Fiúk-lányok, én is elmentem. Holnap nehéz nap lesz, csak azt éljem még túl!
Jó éjt mindenkinek, puszi, pápá!

De jó dolguk volt valakiknek, így visszaolvasva... Nekem nem az volt a legnagyobb problémám, hanem a közlekedés. Valamit elszúrtak és késtek a dolgok, na de nem baj.

Itt vagyok, itt vagyok, épségben *-*

Miért, megfáztál?
Amúgy jó volt, egy rövidebb. Átlagos, eltelt. ^.^ Neked?

De jó neked

Ki vette el?
Ne is mondd, én tegnap azt álmodtam, hogy elvesztem. T_T Úgyhogy különösen vigyáztam a kicsikémre.

Tusaa. Remélem lesz még ilyen és nem csak most. T_T

Mindketten be fogtok, ez nem kérdés!

Amira, már megmondtam, hogy miért nem. Nem győztél meg, túl nehéz lenne, hidd el. Nem vagyok olyan kis ügyes. Majd ha megerősödöm. Amihez sok manók főzte spenótot kell ennem a konyhán.

A szándék a lényeg.
Hát, hm. Lehet. De csak ha nagyon sok szabadidőm van. És csak miattatok, de akkor megpróbálom. De nincs agyam nekem ezt az első kaland félét ép ésszel megírni. Nem baj.

Egy tusára csak a legjobbak kerülnek be. És a legjobbak legjobbjai maradnak életben.

Nekem Robi is szimpi.
De azt ugye tudod, hogy rajongótábort csinálni kell? Tessék csalogatni a híveket különböző ígéretekkel, legyél kedves, áraszd el őket minden jóval.

Én tipikusan az az ember vagyok, akit nehezen lehet levenni a lábáról.
Amíg nem adsz ingyen sütit... addig nem kapsz egy legnagyobb rajongót a lábaid elé.

Kik azok a 9-es ikrek?
Bírnám, ha valaki beregisztráltatna egy hatosiker testvérláncot, vagy egy 12 testvérből álló családot. És mindegyik elkelne.

Mondj egyet!

A lehető legkritikusabb embert találtad meg a feladatra.
Lássuk, átfutom...
Hm. Nekem tetszik, de kicsit félne a karakterem tőled. Csak úgy. Nagy vagy

Tudom. Babázni De milyet? Beszéljük meg!

Nem. A zöld szín megnyugtat és vonzó.

Leo aztán mivel érdemelte ki?

*Lapul a háttérben és hallgatózik*

Dominic

- Akkor kifejezetten örülök, hogy egyre gondoltunk. Egy pillanatra azt hittem, te is olyan vagy, mint a többiek. De persze érzem én, hogy rendes alak vagy. Legalább mi összetartunk, tudod, khm... Nekem most nem könnyű. - nyeltem egyet újra a fiúra mosolyogva. Pontosan tudnia kellene, hogy kiket értettem többiek alatt. Az ifjúság azon részét, akiknek csak a rossz dolgokon jár az esze. Sajnos a korombeliek többsége mind ilyen, legalábbis akiket ismerek.
- Ó, annak tényleg örülnék! Egy felfedező kaland rám férne, én tényleg mindenhová veled tartok, ha esik, ha fúj! Kíváncsian várom az expedíció kezdetét! Ha már varázsló lettem... De gondolom ráérek az évek során bejárni a kastély zegzugait és a falu környékét, mi? Amúgy, őm... Ha gondolod, iskola után vagy hétvégente, vagy amikor csak lehet, leugorhatunk. Meghívnálak valahová, elmehetnénk venni valamit vagy csak lógunk a parkban... Biztosan összefuthatunk más elsősökkel is! Amúgy tök rossz, hogy újra elsős leszek, amikor nemrég ballagtam. Simán lehetett volna kilencedik ez az első. Nem akarod felvetni az iginek? - nevettem. Az az igazság, hogy velem még kevés gyerek volt ennyire barátságos első pillanatra, mint Domi. Sőt! Ez kb valóságos filmbeillő jelenet, hogy a vonatról egy ilyen jó arcot ismerek meg. Azért nem árt távolságtartónak lennem. De máris hiányoznak a tesóim. És belül Domi tök hasonlít Norbira. Nem teljesen, mert Norbi pótolhatatlan, de legalább lehet vele beszélgetni, és ez már jó pont. Szerintem a fiú sem tökéletes, de hogy a rendesebbik fajtából való, az biztos. Semmiképpen sem akarom az egekig magasztalni őt, de a hosszú út után kellemes csalódás.
* Még mindig mindent megszemléltem, ami sorban jött az utcán. Az idő pedig csak úgy repült. Egy pillanatra odafutottam Domi háta mögé és matatni kezdtem a táskámban. Szóltam neki előtte, hogy álljon egy picikét meg, mert kivennék valamit, szóval feltehetőleg ő addig egy helyben állt, amíg kivettem amit akartam. Az pedig nem volt más, mint a híres nevezetes varázspálcám, amit az igazgató úr adott. Nagyon szép volt, eddig csak a mesékben láttam ilyeneket, de most már kézzel foghatom, sőt, használhatom is! Ez tök csodálatos! *
- Látod, Domi? Meg akartam mutatni neked a varázspálcám. Már nem kell vennem, kaptam. Állítólag ő a legjobb nekem, mert ő választott. Szeretnéd megfogni? - kíváncsian megkérdeztem és még válasza előtt a kezébe helyeztem, hogy megszemlélje - A tiéd itt van?
* Még az ő kezéből is csodálattal, csillogó szemekkel bámultam a SAJÁT pálcámra. Tényleg olyan, mint egy földöntúli valami. Pedig igazából csak egy bot. De mégis, ha belegondolsz, hogy miféle csodálatos természetfeletti képességek engedhetőek szabadjára vele, máris érdekessé válik, nem igaz? *
- Igen, az elektronikus cuccok passzolásáról már szóltak nekem. Rohadtul nem örültem a hír hallatán, de elfogadtam. Azt hiszem, valahogy kibírom nélkülük. Különben sem árt, ha leszokom a netezésről, igaz? Én is hoztam magammal egy csomó mindent. Adtak a tesóim sok ajándékot, amitől emlékezhetek rájuk, amikor nagyon magányos lennék. Hoztam könyveket, képregényeket, játékokat, fényképalbumokat. Érmeeek!? De jó! Csak nem kajakos voltál? Én régen egy évig versenyszerűen jártam, amíg a suli miatt abban nem kellett hagynom. Nem ez a suli, hanem akkor jött a nyolcadik és sokat kellett tanulni. Tudod, felvételi, ilyenek. Biztos ismerős szituáció neked is. A pénzzel most nem kell bajlódnom, van egy csomó amit még apa átváltott nekem és van rendes forintom is. Mindenre felkészültem ám, Ágoston a jég hátán is megél! Egyébként én is jó fiú szeretnék maradni, én sosem voltam rossz. Egyszer kaptam csak osztályfőnökit, amikor beszélgettem a padtársammal. Igazságtalan, mi? És az is csak azért, mert az osztályfőnök volt a szaktanár, szóval megtehette. Nem fair egy dolog. De én is félek most a sulitól. Ugye nem untatlak?
* Szívesen meséltem volna még a fiúnak, elég sok mindent. Biztosan kíváncsi ő is, ahogy én! De persze nem akartam túlzottan tolakodó lenni előtte, mert tudom, hogy azzal elüldözhetem, ami nem jó húzás. *
~ Ez az, amiről mesélt? ~
* Csak erre gondoltam, amikor megláttam azt az épületet, mely feltehetőleg a cukrászdát takarta. Első látásra nem hittem volna, hogy olyan különleges hely lehet, mint amilyennek mondják. Átlagos... Olyan régies, hangulatos, mintha egy belvárosi fagyizó lenne. Mindenesetre hívogatónak hatott ebben a nyáriasodó időjárásban, amiben csoda volt, hogy nem izzadtam le - annyira. Egy pillanatra meg is torpantam és mutatóujjammal kérdően, izgatott tekintettel a bejárat felé jeleztem, Domira pillantva. *
- Meghívjalak? Vagy beszélgessünk és keressünk valami szabadtéri árust a közelben? Az van, amit te akarsz, hisz én kértem szívességet tőled.

Nem bántjuk a másikat...

Én csak itt mosolygok mindenkin...

Miért nem illik mosolyogni? Manapság örülni kéne, ha valaki vidám!

Hágyjánák békén, jáájj

Robi: Ding dong song

Én is kibújok a tesókupacból, mert hív az ágyikó. ^.^

Alszom majd, mint a bunda, tej meg minden
Szurkolok!
Van valami Riskás mese az m2-n. Ja, az riksa...

Valaki pizzát emlegetett? *_*

És aki önkéntes hízójelölt, azzal mi lesz?

Na, ki van még fenn?  

Jónak mondják, de én sem olvastam. Nekem fura.

Amira nővérem és a babu ^.^

* Nagyokat ásítozva, nehezen akartam felkelni. Csipás szemeim sokat kellett törölnöm ahhoz, hogy teljesen kinyíljanak. A kinti felhős idő elszomorított, általában akkor fordul rosszra az időjárás, amikor pihenőnapom van. Ez nem fair! - igen, ez lassan szállóige lesz nálam. Semmi sem fair, ugyanis. De azért ennyi negatívum után előkerült a mosolygós arcom is, felültem az ágyamból és bambán néztem ki a fejemből. Utána pedig szépen lassan újra a régi és hiperaktív Ágostonka lettem. Egyből a bátyóimra gondoltam, hogy vajon ők most mit csinálhatnak. Minden bizonnyal a Normafához mennek ki lógni, az a kedvenc helyük. Én közben azon is kaptam magam, hogy hiányzik a telefonom. Hiányzik a zene az életemből, amelyet itt csak recsegő gramofonokból tudok hallgatni. Eltűnhetett a kultúra, minden bizonnyal. Egy fülhallgató nagyon jól jönne most... Ha így folytatom, a stressz felhalmozódik. És ha nem lesz hol kiadnom, akkor azt a többiek szívják meg. *
~ Talán le kellene ugranom a faluba, mert ilyenkor mindenki vagy kinn csavarog, vagy a házának körletein belül sündörög. ~
*Igen, azt pedig utáltam, ha sokan vannak körülöttem. A csikólakot pedig GYŰLÖLÖM. Szűkös, mintha egy katasztrófa után berendeltek volna valami közösségi szállóba és alszom, mint a hajléktalanok. Hányszor visszasírom a SAJÁT szobámat, ahol még kulcsra is lehetett zárni az ajtót és nem kellett félnem senkitől. Bezzeg most mindig félig nyitott szemmel alszom el, mert attól tartok megviccel valaki álmomban és bajszot rajzol nekem. Pedig nem is nő olyanom!
Sietősen elzártam a motyóimat, hogy senki meg ne találja. Ejtettem egy gyors firkálást a naplómba is, hogy felírjam, élek még. Sok értelmes nem szerepelt benne, rajzoltam egy ákombákomot, Pubi lett a neve. Úgy tervezem visszatérő vendég lesz, akár képregénysztárrá is fejlődhet! Felvettem egy fehér pólót, rá egy piros kardigánt húztam, majd egy kék farmer, edzőcipő és futottam is le, mint az őrült. Amióta abbahagytam a kajakozást, az állóképességem és a kondícióm romlott, de a kastélyban van erőnlét terme, majd ott újra visszanyerem régi erőm. Csak mostanság izzadós lettem.
Sikeresen lefutottam a faluba és meg sem álltam a Boglyas térig. Innen néhány sarkot komótosan legyalogolva eljutottam egy játszótérre, amit még nem láttam. Igazából magát a teret sem sikerült alaposan megszemlélnem, csak mentem a fejem és a gyerekricsaj után.
~ Gyerekek! ~ Kaptam fel a fejem és vigyorogva még közelebb trappoltam. Belépve a kapun szétnéztem és meg is láttam egy cuki kisbabát.
- Babuu! - indultam el sprintelve a picurság felé, de rögvest meg kellett állnom, amikor megláttam az anyukáját. Anyukáját?! Néhány pillanatig bámultam rá, mint valami Marsról érkezett idegenre. Összeráncolt szemöldökkel és fancsali képpel végigmértem tetőtől talpig.
~ Ez nem anyuka... Vagy ilyen korán szülnek itt? ~ Nem értettem.
- Halika. Bocsi, nem akartam letámadni a babádat. De olyan cukii - mosolyogtam a kicsikére - Ugye megsimogathatom? Ugye nem baj?