Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A nyitott ablakon át a nyár derekának hősége sugárzik a dohos falak közé, ahová különben nemigen jut el a napfény. A porszürke függönyök lassan lengedeznek a szellőben, ami Jack hiszérikus csipogását hordja befelé. A törpe növésű bagoly újfent az öregek szenilitásában kezdett szenvedni, néha ezáltal elfelejtve, nappal van-e, vagy éjszaka.
Elmélyült ténykedéséből a kitáruló ajtó csapódása zökkenti ki: megrázkódik, a papírra notórius finomsággal szórt dohány egy része visszapottyan az asztalra.
Kamilla.
A hosszú haja hullámzik utána, ahogy a lány az asztalhoz csörtet, majd a dühtől kipirosodott arca köré hullik. Dwayne méltatlanul mozdulatlanná dermedve figyeli Kamilla fortyogó kiborulását, majd azt, ahogy az újsgot ledobja elé. A szeme késve követi az elébe hullott tárgyat.
   -  Nekem újságnak tűnik - próbálkozik meg a válasszal a homlokát ráncolva. Nem nyúl utána, mindössze a félbehagyott cigarettát ejti vissza az asztalra.
   -  Na mer' mi az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

A kényelmetlenül hűvös, borzongató esővel fenyegető időről a lánya nyomában tér be a melegbe. Kora délután az asztaloknál csak néhányan ülnek, a hamburgerszagú levegő számára ismeretlen, alternatív zenével nehezedik a beltérre.
Nem tagadhatja, imponáló, hogy abból a tejfogú, maszatos kislányból alig néhány év alatt magabiztos, már-már felnőtt nő lett. Tudja, hogy ebben az ő nevelésének persze semmilyen része sincs, így magára büszkének lennie is felesleges lenne - de mégis, valahol egészen jó érzés. Már csak annak az állandóan taknyos kis tökfejnek kell kikupálódnia, akit a fiának nevez, akkor pedig elmondhatja, mégsincs minden eredendően elrontva a genetikájában.
Kissé felhorkan Mina felajánlásán, ám nem ellenkezik. Hadd próblgassa azokat a törékeny szárnyait, hadd vegye át a vezetést tőle, elvégre csak ebből tanul. Ugyanígy engedelmeskedve sétál a terem túlső felébe és foglal helyet a naancssárga asztalok egyikénél, közvetlenül az ablak és a hátsó téglafal mellett.
Szétcipzározza a bőr kabátját, levéve ledobja a maga melletti üres székre, végignézi, míg Mina hasonlóképp tesz.
   -  Szóval - hátrapillant a pult irányába - Miért vagyunk itt valójában?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Hallja a pincérlány cipőinek kopogását maga mögött, a szemöldökét kissé megemelve támaszkodik a fényes asztallapra. Mostanában némileg eltávolodott a lányától, ami a közös programokat jelenti, elvégre ezeket általában Zója ütemezte be az életükbe, így időtlen idők óta ez az első, hogy kettesben töltik a délutánt. Méghozzá Mina javaslatára. Talán nem kellene a saját példájára reflektálnia, de ha arra gondol, ő felnőve egyetlen egy esetben kereste az örege társaságát: ha épp a nyakig érő sz*rból kellett kirángatnia.
Na, mit csináltál, kicsi lány?
   -  Nekem egy burger lesz. Sok krumplival. Sok gyömbérrel - veszi fel a szemkontaktust az asztalukhoz érő nővel, aki először Minához, majd hozzá fordul. Az akcentusán, mint a legtöbben, értetlenül hümmög egy ideig - Dwayne ugyanis a szavakat már erősen tört, alig érthető magyarsággal intézi hozzá. Egy éve jött rá, hogy ha megerőlteti az agyát, igenis emlékszik bizonyos kifejezésekre ebből a nyelvből, újfent pedig használja, még ha puszta hobbiból is. Persze a szókincse nm terjed tovább a legalapvetőbbeknél, de mégis... komoly haladás ez így X év Magyarország után.
   -  Nem tanulsz tovább?
Szimpla érdeklődéssel kérdez vissza, ahogy a nő elhagyja az asztalukat. Sem szemrehányás, sem csodálkozás nem tükröződik a hangjában, pláne nem kétely.
   -  Hát anyád nem fog örülni. De te tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Warren Mina
Spíler, Godzsu- udvar

Somolyogva ingatja a fejét, nem felel. Egy ideje világos számára, hogy Zója a magyar nyelvet többek közt arra használja, hogy róla alkosson véleményt, mégházzá pofátlanul a füle hallatára. Egyszer- egyszer fontolóra vette, hogy beavatja a titokba, miszerint bizonyos dolgokat igenis ért - ám akkor odalenne az egyetlen ütőkártálya, történetesen, hogy pontosan tudja, mit gondol róla a háta mögött a nő.
   -  Ahhha...
Megvakarja a fejét, majd a karjait összefonja maga előtt az asztalon. Bár a hely egyáltaán nem számít előkelőnek, mégis kényelmetlenül érzi magát fényes nappal a belvárosban,ahová mindenféle egyetemista hippi tér be. Egyszerűen... olyannyira nem idevaló. Világ életében vidékiként még mindig nem érzi magát otthon Budapesten, ami pedig a legzavaróbb, másoknak is feltűnik a kívülállósága. Talán a viselkedése, talán a ruházata, talán kisugárzása miatt.
   -  Az Államokba - halkan ismétli meg a lány szavait, keményeb felveszi vele a szemkontaktust - Miből?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy aprót biccent a pincérnőnek, hátrébb húzódik, hogy az letehesse eléjük az ebédjüket, a hambrgert, ami akkora, mint egy hároméves feje, a tálcára szóródott aranyszínű krumplidombokat. Ő nem foglalkozik a krumplival, a hamburgert emeli föl és a gyomra sürgető korgásának eleget téve harap bele. Közben pedig hallgatja a lányt. Először a félretett pénzről beszél, valamiféle alapról.. majd pedig örökségről.
Az arca nemigen változik, mindössze a rágást hagyja abba, mielőtt a szeme felkúszna a lány célkaszín arcára.
   -  Szép.
Hosszú idő múltán válaszol, miután lenyelte a falatot. A palackos gyömbér szisszenve nyílik ki a kezében, belekortyol, végigi le nem véve a tekintetét a lánya vonásairól. A másik keze a krumplik közt babrál addig.
   -  Ha megátkoznak és meghalok, vagy ha elvágják a torkom és meghalok, vagy ha elüt a busz és meghalok, akkor te meg az öcséd meg az anyád megkapjátok a cuccaimat és a pénzem. Azt a pénzt, ami most az én széfemben van és amit, amíg élek, azér' el is szeretnék költeni. Nincs egy olyan dobozom, amiben olyan pénzt tartok, amit majd egyszer úgy odaadok nektek. Ez nem így működik.
Összedörzsöli a tenyereit, hogy a rátapadt sótól megszabaduljon.
   -  Egy ilyen kiruccanás marha sokba fog kerülni. Anyád biztos nem fog segíteni. És én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mondandója befejeztével folytatja a hamburgerevést. Nem lesz élete ebédje, a hús túlságosan zikkadt az ízléséhez, ami az otthoni, hagymával teletömött, mustárban úszó förtelmekhez szokott.
Ráhagyja Minára a halál témáját - hadd szorongjon egy kicsit miatta, ha már az apja pénzére utazik. Még hogy örökség... tény, hogy nem panaszkodhat, még az is lehet, hogy a lánya külföldi tanulmányainak egy részét gond nélkül fedezhetné is. Ehhez azonban bőven több kell, mint egy hamburger a zsinagóga szomszédjában.
   -  Nem biztos, hogy egyetértünk, de ez tény. Anyád nem keres jól. Különben pedig felnőtt vagy, most már ezeket a pénzeket neked kell kitermelned. Utánad már gyerektartást se kell fizetnem.
A szomorú, kemény valóság. Ő is pontosan emlékszik a pillanatra, amikor a szülei hasonlóképp elengedték a kezét, pontosabban az apja magéhoz hívta és közölte vele, hogy enni már csak akkor kap, ha ő is belead a konyhapénzbe. Tizenhat volt akkor. Mina tehát még el is van kényeztetve így.
Felhorkan, hosszan kortyol az italából. A bubirékok végigmarják a torkát.
   -  Farmot. Oregonban - ismétli meg röhögve - és melyikőtök fog kapálni a farmon, te vagy az öcséd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

   -  De, fizetek. Csak már nem kellene - egészíti ki az előbbieket félvállról, tele szájjal beszélve. Apai felelősség és hasonlók - annak ellenére, hogy tíz évig a lánya közelébe sem nézett, már ezerszer részletezett okokból, ez a viselkedés számára mégis természetes. Ha a dolgok másképp alakultak volna, most ugyanúgy tanítaná az életre a fiát és védelmezné a lányát, ahogy annak idején az apja tette, ehelyett gyerektartást fizet. Szomorú, az örege pedig egyáltalán nem büszke rá, mégis több, mint amennyit Zója elvárna tőle.
Tovább fixírozza Mina arcát, amíg beszél, végül ismét elröhgi magát. A hamburger szétesik, a nagyobbik fele majozézes maszattal sszekenve az ujjait pottyan vissza a tányérra.
   -  Na peeeersze - törli meg a száját a pulóvere ujjában - Nem tudod te, miről beszélsz, kicsi lány. Egy farm tökre nem olyan, mint a filmekben, főleg tele van állatsz*rral meg koránkeléssel meg ócska traktorokkal. Ha ennyire rádjött a paraszkodhatnék, akkor szólok a nagyanyádnak, hogy lásson vendégül néhány hétre a szünetben és meglátod.
A szalvétába törli az ujjait, sikertelenül egymásra borítja a széthullott szendvics maradékát.
   -  Ha ennyire az államokba vágysz, komolyan beszélhetek velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Dr. Mácsai Zója
egy héttel az események után

Ahogy a bakancsát, úgy az egyenruhája masszív anyagából varrt nadrágjának oldalát agyagos, száradó sár szennyezi, azt kapargatja, amíg a lift emeletről emeletre halad, zökkenő megállókkal. A sarokban áll, épp csak fölsandítva az utastársak gyorsan rotálódó arcaira, leengedett baljában egy hivatalosnak látszó iratot gyűröget.
Ahogy a lift megáll az ő szintjén, lökdösődve tö utat magának. A folyosó jóval hűvösebb és barátságtalanabb, mint a parancsnokság: mindkét oldalt ajtók tömött sora szegélyezi a kő falakat, legtöbbjük mögül írógépek szapora kopácsolása, papírcsörgés szűrődik ki. A bürokratikus körök, a kihűlt, rossz kávé és a tollkattintgató irodisták fellegvára ez. A minisztériumi munka során időről időre mindenkit elvet a sora erre.
A bakancsai visszhangot verve dobbannak a padlón, azokat figyeli, csak néha pillantva fel az ajtók aranyozott számozására. Majdhogynem hetente jár erre, pontosan ismeri a procedúrát, ami a gyógyítói igazolások leadásával jár.
Tovább lassít a léptein, végül megáll. Először az ajtó, majd a gyűrött papír számaira hunyorít, csak aztán fordítja az arcát a már ott várakozó felé.
A gyomra könnyebbé válik.
   -  Hmmm-hmm... - ismét ajtó, ismét a nő - Ide vársz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ajkába harap, a gerince mentén borzongás hullámzik végig, az elméjébe azonban nyugalom telepszik. Abbahagyja a papír gyűrögetését.
A hete frusztrált, türelmetlen idegességben telt. Ahogy Zója egy hete délben távozott, az illatával együtt, ami az ágyneműbe ette magát, mintha a nyugalmat és a fény egy részét i magával vitte volna. Elégedett mosollyal csukta be az ajtót mögötte, ugyanebben a derűs hangulatban indult el a konyha felé, reggelizni. Ám az egymás után tett lépések gyorsan vesztettek könnyedségükből. A hűtőajtót pedig már üres aggyal és tekintettel nyitotta ki.
Mégsem érti. Még csak nem is sejti. Pedig annyira egyértelmű, mi történt vele, az a ködös elhatározás...
Ám most, hogy ismét itt a nő, ő pedig a bűvkörébe került, a feszültség elillan. Ellazul, ahogy a dohányosok, mikor végre rágyújthatnak. A függősége tárgya ugyanis egy karnyújtásnyira van.
   -  Igazolás.
Mutatja fel a megtépázott iratot. Ő a nő mellé lép, ő is a hideg falnak támaszkodik az ajtósorra szemben.
   -  Eltűntél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zója környezetében más halandó bizonyára még nem érezné meg most a vélamágiát, legfeljebb megdícsérné, milye feltűnően csinos ma a nő. Dwayne azonban más, teljesen kiszolgáltatottja és függője a nő, ámblokk pedig a vélák megbabonázó, gonosz erejének. Igen, a tudata teljesen tiszta, magához mérten továbbra is alkalmas a racionális döntésekre - ezek a döntések azonban így, Zója bűvkörében igencsak egy témakörben csoortosulnak.
A válluk összeér, ő pedig nem húzódik el, mint máskor.
   -  Azt gondoltam, megbántad.
Válaszol szintén fojtott hangon, ám beszéde így is jól hallható a csöndes folyosón. Zója eltűnését érthető okokból a bűntudat jelének vette - ebbe mondjuk beletrafált, még ha az okát helytelenül is lőtte be -, ő pedig szintén ebből az kból nem kereste. Hiba volt, gondolja tisztább pillanataiban és rémlett fel előtte a hét folamán megannyiszor, kínos tépelődést okozva. Egyszer sem kereste az okokat, elvégre megtörtént és kész, ám tudja, hogy ami volt, egyáltalán nem helyes. Simán csak nem az.
De most mégis.
   -  Nekem sincs dolgom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Dr. Mácsai Zója
Háromnegyed tizenkettő

Ásít egyet, amibe az egész teste beleborzong, a tekintete visszafordul a nőre.
Mina kurta és semmitmondó üzenete vacsora közben érte, alig öt perccel később már a fülledtre fűtött gyerekszobában állt, melegítőben és kabátban, a dadogva magyarázó nő és a fiú fölött. Akkor karba fonta a kezeit és megállapította, amit az ő apja, annak az apja és valójában bizonyára az összes felmenője valaha: hagyjad már, csak összeszedett valamit. Most mégis itt vannak. Nyilván nem az ő ötlete volt, ő szíve szerint legfeljebb a kastélyba vitte volna fel, hogy adjanak neki valamit. De hát a kötelesség...
A kényelmetlen fém rácsos padon csak a levetett kabátja hever mellette, hiába ajánlotta fel a nőnek, ő nem ült le mellé. Ezen töprengve rágcsálja a szája belső felét, figyelve Zója mozdulatait, mintha azokból próbálna olvasni.
Konkrétan azzal kapcsolatban, most miért nem érzi azt, amit az elmúlt hetekben, ahényszok meglátta.
Valószínűleg fáradt. Nyűgösan dönti a tarkóját a falnak, felbambul a beázásfoltos plafonra.
Ezek a hülye kis gyerekek mindig blebetegszenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha teheti, már évek óta nem ül a tanári asztalhoz, inkább valamelyik házhoz járul ebédelni, amikor már ürülni kezd a terem. Felesleges puccparádé. Ahogy pedig az évek alatt kitapasztalta, a marhapörköl a Levita asztalánál messze a legjobb, mintha az égiek szeretnének üzenni ezzel valamit.
A mérsékelt zajban étvágytalanul kavargatja a tányérján a tésztát, a fejét a tenyerébe ejtve. Akkor pillant fel mindössze, amikor egy ismerős hang megszólítja, majd a hanghoz tartozó lány leül mellé a padra. Vérszegény mosolyt villant egy pillanatra, ami alig rendezi át nyűgös vonásait.
   -  Amikor elsős voltál, fel se érted a főbejárat kilincsét.
Elmélázva dünnyögi a választ, valójában oda sem figyelve arra, amit mond. A gondolatai egészen máshol járnak - ebbel a pillanatban a Rellon asztalánál, ahol egy diák hátát nézi percek óta, meglepő kitartással. Bár meglehet, csak abba bambult bele.
   -  Mi? - felemeli a fejét, a villával agresszívan szúl a nyúlós tésztacsigák közé. A szeme élesen fordul a lányra - Ehhez nincs sok közöd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Chö. Ő pedig nyugtázóul bólint egyet. Félreértés ne essék: feltétel nélkül szereti a lányát, Mina olyan ember az életében, akiért gondolkodás nélkül odaadná a nyomorult kis életét. Ahogy azonban ő is felnőtt, a kapcsolatuk kívülről nézve ridegebb, valójában azonban sokkal szorosabb állapotban normalizálódott. Az, hogy így beszélnek egymással, nem az ellenszenv jele, inkább az odaadó bizalomé, olyat mondhatnak el magukról, amit kevesen: történetesen, hogy apa és lánya lényegében barátok.
Tudja, hogy egyszer kénytelen lesz megbeszélni vele, mi folyik közte és Zója közt, ám ez nem az a nap. Ő sem tudja még, hová tegye a történéseket... az szinte teljesen biztos, hogy nincsenek együtt, mint pár. Ám nem is idegenek.
   -  Sosem kértem, hogy tájékoztass.
Nem mindig érti maradéktalanul ezt az apa- szerepet. Féltenie és óvnia kellene a lányát a szerelemtől? Bizonyára ezt váják el tőle, ám ő sosem volt olyan. Persze megköszönte neki, hogy nem esett idő előtt teherbe, de különben nem ártotta bele magát a lánya ügyeibe. Ahogy most sem.
A szeme végül ismét elszakad a rellonos lány találjáról a terem túlvégében és a lányra fordul. Grace.
Magában néhányszor kimondja a nevet.
   -  Csak ügyesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ő pedig halálosan unja már. De mivel aludni úgysem tud, a folyosókörök is épp ugyanolyan jók, mint a plafont bámulni, várva a reggelt.
Bakancsos lépteit, amik messze elhallatszódnak, néhol sutyorgás, eseteg vihogás kísér, amivel a rendbontók továbbszaladnak a folyosón. Nyilván összeszedhetné őket, felrángathatná az igazgatóhoz, hogy ott számon kérje rajtuk, mégis hogy az úristenbe képzelik, hogy takarodó után még nem alszanak. A lelkesedése, ami sosem volt kifejezett, rég nem terjed ki ilyesmire. HAdd csinálják. Ebbe még senki se halt bele.
Megáll az egyik ablak mellett, a párkányára támaszkodik, hogy lenézzen a kastély tövébe. Az egyik fölszinti ablakból fény szűrődik a fűre. Talán a legjobb lenne, ha lemenne a konyhába, a manók ilyenkor, jobb dolguk nem lévén, mindig szívesen meglepik valamilyen maradékkal. Korábban nem bírta azokat a kis állatokat, ám itt egyre komolyabb barátságot köt velük.
Lépteket hall, felegyenesedik, hogy pálcával fényt gyújtson.
A nő.
   -  A fiamra meg ki vigyáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ahogy flismeri a vonásait, lejjebb ereszti a pálcát, először csak csillapít annak fényén, majd végleg eloltja. A karcsú ablakokon át a holdfényes estéből elég szűrődik be ahhoz, hogy az ember elnavigáljon a folyosón és kivegye a tárgyak és személyes körvonalát.
Dwayne alapvetően nem szereti a vak sötétséget. Az otthonában felkapcsolt éjjeli lámpánál, agy a tévé fényénél alszik. Akárki kérdezett rá ennek az okára azonban, ő érthetetlen mormogással és vállrándítással felelt.
A kastélyban ez azonban nem annyira zavaró. A portrék halkan hortyognak a falakon, vízcsövek gurguláznak, messzi ajtók csapódnak és nyikorognak. A sötétség nem bajlós. Álmosító.
   -  Kit gyűjtsek itt be? Ilyeneket?
A fejével az előbb elszaladt lány nyomába bök. Érzése szerint az itteni vezetőség és úgy ámblokk a közvélemény el van tájolva a feladatkörét illetően. A begyűjtő auror nem gyerekcsősz, nem vadőr, nem pszichológus és nem nevelőapa. Az pedig, hogy ki kivel, hol és mikor kamatyol a kastélyban, pláne nem tartozik rá. Az legyen a házvezetők baja.
Kérdés nélkül húzza ki a nő kezét a zsebéből, hogy rákulcsolja a sajátját.
   -  De most hogy mondod, egy hamburger tök jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ebben vitatkozhatnának. Most, hogy Zója szervesebben és majdhogynem, bizonyára hivatalosan is az élete része lett, a patriarchális berendezkedés jegyében a férfi életben tartásának felelőssége a nőre hárult. Mióta világ a világ, így van ez - és ezeket az értékeket adta tovább számára az apja is.
Ámbátor most, ebben a pillnatban nem gondolt rá, hogy Zójának kellene gondoskodnia róla. A konyhán minden ingyenes és, ezt az ismeretségük hajnalán nem egyszer a fejéhez vágta, sokkal finomabb is, mint a nőnél.
   -  Azt látom.
Teszi hozzá halkan, arra vonatkozóan, hogy Zója dolgozik. Igen, pontosan annyiral lelkesen és komoly erőbedobással, mint ő maga. Különben is, ki ellenőrizné őket? Kit érdekel egyáltalán, hogy a srácok alszanak-e vagy nem? A saját tanulmányaiból is emlékszik erre a szabályra, amit már akkor teljesen értelmetlennek talált.
   -  Hm?
Elengedi a kezét. Különben is megtette volna - Zója furcsamód kevésbé simulékonynak tűnik, mint általában.
   -  Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Évekig rémesen paranoiás volt, ami a kastély pletykáit illeti, azonban egy ideje képtelen foglalkozni velük. El kellett fogadnia, bárhová lép, az Edictum jó eséllyel írni fog róla, még szerencse, hogy csak bagolypotyadék-gyűjtőnek haszálja a lapot (amit Adamnek persze sosem vallana be, bár bizonyára sejti). Így most sem zavartatja magát, hogy kellő hangerővel kérdezzen vissza.
Woa-hoa. Zója magához vonja, ő azonban idegenkedve húzódik el tőle, a nő karjait lefejti magáról. Bizalmatlanul méri végig, egy sarokba szorított kutya gyászos tekintetével.
   -  Rossz az íze...? Komolyan ez most ennyire...?
Hitetlenkedve ismétli meg a nő szavait, amik időlegesa rövidzárlatot okoztak az agya idegpályáin. A belső énje pedig érzi, hogy a tenyerébe fejel Zója érvétől.
A nő már tett vele néhány cifra és megbocsáthatatlan dolgot. A gyerektéma pedig ezek közül egy különösen érzékeny számára. Lehet, hogy most kellene hátat fordítania és elrohanni. Ehelyett azonban csak hápog egy ideig.
   -  Hát én nem gondolkodtam még ezen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lassan felemeli a kezeit és ahogy gyakran, amikor feszült, megropogtatja az ujjait. Hazudik, amikor azt mondja, sosem gondolt erre. Sőt.
Nagy családban nőtt fel, születése óta azt látta példának, valójában pedig elképzelni sem tudja, hogy ha valaha ténylegesen megállapodik akár a nő, akár más mellett, három-négynél kevesebb gyereke legyen. Függetlenül attól, hogy ha teheti, ő inkább nem venné ki a részét a csecsemők gondozásában, meg úgy általában a nevelésben: csak legyenek. Ezt kódolták belé. Ezt szeretné.
Mégis csak a száját rágcsálja bizonytalanul, hümmög és bólint egyet. Az, hogy Zója ilyen könnyedén beszél a témáról, bénító rémülettel tölti el, mint tinédzser korában. De nyugtázza. Elfogadja. Talán még el is játszik a gondolattal.
Talán.
Végül kifújja a levegőt.  
   -  Ja. Együnk.
Ezzel zárja le a beszélgetést és lép tovább a konyha irányába. Zója pedig, ráutaló magatartásából kiindulva, követni fogja őt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Köhint - csak úgy módjával. Mintha hintőporos dobozt nyelt volna. Szürkésfehér füst gomolyog.
   -  Van nálad egy cigi?
Reménykedve szól a másik ágyhoz. A bajtárssal nem sokat beszél. Füstölögnek mindketten, mint a fazekak. Vagy a sebeket vakargatják. Ő már gennyesre kapargatta az övéit.  
Három napja nyomja az ágyat.
A sárkányhimlő jó édes anyját, azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

   -  Szarügy.
Együttérző pillantása tovakúszik az ágy függönyének maradványai felé. A másik fele elszenesedett cafatokban a szemetesben. Egy tüsszentéssel lobbantotta lángra még órákkal azelőtt. Ezért látják csak egymást. Ő pedig azóta nem bízik egyetlen szikrácskában sem.
   -  Te Kornél. Figyelj. - kimérten szólítja meg. Beszédének lassúsága már-már ünnepélyesnek hat. Nem könnyű feltennie ezt a kérdést. - Neked nőttek kiütések ott is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Úgyszintén serc és serc. Feszültséggel telve várja a mindent eldöntő választ. Egy horkantással az orrából szikra pattan. Akár egy karácsonyilag túllelkesült takonycsepp.
   -  De az enyém zöld.
Elhaló vallomás. Egy kínos, szigorúan takarón keresztüli vakarás az említett területen. Hozzáérni nem mert. De ellenőrizte.
   -  Mi van ha így marad? Mi van, ha letörik? Kigyullad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Más helyzetben szívesen csatlakozna a röhögéshez. Most azonban nyuszítés- szerű hangot hallat. Az ezt követő szitkozódó menekülése közepedte majdhogynem kiesik az ágyából.
Kornél párnája lángra lobban. Ő szürkés felhő- pöfetegekbe fojtja a nevetést.
Ám a baljóslatú csönd hamar visszatelepszik a szobára. Tétován vakar egyet a takarón át.
   -  Talán titkolják. - Egy alufóliasapkás laposföldhívő meggyőződésével néz a fiúra. - Én se szlnék előre. De... Mi lesz velünk, b*szod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Pedig igazán hallgathatn az idősebbre. Harmincvalahány évnyi szín tiszta tapasztalat és rettegés bámul a srácra. A színben és formában brokkoliszerűrevált fej tulajdonosa látott már ezt-azt.
   -  Félek vécére menni. - Fűzi tovább aggódó gondolatait. Kornél bajtárs ebben. Megérti őt. - Ha szikrázni fog? Mint egy csillagszóró?
Megvakarja az alkarját. Egy zöldes pikkely leszakad. A sebből vér és savó folyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A csöndben ő szipogva törli a karját a takaró huzatába. Mindkét kézfejét ragtapaszok és kötések borítják. Sütőkesztyűt kéne viselnie, mint a báránhimlős gyermekeknek. De annyira viszket!
Füstfelhőt köhög. Letargikusan elnyúlik a párnán.
   -  Már a vécé se biztonságos...
Van valmi fennkölt ebben a tragédiában. Megtörli a szemeit. És mindenesetre vakarózik egy keveset.
   -  Ez azért elég szopás így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kornél és ő. Ketten a világ ellen. Üveges tekintettel bámul maga elé. Füstöt pöffent. Valójában pont, mint a régi szép időkben.
Csak most épp ő lett egy bazi nagy, zöld cigi.
Összeszorítja a szemét.
   -  Talán vissza lehet növeszteni. Nem? - Ismét a takaróba törli az alkarját. - De ha nem esik le. Én... én átértékelem az életem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

   -  Hát ja.
Sebes, zöld és pikkelyes kezével az éjjeliszekrény felé nyúl. Megszokásból megnézi a mobilját. Se térerő, se internet. Mint a sötét középkorban. Most már tényleg bubópestisesnek érzi magát.
Feljebb ül a ágyon. Az szekrényen hagyitt ragtapaszt ügyetlenül a karja sebére nyomja.
   -  Egyszer leszakadt az összes ujjam. Visszanövesztették. Tök olyanok, mint régen. - Mintegy önnön megnyugtatására beszél. A szavak nyomatékosításaképp pedig továbbra is füstjeleket ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Rezignáltan nyel. Nem ma volt.
Átkok. Robbanás. Halál. Na jó. Valójában...
   -  Belenyúltam egy darálóba. - szélesen vigyorog - Nem is voltam kisgyerek. Fenét. Huszonnégy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Horkant. Fejet ráz. Füstölög.
   -  Beleesett egy virsli. Belenyúltam. Bekapcsoltam... Fröccs.
Vér. Hús. Emberi, állati. A padlón. Undormány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az első két nap viszonylag derűs füstölgését Kornél társaságában már valószínűtlen emlékképnak érzi. Az extrém magas láz annak a napnak az estéjén tört rá, melyet görcsös hányás és hidegrázés követett. Ez senkit sem lepett meg: a sárkányhimlő a felnőttek számára ugyanis súlyos, mint a pestis (pontosabban de, az álmodó meglepődött rajta, tekintvén, hogy a Mesélő semmilyen leírást sem küldött a betegeknek. Guys. Seriously. Please).
Az örömhírre rövidesen kipics... paterolták a többágyas szobából, a fertőző osztály egy joval kisebb kétágyasába költöztették át, a folyosó túlsó végén. Egyetlen szobatársa, egy szintén sárknyhimlőben haldokló, nyolcvannégy éves varázsló, eddig nem sok szót váltottak. Nem is tervezték.
Az órák pedig lassan teltek el a tojáshéjszínű kórteremben.

Az egész testén remegés fut végig, meztelen lábai fáznak a kőpadlón, ahogy a háta is, ahogy a vékony kórházi ingen át a derékmagassgágig fényesre, följebb matt fehérre mázolt falhoz nyomódik. Szipog, megköszörüli a torkát, hogy elfojtsa a köhögését, a kétméteres, poros levelű filodendron mögül kisandít az üres folyosóra. Csak aztán gyújtja meg ténylegesen az izzadt tenyerében szorongatott szál cigarettát.
Különben - okkal - ezt megtiltották neki. Részben, igazi idiótának kell lenni, hogy az ember tovább roncsolja a gennyes hólyagokkal borított tüdejét. Részben pedig a már korábban taglált tűzveszély miatt. A függőség azonban kegyetlen úr.
Azt azonban senki sem mondhatja, hogy nem tette meg a megfelelő óvintézkedéseket. Ahogy a padlón ül, a növény óvó árnyékában, a keze ügyében mélypiros, kétliteres tűzoltókészülék hever a padlón. Just in case. Ha találná lángra lobbantani a kartonruhát.
Mélyet szín a szálba, a próbálkozás heves köhögésbe fullad. Idegesen dönti a tarkóját a falnak, a feje csúnyá koppan. Kopp. Kopp.
Cipőkopogás. Pontosabban... csoszogás.
Megnyalja kirepedezett száját, óvatosan kinéz a levelek mögül. Kórházi ing. Zöld ragyák. Barna haj.
   -  Zója...?