Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nyugi, vigyázok rátok.
Mosolyodom el biztatóan, és tudom, hogy a kiskölyöknek az lesz a legnagyobb "sérelme", hogy megnyalogatják, mert jólneveltek, és tényleg szeretik a gyerekeket. Megtanítottam őket arra, hogy a kicsi emberekkel óvatosabban viselkedjenek. Két, Lacikánál fiatalabb testvérem van, és ráadásul Alice eléggé ijedős, Sean meg mindent túlerőltet, szóval a kuyák rendes kiképzést kaptak már, és akárhányszor nálam vannak a testvéreim, mindig mindenki megússza élve. Lekopogom.
Elnevetem magam azon, ahogy a Bolygó Kapitányát hívja, ezt a mesét még én is ismerem, és már akkor is a víz volt a kedvencem. Ki gondolta volna, hogy ennyire sikeres lesz a dolog, hogy még a végén én is vízirányítóvá válok? Senki. Naugye. Imádom, hogy ennyire gyerek, és nem a mai modern és meglehetősen erőszakos meséket nézi, hanem azokat, amiknek még volt mondanivalójuk. Én is inkább a fiús vagy semleges meséket szerettem, de na, ha már Barbie, akkor legyen normál feje, ne ilyen giganagy. Az valami borzalmas.
- Találkoztam már másik hydromágussal is itt, az egyik barátom a tüzet tudja irányítani, a másik a levegőt.
Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy én is beilleszkedhetek a sorba, de már kitűnő magyarázatnak tartom, hogy mi volt a baj köztem, és tanult pyromágus kollégám között, az, hogy az elemeink taszítják őket. Kész, ámen. Ezt olyan ténynek vagyok hajlandó felfogni, ami el is fogadok. Ez történt. Így lett vége.
- De még nekem is ritka, szóval egytől tízig huszonegy. De ha gondolod, szívesen formálok neked bármikor ilyeneket, meg nyáron akár még többet is, mert akkor nem fázol meg, ha lelocsollak, most azért még aggódom, hogy bajod esik.
Az kellene még, hogy egy kisgyereknek tüdőgyulladást okozzak, persze. Nem. De nyáron tényleg, ha a szülei megengedik, akkor játszom vele.
- Az összeset. Bármit kérhetsz, de csak annyit kérj, amennyit a szüleid is engednének, ha még szeretnél velem játszani.
Még a végén felpörög itt a cukortól, és akkor engem elővesznek a szülei, és abból lesz csak igazán a nagy bibi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Az élmény magával ragadó, leírhatatlan abban a pillanatban, amikor történik. Nem hiszem, hogy lenne író, legyen bármilyen tehetséges is, aki ott és akkor meg tudja fogalmazni azt, ami átjár minket, ami bennem fellobban, amit kivált az, ahogy a csuklóm fölé hajol, majd átadja magát vérem élvezetének, én pedig átadom magam az új élménynek. Nem is hittem, hogy ennyire sok minden képes egyidőben megindulni. Az érzések, a mozzanatok, egy-egy apró rándulás a testen, ahogy a szív hevesebben kezd verni az idegen érzésre, majd a bizalomtól nyugszik meg újra.
Átadom magam az élménynek, elraktározom, de semmiképpen sem állok neki most megvitatni magammal, hogy milyen is. Hogy mi az, amit kaptam, mennyire cseng össze azzal, amit hittem, vagy amit vártam. Most csak az élmény van. Most csak a bőr alatt bizsergő, hangyatánc, a szívem dobbanásainak váltakozásai vannak, a sóhaj, tőle és tőlem, a látvány, az elválás okozta pillantnyi üresség. Furcsa nézni, ahogy mintha mi sem történt volna, eltűnik annak a nyoma, hogy a vérem vette. Furcsa az üresség érzése, nem tudom, hogy ezt kellene-e éreznem, vagy valami mást, mindenképpen érdekesnek tartom, hogy ez a hirtelen jött magány lett a társam a végén.
- Váó.
Halkan hallatom ezt az egyetlen csodálkozó szót, mert nem tudom, hogy mit is mondhatnék ebben a pillanatban, de úgy érzem, hogy valamivel meg kell törnöm a csendet. Megnyugtató, hogy a macsekok úgy gondolják, hogy minden rendben van, és én is tudom, hogy ez az igazság. Csak az élmény, az olyan új még. Az élmény, ami teljesen átjárja most a szellememet.
- Köszönöm az élményt.
Szorítok rá mosolyogva a karjára, mert tudom, hogy aggódik apa miatt, de ez kettőnk között marad, hiszen nyoma sincs az esetnek, én pedig olyan sok titkomat őrzöm észrevétlen, hogy ennek is lesz helye közöttük. Leguggolva megsimogatom a kis szőrösöket, imádom, hogy ennyire okosat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nincs varázserőd?
Pillantok rá aggódva, mert szerintem nincs annál rosszabb, mint amikor mágia nélkül élsz egy mágiával teli világban. Szegény kisfiú, akkor esélye sincs arra, hogy valóban aurorrá váljon. Mondjuk, amilyen édespofa, nem is kell neki az aurorkodás, tudom, ez olyan fiús dolog. Mindenki auror akar lenni ebben a korban, Sean már most mondja, hogy olyan lesz, mint apa, és én aggódva figyelem, hogy tényleg mennyire úgy mozog, mint ő, néha anyához is úgy szól. De fiút szülni véla génekkel amúgy is nagy dolog, szóval természetes, hogy anyának Sean a szeme fénye.
- Akkor te nyomozó auror leszel. Lesz nagy táblád, és azon fogod megoldani a rejtélyes gyilkosságokat. Kulcsfontosságú szereplő leszel, mert ha te nem vagy ott, nem tudják meg ki tette, és nem kapják el a rosszakat.
Ebben biztos vagyok, hogy így alakulna a dolog, biztatóan megsimogatom megrogyott kis vállát, remélve, hogy egy kicsit azért enyhül a bánata. Mert lehet ő még auror, csak nem olyan, aki pálcával megy terepre, hanem aki miatt mennek. Aki megmondja, hogy ki tette és hol lesz legközelebb. Lacika okos és éles eszű kölyök, rafinált, mint minden gyerek, így elnevetem magam a válaszára.
- Rendben, akkor felfaljuk az összes süteményüket. Jó fej szüleid vannak neked.
Azért majd odafigyelek a mértékre, de nem fogok nemet mondani, viszont beszéltetem, ez a tervem. Amíg az apukája vagy az anyukája meg nem érkezik, addig minél többet mesél, annál kevesebb sütemény fogy. Remek terv, tudom. Na ezért nem való nekem az anyaság, szerintem borzalmas lennék benne, ráadásul ha azt vesszük, most is anya vagyok. Nyolcból egy szökésben van állandóan, egynek komoly függősége van - a vízimádat már csak ilyen -, egyhez meg csak úgy tudok hozzászólni, hogy "Te Bánat", ami lehetne sértő is. Szóval nem, inkább csak sütivel tömök kölyköket, mint a vasorrú bába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nyugalmi állapot. Hagyjuk egymást, ki-ki a maga érzéseivel, gondolataival van elfoglalva. Ismerem magam, napokig fogom még boncolgatni az itt átélteket, és hol mosolyogva, hol komoran jutok majd egy-egy korszakalkotó megállapításra. Én ilyen vagyok. Akkor is emésztek dolgokat, amikor azt mondom, már nem teszem. De nem szeretem, ha tudják, hogy igen.
Most is inkább a macskákkal játszom, még mindig kissé talán szürreális az élmény, hogy macskákkal vagyunk körbevéve itt az erdő szélén, de valahol rém aranyosnak találom, hogy itt vannak ez a kis puhák. Viszont illetlenség lenne az illőnél tovább maradni, így hát fogom magam, és egy idő után búcsút veszek a férfitól, aki jelen pillanatban talán az egyetlen biztos pontnak mondható az itteni életemben.
Fogalmam sincs, hogy akarok-e majd másokat kialakítani, hogy vágyok-e arra, hogy több emberhez is kötődjek érzelmileg. Úgy tűnik az a tíz év annyira nyomot hagyott a szívemben és a lelkemben, hogy az elköteleződés minden formájától rettegek jelenleg. És igen, a rettegek egy tökéletesen jó szó, mert olyan szinten kerülöm az esetleges mélyebb összefonódásokat, amennyire csak lehet.
- Szép estét.
Köszönök el egy bájos mosollyal, olyannal, amiben nincs egyéb szándék, és amit csak nagyon kevés embernek mutatok meg, mert nem akarom, hogy úgy érezzék, kihasználható a bizalmam. Mr. Kens más, őt ismerem egészen kicsi korom óta. Mindig is meghatározó része volt az életemnek, és szeretném, ha az is maradna. Ő sosem ártana nekem, talán felé van a legnagyobb bizalmam, ezért is adtam a vérem kétféle módon is neki. A bizalom ritka kincs, és egyedül nála nem félek, hogy ez elveszhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez egy nagyon hasznos szuperképesség!
Lelkesedem egy sort, mert valljuk be, van az úgy, hogy egy kisgyereken meglátszik, hogy nem teljesen van rendben a lelki világa, de Lacika, ő a megtestesült angyali ártatlanság. Nem hiszem, hogy valaha oda lyukadok ki, hogy nekem gyerek kell, de ha mégis, akkor egy ennyire bölcs és mégis kedves kiskölyköt szeretnék a magaménak tudni. Fel van adva a lecke rendesen, mert ilyenkor mindig rengeteg múlik a szülői hozzáálláson. Én a saját szüleimtől nagyon sokat tanultam, és valószínűleg ezért nem tudok bízni az emberekben, nem alakítok ki mély kapcsolatokat, veszem körül magam ijesztően kevés emberrel, és nem állapodom meg, túl azon, hogy százhúsz százalékot nyomok bele a munkába. Köszi anyu és apu, kitettetek magatokért.
- Simán. Az én apukám nagyon gyengén tud varázsolni, viszont kiváló a helyzetfelismerő képessége, eléggé szabadelvű, és hát nem riad vissza attól, hogy piszkos legyen. Eléggé sok bevetésen van, tele van sebekkel a teste, nagyon menőn néz ki, és szerintem azt, hogy te is bevetésre mehess, ma már meg tudják oldani. Meg aztán ott van egy csomó menő munkakör még. Lehet kihallgatótiszt, meg nyomozó, meg mondjuk az egyik ismerősöm muglimagyarázat-szerkesztő. Az is király.
- Na gyere.
Nyújtom ki felé a kezem, mert bár nagy fiú, tudom én, de azért jobb az óvatosság, és ha elfogadja, játékosan még egy kicsit megcsikálom a kezét a vízzel, nem is sejtve, hogy mennyire jót is teszek valójában neki. Na ez az igazi önzetlenség kérem szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy döntöttem, hogy ma csak apával leszek, mármint így délután meg este, viszont nem akartam csak Budanekeresden lébecolni vele, mert akkor biztos, hogy megkapom ajándékba anyát is, és ha nekem nekiáll megint pszichológuskodni az életem felett, akkor falnak megyek, attól még, hogy ő fiatalon szült, nekem nem kell, különben is, van hét gyerekem, ha azt vesszük, és jelenleg nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy még a fwooper-t és még egy Augurey-t is magamhoz veszek, de frissen menetettek mind a ketten még megfigyelések és kezelések egész sora vár rájuk, viszont jelentkeztem, hogy hozzám jöhetnének.
- Anya nem rágott a szádba egy rakat kérdést, ugye?
Méregetem drága apámat magammal szemben, mert egyrészt tény, hogy az apám nem olyan, akivel ezt el lehet játszani, másrészt viszont az anyám meg olyan, akinek nem lehet nemet mondani. Általában azért felfedezem, hogy melyik apám és melyik anyám kérdése, de futottam én már bele a dologba.
Félreértés ne essék, szeretem a szüleimet, csak nem könnyű velük, ha együtt vannak, és anyával akkor sem, ha külön csak vele vagyok, de apa és a testvéreim rendben vannak, olyan nagyon, hogy a kicsik nálam töltik a következő hetet, és már most annyi programot kitaláltam, hogy harmadik nap megutálnak, mert nem döglődhetnek egész nap. Ha már szabira megyek miattuk, akkor élvezzék. Belekortyolva a sörömbe, kicsit elhúzom a számat, és előre nyúlva előbb az ő poharának tartalmára koncentrálok. Ahogy kezeim közé veszem a poharat, látszani is kezd, ahogy elhomályosul kicsit az üveg a benne lévő folyadék lehülése miatt.
- Hihetetlen, hogy itt sosem adják hidegen az italokat.
Pamacska felpillantva az extrasajtos pizzaszelete rágcsálásából, mintha csak értené, hogy mit magyarázok, oldalra döntött fejjel figyeli az eseményeket.
- Mit csinálsz holnap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megemelkedik a szemöldököm, amikor azt mondja, hogy egyetért anyával, mert azért na, ingyen van a sör, hát az azért mégsem lehet olyan rossz, de nyilván érthető, az ember nem azt szánja a hamarosan doktor - csak mondom, hogy heteim vannak hátra - kislányának, hogy egy kocsmában flangáljon rövid ruhácskákban, többnyire részeg és többnyire idős urak között. Szóval jogos, de az a piszok nagy helyzet, hogy szeretem csinálni. Jól érzem magam benne, és boldog vagyok ott. Ez talán a nehezebbik része a dolognak.
- Pár hónapig még szeretném csinálni.
Ez a pár hónap ez olyan, mint a "hamarosan találok majd egy rendes fiút", de igazából tudjuk, hogy egy szerencsétlen vagyok, mert Noelt nem zártam le még mindig, és mert mostanában inkább lányok társaságát keresem, nem könnyű egy olyan érdeklődési körrel az élet, mint az enyém, de most kezdjem el anyámnak apámon át üzengetni, hogy lehet, hogy nőm lesz? Áh. Nem akarom én már itt megbonyolítani a világukat.
-  Nos, drága édesapám, most vagy összehozol egy gyereket még, vagy ráveszel valakit, hogy ejtsen teherbe engem, hogy anyát lefoglalja a tény, vagy, beletörődsz, hogy ennyi bagó mellett jogosan aggódik érted, mert szerintem is rohad.
Mondjuk ahhoz képest valljuk be, baromira jól tartja magát. Szerintem jót tett neki, hogy kicsi gyerekei vannak, főleg, hogy van egy kislánya. Bár tutira csak morogna, ha azt mondanám, neki, hogy hercegnős apuka lett. Jó, azért Alice nem csak a hercegnőzésből áll, de azért örülök, már a féltékenységem mellett is, de azt el tudom rejteni. Az övé után a saját poharamra is ráteszem a kezem, és elkezdem azt is hűteni.
- Találtam egy 67-es Plymouth Fury-t, nem is rossz áron, arra gondoltam, hogy lehetne a szerelemprojektünk a helyrehozása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ezért könnyű vele. Az én apukám egyszerű és tudja, hogy nem vagyok hülye, mind a két tulajdonságot igazán nagyra értékelem, mert szeretem, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Emellett az egyik legjobb barátommá is vált az évek alatt, a közös érdeklődési körök összehozzák az embert. Kocsik, sör, Noel. Édes Istenem, hát komolyan, ha hazavinném, esküszöm, hogy apa egész végig lefoglalná, anya meg körberajongná, mint egy őrült tinilány, engem pedig csak akkor vennének észre, amikor kellene egy sör, vagy meg kéne teríteni az asztalt. Nem is rossz taktika, úgy otthon lenni, hogy nem engem pszichologizálnak. Mindenképpen felírom magamnak.
- Istenem, ha anya bejelenti, hogy terhes, nagyon kinevetlek.
Az az érdekes, hogy ugye, amikor én kérdeztem róla, anya mindig azt mondta, hogy apa szuperhős, és teljesen valósághűen beszélt róla, tényleg olyan volt, mint egy hős nekem. Aztán megismertem, és mindenki úgy néz rám, mintha szellem lennék, amikor azt mondom, hogy ő az apám, és kizártnak tartják, hogy az apám, mert hát Dwayne olyan mufurc, hogy csinálta. Pedig a szexhez nem kell mosolyogni, anyát meg tuti az vonzza, hogy káromkodva morog. Csini lány a rosszfiús style főszereplővel, tudjátok, az életem tiszta tini romkom.
- Viszont ne vegyél kutyát, hozz el egyet a menhelyről. Ne okozz nekem csalódást apukám.
Mert hát komolyan mondom, ha vesz egy kutyát, kitérek a hitemből. Én vagyok a helyi macskásasszony, csak macska nélkül hét mentett állattal, és akkor közli velem, hogy ő venne egy kutyát. Komolyan, ki ez az ember itt velem szemben?!
- Az egyik haverom szólt, hogy az unokatesója mostohaapja megszabadulna a garázsát elfoglaló tragacstól. Azt se tudja milyen autó, és apa, hatszázért adná. Nem kedvelem, mert egy barom szóval én nem szóltam neki, hogy akár három milliót is elkérhetne érte, csak szájhúzósan nézegettem, és játszottam az eszem, hogy végül is a hatszáz kicsit magasan van, de legyen. Csak ocsmány arany színe van, de ekkora spórolással azt hiszem, túlélem. Van vele munka, de szerintem ketten megoldanánk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem hittem volna, hogy egyszer valaki éppen engem tart alkalmasnak arra, hogy lefessen. Mármint, őszintén, ott van az anyám, aki a vélavér miatt még most is úgy néz ki, mintha a nővérem lenne, és akire előbb mondják azt, hogy dögös, mint, hogy én feltűnnék bárkinek is. Igen, ez a "dögös" szó mély tüske a lelkemben, és furcsa, hogy tíz év távlatából is milyen rosszul tud esni. Viszont üdítő a változatosság, hogy valaki, sőt nem is valaki, hanem éppen egy festőművész tart érdemesnek arra, hogy a vásznán szerepeljek. Kicsit azért önbizalomnövelő tréning is ez nekem, mert bár sokszor nem látszik, de ha valamim, akkor önbizalmam az nincs. Elvégre, ha lenne, akkor nem adnám ki magam másnak. Nem mondanám, hogy Laura vagyok, vagy Annika, akkor csak simán lennék Mina.
- Gyerekkoromban sokat kellett egy helyben lennem, észrevétlenül, mert ha kiderül, hogy a másik szobában vagyok, miközben ő terápiákat tart, akkor megüthette volna a bokáját elég rendesen.
A válasz lehetett volna egy egyszerű nem is, de így azért legalább beszélgetünk valamiről és én sem tűnök annyira mufurcnak. Mostanában észrevettem magamon, hogy megint kezdek túl sokat elvonulni, hogy vannak hetek, amikor csak a munkának élek, és amikor annak vége, nem mozdulok ki, nem keresek társaságot, csak otthon vagyok. Tudom, hogy a halmozottan introvertált lényemnek sok időre van szüksége, amíg feltöltődik, de néha megijedek magamtól.
- Gyerekként sokszor ábrándoztam arról, hogy kiderül sellő vagyok, és egy gonosz trónbitorló elől rejtettek el, de egy nap majd eljönnek értem, és hazavisznek, hogy nem kell az emberek között élnem. Órákon át feküdtem a vízen, vártam, hogy megjelenjen az uszonyom, de valahogy nem akart eljönni ez a pillanat.
Nem is tudom, hogy miért mesélem el ezt, de szeretném, ha megértené, hogy mennyire különleges kapcsolatom van a vízzel. Sokszor töltöm azóta is lebegve az időmet. Lehunyt szemmel, a végtelen víz ölelésében szoktam elmélkedni az életről, Noelről, a családomról, önmagamról. Mintha tényleg válaszokat adna a mélység. Viszont jó csak a közelében lenni, a csónakban mozdulatlan ülni, érezni, ahogy a nap átmelengeti a bőröm. Mivel szeretnék szépen barnulni, így még indulás előtt megszabadultam a pántoktól is, és bohókás kontyba fogott hajjal indultam neki a mai eseménynek. Ha kell, úgyis szól, és akkor leengedem a hajam. Fodrászhoz is kéne menni, mert már a hátam közepét verdesik a fürtök.
- Képes lennék rá, bár még sosem próbáltam, senki se tudott annyira felidegesíteni. De ha szeretnél nevetni, elárulok egy titkot, de nem oszthatod meg senkivel, meg kell esküdnöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egy pillanatra nem értem, hogy kire gondol, de gyorsan leesik a tantusz, hogy nem határoztam meg, ki az a bizonyos, aki a bokáját üthette volna meg. Most szívem szerint a homlokomra csapnék, hogy nem tud rólam mindenki minden, vannak olyanok, akik csak engem látnak, és nem hozza lázba őket sehogy a "Warren" név.
- Anyám. Pszichológus, az apám auror, de tizenkét éves koromig nem ismertem. De ha már valami szépben reménykedtél, akkor elárulom, hogy a szüleim házasok és van két kistestvérem. Néha nem rossz a felmelegített káposzta.
Bár nekem még mindig furcsa, mert én inkább érzem magam peremvidékre szorultnak, vagy inkább egy kedves nagynéninek, mint testvérnek, de idővel minden vágyam teljesült velük kapcsolatban. A szüleim összeházasodtak és lettek testvéreim, csak én nőttem fel észrevétlen.
- Aquaman szexi, de Amber Heard-től kiráz a hideg, szóval nem a kedvenc filmem, de nem is lehet, elkötelezett Marvel fan vagyok.
Néha persze vannak olyan filmek, ami miatt enyhülnöm kell, de nekem a Marvel sokkal nagyobb szerelem, szóval mindenképpen onnan választanék képzelt pasit magamnak, ha tizenkét éves lennék.
- Remélem nem most fog kiderülni, hogy te meg DC-s vagy és borítasz bele a tóba.
Mondjuk vicces lenne, de sajnálnám, ha tönkremenne a kép. Izgulok, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ő milyennek lát, mi volt az, ami megfogta bennem, ami miatt vászonra akart vinni. Nő vagyok, egyre inkább érzem, de ez egy olyan erős megerősítés, amire szavak sincsenek. Imádom és nagyon büszke vagyok, amiért egy ilyen élményben lehet részem, és tudom, hogy ha el is bizonytalanodok, akkor ez majd erőt ad.
- Szeretnélek hallani egyszer sikítani.
Pillantok rá és a látvány okán megengedek magamnak egy szélesebb mosolyt, egy kis kuncogást. Több komolyságot, Miss Warren, kérem. Próbálom kontrollálni az arcom, de tudom, hogy arra, amit mondani fogok, az arca leírhatatlan lesz. Pedig igaz, esküszöm.
- Ha jó a...szex...
Azért a kis hatásszünet kell, mert nem nagyon mondtam ezt még ki másnak, és azért furcsa most ilyen titkot kiadni, de legyen, ha már belekezdtem. Le se veszem róla a tekintetem, miközben megszólalok.
- A lábujjaimból is kis víz buggyan ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elégedetten pillantok apára, amikor megígéri, hogy nem valami többszázezres divatkutyával gazdagodik a család. Az is nagy szó, hogy egy olyan nő, mint az anyám eltűri a kutya gondolatát. Tudom milyen, az a mániákus takarítás amit ő leművel, megér egy misét.
- Ha gondolod, elmehetünk együtt nézni egyet.
Úgyis el kellene mennem a fwooper ügyében is érdeklődni, szóval akkor már kereshetnénk egy kutyát apának, aki az új társa lehet. Nem feltétlenül kell fogatlan, de mindenképpen olyan javasolt neki, aki jól tűri a tényt, hogy azért nem csak Warren, de Mácsai vér is keveredik a vele együtt élőkben, és néha az tud okozni fejfájást. Tapasztalatból beszélek.
- A hétvégén nálam lesznek a srácok, terveztek valamit? Remélem nem azt, hogy megléptek az országból és egy cetlit hagytok hátra, hogy sok sikert.
Mondjuk ezt nem nézem ki egyikőjükből sem. Sean szépen lassan közeledik az iskolás kor felé, tárt karokkal várja a Bagolykő, ha úgy döntenek, míg Alice az előkészítőben érhet el hasonló sikereket. Persze nem idejárnak, de ha tényleg meglépnének a szüleim, akkor sajnos kénytelenek lennének hozzászokni az itteni közeghez, mert most túl jól alakulnak a dolgaim ahhoz, hogy mindent elölről kezdjek. Ennyit arról, hogy én biztos önzetlen vagyok. Hát nem.
- Hatszázezer forint. Nevetséges összeg, ha azt nézem, hogy egy minimálisan jobb állapotú példányt öt és fél millió forintért árulnak. Szóval vagy megvesszük, és lesz egy szuper veterán kocsink, vagy megvesszük, kipofozzuk, és pár millióval gazdagabbak leszünk.
Szerintem nem kell rá sokat költeni, és ha nem tartjuk meg, akkor is kérhetünk érte mondjuk hatmilliót, levonva az árát meg a ráfordítást, akkor is jól jövünk ki, mert szerintem két és fél millióval fejenként szállnánk ki a buliból.
- Akkor a kórház után elugrunk oda is. Ha baj lenne szólnál róla, vagy inkább hallgatnál, hogy ne kelljen anyát hallgatnod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ígérem neked, ha valaha, de tényleg, Amber Heard közelébe kerülök, bedobom neki az ötletet, hogy fusson össze veled, aztán do it!
Még egy széles vigyort is megengedek hozzá meg egy kacsintást, hogy lássa, komolyan gondolom. Kicsi az esélye annak, hogy én pont Amber Heard-del medencézek a jövőhéten, de, ahogy Karinthy felvetette és Milgram igazolta az állítás valódiságát, csupán csak hat kézfogásra vagyok bárkitől a világon. Csak éppen azt nem tudom, hogy kinél kezdődik az a lánc, aminek eredményeként a szőkét a velem szembe ülő férfi karjaiba lököm. De mindent ugyebár a szent cél érdekében.
- És képzeld el, hogy azt tervezem mindezek után, hogy az út végén kiszállok a csónakból és hazasétálok, méghozzá egyedül.
Amúgy teljesen komolyan ez a tervem, mert szimplán nincs kedvem hozzá. Ilyenkor szoktam beszélni róla, szóban amúgy is sokkal gördülékenyebb vagyok, mint tettekben, általában arra hajtok, hogy legyőzzem a másikat, hogy vágyjon rám, aztán, ha úgy van, és még valamennyire érdekel és van hozzá kedvem, akkor akár lehet is valami. De nem vagyok olyan, mint a nyulak, ellenkező esetben már réges-rég megfektettem volna például Annelie-t is, mégsem történt több közöttünk egyetlen szájrapuszinál, bizony, még csak rendes csók sem volt. Van olyan, hogy az ember valakivel bárhol és bármikor, a valaki hiányában pedig olykor, de semmiképpen sem úgy, mint vele. Tanulom ezt a felnőtt létet, mert valljuk be, elég sok lemaradásban vagyok még.
- Bizony. Tudod, az emberek felmutatnak értékeket az életükben. Van, akinek gyereke van, más felnőttfilmekkel gyűjt be díjakat, megint más felfedezi a bájitalt, aminek segítségével nem émelyegsz a hopp poros utazás után. Néha azon gondolkozom, hogyha most hirtelen meghalnék, akkor mit hagynék a világban, és igazából arra jutottam, hogy én a felejthető kategóriában vagyok, ami nyilvánvalóan bosszant, és nem akarom, hogy így legyen, de most még a kínosan semmilyenek közé tartozom.
Félreértés ne essék, nem vagyok bánatos vagy nem most zuhanok mélydepresszióba, kedélyes marad az állapotom ugyanúgy, mint előtte, nem akarom teljesen elvenni a kedvét tőlem, így is bűntudatom van, hogy nem fest tovább, viszont a pózból kijőve, kicsit lazábbra veszem a testtartásom, ügyelve arra, hogy a felsőm a helyén maradjon, és a kijelentésére elnevetem magam, jóízűen kacarászok a gondolaton, hogy egy idős asszony iránt lobbant először szerelemre.  
- És ő tett férfivá vagy az unokája?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem lennél rá képes.
Jegyzem meg vigyorogva, mert valljuk be, ha az én szintemen már szinte szánalmas a "véla" szó használata, hiszen nagyjából emberi vagyok már, akkor is van egy aprócska kis, szinte már fikarcnyi mágiám, amire a gyengébb egyedek ugranak is. Áron ötletem sincs, hogy hol helyezkedhet el ezen a skálán, de nem szeretném kipróbálni, legalábbis most nem. Hallgatom őt, mosolyom töretlen, de azért ott van az a kis szájremegés a szélén, ami mindig megjelenik, ha kissé kényelmetlennek érzem a gondolataimra adott válaszreakciót. Nem sokszor adom ki magam, igazán, a teljes képet csupán egy ember ismeri, vagyis, egyrészt teljesen nyugalomban vagyok a titkaimat illetően, másrészt, ha valami olyan lát napvilágot, aminek nem kellene, akkor tudom, hogy Noel volt az, aki elárult. Ez szerintem egy teljesen rendben lévő dolog, ám nem hagyom annyiban az okfejtést, inkább reflektálok rá.
- Ez olyan, mint amikor hazamész és azt mondod átadva a hitvány félévidet, és minimum azt a tipikus anyai vagy apai lesajnáló tekintetet és mosolyt kapod meg. Te védekezel, hogy de hát Kati meg Bori is ilyen rosszat kapott, mire a szülőd közli, hogy engem nem érdekel Kati meg Bori. Pont ezt érzem magammal kapcsolatban is. Engem nem érdekel a hétmilliárd ember, engem Mina érdekel és az, amit Mina érez, és Mina egyelőre még nem érzi magát egésznek.
Viszont nem is tudom, hogy mivel lennék az. Fedezzek fel egy olyan gyógyszert, ami segíti a gyorsabb gyógyulást? Szüljek gyereket? Járjam be a világot nyolcvan nap alatt? Annyi opció van, de jelen pillanatban még az útirányt sem találom, nem hogy azt, hogy mikor és hogyan leszek teljes.
 Szerintem sokan szeretnék, hogy én is olyan álszenten nyilatkozzak ebben a témában, mint a lányok többsége. Hogy pirulva süssem le a szemem, mondva, hogy nemhogy öt kategóriát nem tudok felsorolni, azt se tudom, hogy mi az a pornó. Közben meg, ezek a lányok alig várják, hogy hazamenjenek és szörfölgethessenek kicsit a kedvenceik között.
Sokat változtam, tudom. De jót tett az egyetem, az új emberek, a más közeg, a szüleimtől távol létezés. Sokat segített, hogy felnőttem, hogy voltam boldog, hogy csalódtam, hogy másként láttam az embereket, mint ahogy egy gyerek látja. Tarthatnám magamban a dolgokat, de van értelme? Álszent módon, nem csak a környezeted, de önmagad is becsapni? Ugyan. Csak bonyodalmat szül minden, én sosem fekszem le nehéz szívvel.
- Hahahaha, nem, egyik sem nyert. Én kívülálló vagyok, mindig is az voltam. Figyeltem az embereket, az arcukat, a hangjukat, és nagyon sokat tanultam anyámtól meg a Gyilkos elmékből az emberek kiismerésére. Innen tudom, hogy ha máshogy beszélsz valakiről, mit is jelent neked. Legalábbis úgy kábé, azért nem vagyok egy menő profilozó. De, ha bármi lehettem volna, azt hiszem, akkor abba az irányba indultam volna. És te? Mi lennél, ha bármi lehetnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Van egy pillanat, nem hosszabb egy szemvillanásnál, ahogy tekintetem róla a vízre téved melyre édesen ráhasal a nap tükre, ahogy a csillanásból káprázat lesz, kedves emlék. Van egy pillanat. Egy olyan pillanat, amitől fázni kezd a lelkem, és valóban, a nagy igazságok és az, hogy ki is vagyok, lent marad a mélyben. Szokták mondani, hogy a világ legszomorúbb embere a leghangosabb, és azt hiszem, van ebben valami. Határozottan boldogabb voltam, amikor még nem éreztem úgy, olyan mélyen, mint ahogy most. Boldogabb, amikor még nem törődtem az érzéseimmel, kívül tettem őket a küszöbön, és nem adtam nekik nevet. Boldogabb voltam, amikor még minden voltam, csak az nem, aki most vagyok, amit most teszek magammal.
- Igazad van. De inkább úgy mondanám, hogy én vagyok a lány, aki rossz filmre lógott be. Nem is fizettem be rá és még a termet is elrontottam. Mondhatnám, hogy majd újrakezdek mindent az alapoktól, de a helyzet az, hogy sosem tettem meg. Csomagokat gyártottam, félretettem őket, az évek során megrohadtak és most az összes zsák a nyakamba zuhant, én pedig ülök a kupacban és baromira szenvedek.
A végén még nevetek is, mert valljuk be, hogy elég mulatságos, túl azon, hogy nagyon szánalmas vagyok. De tényleg nagyon. Valahogy az emberek képesek elválni, lezárni, új útra lépni, képesek újabb és újabb fejezeteket leírni. Ezzel szemben én. Ideköltöztem, szerelmes lettem, csalódtam, elköltöztem, kijelentettem, hogy soha többet nem térek vissza. Aztán hazajöttem, szerelmes vagyok, csalódok, elvágyódom és újra kijelentem, hogy soha többet nem térek vissza. Ilyet az idióták csinálnak, meg azok, akik élvezik az önkínzást. Lehet jobb lenne, ha én inkább egy korbáccsal csapkodnám magam a bűnbocsánat reményében. De tudok nevetni magamon, és ez jó, szerintem ez az, ami átlendít. Nem, nem segít új fejezetet nyitni, csak átlendülni.
- Az a nagy helyzet, hogy nem lehet minden ember tökéletes, valakinek sajnos muszáj ellátnia a tökéletlen, de bájosan próbálkozó szerencsecsomag szerepét is. Nagyon szívesen emberiség.
Még meg is hajolok, mintha tényleg színésznő volnék, de azért arra ügyelek, hogy ne boruljunk fel, mert akkor nem csak lelki, de fizikai nyomorulttá is válok menten.
- Fent van a Netflixes listámon, de mivel nyár van, ezért, természetesen a romantikus karácsonyi történeteket fogyasztom rengeteg csoki társaságában. Meg ezeket a sorozatokat szerintem úgy jó nézni, ha valakivel kibeszélheted, és itt nemigen van társaságom, de ha te is nézed, akkor akár nézhetjük együtt is.
Felélénkít, hogy valamiben hasonlítunk, hogy esetleg lenne valami közös hobbink. Ha kiderül, hogy a millió meg egy állattal sincs különösebb baja, akkor még akár együtt is nézhetjük, mert szerintem az én ágyam a legkirályabb a világon, olyan matracom van, hogy az megszólal, zseniális és mindenhez is jó, szóval képtelenség, hogy ne nálam legyen. Csakhogy ott van kutya, crup, kneazle, augurey és még egy sunki is. Macskám ugyan nem lesz, de láttam a múltkor két édes kutyust a menhelyen, akiket nagyon szeretnék elhozni.
- Mondhatnál bármit. Mondjuk, hogy pap leszel, vagy sorozatgyilkos. Ártatlan lányokat csábítasz magadhoz, elmeséled, hogy nézed a Mindhuntert, aztán puff, lecsapsz rájuk kegyetlenül, és vége van. Mondjuk ne legyél sorozatgyilkos, ők eléggé nem szépek. De lehetnél a szexi nyomozó, aki felkutatja őket. Állsz a tetthelyen, és megelevenedik a jelenet, én meg lehetnék a csini, de butuska társad, aki nagy szemekkel rádcsodálkozik, hogy aztaaa Árcsi, te mennyire okos vaaaagy.
Hogy hiteles legyek, még a hangom is vékonyabbá válik, kékjeimmel rácsodálkozok, és még a szájtartásom is olyan hitetlenkedővé válik, mint aki nem hiszi el, hogy mennyire nagyon okos és szexi partnere van, akivel persze ez szigorú munkakapcsolat, legalább hat évadon át, hogy az utolsó utáni pillanatban legyen egy majdnem csókjelenet. Aztán elkaszálják a sorozatot, a rajongók meg a fejüket verik a falba és fanfic-ekben élik ki magukat. Előreszaladtam, tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ha összecsomagolnék, nem jönnék vissza.
Ahogy kimondom, abban a pillanatban fog el a vágy, hogy megtegyem. Hogy elmenjek, olyan messzire, ahol nem találnak rám. Bár, az ember azt hinné, hogy a világ végén, Írország egy apró szegletében, egy iciripiciri kocsmában sem bukkannak rá, és tessék, az egész körforgás ott indult el, hogy az auránk, az elemeink, az érzelmeink egymásnak feszültek egyetlen pillanatig, míg elhaladtam mellette. A szívem összetört és felépült és most most megint érzem, hogy a szilánkok a mellkasomon ejtenek sebet, hogy vérzik odabent minden. Mintha nem lenne menekvésem, mintha a ténybe, hogy én Noelhez tartozom, Noelen kívül mindenki más jelen lenne. De főszereplő nélkül nincs darab, csak elégedetlen nézőközönség. Mintha az univerzum újra és újra lepakolna minket egymás mellé, és valahogy nem fogná a jelet, hogy ennek a sok összetalálkozásnak a lényege az együttlevés, az, hogy engem válasszon, hogy mellettem köteleződjön el. Olykor, mikor egyedül fekszek néma éjjeleken, azon gondolkozom, hogy bár megszakíthatnám ezt, mert fáj. Önző módon menteni akarom magam, nem hozzá tartozni, nem őt vágyni. Inkább nem lenni senkivel együtt soha többet, csak ezt a mérhetetlen fájdalmat ne kelljen újra meg újra átélnem.
- A hosszú, tömött sorokban kacskaringózó had, ami egy emberként kiált: Mina, mi érted élünk!
Nevetek a gondolatra, hogy az utcán tömegével haladnak előre, és úgy vagyok vele, hogy ilyen nem történhet. Nem lenne igaz. Bonyolult dolog ez az egész, de én úgy vagyok vele, hogy legyek a világ bármely pontján, gondoljak vagy ne gondoljak rá, beszéljek vele vagy kerüljem, ebből az egészből nem menthet meg senki, és én sem menthetem meg magam. Ez valami olyan, ami túlmutat rajtam, rajtunk. Úgy képzelem a helyzetet, mint Tatjana és Anyegin viszonyát. Tatjana, ahogy én is, megvallotta érzéseit, Anyegin, ahogy Noel is, elutasította azt. Egy nap pedig, mikor más férfi oldalán lát viszont majd, viszonozna talán valamit abból, amire vágytam, és az lesz az én sorspróbám, hogy ott ellépjek tőle. Kérdés, hogy ha ez így lesz, képes leszek-e rá, képes leszek-e arra, hogy ne mellette döntsek. Addig viszont el kell temetnem magamban, nem gyűrhet le a bánat, nem gyűrhet le valami, ami mindig megvolt, amit sosem tudtam megoldani. Én olyan vagyok, aki megrázza magát, tovább lép, aztán Noel tesz valamit, és a magasból a mélybe zuhan. Ki tudja, lehet, hogy még élvezem is. Nem, nem élvezem, csak viccelek.
És tényleg, rajtam látszik a változás, ahogy a vízbe nézve még szinte sötétkék szemeim most vidám világosba játszanak. Szeretem a vidám, játékoskék színét, szeretem, hogy az érzelmeim így kerülnek kifejezésre. Amikor igazán boldog vagyok, olyan élénk kék, hogy szinte világít, de azt ritkán láthatja a világ. Én nem vagyok az a mindenben a pozitívat lány, és ezt a tekintetem is elárulja. De most, most rendben vagyok azt hiszem. Nem akarom az Áronnal való kapcsolatomba azt a zsákot vinni, amibe Noel és a hozzá tartozó hullámzásom van. Tekintsük ezt itt most a lezárásnak.
- Remélem inkább a pappal és nem a sorozatgyilkossal. Bár, ha a sorozatgyilkos az igaz, akkor a part felé közeledve nem tudom, hogy hálás vagy sértett legyek, amiért én nem estem bele a preferált áldozatkategóriádba. A szőkéket szereted, hm, nem. A vöröseket, tetoválással. Olyanokat, akik a szájukat hangsúlyozzák ki, telt ajkak, fehér bőr, valami tucattetoválás. Madarak?
Nem, nem vagyok jó az ilyesmiben, de szeretem nagyon hitelesen előadni magam. Viszont, nem kizárt, hogy ha sorozatgyilkos, aki a vörös, fehér bőrű, telt ajkú, madártetkós lányokra bukik, akkor most engem is simán kinyír, mondván, hogy túl sokat tudok.
- Hajaj, tudtam én, hogy szépen és fiatalon kell meghalnom. Még jó, hogy tegnap gyantáztattam.
Drámai sóhaj, és azt követően nevetés, őszinte, csilingelő. Lehet, hogy amúgy bolond vagyok, mert képes vagyok ilyen érzelmi hullámzásra. Pedig nem. A helyzet sokkal egyszerűbb: Tipikus nő vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Szóval valahol a világban a lelked másik fele éppen téged keres nagy bőszen. Vagyunk a világban hétmilliárd - hétszázkilencvenkétmillió - száznegyvenhateze - kétszáznegyvennyolcan - kilencen?  Hát ez eddig elég nagy szívásnak hangzik.
Felelem vigyorogva arra, hogy valahol a világban valaki birtokolja a lelkünk másik felét. Jaj szegény, szerencsétlen flótásnak, akit az a megtiszteltetés ért, hogy éppen az én lelkem másik felét birtokolja, de ugyanakkor meg reménykedem benne, hogy egy olyan típusú embernél van, aki csupa öröm és pozitivitás, mert ha az egész lelkem egy nagy adag szenvedős trutyi, akkor velünk aztán jól kibabráltak odafent. Megjegyzem, nekem már így is elég nagy hátrányom van a véla vér, a szüleim meg az egész gyerekkorom miatt, szóval legalább lélekben kompenzálhatott volna a Jóisten.
- Mondjuk az igaz. Jolika elé kéne járulnom, hogy megossza velem, ki az, kit nekem szánt az ég. Ő eléggé nagy boszorka ahhoz, hogy tudja.
Meg elég nagy ahhoz is, hogy kombináljon. Nem féltem az öreglányt, mert tudom, hogy igazán szép meglepetéseket tud okozni. Én még egész jól megúsztam, habár már volt egy - két próbálkozása velem. Viszont mivel nem szokták az emberek egymásnak adni a kilincset, sem házas férfiakat, feleségeket nem fogadok pásztorórákra a lakomban, így maximum azért érezhet nem tetszést, hogy megannyi állattal élek, és ki tudja, talán már meg is jegyezte ezt a polgármesternek, de remélem, hogy sok panasz közt elvész a tény, hogy valóban van jó pár négylábúm meg szárnyasom. Lehetnének csirkéim is. Akár. Nem elvetendő ötlet, hogy ingyen legyen a tojás.
- Viccelsz!
Jelentem ki hirtelen, de, ahogy tovább beszél, rájövök, hogy ez az egész, amit mond, minden, csak nem vicc. Ahogy beszél, egyre jobban nyílnak el az ajkaim, mert tudom, hogy bár az első pillanatban mókásan hangzott, de egyáltalán nem olyan dolog, amin nevetne az ember. De basszuskulcs, hát ilyennek miért ne viccelődne az ember, főleg egy boszorkány egy varázslónak, azzal, hogy pap? Nem gondoltam én komolyan, hogy ennyire beletrafálok, vagy, hogy bárkinél ennyire beletrafálhatok.
- Nekünk fogalmunk se lehet arról, hogy az emberek, akik ilyen döntést hoznak, mit élhetnek át, hogy mit hallanak, mit látnak, mit éreznek. Nem furcsa neki? A mágia, a boszorkányság és a hit?
Tudom, hogy vannak vallásos boszorkányok, én magam sehova se sorolnám magam, mert egész életemben úgy éltem, hogy ha valamit meg kell oldani, akkor én megoldom. Voltam már szülője a szüleimnek, viseltem gondját a szobatársamnak, amikor egyedül maradt, és saját magamat is én rendeztem el az esetek túlnyomó többségében. Talán ezért is megy most nehezebben, mert elfáradtam az évek alatt. De ha én nem segítek magamon, más sem fog, ezt tudom. Ez is valami olyasmi, amit magamnak kell megoldanom.
- Nem tudok elképzelni melléd barna hajú lányt. Ne kérdezd, hogy miért. Mármint oké, te egy feltűnő jelenség vagy, egy szelíd barna jól balanszolna, de mégis azt érzem, hogy az, aki téged kikap magának, az olyan lesz, akinek az aurája és a megjelenése is egyedi.
Olyan nehéz ezt megmagyarázni. Vannak emberek, akikről tudod, hogy egymáshoz tartoznak, mert olyan tökéletesen néznek ki egymás mellett, és ha nekem mellé kell egy lányt párosítanom, akkor valahogy én olyat látok, aki kiugrik a tömegből, aki különleges, meghatározó személy.
- JÉZUSOM, TE GYANTÁZTATSZ?!
Oké, ha eddig ezt titkolni szerette volna, akkor most már mindegy, mert szerintem ezt a kérdést olyan hangosan teszem fel, hogy a vízparton lévők mind hallják, és amit ők hallanak, azt szélsebesen fogja az egész világ is hallani, és nem telik majd bele sok időbe, hogy címlapon köszönjön vissza ez az információ, de olyan furcsa elképzelni őt, ahogy kenik fel rá a gyantát. Édes Merlin, hát mit kell még megélnem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ez a mai nap szerintem behozta az elmúlt hét csendességét. Komolyan mondom, mintha ma mindenki inni akart volna. Én nem tudom, hogy mi volt, de még én is belenyaltam egy vodka szódába, hátha átjön az életérzés. Nem történt változás, viszont az emberek, a jó kedv, a vidámság nagyon felpörgetett, és nagyon meg is csúsztatott. Fél tizenkettőkor kellett volna kijönnöm a pultból, de már tíz után nem sokkal küldtem üzenetet Noelnek, hogy ma biztos, hogy túlórázom. Remélem a bocsánatkérő süti, amit egy pizzafutár szállított ki elég lesz. Tudom, hogy nem feltétlenül tetszik neki, vagy az anyámnak, hogy még mindig a pubban dolgozom, de nekem ez most nagyon jót tesz. Mentálisan. Mert szükségem van rá, hogy kicsit megfeledkezzek a gondjaimról és önmagam legyek, mert ez a sok sikertelenség, ami mostanában volt, teljesen lehúzott, és tudom, hogy eredményt csak úgy érhetünk el, ha én teljesen elengedem a problémát, mert az én testem. Mondjuk véleményem szerint Noelnek is el kellene, mert hát az ő teste is. Megoldjuk, túllendülünk, boldogok leszünk. Most nagyon hiszek benne.
Éppen ezért nagyon is vidám vagyok, sőt, élénk, és dalolászós, de azért hajnali kettőkor... fél háromkor, uh, későn, nem akarom felverni az egész falut, így csak csendben dúdolok, ahogy séta közben a hajamat próbálom meg felkötni. Oké, azt hiszem, egyetlen pohár is megártott, mert hát menet közben csak elkortyolgattam én azt a vodkaszódát. A gondolatra kuncognom kell, nem tudom, hogy miért, de kell, így kuncorászva sétálok tovább, míg egy lehajló virágba nem botlok, akit biztos, hogy eltapostak volna, így lehajolva elkezdem úgy rendezgetni őket, hogy mindenki védve legyen az emberi lábaktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Viselkedjetek!
Szólok rá szigorúan a virágokra, mintha ennyi elég is lenne ahhoz, hogy szépen mindenki úgy álljon, ahogy állnia kell. Elárulom, nem állnak úgy, de én meg nem indulhatok csak úgy haza, mint aki nem fog emlékezni a virágra, mert emlékezni fogok, és bizony azon fog járni az agyam, hogy vajon letaposták-e, és bár nem akarok holnap kimászni sem az ágyból - egy kisgyerek mellett ez nem opció, csak ábránd -, el kell majd jönnöm megnézni őket. Pocsék lehet terromágusnak lenni, csak mondom.
Erről jut eszembe, egy kis víz is biztos jól jönne nekik, így mintha csak otthon kertészkednék, ujjaimból vizet locsolok szét, hiszen elég száraznak tűnik a föld alattuk. Sajnos ez a nagy meleg előidéz ilyesmit. Estére már kellemes az idő, de a szárazság elkerülhetetlen. A nevemre eszmélek csak fel, kicsit elbambulva pillantok fel, de egyből mosoly szökik az arcomra.
- Ákos! Szia!
Felállva mosolyom kiszélesedik, és büszkén mutatok le a virágokra, amik tényleg úgy állnak, ahogy kell. Senkinek se fog baja esni, szerencsére.
- Megmentettem egy életet.
Van nekem ehhez papírom is, igaz nem növényekhez, hanem állatokhoz, de ilyenkor ez most teljesen lényegtelen, a tett a fontos meg a siker.
- És te? Hazafelé mész? Későre jár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hydromágus bizony, aki egy pyromágussal folytat viszonyt. Imádom a kihívásokat, genetika. Az apám családja vélaírtó, az anyám félvéla. Valamivel nekem is elő kellett állnom. Elég vad dolgaim vannak.
Még büszkén ki is húzom magam, mert hát valljuk be, az emberek próbálnak magukról és a családjukról jó képet festeni, és akkor ott vagyunk, Warrenek, akik totálisan alkalmatlanok erre. Ráadásul az anyám meg az apám egymás mellett szintén olyanok, mint az ég és a Föld. Zseniális az ellentétek vonzása.
- Tényleg? De jó neked! Olyan szép tájak vannak arrafelé.
Mondjuk én nem szeretem a meleg országokat, valahogy mindig inkább a hidegebb tájak vonzottak. Imádom a telet is, ebből kifolyólag. Tényleg csak akkor voltam melegebb vidéken, mikor arra volt szükségem, hogy Noel ne találjon meg, és, gondoljon vagy állítson bármit is, nem is talált volna. Ha az anyám nem konkrétan a teljes címemet mondta volna meg. De hát, a dolog jól zárult, szóval panaszra nincs okom, csak éppen a saját büszkeségem érdekében szeretek tisztázni ilyen részleteket.
- Sokan voltak, korábban végeztem volna, de láttam, hogy kell a segítség, aztán meg annyira elmerültem a munkába, hogy elrepült az idő. Szeretem hallgatni a pultnál ülők történeteit. Teljesen magával tudnak ragadni az emberi sorsok.
Nem rosszul, vagy gúnnyal, nehogy bárki is azt gondolja. Engem tényleg nagyon érdekelnek az emberek, az életük, az, hogy mi minden történik velük, és ők ezt hogyan élik meg. Különleges és csodálatos minden új történet.
- Oh, ez igazán kedves, köszönöm.
Hálálkodom mosolyogva, mert ugyan több este is megtettem már ezt az utat, és nem lett semmi bajom, de nagyon kedves tőle, és éppen ezért eszemben sincs visszautasítani a kedvességét.
- A macskabagoly közepén lakom.
Nem hivatalosan még, az igaz, de Noelhez járok haza a legtöbb este, csak hát még nem volt semmi hivatalos kérdés vagy szó erről közöttünk, én meg nem akarok olyan lenni, aki csak úgy beköltözik. Ha szóba kerül, hogy együtt töltjük-e az estét, igent mondok, és ott is vagyok nála. Mára is ezt tettem, csak a munka húzódott el.
- Milyen érzés újra magyar földön lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- A szüleim kevésbé voltak komplexek abban az időben, mint egy jó regény. Anya eltévedt az erdőben, apa lóháton jött, felfedezték, hogy ellenkező neműek, füveztek, nem védekeztek, és így születtem én.
Szélesen el is vigyorodom a tényre, mert hát tényleg így lettem én, és imádom ezt az egészet. Mondanám, hogy a többi testvérem átgondolt volt, de Sean szintén becsúszott, aztán Alice azért lett, mert anya rosszul volt egy hullától, apa meg azt mondta, hogy ennyi erővel terhes is lehetne, és Sarah...hát ő rejtély, de megint apa volt az, aki azt mondta, hogy legyen gyerekük. A szüleim érdekes párost alkotnak.
- És eredményes volt az út?
Tudom, hogy ez mindig nagyon kétesélyes, mert nagyon régről fennmaradt, írásos emlékek és szóbeszéd alapján indulnak neki. Sok helyet már kifosztottak, vagy nem is ott vannak, ahol a feljegyzések írják, így pedig egy-egy projekt erősen kudarcba fullad, míg másik esetben a vártnál nagyobbat kaszálnak.
- Abszolút, nagyon jó volt a hangulat, rengetegen táncoltak, még a bácsik is, pedig ők aztán mindig szigorúan csak egy kicsit isznak az asztaluknál és politizálnak.
De most simán, sőt, olyan lendülettel ropták, mintha ők is húsz évesek lennének. Ernő bácsi volt a legnagyobb forma, szerintem egy évig is emlegetni fogják, hogy ennyi idősen megy neki az az orosz tánc, tudjátok, ahol úgy leguggolnak, meg kirúgnak a srácok. Pedig tudom, de most nem fog eszembe jutni. Ennyit a nagy orosz véremről, tudom, tudom.
- Néha látom őt. Nagyjából ismerem az utcában lakókat. Mondjuk, azt vettem észre, hogy két közösségre bomlottunk, vannak a családi házasok, akik ismerik egymást, meg vannak azok, akik a társasokban laknak, ők is ismerik egymást, de valahogy ott a kettes szám környékén véget is ér az összejárás, mert mindenki inkább a maga stílusában élőket választja.
Lehet, hogy javasolnom kellene a polgármesternek, hogy csináljunk mi is ilyen szomszédolást, ahol kiülhetünk, és barátkozhatunk az utcában lakókkal.
- Mindenképpen, örömmel fogadom. Napközben teljesen ráérek, és mindig szívesen foglalkozom állatokkal.
Ami nem is kérdéses, hiszen lénygyógyítónak mentem, ez volt az álmom, és imádom is csinálni, csak valószínűleg ez a babakérdés teljesen behülyített, és félek rávenni magam, hogy inkább menjek vissza, és az éjszakai pörgést hanyagoljam, mert ha babázni szeretnék, akkor mindegy, hogy melyik munkahelyről, ugyanúgy el tudok jönni.
- Tervezel mostanában nagyobb utazást?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Egyszer.
Felelem meg a ki nem mondott kérdését, amit egyszerűen csak megérzek. Tudom, hogy nem kérdezett rá, de egyszerűen érzem, hogy morfondírozik rajta. Néha vannak ilyenek, amikor az ember megérzi, hogy min agyal a másik. Ritkán ugyan, de én is megérzem Noelnél.
- Mindent elkövettem, hogy különleges és szép legyek, még az anyám vörös rúzsát is elcsentem. Vacsorázni voltunk akkor is, a végén csókolóztunk. Aztán, ha jól emlékszem, nem sokkal később összejöttél valakivel. Talán Annelie-vel? Azt hiszem, vele. De nem vagyok benne biztos. Aggódjak?
Én a magam részéről, nem kívánok semmit, ami lángol, csíp, mar, éget és társai, mintha a szervezetem az ellenségem lenne, mindent utálok éppen, amit szerettem az elmúlt években. Azt mondják, hogy az ízlés hét évente változik, de, hogy miért éppen ennyire drasztikusan? Viszont új mániám a tejföl, így a mostani pizzám is tejfölös alapú, van rajta bacon és sok-sok sajt. Komolyan mondom, hát nem ismerek magamra, de azért a baconcsíkokkal úgy érzem, hogy nem vesztettem el teljesen önmagam.
- Azt mondják, a karma egy sosem felejtő, bosszúszomjas ribanc.
Nézek rá ártatlanul, de azért a szám szegletében ott van az a bizonyos mosoly. Csóró kneazle nem a legkedvesebb lény a földön - egyáltalán nem az -, de azért tegnap, véleményem szerint, túl nagyot nyekkent. Én mondtam, hogy szerintem az a legcélszerűbb, ha zárja azokat az ajtókat, ahol nem szeretné, hogy a kicsikéim megforduljanak, sőt, szóltam is, hogy baj lesz, de hát egy tűzzel mit kezdjen egy víz? Naugye. Szépen belevágok a pizzámba, és tovább mosolygok, sőt kuncogok, ahogy a sajt csak nyúlik és nyúlik. Esküszöm, hogy felnőtt vagyok.
- Miattam?
Pillantok fel rá megint, kissé összeszűkült szemekkel, nem értem, hogy mit is tettem én, hiszen én annak a szobának a közelébe se megyek. Nem tudom miért, egyszerűen attól a helyiségtől a hideg ráz ki. Mintha ott ülne bent egy szellem, aki, ha meglát, feltétlenül úgy érzi, hogy át kell gázolnia rajtam, és azt mind ismerjük, hogy milyen, amikor egy szellem szerint vicces ez. Nem, ez nagyon rossz érzés, nem vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen. Nem akkor, de igen.
Az első valóban akkor volt, amikor fát loptunk és hógolyóztunk, aztán volt a randevú, majd az, hogy hirtelen mással volt együtt. A kérdésem pedig jogos, mert én ezelőtt mindig csak egy állomás voltam Noel életében, és nem is tudom, hogy az enyhe bizonytalanságot, ami állandóan jelen van bennem, hogyan tudnám kiűzni. Vagy, hogy ki akarom-e egyáltalán. Mert azt hiszem, ha számítok rá, akkor nem fog annyira összetörni. Vagy nem tudom. Nem zavar, csak tudom, hogy valahol nem fair ha ez így bennem van, miközben elvileg egy stabil párkapcsolatban élünk. Viszont erről nem szeretnék neki beszélni, mert tudom, hogy a szívére venné. Fránya érzelmek, mindig olyan nehezek.
- Én pedig nem tudom elengedni őket. Hétből öt így is kint van, télen is maximum az előszobáig szoktak bejönni, meg vannak nevelve. Csöpp meghalna nélkülem, Hercegnő meg, nos, ő különleges.
Öntörvényű, pofátlan, uralkodó, és minden egyéb, ami ehhez kapcsolódik. Én szóltam neki, hogy ha engem akar, az egész csomagot kell akarnia, ahogy én is az egész csomagot akartam, ami vele járt, és nem tennék másként sem.
- Neked Kornél a gyereked, nekem pedig ők.
Szívtelennek és rossz embernek tartanám magam, ha elhagynám őket, és nem lennék képes odaadni másoknak sem. Az életkorukat tekintve, esélyesen a közeljövőben el kell búcsúznom tőlük. Elég lesz akkor.
- Nem hiszem, hogy szeretne velük foglalkozni, csak egy gyerek, aki szereti az állatokat. De alapvetően nem látnám, hogy jobban érdeklődne, mint bármelyik kisgyerek. Nem hiszem, hogy ezen aggódnod kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ez nem így működik.
Ingatom meg egy kicsit a fejem, mert tudom, hogy a bennem lévő plusz mind a kettőnkben ébreszt némi kételyt a másikat illetően. Szögezzük le, azzal tisztában vagyunk, hogy az érzéseink a sajátjaink, és a vélavér a vágyat éleszti fel, de a tény, hogy van, nyomot hagy.
- Van, akinek sosem jön el az igazi. Egyesek észre sem veszik, mások beleőrülnek. Van, akinek eljön, és vele van, van olyan is, akinek eljön, de nincs vele. Ha nem történt volna semmi, de semmi közöttünk, nekem akkor is te lennél az igazi, de nincs kizárva, hogy férjhez mentem volna máshoz, gyerekem született volna, vagy, tekintve az orientáltságomat, az sem kizárt, hogy végül egy nő mellett találtam volna meg azt, amit kerestem.
Tudom, hogy sokan nem szeretnek erről a témáról beszélni, én sosem tagadtam, hogy biszexuális vagyok, ő is tudja, a családom is, de mindenki van olyan intelligens, hogy megérti, ez mit is jelent, és nem rögtön az a kérdése, hogy és nincs-e hiányérzetem.
- Sőt, az sem kizárt, hogy ha nem te lettél volna, és lett volna más, akkor is veled élem le az életem a legnagyobb boldogságban. Vagy, el se mondom soha, és úgy éljük le az életünket, hogy azt hiszed, sosem volt senki. Rengeteg variáció van.
Azért tudja, mert azt akartam, hogy tudja, de semmilyen felelősséget nem akartam ezzel rátenni, csupán csak egyenes ember vagyok, aki szereti, ha a másik fél a tények ismeretében van. Habár mostanában van, amit eltitkolnék, például azt, hogy sokkal intenzívebb az érzelmi hullámzásom, mint amennyire látszik, hogy néha olyan jó, amikor külön vagyunk, mert annyira sok mindent ki kell sírnom magamból. Ez nagyon ijesztő, de mostanában nagyon sokszor sírok, hogy megkönnyebbüljön a mellkasom.
- Miért kéne haragudnom?
Zavartan pillantok rá, ahogy a kezem a kezébe csúsztatom, és rászorítok. A mi egységünk nem csak szerelem, nem csak vágy, hanem mindenekelőtt barátság, egy nagyon régóta tartó barátság, amit úgy vélem, hogy semmi sem tud tönkretenni. Az nem kizárt, hogy a világ másik végére menekülök, de nem szűnnék meg a barátja lenni. Az évek alatt, amiket egymástól távol töltöttünk is, ha eszembe jutott, így hivatkoztam rá.
- Én nem érzem úgy. Azt érzed, hogy így érzem magam? Miért?