Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szerencsére - illetve Révay úr büntetése miatt - elég rég nem kellett meglátogatnia az ispotályt komolyabb sérüléssel, de a gyötrő emlékek mindig megrohamozzák, akárhányszor is lépi át az épület küszöbét. A tehetetlen mozdulatlanság, a törött csontok, az ezernyi kék és fekete színben pompázó zúzódás és az a maró fájdalom, ami minden lélegzetvételét kísérte... Amikor még a helyszínen sötétedik el a világ és már az ispotályban ébredsz teljesen magatehetetlenül, na az a kemény és nem a kád széle.
Nem is lenne a nyomozónak való, ha nem vette volna észre Nándor egészségesnek nem mondható járásciklusát, ám annak miértjeit soha sem merte forszírozni. Már az is elég nagy előrehaladásnak számít, hogy a napi jelentések előtt nem áll ökölnyi görcsbe amúgy is összezsugorodott gyomra.
 - Én csak egy diákomat látogattam meg - vágta rá rögtön a kérdésére válaszát, igencsak meggondolatlanul. Elég sűrűn agyalt már azon, hogy vajon jól teszi-e hogy ilyen túlságosan is jó viszonyt ápol csibéivel és hogy megteheti-e azt, hogy tanárként ilyen közel engedje magához őket... Maga előtt összefont kezeit kibogozta, hogy aztán eltüntethesse azokat kabátja zsebeiben. Szemeit lesütötte itt-ott koszfoltos csizmájának orrára, ám a férfi átható pillantásai ettől függetlenül ugyanúgy perzselték ruhába bújtatott bőrét, mint korábban. Minden különösebb ok nélkül felfutó pulzusa s vérnyomása pirosra színezte fakó arcát. A férfi tekintetét kerülve nézte végig annak bravúros felállását,  segítő kezei végig készenlétben álltak mélyen a zsebekbe rejtve. Bizonytalan lépésekkel követte a férfit, mintegy hátvédként.
 - Ha esetleg tudok... - belekezdett mondandójába, de vetett egy gyors pillantást Nándor arcára és inkább elharapta a mondat végét. Egy ilyen büszke és életerős férfi számára talán a legnagyobb sértés lehet a Földön, ha egy gyenge nő sajnálatból - vagy sokkal inkább együttérzésből - felajánlja támogatását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Talán túlzás nélkül kijelenthető, hogy aki kicsit is foglalkozik a munkájával és féli annak elveszítését, tart valamilyen szinten a kedves Parancsnok úrtól. Hiába a jómodor, hiába az etikett pontos betartása, a vasszigor és a maximalizmus mindig körbelengi a férfi szavait illetve tetteit és ezt minden egyes beosztott pontosan tudja. Talán éppen ez sikerének titka. Nem úgy, mint a viráglelkű aurorkisasszonynak, aki még mindig képes összerezzenni, mint gyenge hajtás a tavaszi szélben, ha indulattól hangos kritika illeti. S bár van benne tartás és női büszkeség, az önbizalomnak azonban hiányát szenvedi, bármennyit is fejlődött az utóbbi években.
Aprót biccentett. Tulajdonképpen nem is várt mást Nándortól, már-már csalódott volna benne, ha elfogadja segítő gesztusát. Ha fordított helyzetben lettek volna, nyilván ő is ugyanígy reagált volna, hiszen ki is ő valójában, hogy ilyen elvetemült felajánlásokkal éljen? Egy mezei beosztott, aki megrovásban büntetésben részesült, semmi egyéb oka nem volt szóba elegyedni oly' távolinak tűnő főnökével...
Tekintetét lesütve, a kellő távolságot kínosan megtartva követte a férfit, s szeme sarkából meg persze annak minden rezdülését is.
 - Igazából... - mondandóját délelőtt óta éhező gyomrának korgása szakította félbe - ... hazafelé indultam, de ha gondolja, akkor kereshetnénk valamit a közelben, mert a katin nem éppen emberbarát hely. Persze ha szereti a két napos szendvicseket...
Egy valamit nem vallana be nem hogy másnak, még magának sem: ha férfiakról van szó, szörnyen mazochista tud lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Volt egy pillanat, amikor elhitte, Nándor bizony végig fogja rókázni az utcát, amint rövidre szabott utazásuk véget ér. Mélyet szippantott a nagyvárosok jellegzetes aromájú levegőjéből, barnáit pedig a férfire szegezte. Nagy örömére a korábban feltételezett rosszullétnek nyomát sem vélte felfedezni főnöke arcán, így megindultak a kijelölt célpont felé. Cseppet sem volt benne biztos, hogy jó ötlet az egész, hisz' nyilván a Révay család sarja nem ilyesfaja gyorséttermi - ám minden tekintetben finom - hulladékhoz van hozzászokva. Mint ahogyan ő maga sem. Ritkán akad olyan alkalom, amikor a saját készítésű vacsoráját helyettesíti holmi sajtburgerekkel és tisztességes, földből elővakart krumplit sosem látott sült burgonyával, ám ezen alkalmakkor valami oknál fogva mindig jóllakott óvodásként tér haza.
Még egy utolsó sarok, ami egy forgalmasabb utcára vezet...
 - Nem vagyok benne biztos, hogy tetszeni fog... - ezzel belépett a sivár utcából tökéletesen kiemelt, éhes emberekkel jól megtömött étterem ajtaján - ...de azért próbáljuk meg.
Nem bizonyult túl egyszerű feladatnak a hároméves visítozó gyerekek és azok ordibáló szülei közti manőverezés, de rövidke harc és vagy ezernyi, arcába szemtelenül toluló McDonald's embléma után végre elfoglalhatták helyüket a kasszához vezető legkisebb sor végén. A gyors kiszolgálásnak köszönhetően nem sokkal később már a nyúzott ábrázatú pénztáros előtt álltak.
 - Én két sajtburgert szeretnék és fél liter kólát. Az úrnak pedig...? - félve pillantott annak arcára. Nos, maximum kap még egy hónap próbaidőt, amiért megpróbálta megmérgezni ilyen mugli badarságokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meggyötört, fáradtságról és bosszúságról árulkodó arc bámult vissza rájuk a pult mögül. Egy pillanatra kapta csak el a nő tekintetét, de ez bőven elég is volt ahhoz, hogy átragadjon rá annak frusztrációja. A tömeg, a zsivaj és az a tipikus rejtett agresszió, amivel a magyar nemzetiségű muglik embertársaikhoz viszonyulnak, bőven elegendőek volt ahhoz, hogy eldöntse: hétvégén soha többet nem teszi be a lábát ilyen helyre. Futólag Nándorra mosolygott, ahogy átadta neki a rendelés lehetőségét, de ahogy meghallotta annak kívánságait, mosolya erőteljesen visszafojtott kuncogásba torkollt. Erősen kellett koncentrálnia, hogy a feltett kérdésekre hangos röfögés nélkül tudjon válaszolni.
Nem sokkal később egy-egy nagy papírszatyorral a kezükben vágtak utat maguknak a lökdösődő emberek között, hogy valamivel tisztább terepre érhessenek. Csalfa kis vigyorral az arcán pillantott fel főnöke önelégült arcára. Szegény Nándi... Legalább kaphat egy szeletke gyermekkort így fénykorában.
 - Szerintem jobban járunk valahol kint - fejével a villogó bejárat felé biccentett - Hacsak nem részesíti előnyben az ölbe borult üdítőket és az alacsonyan szálló sültkrumplikat.
A két lehetőséget összevetve nagyon úgy tűnt, hogy az előbbi sokkal szimpatikusabb főnöke számára, így az ajtón, mint utolsó akadályon átjutva léptek ki újra a csípős novemberi éjszakába. Szájában összefutott a nyál, ahogy a zacskójában rejtőző szendvicskre gondolt, ám még egy apró elintéznivalója akadt királyi vacsorájuk elköltése előtt. Lépteit meggyorsítva próbált minél előbb egy mellékutcába érni.
 - Csak még egy hoppanálást! Esküszöm, utána ehetünk! - hatalmas, kérlelő szemeket meresztett Nándorra, ahogy kissé félénken bár, de átfűzte sajátját annak karján. Még egy utolsó pillantást vetett a kihalt utcára, aztán elnyelte őket a sötétség...
...a következő pillanatban pedig már nem közvetlenül a városban voltak. Sokkal inkább az fölött.
Bizony, a Citadelláról csodálatos a kilátás, főleg este, amikor minden fényárban úszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nincs is annál jobb, mint nap végén mélyet szippantani a mugli autók bűzétől mentes friss levegőből. Pontosan ugyanezt szokta érezni, amikor a nagyvárost elhagyva megérkezik Bogolyfalva szűziesen tiszta környékére, ám most, csodák csodájára Budapest ajándékozta meg ezzel az élménnyel.
 - MĂ©g gyerek voltam, amikor utoljára itt jártam. Apám hozott fel ide mindig, de amiĂłta Ĺ‘ nincs... - nyelt egy nagyot, kezĂ©ben megcsörrent a papĂ­rzacskĂł, ahogy megadta magát ujjai szorĂ­tásának - SzĂłval gondoltam nem bánja majd.
Tekintete cikázott a kivilágított város és Nándor arca között, aztán megállapodott annak kétség kívül bugyihúzogató mosolyán. Nos, lehet, hogy a férfi kivételesen méretes önbizalommal rendelkezik, de meg kell hagyni, hogy nem ok nélkül. Válaszul ő is villantott egy suta mosolyt, ami pár pillanattal később szájpréssé, majd rejtett szájharapdálássá fajult. Almásy Léna, javíthatatlan vagy.
Gondolatai közül a férfi sürgető szavai rángatták vissza a valóságba. Úgy tűnt, a kezében fityegő papírzacskóról már réges régen elfeledkezett, annak tartalma nyilván már kis is hűlt, de ez nem igazán tudta felzaklatni. Sokkal inkább piszkálta a tudat, hogy ő bizony nem otthon tölti a péntek estét, hanem a szerelmesek kilátójában, egy hímnemű egyeddel, aki ráadásul a főnöke... Mindennapi, végül is.
 - Jaa.. igen, le - ezzel lehuppant a kukábĂłl avanzsált ĂĽlĹ‘alkalmatosságra Nándor mellĂ©. PapĂ­rzacskĂłját kinyitva elĹ‘halászta belĹ‘le a kĂłlás poharat, hogy a szĂ­vĂłszálat szakszerűen kibontva Ă©s belehelyezve benedvesĂ­thesse torkát nĂ©mi cukros ipari hulladĂ©kkal. Mert az, attĂłl fĂĽggetlenĂĽl, hogy imádja.
Szeme sarkából figyelte közben főnöke mozdulatait, s amikor az előhúzott a csomagjából egy lila, beazonosíthatatlan és rendkívül idiótán kinéző plüssfigurát, rátört a még a gyorsétteremben visszafojtott idétlen kuncogás. A jelenet fénypontja pedig Nándi teljesen komolynak szánt kijelentése volt, amely épp egy korty leküzdése közben érte... Az üdítőt és a szívószálat kis híján kiköpve tört ki köhögés és vihogás keverékében. Szegény, szegény Parancsnok.
 - Khmm... nem. Az egy Happy Meal, Parancsnok. Amit kĂ©rt... - nagy levegĹ‘t vett, hogy az Ăşjra feltörĹ‘ röhögĂ©sĂ©t vissza tudja tartani. Baljával a szemĂ©hez nyĂşlt, hogy letörölhessen egy kigördĂĽlt könnycseppet.
 - Ne haragudjon. Azt hittem, tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

 - Leadtam... - dobta le magát egy nagy sóhaj kíséretében az ügyfelek számára fenntartott székbe - Nem vagyok tanár többé...
Mondhatni egy egész hegy gördült le a válláról, amikor hangot adott feltett szándékának főnöksége előtt. Rengeteget rágódott a dolgon, napokat agyalt, hogyan, s miként oldhatná meg problémáját veszteségek nélkül, ám rájött, kompromisszumok nélkül semmi sem működhet a világon. Így tehát ha több szabadidőt akart, meg kellett váljon terhének egy részétől, jelen esetben az iskola falain belül vállalt feladataitól.
Olyan volt ez neki, mint egy szakítás... bár közel sem olyan fájdalmas, mintha egy valódi, hús-vér kapcsolatból lépett volna ki. Szerette a diákjait, szerette a munkájának ezen részét is, de rá kellett döbbennie, bármennyire szomorú történet is ez, egyszerűen nem tud több részre szakadni.
 - Hiányozni fog a kastély, de én sem vagyok robot, Konstantin. Az egyik nap itt, a másik nap ott, a helyszínelések, a papírmunka, a tanítás, az óratervek és a terepmunkák... meg Madagaszkár és Svédország... ha nem dobbantok, legközelebb az Amazonashoz kísérhettem volna a kastélyt túlélőtáborozni... Harminc éves vagyok! Kinek van már erre ideje?!
Nos, talán a férfi legnagyobb szerencsétlenségére, mostanában sikerül mindig őt megtalálnia problémáival. Mintha egy jó nagy kanyart leírva visszatértek volna a gyökereikhez.
 - De nem zavarlak, ugye...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Svédországot még visszakapod... csak legyen rá alkalmam... - szája önkéntelenül is széles mosolyra húzódott, ahogy a havas paradicsomi emlékek elárasztották. Szájában szinte azonnal felsejlett a pisis hó gusztustalan íze, de a hivatalnok puha ajkainak érintése is. Azt a csókot fel is írta a legemlékezetesebbek listájára, mint a tökéletlenül tökéletes példányt.
 - Uhm... - arcáról azonnal lelohadtak a vidám vonások, szemeiben tükröződő jókedvét pedig az aggodalom búskomor fénye vette át.
Néha talán túlságosan is szórakozott. Amióta egyedül van és csak a saját kis privát ügyeire van gondja, hajlamos elmerülni egy-egy amúgy jelentéktelen dologban és egyúttal keresztülnézni környezete súlyos problémáin. Amilyen együtt érző volt korábban, olyan tapintatlanná vált az évek, s törések során, figyelme pedig ahelyett, hogy az őt életben tartó barátaira irányult volna, megállapodott sivár élete legapróbb részleteinél... Előbb állt neki teraszt festeni, minthogy lelki támaszt nyújtott volna Konstantinnak...
Erre most mit csinált? Szinte rátörte az ajtót a férfire és úgy zúdította a nyakába pitiáner nyűgjeit, mintha annak nem most ment volna teljesen tönkre az élete.
A felismeréstől teljesen magába zuhanva, komoran, mégis kétségbeesetten pillogott fel Konra. Keresgélte a szavakat. Szeretett volna valami okosat, valami megnyugtatót mondani, de bármi jutott is eszébe, rögtön elvetette. Mit is mondhatna? Hogy talán Kath meggondolja magát? Miért is hitegetné ilyennel? Mondhatta volna azt is, hogy minden rendbe fog jönni, majd talál egy másikat, egy jobbat, egy szebbet és érettebbet, bizony, de ezzel sem lett volna előrébb. Ez olyan, mintha csak egy vázát tört volna el az ember, ami helyett könnyen beszerezhetünk egy másikat. A szerelem viszont nem ilyen. A szerelem nem pótolható, a szerelmet nem válthatja ki semmi. A szerelmünk a miénk és azé, akit megajándékozunk vele és ha az a személy, akire rábíztuk a legféltettebb érzésünket, visszadobja azt, jogosan lehetünk teljesen összetörtek. A helyzet kilátástalan és ezen az ilyen bevett közhelyek soha sem fognak segíteni. Ha valamit megtanult, akkor az az, hogy a szakítás gyászát az ember csak és kizárólag egyedül tudja megélni... És ha megélte, ott lesz a legerősebb, ahol eltört.
 - Sajnálom - szusszant egyet és közelebb lökte magát székével az asztalhoz - Őszintén sajnálom.
Hűvös kezeit a férfiére fonta a szerződés felett, mit sem törődve a helyzet bizarrságával, s bár ezt minden hátsó szándék nélkül tette, legbelül felkészült a finom elutasításra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy ruhadarab ide, egy ruhadarab oda, s az oly' nagy becsben tartott rend csúfos véget is ért. Már rég elkésett, amikor a kutyán átbukdácsolva kiesett a langyos, tavaszi délutánba, maga mögött pedig egy atomrobbanás helyszínét hagyta. Koptatott famerba bújtatott tagjait sűrűn kapkodva közeledett a Csárda felé, ami legnagyobb szerencséjére nem volt olyan vészes távolságban. Amilyen katonás rend uralkodik a Parancsnokságon Nándor uralma alatt, simán kinézi a férfiből, hogy egy ilyen munkától teljesen független helyzetben is képes lenne lekapni a tíz körméről egy kis késés miatt.
Bár csak egy ártalmatlan kis borozgatásról volt szó alapjaiban, gyomra mégis görcsbe rándult, akárhányszor arra gondolt, hová is tart éppen. Nándi viselkedése némiképp megváltozott a Citadellás eset óta, ő pedig nem tud azóta mást tenni, csak belepirulni minden egyes figyelmes gesztusba vagy átható pillantásba. Munkahelyi gyötrődése is átcsapott kellemes légkörű munkába, életének ezen része így sínre került, de mégsem tudta magát teljességgel elengedni. Szemében nem helyes dolog a főnökkel találkozgatni ilyen nyíltan, még akkor sem, ha az a bizonyos főnök úgy vonzza, mint szeget a mágnes...
Hevesen verő ketyegővel, mégis nagy mosollyal az arcán lépte át a kocsma küszöbét, tekintete szinte azonnal megállapodott a pultnál álldogáló délceg alakon. Csak remélni merte, hogy nem késett el túlságosan.
 - Szóval meggybor? - hangjába és mozdulataiba némi bátorságot öntve került a férfi mellé. Kár lett volna szabadkozással vagy fenntartásai kimutatásával indítani ezt a cseppet sem formális találkozót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Meg talán az egyetlen is - válaszolta egy zavart, kissé bárgyú mosoly kíséretében. Ő egyszerűen nem az a fajta, aki nagykanállal falja az életet és mindent kipróbál, amit az útjába sodor az élet. Szégyen, nem szégyen, talán még nem ivott meggybort életében, de ezt a szörnyű tényt eddig még nem merte beismerni sármos főnökének. Apropó, sármos... nos a lezser, nyakkendő nélküli ingviselet meglepően jól mutatott a férfi szépen izmolt mellkasán, ez a tény pedig nem kerülhette el figyelmét, még akkor sem, ha annak érintése a saját magának felállított erkölcsi tiltólista legkiemeltebb helyét foglalta el.
Nándor tekintetét követve aprót biccentett, majd megindult a kiszemelt box felé. Határozott lépteiket kétes alakok figyelték, ám a legperzselőbb pillantások nem az utálatot sugárzó csőcselék felől érkeztek. Szinte égett a tarkója, s az egész lénye az őt szorosan követő szép kék szempártól.
Igazából nem is érti, miért, de egyszerre érezte magát zavartnak, idegesnek és rettentően izgatottnak. A vér egy ménes erejével vágtatott végig az ereiben, ahogy lehuppant a székre és ismét szemben találta magát a férfivel. Harminc éves létére szende szűzlánynak érezte magát az átható szempár kereszttüzében - Nándor tapasztalaihoz képest nagy valószínűséggel tényleg az is -, s arca vörössége ahelyett hogy alábbhagyott volna, még inkább erősödött, ahogy belekapaszkodott a felé nyújtott boros pohárba.
 - Az elsőre?! Ennyi erővel kezdhetted volna a megszületésemmel is - kuncogott fel hangosan, majd hozzákoccintotta poharát a férfiéhez. Tágra nyílt barnáit le nem véve partneréről kortyolt bele a bordó italba.
 - Hmm... - jólesően zümmögött, ahogy a meggyízű csoda bebarangolta az összes ízlelőbimbóját. Meg kell hagyni, Mr. Always Right most sem lőtt mellé.
 - Nem gondoltam, hogy ezt kell mondjam, de egy-null a javadra. Tényleg nem ittam még ennél jobbat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ki gondolta volna pár hónappal korábban, hogy ők ketten egyszer még ilyen tökéletes egyetértésben borozgatnak a Csárda kellős közepén? Még élénken élt benne az első hivatalos, négyszemközt lezajló találkozójuk élménye, s bár a férfiről alkotott véleménye azóta jócskán megváltozott, azért az a bizonyos alárendelt hozzáállás még ilyenkor is meg-megmutatkozik gesztusaiban. Eltöltöttek már együtt több csodálatos estét a parancsnoki iroda falain belül, papírokat nyálazva és jelentéseket írva, sőt még Mekiztek is a Göncölszekér alatt, de ez mind teljesen más jellegű időtöltés volt, mint a laza borozgatás. Talán ez az oka az amúgy totálisan indokolatlan mennyiségű adrenalinnak, ami a szervezetében tombolt. Talán ha egy pillanatra el tudná engedni a gondolatot, hogy az asztal másik végében ücsörgő félisten a főnöke...
 - Csalódott már valaha ebben bárki is? - tette fel a kontrakérdést. Természetesen nem hitte, hogy Nándor minden egyes nőnél a meggyborozással startol és attól függetlenül, hogy színügyileg lassan tényleg hajaz egy szőkére, a tartós egyedüllét még nem vette el a józan eszét. Sanda félmosolyát egy újabb korty borba temette.
 - Hát pedig... - kezdett volna bele saját személyének dicsőítésébe, de a férfi nem várt mondatbefejezése beléfojtotta a szót. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott, sőt már abban sem volt biztos, hogy nőből van egyáltalán. Csak bámult a nagy kék szemekbe egy pillanatig, aztán tekintetét lesütve ismét kortyolt egy nagyot a poharából.
 - ... öhm... nem vagyok benne biztos, hogy szeretnéd megismerni Anyukát.
Bravó, Almásy Léna, gyönyörű vágás és a világ legidiótább reakciója egy ilyen tökéletes bókra. Talán mégsem olyan helytálló az az elismerés, varázsolhattak volna valamivel több önbizalmat is belé a gyártási folyamat során.
 - Mindenesetre ez az év tósztja volt - ezzel felemelte a poharát, s ha a férfi koccint vele másodjára is, mit sem sejtve eltűnteti a kitöltött bor maradékát is. Nem tehet róla, nem találkozott még olyan itallal, ami ilyen szinten itatta volna magát és ami azt illeti, ilyen bombázások mellett jócskán szükségét is érezte az alkohol lazító hatásának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem kell ám őt sem félteni. Borzasztóan félénk természete általában csak az ismerkedési fázisra terjed ki, főleg ha a megismerni szándékozott fél a férfiak táborát erősíti. Előélete ismeretében ez viszont egyáltalán nem róható fel neki, még akkor sem, ha a kommunikációja ilyenkor a béka hátsója alatti szintet sem üti meg.
 - Ilyet feltételezel rólam? - jobb szemöldöke úgy egy centivel feljebb csúszott. A bor érezhetően dolgozott már a szervezetében, nem meglepő hát, hogy a maga köré épített jégvár lassan olvadozni kezdett. Arca még mindig a vörös ezer árnyalatában játszott, de hosszú ujjai már nem reszkettek, ahogy átfonták ürülőfélben lévő poharát, mosolya pedig egyre szélesebbé húzódott.
 - Higgy nekem. Még be sem mutatkozol, de már beléd töm legalább három nagy szelet tökös pitét, megmutatja az egész családi albumot és legalább négyszer megkérdezi, hogy mikor veszel fele... - mire rájött, hogy az alkohol okozta nagy lendületben mibe is kezdett bele, már késő volt. Szépen, szofisztikáltan elharapta az utolsó szót és nagy zavarában a haja mögé bújva dézsmálta meg ismét poharát. Tulajdonképpen nem hazudott, mert kedves édesanyja tényleg ilyen buzgómócsing. Ha lehetett volna, már tíz évesen férjhez adta volna egy szem leányát és valószínűleg ez is az oka annak, hogy Léna nem igazán preferálja a hosszabb időintervallumú látogatásokat, végképp nem férfi társaságában. Ő is el tudja intézni magának ilyen beszólásokkal, hogy kellemetlen szituációkba keveredjen, nem kell hozzá Anyuka segítsége és tökös pitéje sem.
Nándi kérdése némiképp kifogott rajta. Alkohol hatása alatt amúgy is hajlamos az ember lánya filozofálni, hát még ha túllépett a harmadik x-en is és jóformán se kutyája, se macskája, csak az a rengeteg papírhalmaz várja haza a hűvös otthonába. Az, hogy mit is akar az élettől, már réges régen mindegy, csak sodródik az árral, elevickél a háborgó folyó tetején és igyekszik nem gondolni arra, mennyi időt pazarol el az életéből teljesen jelentéktelen dolgokra.
 - Őszintén... nem tudom - pillantott fel poharáról a jégkék szemekbe - De koccinthatnánk Rád is, mert nem is vagy olyan borzasztó, mint ahogy azt a Parancsnokságon gondolják.
No igen. Léna kezébe pohár nem való.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Pontosan ezért nem volt benne biztos, hogy ez a kiruccanás jó véget fog érni... Ha gyenge kis szervezete alkohol hatása alá kerül, nyelve egyre élesebbé, agya pedig egyre tompábbá válik és igen hamar bekövetkezhet a nem kívánatos apokalipszis. Ilyen téren semmiben sem különbözik az olcsó kis fruskáktól, talán ez is az oka annak, hogy társaságban nem igazán hódol borkóstolói hobbijának.
Csak egy sanda pillantást kellett vetnie Nándi arckifejezésére, amit bárgyú kérdése váltott ki. Igen, valószínűséggel ha nem is papírra vetve, de akad a férfi agyában szerény szémélyéről is egy vaskos akta, ahová mindenféle ehhez hasonló dolgot feljegyez magának. Ha így nézzük, Parancsnokunk számára ő egy teljesen nyitott, kiszámítható ponyvaregény, aminek nemhogy a következő fejezetét, de csúfos végét is tudni lehet már a legelején. Ezek után nem is nagyon firtatta tovább a 'mit feltételezel rólam' témát.
Poharának tartalma emelkedő ütemben fogyatkozott, ahogy egyre több könnyelmű gondolatnak adott hangot. Ajkai egy furcsa, talán még kacérnak is nevezhető mosolyra húzódtak, ahogy a haja mögül vizslatta a vele szemben ülő férfit. Hogy lehet valaki még egy ilyen helyzetben is ennyire makulátlan...? Ennyire tökéletes?! Nem mondhatjuk, hogy nem nézte még meg magának kedvenc főnökét, hogy nem ismeri már minden egyes vonását, ha bosszús, ha derűs vagy éppen zavart.. Tud egyáltalán a mindig magabiztos Révay Nándor zavarban lenni? Mintha egy pillanatra... Ugyan. Már biztos fejbevágta az a pohárka meggybor, amit eddig magába döntött, mert ha teljesen ismeretlen lenne számára a Parancsnok, még azt hinné, hogy némi pírt vélt felfedezni annak orcáján.
Nándor színlelt meglepettségén hangosan felkuncogott. Kizárt dolog, hogy nem hallott még semmit az őt övező legendákról és szóbeszédekrők, vagy hogy nem érezte a rettegés szagát, ahogy megjelent egy-egy beosztottja közelében.
 - Hát tudod... félnek tőled. Egoistának és... hát... bunkónak tartanak. Valaki szerint muglikat kínzol a pincédben, hogy kiéld a frusztrációidat, mások szerint valami szekta tagja vagy, ahol mágikus lényeket áldoznak a szépség érdekében, de hallottam már olyat is, hogy sok ügyet te magad rendezel meg, csak hogy sikeresnek tűnj és megtarthasd a pozíciód..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha csak a falusi életből indul ki és abból, hogy az élő térfigyelő rendszer rosszmájú nyelvei szerint ő titokban már háromszorosan elvált és duplán anya, elszégyelli magát. Bizony volt egy olyan időszak, közvetlenül a megrovása után, amikor mindenféle kérdés nélkül hitt a Nándort övező pletykáknak. Egy, de talán két hétig is a munkahelyi klikkek egyik legrosszabbikját erősítette, pontosan azt, amelyikben a Parancsnok szerepelt kedvenc célpontként. Azonban, hogy mi igaz az akkor elhangzottakból és mi nem, a mai napig nem tudja. Nem sok idő kellett hozzá, hogy a mindenki által rettegett férfi belopja magát a szívébe, talán tényleg igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ott, a lepusztult kis kocsmában ücsörögve, maga sem tudja, milyen okból kifolyólag, de csüngött Nándi minden egyes mosolyán és szaván, mintha csak egy önmagát és a másik nemet frissen felfedezett tinilány lenne.
Kezét szája elé illesztve kuncogott fel ismét. Nos, igen. Ez a teljesítmény mindenképpen lenyűgöző, főleg ha azt nézzük, elvileg tanult, éles eszű aurorokról és hivatalnokokról beszélünk. A monoton munka kétségkívül káros hatással lehet az ép elmére, de ezen képtelenségeket még talán egy elmegyógyintézet lakó is megirigyelnék.
Poharát megemelve kiitta belőle a kitöltött nedű utolsó cseppjét is, sötétjeit közben le nem véve jóképű partneréről. Már nem szegte le a fejét, már nem kapta el a tekintetét, még ha néha nehézkesen is, de állta a férfi minden egyes pillantását. Egészen eddig a pontig.
 - Ezt... örömmel hallom - igazán diplomatikus válasz hagyta el száját, de mi mást várhatnánk tőle? A víz egy pillanat alatt leverte attól a mondattól. Attól a hangsúlytól. Attól a nézéstől. Szíve akaratlanul is belendült, s amellett, hogy minden egyes apró szőrszála égnek meredt, égető forróság járta végig testének apró szegleteit. Révay Nándor kivédhetetlen bugyihúzogató sármja magával ragadta, beszippantotta és ami talán a legmeglepőbb az egészben, ebben a pillanatban ő ezt egyáltalán nem bánta. Általános, magának alkotott szabályait már akkor felrúgta, amikor átlépte a Csárda küszöbét, tudván, hogy a lavina egy piallanat alatt megindulhat... és meg is indult. Hirtelen elkapott, izgalomtól ragyogó barnáit ismét a férfire függesztette - Talán bélyeget gyűjtesz?
Mintha száznyolcvan fokos fordulatot vett volna józan jellemétől, remegő kezét megzabolázva nyúlt a borosüveg után. Nem igazán csinált hiúsági kérdést belőle, ha Nándor megengedte, utántöltötte poharát, s aztán a sajátját is. Nem igazán volt még része ilyen nyílt flörtölésben, de az az elképesztő energia, ami kettejük körül keringett, önbizalmat töltött belé.
 - Szerintem szabadidődben beszélő kecskéket mészárolsz a fészeredben található kőoltáron. Persze még nem szereztem meg a vád emeléséhez kellő bizonyítékokat, de ígérem, amint átütő sikereket aratok, megírom a részletes, mindenre kiterjedő jelentést és átadom ellenőrzésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bormámoros barnáit le sem tudta venni Nándor vonzó mosolyáról. Mintha megállt volna az élet körülöttük, az állott levegő pedig egyre forróbbá vált volna. Persze az is lehet, hogy csak szende aurorunk szervezete nem volt felkészülve a meggybor alattomos hatásaira, a mértékletesség azonban ennyi pohár után egyáltalán nem jellemzi, így újabb kortyért folyamodott. Ízlelőbimbóit kellemesen simogatta a gyümölcsös nedű, arca teljesen kipirult tőle, vöröslő ajkai pedig levakarhatatlan vigyorra húzódtak. Gondolatainak már semmi sem szabhatott akadályt, s meglehet, Nándi néhány szava már nem igazán jutott el a tudatáig. Csak bámulta a férfit, szemérmetlenül, állatias ösztönei pedig szépen lassan ködbe borították amúgy racionális elméjét. Csak bámulta az ajkait, ahogy formálta a számára érthetetlen szavakat, bámulta őket, ahogy rátapadtak a finom üvegpohárra és csak egyetlen dologra tudott gondolni abban a pillanatban.
Ő akar a bor lenni.
A felszólításra jó alkalmazotthoz híven nagyot kortyolt a frissen kitöltött italból, de nem merte beismerni, számára pontosan ugyanolyan volt, mint az előző. Érzékei teljesen másra hegyeződtek ki, de ezt már nyilván a Parancsnok is tudta. Ő, mint zöldfülű fruska, tényleg nyitott könyv egy ilyen férfi számára, így nem volt mit takargatnia, bátran tartotta kontaktust a jégkék tekintettel.
Nándor következő szavai már nagyon is célt értek, de azok valódi súlya csak két másodperccel később jutott el a tudatáig.
 - A magamfajta aurorok elég elfoglaltak - észre sem vette, akaratlanul is végigfuttatta nyelvét kicserepesedett alsó ajkán -, főleg ilyen késői órán. De ha azt kívánod, természetesen szabad kapacitásom függvényében meghallgatom a vallomásod egy erre alkalmasabb helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szája széles mosolyra, arra az igazi fogvillantósra húzódott, ahogy megpillantotta pártfogoltjainak legkedvesebbikjét. Pár évvel korábban, amikor esténként még Dwayne-nel beszélték át a nap fontosabb történéseit egy film és némi rakott krumpli társaságában, hallott ezt-azt Noelről, de álmában sem gondolta volna, hogy egyszer még az ő vállát fogja nyomni a fiú minden egyes tette. Hivatalosan ő felel érte, s tekintve, hogy nem a tipikus nyakra lépő felügyelők táborát erősíti, megállapodtak a fiúval a hathavonta megejtendő élménybeszámolóban. Ebből viszont nem enged.
 - Ó, nocsak! De kisimult valaki - vágta rá amolyan köszönés gyanánt, majd szúrós tekintetét a gyönyörű rózsára szegezte - Köszönöm! De ugye ezt nem azért hoztad, mert véletlenül felgyújtottad a rezervátumot vagy eltettél valakit láb alól? - jobbos szemöldöke úgy két centit feljebb szaladt, de még mindig mosolyogva a virágért nyúlt - Mert ha igen, figyelmeztetlek, hogy szétrúgom a valagad, mielőtt kimondhatnád: sajnálom.
Almásy kezdetnek igen erős...
 - Hogy tetszett Románia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Leszegett fejjel, a papírhalmazát indokolatlanul szorítva magához, hatalmas léptekkel szlalomozott el a folyosón lézengő aurorok és hivatalnokok között. Igyekezett a lehető legkisebb feltűnést kelteni az incidens óta. Ha tehette, minden idejét terepen, vagy ha nagyon muszáj volt házon belül időznie, a sötét kis irodájában bezárkózva töltötte. Hetek teltek el a Parancsnok kínos látogatása óta, de a szégyen és a rettegés egyvelege, ami már az ébredését követő első másodpercben elárasztotta, egy hajszálnyit sem engedett. Mitől is lett volna jobb? A bujdosástól? Nándor tökéletes kizárásától? Bizony... Azóta semmifelé hajlandóságot nem mutatott arra, hogy esetlegesen saját maga lássa el napi, a férfihez fűződő teendőit. Bár a próbaideje és büntetése rég lejárt, minden délután megtartották a rendszeressé vált kis meetingjeiket a Parancsnok irodájában, ahol átnyálaztak az aznapi jelentéseket és nyomozati iratokat - mintha az olyan rettentően fontos volna. Most azonban igyekezett kibújni a munka ezen része alól, helyes kis gyakornokokkal küldözvén az aktákat, s ha véletlen kiszagolta Nándor jelenlétét az irodája környékén, eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ilyenkor rendszerint tett egy sétát a Minisztérium környékén vagy elbújt a partvisok és felmosók közt a megtértágítózott szekrényben. Úristen. Mintha ötéves lenne és az apja elől rejtőzködne...
Az Isten szerelmére, Almásy Léna, harminc éves felnőtt nő vagy!
Szinte fellélegzett, amikor becsapta maga mögött a sötét kis lyuk ajtaját. Ledobta az asztalra a papírköteget, majd pálcát rántott és egy intéssel magára zárta az ajtót. Mintha ott sem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mielőtt visszatért volna saját irodájába, beküldte Nándorhoz az aznapi papíradagot egy csinos szőkével, aki nemrég érkezett a Parancsnokságra gyakorlatra. Még magának is félt bevallani, a féltékenység csak úgy mardosta, ahogy a kis csitri a tíz centis magassarkújában ellibegett a parancsnoki iroda felé, de tekintve, hogy a férfi sem kereste fel eddig, hogy nemtetszését kinyilvánítsa, így látta a legjobbnak.
Magára zárta az ajtót és lehuppant az íróasztal mögött elhelyezkedő székre. Kezébe automatikusan pennát vett, de hogy érdemben csináljon is valamit, na ahhoz semmi energiája nem maradt. Igen, a főnök elől bujkálni hasonlóan fárasztó elfoglaltság, mint a hányás. Az az állandó adrenalinlöket, akárhányszor valaki elhalad az ajtaja előtt... idegölő. Meg persze a tudat is, hogy előbb vagy utóbb, de át kell esniük az incidenst követő első, igazán kínos találkozón. S hogy felkészült-e már a Hiba volt az egész, felejtsük el! kezdetű párbeszédre? Nem igazán. Ezer meg egyszer lejátszódott már fejében az egész szituáció különböző végkimenetelekkel, mégis a legvalószínűbbnek azt tűnt, hogy Nándor soha többet nem akar majd vele nem hogy intim közelségben, de még csak egy légtérben sem tartózkodni. Ő pedig ezt tökéletesen meg is értené.
Meredten bámult az előtte heverő iratokra, de nem igazán jutott velük dűlőre. Egy előző napi erőszakos bűncselekmény helyszíni jegyzőkönyvei voltak azok, melyekből egy értelmes jelentést kellett volna összekaparnia, de hiába olvasta el újra és újra a papíron heverő szavakat, azok értelme egyszerűen nem jutott el ködös agyáig. Ellenben egyáltalán nem tudta elkerülni figyelmét a közeledő határozott léptek zaja, mely egy csapásra megszűnt az ajtaja elé érve. A következő pillanatban a kilincs előzetes kopogás nélkül indult meg lefelé, az ő szíve pedig ki akart ugrani a helyéről. Érezte, érezte odabenn a zsigereiben, hogy Nándor az. Nem kellett különösebb számításokat sem végeznie, mindenki tudta a Parancsnokságon, hogy ebben az időben mindig a főnök irodájában tartózkodik, mondhatni bérelt időpontja van, így ha valakinek elintéznivalója akadt vele, azt korábban megoldották.
Lélegzetét visszatartva függesztette sötét tekintetét a kilincsre. Egy pillanatig sem hitte, hogy a férfi feladja majd, s nem is csalódott megérzésében. A második sikertelen próbálkozás után kulcs csikordult a zárban, s ahogy Nándor kitárta az ajtót maga előtt, súlyos döbbenet ült ki az arcára. Hogy a fenébe...?
 - Öhmm... igen... - hirtelen köpni-nyelni nem tudott, a penna kicsúszott izzadt tenyeréből és hangosan koppant a mahagóni asztalon - Én...
Kétségbeesett pillantásokkal kísérte a férfi ajtózáró műveletét, szinte azonnal fel is pattant helyéről. Halvány milkalilája sem volt, mire számítson, ahogyan arról sem, hogy fog kievickélni ebből a szorult helyzetből.
 - Ezek... - hangja egy ijedt kisegér sipítozására emlékeztetett - Ezek a jelentéseim... amiket elküldtem. Én... azt hittem, hogy talán nem ak... mármint, hogy így lesz a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Én csak... - nos, igen. A kérdésre, hogy miért is lenne ez a legjobb megoldás, még ő maga sem tud válaszolni. Nem a legjobb, hanem a legkönnyebb. A jó öreg szőnyeg alá mindent technika, ám ráfaragott, mert most nem hogy segített volna magán ezzel, de még inkább kényelmetlenebbé tette a szituációt.  Talán jobb lett volna másnap, vagy teljesen kipihenve az este fáradalmait, harmadnap rögtön felkeresni Nándort és tisztázni a helyzetet. Bárcsak lett volna annyi vér a pucájában...
A szúrós megjegyzésre csak ráharapott alsó ajka belsejére, s tekintetét lesütve lehuppant vissza a székére. Nem tudta, mit mondhatna. Nem helyes, amit tett, de őszintén szólva... ki csinálta volna másképp?
 - Igen, de... - Biztos volt benne, hogy Nándor nem fogja egy ilyen incidens miatt újból próbaidőre rakni, vagy ne adj Merlin, kirúgni, ugyanakkor nem lett volna szerencsés kifogásokat és ellenérveket felsorakoztatni. Mondhatta volna, hogy akármilyen élőlény képes volna elvinni pár papírt az irodáig, aminek van két keze és minimum két lába, de inkább csendben maradt. Túlságosan feszült volt a hangulat ahhoz, hogy magyarázkodásba kezdjen.
Miért? Miért, mint miért kerülte vagy miért, mint miért ütötte ki magát teljesen? Nem tudta, mire gondol a férfi, de hogy ebben az esetben a legilimencia eszközéhez nyúljon, az teljesen kizárt volt. Ujjai idegesen babráltak szoknyája szélével.
 - Azt hittem, látni sem bírsz... - nyögte ki végül - És megértem, ha ez tényleg így van. Ennek az egésznek nem... - egy pillanatra megakadt. Hazugság lenne azt mondani, hogy csak az alkohol miatt engedte magához ennyire közel a Parancsnokot. Hazugság lenne azt mondani, hogy józan ésszel nem tette volna meg. Hazugság lenne azt mondani, hogy nem pirul el, akárhányszor eszébe jut az est kétségkívül pazar része... Nem hazudhatott - ...nem így kellett volna történnie. Sajnálom.
Kimondta hát, nincs visszaút. Barnáit Nándorra függesztette. Nem várt tulajdonképpen semmire, erre a bocsánatkérésre nem igazán lehet mit mondani, s legbelül már tudta, hogy ez amúgy is egy halott ügy. Csak egy pillanatnyi fellángolás a férfi részéről, semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Sokáig keresgélte a szavakat, egyszerűen fogalma sem volt róla, mit is kellene mondania egy ilyen esemény után. Bocsánatot kellene kérnie, amiért túl sokat ivott? Vagy mert az ő szervezete nem olyan strapabíró, mint Nándoré? Végül csak kibökött valami harmatgyenge magyarázatot, és talán nem a tökéletes szavakat használta gondolatai, s érzései kifejezésére, de álmában sem gondolta volna, hogy a Parancsnok gyakorlatilag kiröhögi. Mit kellett volna mondania? Bocs, főnök, hogy majdnem az öledbe hánytam, aztán elaludtam a WC-t őrizve kvázi a saját gyomortartalmamban fetrengve, na de azért befejezzük, amit elkezdtünk? Elég abszurd. Bármennyire is szerette volna eltitkolni kialakulófélben lévő szimpátiáját a férfi iránt, testbeszéde elárulta. Kapcsolatuk valóban elég sokat fejlődött az első találkozásuk óta, már nem érezte feszélyezve magát, ha irodai körülmények között kettesben kellett maradnia Nándorral, sőt szinte jól esett neki annak kitüntető figyelme. Mindezek ellenére sosem gondolta, hogy lehetne ebből bármi más is, mint közvetlen munkaviszony... egészen addig az estéig. Képzelt már el ezt-azt, de egyáltalán nem hibáztatható érte, egy normálisan működő hormonháztartással és egészséges igényekkel bíró nő egyszerűen képtelen elmenni egy ilyen férfi mellett, főleg ha az ennyire érinthetetlennek tűnik. Naphosszat tudna mesélni, milyen heves, szinte már zavarbaejtően perverz gondolatokkal él néhány nőnemű beosztott a Parancsnokságon, természetesen Révay úrral a középpontban, ő azonban ilyenekre még csak gondolni sem mert. Egyrészt mert tudta, esélye sincs, másrészt pedig nem helyénvaló a munkaadóval összefeküdni. Legalábbis ezt diktálja a józan paraszti ész. De mint tudjuk, a kíváncsiság, na meg a magány elég nagy úr...
Oltári blama. Ha már nevén kell szólítsák ezt a szörnyű helyzetet, lehet így is. Ő azonban nem tudta viszonozni Nándor átfutó mosolyát. Arcára elég groteszk módon ült ki az összes benne tomboló érzelem és újfent nem tudta, mit is fűzzön hozzá a férfi kijelentéséhez. Az előző monológjával kétségkívül felsült, elég volt csak Nándor arcára pillantania és rögtön tudta, hol szúrta el katasztrófálisan az egész beszélgetést.
 - Nem. Nem fogja - jelentette ki végül a határozottól messze álló hangnemben - Ha gondolja, akár át is nézhetjük azokat az aktákat... már ha nem tette meg eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Gondolatainak nem véletlenül nem adott hangot; ne szólj szám, nem fáj fejem. Nem telt el két perc az előző orbitális bakija óta, nem volt szüksége még egy meggondolatlan kijelentésre, mellyel még többet ronthat helyzetén. Homlokát enyhén ráncolva pislogott vissza a férfire, abban a hiszemben, hogy tökéletes pókerarcot visel, pedig ha tudta volna, mi minden leolvasható ábrázatáról...
Sosem volt az a tömegből kitűnő egyén. Ha tehette, a falszínek különböző árnyalataiba öltözött, hogy ezzel is jobban beleolvadjon környezetébe és elkerülje a nagymenők figyelmét. Sem az iskolában, sem a munkahelyén nem örvendett túl nagy népszerűségnek, de nem is bánta, a harmadik és egyben legutolsó pofáraesése után pedig végképp nem. Szép csendben elrejtőzött a világ elől, pontosan úgy, mint most.
Szinte észre sem vette, úgy csapott át magázódásba. A kusza gondolatmenetet már ő maga sem tudta kibogozni, nem hogy szerencsétlen Nándor, aki próbálkozott több-kevesebb sikerrel oldani a szobában tömörülő feszültséget. A férfi megjegyzésére ajkai vérszegény mosolyra húzódtak. Nem egészen erre számított, hiszen ő azt hitte, Nándor mindent a régiben akar tudni, egészen hivatalosban. Pozitívan csalódott hát, és ahogy semmi mást, ezt sem tudta eltitkolni főnöke elől.
 - A hosszúorrú kolleginák jobban teszik, ha a saját dolgukkal foglalkoznak - mormogta maga elé. Jól emlékszik rá, az évek során milyen sületlenségeket hordtak össze a háta mögött és bár nem szólt miatta, nem védte meg magát, nem feledett el egyetlen egy szót sem. Arcán a bosszúság halvány árnyéka futott át, de ahogy Nándor továbbfűzte mondandóját, rögtön elvörösödött és kínjában felnevetett.
 - Jézusom, ezt én mondtam? - az este legfontosabb részeire kristálytisztán emlékszik, a maradék viszont egészen eddig a pillanatig homályba merült. Arca még inkább vörössé vált, ahogy az emlékfoszlányok lassan felsejlettek előtte - Ezt én mondtam.
Ha képes lett volna rá, elsápadt volna, de tekintve, hogy a fejébe toluló vér mennyisége jócskán meghaladta a normális állapotot, helyette inkább szájához emelte kezét és kínos vigyorát leplezve ajkait kezdte morzsolgatni. Szóval ilyen az, ha egy embert utólag szembesítenek részegsége következményeivel.
 - Ha még egyszer ilyen hagyná el a számat, egyszerűen csak iktass ki. Ez borzasztó...