Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Láttam már egy párszor sebesülten, ágyhoz kötve, ez valahogy mégis más volt. Nem borították hatalmas sebek a fejét, karját, akármilyét, mégis sokkal, de sokkal rosszabbul nézett ki, mint máskor.
Megijesztett.
Lehuppantam az ágy melletti székre, közben le sem vettem a szemem az arcáról. Leperegtek előttem azok a szép, illetve kínos pillanatok, amit együtt éltünk meg... A gombóc egyre nagyobb lett a torkomban.
 - Nem fogsz meghalni.
Minden egyes szót hangsúlyosan, megnyomva ejtettem ki, kicsit már úgy tűnhetett, hogy ezzel magamat akarom meggyőzni. Hinni akartam, hogy megint olyan lesz minden, mint régen, sőt még talán jobb is. Az ember ilyenkor másba nem tud kapaszkodni, csak a szép pillanatokba és csak remélhet, remélhet folyamatosan.
 - Erős vagy és meg fogjuk oldani. Együtt.
Csalás vagy nem csalás, nem számított ott akkor semmi sem. Bátortalanul nyúltam a kikötözött karja után, hogy megfoghassam a kezét és végigsimíthassak rajta, már ha hagyja egyáltalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Csak néztem Őt, csak néztem és mindent elfelejtettem egy kis időre, ami a közelmúltban történt. Az arcomról az aggodalom és a szeretet hullámzó vegyesét lehetett leolvasni. Csak nem akartam elveszíteni, ennyi az egész.
 - Mert itt a helyem, azért.
Igen, elmenekültem megint a problémák elől, mondhatni gyáva nyúllá lettem, de mentségemre szóljon, hogy ezt a helyzetet más nők is valahogy így reagálnák le. Vagy mondjuk rosszabbul… de én nem az a típus vagyok.
Ajkaimat egy apró sóhaj hagyta el. Szívesen végigsimítottam volna az arcán nem-lesz-semmi-baj mondókát skandálva, de inkább csak gyengéden megszorítottam a kezét.
 - Minek nézel te engem?
Egy pillanat alatt megváltozott az arckifejezésem, a tekintetemből ijedtség sugárzott. Át sem gondoltam az egész történetet így egyben, de igaza volt… nyilvánvalóan én lehetek az elsőszámú gyanúsított az ügyben. Nyomozó fejjel már tudtam, hogy szinte semmim sincs, amivel rácáfolhatnék a feltételezésre.
 - Sosem bántanálak, remélem tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem igazán tudtam, mit mondhatnék neki. Annyi minden megbeszélnivalónk lett volna - legalábbis szerintem -, de ezeknek akkor és ott nem volt helyük. Ott nem a sérelmeket kellett volna megbeszélni, valahogy mégis afelé sodródtunk és én ezt nem akartam. Nem akartam, hogy esetleg az utolsó beszélgetésünk, az utolsó perceink így teljenek.
De hiába. Ezt elrontottam.
 - Ezt ne. Most ne. Kérlek...
Képes vagyok ilyen totális hangulat- és nézőpontváltásra. Eddig tökéletesen megbántva éreztem magam és nem is akartam tudni róla, most meg olyan vagyok, mint egy meghunyászkodó, szemeivel könyörgő kiskutya. Más ne akarjon kiigazodni rajtam, amikor én magam sem tudok.
Pislogtam, bámultam Dwayne beesett, gyötrött arcát és nem akartam tudomást venni a kéréséről, vagy inkább utasításáról.
 - Nem... - hangom megremegett - Nem megyek el. Én itt akarok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Összepréseltem az ajkaimat, próbáltam visszaszorítani az elkeseredettségem és a feltörni vágyó sírást. Nem is tudom, mit vártam a múltkori után... Az kezeimet az ölembe ejtettem és rájuk bámultam. Így könnyebb volt.
 - Én csak...
Minden egyes kijelentése ostorcsapás volt a számomra. Mintha arcon csapott volna újra és újra, és újra.
Az események egy pillanat alatt felgyorsultak. Azonnal felpattantam, ahogy köhögni kezdett és leverte az ágytálat. Felugrottam, hogy segíthessek, ügyetlen mozdulatokkal kaptam a mindenféle váladékkal szennyezett tál után.
Azután már nem szóltam egy szót sem. Először csak egy könnycsepp csusszant ki a szorításmból, aztán egy újabb, a végén pedig csak úgy záporoztak. A torkom teljesen elszorult, küszködtem a sírással, ahogy leraktam a tálat mellé az ágyra.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felkaptam a táskám, amit előtte a szék lábához helyeztem és kiviharoztam a szobából a sérelemmel vegyült szerelmemmel együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Jó érzés volt magyar beszédet hallani az indonéz karattyolás helyett a hűvös, reggeli ködben. Szabályosan rosszul éreztem már magam odakint, amikor reggel egy tök idegen társaság mellett kellett nekiállnom a napi teendőknek. Nem tudtam kihez szólni, nem tudtam egyből megértetni magam, ha problémám volt... most pedig talán visszatér minden a normális kerékvágásba.
Vagyis nem éppen. A megszokott emeletre trappoltam fel, de nem a megszokott irányba kanyarodtam el. Nagy levegőt vettém, amikor besétáltam arra a munkaterületre, ahová mindig is vágytam. Nem, nem a kivert fogak vagy az elhagyott végtagok vonzottak - sokkal inkább a kihívás. Pár hónappal ezelőtt azonban nem gondoltam volna, hogy azon a szent helyen sokkal nagyobb kihívás fog rám várni, mint a munka.
Nem elég, hogy egy osztagba kerültünk, de még egy boxba is, ha úgy tetszik. Nem akartam elhinni, hogy csak Dwayne mellett van szabad hely, de nem álltam le hisztizni ezen. Majd pár nap múlva talán... addig meg valahogy csak kihúzzuk.
 - Jó reggelt.
Csak futólag pillantottam fel rá, túlságosan is lefoglalt a berendezkedés. Az immáron az én tulajdonomban lévő asztalról átpakoltam mindennemű cuccát az övére még az érkezése előtt. Akkor akadt meg a szemem a kitűzgélt fényképeken és papírfecniken. Fájón hasított belém a hiánya, miközben a Mina által rólunk készült képeket nézegettem.
 - Igazán jó helyet találtál azoknak.
A kezemben lévő tollal az íróasztala feletti területre böktem.
Nem, nem tudtam szó nélkül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megvontam a vállam. Nem túrtam én szét semmit sem, csak átpakoltam azt a sok értelmetlen vackot, ami az amúgy írásra és egyéb ilyen fontos dolgokra szolgáló asztalról. Nem én tehettem róla, hogy Dwayne raktárnak meg játszószobának nézi a munkahelyét.
Kiraktam néhány olyan dolgot, ami a férfinek ismerős lehet, mert pár nappal korábban ő dobozolta be őket az előző közös irodájukban. Ilyen például egy nagy jegyzettömb, amire indokolatlan bárányokat és egyéb beazonosíthatatlan élőlényeket firkáltam, az I love Baja feliratú bögrém vagy az a Markovitstól kapott Nők egy elférfiasodó világban - azt hiszem, ez a címe - egy példánya. Csupa személyes holmi, kísértő múltként. Ilyenek a fényképek is.
 - Nem. Csak azt hittem, módszeresen kidobáltál mindent, ami rám emlékeztet.
Nem is hittem túl nagy baromságot, ha nem ragaszkodnék ennyire az emlékeimhez és az érzéseimhez, már én is megtettem volna ugyanezt. Ehelyett mit csináltam? Összeszedtem minden ilyen dolgot és beraktam a dolgozószobám asztalának legföldő fiókjába a mappákra, hogy aztán amikor kell valami, mindig elém kerüljenek. Szegény mazochista én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem, nem arról van itt szó, hogy az illem megköveteli a közös emlékek felégetését. Egyszerűen csak arról, hogy amíg a szakítás friss és fájó, nem jó ötlet az ilyen dolgok mellett létezni. Valahol mélyen még reménykedtem benne, hogy Dwayne azért nem pakolta el a képeket, mert még él benne valami. Valami ösztönös kapaszkodás, ugyanaz, mint bennem.
Mert bármennyire is akartam, bármennyire is próbáltam, hogy túltegyem magam rajta, egyszerűen nem ment. Hiába a sok önhergelés ellene, a sok csípős megjegyzés, hiába szólt be ő is folyamatosan... Amikor nem vele vagyok, meggyőzöm magam arról, hogy nem is akarok valójában vele lenni, mert nem akarom megint az eljátszani az egészet elölről. Aztán mégis rájövök, hogy ez így nem megy. Amikor meg mellette vagyok, hiába van tőlem egy karnyújtásnyira, jobban hiányzik, mint valaha.
Merengésemet valami teljesen nem odaillő mondattal szakította félbe. Szemeim és majdnem a szám is elkerekedett. Tökre nem ezt vártam.
 - Hogy mi?
Pislogtam párat, tekintetem a férfi arca és a zacskó asztalra borított tartalma között ingázott.
 - Te magadnál vagy? Milyen pisinapról beszélsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kissé megütközve bámultam rá, aztán megvontam a vállam. Ha drogteszt, hát drogteszt, rajtam nem sűrűn tudnak ilyesmivel kifogni. Soha nem voltam az az élvezetis ember és valószínűleg a Kommandóban sem fogok azzá válni. Láttam már egy-két dolgot, nem lehet sokkal húzósabb ez sem. Legalábbis mertem remélni.
Kivettem az utolsó darab papírlapot is a dobozból és helyet foglaltam a székemen. Oké, ugyanolyan szürke volt az egész, mint odaát, de ez legalább már nem Nyomozóiroda néven futott. Egyetlen dolog volt furcsa az egészben: nem jött már rögtön munkaidő kezdete után a kis idegesítő mitugrász, hogy kiosszon egy rakás teljesen értelmetlen feladatot. A forgó széknek köszönhetően pedig bármikor, különösebb megerőltetés nélkül is háton döfhettem a tekintetemmel Dwayne-t. Remek.
 - Hát... nem is tudom. Szóval asszem hogy miattad. De a kérelmet már nem most adtam be. Régen volt már.
Mindezt úgy közöltem vele, mintha teljesen mindegy volna már. Félig fordultam csak felé, közben újabb birkákat rajzolgattam a jegyzettömbömbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Összecsaptam a tenyereim és egymáshoz dörzsöltem őket. A kandalló és a legalább három rétegnyi ruha ellenére is fáztam a nagy semmittevésben. A Minisztérium sötét és nyomasztóan üres késő éjjel, ez teljesen új volt nekem. A faliórán a másodpercmutató kínzó lassúsággal járt körbe-körbe, monoton kattogott és hatalmas kedvem lett volna elhallgattatni. Csak úgy simán leátkozni a falról.
Felpillantottam a kandallóban táncoló lángnyalábokról a kanapén elterülő férfire. Dwayne Warren, az én mindennapi nagy harcom...
Pár perccel korábban még a hatalmas épület folyosóit róttam csak úgy, teljesen céltalanul. Átfagytam, ahogy azt illik és némi melegség illetve társaság reményében tértem vissza a pihenőbe. Mondjuk arra pont nem számítottam, hogy egyedül ő lesz odabent, hiszen elvileg öten vagyunk ügyeletben, a többiek pedig csak úgy eltszublimáltak valahová.
 - Különben ez az ügyelet tökre idegtépő. Én nem tudom, hogy lehet ezt szeretni.
Biztos, ami biztos, én ehhez egyáltalán nem voltam hozzászokva. A Nyomozóirodán nem volt ügyelet, soha nem kellett éjszakáznom és a tudat maga, hogy ilyenkor az ágyamban kellene békésen szunyálni otthon, igazán lelombozó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az okosok azt mondták, az idő begyógyítja a sebeket. Másodszor jöttem rá eddig a nyamvadt kis életem során, hogy ez egy hatalmas nagy baromság. Az idő csak enyhíti a hiányt és az elkeseredettséget, de soha-soha nem tűnteti azt el végleg. Ez minden egyes nap eszembe jut, amikor belebámulok Dwayne arcába a reggeli kávém mellett.
Most sem történt másként. Még mindig tökéletesen kényelmetlenül éreztem magam a jelenlétében, hiába edzettem magam minden nap az irodában. Bármennyire is akartam, nem tudtam teljesen figyelmen kívül hagyni, főleg hogy előszeretettel kotnyeleskedett bele mindenbe, amit rám bíztak. Meg a képek a falon... akaratlanul is folyamatosan a pár hónappal ezelőtti, vigyorgós-tökfejes képekre tévedt a tekintetem. Bizony, ez a több mint egy év elég sok maradandó élményt hozott.
 - Sanszos, hogy úgy kellene kivésnetek reggel a kanapéból, mert belefagynék. Szóval köszi, kihagyom.
Odaszenvedtem a kandalló elé egy széket és elhelyezkedtem rajta, hátha kiküszöbölhetem nagyjából ezt a farkasordító hideget. Én csak haza akartam menni. Eléggé megviselt a dolog, ha azt nézzük. Még ha tényleg tudtam volna valamit is csinálni... de nem.
 - Amúgy... egy csomó cuccomat kihagytad a dobozból. Volt ott valahol egy karkötőm. Meg egy csomó téli cucc. Remélem, nem dobáltad ki őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Összekulcsoltam magam előtt a karjaimat, védekezve ezzel a mindent átjáró hideg ellen. Nem hiába, megérkezett a november, s vele együtt a fogvacogtató időjárás is. Egyedül annyi változott, hogy nincs kihez odabújni a fázós estéken, munka után, mint tavaly. Nincs mit szépíteni rajta, rettenetesen hiányzott, de ez igyekeztem nem kimutatni.
 - Akkor összeszedném majd őket valamikor. Ha nincs ellenedre persze.
Azt már nem tettem hozzá, hogy az a majd valamikor nyilván egy olyan időpontban lenne, amikor ő nincs a közelben. Jobb úgy talán mindenkinek, de legfőképpen nekem.
Ledombtam a csizmáimat a földről és felhúztam a sarkam a székre. Teljesen összekuporodtam. Már odakint, sétálás közben elszürcsölgettem egy-egy csésze forró kávét, hogy túlélhessem az éjszakát, de ismét kedvem támadt legurítani egyet.
Kissé értetlenül pillantottam fel a dohányzóasztalról Dwayna arcára. Tekintetem szinte belefúródott az övébe.
 - Öhm... teljesen jó itt nekem...
Ennél bénábban nem is hazudhattam volna. A szék tényleg kegyetlen kényelmetlen volt, de legalább a kandalló mellé telepíthettem, hogy a meleg némiképp átjárhasson. Be nem vallottam volna magamnak, neki meg végképp nem, hogy legszívesebben bebújtam volna mellé a takaró alá...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Meg-megremegve kulcsoltam át a karjaimmal a térdem, mert bár hiába volt rajtam kabát meg fene tudja hány pulcsi, a hideg minden egyes porcikámat átjárta. Belegondolni sem mertem, mi lesz akkor, ha majd beköszönt a valódi tél. Talán majd jégcsapokat növesztek idebent, a zord Parancsnokság pihenőjében.
Felvontam a szemöldököm a kedves gesztusra, amely tekintettel a kapcsolatunkra, igen nagylelkűre sikeredett. Nem gondoltam volna, hogy valaha idáig fajul a kapcsolatunk, de az elmúlt napokban a dorgálásokon és a munkával kapcsolatos kisebb vitákon kívül nem sok jót kaptam tőle. Tudhattam volna előre, hogy nem lesz könnyű Dwayne-nel együtt dolgozni azok után, ami történt, mégis reménykedtem, hogy az idő múlásával majd megszokom ezt az új helyzetet és beletörődök.
Hát nem jött össze...
 - Köszönöm - ajkaim sarkában megjelent egy furcsa félmosoly, ahogy előrehajoltam és elvettem tőle a takarót. Hogy várhatom el másoktól, hogy megértsenek, ha én nem értem meg azt, hogy mit miért teszek? Lassan feltápászkodtam a székből, majd egy nagy nyújtózkodás kíséretében átbotorkáltam a kanapéhoz és lehuppantam Dwayne mellé, persze a kellő fél méteres távolságot megtartva. A takarót szépen elrendeztem magunkon egy kissé kínos procedúra során, a leheletét éreztem az arcomon, ahogy átnyúltam az öle felett.
Libabőr futott végig a hátamon és éreztem, ahogy az arcomba vér szökik.
 - Nem gyűlöllek. Nem is akarlak különben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Vállamra húztam a takarót, még a karjaimat is eltüntettem szem elől. A hajam szépen lassan az arcomba hullott, jobbat nem is tehetett volna. Úgy néztem ki, mint kényszerzubbonyos Chewbacca, és igazából úgy is éreztem magam. A pozíció, ami nemrég még természetes volt, mostanra már átcsapott kínosba. Két összezavarodott ember kínja.
 - Ühhhüm.
Igazán értelmesen sikerült megnyilvánulnom, megakadtam valahol a felzaklatna és a hullazsák szavak környékén. Akaratlanul is a rezervátumos eset kúszott a gondolataim közé, ahol csak neki köszönhetően nem lettem sárkánynasi. Ha ő nem lett volna ott, nekem annyi.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megbízom benne. Megbíztam, egészen egy hetekkel ezelőtti pillanatig és a bizalom törékeny dolog... nem is értem, nem tudom, hogy meglehetne-e ez még egyszer köztünk ebben az életben.
 - Te sem bízol bennem. Különben nem húzódtál volna el. Meg nem hitted volna azt, hogy én mérgeztelek meg. Ez nem megy csak úgy, Dwayne, beláthatod.
Halkan mormogtam a szavakat a takaró szélébe. Megint ingoványos talajra tévedtünk.
 - Azt hiszed, meg akarom bosszulni ezt az egészet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ősparaszt férfi logika szerint a megcsalás nem bűn, tényleg nem az. Ilyenkor csak engednek a női nem szemtelen csábításának és ők természetesen csak áldozatok. Ők nem tehetnek róla. Bezzeg ha fordítva történik... na olyankor van vége a világnak és a nő mindenféle riherongynak el van hordva. Egyenrangúság, heh.
 - Attól jobban éreznéd magad?
A visszafojtott mosoly megint ott bújkált az arcomon, mert én már láttam magam előtt a jelenetet, ahogyan csúnyán megtorlom eme férfiatlan tettet. Természetesen megfordult már párszor a fejemben, hogy visszaadom neki, amit kaptam, mert hogy kölcsön kenyér visszajár, aztán mindig arra jutottam, hogy nem süllyedhetek le erre a szintre. Én egyszerűen nem lennék képes rá, hogy csak ezért, csak a bosszúért megtegyem egy vadidegennel, amit ő Zójával. Hiába engedtem őt közel magamhoz, a távolságtartásom a férfi nevezetű fajjal szemben ugyanúgy fennáll, mint előtte.
Igazából meg sem vártam a választ, kapóra jött, hogy korábban eldugtam a kezeim a takaró alá. Jobb kezemmel kihúztam a karfa és közém bepréselt díszpárnát, egy pillanat alatt előtűnt a takaró rejtekéből és azzal a lendülettel Dwayne arca felé lódítottam. Pontosan úgy, mintha egy ötéves torolná meg, hogy elvették a dömperét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mélységes sajnálattal vettem tudomásul, hogy a meglepetés támadásom nem igazán jött össze. Nem a legegyszerűbb feladat egy a reflexeiről híres begyűjtőt orvul megtámadni, szóval visszahúztam a párnát a hasamhoz. Felhúzott szemöldökkel pislogtam a férfire.
 - Nem?!
Rákészültem az újabb támadásra. Maradjunk annyiban, hogy ha már valamit csinálunk, hát csináljuk normálisan. Amúgy is kijárt már Dwayne-nek, hogy valaki helyrerakja kicsit, mondjuk nem így, de ez is megteszi egynek. Ez valahogy a lesarkított, kipárnázott verzió. Ha valaki arra számított, hogy majd kettéátkozom, azt le kell lombozzam. Nem tettem meg, mert már rég megbocsátottam neki a dolgot.
Most már két kézzel fogtam rá a párnára és egy macska ügyességével térdeltem fel, hogy egy-két fejjel magasabban legyek nála.
 - Szemét! - paff - Egy - paff - szemét - paff - paraszt - paff - vagy!
Paff.
Összesen ötször sújtottam le egymás után azzal a szerencsétlen párnával, ami egyébként nem érdemelte meg, hogy vele püfföljék szét Dwayne Warren karját, fejét, akármijét. Nem igazán érdekelt, hogy mijét sikerült eltalálnom, vagy mijét nem, egyszerűen csak ki akartam adni magamból az elfojtott dühöt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ütések közben módszeresen visszafojtottam a levegőt, aztán pedig úgy ziháltam, mint aki épp most futotta le a maratont. A mellkasom gyors ütemben emelkedett és süllyedt miközben igyekeztem összevakarni magam. Visszaráncigáltam a kabátom a helyére, visszahúztam rajta a cipzárt, mindeközben a párna az ölemben maradt, hátha a szükség úgy hozza.
 - Szörnyű vagy  - hátrasimítottam az arcomba hullott sörényem -, egy... egy vadparaszt!
Nyugodtan, artikuláltan közöltem vele a csodálatosnál csodálatosabb jelzőket. Már korábban a fejéhez vágtam volna mindet, ha lett volna rá megfelelő alkalmam.
 - Borzalmas és utálatos. Meg szemtelen és idióta, és... és...
Hát nem igazán azt sikerült kihoznom a helyzetből, amit korábban elképzeltem. Bármennyire is koncentráltam, bármilyen sebességgel kutakodtam újabb és újabb sértések után, egyszerűen nem jutott semmi eszembe.
Ez vagy te, Almásy Léna, még az exedet sem tudod normálisan kiosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Testtel visszafordultam a kandalló felé és nekidőltem a kanapé háttámlájának. Már nem fáztam annyira, mint percekkel korábban, talán ezt a kis testmozgást rendszeresíteni kellene. Mindenkinek jó lenne - még Dwayne hasznára is válna.
A párnát begyömöszöltem a hátam mögé, a férfi talán megúszta a további ütlegelést. Azért felkészültem rá, hogy ha még egyszer beszól, kézéllel nyomom orrba, csak hogy érezze a törődést meg a szavainak a súlyát. Alapjáraton békés természetű ember vagyok, de szerintem Dwayne nem akarja tudni, milyen az, ha teljesen kiakaszt.
 - Mi?
Egy értetlen pillantást lövelltem felé, kissé kétségbe estem. Ennyire egyértelműen az arcomra lenne írva minden?
 - Én nem is...! Na hagyjál békén.
A kezem már viszketett, de inkább felhúztam a lábaimat és átkulcsoltam körülöttük a karjaimat.
Teljesen mindegy volt már, elárultam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csendben kullogtam mellette, kezeimet a kabátom zsebébe mélyesztettem. Nem tudtam, mit mondhatnék neki. Az utóbbi hónapok ebben a kínos bizonytalanságban teltek és a közös munka miatt nem igen tudok szabadulni ettől. Nyilván mindenki ismeri azt az érzést, amikor szigorú diéta van és folyamatosan ott a kísértés, a torta, a csoki, a cukor és nem tudjuk figyelmen kívül hagyni... rohadt egy helyzet.
Én is szemügyre vettem az elsuhanó villamost, bár nem igen kötött le a látvány. Tekintetem először Dwayne-re, majd ismét a lábam elé vándorolt.
 - Ma sem mehettem veletek...
Egy ártatlan megjegyzés, egy egyszrű összegzés, amivel mostanság a napjaimat zárom. Én naiv kislány azt gondoltam, hogy majd a lehetőség az ölembe pottyan és én végre élhetek vele. Az egyetlen probléma az, hogy a lehetőség tényleg megvan, csak épp valakik nem akarják, hogy teljesen magamévá tehessem azt és megmutathassam, amit a közelmúltban tanultam.
 - Én nem akarok nyavalyogni meg semmi, de kezd kicsit kínos lenni, hogy minden egyes alkalommal szinte bezártok az irodába egyedül, mintha ön- és közveszélyes lennék.
Belefúrtam az arcom a sálamba, lehet, hogy csak novembert írunk, de a téli hideg már rég megérkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hát persze. Minden egyes nap megkapom, hogy ez az egész nem játék, itt életek forognak kockán, és a többi, meg a többi. Körülbelül úgy kezelnek a felettesek és az állítólagos társak is, mintha értelmi fogyatékos lennék, csak azért, mert nőből vagyok. Pedig én is pontosan tudom, hogy mi vár rám, ránk odakint és hogy nem hibázhatok.
 - Tudom, hogy nem az. De ne aggódj, nem nyiratnám ki magam az első adandó alkalommal. Ennyire már ismerhetnél.
Hiszti vagy nem hiszti, összekulcsoltam a mellkasom előtt a karjaimat. Igazán nem akartam megint elkezdeni az engem nem ért meg senki című nótát, mégis igazán felnyomta az agyvizem a téma. Egyetlen dolog tart vissza attól, hogy ne rendezzek jelenetet odabent és az az, hogy nem akarom eljátszan ia lehetőségem. Nem tarthatnak mindig aranykalitkába, egyszer fel kell dobjanak, hogy megnézzék, tudok-e repülni.
 - És mi lenne, ha nem a te osztagodba kerültem volna? Akkor nem kellene felelned értem. Lehet, hogy már rég kint futkároznék a nagyvilágban az irodában kuksolás helyett...
Kicsit meghúztam a szám szélét és komoran a férfire pillantottam. Volt egy olyan érzésem, hogy ő áll a dolgok hátterében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a bizonyos eset óta többször is volt sárkányokkal kapcsolatos rémálmom és mindegyikből csurom vizesen riadtam fel. Dwayne egyik álomképben sem ért oda időben... Tudtam, hogy igaza van, mert ő az, aki a kezdetektől fogva vigyáz rám és mindig mellettem van, akárhová is sodor a munka. Talán ezért is volt akkora hiányérzetem Indonéziában is. Hiányzott, hogy ott legyen velem és együtt nézzünk szembe mindennel.
Most is velem van, de már nem úgy, nem abban a minőségben, mint régen. Ismét belémhasított az a szörnyű, kínzó igazság. Szorosabbra fontam a karjaimat magam körül.
 - Szerinted én nem vettem még észre? Mindenki más csak a melltartóm méretével és az éppen aktuális ruházatommal van elfoglalva.
Igencsak meglepett Dwayne hirtelen és heves reakciója. Nem terveztem felhúzni agyilag, mégis meglepően könnyen sikerült. Szavai jelentése először el sem jutottak az agyamig, csak bámultam rá a hidegtől résnyira húzódott szemeimmel a sálam és a sapkám biztonságos rejtekéből.
 - Különben meg most mit ordítozol itt velem? Most komolyan ezért hívtál ide?! Hogy megint kioktass?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egészen halkan mondta ki a szavakat, mégis kiváltak a budapesti este rideg zajából. A pulzusom már amúgy is magasabb volt a nyugalminál, de amikor kimondta azt az egy mondatot, amit titkon mindig is vártam, a vér egy ménes robajával dübörgött végig az egész testemen.
Nem tudtam mit mondani neki erre hirtelen. Sokszor játszottam már el a gondolattal, hogy kiböki, mégis velem szeretné folytatni, de arra, hogy én mit fogok mondani, ha ez tényleg megtörténne, nem készültem tervvel. Eleve veszett ügynek gondoltam már ennyi idő és veszekedés után.
Ujjaim felforrósodtak egy pillanat alatt a kabátom zsebében, ugyanúgy, mint ahogyan az arcom is. Éreztem, ahogy a zavar vörössége birtokába veszi az egész fejem, szinte melegem lett a csípős hidegben.
 - Hát...
Belemotyogtam a sálamba, szinte teljesen biztos voltam benne, hogy nem is értette ezt az aprócska szócskát. Tényleg soha nem voltunk a szavak emberei, mi mindig mással, egy szende félmosollyal vagy egy erélyes ajtócsapással adtuk a másik tudatára, hogy valami nem stimmel. Mindig is bénáztunk, ha valamit ki kell mondani és ha úgy nézzük, ez az egész, ott a rakparton, tulajdonképpen rendben volt így.
Egyetlen lépéssel leküzdöttem a köztünk lévő távolságot és szorosan magamhoz húztam. Átöleltem, mintha mi sem történt volna és az arcomat a nyakába túrtam. Pontosan úgy, mint azelőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Teljes nyugalom árasztott el a karjai között, mint amikor valaki egy hosszú betegség után végre a gyógyulás útjára ér. Tulajdonképpen ezt az egész megcsalásos ügyet rég megbocsátottam neki, engem nem az bántott már, hanem hogy szeret, de mégsem hajlandó megválni Zójától. Ő mondta, elhittem neki és úgy gondoltam, jobb ez így mindenkinek. Aztán a napok múlásával rá kellett jönnöm, hogy ez így csak sokkal rosszabb. Nem akartam még egy átkéretési procedúrát a saját nyakamba varrni, így szenvedtem minden egyes nap attól, hogy mellettem van, de mégsem velem.
Pár pillanatig még élveztem az ölelése melegét, azt a tipikus Dwayne-illatot, amit ezer közül is felismernék, aztán kelletlen visszarángattam magam a Föld nevű bolygóra, a hideg városi estébe.
 - Hát akkor... akkor menjünk haza.
Még egy gyors puszit nyomtam az arcára, aztán megindultunk a rakparton Dwayne lakása felé. A hideg szél csak úgy karmolta az arcomat, de már nem érdekelt. Végre nem egyedül töltöm az estét otthon, az üresen kongó házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ezer meg egy év - ennyi idő telt el azóta, hogy utoljára járt a bogolyfalvi Hivatal poros kis épületében. Igazából csak a Minisztériumhoz képest elhanyagolható épület ez, túlságosan is elszokott már a vidéki kirendeltségektől, pedig hány napot, sőt évet húzott le az egyik sütét kis zugban odabent. Még azelőtt, hogy ez az egész mizéria megtörtént volna. Akkor még szürke kisegér volt, aki előbb olvadt bele a falba, minthogy akármelyik férfi is észrevegye, de a sorsát sajnos nem kerülhette el...
Két beesett, remegő kezében egy-egy kávés poharat szorongatott, abból a műanyagtetős fajtából, amit a közeli kávézóban osztogatnak a rászoruló, fekete táskás szemű hivatalnokoknak életerő szöveggel. Táskájában egy mappányi irat pihent, természetesen csak ürügyként. Kellett valami, hogy oka legyen beszabadulni Konstantinhoz. Egyáltalán nem bírta már az otthoni légkört, azt a fájó magányt, ami minden egyes pillanatban újra és újra rátört, ahogy körbenézett a makulátlanul tiszta és szinte üres házában. Senki, főleg nem ő nem gondolta volna, hogy a múltkorinál mélyebbre süllyedhet. Pedig megtörtént... napokig Ninánál dekkolt és literszámra tömte magába a csokifagyit, a süteményt és közben még a Niagara vízhozamán is bőven túltett. Mindent összefoglalva nem igazán rajtolt jól ebben az átkozott évben sem.
Kétbalkezes létére egész jól elnavigálta magát épségben a férfi irodájáig, két ügyetlen és egy harmadik, kicsivel pontosabban koordinált mozdulattal bekopogott, majd könyökkel le is nyomta a kilincset és félig háttal berontott.
Igen, az anyukája jóneveltségre tanította, de nem igazán tudta elképzelni Konstantinról, hogy az irodát munka helyett valami másra használja. Naiv kislány.
 - Uhm, szia. Izé... bocs, hogy berontottam - hátsójával belökte maga mögött az ajtót - Hoztam kávét. Meg papírokat is.
Nem olyan régen ismerte meg, igazából teljesen véletlenül. Azelőtt soha nem látta errefelé, de a munka valahogy összehozta őket. Iratok, iratok mindenhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Tudja ő, milyen érzés egész nap egy íróasztal felett görnyedni és betűk rengetegét feldolgozni. Nála is nem egyszer előfordult hivatalnoki korában, hogy a nap végére konkrétan kiesett a szemén és úgy vakargatta össze magát az asztal alól műszak végén, nehogy a takarítóknak kelljen felmosni.
 - Elnézésedért esedezem. Igazából erre jártam csak és...
Megeresztett egy halovány mosolyt, egy egészen vérszegényet, ami kicsit sem hasonlít az egykori Colgate-reklámba illőhöz, de azért összeszedte a maradék erejét, hogy fenntartsa a látszatot.
Azt hihetnénk, a Dwayne mellett eltöltött másfél év gyökeresen kiírtotta belőle azt a férfiakkal szembeni furcsa rettegést, ami korábban meghatározta az életét. A nagy frászt, még mindig képes a kislábujjától a feje búbjáig elpirulni, ha valaki megdícséri vagy csak az általánosnál pozitívabb jelzővel illeti. Egy hirtelen mozdulattal kapta ki a gumit a hajából, hogy az előrehulló tincsekkel fedezni tudja lángba boruló búráját.
 - Szóval én csak erre... - elakadt egy pillanatra, valahogy nem tudta azt hazudni, hogy minden oké és csak a papírmunkát hozta - ...a fenébe is. Szabadnapom van és nem tudok otthon mit kezdeni magammal.
Lehuppant a Konstantinnal szembeni székre, de mielőtt belekapaszkodott volna a kávéjába, ledobta maga mellé a táskáját hogy ki tudja magát hámozni abból a rémes téli kabátból, amiben úgy néz ki, mint egy retardált hóember. Jobb napjain persze.
 - Igazán nem akarlak ezzel fárasztani. Csak valahogy szétcsúszott az életem, ennyi.
A maximalista nő, aki azt hitte, képes a kezei közt tartani mindent. Nos, bebizonyosodott, hogy hiába nő, egyszerűen képtelen az élete minden területére azonos módon figyelni. Talán ha akkor nem követte volan el azt a hibát, hogy elment Indonéziába, akkor most nem itt tartana. Mondjuk akkor nem a réginek érzett új ismerősének személyes szférájában ücsörögne nagy boci szemekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mindenki azt hiszi, nem veszi észre a szánakozó pillantásokat. Pedig nagyon is jól látja az emberek arcáról simán leolvasható sajnálatot, pontosant azt a kifejezést, amit soha nem akart kiváltani másokból. Régen azért beszéltek róla, mert teljesen egyedül élt az erdőben, fiatal, egészséges nőként, most pedig azért, mert bepasizott ugyan, csak nem épp a legjobb lóra tett. Kegyetlen az élet, már akkor megtanulta, amikor az apja meghalt, sőt minden egyes bevetés vagy eset alkalmával rájön újra és újra, mégsem tudja megíkmélni az életét a saját hülyeségeitől.
Hideg tenyereit kellemesen bizsergette a kávé melege, nagyokat szippantott annak kellemes aromájú gőzéből. A kávézást nem szabad elsietni, az egy külön rituáléja az ő szerény kis életének.
 - Ha nem tudnám, hogy nem így van, azt hinném, hogy zavarba akarsz hozni.
Ismét megeresztett egy halovány, de annál őszintébb mosolyt és lesütötte a tekintetét a fekete nedűjére. Az túlzás, hogy ilyet tudott - bár ha belenézett volna a férfi fejébe, talán bizonyosságot szererezhetett volna a szándékai felől -, de valahol mégis azt remélte, hogy ő nem olyan, mint a többi. Szegény kicsi Léna, mindig is túlságosan naiv tudott lenni, hiszen rég rájöhetett volna, hogy valahol minden férfi egyforma. Kivétel nélkül.
 - De soha nem fogom megérteni, miért jó ez? Mi értelme van a megcsalásnak? Te férfi vagy... te talán érted ezt.
Valószínűleg csak az észjárás más, a nők az örök álmodozók, akik előre megfestik a nagy happily ever aftert, közben pedig a kedves másik felük sliccgombja mások felé kandikál.
 - ...ott valami megszakad.
Igazán nem akart belevágni a férfi szavába, mégis befejezte a mondatát. Talán ezt érezte az utóbbi napokban. Csalódást. Hatalmas csalódást.
Felpillantott a poharából, egyenesen a vizslató szempárba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Igazán hálás Konstantinnak. A férfi nem csak a drága idejét szenteli az ő lelki nyomorának, de támogatja is, már amennyire tőle telik. Léna nem igazán az az ember, aki kibeszéli másoknak a problémáit, inkább magában rágódik az ügyes-bajos dolgain és megpróbál valahogy dűlőre jutni velük. Ezeknek a fene nagy próbálkozásoknak általában az lesz a vége, hogy komplett idegbeteget csinál magából, tépelődik, aztán szépen a szőnyeg alá söpri a problémákat és úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ebből a gyerekes viselkedésből kellene felnőnie lassan, mert nem járja, hogy egy lassacskán - nagyon, nagyon lassan, remélhetőleg - harminc éves nő ennyire ne tudjon elbánni a saját életével. Érdekes, mert legyen akármekkora kihívás előtte a munka terén, szó nélkül nekiáll és nagy eséllyel meg is oldja azt. Na, ezt kellene valahogy átültetni a magánéletébe is.
Két homályos pislantás után visszatért feje sötét zugaiból a valóságba, egyenesen az átható, kék szempárba. Mintha a férfi a veséjébe látott volna. A libabőr lassan, egyik végtagjáról a másikra kúszott, lassan vette birtokába a testét. Hálát adott az égnek, hogy reggel a hosszú ujjú felső és a farmer mellett döntött.
 - Oké... hát azt hiszem, sikerült így is.
Szája szegletében egy furcsa félmosoly jelent meg, igazság szerint ő sem tudta hova tenni. Talán egészen eddig ez volt az utolsó dolog, amit el tudott képzelni mimikaprodukálás terén. Szinte biztos volt benne, hogy a feje már megint a vörös ezer meg egy árnyalatában játszik, futólag meg is értintette azt, nem mintha tudott volna ellene bármit is tenni. Inkább belekortyolt a kávéjába, ami idő közben langyosra hűlt.
 - Ez magas nekem. Olyan, mintha egy külön faj gondolkodását kellene megértenem.
Megvonta a vállát. Tulajdonképpen már nem is akarta tudni a miérteket, annyit kínlódott már ezen az egész témán, hogy a válasz, amire mindig is rá akart jönni, már nem is nagyon izgatja. Megtörtént, így történt, már csak nyugalmat szeretne találni, amihez tekintve, hogy Zója alig pár házzal arrébb lakik, nem igazán lesz szerencséje ebben az átkozott faluban. Egyedül csak azt bánta, hogy azokat a szavakat, amiket az imént Konstantintól hallott, nem más ejtette ki a száján egy bizonyos kontextusban.
 - Hát... - nem is tudta hirtelen, mit reagáljon erre, bizonytalan egy teremtés - ha nem haragszol meg, én ezt a lehetőséget kihagynám. Mármint... félre ne érts vagy valami ilyesmi, csak én nem akarok emberek közé menni. Vagyis hogy itteni emberek közé.
Valójában ő sem tudja, mi ennek az oka, talán tényleg a lesajnáló pillantások vagy csak meg akarja kímélni magát egy újabb pletykaáradattól, nem tudni, de ha már így alakult, akkor...
 - Viszont akkor ha gondolod meg tényleg ráérsz, akkor összedobhatok valamit otthon, csak ühm... be kell vásárolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hát persze, hogy túl egyszerű lenne mindent kimondani. A nők szeretnek vívódni és azt is szeretik, ha vívódnak miattuk, soha nem fogják elsőre kibökni azt, amit valójában gondolnak, hiszen akkor odalenne az egész történet varázsa. Ez az egyik opció, a másik pedig az, hogy ők sem tudják valójában, mit is akarnak. Sokszor mire rájönnek a valódi érzéseikre a másikkal kapcsolatban, azok a bensőséges, féltett és titkon ápolt foszlányok már rég teljesen világosak a világnak, de legalábbis az alany környezetének. Egy szerelmes nőnek minden érzése pontosan le van írva a tekintetében.
 - Szerintem a nők egyszerűen csak bizonytalanok, nézz csak rám. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal így... így ezek után.
Elég rég volt már, hogy valaki is ilyen áthatóan tanulmányozza arcának minden vonását. úgy érezte magát Konstantinnal szemben, mintha egy pszichológusnál ülne. Egy rendkívül szimpatikus és megnyerő lélekgyógyásszal szemben. Apró mosollyal a szája szegletében kortyolt bele ismét az italba, szemeit közben nem hunyta le, fel-felpislantott közben a férfire. Ráérősen, minden egyes kortyot alaposan megízlelve fogyasztotta el a jól megérdemelt kávéját.
 - Na hát azért ennyire csak nem rossz a helyzeted, ne akard nekem ezt bemesélni, mert nem most másztam le a falvédőről.
Igen, hosszú idő óta az első normális mosoly, amit megejtett, ahogy belevigyorgott a kávéjába. Nem, nem tudta elképzelni Konstantinról, hogy ilyen beszélőkével és kisugárzással egész este otthon ül, teljes magányban. Ilyen egyszerűen nem lehetséges. Ő tipikusan az a férfi, aki tudja, mit akar hallani a nő, olyan, mint a légypapír.
 - Tudod, a legnagyobb probléma itt akkor van, ha férfi egyszerre két nőt akar. Olyankor aztán nincs okosság, valakinek engednie kell...
Pár pillanatig állta a férfi velős pillantását, aztán mégis lesütötte barnáit és zavarában beletúrt a hajába. Ezek az apró pótcselekmények azok, amik régen meghatározták az életét, amikor még nem tudta, ki is ő valójában. Ez az érzés visszatért, de csak részben, már nem retteg. Talán túlélte a pokol nehezét, talán most már végre megérdemel egy kis jót is a sorstól. Talán.
 - Uhh... - hirtelen azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány, mert igen, ez csak egy baráti vacsora, mégis valahogy olyan deja vu-érzése volt - Mit ennél? Szinte bármni magyaros dolgot meg tudok csinálni. Meg van két üveg borom is a hűtőben, ha jól emlékszem.
Meglepetten pillogott a felbuzdult kékszeműre, nem gondolta volna, hogy egy egyszerű meghívás ilyen izgalmat válthat ki belőle. Úgy tűnik, nem volt mindenre felkészülve, amikor belépett az iroda ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Így pár év távlatából visszatekintve tényleg egy unalmas, szürke kisegér volt, arcának fakó árnyalatával meg sem közelítette azt az életenergiát, ami Konstantin minden egyes mosolyával a világ elé tárul. Egyszerűen csak bámulatos, mennyire jól tudja érezni magát a férfi abban a környezetben, amiben ő szinte rabként tengette napjait. Alig várta, hogy kiszabadulhasson... most meg vágyódik vissza. Vágyódik messze attól az íróasztaltól, ami a szenvedése mellett van.
- Attól félek, ha rábízom akkor eltapos, mint valami jelentéktelen rovart.
Megvonta a vállát, sajnos már ez a véleménye az életéről, egészen lemondott már róla, hogy valaha normálissá válik és minden úgy történik, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egyébként meg ismét hatalmasat csalódott a férfiúi nemben, nem igazán tartotta valószínűnek, hogy a bár sokkal gyengébb, de mégis álló falat valaki még egyszer át tudja majd törni.
 - Nem is tudom, talán az, hogy átlátok rajtad? Vagy ez így túl egyszerű lenne? - ő is felvonta a jobbos szemöldökét és közben próbálta elnyomni a fel-feltörő mosolyt, ami a szemöldökmozgás mellékelt mimikája lett volna. Mindenesetre nem igen jött be neki a rejtegetős stratégia, soha sem tudta igazán elrejteni az érzéseit mások elől. Az tipikus nő ő, akinek minden megjelenik az arcán, bármi is nyomja vagy dobja fel a lelki világát.
 - Keseríts el! Meg mondd azt, hogy túlóra után hazamész és folytatod a papírok bogarászását és maradéktalanul elhiszem a történeted - egy utolsó korttyal kiürítette a kávés poharát, de nem rakta le azonnal az asztalra, körbe-körbe forgatta az ujjai között - Én ilyen voltam.
Tekintetéből hála sugárzott, ahogy felpillantott a férfire. Ahogy ránézett, egyszerűen nem látott benne mást, csak biztonságot. Nem tudta miért vagy hogyan, egyszerűen csak azt sugallták az ösztönei, hogy benne talán megbízhat, hiszen Konstantin nem úgy közeledett felé, ahogy mindenki más tette a folyosókon, a falu utcáin, akárhol, ahová csak betette a lábát. Nem is tudta, mit mondhatna erre a felajánlásra. Csak nyelt egyet, hátha a torkán érzett gombóc egy kicsit feloldódik, de hiába. Aprót bólintott és egy szívből jövő mosolyt küldött felé. Talán az üzenet célba ért.
 - Lecsó... jó! Akkor kell paprika, meg paradicsom meg hagyma és... - egy pillanatra elhallgatott, valahol megállt az esze a lecsó receptjének felidézése közben - A csoki. Határozottan a csoki.
Igen, Kolos tényleg tudja, mi kell a nőknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Újra és újra elismételte magának, mindenkinek így lesz a legjobb. Dwayne gyerekének lesz apja, senkinek sem kell senkitől sem rettegnie, nincs több sértődés, nincs több szemrehányás. Mindenki teszi a dolgát és lassan, de biztosan továbblép majd. Legalábbis ebben reménykedett, hogy egyszer majd talán rá tud úgy nézni a férfire, hogy ne fájjon neki. Ne fájjon egyikjüknek sem. Akarva-akaratlanul is Konstantin mosolya kúszott a gondolatai közé, az a meglepő mennyiségű törődés, amit tőle kapott az utóbbi időben.
Mindenkinek így lesz a legjobb, mégsem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz összeszednie a holmiját. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem Dwayne jelenlétében teszi ezt meg, csak gyorsan beledobál mindent egy papírdobozba és kiviharzik onnan, de hiába várta a megfelel alkalmat, nem jött el. Az utolsó munkanapját töltötte a Kommandó teljesjogú tagjaként és ez a tény kegyetlenül megviselte, de ez talán a szükséges rossz volt a megnyugvás érdekében.
A vaskos, cukiságokkal telerajzolt jegyzettömb is puffant a dobozban, pár könyv tetején. Magán érezte a férfi perzselő pillantásait, mégsem fordult felé teljesen, csak egy ártalmatlan pillantást vetett rá.
 - Én kértem. Holnaptól tartalék leszek.
Hangja határozottan csengett, mégis megtalálható volt benne egy hajszálnyi bánat. Kétes érzések kavarodtak benne az áthelyezéssel kapcsolatban, örült is meg nem is, mindenesetre abban nem kételkedett, hogy ezúttal jól döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Belerakta a dobozba maradék három aktát is az asztal tetejéről, beleejtett még párat abból a csodálatos mugli találmányból is, amit golyóstollnak neveznek, majd ráhajtogatta a doboz tetejét annak tartalmára. Már csak a fiókok maradtak, aztán az érzékeny búcsú a helytől és ennek is vége.
 - Akartam.
Hogy mennyi mindent akart világ életében! Ezer meg ezer dolgot, hiszen ő is álmokat és vágyakat szövögetett, mint minden fiatal csitri, aztán pár elhasalás elég volt hozzá, hogy nagy részükről lemondjon. Képes volt elmenni Indonéziába kiképzésre, képes volt megcsinálni, bekerülni és mindig is szerette csinálni. Egyszerűen csak a körülmények változtak meg, egyikük sem tudott kellőképpen odafigyelni a saját feladatára úgy, hogy közben egymás auráját bomlasztották a jelenlétükkel. Éppen ezért valakinek muszáj volt lépni.
 - Dwayne.... - fáradtan ejtette ki a férfi nevét kicserepesedett ajkain, leereszkedett talán utoljára a székére - Azt hittem, ezt az egészet már megbeszéltük.
A lépcsházas eset után napokig nem szóltak egymáshoz, azóta is csak tőmondatokban, csak a legfontosabb dolgokról kommunikáltak még akkor is, ha éppen hátukat egymásnak vetve kellett megállniuk a helyüket terepen.
 - El kell mennem, ezt te is tudod. Ez így nem jó senkinek sem, nem akarom, hogy miattam elmarasztaljanak téged.