36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Almásy Léna összes RPG hozzászólása (164 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 22:36 Ugrás a poszthoz

Dwayne és Mina

- Ó - ezt mind ki tudtam nyögni értelmes megnyilvánulásként. Előbb fel kellett dolgoznom, hogy ismét beletenyereltem valamibe, amibe nagyon nem kellett volna - Hát... akkor átjöhetnél segíteni. Felújítom a verandát.
Csinálhatnám mágiával is, semmiből sem tartana az egész, mégis valahogy jó érzéssel tölt el, ha a két kezem munkájának eredményét nézegethetem. Sok aranyvérű varázsló az ilyet megveti, hiszen szerintük azért van képességünk, hogy kihasználjuk és ne kelljen ilyen dolgokkal pocsékolnunk azt a drága időnket.
Tényleg nem lepődtem meg a totálisan egyszerű válaszon, pontosan erre számítottam. Dwayne-ről messziről lerí, hogy nem igazán a szavak embere.
A következő mondatára viszont egyáltalán nem számítottam, így sikerült szörnyen zavarba hoznia. Tekintetemet lesütöttem, még jó, hogy a napszemüveg ápol, de leginkább eltakar.
Azzal sikerült magam lehűteni, hogy biztosan csak úgy értette, hogy legalább nem unatkozik vagy valami ilyesmi. Igen, gyenge magyarázat.
- Ha jársz is, akkor is csak munkát hozol nekem - ráharaptam a számra és elfordítottam a fejem. Mostanában rászoktam az ilyen kényszercselekedetekre. Még mindig jobb, mint ha a vörös ezer árnyalatában játszana a fejem folyamatosan.
Sikerült nagyjából kizökkentenie gyermeki örömével. Utoljára talán Misi örült nekem ennyire, amikor megszárítottam a ruháit.
- Örülök - széles mosoly játszott arcomon, ahogy átnyújtottam a dobozt. Nyilván a hazai étel váltotta ki ezt a hatást.
Nem igazán figyeltem fel a közeledő kislányra. Megszoktam már, hogy amióta az előkészítő működik a faluban, mindenfelé kiskölykök rohangálnak, játszadoznak. Nem tulajdonítottam neki különösebb figyelmet addig, amíg oda nem lépett hozzánk. Ismerősek voltak a vonásai, de nem tudtam hová tenni.
- Ennyire öreg lennék? - kicsit túldramatizálva lebiggyesztettem az ajkaimat a csókolomra.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 15. 23:46 Ugrás a poszthoz

Dwayne és Mina

- Huszonhat... Huszonhat éves vagyok - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Egyszerűen nem tudtam hova tenni az egészet, csak kapkodtam a tekintetem a férfi és a kislány között. Aztán leesett a tantusz.
- Hát... szia Mina, Léna vagyok. Örülök - nyújtottam a kezem a lányka felé. Úgy gondoltam, egy ilyen nagy és okos gyereket illendő felnőtthöz méltóan köszönteni.
Mindezek ellenére gondolatban az államat keresgéltem valahol a fűben. Nem mondhatnám, hogy olyan túl jól ismerném Dwayne-t, na de egy ilyen dologra egyáltalán nem számítottam. Eddig soha sem említette, hogy volna egy lánya... egy nagy és gyönyörű lánya. Nem tértem magamhoz, csak nagy szemeket meresztettem, amikor kalandos útját mesélte.
Nem azért volt ismerős nekem, mert már láttam valahol, hanem mert le sem tagadhatná a férfi. Apja lánya.
- Nem-nem! Öhmm.. khm - gyorsan magamba fojtottam a tiltakozást. Azt sem tudtam, hová nézzek zavaromban. Mindig is tudtam, hogy ami a gyermekek szívén, az a száján, de hogy ennyire egyszerűen és leplezetlenül kimondják, amit gondolnak vagy éppen megkérdezzék, amit nem tudnak, na ez nekem teljesen új volt. Arcomra egy mosolyt erőltettem, de szándékosan kerültem mind a gyermek, mind a férfi pillantását. Soha sem volt titok, hogy a párkapcsolati témákkal nem boldogulok, de ezt egyikőjük sem tudhatta.
- Is? Esetleg van testvéred is? - fogaskerekeim őrült módon száguldottak. Az egyik pillanatban még az járt az eszembe, hogy én erről eddig miért nem tudtam, a következő pillanatban az, hogy szegény kislány, a harmadikban már az, hogy vajon hány testvére van... aztán itt le is ragadtam.
Sajnos túlságosan is jó a fülem - nem hiába, auror lennék, vagy mi a szösz -, és ha ez eddig nem lett volna elég az én tiszavirág életű idegrendszeremnek, a következő megjegyzés még inkább zavarba hozott. Ilyesfajta meglepetésekre egyáltalán nem számítottam.
Kezeimet a hátam mögé dugtam, hogy ne lássák, amit az ujjaimat morzsolgatom zavaromban. Úgy álltam ott, mint egy ötéves, akit éppen megdicsértek azért, mert nem pisilt be.
 - Akarjátok, hogy esetleg én...? Mármint... Gondolom szívesen lennétek kettesben - felvetettem az ötletet, mint egy lehetőséget.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 00:38 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Csak bólogattam a kislány mondandójára. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék. Más esetben teljesen egyszerűen elcsevegtem volna a nőcis dolgokról, de ez sajnos nem a más eset volt. Ilyen információkat nem tudok egyik pillanatról a másikra feldolgozni.
Rájöttem már, hogy a gyerekszáj nem nekem való, főleg, ha én vagyok a téma. Soha sem szerettem a feltűnést, nem szeretek a középpontban lenni. Én mindig az a háttérben meghúzódó figura voltam, a szerény kislány, aki már attól zavarba jött, ha csak ránéztek. Ezt a rossz szokásom sikerült annyira fejlesztenem, hogy már csak a szavak és érintések hatására változom homárrá. Hatalmas fejlődés...
A következő és egyben utolsó lépcsőfok Dwayne nevetése volt a lány megjegyzésére. Hiába igyekeztem folyamatosan valami célpontot keresni, amit bámulhatok, mondjuk egy fát vagy egy kacsát, azért a szemem sarkából csak sikerült elkapnom a bólintását. Mivel ennél jobban elpirulni már fizikai lehetetlenség, ismét ráharaptam az alsó ajkamra, majd jobb dolog híján és mert már égtek az ujjaim is a morzsolgatástól, a hajam kezdtem el csavargatni a mutatóujjam körül. Bátran kijelenthettem, hogy ez nem az én napom és hogy megint sikerült bemutatkoznom.
 - Szia Mina! - némiképp megkönnyebbültem, amikor a férfi felküldte a kastélyba a lányát. Nem azért, mert zavart a jelenléte, egyszerűen csak nem bírtam volna elviselni még egy ilyen kijelentést. Mimóza lelkemnek ez is túlságosan sok volt egy napra.
 - Ne-nem... nem kellett volna elküldened. Kevés időtök lehet együtt - eldadogtam a mondat elejét, majd összeszedtem magam egy kicsit. Kislányos zavaromban még mindig nem tudtam, hová nézzek, aztán úgy döntöttem, hogy megacélozom magam és bár még mindig rákvörösen, de a férfiébe fúrtam a tekintetem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 00:40
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 09:04 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Miután Mina eltűnt a kastély felé vezető úton, hangtalanul, de annál nagyon megkönnyebbüléssel engedtem ki a levegőt. A problémám azonban még mindig nem oldódott meg, hiszen zavarodottságom tárgya még mindig mellettem feküdt a fűben.
Felhúztam a lábaimat, szorosan átkulcsoltam őket a karjaimmal és a fejemet a térdemre helyeztem. A napszemüvegem már rég a fűben hevert ekkor, még a kislány érkezésekor eldobtam csodálkozásomban.
 - Nem megyek el - jelentettem ki nemes egyszerűséggel szabadkozására. Nem az a fajta ember vagyok, aki megfutamodik a problémák elől, főleg ha a probléma nem is probléma igazából. Már miért lenne baj, hogy a férfinek van egy gyereke? Semmi baj sincsen ezzel, sőt a kiscsaj szörnyen édes. Tehát ahogy olvastam egyszer, nem a probléma, a probléma a hozzáállásom a problémához... és talán nem is az a tény a problémám, hanem az, hogy egyáltalán nem akartam magamhoz senkit sem közel engedni, főleg nem egy férfit és mégis megtettem. Megfogadtam, hogy soha többé nem teszem. Ismét az ujjaimat morzsolgattam és a számat harapdáltam. Nem igazán tudtam, mit mondhatnék, de a csend kezdett kínossá válni.
 - Jópofa kislány. Meg talpraesett - sikerült megállapítanom ezt a két igen komoly tényt. Nyilván a férfi nélkülem is rájött már ezekre a dolgokra.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 10:39 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Kérdésére csak bólintottam egy mosoly kíséretében. Jó látni, hogy vannak még ilyen őszinte gyerekek. A mai világban sokan csak érdekből foglalkoznak másokkal.
Kijelentésére csak egy csodálkozó, ugyanakkor sötét pillantást vetettem a férfire. Ekkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen semmit sem tudok róla, az akták nem mesélnek el mindent, csak a karrierjébe adnak betekintést.
- Nem te vagy a hibás, amiért nem becsültek meg. Nem te vagy a hibás, amiért téged nem akartak... - motyogtam neki, ahogy én is elfeküdtem mellette a fűben. Így már megértettem, miért nem tudtam eddig az egészről semmit, hogy miért nem lehetett eddig a kislányt a faluban vagy a kastélyban látni.
- Azért lennél szar ember, mert két éve láttad először a gyerekedet? - tettem fel a milliárdos kérdést. Igen, hülye kérdést, ugyanis pont ezt nyilatkozta az előbb - Szerintem az ilyen dolgokhoz két személy kell.
Ez az egész nem hogy őt, a volt barátnőjét minősíti leginkább. Nem ő hagyta el a családját, a családja hagyta el őt. Ez az én véleményem, persze lehet, hogy így sem tudok nagyon sok mindent.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 21:10 Ugrás a poszthoz

Dwayne

 - Talán mert fájó pontod? - nem mertem egyértelműen kijelenteni. Általában ahová az ember egyszer nem kell, oda másodszor nem szívesen megy vissza. Megértettem az álláspontját, valahol talán hasonló is az előtörténetünk. Tisztában vagyok a saját elcseszettségemmel, de sajnos nem tudok vele mit kezdeni. Ez az a dolog, amin nem lehet csak úgy változtatni.
- Senki sem kezd tökéletes szülőként - félszeg mosolyt küldtem felé, hiszen nem tudhatom igazából, milyen érzés, ha valakinek gyereke van, akivel foglalkozni kell - legyél vele sokat. Azt az időt már nem lehet bepótolni, de jóvátenni talán igen.
Osztogattam a jó tanácsokat, holott tényleg nem tudtam, mi járhat a férfi fejében. Jó lett volna már előrébb tartani a legilimencia tanulmányokban.
Lehet, hogy totálisan mellélőttem ezekkel a dolgokkal, de muszáj volt valamit reagálnom az egészre. Én végig azon az állásponton voltam az üggyel kapcsolatban, mindenhez, főleg egy gyerekhez két ember kell. Ha az anyja annyira akarta volna, hogy a kislány ismerje az apját, akkor lépéseket tett volna.
- Nem untatsz. Legalább jobban megismerlek - vörösségem alig javult a beszélgetés során. Még mindig szörnyen frusztráltan éreztem magam az egész dolog miatt és egyszerűen nem igazán tudtam mit kezdeni magammal.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 22:04 Ugrás a poszthoz

Dwayne

 - Pedig nem sok közöm volt eddig gyerekekhez - és ha rajtam múlik, már pedig rajtam múlik, nem is a közeljövőben lesz sajátom. Sokszor megkaptam már, hogy meg kellene állapodnom és gyereket kellene szülnöm, mert közeledem a harminchoz és a biológiai óra bizony ketyeg. Általános baromság, nekem az első a hivatásom, a munkám, ez az életem.
- Én... én... - megint eljött az a pillanat, amikor a torkomon akadt a szó. Soha életemben nem mondtam el senkinek anyámon kívül a problémámat, azt a dolgot, ami miatt ennyire bizalmatlan vagyok a férfiakkal és leginkább magammal szemben.
- Én egy elcseszett ember vagyok, Dwayne. Az egész életem el van cseszve - bukott ki belőlem. Lehet, hogy túldramatizálva adtam elő az egészet, mert alapjáraton jól érzem magam a bőrömben és az életemben is, csak hímnemű ne kerüljön a közelembe.
Ismét felültem, nem tudtam tétlenül heverészni a fűben. Kezeim remegtek, ahogy a füvet tépkedtem magam előtt.
- Nekem... nekem nem volt még normális kapcsolatom. Huszonhat éves vagyok.. és tapasztalatlan. És utálom. Egyszer engedtem közel magamhoz valakit. Kihasznált - az utolsó szóval hatalmasat sóhajtottam, talán azért, hogy legyűrjem a feltörni készülő bőgést. Nem akartam gyenge nőnek látszani.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 16. 22:06
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 22:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Mert a ház nem minden - megengedtem magamnak egy apró, egészen kicsi mosolyt. Tényleg gyerekkori álmom volt egy kunyhó az erdő közepén, egy szerető férj na meg egy tündéri kisfiú. Ha azt nézzük, a lehetőségekhez képest valóra váltottam az álmom. Hiányosan, de valóra.
Részvétkifejezésére fájdalmas fintor ült ki az arcomra. Nem vártam mást, félreértés ne essék, csak az egész úgy jött ki, mintha az elszalasztott tinédzserlámuromat temetnénk.
 - Tudom, de az a fiú eltört bennem valamit. Az önbecsülésem... azt hiszem - haboztam egy kicsit, nem tudtam eldönteni, megosszam-e a következő információt a férfivel, aztán csak rávettem magam, ha már eddig eljutottam - Nem tudok senkit sem közel engedni magamhoz. Félek.
Bár a sütit elsősorban Dwayne-nek szántam, muszáj volt egy szeletért nyúlnom. Muszáj volt valamivel betömni a számat, mielőtt megindul a lavina és elárasztom őt végtelen szenvedésemmel. Legkevésbé elijeszteni akartam.
- Most biztosan idiótának tartasz - közöltem vele két falat között, majd tekintetem egy kacsára szegeztem.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 16. 23:26 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Őszintén meglepődtem azon, milyen megkönnyebbülést jelent, ha az ember megoszthatja valakivel azt, ami a lelkét nyomja.
- Mindenhogy - lesütöttem a szemem, ahogy kimondtam a szót. Mintha az én bűnöm lett volna... mindig is magam hibáztattam érte. Közel engedtem magamhoz, nem voltam elég körültekintő, nem voltam elég jó... én nem akartam és ahogy a mondás tartja, nem akarásnak nyögés a vége.
- Nem tudok segíteni magamon. Ezt csinálta belőlem - tekintetem félve a férfire emeltem. Egy pillanatra csak, aztán ismét a tó felé fordultam. Rengeteget ültem már a partján, némán tépelődve. Sok bánatot rejt már e vidék.
 - Soha sem felejtem el a szavait... és az ütéseit sem - az összes fájdalom, amit az emlék kapcsán éreztem, egyetlen egy könnycsepp formájában gördült le az arcomon. Nem foglalkoztam vele, inkább haraptam még egyet a sütiből. Rájöttem már, hogy a könny a barátunk, azt jelenti, hogy tisztul a lélek. Sajnos eddig akármennyit sírhattam, csak pillanatnyi javulást hozott, aztán visszaestem az önmarcangolás mély gödrébe.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 17. 00:27 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Ez valahogy nem vigasztal - ezeket az emlékeket már semmi sem fogja kitörölni a fejemből, maximum egy jól irányzott exmemoriam, de azt nem szeretném. Akkor nem tudnám, ki is vagyok, milyen mélyről jöttem vissza és hogy lettem az, aki.
Nem tartott sokáig a csokis álom, ami a kezeim közé került. Megint evésbe fojtottam a bánatom.
- Én... nem, mármint... nem megyek... - ezzel feltápászkodtam a fűből. Mintha ezeregy hangya szaladgált volna a nadrágomban, észre sem vettem, hogy ennyire elültem a hátsóm.
- Fel kellene menned Minához - jegyeztem meg halkan, majd mögé léptem és a kezem gyengéden a vállára helyeztem - Elkísérlek, ha gondolod.
Egyáltalán nem voltam biztos magamban, abban főleg nem, hogy jó ötlet-e ez az egész. Remegő kezem pár pillanatig pihent csak a vállán. Bátorításnak szántam. Csak tudatni akartam vele, hogy nincsen semmi gond sem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 17. 00:28
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 27. 21:11 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Egy ökör voltam. Egy címeres barom. Elég sok idő kellett ahhoz, hogy ezt bevalljam magamnak és legyen annyi erő bennem, hogy ennek hangot is adjak, mégpedig egyetlen bizonyos ember előtt.
Amióta visszajöttem Amerikából, még dolgozni sem mentem be. Beadtam az egyébként elhihetetlen sztorit a nagyfőnöknek, miszerint ágynak döntött a tavaszi megfázás, na meg a fáradtság, így parkolópályára tehettem magam egy hétre. Eléggé unatkoztam ahhoz, hogy akarva-akaratlanul is ezen az egészen rágódjak és bár utólag, de rájöttem, hogy Dwayne-nek tulajdonképpen igaza volt. Jogosan akadt ki, veszélyeztettem az egész küldetést, őt is meg magamat is. Igazán a hátsómon maradhattam volna, ahogyan azt kérte, de annyira meg akartam mutatni, hogy én nem az íróasztal mögé való vagyok... hát, talán tévedtem.
Totálisan kialvatlan és lehangolt fejjel battyogtam végig a kastélyon, a férfi szobáját kutatva. Nem tudtam, mit fogok neki mondani, ahogyan azt sem, hogy hogyan fog reagálni azok után, hogy elrohantam, mint egy óvodás. Mintha azzal mindent meg lehetne oldani.
Bátortalanul koppintottam párat az ajtaján, majd a választ meg sem várva, résnyire nyitottam azt.
- Dwayne?
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 27. 21:42 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Szinte teljesen biztos voltam benne, hogy a férfi így fog reagálni a jelenlétemre. Vagyis hogy legalább sehogy, közömbösen. Ha valamit tudok róluk, akkor az az, hogy akkor ilyenek, amikor meg vannak bántva, csorba esett a férfiasságukon és tulajdonképpen megértettem a reakcióját. Elrohantam, meg sem vártam, hogy ez az egész ügy le legyen zárva, így pedig csak még inkább elmélyült a dolog.
- Hát... én... Mármint én csak elnézést akartam kérni - az ajtón belépve megálltam, mint a cövek, kezeimet hátul összekulcsoltam és lesütöttem a szemeimet. Nem tudtam, hová nézhetnék, csak abban voltam biztos, hogy Dwayne pillantását nem tudnám állni, így hát kerestem egy biztos pontot a padlón.
- Igazad volt - nyögtem ki végül. Nagyon szerettem volna, ha ennyivel le lett volna zárva az egész téma, de volt egy olyan sejtésem, hogy ennyivel nem úszom meg. Nem olyannak ismertem meg, mint aki bepanaszolna vagy megemlítené a jelentésében, hogy ezt meg ezt szúrtam el, de mégis ott lógott a levegőben a büntetés gondolata.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 28. 10:08 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Nem igazán tudtam, mit vár tőlem. Megtettem az első lépést, a legnagyobb lépést a jóvátétel felé, mégsem értékelte. Úgy tűnt, menthetetlen a szituáció, egész addig, amíg rám nem emelte a tekintetét. Én ugyan még mindig a padlót bámultam, de az ember megérzi, ha valaki őt vizslatja.
 - De, érthető voltál - megengedtem magamnak egy gyors pillantást a férfire, aztán újra lesütöttem a szemeimet. Nem bírtam elviselni azt a maró gúnyt, ami a szavaiból és a nézéséből áradt. Fogalmam sem volt, mit is csinálhatnék, aztán még egy utolsó, kétségbeesett próbálkozást követtem el.
- Én csak... csak ennyit akartam. Tényleg... ne haragudj az ostobaságomért - összerezzentem, amikor a labda a fejem mellett pattant ismét a falon. Ráharaptam az ajkaimra, úgy nézhettem ki, mint akit éppen az apja szid le, mert a tiltás ellenére mégis felmászott a fára és majdnem leesett. Szerettem volna azt hinni, hogy ez a harag nem tart majd örökké, de ott, abban a pillanatban pontosan az ellenkezőjét éreztem.
- Nem is akarlak tovább zavarni.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 28. 10:10
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 28. 10:46 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Mintha egy kő esett volna le a szívemről és ért volna hatalmas puffanással földet, amikor kimondta. Ekkor mertem először, hosszabb ideig felpillantani.
- De nem haltam meg, itt vagyok.. és megérteném, ha többet látni sem szeretnél - motyogtam én is alig érthetően. Totális zavar állt be a fejemben, nem igazán tudtam, mire véljem az egész helyzetet. Az, hogy én meghalhattam volna, csak egy apró tényező. Az aurorok azért vannak, hogy ha kell, az életüket adják a nemes célért. Ezt már akkor közölték velem, amikor elkezdtem a kiképzést. Az aurorok nem hibázhatnak, ha pedig mégis, el kell viselniük a következményeket. Nekem egy szerencsém volt, hogy Dwayne-nel voltam.
Merev, megadó testtartásom némiképp feloldva az ablakhoz sétáltam, ügyet sem vetve a fejét idegesen forgató bagolyra. Soha sem voltam jóban velük, ezután sem leszek. Nyilván némelyik agresszív viselkedése miatt.
- Egyébként... hogy vagy azóta? - néha-néha előfordul, hogy megakadok a mondat közben egy nagy levegő- és erőgyűjtés erejéig. Nekidőltem az ablakpárkánynak, majd végignéztem a kétségkívül nyúzott ábrázolatú férfin. A választ sejtettem.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 28. 10:53
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 28. 15:48 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Csak biccentettem egy aprót. Nem akartam tovább feszegetni a témát, elég volt az ingoványos talajból a lábam alatt.
Szörnyű lelkiismeretfurdalásom volt, miután elrohantam. Tudtam, hogy ő is megsértült, vérzett a feje, ráadásul miattam. Ha én nem csesztem volna el az egészet, akkor neki sem lett volna semmi baja. Én pár napnyi fájdalmas mozgással és pár zúzódással megúsztam az incidenst, viszont ő...
- Remélem komolyan is veszed a szobafogságot - egy egészen apró mosoly jelent meg az arcomon erre az abszurd gondolatra. A fejemet tettem volna rá, hogy nem feküdt egész nap az ágyában.
- Ühm.. hát. Én megúsztam ennyivel - kissé felhúztam az oldalamon a pólót, látni engedve így azt a nagy fekete foltot, ami Amerikára emlékeztet minden egyes nap - meg van pár a combomon. Nem nagy dolog.
Az igazat megvallva szörnyen fájtak, de tudtam magam annyira tartani, hogy ez ne látszódjon az arcomon. Az alvás - már ha annak lehet nevezni, amit leművelek éjszakánként - elég fájdalmas műveletté vált, de magamnak csináltam, nem lehet okom panaszra.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 29. 07:32 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Az, hogy fáj, gyenge kifejezés, de direkt nem kezelem - villantottam felé egy szende mosolyt. Csak emlékeztetni akartam magam arra, hogy mi lehet a következménye annak, ha legközelebb is ilyen meggondolatlan leszek.
A hátamat kezdte törni az ablakpárkány, így a szoba legkényelmesebb pontja, a kanapé felé vettem az irányt. Lassan ereszkedtem le az ülőalkalmatosságra, vigyázva arra, hogy a szisszenések és a fájdalmas arckifejezések rejtve maradjanak. Óvatosan lecsúsztam én is annyira, hogy a fejtámla a tarkómra simuljon.
Meg is feledkeztem az otthagyott ruháimról. Mindenképpen el akartam onnan tűnni, el akartam rohanni a probléma elől, eszembe sem jutottak.
- Pedig igazán jól állt volna neked. Öhm.. mondjuk egy feszülősebb darab - szélesen elvigyorodtam, közben az arcom is két-három árnyalattal pirosabbra váltott. Na igen, az a felsőtest...
 - Köszönöm azért, hogy elhoztad. Legalább lesz mit felhúznom, ha végre bemerészkedek dolgozni.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 29. 14:58 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Gesztusára válaszolva én is oldalba böktem a könyökömmel, de a hirtelen mozdulatot meg is bántam rögtön.
- Szerintem igenis szexi lennél benne - karjaimat összefontam magam előtt és bár a szemeim továbbra is nevettek, egy óvodás szintű csücsörítésre kényszerítettem, ezzel kívántam kifejezni, hogy ebben a témában ellentmondást nem tűrök el.
- Tényleg, még a veranda sincs kész - nyögtem egyet - Szóval akkor hozzácsaphatjuk azt is a tetőácsoláshoz, hogy minél többet gyönyörködhessek benned és a pandás pólómban.
Ami a munkát illeti, nem igazán volt kedvem összetörve bemenni. Azonnal levágták volna, hogy mi történt, holott valószínűsítem, hogy ezt az apró gikszert Dwayne kihagyta a jelentésből. Másrészt pedig... akkor valahogy nem akartam vele összefutni és bár kevés volt az esélye annak, hogy betéved a Minisztériumba, nem akartam megkockáztatni a dolgot és egy újabb veszekedést.
- Hétfőn. Muszáj lesz, nem bujkálhatok örökké - megvontam a vállam. Nyilván tudta, mire célzok ezzel.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 29. 15:32 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Igazából nem is gondoltam bele az egész helyzetbe. Az egyik pillanatban gondolkodás nélkül válaszoltam a tetőjavítós kérdésére azt, amit, de a következő pillanatban meg is bántam ismételt meggondolatlanságom. Kényelmetlen helyzetbe hoztam őt, de legfőképp magamat. Megint magamra öltöttem a garnéla már annyira megszokott színét és nyeltem egy nagyot. Kezeimet magam mellé ejtettem, körmeimet a tenyerembe vájtam. Összezavarodtam teljesen, csak abban voltam biztos, hogy szerettem Dwayne társaságában lenni. Ezt azt egy dolgot kár lett volna tagadnom, teljesen nyilvánvaló volt. Talán ezért is éreztem magam ennyire rosszul az elmúlt napokban...
- És ezt honnan veszik? - felhúztam a szemöldököm. Nem igazán tudtam mire vélni az egész pletykát, hiszen nem sokan, sőt szinte senki sem tudhatta, hogy milyen sérüléseket szereztem és főleg nem azt, hogy hogyan. Az egy dolog, hogy vele voltam Alabamában, de az, hogy megvert volna, teljes abszurdumnak tűnik.
- Azt hiszem, tényleg ideje lesz tiszta vizet öntenem a pohárba. Rólad nem feltételezhetnek ilyet - kissé felháborodtam a dolgon. Még ha úgy is történt volna, ahogy állítják, akkor sem lenne hozzá senkinek sem köze. Az egyik olyan dolog, amit leginkább utálok, az az, hogy ha a magánéletemben akarnak turkálni. Feláll a hátamon tőle a nem létező szőröm is.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 29. 23:43 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Ezek szerint te nem ismered azokat odabent - kétségbeesett pillantást küldtem felé. Pontosan tudtam, hogy a csapatomból a fiúk nem fognak leszállni a témáról, hetekig, akár hónapokig a célpontjuk lehetek így, ami valljuk be, nem a legjobb dolog. Már előre láttam, mi vár rám.
- Ideges vagy? - szememmel követtem a pattogó gumilabdát. Még nem láttam Dwayne-t ilyen kényszercselekedeteket végezni, így jóformán nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy valami nincs rendben.
- Ühüm, nem rossz hely. Bár gondolom a poros kis városkánál vannak sokkal szebb helyei is - ami Alabamát illeti, ott tényleg nincsen semmi különös dolog, a Minisztériumot leszámítva. Elég nagy kontraszt van az itthonihoz képest.
A következő dobásnál a férfi keze elé nyúltam és elkaptam a labdáját, megmentve ezzel a szemben lévő fiolás szekrény ajtaját. Egyszerűen csak nem volt kedvem takarítani.
- Nem fogok - félszeg mosolyt küldtem felé, majd a labdát az ujjaim között forgatva meredtem ismét a padlóra.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 29. 23:45
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 30. 00:18 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Talán még sem volt olyan jó ötlet a labdát elkobozni tőle. A reakciójára köpni-nyelni sem tudtam, csak bámultam rá nagy szemekkel pár pillanatig, közben éreztem, hogy forróság járja át a fejem megint. Az előző bárgyú mosoly lefagyott az arcomról, aztán gyorsan vissza is erőltettem rá, nehogy újra az legyen a reakció, mint a verandán.
- Nem hiszem, hogy tudok neked olyat mutatni, amilyet még nem láthattál - nyeltem egy nagyot, nem mertem a szemébe nézni. Felültem én is rendesen a kanapén, lábaimat felhúztam magam elé.
- És különben is... az nem lenne fair  - motyogtam ismételten meggondolatlanul. Sejtettem, hogy Dwayne előbb vagy utóbb ki fogja tapasztalni a gyenge pontomat és ezáltal azt is, hogy lehet a legkönnyebben leszerelni. Az utóbbi pár napban volt időm gondolkodni a mi már cseppet sem munkakapcsolatunkról. Ha a férfit zavarta volna eddig, hogy én olyan vagyok, amilyen, már rég hagytuk volna egymást a francba. De valamiért mindig egymás társaságában kötöttünk ki ebben a röpke pár hétben.
A labdát őrült sebességgel pörgettem a kezemben, majd eldobtam, hogy nagy puffanás kíséretében visszapattanjon a szemben lévő falról.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 30. 00:18
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 30. 13:26 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Nem, én kérek elnézést - miután elkaptam a visszapattanó labdát, az ölébe raktam azt. Egy bocsánatkérő pillantást küldtem felé, majd igyekeztem a lehető legfájdalommentesebben felállni a kanapéról. Az akció végeztével rendeztem az időközben fájdalmas fintorrá lett ábrázatom, meg az össze-vissza álló pólómat is.
- Örülök, hogy időt szakítasz rá. Jobb lesz mindkettőtöknek - őszintén örültem neki. Láttam, hogy a kislány mennyire ragaszkodik hozzá és hogy mennyire boldoggá tette, hogy az apjával lehet. Az elvesztett éveket visszahozni már nem lehet, de a kapcsolatukat jobbá és jobbá lehet még tenni.
- Én viszont most megyek. Nem akartalak zavarni amúgy sem... - az ajtó felé hátráltam, kezemet a kilincsre helyeztem, közben egy hirtelen ötlet fogalmazódott meg bennem - Ha esetleg van kedved, gyere át este. Mondjuk hétre. Csinálok vacsorát.
Kitártam az ajtót, majd egy apró mosoly és egy intés kíséretében elhagytam a szobát.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 14:02 Ugrás a poszthoz

Dwayne

A lehető legsötétebb napszemüvegemet vettem fel, mielőtt elindultam a stéghez. Így próbáltam elrejteni a fekete karikákat, amik a kialvatlanságtól a szemem alatt éktelenkedtek, bár ez volt a legkisebb problémám. A legnagyobb viszont pont az, akihez igyekeztem. Sajnos még az incidens előtt megígértem neki, hogy segítek átnézni a következő év tantervét, anyagát, nem volt mire hivatkoznom, muszáj volt elmennem.
A fejem előző este óta mindenféle sötét, de leginkább vöröses árnyalatokban tetszelgett, Dwayne távozása után órákig csak az ágyamon fekve bámultam a plafont.
Túl váratlanul ért. Egyáltalán nem voltam felkészülve arra, hogy távozásakor csak úgy egyszerűen lekap, aztán elsétál az éjszakában. Teljesen lefagytam, azt sem tudtam, mit csináljak hirtelen, percekig csak pislogtam utána. Eljött a teljes zavar időszaka.
 - Ühüm - ennyire futotta. Tisztes távolságban ültem mellette, csapongó gondolataimat próbáltam a tekintélyes papírhalomra összepontosítani, kevés sikerrel, de még véletlenül sem akartam szóba hozni az egészet. Úgy ültem ott, mint akit odaragasztottak, csak a folyamatosan kiszabaduló hajam tűrtem a fülem mögé, hogy azért valamicskét kilássak a zűrzavaros fejemből. Dwayne sem szólt egy szót sem az egészről és volt egy olyan érzésem, hogy nem is fog. Nem tudom, mi volt a szándéka ezzel az egésszel, de ha ismét az idegesítésem, hát akkor sikerült neki.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 31. 14:38
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 14:43 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Kérdésére nem válaszoltam, pontosan tudtam már akkor, mikor elindultam, hogy ebből a munkából semmi sem lesz és pontosan így is lett. Dwayne néha-néha hozzáfűzött valamit, hogy a tananyag mennyire gáz és hogy azokból nem lehet megtanulni, amit tulajdonképpen kellene, ezért ezt és ezt át kell írni, én meg csak bámultam a papírokat és bólogattam, mint egy jó kiskutya. Gondolatban nem ott jártam.
Leraktam magam elé a papírköteget, amit addig morzsolgattam és feltoltam a szemüvegem a fejem tetejére, félrefogva ezzel a hajamat is.
- Te szórakozol velem - jelentettem ki nemes egyszerűséggel. Ez lehetett az egyetlen magyarázata az egész ügynek és talán a legjobb válasz a bajos kérdésre. Nem tudtam tovább magamban tartani, megint kedvem lett volna elrohanni, de az előző esetből megtanultam, hogy az a legrosszabb, amit tehetek. Nem megoldás semmire sem, ha elrohanunk a probléma elől és ez az egész az én nézetemben így problémát jelentett. Lehet, hogy nőből vagyok és túlbonyolítok mindent, de ha Dwayne nem tisztázza ezt, akkor még jobban belegabalyodok a szálakba és annak nem lenne jó vége.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 15:36 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Tekintetem a férfire szegeztem, különösebb pirulás nélkül. Az alapszínem megmaradt az előző napról.
- Ezt én is szeretném tudni - igyekeztem nem indulatot vinni a hangomba, hanem nyugodtan, lehetőleg dadogásmentesen kimondani azt a pár szót. Igazából megszoktam már, hogy az emberek kihasználják a báránylelkűségem és a jóhiszeműségem, de ezt pont nem Dwayne-ről feltételeztem volna.
- Ne vigyorogj. Nem vicces - morrantam fel, mint egy sértődött kisgyerek a kaján vigyorra. Szemüvegemet visszalöktem a helyére, felkaptam egy halom papírt és hasra vágtam magam a stégen, még mindig ügyelve arra, hogy meglegyen a kellő távolság a férfi és köztem.
A Magyar Mágiaügyi Minisztérium felépítése került elém, furcsa volt ismét a tananyagokkal találkozni. Egy részét az idők során már teljesen kiszanálta az agyam, a lényegtelen információk képesek csak úgy elillanni.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 17:50 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Nincs bocsánat. Gonosz voltál. Nagyon gonosz. Hát így kell meghálálni egy vacsorát? - elfojtottam a nem létező bajszom alatt egy apró mosolyt. A pukkancs üzemmódot nem tudom sokáig tartani soha, egyszerűen nem kenyerem a harag. Meg hát igazából nem is haragudtam rá, egyáltalán nem. Csak meglepett és összezavart az egész. Én eddig teljesen abban a hitben voltam, hogy mint nő, egyáltalán nem érdeklem...
Már sikerült majdnem egy teljes oldalt végigolvasnom a minisztériumi osztályokról, de a figyelmem folyamatosan elkalandozott. A papír helyett őt lestem, lehetetlen volt így bármerre is haladni a tantervvel. Rövid időn belül fel is adtam, a közös munka így eléggé nehézkessé vált.
 - Mizé? - riadt pillantást küldtem felé, még ha ezt nem is láthatta. Bármiféle álltatot elviselek magam körül, csak ne rovar legyen az - Szedd ki, kééérlek!
Gyors mozdulattal a hátamon teremtem és felültem. Nem akartam kapálózni, már csak az kellett volna, hogy az az izé a pólóm alá kerüljön.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 18:28 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Nem volt semmiféle ártó hátsó szándékom a mozgolódással, egyszerűen csak meg akartam szabadulni a Dwayne által izének titulált valamitől, ami a hajamba költözött. Megint lekaptam a szemüvegem, félredobtam a stégen, folyamatosan csak lecsúszott és akadályozott a kilátásban is.
- Csak?! Dwayne, szedd ki! - ez már nem kérés volt. Nehezemre esett nem össze-vissza mocorogni, normális esetben már felpattantam volna és mint az őrültek, ráztam volna a hajam, hogy a hívatlan vendég eltávolításra kerüljön. Most viszont volt segítségem, aki addig habozott, amíg majdnem hisztirohamot kaptam.
A férfinek ki sem kellett mondania, hogy a sáska eltűnt, én már tudtam. Nem tudom, hogy vagy hogy se, úgy döntött, a pólómban nagyobb biztonságban van vagy egyszerűen csak a nagy mozgolódásomban belecsúszott, de éreztem, ahogy végigcsúszik a lapockámon, aztán fogást talál a melltartóm pántján.
- Jézusom! - nem sikítottam, de a beszédhangom pár hanggal feljebb csúszott a normálisnál - Szedd ki! Szedd ki!!!
Az egyik kezemmel felülről, a másikkal alulról indítottam kapálózó hadjáratot a rovar ellen, nem valami nagy sikerrel.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 19:20 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Igen, onnan! - eszembe sem jutott azon problémázni, hogy Dwayne-nek a pólóm alá kellett nyúlnia. Az, hogy ha nem is ártó szándékú, de egy óriási ízeltlábú van a pólóm alatt jobban kétségbe ejtett, mint az, hogy egy férfinek kell azt onnan kiszednie. Őszintén meg is lepődtem magamon.
Abbahagytam a kapálózást, ahogy keze a csuklómra fonódott. Nem akartam ismét meghiúsítani a mentőakciót, na meg némiképp nyugtatólag hatott a nagy riadalomban.
Libabőr futott végig az egész testemen, ahogy a keze siklott felfelé a pólóm alatt, megérintve így a csupasz hátam is itt-ott. A fejem megint lángba borult, de ez most nem olyan volt, mint a többi. Ebben nem volt benne az a mérhetetlen rettegés, ami eddig elfogott minden egyes alkalommal, amikor valaki hozzám ért, vagy legalábbis próbált.
Nagyot sóhajtottam, amikor a betolakodó eltűnt a ruházatom alól. Nagy kifújás után nagy levegő következett, mert következő probléma került előtérbe, a csat...
Csuklómat óvatosan kihúztam Dwayne kezéből, majd vele szembefordulva, egy félszeg mosoly kíséretében babráltam egy sort vele, hogy aminek tartania kell, újra tartson.
- Köszönöm - a libabőr lassan kezdett elmúlni a karomon is. Még mindig elég közel ültem hozzá, bár körülbelül egy fejjel alacsonyabban. Hálás szemekkel pislogtam fel rá.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 20:23 Ugrás a poszthoz

Dwayne

Megkönnyebbülve néztem végig, ahogy a sáska elszáll, további probléma okozása nélkül. Kis incidensünk következményére néztem, vagyis a szanaszét szóródott, immáron jóval kisebb papírkupacon. Sikerült elég szépen leredukálni a mennyiséget kevés hely és a kapálózás során, ezt pedig fokozta Dwayne is a mocorgásával. Nem tudtam nem észrevenni, hogy az eddig magabiztosnak, érzelmeit tökéletesen elrejtő férfi mennyire zavarban volt, amikor ismét felvette a tisztes távolságot.
Nem tudtam mire vélni a dolgot. Eddig mindig az volt a probléma, hogy én nem bírom elviselni az ilyen szituációkat, én félek mindennemű érintkezéstől. Egyetlen egyszer sikerült ezt eddig levetkőznöm a szükség miatt, akkor meg ez történt.
Zavartan néztem végig a férfi ügyetlenkedését, majd azt, ahogy hirtelen felindultságból egy papírba temetkezett. Vagy legalábbis próbált.
Ezúttal rajtam volt a sor.
- Hé. Mi a baj? - közelebb csúsztam hozzá, aztán a távolságot letudva, bizonytalanul rátettem a kezem a csuklójára - Ha az előbbi, akkor ne aggódj miatta. Én kértelek.
Nem tudtam, mennyire jó ötlet belemenni a témába, számítottam rá, hogy egy semmi gonddal le lesz rendezve a téma.
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 31. 21:56 Ugrás a poszthoz

Dwayne

- Rendben - nem voltam meglepve, pontosan erre a válaszra számítottam. Igen, Dwayne még mindig férfiből készült, ők általában megtartják maguknak a problémáikat. Tudtam, hogy valami nincs rendben, ezt pedig mi szoktuk megérezni, de nem firtattam tovább a dolgot.
Ha azt mondanám, hogy nem esett rosszul az eltávolodása, hazudnék. Tétlenül néztem végig, ahogy a kezét kihúzta az enyém alól és elfordult. Egy pillanatra behunytam a szemem, vettem egy mély levegőt, majd én is felvettem a semmibaj álarcot. Még az előző estinél is jobban össze voltam zavarodva. Az egyik pillanatban megcsókol és elrohan, a következőben úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, aztán megtörténik ez a bogaras incidens és teljesen zavartnak látszik. Azt szokták mondani, hogy a férfiak gondolkodása sík egyszerű. Hát én nem így vettem észre...
- Persze - egy kicsit arrébb másztam és az ellentétes oldalról kezdtem el összefogdosni az időközben teljesen átázott papírokat. Egy-kettő szétmállott a kezemben, ahogy igyekeztem kimenteni őket. Miután az én oldalamon már egy darab sem volt odalent, az ázott papírokat Dwayne mellett hagyva kicsit arrébb botorkáltam. Egy kis levegőre volt szükségem.
Egy kacsacsalád tempózott el mellettem, megtörve ezzel a tó tükörsima felszínét.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2014. március 31. 21:56
Almásy Léna
INAKTÍV



RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 15:21 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Az elmúlt napok történései totálisan felbolygattak. A tegnapi találkozó is elég rosszul sült el, összeszedtük a papírokat, megszárítgattuk őket teljes szótlanságban, aztán mindketten elvonszoltuk magunkat hazáig. Mindig is tudtam, hogy a pasik nem valami közlékenyek... na de hogy ennyire ne legyenek azok.
Az az egy hét, amit otthon töltöttem, szörnyen meglátszott az irodámon. Minden irányban hatalmas mappák, papírhegyek és borítékok hevertek, körülbelül tíz négyzetcentinyi hely sem maradt ki összesen. Így is nehéz volt összeszednem magam annyira, hogy dolgozni bemenjek, hát még mikor megláttam azt a rengeteg mindent. Sírni lett volna kedvem.
Egész nap az asztal mögött ültem, néha keltem csak fel, akkor is azért, mert valaki még egy adag nyűgöt hozott. A fejem majd szét esett, szörnyen fáradt voltam a kialvatlanságtól és mindezek miatt lassan, szörnyen lassan haladtam. Persze a folyamatosan elkalandozó gondolataim sem nagyon segítették a haladást, valahogy mindig Dwayne-nél kötöttem ki, annál, hogy ő sportot űz az én cukkolásomból.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Almásy Léna összes RPG hozzászólása (164 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel