Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsatolja majd szétcipzározza a táskát, belenyúlva egy meglehetősen megviselt üveges ásványvizet vesz elő. Abba iszik bele, amíg behunyt szemmel a lány magyarázatát hallgatja.
Lenyűgöző. Lenyűgöző, hogy egy egyszerű, félvállról feltett kérdést mennyire lehetetlenül képesek túlbonyolítani, ha épp úgy érzik, valamivel villantaniuk kell. Általánosságban elhúzná a száját emiatt, morogna valamit és válaszra sem méltatná a fecsegést - ám most egészen másmilyen napja van. Ahogy pedig leereszti a vizet, visszacsavarva a kupakot ismét a lányra néz, kénytelen megállapítani, hogy nem is mond akkora hülyeségeket.
Sőt.
   -  Szinte már gyanús vagy nekem.
Felel könnyedén, a palackot ledobja a táska mellé a drapp kanapéra, megtörli a száját. A falak haloványabb árnyalatot öltenek, itt- ott kavargó, vöröses köddel, amíg továbbra sem több, mint alkonypír. Tűnődve bámulja egy ideig, ő aga azonban nincs tisztában a szoba mágikus erejével, számára könnyed fényjáték az egész.
   -  Biztosan a penészvirágok közt a helyed? Nekem inkább tűnsz kéknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megdörzsöli az állát, fáradtan pislog a falra. Elképesztően, kimondhatatlanul fáradt, ha tehetné, itt is le tudna feküdni és aludni egy órácskát, mielőtt hazamegy Budanekeresdre folytatni a pihenést. Ezt mégsem teheti. Elvileg dolga van, még ha az annyira nevetségesen kiábrándító is.
Flegmán megvonja a vállát a lány válaszára. Ő maga még mindig nem érti teljességgel a házakra bontás rendszerét, számára eléggé degradáló és valahol rasszista rendszernek tűnik. Igen, még aztán is, hogy ebben a tanévben az Eridon helyettes fejévé tették.
Közelebb lép a kanapéhoz, a párnákat kezdi el sorban felemelni, majd rendetlenül visszadobni a helyére, benézve mindegyik alá.
   -  Hát valakinek meg kell találnia, nekem meg elméletileg ez a munkám. Ha meg valami nincs meg, az elég bénán néz ki egy jelentésben.
Megakarja a tarkóját, benyúl az egyik párna mögötti résbe, majd előhúz egy apró... valamit. Közelebbről megszemlélve egy régebbi cigaretta csikkje az, amit egy diák rendetlenül hagyott a kanapén. Dwayne undorodva dobja le a földre maga mellé.
   -  Ha meg valakinek valami baja lesz, az az én hibám lesz. Oszt' ha egy diák meghal vagy nem t'om az elég sok papírmunka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az ujjait újra és újra a nadrágjába törli, minta attól tartana, hogy menten sárkányhimlőt kap a csikk érintésétől. Vagy sokkal rosszabbat. Az otthonában már kitör a muglik ebolával szembeni pánikhangulata, hithű amerikaiként ennek egy része rá is átragadt.
   -  Nem kell minden nap. Csak néha. Amikor van időm.
Ismét flegmán vállat von. Megdörzsöli a tarkóját, megmozgatva a nyakát igyekszik elűzni a zsibbadt fáradtságát. Tompán pislog a lánykára, majd vissza a falra, ami itt- ott egészen hányingert keltő sárgászöld árnyalatot ölt, épp annyira, hogy sápasztó fényt vessen a benn tartózkodók bőrére.
Lehajol a táskájáért, majd darabos mozdulatokkal emeli a fél vállára.
   -  Attól függ, mit nevezünk bajnak. Büntetőmunkára mennek egy csomóan, de hogy komolyabban meg legyenek fenyítve... olyan három vagy négy. Nem számítva azokat, akik mondjuk megisznak egy kétes bájitalt és lóherévé változna, vagy rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy ropi billeg lassan billeg a szájában, miközben az előtte heverő papírokra bámul. Az iroda általános zajszintje egységes masszává olvad körülötte, erővel igyekszik koncentrálni az unalmasnak és hosszasnak tűnő jelentésre, ám ez nagyon, nagyon nehezen megy. A tolla hegyét a fehér papírba fúrva dől hátra végül, kiveszi a ropit a szájából, de csak épp annyi időre, hogy egy újabb ropiegységnyit leharapjon belőle. Mellett egy félig megivott kávé gőzölög, a mai nap legalább a negyedik.
Legközelebb akkor pillant föl, mikor a kollégája flegma testtartással megáll mellette. Talán az animágia egyre helyesebb és célszerűbb használata okán, de egyre pontosabban ismeri föl a közeledőket pusztán a lépteik hangja vagy, ki tudja, a szaguk alapján. A nassos zacskó után nyúl, kivesz belőle egy újabb szálat, az asztalon a férfi felé tolja.
   -  Ja. Nem volt nehéz. Annyit zabált, hogy teljesen rosszul lett, a lakásán feküdt összegömbölyödve és sírt. Érted. Bömbölt, mint egy gyerek, maga alá csinált meg minden, nem volt valami szép.
A kávé után nyúl, ismét belekortyol, a kesernyés íztől elfintorodva teszi vissza az asztalra a műanyag poharat.
   -  De ülni fog. Jó sokat. Szegény ipse, valahol sajnálom, még a cellatársak is összevizelik magukat a röhögéstől, ha megtudják, Crutio-t szórt valakire egy kis nasiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

  -  Vagy csak édesszájú.
Vonja meg a vállát vigyorogva. A ropit rágcsálva végül kiissza a kávéját, mindössze az alján összegyűlt, felkavaratlan cukrot hagyja benne. A poharat fél kézzel roppantja össze, majd a székét kissé hátrébb tolva dobja az asztala alatt álló szemetes kosárba - pontosabban mellé, meglehetősen ügyetlenül. Morogva rúgja arrébb a padló, fölnéz a férfire.
   -  Hát figyelj. Passz. Nem volt valami beszámítható, amikor levittem a gyűjtőbe. Hívtak hozzá egy gyógyítót, hogy adjon be neki valamit, de addig nem lehet kihallgatni, amíg nyöszörög és görnyedezik. Aztán nem t'om, lehet, hogy beviszik valami spotályba, ha kattant, akkor muszáj...
Szabad kezével megdörzsöli a halántékát, ami tompán, de egyre biztosabban fájni kezd. Vesz egy mély levegőt, egy ideig benntartja, majd némileg szakadozottan fújja ki. A kezét ismét leereszti a karfára, a baljával a háttámlára akasztott egyenruhája dzsekijének zsebében kezd kotorászni.
   -  Tökre fáj a fejem... van egy cigid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Khhhm... kár...
Megköszörüli a torkát, ismét hátradől, egy pár pillanatra behunyja a szemét. A fejfájása a tarkója és a halántéka irányából gonoszan kúszik föl a koponyáján, hogy a homloka környékére költözzön. Érzi, ahogy a testén furcsa hő fut végig, mintha valahonnan a gyomortája irányából indulna, lassan terjedve a végtagjai felé. Ismét a homlokához emeli a kezét, már jóval lassabban.
   -  Dehogy vettem be... - mormogja a tenyere élét a szemeire támasztva - csak kicsit rosszul vagyok asszem...
Elemeli a tenyerét a szemétől, a nyomástól apró, táncoló fénypontokat lát, ezek azonban viszonylag hamar elillannak. A nyomuk azonban mintha tompa zúgásként költözött volna a fejébe. Egészen halkan, valahonnan az agya legmélyéről szól, szinte észre sem veszi.
Nyel egyet, hogy száműzze a szájában terjengő, ocsmány fémes ízt, kissé feljebb ül, hogy kihúzza magát, ismét a férfire néz. Az arca több árnyalattal világosabbnak tűnik - bár lehet, hogy pusztán a fény teszi mindezt.
   -  Biztos a lányom hazahozott valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Csak olyan... sz*rul vagyok. Valami lázas vírus lehet vagy nem t'om.
Szaporán pislogva néz föl rá, megtörli a homlokát, amit enyhén kiver a víz. A testén hullámokban fut végig egy furcsa, ám ijesztő módon egészen megnyugtató, álmosító borzongás.
Ismét megköszörüli a torkát és nyel, megnedvesíti az alsó ajkát - a nyelve azonban maszatos vérfoltot hagy maga után. Ezt pedig már ő is észreveszi.
Összeráncolt homlokkal emeli a kezét a szájához, hosszasan bámulja az ujjbegyére tapadt, egészen élénk, világos színű vért. Összerezzen, nehéz lenne megállapítani, a látvány vagy valami belülről fakadó, mardosó érzés okán. Tanácstalanul pislog fel a fölötte álló férfire.
   -  De, asszem nem ártana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ujjait a nadrágjába törli. Újabb mély levegőt vesz, hogy kitisztítsa egyre inkább kóválygó fejét. A fejében a tompa zúgás furcsa, zümmögő sípolássá válik, mely meg- megerősödik a szapora szívverése ritmusára. Lejjebb csúszik ültében, mintegy ösztönös reakcióként arra, ami végbemegy a testében, bármi legyen is az.
A hangulata furcsa, rezignált letaglózottsággá változik. Végignézi, ahogy Anton pálcát húz, majd azt is, hogy az elhaladó kollégával vált néhány, halk szót. Hűvös kézfejével ismét megtörli a homlokát. Ahogy a férfi visszafordul hosszá, a hányinger lecsillapítása érdekében visszatartott lélegzettel bólint. A szék két karfáját megszorítva tápászkodik fel.
Szinte azonnal meginog, Anton vállába kapaszkodik, először egyik, majd megbillenve mindkét kézzel. Lebicsakló feje a férfi vállának ütközik, a szájából vér folyik annak zakójára.
   -  Asszem kicsit... kéne segítség...
A térde ismét meginog, ám tartja magát, hősiesen és némileg görcsösen kapaszkodva a férfi vállába. A közelben ülő- állók közül egyre többen bámulják mozdulatlanul a jelenetet, ebből azonban ő nem sokat érzékel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egyre  homályosabban érzékeli a körülötte elterülő világot. A látótere a közvetlen környezetére, azon túl elmosódott, mozgó foltokra korlátozódik. Összeszorítja bevérzett szemeit, utolsó biztos pontként kapaszkodik a férfi zakójának szegélyébe, amíg tud. Ám az ujjaiból igen hamar kifut minden vér.
Érzi, ahogy a lába elemelkedik a földről - ezzel együtt Anton megszabadul a vállára nehezedő nyolcvan, tömény kilójától. Összerezzen a váratlan érzésre, bármennyire is megnyugtató az. Az orrából vér csöpög a cipőjére, erőtlenül köhög párat, felemeli a fejét. Láthatóan mondani akar valamit, ám pontosan ő sem tudja, mi lenne az.
Végül kezek kulcsolódnak a testére. Az érintések nyoma fájdalmat hagy maga után, mintha apró tűk fúródnának a testébe a ruhája alatt. A színükről ismeri fel az egyenruhát, erőtlenül neveti el magát.
   -  Jóhogyjöttetek...
A feje előre billen, ismét érzi, hogy a teste elhagyja a súlytalanság kellemes állapotát - az ápolók óvatosan fektetik a hátára az iroda sötétszürke padlószőnyegén. Ahogy az egyikük az arca után nyúl, ő a kezével hadonászva védekezik, ez egy szenvedő állat ösztönös pánikreakciója mindössze. Vért érez a torkában, köhögnie kell, szenvedve ellenkezik, hogy lefogják a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Erőtlenül köhög, érzi, hogy a vére - vagy bármi más - lefolyik a torkán. Egy gyengéd rántással fordítják az oldalára, az egyik válla maga alá szorul, a végtagot azonban egyáltalán nem érzi. Görcsösen fordítja el a fejét, hiába a karját szorító erős kéz, ellenkezni próbál, ahogy azt érzi, hogy valaki próbálja kinyitni a száját. Ösztönösen próbálna felülni, fájdalmasan felnyögve vergődik, a fogai közt véve egyre nehezebben a levegőt. Tiszta fejjel biztosan tudná, hogy meg kell nyugodnia, bármi van vele, innentől jó kezekben lesz - ám vagy a vérveszteség, vagy a fulladozás okán érzett pánik miatt erre képtelen. Könnyek folynak ki összezárt szemhéjai közül, rekedten nyöszörög, ahogy fény villan a szemébe, ismét elkapja a fejét.
Végül a feje mellé térdelő, imént érkezett gyógyító vet véget értelmetlen, kapálózó szenvedésének. Pálcát húz elő a zsebéből, óvatosan érinti meg a férfi homlokát, arrébb söpörve az összetapadt tincseket, majd gyengéden érinti a pálca végét a forró, sápadt bőrhöz.
Dwayne megremeg, majd a végtagjai végül elernyednek, őt pedig hosszú időre elnyeli a nagy büdös semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A hullámzó lázálom hogy elnyeli, hol pedig a fájdalmasan dobja a felszínre.
Tudja, hogy hol van, tudja, mi történt vele, érzi a fájdalmat, az érintést, a szenvedő állatok mélyről jövő, életösztönből fakadó félelmét. Az agya azonban ködös és nehézkes, a kép mégsem teljes, néha egészen elsötétül és megszakad. Nem egészen biztos benne, hogy ura a tetteinek vagy a gondolatainak, ha pedig nem ő, akkor ki vagy mi az, ami rendelkezik felettük.
Minden egyes hang, mintha a dobhártyáján szólna. Az izmai először megfeszülnek majd elernyednek, szaporán nyel vagy épp köhög. De él. A vénájába folyó főzet gondoskodik róla. A szúrás helye mar és csíp. Ingerülten próbálná kikaparni a helyéről, a keze azonban most sem mozdul. Pánikba esve fészkelődik, összeszorított szeméből ismét könnyek csorognak...
Majd egy kis, puha kéz simít végig a karján.
Az érintés helye fáj, borzasztóan, maróan fáj. A keze ökölbe szorul, arra fordítja a fejét, végül kinyitja a szemét. A könnyek a párnára folynak. Láthatóan hosszasan fókuszál, mire a szeme megtalálja a mellette ülő lány arcát. Vérszegényen mosolyodik el. Különösebb reakció nélkül fordítja a fejét vissza a plafon felé, majd szinte azonnal ismét összerezzen.
Nagy, kövér embert lát a mellkasán ülni, aki az apja vadászkésével kezdi el az alkarját döfködni az infúzió helyén.
   -  Ne, nenenenene...
Elhalón nyöszörögve próbál felülni, zavaros tekintete pánikkal telik meg. A csövet féregként látja tekeregni, ami lassan a vénájába mászik, hogy belülről falja fel. A kövér ember öblösen felröhög a mellkasán.
   -  Ne, nenene... Léna, szedd le rólam, szedd le rólam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Szaporán pislog néhányat, a kövér ember pedig eltűnik a mellkasáról annak fullasztó súlyával együtt. Összeszorított foggal vesz mély levegőket, oldalra fordítja a fejét, erőtlenül köhög párat. Az alkarján tekergő férgek abbahagyják a bőre felzabálását, visszaváltoznak az áttetsző csövekké, amik a sárgás színű bájitalkeveréket juttatják a vérébe.
A feje élesen lüktet homloktájon, így nehezére esik hosszabb ideig nyitva tartania bevérzett szemeit. Homályosan látja, hogy egy ápoló érkezik, talán épp az, akit ideje korán sikeresen szembeköpött majd hasonlóan véletlenül megkínálta egy erőtlen balegyenessel. Ha ő, szerencsére elfeledhette ezt, állapítja meg megkönnyebbülten, hiszen röviddel a távozása után a fejfájása és a hidegrázása is valamicskét csillapodni kezd. Biztosan a vénakoktélhoz kevert valamit.
Fáradtan szipog és dönti oldalra a fejét. Hosszú percekig csak nézi a párna szegélyét, mintha bele- belealudna. A testében makacs, agresszív méreg kering, ami hullámokban hozza rá a hallucinációval telített lázat. Ha csillapító bájitalt kap, jobban lesz - ám tudja, hogy ellenszer híján az érzés hamarosan visszajön.
   -  Menj haza.
A hangja elhaló és rekedt, alig nyitja a száját, de a tekintetén most először látható, hogy elmében jelen van. Laposakat pislogva nézi a mellette ülő lányt.
   -  Nem kell itt lenned. Jól vagyok. Látod... le kellett kötniük, hogy ne táncoljak, annyira jól vagyok meg minden...
Nyel egy nagyot, ahogy a fémes folyadék ismét felgyülemlik a torkában. Az agyában kategorikusan elzárja a túlélésével vagy esetleges halálával kapcsolatos gondolatokat, mint mindig. Nem ért a gyógyításhoz, nem ismeri a mérgeket - őszintén pedig neki sokkal, de sokkal jobb így. Nem akarja tudni.
Csak aludni akar. Sokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A tekintete még egy ideig elidőzik a srácon, majd megfordul és az ablakhoz lép. A saját baglya dühösen csattogtatja a csőrét a minisztérium madarának érkezésére, ahogy az elegánsan belibben a szobába.
A bagoly egy hosszú szárnycsapása meglibbenti a Dwayne asztalán elszórt papírokat, mielőtt leereszkedne rájuk, egyenesen Noellel szemben. Vádlón borzlja fel a tollait, majd kinyújtja a lábát a fiú felé, hogy oldozza le róla a levelet.
A levelet, aminek amorf formája mintha valami mást is rejtene, mint egy hétköznapi figyelmeztetés. Ennek tartalmáról azonban legfeljebb Noel győződhet meg.
Dwayne fél kézzel fogja meg az ablak kilincsét, hogy annak hátat fordítva visszazárja, mikor az üveghez apró tárgy ütközik, majd meggyűrődve lehullik a parkettára. Lepillant rá, őszintén csodálkozva emeli meg a szemöldökét, miután lehajolt érte és felemelte a láthatóan kapkodva hajtogatott papírrepülőt. Annak egyik szárnyán még alig száradt meg az aurorparancsnokság pecsétjének fekete tintája.
   -  Ciánka... menj vissza a házadba. Vagy ahová akarsz. Majd később számolunk.
Fel sem pillantva hajtogatja szét a papírt, miközben Noel is szinte biztosan ugyanezzel van elfoglalva a szoba túloldalán. A szemem felületesen siklik végig a főnöke szinte olvashatatlan írásán. Távolról hallja, hogy az ajtó bezárul a rellonos lányka fölött, legközelebb akkor emeli föl a tekintetét.
Az arcán már nyoma sincs az előbbi indulatnak, ám, hogy mi vette át a helyét, nehéz lenne meghatározni.
Fél kézzel kihúzza az asztala fiókját, leteszi a letartóztatási parancsot. A vékony láncú, rúnázott ezüstbilincs fenyegetően megcsörren, ahogy a kezébe veszi és megkerüli az asztalt.
   -  Ombozi Noel, a Magyar Mágusállam nevében letartóztatlak mágikus képesség veszélyt okozó, felelőtlen használatának vádjával.
A felkarjánál fogva kényszeríti felállásra a rellonost, majd nem törődve az esetleges ellenállással, fordítja mögé a karjait, a bilincs halk kattanással zárul a csuklóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Megmozgatja a csuklóját. Az infúzió szúrásának helye egyre jobban sajog, ami a válla és az ujjai irányába sugárzik. Egy rosszabb, mélyebb pillanatában, amikor még nem tekeredett a csuklójára géz, kirántotta magából a tűt, a belőle folyó bájitallal lefröcskölve a takaróját és a körülötte állókat. Ám, most nyugodt, nem vetemedne ilyesmire - a tűre nézni mégis fájó és émelyítő érzés.
Újra fémes folyadék gyűlik a torkába, amit kénytelen lenyelni. Egy idő után szinte biztos, hogy hányni fog, állapítja meg egykedvűen, a tompa fejfájásával küszködve.
Ahogy a lány homloka az övéhez ér, behunyja a szemét. Megölelné, a géz azonban konokul tartja őt.
   -  Én is bírlak téged.
Sosem fogja kimondani. Soha, senkinek sem mondta még - és ez talán eztán is így marad. Ismét nyel egyet, szaporán pislog ahogy a lány végül feláll mellőle. Erőtlenül küszködi magát kicsit följebb a párnán, ám azonnal émelygése támad a mozdulatra.
   -  Tűkön ülve várlak majd.
Válaszol rekedten, megenged egy vigyort, a fogain világospiros vér csillan. Nézi, ahogy a lány kilép az ajtón és becsukja aga mögött, magára hagyva őt a teremben.
A folyosóról beszélgetés, elhaladó léptek, siető orvosok tompa hangja szűrődik befelé. Visszafordítja a fejét a plafon felé, szorosan összezárja a szemeit. Egy férfi nem esik pánikba és nem sír.
Ökölbe szorítja a kezeit, a válla megrázkódik. Némán, ám annál erőteljesebben, de fél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Harmincöt óra.
A jégkockát lassan forgatja a szájában, néha lenyeli az abból kioldódott, fájdalomcsillapító bájitallal elkevert vizet. Fölpillant az ajtó fölött lógó analóg órára, majd egy nyögéssel visszafekteti az arcát a párnájára.
A bal oldalán fekszik, az arca mellett kórházi vesetállal, amibe, mivel komolyabb mozgásokra nem képes, a szájába gyűlő váladékokat kiköpheti. Jobbját a feje alatt tartja a nyirkos párnán. Ahogy a méreg okozta dühkitöréseit is pánikrohamait megfelelő szedatív szerekkel ellensúlyozták és már nem fenyegetett az ellenállásának veszélye, a fél oldala szabadságát már megadták neki. Balja azonban továbbra is az ágy keretéhez rögzítve pihen mellette. Ha fájdalma van, mocorogni és forgolódni kezd, akkor pedig félő lenne, hogy kirántja a kézfeje bőrébe vezetett infúziós felszerelést- Jelenleg pedig ez az egyetlen, ami életben és viszonylag stabilan tartja őt.
Laposakat pislog, majd a jégkockát a tálba köpi, melynek tartalma émelyítően rózsaszín. Megnedvesíti az alsó ajkát, a szabad kezével megigazítja a feje alatt a párnáját, ahogy azonban a fejét felemeli, a teste görcsösen összerándul. Nyöszörögve szorítja a tenyerét a hasára, összébb húzza magát, amíg a szervein végighullámzó fájdalom ismét alább nem hagy.
Tudja, hogy vérzik belül. Mindenki tudja, ahogy azt is, hogy ez egyre, de egyre csak rosszabb lesz.
Izzadt homlokát a párnába törli ismét. Érzi, hogy a világoskék kórházi pizsama nyirkos rajta, ettől fázni és reszketni kezd. A félig elfüggönyözött szobában, ahol a négy ágy közül egyedül az övé foglalt, nagyon lassan telik az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ismét megemeli a fejét, a vállára támaszkodik, egy újabb adag véres nyálat köp a vesetálba. Ez nem annyira vészes, nyugtatták meg még órákkal ezelőtt, az oldalára fordították, hogy mégse fulladjon bele. Azóta ebben a helyzetben van.
Visszahanyatlik a párnára, a szabad keze élével megdörzsöli kivörösödött szemeit, majd letörli a homlokát. Ha nem tesz hirtelen mozdulatokat, az érzés belül leginkább nagyon erős, letargikus influenzához hasonlít, nehezebb pillanataiban szalmonellához. A hányáscsillapító, ami az agyát is megfelelően tompítja azonban, egyelőre a korábbi állapotban tartja.
Az ajtó nyikorgása, majd halk léptek. Eleget feküdt az ispotály különböző ágyaiban, hogy meg tudja különböztetni a gyógyítók gumitalpú cipőinek hangját a látogatókétól. A kezét visszaejti az arca mellé a párnára, először csak a fél szemét nyitja ki. Elmosódott alapot lát közelíteni, vékonyat, magasat. Pislog néhányat, kissé elfordítja a fejét, hogy fölnézhessen rá.
A haj. Az arc. A bőrének a színe. Megmozgatja az infúzióval lekötött kezének ujjait, leveszi a szemét a nőről. Nagyon rekedten szólal meg:
   -  Ellenőrizni akarod, hogy tényleg meghalok-e, vagy csak újabb kamu?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A jobbját visszahúzza a feje alá, ezzel megtámasztva az arcát, hogy láthassa a nőt. Összekócolódott, csapzott haja a szemébe hull. A kéz megnyugtató érintésére behunyja a szemét, bár először láthatóan összerezzen tőle. Az elmúlt nap eseményei paranoiás bizalmatlanságot ébresztettek benne a felé matató ujjak iránt.
Ám Léna nem akarja bántani. Nem igyekszik tűt döfni a vénájába, lenyomni valamit a torkán, ahogy a személyzet, akikkel az idejét köteles eltölteni. Ez pedig jó. Csukott szemmel élvezi az övéhez képest hűvös kéz simítását.
   -  Mér' vagy itt?
Egy mély, szakadozott levegővétel után nyögi ki az ésszerű kérdést. Hunyorogva nyitja ki a szemét. Az elválásuk közel sem volt... baráti. Felrémlik előtte a nő dühtől csillogó szemeinek emléke ott a Budanekeresdi lakásának szemetes nappalijában. Ahogy Léna mögött becsapódott az ajtó, ő már teljesen biztos volt benne, hogy nem látja többé, ha mégis, már semmi sem lesz olyan, mént régen. Olyan jó. A jobb keze ujjai az infúzió csövét kezdik babrálni.
Vérszegényen vigyorodik el.
   -  Remélem nem te keverted a cuccot a kávémba... bár sejtettem, hogy kemény a női bosszú, de ennyire... értettem volna abból is, ha felgyújtod a cuccaim vagy valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megadón széttárja a karjait, fölpillant a plafon felé.
   -  Vannak idióták.
Nyilvánvaló, több szépítést nem igénylő tényt nyilatkoztat ki ezzel. Ha a kastély legnagyobb részét, véleménye szerint nem hülyék alkotnék, akkor neki most nem lenne munkája és nagyon, de nagyon unatkozna. A gyerekek azonban semmiből sem tanulnak: nem fogják fel, hogy az éjszakai kijárási tilalom nem a tanárok szórakoztatására, hanem a saját biztonságuk miatt lett bevezetve, ahogy az erdőbe sem azért nem szabad lépniük, mert csak. Így a bájitalokat is keverik és isszák, mintha elment volna minden eszük.
   -  Ja, az vagyok - hagyja rá könnyedén - ha minden igaz, idén az Eridon fogja megnyerni a pontversenyt. És minden más versenyt. De csak mondom.
Felhúzza a pulóvere ujját a balján, hogy a karóráján megnézze az időt. Kissé elhúzza a száját. Ha most lemegy vacsorázni a konyhába, megcsinálja a papírmunkát és azonnal lefekszik, marad legalább öt órája addig, amíg fel kell kelnie. Elnyom egy feltörő ásítást.
   -  Egy élmény volt, kicsi lány.
Teszi hozzá még az ajtóból, távozó lépteinek zaját pedig hamarosan elnyelik a folyosók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Jack, a gyöngyös törpekuvik minden negyedik- ötödik lépése döccenésére aprót huhog a vállán, különben minden csöndes és nyugodt - ahogy annak lennie kell. Egyedül ő és néhány kollégája keringenek a kastély hideg folyosóin, őrizve az itt élők édes álmát. Illetve, ha szükséges, irdatlanul az ágyukba zavarni a kóborló diákokat.
Még diákként sem értette azokat, akik éjjel felfedező túrára indulnak a kastélyban. Örülhetnének neki, hogy az éjszaka az övék, nyugodt és csöndes. Majd visszasírják a takarodót ha egyszer, hozzá hasonlóan munkaköri kötelességből kell megszegniük!
A fejetlenség folyosója kivételesen nem túl fejetlen, sőt, már-már barátságos. A hortyogó portrék csak kinyitják a szemüket lassú lépteire, majd azonnal vissza is zárják. Egysíkú horkolások kórusa zengeti át újra és újra a falakat.
Megáll, körbenéz, mintha csak ellenőrizné, hogy figyeli-e valaki. Mondjuk az igazgató. A zsebébe nyúl, egy doboz piros dobozos cigarettát húz elő, továbblépve a pálcája tüzével gyújtja meg. Ó, az a munkahelyi stressz, majd a kölykökre fogja. Majd ha rajtakapják, simán...
Halk szipogás.
Megtorpan, kifújja a füstöt. Hunyorogva mereszti a szemét a sötét folyosón, amit csak a Hold fénye és az egymástól távol kifüggesztett mágikus fáklyák világítanak meg. Egy szőke... vagy ahhoz hasonló színű haj az ablak mélyedésében, amit mintha furcsán zöldesre színezne a fény.
   -  Te ott - emeli fel a hangját - Takarodó. Most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sok különböző reakcióra számított.
De erre végképp nem.
A hangjáról és a mozdulatairól már felismeri a rellonos lánykát. Az ismeretségük semmiképp sem nevezhető közelinek, valójában elharapott mondatokra és parancsszavakra korlátozódik, mégis feltűnik neki, hogy valami annyira... más. Nem a bőgés miatt - hiszen azt minden lány csinálja, ha bevallja, ha nem -, de hogy mi a furcsa benne, nem igazán tudná szavakban kifejezni.
Az oldala mellé engedett kezében a cigarettából kavarogva száll fel a szürkésfehér füst. A szája csodálkozó elnyílik.
   -  Héééé, na mi van, bántott valaki vagy mi?
Dwayne Warrenről sok rosszat lehet állítani, azok nagy része pedig biztosan maradéktalanul igaz lenne. Ám az nem mondható el róla, hogy tétlenül elsétálna egy reszketve zokogó nő mellett az éjszaka közepén - mert hogy Ciánka is nő, még ha abból a nagyon furcsa fajtából is.
Az elhaló megjegyzést elengedi a füle mellett, közelebb sétál, épp csak annyira, Hold fénye a lány alakjára vetüljön. A szeme kutatva fürkészi Cyanne vonásait - már ami annak reszkető ujjai közül látszik. A cigaretta fényesen felparázslik, ahogy beleszív.
   -  Kell segítség vagy valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Visszaveszi a cigarettát a szájába, a bal kezét a zsebébe csúsztatva, tétlenül figyeli a lány mocorgását. A bagoly a fejét forgatva teszi ugyanezt a vállát, tollazatának mintája mintha dühös, vádló kifejezést festene az arcára.
Dwayne sosem volt az éles eszéről híres, ha érzelmi kérdésekre került sor. A saját lelki nyomorán is képtelen eligazodni, mások gubancaival pedig, ha teheti, igyekszik nem foglalkozni - ám, ugyan, nem vak.
   -  Ha a szívszerelmed miatt bömbölsz az éjszaka közepén, nyugodj meg, Noel remekül érzi magát a siralomházban. Nem sokára meg hazajön és jól össze is borulhattok.
Oldalra billenti a fejét, maga mellé hamuz a padlóra, a szemei kutatón fürkészik a lányka vonásait, amit betegesre sápaszt a kékes színű haj. Nem vak - s ő is volt ennyi idős, így csuklóból engedi meg magának ezt az elhamarkodott következtetést, még ha a konkrét helyzetről semmit, de semmit sem tud. Őszintén pedig még csak nem is akar.
   -  De ha nem kell segítség, akkor állj föl és nyomás a Rellonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Láthatóan hátrahőköl a lány heves reakciója láttán. Jack, a különben is ideges természetű törpebagoly visítva kap szárnyra a mennydörgés nyomán, hogy elrepüljön a folyosó sötétbe veszi vége felé. Dwayne megütközve emeli föl a tekintetét a villám becsapódásának nyomáról - az arca pedig elveszíti az eddigi, viszonylag könnyed kifejezését.
Két éve kénytelen ebben a kastélyban élni. Együtt kel és fekszik, együtt eszik és egy levegőt szív ezekkel a nyavalyásokkal - és mégis, minden egyes napját azzal az émelyítő szájízzel kell befejeznie, hogy inkompetens idióták veszik körül. Nem csak a gyerekek, a tanárok épp annyira - hiszen hogy hagyhatják, hogy drogosok, alkoholisták és ilyen mentálisan gyenge lánykák tanuljanak egymás mellett?
   -  Honnan veszed, hogy bárkivel így beszélhetsz, édes lányom? Nem játszottunk együtt a homokozóban, szóval kapd össze magad szépen és gondolkodj, mielőtt kinyitnád azt a hülye szád!
Épp csak annyira emeli föl a hangját, hogy nyomatékot adjon a szavainak, a falak portréi azonban abbahagyják a horkolást, némelyik alvást tettet, mások azonban palástolatlan kíváncsisággal figyelik az eseményeket.
Dwayne eldobja a cigarettát maga mellé, majd a jobb lábával tapossa el.
   -  A villámokkal meg vigyáznék a helyedben. Ha így dobálod őket, hamarabb találkozol a lovagoddal, mint szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Harmincnyolc, negyvenkettő, majd ötven óra... ennél tovább azonban nem tudta követni az idő múlását, ami mintha csak a kórtermen kívül folyna tovább, nélküle. Először az éles látása hagyta cserben, amivel leolvashatta az ajtó fölé függesztett óra számlapját, majd az életerejének legnagyobb része. Mostanra már nem érdekli, hányadik napon jár a méreg hatásának maximális kifejtéséhez szükséges tízből. Ha odafigyelt volna a kiképzése alatti méregismereti órákon, tudná, hogy az apátia, ami  a mellkasára telepedve nyomja lefelé, a méreg egyik súlyos, őrjítő hatása. Nem egy beteget az visz el végül, hogy egész egyszerűen... megunnak levegőt venni. Vagy élni.
A mai napot szinte megszakítás nélkül felületes álomban töltötte. Először feljött a nap, majd lement, ő kétszer átfordult a másik oldalára - ez volt minden, amit művelt. Miért is erőltesse meg magát, hiába nem mondják ki, pontosan tudja, mi vár rá. Gyengébb pillanataiban pedig, amikor a levegővétel fáj, szinte azt kívánja, jöjjön sokkal gyorsabban.
A jobb karja zsibbad és fáj, ez a csuklójába és a vállába is továbbsugárzik. Az infúzió helye gyulladt, égő sebbé vált a kötés alatt, a tű mellett szivárogva folyik a vér, eláztatva a gézt. Hiába a vérszaporítók és egyebek, tíz nap. Az irodalom általában ennyit jósol a hozzá hasonló betegeknek, mielőtt szép lassan, a maguk komótosságában elvéreznek egy bizonyos ispotályi ágyon.
Álmosan pislog maga elé, a haja a szemébe lóg. Lassan, zajosan veszi a levegőt, balját az arca alatt pihenteti. Az oldala fáj az állandó fekvéstől, ösztönösen fordulna állandóan a hátára, ám tudja, hogy ezt nem lehet. A mellette fekvő vesetál időről időre megtelik különböző dolgokkal ugyanis, amikbe nem ártana nem belefulladni.
Akár egy magatehetetlen csecsemő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az alvás és az ébrenlét azon határvidékén bolyong, amikor ő sem tudja egyértelműen meghatározni, melyik fázisban van épp. Lomhán kinyitja a szemeit, majd visszazárja. Hallja az ajtó nyílását, homályos látásával meghatározatlan, amorf alakot lát besétálni rajta. Vérszegényen vigyorodik el, ahogy az alak az apjává változik. Az öreg bicegve sétál beljebb, a vállán puska, a hangja távoli zaj, ahogy ebédhez hívja.
Ismét pislog. Az apja pedig eltűnik. Az ajtó üvegén át besejlik a folyosók kékes irányfénye. Valaki elmasírozik a szobája előtt, csizmákat hall keményen ütődni a linóleum padlóra, nehéz, katonai csizmákat. Vagy puha, csoszogós műanyag papucsokat, olyanokat, amiket kertészkedéshez szoktak felvenni - egyszerre már ő sem biztos benne.
Visszahunyja a szemét, csukott szájjal köhögni kezd, lassan emelkedik fül, hogy a bal könyökére támaszkodhasson. Rózsaszín nyálkás folyadékot köp a tálba, beleszédül a hirtelen, számára embertelen erőfeszítésbe. De legalább úgy érzi, felébred.
Leghamarabb ekkor tűnik föl neki a mellette ülő, mozdulatlan alak.
Mintha magát a kaszást látná, rezzen össze. A karja kicsúszik alóla, ahogy reflexből húzódik arrébb, a tálat ügyetlenül löki le a földre, aminek ocsmány tartalma szétloccsan a padlón.
   -  Teeee... mit csinálsz itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A hangja nyoma némán lebeg a fejük fölött, mint egy lesújtani készülő, nehéz csatabárd. A háta mögötti falon függő, jókora portré főszereplője, egy kalapos öregember csöndben átsurran a szomszédos keretbe, hogy csatlakozzon a megfestett piactéren kialakult sugdolózáshoz.
Rendben van, bármennyire nem otthona a mentális sík, Dwayne mégsem teljesen, menthetetlenül hülye. A maró gúny számára sem idegen, márpedig ez épp hogy nem égeti át a bakancsa vastag talpát.
   -  Te...
A lányra mutat, kutya módjára oldalra billentve a fejét.
   -  Te elmebeteg vagy. Ó anyám...
Megforgatja a szemeit, mindkét kezét a zsebébe csúsztatja. Nem, nem, ő már nagyon rég nem próbálkozik azzal, hogy ezeket a jött- menteket jobb belátásra bírja. Nem. Erre sem ideje, sem agyi kapacitása, sem pedig türelme nincs. Látható - és egészen nyilvánvaló -, hogy a Noel- Cyanne féle pincelakóknak valami sokkal többre van szükségük, mint egy elzárás. Na nem azért, mert fenyegetőek, vagy egyáltalán, különösen érdekesek lennének - mindössze annyira gyötrelmesen idegesítőek.
   -  Büntetőmunka. Holnap délután kettőkor az irodámban. Ahh, és tizenöt pont a Rellontól. Ne késs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A mellkasa szaporán emelkedik és süllyed, résnyire nyitott szájjal veszi a levegőt, megütközve bámulva a mellette ülő vámpírt. Felötlik benne a lehetőség, hogy ismét felemelkedett a láza és emiatt hallucinál, ami két- három óránként megtörténik vele. Mégis, és mégsem...
Visszahanyatlik az ágyra, félig a hátára fordul, az infúzióra kötött kezét védekezőn húzza maga elé, érzi, hogy a tű ismét fájón elmozdul a bőre alatt. Felnyög, ahogy a tüdejéből kiszorul a levegő, szaporán pislogni kezd, Adam pedig... nincs sehol. Vagyis a szoba túlvégében áll. Majd már nem.
A szája elnyílik, a feje hasogatni kezd a gyors mozgást látván, egyszerre borzasztó hányingere támad. Mélyeket lélegzik, visszafordul az oldalára, gyengén köhög... és Adam ismét ott ül mellette.
Mintha meg sem mozdult volna.
Egyszerre teljesen biztos benne, hogy ez ismét nem több, mint kósza képzelgés. Legalább is részben biztosan. A tálat közelebb húzza magához, mint ahogyan a gyerekek a plüss játékaikat szokták, ha álmosak.
   -  Tudom - vigyorog rá vissza fölfelé nézve - Elaludtam a hajam, ez a világoskék meg sz-rul áll nekem. Mondj valami újat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Az örömtelen vigyora hamar lehervad az arcáról. Férfi, valójában megcsonkított végtagokkal úszhatna a saját kiontott vérében, akkor sem ismerné be, hogy nagy a baj. Részben persze Mina miatt is tartania kell legalább a jó kedély látszatát; a lány rövidke látogatásai alatt igyekszik a legkevésbé rossz arcát mutatni. Azt mondják, ez a dolga. Kitartani. Bátran, mint egy amerikai hős.
Ám legyen bármennyire férfi, ha leszáll az éjszaka, a kórterem csukott ajtaja mögött pedig teljesen egyedül van a vénáiban keringő méreggel, szégyen vagy nem szégyen, sír, mint egy gyerek. Hiszen tudja, mi vár rá, tudja és nem vallaná be soha, irdatlanul retteg tőle.
   -  Nem sokat.
Mindössze rövid ideig tartja a vámpír tekintetét, megköszörüli a torkát. A bal kezét visszahúzza a feje alá, csapzott haja alól a szemközti falra bámul. Jobbra ügyetlenül matat az infúzió áttetsző, sárgás csövén, már amennyire bepólyált kézfeje ezt engedi.
   -  Meg fogok halni - böki ki végül hosszas hallgatás után, majd gyorsan hozzáteszi - De ez a nap is ugyanolyan jó, mint a többi, sz'al mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kavargó gyomorral bámulja a férfit egy ideig, majd ismét elfordítja bevérzett szemeit. A homlokát a párna gyűrött huzatába törli, tovább piszkálgatja az infúzió csövét, mintha a lüktető fájdalom ettől bármit is enyhülne.
A megszólításra aprót bólint, egy szakadozott szusszanással jelzi, hogy bármennyire is fáradt, figyel. A figyelme megtartása nehezebb, mint valaha, az agya egyik része a csövek kitépéséért és menekülésért könyörög - míg a másik nyájas, lusta hanggal duruzsolja a fülébe, hogy csak hunyja le a szemét és hagyja magát átlépni azon a bizonyos küszöbön.
Mégis figyel, a szeme pedig végre visszavándorol a vámpír arcára. Az ujjai a lepedője redőire csúsznak, azzal kezd babrálni. Mélyről jövő, sötét sejtelme támad, ami összeszorítja a mellkasát, számára nehezen definiálható, tompa félelemmé sűrűsödik benne. A pulzusa alig észrevehető mértékben, de megemelkedik, ahogy hallgatja a szavakat.
Végül köhögnie kell. Ismét a könyökére támaszkodik, a tálkát közelebb húzza magához, a maga visszataszító módján visszaadja a természetnek azt, ami szükséges, véres nyálka formájában. Izzadt haja az arcához tapad, a válla reszketni kezd.
Ám legvégül csak bólint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Megtörli a száját, majd a kezét is a lepedőben. ismét hagyja, hogy a válla elgyengüljön, ő pedig visszahulljon a párnára. A mozdulat nyomán úgy érzi, mintha a gerince mentén két oldalt apró pengéket mélyesztenétek a bőrébe, majd megforgatnák azokat. Egy időre behunyja a szemét, visszanyeli a kín könnyeit, felületesen veszi a levegőt, ám a figyelme továbbra is a vámpíron marad.
Összepakolni és magára hagyni. A gondolat még egy keveset nyom a különben is mellkasára nehezedő súlyon. Másfél évtizede szolgál különböző parancsnokságok kötelékében, a halál gondolata a munkájukkal jár - azonban soha, egyszer sem gondolta végig, hogy ha eljön, hogy szeretné megélni. Kategorikusan elzárkózott a gondolattól, abba a kényelmes hitbe ringatva magát, hogy ha meg kell történnie, akkor váratlanul, gyorsan esik meg vele. Egy átok, egy lövés, bármi. Csak szenvedni ne hagyják.
Ám most a gyomra fordul egyet. Hogy lenne jobb meghalni mégis? Egyedül? Vagy legyenek vele azokat, akiket szeret? Ar arcát ismét megtörli a párnába, összébb húzza magát, magában is lezárva a meg nem kezdett vitát. Nem akarja. Nem tudja. Nem fogja.
   -  Hogy mit tudnál?
Elhalóan és rekedten kérdez vissza végül, az őszinte csodálkozás tekintetével az arcán. A fogait helyenként élénk pirosra festi a saját vére. Úgy bámul a mellette ülőre, mintha Adam most ismerte volna be neki, hogy valójában egy tizenkét éves kislány. A fejét is megemeli a párnáról.
   -  A véreddel? De az, de az... - nyel egy nagyot, szaporán pislogni kezd - Meg tudod...?