Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Kötve hiszem, hogy én ma éjjel bármelyik rellonost is megcsókolnám, mégis jó érzés büntetlenül beszabadulni a kastély területére. Egy kicsit nosztalgiázni, elmerengeni az elmúlt éveken. Tíz éve volt, hogy még elsősként, izgatottan lépkedtem ezen az udvaron. Friss levitásként, friss két szülős gyermekként. Szerettem itt gyerek lenni. Az ódon falak között elveszni, ablkpárkányokban megbújni, és álmodni egy világot. Egy felnőtt kort, mely részben megvalósult, és mellyel elégedett vagyok.
Ennek örömére, úgy döntöttem, hogy ma ismét lánynak öltözöm, igen ez azt jelenti, hogy szoknyát húzok, és úgy vágok neki a nagyvilágnak, zsebemben a cetlivel, melyen a kívánságom van. Furcsa dolog kívánni, mikor az életedet nem mondanád rossznak, mégis, ha van valami, ami hiányzik, ami nem teljes, akkor azért fogni kezd a tollad, és bizony leírod egy cetlire. Majd még egyre. És még egyre. Míg végül rá nem jössz, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik, és ez sem igazán az. De összességében boldog vagyok, és tudom, hogy a hiányok teszik aktívvá az életet.
Halkan lépkedek, fázósan összehúzva magamon a kabátot, talán egy kicsit több melegítő bűbájt is alkalmazhattam volna. Szerintem én vagyok az egyetlen hydromágus a galaxisban, aki éppen ebben az időben fázik. Bár, őszinte leszek, annyira még nem mertem utánanézni annak, hogy pontosan mit is tudok, mi lesz ennek a vége, és mivel is jár ez. Még mindig ott van a bőr karkötő a csuklómon, még mindig csak a házban engedem láttatni a bal csuklóra költözött jegyet. Lassan már nem titkolhatom, hogy mi vagyok. Olyan ez, mint a vélaság, csak le kell rántani a leplet, aztán lesz, ami lesz.
- Remélem engem kívánsz.
Jegyzem meg a szökőkút másik oldaláról, bujkáló mosollyal, de csillogó szemekkel. Láttam őt a faluban, akkor is, ha ő nem látott engem, és hallottam, hogy visszatért, akkor is, ha ő nem hallotta, hogy én is. Egyelőre inkább csak mint szellem közlekedek, sokan nem tudnak beazonosítani, hiszen szinte gyerek voltam, amikor elmentem innen, most pedig felnőtt nőként tértem vissza. Pedig valljuk be, aki akar, felismer. Vannak letagadhatatlan vonásaim. Életem egyik legnehezebb döntéseként lemondtam róla, hogy a közelemben legyen, és tessék, ugyanoda sodródtunk mind a ketten. Ez a találkozás pedig tudom, hogy elkerülhetetlen lett volna. Hát, itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ajkaim szélesebb mosolyra húzódnak, és kissé megrezzen a fejem, ahogy nemet intek a félig kérdéssé, félig vággyá formált válaszára. Hazudni nem szép dolog, de az élet, sosem csak a jóról szól nem? És mi jó van abban, ha valakit szeretsz, abban reménykedik, hogy nem kívánod őt? Semmi. Mégis, emelt fővel kell viselni a kudarcokat is, hiszen, ahogy mindig is életem, mióta csak ismerem, én Dwayne Warren lánya vagyok. Nem illő, hogy az érzelmeim kimutatkozzanak. Apa nem lenne büszke, és bár meg sem kell tudnia soha, mégis, úgy érzem, hogy kimondatlanul is tudja, mit jelent nekem a kút másik felén álló, férfivá érett Ombozi Noel.
Hogy is szokás mondani? Örüljünk az élet apró dolgainak, hogy megkaphassuk a nagyokat. A nagy dolog pedig egy barátság. Barátok vagyunk. Hiszen technikailag, ő az egyetlen ember, akiről maximálisan és teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a barátom. Ő ott van mindig, mikor az életem egy-egy kritikus pontja elérkezik, mikor kell egy váll, egy fenékbe rúgás, hogy aztán elinduljak az úton. Az úton, melyen teljes bizonyossággal tudom, hogy vele nem találkozom. Ez a mi közös életünk. Folytonos útelágazás, melynél az ellenkező irányba indulunk.
Nézem őt, lankadatlan mosolyogva, elmémben megannyi emlékképpel és gondolattal. Mi is ő tulajdonképpen? Mi is Ombozi Noel? Egy vonzó, de sebzett vad, kit oly sok minden űz, mellyel egyetlen ember sem veheti fel a harcot. Egy férfi, aki harcol, önnön démonjaival, és tudom, hogy milyen ez, hiszen nem áll távol tőlem, tudom milyen, mikor azt hiszed győzhetsz, de életedben egy újabb árny jelenik meg, egy újabb harc kezdődik el. Az összes démonom közül, bármennyire is fáj bevallani, de Noel a legnagyobb. Az egyetlen, aki felett sosem győzedelmeskedhetek.
- Miért kívánnék olyat, Noel, amit sosem kaphatok meg?
Az égre tekintek, majd vissza rá, és ismét megrázom a fejem. Nem mozdulok a helyemről, még nem. Még a tisztes távolság tartását találom célravezetőnek.
- Szeretek úgy tekinteni magamra, mint egy hídra. Mikor érzed, hogy életed egy szakasza lezárásra kerül, rálépsz a hídra, és addig a hídon vagy, mígnem el nem érkezik az új szakasz. Addig, fogom a kezed. Aztán vége. Nincs rám szükséged a szakasz végéig, akkor újra megtalálsz. Ez vagyok én Noel. Az út, és nem a megérkezés. Én sosem lehetek a boldog befejezésed.
Mert vak vagy Noel, és mert nem elégszel meg azzal, ha valaki a szívét adná neked. Neked több kell, az elérhetetlen. Ami távol van, ami láthatatlan, ami megnyerhetetlen. Én sosem voltam távol, sosem voltam láthatatlan, sosem voltam legyőzhetetlen. Én nem vagyok Michelle, sem Annalie. Én csak Mina vagyok. Hiszen életünkben mindig csak ennyi voltam. Mina. Minabella. Elnevetem magam a gondolatra, őszinte kacagásom egy pillanatig visszaverődik a falakról.
- Micsoda egoista kijelentés nem? Hídnak lenni Ombozi Noel életében.
A szemem megforgatva, arcomon vidámsággal lépek hozzá közelebb. Sosem engedtem, hogy szomorúnak lásson, és nem most fogom elkezdeni. Ahogy sétálok, lassan lépegetve hozzá közelebb, ujjaim között forgatom a fogadalmam, ám még azelőtt, hogy odaérnék hozzá, a vízbe ejtem.
- Megfogadtam, hogy jobban vigyázok majd a kesztyűimre.
Húzom elő az kipirosodott kezeimet a kabátomból, miközben a papír, melyre talán ezt írtam, talán azt, hogy ne legyek többé szerelmes, mélyre úszik a víz fenekén. Hogy erős fogadalom? Talán. De aki ismer, aki ismeri az anyám, az tudja, hogy nem az, hogy óvom magam. Hogy óvom a világomat. Egy embert beengedtem, de nem tartom bent. Hiszen ő egy sebzett vad, mindent akar, csak maradni nem. Én pedig tisztelem őt. Ez egy szép újrakezdés lenne, nem? Tíz év, Noel. Egy házasságban sincs ennyire kitartó szerelem.
- Na és te? Mit kívánsz, Ombozi Noel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Tényleg semmi baj. Ne félj.
Mert alapból, mennie kellene ennek a dolognak. Mármint a leküzdésnek, csak még egyelőre nem megy. Most talán túl sok minden új van az életemben, ami miatt még nem sikerült ezt a váratlanul hozzám érnek hosszan dolgot leküzdenem. Azzal nincs baj, ha ismerem, vagy, ha látom, hogy megtörténik, és valljuk be, Zalán segítsége, nagyon is lovagias volt, csak én alkalmatlan vagyok a bajba jutott hölgy szerepére.
- És nem lesz ebből baj? A barátnőd előtt. Nem biztos, hogy örülne egy pletykának, hogy van egy másik nő is az életedben. Ha szeretnéd, szívesen elmagyarázom neki a szituációt.
Komolyan, csak kérnie kell. Szerintem, ha még az előtt állunk elé, hogy volt egy ilyen, mielőtt egyáltalán megtudná, hogy volt egy ilyen, az sokkal jobb színben tüntet fel mindenkit. Nem lesz ilyen látszat magyarázat és nem kerül ő sem kellemetlen helyzetbe.
- Rendes tőled. Komolyan. Manapság az ember beszűkült önmaga személyes terébe.
Mire nem jó az a fél év kommunikáció szak meg a pszichológus anyám nem? Nagyon bölcsen tudok erről a témáról nyilatkozni. De hát ezt teszik a kontárok, nem? Nagy szavak mögé rejtik a semmi tudásuk, és elégedetten néznek végig a tájon piedesztáljukról. Nos, ez nekem is megy, csak én azért tartalommal is szeretem megtölteni a mondadómat, és itt most a recepciós nővel való bánásmód volt maga a tartalom.
- Mondják, hogy akad neki. Más elméletek szerint kritikusan gyenge alkat a vélamágiával szemben. Nos, se egyetérteni, se cáfolni nem tudom határozottan egyik állítást sem.
Megy ez nekem nem? Már poénkodok is. Jaj szegény apus, hát mit nem kap itt tőlem, úgy, hogy itt sincs, pedig aztán lenne baj belőle, mert megsérteném. Nem mondaná ki, de így lenne. Elmenne Mr. Kenshez, és ott duzzogna napestig. Ilyen az én apukám.
- Szigorúan tilos. Anyának sincs ilyen képe, csak nekem. Én is csak azért kaptam, hogy ne felejtsem el őket, amíg Amerikában vagyok.
Persze, azért voltam itthon. Nem sokat, de megesett. Engedelmesen megyek a jobb oldali lifthez, de közben kuncogni kezdek.
- Remélem, az lesz a történet vége, hogy szabadnapos. Amióta itthon vagyok, nem találkoztam vele. Mintha mindig elkerülnénk egymást. Rémes egy alak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Végül is, ez is egy megoldás, nem? Persze a gondolatoknak, amik ilyenkor a fejemben vannak, inkább nem adok hangot, mert a legtöbb nem túl kedves, sőt, egyáltalán nem azok, ami azt illeti. De olyan rég óta van bennem az, hogy inkább nem mondok ki semmit, hogy már egész jól megy. Talán kicsit bolond vagyok? Többet beszélgetek magammal, mint másokkal. Egyszerűen nem megy, a gubóból való kitörés, csak nem.
- Szívesen visszaállítom a rendet.
Ajánlom fel nyugodtan. Ebben mindig is jó voltam, évekig anya után takarítottam, most apa jön. Eljön az a pillanat, amikor szerepet cseréltek, és te gondoskodsz már a szüleidről, nem pedig fordítva. Csak valahogy nekem ez korábban jött. Hogy miért is lett végül Amerika? Részben ezért. Tudom, hogy ez nem szép dolog, de igen. Ki akartam szabadulni innen, hogy egy kicsit csak magammal foglalkozzak, hogy a saját szennyemet takarítsam. Bevallom, könnyebb volt, egy pontig. Aztán persze minden nehezebb lett, és most itt vagyok, megint. Van az a pont, amikor inkább a mások után való takarítást választod, mint, hogy számot vess arról, milyen emberré is lettél.
Ahogy engedélyt ad rá, úgy édesgetem magamhoz a pamacsokat és a pálcám segítségével, finom mozdulatokkal igazítom meg kicsit a körmeiket, hogy nehogy beszakadjon nekik, mert az nagyon fájdalmas tud lenni. Előzzük meg a bajt. Nem hosszú, és nem is vészes művelet, nem éreznek semmit, de azért a végén megpuszilgatom a mancsaikat, hogy érezzék is, nincs baj, semmi olyan nem történt, ami miatt meg kellene ijedniük.
- Természetesen nem tud.
Nem hiszem, hogy nagyon repesne az ötletért, és nem akarom, hogy bármi olyat lássak az arcán, ami később megmérgezné a kapcsolatunkat. Hiába vagyok felnőtt nő, attól még vannak dolgok, amik rettegésben tartanak, ilyen az apám tekintete is.
- Adtam volna a nyakam is amúgy, de gondoltam, előbb nézd meg, hogy ízlik-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Ha valami igazán megnyugtat, az az állatokkal eltöltött idő. Semmi szükségem arra, hogy egy emberrel osszam meg az életem, ahhoz elég nagyot csalódtam benne is, magamban is az utóbbi hetekben, így hát eldöntöttem, hogy független, állatbolond nő leszek. Persze, tudom a szívem mélyén, hogy ha egyszer egy leghőbb vágyat mutató tárgy a kezembe kerülne, akkor még mindig azt mutatná, hogy ő meg én együtt vagyunk, és talán még azt is, hogy a gyerekeink szaladgálnak körülöttünk, apró sárkányaik egymást kergetnék, és mindinkább magukra akarnák terelni az apjuk figyelmét. De nem lehet. Nem szabad ebben a kósza álomképben élnem, mert a szív leghőbb vágy sokszor nem lesz több, csak puszta ábránd. Én pedig nem akarok csak ülni és várni valamire, amit az eszem tud, hogy sosem lesz igazi.
Egy pillanatra teljesen elmerülök a gondoltban, ezért riadtan, és kissé tompán érzékelem csak, amikor a kismacsekok riadtan távoznak, és ha lett is volna rá lehetőségem, akkor sem érteném, hogy mégis mi történt. Csak pislogok kettőt, és betudom ezt az egészet olyan macska dolognak, mert én aztán tényleg semmit, de semmit nem érzékeltem abból, ami itt történt az előbb. Ha meg érzékeltem volna, akkor se hiszem, hogy bármi is változott volna attól, ahogy cselekszem, vagyis, hogy felállok, és amíg odasétálok Mr. Kenshez az elemi mágia segítségével átnedvesítem a kezeimet, hogy kicsit lemossam magamról a macskázást, és a mosogató fölé érve, lecsepegtetem magam, majd úgy tűnik el a víz és a nedvesség, mintha nem is lett volna. Még csak kis lépésekben merem tesztelgetni, hogy mire is vagyok képes, a nagyobb lépés még várat magára, ahogy az is, hogy a bőr karkötőt lepattintva, megmutassam a világnak a jelet, mi a bal csuklómba égett egy életre. Ennél feltűnőbb nehezen lehetne.
- Érdekes személyiség. Már, az apám. Sosem tudom eldönteni, hogy mik is vagyunk mi egymásnak. Barátok, családtagok? Néha úgy viselkedik, mintha egy haverja lennék, akivel együtt kocsmázik vagy szereli az autóját, máskor meg képes lenne egy hozzá közel álló embert megölni, mert a lányához ért.
Mosolyogva, kékjeim vidám csillogásával pillantok fel a mellettem állóra, miután beízesítettem a kávémat, amit leginkább gusztustalanul iszok, és ezen gyakran nevetek is. Anyai örökség. Eleve nem is akartam kávézni, aztán meg nem akartam úgy kávézni, ahogy ő, és most mi van? Tonnaszám vedelem az agyoncukrozott és tejezett valamit, amit a rossz nyelvek szerint már nem lehet emberi fogyasztásra alkalmasnak nevezni. Kiváló képességekkel rendelkezem.
- Nos, tény viszont, hogy huszonnégy éves vagyok. A legszigorúbb országban is felnőtt, aki képes önálló döntéseket hozni, és aki nem rohanna az apjához elújságolni, hogy milyen élmény, amikor kiszívják a vérét.
Vagyis, ez az én döntésem, és nem kell senkitől engedélyt kérnem, én pedig szeretném, ha élne a lehetőséggel, amikor úgy érzi, hogy szeretné. Attól még, hogy ez megtörténik, nem kell apának tudnia. Van egy ilyen pakk amúgy is az életemben, dolgok, amiket inkább nem mesélek el neki. Szóval oda még egy dolog már nem számít. Belekortyolok az italomba, elégedetten elmosolyodok és felpillantva rá, még szélesebbé válik az a mosoly.
- Ugyan már, Dwayne Warren nem az Isten maga, nem lát mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Látszik is rajtad, hogy bírod. Nem sokszor vagy beteg, ugye?
Helyes kölyök, remélem, hogy az öcsém is ennyire normálissá válik rövid időn belül, mert ha nem, akkor Lacika lesz az új öcsém, Sean meg megpukkadhat. Mostanában nagyon agresszív, a múltkor odáig fajult, hogy lila lett tőle az oldalam, mert ő unatkozott, és megrúgott, én pedig válaszként arcon locsoltam, amire elkezdett visítani. Szóval nem igazán testvér alapanyag most a kiskölyök, pedig egy éve esküszöm, hogy nagyon édes volt.
- Azért kéri, hogy vigyázz magadra, mert a felnőttek sokkal könnyebben betegednek meg, de ha van egy ellenálló gyerek a közelükben, akkor a betegségek se mernek olyan közel jönni.
Ez nem igaz, a felnőtteknek egyszerűen nincs idejük betegnek lenni, mert a gyerek meg a munka mellett valahogy fel sem tűnik nekik, csak amikor már megmozdulni se tudnak, hogy valójában ők betegek. Viszont hátha ez a mondat nagyobb motivációt ad neki, hogy a sál meg a sapka a helyén maradjon.
- Ők egészen jól viselkednek, látod? Szépen nyugton vannak, és nem bántanak. Nagyon sokszor költöztem már velük, szóval türelmesek is.
Leszámítva ugye a crupok gyöngyét, aki most is intenzív szökésben van. Felpillantok Pamacsra, aki intenzíven érdeklődik Laci iránt, de még nem indul el felé, még csak az erőviszonyokat méri fel, hogy vajon baráttal vagy ellenséggel van-e dolgunk. Nem csodálom, hiszen az utóbbi időben volt már, hogy egy pyromágus szagát is hazavittem, amit én nem, de ő nagyon megérzett, és akkor tőlem is égnek állt minden szőrszála.
- Igen, Pamacs víz elemű, ezért ilyen lilás-kék, ha levegő elemű lenne, akkor fehér és rózsaszín színei lennének, ha pedig mind a két elemhez tartozna, akkor szürke és fehér. Ő egy sunki, elemi mágus állat.
-Óóó, elemi mágus vagyok. Most tanulom éppen, hogy hogyan uraljam a vizet. Nézd csak.
A tenyereimet egymáshoz érintve, felé nyújtom kicsit a kezeimet, melyben először víz jelenik meg, mintha tényleg a bőröm alól szivárogna. Aztán a víz hirtelen forrni kezd, bugyborékolva, gőzölögve. Aztán hirtelen hűl ki, és változik szó szerint jéggé, majd megint vissza vízzé, ami ahogy jött, úgy is tűnik el.
- Sosem halok szomjan.
Más előnye is van nyilván, de most ennyire futotta, még tényleg nagyon az elején vagyok, és igazából csak tesztelgetem, hogy mit is jelent az, hogy irányítom a vizet.
- Arra tovább.
Mutatok a vendéglátó negyed felé, mert biztos vagyok benne, hogy a kis bélpoklos ott lesz valahol.
- Milyen messzire mehetsz el innen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Sokszor nem kellenek szavak, hogy megértsük egymást, és tudom, hogy érti most is, hogy mit szeretnék pontosan kifejezni, sőt a válasza megmosolyogtat. Nos igen, ez a szó szerintem tökéletesen leírja azt, hogy milyen is ő. Furcsa ismerni. Mármint életem első tizenkét évében semmit semmit sem tudtam róla, azt sem, hogy igaz-e, amit anya mond, hogy ő egy szuperhős. Semmit. Aztán egyszer csak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, ott állt az ajtóban, nézett engem, én is őt, és elindult valami. Akkor még csak sejtettem, hogy ő egy szuperhős, később pedig kiderült, hogy az apukám.
Más nem tartaná annak Dwayne Warrent, de nekem életem első tíz évében a szuperhősökkel azonosították, és talán nem olyan, mint Vasember vagy Hulk, nekem mégis a hősöm maradt, annak ellenére is, hogy az érdekes szóval tudom csak illetni. Az apám és szeretem őt, közelebb van a jellememhez, amint anya, és talán egy jó ideje már a szívemnek is ő a kedvesebb szülőm. Anya nekem túl sok, túl drámai, túl érzékeny, apával sokkal egyszerűbb ilyen szempontból.
- Szóval, mivel hivatalosan is megállapítottuk, hogy nem Isten.
Kezdek neki a dolognak, mert hát úgy tűnik ebben az egészben én vagyok a kezdeményező fél, és amilyen izgatott vagyok, nem is nagyon akarom kerülgetni a dolgot. Vidáman kapok elő egy hajgumit a zsebemből, szakmai ártalom, hogy mindig van nálam egy, és fogom össze a mostanra már váll alá nőtt hajamat. Lassan megint el kell mennem fodrászhoz, de ahogy láttam, az itteni megszűnt, pedig nagyon rákészültem, hogy egyik nap, munka után bemegyek, és legalább magamba szívom az összes érdekes információt a helyiekről. Nagy most a változás, amióta elmentem már a második polgármester irányítja a helyet, a hrmadik igazgató az iskolát, talán a második az előkészítőt, és azért nem volt olyan hosszú idő az a néhány év. Ráadásul szinte mindenki ismeretlen, fel kell vennem a helyi ritmust, mert mint mindig, most is kezd elkapni a pánik, hogy kívülálló vagyok.
- Hogyan csináljuk? Van valami rituáléd előtte, vagy csak úgy bele a közepébe?
Őszinte érdeklődéssel és lelkesedéssel kérdezem, mert bár nem ezzel a szándékkal érkeztem ma ide, de annyira izgalmas, hogy most egy vámpír fog inni belőlem, hogy csak na. Sőt, itt a vámpír személye is nagyon izgalmas, hiszen egészen kicsi korom óta ismerem, és már akkor azon gondolkoztam, hogy vajon amikor idősebb leszek, akkor megtörténik-e az, hogy az én véremet is kiszívja, és most itt állok vele szemben, izgatottan csillogó szemekkel, mint a kisgyerekek, amikor karácsonykor az ajándékbontás következik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- A csuklóm?
Pillantok le automatikusan arra, amelyiken a bőrkarkötő van, és hirtelen elfog az érzés, hogy nem akarom, hogy a kis jelemnek baja legyen? Jó nem? Eddig hogy utáltam a létezését, most meg azért ragaszkodnék hozzá. Hát zseniális. Viszont szerencsére két csuklóm van, és nem mondta azt, hogy kifejezetten a balt kérné, így a jobb az szabadon felhasználható. Amúgy is balkezes vagyok, nyilván azt a kezemet féltem jobban, mindentől. Még a manikűröstől is. Noha az én munkámban nem igen lehet semmiféle extra a körmön, de egy japán manikűr mindig csodálatossá teszi.
- Mi a különbség a nyak és a csukló között?
Érdeklődöm, miközben odanyújtom neki a jobb csuklómat, hogy ha inkább ezt szeretné, akkor ezt adom, nekem igazából mindegy, csak valahogy összemostam a vámpíros filmekkel a dolgot, hogy nyakra mennek. A kérdésem pusztán érdeklődő, mert szeretek tudni dolgokat. Igazából elég sok mindent szeretek tudni, csak úgy szívom magamba az információt, hogy a következő pillanatban okosabb legyek.
- Furcsa. Oké. Az se baj egyébként, ha fájdalmas, jól bírom.
Elvégre a munkám során is előfordult már, hogy számos állat bele-belekapott a kezembe vagy a lábamba, de ez vállalt dolog, pontosan tudtam, amikor nekiálltam a tanulmányaimnak, hogy nem lesz fájdalommentes, hiszen senki se úgy születik, hogy a szakmája csúcsa, ez kamu. Kicsit közelebb araszolok, izgatott kíváncsisággal nézem, hogy mi is fog történni, és nagyon érdekel, hogy milyen az a bizonyos furcsa érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Igazat mondok. Én is voltam gyerek, és nagyon utáltam, ha hazudtak nekem.
Egy idő után már csak megpróbáltak, de aztán azt is feladták. Persze nem azért, mert olyan jó szimattal rendelkeztem, mint Lacika, csak ha úgy éreztem, hogy nem mondanak igazat, megemeltem kicsit a szemöldökömet, és eldöntve a fejem néztem rájuk. Onnantól pedig nyert ügyem volt. Aztán elmúlt az, hogy hazudoznak nekem, végleg, most pedig már túlontúl őszinték is. Ami szintén nem annyira  kellemes, de inkább ez, mint az, hogy megpróbálják elferdíteni az igazat.
- Bármelyiket, nyugodtan. Ha nagyon összenyalogatnak, van nálam kézfertőtlenítő.
Ez amolyan munkahelyi ártalom, én egy nap nagyon sokszor fertőtlenítem a kezem, így egyszerűen mindenhol van nálam fertőtlenítő, mert sosem tudom, hogy mikor jöhet jól. Van egy ilyen fogyatékosságom, hogy nagyfokú rendmániával rendelkezem. Egyszerűen nem tudok nyugodtan aludni, ha nincsenek rendben a dolgok körülöttem. Nem kések egyetlen számlával sem, nem tévesztem el a bevásárlást, mindennek megszabott helye van a hűtőben. Tudom, ez valahol nem normális, de bár ez lenne a legnagyobb gikszer velem kapcsolatban.
- Ha apukád megengedi, hozzám bármikor eljöhetsz játszani velük.
Hozzátenném, hogy nincs se férjem, se feleségem, se gyerekem, úgyhogy nem lenne ott más ember, csak ő és én, de nem igazán szeretnék neki magyarázkodni. Jobban szeretem az állatokat az embereknél, ők nem hazudnak, őszinték, nyíltak. Sokkal jobb velük lenni, sokkal nyíltabb és egyenesebb minden cselekedetük.
- Pedig van. Négy elem van összesen, a föld, a víz, a fűz és a levegő. Akik elemi mágusok képesek irányítani a saját elemüket. Ritkán van olyan, hogy valaki két elem birtokosa, még ritkább, hogy három, vagy akár mind a négy.
Nem tudom, hogy mennyire ismeri az elemeket, vannak mesék is róluk, de nem mindenkinek mesélik el, nekem se mesélték, most felnőtt fejjel, friss elemistaként olvastam őket, most kezdtem el megismerkedni azzal, amivel gyerekként is meg kellett volna. Persze, senki sem tudhatta, hogy sikerült összehozni egy elemi mágust, én még mindig tartom magam a “fűbaba” titulushoz. Kinyújtom a kezem, hogy Pamacska könnyebben közlekedjen, Lacika felé oson, én meg hagyom neki, ő sem bánt, sőt, kifejezetten barátságos.
- Hivatalosan igen. Csak pálcával. Illetve vannak olyan kultúrák, ahol kézmágia van, de ők nagyon kevesen vannak már a világban. Az elemi mágia azonban nincs meg mindenkiben.
Mivel látom, hogy elkenődik kicsit a szája, és a pofija olyan szomorú lesz, egy kicsi vízformálással kezet alkotok, ami közelebb oson Lacikához, és finoman megkocogtatja az apró gyerek orrot. Legalább valami kis pluszt adok neki, hogy ne legyen annyira szomorú.
- Eszünk egy sütit? Lizzie-t vagy befogadja valaki, és holnap leadják a munkahelyemen, vagy hazajön vacsoraidőre. Nem tudom őt elveszíteni.
Persze, most nincs meg, de az nem jelenti azt, hogy nem is lesz. Mindig visszatér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Óóó!
Ajkaim csodálkozásra nyílnak, ahogy kifejti a különbséget, és meg is értem egy pillanat alatt. Az intimitási faktor más. Így már értem, hogy miért inkább a csuklómat kéri. Valljuk be, ez egy teljesen logikus döntés, mert bőven Dwayne Warren poklába bérelünk helyet már csak azzal is, hogy én azt mondtam neki, vegyen a véremből, ő meg azzal, hogy akárcsak elgondolkozott az opción. Most viszont már nem csak elméleti szintről beszélhetünk, hiszen éppen a gyakorlati megvalósításon ügyködünk.
- Nem zavarna, ha megmaradna, csak a jel miatt aggódom.
Arra még nem kérdeztem rá, hogy mi van, ha az elemi mágus jelem sérül. Azt se tudom, hogy sérülhet-e, ahogy azt sem, hogy ha igen, akkor vajon hatással van-e az elememre. Én tényleg eléggé kezdő atomfizikus vagyok ezen a téren, szóval inkább nem kockáztatnék. Ezt nehezebb lenne kimagyarázni azt hiszem.
Izgatott vagyok, és azon dolgozom, hogy még csak véletlenül se csukjam be a szemem, mert látni akarom. Túl azon, hogy ezt már gyerekként eldöntöttem, felnőttként előtör belőlem a tanulmányozó-megfigyelő énem is, aki látni akarja, hogy mégis hogyan működik ez. Csodálatos dolognak tartom, hogy átérezhetem, megtapasztalhatom, megismerhetem a világ ezen kis apró szegmensét. Az apró fájdalomra nem is reagálok, a hang az, ami megakasztja egyenletes légzésem egy pillanatra, de utána minden megy tovább a maga kerékvágásában, egészen addig, míg tarkómra nem fog, ott kissé mintha megint beszűkülne a levegővétel, érintése kirántott a magam köré zárt kis csend-buborékból, és így már nem csak látok, de morranását is hallom.
Ajkaimra lassan szökik egy apró mosoly, érzem, ahogy egy gát átszakad bennem, ahogy eggyel közelebb kerülök hozzá, és ahogy eggyel közelebb kerülök magamhoz is. Bal kezem felemelve, óvatos, lassú és végtelenül finom mozdulatokkal kezdem el el simogatni a haját. Van bennem egy ösztön, ami arra sarkall, hogy ez a helyes lépés. Másrészt így akarom jelezni, hogy minden rendben van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pamacska a vállamon ül, a többieket elláttam már, és ahelyett, hogy otthon üldögélnék, úgy döntök, inkább bejövök dolgozni A szándékaim hasonlóak, mint a nőé, csak azzal nem számoltam, hogy ő előbb itt lesz, és megcsinál mindent, mire én megérkezem. Viszont, ahogy meglátom, tudom, hogy így van, és csak sóhajtva nyújtom felé a két kezemben tartott kávé közül a kisebb, emberi méretűt.
- Nem otthon kellene lenned? Még a végén azt hiszik, rossz útra tévedtél.
A rossz út pedig éppen az én számból elég érdekes lehet, tekintve, hogy a múltkor minden adott volt, hogy a rossz úttá váljak. Leülök mellé, és felpakolom a lábaimat, hogy Pamacs kényelmesen elhelyezkedhessen az ölemben.
- Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elmosolyodom, ahogy közeledik, és ahogy ezt meg is jegyzi. Mintha tinédzserek lennénk egy béna tinifilmben, ahol olyan egyértelmű minden, mégsem látjuk a fától az erdőt. Csakhogy itt látjuk, de vannak bizonyos körülmények, amik gátolnak, azt hiszem.
- Nem félsz, hogy mi vár rád az út végén?
Mert attól tarthatna, hiszen neki igazán sok múlik ezen az egészen. Nem húzódok el, állom a tekintetét, és talán pár centivel közelebb is kerülök. Imádom a kávé illatú leheletét.
- Ma egyedül aludtam, korán keltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Bölcs igazság.
Én is ezt vallom, nem is aggódom, mondjuk én minden erőmmel azon vagyok, hogy ne is szenvedjek a végén sem.
- Óóó, igen, de ha elmondom, még a végén úgy belezavarodsz, hogy nem tudsz majd odafigyelni a munkádra.
Szeretem húzni, és remélem, hogy továbbra is úgy élvezi, mint az elején.
- Szeretem, ahogy sóhajtasz. Ilyenkor tudom, hogy jó úton járok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kuncognom kell azon, hogy mennyire érdekli a dolog, ajkaimat kicsit megnyalva, lehajtom a fejem kicsit, és még mindig mosolyogva iszok egy korty kávét.
- Nem csak.
Felelem végül diplomatikusan, mert hát más az elképzelés és más a valóság. Ki tudja, ha tényleg megtörténne, talán kínos volna, bár én épp az ellenkezőjétől tartok, hogy túl jó, ami mindent felborít. Ez egy sajátos határokon belül mozgó évődés.
- Te mit álmodtál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát, ha így folytatjuk, még a végén tényleg lógni fogunk, bár a magunkfajta boszorkák máglya halált szoktak halni.
Nem akarom tönkretenni az álmát, mert látom, hogy a mosolyában benne van a tény, hogy ott boldog volt, szép az álma.
- Menjünk. Hol lépnek fel legközelebb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Én rossz vagyok, és élvezem.
Pedig hajaj, jó kislány voltam. De még mennyire. Aztán összetörték a kis szívem, kidobtam az ablakon tíz évnyi érzelmet, és most rossz vagyok, mint az ördög.
- Francia. Eltaláltad. Viszont a kis orosz vérem sirdolgál csendben.
Mert, hogy francia az nem vagyok. Vagy nem tudok róla. Anyai ágról orosz és magyar, míg apairól totálisan amerikai vagyok. Arra, hogy csodaszépnek lát, zavrba jövök, és elmosolyodom, majd, hogy ezt oldjam, az arcomon lévő anyajegyre bökök.
- Csak ezért, mindenkit begerjeszt. Hidd el, mágikus fegyver.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem is értem, hogy miért kérdezed, ha meg is teszed.
Hiszen valljuk be, Annie kiválóan udvarol, érzem, ahogy a jóleső meleg bizsereg a bőröm alatt, és szívem szerint előre hajolnék, és lecsókolnám az ajkán pihenő apró kávécseppet. De nem tehetem, bármennyire is akarom. Nem tenyerelhetek bele mindenbe.
- Én is franciának mondanálak. Lehetnénk szeretők egy apró garzonban, kilátással a folyóra, a ház alatt pékséggel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- És te nem csak sóhajtanál.
Érünk körbe a történeten, és elégedetten bólogatok. Igen, csodálatos francia életünk lenne. Imádnánk. A parton sétálást, a művészeteket, nem biztos, hogy a szakmánkban maradnánk, lehet elmennénk mi is művészeknek.
- Bárcsak minden előtt lett volna ez a beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnevetem magam arra, amit mond, de valószínűleg igaza van, ez lett volna.
- Előbb kijött volna az elemi, az biztos.
A másik része megmosolyogtat, Pamacska a kis körmeit a combomba vájja, ahogy élvezkedik.
- Ugye tudod, hogy ez csak rajtad múlik?
A franciákig se kellene elmenni, de az lenne igazán feelinges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen.
Sok minden mást felelnék, de azok csak időhúzás gyanánt szolgálnának, mielőtt kimondom a tényt.
- Ahogy te is engem.
Éveket, sőt közel két évtizedet éltem le úgy, hogy csak figyeltem az embereket, hallgattam a hangjuk változását, láttam arcuk rezzenéseit. Sok mindent tanultam az anyám mellett, és nem vagyok hülye.
- A férjed kiakadna, akkor is, ha nem csak ketten lennénk?
Furcsa belegondolni, hogy ez az opció felmerült bennem, és igazán nem is tudom miért, de annyira nem lelkesedem, de erre az áldozatra furcsa mód hajlandó lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ostoba gondolat.
Igazából valóban az, mert ezzel gyakorlatilag beletenyerelnék egy házasság intimitásába, ami nem volna helyes.
- Nem, ez helytelen lenne.
Jelentem ki határozottan, mert tudom, hogy most messzire mentem, inkább én is a kávém felé fordulok, kezeimmel körülölelve a papírpoharat, csendbe burkolózva, felforrósítom azt, majd eszembe jut, hogy ha ez hideg, akkor a másik is kihűlt. Leteszem, és Anne felé nyúlok.
- Megmelegítem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, éppen ezért jöttem rá, hogy nem túl jó ötlet.
Lenne valami végleges abban, ha egyszerre két West-tel találnám magam egy ágyban. Ennek nem szabad megtörténnie. Elveszem inkább a kávéját, és annak felforrósításával foglalatoskodom. Nem akarom túl forróra, mégis sikerül, sűrű gőz száll fel, így gyorsan visszább hűtöm. Ez olyan, mint a fagyasztás-olvasztás, néha kimarad egy lépés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó...
Azért ebben van valami furcsa érzés, nem tudnám azonosítani, csak így furcsa, de arcomra mosoly kúszik, ahogy visszanyújtom a poharat.
- Visszaszívom, te is rossz boszi vagy. Ez már a házasságodban volt? Mert akkor újragondolhatjuk a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Bele.
Pillantok én is az órára, és Pamacsot a vállamra véve kelek fel, hogy elmenjek beöltözni. Ma pörgés lesz megint.