29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Merkovszky Ádám összes RPG hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 » Le
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 23. 16:17 Ugrás a poszthoz

Brandon Norrey

Általában határozott és magabiztos vagyok, olyan ember, aki tudja mit és hogyan akar. Most mégis eléggé esetlennek érzem magam, és ez természetesen Brandonnak is feltűnik. Éppen továbblépnék kritikáján azzal, hogy egy könyv megírása a nyugodt szobában teljesen más lapra tartozik, mint a mi nem éppen szokványos helyzetünk, de ekkor előveszi a könyv egyik példányát. Nem kell sokat agyalnom rajta, mit szeretne, azt is mondhatnám, hogy ez egy sokkal ismerősebb szituáció. Pár kedves szó, és a fiú neve alá odakanyarítom az aláírásom, majd visszaadom neki a kötetet, és folytatom a tájékoztatást. A kommunikáció kezd gördülékenyebbé válni - bár én még koránt sem vagyok a szokott felszabadult - közben egyszer még a krétáját is megjavítom a pálcámmal.
- A tengernél nem csak a mennyiség a fontos, hanem az is, hogy hullámzik, mozog, közelebb jön, majd távolodik. A legtehetségesebb hydromágusok mind az óceán vagy a tenger mellett tanulták meg a képességük használatát, mert ezek a nagy kiterjedésű vizek, olyan élő szervezetek, amik tökéletesen leképezik a víz elem tulajdonságait. Csak figyelve a tengert is sokat lehet tanulni - magyarázom úgy akárha órán lennénk, és közben számomra észrevétlenül elkezdek feloldódni, persze még nem teljesen, hiszen hátra van a bemutatóm, amire hiába gyakoroltam sokat, nem biztos, hogy úgy fog sikerülni, mint szeretném.
- A gyakorlati képzés a te órarendedhez lesz igazítva, na meg persze az én elméleti előadásaimmal sem ütközhet, illetve a többi tanonc óráinak időpontjaitól is függ, de én akár hajnalban is felkelek, vagy akár késő estig fennmaradok, ha neked úgy felel meg. Hetente egyszer azért nem ártana összeülnünk, de havonta háromszor mindenképpen. A képzés alapból három évig tart, a végén vizsgát kell tenni. Ha túl sok órát kihagysz egy évben, vagy éppen nem fejlődsz úgy, hogy elvárható lenne, természetesen bukni is lehet, de csak a végső esetben. Ha minden jól megy, fokozatosan egyre jobban fogod tudni irányítani az elemed, egyre több mindent fogsz tudni megvalósítani.
A bemutató előtt kicsit elbizonytalanodom, mert nem tudom, mennyire jó ötlet. Persze bízom Johnban, de még sosem voltam Brandonéhoz hasonló helyzetben, nem is ismerem a fiút annyira, hogy tudjam, hogyan fog reagálni. Azt sem tudom, sikerül-e, viszont meg kell próbálnom, Brandon is erre kér, vagy legalábbis szeretné, ha kevésbé látszana rajtam, mennyire furcsán érzem magam ebben a helyzetben.
Megkérem, hogy tartsa felém a tenyerét, és amikor megteszi, egy ökölnyi vízgömböt idézek bele.
- Kérlek, szorítsd meg finoman!
Olyan érzés lehet, mintha egy vízzel telt lufit tartana a kezében. A gömb belsejére koncentrálok, majd a közepéből kifelé indítok egy kisebb lökéshullámot, majd egy újabbat. Hamarosan a lüktetés folyamatossá válik, akár a szívdobogás. Hagyom, hogy egy darabig érezhesse az apró mesterséges szívet a kezében, majd lecsillapítom a víz mozgását, hogy újabb, másféle vibrálást indíthassak el benne. Ez az, amit igazán mutatni akarok neki: a hangrezgéseket utánozva egy rövid dallamot játszok el a vízen. Nem olyan, mintha valóban hallaná, ez egy teljesen másféle érzékelés, ugyanakkor ténylegesen érezheti a zenét. Mivel a hegedű hangja miatt veszítette el a hallását, fogalmam sincs, hogyan reagál erre, de úgy érzem, fontos neki megmutatni, hogy az eleme sok dologban kisegítheti akkor is, ha végül a gyógyítók nem tudnak javítani az állapotán.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. november 28. 01:26 Ugrás a poszthoz

Alex és Mihael - zárás

Az órám után egészen elégedetten indultam hazafelé, hiszen megalapozottan érezhettem azt, hogy a végzős tanoncaim miatt nem kell aggódnom, viszonylag könnyen fogják venni a vizsga jelentette akadályt. Halkan fütyörészve, szokásos, határozott lépteimmel sétáltam végig a keleti szárny folyosóin, mikor furcsa zajokat véltem hallani. Egy pillanatra megálltam, hogy könnyebben bemérhessem a hangok forrását, majd sietősen arrafelé vettem az irányt.
Éppen rákanyarodtam arra a folyosóra, aminek a falán az a hatalmas festmény látható, amin mindenki részeg, mikor eléggé szokatlan jelenet tárult a szemeim elé: két srác verekedett a folyosón. Egészen vérre menőnek tűnt a dolog, nem mehettem tovább úgy, mintha nem is láttam volna semmit. Pedig vannak tanárok, akik ezt a megoldást szeretik alkalmazni két tanuló konfliktusa láttán. Na, persze a vita, a veszekedés és a verekedés között hatalmas különbségek vannak, így talán még azok a tanárok is a közbelépés mellett döntöttek volna a helyemben, akik amúgy nem szeretnek belefolyni a diákok dolgaiba.
Mivel nem akartam, hogy a felül lévő srác véletlenül vagy direkt megroppantsa a másik fiú nyakát, netán megsértse a légcsövét vagy a nyelőcsövét, az elemeimet hívtam segítségül. Persze rá is kiálthattam volna, de féltem, hogy a hirtelen hangtól megijed, és netán még jobban megszorítja a kezei között lévő nyakat. Amúgy pedig eléggé elborult tekintettel nézett a szemüveges fiúra, amiből arra következtettem, hogy nem hajlana a szép szóra sem.
A levegőből kinyertem egy kevés vizet, amit aztán a fojtogató ujjai között átfolyattam az alul fekvő fiú nyakára, majd megfagyasztottam. A vékony jégréteg miatt a srác ujjainak le kellett csúsznia a szorongatott bőrfelületről, ez után egy légpajzsot idéztem kettejük közé, ami a felül lévő srácot hirtelen hátrataszította.
Melléjük érve elpárologtattam a jeget a szemüveges fiú nyakáról, majd szigorúan rájuk néztem.
- Most azonnal megyünk az igazgatóhoz!
Általában nem tennék ilyet, de a fiúk arca nem tanúskodott megbánásról, ezért úgy döntöttem, hogy egy komolyabb büntetésre van szükségük ahhoz, hogy lenyugodjanak. Felsegítettem a fekvő fiút a földről, eltüntettem a légpajzsot, majd előreindultam a folyosón, figyelve rá, hogy kövessenek.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
NEMBaj, Projekt, 2. forduló - zárás
Írta: 2014. december 16. 16:04
Ugrás a poszthoz

Szalamanton
Március 1., vasárnap délután

Késő este van már mikor a teljes forduló véget ér. A zsűri tagjai visszavonulnak, hogy meghatározhassák azt a határt, ami eldönti majd a versenyzők sorsát. Hét ember alkotja a zsűrit, rajtuk múlik nem kevés ember további sorsa, bár ők meglehetősen könnyen veszik ezt. Még viccelődnek is, hogy milyen jó, hogy nem a felnőtt kategóriában kell pontozniuk, ahol helyenként tényleg vérre menő küzdelem megy a pontokért.
Amíg a bírák döntenek, Charles a színpadra szólítja az előző évi helyezetteket, akik előadják azt, amit tavaly is, persze helyenként kicsit újítva a régi műsoron. Közülük van, aki idén már a felnőtt kategóriában versenyez, szóval ez már nem az első, amit ma előad és izgul is az eredményéért, mégis hatalmas mosollyal az arcán üdvözli a nézőket, és mindent belead a produkciójába.
Végül lemennek az előadások, a nézők kapnak tizenöt perc szünetet, majd a bírák bevonulnak, hogy kihirdessék az eredményt.
- 42 pont! - kiáltja Charles, bár mindenki látja a hatalmas kivetítőkön a számot, amit a zsűri elnöke kanyarít pálcájával a levegőbe. - Ez tehát a határ kedves nézőink! Mindenkinek, aki kevesebb, mint 42 pontot szerzett, ezennel befejeződött a verseny. Az, aki pont 42 pontot kapott, vagy annál többet, mehet tovább a harmadik a fordulóba, amire májusban kerül majd sor. Köszönjük mindenkinek az előadást, és Önöknek azt, hogy végig itt voltak, szurkoltak és pontoztak is. Most pedig nézzük meg az este összefoglalóját, vagyis a továbbjutó produkciók összegzését!
Ezzel Charles levonul a színpadról, helyére lebegnek a kivetítők, amiken elkezdik lejátszani a második forduló nyerteseinek előadásait, természetesen csak részleteket belőlük. A kivetítők alján megjelenik az előadó neve, elemének jele, évfolyama és természetesen pontszáma.

...


Brandon Norrey táncos produkciója nagyon tetszett a közönségnek, hiszen tíz pontra értékelték, és most újra megtekinthetik kedvenc pillanataikat az előadásból. A zsűrinek hasonló módon bejött a műhölgy és a fiú tánca, elég magas pontszámokat kapott, bár a témánál azért vontak le tőle, ugyanakkor a kivitelezésért viszont magasabb pontot kapott, mint legtöbb kortársa. A bírák eléggé egyedinek vélték a megoldását. Végeredményben 45 pontot kapott rá.

...


Ashley Valerie Stanwood és előadása elkápráztatta a nézőket és a zsűrit egyaránt. A lány furcsa megjelenése és a produkció látványa mind magas pontszámot generáltak, bár a témánál nála is vontak le pontokat, de a kivitelezés és a technikai elemek magas szintűsége miatt az a pár levont pont nem számít, hiszen mindent összevetve még így is az egyik legjobb előadás lett, elvégre 46 pontra értékelték.

...


Julien Armand Saint-Venant produkciója hangulatos volt és jól megragadta a témát, ezzel minden zsűritag egyetértett. Bár a produkció kinézetét tekintve minimalista volt, illett az előadás koncepciójához. Amiért mégis kicsit kevesebb pontot kapott rá a közönségtől, talán azért lehetett, mert a többi versenyző mind nagyot akart mutatni, ezért sokat fektettek a látványba. És hát minden viszonyítás kérdése. De a fiúnak így sem kell szomorkodnia, hiszen a fényjátékkal és az üvegdallal Fantáziaországba repítette a zsűrit és a közönséget, akik ezt 43 ponttal jutalmazták.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 16. 16:50 Ugrás a poszthoz

A Kedves - zárás

A csók után pár pillanatra hozzáérintem homlokomat az övéhez, lehunyt szemmel élvezem illatát. Aztán hátrább lépnék, de kezemért nyúl, s hagyom, hogy pocakja felé vezesse ujjaimat. Tenyerem alatt csodát érzek, arcom gyermeki örömöt tükrözhet, olyasfélét, mint amikor az ember még hisz a mesékben és reggel felkelve a csizmájában csokit találva bizonyosságát érzi annak, hogy a Mikulás ott járt. Ragyogó boldogságomat ennek a nőnek köszönhetem, és ezt nem árnyékolhatja be semmi. Még a mostohaanyám sem, akit imádok amúgy, de ez nem akadályoz meg abban, hogy - mostanában egyre többször - figyelmeztessem arra, hogy az én életemet én élem, nem ő.
A kezem alatt mozgolódó még csöppnyi emberek, a gyermekeim, és általuk én végre tényleg apa leszek. Szeretem felnőtt lányaimat, de megvan annak a varázsa, hogy felnevelsz valakit. Látod bukdácsoló lépteit, hallod első szavait, megtapasztalod boldog mosolyait, ismered kedvenceit, múltját, óvod jelenét és teszel jövőjéért.
Elsimítok egy tincset kedvesem füle mögé, finoman megölelem őt, majd megkérem, tanítson lőni. Mindig is érdekelt az íjászat, bár annyira sosem, hogy tegyek valamit azért, hogy ki is próbálhassam. Ha nemet mond, azt is megértem, akkor csupán leülök az egyik gépre, befogom a szám és miközben eredeti célomnak megfelelő tevékenységgel töltöm ki időmet, néha megállok és csodálom a nőt, akit szeretek. Végül jóleső fáradtan, együtt megyünk haza.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 16. 17:05 Ugrás a poszthoz

Szalamanton
Projektmunka 3. forduló
Május 23., szombat délelőtt

Elérkezett a Nemzetközi Elemi Mágus Bajnokság ifjúsági kategóriájának utolsó fordulója. A hely most úgy néz ki, mint az első megmérettetéskor azzal a különbséggel, hogy négy helyett három doboz van, és legalább kétszer akkorák, mint legutóbb. Ezúttal nem elemek, hanem évfolyamok szerint különítik el a csoportokat. A versenyzők elfoglalják helyüket a dobozok falán körben található ajtók előtt, bár most már lényegesen kevesebben vannak, mint korábban: csoportonként tíz-tizenöten.
Charles ruganyos léptekkel siet fel a színpadra, majd mutatja be újfent a zsűri tagjait, akiknek ezúttal sem lesz a nézésen kívül sok dolguk. Persze vitás helyzetben ők döntenek, de az Arénában sosem szoktak ilyenek lenni. Vagy éppen csak ilyenek vannak.
A kommentátor egyenként bemutatja a versenyzőket is, akik többségében a nézők felé fordulva mosolyogva integetnek, majd feszült arccal visszafordulnak ajtajuk felé. Vannak persze kivételek, akik nyugodtan várakoznak a bebocsáttatásra, őket a közönség sem különösebben érdekli. Nevüket hallva csupán biccentenek egyet, gondolataikba temetkeznek, felkészülnek a harcra.
Charles tudatja a versenyzőkkel és a nézőkkel is a szabályokat, mely igazából nem sok van, és a legfőbb azok közül is csak annyi, hogy "csak egy maradhat". Természetesen dobozonként egy, így lesz három győztese az ifjúsági kategóriának. Végül a bemondó elharsogja azt a szót, amire mindenki vár, kinyílnak az ajtók, belépnek a versenyzők, a szemek a kijelzőkre merednek...

/A dobozokban ugyanazt találjátok: nyugatra erdő, középen egy hatalmas tó, keletre egy aktív vulkán, északra hó és hideg, délre sziklás, szeles kopár vidék. Kijutni nem lehet, feladni sem igazán. A szervezők bemennek azért, aki súlyosan megsérül vagy egyéb módon harcképtelenné válik. Induljatok el, nem kell hosszút írni. Brandon te nyugatról lépsz be a dobozodba, Ash, te északról, Julien, te keletről. Bran és Julien, ti egy dobozban vagytok./
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 17. 14:47 Ugrás a poszthoz

Brandon és a víz

Láthatóan érdekli a fiút az eleme, hiszen hirtelen tengernyi kérdést önt rám, pedig csak egyről volt szó. Persze nem bánom, sokkal jobb így, mintha magába roskadva ülne az ágyon minden kommunikációt elutasítva.
- A kérdéseid érdekes témát feszegetnek - kezdem, miközben kiejtett szavaimat továbbra is megformázom a levegőben elemem segítségével. - Alapból azt tanítjuk, hogy a mágust az eleme semmilyen körülmények között nem bánthatja. Ugyanakkor ez nem teljesen igaz. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor az elemi mágus elveszíti az irányítást eleme vagy elemei felett, ekkor előfordulhat, hogy önmagát is megsebzi vele. Alapesetben ez nem történhet meg, hiszen az emberi elme védi a testet, a tudatalattid akkor is irányítja az elemed, amikor öntudatlan állapotban vagy. Így aztán, ha bele is ájulsz egy medencébe, nem fogsz megfulladni. Erős érzelmi felindulás, sokkhatás vagy trauma esetén előfordulhat, hogy az elméd leblokkol, ilyenkor megtörténhet, hogy az elemed kitör. Ekkor nemcsak másokat, de a saját testedet is meg tudod sebezni. Ez főleg a pyromágusokkal szokott előfordulni és a terromágusoknál is nagyon veszélyes. A víz elem gyermekei nagyon változékonyak, de akárcsak az aeromágusoknak, nekik is megvan a maguk belső egyensúlya. A legszilárdabb jellemmel a terromágusok büszkélkedhetnek, de ha ők elveszítik a kontrollt önmaguk felett, nagyon súlyos sérüléseket tudnak okozni maguknak és másoknak is.
Kicsit hagyom, hogy megeméssze a dolgot. Fontos tudnia, hogy az elem nem csak egy rajta kívül álló dolog, nagyban függ a saját viselkedésétől, hogy hogyan viszonyul majd hozzá.
- De visszatérve a kérdéseidre: ha egy hegy tetejéről vízbe ugrasz, nem lesz bajod; valamint a víznyomás sem árthat neked. Ugyanakkor a tengervízzel csak óvatosan, hiszen ott nem maga a víz az, ami árthat, hanem a benne lévő só, ami kristályos anyag és inkább a földmágusokhoz tartozik. Azt is mondhatnám, hogy bár a tengervíz nem árt, de attól még a veséd leáll a túl sok sótól.
Arra, hogy eddig ez neki csak elmélet volt, nem tudok mást tenni, mint bólogatni. Addig senkit nem érdekel komolyabban, amíg nem kerül igazán testközelbe az elemekkel. Teljesen más dolog irányítani őket, mint olvasni róluk.
- Bár nekem hárommal több elemem van, mint neked, tapasztalatból azt mondanám, hogy ez nem négy órát vesz el a napjaidból, hanem kb. minden percet. Minél többet gyakorolsz, annál erősebb, tapasztaltabb elemi mágus lehetsz. Feladat rengeteg van, ráadásul a meditáció és a koncentráció is sok időt vesz igénybe. Viszont mindez nagyon fárasztó, és súlyos következményei lehetnek annak, ha valaki túlerőlteti a gyakorlást. Kezdetnek maximum napi két órát javaslok, aztán mindig egyre többet. Lassan azt fogod észrevenni, hogy már majdnem minden pillanatodat az elemeddel való foglalkozás, vagy a képességeden való gondolkozás tölti ki. De ez a jó, hiszen aztán majd így fog minden magától, automatikusan, értelemszerűen jönni. Sok dologhoz már nem fogod használni a kezed vagy a pálcád. Én például nem tudom, mikor nyitottam ki utoljára saját kézzel ablakot, vagy mikor kevertem valamit kanállal. Neked például az esernyőhasználat is csak muglik jelenlétében lesz ajánlatos, de akkor is csak álcaként, nem mintha szükséged lenne rá.
Rengeteg példát tudnék még mondani, hiszen az elemek velem élnek, mindennapjaim részei, szinte észrevétlenül használom őket, akár ahhoz is, hogy felmenjek a lépcsőn. Ha hirtelen elveszíteném a képességem, tuti, hogy minden lépcsőben orra buknék.
Közben megmutatom neki a vízgömböt. Eléggé erősen kell koncentrálnom, hogy a rezgések valódi dallammá álljanak össze, de végül sikerül, ezt Brandon reakcióján is látom. Ijedtsége kihat az én varázslatomra is, hiszen ő hydromágus, hozzám képest sokkal közelebb és természetesebb módon áll a víz elemhez. Persze azért még nagyon kezdő is, úgyhogy a gömb csupán nagyobb lesz, nem durran szét, én pedig gyorsan vissza is alakítom korábbi méretére. A fiú viszonylag hamar megnyugszik és újra megfogja a vízgömböt, én pedig egy kis idő múlva eltüntetem azt. Várom, vannak-e kérdései, vagy bármi, amire hirtelen szüksége lenne. Részemről a látogatás már elérte a célját.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 22. 20:56 Ugrás a poszthoz

Az üresség teljesen kitölt. Napok óta automatikusan teszem a dolgom, úgy, hogy közben fogalmam sincs, mit csinálok. Mindegy, csak legyen valami. Bármi. Ne kelljen gondolkodni. Ne kelljen érezni.
Lábaim visznek ki a temetőbe az aprócska sírok elé, agyam továbbra sem működőképes. Fájó lelkem blokkol mindenféle beérkező hatást, de az is lehet, hogy agyam tudja, többet nem bírnék el.
Mostanában érzem, ahogy a levegő kavarog körülöttem; néha egy-egy széllökés becsap a közelemben ajtókat, ablakokat, de nem szóltam erről senkinek. Nem hiszem, hogy ebből gond lehet, nem fogok kitörni. Biztos, sokan gondolták már ezt egy-egy tragédia előtt. De most ebbe sem akarok belegondolni.
Csendben állok a hóban, és nézek magam elé. Pár perc múlva lehajolok, lesöpröm a halmokról a havat. Zsebembe nyúlok, előhúzok egy kis zacskónyi magot, majd szétszórom magam elé. Felállok és erőmet kiengedem a talajba. Érzek minden egyes aprócska magot a fagyott föld felszínén. Finoman lejjebb húzom őket, majd energiát küldök beléjük. Nézem ahogy nőnek a növények, de valójában nem látom. Megszokott mozdulatokat végzek, mechanikusan, robotszerűen. Mire végzek virágok borítják előttem a földet, színpompásak, halk csengettyűszó hallatszik felőlük.
Aztán csak állok zsebre tett kézzel, és várok. Kabátomba rejtett ujjaim remegnek, fülem mellett hallom fütyülni a levegőt. A szél lassan felkavarja mellettem a havat. Magabiztosságom, lelki nyugalmam megingott, elemeim csendesen dühöngenek bennem. Még nem tombolnak, de csak idő kérdése. El kéne mennem még a héten segítségért. De biztosan nem fogok. Nem akarok gondolkodni. Nem akarok érezni. Hagyom, hogy az üresség teljesen kitöltsön.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 23. 20:33 Ugrás a poszthoz

Csöndes önsanyargatásomból egy halk hang riaszt fel. Nem nézek hátra, tudom, hogy feleségem áll mögöttem, majd lép mellém. Hetek óta nem láttam már, de most sem tudok ránézni. Nem akarom, hogy lássa rajtam, mennyire megvisel a helyzet. Persze ez az egész csak önámítás, ismerjük egymást annyira, hogy ne számítson, látjuk-e egymás tekintetét, anélkül is tudjuk, a másik hogy érzi magát. A lépései hangjából; ahogy a levegőt veszi; ahogy a karjait tartja...
- Szia - sóhajtok, majd hallgatok tovább, mert nincs mondanivalóm. Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy fáj az egész, és hogy hiányzik. Mindez igaz, de kimondani merőben felesleges. Hiszem, sőt tudom, hogy ezzel ő is tisztában van. Nem vagyok benne biztos, lesz-e még egymás számára valaha mondanivalónk.
Szeretem őt. Sosem szerettem senkit nála jobban. Legszívesebben belekapaszkodnék, nem engedném sehova, de nem teszem. Így viszont úgy érzem, egyre inkább távolodik tőlem. El fogom veszíteni. De nincs erőm harcolni érte. Talán nem is akarok küzdeni. Valahol mélyen tudom, hogy segítségre van szükségem, elemeimmel a kirobbanás szélén állok, nem akarom őt is magammal rántani a gödörbe. Akármi lesz is velem, szeretném tudni, hogy ő valahol jól van.
- Hogy vagy? - nyögöm ki végül sután az értelmetlen mondatot. Hát hogy lenne? Majd kiugrik a bőréből, nem?
Keserűen elhúzom a számat, zsebemben kicsit jobban megremeg a kezem. Elindul felőlem egy erősebb fuvallat. A továbbiakban próbálom visszafojtani az összes erőmet. Nem akarom, hogy Temi észrevegye, nincs valami rendben.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 23. 22:00 Ugrás a poszthoz

Kérdésemre nem várok választ, hiszen már akkor megbántam, amikor kimondtam. Temi először nem is szól semmit, aztán rám zúdítja szavai és érzései tengerét, nekem pedig nincs más dolgom, mint állni és hallgatni.
Kezemet kinyújtom felé, ujjaim már majdnem tenyeréhez érnek, de képtelen vagyok megfogni. Úgy érzem, nem is szeretné. El akar menni, egyedül szeretne lenni, vagy legalábbis nem velem, aki arra emlékezteti, milyen volt és mit veszített.
Mondhatnám, hogy nem hibáztatom semmiért, mert így van. Senki nem tehet semmiről ebben a helyzetben. Én is figyelhettem volna jobban, ő is, az orvos is, de talán semmit nem tehettünk. Ha hinnék a sorsban, azt mondanám, ez így volt megírva.
Temi szavainak dühös és kétségbeesett zápora elől nincs menekvés. Felelősnek érzem magam azért, ami történt. Ostobaság, hiszen mi múlt volna rajtam? Mégis így van. Amit mond, mintha tudtam volna előre. Elvégre ismerem őt. Akár fel is készülhettem volna rá, akkor talán most jobban viselném a dolgot. Nem tud rám nézni, de én se rá. Szeretném magamhoz húzni, simogatni a haját, csókot lehelni a homlokára.
Néhány pillanatig úgy érzem, csak arra van szükség, hogy bátorságomat összeszedve magamhoz szorítsam feleségemet, de tudom, hogy nem változtatna semmin. Szerelmünk ezen az akadályon nem tud továbblépni.
- Megértelek - suttogom rekedten, majd torkot köszörülök, és folytatom: - Szeretném, ha tudnád, hogy szeretlek. Hogy számomra nem lettél kevesebb, nekem te vagy "A Nő". Elfogadom a döntésed, nem is tehetnék máshogy. Légy boldog, bárhová is mész.
Felé fordulok, megérkezése óta most először. Csodálom haját, arcélét, alakját, magamba iszom a látványát, hátha most látom utoljára. Agyamba vésem minden porcikáját, merőben feleslegesen hisz azok már régen részeim, emlékeim velem maradnak mindig.
Elfordulok tőle vissza a sírokhoz. Elmondhatnám, hogy milyen üvöltő fájdalom gyötör, és azt is, hogy a legrosszabb dolog, ami valaha történhet velem, hogy őt elveszítem. Őt is. De csendben maradok. Nem tartom vissza. Legalább egyikünknek sikerüljön túlélni, feldolgozni. De remélem, hogy egy nap mind a ketten tovább tudunk lépni. Akkor is, ha most mindez lehetetlennek tűnik. Az élet pedig értelmetlennek.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 28. 22:17 Ugrás a poszthoz

Ashley
Projektmunka, 3. forduló, Mirabell

Egy nyavalyás pont! Ennyivel kapott kevesebbet, mint Ashley. Az a lány már megint előtte van, bár csak egy hajszállal, de mégis. Mirabellt végtelenül idegesíti, hogy Ashley jobbnak bizonyult nála. Úgy tervezi, hogy ezúttal csak rá fog vadászni. Most megmutatja mindenkinek, hogy ő mennyivel többet tud, mint az a lány.
A bemutatáskor csak bólint egyet, de azt is félig elfordulva, most nincs hangulata jópofizni a közönséggel. Úgysem ők döntenek. Szerepüket már befejezték, mostantól nem kell rájuk figyelni. A harmadik fordulóban már csak a pojácák foglalkoznak a nézőkkel.
A kommentátor végül elindítja a fordulót, Mirabell pedig szinte átszakítja az ajtót a lendületével. Odabent sziklás terepen találja magát. Ez egyáltalán nem néz ki jól, de a lány igyekszik feltalálni magát. Először is leguggol, két tenyerét a talajra simítja, megpróbálja érzékelni, hogy hányan lehetnek a közelében. Otthon, az erdőben nagyon rágyúrt azokra a képességekre, amik egy ilyen helyzetben segíthetik. Elraktározza az elméjében az információkat, mert bár továbbra is tudja nagyjából, hogy ki merre mozog - legalábbis önmagától egy igencsak széles sugarú körben - ha nem koncentrál rá direktbe, akkor nem érzékeli olyan élesen a dolgokat.
Ashley nincs a közelében. Az ő erejét felismeri, hiszen harcoltak már. A többiekre nem vesztegeti az idejét, nyugatra indul, persze előtte fegyvereket szerez: erejével kis hegyes darabokat kanyarít le a kemény sziklából, majd a zsebébe rejti őket. Még jól jöhetnek a későbbiekben.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 29. 14:52 Ugrás a poszthoz

Dasha Fresmoon

Mosolyogva köszöntöm a lány, amikor belép a terembe, és már nyújtom is felé a dobozt, benne a karkötővel. Míg ő kibontja a csomagolásból az ékszert, addig én elmagyarázom neki, hogy pontosan mi is ez, és mire jó.
- Egyeztettem kicsit a házvezetőddel, meg azért én is ismerlek már valamennyire, és ezek alapján úgy gondoltam, hogy a tűz elem állhat hozzád a legközelebb. A karkötő tűzrókák szőréből lett fonva, nagyon ritka holmi. Varázsige kell a működéséhez. Amint kimondod, megjelenik majd a karkötő felett egy körülbelül tíz centiméter átmérőjű fénygömb. A színe rajtad fog múlni, de közben is változtathatod. Talán elöljáróban ennyi elég is, gyakorlatban majd úgyis kitapasztalod a dolgot. Vedd fel kérlek!
Ha kell segítség neki, akkor rákapcsolom a csuklójára az ékszert, ha nem, megvárom, míg egyedül felölti. Persze ilyen könnyen nem engedem el, mindenképpen kipróbáltatom vele, hiszen, bár a fénygömb hideg, és alapvetően nem veszélyes, azért ez is egy viszonylag nagyobb hatalmú tárgy, azokkal pedig mindig vigyázni kell.
- Fontos még tudnod róla, hogy megjavítja magát. Elégetni például nem tudod, hiszen a tűzróka szőre lángálló. Ha elvágod, vagy véletlenül elszakad, elég a két sérült részt egymáshoz illeszteni, aprócska lángok fognak megjelenni rajta, majd újra összeforr a két fél. Ennek ellenére azért nem árt vigyázni rá, bizonyára öt-hat év múlva már nem regenerálódik ilyen könnyen. Sajnos mindent el lehet használni.
Várom a kérdéseket, ha merülnek fel a lányban, aztán végre tudomására hozom a lényeget.
- A varázsige: Luminarium! Miközben kimondod, gondolj egy színre, sőt képzeld magad elé!
Ha sikerül a varázslat, megjelenik a keze felett a fénygömb, olyan színben, amilyenben elképzelte.


Karkötő
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. december 29. 17:40 Ugrás a poszthoz

Dasha Fresmoon

- Az, hogy milyen színre gondolsz, csak tőled függ, de a megjelenő fénygömb színét befolyásolja - válaszolom kérdésére, majd megvárom, míg megidézi a gömböt.
- Amit most látsz, az a maximális mérete, de koncentrálással változtathatod. Természetesen ennél csak kisebb lehet. Van, amikor hasznos, ha kisebb a fényforrásod - magyarázok tovább, hogy a lány mindent megtudhasson új tárgyáról. - Ha azt szeretnéd, hogy kisebb legyen, képzeld el, ahogy zsugorodik a gömb.
Megvárom míg kipróbálja, intek is neki, hogy bátran próbálkozzon, közben azért folytatom az okítását is:
- A színét most is megváltoztathatod, sőt bármikor, amikor úgy érzed, hogy nem tetszik a jelenlegi, csak gondolj egy másikra! Képzeld magad elé, és máris átszíneződik a gömb! A gömbön nyugodtan átnyúlhatsz, nem tömör, valójában fényből van. Mivel nem forró, vagy meleg, nem is fog megégetni. Nyugodtan hozzáérhet egyéb dolgokhoz is, semmiben nem tudsz kárt tenni vele.
Bemutatóul átdugom rajta az ujjam és bátorítom a lányt, hogy ő is nyugodtan próbálja megfogni a fénygömböt. Természetesen lehetetlen, de így ő is érezheti, hogy nem bánthatja a karkötő mágiája.
- Végül tudnod kell kikapcsolni is, ha már nincs szükséged a fényre. Ezt a következőképpen teheted meg: hangosan mondd ki, hogy Extinguo! Kérlek, most egy kicsit gyakorolj vele!
Figyelem ahogy a mágiával bánik, és, ha úgy látom, nincs semmi gond, gratulálok neki a teljesítményéhez, és biztosítom róla, hogy, ha bármi probléma lenne az ékszerrel, nyugodtan jöjjön hozzám. Ez után nincs más hátra, mint sok szerencsét, jó szórakozást kívánni az ajándékhoz, és elköszönni. Végignézem ahogy távozik, majd én is elpakolok.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. január 4. 17:53 Ugrás a poszthoz

Julien, óra
Valamikor a tanév végén

Az egyetlen ok, amiért nem húztam még el délnek, mint a vadlibák, az, hogy szeretek tanítani. Megkedveltem a vele járó feladatokat, megszoktam a napi rutint, és nem hagyhatom cserben a tanoncaimat. Nem rohangálnak csak úgy elemi mágiát oktató tetramágusok, szóval, ha lelépnék, valószínű, hogy egy ideig nem tudná senki betölteni a helyem. Addig meg a gyakorlatisok egyedül lennének, felügyelet és segítő nélkül. Azok, akik vizsgáznak év végén, nehezebben készülnének fel rá. A lényeg, hogy maradnom kell.
Éppen ezért állok most is az elemi mágia teraszán, és várom Julient az éb utolsó órájára. Annak ellenére, hogy én az utóbbi időben kezdem elveszíteni az irányítást az elemeim felett, a tanoncaim mégis tanulnak tőlem, és gyorsan fejlődnek is. Órák előtt mindig megpróbálom összeszedni magam, közben pedig erősen koncentrálok. Ha más nem is, majd ők kihúznak a gödörből, még, ha nem is közvetlen módon, de rájuk gondolva kimászok majd a depresszióból. Legalábbis ebben reménykedem.
Amíg Julien érkezésére várok, addig kicsit gyakorlatozok az elememmel. Tenyerem felett aprócska, de erős szélörvényt kavarok, igyekszem minden más szelet és légmozgást megszüntetni, de hiába minden koncentráció, ezt már nem tudom megtenni. Érzem, ahogy a fülem mellett finoman lengedezik egy hajszál a körülöttem kavargó, levegőtől. Végül egy csalódott sóhajtással útjára engedem a kezemben tartott tornádót is. Az pedig olyan erővel oszlik szét, hogy majdnem engem is hátralök. Elhúzom a szám, ökölbe szorítom a kezem, és a továbbiakban inkább csak csendben meditálok.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 7. 19:45 Ugrás a poszthoz

Eris, tanóra
Valamikor ősszel

A stégen állva várom egyik tanítványomat, és várakozás közben van időm körbenézni. A tavacska mellett álló fák levelei sárgába, vörösbe játszanak, rajtuk fehéres foltokat hagyott a dér. Csupán ez mutatja már, hogy az éjszaka fagy lepte el a tájat. A tó felszínéről a jeget már leolvasztotta a délelőtti napsugarak melege. A házak között járó szellő a víz fölé érve, finoman megfodrozza azt, majd néhány cseppet felkapva tovasuhan.
Az elemi mágia teraszán megtalálható minden, ami a gyakorlati oktatáshoz szükséges, de nem árt néha kimozdulni a teremből, ráadásul az elemeket a természetben lehet a legkönnyebben irányítani, tulajdonságaikat kitapasztalni. A hydromágusok számára a környéken pedig nem is lehet jobb helyet találni a falu szélén található tónál.
Erisszel kapcsolatban még mindig kicsit bizonytalan vagyok. Pont tavaly lett a tanoncom, amikor a dolgok kissé zavarossá váltak és egészen a felfüggesztéseim fajultak. Túl kevés óránk volt, emiatt nem tudom, hogyan áll az eleméhez, mennyire tudja irányítani. Nem figyeltem rá eléggé, ez egyértelműen az én saram, de igyekszem bepótolni a hiányosságaimat, kijavítani a tavalyi hibáimat.
Amint megérkezik a lány, üdvözlöm, és rögtön kezdem is az órát:
- Szeretném ma megmutatni a víz formálását. Először egyszerűbb alakzatokat fogunk alkotni, majd később egészen bonyolultakat, összetetteket is képes leszel létrehozni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, lenne egy feladatom, ez amolyan szintfelmérő lenne. - Egy pillanatig elgondolkozva szemlélem a stég faléceit, majd bólintva újra a lány felé fordulok. - Kérlek, hozz létre a "semmiből" egy kevés vizet! Elég fél decinyit. Közben pedig mondd el, mi a véleményed a vízről, mint elemről, és a hydromágiáról, mint képességről! Ha nehéz összefoglalnod, elég, ha csak az először eszedbe jutó szavakat mondod ki.
A feladatot, kiadtam, most már csak a megvalósítást kell szemmel tartanom, magamban pedig kiértékelni, mind az elméletet, mind a gyakorlatot.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 16. 11:46 Ugrás a poszthoz

Eris, tanóra
Valamikor ősszel

Hát igen, így jár az a tanár, aki elhanyagolja a munkáját, és nem figyel oda a tanulóira. Eris láthatóan még mindig nem fogadta el teljesen az elemét - vagy ahogy tűnik, egyáltalán nem -, így pedig nem kezdhetünk bele semmi komolyabba. A lány idegesnek és zavarodottnak tűnik, ezért egyáltalán nem meglepő az elutasítása sem. Bár az némileg meghökkent, hogy egyenesen kijelenti, ilyen mágiafajta nincs is. Ez majdnem a legrosszabb, amire számíthattam, hiszen ez az ereje teljes megtagadása, sőt talán még bajosabb is, mint, ha gyűlölné a képességét. Az emberek hitét nem lehet lebecsülni: a legtöbbször az, amiben nem hisznek, számukra nem is létezik. Ennél könnyebben nem is lehetne elfojtani egy ébredező elemi mágus erejét.
- Tehát úgy gondolod, hogy elemi mágia nincs - jelentem ki komolyan. Elsőként ezt a gátat kell lerombolunk, különben itt ragadunk a holtponton, és akkor ebből nemhogy víz formálás nem lesz, egyáltalán nem lesz képesség sem.
- Akkor szerinted én sem vagyok tetramágus? - kérdezem felvonva a szemöldököm, miközben jobb kezem kinyújtom a víz fölé. Nem mintha szükségem lenne a mozdulatra az irányításhoz, de szeretném a tekintetét arra vezetni. A stég mellett a tó vize elkezd felpúposodni, míg végül akkora félgömb nem lesz, ami a térdünkig ér. Gondolatban formálni kezdem az elemet, így szép lassan kibontakozik egy nagy termetű kutya alakja. Minél erősebben koncentrálok annál élethűbb lesz, egészen addig, míg a víz már sok külön szőrszálat is képez, aztán megmozdítom az alakot. A vízeb kilógatja a nyelvét, előrébb lépdel, majd megrázza magát aprócska cseppeket szórva körénk.
Amíg Eris vélhetően a kutyát nézi, addig én az alattunk lévő faanyag "keresésébe" kezdek. Egy halott fát szinte lehetetlen alakítani elemi mágiával, hiszen pont az, az energia hiányzik belőle, amit egy terromágus formálni tud. De nekem az is elég, ha találok egy aprócska magot, amit errefelé vetett a szél. Egy magot, ami fuldoklik a neki nem megfelelő környezetben. Segélykérés után hallgatózom, bár ez nem éppen olyan, mint egy sikoly, mégis egy terromágus "hallja" a haldokló növények hangját. Sikerül is észlelnem egy gesztenyét a vízben, nem messze tőlünk. Az ősz a gesztenye szezonja, a gyerekek pedig szeretik gyűjteni, így elég messzire is elkerülhet az erdőtől. Talán valaki éppen vele próbált meg kacsázni kavics helyett, és így került a tóba. Körbeveszem az elememmel, beburkolom meleg energiába, majd növekedésre késztetem. Elképzelem az idős fa hatalmas ágait, enyhet adó árnyékát, a levelei zöldjét, és úgy teszek, mintha húznám felfelé, mintha nyújtanám. Ennél a mágiánál nagyon fontos, hogy végig kapcsolatban legyünk a növénnyel, különben az energia szétárad a földben és nem koncentrálódik a magban. De most szerencsére a mag vízben van, amit szintén irányíthatok, így az energia eljut a gesztenyéhez, bár azért nem az egész mennyiség, de éppen elég ahhoz, hogy kidugja a fejét a hajtás, majd nem sokkal később a facsemete is kiemelkedjen a vízből. Ahhoz azonban, hogy olyan hatalmas fa legyen, amilyennek elképzeltem, még rengeteg idő kéne, így hát megelégszem egy fiatal fával is, ami azonban így is fölénk magasodva nyúlik ki a vízből.
- Tudnám még folytatni - nézek a lányra, miközben eltüntetem a kutyát. - De azt hiszem, felesleges. Az elemi mágia létezik, és rengeteg csodálatos dologra használható. Te pedig képes vagy az egyik legszeszélyesebb elemet irányítani. Kérlek, hagyd, hogy megtanítsam, hogyan használd, hogy aztán bámulatos dolgokat hozhass létre vele!
Várom, hogy megszólaljon, miközben próbálok szemkontaktust tartani vele. Ha ő nem akarja az elemét, ha blokkolja magában, lehet, hogy sosem lesz képes rendesen használni, és ezt nem akarom.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. február 19. 21:24 Ugrás a poszthoz

Nemrég rendeltem meg a legújabb elemi mágiával foglalkozó köteteket, éppen az ezeket tartalmazó doboz fölé hajolok, hogy felpakoljam őket egy polcra, mikor a nevemet hallom. Egy olyan hang kiáltja, amit már viszonylag régen hallottam. Felvont szemöldökkel kérdően fordulok az ajtó felé, várva, hogy a lány betoppanjon, aki hamarosan meg is teszi ezt, de olyan sietősen akárha egy szélvihar szabadult volna el a teremben.
Problémáját el is hadarja, én pedig igyekszem mindent felfogni, de nem egészen tudom követni őt. Annyi biztos, hogy Kiva ijedtnek tűnik, pyromágiaája pedig csak csendesen meghúzódik benne, alig erősebben, mint egy gyertya lángja. Mi a fene folyik itt? Az általam erősnek és magabiztosnak megismert lány a szemem láttára omlik össze. Egy pillanatra előjön a tavaly tanév végén érzett kétségbeesés, hogy nem tehetek semmit, hogy egyszerűen minden kicsúszik a kezemből, mindent tönkreteszek... De aztán elhessegetem, nem ezért jöttem vissza. Nem ezért töltöttem a szünet nagy részét Johnnál. Azért vagyok itt, hogy segítsek, ez az én dolgom, és a felelősségem.
Lehajolok Kivához és megsimogatom a fejét, majd, ha hagyja meg is ölelem, s közben beburkolom magunkat egy finoman vibráló légáramlattal. Bár a lány píromágiája legyengült, még ott van benne, de van ott még valami más is. Valami, ami reagál az aeromágiára. Az pedig csak egy dolog lehet...
- Nincs semmi baj. Nem romlottál el - mosolygok a lányra biztatóan. - Sőt most már többre vagy képes, mint eddig. Elmesélnéd nekem kicsit bővebben, hogy is volt azzal a levegőbuborékkal?
Közelebb húzok egy széket és leülök rá, hogy szemünk nagyjából egy magasságban legyen, kezeimet összekulcsolom az ölemben, tekintetemet a lány arcára függesztem, figyelem minden rezdülését. Hallottam a pletykákat arról, mi történt vele, s mindent végiggondolva talán pont emiatt jelent meg most eddigi rejtőzködő eleme. A hétköznapi varázslók többsége még ma is tartózkodik az elemi mágusoktól, a több évszázados félelem megmaradt bennük. Félik a hatalmas pusztító erőt, amit képviselünk. Pedig az elemi mágia valójában nem kard, hanem pajzs. Egy belső védelmi mechanizmus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor a legnagyobb szükség van rá.
  
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 22. 18:52 Ugrás a poszthoz

Hiába "szórakoztatom" a lányt a képességemmel, láthatóan nem sikerül rávezetnem arra, hogy az elemi mágia egy létező, és nagyon hasznos dolog. Illúziónak nevezi, és erre nem is mondok semmit. Egyes filozófusok szerint az egész világunk egy illúzió, de az egyértelmű, hogy Eris jelenleg nem kapható ilyesfajta eszmecserére.
Elzárkózik mindentől, kifogásai és ellenvéleménye van, ami általában nem gond, az azonban már igen, hogy ő a mágiának egy olyan része után érdeklődik, ami nemhogy büntetendő és tiltott, de egyenesen veszélyes is. Mégis válaszolnom kell, elvégre én vagyok a tanár. Ráadásul én is bántottam már másokat, nem vagyok egy szent, ismerem azt az érzést, amikor nagyon szeretnél valakinek fájdalmat okozni. Próbálok nyitott maradni, és a témával összefüggésben másféle megvilágításba helyezni a dolgokat:
- Bizonyos keretek között akár azt is megteheted. Léteznek versenyek, és egyesek abból élnek, hogy ezeken más elemi mágusokkal mérik össze az erejüket. Illetve egyes rendfenntartó szervek is alkalmaznak elemi mágusokat. Viszont nem értem, miért szeretnéd emberek ellen használni. Alapvetően minden más mágiafajtára is fennáll az, hogy ártó mágiával más embereknek nem okozunk sérülést, fájdalmat, kárt. Bár tény, hogy a hydromágiát főként a gyógyászatban tudják alkalmazni, azért nem is kötelező az erőddel másokat segíteni. De megkönnyítheted a saját életedet vele. Ugyanakkor, ha feleslegesnek érzed, csak kérvényezned kell egy képességmegkötő bűbájt. Ebben az esetben a minisztérium megvizsgálja majd a körülményeidet, kérnek majd egy rakás papírt és igazolást, de végeredményként megszüntethetik ezt a "felesleges" erőt, így nem fog több problémát okozni neked.
Nem értem, miért gondolja azt, hogy az elemi mágia másokért van. A legtöbb elemi mágus önző és lusta alak, aki szereti magát, és még magát is. Már az "egyszerű" varázslás is nagymértékben megkönnyíti az ember dolgát, de egy elemi mágus tud csak igazán elkényelmesedni. Biztonságos burok veszi körül őket, és onnan bentről figyelmesen szemlélik mások szenvedéseit. Azért, mert megtehetik, még nem rohangálnak segíteni az árvízvédelemnek, nem állítanak meg tornádókat, és erdőtüzeket sem fékeznek meg. Többségében csak élik a saját egyszerű életüket, amiben rengeteg dologhoz még a pálcájukat sem kell felemelniük.
Az előbb tudattam vele a mágiától való megszabadulás lehetőségét, azonban el kell neki mondanom a hátrányait is, elvégre anélkül nem teljes a kép.
- Bár azt hiszem, még várnod kell egy keveset, amíg ezt megteheted. Régen elég sokszor alkalmazták az elemi mágusokon, mert féltek tőlük, a képességeiktől. Voltak elemi mágusokra vadászó emberek és csoportok, akik bizonyos összegek ellenében elkapták, és a kijelölt helyekre vitték az elementalistákat, ahol megfosztották őket a képességeiktől. Aztán megjelentek az érdekvédelmi szervezetek, és az emberi jogokra hivatkozva kiharcolták, hogy a megkötőbűbájt csak olyan embereken lehessen alkalmazni, akik önként lemondanak róla. Persze csak nagykorú és döntésképes személy mondhat le az erejéről. Ez azért van így, mert előfordul, hogy a megkötőbűbáj minden egyéb mágikus erőre is hat, így megtörténhet, hogy az illető többé egyáltalán nem lesz képes varázsolni. Emiatt elég kevesen választják ezt az utat, de azért vannak, akik kockáztatnak, és a legtöbben nem is szenvednek semmiféle hátrányt. De ugyebár ehhez szerencse is kell.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 16:29 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Brannek és Ashleynek hála a tanév végére kénytelen lettem beismerni, hogy hozzáértő segítségre van szükségem, így hát felkerestem Johnt, régi barátomat. Talán egyes szabályok szerint nem kezelhetett volna, mint ismerősét, de hát mikor nem tettünk mi a szabályokra? Másrészt pedig elég kevés olyan ember él a világon, aki képes visszafogni egy tetramágus erejét, és ez a szakterülete is. Egészen pontosan ő az egyetlen.
Természetesen titokban tartottuk, hogy miért járok hozzá, és senki nem is gondolta furcsának, hiszen amúgy is együtt szoktuk tölteni a nyár nagy részét. Úgy is mondhatnánk, hogy nála szoktam továbbképezni magam, na és persze, ő a legjobb barátom is. Titkolózásunk legfőbb oka persze azért továbbra is - remélhetőleg egyre inkább elenyésző - hírnevem volt, és szerencsére ennek hála, az újságok címlapjain sem én, sem a problémáim nem szerepeltek.
Mikor nem Johnnál múlattam az időt, akkor szüleimnél próbáltam kiheverni veszteségeimet, és végül is, lassan, de biztosan kezdtem kilábalni a depressziómból. Nem kellett emlékeztetni rá, hogy néhanapján egyek, nem délben keltem ki az ágyból, és reggelenként még arra is kapható voltam, hogy elhúzzam a függönyt, és beengedjek a szobába némi napfényt. Leszoktam arról is, hogy kutyává alakulva meneküljek el a problémáim elől, és szüleim támogatásának köszönhetően a közérzetem is javult. Úgy éreztem, jó lesz majd visszamenni az iskolába, ahol foglalkozhatok a tanoncaim fejlődésével. Furcsa, de az évek során kialakult bennem egyfajta apasági kényszer, amit saját gyermekeim... elvesztése, még inkább fokozott. Éppen ezért úgy gondoltam, visszatérve még inkább ragaszkodni fogok a diákjaimhoz, amit remélhetőleg ők hősiesen tűrni fognak.
Egy egészen átlagosan semmittevős napnak indult a mai is. Konkrétan a lustaság jegyében telt. Mikor meghallottam a kopogást, éppen legyőzött apám a varázslósakk elemi mágikus változatában - amiben megjegyzem, depresszióm előtt, sosem veszítettem -, így aztán pont kapóra jött a váratlan látogató. Felkászálódtam a fotelből, majd a konyha mellett elhaladva bekiáltottam mostohaanyámnak, hogy "Majd én nyitom!", végül az ajtó elé érve meg is tettem ezt.
Kicsit meghökkentett, hogy a küszöbön az egyik tanítványom áll, egészen addig, míg fel nem rémlett a tegnap esti bagoly, és a levél, amit hozott. Régebben ennyire feledékeny sem voltam, ez tisztán jelzi, hogy még nem vagyok teljesen jól, ugyanakkor annak legalább örülök, hogy még az előtt eszembe jutott, hogy tegnapi válaszomban én magam jelöltem meg a találkozás helyét és időpontját mielőtt rákérdeztem volna, hogy mit is keres itt.
- Szép napot! - mosolygtam a lányra, majd félreálltam az útjából. - Kerülj beljebb!
Közben felidéztem üzenetét, de ami látogatásának célját illeti, tanácstalan maradtam. Hogy megtudjam, felvezettem a lányt az emeletre, ahol van egy kisebb társalgónk. Úgy gondoltam, azon a helyen kisebb az esélye, hogy a szüleim ránk nyitnának, és megzavarnák a lányt. Elvégre valami komoly dolognak kell lennie, ha szünetben képes volt a tanárát a saját lakásán felkeresni.
- Kérlek, foglalj helyet! - intettem a választható ülőalkalmatosságok felé, majd, ha leült, én is elhelyezkedtem a közelében. - Hallgatlak - néztem rá komolyan, vártam, hogy felfedje jövetele okait és célját.

A szoba
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 17:26 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Csendben ültünk a szobában. Én nem akartam megzavarni a lány gondolatait, és vártam szavait, ő pedig láthatóan nehezen vette rá magát a beszédre. Egyre kevésbé tudtam elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Már az is eléggé szokatlan, hogy a szünetben keresett fel - tehát vélhetően sürgős a dolog -, de érezhető bizonytalansága és hezitálása még inkább gondolkodóba ejtett.
Egy depressziósnak nehéz felkelteni a figyelmét, úgy általában, de tény, hogy azokban a pillanatokban feszült figyelemmel kísértem nyomon tekintetemmel minden mozdulatát. A kezembe adott újságra mégis zavartan tekintettem. ~Talán írtak valamit rólam, ami miatt megrendült bennem a bizalma, és azt akarja közölni, hogy más tanárhoz fog járni? Végül is tettem pár dolgot, amire nem vagyok éppen büszke. De a legtöbb már eléggé régi história, nem hinném, hogy bármelyiket is előrángatták a múltból. Már nem vagyok a rivaldafényben, nem érné meg...~
Ekkor pillantottam meg a cikk címét, majd a képre vándorolt pillantásom, végül átfutottam a szöveget. ~Ez nem lehet igaz.~ Ez az egy mondat visszhangzott a fejemben. Mégis, ahogy emlékeim között kutattam, igenis elképzelhetőnek tartottam. ~Nem mintha rémlene maga az éjszaka, de amilyen fiatalkorom volt, nem kéne meglepődnöm ezen. De az eléggé gyanús, hogy ő már a második lányom, akinek a születéséről nem tudtam. Komolyan, a nőkben soha nem merül fel, hogy fel kéne keresni a gyerek apját? Vagy legalább küldeni neki egy levelet? Hogy aztán ne az újságokból tudja meg X évvel később. Ez egyszerűen.... hihetetlen.~
- Én... nem emlékszem - sóhajtottam végül. Ötletem sem volt mit mondhatnék, mit vár egyáltalán tőlem, egyelőre abban sem voltam biztos, hogy mit érzek. Az azért felrémlett, hogy, ha Temi ezt megtudja, többé biztosan nem jön haza.
- Anyukád... Anna, mit mondott? - Igen, a cikkből lestem a nevet, és igen, ez szánalmas, de mit tehetnék, legalább tizenöt éve volt, hogy utoljára láttam egyáltalán a nőt, és életem során igen kevés kapcsolatomból rémlik fel egy-egy név.
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2015. március 29. 18:42
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 18:41 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

A legtöbb emberrel ilyesmi soha nem történik meg. Az én életemben ez volt a második alkalom. Mondhatnám, hogy már legalább van benne tapasztalatom, de csak az járt a fejemben, hogy vajon a fiatalkori énem hányszor fog még előbukkani az életem során, hogy röhögve megmutassa, még mindig ő irányítja a sorsunkat? Nem mintha Annelievel bármi bajom lett volna, hiszen nem is ismertem őt, egyszerűen ez sok volt nekem. Miért nem akkor bukkant ez a dolog felszínre? Miért nem az a gőgős, idióta, nagyképű alak az, akinek viselnie kell tetteinek a következményeit? Persze semmit nem jelent, hogy azóta már megváltoztam. Az a kölyök is én voltam, így tetteiért is én vagyok a felelős.
Anne beszélni kezdett, elmondta, amit anyjától megtudott, és én éreztem fortyogni benne a dühöt. Ahogy én, úgy ő sem kérte ezt a káoszt az életébe. Minden, amit eddig ismert, tudott, bizonytalannak tűnhetett számára. Az előző alkalommal összehasonlítva talán rosszabb is lehetett neki. Elvégre egy árva lánynak bevallani, hogy valójában talán soha nem is akartak lemondani róla, teljesen más, mint egy olyan lánnyal megpróbálni kiépíteni valamiféle szülő-gyermek kapcsolatot, aki egészen eddig mást hitt az apjának, másnak hitte saját magát, máshogy képzelte el a múltját és a jövőjét.
Dühe végül egy kérdésben robbant ki, amire nem tudtam válaszolni. Nekem sosem volt ilyen problémám, másmilyen gondjaim voltak, a családom másmilyen módon tért el az átlagtól.
A lány felállt, távozni készült... vagy mégsem. Láthatóan őrlődött, nekem pedig lépnem kellett. Felálltam, és, ha hagyta, finoman megérintettem a vállát.
- Semmi gond. Ez engem is elég váratlanul ért, nem csak téged. Viszont egyáltalán nincs ellenemre az, hogy megismerjelek. - Ebbe bele sem gondoltam, de ahogy kimondtam, tudtam, igaz. Szerettem volna megismerni a lányom, függetlenül attól, hogy tudtam-e eddig a létezéséről. Nem akartam csak úgy elegendni, mert az kuderc lett volna. Az én újabb kudarcom. - Tudom, hogy még találkoznánk az iskolában, de örülnék neki, ha még maradnál, és mesélnél magadról. Vagy bármiről, amit fontosnak találsz. Kérdezhetsz is, ezek után nem hiszem, hogy lenne titkolnivalóm.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 21:39 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Próbáltam visszatartani, nehogy csak úgy elmenjen, bár lehet, hogy jobb lett volna, ha hagyom, hogy előbb legyen időnk megemészteni a hírt, és csak utána kellett volna ténylegesen beszédbe elegyednünk. De, ha már eljött hozzám, nem akartam elszalasztani az alkalmat. ~Ki tudja, lehet, hogy később majd kerülni fog. Én az ő helyében lehet, hogy elutasítanám, hogy bármiféle közünk legyen egymáshoz, elvégre ki akarna ilyen apát?~
Megjegyzését figyelmen kívül hagytam, inkább követtem példáját, és visszaültem a kanapéra. Kérdését hallva egy rövid, erőltetett nevetés után bal kezemmel idegesen beletúrtam a hajamba.
- Nem mintha ez lenne az első alkalom - húztam el a szám. - Nem látom okát, amiért hazudnál, vagy hazudnátok édesanyáddal. A cikk írója nem túl hiteles forrás, de az, hogy itt vagy, elég meggyőző. Gondolom, ha nem lennél biztos a dologban, nem akartál volna találkozni velem. Mindazonáltal, ha gondolod, egy apasági teszt nem árthat, hogy a kételyeket megszüntessük.
~Ha végül kiderülne, hogy az egész mégsem igaz, akkor sem származhat hátrányom abból, hogy jobban megismerem az egyik tanítványomat. Ráadásul végre valami átjutott a közönyösségem páncélján. Végre van valami, ami érdekel, amire odafigyelek. Ez haladás, és mióta felismertem a problémámat, azon vagyok, hogy kilábaljak belőle.~
- Vannak - bólintottam szűkszavúan első - és egyből mennyire találó és fájdalmas - kérdésére. Vettem egy mély lélgeztetet, mely aztán reszketve szállt ki tüdőmből, de nem szólaltam meg. Tekintetemet az ablakkeretre szegeztem, éreztem, hogy kezem ökölbe szorul, ajkaim megfeszülnek. Pillantásom az ajtóra rebbent, és ekkor felismertem, hogy a kiutat keresem. ~Menekülni próbálok a valóság elől, mert nem akarom kimondani azt. John szerint a gyógyulás felé vezető úton ott van az elfogadás. Ha sikerül elfogadnom a dolgokat, amik történtek, könnyebben továbblépek. De, ha kimondom, azzal véglegesítem is egyben, legalábbis így érzem, pedig az eszemmel tudom, hogy már rég végleges és megmásíthatatlan.~
- Van egy örökbe fogadott lányom, Runa, ő és legidősebb lányom, Niki, a Bagolykőbe jártak. Illetve - vettem még egy mély levegőt, ujjaimat erővel próbáltam kiegyenesíteni, testemet ellazítani - télen születtek volna hármasikreink a feleségemmel. Vagyis jelenleg hárman vagytok, mindhárman lányok.
Tekintetemet a lányra emeltem, és csak remélni mertem, hogy hamis mosolyomat igazinak látja, és nem tűnik fel neki a szemeimet betöltő szomorúság és üresség.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 22:47 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

[zárt]

Az apasági teszt ötlete, végül is logikus volt, Annelie is rábólintott, elvégre ezzel lehet a legkönnyebben eldönteni, hogy lesz-e értelme megpróbálni közelebb kerülni a másikhoz, és ezáltal a jövője részévé válni, vagy érdemesebb megmaradni a tanár-diák kapcsolatnál.
- Akkor majd valamikor a héten bemehetnék a Fővárosi Ispotályba. Gondolom, minél előbb, annál jobb - mondtam, majd Annelie az általam felajánlott lehetőséggel élve kérdezett, valószínűleg nem sejtve, hogy kérdése mennyire szíven talált.
Nem mondtam ki, legalábbis egyenesen nem. Még akkor sem. Nem voltam rá képes. Tudtam, mi történt, éreztem a fájdalmat, de nem bírtam rávenni magam, hogy kimondjam. Ha elismertem volna a veszteséget, könnyebb lett volna? Nem tudom, talán már nem is lényeges, de akkor és ott hihetetlenül gyávának éreztem magam, ugyanakkor megkönnyebbültem, hogy még egyszer sikerült elodáznom, hogy kiejtsem azokat a szavakat.
Rámosolyogtam a lányra, és próbáltam úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. A nagy Merkovszkyt semmi nem döntheti le a lábáról, rendületlenül megy tovább bármi történjék is. Csak épppen remegett a szám széle, reszkettek az ujjaim, a szemeim pedig nem tudtak a számmal együtt hazudni. Pillantásom az ölembe ejtett kezeimre tévedtek. Szemügyre vettem a körmeimet, miközben valójában nem láttam őket. Fel sem tűnt, hogy a lány elhagyta a helyét, csupán arra észleltem fel, hogy mellettem van és átölel.
~Tehát észrevette, úgy látszik, már nem hazudok olyan jól, mint régen.~ Óvatosan megérintettem egyik karját, majd puhán végigsimítottam a haján. Kedvessége jól esett, de nem akartam elijeszteni magam mellől. Emlékeztem arra, hogy mikor először megérintettem a vállát, kicsit megrezzent. Nem kellett külön tudatosítanom magamban, hogy mi ketten idegenek vagyunk egymás számára. Apa és lánya, tanár és diákja, ugyanakkor szinte semmit nem tudunk egymásról. Ő egy kicsit megismerte a fájdalmamat, én láttam egy cseppet a dühéből, de ez még édeskevés.
- Köszönöm - mondtam, bár szinte suttogva. - Kedves vagy - mosolyodtam el újra, ezúttal pár fokkal vidámabban, igazibban.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 29. 23:39 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünet alatt

Zárás

Nem tudom miért, de nem ért meglepetésként, hogy a lány anyja nem tud arról, hogy Annelie meglátogatott engem. ~Talán azért, mert ilyen esetben ő is jött volna vele? Bár ki tudja, mennyire szoros a kapcsolatuk?~ Ezt a problémát félretéve csak bólintottam egyet, elvégre evidensnek tűnt, hogy erről a döntésről mindenképpen szólni kell a nőnek... ~akinek majd mindenképpen megtanulom a nevét.
Majd az után, hogy kihevertem a lánya kérdése okozta sokkot. Vagy a sokkot, hogy megtudtam, van még egy lányom? Érdekes lesz beavatni a földszinten éppen mit sem sejtő szüleimet? Vajon mit szólnának, ha lekiabálnék, hogy "Nézzétek, megjött az unokátok!"? Na, jó, ezt nem próbáljuk ki.~

Annelie vigasztalását kedves gesztusnak tartottam, engem még az sem különösebben zavart, hogy voltaképpen idegen számomra. Engem mindig is kevésbé zavart, ha ismeretlen emberek értek hozzám, mint az emberek többségét. Bizonyára kisebb személyes térre van szükségem, és nem vagyok annyira ingerült attól sem, ha valaki belép az intim zónámba. Persze mindent én se tűrök el, de megszoktam, hogy sok ismeretlen ember van a közelemben, ezért kicsit érzéketlenebb vagyok azokra a privát zónákra, ami másokat már minimum szemöldökráncolásra késztet.
Láthatóan Annelienek is sok volt az ölelés, még, ha ő is kezdeményezte. Távozási szándéka ezúttal sokkal határozottabbnak tűnt, mint korábban, így hát felállva elé siettem, és kinyitottam előtte az ajtót, majd lekísértem a földszintre.
A konyha előtt elhaladva egy pillanatra elméláztam. A helyiségből kihallatszott a rádió halk hangja, és mostohaanyám dúdolása. Az újság zörgéséből, és apám morgásából arra következtettem, hogy ő éppen Ramona mellett, az étkezőasztalnál ülve olvassa a reggeli újságot. Ez a szokásos kép, melyet már annyiszor láttam, hogy már elég csak a hangokat hallanom és magam elé tudom képzelni a legapróbb mozdulatokig, elgondolkoztatott. ~Vajon én mit fogok csinálni ennyi idősen, és kivel? Nekem is lesznek hasonló szokásaim, berögződéseim? Vajon a lányaim, akiket nem én neveltem fel, fognak hasonló nosztalgiával és gyengédséggel gondolni rám, mint ahogy én gondolok a szüleimre? Valószínűleg nem.~
- Vigyázz magadra! - szóltam még Annelie után, mikor átlépte a küszöböt, majd egy darabig még ott álltam és néztem utána. Megvártam, míg eltűnik a szemem elől, és csak ekkor csuktam be az ajtót. ~Vajon ilyenkor mit tesz az ember? Elmondja a szüleinek a nagy hírt, vagy elrohan a terapeutájához egy újabb kezelésre?~ Nem sokáig tűnödtem a dolgon, s végül beléptem a konyhába...
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 31. 21:32 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünetben

Amint elkezdődött a szünet, ott hagytam Bogolyfalvai lakásomat, és átadtam a terepet az építőknek. Instrukcióként kaptak bár homályos tervet, és egy kérést: pusztítsanak el mindent! Ha az emlékeim is ilyen könnyen eltűnnének... De nem, ezt azért nem akarnám. Hiszen nem is olyan rég boldog is voltam.
A szünetet nagyrészt John közelében terveztem tölteni, aki nemcsak hozzám hasonlóan levegő főelemű tetramágus, de legjobb barátom is. Vagy talán az egyetlen. Általában segíteni szoktam neki a az intézeti betegeivel, de ezúttal én vagyok az, akit kezelni kell. Egy depressziós tetramágus nem játék.
Mégis, mikor a szüleim hazahívtak azzal, hogy egy kislánynak most jelent meg az eleme, és szüksége lenne rám, azonnal hazasiettem. John kicsit ellenezte a dolgot, de végül csak legyintett és elengedett. Tudta, hogy úgysem lenne képes visszatartani.
Otthon aztán többet is megtudtam a helyzetről a lány szüleinek leveléből, így tettem még egy kitérőt aznap, ezúttal Kremisába. Volt mentoromat messzire elkerülve -, mert nem akartam előtte ilyen szánalmasan mutatkozni - az egyik állatgondozótól sikerült beszereznem azt, amire szükségem volt.
...
A kopogás hallatán azonnal indulok ajtót nyitni, közben a kislány hangja hallatán elmosolyodok. Ezzel az arcomon állok a küszöbön, üdvözlve őt és a szüleit. Vállamon, fülembe csimpaszkodva egy kölyök tuzin figyeli a betoppanókat.
- Üdvözlöm Önöket - nyújtom ki a karom, és rázok kezet a szülőkkel, majd a lányhoz fordulok. - Szia! Hallom, történt egy kis felfordulás.
Félreállok az ajtóból, és beengedem őket, majd helyet mutatok nekik a nappaliban a kanapén. Én a kandalló melletti karosszékben foglalok helyet, ami féloldalasan, de nagyjából szemben helyezkedik el hozzájuk képest. De még mielőtt ezt megtenném, leveszem a vállamról a kis lényt, és a lány felé nyújtom:
- Szeretnéd megfogni? - Kinyújtott karjaim között az apró lény kicsit félénken pislog a többiekre, de ugyanakkor kíváncsiság is csillan a szemében. Szőre még enyhén zöldes árnyalatú, de ha idősebb lesz, majd teljesen kiszürkül.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. március 31. 22:21 Ugrás a poszthoz

Csendben hallgatom a lányt, és okosnak tűnően bólogatok. Nagyjából mindent megértettem már azelőtt is, hogy mondta volna, elvégre érzem benne az erőt, mégis szükségesnek tartottam, hogy tőle halljam, mert így nem csak a tényeknek jutottam birtokába, de az érzelmi háttere is tisztázódott előttem.
- Igen, hallottam - bólintok finoman, de nem részletezem. Ha el akarja mondani, el fogja, addig viszont nem fogom a kérdéseimmel és a pletykákkal terhelni. Vannak, akik szívesebben és könnyebben emésztik meg a dolgokat magukban, egyedül, nekik nem mindig segítség az, ha mások ösztökélik őket a beszédre. De, ha szüksége lesz rám, ha el akarja mondani valakinek, mi bántja, én mindig itt leszek. - Akarsz róla beszélni? - teszem fel a kérdést, amit direkt fogalmazok úgy, hogy akár nemet is könnyű rá mondani, de esetlegesen azt is megmutatja, hogy készséges hallgatója lennék.
Amennyiben ezen a kérdéskörön vagy így, vagy úgy, de túljutunk, megpróbálom megfogalmazni neki a lényeget az erejével kapcsolatban, bár valószínűsítem, hogy már ő is sejti.
- Úgy tűnik, dimágus vagy - mondom kicsit sem finomkodva. Az igazságot tartom mindig célravezetőnek, és ez még csak nem is egy kellemetlen fajta. - A tűz mellett a levegőt is képes vagy uralni. Valószínűleg eddig is képes lehettél volna rá, csak éppen nem kerültél olyan helyzetbe, hogy igazán szükséged legyen rá, így ténylegesen nem jelent meg az irányítás képessége. Most azonban a mágiád kárpótolni próbál a veszteségért. Nem csak a vészhelyzet, de a lelki megpróbáltatások is hozzájárulhattak ahhoz, hogy most már aeromágus is vagy.
Ezek voltak a jobb hírek. A kellemetlennel azonban ő is tisztában van. Ugyanakkor beszélnünk kell róla.
- Emellett azonban nem igazán érzem benned a tüzet. Olyan... gyenge. Így nem igazán lehetsz képes használni. Nem tudom, hogy jelenleg milyen terveid vannak, de azt ajánlom, hogy keress magadnak egy magántanárt, aki tud foglalkozni veled. Tudok adni néhány elérhetőséget. Bár, ha nincs ellenedre, én magam is szívesen tanítanálak.
id. Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. április 4. 07:56 Ugrás a poszthoz

Türelmesen és figyelmesen hallgatom a lányt, ilyen szempontból elég sokat fejlődtem az évek alatt. Elemi mágia tanárnak lenni nagyon kalandos dolog, ugyanakkor eléggé empatikusnak és jó hallgatóságnak is kell lenni hozzá. Az emberek nagyon sokfélék, a problémáik pedig még változatosabbak lehetnek, az elemi mágusoknak pedig életük minden pillanata kihat arra, hogyan képesek használni az erejüket.
Egy súlyosabb trauma pedig akár a képesség blokkolásához is vezethet. Kiva sok mindenen ment keresztül az utóbbi időben, és én a mázlista fiatalkorommal meg sem érthetem, milyen lehet ez neki. De mellette állhatok, és segíthetek neki túljutni a mélyponton.
- A levegő elem képessé tesz a repülésre. Persze a sporthoz nem térhetsz vissza általa, de talán segíthet feldolgozni a veszteséget. Örülök, hogy a bizalmadba avattál, és sajnálom azt, ami történt.
Nem vagyok pszichológus, még, ha néha úgy is érzem magam. Láttam John hogyan viselkedik a pácienseivel, de nekem nem célom kezelni Kivát vagy bármelyik másik tanítványom. Szívesen segítek nekik bármiben, de inkább, mint barátjuk, támogatójuk, és nem mint lélekgyógyászuk. Így aztán nem is tudom, mit mondhatnék neki. Kicsit előrehajolok, finoman megszorítom a karját, ha hagyja, és közben végigsimítok a hátán egy légáramlattal. Mindig is jobban kommunikáltam testbeszéddel, mint szavakkal. Egy ölelés vagy egy simogatás esetenként vigasztalóbb lehet, mint egy sajnálom.
Miközben Kiva megmutatja pyromágiáját, én a lány erejére koncentrálok, de jelenlegi szintje szemöldökráncolásra késztet. Ha az állami gépezet "jobban" működne, már elvették volna az igazolványát. Mert bár képessége nem olyan erős, hogy bárkit is bántson, nem képes megfelelően uralni. Persze, nem én fogok ezzel a hírrel a hatóságokhoz rohanni.
Megegyezünk abban, hogy a továbbiakban is én fogom tanítani, s ekkor pár kérdéssel és egy felvetéssel igazából el is kezdem az oktatását.
- Hogy van a rókád? Gondoltál rá, hogy ő segíthetne neked az elemed felélesztésében? Azt javaslom, próbálj meg vele naponta fél-fél órákat gyakorolni, játszani. A meditálás is segíthet, de most elsősorban foglalkoznod kéne vele. A lehető leghétköznapibb dolgokat is az elemeddel végezd! Melegítés, forralás, tűzgyújtás, szárítás... Nem baj, ha nem tökéletes, a lényeg, hogy használd.
Kicsit elhallgatok, megvárom, ha esetleg van hozzáfűznivalója, s csak utána folytatom.
- Ebben az évben elég sok tanoncom lett. Lehet, hogy szükségem lenne valamiféle segítségre. Gondolkoztál már esetleg a tanári pályán?
Még, ha nem is szeretne tanárnő lenni, akkor is megpróbálom rávenni, hogy besegítsen a kezdő tűzmágusoknál. Egyrészt, mert tényleg jól jönne egy tanársegéd mellém, másrészt, mert így is visszatalálhat az eleméhez.
id. Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. április 4. 08:00 Ugrás a poszthoz


Budapest, szüleim háza
A szünetben

- Oh, márpedig dinnyéből sosem elég - mosolygok megértően a kislányra, bár egy pillanatra talán átfut az agyamon, hogy egy kicsit túl gyerekesnek tűnik Izabella a korához képest. De ezt gyorsan el is hessegetem azzal, hogy talán az én közelebbi lányismerőseim túl érettek a korukhoz képest.
Közben a kis hölgy tovább beszél, aggodalmainak ad hangot, melyeket azonnal próbálok enyhíteni:
- Nem kell aggódnod, nem tudod bántani vele magad - szólok, bár ez egy kicsit ferdítés, elvégre extrém esetben előfordulhat, de ez tényleg nagyon-nagyon ritka, és említésével csak a frászt hoznám a gyermekre, ami egyáltalán nem célom.
Közben bekísérem őket a nappaliba, majd bemutatom a nyakamban ülő kis barátomat a lánynak. Ő egy kicsit hezitál mielőtt kinyújtaná a kezét a majomszerű lény felé, de láthatóan nincs nagyon ellenére a dolog.
- Általában nem tartok állatokat a házban, legalábbis ebben a házban biztos nem, őt most neked hoztam. Szeretném, ha összebarátkoznátok.
Miközben beszélek, átadom a lényt a lánynak, s míg én utóbbi reakcióit lesem, előbbi körbeszimatolja a puha gyermekkezeket, finoman beléjük kapaszkodik, majd megnyalja Izabella ujjait.
- Még nincs neve, de ő egy tuzin. Ő is képes olyan dolgokra a tűzzel, mint te. Nagyon mókás dolog vele játszani, de majd neked is kell tanítanod őt, hiszen ő még kölyök, nem képes olyan ügyesen bánni vele, mint a nagyok. Oh, és persze neked kell nevet is adni neki, elvégre név nélkül elég nehéz lenne szólítanod őt.
Mikor látom, hogy a tuzin érdeklődve nyelve hegyét a lány bőréhez érinti, elmosolyodok.
- Érzi rajtad a cukorka édes illatát. Alapjában véve növényevő, de szívesen eszik gyümölcsöt és cukros dolgokat is. Bár utóbbiakat nem szabad túlzásba vinni.
Egyelőre majdnem teljesen figyelmen kívül hagyom Izabella szüleit, hiszen nekem főként a kislánnyal kell dűlőre jutnom. Szeretném, ha úgy távozna innen, hogy már kevésbé fél az elemétől, vagy legalábbis lesz vele valaki, aki elfeledteti vele, milyen ijesztő is tud lenni a tűz.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 14. 18:40 Ugrás a poszthoz

Temi

Egy kíváncsi szellő tér be Bogolyfalvába, végigtáncol a macskaköves utcákon, megsimítja a tetőket, összekócolja a hosszú hajakat. Suhantában észreveszi a játszóteret. Felkap pár szemcsét a homokozóból, körbepörgeti őket, majd odébb lerakja. Megzörgeti a bokrok ágait, meglibbenti a hintát. A pad mellett fekvő kutya erre megbillenti a füleit, felnéz a nyikorgó játékra, majd érdeklődését vesztve visszafordul.
Nagy zöld szemei egy pontra szegeződnek a külvilágban, de valójában nem is látja, mi van előtte. Emlékezik. Egy régi találkozásra, egy szempárra, egy hangra. Olyan régen volt, hogy lassan már elfeledi. Feledné is szívesen, de nem tudja.
Mikor elváltak, megértette a nőt. Tudta, miért megy el. De arra nem számított, hogy ilyen sokáig ellesz. Nem gondolta azt sem, hogy neheztelni fog rá, amiért nem maradt. Amiért nem hitt bennük. Abban, hogy ketten majd megoldják a problémákat, hogy túllesznek a fájdalmon. A nő egyedül akart maradni. Saját magában bízott, nem kettejükben. Vajon visszajön-e valaha? Vagy már nem is létezik olyan, hogy ők.
Ádám sokáig várta a nőt, de most már nem tudja, mit tenne, ha a felesége újra felbukkanna. Pár hónapja simán a karjaiba kapta volna, hogy aztán soha többé ne engedje el sehova. De most már... majdnem egy év eltelt. Ez nagyon sok idő. Talán túl sok is.
Mégis, egyértelmű, hogy a férfi még reménykedik a nő visszatértében. Ezt mutatja az is, hogy most kinn ül a játszótéren. Ahogy minden este. Husky alakban kimegy a játszótérre, és vár. A legtöbbször egy órát, van, hogy többet. De már egyre kevésbé tudja, miért is teszi ezt. És abban a pillanatban, mikor elfelejt kimenni... Na, igen, akkor fog lemondani a nőről.
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Elemi mágia nyílt óra
Írta: 2015. július 14. 23:02
Ugrás a poszthoz

- Üdvözlök mindenkit az órán! - lép be a terembe Ádám, miközben hangosan köszönti a már megérkezetteket. Akik még nem jártak korábban a teremben, azoknak nem lehetett furcsa, de azoknak, akik egy ideje felvették a tárgyat, szemet üthetett a hatalmas tükör az egyik fal mellett. Az üvegfelület fekete, mintha obszidiánból lenne, de nem tükröz elég jól. Homályos, ködös alakok suhannak át meg át benne, akárha malíciamutató lenne.
Ádám észrevéve a kíváncsi pillantásokat, a tárgy felé int:
- A Levitából kértem kölcsön. Lugosvölgyi Albert tükre. A fiú egyébként jelenleg benne tartózkodik, segít nekem az óra megtartásában. Az ő képességeinek segítségével ma mindannyian kipróbálhatjátok, milyen elemi mágusnak lenni.
Nem volt nehéz meggyőznie a szőke fiút, hogy legyen a segítségére, Albert amúgy is felettébb boldog, hogy mindenki visszatért a kastélyba, magányának és unalmának elűzéséhez pedig pont kapóra jön a kis feladat.
- Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy az óra alatt előfordulhatnak sérülések, remélhetőleg csak kisebbek. Ha valaki bajba keveri magát, vagy én, vagy Albert kihúzzuk a pácból, de azért jó lenne, ha minél kevesebb áldozattal megúsznánk a dolgot.
Arckifejezéséből nem lehet eldönteni, hogy az áldozat szót mennyire gondolta komolyan, pedig Ádám csupán rá akar kicsit ijeszteni a tanulókra.
- A feladat egyszerű. Egyesével vagy párosával, ahogy jobban tetszik, beléptek a tükörbe. Abban a világban, ami igazából Bert álomvilága, tudni fogtok elemi mágiát használni. Nem kell félni, a fiú azt mondta, tudni fogok veletek kommunikálni, így, ha valaki nagyon elakadna, elvégre az elmélet és a gyakorlat nem ugyanaz, annak tudok segíteni. Ha van kérdés, most tegyétek fel!
Válaszol mindenre, amire kell, aztán tenyereit összecsapva ösztökéli a diákokat, hogy induljanak meg a tükör felé. A lányokra kisebb frászt hozhat, hogy az udvariasság mintaszobra, Bert, kezét nyújtja nekik a tükörből, hogy átsegítse őket a keret küszöbszerű részén. Amint mindenki eltűnik az üveg mögött, Ádám leül elé, és figyel.


Érkezni mostantól folyamatosan lehet. Ha párban szeretnétek lenni azt vagy a hozzászólásban, vagy nekem bagolyban jelezzétek! Ha egyedül indultok útnak, nem kell megvárni a többieket, mindenki külön instrukciókat kap majd. Aki megérkezik az órára, keressen fel engem bagolyban, hogy eldönthessük, mely elem illik hozzá a legjobban, melyiket tudja irányítani az óra során! Azok, akik megjelennek, és minimum 3 hozzászólás erejéig maradnak is, 20 pontot kapnak.

Mindenkinek jó játékot kívánok!
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. július 15. 22:33 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra


Mindenki

Amint átléped a tükröt, kavarogni kezd körülötted a világ. Színek, hangok, illatok szállnak a közeledben, de egyik sem marad túl sokáig, mintha a világ válogatna, mivel is fogadja az érkezőt. Nem vagy egyedül az örvényben, Bert melletted áll, biztatóan mosolyog rád. Végül kitisztul a világ...


Szépvölgyi Richárd
...egy sziklaszirten állsz. Melletted nincs már senki. A szél erőteljesen neked rohan, rángatja hajadat, ruhádat. A közelben nincs más, csak kopár sziklák, szürkés kövek. Mélyen alattad egy városka látszik. A házak kéményéből füst száll fel, de a város lakóinak zaja nem jut el hozzád, ahhoz túl magasan vagy, és a szél is túl hangosan fütyül a füledbe. Melletted jobbra kezdődik egy meredek, veszélyes utacska lefelé. De te most már levegő elemi mágus vagy. Tudsz repülni varázsszó és seprű nélkül is. Kipróbálod új képességeid, vagy inkább lesétálsz a meredek úton? Esetleg keresel másik lehetőséget az előbbre jutásra?


Kálnoki Norina
...és egy tóparton találod magad. Előtted pár méterre egy fiatal férfi horgászik. Elkeseredett arcából ítélve, itt nem nagyon van fogás. Rajtatok kívül nincs más a területen. A távolban egy erdő látszik, mellette néhány ház, talán egy falu. Még messzebbre tekintve hegyeket látsz, de sejtheted, hogy gyalog napokba telne eljutni odáig. A hátad mögött egy kis liget látszik, a fák mögött lassan lemegy a nap, fénye mindent narancsvörösre színez. Mit teszel? Segítesz újonnan felfedezett erőddel a fiún, és megpróbálsz halat fogni neki, vagy továbbindulsz valamerre?


Victoria Fresmoon
...egy forgalmas város főterén találod magad. Ez azonban nem egy modern település. Szekérrel haladnak el melletted, lovak nyerítenek, mezítlábas suhancok rohangálnak a közelben. A közeli piacról áthallatszik az árusok kiabálása, a sötétben rablók és zsebmetszők ólálkodnak. Nagy a zaj, sok az ember, főleg egy bizonyos részén a térnek. Egy fiatal elemi mágus lány mutatványokkal szórakoztatja a többieket. Elindulsz felé, és megismerkedsz vele, vagy inkább más szórakozás után nézel?


Péter Fanni
...és egy csapatnyi játszó gyermek között találod magad. Este van, a levegőben kacaj hangja száll, és a sülő hús illata hat mindenki nyáltermelésére. Egy fiatal fiú lanton játszik, néhányan köré ülnek, mások táncolnak a dallamra. A lobogó tábortűz fénye megvilágítja a lángokat élesztgető idős férfit. Arcán nevetőráncok véstek mély nyomokat, hosszú haja és szakálla szürke. A gyerekek értetlenül mutogatnak rád.
Az idős férfi felkel, merengő tekintetét rád szegezi, hirtelen mindenki elhallgat.
- Mit keresel te itt? Ki vagy te? A tűz lánya vagy? Ha igen, bizonyítsd!
Úgy látszik egy történetbe csöppentél. Mihez kezdesz? Megpróbálod használni újonnan szerzett erődet, hogy meggyőzd a férfit, vagy inkább odébbállsz.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Merkovszky Ádám összes RPG hozzászólása (212 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 » Fel