29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gryllus Matilda összes RPG hozzászólása (177 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 7. 18:20 Ugrás a poszthoz

Lénus


Jót nevetek Léna tekintetén, ahogy nyilván megpróbálja elképzeli, milyen is lehet az előtte fekvő könyv bővített verziója.
- Tudod, Fungus Flatwack elég művészi fickó, mikor először könyvbe szedte a receptjeit, verseket fűzött hozzájuk, meg olykor egész ódákat, melyekben az adott fogást dicsérte, és jellemezte, hogy aki el akarja készíteni, már azelőtt tudja, milyen fantasztikus élményre számíthat, mielőtt elkezdi összeszedni a hozzávalókat. De a kiadó teljesen kiakadt, miután az első pár kötetet senki se volt hajlandó megvenni, mondván, túl nehéz. Így ráripakodtak, hogy rövidítse le.
Azt már nem is fűzöm hozzá, hogy először Flatwack a recepteket vágta ki, de így nem voltak hajlandóak receptkönyvnek kiadni művét.
- Persze, szívesen - bólogatok lelkesen, miután sikerül kiválasztani jövendőbeli vacsoránkat a műremekből. - Ha szeretnéd, összerakok neked egy-két válogatást, teszek bele krimit, novellás kötetet, történelmi regényt, meg amit csak szeretsz, aztán válogathatsz, felviszem a szobádba. Van ám személyes "kis" gyűjteményem is, bár tény, az iskolai kínálat picit nagyobb.
Nem szokásom ajánlgatni a saját könyveimet, bár ha kérik, nem mondok nemet, de Lénának boldogan adom kölcsön, mert bár valójában nem az, mégis unokatestvéremként tekintek rá. Mert hát az én nagynéném, és az ő nagybátyja házasok, de amennyire tudom, rokoni kapcsolatunknak - már ha annak minősül - nincs elnevezése. De egyáltalán nem is számít.
Megvan a desszert, megvan a főétel, és szép lassan a hozzávalók is elfoglalják helyüket a kezünk ügyében, miután légicsatát vívnak a házimanók ellen. A győzelem a miénk, a manók pedig inkább elvonulnak a közelünkből, hogy inkább ne is kelljen végignézniük, mit művelünk.
- Azt hiszem, meg is van minden - motyogom magam elé, a kezemben próbálgatva a tésztaszűrő súlyát. Egy-két másodpercig tűnődöm, vajon mire lesz ez jó nekünk, és közben feltűnik, hogy mi hiányzik még. Épp mondanám, de látom Léna a kamra felé tart, nyilván azon céltól vezérelve, hogy elhozza a hiányzó láncszemet.
- Mit vetettek? - kérdezem értetlenül, a mondat végét csípve el, de aztán eljut a tudatomig az egész kérdés. Hallottam én, csak nem arra figyeltem, hanem a szemekre, amik még kellenek nekünk. Amit majd a levesbe vetünk. Illetve a tésztára. Vagy a szószba. Kavarognak a gondolataim, és közben lesütöm szemem, keresem a sort, ahol a tésztát említi Flatwack, de mivel egy tésztaételnél van nyitva a kötet, tele van az oldal a "tészta" szóval.
- Nem, izé, hát nem.. - makogom. Vajon egyáltalán úgy gondolta, ahogy gondolom, hogy gondolta? Vagy most teljesen bolondot csinálok magamból? De amúgy meg, hogy máshogy értette volna? - Volt egy kis.. baleset-féle, azt hiszem, megmérgezhettek minket Chask.. Tsosie gyógyítóval, és akkor úgy tűnt, mintha, de igazából nem. Nagyon heves, logikátlan és értelmetlen érzelmeket produkáltunk.. Szóval tuti valami tudatmódosításon estünk át, azóta se tudom, mi történt. De aztán elmúlt, és semmi se maradt belőle benne.
Gyorsan rá is mosolygok Lénusra, hogy lássa, nincs itt semmi érdekes. Elkezdem egy edénybe összeöntögetni a hozzávalókat a szószhoz, de azon kapom magam, hogy nem figyeltem oda, és nem tudom, hogy a só belekerült-e már. Sebaj, utólag meg lehet sózni, nem?
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. június 1. 18:10
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 7. 18:48 Ugrás a poszthoz

Jamie


A szendvicset már kivégeztem, nincs okuk a vendégeknek tovább nézniük minket, ami nem is zavar túlzottan. Más esetben elbújnék egy könyv mögött, és úgy nem zavarna, nézzen ki merre lát, de most, hogy a csárdásfiú szóba elegyedett velem, nem volna illő a sorok közé vetnem tekintetem arca helyett. A mosolya úgyis olyan kis aranyos, engem is mosolygásra késztet.
- Miért, lehet rossz értelemben is annak lenni? - értetlenkedek, és már majdnem meg is billentem a fejem, amolyan kutya-módira, mint mikor nem tudják, hogy a gazdájuk mit vár tőlük. De szerencsére észbe kapok, hogy se kutya nem vagyok, se túl megfelelő állapotban ilyen veszélyes mozdulatok kivitelezésére. Az persze nem jut eszembe, hogy bóknak értelmezzem szavait.
Egész idő alatt érlelődött bennem a gondolat, amire Jamie most olyan váratlanul rákérdez, hogy egy pillanatra tátva marad a szám, és megfeledkezve bajomról, megrázom a fejem. Az arckifejezésem ismét nagyon kifejező.
- Pedig annyira azt hittem, de annyira! Esküszöm, emlékszem, hogy én itt szoktam enni! Biztos kamuzol, ugye kamuzol? - nézek rá esdeklő tekintettel, de aztán elnevetem magam. - Megbolondultam! Ez már a vég!
Mindeközben már úton vagyunk az említett szobák felé; kezem az övében, pedig egyáltalán nem lenne szükséges, hogy így vezessen maga után, tudnám követni, attól függetlenül, hogy nem tudnék felé fordulni, ha elkanyarodik mondjuk. Bevezet egy szobába, és egy pillanatig eltűnődni látszik, mit is kezdjen velem, illetve, hol is kezdje azt. Egy szék kerül elő, amire le is huppanok.
- Nem szoktam én semmi rosszat gondolni ám - mosolygok rá, bár nem is értem, hogy mire célozhat. Mindegy, ő tudja.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. május 5. 19:52
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 9. 19:01 Ugrás a poszthoz

Drága Annabell


Mindig olyan mérhetetlen izgalommal és vágyódással olvastam azt a megannyi regényt, számtalan titkával, melyeket az utolsó oldalakig feszegetett, de visszatartott tőlem az író, és annyira szerettem volna egy ilyen rejtélyt magamnak, melyet megfejthetek, egy pipa végét rágicsálva, nagy bölcsen hallgatva, majd végül kijelentve az akkor már oly egyértelmű megoldást. De nem ilyet. Nem ilyet, melynek főszereplői vagyunk Annabellel, és ami csak fájdalmat tud okozni. Ez hát Nagyapa valódi öröksége.
A szememet könnyek szúrják, ajkam finoman remeg, torkomban gombóc feszül, és nem tudom, mitévő legyek, mit mondjak. Rettegek, dühös vagyok, és tehetetlen, ahogy ott állok és Annabell kifakadását hallgatom. És mindeközben igyekszem nem felidézni semmi egyebet, de talán már a szoba is érzékeli, hogy éppen elég volt a varázslatából mára.
- Nem sokat tudok, és még kevesebbet értek - felelem végül, miután elfordul tőlem, és fel-le mozgó vállából úgy ítélem erőteljesen nyugtatni próbálja önmagát. - Nagyapa...
Mi van vele? Bíznunk kell benne? Ezt akarom mondani, ezt kéne mondanom, de kezdek saját gondolataimban sem bízni. Annabell nem ismerte őt úgy, mint én, de én is csak gyerekfejjel ismertem. Amikor naiv és befolyásolható voltam, amikor minden meséje egy kész csoda volt, és ittam szavait. Most kiderül, hogy egész kiskoromban az emlékeimben buherált, ki tudja, mi mindent vett még el tőlem..
Annabell megszólít, mintha mondani akarna valamit, a dac és a szokásos nemtörődöm stílusának nyoma sincs, a szemembe néz, mint aki komolyan mondani szeretne még valamit, de aztán mégse teszi.
- Nem kellett volna lássuk ezt, Nagyapa mégis tudta, hogy látni fogom. - Egyszercsak elkezdenek a gondolataim kitódulni belőlem. Nem is annyira a húgomnak, hanem magamnak mondom őket, mintha megerősíteni próbálnám azokat azáltal, hogy elhangzanak, és nem csak a fejemben zúgnak.
- Nem tudom, hogy, de tudta. De ez azt jelenti, hogy tudnia kellett azt is, hogy te is látni fogod. A titkot, amitől oly nagyon meg akar óvni. Mégse mondott erről semmit... - Talán tudta, hogy Annabell hogyan reagált volna, hogy ha... Jóságos ég. Tényleg ezt várja tőlem?
Kitapintom a pálcámat a zsebemben, előhúzom, majd a hátam mögé rejtem. Meg kell bízzak Nagyapában. Hiszen az életét adta értünk. Rám bízta Annabell őrzését, én vagyok - ha nem is emlékszem rá - a titokgazdája. Akik keresik őt, nem találhatják meg, hacsak én nem árulom el. De a védelem semmit se ér, ha Annabell tudomást szerez mindarról, ami körülötte folyik. Talán már most is késő, de ha mégse.. én vagyok az egyetlen, aki megóvhatja.
Tudom, hogy kell csinálni. Sohasem csináltam még, de ismerem a módját. A varázsszó, a pálcamozdulat.. csupán tudnom kell, mi az, aminek el kell vesznie. Amint ismét háttal áll nekem Annabell, finoman megemelem a pálcámat, és a tarkójára célzok. Csak egy mozdulat, és semmire se fog emlékezni ebből az egészből.
Érted teszem - gondolom, és nyelek egyet, mielőtt megmozdulna a kezem.. hogy aztán tehetetlenül leeresszem azt. A pálca a földre esik, az üres terem falai között éles hangot hallatva csattan a padlón, és aztán előtör belőlem a sírás. Vállaim rázkódnak, fojtottan zokogok, miközben leguggolok és átölelem a térdeim.
- Ne haragudj.. hogy juthatott eszembe egyáltalán.. - El is lököm a kezem ügyéből a pálcát, ami messzire gurul tőlem. Kis híján pálcát emeltem Annabellre.. egyszer már megtettem, vissza akartam fogni, mikor el akart menni az iskolából, de akkor csak a ládáját súlyosbítottam meg annyira, hogy ne bírja el. Most viszont egyenesen őt érte volna egy olyan varázslat, amely megfosztotta volna az élete egy részétől.. akármilyen rész is az, az élete.
Erőt veszek magamon, és a szemem törölgetve felállok, majd Annabellre nézek. Nem tudom, mit vár tőlem, sem azt, hogy egyáltalán számít-e mit mondok neki, de elhatározásra jutok. Ez az egy tett, melyet kis híján véghezvittem ráébreszt arra, hogy nem vagyok olyan, mint Nagyapám. De többé nem is akarok hasonlítani rá.
- Nem tudom.. nem tudom, hogy mi ez az egész.. de meg fogom tudni. Meg fogjuk tudni. Nincs több titok. Jó? - halvány, könnyes mosoly jelenik meg az arcomon. Aztán felnyalábolom a pálcámat, és az ajtó felé suhintok vele, mire az, mintha huzat támadt volna, úgy kicsapódik, hogy kis híján beleáll a falba.
- Menjünk innen.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. április 12. 17:27 Ugrás a poszthoz

Wheels


Hogy miből lesz a cserebogár? Órákat töltöttem a furcsa kérdés megválaszolásával, illetve a kutatással, ami megelőzte volna, de még most se nagyon tudnám megmondani. Lárvából, az biztos.
Megtudtam, hogy a ganajtúrófélék családjába tartozik valamennyi most is élő, és egy kihalt alfaja, de hogy miért olyan érdekes, hogy miből lesznek, az nem derült ki mostanáig. Igaz, elég sok volt a munka, sokan jöttek-mentek, a cukikór is tartott még, ami szintén sok figyelmem elvette, mert ügyelnem kellett, nehogy csak azért kérjék meg, hogy mutassak meg ezt vagy azt, hogy aztán a sorok között orvul megpuszilhassanak. Felelős voltam, ha nem is olyan komoly felelősségű, mint egy tanár, vagy valamely ház vezetője, nem lett volna szerencsés, ha a könyvtár bezárásra kényszerül, mert nem vagyok beszámítható állapotban.
Így aztán, bár mindenki nagyon édes volt, és aranyos, egy-két súlyosabb enciklopédiát magam mellett tartottam, és ha valaki közeledett, fenyegetően felemeltem, és suhogtatni kezdtem. Némelyik panaszkodott, hogy nem szükséges legyezzem őt, még nincs olyan meleg, de a többség szerencsére értette a célzást.
Mikor aztán kerekek gördülésére lettem figyelmes, egy pillanatra meglepetten felnéztem. Azt hittem, talán valami zsúrkocsit tol valaki, csak hiányzott a zörgése, és egyébként is, semmi fogyasztásra alkalmasat nem volt szabad behozni ide. De aztán megláttam a szemüveges srácot, aki igen különös és figyelemfelkeltő jelenség volt a varázsvilágban. Nem sok varázsló kényszerült tolószékbe.
Mikor látom, hogy felém gördül, elmosolyodok.
- Szervusz - köszönök vissza neki, és bólintok. Nem túl meglepő igazság szerint, hogy könyveket keres. - Ezért vagyok itt.
Színpadiasan széttárom a karom, majd felállok és megkerülöm a könyvtárosi pultot, hogy Alex mellé szegődjek. De aztán, ahogy elkezdi mondani, hogy mire is volna szüksége, gondterhelten megtorpanok. Nem is teljesen értem először, miért van szüksége ilyenféle tanulmányokra, és vizsgára, de nem dolgom, hogy az ilyen kérdésekkel foglalkozzak. Engem csak a könyvek érdekelnek, és hogy azokat megkapják, akik kérik.
- Ejha, nem gondoltam volna, hogy meg tud bárki is fogni, de attól tartok ez a helyzet. Nem nagyon vannak mugli tudományokra felkészítő könyveink. Persze volt pár mágus, aki behatóan tanulmányozta a fizikát például, az irodalmunk pedig tulképp nem szeparálódik el a mugli szerzőkétől, csak van pár vers és regény, novella, amit ha egy mugli próbál elolvasni, ismeretlen nyelven fogja a szöveget látni, ezért sose jöhet rá, mi áll benne.
Egy kicsit el is kalandoztam, úgyhogy kézzelfoghatóvá teszem inkább a dolgot, a legközelebbi polchoz lépek, és leemelek róla egy könyvet.
- Ez például Stephen Hawking Az idő rövid története című műve. A világ keletkezésétől a fekete lyukakig foglalkozik ilyen mugli dolgokkal.. dee gondolom nem igazán érettségi anyag az ilyesmi. - Vissza is teszem, miután erre a következtetésre jutok, és zavartan simogatva államat tűnődök el.
- Figyelj csak, hétvégenként el szoktam járni a faluba, vagy esetenként más városokba könyvek után, ha le tudod nekem írni, mire van szükséged, biztosan be tudok szerezni mindent. Úgy látszik, ezen a téren úgyis van hova fejlődnie a könyvtárnak, szóval hosszú távon is jó lenne.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 1. 13:51 Ugrás a poszthoz

Kekibogyó


Ismét mulatságos látványt nyújthatok, ahogy végigkacsázok a birtokon, orrom alá emelt könyvvel kezemben, a sorokba feledkezve. Gyakran csinálom ezt, a folyosókon rendszerint csak így látni, de a kastély és a falu közti utat még nem tettem meg így, szóval olykor közel állok hozzá, hogy felbukjak valamiben, akár egy fűszálban is, mint János bácsi a jól ismert, morbid, mugli dalocskában. Annyi a különbség, hogy nem csatába menetelek, és a nevem sem egészen János, és még talán pár apróság.
Eljutok a lap aljáig, így engedélyezhetem magamnak, hogy felpillantsak Pán Péter kalandjaiból, és körülnézzek. Hova is menjek? Szokás szerint nem találom magam éhesnek, és mióta megtudtam, hogy a csárdában legfeljebb egy szendvicsre számíthatok Jamie-től (amivel egyébként nincs ám baj, finom a szendvicse), valahogy elment a kedvem a faluban falatozástól. Könyvem pedig most van, igazság szerint a következő egy évre is akár, szóval a könyves boltot is csak önmagam kínzása céljából volna érdemes felkeresni. Igazából így belegondolva, nem is tudom, ezúttal miért indultam útnak. Még hétvége sincs, amikor is a szokásos sétámat tenném, szóval letudom a kérdést annyival, hogy egy kis levegőre vágytam.
A bájos kis játszótér kerül pillantásom sugarába, és lábaim már mozdítanak is arra. Egyszer voltam csupán itt, akkor Lorival találkoztam, és megmutatta csodás képességét is.. hol lehet most? Rég láttam őt. Furcsa hiányérzet ül mellkasomban a gondolatra, és megtapogatom a fülemben lógó ajándékot, amit tőle kaptam.
Lehuppanok az egyik hintába, és finoman ellököm magam. A könyvem becsukva pihen az ölemben, valahogy Pán Péter kiröppent gondolataimból, ahogy Wendy ablakából szokott.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 1. 18:26 Ugrás a poszthoz

Kekibogyó


Valahogy mindig könnyedén kilábalok minden bánatomból, elmenekülök az egyik könyvem izgalmas világába, és többé nem érhet semmi rossz. Miután megtudtam az igazság egy részét, vagy mondjuk úgy, töredékét nagyapámról, és kis híján megbocsájthatatlan tettre szántam el magam a húgommal szemben, nem volt könnyű. De segített, hogy megfogadtam, hogy mostantól kezdve maximálisan őszinte leszek vele, még akkor is, ha Nagyapa épp az ellenkezőjét akarta.
De a most rám törő érzéssel nem tudok mit kezdeni. Ülök bambán, merengek, és arra gondolok, hogy még csak azt sem kérdeztem tőle meg soha, merre lakik, mit csinál. Így most bárhol lehet. A hiánya ellenben a lelkemen tenyészik, és nem hagy olvasni. Sóhajtok, és épp a mellettem lévő hintára tenném a könyvet, mikor éles rikkantásként hallom nevem, azt pedig a vidám kis Keiko követi, aki nem is nagyon vesztegeti az időt, ledobja magát mellettem.
- Hát szia! - vigyorgok vissza rá. Kedves kis Keiko, mindig olyan kis vidám, nyomban érzem, hogy könnyebb lesz a lelkem mellette. A felém nyújtott csokiba sűrített boldogság is rásegít, miután felcsillanó szemmel török belőle egy kockát.
- Hős vagy, imádlak! - Közben már olvadozik is nyelvemen a finomság, egy pillanatra be is csukom a szemem, úgy élvezem. Nem vagyok egy nassolós fajta, de most tényleg jól esik, talán nem is annyira maga a csoki, hanem hogy jött valaki, aki adta.
- Most már jobban is vagyok - mosolygok rá, és vidáman mosolygó arcát figyelve azon tűnődöm, vajon kigyógyult-e már az iskolát hetek óta fertőző cukikórból. - Na és te?
Ha nincs szerencsém, nem csak puszival terjed a fura kór, hanem épp az előbb csempészte belém a csokiján keresztül. Most már mindegy, gondolom, és török még egy kockával.
- Mizújs a Levitában? - Régi házamról mindig szívesen hallok, és mindig örömmel tölt el, ha a pontverseny állását látom. A kékek mindig remekelnek.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 1. 19:48 Ugrás a poszthoz

Dwayne


- Ugye nincs harag? A múltkoriért.. igazán nem akartuk.
A manók száma időközben szerencsére visszaállt a normálisra, de úgy tűnik, nem igazán örülnek a felbukkanásomnak. A konyha közepén állva, bocsánatkérő mosollyal az arcomon, és egy-két igen szép könyvet tartva nézelődök szét az apró varázslények között, kiknek egyik fele morcosan, a másik félve pislog vissza rám, de egyik csoportnak sem látszik különösebb kedve a közelembe jönni, és átvenni az ajándékot, melyet kiengesztelésükre hoztam. Igazság szerint elnézegetve a köteteket, lassan úgy érzem, hogy nem is bánnám, ha végül megtarthatnám őket.
Gondolatban korholom magam önzőségemért, majd leteszem a könyveket a pultra. Sajnos úgy fest, nem fogják egyhamar elfelejteni nekem a Lénussal töltött főző estünket, ami finoman szólva nem a várakozásoknak megfelelően zajlott. Jó móka volt mindenesetre, csak a manók vannak más véleménnyel valamiért.
- Már itt se vagyok. - Hiába minden, jobb lesz, ha megyek, különben nem fognak tudni másnapra főzni, ha azzal kötöm le őket, hogy meredten kell bámulniuk rám. Sarkon fordulok, és célba veszem a kijáratot. Az igazat megvallva már csak azért is reméltem, hogy megbocsátóak lesznek, mert sikerült megint lemaradnom a közös étkezésről a nagyteremben, és miután egy órával a vacsorát követően ez eszembe jutott, arra is kénytelen voltam ráébredni felállva az asztalomtól, és kis híján bezuhanva alá, hogy bizony tegnap délben ettem utoljára. Már megint elfeledkeztem erről az ostoba szokásról, mint evés.
Így jártam - gondolom savanyúan, és ettől máris savanyú cukorra vágyom. Nem laknék jól vele mondjuk, de legalább talán megúsznám ezúttal is ájulás nélkül. De lévén, hogy nincs merszem ilyen tekintetek kereszttüzében bármi kész kajához hozzányúlni az asztalokon, inkább a koplalás mellett döntök. Majd reggelire bedobok valamit.
El is jutok az ajtóig valahogy, de aztán érzem, hogy kezd kicsúszni a kezemből - illetve a lábamból - az irányítás.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 1. 20:50 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Szóval így alakult, így kötöttem ki a földön. Pedig eddig azért ritkán jutok, mármint tényleg, többnyire időben szól a vészcsengő, és sikerül magamba némi táplálékot juttatnom, mielőtt a testem úgy döntene, hogy kifogyott az üzemanyag, és ideje energiatakarékos üzemmódba kapcsolni. Ráadásul az esetek többségében sikerül megkapaszkodnom. Most azonban csak az ajtó, és a rajta található kilincs van, és a kilincsnek megvan az a fura szokása, hogy ha ránehezednek, akkor lenyomódik, és ezáltal, hacsak nincs zárva, az ajtó is kinyílik, amihez tartozik. Na most, ha pedig ez megtörténik, bajosan fog a továbbiakban támaszul szolgálni az a kilincs. Jelenleg pedig már azelőtt nyílni kezd az ajtó, mielőtt elérném, és már csak a reflex, ami megfogatja velem. Ez fájni fog.
Még épp hallom, hogy valakinek sikerül meglepetést is okoznom a manőverrel, mielőtt nyekkennék a folyosó kövén. Szuper, így legalább nézője is akad szerencsétlenkedésem újabb fejezetének. Igaz, megvan az előnye is, így legalább esélyem van rá, hogy van, aki felkapar a földről, hacsak nem a manók pártját fogja. Az kellemetlen lenne. Felpislogok, miután magam alá sikerül húznom az egyik lábam, és úgy-ahogy ülő pozícióba helyezkedem. Az egyik tanár az, de hirtelen ennyi információ jut csak a tudatomig, mert akadozik a vérellátás kissé. Azt sem fogom fel először, hogy angolul szólt hozzám, és kérdésére magyarul válaszolok.
- A gravitáció van velem, úgy tűnik.. - megdörzsölöm a kobakom, és jobban szemügyre veszem a férfit.
- Oh, sorry.. - Angolul folytatom, ahogy sikerül összetennem egy-két részletet, ami a földetérés óta történt. - Azt hiszem, leesett a cukrom, én pedig követtem.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 2. 15:21 Ugrás a poszthoz

Kekibogyó


Csokoládé, és egy kedves levitás arcocska. Nem feltétlenül ebben a sorrendben, de több most nem is kell, hogy rögtön jobban érezzem magam kicsit. A könyvet is talán újra felpattintanám, de az nem lenne illendő, ha már társaságom akadt, szóval az ölembe fektetem, és minden figyelmem Keikonak szentelem. Amúgy sem árt, mert jól láthatóak rajta a cukikór jelei, ahogy beszél, és viselkedik, és jobb lesz résen lenni, mielőtt még azon kapom magam, hogy megpuszil.
Persze, ha valóban fertőzött a csoki, akkor már mindegy, de egyelőre nem érzem, hogy elhatalmasodna rajtam a cukiság, és a rosszkedvem maradéka sem foszlik szét, aminek ha nem is örülök, azért hálás lehetek, mert jelzi, hogy még cukimentes vagyok.
- Igen, szép és jó minden, de eszembe jutott.. - elharapom a mondatot, és azon tűnődöm el el pillanatra, hogy mit is érzek, hogy akarom én ezt a mondatot befejezni. - Szóval kicsit elmerengtem. De  már itt vagyok, és örülök, hogy te is!
Mosolyog, mint a vadalma, ami részben a cukikórnak tudható be, de őt a kór előtt sem sokat láttam szomorkodni. Visszamosolygok rá, jelezve, hogy tényleg hogy örülök neki. A beszámolója pedig megnevettet. Vagy nem lát a cukikóron túl, vagy a teljes Levita ház meg lett fertőzve, és azért mindenki olyan cuki, és nagyszerű. Bár utóbbival egyébként is fel lehetne a kékeket címkézni.
- Ennek igazán örülök - nevetgélek. Szegény lány nem tehet róla, hogy ilyen cuki lett a világ körülötte, szóval igyekszem alkalmazkodni. - És ki a legcukibb? Vagy esetleg a legcukibb más házból való?
Miközben faggatózom, elrúgom magam, hogy szegény hinta is betölthesse szerepét, ha már végre ráült valaki.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 2. 15:55 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Szinte ég az arcom, annyira kínosan érzem magam, és csak tetézi a dolgot, hogy egész lelassul a felfogókészségem is, csak lassan jut el a tudatomig, hogy sikerült nézőre is szert tennem mesterien kivitelezett felbukásomnak, és az illető utána még segített is merőlegesbe kerülni, amit majd nem lenne butaság később megköszönni, csak nehogy elfelejtsem.
Érzem, hogy engem néz, méghozzá olyan alapossággal, mintha meg akarná számolni a szeplőimet, amikből azért jóval több van, mint amennyit csak úgy meg lehetne számolni. Egyébként is, sötét van már hozzá.
Nem ért meg, ami nem is meglepő, nem Chaske az egyetlen kolléga az iskolában, akinek nem Magyarország a szülőföldje, így aztán hozzá vagyok már szokva, hogy a diákok jó részéhez is angolul szóljak először, hacsak korábban nem hallottam, hogy magyarul beszélt volna.
Kábán bámulok magam elé, igyekszem összeszedni magam, ami nem egyszerű, ha egyszer a földre kerültem, már nehéz onnét újabb szédüléses elzúgás nélkül felállni, ha nincs, aki segítsen, így most minden szégyenérzet ellenére örülök, hogy mégiscsak van itt valaki.
- Egy kis segítséget elfogadnék, köszönöm.. - motyogom zavartan, majd ha már egyenesbe kerültem, a manók felé pislogok.
- Túl rég nem ettem, az a baj, ők pedig.. hát, azt hiszem kicsit neheztelnek rám, és nem igazán volt képem kérni tőlük vacsorát.
A szúrós tekintetek ellenére, melyekkel az előbb öveztek, ha kérem, biztos adtak volna valamit enni, ha mást nem is, maradékot, de ezeket a kötelességtudó drága lényeket ismerve még így is kezüket törték volna, hogy jóllakjak, csak közben csúnyákat gondoltak volna rólam, és hát inkább meghátráltam, a többi pedig már történelem.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 5. 17:54 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Szédületes borulásom hatása lassan lecseng, kóválygó fejemen túl már kezdem érezni, mimet sikerült beütnöm, és mimet nem, bár előbbiből nem csak több van, de valahogy jobban is lekötik figyelmem a sajgó érzéssel, melyet keltenek, mint az esést sikeresen túlélő többi tagom. A fejemet szerencsére nem koppintottam a kőnek, akkor nem biztos, hogy ilyen ügyesen tudnék most állni, miután a kolléga egyenesbe hoz a karomnál fogva.
- Igen, főleg velem - mondom kínomban mosolyogva, majd a férfira pillantok, és zavartan hozzáteszem: - Mármint nem szokásom ám elájulni, vagy elszédülni túl sokszor, csak.. néha. Szóval azért ritka az ilyen.
Örülök, hogy itt van, különben lehet, nem tudtam volna ilyen egy-kettő felkerülni a földről, de ugyanakkor rém kellemetlen is, hogy látnia kellett valakinek. Általában tényleg csak legfeljebb szédelgek kicsit. Biztos elbotlottam odabent valamiben. Persze tudom, hogy nem, de azért igyekszem beadni magamnak.
De nem sokáig kell magyarázkodnom, mert a kezembe nyom egy pohár narancslét, amit nyomban kortyolni is kezdek. Ezalatt legalább eltűnődhetek rajta, hogy ki is ő, mert csak odáig sikerült eljutnom, hogy itt dolgozik, de lévén, hogy a kastélyban van, ezt a következtetést akár egy rozsdás lovagi páncél is képes lett volna levonni.
- Könyvtáros csaj - visszhangzom kuncogva. - De, igen, ő lennék. Mármint én vagyok. - Az azért valamelyest megnyugtat, hogy ő sem tudja a nevem, így annyira mégsem kínos, hogy én sem ismerem őt fel.
- Ritkán látlak a nagyteremben, vagy a folyosókon, mit is oktatsz? - puhatolózom egy székhez érve, és lehuppanva rá. Az persze a teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a nagyteremben, közös étkezésekkor például én is elég ritkán bukkanok fel, a folyosókat pedig rendszerint úgy járom, hogy az előttem tartott könyvet bújom. Mindenesetre talán beugrik a neve, ha kiderül, mit is csinál, nem vagyok én teljesen tájékozatlan, csak a személyes ismeretség maradt még ki sokakkal.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. május 5. 17:55
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 6. 19:20 Ugrás a poszthoz

Kekibogyó


Amiatt nem kell aggódni, hogy csak a hinta nyikorgása törné meg a csendet, még úgy sem, hogy most kissé elkalandozva kevésbé jártatom a számat, ami gondolataim egyirányúságára vezethető vissza. Nem csapongnak egyik témától a másikig, melyeket sorra felemlegethetnék, az pedig nem biztos, hogy érdekelné a cukikórban "szenvedő" Keikot, hogy valami olyasmit érzek, amit nem is értek.
Így hát rövidre fogom a dolgot, és helyette őt faggatom, ami megteszi a hatását, és máris kezd jobb hangulatom lenni.
- Ne haragudj - nevetek, és egyúttal csóválom meg a fejemet is. Lehet, hogy már mindenki cuki, csak nem tudnak róla. Ki tudja, vajon mennyire fogják fel a betegek, hogy mit is művelnek. Talán észre se veszik, hogy mennyire cukormázasan beszélnek, és milyen különösen gyakran éreznek késztetést vadidegenek megpuszilására. Nem lehet tudni.
- De így hogy választotok Cukikirályt és -királynőt, akik a Cukibirodalmat vezetik majd, és mindenhol szivárvány és szeretet lesz? - csak remélem, hogy sikerül kipuhatolóznom, kitől indult ez az egész járvány, de lehet, hogy valóban senki nem tudja.
- Anatómia? - Meghökkenek, valahogy ennyi cukiság után váratlanul ért egy ilyen kérdés, de aztán mosolyogva bólintok, miután túlteszem magam a dolgon.
- Sokan nem hisznek benne, hogy egy varázslónak szüksége volna ilyen ismeretekre, de számtalan tudós professzor a mieink között is bármikor megnevezné például az összes kis csontocskát a kezedben - közben ráböködök a kis levitás kezére itt-ott, mintha épp magamban sorolnám azokat a bizonyos csontokat. - Mivel ezt tudom, az azt jelenti, hogy olvastam róla, szóval biztosan van ilyen könyv fent valahol.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 6. 20:27 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Úgy tűnik, nem nagyon foglalkoztatja, miért is kerültem padlóra, előbbi kutató tekintete valószínűleg inkább a személyem beazonosítását célozta meg, mint azt, hogy kiderítse, mi bajom van, mivel csak a vállát rántja meg magyarázkodásomra. Úgyhogy nem is firtatom a kérdést, zavartan elfordulok inkább, és a narancslével foglalkozom, miután sikerült a székben való - de jóval finomabb - landolás is.
- Pedig az aurormágia érdekes lehet - kuncogok. - Dwayne, igaz? Én Matilda vagyok, de maradhatunk a könyvtáros csajnál is, ha az jobban tetszik. - Most már tudom hova kötni, így a neve is előúszik emlékeim felhőjéből, és ha már úgy tűnik, egyelőre nem sietős szándéka magamra hagyni, akkor nem árt, ha bemutatkozom neki.
- Az unokatestvérem is auror, vele főztem a múltkor itt, azért nem szeretnek a manók - sóhajtok, miközben megtámasztom kicsit még kába fejem, és lenyelem az ital maradékát. - Mármint nem igazán az unokatestvérem, mert az anyám testvérének a férjének a testvérének a lánya, de mégis annak tekintem. - Nem sokszor adtam még elő ezt a történetet, és most nem is tudom, miért tettem, de mindegy is, mert jön egy másik gondolat, ami sokkal inkább logikusan következik abból, hogy a velem szemben ülő férfi ugyanannak a hivatalnak dolgozik, mint emlegetett nem-egészen-unokatestvérem.
- Ismered esetleg? Almásy Léna a neve.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2014. május 6. 20:28
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 8. 18:59 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Tovább fixírozza arcomat, ami kissé kezd kényelmetlenül érinteni, így tekintetem ismét csak elfordítom, és az utolsó utáni kortyot próbálom valahogy a poharamból eltüntetni. Igyekezetemet látva egy manó felugrik az asztalra, komótosan odasétál elém, és kiveszi a kezemből a poharat, és morog valami olyasmit, hogy hoz még. Zavartan bólintok, és azt hiszem, még egy köszönömöt is produkálok, aztán összerezzenek, mikor Dwayne összecsapja kezeit. Felé rántom pillantásomat, és elmosolyodok, mivel most már végre nem mint két vadidegen ülünk egymással szemben. Igaz, ettől még nem tudok róla sokkal többet, de az máris kellemesebbé teszi a beszélgetést, hogy már nem kell tovább vesződnie engem bámulva, hogy ki is vagyok.
És más is változik, hirtelen mintha lerázott volna magáról valamit, ami eddig visszafogta a nyelvét, és arca vonásait, de lehet, hogy csak a felbukkanó vacsorájának látványától ugrott meg a jókedv-mutatója. Elnézve az elé kerülő ételt, nem is nagyon lepne meg a dolog. Gyorsan becsukom a számat, mikor azon kapom magam, hogy kinyílt, és aztán megint majdnem eltátom, mikor az információk, melyeket hallok, összeállnak a fejemben egy képpé. Nem is volt olyan képtelen gondolat, hogy ismerheti, de ezek szerint nagyon is ismeri, ha együtt tanítanak. Még el is kapok valami furcsa kis rándulást az arcán pillantásommal, de azt már nem tudom hova tenni. Biztos szeret vele tanítani, talán azt jelentette.
- Tényleg, mintha említette is volna, hogy nem egyedül okít, de aztán elfelejtettem kifaggatni - mondom, majd mikor ismét egy manó kerül a látóterembe, összerezzenek. Egy tányért tart a kezemben, nekem is hoztak enni. Majdnem megölelem a szerencsétlen kis házimanót örömömben, de látva szándékom egy hangos pukkanás mellett arrébb hoppanál, a tányér pedig a kinyújtott kezemben landol.
- Egyébként úúgy sikerült, hogy nem igazán sikerült maga a főzés - fordulok vissza Dwayne-hez, és térek vissza Lénához, és konyhai kísérletezésünkhöz. - Ünnepelni akartunk, és valamiért az a furcsa gondolatom támadt, hogy ezt nem lehet másként, mintha magunkra gyújtjuk a konyhát.
Ábrándozó kifejezés jelenik meg az arcomon. Mindennek ellenére jó móka volt azért, és végül túléltük, csak pár edény, és manóideg bánta.
- Na és amúgy jól kijöttök Lénussal? Nem mesélt rólad, bár lehet, hogy én nem figyeltem csak.. hajlamos vagyok máshol járni olykor. Óh, jut eszembe.. - villát ragadok, és máris bekapkodok pár falatot az életmentő fogásból a tányéromon.



!!!Táboros játék!!!
Kérlek ne töröld, ne írj bele! Köszi: Táborszervezők

Egy kép Kumáról
Utoljára módosította:William Steve Livingstone, 2015. február 10. 02:45
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 10. 16:50 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Ahogy feloldódik mellettem a férfi, úgy száll el belőlem is a kényelmetlen, kínzó érzés, melyet az okozott, hogy nézőt találtam a konyhából való félig sikeres távozásomnak. A szégyenérzet apad, akárcsak a fájdalom, melyet a beütött tagjaim sugároztak, és még el is nevetem magam Dwayne megjegyzésére.
- A manók nem is mondták, ellenben sok más cifrát igen. - Noha varázserejük révén akár ki is reptethettek volna minket páros lábbal az első nem megfelelő röppályán haladó lábost látva, a varázslók iránti mérhetetlen tiszteletük miatt ilyesmire nem került sor.
- Egyébként fura kis szerzetek ezek - kalandozok el az egyik dolgozó házimanót figyelve pár pillanatig. - Olyan hatalmas varázserejük van, hogy ha kedvük szottyanna hozzá, leigázhatnának minket könnyedén. Nehéz elképzelni, hogy egykor hogy kerekedhettünk föléjük.
De minthogy étel került elém, és a borulásomat annak előzetes hiánya okozta, most a tányéromra fordítom a figyelmem, amíg Dwayne-t hallgatom. Szépen a balomba ragadom a villát, ahogy kell, beleszúrom a húsba, ahogy kell, a jobbomban tartott késsel pedig - ahogy kell - felvágom. Ezek után lerakom a kést, átveszem a jobbomba a villát, és úgy emelem a számhoz a falatot. A következő falatnál aztán ismét átveszem a balba a villát, jobba ragadom a kést, és addig ismételgetem a műveletet, amíg el nem fogy az étel.
- Sajnálom.. én.. nem tudom, lehet, hogy mégis - magyarázkodom zavartan. Lehet, hogy mondta ám Léna, de sok infó elveszik az éterben, tudom, szörnyű vagyok. De hallva, hogy mennyire is közel vannak egymáshoz - mert hát, ha még a lányára is segít Léna vigyázni, az csak nem egy felszínes munkakapcsolat, amolyan, "hát, ez a munkám, ezt kell csinálni" fajta, hanem tényleg jóban lehetnek, és akkor aztán Lénának semmi oka nem lehet nem mesélni róla. Vagyis hát, gondolom.
- Biztosan mesélt! - jelentem ki végül határozottan, habár egyáltalán nem vagyok biztos a dolgomban, de nem akarok rossz fényt vetni Lénusra. - A lányodról, igen.. hogy is hívják? Mondta pedig..
Hogy ne kelljen tovább beszélnem, újabb pár falatot küldök le a torkomon, és az újabb pohár gyümölcslevet is kortyolgatom hozzá.
- Szoktatok közösen akciózni is? - kérdezem végül. Együtt tanítanak néha, értem, és vigyáznak Dwayne lányára, de sötét varázslók még most is vannak a világban, ugye. Érdeklődve pislogok hát a férfira.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 11. 15:21 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Még mindig a sürgölődő-forgolódó manókat nézegetem, de Dwayne-t hallva visszafordítom pillantásomat felé. Igaz is, ő a varázsvilág rendőrségéhez tartozik tulajdonképpen, többet lát az ilyen dolgokból, mint én, aki csak olvas róluk. Számomra az a lázadás csak tények felsorolása, érdekek szembenállásának néhány sarkalatos elemzése és pár szó arról, hogy mi változott, és mi nem. A halottakat csak egy szám jelöli, az is csak közelítőleges, hiszen sokan azóta se kerültek elő. De ott lenni, és átélni nem néhány szám egy könyv hasábjain.
- Sajnálom - mondom halkan, elértve a fintort az arcán. A tányéromnak szentelem a figyelmem, amíg nem hozom magam ismét kényelmetlen helyzetbe, a magyarázkodással talán méginkább, mint azzal, hogy fogalmam sincs, mesélt-e Léna Dwayne-ről.
- Mina, hát persze! - bólogatok nagy tudálékosan, mintha csak beugrott volna, hogy tényleg mondta Léna. - Persze, hogy mondta, a lányát a társának.. mármint a parnerének..! Úgy értem, nem úgy, hanem érted, szóval a munkatársának, igen, ez az a szó.. - Úgy érzem sürgősen be kéne fogjam, szóval újabb falatokkal kényszerítem magam csendre.
- Vagy úgy - nyelem le a jókora falatot, amit a számba tömködtem. - Szóval más a szakterületetek. És mikor együtt vagytok, mivel foglalkoztok?
Érdeklődve függesztem tekintetem rá, mert még nem sokat faggattam Lénát erről sem. De sok pótolnivalónk van!
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 13. 18:40 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Lassan kiürül a tányérom, valahogy észre sem vettem, hogy egyik-másik zavarba ejtő pillanatomban milyen lelkesen is lapátoltam magamba a falatokat, úgyhogy míg Dwayne a borsóival játszik, nekem már csak a poharam marad, aminek a fenekére nézhetek. Egy kicsit megremeg a kezemben a pohár, mielőtt lerakom, ugyanakkor már nem szédülök, és a gyomrom sem morog elégedetlenül. Hálásan pillantok újra a manók felé, hátha meg tudom valamelyiküknek köszönni a vacsorát, de tüntetőleg elfordulnak tőlem, és szorgosan dolgoznak, vagy legalábbis úgy csinálnak.
Tekintetem visszakanyarítom hát az aurorra, de válaszát hallva egyébként is reflexből ezt tenném. Néhány pillanatig próbálom értelmezni, mit is hallottam, és hogy nem-e értettem félre. Szinte látom, amint a férfi fejében elmozdulnak egymáson a fogaskerekek, amint ő is összeteszi, mit is mondott. Valószínűleg a felszökő szemöldököm keltette meglepett arckifejezés is segíthet, hogy gyors és kissé összeszedetlen magyarázkodásba fogjon.
- Ahhaa - bólogatok egy kicsit, még tűnődöm, mit is mondjak. Valami van itt, ami kiszúrja a szemem, ebben biztos vagyok.
- Szóval ő kivizsgál.. te kivizsgálod őt.. - próbálom összetenni a képet, igazából nem tudok sokat az aurorokról, és a munkájukról, a regények, melyeket olvastam, nyilván túlzóak, és az unalmas részektől mentesek.
Hátradőlök ültemben, és töröm a fejem. Nem akarok teljesen együgyűnek tűnni előtte, mégiscsak úgy tűnik, jóban van Lénával, és nem szeretném, ha rokonfélesége miatt kínos helyzetbe kerülne a férfi előtt, vagy ilyesmi.
- Egyébként.. ha már így alakult, hogy megismerkedtünk, ugye vigyázol az én unokatestvérféleségemre? - valahogy az a részlet, hogy elvileg csak ritkán, illetve néha dolgoznak együtt, homályba veszett, úgy tekintettem rá, mintha valami állandó partnere volna. Nem igazán tudom, miért, csak így éreztem.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 19. 19:58 Ugrás a poszthoz

Dorián


Még most is csak tettem-vettem, alig figyeltem oda, mit is csinálok, a könyvem sem tudott lekötni hosszabban, pedig igazán nem érhetné olyan vád, hogy unalmas lenne, legalábbis a kritikák szerint könyvjelzőtlen darab, vagyis nincs szükség hozzá könyvjelzőre, mert úgysem fogod abbahagyni, míg a végére nem érsz. Nekem mégis sikerült, annyira megkavarta a napomat a nyitás után nem sokkal érkező bagoly. Jobban mondva a levél, amit hozott.
Szegény madár nagyon megviseltnek tűnt, mintha a világ másik feléről érkezett volna, és közben két jégviharba, egy hurrikánba, és egy cunamiba keveredett volna. Minden tolla össze-vissza állt, tekintetét kapkodta jobbra-balra, és alaposan összecsipkedte a kezem, mire lefejtettem a lábára kötözött viharvert borítékot. Habár korábban csak egyszer kaptam tőle levelet, mégis azonnal megismertem a kézírást: Lorié volt. Nyomban el is feledkeztem minden tennivalómról, hiszen nagyon rég nem hallottam felőle, eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, és hiába kerestem a faluban. Még néhány házba is becsöngettem, megérdeklődni, nem-e tudják, hol lakik, és egy ilyen apró falu esetében azért elvárható, hogy a lakók ismerjék egymást, tudják, ki hol lakik. De most a levél magyarázattal szolgált arra, miért is nem találtam őt meg a faluban. Eleve rossz volt a feltételezésem, hogy ott él. Diák volt.
A felismerés annyira megdöbbentett, hogy újra és újra el kellett olvassam azt a részt, melyben azt írta, hogy nem fog tudni visszatérni a tanulmányai befejezése előtt. Ami pedig elég nyilvánvalóan azt jelenti, hogy tanulmányai vannak itt, és ha itt, hát hol máshol, mint a Bagolykőben? Hogy lehettem ilyen bamba, hogy sosem gondoltam rá, hogy ő is diák?
Ám nem is igazán ez számított most, hanem az, hogy elment, sok időre, és nem tudott elbúcsúzni. De legalább hallok felőle, jól van, és minden rendben! Ez számított igazán. És vele örültem, hisz nem akármilyen lehetőséget kapott. Keserédes öröm volt, hiszen most jó ideig nem láthatom, de akkor is. Azonnal megírtam a választ, észre sem vettem, hogy közben beszállingóztak páran, de aztán a madár idegi és fizikai állapotát elnézve úgy döntöttem, még nem küldöm vissza, mert biztosan nem élné túl.
Így hát egész nap az asztalomon gubbasztott, és mindenkit megcsípett, aki a közelbe jött. Egy idő után ezért inkább én mentem körbe a könyvtárban, megérdeklődni, hogy kinek mit segíthetek, de később visszaültem az asztalhoz, hogy kicsit haladjak a dolgaimmal.
Aztán határozott lépteket hallok, méghozzá közeledni, így aztán kíváncsian pillantok fel, ki az, aki még nem tudja, hogy veszedelmes bagoly vész van ma a könyvtárosi asztalnál. Egy férfi az, akiről biztosan elmondható, hogy nem diák, de a tanári karból sem ismerős. Köszön, és azonnal be is mutatkozik, míg én továbbra is csak pislogok ki a fejemből. A szemét figyelem. Valami azonnal megragadja a tekintetem benne. Valami különös.
- Levél..? - kérdezem kissé zavartan, mert még mindig Lori levele körül keringnek gondolataim. Aztán meglátom a kezében, hogy miről is van szó, eljut a tudatomig, hogy igazgató, és az, hogy Bogolyfalvi kirendeltség, majd a neve is. Füzy Dorián. Hát persze! Akit ugyancsak Doriánnak hívnak, mint a bátyámat! Ettől az információtól aztán összeáll a teljes kép, és végre sikerül észbe kapnom.
- Jajj, persze! Bocsánat! Én Tild-- mármint, Gryllus Matilda vagyok, örvendek - fogom meg ügyetlenül az ujjait, majd inkább gyorsan visszahuppanok a helyemre, melyről felpattantam.
- Nincs szükség a levélre, értesített az igazgató úr - mosolygok rá, és ijedten összerezzenek, mikor a bagoly megtámadja a férfi levelet tartó kezét, és belecsíp. - Hess! Nem szabad! Jajj, bocsánat! Kicsit kikészült szegény pára.. - Megpróbálom megfogni a madarat, és kicsit arrébb terelni, ahol legfeljebb a papírjaimat szaggathatja szét a csőrével, és nem mások kezét.
- Miben segíthetek?
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 25. 09:34 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Úgy tűnik, sikeresen eljutottam arra a pontra, amikor már kellemetlenné vált a faggatózásom. Velős nemleges válaszát hallva gyorsan le is sütöm a szemem, és nekiállok fixírozni a katasztrófa sújtotta övezetet, ami tányérján maradt vacsorájából. Még akkor sem nézem fel nyomban, mikor kiegészíti azt még pár rövid gondolattal. Azok is lógnak kissé a levegőben, nem teljesen világos, hogy mit is csinál ő, míg Léna kivizsgál.
- Értem - vágom rá a félbeharapott mondatra. Persze nem értem, de azt igen, hogy már nemigen szeretné tovább boncolgatni ezt a témát. Mindenesetre már így is megtudtam elég sokat, amit valahogy Lénából még eddig nem szedtem ki.
De hogy mi mindent nem szedtem ki még belőle, az kissé hidegzuhanyként ér. Sárkány? Alabama? Azt hiszem, nem ártana több időt töltenem a könyvtáron kívül, mert különben várhatok még pár évtizedet vagy -századot, mire kiadnak egy könyvet, amiben a barátaim és szeretteim életét boncolgatják. Már tudom is, mi lesz a címe: Amiből Tilda kimaradt.
- Milyen sárkány? - szalad ki végre a számon valami a fejemben kavargó gondolatokból. - És miféle izé az az alamama? - Biztos valami ala királynőt neveznek így, bár, hogy mi az az ala, azt nem tudom, de azt se, hogy miért hallom félre a férfi szavait.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 28. 19:22 Ugrás a poszthoz

Dorián


Ismét sikerül komplett bolondnak beállítanom magam, vagy legalábbis mérsékelten flúgosnak, valahogy az első találkozásaim rendszeresen kezdődnek kínosan, ráadásul most még egy ideg-összeroppanás szélén álló bagoly is mellém áll, hogy biztosan elég intenzív első benyomást keltsek a minisztériumi férfiben. Ő valahogy mégis kedves marad, és még a nevemnek is bókol, amit egy mosollyal köszönök meg, és amint túlteszem magam zavaromon, és a madártámadás okozta rémületen, hogy netán ujjakat kell mindjárt visszatennem a helyükre, és nem elájulni közben, tekintetem ismét megtalálja a férfiét. Nagyon különös.
- Nem, dehogy baj - rázom meg a fejem, közben nem is igazán fogom fel, hogy miről van szó. A bagoly feszült figyelemmel kíséri Dorián mozdulatait, és csak kis idő elteltével hajlandó elfogadni tőle az ételt.
- Bájitalok, helytörténet, évkönyvek, statisztikák.. - bólintok és összegzek is magamban, miközben felpattanok, hogy eleget tegyek a kérésnek. A hirtelen mozdulat megzavarja szerencsétlen baglyot, aki már épp hajlandóságot mutatott a csemege elfogadására, így aztán vadul felém kap.
Gyorsan kiugrok az asztalom mögül, és vérző kézfejemet rázogatva lépek Dorián mellé. Elkapom a karját, és elhúzom a veszélyzónából, ahol a madár nekiáll az irataimat pusztítani.
- Hagyjuk szegényt megnyugodni - nézek rá bocsánatkérően. - Nem szokott ám itt lenni, tudom, Athéné és a bölcsesség meg minden, de nem is az enyém, csak nem merem hazaküldeni, mert még lezuhan félúton. - Úgy tűnt, Lori valóban a világ másik végéről küldhette szegény párát haza, és bár sejtelmem sem volt róla, hogy kell egy ilyen vagy akármilyen madárnak a gondját viselni, megfogadtam, hogy rendbe teszem, mielőtt visszaviszi a válaszomat.
- Szóval a minisztérium szeretne kicsit konkrétabb képet kapni az iskola és környéke működéséről - térek a tárgyra, miközben látszólag véletlenszerűen intek pálcámmal a polcok felé, melyek mellett elhaladunk, és egymás után repkednek ki utánunk és követnek a levegőben egymásra rendeződve a kötetek. - Itt van pár évkönyv az elmúlt tíz évből.. ezek pedig a faluról szólnak..
Egyszercsak megállok, mire a könyvek majdnem nekünk ütköznek.
- De hogy jönnek ide a bájitalok? - kérdezem Doriánra pislogva.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. május 31. 08:41 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Először csak meglepetten pislogok, és értetlenkedek, annyira ne tudok hirtelen mit kezdeni az információkkal, hogy még félre is hallom félig-meddig, bizonyára a sárkányt is csak hallucináltam, hogy megemlítette. Elvégre sárkányokról beszélünk, azokról a hatalmas, tűzköpő fenevadakról, melyekkel Dorián is foglalkozik. Vagy foglalkozott. Vagy fog még. És persze apám is, de ő csak papírmunkát végez, és kivizsgál, és eltussol, és hasonlók. Léna nem a sárkányügyön dolgozik, szóval..
- Atyaég - csak ennyit mondok, mert bár elég pontatlan leírást ad róluk Dwayne, elég jót ahhoz, hogy megértsem, tényleg sárkányról van szó.
Lassan felállok, és mintha álmodnék, nézek körül a konyhában. De a manók még mindig csúnyán néznek rám, vagy épp nem néznek rám, jelezve, hogy csúnyán néznének, ha mégis megtennék, így tudom, hogy nem álmodok. Különben is fáj még a karom, amire ráestem, álmában pedig nem érez fájdalmat az ember.
- Igen-igen.. fegyveres réti sas Amerikában - bólogatok a férfi felé, alig figyelve oda már. A gondolataim kicsit másutt járnak.
- Az is veszélyesen hangzik, de legalább Amerikában van, és nem itt - magyarázok tovább nem is konkrétan Dwayne-nek, csak úgy magam elé. De aztán kicsit összeszedem magam, és még az ajtóból - ahová nem tudom, mikor jutottam - eszembe jut visszanézni.
- Jaj, amúgy köszönöm, hogy nem hagytál a földön! - rámosolygok, aztán már lököm is ki az ajtót, de ezúttal megúszom anélkül, hogy kiesnék rajta.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. június 1. 11:49 Ugrás a poszthoz

Dorián


- Igazán nem szükséges, semmiség az egész - utasítom el megrázva kicsit fejem a kérdésre, habár eléggé fáj, és ha én próbálnám meggyógyítani, az bizonyosan katasztrófába fulladna, tekintve, hogy a legminimálisabb mértékben sem sikerült megörökölnöm anyám tehetségét a gyógyításban. Pedig hányszor megpróbált megtanítani akár csak a legegyszerűbb sebforrasztó varázsra is!
Nem is igazán értem, miért mondok nemet, hiszen a bizalmam könnyen adom. Talán túl könnyen is, de ebbe ne menjünk bele. Majd megmutatom Chaskének. Úgy is találkozom vele holnap, a nyelvleckék miatt. Apró mosoly jelenik meg az arcomon a gondolatra, és egy pillanatra nem is figyelek oda, és az egyik könyv ahelyett, hogy kiröppenne a helyéről és a többi tetejére rendeződne, egyszerűen átszeli a levegőt mögöttünk, és az egyik asztalon puffan, épp egy diák orra előtt, aki nagyot ugrik meglepetésében, aztán lelkesen felkiált, hogy pont ezt kereste. Persze egy könyvtárban nem illő hangoskodni, szóval gyorsan a szájára is tapasztja a kezét, és belemerül a kötetbe. Én pedig gyorsan visszaterelem a figyelmem Doriánra, miközben újabb könyveket ugrasztok ki a helyükről.
- Ez érdekes téma, én például már annyira megszoktam, hogy jóval több külföldi diák jár ide, hogy először mindig azt feltételezem, hogy angolul kell szólnom hozzájuk.
A férfi közben elkezdi nézegetni a számára előhozott könyveket, és örömmel látom, hogy sikerült eleget tennem a kérésének. Elég kellemetlen is lenne, ha idejönne egy minisztériumi megbízott és az igazgató külön engedélyét élvezve nem tudnám ellátni a megfelelő háttéranyaggal a kutatásaihoz. Valószínűleg el is bújnék szégyenemben.
- Azok bizony - mondom ragyogó mosollyal, mert boldoggá tesz, hogy így vélekedik a könyvekről. - Természetesen szívesen látom, amikor csak gondolja, ide nyugodtan beülhet, senkit sem zavar. - Miért is zavarna? Miről beszélek? - Itt van az emeleten a szobám is, ha netán kérdése volna, vagy szüksége volna valamire a nyitvatartáson kívül is, ott felkereshet.
Nem vagyok persze meggyőződve róla, hogy oda is talál magától, de ez a gondolat csak jóval később érik meg bennem, hiszen most egész más üt szöget a fejemben. Nem tudom hová tenni a bájitalokkal kapcsolatos érdeklődését, de miután megállítom a menetünket és kis híján agyonütöm magunkat a könyvoszloppal, ami utánunk érkezik, választ kapok erre is.
- Vagy úgy! Természetesen egész szekció szól a bájitalkészítés mesterségéről.. itt ni! - fordulok az egyik polcsor felé, és még ujjammal is mutatom az irányt. - De ha ezügyben lennének kérdései, inkább Felagund professzor felkeresését javaslom, én.. nem vagyok valami jó a témában. - Egyre jobb, se gyógyítani, se bájitalt készíteni nem tudok, kezdem magam egészen bénának érezni.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Éjjeli látogató
Írta: 2014. július 7. 19:44
Ugrás a poszthoz

Adam
Ismét egyedül találtam magam a könyvtár sötétbe burkolózó csendjében. Felkaptam fejem az Exortus Tomus sárga lapjairól, és riadtan néztem körül, hogy hol vagyok. Hát hol lennék? Ott, ahol elaludtam!
Kicsit átkozva fejem álltam neki összeszedni magam, de aztán láttam, hogy ezúttal legalább nem annyira aludtam el, mint a múltkor, így lassan megnyugtattam magam. Még a könyv sem szakadt el, aminek külön örültem, így nem kell majd megjavíttatnom: hiszen magam nem mernék pálcát fogni rá.
Végignézek magamon, és miután konstatálom, hogy olyan gyűrött vagyok, mint fecni a papírkukában, nekiállok kissé rendezgetni külsőmet. Lesimítom térdig érő, sötétkék szoknyámat, melyet az eddigi, felhúzott lábamon ülésem kissé mintha rövidebbre szabott volna, és a blúzzal is igyekszem kezdeni valamit, mely úgy néz ki, mintha nem a megfelelő lyukain dugtam volna ki a megfelelő testrészeimet. A hajam összevisszaságán már aligha van érkezésem segíteni, mert egyszercsak egy sötét alak lép be az asztalomon álló egy szem égő lámpa keltette fénykörbe. Olyan hirtelen és váratlanul jelenik ott meg, mintha egyszersmind oda hoppanált volna. Ami ugye képtelenség az iskola területén, de ha nem lenne az, akkor is épp úgy rámhozná a frászt, ahogy most.
Ugrok egyet hátra, és magam elé rántom a könyvem. Aztán ráébredvén, hogy azt túlságosan féltem, gyorsan leteszem. Eddigre szerencsére körvonalazódik a férfi alakja, és bár egyáltalán nem megnyerő látvány, inkább aggodalom ébred bennem külsejét látva, mint félelem.
- Helló. Ez a könyvtár - közlöm kissé mereven, nem egészen tudva, mire is számítsak. Lehet a gyengélkedőt keresi, és mindjárt összeesik nekem itt. De persze a sok könyv látványa elég nyilvánvaló, szóval némi merengés után felmerül bennem, hogy talán valóban ide akart jönni.
- Tudok segíteni? Igazság szerint elvileg már záróra van.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Éjjeli látogató
Írta: 2014. július 16. 19:52
Ugrás a poszthoz

Adam
Hevesen ver a szívem, érzem, hogy kis híján kiugrik a helyéről, lüktet bennem az adrenalint szállító vér, és riadalmamban úgy kapkodok, hogy kis híján leverek több könyvet és papírt is az asztalról. Mindezt azalatt a pár másodperc alatt, míg próbálom a férfi hirtelen felbukkanását feldolgozni, és a megfelelő ellenreakciót próbálom összehozni. Hogy védekezés gyanánt egyikkel se mennék sokra, és ilyen kapkodásban még a valódi segítség, a pálcám is eléggé hasztalan lenne, az mellékes, pláne mert szép lassan megnyugodhatok: úgy tűnik nem a baltás gyilkos tört rám.
Láthatóan nem zavartatja magát viselkedésemmel, helyette nyugodt, határozott hangon előadja, mit is keres itt az éjszaka közepén, ami ugye cseppet sem furcsa időpont a könyvtárba járáshoz. Én mondjuk már aludnék, de csak azért, mert dolgozom, ami reggeli felkeléssel jár a régebben megszokott délutáni helyett, ami megengedő volt az éjszakai olvasgatásokat tekintve. Ám a váratlan látogató megjelenése elsöpri az álomport a szemem alól. A felém nyújtott levélre pislogok. Rövid időn belül ez már a második hasonló tartalmú darab, valószínűleg ez zavart meg. Azt hittem, kétszer kaptam meg az igazgató úr levelét a minisztériumi dolgozóról. De nem, ez egy másik.
- Igen.. természetesen kaptam. Bocsánat, csak kicsit megkavarodtam - motyogom. Jobban belegondolva, gyanús is volt, hogy nem ugyanaz a név szerepel mindkettőn.
Míg végigfutom a levelet, a férfi udvariasan megkérdi, visszajöjjön-e másik alkalommal. Ebből ítélve érzi, hogy nem épp ez a legjobb időpont, ám mielőtt javasolhatnám, hogy másnap, a nyitvatartás alatt jöjjön, ezt a lehetőséget gyorsan elveteti.
- Ó, értem. - Valójában nem, de nem firtatom. Felmerül bennem, hogy talán azért csak most ér rá, mert napközben az ispotályban ápolják, vagy ilyesmi. De mielőtt túlgondolnám, visszanyújtom felé a levelet, és elmosolyodom.
- Egy pillanat, és csinálok fényt.
Most, hogy már nyugodt vagyok, egy pillanat alatt meglelem pálcám, és egy-két ügyesnek szánt mozdulattal az asztalokra helyezett lámpákba fényt varázsolok. Az egyik ugyan lerepül az asztalról és ripityára törik az egyik könyvespolc oldalán, de ezt leszámítva tényleg ügyesen kivitelezem a dolgot.
- Konkrét elképzelése is van, hogy mit olvasna? Tudok segíteni? - érdeklődöm meg. Mivel most látom először, és ugyan nála van az igazgató levele, azért mégse tervezem magára hagyni a könyvtárban, de egyébként sem tenném, hátha valóban tudok segíteni. Biztató mosolyom mindenesetre már a helyére került.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 16. 21:09 Ugrás a poszthoz

Adam
Egy pillanatig még elmélázva nézem a darabokra tört lámpát a polc előtt szerencsétlenül szétszóródva. Valahogy nem jut el maradéktalanul a tudatomig a felismerés, hogy összetört, vagy egyszerűen csak nem mozgat meg a dolog, hiszen úgyse nagyon tudok mit kezdeni a dologgal. A reparo varázslat az én pálcámból bizony csak tovább rontja a dolgokat. Így aztán beletörődve, hogy ez későbbre marad, felajánlom segítségem a férfinek. Válaszát hallgatva bólintok is - tehát nem szeretné, ha a nyakára másznék, világos. El is kezdem rendezgetni a papírjaimat, és a székemet is egyenesbe állítom, hogy visszaüljek a pult mögé.
- Csak nyugodtan. Egy könyvtárban nem lehet sietni, én már csak tudom - elmosolyodom, jelezve, hogy nem bánom, ha kicsit tovább tart a dolog, mint ígéri. Igazán szükségtelen kapkodnia, egy darabig most úgysem álmosodom már el, szóval akár be is fejezhetem addig egy-két dolgomat, amit egy-két könyv olvasása lehetetlenített el napközben.
Valahogy mégsem hagy nyugodni a férfi - Adam - megjelenése. Illetve a külseje.
- Szóljon, ha bármiben, tényleg bármiben tudok segíteni - mondom, igyekezvén határozottságot csempészni hangomba, habár ha komoly egészségügyi gondja van, azon aligha tudok segíteni, sőt, szinte semmiben sem tudnám igazán támogatni a könyvek közti tájékozódást leszámítva. De hát azért jött ide.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 17. 19:03 Ugrás a poszthoz

Adam
Zavartan megvakargatom fülem alatt nyakamat, ahogy a férfi pillantását állom még egy pár pillanatig. Talán csak rémeket látok, és nincs a világon semmi baja, hiszen járása biztos, tekintete pedig nemhogy nem tükröz bárminemű bizonytalanságot, hanem épp ellenkezőleg. Valamiféle hűvös nyugalmat áraszt magából. Rossz színben van, az igaz, de lehet, hogy csak a félhomály miatt tűnik úgy.. megköszörülöm torkom, és inkább az asztalon heverő papírjaim felé fordítom tekintetem, és figyelmem. Rendezgetni kezdem őket, mintha amúgy nem lennének sorba állítva, aztán egy-két perc elteltével, mikor Adam már rég a könyvsorok közt sétál, hozzálátok, hogy olyasmit is megcsináljak, amit még nem tettem: visszavigyek már kötetet a helyére, melyeket a rendetlenebb diákok az asztalokon hagytak; egy seprűt megbűvölve takarításba fogjak; és az összetört lámpát is felszedem a földről.
Nagyon koncentrálok, és igyekszem minél óvatosabban kivitelezni az egyszerű reparo-t, és csodák csodájára, valahogy össze is jön a dolog. Persze olyan lendülettel áll újra össze a lámpatest, hogy majdnem lerepül az asztalról, de gyorsan elkapom. Ehhez persze el kell engedjem a pálcám, ami pedig az asztal alá gurul. Szép volt, Matilda. De legalább minden egyben van.
Némi négykézláb kutakodás következik az asztal alatt, és a fejem is beleverem a lapjába egyszer, mikor egy papírfecnit patkánynak vélek, de ettől eltekintve ezt az akciót is sikeresnek tekinthetjük.
Pálcámmal a kezemben mászok elő az asztal alól, és egy intéssel magamhoz hívom a seprűt, hogy itt is dolgozzon kicsit.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 17. 20:33 Ugrás a poszthoz

Adam
Nem tudom miért, de egyszerűen nem hagy nyugodni Adam Kensington, illetve az érzés, amit kivált belőlem. Először azt gondoltam, hogy beteg, hogy mindjárt kiterül nekem a papírgalacsinok mellé, de mozgása nem ezt támasztja alá. Sőt, valamiféle megfoghatatlan erő sugárzik belőle, ahogy könnyedén eltávolodik tőlem szemrevételezni a könyvtári állományt.
Ahogy korábban a minisztériumi munkatárs, Füzy Dorián, úgy most Adam tekintetében is valami különöset fedezek fel, de a két szempár összehasonlíthatatlanul más. De az átlagétól is eltérnek, valami olyasmi motoszkál bennük, amit nehéz megfogni, szavakba önteni pedig végképp nem tudok. Csak ott motoszkál a fejemben, viszket tőle a halántékom, és az a kellemetlen érzés nyomaszt, hogy pontosan tudom, mi olyan különös ebben a férfiban, de mégsem tudom összetenni a képet.
Annyira belefeledkezem a gondolataimba, hogy nem is csoda, hogy ennyit szerencsétlenkedek. Még a magamhoz rendelt seprű is úgy dönt, hogy feltett szándékává teszi, hogy fejbe kólint, miközben felém repül, de ezt végül egy gyors pálcás mozdulattal kivédem, amit néhány könyv bán csupán, mert leveri őket a helyükről a nekik repülő takarítószerszám. Sután a kezembe veszem, és visszateszem a könyveket is a helyükre, és közben lopva az egyik asztalnál békésen olvasgató Adam felé pillantok. Az egyik hangulatvarázzsal ellátott könyvet tartja kezében, mely a lelkes olvasót észlelve egyes hangulatfestő elemeket megelevenít a könyv hasábjairól. Egyszer alaposan eláztam egy ilyentől.
Aztán hirtelen fény támad, egy villanásnyi csupán, és a férfi felugrik és mintha egy éles lap vágta volna meg, fájdalmának is hangot ad. Bár egyáltalán nem tűnik olyannak, akit egy egyszerű kis vágás az ujján ilyen ordításra késztetne, így aztán elkerekedett szemekkel pislogok felé. Mikor meglát, elnézést is kér kifakadásáért. Én csak bámulom tovább bénán. Ez meg mi a jó frászkarika volt?
- Minden rendben? - kérdezem, miközben bizonytalanul közelebb lépek hozzá, egyik kezemben a pálcámmal, a másikban a seprűvel. Szemem fakó bőrére vándorol, melyen mintha.. égésnyomok éktelenkednének.
- Valaki valami átkot rejtett a könyvbe? - kérdezem, miközben felváltva rá és a földre hullott kötetre pislogok, melynek lapjai közül még alig láthatóan fény sugárzik ki a sötét padlóra. Úgy néz ki, mintha egy sötétítőfüggöny hanyagul lenne behúzva, és a napfény utat találna a halvány résen át. Tekintetem végül a férfin állapodik meg. Hirtelen nagyon örülök, hogy nem csak a seprű van nálam.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 17. 21:22 Ugrás a poszthoz

Adam
Hihetetlen, hogy ez történik. Úgy értem, hogy csak így. Mindenféle előzmény vagy felvezetés nélkül. Hol voltak a jelek, melyek így utólag már oly szembeötlőek, hogy mindvégig ott voltak? De hát észhez kéne térjek, a valóságban vagyok, nem egy könyvben, itt nem történhetnek a dolgok olyan zsenialitással felépítve, mintha jó előre meg lenne tervezve minden egyes pillanat, hogy ott, és akkor úgy legyen, ahogy lennie kell. Itt csak történnek a dolgok, és bármelyik lehet az utolsó is akár. Mint mikor gondtalanul beballagok az erdőbe, és aztán egy vérfarkassal találom szemben magam. Megesik.
- Igen, nos.. vannak ilyenek is.. mások zenét játszanak, amit csak az olvasó hall - motyogok, de közben teljesen máson jár az agyam. Magyarázata nélkül is helyére billennek a dolgok. Mint mikor az ember próbálja rácsavarni a flakonra a kupakját, de félresikerül, és ferdén áll rajta, de aztán végül addig csavargatja, míg a helyére pattan. A könyvre nézek, melybe végül visszaszivárog a fény, és kihuny.
- Örömmel hallom - nézek vissza ismét Adam Kensingtonra. Vajon mióta viseli ezt a nevet? Vajon miket látott? Vajon.. vajon miért nem az életemet féltem, ahelyett, hogy hagyom elburjánzani magamban a kíváncsiságomat? Mindenesetre kezem megfeszül, de kis híján a pálca az, amit leteszek, és nem a seprű. Kissé zavarba is jövök attól, hogy mennyire könnyű préda vagyok. De egyelőre jelét sem mutatja, hogy rám nézve kellemetlen szándékai lennének. Következő kérdésén meg is hökkenek kicsit, és komolyan elgondolkodom rajta. Az, hogy mondjuk lehet hátrálnom kéne biztonságosabb távolságba, fel sem merül.
- Attól tartok, azzal tönkretenném. Legalábbis nem tudnám visszacsinálni. Sokat olvastam ezekről a varázslatokról, de még nem teljesen értem a működésüket. De nagyon valószínű, hogy hordozzák a mágus vagy boszorkány lényének lenyomatát, azt pedig nem lehet reprodukálni, ha az illető már nincs köztünk.
Hirtelen összezárom a számat. Adam talán idősebb, mint ez a könyv. De megint csak nem a távolodáson jár az eszem.
- Az igazgató úr tisztában van az ön.. állapotával? - kérdezem arcára függesztve kéken fénylő tekintetem. Már látom, hogy mi az, amit a szemében láttam. A külseje talán fiatal, de a tekintete öreg. Sokat látott, ki tudja, mi mindent.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Attila
Írta: 2014. július 18. 20:17
Ugrás a poszthoz

Hosszú, és izgalmat - mely magába foglal egy vámpírral tett ismeretséget - sem nélkülöző héten vagyok túl, megérdemelt sétámat teszem hát a faluba, feltöltődni, kicsit kikapcsolódni, ami persze esetemben kicsit másként képzelendő el. Nem járok bárokba, sem egyéb zajos szórakozóhelyekre, sőt, ha valaki láthatatlanul követne - aminek nem kimondottan örülne a lelkem - bizony még bolondnak is nézne jó eséllyel, hiszen egész heti könyvtárban gubbasztás után valószínűleg a legtöbben nem egy könyvesboltot keresnének fel a munkaidő lejárta után.
Márpedig ismét sikeresen megpakolom magam régebbnél régebbi kötetekkel, és noha nem is kellene fizetnem értük Őszike néninél, a plusz súly, amit jelentenek visszafelé, kellően kompenzálásra kerül a pénztárcámból hiányzó érmék által. Persze lebegtethetném is őket, de mikor először vannak a kezemben, szeretem őket érezni is a kezemben.
Szóval ismét a megszokott látványt nyújtom, a falu lakói, az utcán sétálgató emberek már ügyet sem vetnek rám, hanem gyakorlottan kikerülnek, mert tapasztalatból tudják, hogy én kevésbé vagyok jó az ilyen manőverekben ennyi könyvvel a kezemben. Új szerzeményeimmel a jó idő okán úgy döntök, hogy még maradok is egy keveset a szabadban; a Nap már lemenőben, az idő pedig kellemes. Leülök hát a Fő utzán az egyik padra, szemben a üzletekkel, boltokkal. A cukrászdából vidám nevetés szűrődik ki, én pedig kinyitom az egyik könyvemet, és már falni is kezdem a betűket.
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Éjjeli látogató
Írta: 2014. július 18. 20:43
Ugrás a poszthoz

Adam
Majdnem elnevetem magam a gondolatra, hogy ezennel kipipálhatok egy újabb pontot a 'Soha nem hittem volna, hogy megtörténik velem' listámon. Először egy vérfarkas, most egy vámpír.. vajon mennyi idő még, mire belebotlok egy óriásba? Illetve.. inkább ő botlana belém, mert az jobban elképzelhető, hogy nem veszi észre a bokájánál menekülő kis könyvtárost, minthogy én átessek a kislábujján. Habár..
Megrázom fejem kissé; nem hagyhatom teljesen elkalandozni gondolataimat, mert bár nem úgy néz ki, talán komoly veszélyben vagyok. A vámpír trükkös lény: észre sem veszed, és te magad ajánlod fel, hogy belédkóstoljon. Valahogy mégsem kezdek hátrálni, és zavaromban kiselőadást is tartok a különleges könyvről, melybe volt szerencséje belenézni, és ami rá nézve kicsit kellemetlen módon teremtett varázsa által hangulatot.
- Sajnálom - húzom el kissé a számat, és tényleg így van. Valahogy egészen felül sikerül írnia a sajnálkozásom afelett, hogy valaki nem tud valamit elolvasni, azt a tényt, hogy az illető más emberek vérén él. De aztán csak megtalálják az épeszű gondolataim is a kijáratot ajkaimon keresztül. Nem tudhatom persze, hogy igazat mond-e, de olyan meggyőződéssel közli, hogy az igazgató úr bizony áldását adta ittlétének, hogy nehezemre esik kételkedni szavában.
- Értem.. rendben. Végtére is, ilyenkor már úgysincs senki itt, csak én - mondom az övéhez hasonlóan tárgyilagos, de kissé elgondolkodó hangon. Végül is, a diákok így nincsenek közvetlenül fenyegetve, a hálótermeikbe nemigen jutna fel, és oda is külön engedélyt kéne kérnie, ha igaz, amit írnak a vámpírokról. Itt is csak azért lehet, ha igaz, mert az igazgató úr beengedte.
- Olykor elszédülök, és volt már, hogy majdnem elájultam, szerintem vérszegény vagyok - hadarom hirtelen el, magam sem tudom miért, talán mert az előbb sikeresen ráébresztettem magam, hogy tök egyedül vagyok egy vámpírral.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gryllus Matilda összes RPG hozzászólása (177 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel