Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Tudtam, hogy az anyám meggyőző érv lesz!
Pillantottam rá diadalmasan, elégedett voltam a teljesítményemmel, azonban maga a mondat, nos az hagy némi kívánnivalót maga után.
- Huh, ez elég perverz hangzású volt. Mármint... ja.
Nem tudom, de egy pillanatra nagyon furcsa kép villant be, amibe nem nagyon szeretnék jobban belegondolni, és nagyon remélem, hogy nem is kell, mert még a végén nem tudok úgy tekinteni többet Noelre.
- Nem tudom, hogy izgi-e. Mármint, semmi sem tetszett, de a legkisebb rosszat választottam. Amerikába szerettem volna továbbtanulni. Amikor kint lehettem nyári kurzusokon, azt imádtam, és annyira szerettem volna oda visszamenni, hogy csak na. De a szüleim nem mentek bele, a Bagolykőbe meg nem nagyon akartam maradni.
Azért persze én is remélem, hogy jó lesz majd ez, csak sosem jó, ha az ember kényszerből választ.
- Ki tudja, talán majd az egyetemen megtalálom életem szerelmét, akivel családot alapíthatok.
Ez nagyobb luxusnak tűnik jelenleg, mint Amerika. Furcsán béna vagyok ebben, pedig jó lenne már ismerni. Az se zavarna, ha hirtelen túl lennék egy esküvőn, vagy csak éppen babáznánk. Mindig úgy éreztem, hogy én anyának lennék a legalkalmasabb, erre egyik kapcsolatom a másik után fuccsol be. Szép kis alak vagyok én, mondhatom.
- Merlinre, Noel!
Halkan, de felszisszenek, mert szinte érzem, ahogy az a mérgezett foga combomba vág és elkezd szétterjedni a testemben a méreg. Mindig tudtam, hogy szeret veszélyesen élni, de ez most minden közül a legijesztőbb volt. Ujjaimmal kedvesen megsimogatom a karját, majd zavartan húzom vissza, és aggódva pillantok fel rá.
- Nem minden az üzlet. Úgy értem, mi lesz, ha legközelebb súlyosabb lesz? Ha nem úszod meg, ha nem csak a fél vesédet veszíted el? Nagyon haragudnék rád akkor, ugye tudod?
Kérdezem morcosan, mert az hagyján, hogy ilyeneket csinál, de még büszke is rá, mosolyog is rajta. Pedig vigyáznia kellene magára. Nem tudom elképzelni, hogy elveszítsem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Apaaaa, kapd el!
Vagy hatodszor repül a labda, persze valahogy mindig félremegy, nagyobb a távolság, mint amennyit egy ekkora gyerek pontosan dobhat le. Az erőkifejtésébe rendszeresen belelép, bár határozottan sétál és fut, de ehhez még nem elég magabiztos. Én csak néha felpillantok, majd vissza le a tankönyvemre. Vizsgaidőszak, utálom.
- Apaaa!
Ilyenkor, amikor apával van, többször használja az ő megszólítását, mint a hétköznapokban anyáét, pedig a gyerekek általában az anyjukat részesítik előnybe. Nekem nem volt választásom, Sean meg úgy tűnik bepótolja azt a részt is, ami nálam kimaradt.
- Képzeld, anya tegnap elfelejtett hazahozni. Az oviba kellett volna aludnom.
Ez mondjuk nem teljesen igaz, de olyan nagyon hitelesen adja elő, hogy még én is felsandítok. Az igazság az, hogy anya lekéste a vonatát, ezért szólt Bellának, aki viszont értekezleten volt, aztán meg nekem, de én vizsgáztam, így végül Franci hozta el őket, aki egy órával később tudott ugyan csak értük menni, de még mindig jobb volt, mint a többi opció.
- Azt hittem, hogy anya meghalt.
Ez a mondat mostanában elég sokszor hagyja el a száját. Mindig mást gondol halottnak. A családot, a szomszédokat, az óvodástársait, madarakat, vagy a szomszéd hirtelen eltűnt macskáját. "Kellor biztos meghalt", mondta hihetetlenül komolyan, vajas - morzsás szájjal egyik reggel. Bevallom, utána végigsétáltam a kertben, de féltem tőle, hogy megtalálom a macska tetemét.
- Nem foglalkozik egy kicsit sokat a halállal? Tudja egyáltalán, hogy mit jelent?
Kérdezem apától, mikor Sean már el is futott, hogy megkergesse a madarakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ránézek apára, majd megforgatom a szemem, jellemző. Ezért nem szólt neki senki erről, mert akkor biztos, hogy ki veszekedés lett volna a vége.
- Nem, csak lekéste a vonatot. Egy betegénél volt.
Anya nem is ezt a szót használja, hanem valamelyik másikat, de azt mindig elfelejtem. Nem szereti a hozzá járókat betegnek hívni, mert nem azok, pedig szerintem meg de. Néha én is úgy érzem, hogy olyan jó lenne elbeszélgetni egy pszichológussal, de a környezetemben meg csak anyám van, akivel viszont nem szeretnék elbeszélgetni.
- Aham, és szerinted nem furcsa, hogy folyamatosan arról beszél, hogy a családja hatott vagy meg fog halni? Kivéve persze téged.
Sean sosem említi azt, hogy az apja meghalna, de őt, az anyjukat, a környezetüket rendszeresen felemlegeti holtan. Eddig azt hittem egy mesében hallotta, de ezek szerint a nevelése része volt a halál fogalmának korai letisztázása. Szegény Esztit mostanában mindig azzal vegzálja, hogy azért nem látogatja meg az apukája, mert halott, és hamarosan az anyukája is meg fog halni, de ne is reménykedjen, mert Sean nem fogja megosztani vele a szüleit. Önző gyerek. A múltkor anya felemelte Esztit, aminek az lett a következménye, hogy Sean bokán rúgta anyát, később pedig erősen meghúzta Eszti copfját. Utána nekem panaszkodott, hogy megütötték a kezét, de amikor nem hatódtam meg, szó nélkül otthagyott.
- Lehet, hogy nekem is szülnöm kéne egy gyereket.
Mordulok, amikor a következő oldalra lapozok. Igazából napok óta próbálom felfogni, hogy mit is akar ez a tanár. Amikor Ráhel meglátogatott, inkább vele töltöttem az időt, mind a kettőnknek szüksége volt arra, hogy kiszakadjunk a világunkból, és nekem olyan jól sikerült, hogy azóta se tudom magam visszarángatni oda.
- Apa! Gyere ide!
Parancsol rá a gyerek az apjára, valahonnan a nádas széléről, ahol éppen egy kiskacsát próbál meg elkapni. Már térdig a tóban van, nem zavarja a víz, de neki kell a kacsa, és kell apa, hogy odaadja neki a kacsát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ezt mondd anya bokájának.
Elég nagyot rúgott bele, szerintem amilyen kicsi, olyan veszélyes. Mármint tele van ilyen elfojtott agresszióval, vagy én nem is tudom. Nem emlékszem már rá, hogy milyen voltam gyerekként, de ha ilyen, akkor még csodálom, hogy életben vagyok.
- Kizárt, hogy köcsög lenne belőle, hiszen a te fiad.
Felelem mosolyogva, pedig a kettő nem zárja ki egymást. Én is az ő gyereke vagyok, aztán nézzük csak meg a legutóbbi helyzetemet, ja igen, egy nő oldalán voltam. Szóval ez nem olyan nagyon törvényszerű, de azért ne egy kacsán és a halál fogalmán múljon, hogy mi lesz az öcsémből, jogos.
- Mondok neked egy vidámabb dolgot. Bár lehet, hogy neked, mint alfahímnek, ez a beszélgetés is a halállal lesz egyenlő.
Leteszem a könyvemet és a szemüveget is a fejem tetejére biggyesztem. Egyre többször kell viselnem, így most már biztos, hogy se auror, se bombaszakértő, se helyszínelő, se kviddicsbajnok nem lesz belőlem. Nem mintha ezek közül bármelyikre is vágytam volna, de azért a sors segített a megerősítésben is.
- Elkészült a koszorúslány ruhám, és eszméletlenül szexi. Combközépig fel van sliccelve, de csak akkor látszik, ha úgy lépek vagy állok benne.
A nagynéném pedig megtanította, hogy miként kell úgy állni, hogy ízlésesen elő lehessen varázsolni a lábat benne. Felpróbáltam és így, igen, ezt pont így kellett megcsináltatni. Ráadásul egy kis átszabással utána akár nyári buliba is fel lehet venni. Imádom, hogy ennyire kreatív.
- Örülsz neki? Mindjárt megházasodsz, elveszed a csodálatos és tökéletes gyerekeid csodálatos és tökéletes anyját.
Mondjuk nem vagyok benne biztos, hogy pont ezekkel a szavakkal jellemezné anyát, de azért jó egy kicsit cukkolni. Persze csak egy kicsit, nem nagyon. Sean közben engedelmesen kimászott a tóból, mielőtt még tényleg elragadhatták volna, és hozott magával ajándékot is, néhány virágot, amik eddig csak ott lebegtek. Egy rosszul sikerült randi nyomai, valószínűleg, viszont az egész gyerek úgy fest, mint egy viziszörny kisinasa, aki még látja a szépet a világban. Sokat dob az összképen a virág.
- Tessék!
Apa felé nyújt két csigaházat, amiket szintén a vízből halászott ki. A kavicsok már nem fértek el a markában, azokért még vissza akar majd menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Meglepődve nézek fel rá, és nagy valószínűséggel Sean is sejti, hogy valami nincs rendben, mert félbemarad a mozdulata, amit a leesett csigaház felé tesz, és kis kezét visszahúzva inkább kezd el a fűszálakkal játszani, nem mintha annak, hogy kitépi őket, sok értelme lenne, de ő biztos érti, hogy miért teszi.
- Nem kell leharapni a fejem!
Csattanok fel én is, és úgy pattanok fel, minta valami megszúrt volna. Eddig nagyon lelkes voltam a dologgal kapcsolatban, még ha nem is hittem el, hogy komoly - mert valljuk be, ha nem veszi el, nekem akkor is van egy dögös ruhám -, megadva az esélyt annak, hogy ez bizony nagyon jó lesz majd. Ehhez képest most itt állok, szembe a csokipapírgyilkos apámmal és csak nézek rá hitetlenkedve.
- Bocs, hogy azt hittem, te ezt élvezed.
Mordulok egyet úgy, mintha éppen most nyírta volna ki az aranyhalaimat, és összefont karokkal indulok el a tópartra inkább, de csak azért oda, mert olyan béna lenne, ha most nekiállnék összepakolni itt még a könyveimet, miközben ő néz engem. Na azt már nem. Tőlem aztán meg is pukkadhat ez az alak! Felháborító a viselkedése, mert ha már mi örülünk ennek, akkor egy kicsit ő is örülhetne velünk, nem zaklattuk semmivel, nem követeltünk tőle sem kedvenc színt, sem virágot vagy ételt, szóval igazán lehetne kicsit nagyobb tekintettel ránk is. Nekünk igazán nagy dolog ez az esküvő.
- Ó óóó... bibi...
Nyújtja közben a kezét Sean apa felé, három ujját is elvágta a fűszálak éles szélével, és most szépen csordul ki a vére. Nem igazán zavarja, mindennap elvágja magát valamivel, de anya azt kérte, hogy ilyenkor szóljon, és úgy tippeli, hogy apának is kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nézi a nővérét és az apját, ahogy felemelik a hangjukat, meg ahogy morognak. Nem szereti ezt, éppen ezért inkább a fűvel és egy bogárral kezd el játszani. Katicabogár. Egy ideig hagyja, hogy a piroghátú csikizős lábai rajta szaladgáljanak, az érzésre szélesen el is mosolyodik, ám hiába néz fel többször, és hiába mondja többször, hogy "apa" vagy "Mina" egyikük se figyel rá. Anya bezzeg mindig figyel, de anya sokkal szigorúbb is, biztos haragudna azért is, mert az elrepülő bogár sárga foltot hagyott az ujján. Nem is érti, hogy miért nem figyelnek rá, és hogy mi a baj. Ezt már tudja, tudja, hogy ilyenkor baj van. Inkább vissza is fordul a fű felé, és azt kezdi el hajlítgatni és tépkedni.
Aztán hirtelen Mina felkel, és úgy megijeszti ezzel, hogy az ujját megbántja a fű. Egy kicsit fáj, de ezért nem szokott sírni, mert ő már nagy fiú, viszont anya azt tanította, hogy az ilyenekről is szóljon, így amikor a lány elviharzik, komoly arccal, mint egy kis üzletember, közli a tényt. Bibije lett.
- Apa?
Van egy kérdés, amit már régen fel szeretne tenni, és most, hogy az apja rá is figyel, úgy érzi, meg kell tennie, éppen az előző példa miatt. Összeszedi hát a gondolatait, és igyekszik kérdéssé formázni, de inkább egy határozott kijelentésként ér a nagyvilágba.
- A lányok hülyék.
Igen, ezt már egy hete meg akarja kérdezni, csak mindig elfelejti, de most eszébe jutott a kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor apa nevet, ő is elvigyorodik és nézi, ahogy a haja a szemébe lóg. Szeret apával lenni, mert apa mókás, akkor is, amikor mérges. Azt nem nagyon szereti, amikor kiabálnak anyával, vagy anya szomorú apa miatt, mert amikor szomorú, mert akkor anya nem szívesen játszik vele, vagy legalábbis nem olyanokat, amelyek miatt ő is nevetni szokott. Ezt már megtanulta. Ha apa és anya veszekednek, akkor nincs se repülőzés, se lovacskázás, általában csak autókkal versenyeznek, anya néha még az autóhangokat is elfelejti kiadni, és képes hosszan és fojtogatón ölelgetni őt. Ez megint olyan dolog, ami nem igazán tetszik neki, de mit tud csinálni.
- Menjünk haza.
Kéri apát, nem akar már itt lenni, megunta a kinti világot. Sokkal inkább szeretne bent lenni a házban és mondjuk kardozni vagy fegyvereset játszani apával. Felkelve Mina hátát nézi, majd váratlanul kiabálni kezd, hogy a nővére meghallja.
- Hülye vagy, ezért hazamegyünk!
Apa megerősítette, hogy a lányok hülyék, így magabiztosan kiáltja ezt a lánynak, aki bosszankodva sétál vissza, és szó nélkül pakolja össze a cuccait, nem néz se az apjára, se az öccsére.
- Nekem sosem lesz feleségem, butaság.
Veszi fel a traktorját a földről. Miközben a kijelentést teszi, olyan komoly arcot vág, mintha máris felnőtt lenne. Komolyan is gondolja. Jelenleg minden lány zavaró és nyivákoló, a csoporttársai is folyton hisztériáznak, ha meghúzzák a hajukat vagy lecsavarják a babájuk fejét. Egy ilyen neki nem kell otthonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A néhány óra alvás alatt mégis volt valami fix gondolatom, meg kell tudnom, hogy kik játszottak tegnap, mert egyszerűen eszméletlen volt. Ezer éve nem buliztam ilyen felszabadultan, sőt, talán még sosem. Eddig mindig volt bennem egy természetesnek tűnő görcs, de most ennek az első pillanattól fogva semmi jele sem volt. Imádtam, élveztem. Igazán élveztem.
Ennek a nagy élvezetnek az eredményeként pedig fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Az illatok, amiket érzek, tudom, hogy nem az én illataim, az a fás illatorientáció, ami engem legjobban jellemez, itt nincs meg, illetve épp csak annyi, amit én valamikor hajnalban magammal hoztam. A talaj alattam szilárd, kemény, a fenekem fázik. Csukott szemmel tapogatom ki a szoknyámat, és igyekszem lejjebb rángatni magamon. Azt hiszem jobb lett volna, ha tegnap mégiscsak inkább a nadrágok közül valamelyik mellett döntök. Emellett a felsőm is olyan, hogy abból az egész hasam kint van, sőt, ha rosszul fordulok, még több minden is. Tegnap meleg volt, nem öltöztem túl. A cipőimet lerúgtam, és a táskámat is, mert szerencsére semmi nem akart éjjel megfojtani. Tovább szagolom a levegőt, még mindig ismeretlen, amit érzek, nem Ráhel, nem Franci, nem olyanok, akiket be tudok azonosítani, és akikkel határozottan együtt indultam el ide.
Zavartan nyitom hát ki a szemem, és találom szembe magam egy szőke, göndör hajköteggel. Nő. Ennyit innen is megállapítok, de hogy ki ő, vagy kié ez a sátor, arról fogalmam sincs. Nem tudom, miért vagyok itt, vagy, hogy hogyan keveredtem ide, viszont hálát adok az égnek, hogy nem akarok rókázni, legalább ennyi. Felülve kicsit beletúrok a hajamba, és próbálok visszaemlékezni. Nagy buli volt, az tuti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Pedig nagyon szeretném összerakni, legalább azt, hogy ki a mellettem lévő, és hogy mit vagy mit nem tettem az éjjel. Nem mintha érdekelne, nem mintha lenne bárki, akinek számot kéne adnom arról, hogy kivel és mit csinálok. A lényeg, hogy vagyok, és jól érzem magam. Mondjuk nem most, mert most leginkább lelőnék mindenkit aki a fejemet veri képzeletben, de alapból igen, ez a nagy helyzet.
- Hümpf.
Ez egy értelmes mondat, tömörítve. Elfogadom azonban a kezét, és megengedem neki, hogy visszahúzzon maga mellé. Végül is nem érzem magam rosszul mellette, nem érzem azt, hogy el kell menekülnöm, tehát nem is vagyok rossz helyen. Engedelmesen fekszem vissza mellé, lassan, de biztosan, kerülve az eshetőségét annak, hogy bármi, de tényleg bármi történjen velem.
- Nem izgat.
Komolyan nem, pedig engem szokott, most mégis úgy vagyok vele, hogy ami történt, megtörtént. Pont azért jöttem el ide, hogy ne görcsöljek folyton mindenen, hanem élvezzem kicsit végre az életet. Hát most élveztem. Ha meg majd visszajönnek az emlékek eldönthetem, hogy jók-e vagy sem.
- Mina vagyok.
Felelem csendesen, lehet, hogy tudja, lehet, hogy nem, de valamiért úgy érzem, hogy fontos, hogy közöljem a nevem. Ki tudja, meddig jutottunk el. Van, hogy csak elkezdek beszélgetni, és sosem derül ki a másik neve, és nem is látjuk többet egymást. Kellemetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Bár tudom, hogy az enyém megvan, a kijelentése után mégis ösztönösen megérintem szoknyán keresztül is a anyag vonalát. Igen, megvan, és feltételezem, hogy az enyém, mert amikor meglátom a lányét, egyszerűen kitör belőlem a nevetés. Hát ez zseniális. A kérdése nem is botránkoztat meg, nevetve fordulok oldalra, hogy megnézzem, vajon kié az alsó. Azért valljuk be, ha lenne ott valaki, akkor most nagyon megrökönyödnék, mert a srácokra viszont valamiért emlékszem, négyen voltak, és már nem is tudom, hogyan keveredtünk össze, de azt tudom, hogy valami miatt nagyon ott akartam maradni velük. Maga az impulzus megvan, de most még abban a fázisban vagyok, hogy nem jönnek vissza az emlékképek sem.
- Óóó, csinos.
Emelem fel az egyetlen idegen ruhaneműt, ami mellettem fekszik. Egész biztos vagyok benne, hogy ez a ruhadarab hozzá tartozik. Zavartalanul átnyújtom át neki, hogy ha ellenállhatatlan vágyat érez rá, akkor legalább visszahúzhassa a sajátját. Bármi is történt az éjjel, annyira legalább megneveltek minket, hogy visszaöltözzünk. Azt hiszem a védekező rendszerem még mindig fejlett. Vagy legalábbis valami olyasmi, mert, ahogy felkönyökölök meg is találom a lehetőséget, hogy kihez tartozhat a lány által viselt extra ruhanemű.
- Azt hiszem nem sikerült privát bulit csapnunk.
A lábunk felől ugyanis, de kicsit arrébb tőlünk négy srác fekszik. Kettőre emlékszem, határozottan, a másik kettőre viszont nem. Talán csak ide tévedtek, vagy tudom is én. Hát ez remek. Azért mondjuk, annak örülök, hogy nem a húgom fekszik mellettem, mert pont arra van még hiány a családban, hogy erre neveljem Ráhelt. Magamat se kellene erre nevelnem, de valahogy olyan spontánnak érzem most magam, olyannak, aki előtt valami nagy változás van, és most ki kell élnie mindent, ami még kiéletlenül van benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Örülök, hogy tudunk ezen az egészen nevetni. Tegnap annyira túlzásba estem, hogy féltem reggel, amikor kinyitottam a szemem, hogy ez nagyon kínos lesz. Annyi minden volt bennem, annyi elfojtott indulat, hogy azt hittem, sosem tudom majd kiadni őket, és egyszer csak felrobbanok. Hát tegnap tettek róla, hogy ne így legyen. Egy részemre furcsa nyugalom ült, a másik fele pedig rakoncátlankodik most is, és némi mocskos gondolattal nyugtat meg, hogy teljesen emberi vagyok. Valljuk be, tőlem ezt senki se hinné el, mivel én voltam mindig az auror meg a pszichológus kicsi, normális lánya, a csöpp Warren lányka, akinek a szülei ölik egymást, de ő büszke levitásként állja a sarat a tananyaggal és az iskolai kihívásokkal szemben. Hát most kérem, meg lehet nézni, hogy egyáltalán nem vagyok az, akire gondolnak.
- Ha valaki ebben szaladgálna kint, bánnám, hogy mi itt vagyunk bent.
Szomorú sorsa lenne ez a szép fehérneműnek, de valahogy imádnám a jelenetet, már csak a gondolatra visszafojtott nevetésem is fájdalmat vált ki az oldalamban. Nézem egy kicsit a tömeget a sátor másik felében. Mivel a lányon nem a saját cucca van, feltételezem, hogy nem csak egy bambira ugrottunk be, és minél tovább nézem őket, annál több emlékkép ugrik be. Azt hiszem, ez az a rész, amikor szörnyen kellene éreznem magam, és pironkodva elmenekülni, nekem viszont valami teljesen más szökik be, de szerencsére a szöszi hangja visszarángat a valóságba.
- Nagyon szexi vagy benne. Ha így kimész, még foghatunk egy párat.
Én is feltápászkodom közben, érzem, hogy a hátamon van egy seb, mintha belém haraptak volna, és nagyon remélem, hogy nincs így, mert akkor megverem őket. Tudom, hogy vannak emberek, akik szeretik megjelölni a párjukat, de én egyrészt senkinek se vagyok a párja, másrészt nem csípem ezt a nézetet, harmadrészt meg au, ez fáj.
- Uhh, kávé. Könyörgöm, keressünk kávét.
Nagyon nagyon pártolom az ötletet, felveszem a cuccaimat, és el is indulok a sátor kijárata felé. Nem igazán érzem, hogy baj lenne, ami itt történt, így nem is érzem cikinek a helyzetet. Ez volt, jó volt, és most vége van.
- Óóó meg együnk is valamit, éhen halok.
Eddig nem is gondoltam bele, de most a pocakom is elkezdett morogni. Valószínűleg több volt az alkohol, mint az étel, és ez így nem kóser. Képes lennék egy hamburgert vagy kettőt is megenni most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Hogyan?
Ez a kérdés egyszerre költői és kétségbeesett is, ahogy ott állok a recepciós kisasszony előtt, és próbálok nem kiakadni a ténytől, hogy már az első akadályt se tudom elhárítani. Állok és nézek rá, mintha nem érteném amit mond, és tényleg nem értem. Eddig sosem kellett igazolnom sehol, hogy Dwayne Warren az apám. Ennyit a meglepetés erejéről.
Ha már itt vagyok, akkor ugye meglepetést szeretnék okozni neki. Hoztam magammal kávét, a kedvenc cigijét, meg hát persze magamat, aki az elsőszülöttje, szóval muszáj nagyon szeretnie. És akkor nem, hogy nem jutok be hozzá, nem szólnak neki, hogy itt várom, de még felvilágosítást sem adnak arról, hogy itt van-e.
- Börtönben van?
Teszem fel az óvatos kérdést, mert hát az apám, szóval ha ott is lenne se omlanék össze, ismerem őt. Anyát is hívom közben persze, de hát nyilván nem veszi fel, mert miért is tenné, hiszen éppen nagyon szükségem van rá. Szeretem őket, nem voltak rossz szülők, csak ugye az évek és a távolság más és más helyzeteket szül, eltávolodtunk. Főleg anyával, akivel eleve nem volt nagyon anya-lánya viszonyunk, tekintve, hogy az iskolából kikerülve szült meg.
- Nincs nálam a születési anyakönyvi kivonatom.
Miért is sétálgatnék a kivonatommal? Nem értem a felvetést sem, de ez a nő úgy tart távol apától, mintha valami bűnöző lennék, vagy mintha árthatnék neki a jelenlétemmel, de az ugye eléggé problémás lenne. És akkor kezdjük elölről, megint mindent tudni akar, én pedig higgadtan elkezdem elismételni.
- Warren Mina Izabella, születtem Mácsai Mina Izabella, Anyám lánykori neve Machay Zója, cé há ipszilon, igen, Szentpéterváron születtem március 23-án. Nézze, elég nagy sort csináltunk, és én tényleg csak az apámat szeretném látni, szóval nem engedne be mégiscsak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Este van, este van, ki ki nyugalomban, én pedig arcomon levakarhatatlan vigyorral, táskámban ajándékkal sétálok az erdőben. A mai nap sikerült mindent elintéznem, többnyire a ház is rendben van, a hét elején pedig munkába is állok. Kell ennél több? Igen, a régi kapcsolataim felélesztése, mert azért mégsem szeretnék magányos lenni, és azt sem szeretném, hogy szembejönnek az utcán, én meg úgy csinálok, mintha teljesen természetes lenne, hogy itt vagyok. Nem az. Visszajöttem a gyakorlataim miatt, és egy másik dolog miatt is, amit most még fedjen a jótékony homály. Illetve a másik két dolgot, ha pontos akarok lenni, de az egyikre még csak gondolni se szeretnék.
Baktatok, és boldogságom határtalan, mert ez a mai egy olyan tényleg jó nap volt. Olyan igazán szeretni való és tökéletes, aminek végén elégedetten álltam a konyha közepén, és azt mondtam, hogy igen, ez az a nap, mit sokszor szeretnék megismételni.
Most pedig, habár rendesen kimerítettem magam napközben, és kellett egy kis magány, amíg újratöltődöm, itt állok egy régen látott ajtó előtt, és csak remélni merem, hogy a tulaj itthon van, és nem ügyel a kórházban. Szeretem, és gyerekként is nagyon sokat segített a jelenléte, és mondanám, hogy talán most már meg sem ismer, így rövid hajjal, magasabban, felnőttesebben, sminkben, de a szaglása mondhatni kiváló, és nyilván engem elég jól ki tud szagolni. Hiszen ismeri a szüleimet, mint a rossz pénzt, így hát hiába a távolság, az eltelt évek, mert bizony azok elteltek, hiába járok már a húszas éveim közepén, van, ami nem változik, az illatom, amit csak ő érez. A mosollyal az arcomon koppantok hát hármat az ajtón, és izgatottan várom, hogy kitáruljon előttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A pánik nálam először mindig némasággal párosul, élénk kék szemeim nagyobbá válnak, a torkom összeszűkül, mintha négy oldalról nyomnák, libabőrössé válik, és a nyakam meg az arcom első része vörösbe vált. Mások azt hihetik, csupán csak zavarban vagyok, de szó sincs erről, én pánikolok. Ezt mindenki máshogy csinálja, én így. Érzem, ahogy a tenyerem is nyirkossá válik, és megremegnek a térdeim, de még van annyi lélekjelenlétem, hogy a férfiba kapaszkodjak. Mintha tényleg együtt lennénk. Testemmel felé fordulok, olyan furcsa érzés valakibe kapaszkodni, és csak reménykedem benne, hogy ez tényleg megéri. Végül is... bejutok. Ezt akartam, nem.
- Ne engedj el.
Suttogom, amikor már messzebb vagyunk, mert tudom, hogy ha most eltávolodik tőlem, akkor összeomlok. Nincs akkora nagy bajom az érintéssel, de én akarom eldönteni, hogy mikor érintenek meg. Az pedig, hogy gyakorlatilag magához rántott, nagyon a biztonsági zónámon kívül van, különösen úgy, hogy eddig csak egy embernek engedtem meg, hogy ennyire közel legyen hozzám. Aztán, természetesen, idővel elmenekültem tőle, számos ok miatt, ami racionális volt akkor, amikor meghoztam a döntésemet. Mégis, ahogy haladok vele, csak ő jár az eszemben, és ez nem normális. Pont ettől menekültem el. Azért, hogy dolgozzak, hogy ne rá gondoljak, és most a szívem mégis úgy kalapál, mint amikor először láttam, vagy akkor, amikor újra láttam, vagy, amikor először csókolóztunk, amikor először voltunk együtt... oké, már van hangom.
- Érdekes egy pasim vagy te, a szemem előtt flörtölsz egy másik nővel.
Jegyzem meg halvány számon kérő éllel a hangomban, de mosolyogva. Nem akarom bántani, hiszen hősiesen megmentett.
- Most jelentetted be, hogy Dwayne Warren lesz az apósod, csak arra fogadnak, hogy milyen módszerrel nyír majd ki.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ahogy sétálunk Boudica és Florence a két westie meg persze méterekkel előttünk Csöpp a bichonom, egyszerűen csodás látványt nyújthatunk, különösen, hogy egy Augurey köröz kitartóan a magasban, és pont arra halad, amerre mi is. Hogy miért? Bánat már csak ilyen, örülök, hogy most már szabadabb, és talán jó is, hogy szemmel tudom tartani, mert kell neki az, hogy biztonságban érezze magát. Elmegy már egyedül is, de inkább nem, vagy nem olyan messzire. Egy ideje semerre se ment, mintha találkozott volna valakivel vagy valamivel, ami megijesztette volna. Most viszont jött, és ennek csak örültem, különösen azért, mert mér megint Lizzie-t, a szökésre hajlamos crupomat keressük, aki egy jó órája préselte át magát a kerítésen, miután sikerült akkor lyukat rágnia rá, hogy kiférjen. Komolyan, mintha kolbászból lenne, nem mágikus drótból. Nem is értem ezt a kis mocskot. Borzalmas. Ahogy az is, hogy egy kisfiú, láthatóan szülők nélkül csak úgy van az utcán. Komolyan, senki sem figyel erre, csak úgy elmennek mellette?!
- Kisfiú!
Ahogy közeledem felé, és látom, hogy macskával van, ösztönösen kisebbre veszem a kutyák és köztem lévő póráztávolságot, mert bár nem szokásuk rátámadni más állatokra, azért a túlzott barátkozás se éppen szerencsés, nem akarom, hogy a macska megijedjen.
- Minden rendben van? Hol vannak a szüleid? Ha egyedül kószálsz itt, még a végén elkapnak az aurorok!
Nem, nem fogják, de mint ismert, én és a kiváló emberekkel való interakcióim magukért beszélnek, és ahogy mindig, most is eléggé látványosan szerencsétlen vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Lassan kitüntetés jár azért, mennyire szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nagyot dobban a szívem, amikor az ajtó feltárul, nem vagyok türelmetlen, sem olyan, akinek ha azonnal nem nyitnak ajtót, elkezdi püfölni azt, vagy éppenséggel lelép. Sosem értettem azokat az embereket, akik így működnek. Ők biztos értik a miérteket, de ha elmagyarázzák se tudom megérteni vagy átérezni tetteik okát. Ezért nem lennék jó pszichológus, sok más miatt persze, de szeretem hinni, hogy ez a fő ok. Pedig el lehet hinni, hogy nem.
Az ajtó kitárul, a szívem dobban, a mosolyom pedig még szélesebbre húzódik, ahogy megpillantom a férfit, aki pont ugyanúgy néz ki, mint, ahogy emlékeimben él. Igazán boldog vagyok ettől, boldogsággal tölt el, hogy láthatom, hogy még itt van, hogy vannak dolgok, amik nem változnak az életben. Nem kérek és nem remélek nagy belépést, teátrális üdvözlést, hiszen sem ő, sem én nem abból a fajtából származunk, ki szeret nagy látványosságot okozni. Nekem bőven elég a tény, hogy szélesebbre nyitja az ajtót, és én beljebb léphetek, hogy otthonában üdvözöl.
- Apa nincs itt? Valahogy állandóan elkerülöm.
Hiába szeretnék meglepetés lenni, egyszerűen nem tudom meglepni, mert sosincs ott, ahol hiszem, hogy van, vagy, ahol lennie kéne. Vele szeretnék előbb találkozni, és csak aztán anyával, meg a testvéreimmel, mert a kettesben töltött idő nekem mindennél fontosabb, és ezt csak akkor élhetjük meg, ha más, vagyis anya még nem tudja, hogy itthon vagyok, főleg, hogy most nem csak látogatóba jöttem, hanem komolyabb időre terveztem.
- Hoztam egy kis ajándékot.
A táskámból óvatosan húzom elő lecsapolt véremet, mit elég ízlésesen még egy kék szalaggal is átkötöttem, sőt, masnit is tettem rá. Friss, szinte még meleg, vidáman nyújtom felé, remélve, hogy örömmel fogyasztja majd, és nem olyan rossz ízű, hogy csak szívességből kortyolgasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Megrázom kicsit a fejem a kérdésére, hogy hozzon-e nekem valamit, hát igen, nem könnyű az élet velem, néha még magamnak sem. Viszont rendben leszek, tényleg, és most, hogy már arrébb jöttünk, és megszoktam a tényt, hogy huzamosabb ideig az intim szférámban van, így rendben leszünk. Csak az első sokk az sosem kiszámítható.
- Rosszul kezelem az emberi interakciókat.
Mondhatnám azt is, hogy pocsék a viszonyom az emberekkel, de azért nem olyan rossz a helyzet. Jó, nem is jó, mert néztem pár másik falut is, a létszám itt kezd túltengni, kezd egy kicsit túl nagy lenni a falu. De szoktatnom kell magam, mégsem költözhetek a kilenc fős Iborfiára. Elég gyanús amúgy is, ha egy településen csak kilencen laknak.
- Szerelem nélkül házasodtak? Szegény. Gondolom máguscsalád.
Azokkal csak a baj van, nekem elhiheti, én megértem milyen az. Bár anyát kitagadták, de valószínűleg, ha apa nem elég gyors, akkor én is tökéletes példája lennék az elmebeteg belterjességnek. Na nem mintha az ilyen pánikrohamaimmal jobb helyzetben lennék, mert valljuk be, nem vagyok, de még mindig kezelhetőbb, mint a spontán véla hiszti, amiket nem egyszer láttam. Én ilyenbe nem akarok belekeveredni, bőven elég, hogy néha el kell mesélnem, hogy Machy céhával meg ipszilonnal, és máris úúúgy néznek rám. Borzalmas.
- És te... hogy is mondjam. "Ooooodafigyelsz rá?"
Hát ha már a barátnőjének titulált, akkor nem árt tudnom, hogy kifelé menet kedvesen mosolyogjak-e rá a "mi szeretőnk szebb" kijelentés jegyében, vagy erre nincs szükség.
- Komolyan ő az apám.
Tárom szét a karjaimat csodálkozva, és bele se merek gondolni abba, hogy mit tud apa még most is produkálni, ha nem hiszik el neki, hogy van gyereke. Amúgy is, a gyerek megcsinálása és nevelése nem függ feltétlenül össze, bár volt, aki már betippelte, hogy meleg szegény apusom, szóval lehet itt is ez a helyzet.
- Áh, ha ismernéd anyámat, nem csodálkoznál a dolgon. Na várj. Ha már így a szerelmem lettél két percre, mutatok neked egy képet.
A pénztárcámból előhalászok egy képet, amin mind az öten rajta vagyunk, alig egy éve készült karácsonykor.
- Apa, anya, gyerekek. De apának nem mond meg, hogy megmutattam, hogy van szíve. Rosszul viselné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Dolgoznak. Oké, persze, nyilván, ez egy teljesen jó magyarázat, de akkor is lennie kéne itt a gyerekkel valakinek, és ha körülnézek, akkor nem látok senkit, akihez tartozna. Saccra a kisfiú dupla annyi idős lehet, mint az öcsém, de igazából fogalmam sincs, és bár én is mászkáltam egyedül ennyi idősen a kastélyban, azért az mégiscsak egy zárt hely volt, de itt van vonat, meg felnőttek, meg minden olyan dolog, ami miatt egy gyereket nem szívesen enged el az ember egyedül. Legalábbis én biztosan nem engednék el, nem mintha tervezném, hogy valaha is lesz gyerekem, de akkor sem. Nyilván én is olyan kiváló szülő lennék, mint anya, nyomokban már most felfedezek a viselkedésemben számos olyan dolgot, amiket tőle láttam, és gyerekként nem értettem, hogy mégis miért csinálja. Szóval nem hiszem, hogy lesz gyerekem, hiszen a férfimegtartási képességem is pont olyan kiváló, mint az övé. Mégis, amikor egyedül látok egy kisembert, akkor azért beindul valami ösztönös védelmi reakció, és kicsit olyan ijedten állok a tény felett, hogy neki most nincs itt senkije.
- Nagyon aranyos vagy, de szerintem amíg egy auror erre jár, addig csúnyán meg is fázhatsz. Hol dolgoznak a szüleid? Elkísérlek hozzájuk, ha gondolod.
Mondjuk azt se tudom, hogy azt hogyan magyaráznám ki, meg, hogy akarok-e bajt a kiskölyöknek, amiért csak így elindult, vagy magamnak, amiért csak úgy "felszedek" egy kisfiút az utcáról. Lehet, hogy ezzel csak bajt hozok a fejemre? Mondjuk eléggé értelmes kissrácnak tűnik, talán tényleg csak egy kicsit figyelmetlen volt.
- Um, közben akár segíthetnél is nekem. Van egy crupom, aki elszökött, őt próbálom megkeresni, talán arrafelé kószál, ahol a szüleid vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Ivott?
Mondjuk a fene se tudja, hogy miért kérdezek ilyet, hiszen mind a ketten tudjuk a választ. Ha nem anya játssza a zugivót, akkor apa iszik, valahogy az alkohol elég rendesen szerepet játszott a gyerekkoromban, de annyira sosem, hogy bármelyikük is megüssön, pusztán csak tényként könyveltem el, hogy isznak, amúgy sem voltunk soha mintacsalád, szóval nem hiszem, hogy bármi furcsaságot kellett volna tapasztalni ebben.
- Majd elmeséled milyen? Nagyon érdekel, hogy másabb-e, mint azoké, akik teljesen emberek.
Nekem ugye egy részem nem az, és bár én még olykor szenvedem ezt, ha valaha lesznek gyerekeim, ők már nem. Sem ezt, sem a bőrkarkötő mélyén megbúvó "kis affért" sem. Mi másnak nevezhetném? Egyik nap kétségbe esek tőle, másik nap meg nevetek rajta, furcsán nem tudom még megszokni a gondolatot, ezért van szépen állandó takarásba. Eljön majd mindennek az ideje, addig, hogy mi van a csuklómon nem közkincs. Hogy később megmutatom-e? Talán. Csak még egy kicsit őriznem kell a titkot. Egy kicsit. Nem vészes az, gyorsan eltelik.
- Kávét kérnék, köszönöm.
Mert hogy már az ereimben is kávé folyik, konkrétan csodálkoztam, hogy amikor a vérem a tasakba került, nem sűrű feketésbarna massza jött ki a sok cukornak köszönhetően. Simán elhiszem, hogy egy nap majd, amikor megvágom magam - semmi lelki trauma, csak a ficánkoló állatok okozzák -, akkor egy barna trutyi indul el a vörös helyett.
- Megnézhetem a cicákat?
Mondjuk ez meg tőlem udvariassági kérdés csak, mert ahogy megkérdezem, és ők megjelennek, úgy kötök ki a földön törökülésben - illem kislány, illem -, és hívom magamhoz őket, hogy aztán szó szerint elkezdjem megnézni őket, persze nem barátságtalanul, hanem odafigyeléssel, kedvességgel.
- Kicsi hosszú a körmük, nem vészes, de ha beleakadnak valamibe, akkor be is szakadhat nekik. Egy picit vágni kellene belőle. Megcsináljam?
Pillantok fel érdeklődve, mint aki teljesen otthon van. Na, hát ezek után mondja bárki, hogy nem vagyok apám lánya. Jöttem, láttam, befészkeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Miért is hiszem azt, hogy ha a saját korosztályommal nem találom jól a közös hangot, akkor majd pont a gyerekekkel fogom? A kisfiú az élő példája annak, hogy a gyerekek sokkal rafináltabbak, mint a felnőttek, hiszen hiába dobom fel a megfázás témát, egyből lecsapja azzal, hogy van sálja meg sapkája. Nos, ez igazán remek, és valóban megdönthetetlen, mert van neki, és védi őt. Mit is mondhatnék erre?
- Rendes gyerek vagy, anyukád biztos nagyon büszke.
Oké, megvolt a dicséret is, mert tudom, hogy a gyereket meg kell dicsérni, ha helyesen cselekszik, és azt leszámítva, hogy egy kóbor macskának udvarol, rendesen viselkedik. Miért is nem merül fel bennem az anyaság? Nos, ezért. Mert mit mondok majd a saját gyerekemnek? Megpaskolom a fejét, és adok neki egy jutalomfalatot, mint a mellettem üldögélő kutyahadnak? Mert, hogy hiába van ott macska, ez a három példány úgy nézi, mintha pajti lenne, és gyakorlatilag végigvárják a sorukat, remélve, hogy az új ember őket is megsimogatja majd. Nagy családban élünk, ha úgy tetszik, én meg a hat... vagyis most már hét lény. Mert már heten vannak, csak Pamacska még félős, ezért a pulóvereben pihen, ezzel egy kis pocakot csinálva nekem. És eddig nyugton is volt, de most, hogy megérezte, hogy jó ideje állunk, már kezd mocorogni, és érzem, hogy hamarosan felbukkan majd a lila feje.
- Óóó! akkor valóban a lehető legjobb irányba jöttem, és neked éppen itt kellett lenned, hogy megtalálhassuk.
Mosolyodom el szélesen, kiegyenesedve pedig hagyom az elkerülhetetlent, vagyis, hogy Pamacs felkússzon a hátamon, és lila, szőrös fejét a fejem mellé helyezve megnézze magának a kisfiút.
- Ó, ő itt Pamacska, még eléggé félénk, de ne aggódj, nem fog bántani, csak meg kell szoknia, hogy itt vagy. Később majd őt is meg tudod simogatni.
Csak még kell egy kis idő, de hát erről a hátam is tudna mesélni, ami szerintem a hegyes karmaitól most is vérzik. Miközben Mártonnak magyarázok, bal tenyeremet a jobb vállamhoz emelem, abban víz gyűlik, hogy az ott pihenő sunki inni tudjon.
- Otthon voltam, a Macskabagoly utcában. Láttam, hogy pont átmászik a kerítésen, mert sétálni mentünk volna, és már csak ő nem kapott nyakörvet, szóval futottunk utána, de gyorsabb volt, és utoljára azt láttam, hogy a szökőkútnál elfordul, és vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kötve hiszem, hogy én ma éjjel bármelyik rellonost is megcsókolnám, mégis jó érzés büntetlenül beszabadulni a kastély területére. Egy kicsit nosztalgiázni, elmerengeni az elmúlt éveken. Tíz éve volt, hogy még elsősként, izgatottan lépkedtem ezen az udvaron. Friss levitásként, friss két szülős gyermekként. Szerettem itt gyerek lenni. Az ódon falak között elveszni, ablkpárkányokban megbújni, és álmodni egy világot. Egy felnőtt kort, mely részben megvalósult, és mellyel elégedett vagyok.
Ennek örömére, úgy döntöttem, hogy ma ismét lánynak öltözöm, igen ez azt jelenti, hogy szoknyát húzok, és úgy vágok neki a nagyvilágnak, zsebemben a cetlivel, melyen a kívánságom van. Furcsa dolog kívánni, mikor az életedet nem mondanád rossznak, mégis, ha van valami, ami hiányzik, ami nem teljes, akkor azért fogni kezd a tollad, és bizony leírod egy cetlire. Majd még egyre. És még egyre. Míg végül rá nem jössz, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik, és ez sem igazán az. De összességében boldog vagyok, és tudom, hogy a hiányok teszik aktívvá az életet.
Halkan lépkedek, fázósan összehúzva magamon a kabátot, talán egy kicsit több melegítő bűbájt is alkalmazhattam volna. Szerintem én vagyok az egyetlen hydromágus a galaxisban, aki éppen ebben az időben fázik. Bár, őszinte leszek, annyira még nem mertem utánanézni annak, hogy pontosan mit is tudok, mi lesz ennek a vége, és mivel is jár ez. Még mindig ott van a bőr karkötő a csuklómon, még mindig csak a házban engedem láttatni a bal csuklóra költözött jegyet. Lassan már nem titkolhatom, hogy mi vagyok. Olyan ez, mint a vélaság, csak le kell rántani a leplet, aztán lesz, ami lesz.
- Remélem engem kívánsz.
Jegyzem meg a szökőkút másik oldaláról, bujkáló mosollyal, de csillogó szemekkel. Láttam őt a faluban, akkor is, ha ő nem látott engem, és hallottam, hogy visszatért, akkor is, ha ő nem hallotta, hogy én is. Egyelőre inkább csak mint szellem közlekedek, sokan nem tudnak beazonosítani, hiszen szinte gyerek voltam, amikor elmentem innen, most pedig felnőtt nőként tértem vissza. Pedig valljuk be, aki akar, felismer. Vannak letagadhatatlan vonásaim. Életem egyik legnehezebb döntéseként lemondtam róla, hogy a közelemben legyen, és tessék, ugyanoda sodródtunk mind a ketten. Ez a találkozás pedig tudom, hogy elkerülhetetlen lett volna. Hát, itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ajkaim szélesebb mosolyra húzódnak, és kissé megrezzen a fejem, ahogy nemet intek a félig kérdéssé, félig vággyá formált válaszára. Hazudni nem szép dolog, de az élet, sosem csak a jóról szól nem? És mi jó van abban, ha valakit szeretsz, abban reménykedik, hogy nem kívánod őt? Semmi. Mégis, emelt fővel kell viselni a kudarcokat is, hiszen, ahogy mindig is életem, mióta csak ismerem, én Dwayne Warren lánya vagyok. Nem illő, hogy az érzelmeim kimutatkozzanak. Apa nem lenne büszke, és bár meg sem kell tudnia soha, mégis, úgy érzem, hogy kimondatlanul is tudja, mit jelent nekem a kút másik felén álló, férfivá érett Ombozi Noel.
Hogy is szokás mondani? Örüljünk az élet apró dolgainak, hogy megkaphassuk a nagyokat. A nagy dolog pedig egy barátság. Barátok vagyunk. Hiszen technikailag, ő az egyetlen ember, akiről maximálisan és teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a barátom. Ő ott van mindig, mikor az életem egy-egy kritikus pontja elérkezik, mikor kell egy váll, egy fenékbe rúgás, hogy aztán elinduljak az úton. Az úton, melyen teljes bizonyossággal tudom, hogy vele nem találkozom. Ez a mi közös életünk. Folytonos útelágazás, melynél az ellenkező irányba indulunk.
Nézem őt, lankadatlan mosolyogva, elmémben megannyi emlékképpel és gondolattal. Mi is ő tulajdonképpen? Mi is Ombozi Noel? Egy vonzó, de sebzett vad, kit oly sok minden űz, mellyel egyetlen ember sem veheti fel a harcot. Egy férfi, aki harcol, önnön démonjaival, és tudom, hogy milyen ez, hiszen nem áll távol tőlem, tudom milyen, mikor azt hiszed győzhetsz, de életedben egy újabb árny jelenik meg, egy újabb harc kezdődik el. Az összes démonom közül, bármennyire is fáj bevallani, de Noel a legnagyobb. Az egyetlen, aki felett sosem győzedelmeskedhetek.
- Miért kívánnék olyat, Noel, amit sosem kaphatok meg?
Az égre tekintek, majd vissza rá, és ismét megrázom a fejem. Nem mozdulok a helyemről, még nem. Még a tisztes távolság tartását találom célravezetőnek.
- Szeretek úgy tekinteni magamra, mint egy hídra. Mikor érzed, hogy életed egy szakasza lezárásra kerül, rálépsz a hídra, és addig a hídon vagy, mígnem el nem érkezik az új szakasz. Addig, fogom a kezed. Aztán vége. Nincs rám szükséged a szakasz végéig, akkor újra megtalálsz. Ez vagyok én Noel. Az út, és nem a megérkezés. Én sosem lehetek a boldog befejezésed.
Mert vak vagy Noel, és mert nem elégszel meg azzal, ha valaki a szívét adná neked. Neked több kell, az elérhetetlen. Ami távol van, ami láthatatlan, ami megnyerhetetlen. Én sosem voltam távol, sosem voltam láthatatlan, sosem voltam legyőzhetetlen. Én nem vagyok Michelle, sem Annalie. Én csak Mina vagyok. Hiszen életünkben mindig csak ennyi voltam. Mina. Minabella. Elnevetem magam a gondolatra, őszinte kacagásom egy pillanatig visszaverődik a falakról.
- Micsoda egoista kijelentés nem? Hídnak lenni Ombozi Noel életében.
A szemem megforgatva, arcomon vidámsággal lépek hozzá közelebb. Sosem engedtem, hogy szomorúnak lásson, és nem most fogom elkezdeni. Ahogy sétálok, lassan lépegetve hozzá közelebb, ujjaim között forgatom a fogadalmam, ám még azelőtt, hogy odaérnék hozzá, a vízbe ejtem.
- Megfogadtam, hogy jobban vigyázok majd a kesztyűimre.
Húzom elő az kipirosodott kezeimet a kabátomból, miközben a papír, melyre talán ezt írtam, talán azt, hogy ne legyek többé szerelmes, mélyre úszik a víz fenekén. Hogy erős fogadalom? Talán. De aki ismer, aki ismeri az anyám, az tudja, hogy nem az, hogy óvom magam. Hogy óvom a világomat. Egy embert beengedtem, de nem tartom bent. Hiszen ő egy sebzett vad, mindent akar, csak maradni nem. Én pedig tisztelem őt. Ez egy szép újrakezdés lenne, nem? Tíz év, Noel. Egy házasságban sincs ennyire kitartó szerelem.
- Na és te? Mit kívánsz, Ombozi Noel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Tényleg semmi baj. Ne félj.
Mert alapból, mennie kellene ennek a dolognak. Mármint a leküzdésnek, csak még egyelőre nem megy. Most talán túl sok minden új van az életemben, ami miatt még nem sikerült ezt a váratlanul hozzám érnek hosszan dolgot leküzdenem. Azzal nincs baj, ha ismerem, vagy, ha látom, hogy megtörténik, és valljuk be, Zalán segítsége, nagyon is lovagias volt, csak én alkalmatlan vagyok a bajba jutott hölgy szerepére.
- És nem lesz ebből baj? A barátnőd előtt. Nem biztos, hogy örülne egy pletykának, hogy van egy másik nő is az életedben. Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom neki a szituációt.
Komolyan, csak kérnie kell. Szerintem, ha még az előtt állunk elé, hogy volt egy ilyen, mielőtt egyáltalán megtudná, hogy volt egy ilyen, az sokkal jobb színben tüntet fel mindenkit. Nem lesz ilyen látszat magyarázat és nem kerül ő sem kellemetlen helyzetbe.
- Rendes tőled. Komolyan. Manapság az ember beszűkült önmaga személyes terébe.
Mire nem jó az a fél év kommunikáció szak meg a pszichológus anyám nem? Nagyon bölcsen tudok erről a témáról nyilatkozni. De hát ezt teszik a kontárok, nem? Nagy szavak mögé rejtik a semmi tudásuk, és elégedetten néznek végig a tájon piedesztáljukról. Nos, ez nekem is megy, csak én azért tartalommal is szeretem megtölteni a mondadómat, és itt most a recepciós nővel való bánásmód volt maga a tartalom.
- Mondják, hogy akad neki. Más elméletek szerint kritikusan gyenge alkat a vélamágiával szemben. Nos, se egyetérteni, se cáfolni nem tudom határozottan egyik állítást sem.
Megy ez nekem nem? Már poénkodok is. Jaj szegény apus, hát mit nem kap itt tőlem, úgy, hogy itt sincs, pedig aztán lenne baj belőle, mert megsérteném. Nem mondaná ki, de így lenne. Elmenne Mr. Kenshez, és ott duzzogna napestig. Ilyen az én apukám.
- Szigorúan tilos. Anyának sincs ilyen képe, csak nekem. Én is csak azért kaptam, hogy ne felejtsem el őket, amíg Amerikában vagyok.
Persze, azért voltam itthon. Nem sokat, de megesett. Engedelmesen megyek a jobb oldali lifthez, de közben kuncogni kezdek.
- Remélem, az lesz a történet vége, hogy szabadnapos. Amióta itthon vagyok, nem találkoztam vele. Mintha mindig elkerülnénk egymást. Rémes egy alak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végül is, ez is egy megoldás, nem? Persze a gondolatoknak, amik ilyenkor a fejemben vannak, inkább nem adok hangot, mert a legtöbb nem túl kedves, sőt, egyáltalán nem azok, ami azt illeti. De olyan rég óta van bennem az, hogy inkább nem mondok ki semmit, hogy már egész jól megy. Talán kicsit bolond vagyok? Többet beszélgetek magammal, mint másokkal. Egyszerűen nem megy, a gubóból való kitörés, csak nem.
- Szívesen visszaállítom a rendet.
Ajánlom fel nyugodtan. Ebben mindig is jó voltam, évekig anya után takarítottam, most apa jön. Eljön az a pillanat, amikor szerepet cseréltek, és te gondoskodsz már a szüleidről, nem pedig fordítva. Csak valahogy nekem ez korábban jött. Hogy miért is lett végül Amerika? Részben ezért. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de igen. Ki akartam szabadulni innen, hogy egy kicsit csak magammal foglalkozzak, hogy a saját szennyemet takarítsam. Bevallom, könnyebb volt, egy pontig. Aztán persze minden nehezebb lett, és most itt vagyok, megint. Van az a pont, amikor inkább a mások után való takarítást választod, mint, hogy számot vess arról, milyen emberré is lettél.
Ahogy engedélyt ad rá, úgy édesgetem magamhoz a pamacsokat és a pálcám segítségével, finom mozdulatokkal igazítom meg kicsit a körmeiket, hogy nehogy beszakadjon nekik, mert az nagyon fájdalmas tud lenni. Előzzük meg a bajt. Nem hosszú, és nem is vészes művelet, nem éreznek semmit, de azért a végén megpuszilgatom a mancsaikat, hogy érezzék is, nincs baj, semmi olyan nem történt, ami miatt meg kellene ijedniük.
- Természetesen nem tud.
Nem hiszem, hogy nagyon repesne az ötletért, és nem akarom, hogy bármi olyat lássak az arcán, ami később megmérgezné a kapcsolatunkat. Hiába vagyok felnőtt nő, attól még vannak dolgok, amik rettegésben tartanak, ilyen az apám tekintete is.
- Adtam volna a nyakam is amúgy, de gondoltam, előbb nézd meg, hogy ízlik-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ha valami igazán megnyugtat, az az állatokkal eltöltött idő. Semmi szükségem arra, hogy egy emberrel osszam meg az életem, ahhoz elég nagyot csalódtam benne is, magamban is az utóbbi hetekben, így hát eldöntöttem, hogy független, állatbolond nő leszek. Persze, tudom a szívem mélyén, hogy ha egyszer egy leghőbb vágyat mutató tárgy a kezembe kerülne, akkor még mindig azt mutatná, hogy ő meg én együtt vagyunk, és talán még azt is, hogy a gyerekeink szaladgálnak körülöttünk, apró sárkányaik egymást kergetnék, és mindinkább magukra akarnák terelni az apjuk figyelmét. De nem lehet. Nem szabad ebben a kósza álomképben élnem, mert a szív leghőbb vágy sokszor nem lesz több, csak puszta ábránd. Én pedig nem akarok csak ülni és várni valamire, amit az eszem tud, hogy sosem lesz igazi.
Egy pillanatra teljesen elmerülök a gondoltban, ezért riadtan, és kissé tompán érzékelem csak, amikor a kismacsekok riadtan távoznak, és ha lett is volna rá lehetőségem, akkor sem érteném, hogy mégis mi történt. Csak pislogok kettőt, és betudom ezt az egészet olyan macska dolognak, mert én aztán tényleg semmit, de semmit nem érzékeltem abból, ami itt történt az előbb. Ha meg érzékeltem volna, akkor se hiszem, hogy bármi is változott volna attól, ahogy cselekszem, vagyis, hogy felállok, és amíg odasétálok Mr. Kenshez az elemi mágia segítségével átnedvesítem a kezeimet, hogy kicsit lemossam magamról a macskázást, és a mosogató fölé érve, lecsepegtetem magam, majd úgy tűnik el a víz és a nedvesség, mintha nem is lett volna. Még csak kis lépésekben merem tesztelgetni, hogy mire is vagyok képes, a nagyobb lépés még várat magára, ahogy az is, hogy a bőr karkötőt lepattintva, megmutassam a világnak a jelet, mi a bal csuklómba égett egy életre. Ennél feltűnőbb nehezen lehetne.
- Érdekes személyiség. Már, az apám. Sosem tudom eldönteni, hogy mik is vagyunk mi egymásnak. Barátok, családtagok? Néha úgy viselkedik, mintha egy haverja lennék, akivel együtt kocsmázik vagy szereli az autóját, máskor meg képes lenne egy hozzá közel álló embert megölni, mert a lányához ért.
Mosolyogva, kékjeim vidám csillogásával pillantok fel a mellettem állóra, miután beízesítettem a kávémat, amit leginkább gusztustalanul iszok, és ezen gyakran nevetek is. Anyai örökség. Eleve nem is akartam kávézni, aztán meg nem akartam úgy kávézni, ahogy ő, és most mi van? Tonnaszám vedelem az agyoncukrozott és tejezett valamit, amit a rossz nyelvek szerint már nem lehet emberi fogyasztásra alkalmasnak nevezni. Kiváló képességekkel rendelkezem.
- Nos, tény viszont, hogy huszonnégy éves vagyok. A legszigorúbb országban is felnőtt, aki képes önálló döntéseket hozni, és aki nem rohanna az apjához elújságolni, hogy milyen élmény, amikor kiszívják a vérét.
Vagyis, ez az én döntésem, és nem kell senkitől engedélyt kérnem, én pedig szeretném, ha élne a lehetőséggel, amikor úgy érzi, hogy szeretné. Attól még, hogy ez megtörténik, nem kell apának tudnia. Van egy ilyen pakk amúgy is az életemben, dolgok, amiket inkább nem mesélek el neki. Szóval oda még egy dolog már nem számít. Belekortyolok az italomba, elégedetten elmosolyodok és felpillantva rá, még szélesebbé válik az a mosoly.
- Ugyan már, Dwayne Warren nem az Isten maga, nem lát mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Látszik is rajtad, hogy bírod. Nem sokszor vagy beteg, ugye?
Helyes kölyök, remélem, hogy az öcsém is ennyire normálissá válik rövid időn belül, mert ha nem, akkor Lacika lesz az új öcsém, Sean meg megpukkadhat. Mostanában nagyon agresszív, a múltkor odáig fajult, hogy lila lett tőle az oldalam, mert ő unatkozott, és megrúgott, én pedig válaszként arcon locsoltam, amire elkezdett visítani. Szóval nem igazán testvér alapanyag most a kiskölyök, pedig egy éve esküszöm, hogy nagyon édes volt.
- Azért kéri, hogy vigyázz magadra, mert a felnőttek sokkal könnyebben betegednek meg, de ha van egy ellenálló gyerek a közelükben, akkor a betegségek se mernek olyan közel jönni.
Ez nem igaz, a felnőtteknek egyszerűen nincs idejük betegnek lenni, mert a gyerek meg a munka mellett valahogy fel sem tűnik nekik, csak amikor már megmozdulni se tudnak, hogy valójában ők betegek. Viszont hátha ez a mondat nagyobb motivációt ad neki, hogy a sál meg a sapka a helyén maradjon.
- Ők egészen jól viselkednek, látod? Szépen nyugton vannak, és nem bántanak. Nagyon sokszor költöztem már velük, szóval türelmesek is.
Leszámítva ugye a crupok gyöngyét, aki most is intenzív szökésben van. Felpillantok Pamacsra, aki intenzíven érdeklődik Laci iránt, de még nem indul el felé, még csak az erőviszonyokat méri fel, hogy vajon baráttal vagy ellenséggel van-e dolgunk. Nem csodálom, hiszen az utóbbi időben volt már, hogy egy pyromágus szagát is hazavittem, amit én nem, de ő nagyon megérzett, és akkor tőlem is égnek állt minden szőrszála.
- Igen, Pamacs víz elemű, ezért ilyen lilás-kék, ha levegő elemű lenne, akkor fehér és rózsaszín színei lennének, ha pedig mind a két elemhez tartozna, akkor szürke és fehér. Ő egy sunki, elemi mágus állat.
-Óóó, elemi mágus vagyok. Most tanulom éppen, hogy hogyan uraljam a vizet. Nézd csak.
A tenyereimet egymáshoz érintve, felé nyújtom kicsit a kezeimet, melyben először víz jelenik meg, mintha tényleg a bőröm alól szivárogna. Aztán a víz hirtelen forrni kezd, bugyborékolva, gőzölögve. Aztán hirtelen hűl ki, és változik szó szerint jéggé, majd megint vissza vízzé, ami ahogy jött, úgy is tűnik el.
- Sosem halok szomjan.
Más előnye is van nyilván, de most ennyire futotta, még tényleg nagyon az elején vagyok, és igazából csak tesztelgetem, hogy mit is jelent az, hogy irányítom a vizet.
- Arra tovább.
Mutatok a vendéglátó negyed felé, mert biztos vagyok benne, hogy a kis bélpoklos ott lesz valahol.
- Milyen messzire mehetsz el innen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Sokszor nem kellenek szavak, hogy megértsük egymást, és tudom, hogy érti most is, hogy mit szeretnék pontosan kifejezni, sőt a válasza megmosolyogtat. Nos igen, ez a szó szerintem tökéletesen leírja azt, hogy milyen is ő. Furcsa ismerni. Mármint életem első tizenkét évében semmit semmit sem tudtam róla, azt sem, hogy igaz-e, amit anya mond, hogy ő egy szuperhős. Semmit. Aztán egyszer csak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ott állt az ajtóban, nézett engem, én is őt, és elindult valami. Akkor még csak sejtettem, hogy ő egy szuperhős, később pedig kiderült, hogy az apukám.
Más nem tartaná annak Dwayne Warrent, de nekem életem első tíz évében a szuperhősökkel azonosították, és talán nem olyan, mint Vasember vagy Hulk, nekem mégis a hősöm maradt, annak ellenére is, hogy az érdekes szóval tudom csak illetni. Az apám és szeretem őt, közelebb van a jellememhez, amint anya, és talán egy jó ideje már a szívemnek is ő a kedvesebb szülőm. Anya nekem túl sok, túl drámai, túl érzékeny, apával sokkal egyszerűbb ilyen szempontból.
- Szóval, mivel hivatalosan is megállapítottuk, hogy nem Isten.
Kezdek neki a dolognak, mert hát úgy tűnik ebben az egészben én vagyok a kezdeményező fél, és amilyen izgatott vagyok, nem is nagyon akarom kerülgetni a dolgot. Vidáman kapok elő egy hajgumit a zsebemből, szakmai ártalom, hogy mindig van nálam egy, és fogom össze a mostanra már váll alá nőtt hajamat. Lassan megint el kell mennem fodrászhoz, de ahogy láttam, az itteni megszűnt, pedig nagyon rákészültem, hogy egyik nap, munka után bemegyek, és legalább magamba szívom az összes érdekes információt a helyiekről. Nagy most a változás, amióta elmentem már a második polgármester irányítja a helyet, a hrmadik igazgató az iskolát, talán a második az előkészítőt, és azért nem volt olyan hosszú idő az a néhány év. Ráadásul szinte mindenki ismeretlen, fel kell vennem a helyi ritmust, mert mint mindig, most is kezd elkapni a pánik, hogy kívülálló vagyok.
- Hogyan csináljuk? Van valami rituáléd előtte, vagy csak úgy bele a közepébe?
Őszinte érdeklődéssel és lelkesedéssel kérdezem, mert bár nem ezzel a szándékkal érkeztem ma ide, de annyira izgalmas, hogy most egy vámpír fog inni belőlem, hogy csak na. Sőt, itt a vámpír személye is nagyon izgalmas, hiszen egészen kicsi korom óta ismerem, és már akkor azon gondolkoztam, hogy vajon amikor idősebb leszek, akkor megtörténik-e az, hogy az én véremet is kiszívja, és most itt állok vele szemben, izgatottan csillogó szemekkel, mint a kisgyerekek, amikor karácsonykor az ajándékbontás következik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- A csuklóm?
Pillantok le automatikusan arra, amelyiken a bőrkarkötő van, és hirtelen elfog az érzés, hogy nem akarom, hogy a kis jelemnek baja legyen? Jó nem? Eddig hogy utáltam a létezését, most meg azért ragaszkodnék hozzá. Hát zseniális. Viszont szerencsére két csuklóm van, és nem mondta azt, hogy kifejezetten a balt kérné, így a jobb az szabadon felhasználható. Amúgy is balkezes vagyok, nyilván azt a kezemet féltem jobban, mindentől. Még a manikűröstől is. Noha az én munkámban nem igen lehet semmiféle extra a körmön, de egy japán manikűr mindig csodálatossá teszi.
- Mi a különbség a nyak és a csukló között?
Érdeklődöm, miközben odanyújtom neki a jobb csuklómat, hogy ha inkább ezt szeretné, akkor ezt adom, nekem igazából mindegy, csak valahogy összemostam a vámpíros filmekkel a dolgot, hogy nyakra mennek. A kérdésem pusztán érdeklődő, mert szeretek tudni dolgokat. Igazából elég sok mindent szeretek tudni, csak úgy szívom magamba az információt, hogy a következő pillanatban okosabb legyek.
- Furcsa. Oké. Az se baj egyébként, ha fájdalmas, jól bírom.
Elvégre a munkám során is előfordult már, hogy számos állat bele-belekapott a kezembe vagy a lábamba, de ez vállalt dolog, pontosan tudtam, amikor nekiálltam a tanulmányaimnak, hogy nem lesz fájdalommentes, hiszen senki se úgy születik, hogy a szakmája csúcsa, ez kamu. Kicsit közelebb araszolok, izgatott kíváncsisággal nézem, hogy mi is fog történni, és nagyon érdekel, hogy milyen az a bizonyos furcsa érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Igazat mondok. Én is voltam gyerek, és nagyon utáltam, ha hazudtak nekem.
Egy idő után már csak megpróbáltak, de aztán azt is feladták. Persze nem azért, mert olyan jó szimattal rendelkeztem, mint Lacika, csak ha úgy éreztem, hogy nem mondanak igazat, megemeltem kicsit a szemöldökömet, és eldöntve a fejem néztem rájuk. Onnantól pedig nyert ügyem volt. Aztán elmúlt az, hogy hazudoznak nekem, végleg, most pedig már túlontúl őszinték is. Ami szintén nem annyira  kellemes, de inkább ez, mint az, hogy megpróbálják elferdíteni az igazat.
- Bármelyiket, nyugodtan. Ha nagyon összenyalogatnak, van nálam kézfertőtlenítő.
Ez amolyan munkahelyi ártalom, én egy nap nagyon sokszor fertőtlenítem a kezem, így egyszerűen mindenhol van nálam fertőtlenítő, mert sosem tudom, hogy mikor jöhet jól. Van egy ilyen fogyatékosságom, hogy nagyfokú rendmániával rendelkezem. Egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni, ha nincsenek rendben a dolgok körülöttem. Nem kések egyetlen számlával sem, nem tévesztem el a bevásárlást, mindennek megszabott helye van a hűtőben. Tudom, ez valahol nem normális, de bár ez lenne a legnagyobb gikszer velem kapcsolatban.
- Ha apukád megengedi, hozzám bármikor eljöhetsz játszani velük.
Hozzátenném, hogy nincs se férjem, se feleségem, se gyerekem, úgyhogy nem lenne ott más ember, csak ő és én, de nem igazán szeretnék neki magyarázkodni. Jobban szeretem az állatokat az embereknél, ők nem hazudnak, őszinték, nyíltak. Sokkal jobb velük lenni, sokkal nyíltabb és egyenesebb minden cselekedetük.
- Pedig van. Négy elem van összesen, a föld, a víz, a fűz és a levegő. Akik elemi mágusok képesek irányítani a saját elemüket. Ritkán van olyan, hogy valaki két elem birtokosa, még ritkább, hogy három, vagy akár mind a négy.
Nem tudom, hogy mennyire ismeri az elemeket, vannak mesék is róluk, de nem mindenkinek mesélik el, nekem se mesélték, most felnőtt fejjel, friss elemistaként olvastam őket, most kezdtem el megismerkedni azzal, amivel gyerekként is meg kellett volna. Persze, senki sem tudhatta, hogy sikerült összehozni egy elemi mágust, én még mindig tartom magam a “fűbaba” titulushoz. Kinyújtom a kezem, hogy Pamacska könnyebben közlekedjen, Lacika felé oson, én meg hagyom neki, ő sem bánt, sőt, kifejezetten barátságos.
- Hivatalosan igen. Csak pálcával. Illetve vannak olyan kultúrák, ahol kézmágia van, de ők nagyon kevesen vannak már a világban. Az elemi mágia azonban nincs meg mindenkiben.
Mivel látom, hogy elkenődik kicsit a szája, és a pofija olyan szomorú lesz, egy kicsi vízformálással kezet alkotok, ami közelebb oson Lacikához, és finoman megkocogtatja az apró gyerek orrot. Legalább valami kis pluszt adok neki, hogy ne legyen annyira szomorú.
- Eszünk egy sütit? Lizzie-t vagy befogadja valaki, és holnap leadják a munkahelyemen, vagy hazajön vacsoraidőre. Nem tudom őt elveszíteni.
Persze, most nincs meg, de az nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Mindig visszatér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Óóó!
Ajkaim csodálkozásra nyílnak, ahogy kifejti a különbséget, és meg is értem egy pillanat alatt. Az intimitási faktor más. Így már értem, hogy miért inkább a csuklómat kéri. Valljuk be, ez egy teljesen logikus döntés, mert bőven Dwayne Warren poklába bérelünk helyet már csak azzal is, hogy én azt mondtam neki, vegyen a véremből, ő meg azzal, hogy akárcsak elgondolkozott az opción. Most viszont már nem csak elméleti szintről beszélhetünk, hiszen éppen a gyakorlati megvalósításon ügyködünk.
- Nem zavarna, ha megmaradna, csak a jel miatt aggódom.
Arra még nem kérdeztem rá, hogy mi van, ha az elemi mágus jelem sérül. Azt se tudom, hogy sérülhet-e, ahogy azt sem, hogy ha igen, akkor vajon hatással van-e az elememre. Én tényleg eléggé kezdő atomfizikus vagyok ezen a téren, szóval inkább nem kockáztatnék. Ezt nehezebb lenne kimagyarázni azt hiszem.
Izgatott vagyok, és azon dolgozom, hogy még csak véletlenül se csukjam be a szemem, mert látni akarom. Túl azon, hogy ezt már gyerekként eldöntöttem, felnőttként előtör belőlem a tanulmányozó-megfigyelő énem is, aki látni akarja, hogy mégis hogyan működik ez. Csodálatos dolognak tartom, hogy átérezhetem, megtapasztalhatom, megismerhetem a világ ezen kis apró szegmensét. Az apró fájdalomra nem is reagálok, a hang az, ami megakasztja egyenletes légzésem egy pillanatra, de utána minden megy tovább a maga kerékvágásában, egészen addig, míg tarkómra nem fog, ott kissé mintha megint beszűkülne a levegővétel, érintése kirántott a magam köré zárt kis csend-buborékból, és így már nem csak látok, de morranását is hallom.
Ajkaimra lassan szökik egy apró mosoly, érzem, ahogy egy gát átszakad bennem, ahogy eggyel közelebb kerülök hozzá, és ahogy eggyel közelebb kerülök magamhoz is. Bal kezem felemelve, óvatos, lassú és végtelenül finom mozdulatokkal kezdem el el simogatni a haját. Van bennem egy ösztön, ami arra sarkall, hogy ez a helyes lépés. Másrészt így akarom jelezni, hogy minden rendben van.