Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

Repülésedet nem akadályozza semmi, és a város lassan eltűnik mögötted. Melletted egy sas siklik a levegőben, kiterjesztett szárnyai alatt süvít a szél. Röpte könnyed, tekintete fenséges. Nem törődik veled, hisz a levegőnek nincs ura, az a szabadságról szól. Nincs feletted senki, de alattad sem, de néha feltűnik melletted valaki, hogy elkísérjen utadon. Ahogy a ragadozó madár is, ami most megpillant valamit a mélyben. Szárnyait hátracsapja, teste egy csőrben végződő éles nyíl. Zuhanórepülése izgalmasnak tetszik, előtted azonban egy hatalmas torony áll. Olyan, mintha most emelkedne ki a felhők közül, pedig csak neked nem szúrt szemet eddig. Kékes színeivel beleolvadt az égbe, fehéres foltjai felhőknek látszottak. Követheted a sast a mélybe, leszállhatsz a toronynál, de akár repülhetsz is tovább. Itt nincsenek szabályok. Ha szeretnéd, hogy legyenek, azokat neked kell megalkotnod.

A parton ülő fiú hatalmasra tágult, ijedt szemekkel mered a vizen sétáló lányra, de félelme csak akkor lesz a legnagyobb, mikor kiszárad a tó.
- Mit tettél?! - kiált rá a lányra. - Éhen fogunk halni!
Reszket a dühtől, az ijedtségtől, a jövőtől való félelemtől. Igaz, hogy pillanatnyilag megoldást nyújtott neki a lány, de azzal, hogy kiszárította a tavat, ami folyamatos élelemforrást biztosított, halálra ítélte azokat, akik ezzel biztosították mindennapi túlélésüket.
Ugyanakkor kezded érezni, hogy fáradsz, kicsit szédülsz is. Egy tó kiszárítása nem egyszerű feladat még egy elemi mágusnak sem. Az erővel nem csak hatalom jár, meg kell tanulnod óvatosabban bánni vele. Mindennek van árnyoldala.

A lány nevetve nyugtázza, hogy rájöttél a dologra. Ekkor a sárkányt teljesen a te irányításodra hagyja. Levegőből gömböt képez maga alá, melyet talán az egész piacon egyedül te érzékelsz. Mindenki másnak olyan, mintha a levegőben állna. Te tudod, hogy a levegőn áll.
Saját készítésű labdáján aztán különféle mutatványokat visz véghez, miközben figyel arra is, hogy, ha kell segítség neked, feléd inthessen, és megmenthesse a sárkányt a leeséstől. A "labdán" állva tesz pár hirtelen mozdulatot a kezeivel: köröket rajzol maga elé. Kisebb légörvények jelennek meg ujjai nyomán, és mindkettő másmilyen illatot áraszt. Az egyik a levenduláéra emlékezteti az embert, a másik csokoládé jellegű. A közönség elragadtatott sóhajjal figyeli most már kettőtök előadását. Az egyik "hurrikánt" feléd irányítja, majd kissé elemel vele a talajtól. Rád vigyorog, aztán elfordul, és tovább szórakoztatja közönségét.

Alighogy Fanni megérkezik, és az idős úr kérdőre vonja őt, megjelenik a semmiből mellette egy lány. A csend elmélyül, a mulatozók hátrálnak egy lépést. Ez nem az a világ, ahol örülnének az idegeneknek. Mit fogtok tenni? Megpróbáljátok meggyőzni őket, hogy a tűz lányai vagytok? Mit tud ezért együtt tenni a két elem? Vagy egyszerűen elsétáltok? Esetleg más tervetek van? Jó lesz gyorsan kitalálni valamit, mert az egyik férfi láthatóan a kardja markolatát szorítja, míg egy másik a fejszéjén tartja a kezét.

A tükrön átlépve egy réten találod magad. A messzi távolban láthatsz egy erdőt, hegyeket, de életnek semmi nyoma. A fű derékig ér, kellemesen csiklandoz. Néha elindul egy-egy szélfuvallat, ami megtáncoltatja a mezei virágok szirmait, és a rájuk szálló pillangók szárnyait. A hátad mögött egy - talán villámcsapástól - kidőlt fa törzse fekszik. Néhány ága még megmaradt, de összességében nagyon elkorhadt már. A kéregbe vájva karmait egy holló néz veled szembe. Tekintetén látszik, hogy enyhén mulattatja a helyzet. De az, az igazán meglepő, amikor megszólal:
- Mi az kislány, eltévedtél?
Leállsz fecsegni a madárral, vagy inkább itt hagyod?

A hegy, amin állsz, homokból van. A fa, amin a madár ül láthatóan nem bírja már sokáig, haldoklik a forróságban a szárazságtól. A sólyom figyel még egy darabig, aztán elrepül. Közel s távol nem látsz mást csak homokot. Haldokló fák és kaktuszok törik csak meg a táj egyhangúságát. A szél unalmában homokbuckákat épít: egyik helyről a másikra hordja a homokot. Mit teszel most? Maradsz egy helyben és megpróbálsz ott elbújni a nap égető sugarai elől, vagy továbbállsz, hátha találsz egy oázist? Esetleg tud valamiben az elemed segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Valóban vihar készülődik. A szél felerősödve kergeti egymás felé a felhőket, s azok összeütközve mennydörgést, villámot generálnak. Egyre szürkébb és sötétebb az ég, majd zuhogni kezd az eső is. Ha seprűvel repülnél erőd nélkül, már erősen cibálna ide-oda a széllökések ereje, de elemi mágusként nyugostan lebeghetsz. A levegő egyre gyorsabban mozog, miközben körkörösen kezd kavarogni. Hurrikán alalkul ki a szemeid előtt. Megpróbálod megállítani? Belerepülsz, aztán kényekedvére hagyod magad? Vagy a közepéig meg sem állsz, hogy megtapasztalhasd egy hurrikán belsejének békés nyugalmát?

A mutatvány mindenkinek tetszik. A lány viccesen illegeti magát a Victoriától kapott nyakláncában, kifigurázva vele a felsőbbosztálybeli pöffeszkedő dámákat. Aztán szalgjából harangok lesznek, de hangjuk csupán Vic számára hallható. Bár a lány édes kacagása amúgy is hasonlít a csengettyűk szólamára. Ekkor megjelenik egy fiú. Hosszú fekete haja a derekát verdesi, de szalagokkal fogta össze, hogy ne zavarja őt. Odafut a lányhoz, és súg neki valamit. Arca aggodalmas, de a mutatványos csak leinti. Befejezi az előadást, el légkalapba gyűjti a bevételt, majd Vic mellett elfutva odaszól neki:
- Kövess!
Követed őt, és a fiút, vagy itt maradsz? Esetleg továbbindulsz a városka valamelyik másik utcáján?

Az idős ember maga előtt összetámasztja tenyereit, akárha imádkozna, majd hirtelen szétrántja, ezzel megszűnik minden elemi mágikus tevékenység, amit a lányok végeztek. Szemei szinte villámlanak, mégis int a fegyvereiket előhúzó férfiaknak, hogy maradjanak a helyükön. Ők összenéznek, de sem a kardot, sem a fejszét nem eresztik. Utóbbi élén egy villám cikázik végig, pengéje kavargó fehér füstből áll. A kard vize is csendesen folydogál a hegyétől a markolatig.
- Elég lesz! - szól még erélyesen. - Ti itt idegenek vagytok, több tiszteletet is mutathatnátok az itt lakók iránt. Ha hevességetek helyett kérdeztek, megtudhattátok volna, hogy a két úriember elemi mágus vadász. Nem érdemes magatokra haragítanotok őket.
Sóhajt egyet, majd int mindenkinek, hogy menjenek hátrébb, folytassák a mulatozást. Az egyik férfi kiszedi a tűzből a hamuvá égett húsokat, hoz helyettük újakat.
- Most kérlek, ne égesd el őket!
Valahonnan előkerül egy cserép kanna is, az is a tűz fölé kerül, talán tea lesz belőle. Az idős ember visszatelepszik a tűz mellé, és várja, hogy a lányok is csatlakozzanak hozzá. Vagy maradnak, és tanulnak, vagy elmennek, és keresnek máshol kalandot. A férfit egyik sem fogja zavarni, de azt nem fogja hagyni, hogy a lányok megijesszék a népét, mely már eddig is sokat szenvedett.

A holló érdes hangon felnevet a lány szavai hallatán.
- Bocsáss meg, számomra nagyon gyermeknek tűnsz! - kissé meg is hajol engesztelésül, de a pajkos csillogás nem tűnik el a szeméből. - Ez itt Zylira földje, bár ezen a vidéken rajtam kívül nem sokan élnek, kik tudnak élni a beszéld képességével. Figyelemreméltót... talán megtaníthatnálak...
De ekkor a lány már próbálkozik, s végül magától is rájön a lényegre. A holló elsimerően biccent, megrázza szárnyait, és felkacag.
- Igen, igen, így kell ezt! Aeromágus vagy - bólogat és közben ide-oda lépeget a törzsön. Felettébb izgatottnak tűnik, s ekkor látni is rajta, hogy nem valódi tollas lény. Fekete füstből áll, ami hollóvá áll össze. - Az én nevem, Bestram. Levegőelementál vagyok. Üdvözöllek kis hölgy.
Újra meghajol, aztán eszébe ötlik valami:
- Ha gondolod, megtaníthatlak repülni. Igazán szárnyalni, odafenn.
Csőrével felfelé bök, majd csap kettőt a szárnyaival, és szétfoszlik a levegőben. A fekete füst, amivé Bestram teste válik, a lány mögé kerül, és két hatalmas fekete tollas szárny lesz belőle. Rásimul a hátára, végig a karjaira egészen az ujjaiig. Júlia érezheti puha melegségét, hallhatja hangját:
- Leszek a szárnyad addig, amíg nem tud elemelkedni a talajtól. Próbálj meg csapkodni a kezeiddel!

A fiú lassan megnyugszik, felkapja a vödrét, és teleszedi hallal, aztán vár, várja, hogy a lány megoldásra jusson, mert ez így nem egészen jó. Norina is rájött a hibájára, így az oktatás végül is eléri a célját, mostantól ő is óvatosabban kezeli az erejét. A hívásra Bert megjelenik, a halászfiú pedig térdre borul. A tükörsrác a lányhoz lép egy bocsánatkérő fintor kíséretében:
- Tudod ezek az én világaim. Mindegyiket én teremtettem unalmamban, így az itt élők valamiféle istennek hisznek - mondja miközben leguggol a lány elé. Ujjait Norina homlokához érinti. A lány érezheti, hogy visszaszáll belé az erő, fáradtsága eltűnik.
- Ezt ne mondd el a profnak! - kacsint a lányra. - Ha legközelebb lemerülsz, ki kell vigyelek. Sajnos csak ezen a helyen tudom eltüntetni a fáradtságodat, amint visszaérünk el fog múlni a hatása. De, ha akarod, majd elkísérlek óra után a házadba. További jó játékot!
Ezzel megfordul, és eltűnik. Most a lányon a sor, hogy kitalálja, hogyan töltse fel úgy a medret, hogy közben ne merítse le saját magát.

...és egy réten találjátok magatok. Legalábbis úgy sejthető, hogy ekkor virágokkal teli és fűben gazdag terület lehetett, most már csak fekete megperzselt föld. Hamu és pernye száll a levegőben, vér illatától terhes a levegő. Egy elhagyott csatatérre kerültetek.
Megérkezésetekkor egymás mellett álltok, Bert nincs veletek, de nem is vagytok egyedül. Varjúk és hullarablók feketéllnek a tájon. Előbbiek nem törődnek veletek, utóbbiak közül azonban négyen is felétek indulnak. Kezükben kés, kard, szablya villog, egyikük számszeríját húzza fel. Menekültök, vagy újonnan szerzett képességeiteket rajtuk próbáljátok ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...és te szemben találod magad egy sárkánnyal. A hatalmas bestia még nem vesz észre, alszik. Horkolása mennydörgéshez hasonlatos, az orrán kijövő levegő bűze facsarja az orrodat. Néha egy-egy lángcsóva is elszabadul a fogak közül, forróságot árasztva a környékre. Egy barlangban vagy, melynek nem látod a kijáratát, talán a sárkány teste takarja. Zöld pikkelyein azonban látsz fényeket megcsillanni, és ez bizakodással tölthet el. Egyébként ezen az aprócska fényforráson, és a fel-feltűnő lángcsóván kívül nincs más, ami megvilágítaná a barlangot. Mihet kezdesz most?

Rohanásuk nem sietős, legalábbis nem tűnik úgy, mintha nagy erőfeszítést kéne tenniük. Szaladásuk könnyed, szinte a szél szárnyán repülnek, bár ez még nem nevezhető valódi szárnyalásnak. Egyedül az ismeretlen fiú arcán látszik aggodalom. A lány még néha fel is kacag, mintha élvezné az egész "üldözősdit". Valószínűleg így is van.
- Igen. Tudod, a városőrség nem nézi jó szemmel az utcai mutatványosok előadásait. Azt mondják, ez is csak olyan koldulás, mint a többi - kecsesen megvonja a vállát, majd társa lelányozását hallva felnevet. A fiú ellenben elfintorodik, talán el is fordulna sértődöttségében, ha nem kellene rohanniuk.
- Ő az elementálom, Ametrin.
Ha eddig nem is tűnt fel a lánynak, most már egyértelműen láthatja, hogy a fiú teste színes füstből áll. Valószínűleg megérinteni sem lenne képes. Ametrin felől erőteljes elemi mágikus energia, erő árad. Ekkor a fiú Victoriára néz, szeme a legkevésbé emberi rajta: sárga írisze mézszínűek, akár egy-egy napcsepp.
A következő sarkon befordulva egy sikátorban találják magukat. Velük szemben egy téglafal zárja le az utat. A lányt láthatóan ez nem zavarja, rákacsint Vicre, majd ugrik... vagy repül. Könnyedén átugorja a falat, akárcsak Ametrin. Hátulról még hallatszik üldözőik lábdobogása. Itt az ideje, hogy Vic is ugorjon. Vagy találjon valami más módot a menekülésre.

- Zylira a szélboszorkány, ő a gazdám. Én vagyok a szeme és a füle. Figyelek a birodalomban mindenre. Nincs időm más országokba utazni. Ráadásul egy elementálnak csak az fontos, ami a gazdájának. Mindenesetre nem egészen értem, amit mondasz.
A holló még sosem hallotta az óra kifejezést, náluk nem ebben a mértékegységben mérik az időt, de a tanítás is másképpen zajlik, így aztán nem is tudja mit jelenthet az óra szó. De látogatóval már nem eggyel találkozott.
- Amíg itt vagy, igyekszem megmutatni neked a gazdám birodalmát. Szólj, ha segítségedre lehetek bármiben!
Kicsit megdönti a fejét, elvégre Zylirától megtanulta, mi az illem, és mint főtanácsosa be is tartja minden szabályát.
A madár jól mulat a lány kérdésein, de megválaszolja mindegyiket, így Júlia megtudja, hogy ő egy elementál, sőt még a nevével is gazdagabb lesz.
- Jól, jól. Bár a csinál szó nem éppen a legszebb. Inkább idézésnek nevezném. Minden elementál a saját gazdájától kap jellemet, alakot és nevet. Hatalma van felette, irányítja, de valójában mi csupán az elemüknek egy része vagyunk, a lelküknek egy része. Na, de félre a filozófiával, megtanítalak repülni!
Ezzel füstté majd a lány hátán szárnnyá válik. Csapdosásra ösztökéli a lányt, aki nem is habozik eleget tenni a kérésnek.
- Fuss neki, és ne hagyd abba! Segít, ha elképzeled ahogy elemelkedsz a talajtól. Az elemi mágusoknak a fantáziájuk a legnagyobb fegyverük és lehetőségük.

A fiú sikeresen halad előre, de az óázis egyelőre még nem jelenik meg a láthatáron, már, ha van egyáltalán a közelben. Ellenben a rekkenő hőség nem múlik, a nap sugarai bőszen ostromolják a bőrét. Képességének használata megerőltető, bár nem annyira, hogy hamar kimerüljön tőle, de azért megizzad. Aztán a siklás során a testét érő hűvösebb levegő felszárítja, de, ha ezt még sokáig csinálja kinéz neki egy alapos megfázás. Meg kéne próbálnia képessége segítségével lehűteni maga körül a levegőt, vagy olyan repülési technikát kitalálni, amivel gyorsabban hagyhatja ott a sivatagot...

Az öreg immár megnyugodva ül a lányokkal szemben, bár a hangulat még mindig nem túl oldott. A háttérben a mulatozás sem folytatódik, helyette félős, izgatott suttogás, beszéd zaja jut elé a tűz körül ülőkhöz. Fanni tűzsütési technikáját a férfi egy elismerő bólintással nyugtázza, majd néhány szárított növény dob a cserépkannába.
- Nem ijedtnek tűntetek - rázza meg fejét a férfi. - Sokkal inkább arrogánsnak. De persze a látszat nem mindig egyezik meg a valósággal.
Kezével int, s ekkor a húsok felemelkednek a parázsba helyezett kövekről, majd kecsesen megfordulnak. A lányok egy kis széllökést érezhetnek, aprócska szellőt, mely a sülő hús alól szabadulva vidám elcikázik a fák közé.
- Az elemi mágusok csak gondot okoznak. Sok-sok holdtöltével ezelőtt az Ég Bajnokai úgy döntöttek, övék lesz a föld. Birodalmuk határait könnyen tolták kifelé, egyre nagyobb kiterjedésűvé téve királyságukat. Maguk mögött gyakran hagytak pusztítást, halottakat... csak az élhette túl, akiben megvolt a levegő irányításának képessége. Persze sokáig nem tehették ezt büntetlenül. A Tűz Leányai szembeszálltak velük. Csak éppen az egyszerű emberek őket sem érdekelték. Soraikba csak a tűz urai és úrnői léphettek, de ők legalább nem ölték meg azokat, akik nem olyanok mint ők.
A férfi nagyot sóhajt, a húsokat egy intéssel átteszi egy nagyobb levélre, és ellebegteti a többiek felé. Aztán leveszi a kannát a tűzről, s úgy fogja, mintha nem is lenne forró. Elővesz egy-egy agyagpoharat, kitölti belé a zöldes színű lét, majd átadja a lányoknak. Ő maga csendben szürcsölgeti a teaszerűséget, s közben elgondolkodva figyeli a Fanni irányítása alatt lobogó lángokat.
- Persze a képesség nélküli emberek sem viselhették ezt sokáig. Megalkották a fegyvereket, amik képesek megölni egy elemi mágust, s amivel képesek megvédeni magukat és a családjaikat. Persze forgatni ezeket kevesen tudják, így külön "szakma" lett az elemi mágus vadász. Bár némileg csalóka a kifejezés, ők ugyanis legfeljebb testőrök. Ritka az, az ember, aki szántszándékkal keres fel egy elemi mágust, csak, hogy megölhesse.
Kis időre némaságba burkolózik, talán várja a kérdéseket, talán csak belefáradt a beszédbe. Mellőle egyszer csak felugrik az egyik vadász, és figyelmesen néz a bokrok felé, valahova a bal oldaluk felé. Erre az idős ember is felemeli fejét, majd izgatottan, de sokkal inkább félve int a többieknek, ideje indulni. A vadászok előhúzzák fegyvereiket, hogy biztosítsák a meneküléshez kellő időt a többieknek. Ha a lányok figyelnek most megláthatják a társaságon, hogy mennyire fáradtak, elcsigázottak a meneküléstől, a háborútól, a fájdalmaktól, az otthontalanságtól...
Fanni és Lilla választhatnak. Maradnak, és segítenek a testőröknek megküzdeni, mindegy, mi jön elő a bokorból; a menekültekkel mennek, vagy hátrahagyva őket más irányba menekülnek. Vagy megpróbálnak tárgyalni az újonnan érkezőkkel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

...egy erdőben állsz, zuhogó esőben. A terebélyes fák levelei egy darabig fenntartják a cseppeket, de mikor már nem bírják tovább a súlyt, az összes addig összegyűjtött vizet lezúdítják rád. Hideg van, a felhők eltakarják a napot. Kereshetsz menedéket, talán van egy erdészház vagy egy település a környéken. Ugyanakkor te már elemi mágus vagy. Nincs olyan módszer, amivel megszabadulhatnál a hidegtől, vagy éppen az esőtől?

A sárkány mordul egyet, mikor meggyújtod a tüzet a kezedben, de nem ébred fel. Odébb teszi a farkát, kicsit mozdítja karmos kezeit, de bizonyára csak az álom miatt, amit lát. Éppen megpillantod a kijáratot, mikor feltűnik a lábad mellett egy másik sárkány. Ez még kicsi, nem vérszomjas, inkább kíváncsi, de hangos is. Megpróbál felmászni a lábszáradon, de közben tüsszent egyet. Orrlyukaiból tűz tör elő, amik meggyújtják a ruhádat. El kéne terelned a figyelmét, mielőtt felébred az anyja.

A tornádó amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnik neked hála, bár a vihar még nem tombolta ki magát. Az eső egyre jobban esik, és az erős széltől úgy tűnik, mintha minden irányból zuhogna. A legtöbb állat elmenekült, vagy éppen most rejtőzik el, kivéve egyet. A madár gyönyörű kék tollai még ebben az ítéletidőben is csillogni látszanak. Repülését nem akadályozza sem a víz, sem a szél, egy jégfőnixet látsz. A madár kecsesen felrepül a felhők fölé, és aztán nem is jön vissza. Utánamész vagy más szórakozás után nézel?

Sikerül átugranod a falat, a másik oldalon várnak is társaid. A lány elimserően bólint feléd, majd int, hogy kövesd tovább. Felugrik egy szekérre és Ametrin követi. Amíg a lány a szekér gazdájával alkudozik, hogy meddig és mennyiért vinne el titeket, neked is van időd feljutni, vagy meggondolni magad. Ha velük mész, üldözőitek hiába érnek ide, már csak a távozó kocsi által felvert port nyelhetik, te pedig végre felteheted a kérdéseid új ismerőseidnek. Ha maradsz, kénytelen leszel tovább menekülni más úton, vagy szembe is szállhatsz a városőrökkel.

Miután ilyen jól megoldottad a problémát, ideje kimászni a tó medréből. Meg is próbálhatod, de pár lépés után beszakad alattad egy kis rész, te pedig elmerülsz a vízben. Valójában a tó alatt egy nagyobb kiterjedésű föld alatti vízzel telt barlang van, amibe most sikeresen belepottyantál. Körülötted különféle lények lebegnek, a távolban épületek látszódnak. Maradsz idelent vagy visszaúszol a felszínre?

- A teremtőnk számára fontosak a tükrök. Rengeteg tükörvilág létezik, és azok között átjárás is van, persze csak azok találnak a hidakra köztük, akik jó helyen keresik.
Láthatóan a madár világképét kicsit sem rengeti meg a hír, bár valószínűleg ő nem egészen úgy képzeli el a világokat, mint a lány.
Közös szárnyalásuk jól kezdődik. Júlia hamar ráérez a dolog ízére, Bestram pedig szívesen segít neki. Hamarosan már nincs is szüksége a lánynak a szárnyakra, így az elementál újra hollóvá alakul, és Júlia elé reppen. Mutatja neki az utat egy toronyig, de a lányra hagyja a döntést, hogy le is szállnak, vagy inkább repülnek tovább és teljesen kiélvezik a levegőben száguldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ha követed a madarat az esőfelhők fölött repülve, hamarosan egy hegyoldalhoz érkeztek. A jégfőnix hangjával jelez a többieknek, s ekkor felbukkan több tucatnyi hasonló lény. Ha alaposabban körülnézel, rájössz, hogy itt fészkelnek. A sziklakiszögellések alá bújnak, ott építik meg lakhelyüket valami fehér virág bodros szirmából, mely így úgy tűnik, mintha felhőből lenne. Egyes fészkekben már benne csücsülnek az apró, kék tollú fiókák, míg máshol még a fehér pöttyös, kék héjú tojásokon ül az anyamadár. Az egyik eléd siet, figyelmesen szemügyre vesz.

Végre elindultok ki a városból, s mivel híretek még nem ért el a kapuőrökig, át is engednek, hogy hamarosan egy szántóföld mellett "robogjatok" el. Victoria kérdésére Ametrin csak sóhajt egyet, mire a lány kuncogni kezd.
- Mert Paya szerint jól áll a hosszú haj, engem viszont idegesít, kezelni viszont nem tudom, így igazából rajta múlik, hogy éppen hogyan tűzi el. Ma éppen szalagokkal.
Fejcsóválva, és kissé neheztelőn néz a lányra, aki csak vállat von, szeméből pajkos csillogás, és nem kevés szeretet olvasható ki.
- Örvendek Victoria - bólint a fiú talán kissé szertartásosan. - Én Ametrin vagyok, gazdám levegőelementálja. Ő pedig Paya - int a lány felé, akit jelenleg jobban lefoglal, hogy a szekéren talált szalmaszálakat röptesse. De azért az utolsó kérdésre mégiscsak ő felel:
- Haza. Az elemi mágusoknak van egy különleges menedékháza odafent a hegytetőn - mondja és mutatja is, aztán hirtelen ő is kíváncsiskodni kezd.
- És te honnan jöttél? Azt hittem, már minden elemi mágus ismerek a környéken. Ráadásul még elég kezdőnek tűnsz? Senki nem volt, aki tanítson? - néz részvétteljesen Victoriára.

Lassan odaérsz az épületekhez, amik főként mészkőből és homokkőből épültek. Falaik fehérek, de nem simák, inkább olyanok, mintha buborékok futnának végig rajtuk. A házak közti terek - valószínűleg utcák - üresek, de néhány ablakból kékes és zöldes fények szűrődnek ki. Ha az egyiken belesel, sellőket láthatsz, de nem ám valódi sellőket. Nem, ez itt Bert képzeletbeli világa, az egyik, itt a sellők úgy néznek ki, ahogy ő elképzelte őket. Hosszú halfarkuk színes, a legelképesztőbb árnyalatokban csillámlanak pikkelyeik. Felsőtestük emberi, bőrüket színes, vékony anyag takarja. Hajuk szálldos a vízben, főként szőkék és fehér hajúak vannak köztük. Bemész valamelyik házhoz, vagy inkább továbbállsz?

- Hidak. Összeköttetések a világok között. Mágikus hidak.
Ennél jobban nem tudja elmagyarázni, mert bár elég okos elementál, valahogy mégsem erre találták ki. Júlia azonban tovább kíváncsiskodik, de mielőtt Bestram szólhatna, már versenybe is kezd. Persze a madarat nem tudja lehagyni, nincs senki, aki természetesebben mozogna ebben az elemben azoknál, akik bele születnek.
A holló előbb ér a toronyhoz, és leszáll egy erkélyre. Ott várja a magyarázattal a lányt:
- Ez itt a gazdám lakhelye. Zylira valószínűleg éppen a kisebbeket tanítja. Van kedved benézni vagy repüljünk tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Aki elérte a 3 hozzászólást, és szeretné befejezni az órát, az jelezze nekem bagolyban!

A bokrok közül öt ember lép elő: két nő és három férfi. A bal szélső nő a vizet irányítja, a lányok felé is csap egy vízostorral. Az ő balján álló férfi a levegővel manipulál: egy erőteljes széllökéssel megpróbálja fellökni az egyik elemi mágus vadászt. A jobb szélen két földmágus áll, egyikük a földből kemény tüskéket képez, és azokat a lányok felé irányítja, akárha lövedékek lennének. A másik letérdel, hogy a fűbe markolhasson, aztán növekedésre készteti a pázsitot a két lány és a mögöttük álló vadászok körül. A középen álló nő, csak hátrébb vonul egy nyugodt mosollyal. Valószínűleg ő a vezetőjük.
Közben az idős férfi, és a korábban itt mulatozó emberek kihasználják a lehetőséget, és elsietnek a helyszínről.

Paya elgondolkodva néz előbb Victoriára, majd Ametrinre, végül vállat von, és int egyet a fiúra felé, erre annak eltűnik a haja. Legalábbis elsőre így tűnhet, mert már nem lobog mögötte. Valójában csak sokkal rövidebb lett: hátul tejesen felnyírt, elől kicsit hosszabb, homlokba hulló. A fiú egy gyors mozdulattal végigsimít új frizuráján, majd boldogan mosolyogva és hálával telve néz Victoriára. Most, hogy már nem rontja az összképet a hosszú sörény, látni, hogy kifejezetten helyesre alkotta meg elementálját a lány.
- Utálom, amikor a lányok megbámulják - morogja elfordulva Paya, majd vállat von, és inkább Victoriát kezdi el kérdezgetni.
- Mágusiskola? Nem is tudtam, hogy olyan van. Biztos nagyon messziről jöhettél, mert errefelé nem nagyon szívlelik a hozzánk hasonlókat - mondja, aztán eltátja a száját, mert igencsak meglepődik azon, amit hall. - Egy órája?! Az meg hogy lehet? Én születésemtől kezdve az vagyok.
Értetlenül néz össze Ametrinnel, aztán még csillogóbb tekintettel fordul vissza Vichez, mint amilyennel eddig csodálta a lányt. Igazán érdekesnek találja őt.
- Tudod errefelé, ha felvállalod, hogy mágus vagy, akkor nem sok jóra számíthatsz. Persze nem a közemberek miatt. Láthattad, nagyon élvezik a mágiát. Inkább a katonák és a nemesek azok, akik ellenünk vannak - vonja meg a vállát a lány, aztán hirtelen felkiált: - Itt álljon meg kérem!
Leugrik a szekérről, majd boldogan ugrálva elindul fel a hegyre. Ametrin megvárja Vicet, majd ő is a szökdécs lány után siet.

Végre sikerül kijutnod a barlangból, de odakint sem jobb a helyzet, úgy néz ki, hogy a sárkányok birodalmába kerültél. Hatalmas füves-sziklás tér terül el előtted, a hatalmas lények pedig a pázsiton vagy a köveken heverve pihennek, játszanak, kergetőznek. Mit teszel? Megpróbálsz valahogy elmenni mellettük, vagy visszamész a barlangba, hátha van másik kijárat is?
/Megjegyzés: Pyromágus vagy. Semmilyen forróságú tűz nem képes téged megégetni. Szóval nem sérültél meg. /

A sellők csodálkozva, de örömmel nyitnak ajtót. A házban, ahova beúszol, két nő és egy férfisellő lakik. Hangjuk furcsán eltorzultnak hangzik a vízben, mégis érthető minden szavuk:
- Furcsa egy ember vagy. Ha nem úszol fel hamar, meg fogsz fulladni.
- Szerintem előbb fog megfagyni. Nézz rá, már tiszta lila!
- És úgy remeg, mintha mindjárt szétesne - kuncog fel a fiatalabbik nő, miközben félrehajtott fejjel, érdeklődve nézi a lányt. - Miért jöttél? Hogyhogy tudsz lélegezni a víz alatt?
Az uszonyosok legalább olyan érdekesnek tartják Norinát, mint amennyire a lány érdeklődhet irántuk.
/Megjegyzés: Hydromágus vagy. Képességeid között szerepel a víz hőmérsékletének változtatása. Ez elsőéves anyag az elemi mágusoknál, vagyis egyszerű és könnyű véghez vinni. Ne fázz meg! /

- Senkivel nem vagyok kíméletes - szól önérzetesen a holló, majd felkuncog a gondolattól, hogy ő hagyott volna bárkit is nyerni.
- Igen, ez a gazdám otthona. Gyere csak beljebb! - invitálja a lányt az elementál, majd szárnyait széttárva bevitorlázik a nyitott ajtón.
Odabent egy hosszú, fehér hajú, fiatal nő éppen tárgyakat röptet a szobában. Mozdulatait figyelmesen nézi fél tucatnyi kisgyerek, mielőtt megpróbálnák ők is. Zylira int elementáljának és Júliának, hogy foglaljanak helyet a gyerekek között, amíg tart az óra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...

A sellők hirtelen túl sok számukra érthetetlen információhoz jutottak, ezért egy darabig csak pislognak egymásra, de mielőtt újabb kérdéseket tehetnének fel a lánynak, megjelenik mögöttük két gyermekkorú sellő egy kis cápát vezetve pórázon. Nevetgélve beszélgetnek egészen addig, míg meg nem látják a halfarok nélküli lényt, Norinát. Szájtátva, csodálva néznek végig rajta, miközben az egyik nő válaszol a korábban feltett kérdésre:
- Körülbelül két tucatnyian. Nem ez a legnagyobb kolóniánk, de azért nem is vagyunk túl kevesen - magyarázza vállvonogatva, majd eltereli az útból a gyerekeket. - Bocsáss meg, de nem láttak még hozzád haso...
- Milyen trükköket tudsz? - vág a nő szavába az egyik kisfiú izgatottan, majd társával együtt csillogó szemekkel várják a varázst.

Ahogy átlépik a tükröt, a túloldalon egy erőt találnak. Azonban ez nem egy hétköznapi erdő. A fák lángoló levelei nem olvadó jégágakon ülnek. A lányok bokái körül susog a szél, és furcsamód értik is, hogy mit. "Kik vagytok? Kik vagytok?" Susog, akárha önmagát visszhangozná végtelen. Pár lépéssel arrébb a talaj egy keskeny sávban mozog, akárha földből lévő folyó volna. A lányok mellett megrezzen egy színes füstökből álló bokor, majd parázságai közül kinéz egy tűzróka család.

Megérkezel a tükör túloldalára, ahol hatalmas forróság fogad. Homok mindenhol, bármerre is nézel... illetve mégsem, pár száz méternyire egy oázist láthatsz. Néhány pálmafa, egy kis víz és egy kunyhó. Elindulsz arrafelé, vagy felfedezed a sivatagot?

- Hogy mi? Dehogy, mi csak... - vörösödik el Paya teljesen, pedig eddig semmi nem tudta kizökkenteni derűs nyugalmából. Hacsak Ametrin haja nem. Az elementál nem reagál a dologra, mintha észre se venné gazdája zavarát, helyette az érkező kérdésekre felel.
- Teljesen szabad az akaratom - mondja önérzetesen, aztán elgondolkodik. - Vannak dolgok, amiket nem tehetek, és amiket muszáj, de alapvetően vannak érzéseim, gondolataim, vágyaim. Sokban hasonlítok egy emberre. Mert Paya ilyennek teremtett. De sokan vannak, akik szinte csak bábok. Végül is, azt hiszem, a máguson múlik.
Paya és Ametrin csodálkozva, de egyben lenyűgözve hallgatja Victoriát, de amint az ő életükre terelődik a szó, arckifejezésük megváltozik, keserű lesz.
- Á, nem csak a városban, az egész országban ez a helyzet. Sőt, a kontinens nagy részén. Történelmi múltja van a viszálynak, nem lyan egyszerű elsimítani a dolgokat. Sajnos hiába lenne hasznos mind a két félnek a béke, az indulatok elhomályosítják az ítélőképességet.
Paya leugrik a szekérről, a fiú megvárja Victoriát majd követi gazdáját. A lány visszafordul egy pillanatra, mikor elkezdi válaszát, de aztán újra előre nézve szökdécsel.
- Én még nem tudok, csak, ha Ametrin...
Ekkor elfullad a hangja, megtorpan, majd rohanni kezd. Ametrin is felnéz és észleli a fák fölé bodorodó sötét füstöt. Arcán félelem látszik, de neki eszébe jut, hogy Victoriát megkérdezze:
- Velünk jössz? Úgy tűnik, valami baj történt...
Ha a lány igent mond, Ametrin felugrik a levegőbe és repülni kezd, majd akkora szelet támaszt, amivel felemelheti mind a két lányt. Aztán száguldanak a füst felé. Ha nemet, akkor elbúcsúzik tőle, és nélküle szárnyal gazdájával a vészbe.

Egy vulkán kráterénél találod magad. A láva csendesen fortyog, fénye megvilágítja a vulkán száját és a környéket. A hegy nagy részét erdő borítja. A fák közül sejtelmes, énekszerű hangokat hallasz? Mit teszel? Követed a hangot, vagy másfelé indulsz tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kutya először nem is reagál a macska látványára. Emlékeibe temetkező lelke úgy gondolja, viccet űz vele elméje, kivetíti eléje gondolatait. De ez az állat túlságosan valóságosnak tűnik... Nem csak egy ábrándkép, nem csak egy kósza emlék.
Ádám gyanakodva áll fel, és lép közelebb a cicához, hogy aztán megszaglássza a fekete bundát. Bizonyságot azonban csak akkor nyer, amikor a zöld tekintet találkozik a fahéjszínűvel. Ekkor az eb lefagy, fogalma sincs, mit tehetne. Egyáltalán neki kell most lépnie? Változzon emberré, és kapja a karjaiba a feleségét? Miért jött vissza? Miért pont most? Lehet, hogy azon a távoli helyen, ahol eddig rejtőzött megtalálta azt az embert, aki nem emlékezteti folyton a veszteségre, és most csak a válás miatt jött?
Állatként nem olyan fájdalmas. A gondolatok kuszák, az érzelmek átsuhannak, de nem tartósak. A szenvedés nem olyan mély, nem olyan húsba maró. Ádám azon gondolkodik, mit sugallhat a tekintete. Magabiztosságot biztosan nem. Félelmet? Talán. Bánatot? esetleg. Neheztelést? Biztosan. Nem dühös, haragja ha volt is, már régen elpárolgott, de azért nem is kész még megbocsátani a nőnek. Szüksége volt rá. Szükségük volt egymásra, de végül egyedül tették túl magukat azon, amit együtt kellett volna átvészelniük. Ha ilyen jól működnek külön, mi értelme lenne együtt maradni?
Ez a gondolat fájdalmasan hasít bele a férfibe. Végül megrázza magát, még közelebb lép a macskához, és óvatosan végignyalja a feje tetejét. Emberi mértékben ez egy homlokcsóknak tekinthető. Nem egy régen látott házastárs üdvözlése, de nem is egy idegené. Ez egy bizonytalan férfi tétova, de barátságos mozdulata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Emberi alakban sokkal bonyolultabbak a dolgok, nem elegek a gesztusok, kénytelen lesz szavakat kiejteni a száján. Mégis visszaváltozik, amikor látja felesége alakját megjelenni. A nő kérésére azonban nem tud mit mondani. Egyszerűen áll vele szemben, és csak a tehetetlenséget érzi. Szívesen megbocsátana, jobb is lenne, ha minden elfelejthetne, ha mindent kitörölhetne, ami az elmúlt háromnegyed évben történt. De nem tudja megtenni.
Nincs benne harag vagy gyűlölet, még csak ellenszenv se. Az a része, ami még mindig rajongva szereti a nőt, legszívesebben szorosan magához húzná, hogy ujjaival selymes hajába túrhasson, arcát a nő arcához simíthassa... De van egy része, ami nem képes erre. Mintha fal lenne köztük, vagy egy ocsmány varázslat, ami nem engedi mozdulni a férfit.
Ádám felsóhajt, lehajtja fejét, majd a hajába túr. Ideges és zavart, nem tudja, mit kéne tennie vagy mondania. Végül visszaemeli tekintetét a nő arcára.
- Hiányoztál - mondja őszintén, de mosolya szomorú felhangot ad szavainak. - De ez nem ilyen egyszerű. Nem mondom, hogy elkéstél, de elég régóta várok rád. Tegnap már az is eszembe jutott, hogy túl régóta.
Elfordítja a fejét, de keze automatikusan elindul a nő ujjai felé. Azonban nem ér hozzá, még időben tudatosodik a mozdulat ahhoz, hogy elhúzhassa. Feldereng benne az emlék a temetőről, arról, amikor ott is próbálta megérinteni a feleségét, és hogy biztos volt benne, hogy azzal sem marasztalhatná őt.
Szeretné kimondani, hogy örül annak, hogy látja a nőt, mert ez az igazság, de azt is tudja, hogy ennyi bánattal, amennyi felgyülemlett benne, Temi hazugságnak érezhetné őszinte szavait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem tud belenézni a nő szemeibe, inkább elfordítja a tekintetét, és a szélben lengedező hintát veszi szemügyre. Szívesen teljesítené felesége kérését, de... Igen, ezzel a "de"-vel nem tud mit kezdeni. Ha újra Temire nézne, a nő kiolvashatná szemeiből mindazt, amit az ő tekintete is sugall: a mély szerelmet, a vágyódást, az érzést, hogy ők örök társak. Mégis ott a bizonytalanság.
Ha most közelebb lép és átöleli a rég látott nőt, ha most megbocsát, mi lesz akkor, ha újabb akadállyal találják szemben magukat? Temi megint el fog menni? Bízhatnak egyáltalán egymásban még? Vajon számíthatnak a másikra, ha úgy hozza az élet?
- Mikor elmentél, úgy éreztem, magaddal vittél valamit, ami nélkül nem tudok élni. Az elmúlt egy év alatt megtanultam nélküle is létezni, akkor is, ha hiányzott. Sajnálom, de túl sok minden történt, ezen a hatalmas ürességen nem tudok csak úgy átlépni.
Kicsit megrázza a fejét, majd tekintetét a nőébe akasztva felemeli a kezét, és megsimítja ujjai hegyével felesége arcát.
- De nem is akarlak elveszíteni. Se veled, se nélküled - Felemás mosolya gunyoros, önmagával szemben kritikus.
- Talán megpróbálhatnánk kisebb léptekkel közeledni egymáshoz. Vagy valamiféle hidat építeni, vagy.. ÁHhh, félre a metaforákkal! Az elmúlt hónapokban mindent megtettem, hogy elfelejtselek, valamennyire sikerült is. Szívesen meghallgatom, mi történt veled, leszek a támaszod, ha akarod, de a szerelmed most még nem tudok lenni. Sajnálom - rázza meg a fejét végül. Kezét elhúzza a nőtől, hátrébb is lép. Nem tudja, mit mondhatna még. Fáj neki, hogy fájdalmat okoz a feleségének, de nem akar hazudni neki. Csalódtak egymásban, de az őszinteség fontos a férfi számára. Ha már nem tud őszinte lenni a nővel, akkor már el is hagyhatná a mondatból a "még" szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A VB engedélyt adott rá, hogy ha 20-áig befejezzük az órát, adhassak pontot azokra a hozzászólásokra is, amik 14-e után kerülnek fel a fórumra. Emiatt augusztus 20-a délig még lehet írni az órához, én aznap éjfélig lezárom az összes szálat, akár születik hozzá új hozzászólás, akár nem.
Megjelenés az órán (1 hsz): 5 pont
Aktivitás az órán (3 hsz): 20 pont
Hiperaktivitás az órán (több mint 3 hsz): 20 pont és év végi K megajánlott jegy

A szél nem válaszolt, csupán felkapta a lány szavait, játszott velük, ide-oda pörgette, végül mikor megunta, eldobálta őket:
- Alina én ki a pedig Caitlyn barátnőm vagyok, ő Te vagy?
A rókák először kíváncsian néztek fel a lányokra, majd óvatosan megközelítették Catet, mintha érezték volna, hogy ő hasonlít hozzájuk. A kis lények lángjai hevesebben kezdtek el égni a lány mellett.
A játékos szellő körbetáncolta a lányokat, de ő inkább Alina mellett állapodott meg. Felfutott a hátán, összeborzolta a haját, majd belekacagott a fülébe.

- Ez nem ilyen egyszerű - rázza a fejét Ametrin, de Paya mosolyát látva nem áll le vitatkozni Victoriával. Paya sejti, hogy a lánynak még nem volt hasonló dologban része, nem ismeri kultúrájukat, történelmüket, így aztán felesleges is ilyesmibe belemenni.
A lány mosolya azonban csak addig tart, amíg meg nem látja a füstöt a táboruk felett. Ijedten, de bátran veti előre magát, hogy aztán Ametrinre bízhassa repülésének kérdését. Mikor megérkeznek a ház elé, az már lángokban áll. Paya nem tudja, mit tehetne, elemével sosem kellett tüzet oltania. Idegesen és tanácstalanul néz körül, miközben társait kutatja tekintetével, de nem lát senkit. Valahonnan sírás hangját hozza a szél, de a tűz ropogása miatt nem egyértelmű, hogy melyik irányból.

A sárkányok egyesével figyelnek fel a közeledő lányra. Megdermednek, szemükkel követik Állia lépteit, de fejük fordításán kívül testük teljesen mozdulatlan. Dermedtségüket egy kissárkány felelőtlensége olvasztja fel, aki félelem nélkül közeledik a lányhoz. Felnéz rá, körülsétálja, megszaglássza. Kíváncsian félrebillentett fejjel csodálja a lányt, miközben a nagyobb sárkányok elindulnak feléjük, feltehetően azért, hogy megmentsék a kicsit.

Furcsa módon minél inkább úgy gondolod, hogy közelebb érsz a hang forrásához, annál távolabbról hallatszik az ének. Ugyanakkor a vulkán mélyéből egyre hangosabb morgás hallatszik, kráteréből időnként kisebb nagyobb kövek is kirepülnek, bár szerencsére egyik sem esik pont rád. Vajon éppen kitörni készül vagy ez normális viselkedés egy vulkán esetében?

A kunyhó belsejében egy kis asztalt, két széket és egy ágyszerűséget találsz. Látsz egy polcot is, a falak mellett pedig edények - talán agyagból lehetnek - sorakoznak. Az ágy szélén egy hosszú fekete hajú, fehér ruhás lány ül. Akárha lepedőbe burkolózott volna, hosszú viselete takarja testét és arcának egy részét is.
Meglepődve néz rád, bár kérdezni nem kérdez semmit, várja, hogy te mozdulj, miközben kezét a párnája alá dugja. Vajon mit tarthat ott? Lehet, hogy jobb lesz vigyázni?

Víz alatt találod magad, melletted éppen egy halraj úszik el. A távolban korallzátonyokat láthatsz, nem túl messze pár delfin játszik. Érdekes, de nem érzed, hogy levegőt kéne venned, és a víznyomás sem bánt. A tengerfenéken valami csillog valahányszor rávetül a fény. Megnézed, mi az, vagy inkább másfelé úszol?

Sikeresen leszerelték a lányok a támadókat, és úgy tűnik, a többi hullarabló inkább meghátrál, mint hogy szembenézzen velük. Egy fiatal lány könnyes szemekkel félig hálásan, félig rettegve néz fel rájuk. Suttog valamit, de nem érteni, mit mond. Ha itt volt a csata idején, valószínűleg sokkot kapott. A távolból katonák érkeznek, lovaik patái magasra verik a port, de még elég messze vannak ahhoz, hogy, ha a lányok úgy döntenek, inkább elmennének, még megtehetik.
Megvárjátok a katonákat vagy inkább elmenekültök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Ametrin csak némán rázza a fejét, úgy érzi, minden perc számít, nem magyarázhatja el, hogy az ő képességei nem terjednek ki mindenre. Inkább megrántja Paya karját, hogy kizökkentse a lányt a sokkból. Sosem látta még ennyire gyengének és esetlennek teremtőjét, és most Ametrin úgy érzi, kicsit sem tud segítségére lenni. Paya az elementál érintésére felnéz, pislog egyet, mintha ezzel ki tudná űzni a rettegést a tekintetéből, aztán megrázza magát.
- Vákuum, értem - mondja, és már csinálja is. Az épület azonban túl nagy, és a lángoknak is volt már ideje elterjedni, egyedül nem bír az egésszel. - Segíts! - néz könyörögve Victoriára. - Te is levegőmágus vagy!
Ametrin közben próbál bejutni az épületbe, hogy kimentse a síró hang tulajdonosát.

A lány szerencsétlenségére - vagy szerencséjére? - ezek a sárkányok nem olyanok, mint a mi világunkban. Ahogy az órán már többen is rájöttek, Albert világai néha kevésben, néha sokban, de mindenképpen elütnek attól, amit ismerünk. A kis sárkány elrohan a tűzlabdáért, majd visszahozza a lánynak. Ledobja elé, fejét férehajtva mosolyog föl Álliára. Hegyes fogai és nem éppen nevetésre kitalált szájformája nem kissé ijesztő, de legalábbis furcsa képet mutat.
A nagyobb sárkányok látva, hogy nincs vész, megállnak, majd folytatják azt a tevékenységet, amiben korábban megzavarta őket a lány látványa. A kölyöksárkány azonban nem tágít. Farkát csóválva, a tűzlabdát néha orrával gurítgatva követi a rellonost.

Mivel kitartóan próbálkozol, végül sikerül megpillantanod a hang tulajdonosát magasan a fejes felett egy fa ágán. Nagy sárgászöld szemeivel és hosszúkás pupillájával merőn téged néz. Kerekded, a végén hegyesedő füleit finoman forgatja a hangok irányába. Hosszú, szőrös farkát szorosan az ág köré tekeri, azzal kapaszkodik, pár mancsainak végén a karmok sem csak dísznek vannak. Pisze orra meg-megrándul, ahogy próbálja kiszimatolni a szagodat, bajszai a szélben finoman vibrálnak. Nagyon hasonlít egy sima házimacskára, csak éppen a cicák viszonylag ritkán szoktak a mi világunkban énekelni. Főleg emberi hangon. Beszélni meg aztán pláne nem.
- Üdv - mondja, majd farkával elengedve az ágat hatalmasat nyújtózik, aztán leugrik melléd puhán érve földet. - Várlak már egy ideje.
Hangjából nem tudod megállapítani a nemét, férfinak túl magas, nőnek túl mély. Szemei pajkosan csillognak, nyelvét végigfuttatja jobb mancsán, aztán módszeres tisztálkodásba kezd. Egyáltalán nem tűnik izgatottnak a vulkán miatt.  

Hatalmas termetű férfi állt a lányok előtt, bár valószínűleg páncélja tette ki szélességének nagy részét, egyértelműnek tűnt, hogy jelentős mennyiségű izom kell már csak ahhoz is, hogy egy lépést meg tudjon tenni a rengeteg acél és vas alatt. Karjait felnyújtotta sisakjáért, s mikor levette a két diák egy igencsak tekintélyes arcot pillanthatott meg. A katonák vezetője olyan ember, akinek meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy rendet és fegyelmet teremtsen, jelenléte is éppen elég hozzá. Arca dühösnek tűnt, bár ezt láthatóan próbálta leplezni.
- Kik vagytok? Mit kerestek itt? És hogy merészeltek tiltott mágiát használni Uhrta királyságában? - zengte barlangmély hangján, melynek olyan erőt tudott adni, hogy az emberben az a képzet merült fel, hogy ezzel az orgánummal hegyeket lehetne porrá omlasztani.
- Fogjátok el őket! - intett a parancsnok a katonáknak, majd a harmadik lányra rá sem nézve felpattant lovára, és elindult.
A lányok vajon szembeszállnak a katonákkal, megpróbálnak elmenekülni, vagy hagyják, hogy elhurcolják őket?

- Varázslat - suttogta ámulva a gyerek, mintha attól félne, hogy ha hangosan is kimondja, elillan a mágia. A felnőtt arcokon inkább szkepticizmus volt látható, de nem szóltak bele, mélyen belül ők is vágytak a csodára.
A kisfiú izgatottan nyúlt a vázáért, hogy beleízleljen, bár ez a víz alatt nem is volt olyan egyszerű dolog. Mégis, mikor az almaíz a nyelvére került, kacagva tapsolta meg Norina mutatványát.
- Én is tudok ám trükköket - mondta rejtélyessé változtatva a hangját, majd egy furcsa bugyborékoló hangot hallatva magához intette a kiscápát.
- Theoval sokat gyakoroltuk - tette még hozzá, majd megmutatta, hogy az állatka milyen ügyesen ad pacsit az uszonyával, és hogy mennyire menő mozdulatokat tud. Az egyik ilyen például, amikor a hátára fordul, majd oldalra kezd "gurulni". Kifejezetten furcsa látvány a vízben.
- Ha akarod, megsimogathatod - mondta a kisfiú, egészen el is felejtve, hogy a lány idegen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Egész órán a furcsa erdőben bóklásztok, s a szellő tapodtat sem mozdul mellőletek. Szavaitokat összekeveri, hajatokat összegubancolja, ruháitok szélét meglibbenti. Az erdő elemi mágikus lényei lassan megszoknak titeket, és bátran közelednek felétek. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és az erdőt többé nem látjátok...

A továbbiakban a sárkányok nem figyelnek rád, és neked lehetőséged adódik felfedezni a területet, bár a kölyök nem tágít mögüled. Utánad cipeli az eldobott tűzlabdát, farkát csóválva eléd fut, igyekszik lábad alá kerülni, legalábbis számodra így tűnhet. A táj egyébként hatalmas füves terület, amin a sárkányok éppen pihennek, így rengeteg fajtájukat figyelheted meg akár közelebbről is. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és a táj a sárkányokkal eltűnik. Az utolsó, amit még látsz, az a kissárkány legörbedő szájszéle...

A tengerfenéken csillogó valami nem kelti fel figyelmedet, helyette a tenger élővilágát veszed szemügyre. Kiélvezed, hogy nem kell levegőért felúsznod a felszínre, és, hogy sokkal természetesebbnek érzed a vízben való mozgást, mint a való világban. Amint letelik a tanóra időtartama újra megjelenik a színkavalkád, és eltűnik szemed elől a tenger...

A lány fenyegetésnek veszi megjelenésedet, párnája alól egy hosszú pengéjű kést vesz elő. Mivel Albert nem szeretné, ha bárkinek is baja esne az ő világaiban, így kihoz onnan mielőtt baj történne, szemeid előtt pedig újra megjelenik a színkavalkád...

Az eső továbbra is hullik, te pedig dideregve sétálsz az erdőben, keresve a szárazabbnak tűnő helyeket. Az idő lassan telik, te pedig végül csuromvizesen és fáradtan veszed tudomásul, hogy megjelenik előtted a színkavalkád, vagyis vége van az órának.

A macskalény elindul előtted, láthatóan csalogat valahova, s te követed, mert kíváncsi vagy, odaérni azonban nem érhettek, mert az idő letelik, s szemeid elől eltűnik a vulkán. Megjelenik azonban a színkavalkád...

Végigülöd az órát, és sok hasznos dolgot megtudsz a levegőmágusokról. Azonban a valóságban lassan a végéhez közelít a tanóra, kezd elmosódni körülötted a táj. A holló még utánad integet, de te már csak a színkavalkádot látod...

A lányok igencsak veszélyes helyzetbe kerültek, bár talán nem mérték fel megfelelően a dolgokat. A katonák láthatóan nem törődnek a kislánnyal, akit a lányok olyan vehemensen védenek, ők azonban felkeltik az érdeklődésüket. Bár próbálkoznak a katonák legyőzésével, azok sokkal képzettebbek a lányoknál harc terén, így hamar feléjük kerekednek. Végül Albertnek kell kimentenie őket a világból.

A cápasimogatás még éppen megtörténhet, de már le is járt a tanóra időtartama. Norina visszatér a tanterembe, és az említett kimerültség is úrrá lesz rajta. Szerencsére Bert ott áll mellette, segít neki megtámaszkodni, ha végtagjaiból eltűnne az erő.

Végül a fiú sikeresen kijut a sivatagból, s megpillanthatja az óceánt. Ennek partján marad mindaddig, míg vége nem lesz az órának. Akkor megjelenik szeme előtt a színkavalkád, s elfelejtheti a sivatag forró levegőjét és az óceán sós illatát.

A támadók egy részét a lányok győzik le, másik részüket az elemi mágus vadászok, végül közös erővel az ellenség vezetőjét is legyűrik. A harc alatt elég sokat használták erejüket, s ezzel sokat segítettek is a világ lakosainak. Az idő azonban múlt közben, így hamarosan megjelenik előttük a színkavalkád elmosva az erdő színeit...

A madarak barátságosan fogadnak, végignézheted, ahogy a felnőtt példányok repülni tanítják fiókáikat. Egyikük téged is a szárnyai alá vesz, próbálja elmutogatni hogyan is kell tökéletesen repülni. Végül aztán lejár az idő, megjelenik körülötted az ismert színkavalkád, de füledben még jó ideig a jégfőnixek hangja szól...

- Tudom, hogy sikerülni fog! - kiáltja Paya, akinek arcán végigfolyó izzadtsága összekeveredik könnyeivel. Ametrin végül be, majd ki is jut az égő házból, karjaiban tartva egy fiatal nőt. Ő halkan - sírással és köhögéssel gyakran meg-megszakítva mondandóját - elrebegi, hogy mi történt. A király kiadott egy rendeletet, miszerint halál az elemi mágusokra, és elkezdték felszámolni a táborokat, házakat, megölve mindenkit, akit találtak. A nő egyébként nem elemi mágus, ő csak segíteni volt itt. Paya tekintete megkeményedik, arca merevebbé válik, elhatározást hozott.
Vicnek azonban lejárt az ideje, még egy utolsó pillantást vethet a lányra és elementáljára, majd szeme előtt megjelenik a színkavalkád. Vajon egy hős vagy egy gonosztevő születésének volt tanúja?

Hirtelen kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha rengeteg világ suhanna el a melletted. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ és te újra a tanteremben találod magad. Merkovszky professzor aggódva tekint végig a tanulókon, nem sérült-e meg valaki súlyosabban. Azt ugyanis hiába hitték a diákok, hogy a prof majd megmenti őket egy-egy szorultabb helyzetben, mert erre maximum Albertnek lett volna esélye.
Mivel úgy tűnik, mindenki életben és többé-kevésbé egészben van, a tanár úr kiosztja a pontokat, majd megköszöni a részvételt.

Köszönöm szépen az órai figyelmet, én nagyon élveztem a játékot, remélem, jövőre is hasonlóan nagy számban jelentek majd meg rajta. Köszönöm Lugosvölgyi Albert segítségét is!

Ha szeretnétek, írhattok ti is egy-egy zárást, de nem kötelező.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lehet, hogy túlgondolkodja a helyzetet, és egyszerűen csak hallgatnia kellene a szívére, de az a baj, hogy a szíve is ellentétes szavakkal van tele. Bizalmatlanság, de szerelem; társak, de félelem. Talán egyszerűen nemet is mondhatna. Fájna, bizonyosan fájna, de talán hosszú távon nem szenvedné meg egyikük sem annyira, mint így. Talán mind a ketten találnának valakit, aki mellett elfelejthetnék a másikat. De az is lehet, hogy rossz döntés lenne, mert egymás nélkül képtelenek lennének továbblépni. Az idő általában megoldja a dolgokat...
- Tökéletesen megfelel és... - Most jut eszébe, hogy talán túl hidegen fogadta feleségét. Bár tény, hogy megjelenése felszakított néhány begyógyultnak hitt heget, mégis, talán még csak annyit sem mondott, hogy a nő látása örömet okoz neki? - Örülök, hogy itt vagy. Boldoggá tesz, hogy láthatlak - mosolyodik el, hiszen mindannak ellenére, amit külön átéltek, a közös pillanatokat nem tudja beárnyékolni semmilyen tett vagy szó.
- Most viszont mennem kell, mielőtt a srácok felrobbantják a házat - túr bele a hajába, és meg sem kell játszania, hogy valóban aggódik kicsit, a nem is túl régen felújított lak állapota miatt. Nagyon örül neki, hogy a tanoncok többsége gyakran eljár hozzá, de azért veszélyes is ennyi elemi mágus egy helyen.
Ha a nő elengedi, akkor egy rövid köszönés után elsétál a játszótérről, és bár először tényleg a háza felé veszi az irányt, a macskabagoly utcába érve, inkább a temető felé irányítja lépteit. Hamarosan ott áll az apró sírok előtt, mint az elmúlt egy évben oly sokszor, s egészen addig ott is marad, és néz némán maga elé gondolataiba és gyászába temetkezve, amíg a sötétségtől már nem látja a sírköveket. Ekkor csendben megfordul, és hazasétál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A nyár jót tett nekem, végre valóban újra én irányítom az elemeimet, és már a lerombolt házamat is sikeresen újjáépítették. A régihez amúgy sem fűznek túl kellemes emlékek. Érdekes, hogy ebben az évben már két dimágust is taníthatok, ami érdekes gyakorlat lesz számomra, hiszen ezek a képességek még ritkábban, mint a monomágusi. Ami még furcsább, hogy ugyanaz, levegő és tűz, vagyis fény elem mindkettő.
De ezért érdekes a tanári munka, minden nap új kihívásokkal kel szembenézni, és a nehézségekért kárpótolja az embert az, ha láthatja, hogy diákjai sikerélményét. Én legalábbis ezért csinálom még mindig. Úgy gondolom, ha már nem fogom élvezni a tanítást, abbahagyom. Fél szívvel nem érdemes azt várni, hogy mások nyissanak az ember felé, márpedig az elemi mágia oktatásához különösen nyitottnak kell lennie mind a két félnek.
Ma Kivához igyekszem. Kifejezetten örülök, hogy ő az egyik dimágus tanítványom, bár ő talán nincs ugyanígy ezzel, elvégre az elemeket nem ingyen kapjuk sosem. Viszont mióta visszajött, nekem is könnyebb, több olyan terhet is levett a vállamról, amiről nem is gondoltam, hogy annyira nyom.
Bár a tüzet már elég jól irányítja, a köztük lévő ideiglenes mosolyszünet ellenére is, de a levegő még viszonylag új neki. Nekem ez a fő elemem, talán ezért érkezek meg vigyorogva a terembe.
- Szép, jó napot! - köszönök hangosan, aztán már lebegek is. - Ma megtanulunk tárgyakat a levegőbe emelni - mondom, majd felé hajítok egy kavicsot, amit még a faluból idefelé jövet szedtem fel. Persze nem pontosan neki dobom, szóval, ha sem a kezével, sem az elemével nem kapja el, akkor sem fog megsérülni tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sosem gondoltam volna, hogy eljön az a nap, amikor az iskola falai között elementált fogunk idézni. Azt meg pláne nem, hogy Noel lesz az első, aki megteheti ezt. Kifejezetten kedvelem őt, de elég sokat szenvedett az elemével, és az túl is, és bár kifejezetten szorgalmas - hiszen még akkor sem hagyta abba a gyakorlást, mikor javítóba került -, néha valahogy nem látszott az út végén a cél.
Most mégis itt vagyunk, közeledik a vizsga is, és ha minden jól megy, pár hét múlva már egy elemi mágikus igazolványt is a kezében tarthat. Persze addig még hátravan néhány kemény edzés, egy kevésnyi magolás és persze az elementállal való összecsiszolódás. Néha ez az, ami a legnehezebbnek bizonyul. Te alkotod meg, benne van a szíved, a tudásod, a vágyaid, de attól függően, még lehetnek problémák személyiségügyileg.
Amikor megidéztem Boreiát, akkor még eléggé... éretlen voltam. Szóval igen, az elementálom nem véletlenül egy csinos női alak. Csak arra nem voltam felkészülve, hogy mellette anyáskodó, pimasz és tudálékos is lett. Pedig én csak azt akartam, hogy védelmező, szabad gondolkodású és intelligens legyen. Szóval egy elementál esetében kéréseinket nem biztos, hogy a nekünk tetsző formában kapjuk vissza. Ugyanakkor pont ezért kell összecsiszolódni. Az ember jobb esetben egész életét az elementáljával tölti, ő egy olyan társ, aki nem hagy el, aki sosem hagy cserben. Talán kicsit kevésbé emberi, de nagyon fontos része egy elementalista életének.
Noelre várva megidézem elementálom, hiszen nagy segítség lehet a későbbiekben:
- Boreia!
A semmiből fehér füst jelenik meg, majd formálódik karcsú női alakká. Boreia nyújtózkodik egyet, majd felnevet:
- Annyira izgatott vagyok már.
Körbesuhan a szobában, egy pillanatra megállni képtelen. Mosolyogva figyelem, amíg a fiúra várunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annenek köszönhetően egy csomó érdekes emberrel találkoztam, többek között a testvéreivel, és a bátyjával kimondottan jóban lettünk az utóbbi időben. Mondjuk egészen pontosan megnevezni nem tudnám a kapcsolatunkat. Barátomnak tartom, de közben rokonnak is, pedig nincs köztünk vérségi kötelék. Talán, mint egy kedvenc unokaöcs. Vagy mintha rég vagy sosem látott fiam lenne. Mondjuk, ez a helyzet még csak nem is jelentene újdonságot. Azt most hagyjuk, hogy ez mit mond el rólam.
A lényeg, hogy ma korán reggel pecázni indultunk. Tudom, ne kérdezd! Fogalmam sincs, miért pont horgászni. Ennél unalmasabb időtöltést nem nagyon ismerek, és tudtommal Harold sem kedveli túlzottan, de hát gondolom ébredt már úgy minden ember, hogy "Ma jó lenne elmenni pecázni". Nem? Hát nem.
A pecázás egyénként arra is jó, hogy az ember nyugodt körülmények között csinálhassa a semmit. Ha valaki odajön, és megkérdezi, mit csinálsz, nyugodtan mondhatod, hogy horgászol, miközben valójában csak egy tó partján heverészel, sörözöl, beszélgetsz vagy olvasol. Mégsem néznek semmittevőnek, elvégre mégiscsak valamilyen jól körülírható tevékenységet végzel: pecázol.
- Valóban, kifejezetten sokan eljöttek, amin eléggé meg is lepődtem. Ennyien utoljára autogramosztáskor sem jelentek meg - viccelődök, mert nem igazán akarok belemenni mélyebben. Persze tudnék beszélni nem is keveset az óráról, de nem tudom, egyáltalán mennyire érdeklik az elemek a srácot. Ha elemi mágiáról akarok beszélni, rengeteg ember lakik éppen a házamban, akik bármikor vevők rá.
- Biztosan, bár hallottam, hogy volt aki csatatérre érkezett meg, illetve harcolnia kellett. Azért ezekre nem biztos, hogy fel voltak készülve - válaszolom töprengve. Az mindenesetre igaz, hogy Albert sokat segített, nélküle nem is jöhetett volna létre az óra.
- Hogy állsz a vizsgáiddal? - kérdezem ugyanolyan semleges kérdésként, ahogy az ő érdeklődése is hatott. Én már abba is félve gondolok bele, hogy hány dolgozatot kell majd kijavítanom, de azért a diákidőkbe sem vágyom vissza, mindegy mennyire voltam jó tanuló.
A stégen állva körülnézek, vízelememmel a tóban is, megcsodálom a napfelkelte első pár sugarát, aztán ledobom magam az egyik székbe.
- Sosem értettem, hogy a horgászok miért kelnek ilyen korán - sóhajtom, talán ezzel leleplezve, hogy eddig nem sok közöm volt ehhez a hobbihoz, bár én ilyenkor futni szoktam, szóval egy szavam se lehetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A terem tűz elemű részén egy kisebb szélvihar keringőzik a levegőben. Alakja néha egy nőéhez hasonlítható, de a legtöbbször csak kusza levegőörvény, szemmel alig észlelhető. A tanár az egyik falnál ül, törökülésben, gondolatait szedi össze, érzelmeit rendszerezi, és próbálja figyelmen kívül hagyni elementálját.
- Oh, ez annyira érdekes, egy újabb elementál születésének lehetek tanúja. És neked pont most kell már megint kicsellóznod az életeddel - sóhajt Boreia csípőre tett kezekkel lebegve a férfi előtt, pár pillanatig élesen látszik a lény, majd alakja újra elvész a semmiben.
- Megértő vagy, mint mindig - válaszol nyugodtan a férfi, majd feláll, feladva ezzel a meditációra való törekvést.
- Én csak aggódom érted. Ráadásul a munkád nagyon fontos, teljesen erre kellene koncentrálnod! - szól szigorúan a nő, majd int is egyet a férfi ruhája felé - Ráadásul sikerült összekoszolnod magad.
- Jézusom, ugye tudod, hogy nem vagy az anyám? - forgatja a szemét Ádám, miközben gyorsan leporolja fekete talárját. - Figyelek a munkámra, ne aggódj! Inkább neked kéne egy kicsit figyelmesebbnek lenned, mielőtt elveszed a tanoncok kedvét az elementáljuktól. Tudod, a legtöbben nem vágynak még egy aggodalmaskodó szülőre a meglévők mellé.
- Hmpf - húzza fel az orrát a lény, majd odébb rebben a pasastól.
Mivel az ilyen jelenetek gyakran lejátszódnak közöttük, ez a kapcsolatukat kicsit sem sérti. Persze valaki, aki nem ismeri őket, könnyen hiheti azt, hogy nem kedvelik egymást túlzottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Semmi gond - áll össze újra kicsit távolabb a levegőasszony, majd kíváncsian körülrepüli a lányt. - Remélem, te is készen vagy. Nem lesz olyan egyszerű a dolog, elvégre mégiscsak életed egyik legfontosabb társát igyekszel megidézni, és...
- Gondolom, levezetnéd helyettem a megidézést is... - szól közbe a férfi fáradtan felsóhajtva.
- Hah, nem illik közbeszólni, ha valaki éppen beszél - válaszol szemrehányóan a légelementál, majd fehér füstből jobban látható formát ad a testének, karjait a melle alatt keresztezi.
Erre a tanár csak legyint, és inkább a lányhoz fordul.
- Most még meggondolhatod magad - álsuttogja Ádám Kivának, majd Boreia durcás arca láttán felnevet. - Azt hiszem, eleget sokkoltunk. Térjünk a lényegre, mielőtt tényleg elmegy tőle a kedved. Először is az oltárt kell létrehoznunk. A fő elemed a tűz, ilyenkor általában tábortüzet szoktak használni. Persze nem akármilyent. Fontos lehet például a fa, amit égetsz. Például, ha rózsafát választasz, megeshet, hogy az elementálod is rózsaillatot fog árasztani a későbbiekben. A megidézés körülményei, a gondolatok, amik közben megfogalmazódnak benned, a tudattalan érzések mind, mind hozzáadódnak az elképzeléseidhez.
A férfi elővesz egy zsákot a talárja zsebéből, majd annak a száját kinyitva megmutatja tartalmát a lánynak:
- Ezek mind más fajta fák. Persze nem túl szép dolog arra nevelni egy fát, hogy aztán eltüzeljük, de elementálidézéshez kifejezetten alkalmas lehet olyan faanyag, aminek a növekedését is elemi mágus serkentette. Ha szükséges, ezek közül választhatsz. De ahogy látom, te is hoztál magaddal valamit - int a lány kezében lévő zacskó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Nem is féltem igazán, hogy visszatáncolnál - mosolyodik el a férfi. - Nem hiszem, hogy túl sok dolog lenne, ami megrettent téged.
Nem olyannak ismerte meg a lányt, aki olyan könnyen megijed, és sutba dobja elképzeléseit, terveit. Ráadásul az elementálidézés minden elemi mágus által nagyon vágyott esemény, amire legjobb esetben is három éven át készülnek.
- Oh, ez nagyon jól hangzik. Természetesen fel fogjuk tudni használni. Ha megolvasztod, mint ahogy a szigeten tettük, kifejezetten jó oltár lesz belőle. Persze azzal számolnod kell, hogy ez valamennyire beleivódik majd, mármint, hogy lávában születik. Sajnos az elementálidézés tudománya nem olyan logikus és jól ismert szabályokra épül, hogy meg tudjam mondani előre, hogy milyen hatásai lehetnek, de talán Boreia tud nekünk mondani pár tippet - fordul a szélnőhöz.
- Bezzeg most kell a tanácsom, mi? - morog egy kicsit, aztán már el is felejti duzzogását, izgatottságától vibrálni kezd körülötte a levegő. - Hm... Hadd gondolkozzak! Kihathat például a lángai erejére, főként a hőjére, vagyis megeshet, hogy képes lesz forróbb lángokat létrehozni, mint te. Ha adsz neki olyan személyiségjegyet, ami kapcsolódik a hirtelen haragúsághoz vagy a forrófejűséghez, előfordulhat, hogy ezek átbillenek a negatívabb irányba, és akár agresszív is lehet a lény. Persze ez nem biztos, és lehet rajta finomítani. Ha majd megismeritek egymást, alakulhat még a dolog. Hm... esetleg előfordulhat, hogy, ha lávát eszik, visszanyeri az erejét. Vagy, hogy működő vulkánok közelében erősebb. De ugyebár nem lehet megjósolni, hogy ezek közül mi jön be a végén. Az is lehet, hogy semmi különösebben észlelhető változás nem lesz, hiszen nem valószínű, hogy sokat járnál vulkánok közelébe.
- Köszönjük - bólint a férfi a nő felé, majd Kivához fordul. - Akár el is kezdheted. Azt azonban tudnod kell, hogy én ma néző vagyok. Sem az oltár elkészítésében, sem a megidézésben nem segíthetek, maximum a tanácsaimmal vagy utasításaimmal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Sokáig tart a lánynak, mire egyedül megolvasztja a kőzetet, de Ádám türelmesen kivárja, közben némán kommunikál az izgága szélelementállal, és figyel arra is, hogy Kiva mennyi energiát használ fel. Nem túl célszerű az előtt kimerülni, hogy a tényleges idézés megkezdődik, bár megtartani az elkészült oltár tüzét és a formát, sokkal fárasztóbb, mint csinálni és gyorsan "túllenni" az egészen.
A férfi érdeklődve figyelni, milyen lény jelenik meg a lány mozdulatai, gondolatai nyomán a lángokból. A formálódó testből gyorsan rájön, hogy valamiféle patás állat lesz, de csak akkor lesz teljesen biztos abban, mit is lát, mikor Kiva elkészül vele. Ádám érdekes választásnak tartja. A lánytól minimum valami szárnyas, repülő lényt képzelt el, de végül is a ló is tökéletesen egybeforrasztja a két elemet, még, ha alapvetően tűzből is van.
Ezek az állatok gyors vágtára képesek, némelyek már-már szárnyalnak. Na, és hát mi is lenne jobb jelkép a levegő szabadságára a lónál?
- Gyönyörű táltos lett - bólint elégedetten a férfi, és hagyja, hogy Boreia elérzékenyülve közelebb bújjon hozzá. Annak ellenére, hogy a szélnőt mindig is furcsa teremtésnek találta, aki könnyen dühbe gurul, de legalább olyan gyorsan zavarba is jön, akinek a nevetése úgy hangzik, mint a szélcsengők játéka, és aki nem átallott korábban hívás nélkül is megjelenni, ha úgy érezte jónak, hogy ellegyezzen gazdája mellől egy-egy túl csinosnak és könnyűvérűnek talált nőt. Mégis, bár sok gondot okoztak egymásnak, az elmúlt húsz évben igazán össze is forrtak. Talán ezért is kellemes most együtt nézni azt, ahogy egy új életre szóló társ megszületik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kiva már láthatóan fárad, de már nincs is sok hátra a szertartásból. Ádám még addig igyekszik elmondani pár fontos dolgot, mielőtt a fiatal nő befejezi az idézést, mert utána úgyis egymással lesznek elfoglalva az elementáljával.
- Mikor megidézed, ő tudni fogja ki vagy, nem kell bemutatkoznod, mert ösztönösen érzi, hogy te vagy a teremtője, tudni fogja a te nevedet, és a sajátját is. Tisztában lesz azzal is, hogy micsoda ő, mit tud, akár tételesen is fel tudja neked sorolni. Kicsit talán mechanikusnak, gépiesnek tűnhet az első megidézéskor, még nem fog annyira egybeforrni a jellemvonásaival. Ezzel ne törődj, próbálj meg pozitív képet kialakítani magadról benne. Az oltárod minőségi, így nem fog sértődötten megjelenni, ezért kiengesztelned sem kell, de valami kedves gesztus sosem jön rosszul.
A férfi megáll gondolkodni pár pillanatig, nem tudja hirtelen, mit mondhatna még. Talán a fontos dolgokat már mind tudatta a lánnyal. Ebben az esetben az elmélet amúgy is vajmi keveset segít, csupán mankók az ismeretlenben, korlátok, amik segítséget nyújtanak, de a gyakorlatban fog úgyis kiderülni, hogy a létrehozott lény milyen is lett valójában.
- Előszörre még nem fogod tudni sokáig itt tartani, de mostantól érdemes lesz, legalább napi egyszer előhívnod. Mondjuk két hónapon át. Hogy jobban megismerjétek egymást, és ő jobban tudjon alkalmazkodni hozzád. Most az lenne a legjobb, ha csak röviden ismerkednétek, aztán elküldenéd őt.
Ez után hagyja, hogy Kiva tegye a dolgát, és a megidézés szépen halad is: nevének hallatán "megjelenik" az elementál. Most, hogy már minden készen van, értelem költözik a lószemekbe, melyekkel kíváncsian körültekint, mielőtt megidézőjéhez fordulna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem kaptok valami könnyítést, mert melóztok suli mellett? - kérdezem érdeklődve, elvégre a gyakorlások, a fellépések és a turnék elég sok időt elvesznek a tanulástól, és bár ez saját maguk által vállalt tevékenység, valamiféle kedvezmény vagy megértés csak jár érte, nem?
- Hát, ha segítségre van szükséged bármiben, csak szólj! - mosolyodom el, ahogy elmondása alapján elképzelem lányom reakcióját.
Kiterülve az egyik székben csendben figyelem egy darabig az ég alját, a fény csillogását a vízen. Egészen nyugodt hangulatba ringat az érzés. Elsuhan mellettünk egy szellő, én pedig lazán utána nyúlik, megállítom, játszok vele. Szinte oda se figyelve, csak kedvtelésből.
- Olyan hivatalosak vagyunk, mint két bankár - ráncolom össze a homlokom, aztán kiegyenesedek a székben, és Haroldra nézek:
- Mesélj, milyen fellépéseitek lesznek! Megígértem Annenek, hogy mindegyiken ott leszek, és tényleg állni fogom a szavam - bólintok komolyan, aztán hirtelen felnevetek. - De beszélhetünk a csajokról is. Egy időben úgyis minden ismerősöm azt hitte, hogy csak a nőkről és a kviddicsről lehet velem értelmesen kommunikálni.
Huszonéves koromban mondjuk ez még csak nem is volt túlzás. Nem mintha ostoba lettem volna, csak éppen éretlen. Na, meg amennyi ismerősöm volt, nem csoda, hogy nem álltam le velük megvitatni az élet értelmét. Arra ott volt a megfelelő ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ma gyakorolni fogjuk a lángok formálását, és hozzávesszük a színezésüket is - mondja a professzor, majd feltűri zöld talárjának ujjait a könyökéig. - Először is próbálj meg létrehozni egy alapformát. Legyen gömbölyded, mert azt könnyebb, mint a szögleteseket!
Jó példával jár elől, megmutatja, miként is kell ezt. Bal kezét kinyújtja maga elé tenyerével felfelé, míg jobbjával formáló mozdulatokat tesz, akárha a levegőt simogatná. Elméjében a hőre, a tűzre koncentrál, ekkor megjelennek tenyerében a lángok, ujjaival gömböt formál belőlük.
- A mozdulatok segítenek még. Majd csak harmadikban kell eljutni odáig, hogy mozdulatlanul is képes legyél megcsinálni ugyanezeket a gyakorlatokat.
Figyeli Ellát, várja, hogy ő is megteremtse a saját formáját, és csak akkor halad tovább, ha a lánynak sikerült a feladat.
- Most kicsit át fogjuk alakítani. Készíts ebből bármit, ami eszedbe jut, egyelőre maradva a gömbölyded formáknál! - utasítja a tanár, aztán "kifarag" a saját tűzgömbjéből egy medvét. Nem olyan igazira hasonlítót, inkább plüssmacit. A gömb tetejét felhúzva kialakul a feje, majd annak két oldalán felül a fülei. A kezeit az alapláng két oldalából, lábait az aljából készíti. Még farka is lesz, és bár erősen elnagyolt a figura, felismerhető.
Kíváncsian várja, hogy Ella mit készít a saját lángjaiból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Lehetnek - egyez bele, elvégre ő is valami olyasmit készít, aminek vannak lábai. Furcsán is nézne ki egy mackó lábak nélkül. Csak egy pillanatra tűnődik el választásán, de az is elég ahhoz, hogy szíve összeszoruljon, és izmai megfeszüljenek. A lángjai vibrálóbbak, élénkebbek lesznek, de ugyanakkor kevésbé tűnnek biztosnak. Végül a férfi sóhajt egyet elengedve ezzel a feszültséget.
Közben Ella is végez, az alkotás folyamatát a professzor nyomon követi, a végén még fel is vidítja a lány próbálkozása.
- Ügyes vagy... és kifejezetten kreatív is - nevet fel Ádám a magyarázkodást hallva. - Hát akkor gyorsan tanuljuk meg aranyszínűvé változtatni, hátha attól boldogabb lesz szegény madár.
Félrehajtja fejét, gondolkozik, hogyan is kellene belekezdenie, majd bólint:
- Képzeld el a kedvenc színedet! Ne csak gondolj rá! Ne csak a neve lebegjen a fejedben, képzeld el magát a színt! Akár tárgyakat, amiket kedvelsz, bármit, amit ehhez a színhez tudsz kapcsolni. Az elemi mágia nagyrészt a képzeletre épít, ezért fontos, hogy azt folyamatosan fejlesszük.
Hogy ne csak beszéljen, megmutatja, hogyan gondolja. Barnára szeretné színezni a mackót, ezért a barna színt képzeli maga elé. A házuk előtt álló öreg tölgyfa kérgét, a gyerekkori ágya fakeretét, egy ismerős barna szempárt, a fényben szőkének tűnő, de nagyon is barna tincseket...
A medve lassan színt vált, alulról felfelé változik meg. A fülei kicsit sötétebbek, a hasa halványabb. A lángnyelvek lassú hullámzása fodrozódó keretet ad, akárha a plüssmedve szőrszálait mozgatná a szellő.
- Nehéz csak egy színre koncentrálni, mert az embernek akaratlanul is eszébe jutnak róla olyan dolgok, amik nem olyan színűek. Ez ronthatja az összképet. Ki kell zárni minden más színt. Egyelőre próbáld meg a kedvenc színedre színezni a madaradat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Sok éves gyakorlás után neked is így fog menni - vonja meg a vállát a férfi, de mosolyát rávillantja a lányra a bók viszonzásául.
Aztán csak figyeli Ella próbálkozásait, erőlködését, nem szól közbe, nem akarja megzavarni a koncentrációját. Az arany valóban nehéz, ő valószínűleg a kupákra gondolna, amiket a különféle csapatokkal megnyert, magára a győzelemre, a diadalra, és az érzéssel együtt már jönne is a szín.
Neki, mint a legtöbb férfinek az árnyalatokkal és a különlegesebb színekkel lenne gondja. Barack... padlizsán... elefántcsont... Még a felismerésükkel is gondja lenne, nemhogy a megvalósításukkal. Ezekhez nem tud mit kötni, így aztán előállítani sem valószínű, hogy tudná.
Ismer egy elemi mágust, aki színházban speciális effekteket állít elő. Ő rengetegféle színt és formát meg tud jeleníteni, sokkal többet, mint amennyit Ádám valaha meg szeretne tanulni. Ő mindenhez ért egy kicsit, de szinte semmiben sem szakértő, de talán éppen ezért tud jól tanítani.
- Gondolhatsz fogalmakra is, érzésekre. A tárgyak vezethetik a gondolataidat olyasmik felé, amik csak számodra olyan színűek. Én ismerek személyeket, akik valamilyen színűek. Persze nem mindenkinek, de nekem igen. Például a legjobb barátom kék. Olyan nyugodt ember, és kifejezetten békés érzést kelt, bizonyára azért, mert pszichológus. Emellett hollóhátas volt.
Mégiscsak beleszól, elvégre szavaival vezetni szeretné a lányt a megoldás felé. Sokkal nehezebb ez a gyakorlat, mint azt bárki első hallásra gondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Az idézés rendben zajlik le, és bár a lányt láthatóan rettentően kimeríti a dolog, az elementálon nem látszik idegenkedés vagy harag. Kezdeti egymás felé lépegetésük sem bátortalan, inkább olyan, mintha már ismernék egymást, és ez jó jel. A professzor nem hiszi, hogy bármiféle nagyobb gondjuk akadhat ezek után, mert az elementál és mágusa közötti kötelék sokkal egyszerűbb, mint bármilyen ember-ember közötti kapcsolat.
Mikor a lány elküldi táltosát és összerogy, a férfi mellé lép, hogy segédkezet nyújtson, ha szükséges.
- Nagyon jól csináltad. Gratulálok! Mostantól a gazdája vagy egy elementálnak, vagy egy második szülőnek, ha kevésbé vagy szerencsés - pislog barátságosan saját lénye felé, majd annak orrfelhúzásával mit sem törődve fordul vissza a lányhoz. - Mint ahogy mondtam, érdemes lesz majd többször is megidézni mostantól, de, ha lehet, akkor inkább olyan helyen és szituációban, ahol kevés a sima varázstudó, vagy több az elemi mágus. Az egyszerű varázslók és boszorkányok még mindig fenntartásokkal kezelnek minket, legalábbis az idősebbek. Egy elementál megjelenése sok esetben kellően felborzolhatja a kedélyeket. Másrészt a minisztérium eléggé figyelni fog téged, hiszen dimágus vagy, aki elementál létrehozására is képes. Nem mondom, hogy mostantól mindig követni fognak, de random ellenőrzésekre készülj fel!
A férfi kicsit elhúzza a száját, láthatóan neki sem fűlik a foga az ilyesmihez, ráadásul sok esetben eléggé megalázó számára az ország vezetőinek bizalmatlansága az elemi mágusok iránt, még ha bizonyos szempontból érthető is.
- Na, de mára nem fárasztalak tovább. Ajánlom pihenj le, akár a gyengélkedőben, akár a szobádban, de ha gondolod, szívesen lekísérlek hozzánk is, de az, azért nem a szomszédban van.
Ezek után segít felállni a lánynak, és vele marad, amíg nem találnak egy olyan helyet, ahol némileg kényelmesebb körülmények között szedheti össze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Valóban, de akkor ne is személyeket vegyünk, léteznek színes fogalmak is, meg szimbólumok. A sárga irigység, a zöld szabadság, a fehér ártatlanság. Vannak, akik az érzelmekhez kötnek színeket. Például, ha számodra a zavar lila, akkor onnantól, ha lilára akarod színezni a lángokat, csak gondolnod kell valami zavarba ejtőre. Számomra ez a módszer nem működik, de ismerek elementalistát, aki csak ezzel képes színezni az elemét.
Közben a lány halad a madarával, csukott szemhéjain nem láthat át, de a professzor nyomon követi azt, ahogy az apró figura lassan rendezettebbé, majd nagyobbá válik. Egy darabig még villognak rajta a különböző színek, néha inkább sárga vagy vörös, mint lila, de a legvégére sikerül nagyrészt egyszínűvé változtatni a kis lényt.
- Gratulálok, ez szép teljesítmény! - nevet rá a szemét kinyitó lányra, majd áttér a további feladatokra: - Mára azt hiszem, ennyi elég is lesz, de kapsz tőlem néhány gyakorlatot és feladatot. Először is, próbálkozz a szabadidődben egyszerű formák létrehozásával és színezésével. Kocka, gömb, kúp... Ha már ezek magabiztosan mennek, jöhetnek a bonyolultabbak. A következő óránk elején majd bemutatod, hogy mennyit gyakoroltál. A másik feladat, hogy meditálj, gondolkozz egy kicsit a színeken. Melyik mit jelent számodra, mely színekhez nem tudsz társítani semmit? Melyik az, amelyiket egyértelműen meg tudod jeleníteni? Akár jegyzeteket is készíthetsz, de ezeket nem kell majd megmutatnod nekem, csak segítség lesz saját magadnak. És ezennel zárom is soraim, na meg az órát.
A koncentrálást abbahagyva, el is tünteti a medvét, és pillantásával erre biztatja a lányt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A két tanév közötti szünet egyik napján a kora reggeli járatról egy idősebb hölgy száll le. Egyenes tartása, magasra emelt feje büszkeséget sejtet. Mozdulatai lassúak, öregesek, de nem támaszkodik botra, még mindig jó erőben van. Karján fonott kosár, fején csinos kalap, mely illik kabátjához, és a kosztümhöz, amit az elrejt.
Cipője hangja visszhangot ver a még álmosan nyújtózkodó település különben néma utcáin, ahogy végigsétál az állomástól a hivatalig. Az épületbe érve már rutinosan indul el, hogy megkeresse a vizsgára kijelölt helyiséget, melynek ajtaján szám könnyíti meg a tájékozódást. A vizsgázónak már korábban kiküldték a helyet és az időpontot tartalmazó levelet, de még nem lehet itt senki, hiszen a nő sokkal korábban érkezett, hogy előtte elvégezhesse az adminisztrációs teendőket.
A teremben csak egy asztal és egy hozzá tartozó szék áll, ezek felé veszi útját. Kosarát leteszi maga mellé a földre, kabátját és kalapját a szék háttámlájára akasztja, s csak ez után foglal helyet. Pálcaintésére előkerülnek papírjai, tintatartója és egy különösen csinos, halványkék penna, ezeket kézbe véve munkához lát.
Legközelebb csak akkor néz fel papírjaiból, mikor meghallja az ajtó nyitódását.
- Üdvözlöm önt! Én Csoknyás Borbála vagyok, a minisztérium által kirendelt pyromágus vizsgáztató. Igazán kellemes tapasztalataim vannak az itteni vizsgázókkal kapcsolatban, remélem, ön sem fog csalódást okozni.
Int egyet pálcájával, majd kezével is, hogy helyfoglalásra buzdítsa a fiút az előbbi mozdulata során megjelent egyszerű székre.
- Önnek ez lesz az első elemi mágikus gyakorlati vizsgája, és remélhetőleg az utolsó is. Bár az igazolványt időnként meg kell majd újítani, csak kivételes esetekben kérjük annak újbóli bizonyítását, hogy képességét kordában tudja tartani.
Biztató mosolyt küld a fiú felé, aztán újra elkomorodik.
- Mivel önnek már meggyűlt a baja a törvénnyel, és képességét olyasmire használta, amire nem lett volna szabad, a minisztériumban vita tárgya volt, hogy egyáltalán engedjék-e, hogy ön levizsgázzon. Többen voltak amellett, hogy soha ne kaphasson igazolványt, és képességének elfojtására kötelezzék. - Higgadtan beszél, figyelve a fiú minden reakcióját. Vajon már ez is a vizsga része? Valamiféle pszichológiai teszt? Nem tudni, és a nő nem is hoz szóba ilyesmit. - Tanára azonban meggyőzte az illetékeseket, hogy nem lesz gond önnel. Vállalta a felelősséget minden jövőbeli tettéért. Emiatt tehát nem kell aggódnia. De tudnia kell, hogy szigorúbban kell osztályoznom önt, mint másokat.
Szavai szárazak, hivatalosak, semmilyenek. Ilyennek kell lennie egy jó vizsgáztatónak. Nem érezni részre hajlását semmilyen irányban. Nem ítélkezik, csupán értékel.
- Most, hogy ezzel tisztában van, kiadom a feladatát. - Kezével int egyet az ablak felé, mire meggyulladnak a padló deszkái. A tűz gyorsan terjed, a hőség egyre nagyobb. A lángok mindent felemésztenek, ami az útjukba kerül. Recsegnek az ablakdeszkák, pattog a szikra. - Oltsa el a lángokat, kérem! Lehetőleg az előtt, hogy mindannyian bennégnénk.
Feladatnak kicsit furcsa, de talán nem is annyira meglepő. A tűz nem szokványos, hiszen képzett elemi mágus okozta, emiatt sokkal forróbb, sokkal pusztítóbb, és persze nehezebb is eloltani. A fiúnak sok mindenre figyelnie kell. A nő utolsó mondata arra is enged következtetni, hogy az idő is számít, valamint akár fiktív emberek is lehetnek a tűzben. Ráadásul tüzet elfojtani, megfékezni sokkal nehezebb egy pyromágusnak, mint létrehozni. Ez nem egy egyszerű feladat, direkt Noelnek találták ki.
Borbála hátradőlve, nyugodtan figyel, mintha nem is az ő asztalának sarka kezdene el égni. Arcán nem látszik pánik, csak kíváncsiság és érdeklődés. Elvégre mi félnivalója lenne ebben a helyzetben egy olyan pyromágusnak, aki már megközelítőleg ötven éve birtokolja a képességet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az idős hölgy sosem szegett még meg semmilyen szabályt vagy törvényt, ezért sejthető, hogy a terem felgyújtására is van engedélye. Ő maga kérte, mert a feladatot, mint mindig, már jóval előbb kitalálta. Kérvényezett egy renováló csapatot is a vizsga utánra, mert nem akar felfordulást hagyni maga után.
A fiú előtörténetét ismerve, ezt a feladatot találta legcélszerűbbnek annak felmérésére, hogy megkaphatja-e azt az igazolványt, ami onnantól feljogosítja képessége használatára bárhol és bármikor - persze csak, ha nem sért vele egyéb törvényeket.
A nőnek három gyermeke és öt unkája van jelenleg. A legkisebb hároméves. Mindig, mikor vizsgáztat, azt is végiggondolja, vajon féltené-e a családját attól az embertől, aki éppen vizsgázik. Vajon tudna-e nyugodtan aludni, ha tudná, hogy például ez a fiatalember nap mint nap átsétál azon a parkon, ahol az unokái minden nap játszanak? Elvégre, ha rá merné bízni a családját, miért ne merné kiengedni a társadalomba, a többi ember közé? Attól, hogy veszélyes a képesség, még nem jelenti azt, hogy ne kaphatná meg egy elemi mágus a bizalmat.
Borbála azzal is tisztában van, hogy az elementalistáknak sokszor nehezebb a beilleszkedés, fájdalmasabb az élet. Neki is megvan a maga története. De a vizsgán csak a teljesítmény számít. Azt, hogy ki milyen körülmények között él és tanul, nem veheti figyelembe, a legtöbbször nem is tud róla. Így egyszerűbb.
A fiút összeszedettnek látja, magabiztossága mögött felfedez némi riadtságot, de semmi olyasmit nem észlel, ami miatt kényelmetlenül érezné magát. Látott már piromániás, nem enyhén eszét vesztett tűzmágust, aki még belé is félelmet tudott ültetni. Noel csupán egy átlagos vizsgázónak tűnik előtte, és igyekszik végig annak is látni. A múlt nem számít, csak az a negyed óra, ami következik, és ami alatt a fiú megmutatja, mire képes.
Kiadja a feladatot, aztán vár. Figyeli Noelt, nem csak a megoldását akarja látni, nem csak erejét méri fel, de talán valamennyit meg is akar érteni belőle. A kezdet nem túl biztató, de a nő vár, nem lép közbe. Nem fogja hagyni természetesen, hogy a lángok túljussanak a szoba falain, de az előtt nem is tervez beavatkozni. Enyhén aggasztja a fiú reakciója a tűzre, de aztán Noel elkezdi valóban elvégezni a feladatot. Borbála néha egy kicsivel több erőt ad bele, hogy a fiúnak meg kelljen küzdenie a lángokkal, de bő tíz perc múlva már csak a füst és a korom jelzi hogy ezen a helyen tűz égett.
- Köszönöm, ennyi elég lesz - szól, majd pálcájával az ablak felé int, s mikor az kinyílik, kitereli rajta a füstgomolyagokat. Közben gondolkozik, mérlegel, és végül dönt.
- A feladat megoldása jó volt. Okos dolog lehűteni a lángokat. Legközelebb, ha égő ház közelébe jut, és netán nem ön okozta azt a tüzet - jegyzi meg szájszögletében bujkáló mosollyal -, akkor a füsttel is törődjön. A legtöbb embernek nem tesz jó, ha belélegzi az égés során felszabaduló gázokat. A mentés és oltás során sokat segíthet a többieknek, ha a füstöt is irányítja. Ettől eltekintve, gratulálok a sikeres vizsgájához.
Mosolyogva bólint egyet, rákanyarítja értékelését egy lapra, aláírja, majd átnyújtja a fiúnak.
- Hamarosan, valószínűleg még a héten, megérkezik az igazolványa is. Ne halljak önről panaszt! Mostantól nem csak a tanáráéval, de az én jó híremmel is játszik Soha ne magára gondoljon, amikor használja a képességét! - néz komolyan Noel szemeibe, aztán int neki: - Nosza, induljon, én még megvárom a takarítócsapatot! További szép napot.
Feláll, kezet fog a fiúval, majd nézi, ahogy Noel elhagyja a termet. Magában még egyszer végigpörgeti a vizsga menetét. Felrémlik előtte a fiatal férfi tekintete, és elhatározza magát: a kezdeti megtorpanást, a tűz utáni vágyakozást, mely az arcára is kiült, nem fogja megemlíteni írásos értékelésében.

Ádám reggel óta görcsbe rándult gyomorral várta, hogy elérkezzen ez a pillanat. Tudta, mikor van Noel vizsgája, és tudta, nem bírná kivárni, míg eljut hozzá a hír, így inkább elé ment. Most a folyosón járja köreit, és lassan már lekopik a cipője talpa, annyit koptatta az elmúlt negyed órában. Végre nyílik az ajtó, megjelenik Noel, és Ádám magától értetődő egyszerűséggel öleli meg volt tanoncát.
Biztos benne, hogy sikerült neki. Olyan nincs, hogy ne ment volna Noelnek bármilyen feladat. Annyi mindenen keresztül ment, mentek, hogy ez sikerüljön. A fiú nem hagyhatta cserben saját magát. Ezúttal nem.
Nem zavarja, ha Noel idegenkedik a testi kontaktustól, mert most csak így tudja kifejezni azt a rengeteg érzést, ami benne feszül.
Végül elengedi, hátrébb lép, megveregeti Noel vállát, karját ott hagyja, megszorítja vele a fiút, és csak ennyit mond vigyorogva:
- Gratulálok, fiam!