Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szintén, de én sok steak burgonyát szeretnék hozzá.
Meglepődve hallgatom, hogy apukám magához és a makacsságához képest milyen jól elvan a magyarral. Hihetetlen, hogy mire képesek az évek, meg az őt körülvevő nők, mert van egy olyan sejtésem, hogy nő van a dologban.
- Apukám.
Gyanakvóan fürkészem, miközben a lány továbbhalad, én pedig nem felelek elsőre a tényre, hogy úgy értette, nem akarok tovább tanulni. Azért egy alapképzéssel meg egy mugli érettségivel, mert nekem az is ott van, nem sokra megy az ember.
- Mondd csak meg nekem. Amikor az én édes, kedves anyukám magyarul mondja el a véleményét neked, mielőtt cenzúrázott angollal felelne, te érted a magyart is?
Mert ezek szerint igen, és így bizony anyukám minden azonnal felmerülő gondolatát ismeri az én édes apukám. Így viszont kezdem azt gyanítani, hogy ezek ketten megint kavarnak, vagy afelé haladnak, hiszen anyámnak rosszabb napjain tud olyan stílusa lenni, hogy még én is megfojtanám. Persze ritkán van rossz napja, de ez nem segít a tényen.
- Amúgy nem azt mondtam, hogy nem tanulok tovább. Azt mondtam, hogy nem a Bagolykőben.
Azon kívül van még más iskola is, ha azt nézzük, ott van Pécs, vagy az auror képző, bár utóbbiba biztos nem mennék, mert csak átokfogónak lennék jó, és akkor még jól meg is vernének.
- Azon agyaltam, hoooogy visszamegyek az államokba, hogy ott folytatom.
Amíg ezt kimondom, erős késztetést érzek arra, hogy az asztallapot bámuljam, a mondat végén azonban felpillantok az apukámra, és egy pillanatra, még ha nem is akarom, tudom, hogy előbújik a mimikámban az a tízéves tejfogait hullató poronty, akit anno megismert.
- Ez viszont nem biztos, hogy emészthetőbb lenne anya számára, mint, hogy nem tanulok tovább. Te mit gondolsz a dologról?
Alapvetően a véleménye miatt hívtam ide, aztán eszembe jutott a másik, hogy talán ott lehetne, amikor anyukám is megtudja. Átokfogónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszintén szólva nem szép, de reméltem, hogy azok a piszkos anyagiak nem kerülnek elő, mert hát valljuk be, nem egy olcsó dologról beszélünk, az a kint töltött nyári időszak se volt éppen leányálom pénzügyileg, még akkor sem, ha egy részét a pályázattal támogatták. Szóval pontosan tudom én, hogy miből akarom ezt finanszírozni, csak reméltem, hogy a dolog akkor merül fel, amikor már a bőröndjeimmel állok, az elérzékenyült szívekkel, a búcsú pillanatában, és igazából akkor, amikor már nincs visszaút. Nos, nem éppen így lett. Túl gyorsan tértünk rá erre a dologra.
- Nos. Egy részt ott van az, amit a cukrászdában kerestem az elmúlt három évben. nem sokat költöttem belőle. Másrészt ott van az az alap, amit anya és Kriszta a születésem után indítottak, a múltkor kaptam egy levelet, hiszen már hivatalosan is az enyém a pénz. Az is egy jó összeg.
Itt egy kicsit megállok, megérkezik a rendelésünk, ami időt enged arra, hogy két sült krumplit elnyammogjak, valami hihetetlenül kínos lassúsággal. Végül aztán úgy gondolom, hogy egyszerűbb kimondani a dolgot.
- Meg hát gondolom tőled is lesz örökségem.
Ez mondjuk elég rosszul hangzik, ahogy kimondom, úgy vörösödik el a kezem, és zavaromban felemelem a kezeimet magam elé, tenyereimet apa felé fordítva, és amúgy is rendellenesen nagy szemeim még ki is gúvadnak kissé.
- Mármint nem arra gondolok, hogy meg kéne halnod, mert nem kéne, csak hát mondjuk, akár oda is adhatnád most.
Ajj, ez így sem jó, mert ez meg így olyan nagyon pénzéhesnek tűnik. Apa nem áll rosszul anyagilag, hiszen gond nélkül kifizetett egy fél házat, és tudom, hogy rendesen fizet anyának is, holott anya sosem kérte. Szóval ha mondjuk nekem adna egy nagyobb összeget, vagy átutalná azt, amit anyának ad, akkor már beljebb lennék, de ez így nagyon rosszul hangzik. Zavaromban a tenyereim közé teszem az arcom, a könyökeimet az asztallapon támasztom meg, és esdeklően nézek apára.
- Nem így terveztem ezt a részét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát te nem azt mondtam, hogy meg kéne halnod!
Csattanok fel ijedten. Ennyiszer még sosem mondta ki a halált, pláne nem úgy, hogy a saját haláláról beszélt. Ez ijesztő, és valami olyan, amit egyszerűen nem akarok elfogadni. Az én szüleim nem halhatnak meg. Igen, alapvetően tudom, hogy de, meg fognak halni, de nem most, majd akkor, amikor öregek lesznek.
- Miért van az, hogy ti ketten ha egyetértetek valamiben, az nekem rossz?
Kérdezem lejjebb halkítva magam, mert nem kellene, hogy azt nézzék mások is, hogy milyen jót veszekszünk a hamburgereink fölött. Ez aztán igazi magyarság, eljövünk enni valahova és hangoskodunk. Mivel én magam is ítélkezek magunkról gondolatban, ezért van egy olyan sejtésem, hogy azok, akik nálam sokkal elítélőbbek, már ránézésre megjegyzéseket tesznek. Apa és én jelenleg ég és föld vagyunk. Sokkal inkább hasonlítok jelenleg anyára külsőleg, aki igyekszik mindig tiptop lenni, és beolvadni a környezetbe, mintha mindig is oda született volna.
- Tudod mire költhetnéd a pénzed?
Kérdezem úgy, mintha apám éppen most kért volna tőlem befektetési tanácsot. Pedig nem pont úgy néz ki, de hát hogy is szokták mondani? Addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Eddig sosem voltam olyan igazán pofátlan, de most egyszerűen árad belőlem.
- Vehetnél egy farmot oregonban.
Ezt úgy mndom ki, mint egy nagy titkot, amit eddig nem árultam el senkinek, de bizony ez a tuti, a biztos és nagyszerű. Igazából azonban nem, de nekem nagyon tetszene a dolog. Végre eljutok én is addig, hogy felveszem a hamburgerem, és egy nagyot harapok belőle, de gyorsan megrágom és le is nyelem a falatot, mintha azzal, hogy nem teszem ki magam a fulladás lehetőségének, lemaradnék valamiről.
- Élhetnénk ott. Együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Eddig folyton az volt a baja mindenkinek, hogy nem vagyok elég gyerek, most meg az, hogy legyek felnőtt?
Ezt a részét őszintén nem értem. Sosem jó nekik semmi, amit csinálok, de azért büszkék rám. Felnőttek, nem, köszönöm, de én ezt a káoszt, ami náluk van, nem kívánom átélni, mert még a végén teljesen kikattanok. Közben persze fogy a kajámból is, de amikor azt mondja, hogy nincs gyerektartás, akkor bizony muszáj a megakadt falatot leöblítenem.
- Úgy érted, hogy nem is fizetsz? Azt nem addig kell, amíg tanulok?
Oké, ezzel a dologgal nem számoltam, és anya sem említette, hogy esetleg kevesebbet kapna apától, mint eddig, pedig a havi költségvetésnél mindig, minden knútra nagy figyelmet fordít.
- Igazából te.
A kapálás nem éppen szerepel a terveim között, én csak a farmot képzeltem el, meg azt, hogy elhagyjuk Bogolyfalvát, hátrahagyva mindent és mindenkit, és elkezdünk egy új életet, de ilyen részletkérdésekbe nem nagyon gondoltam bele.
- De akár Sean is. Lehetne ilyen apa – fia farm, állatokkal.
A hangom még számomra is túl csevegő, mintha mi sem lenne természetesebb, mint, hogy veszünk egy farmot, átköltözik az egész család az államokba, csak mert én oda akarok járni iskolába. Persze, pont, mint a mesékben.
- Viszont etetném én az állatokat. Meg anya, őt sem hagyhatjuk itthon. Dolgozni ott is tud, ha akar.
Bár szerintem pont nem kellene dolgoznia, inkább csak otthon kéne lennie, mint ahogy a mugli filmekben lenni szokott. Elképzelve elég ideális és bejövős a dolog, de tudjuk, hogy a gyakorlat sokszor mást mutat, viszont ezt még csak fel se szeretném vetni. Pozitívan kell hozzáállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Muszáj elmosolyodnom azon, amikor azt mondja, hogy még fizet, annak ellenére, hogy már nem kellene. Felidéződik bennem egy igen kellemes emlék.
- Emlékszem az első gyerektartásra. Velem küldted el, mert anyával éppen nem beszéltetek. Amikor anya meglátta, rendesen elsírta magát.
Akkor amúgy is rossz passzban volt, szerintem nem sok kellett volna neki, hogy bármi miatt elsírja magát. Viszont azok a könnyek, örömkönnyek voltak. Egyrészt nem hitte el az összeget, másrészt elég sok mindenből kihúzott minket. Nehéz időszak volt, és anyukám akkoriban rengeteg áldozatot hozott. Otthagyni egy jól működő praxist, csak, hogy én több időt tölthessek apával, akinek a közelsége számára kínzó volt, főleg abban a sebezhető időszakában... nos, ez olyan áldozat, amit én nem biztos, hogy képes lennék megtenni, és bevallom, emiatt bűntudatom is van, nem is kevés.
Elég sokszor gondolom azt, hogy nagyon sok minden az én hibámból történt. Közöttük is. Alapjaiban rontottam el a dolgokat, amikor még csak kósza gondolat voltam, és ki tudja, lehet, hogy most egy egyszerű, boldog kis parasztlányka lennék. Persze ez elképzelve jól hangzik, de lehet, hogy a valóság nagyon mást mutat.
- Nem tudom apu.
Amikor ott vagyunk, a nagyi nagyon rendes, a nagyapa meg, hát nála érzem a távolságtartást. Elbeszélgetünk, de nem megy a dolog gördülékenyen, én inkább kerülöm a társaságát, mert egyszerűen érzem, hogy csak a háromnegyed részemet tudja elfogadni. Ezzel pedig nincs egyedül, és ez így nagyon zavaró is, mert pontosan tudom, hogy mit érez, én is gyűlölöm a dolgot, hát akkor ő, akinek a családja erre volt beállva. De ezt kimondani is borzalmas.
- Nem biztos, hogy jó ötlet, a tudod mi miatt.
Nem is nagyon tudom. Ezt a részét sosem beszéltük meg anyával. Ő nem volt hajlandó beszélni velem róla, kerülte a témát, mintha valami szentségtörés lenne, én pedig pont emiatt magamban elkönyveltem bűnnek a dolgot. Erre aztán jött a családom múltja, mind a két oldalról.
- Már valahogy nem is tűnik olyan jó ötletnek, hogy oda menjek, jó lesz valami itt. Kérsz kávét?
Terelem a témát, felvéve az itallapot, és elrejtőzve mögé kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ez a hét hihetetlenül fárasztó volt, nem is hittem volna, hogy egyszer véget ér. Pedig véget ért! Szinte már útban a klubhelyiség felé nekiálltam átöltözni, de persze nem kell rosszra gondolni, csak a nyakkendőmtől és a taláromtól szabadultam meg. Muszáj volt, különben attól féltem, hogy még a végén megfojt. Egész héten igyekeztem feltornázni a jegyeimet olyan szintre, hogy a tanáraim ne kapjanak agybajt, amikor a vizsgaidőszak elkezdődik. Muszáj jól teljesítenem.
Na nem azért, mert csak akkor vesznek fel a Oregonba, mármint de, csak akkor, viszont a szüleim, mint mindig, most is a legrosszabbkor vannak egy véleményen, így én már szépen le is tettem arról, hogy az államokban tanuljak tovább. Marad Pécs, vagy a Bagolykő. Nagy dilemma, és lassan be kell adni a jelentkezést. Horror az élet ezen szakasza. Visszaérve a szobámba, túl a mai fárasztó napon, úgy éreztem, hogy vennem kell egy gyors zuhanyt, és muszáj szundítanom egyet vacsora előtt. Két órát csak. Akárki akármit is mond, a legjobb a két órás alvás. Olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, egyből elaludtam, és mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy meghódíthatom az egész világot.
Ezzel az elszánt és friss lendülettel indulok most neki a folyosóknak is. A vacsora még odébb van, öt fele jár, az utolsó tanóráról is kicsengettek már jó ideje, így hát a legtöbben most a klubhelyiségükben vannak, vagy a szobájukban, és nagy valószínűség szerint ugyanúgy pihennek, mint ahogy én tettem. Kerestem Gracet, gondoltam váltok vele pár szót, de sehol sem találtam, így úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egyet, és megnézem, hogy mi a helyzet a társalgóban. Páran lézengenek azért ott, de senki olyan, akit ismerhetnék, így csak lehuppanok a kedvenc fotelembe, egy nagy, zöld példányba, fekete fa kerettel, a lábam felpakolom a hozzá illő puffra, és magamhoz húzom azt a könyvet, amit hetekkel ezelőtt hagyott ott valaki. Mondjuk a rúnatan nekem nagyon ködös, nem is igazán értem, hogy mi van odaírva, de mindenesetre olvasgatni kezdem, fel – felpillantva belőle, hátha valaki ugyanúgy egyedül marad, mint én, és akkor szóba elegyedhetünk egymással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hiába olvasom a betűket, és hiába formálnak értelmes szavakat, mégsem állnak össze mondatokká, nem megy. Ha mégis, akkor meg nem fogja fel az agyam. Nem fáradtság ez, csupán figyelmetlenség, ha nem érdekel a téma, nem érdekel a történet,akkor kényszeríteni sem tudom magam, hogy odafigyeljek. Elsőbe még minden tárgyat felvettem, ma már csak azok vannak meg, melyek tényleg érdekelnek. Na meg persze a VAV, a rettegést kínáló záróvizsga, a varázstani alapok. Fogalmam sincs, miképp fogom teljesíteni.
Nézem a belépőket, nézem a kisétálókat. Figyelem az embereket, érdekes, hogy az, aki tavaly még elkerülte a másikat, most mit meg nem ad azért, hogy egy kicsit közelebb férkőzhessen ahhoz, aki nagy valószínűség szerint hozzásegíti majd az eredményes vizsgákhoz. És mi lesz azután? A szünetben? Ki tudja.
Újabb arc érkezik, egy lány, akit eddig még nem láttam, érződik rajta, hogy új, nem olyan határozott a járása a közegben, mint amikor már visszajáró az ember, a társalgó meg egy olyan hely, ahova sokszor visszajár az ember. Itt köttetnek a legjobb új kapcsolatok. Mivel óráról jön, így még az egyenruhájában van, vagyis azt is könnyedén meg tudom állapítani, hogy egy házba járunk. Figyelem, ahogy az ablakhoz megy, leül, egyedül van. Remek!
Elégedetten összecsapom a könyvet, ami úgyis csak azért volt a kezembe, hogy ne üljek itt olyan szerencsétlenül, felkelve végigsimítok a felsőmön. Anyától csórtam, neki olyan nagyon jól állt, hát gondoltam, majd nekem is nagyon jól fog. Hát nem. Persze szerencse, hogy legalább bénán nem áll, de testalkatilag látványosan mások vagyunk. Nem baj, majd legközelebb felpróbálom, mielőtt lenyúlom. Ezt meg azt hiszem, ha hazamegyek, majd simán csak bedobom a mosásba. Most viszont ez másodlagos, inkább a lány felé lépek, és leülök a vele szembe lévő székre.
- Szia, látom új vagy itt. Mina vagyok.
Nyújtom felé a kezem, széles mosollyal, kedvesen. Szeretek új ismeretségeket kötni, és szeretek segíteni is. Ez pedig sokkal izgalmasabb, mint a rúnatan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kuncogva legyintek arra a kijelentésére, hogy igyekezett titkolni. Az nem olyan egyszerű, főleg nem egy olyan vén rókával szemben, mint amilyen én vagyok, de ezt nem tudhatja. Érezhető, hogy magán a mundaton, és nem rajta kuncogok. Az nem én lennék.
- Áááh, az szinte lehetetlen.
Na jó, nekem helyzeti előnyöm volt mivel már tíz évesen e falak között voltam, mint a pszichológus és a defenzor lánya, aztán tanárok lánya, majd házvezető - helyettesek lánya. Észre se vettem, és olyan karriert futottak be a szüleim, hogy még, mialatt én felnőttem. Valahogy az is csak úgy megtörtént. Rengeteg idő telt el azóta, és így belegondolva, ez ijesztő.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Aislinn. Milyen érdekes a neved, még sosem hallottam, honnan származol?
Mondjuk a név sok esetben teljesen mindegy, hiszen az én nevem is, írásában magyar, holott apám nevét viselem, aki amerikai. Csak így lehetett, persze Sean már rendesen használja. Furcsák a jogszabályok, mondjuk a lényeg nekem főleg az, hogy apa nevét viselem.
- Levita.
El is felejtettem hirtelen, hogy rajta ott az egyenruha, ami segít nekem, rajtam viszont nincs semmi, ami segítene neki, hiszem még a felsőm is lila és fehér volt, a nadrágom meg fekete, talán csak a medál a nyakamban sejtetném amit apától kaptam, de az meg természetesen a ruhám alatt van ilyenkor.
- Mióta vagy itt? Milyenek az első napok?
Látszott rajta, hogy nem a legfrissebb, gondolom neki több órája volt ma, mint nekem. Én jelenleg kicsattanok az energiától, hála a délutáni alvásnak, ő viszont, szegény nincs ilyen jó helyzetben, és ha nem lett volna az a mindent kiűző két óra pihenés, hát akkor bizony elég nagy gondban lennék most én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nagyon szép jelentése van, megvallom őszintén, a sajátomat nem is tudom, hogy mit jelent.
Valahogy sosem kérdeztem meg anyát, hogy én miért éppen Mina lettem. Azt tudom, hogy nem sok hozzám hasonló van, mondjuk anya neve sem éppen gyakori, de neki legalább a felmenői miatt lehet magyarázni.
- Hogyhogy ilyen későn érkeztél?
Eléggé elcsodálkozott, amit mondott, de igyekeztem nem a leesett állammal folytatni a beszélgetést. Vannak később csatlakozók, mert később mutatkozik meg a mágiájuk, vagy éppen máshol tanultak, és ide költöztek, vagy mert a szülők viaskodtak, elég sok minden közre szokott játszani ebben. Egy biztos: Szegénynek van mit behoznia, hiszen lassan itt az év vége, mintjárt jönnek a vizsgák. Nem csodálom, hogy kimerült, első nap elkezdeni sem könnyű, hát még akkor amikor valaki belecsöppen a dolgok közepébe.
- Umm... anyukám anyai részről orosz származású, apukám pedig magyar. Akkor találkoztak, amikor a dédnagypapám a vélákat kutatta. Nagypapám segített neki, és a nagymamámmal a megismerkedésükkor egymásba szerettek.
Azt persze nem teszem hozzá, hogy azért ismerkedtek meg, mert a nagymamám is véla volt, innen következik, hogy anyukám félig, én pedig negyed részt örököltem ezt a "csodálatos" képességet.
- Apukám pedig amerikai, amikor anyukám vézett a Bagolykőben, kiutazott egy nyárra Amerikába, eltévedt egy erdőben, apukám kimentette, és közel tíz hónapra rá megszülettem.
Bizony, a kis barátkozás után szinte azonnal megfogantam, ezzel csúnya útra terelve a szüleim kapcsolatát. Ennek mondjuk annyira nem örülök, hiszen nálam jobban senki sincs, aki végre azt várja, hogy jöjjenek rá, mennyire jó nekik együtt, és öregedjenek meg együtt.
- A kezdetektől fogva. Anyukám is a Levita ház tagja volt. Már tíz éves korom óta a kastélyban, illetve a faluban lakom. Anyukám Önismeretet tanít és az iskolai pszichológus, apukám pedig defenzor, vagyis ő védi az iskolában a rendet. Úgyhogy én amolyan tanárgyerek vagyok.
Kicsit megvonom a vállam, néha jó és néha rossz ez, vannak tanárok, akik mondjuk összerúgták a port apámmal, és ezért rajtam vezetik le a felesleges morgásukat vagy csak simán tudják, hogy tanárgyerek vagyok, és ki vannak élezve ránk.
- Milyen tárgyakat vettél fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mostanában zajlanak az események. Az egész ház lakott, még jó, hogy végre ki lett bővítve, de mindig van otthon valaki, sosincs olyan, hogy csend lenne vagy egyedüllét. Tény, hogy eddig sem ez jellemezte a családi lakot, de most már egy kviddics csapatot is alakíthatunk, ha éppen ahhoz van kedvünk. Na persze ne legyen, rosszul vagyok a magasság gondolatától is. Viszont lett egy nevelt testvérem, egy nagynéném, egy unokahúgom, akik eddig csak látogatóban voltak, most viszont már hivatalosan is ott laknak. Furcsa, szokatlan nekem, aki inkább a csendet részesítem előnyben, de ez még nem jelenti, hogy nem örülök neki, csak szoknom kell. Nehezebb megszerezni a privát szférát. De szerencsére itt fent tudok gondolkozni, tervezni.
A táskámat ledobtam a szobámban, először nem is akartam lejönni enni, de mivel fent csak egy almát találtam, ami nem elég a rendes koncentrációhoz, így végül rávettem magam arra, hogy lesétáljak a Levita toronyból, be egyenesen a nagyterembe, ahol láss csodát, ott ült az én édesapám egyenesen az asztalunknál. Azt hiszem ez az, amikor a sors úgy mozgassa a szálakat, hogy ne lehessen tovább húzni a nagy beszélgetést. Nem mintha nagyon vonzott volna a gondolat. Azt hiszem ebben is hasonlítunk, nem szeretjük a lelkizést. Viszont mire ezt megállapítottam, már ott is voltam előtte.
- Amikor elsős voltam, sokkal nagyobbnak tűnt ez a terem. Szia apukám.
A taláromat megigazítva ültem le vele szembe, végigpillantva a lehetőségeken végül a szezámmagos - csípős csirkében és némi sültkrumpiban állapodtam meg, amiket ki is szedtem magamnak. Pedig ezen a héten vegetáriánus vagyok, de hát ritkán van ez a kedvencem, anya meg mindig arra helyezi a hangsúlyt, hogy kicsi gyerek is van otthon, így ő sem csinál olyan sokat.
- Hallottam, hogy az anyámmal kavarsz, megint. Mik a szándékaid? Gyerek, házasság, ház a tóparton?
Miközben kérdezek, az ujjaimat a tányérom fölött összeérintem, és mint a nagy maffiavezérek ütögetem őket egymás után egymáshoz. Az arcomon mímelt kutató tekintet. Anya nem mondott semmit, szerintem ő se nagyon tudja, hogy mi van. Náluk sosem lehet tudni, hogy mi van, és rám akadnak ki, ha nálam se lehet tudni, hogy éppen mi van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Chö.
Igen, ennyivel le is reagálom a dolgot. Na nem mintha ne érdekelne, de baromira vicces egymás mellé állítani a két szülőm viselkedését. Anya egész nap udvarolt nekem. A kedvencemet főzte, sütött süteményt, vett egy csomó magazint, amit alapvetően nem olvasok vizsgaidőszakban. Különösen most nem, amikor az egyetemre való bejutás a tét, és nosztalgiázott, miközben szépen lassan úgy állította be a dolgot, hogy az apukám egy jó ember. Én ezt tudom. Vagyis tudom, hogy nem teljesen jó, ahogy anya sem, de nem hiszem, hogy nekem kellene őt jóként beállítani. Szóval élveztem a kényeztetést, és vártam, hogy mi lesz a végeredménye. Valahogy sejtettem, hogy ez. Hihetetlenek.
- Anya kérte, hogy tájékoztassalak arról, hogy nekem is van párom. Hogy ebből később ne legyen fennakadás.
Mondjuk eléggé érdekes volt az is, mire ezt kinyögte, de legalább jót szórakoztam rajta. Furcsa örömmel töltött el, hogy láttam, mennyire nyüglődik, pedig csak simán közölnie kellett volna, hogy mondjam meg apának, tovább léptem Ombozi Noel és Dorian Green szellemén és új kapcsolatba kezdtem.
- Grace-nek hívják, anya egyik barátnője, látásból biztos ismered. Levitás.
Na, hát elmondtam minden lényegeset, a pipi pedig igazán porhanyósra sikerült, kellőképp csíp és ízletes, minden elismerésem a szakácsnak, aki ma ezt készítette. Képzeletben felírom magamnak, hogy szóvá kell tennem anyának, hogy igenis gondoljon a nagyobb gyerekére is, amikor az otthoni ebédet tervezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Kösz, és tudom, hogy te nem, ez a nő mániája, akit teherbe ejtettél anno.
És bumm, így lett a Mina. Ajj, azt hiszem ez a vizsgaidőszak nem tesz jót az agyamnak, gyorsan veszek még egy adagot a kajámból, mielőtt még valaki észreveszi, hogy milyen jóízűen eszek és lecsap rá. Ebből nem jár másnak, ezt direkt nekem csinálták.
- A hétvégén elmegyek egyetem nézőbe, Pécsre.
Nem sok örömmel mondjuk, de ezt nem teszem hozzá. Nem ide akartam járni, hanem Amerikába, de hát ha már egyszer így alakult, akkor örüljünk annak, amit itt tudnak nyújtani. Tele minden jósággal, mert jó ez a hely, attól még, hogy nem ez volt a szívem vágy. De az ember nem kaphat meg mindig mindent. Majd ebből hozom ki a legtöbbet.
- Te mit csinálsz a hétvégén?
Érdeklődöm miközben kitöltök egy kis almalevet. Ez az a kesernyésebb zöld fajta. Mostanában elég furcsa ízeket kedvelek, ami most oké, de remélem, hogy nem marad meg a hátralévő éveimre is, mert szegény gyomrom szét fog maródni. Ez is remélem csak ilyen iskolavégét jelző dili.
- Örülök nektek, amúgy.
Teszem hozzá még mellékesen, persze nem mellékes a dolog, de nem fogok nekiállni megint lelkesedni, mert náluk lehetetlen kiszámítani, hogy meddig is tart a nagy összejövetel, de amíg tart és jól elvannak együtt, addig támogatom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem az én műfajom ez. Mindig ezzel a mondattal kezdem, pedig de, nagyon is az én műfajom, onnantól, hogy a programban van városnézés is, egyből fel tudok oldódni és élvezni tudom az utazást is, a pancsolós programokat is, sőt még a hegymászást is. Imádok városnéző túrákat tenni, kultúrákat megismerni. Csak nem ma. Mert szakad az eső. Így hát inkább szobán és szállón belüli programot terveztünk, egy kis pihenést az utazás után.
- Mostanában elég szokszor beteg. Megviselte nagyon a vizsgaidőszak. Vagy nem tudom.
Tényleg nem normálisan sokszor van rosszul vagy néz ki úgy, mint aki szellemet látott (a varázsvilágban, haha). Szóval inkább ezt a mostanit kihagyta, de nekünk még előtte jó szórakozást kívánt.
- Biztos elgyengült az immunrendszere vagy ilyesmi.
Rendben, az utolsó ruha is a helyén van, és most már nincs hátra más, mint hogy anya "vész esetére" feliratú táskáját kinyissam, és az ágyra szórjam a tartalmát. Tele van édességekkel, chipsekkel, mugli és varázslatos nasikkal. Mindig csomagol titokban egy ilyet az útra, menjünk bárhova is.
- Hát, ez vicces igazából. Nem terveztem ilyesmit, és Noellel is meg Doriannal is jó volt együtt, de hiányzott valami, én nem élveztem annyira. Aztán valahogy szóba került ez Grace - szel, és elég zavaros, hogy ki kezdte és ki folytatta, de az tökéletes volt. Szóval valahogy így jött. De hogy mi ez és meddig tart, nem tudom. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit akarok. Na meg aztán mi van akkor, ha felvesznek az egyetemre? Hm, érződik olykor a korkülönbség.
Grace technikailag felnőtt, én papíron az vagyok, ám valójában nem, így hát pont most kezd el kitűnni életünk más - más szakaszának ellentéte.
- Na és "Mi csak barátok vagyunk, ezért most felháborodott szemforgatásba kezdek" Arlen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ez igaz. Én vagyok a legnagyobb szoba királynője. Óóó és azon az ablakok is sokkal nagyobbak ám.
Még ajánlgatom is, pedig nem úgy van ám, hogy ha elkerülök Pécsre, akkor viszlát Bagolykő, emberek, többet nem láttok.
- Rossz hírem van, amíg egy milliomos el nem vesz és el nem költözök vele Hollywoodba, hogy híres mugli celeb legyek, addig a szoba az enyém. Haza fogok járni minden hétvégén. Anya jobb alkudozásban, mint én.
Komolyan, az a nő félelmetes tud lenni. Valahogy mindig úgy csavarja a dolgot, hogy neki előnyös legyen. Mi meg csak későn kapcsolunk, hogy hoppá, ez nem annyira vicces.
- Lefeküdt vele? Akkor elmegy ám a...! Mármint nemár, egy virágcsokorral? Nem tudom, én nem fogadnám vissza, akkor sem, ha szeretem.
A megcsalás az, ami nekem nem pálya. Tudom, hogyez a helyzet például Grace és köztem is új és szokatlan még, nekem legalábbis, de tudom, hogy ha megtenné, akkor nem akarnám már, hogy közöm legyen hozzá.
- Azért nagyon bátor, hogy virágcsokorral ezt be merte vállalni.
A virágcsokor olyan semmilyen, olyan ne már, hogy ezt te komolyan gondolod. De persze a szerelem az ilyen, hiszen én is mindig mindent elfelejtettem az exeknek.
- Lehet, de hát ki mondta, hogy az első a tökéletes? Persze van, amikor igen, de nem ez a jellemző úgy vélem. Szóval akkor három hónapig mondhat bármit, hogy mit csinál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Óóó te galád, mik ki nem derülnek, de perverz ablakfigyelő.
Igyekszem komolyan kimondani, de a végére már nagyon kell nevetnem. Nem, egy pillanatig sem gondolom komolyan a felháborodásomat, de szerintem ez látszik is.
- Semmi vész Ráhel. Technikailag már testvérek vagyunk, szóval azt csinálsz, amit csak szeretnél. Naplóm nincs, mert tudom, hogy anya olvasná, szóval ha kell egy toll vagy egy pulcsi, nyugodtan vedd el. A ruháim nagy részét anya szekrényéből csórtam el.
Mindig vártam egy hetet és csak utána kezdtem el hordani. Ő tudta szerintem, hogy az övé, mert én tudtam, hogy tudja, ám sokszor rá se kérdezett, máskor meg annyit, hogy "Ezt én vettem neked?", és ilyenkor vagy igent mondok vagy azt, hogy nem, a cukrászdai keresetemből vagy az apától kapott pénzből vettem.
- Hahahaha...kinyílt a csipád hallod-e.
Még, hogy azért jó, hogy otthon vagyok, mert akkor terelődik a figyelem. Nem semmi, hogy milyen bátor lett ez a gyerek. Mondjuk roppant mókás is, ő teljesen más, mint én, de éppen ezért nagyon jól szórakozom. Valószínűleg annak idején anyám is azt várta tőlem, hogy viselkedjek így, ahogy most Ráhel, és gondolom azért most örül, hogy kapott egy normális kamaszt is.
- Azt hittem együtt voltatok már.
Mondjuk akkor sem szép tőle, mert ha ebből nagy veszekedés meg virágcsokor lett, akkor már biztosan tudta ő is, hogy mi a helyzet a lányka érzelmi állapotával. Viszont oké, vegyük azt, hogy csak szép, de ezekhez a dolgokhoz nem ért. Mert Arlen, ahogy így a képeken elnézem, tinibálványos. Nekem mondjuk csak a haja tetszik, de biztos az is számít.
- Mi van?!?!
Úgy kapom a szám elé a kezem, mint amikor a sorozatokban azt mondják, hogy a srác, aki négy hete nem adott életjelet magáról, halott. De várjunk csak, igen, itt is halálról van szó, csak éppen úgy, hogy gyilkosságot emlegetünk.
- Mi az, hogy megölt valakit?
A hangom ösztönösen suttogásra halkítom, tudom, hogy nincs most itt ezer portré, akik alig várják, hogy valami szaftos pletyka elhangozzék, de akkor is, ez egy olyan horderejű titok, amit nem lehet nem, hogy kiabálni, de normális hangon se megbeszélni. És valahogy nem is képzeltem, hogy a csokibéka bontogatás idáig fajul, ráadásul ahogy leesett, úgy ugrott el a békám is. Remek.
- Nem értem, hogy tudsz ezekről ilyen nyugodtan beszélni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Igen, és azt sem tartom kizártnak, hogy meg is teszi, eléggé öntörvényű.
Egy kicsit elhúzom a számat, mert anyámnak van pár furcsa lépése, akkor is, ha tudom, hogy nem szándékosan csinálja. tudom, hogy ő csak jót akar, csak néha sok. Olykor őszintén csodálom apámat, hogy nem fojtotta még meg, pedig lett volna oka rá bőven.
- Viszont nem mondja el. Mármint, ha olvas valami durvát, akkor úgy csűri a dolgokat, hogy úgy érezd, el akarod mondani. Ha ügyes vagy, kijátszod őt, ha nem, akkor dalolsz, de sosem von kérdőre. Gondolom csak figyelni akar, hogy biztos ne csináljunk semmi hülyeséget, és amilyen sokat agyal mások problémáin, úgy tippelem, óhatatlanul is belelátja őket a mi életünkbe. Nem akarja, hogy mi is olyan gondokkal küzdjünk. Ez valahol szép, valahol meg kínos.
Neki még új lehet, én egész életemben ezt éreztem. Tudom, hogy a személyiségem egy részét, egy nagyon nem kedvelt részét ez a féltés alakította olyanná, amilyen lett. Ez elég szomorú, e másik vagyunk, Ráhel csak most csöppent bele ebbe az egészbe igazán. Nem mondom egy percig sem azt, hogy az anyám rossz szülő lenne, mert nem az, csak vannak dolgok, amiket csinálhatna félgőzzel ahelyett, hogy megszívat minket.
- Egész biztos vagyok benne, és hidd el, jó lesz ez. Apám lehet, hogy morogni fog, de majd megbékél. Most éppen kavarnak, vagy a fene se tudja náluk. Talán majd nyolcvan évesen kitalálják, hogy összeházasodnak. Az lesz még egy szép történet. Szóval jó, hogy kviddicsezel, én is keresek majd valami átmozgató hobbit, hogy fitt legyek, elvégre mikor anyám nyolcvan lesz, én hatvanegy, már nyugdíjközeli, szóval edzenem kell.
Nagyon csodálkoznék amúgy, ha ők valaha eljutnának odáig, hogy összeházasodjanak. A múltkor láttam őket csókolózni. Az is kellőképp meredek volt már nekem. A szüleim határozatlanabbak és bénábbak az ilyesmiben mint én, épp csak akkor voltak a toppon, amikor Seannal megfogantunk.
- Ez azért tudod, hogy nagyon súlyos dolog, ugye? Mármint valaki meghalt.
Nem biztos, hogy én ezt tudni akartam, de abban biztos lehet, hogy a titka jó helyen van nálam, én nem vagyok az a fajta, aki továbbadja a dolgokat, de most azért ezt még fel kell dolgoznom. Persze nem most fogom, mert még a végén nagyon megijedne az agyalós fejemtől.
- Kettős naplóvezetés. Az egyik napló az igazat tartalmazza, de nem néz ki naplónak, míg a másik igazinak hat, de nem az. Írj bele rossz élményeket is, őszinte, de nem teljes napló. Azzal elkerülhető a legtöbb vita, mégis kiírod magadból. Csak az igazit sose veszítsd szem elől.
Ez egy olyan dolog, amiről nem akartam beszélni, de egy gyilkosság bejelentése után azt hiszem, célszerű lenne, ha így járna el.
- Na és, milyen a hivatalos nálunk lakás? Hirtelen jó sok mindenki érkezett, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hát ez a nap is eljött. Ez az utolsó alkalom, hogy a kastély falai közé teszem be a pracliaimat. Ez az én búcsúestém, hiszen a következő tanévben már csak, mint hazajáró egyetemista leszek megtalálható a falu területén. Egyszerre izgalmas és ijesztő ez az új életszakasz, aminek most a szélén állok, és várom, hogy a következő lépést megtehessem. Sokáig vacilláltam azon, hogy mesterképzést csináljak-e előbb, vagy egyből menjek az egyetemre, esetleg, mint mások is, én is vállaljam be a párhuzamosságot. Végül úgy döntöttem, hogy csak az egyetem lesz, és ha úgy érzem, hogy bírom a kettőt együtt, akkor bevállalom a mestertanoncságot is. Most azonban csak erre koncentrálok.
Ám a helyzet nem lehetne ideális búcsúbuli nélkül. Ahogy hallottam, az új tanév előtti estére az Eridon igazi meglepetést tartogat, így hát úgy döntöttem, hogy ez lesz az az este, amikor lezárok minden érzést, gondolatot, mindent, ami még függőben van itt. El akarok búcsúzni, úgy, hogy még egyszer jól érzem itt magam.
Viszont nem akarok olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Először gondoltam rá persze, hogy meghívok pár embert, beülünk sütizni vagy ilyesmi, és ott elmesélem, de aztán nem ez lett a vége, hanem az, hogy szépen csak úgy eljövök ide, magamban elbúcsúzok, aztán felülök a vonatra és pápá. Komoly terveim voltak mindig is, most Amerikáig akartam menni, de sem a szüleim, sem az egyetem nem támogatott annyira, hogy ne kerüljek félidőben anyagi csődbe. Viszont tudom, hogy itt nem akarok maradni, hogy ki akarok szabadulni. Ezért döntöttem hát Pécs mellett, ahol ugyan lesz pár Bagolyköves diák, ám az már életünk egy új szakasza lesz.
Nagyon tetszik a díszítés, a sok különleges látványelem, úgy tűnik az emberkék nagyon kitettek magukért. Épp nagyban trappolok békésen előre, amikor elhaladok egy lány mellett, akihez egyszerűen vissza kell lépnem, mert ismerem őt. Bár rém ijesztő a kinézete, akkor is ismerem.
- Hajna?
Én magam nem mázoltam túl az arcom, inkább csak sötétebb lett a bőröm, mint az indiánoké, és a tollas fejdíszre meg a hozzá illő tollas ruhára helyeztem a hangsúlyt.
- De jó, hogy látlak! Nem beszéltem senkivel se a vizsgák óta. Merre tovább mész vagy maradsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szüleim elég sojáig húzták a gyógyulást, még most sincsenek rendben igazán. Én közben levizsgáztam, majd el is kezdtem a tanulmányaimat az egyetemen, méghozzá Elektromágikus kommunikáción. Eddig tetszik, de hát ez a pár nap épp csak a berendezkedésre volt elég, meg arra, hogy egy kicsit ismerkedjek a hellyel. Az időm nagy részében az egyetemen szeretnék inkább lenni, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a családomat, vagy, hogy nem látom azt, amit a szüleim között folyik. Ráadásul anyám hangulatából ítélve, apám már megint csinált valamit. Mindig olyankor fancsali, ha nagyobb veszekedésen vannak túl, a kisebbeket már fel se vesszük.
Ennek okán hát, és némi hátsó szándékkal látogattam meg az én drága és egyetlen édesapámat, és csaltam el, hogy egy kicsit szívjon friss levegőt, mert bár nincs jól, de ha csak bent döglődik a levegőtlen lakásban, akkor nem is lesz. Apa - lánya program. Szoktunk ilyet csinálni, kajálunk vagy videojátékozunk, elvagyunk. Szeretem ez ilyen időt, mert ilyen sok anya nincs itt, sem Sean, és apa csak az enyém.
- Jobban vagy már azért?
Érdeklődöm, miközben egy kókuszos kürtöskalácsot veszek át éppen, amibe karamellaöntetes vaníliafagyit kértem. Imádom ezt a keveredést, és hogy a kedvenc édességeimet így vegyítették, Most nem kell már gondolkoznom, hogy mit is ennék, mert lehet egyesíteni őket. Imádom az ilyen ötleteket. Apát is kérdezem, nem tudom mennyire bírja a gyomra a kaját, kicsit úgy tudom elképzelni, mint az "üres pirítós, tea" mantrát, amint a háziorvosok gyakran ellőnek, ha érzik, hogy csak lógni akar a mihaszna kölyke.
- Voltam bent anyánál is. Elég rosszul van. Te látogattad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerinted mit hisznek?
Mivel eléggé parás gyerek voltam, mármint tele megfelelési kényszerrel meg mindenféle szorongással, ezért észreveszem, ha néznek. Nem csak úgy, hogy bemesélem magamnak, hogy jaj, mindenki engem néz, hanem úgy tényleg, rendesen. Most is néznek, megbámulnak engem, majd az apámat is. Tekintve, hogy az én arcom inkább olyan, mint egy játéké, nem biztos, hogy azt hiszik, hogy az apám. Hasonlítok rá, vonásaimban, nem a normálisnál nagyobb méretű ajkaimban, meg a guvadó szememben, melyek mindig is túl feltűnőek voltak, hanem minden másban, csak ezt jelenleg tisztességes mennyiségű seb és hámlás takarja most. Legalábbis nála, én csak békaként nézek ki, ami igazából nagyon vicces is tud lenni, számos öniróniás megjegyzést kísérleteztem ki az évek alatt.
- Ajj. Biztos, hogy tudnom kell?
Nem vagyok benne biztos, hogy ez szerencsés, mármint én valahogy mindig megtudok mindent, de annyira nagyon nem vagyok most benne biztos, hogy ezt is meg akarom tudni. A kérdés viszont inkább csak morranás, nem is biztos, hogy érthető, főleg, mivel ezt a mondatot magyarul mondtam ki, és apám számos alkalommal meglep, amikor megérti és akkor is, amikor nem a mordulásaimat.
- Az egy ideig azt mondja, hogy már nem teszed, az meg, hogy tudnom kell valamit, azt jelenti, hogy dráma van.
Engedelmes gyermekként leülök és a sárga műanyag kanalamra pörgetek a vastag karamellből egy tisztességes adagot. Játszok vele még egy kicsit, majd végül a számba veszem és nyammogok rajta egy kicsit.
- Na mi a szitu édesapa? Szakítottatok?
Mert legutóbb az volt, hogy együtt vannak, de nem úgy, de mégis, de ez ilyen félhivatalos. Ergo apám anyámat a tulajdonának tekintve határozottan jelezte, hogy az övé, anyám meg úgy pillogott rá, mint szende szűzlány. De nem volt hivatalos, csak voltak. Innen két út van, vagy hivatalos lesz és oltárhoz vezeti vagy kidobja őt. Az egy ideig alapján és az alapján, ahogy anyám depizik, megint szakítottak, kábé nyolcvanadszorra. De persze ki számolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Izéje.
Ismétlem a szót nem kevés ellenérzéssel. Fogalmam sincs, hogy mizéje volt, de nem hangzik túl jól. Az izé, sosem jó. Ha valakinek izéje van, akkor az általában negatív. Ám, amikor apa kimondja, hogy mizéje is volt, egy pillanatra lefagyok, és nem csak a vaníliafagyi miatt. A fogaim csattannak a kanálon, és bár csak műanyag, mégis rendesen fáj.
- Oh. Szerencsétlen.
Amikor kimondja, hogy gyereke volt, szinte érzem, ahogy átalakulnak a vonásaim, mintha éppen most, itt élő adásban egy plasztikai sebész átalakítaná az arcomat. Szinte fáj, ahogy megfeszül az egész arcom.
- Ne bántsd emiatt. A gyerekkérdés olyan nála, mint nálad Amerika.
Nem hangzik ez túl jól, de kábé így tudom a legjobban megfogalmazni. Szerintem ennél jobb hasonlat egyszerűen nincs rá. Viszont ez szerintem mindent lefed, és ha apa eddig nem is értette, hát most már tutira ő is fogja. Én is ezen a példán keresztül értettem meg. Mármint a példát én találtam ki, de rájöttem, hogy ezt a két dolgot így lehet jól egymáshoz mérni. Én pedig ezáltal megértettem mindkettejüket. Legalábbis azt hiszem.
- Ugyanúgy áll ki értünk, bármelyikünkért, mint te a hazádért. Biztos van ennek valami konkrét neve is biztosan van ennek.
Manapság már mindent elneveznek valahogy, úgyhogy ennek is biztos, hogy van neve, csak nem tudok még róla.
- Akkor ez most kényes helyzet. Mi lesz, ha kijöhet a kórházból? Választanunk kell kettőtök között?
A kérdés jogos, hiszen a necces helyzetekben mindig elég bénán tudnak reagálni. Azt hiszem ez az egész családunkra igaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem változik semmi. Ilyet se hallok gyakran. Felnézek rá, kutatóan, ilyenkor tudom, hogy pont úgy nézek, mint anya. Ezt tőle tanultam, én is figyelem az emberek vonásait, és igyekszem következtetéseket levonni, de persze nem úgy, mint ahogy az anyu. Szóval felpillantok az én apámra, és azt látom, hogy őszinte. Komolyan mondja, hogy nem változik semmi. Úgy értem, hogy rendesen az arca igazi, nem látom rajta, hogy kamuzna.
- Felnőttetek?
Kérdezem bujkáló mosollyal. Amióta egy helyen vannak a szüleim, azóta értem, hogy miért nem maradtak együtt. Anya sosem mondott egy rossz szót sem apára, akármikor és akárhányszor kértem, hogy meséljen róla, mindig szépen beszélt, sosem szidta, nem hibáztatta, amiért nem veszi ki a részét a nevelésemből. Tudtam, hogy nem azért nincs itt, mert gyűlöl minket, hanem sokkal mélyebb dolgok miatt, és amikor láttam végre együtt őket, akkor megértettem, miért.
- Apa, ő egy nő. Mármint durván nő. Mit vársz tőle?
Az én anyám nem az a fajta, aki csak úgy továbblendül a problémákon. A múltkor látott egy letépett virágot az úton, felvette, hazahozta, és addig ügyeskedett a pohárral, amibe állította, míg a világ emberien nem nézett ki. Bár elszáradt pár nap múlva, anyukám közölte, hogy legalább szép halála volt. Na most ezek után ki csodálkozik, hogy összeomlott?
- Én megértem őt, amikor Seant várta, megkérdeztem, hogy miért tartja meg, hiszen semmi sem szólt mellette. Ő pedig azt mondta, hogy egyrészt mert a te gyereked, másrészt pedig azért, mert ennek így kellett lennie. Ha megfogant, okkal tette.
Engem is ebben a szellemben nevelt, bár realistább vagyok, mint ő, értem a veszteségét. A kalács széléből letépek egy nagyobb darabot, és azt egyensúlyozom be a számba.
- Csak legyél mellette, szerintem. Majd én beszélek vele, te csak legyél jelen. Át fog lendülni. Maximum összehoztok egy másik gyereket.
A végét már csak vicceskedve mondom, és el is mosolyodok hozzá, hogy érezze, nem kell megfeszülnie, én nem kötelezném rá erre, de anya... na az jó kérdés. Ő lehet belefügg ebbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Biztos nem kérsz? Tök finom ám.
Mondjuk a kürtöskalács kifejezetten téli íz, a fagyi meg nyári, így hát a tavaszi találkozás nagyon is ideális. Mondjuk a kókusz és a karamella, plusz hozzá az erős vanília íz nem éppen nyerő, de kit érdekel, most bármi elférne a bendőmbe. Imádom keverni őket. Bírom a csípőset, a kínait, a túlcukrozott teát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi mehet a gyomromba, mert az biztos, hogy komolyan kiakad néha szerencsétlen. Amúgy is, bármikor tudok enni.
- Hát de ha tudatosan gyártotok egy kicsi Warrent, ami tudom, ijesztő mind a kettőtöknek, már, hogy tudatosan csináljátok, akkor csak nem fog kiborulni. Most rossz, aztán majd jó lesz.
Nem azt mondom, hogy legyen, de megértem anyát és megértem apát is, tényleg, én sem tudom, hogy mi tartja őket egyben, és lám, mégis van valami. Furcsa, de én is erre vágyom, hogy legyen valami, ami így valaki mellett tart engem. Beszélhetőnk kötődésről meg vérről, de hiszem, hogy náluk van valami mélyebben, amit talán maguknak sem ismernek be.
- Jobb, mármint örülök neki, hogy így gondolod. Én is örülök, hogy te vagy az apám.
Nem is tudnék mást elviseli. Tamás párszor megpróbálta játszani az apát, hogy anyánál jó pontot szerezzen, de utáltuk egymást, mert ő nem volt az apám, és soha nem is lehetett volna az. Akkor is, ha akkor még nem ismertem őt, tudtam, hogy egy nap, ha lehetőségem van rá, akkor meg fogom ismerni az apámat és meg fogom őt szeretni, és lám, most itt ülünk, ő éppen levedli sárkánybőrét, én meg kínzom a gyomrom.
- Örülök nektek, támogatlak titeket. Ezt pedig jobb, ha te tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem rossz ember ám. Ráhel. Én kedvelem őt.
Tudom, hogy mi a baja, vagyis sejtem. Egyrészt Ráhelhez vér szerint nincs köze, másrészt anyám megint önhatalmúlag cselekedett. Megesik nála, szerintem egyszer az önfejűsége fogja a vesztét is okozni.
- Nem kéne, hogy ez befolyásoljon. Szereted őt, nem? Az összes hülyeségével együtt. Ez is egy ilyen, anyához tartozik. Ha elveszed, a következő gyereknél már csak fog szólni.
Humorizálok a kedves apámra vigyorogva. Így most vicces a jelenet, de elhiszem neki, hogy élőben azért nem volt olyan vicces, amikor berobbant a szöszke lány az életébe. Engem mondjuk nem zavar, amúgy is olyan a házunk, mint valami átjáróház, hát most az, hogy hivatalosan is ott alhat vagy csak pizsipartinak nevezzük oly mindegy már. Viszont ez a „gondoltam rá” nagyon romantikusan hangzik, tipikus apa.
- Akkor jó sokáig nem jössz arra, de szerintem kár lenne. Ő nem akar neked útban lenni. Ahogy én kivettem a szavaiból fél tőled.
Nem biztos, hogy fél, de nekem ez jött le. Fél és nem akar útban lenni, közben meg végre olyan helyen van, ahol az emberek nyitottan és normálisan fordulnak hozzá. Az apja eléggé flegmán kezelte a nevelését, és ott nem volt egy olyan ember, mint nálunk anyu, aki azért szinten tartotta a dolgot. Én teljesen megértem, hogy miért tette ezt, lehet én is ezt tettem volna, mondjuk nem feltétlenül hagytam volna ki a pasimat – mert nem tudom, hogy apám akkor éppen milyen minőségben volt jelen anyám életében – a dologból.
- Ne morogj, vedd el! Szeretnék koszorúslány lenni. Egy apa igazán teljesítheti az ő kis hercegnője kívánságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elég sok mindenkivel kellene együtt élned.
Mutatok rá az igazságra. Mert hát nem csak Ráhel van ott, hanem a nagynéném is a kislányával. Az egész ház lakott, tele van emberekkel. Olyanok vagyunk, mint egy nagy olasz család.
- Miért nem költöztök be a szomszédba? Az egyik ház eladó, mert a férj valahol Bécsben vagy hol kapott minisztériumi munkát, és ingázás helyett inkább kiköltözött a család.
A mágusoknál nem ritka az ingázás, nem úgy, mint a mugliknál, hiszen a hopphálózatban való közlekedés hopp pontok meg minden ilyesmi, megoldják a problémát, de valószínűleg ők ennyit sem vállaltak be. Vagy lehet, hogy később a feleség is ott tervez élni.
- Egybenyithatnánk a két telket. És akkor bár egy helyen marad mindenki, mégis külön lennétek.
Később pedig az egyik házat megkaphatnám, de ezt már nem teszem hozzá, mert még a végén pofátlannak tartana. Anyám meg, ha megtudná, egyből elkezdene kombinálni, és nem, erre nincs szükségem. Csak jó lenne, ha mondjuk az egyetem végén meglepnének egy házzal, ehelyett azonban apám lep meg egy hírrel, méghozzá egy nem is akármilyen hírrel.
- HOGY _ MI _ VAN?? Úgy érted, hogy Amerikába? Mármint persze, hogy oda, de Jézus...
Csak nézek rá és hápogok, mint egy kacsa. Ezt nem hiszem el. Mármint, én menni akarnék, azonnal, de rögtön, úgy is, hogy elfogadtam, nem járhatok álmaim iskolájába. Én vágyok arra, hogy ott legyek, és ezért képes lennék bármit megtenni.
- De ha hazamennél, hazavinnéd anyát is? A nagypapa nem igazán kedveli és szerintem a nagyi sem.
Még ha nem is mondják ki, érezhető, hogy nem tetszik nekik vele kapcsolatban valami, vagy éppen sok minden. Túl önfejű, gondolom.
- Szeretnél hazamenni, ugye?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Tőőőőled tanulta. Anya. Ezt a szemforgatást tőled tanulta. Mert nem csak szemforgattok, de pofavágás is meg közben.
Egész életemben ott volt ez a rejtély. Fogalmam sem volt, hogy anya honnan vette át ezt a szokást, mert bizony a többi rokona nem ilyen stílusban csinálja ezt, de annyira egyértelmű, hogy ezt tőle tanulta el. Láttam mindid, mind a két szülőmnél, de csak most állt össze az egész, tudtam, hogy tudom, csak nem láttam át. Most viszont a nagy rejtély összeállt, innen már csak egy lépés, hogy az univerzum legtitkosabb kérdései is összeálljanak.
-  Miért gondolod, hogy nem menne? Egész életében veled akart lenni.
Már öt évesen is felfogtam, hogy apát akarja, akkor is, amikor Tamás felesége volt, láttam rajta. Gyerek voltam, de nem hülye, na meg, ahogy beszélt róla mindig, annyira egyértelmű volt. Voltak osztálytársaim, akiknek a szülei ölték egymást, akár házasok voltak, akár elváltak. Ennek ellenére anyám sosem szidta apámat. Aztán persze összekerültek, és akkor már nehezebben bírt magával, apa pedig meg sem erőltette magát, hogy ne szidja őt, de akkor sem értem, hogy miért gondolja.
- Apa, boldog lennél itt?
Az utolsó falatot még a kérdés előtt bekapom, gyorsan megrágom és lenyelem, de a kérdésre már felpillantok rá, miközben megtörlöm a számat. Néha nagyon meg tud lepni apa, mert azt hittem, hogy az első ilyen alkalommal már becsomagolva, készen állva arra, hogy búcsút intsen mindennek, közli velünk, hogy lelép. Ehhez képest képes lenne maradni, miattunk. Ez egy olyan dolog, amitől már megint leesik az állam.
- Ha úgy érzed, hogy nem, akkor inkább kérdezd meg őt. Menjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem annyira? Még a végén megszereted az itteni létet.
Pedig bizony azt hittem, hogy az én apámat semmi és senki sem tarthatná itt, hogy az első adandó alkalommal búcsút intene, és erre azt mondja, hogy nem annyira rossz itt. Ez valljuk be, nagyon is meglepő.
- Sorsomra hagynál?
Felnőtt vagyok, de azért annyira mégsem. Sokáig voltam a szétcsúszott anyám mellett felnőtt, én előbb voltam érett és felelősségteljes, és csak valahol Ombozi Noel agyamba férkőzése idején lettem bohó és gyerek, csak akkor engedtem el magam és csináltam gyerekes dolgokat. Az pedig nem volt olyan nagyon régen, nem voltam még eleget gyerek.
- Tudod jól, hogy szívesebben élnék ott.
Ez kegyetlenül hangozhat, de én úgy vagyok vele nagyon sokszor, hogy szeretnék kitörni innen, nem akarok beleragadni ebbe az egészbe, nem akarok itt maradni. Túl sok az emlék, és még túl frissek a negatív emlékek. Talán, ha elmennék egy időre, akkor ami rossz volt elfakul, ami meg jó, az felerősödik. És amikor visszatérek ide, akkor csak boldogságot érzek. A múltkor pont ez történt, és a múltkor jó volt, amikor ez történt. Miután hazajöttem, sokkal boldogabb voltam.
- Viszont, ha nem akarod, hogy menjek, mert nem illenék oda be, akkor azt mondd.
Jegyzem meg csendesen, nem pillantva rá, a szalvétával játszok egy kicsit, elszakad, így csak összegyűröm és leteszem az asztalra. Görgetem, mint egy macska, végül azonban csak sóhajtok egyet.
- Indulunk lassan? Be akarok még menni anyához, hátha kicsit felvidul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megfogadtam ugyan, hogy a környékre se teszem be a lábam jó ideig, de mit tud tenni az ember, ha az anyja kéri, hogy segítsen. Nem mondhatok nemet neki, mert bár nem akarok beszélni az amúgy jól elrejtett érzéseimről, tudom, hogy milyen, egyből jönne a gyanakodás, a gyanúsítgatás, a nyomozás. Még akkor is, ha nem mondja ki, tudom, hogy menne egyből életem meghatározó alakjaihoz és faggatózna. Persze nem nagyon, épp csak annyira, hogy ők beszélni akarjanak. Pont az ilyen kisded játékai miatt szerettem volna inkább a tengerentúlra távozni. De hát az élet nem ilyen kegyes. Dönthettem, hogy kockáztatok-e egy anyai nyomozást, vagy sem. Sejthetitek, mi lett az eredménye... inkább jöttem önként, és vállaltam, hogy megteszem azt, amit kér.
Az igazság az, hogy amúgy is zárva lett volna a koli, máshova meg nem nagyon tudok menni. Így hazajöttem. Persze nem akarok az utcára nagyon kimenni, csak ha muszáj, és lám, éppen muszáj. A vállamon átvetett nagy, barna táskámmal, sötétkék farmerben, hozzáillő kabáttal és rózsaszín, finoman dekoltált felsőben haladok, hogy a kiadott lista minden elemét teljesítsem. Elég hosszú a lista, így muszáj volt egy olyan táskát magamhoz vennem, amiben a babakenőcsöktől elkezdve, a zöldségeken át, minden elfér. Épp megelőzök egy bicegő srácot, végre nem olyan szűk az utca, mint eddig, és nem is foglalkozom vele, csak végezni akarok, ám valami, egy érzés megtorpant, és követeli, hogy nézzem meg magamnak a másikat.
- Noel? Ahogy elnézlek idén nem hoz ajándékot a nyúl.
Végignézve rajta megállapítom, hogy ritka pocsék összképet fest. Biztos megint belekeveredett valamibe ez a kis hamis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Olyasmi. Nagy családi banzáj, vagy mifene.
Valami, amihez tudom, hogy semmi kedvem, még akkor is, ha tudom, hogy átmenetileg tényleg feldob majd, utána csak rosszabb szokott lenni. Nem szeretek hullámozni az érzelmeim terén, mert valahogy mindig kétségbeesek magától a gondolattól is.
- Anyám főz egy hadseregnek elég kaját. Ha nincs jobb dolgod, várunk szeretettel.
Hívhatunk bárkit, anya kedveli Noelt, innentől, ha tényleg eljönne, nem hiszem, hogy ki lenne nézve, úgyis imádja, ha minél nagyobb az egy négyzetméterre jutó fők aránya.
- Párszor megcsaltan, de egész jól viselem.
Nem, amúgy nem, puffancs kis béka vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Párszor, pár ember által. Gyakorlatilag több fiúval csaltak meg, mint amennyivel én valaha is együtt voltam. Ez egy meglehetősen kínos arány.
- Na és te? Háborús hős lettél?
Húzom mosolyra a számat. Nem is rohanok már annyira, hiszen kedvelem őt, mindig is kedveltem, és szívesen töltök időt vele.
- De komolyan Noel, mit csináltál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Anyud biztos nem örülne.
Szegény anyukája így is eltöltött már pár álmatlan éjszakát Noel miatt, nem csodálom, hogy nem akar így hazamenni. Bár mondhatná azt is, hogy csak kipróbálta a teóriát, miszerint nem lehet kiesni a kastélyból. Állítólag volt egy öngyilkosság, utána vezették be azt, hogy ha kiugrasz vagy kiesel, az esés lelassul, de elég csúnyán megütöd maga a végén, amolyan nesze neked hülyegyerek módon. Nem szívesen lettem volna ott akkor. Viszont nem volt olyan régen, mert emlékszem, anya akkor volt elsős vagy másodikos.
- Látszik rajtam, hogy már kávézom?
Korábban nem csináltam, ám amióta történt, ami történt, bizony rászoktam, mondjuk leginkább azért, mert elálmosít, és megszáll tőle a nyugalom. Engedelmesen kulcsolom a kezem a kezére, és szépen lassan, engedve, hogy ő vezessen - elvégre ő a férfi, vagy mi - sétálok be vele a kirakat mögötti csodába.
- Apámnak kisebb gondja is nagyobb lesz ennél. Nem bírja, ha sok ember veszi körül, és a családtagjaim ellepték a falut, itt van az egyik nagynéném, az unokahúgom, anya örökbefogadott egy tinilányt, szóval zajlik az élet, apámnak meg lassan színinfarktusa lesz a sokktól, ami éri mindig. Ott jó lesz?
Mutatok egy távolabbi box felé, és a fiú benne van, hát elbicegünk odáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor jó. Minden erőmmel tiltakoztam, amikor anya azt mondta, hogy én egyszer majd kávézni fogok, és lám, hát nem igaza lett? Biztos a véremben van. Mondjuk inkább ez, mint az alkoholizálást.
Valljuk be, mind a két szülőm részéről elég esélyes, hogy megkaphatom. Apát sokszor féltem is, hogy túlzásba esik, hiszen rendszeresen iszik, tudom, érzem, látom. Nem gátolja, még, de félek, hogy olyan lesz, mint a nagypapa.
- Nálunk nincs verekedés, látod, még egy érv, hogy egy fergetegeset bulizz a Mácsai - Warren - Révay - Oravecz és még ki tudja milyen családnevű bandával.
A postaládánkon is már lassan több név áll, mint amennyit egy láda józan ésszel elbírhat.
- Köszönöm, nem volt nagy cucc ám. Mármint anyának de, zokogott. Gondolom, hogy sikeresen életben tartott.
Nem volt könnyű vállalkozás, és nagy szerencsémre semmilyen függőséget sem kaptam el. Azt azért elég hamar leszűrtem, hogy a nagy nyári románc nem éppen tiszta fejjel volt meg közöttük.
- Umm, elektromágikus kommunikációt. Mondjuk nem sok olyan tárgyam van még, egyelőre általánosságokat, majd a harmadik félévben állunk neki a téma elmélyítésének.
Odajön egy pincérfiú, egyre több fiú dolgozik itt, érdekes. Gyorsan leadjuk a rendelést, majd komoly, vizslató képpel ránézek.
- Halljuk Ombozi, mi a sztorid?