Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagy hibája, hogy mindent elméletben akar előbb megoldani, így a gyakorlati tárgyakkal komolyan meg kell küzdenie. Eddig az elemista tárgy nem esett különösebben nehezére, mivel látens volt a levegője, de most új kihívás lesz úgy irányítania, hogy nem kapaszkodik az elméletbe és csak ösztönből cselekszik. Abban sem biztos, hogy képes a reflexeire hagyatkozni (azokra a kritikán aluliakra). Ádámnak hatalmas piros pont jár, hogy nem küldte még el melegedni valamerre ezzel a zen alapossággal. A nagybátyjának kezd ritka sok türelme kigyűlni; úgy látszik Rubya tanárnő és a tanítás együttvéve nirvánai cérnával vértezik fel napról napra.
A kapott magyarázat nagyon sokat segít az eleme vizualizálásában (márpedig abban penge a kislány, ha képzelegni kell) és az előbbi meghiúsult kísérlet hibapontjait is némileg aláhúzza. Mi lenne itt “az elmélet” ? Ürítse ki a fejét és ne görcsöljön rá semmire, igaz? Pont az a cél, hogy NE programozzon le mindent fejben, hogyan kell zajlania. Miközben ezen morfondírozik, bólint egyet Ádámnak, nehogy azt higgye tanára, megkukult vagy zápult lett a kobakja. Hagyatkozzon a belső irányításra, hát rendben.
Könnyebben tud képzelegni, ha lehunyja a szemét és az is segít, ha a két kezére hagyatkozva megint oda”formálja” a gömböt madárkája köré, de ezúttal nem próbál ezerszázalékosan rákoncentrálni, se nem utasítgatni a levegőt ide meg oda. Láthatóan ellazulnak a vállai, a légzése, és másodpercek múlva elevenedni kezd körülötte a légáramlás. Agyában a lelki szemek képkockákat vágnak össze egy fehéres burokról, ami lassan alakul ki látható széláramlatokból; mintha egy gombolyag tekeredne fel labda formában Lala köré. Érzi, hogy nem kell féltenie csöpp kis állatkáját, mert a levegő nem fogja bántani, megvédi, óvja majd a bajtól. A gömb lassan alakot nyer a fejében: egy szilárd üvegburára hasonlít Lalára méretezve, s meg tudná érinteni, ha akarná- legalábbis ez a benyomása. Ha minden igaz, és ezúttal jól csinálta, gyakorlatban is sikerülnie kellett volna a dolognak, de ez mindjárt kiderül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mostanában annyira megszaporodtak a teendői, hogy jóformán azt sem tudja, merre kapjon: közelednek a vizsgák, természetesen ismét minden fellelhető tantárgyra beiratkozott, ezzel pedig tonnányi ismételni valója akadt. Nem mintha eddig nem tanult volna, pusztán felkészülni a vizsgákra alap dolog, ha nem óhajt évet ismételni. Az iskolai teendői mellé betársult egy új feladata is: ajándékot kell keresnie az apjának és a mostohájának a közelgő látogatás idejére. Őszintén szólva remeg a gyomra már a viszontlátás gondolatától is tekintve, hogy múltkor előjött az elemi mágiája és az apja jóformán úgy tekintett rá, mint a Sátán gyermekére szokás. Ilyen körülmények között valóságos terrornak érzi, hogy James nyaggatja egy látogatásért mondván, beszélniük kell. Kell? Nem szeretné, egyetlen porcikája sem kívánja, de mégis csak az édesapja. Illendő volna meghallgatnia, mit akar mondani neki. Attól külön tart, hogyan tálalja majd Ádámnak ezt az angliai vizitelést- a nagybátyja még nálánál is jobban haragszik az apjára a tömény elutasítás és beszűkültség miatt.
Úgy kelt fel ma reggel, hogy lemegy a faluba és az Axellel már régóta tervezett hétvégi kiruccanással egybeköti az ajándékvásárlást is. Olyan kevés időt töltenek együtt manapság a párkapcsolataik és az iskolai teendőik miatt, hogy lassan azt is elfelejtik, hogyan néz ki a másik... Neem, ez Runánál képtelenség. Ha akarná, sem tudná kiverni a fejéből legjobb barátja vonásait. Beleégett az agyába Axel minden egyes rezdülése, még a mosolyráncai is a szája körül, meg a hegedűhúroktól megkeményedett bőrréteg az ujjain. A lelke egyrészt megnyugodott már a puszta gondolattól is, hogy együtt mennek lófrálni a faluba, másfelől viszont ott a gyomorideg a közelgő utazási dátum miatt. Ugyan csak pár napig tartózkodik angol földön, mégis már most alvási zavarai vannak tőle, és ha nem töltene olyan sok időt kedvese megnyugtató közelségében, éjszakákon át sírná tele a párnáját, mert ezerféle ronda jelenet száguldana át az agyán a viszontlátás örömére. Talán ma kiböki azt is Axelnek, hogy utazni fog, meg Gregről is ejthet pár szót... bár nagyon gátlásos e téren, nem nagyon akaródzik beszélnie a magánéletéről szinte senkinek. Nincs megszokva vele, hogy meséljen a szerelméről- elég friss szerelméről, az elsőről ráadásul.
Pontban déli tizenegy órakor lecövekel a Boglyas tér nyugati részén, a placcon, és kiereszti magából a mai napi sokadik sóhaját. Hosszú, szénfekete haja halcsontos fonatban függ a jobb oldalán, csipkés fehér bolerója halványkék blúzán szinte világít, s a zöld szoknya mellé olyan hatást kelt, mintha átigazolt volna félig a Rellonba. Nos, bejárása végül is van a házba, mikor Greg beszökteti. A szandálokkal is megbarátkozott időközben, így most két sarura emlékeztető darab virít a patácskáin- igazán nőies külsővel rendelkezik, jót tesz neki a szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem kell soká várakoznia, úgy öt perc álldogálás az egész; addig is van ideje körbenézni, milyen emberek sietnek végig a téren. Van itt jól öltözött, kosztümös hölgy, laza viseletű fiatalember, furcsa külsejű lány, aki összekavarta magán a színeket, akárcsak Runa (a kék és a zöld aaaannyira nem rokonok), de akad szürkébb, hétköznapibb külsejű egyén is; mindegyikhez szép kerek történetet lehet kanyarítani már külső alapján is, ha ért hozzá az ember. Például megvizsgálhatjuk a gesztikulációjukat, rágják-e a körmük, remeg-e a kezük, hogyan rángatózik a szemük beszéd közben. Felettébb érdekes tanulmányok írhatóak egy akármilyen járókelőről is.
Mélyen belesüllyed a rögtönzött utcai analízisbe, ennek a számlájára írható, hogy nem érzékeli a közeledő Axelt. Persze amúgy sem az intuíciójáról ismerszik meg, de a régi barátait azért már kiszúrja a járókelők közül. Elég a vállát elkapni és máris összerezzen a meglepetéstől álltában, meglepődve pislog fel a nálánál magasabb rellonosra ölelés közepette, de nem mulasztja el viszonozni a gesztust. Jólesik megint egy kis időt csak ketten eltölteni, legalábbis szívből reméli, hogy senkinek nem jut eszébe tönkretenni ezt a mai napot.
- Nem találkoztunk olyan régen... - Enyhén bizonytalanul és meglepetten ereszti ki magából a szavakat, elvégre azért két hétben legalább egyszer biztosan találkoznak, közös óráik is vannak. Ha nem más, ott biztosan van alkalmuk egy-két szót váltani. Lehet, hogy Axel többet igényelne? Sajnos, ha beleszakad sem tud ennél sűrűbb találkákat beiktatni egyelőre. A bókolásra nem mond semmit, de látványos pirulása elárulja, hogy célt értek a szavak.
- Annyira el tudod túlozni, mikor találkozunk és mikor nem. - Jegyzi meg csöppet mélázva. Nem olyan Axel-féle tragikus a helyzet, legyünk őszinték, beszélnek ők és nem csak öt évben egyszer.
- Nem sok újság van igazából. Öhm... jövő héten haza kell látogatnom és gondoltam, segítesz választani apámnak és Claire-nek egy-egy ajándékot. Pofátlannak érezném anélkül hazamenni. - Próbál mindehhez normális fejet vágni, de a mosolya műre sikeredik önmagához képest. Köztudott, hogy nincs jó viszonya az apjával.
- Feléd mik a hírek? Elliottal minden oké? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy út vége...
- 2014. július 30. 17 óra körül -

"Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,"

A percek őrült lassúsággal peregnek, de a szemei szárazak. Általában minden ostobaságon sír, azon is, amin nem kellene, nagyon hamar eltörik nála a mécses. Most mégsem találják a kiutat azok a fránya cseppek. Ijesztően ismerős e történet vége: a hős meghal, temetik. Torkából reszketeg sóhaj tör fel, ujjai hevesen remegnek a szertartás kezdete óta- sosem hitte volna, hogy ismét része lesz ebben a torokszorító érzésben, csak épp a pályaszéli nézelődő részvételi papírjával. Igaz, meg sem közelíti azt a pár évvel ez előtti érzést, de párhuzamot von az akkori élményekkel, elkezdi feltépkedni sebei egy részén a varratokat, hogy fájjon.
Szép szavak, gyönyörűek peregnek Isten földi helytartójának szájáról, szívhez szólóan megérintőek, egy kicsi lány ijedten fogja a mamája kezét, Mihael, az a benga rellonos pedig merev, érzelemmentes arccal bámul a virágokkal beborított koporsóra. Kevesen jöttek el, úgy tűnik, csak a közeli kör teszi tiszteletét az elhunyt Ginny Bennett temetésén. Fogalma sincs, mi történt a lánnyal, de Davidet ilyen összetörtnek soha nem látta még, az összevert, csúf esetkor sem. Hihetetlen. Retteg belegondolni, mi történhetett.
Aztán a bátyj elsuhan a színről, megülepszenek a szavak, végül tompa zsongássá zsugorodnak. Kétségbeesetten kapaszkodik meg Greg kezében, akit megkért, hogy kísérje el a temetésre. A gyomra a torkában dobog, az agya viszont furcsán üres. Szerencsétlen David... bárcsak ne kellene átélnie a veszteség fájdalmát. Ez a nap óriási törés lesz számára élete végéig; nem fogja elfelejteni, de idővel enyhülhet a nyomorult érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tegnap nagy dilemmák között vergődve próbált csomagolni némi ruhát, több palack vizet, élelmet és lényegében a fél szobáját is bepakolta volna, ha Greg nem szól rá, hogy húzza be a kéziféket és gondolkodjon szisztematikusan. Ugye számításba vette, hogy borzalmas időjárás lehet (majdnem bevágta a télikabátját is az esernyője mellé), aztán meggondolta, hogy a trópusi hőségben mégis csak a fürdőruha az elviselhetőbb (kedvese ekkor vágott nagyon sötét fejet és morgott valamit a "kibelezem" és "férfi" szavakat egy kontextusba olvasztva), de végül közös erővel bepakolták a váltás felsőt és alsót, valamint az egyéb muszáj holmikat, vizet és néhány szendvics is került a csomagba a konyháról ma reggel. Egy búcsúcsókot hintett a kedves ajkaira (mielőtt elhagyták volna a Levita tornyát, természetesen a lányoktól is öleléssel elköszönt), aztán nekivágott az erdő irányának.
Az egész úgy áll, hogy mióta elemi mágus mivolta felszínre bukott, és végzi a képzést, jobban összeismerkedett más házbéli diákokkal, köztük a végzős Kiva Faraday-jel is. A lány nagy hatással van rá, karizmatikus személyiségnek tartja, követendő példának az EM területén és mit szépítsük, egy ideje eléggé hozzáragadt, ha az ősi elemek uralásáról volt szó. A mostani kirándulás ötlete az eridonos fejéből pattant elő, de Runácska is üdvözült képpel fogadta, hogy menjenek gyakorolni, csak épp a hely van még mindig ködben a fejében. Megbeszélték, hogy az erdőben találkoznak (még ugyan nem tudja, mi okból pont ott), de már a szélén kétségei vannak a dolog sikeressége felől. Nagyon rossz tájékozódó képessége van, s ha ehhez párosítjuk azt a ritka borzalmas egyensúlyát, nos... mire beljebb evickél az erdőben, már gallyakkal van telítve hosszú, ébenfekete haja, és egy esésfolt is éktelenkedik a térdén. Csak a megszokott, igazán... Nagy nehezen végre egy olyan részhez érkezik, ami hangokat is terjeszt, így a feltűnő szárnysuhogás, rágás és Kiva dallamos hangjának oktávjai végre iránytűként szolgálnak, merre haladjon tovább. Még két-három perc szerencsétlenkedés árán szó szerint a lány lábainál landol egy egészséges vágtatásnyi hosszra a patás grifftől, de a lényeg, hogy megérkezett.
- Helló! El... Elkéstem? - Próbál nem nyögni egyet, miközben feltápászkodik hátizsákostól, piszkos lábastól az anyatermészet szintjéről. Nem szereti különösebben az egész természet mesét, de ha tanulhat vele valamit, ám lelke rajta, vállalja a feladatot.
- Hova ké... szülünk? Ő kicsoda? - Szemeiben némi ijedtség villan, mert a hippogriff akárhogy is nézi, nem játék, neki meg nulla érzéke van a bestia szintű állatokhoz. Azért egy karmos lábú, szárnyas paci nem egyenlő egy nyúllal, meg a vállán ücsörgő jégfőnixszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jelmezeset hirdettek a kastélyban és ajh, a másik felét pont most kellett gyakorlatra cipelni. Runácska szomorúsága határtalan, szeretett volna beöltözni a penészvirágával Hófehérkének és nem, nem a hét törpének, mert az azt jelentené, hogy Greget hét részre elosztja. Egyben pont jó neki, nehogy már valaki is kapjon belőle egy harit. Úristen, azt nem szabad, ki is fogja tenni a “Ráhajtani tilos és életveszélyes! “ táblát, értse meg a jó nép, hogy akármilyen fess és jólnevelt és gyönyörű és szívolvasztó éshh…. Hjajjj, akármilyen szépséges is a szívét bitorló hercegfi, nem szabad hozzá nyúlkapiszkálni, vagy rászakasztja a tetőt az orv támadóra. Nem egy agresszív kislány, de akihez egyszer hozzákötődik, jajj a bántalmazóknak, fussanak. Ugyanígy, ha Ádámot valamilyen paradoxon, földön kívüli módra megtámadnák, elgurulna az a gyógyszer levitás nyugalom ide vagy oda. Az évek alatt Runába is költözött elégséges szufla.
Na de térjünk vissza az eredeti kiindulóponthoz: mivel az első terve fuccsot mondott, de nem akart kimaradni a játsziból, új manővert eszelt ki: akad neki jó néhány tanulós pajtása és az ötödéves Prefi Bálint nagyon rendes és kedves fiú, mi több, illedelmes! Az ilyesmi ritka mostanság, túl sokat tanyázik a penészvirágok pincéjében. Még a jelmezkölcsönzés hetében megkereste Bálintot (gyakorlatilag a kemény százötvenhét centijével átölelte hátból a fiút, hogy álljon meg a folyosón és mindezt cincogva nyikorogta ki magából) és szépen előadta neki búját-baját, majd felkérte, legyen a partnere a beöltözős mulatságon. Még, ha nem is hercegfi jelmezt választ, menjenek együtt, közösen jó a móka, lesznek mások is ott, sok-sok levibaba meg navipóni, erifőnix és rellonsárki… Szóval próbált a lehető legmeggyőzőbb lenni és Bálint csodák csodájára dobott neki egy igent. Kislányunk nagyon fellelkesült és a mai jeles napra olyan Hófehérkévé szépítette magát, hogy anyukája sírna örömében, ha még élne és látná.
A levitások klubhelyiségében összeszedték egymást a nagyra nőtt (hozzá képest ki nem nagy? ) végzőssel - Runácska bepróbálkozott a “Kérsz gumicukrot?” szlogennel, mert valami furcsa anomália miatt eddig nem kínálgatta Bálintot, de visszautasítást kapott érthető okok miatt - , majd nekiveselkedtek a kastélynak. Volt mit megszemlélni, mindenütt jelmezes rohangálós embereket találtak, egy-egy Jokert, Tarzant, liánt egyet sem, aztán volt ott még Jégkirálynő, gonosz boszorkány, sőt egy Demónát is látott talán, nagyon hiteles volt a jelmez. Alig bírta begyűrni a sok látványt (elvégre ő mindent percre pontosan megjegyez, ami vizuális), néha érezte, hogy tágítani kell a tárhelyét, de Bálinton is érzékelni vélte az álmélkodást, hogy fúúú és fááá és micsoda öltözékeket találtak egyesek. Csaptak néhány kört, teáztak a manókkal a konyhán, részt vettek egy jelmezhű kis rögtönzésben, amit az egyik kisebb verbuválódott csapat dobott “színre” és mire az órára pillantottak, már el is jött a réti buli ideje.
- Szerintem el fogunk késni. Vagy mégsem? Jajj, Bálint, ne haragudj, hogy ilyen sokáig feltartottalak! Izé, leveszem a magassarkút, várj. Mezítláb gyorsabban megyek. – És nagyobbakat is esik. Bálint is láthatott már egy-két bénázást a harmadikostól, aki képes nyílt úton a saját lábában megbotlani és felnyalni a folyosót, de most nem zavarja a csöpp kislányt ez sem. Megáll, belekapaszkodik finoman a fiú karjába, majd sorban megemelgeti két kis patáját és lehúzza a cipellőket. Nem egy üvegkollekció, mint Hamupipőkének, de szép kékek ám, és a hosszú ruha eltakarja a pucér lábacskákat. A fű szúrós érzését jobban viseli egy kitört bokánál.
- Jól is vagyunk. Hűűű…. Mennyi fény. – Ha lehetne, kistányér méretű szemeket növesztene, de az nem valami praktikus megoldás, így csak önmagához képest hangosan adja partnere tudtára, mennyire elnyerte a tetszését az immár előttük virító dekoráció és a sok beöltözött ember, a standok, a fotóhátterek előtt pózoló diákság, a hőlégballonok, de úgy egészében minden. Pár pillanatig csak áll kissé tátott szájjal és el nem eresztené Bálint csuklóját, aztán megrázza a fejét és rápislant felnézve a fiúra.
- Hol kezdjük? – Mintha a szemeibe lenne kódolva, hogy MINDENT ki szeretne próbálni, de csakis párosban szép az élet, ezért Bálintra apellál, hogy társa legyen a mókában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mi tagadás, eszközölhetett volna egy szebb érkezést is, de sosem szerették egymást különösebben a kedves, öreg Természetanyóval. Utóbbi igyekszik megnehezíteni a közlekedését, ahogy csak tudja akárhányszor beszabadul az ő területére. Nyilván érzi, milyen idegenül, csetlő-botló módon szeli át egyes pontjait a levitás lány és nem tetszik neki. Megtehetné, hogy morgolódik miatta, de amin nem tud változtatni, abba inkább belenyugszik; sosem lesz egy túrázó, aktív ember, de már az is haladás, hogy csak hasra vetette magát Kiva előtt és nem esett bele egy gödörbe vagy sárkányfészekbe. Ne feledjük, hogy az erdőben nem csak pillangók laknak. Kinézné, hogy valamelyik értelmes lénynek keresztelt ember egy hordányi mantikórt telepít a susnyásba, mert az nagyon vicces. Aha, csak a mantikór úgy tesz el láb alól, ahogy vagy, s ha ráadásul egy jó adag bénasággal áldattál meg, rendeld a koporsód is.
Az avar jó, kényelmes, puha, kivételesen nem agyig nedves, még el is bírná, de egyszer csak fel kell tápászkodjon róla. Négykézlábra evickél éppen, mikor Kiva segítő jobbja beleng a képbe feladatra készen.
- Ehm, köszi Kiva. - Hálás mosollyal fogadja el a felé nyújtott kezet, két lábra húzódzkodik és leporolja magát a földtől és egyéb kosztól. Lényegi sérülés nem történt, az viszont máris feltűnik neki vészcsengőjének hála, hogy egy egész hippogriffet húztak elé. Fogalma sincs, miért pont seprűkre gondolt, mikor az egész utat tervezték, de az állatot egész kicsi arányban kalkulálta bele. Vagy nem figyelt Kivára? Vaaagy, hát igen, ami elhangzik, ugyanúgy felejtős neki is, mint másnak, a látása az eidetikus.
Nem valami bátran néz rá a tollas-karmos lényre, de Kiva biztatja, kiadja a megfelelő rendelkezést, mit kezdjen a Szállítóval. Meghajol, szembenéz, menni fog ez. Kicsit begörbíti a hátát lehajoláskor, de közben végig próbál pislogás nélkül farkasszemet nézni a hippogriffel; állítólag bedühödnek a pislogó emberektől. Feszült másodpercek következnek, nem tudja eldönteni, megtapossa-e a griff vagy sem? Úgy néz ki, nem akarja bántani, és valóban, a drága végül úgy dönt, nem nyírja ma ki a szerencsétlenke levitást. Kiva felpattan az állat hátára és gyors mozdulattal húzza őt is a magasba. Csak annyi ideje van, hogy a szárnynál megtámassza egyik lábát, már át is lendül a túloldalra fél lábbal és Kiva derekát olyan biztosan öleli át, amennyire lehet. Már eleve egy ügető állat hátán ülni egy picikét kiborító élmény, de a vele járó adrenalin löket első hulláma sokat segít a dolgon. Annyiban van félelem benne, hogy egy mozgó szárnypáros mellett pihennek a lábai és, ha az állat felhúzza magát a beakadó lábak miatt, repülést visznek végbe szabadesésben a föld felé.
- Hm? Aaaaa, rendben! - Nem is vette észre, hogy kiértek a ritkább réteghez és már felszállhatnak. Erősen kapaszkodott eddig Kivába, de most a levegőkavarás feladatára összpontosít. Hátranyújtja a jobb kezét, de a ballal Kivát nem ereszti el, mert a végén túl közel kerülne a föld az összes áldásával együtt. Könnyebben manipulál, ha a kezei kalimpálását is használhatja: a tenyerével úgy tesz, mintha kavarná a levegőt, és a griff szárnya alá konkrétan küldi a slungot, hogy kevesebb erőkifejtést kelljen végeznie a szárnyaival.
- Hova tartuuuunk? - Az ellenszél kezd erősödni, ahogy felveszik a tempót és haladnak előre. Figyelmének nagy részét a szállítójuk kapja meg ingyen és bérmentve, hogy egyben eljuttassa őket a határig, közben öt-tíz percenként szünetet tart ő is, mert kezdő elemistaként még egyáltalán nem tudja látványosan és hatékonyan irányítani az erejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hideg vaaan. De olyan nagyon hideg, az a "bemászom a kabátod alá és kirázlak a bőrödből is a nyár után" hideg. Elképesztő, milyen pálfordulást jelent a nyár után betoppanó ősz mind öltözködés, mind kedv terén. Újra iskolapadba ülnek a nebulók, ismét fel kell kelni reggelente, tanulni a változatosság kedvéért, hozzászokni a változásokhoz, no és persze akad ezer és egy más teendő a listán, ünnepek, elvégzendők, beadandók, fúhh... Alig győzte kapkodni a fejét újabban, hogy mik történtek az iskolában, de hát ma délelőtt azért szabadult ki az Ádámtól kölcsönzött engedély segítségével, hogy felkészüljön az idei hajrára. Ugyanis teljesen lemerültek a készletei, füzetek nulla, írószer nulla, olvasnivaló NULLA. Ez a legborzalmasabb az egészben, hogy nem lesz mit olvasson esténként. Ja és azt nem is említettük, hogy nem tudtak együtt jönni a barna hajú hercegével, mert amannak gyakorlata van. Természetesen. Nem szereti néha az aurori mestertanonc gárdáját. Ellopkodják tőle a fontos személyét, de ha egyszer ez Greg hivatása, fejet hajt előtte egy kis nyögvenyeléssel.
A budapesti utcák szombat dacára nyüzsögnek; a Keleti környéke (ahova berobogott a szerelvény) tele van egyrészt gyanús alakokkal, portékájukat kínálgatom simlisekkel, másrészt, ahogy megindul az előzőleg már feltérképezett utcán, végigbaktat egy másikon és kiér a Hősök teréhez, no ott meg a ferde szemű embertársak tolonganak kamerákkal a kezükben. Muglik- somolyogva dugja zsebre apró kezecskéit, miközben helyre rakja fején a napszemüveget. Villódzó őszi napra ébredtek ma és elindulni enélkül a kellék nélkül öngyilkosság a retinára nézve.
Kissé fázósan húzza összébb magán a széldzsekijét, feljebb tornázza a hátizsákját és jókislány módjára megindul... az Andrássy-n egy darabon. Já, Runa szeret nézelődni újabban, felfedezni azt, amiről már olvasott és Budapesten nem olyan sűrűn engedik kóvályogni, lévén borzasztó az egyensúlyérzéke. Ádám most is csak olyan "felszerelésben" eresztette ki a kapun, ami megtartja minden porcikáját és még sebtapasz is került a cókmókjához. Mint egy vérbeli óvodásnál, szörnyű.
Nos, az mind szép és jó, hogy elindul, de ugyebár ő kinézett magának helyeket és az iskolában internet nincs, a faluban pedig elfelejtette Ádám gépéről kikeresni a koordinátákat. Az ám, így hogy fogja megtalálni az antikváriumot? Jó kérdés. Ekkor jön a képbe mások megszólítása, hm... Igen, Runáról beszélünk. Aki leszólítana egy embert. Segítséget kérne. Abszurd helyzet, fatal error, warning during processing information. Ennyire még nincs kiképezve a kisasszony és bár a szándék megvan, hogy az előtte haladó, létrányi magas fickót megszólítsa, nincs annyi hangja, hogy mindezt kivitelezze is. Egy szerencsétlen momentumában ráadásul oly sikeresen megbotlik, hogy nekivágódik homlokkal előre a másik hátának. Veregesd magad vállon, kislányom, csodás szerencsétlenkedést okoztál ismét.
- Sa-Sajnáálom.... - Dadogja a kis ügyetLenke, miközben még mindig nem volt képes kiegyengetni magát a másik hátából, csak ott balszerencséskedik, hogy kihúzza magát. Azt mondani sem kell, hogy a folyamat közben vagy kétszer még megfejeli itt-ott szegény fiatalembert, egyszer alkaron, egyszer meg vállon. Szép kis kezdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Határozottan süt róla, hogy közelében sem jár a zseniségnek elemi mágiás gyakorlatban, sőt a felhalmozott elméleti tudását sem tudja nagyon implementálni, vagy legalábbis gondjai vannak a gyakorlat és a teória összekötésével és alkalmazásával. Bénasága ékesen mutatja, hogy nem minden az elolvasott és megjegyzett tudás, képesnek kell lenni alkalmazni is azt.  Hiába az elmélet, az nem véd meg semmitől és nem is segít semmiben. Lassan azonban elkezd ráérezni a dolog ízére, a levegő is hajlik rá, hogy belesimuljon a tenyerébe és segítse tanulási célú törekvéseit, hogy beleszokjon a kezelésébe. Fogalma sincs róla, hogy csöpp Lalája máris a szárnyai alá veszi szerencsétlenkedő gazdáját, de ha tudná, összevissza puszilná a kis tollast itt helyben, így azonban vígan tud koncentrálni a légpajzsra, mely apránként formát ölt, rendeződnek az áramlatok és tényleg létrejön egy védőréteg a pici főnix körül.
Örömmel tapasztalja, hogy nem szakasztotta le a mennyezetet, így némileg bátrabban, bár bukdácsolva ereszti útjára fokozatosan a levegőt. Érződik, hogy egyszer-egyszer megtántorodik a pár másodpercnyi procedúra alatt, mert volt, hogy egy nagyobb tömeget engedett ki az ujjacskái közül, de végeredményben sikeresen tovaszáll az a levegő, Lala pedig újból szabadon csiripelhet nekik, ha kedve tartja.
Bólogatva hallgatja a magyarázatot, közben próbálja felpörgetni agyában az elméletet (minden gond nélkül elő tudja hívni szóról szóra, amit olvasott) és összevetni a szavakkal, aztán bólintásokkal jelzi, hogy felfogta és elraktározta az információkat, közben meg Lalát a két kezébe veszi óvatosan, ügyelve, hogy a csiripelő kis tollcsomónak baja ne essen. A könyveket majd szépen lebegteti maga előtt, de most első Lala és az óra.  Nem sok maradt hátra, a házit megjegyezte, de abba már mélyebben belemászik, mi legyen a hétvégi program, Kérdést nem rak, mert a legtöbb tudnivalóról már olvasott és kapásból nem tud olyat kérdezni, amire ne logikázta volna már ki a választ valahogy, ha pedig figyelmen kívül hagyott ezt-azt, úgyis rászól Ádám. Az óra végén megköszöni a munkát és távozik nagybátyjával együtt a teraszról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Őszintén szólva, ha választhatna, hol porosodjon meg élete végéig, nem ezt a helyet jelölné meg első pontként. Kezdetben kihívásként, remek fejlesztő lehetőségként tekintett a versenyre, ám most, a dolgok sűrűjébe gázolva érzi, hogy gyomra ki akar ugrani bensőjéből és cigánykereket hányni a kedves egybegyűltek szeme láttára. Ujjai görcsösen tapadnak Julien csuklójára és a hülye is láthatja rajta, hogy szörnyen fél. Ugyan szorítása nem túl erős, az eridonos fiú mégis érezheti a lány remegését, félelmét, izgulását, nos nevezzük, aminek akarjuk. A tény tény marad, Runa halálra vált arca ékesen árulkodik az idegállapotáról. Attól, hogy első tanoncévét sikerrel lezárta, még korántsem tett szert túl nagy önbizalomra, s ha e mellé beszámítja krónikusnak is besorolható szerencsétlenségét, nos talán megérezzük, miért is gondolja úgy, hogy mindjárt el kell ájulnia, ha még tovább fognak itt ácsorogni egy rakatnyi néző és egy asztalnyi zsűri előtt. Nem mer senkire sem tekinteni, még társaira sem nagyon, bár Noel felé vet egy pillantást, sőt küld neki egy vérszegény mosolyt egy intéssel egybekötve valamikor a kommentátor beszédének kezdetén, de ennél többre nem futja.
- JulJul, azt hiszem, hányni fogok. - Suttogja megrendült hangon angol nyelven a fiú fülébe, mielőtt nekidöntené homlokát Julien vállának. Iszonyatos feszültséget érez táncolni a tarkóján és azon sem csodálkozna, ha a vérnyomása valahol száz-kétszáz körül dübörögne, meghaladva jóval a megengedett határértéket. Csak a mély kortyokban beszedett levegőadagok nyugtatják meg úgy-ahogy, legalábbis annyira, hogy ne akarjon csúnyát rókázni valamelyik zsűritag szeme láttára- vagy épp megbotránkoztatva ezzel a nézőközönséget és a kommentátort.
Szeretett volna más körülmények között eljutni Szalamantonba, a Balaton partjára, de ha már így esett, nos nem fog visszatáncolni, lesz, ami lesz. A gondolat, az elhatározás megvan, apait-anyait bele fog adni, már ha nem ájul el hamarabb, mint a kezdés. Fekete humorú egy verseny lenne ez számára akkor. Eleve a kiépítés egy labirintust idéz számára a legegyszerűbb fajtából: mintha be akarnák küldeni őket négy dobozba, amiken megadott helyeken ajtókat vágtak, aztán aki időre kijut, az mehet a következő fordulóba- ez volt az első gondolata a négy monstrumépítmény láttára (Runa százötvenvalahány centijéhez képest mi NEM monstrum? Most komolyan, az elemis fiúkra és sok lányra is konkrétan felnéz, akár akar, akár nem). Aztán persze tisztázódtak a viszonyok, mi lesz a feladat, épp most is erről folyik az észosztás, hall ő mindent tisztán és érthetően, kicsit még cseng is tőle a füle, de ez inkább a felfokozott idegállapotának tudható be, meg annak, hogy jobban vonzza a tekintetét az előttük terpeszkedő ajtó, és csak késve dolgozza fel agya az információk garmadáját. Érzi a késztetést, hogy szélesre tárja és átlépje küszöbét, hogy minél hamarabb szembesüljön mondjuk egy hétfejű sárkánnyal, vagy egy halálos acrumantulával. Tudja is ő, már mindenféle rémképek kergetik egymást a fejében, noha teljesen világos, hogy hajuk szála sem fog görbülni, tiltják a szabályok. Legfeljebb JulJul lealázza és számára itt véget ér a verseny.
Jóformán csak Julien rezdülése téríti magához az ajtóbámulásból és sötét fantáziálgatásaiból, hogy itt az idő, a jelet megadták, ideje indulniuk. Ujjai a kilincsre kulcsolódnak olyan erővel, hogy ujjpercei belefehérednek, kirajzolódnak, ajkait beharapja, majd a következő pillanatban mégis elereszti a kilincset és jó szorosan átöleli az eridonos kis főnixet.
- Sok sikert, jöjjünk ki egyben innen, jó? - Kérdéses, hogy kit félt jobban? Julient, magát, vagy csak szeret táncolni saját idegein? Szavazatunkat a legutolsó variánsra adjuk le.
Végül tényleg elérkezik az idő, be kell lépniük a számukra kijelölt dobozba, a kilincset lenyomja, és nemsokára már odabent találják maguk mindketten. Idebent már kénytelen elengedni Julien kezét, hiszen ez verseny, nem egymás babusgatásáról szól, mégis... mégis most szállt el a pillanatnyi biztonságérzete is. Teljesen magára maradt ezen a légies, hol enyhén, hol erősen, viharosan szeles fennsíkon. Emlékszik, mit kell keresniük, percre pontosan tudja, ahogy azt is, hogy itt a sok megevett tankönyv nem feltétlen fog segíteni. Többet ér a leleményesség az aktakukacosságnál. Vajon? Kiderül.
Akárhogyan is, elindul a fennsíkon, hogy felderítse a jelvény búvóhelyét, de egyszer-egyszer visszatántorodik, olyan erős széllökések érik egész váratlanul. Ideje lesz a levegőpajzsot beüzemelnie, amit már elsajátított első évben. Két-három másodpercnyi koncentrálásra van szüksége, hogy elképzelje, megérezze a pajzsot, majd a kezei között átfutó szélszelvényeket úgy irányítsa, hogy maga köré képződjön a láthatatlan védelem, de végül egészen simulékonyan kivitelezi a dolgot. Igaz, ezek után valamivel lassabban halad, mert valahányszor erősen szeles területre ér, mindig újraképzi a pajzsot- nem egy képzett elementalista még, mint a nagybátyja, hogy állandóan fent tudja tartani a láthatatlan burkot. De első számú napirendi pont marad továbbra is a jelvény megkeresése, lehetőleg minél hamarabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mai nap majdnem minden pillanatát gondosan megtervezte már indulás előtt napokkal. Leírta, hogy mit kell vásárolnia, kikereste, mit szeretne megnézni, be akart merészkedni a híres-neves nyolckerbe, elzötyögni busszal a Parlamentig, sétálni egyet a rakparton, megtekinteni az Olimpiai Parkot, aztán felült volna a hetvennyolcas trolira, kizötyög a Keletihez. És persze ott van a négyes metró, mert a kettest már megjárta, és élvezte, elmentek Ádámmal az egykori Moszkva térig, majd további a Délihez, le a Balatonhoz vonattal... Még a nyáron... Szép volt, az emlékek mind a fejébe ivódtak, nem is kellett erőlködnie érte, hiszen aki fényképes memóriával születik, első kézből tud felidézni bármit, bárkit.
Szóval állíthatjuk, hogy tele van tervekkel még most is, mialatt a híres utat koptatja, csak éppen prioritást élvez az antikvárium és a bevásárlólista. Ha azokat bevégezte, indul várost nézni. Igen ám, de hogyan jut el első számú céljához, ha azt sem tudja, merre keresse pontosan? Hiába dilemmázik a járdán, nem lesz tőle okosabb, de még önmagát sem tudja iránytűvé vagy térképpé varázsolni (még), hogy odataláljon csettintésre. A helyzeten az sem javít, hogy szerencsétlenkedése közbeszól és konkrétan belefejel egy vadidegen emberbe, akit leszólított volna útbaigazításért, ha van elég bátorsága. Ejj, ez nem indul jól, hiába kér bocsánatot, nyilvánvalóan felhúzta a vérnyomás indexet Létra bácsinál. Behúzza a nyakát, szörnyen sajnálkozva pislog az úriember szemeibe, mialatt ő is letérdel járdát imádni, ám nem kerüli el a figyelmét a kiömlött vásárlási tartalom. Kínos érzései ekkor csapnak át szörnyen rosszba, hiszen miatta terült-fordult ekkora zavar az éterben és váltig kötelességének érzi helyrekattintani az egyetemes egyensúlyt.
- Tényleg sajnálom, segítek összeszedni. - Makogja most márt egy fokkal nyugodtabb hangon, belül önmagára szólva, hogy nyúlsz>ívűséggel és esetlenkedéssel nem ér el semmit. Tekintetét elsősorban a pálca ragadja meg, ami mugli környezetben szörnyen szokatlan jelenség- ebből is le tudja szűrni, hogy jóval nagyobb galibát kavart, mint kellett volna. A Titokvédelmi Alaptörvény nagyon is érvényben van még, csúnya következményei lennének, ha most ez a bámuló minitömeg elkezdene furkálódni utánuk, hogy ugyan mi a csuda az a fadarab? Nem, ezt nem szabad, így hát gyorsan a pálca meg a tasak után kap, utóbbiba szabályosan belelöki a varázseszközt, a tasakot pedig szegény áldozata ujjai közé nyomja jelentős slunggal.
- Izé... segítek a többit is összeszedni. - Igazából most kezd pörögni az agya azon, mi van, ha csak egy utánzat hobbipálcáról van szó? De nem, általában a megérzések elég erősek... oké, ezen a ponton nincs konkrét bizonyítéka, hogy valós varázseszközt látott. Lehet, hogy szegény pasi csak egy mezei varázslórajongó, mint ahogy léteznek Sailor Moon és Star Treck fanok is. Ha most elkezdene neki Alaptörvényről és varázspálcáról regélni, még a végén lehetséges, hogy őt vinnék el a Varázsbűn-üldözési Kommandó tagjai, vagy a Félrevezetési Ügyosztály elé citálnák, hogy plusz munkát adott nekik. Rengeteg kérdés dúl a buksijában, de a keze nem pihen, sorra szedi össze az elhullajtott, elgurult holmikat, már amit elér, mert feltételezi, hogy a tulajdonos sem hagyja parlagon heverni az értékeit, így a pakolás is hamar véget ér, a nézőközönség meg még hamarabb oszolhat fel, miután az ügyefogya kislány képtelen kinyögni, miért olyan nagy szám egy darab fa, a férfi meg aligha fog válaszolni ennyire indiszkrét kérdésekre.
- Nem lett baja? Mármint a pálcának... Őőőő... Ha megrongálódott bármije, tessék szólni és megtérítem, tényleg. - Egy pillanatra a kétségeit is elfelejti, mikor a pálcáról érdeklődik, mert hát a pálca választja a varázslót, az tényleg nagy baj, ha újat kell szerezni helyette. A kis törpe viszont meglepően hamar továbblendül ezen a problémán és pár másodperc múlva már vidám mosollyal csimpaszkodik a letarolt úriember karjába.
- Izé, tudom, hogy pofátlanságnak fogja tartani... vagyis tessék elhinni, nem annak szánom, csak eltévedtem, és fogalmam sincs, merre van ez az antikvárium - A férfi orra alá tol egy papírost rajta a "Font Antikvárium" névvel. - és meg akartam szólítani az előbb, csak orra buktam és elütöttem hátulról. De esküszöm, nem nincs rossz szándékom. Szóval... szóval tessék mondani, ön tudja, hol van ez a bolt? Mert, ha igen, akkor ha el tetszik odáig kísérni, nagyon hálás leszek. - Most képzeljük el, hogy mindezt végighadarta és ugyan érthető a szövegelése, azért roppant zavaró a beszédsebessége, és hogy végig képtelen behúzni a kéziféket.
- És hát... bocsánat a fellökésért... Unikornisszőr, sárkányszívizomhúr vagy főnixtoll? - Hirtelen a semmiből böki ki a három legnépszerűbb pálcamag típust, hogy kiszűrje, igazi mágussal van-e dolga, vagy valami hobbi pálcagyártóra akadt a tömegben és nem kell annyira paráznia, mit látott ez a harminc fő az imént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szíve valahol a torkában dobog, ez nem kétséges; szörnyen izgul, pedig nagyon figyelt minden apró részletre. Igaz, akadt egy kis intermezzo- Greg úgy fél órája insta szívrohamot okozott neki és majdnem felvisított, mikor megpillantotta őt a szobája ajtajában… aztán Greg bevágta az ajtót és elillant Runácska nagy csalódására. Jó jó, így is pityergett egy kicsit, rondán megijedt az igen hatásos és jól koreografált jelmeztől, melyet kedvese alkotott magának, és újra kellett sminkelje magát. Nagy feladata volt, így alig tíz percet hagyományozott a női praktikák űzésére. Ma estére el kellett hívnia Bogolyfalva legmisztériumosabb személyét, Adam Kensingtont. Enyhe idegbaj környékezte persze ennek előéletét is, ugyanis egy héttel ez előtt, a könyvtár előtt ráejtett egy laza stócnyi könyvet Michelle Angelique Saint-Venant lábára, mit a rellonos proprefekta egy kiadós büntetőmunkával honorált neki a hangos leszidás után csípős nyelvezettel körítve. A feladat az lett, hogy hívja el a falu rejtélyes férfiját az iskolai bálra mint párját, és táncoljon vele egy dalnyit. Mondani sem kell, Runa holtra váltan fogadta az ítéletet, mert rebesgették, hogy aki Kensington közelébe megy, fura élményben részesülhet, feláldozzák (egyeseknek vad a fantáziájuk), vagy éppen átmossák az agyát, ilyesmik (Runához a vérszívós rész, ha van is ilyen közszájon, nem ért el nem is oly’ meglepő módon).  Nem csoda, hogy remegve botorkált le három nappal ez előtt a faluba, naplemente után (Michelle kikötötte, hogy csakis akkor mehet le hozzá és a birkaakaratú kislány nem ellenkezett), kért útba igazítást a Kensington rezidenciához, s végül kopogtatott be az ajtón. Valószínűleg festményre illő lett volna az a fej, amit Adam vágott, mikor a százhatvan centit súroló törpe negyedikes fiatal hölgy előadta, mi szél fújta erre (saját elemi mágiáján kívül), és mit szeretne kérni tőle vadidegenül, látatlanban. Készített azért szépen dekorált, aranyos szegélyű meghívót és gyöngybetűkkel vésett rá egy protokoll báli meghívószöveget. Az utóiratba pedig belefűzte, hogy ha Adam szíve megesik rajta, örökké hálás lesz neki. Naiv naiv kislány, sosem érzi a vesztét, csak mikor már túl késő van. De végül is megnyerte a rejtélyes idegent bizarr ügyével (még maga is beleszédült, hogyan sikerülhetett a malőr), s most, negyed órával a bálkezdés előtt zavartan, kétségektől és szörnyű lámpaláztól gyötörve lépked le a Levitából a nagyterem felé vezető lépcsősorokon.
Cipellői aprókat koppannak,  hosszú, földig érő ruhája pedig egyáltalán nem ijesztő, sokkal inkább idézi Maria Antoinette-et. Runa nem tud ijesztgetni, így inkább kezelte az egészet egy egyszerű farsangi beöltözősként, akár megszólják érte, akár nem. Még a haját is fehérré varázsoltál a szobában Lyrával némi ügyködés és szerencsétlenkedés árán, sőt göndör csigákba rendezték az egész hajzuhatagot, hogy ne szükségeltessen a kényelmetlen paróka. Fúj, régen abban termett meg a tetű, nem kér belőle, nem higiénikus. De nos, ezt félretéve, ruhája a nagyon halovány acélkékre hajaz, széles, földet seprő darab jó erős fűzővel ellátva- Ádámot rávette, hogy elmenjenek egy pécsi kölcsönzőbe, amit nagybátyja elég jó hírű és elérhető árú jelmezes boltként adott elő, hogy onnan válogathasson kedvére, és végül ez lett belőle. Lehetett volna rosszabb, mondjuk múmia, vagy az isten tudja, milyen bizarrságokat árultak még ott. Persze akadt klasszikus, mint a vámpírlány, meg a vérfarkaslány imázsa, de egyik sem vonzotta, maradt ennél az egyszerűbb, nem rémisztő, de nagyszerű, hozzá illő koncepciónál.
Kezdés előtt tíz perccel járnak, végre elérte a nagyterem bejáratát. Illik megvárnia Adamet- végül abban maradtak, hogy itt találkoznak, mert a kis ostobácska levitás kislány elújságolta kéztördelés közepette, hogy földig érő ruhában nem túl vicces átseperni a fél falut, majd ismét fényezni rajta egyet a kölcsönzött ruha aljával, így praktikusabb volna itt összefutniuk.
~ Nem jön el… Nem jön el és keresztre leszek feszítve. Édes Istenem, bocsáss meg, ha légpajzsot húzok Michelle ellen, de ha megtalál, ízekre szed. Jézuskááám, mi van, ha Mr. Kensington mégis eljön? Nem túl őrült ez a ruha? A végén még leégetem az arcáról a bőrt, amilyen szerencsétlen vagyok. És még a tánc sem megy. Greg is minek hagyott ott? Anyuuuu….. ~ Mindebből a külvilág felé annyi látszik, hogy arcára kiült az idegesség, bár ezzel elvegyült már egy nagyfokú izgalom is, hiszen látja érkező társait és azok ijesztő jelmezeit, ez felviszi kicsit az ő adrenalin szintjét is. Viszont a kéztördelése az olyan alap dolog, sőt egy adott ponton felhagy ezzel is, csak egyik kezét tördeli magányosan, a másikkal meg egy lelógó hajtincsét kezdi csavargatni szája szélének rágcsálása közepette. Még mindig borzasztóan udvariatlannak érzi, hogy rátört egy vadidegen falulakóra, de… hát igen, önmagának is be kell már vallja, hogy azért izgalmas, hogy elfogadták a meghívását egyből, sőt meglepő, rejtélyes is némiképpen. Nagyon elkezdte fúrni az oldalát, kicsoda is ez az Adam Kensington, mi fán terem és miért ódzkodnak tőle egyesek, mások meg állatkerti látványosságként beszélnek róla, megint más meg vállat von a hallatán- már akik ismerik, természetesen itt most csak róluk van szó, kategorizáláskor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Zúg a szél a fennsíkon, a légpajzs pedig állandósulttá válik körülötte védelmével körbeölelve minden egyes porcikáját, hogy a levegő hullámai ne kaszálhassák el két lábát, vagy éppen egész testét. Julientől már elszakadt, mikor beléptek a "dobozba", ami méreteit nézve jócskán kinövi a köznapi szót. Ketten kétfelé indultak, de persze a többi versenyző sem tétlenkedett. Nem egy versengős típus, így hát igencsak nagy szorongással éli meg ezeket a pillanatokat, s noha a termelődő adrenalin javított valamicskét az állapotán, - már nem akar rókázni- még mindig remegnek a tagjai a feszültségtől.
A szeles-kies-sziklás terepen haladva igencsak mereszti minden érzékét, hogy minél hamarabb ráakadjon egy jelvényre és kereket oldhasson terepmunkáról, mikor egy olyan kiszögelés közelébe érkezik, ahol épp egy lány próbál hozzájutni az egyik jelvényhez. Az erőfeszítéseit nézve sokat izzadhatott máris, mire idáig jutott; nagyon koncentrál, ebben pedig csak Runa érkezése zavarja meg, de olyannyira, hogy pár pillanattal később a töpörtyű levitás már sikoltásával jelzi, hogy észrevette, mi történt. Mindjárt leesik a szerencsétlen. A pillanat hevében eszébe sem jut a jelvényre koncentrálni: egyenest a lányhoz iramodik bukdácsolások közepette, hogy ott hasra vesse magát a sziklanyelven, s két vékonyka kezével megragadja az ázsiai lányka karjait, s húzni kezdje felfelé teljes erejéből.
- Mindjárt megvagy... mindjárt....  - Zihálja kipirult arccal, miközben szuszogva húzza-nyúzza társát, hogy legalább annak felsőteste vízszintbe érjen, mert onnantól már sokkal könnyebb önmagát is feltornáznia, vagy legalábbis közreműködnie Runa felhúzási akciójában. Nagyon reméli, hogy sikerül a mentőmanőver, mert mindent belead, hogy segítsen a bajba jutottan és ne egy képzeletbeli földön végezze a lány képzeletbelien szétpacsálva. Mert ez csak hamis térérzet, ugye? Ami itt van... Mármint... Elég brutális húzás volna, ha téren és időn átlépve tényleg valami sziklás-kies részen landoltak volna.
Nos, ha sikerült egy talajra húznia a másik légmágust, bizony kénytelen egy kicsit megpihenni, vagy ki fogja köpni a tüdejét rövid úton (elég rossz fizikumú, hamar fáradó nőszemély).
- Ez... Nem esett bajod? ... Ezt leszámítva... - Még mindig keresi a szavait, de agya már képes pörögni és figyelni arra a bizonyos jelvényre a fejük felett. Runácska is nyerni jött és ez a második eltelt perc után újfent eszébe jut. Ők itt versenytársak, de végül is több jelvényről volt itt szó... Szerezhetne mást is, ez a lány nagyon megdolgozott a jelvényért... Őrült vacillálások kínozzák Runát, miközben feltápászkodik és elkezdi kavarni a szelet az egyméteres körzetükben, hogy közelebb vonzza a légburokba zárt jelvényt. Elvégre még egyszer nem fogják ugyanazt a rossz taktikát követni, amit az előbb az ázsiai lány próbált. Sziklán nem balettezünk!
Mikor a kis tárgy a közelükbe ér, elkezdi a levegőt a burok körül bolygatni, hogy legalább egy kis helyen meg tudja nyitni. Maga felé "szívja" a tömeg egy kis részét egészen addig, míg rést nem nyit a burkon, hogy benyúlhasson a jelvényért - amit persze meg is tesz az alkalmas pillanatban. Ha minden jól megy, pillanatokon belül egy megmentett emberrel és egy jelvénnyel gazdagodik. Az ám, csak hát most olyan tanácstalanul, elveszetten pislog szerencsétlen, hogy az borzalmas. Furdalja a lelkiismerete, végül áthidaló módszerként simán leveti magát a lánnyal szemben, úgy mereszti rá bari szemeit.
- Nem tudunk osztozni rajta, de elvenni sem akarom tőled, mert megdolgoztál érte... Figyu, összedolgoznál velem, hogy én is szerezhessek egyet? Kérlek... - Tényleg szemrebbenés odanyújtja a jelvényt, hogy "Nesze, szaladj vele, vagy segíts nekem is, ha van időd!"  . Runa borzalmasan naiv és jószívű...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egy héten keresztül mind csak pakolt és pakolt, egyszer ki, egyszer be, át, összevissza, szerteszét, rá, mindenhogyan. Rájött, hogy iszonytat mennyiségű könyvet gyűjtött össze, így aztán az egyik délután elvándorolt Tildához és néhány értékeset odaajándékozott neki, a kiválogatottak többi részét pedig felajánlotta könyvtári könyveknek. Amit félretett, jobbára szakkönyvek és érdekességek voltak, vagy különleges jelentőséggel bírtak számára, ajándékba kapta vagy épp hosszadalmas munka árán szerezte be az adott kötetet. Olyan sok szép borítón siklott végig az ujja, annyi illatos cellulózban merítkeztek meg szaglószervei, és mindnek külön jelentése volt, egyedi, utánozhatatlan üzenetet hordoztak számára.
Aztán a ruhák is poggyászba kerültek, mind szépen összehajtogatva, melléjük, rájuk az emléktárgyak, képek, egyéb csecsebecsék. Lala és Ria, a jégfőnix és a nyuszika ott gubbasztottak az indulás reggelén a helyeiken: Lala Runa vállán csipogva, Ria pedig a ketrecéből mozgatta bajszát ide-oda. A hideg, borongós délután felidézte benne szülőhazája időjárási körülményeit, és a szomorú érzések mellé egy kis nosztalgiát is kevert a hangulatába. Úgy egy hónapja kapott a lehetőségen pályázat formájában és igazából nem várta, hogy megkapja, mégis így lett: felvették Svédország elitképző mágusiskolájába főleg az utolsó vizsgaidőszakának eredménye alapján. Ádámmal jó pár napig beszélgetett erről az egészről, mi legyen, hogy legyen, de a tudásvágya szólította és végül győzött. Ádámot is sikerült meggyőznie, hogy mint hivatalos gyámja, engedje haza, de cserébe megígérte, hogy minden szünetben hazalátogat majd, mert most már Magyarország lett a kis levitás új hazája, az új családjával.
Nehéz egy hét van mögötte: sorban elbúcsúzkodott a barátaitól, a szeretett tanárok közül néhánytól (akiktől nem félt elköszönni), megírta az utolsó beadandóit, majd kikérte a papírjait tegnapelőtt az igazgatóságról. Vége, lezárták a tanulmányait itt, a Bagolykőben.
Ennél viszont sokkal nehezebb volt mindezt Gregnek elmondani. Lényegében azért is tudott mindent ilyen rendezetten véghez vinni, mert azzal kezdte, hogy hét elején leült megbeszélni mindezt kedvesével... és nos, pontot tettek békésen, de egyáltalán nem fájdalommentesen a kapcsolatuk végére. Bármit megadott volna, hogy ne kelljen Greg egyre inkább bezárkózó, fájdalomnak tűnő érzéseit megpillantania, mert azonnal rájött, mennyire megbántotta a férfit, akit szeret. És onnantól kezdve, hogy ez tudatosult benne, ő maga is valamiféle katatóniás állapotban csinálta végig az egész heti procedúrát műmosolyokkal, automatikus mozdulatokkal, precízen ügyelve a részletekre.

Ádám kezét fogja, miközben állnak a peronon és várják a menetrend szerinti budapesti vonatot. Az egész lány iszonyatosan kicsinek hat, még kisebbnek, mint általában. Félig elbújik Ádám karjaiban, arcát belefúrja a férfi mellkasába. Sír. Rázkódik a néma könnyektől, kezei erősen markolják a tanár kabátját. Minden érzése tiszta, nyilvánvaló: hogy nem akarná itt hagyni a szeretteit, hogy nehéz új útra lépni, hogy legszívesebben kettészakadna és itt is lenne, meg ott is, de meghozott egy döntést, és ugyan vissza fog ide járni szünetekben, tudja jól, hogy ezzel új vágányra terelődik az élete. Fogalma sincs, mi vár rá abban az iskolában az újabb beilleszkedési folyamat után, de reméli, hogy az itt gyűjtött tapasztalatok segíteni fogják, másként tiszavirág életű tanulás fog ott folytatni.
- Azért... Azért majd eljösztök Temivel meglátogatni? Néha? Úgy fogsz hiányozni. - Csak suttogni bír az érzelmek súlya alatt, miközben begördül a vonat hangos zakatolás közepette. Olyan nehéz elengedni a szülői biztonságot nyújtó karokat, kibontakozni az ölelésből és itt hagyni Ádámot és az ismerős tájat, az otthonát.
A csomagokat fellebegtetik a megfelelő kocsiba, és már nem marad semmilyen pótcselekvés, amivel elodázhatnák az indulást. Budapesten már várni fogja az iskolai képviselő, és majd vele hoppanál el Stockholmba, az iskolába. Ádám nem lesz már vele, hogy fogja a kezét.
Még egy utolsó, szoros ölelésre beleveti magát a férfi karjaiba, hogy még Lala is lepottyan a válláról, de jelen pillanatban képtelen a kis szárnyasra figyelni. A fülkében némi szél kavarja meg körülöttük a légfodrokat hűen tükrözve a kislány feldúlt lelkiállapotát.
- Írok, ha megérkeztem. - Miközben kibontakoznak az ölelésből, nyom egy búcsúpuszit Ádám arcára, s nemsokára már az ablaknak dőlve integet nagybátyjának, míg a vonat be nem kanyarodik és a férfi el nem tűnik a láthatárról. Irány Svédország még egyszer.