintve, hogy a férfi sem kereste fel eddig, hogy nemtetszését kinyilvánítsa, így látta a legjobbnak.
Magára zárta az ajtót és lehuppant az íróasztal mögött elhelyezkedő székre. Kezébe automatikusan pennát vett, de hogy érdemben csináljon is valamit, na ahhoz semmi energiája nem maradt. Igen, a főnök elől bujkálni hasonlóan fárasztó elfoglaltság, mint a hányás. Az az állandó adrenalinlöket, akárhányszor valaki elhalad az ajtaja előtt... idegölő. Meg persze a tudat is, hogy előbb vagy utóbb, de át kell esniük az incidenst követő első, igazán kínos találkozón. S hogy felkészült-e már a Hiba volt az egész, felejtsük el! kezdetű párbeszédre? Nem igazán. Ezer meg egyszer lejátszódott már fejében az egész szituáció különböző végkimenetelekkel, mégis a legvalószínűbbnek azt tűnt, hogy Nándor soha többet nem akar majd vele nem hogy intim közelségben, de még csak egy légtérben sem tartózkodni. Ő pedig ezt tökéletesen meg is értené.
Meredten bámult az előtte heverő iratokra, de nem igazán jutott velük dűlőre. Egy előző napi erőszakos bűncselekmény helyszíni jegyzőkönyvei voltak azok, melyekből egy értelmes jelentést kellett volna összekaparnia, de hiába olvasta el újra és újra a papíron heverő szavakat, azok értelme egyszerűen nem jutott el ködös agyáig. Ellenben egyáltalán nem tudta elkerülni figyelmét a közeledő határozott léptek zaja, mely egy csapásra megszűnt az ajtaja elé érve. A következő pillanatban a kilincs előzetes kopogás nélkül indult meg lefelé, az ő szíve pedig ki akart ugrani a helyéről. Érezte, érezte odabenn a zsigereiben, hogy Nándor az. Nem kellett különösebb számításokat sem végeznie, mindenki tudta a Parancsnokságon, hogy ebben az időben mindig a főnök irodájában tartózkodik, mondhatni bérelt időpontja van, így ha valakinek elintéznivalója akadt vele, azt korábban megoldották.
Lélegzetét visszatartva függesztette sötét tekintetét a kilincsre. Egy pillanatig sem hitte, hogy a férfi feladja majd, s nem is csalódott megérzésében. A második sikertelen próbálkozás után kulcs csikordult a zárban, s ahogy Nándor kitárta az ajtót maga előtt, súlyos döbbenet ült ki az arcára. Hogy a fenébe...?
 - Öhmm... igen... - hirtelen köpni-nyelni nem tudott, a penna kicsúszott izzadt tenyeréből és hangosan koppant a mahagóni asztalon - Én...
Kétségbeesett pillantásokkal kísérte a férfi ajtózáró műveletét, szinte azonnal fel is pattant helyéről. Halvány milkalilája sem volt, mire számítson, ahogyan arról sem, hogy fog kievickélni ebből a szorult helyzetből.
 - Ezek... - hangja egy ijedt kisegér sipítozására emlékeztetett - Ezek a jelentéseim... amiket elküldtem. Én... azt hittem, hogy talán nem ak... mármint, hogy így lesz a legjobb.