29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katie Runa Blackwood összes RPG hozzászólása (141 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Le
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 13:55 Ugrás a poszthoz

Axel   Angel

A könnycsatornái egész rendesen működnek még, ahogy azt a mellékelt példa is bizonyítja. Szabályosan pucolják a kényes területeket úgy mint a szeme. Nem kell a becses látószervnek észrevennie azt a töménytelen tananyagot, ami ott hever előtte, inkább legyen elhomályosítva, az a biztos. Csak ül az asztalra könyökölve-görnyedve és szipog, sír, köhécsel néha. Még az sem tűnik fel, hogy valaki a közelében legyeskedik, aztán a szék mellette megmozdul és nemsokára az arcát súrolják bizonyos ujjak, a haja ez által életre kel és a füle mögé vándorol, ő meg vet egy futó pillantást könnyfüggönyös szemén át a szöszi srácra, de hirtelen nem esik le, kit is evett mellé a fene éppen. Ő villámcsapást várt, ez diszkrimináció! Többet nem bazíroz az égi Közbeavatkozásra! Dugják dézsába a fejüket a Fentiek!
Köhécsel egy sort megint, de közben elhangzik az a kérdés, amitől végképp megmerevedik (bár már eddig is a hidegrázás kerülgette, hogy egy vadidegen kis zöldhagyma mit taperolja már itt őt?) . Fényképlány? Oké, egy embert ismer, akinek ez meg volt engedve, és akiből gázsprayvel se tudta volna kihajtani a megszokást, hogy így hívja. Persze nem is akarta, mert különleges érzés volt, hogy becenevet kapott valakitől. Stockholmban amúgy is annyi barátja volt, mint almában a levéltetű: szinte semennyi. Az az egy igazi és nagyon közeli hívta Fényképlánynak, aki az Axel Sjölander névre hallgatott. Na és most ez a reszelős, idegen hangú szőke herceg-alapanyag becézgeti itt őt Fényképlánynak. Ökleivel megdörzsöli a szemeit, hogy végre lásson is, ne csak mint egy vakegér, hangok és szagok után menjen, és ismét ránéz -ezúttal jóval hosszabban- hirtelen kelt asztaltársára. A megdöbbenés szinte filmjelenet-pontossággal vándorol fel a képére és terül szét rajta.
-Ax... ? Mi-Mit csinálsz te itt? Hogy.... ? Az apám küldött ide? Miért? Nem értem... - kicsikét most kiakadt olyan értelemben, hogy nem tudott semmit a fiú esetleges iskolaváltásáról és így nem fér a fejébe, mit keres itt a gyerekkori barátja, volt szomszédja és vigasztalja őt, mint a régi iskolai időkben. Lassan persze kapcsol, hogy az apja amúgy is hányingert kap a mágiától, hát aligha küldené ide bármiért is Axelt utána, Runa után. Úgy hogy valószínűleg magától jött ide, de miért most? Vagy hogy? Még mindig meredten néz a fiúra, bár némileg már kevesebb megdöbbenéssel a pofázmányán.
-Nem... bántottak. Nem. Csak... Csak nehezen megy a tanulás.- neki, aki az ezeroldalas enciklopédiát is fel tudja mondani, de az már más, hogy logikát is igényelnek a tárgyai. Mind. Az meg nem feltétlen az erőssége. Jó, nem hülye, csak nem egy logikai zseni és kész. És most különben sem tudna koncentrálni, elvégre úristen, másfél éve nem látta szemtől szemben ezt a mézszín, rendetlen hajat, meg a zöld szemeket, meg a vigyorgó arcot, ami most épp nem vigyorog, hanem elég komolyan néz. Elég irreális az egész. Valaki csípje meg, hogy el is tudja hinni, nem álmodozik éppen nyitott szemekkel.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 3. 19:08 Ugrás a poszthoz

Ax

Jelenleg könyvekkel csapdosni nem fog, de átkokat kiszórni sem, mert annyira lefoglalja, hogy megfejtse gyerekkori barátja hirtelen felbukkanásának rejtélyét. Utoljára a temetésen találkoztak, aztán volt néhány levélváltás, míg Angliában ült az apjánál, de azután nem hallottak egymásról. Valószínűleg a kedves papa bagolymentesítette a Cambridge-i házat.
Igen, most hogy így hallgatja az indokot, teljesen logikusnak tűnik végül is, hogy itt találkozzon Axellel. Logikus? Mondjuk. Ott a Roxfort, Beauxbatons, Durmstrang és még egy kiló mágussuli szerte Európában. Akárhová mehetett volna, de mégis itt kötött ki.
-Ja igen, Amethyst néni miatt.- bólint lassan, kissé bizonytalanul, mert csak nehezen oldódik fel benne a meglepetés, de ennek a maradékát is elsodorja a következő gesztus: ölelni is rég ölelték, azaz pontosabban Ax ölelte régen. Ádámnak persze szabad, hisz a nagybátyja, de mással nem is tudja, ölelkezett-e, mióta itt van. Nem igazán. Jólesik az egész, visszaölel egész hamar, szinte ösztönösen, mintha kicsit kapaszkodna a régi élete egy megjelent darabkájába. Axel kész nosztalgia most neki. Az együtt letudott zeneórák, a közös gyakorlás most mind visszaköszönnek hirtelen.
-Nem csapkodok, nem vagyok agresszív.- jegyzi meg kissé durcás orr ráncolással tarkítva a kijelentését. Tényleg egy békés teremtés, kivéve, ha Robikát kell a plafonra tűzni a nemesebbik felénél fogva, de az egy más történet. Most tökéletesen elvan Axra tehénkedve.
-Én nem annyira. Rengeteg az anyagom és hiába recitálhatom mindet kívülről, ha egyszer nem áll össze az agyamban a kép.- sóhajt kelletlenül bökve egyet az EVT anyagán. Hülye Morlothok- mintha csak ezt mondaná a mozdulattal. Sok ideje nincs lamentálni az embertelen mennyiségek felett, ugyanis a kezébe nyomott doboz rövid úton eltereli a figyelmét, s mikor kinyitja, bizony kedvenc rovarjának fülbevalósított változatával találkozik. Ennek hatására még a száját is kissé eltátja a csodálkozástól, de tagadhatatlanul örül az ajándéknak: ezt bizonyítja, hogy fordulatból odahajol Axhoz egy-egy puszit nyomni az arca két felére hálából.
-Harrietnek még mindig remek az ízlése. Te pedig jó pénztárca vagy. Köszönöm szépen. Anyudékat pedig puszilom én is; majd add át nekik.- nyelvet ölteni sem rest, de hát csak értik a suta viccét. Annyi évük volt rá, hogy megszokják egymás stílusát.
-Őőőőő....- rajtakapták volna? Ja. Rajtakapták, hogy minden tárgyat felvett. Kissé megsemmisült-szégyenkezve pislog rá oldalvást Axelre, majd lassan bólint egy aprót. Így van, nincs mit tagadja az igazat sajnos.
-Nem tudtam dönteni, sajnálom. Mind jól hangzott. És tudod, hogy anya nem engedett Uppsalába, mikor tizenegy voltam, most meg mindent pótolni akartam.- megvakarja zavartan a fejét, majd más pótcselekvés gyanánt elkezdi kivenni a szokásos pillangós fülbevalóit, hogy az újakat illessze be helyettük. Közben azért folytatja a rizsát, nehogy bemelegedjen a szája. néha hűteni is kell.
-Majd fogok leadni, persze, de előbb ezeken kellene átmennem valahogy. Kissé agyfrászom van, mikor látom, hogy a többiek nyakra-főre kapják a K-kat, meg a V-ket, én meg... na hagyjuk inkább. Szóval jövőre mindenképp leadom legalább a felét. Mert ez így embertelen, már belátom. Na de...- összecsapja két tenyerét és szépen teljes testével Ax felé fordul immár az új pillangókkal a fülében.- Mesélj nekem, mi hír feléd? Mikor jöttél? És hova raktak be? Gyerünk Ax, mesélj, ne kelljen hoznom a franciakulcsot.- na tessék, egy csapásra olyan, mintha felvillanyozták volna. És még mondja valaki, hogy a pillangók nem boldogítanak. Mit neki most EVT, ha egyszer van jobb szórakozása is?
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 6. 15:03 Ugrás a poszthoz

Ax

Szóval így. Ez a lökött barátja csak úgy hasára csapott és ha nem a Roxfort, akkor ez. Olyan jellemző rá, hogy most már ő sem állja meg vigyorgás nélkül a dolgot. Eszement tud lenni néha Ax, de hát nem lennének ilyen régóta barátok, ha nem szokták volna meg egymás stílusát és bogarait.
-Óóóó, éééértem. Na és Ian bácsi húgának a férjének a sógornőjének a nagybátyjának az unokanővérének a lányába nem fogsz itt belebotlani véletlenül? - kérdezi kuncogva és igyekezvén parodizálni az iménti "Nagyanyám húgának a fia" elméletet. Axel és a kutyafarka magyarázatai néha teljesen beviszik az embereket az erdőbe, de ő nagyjából már tudja, mire számítson. Persze kivéve, amikor nem. Benne van a pakliban.
Az orrát nyomkodásra fújtat egyet és kissé elkeseredett képet vág, mert tényleg kishitű, de szerinte nem ok nélkül, sőt. Nem kellett volna tizennégy tantárgyat, na. Ez van.
-Persze, majd meglesz. majd kitalálom, hogyan.- suttogja egy vállvonás keretén belül. Nem, nem nagyon tudja még, hogyan, de tervezi megoldani, csak még a módját nem találta ki. Szerencsére Axel szemfüles és a fülbevalói megmentik a napot... Na jó, csak ezt a szerencsétlenség tömeget a további tépelődéstől. Runánk egészen felélénkül a kapott ajándéktól és persze a vele szemben szokásos kedves csipkelődését is megejti. Ezt többnyire csak Axelnél kerül alkalmazásra.
-Nekem csak magyar nagybácsim van, bííííí.- egészen gyerekessé degradálódik Axel mellett, ami nem baj, viszont Runa így is egy elég félénk, már-már gyerekes emberforma, így most egészen hupikék-törpikés a viselkedése.
-Igyekszeeem...- már megint visszakanyarodtak a tantárgyakhoz, pedig egészen elfeledkeztek róla. Amúgy meg most kezd neki feltűnni egy egészen apróság, de hát miért ne kérdezne rá, ha már Axel is és érdekli a dolog.
-A talárodat megette a tehén talán? Nem látom rajtad. Meg a házad sem tudom így megállapítani, szóvalőő...- érdeklődik a lehető legangyalibb mosolyával, ami személyiségét és amúgy az arcberendezését és mimikáját nézve nem egy nagy kihívás neki. És ismét sikerül megcsillogtatnia angyali mivoltát (már csak a glóriája kellene) egy csodálatos rácsodálkozás formájában.
-Honnan tudod, hogy Hófehérke a becenevem?- az őszinte meglepettséget le sem lehetne vakarni körömkefével sem az arcáról. Más talán azt hinné, ugratják egymást, de ő most tényleg csak elbámult, hogy Axel mennyire fején találta a szöget. Azért túl sok időt nem hagy a szájtátásra, inkább érdeklődik az otthoni dolgok felől és ma már a harmadik megdöbbenésnek lehetünk tanúi, ami megrázza a kishölgyet.
-Ne hülyéskedj... Komolyan? Csak annyiról tudtam, hogy anyud babát vár, de... Húhaaa! Gratulálok, sok egészséget a kis maszatnak. Már beszél? Mászik vagy járkál? Milyen? Kire hasonlít? És Harriet hogy viszonyul hozzá?- csak úgy ömlenek belőle a kérdések őszinte örömmel fűszerezve az arckifejezését is. Nagy lehet a boldogság most a Sjölander családban, noha biztos sokat izgultak Harriet néniért meg a piciért. Siegfried ezek szerint csak úgy becsúszott.
-Hm, egyszer majd mutasd meg Izét, bár nekem meg baglyom lett, Hugo, és az a tollas veszedelem biztos le akarna csapni rá... na majd olyankor nézem meg, ha Hugo nincs a közelben, rendben? - azzal a retkes tollseprűvel még mindig nem értik meg egymást különösebben jól. Nem akarná, hogy Izé bagolykaja legyen. Erről azonban Kennedy emlegetésére rögtön elfeledkezik, ugyanis noha ő nem tud hegedülni, Axel ráragasztotta a Nigel Kennedy-féle őrületét és azóta is tart. Ha meg kellene neveznie a legsűrjebben hallgatott hegedű virtuózát, az Kennedy lenne.
-Öhh... Nem járok haza. Bogolyfalván ülök sokat Ádámnál... Ő a nagybátyám, az anyám féltestvére, bátyja. Nagyon rendes és... inkább ülök nála, mint apáméknál. Amúgy persze itt lakom, a kastélyban, a levitás toronyban... Angliába nem vágyom menni, mert azok ott vannak. Ja és egész mellesleg Claire nekiállt győzködni apámat, hogy kell egy gyerek. Hát tudod mit? -itt most nyomdafestéket nem tűrő szavak következnek, amiket talán még soha nem lehetett hallani Runától, de talán nincs is min csodálkozni, hogy ha a lány apjáról, meg a mostohájáról van szó. Most még szabályosan kipirult hófehér arcocskája az idegességtől, ahogy visszaemlékszik Claire levelére, amit még két hónapja küldtek "otthonról".
-Amúgy semmi lényeges nincs.- fejezi be morgós-bosszúsan a rövidre sikerült monológot.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 21. 23:57 Ugrás a poszthoz

[szeptember 29., vasárnap délután]

Ax

Igazából nem tervezett mára semmi rendkívülit. Most, hogy túlestek az első vizsgaidőszakon, és ő ráadásul idegösszeroppanás nélkül, valahogy csak lustálkodni és lábat lógatni van kedve. Nem mondhatni, hogy a természet leánya lenne, de kivételesen pont az ő fejéből pattant ki a mesés ötlet, hogy Axel és ő vegyék célba a stéget ezen a különösen kellemes napon. Ha már úgy is együtt mozdulnak ki a kastély falai közül, legalább valami D-vitaminban dúskáló módon tegyék azt.
Ezúttal lemaradt a két hegedű, ő meg alap nem cipel sem csellót, sem zongorát maga után, úgy hogy hangszermentesen vágtak neki Bogolyfalvának, át a falun, az utcákon, s végül kiértek a határba, a tóhoz, egészen leszűkítve: a stéghez. Ruházatát tekintve ma sem hazudtolta meg önmagát, mert a farmere kicsit rojtos itt-ott, ahol alakított rajta egy borotvapengével és Ádám segítségével (ugyanis ő még önmagára is veszélyes lenne bármilyen éles holmival, nem hogy egy pengével), a blúza ujja megnyúzott, a kabátja viszont még ép. Fülében ot csilingelnek az Axeltől kapott pillangók vidáman, önfeledten, gazdájuk pedig amint megérkezett társával a színhelyre, a Nap felé fordítja az arcát lehunyva szemeit. Pár másodpercig élvezi az áradó meleget és fényt, aztán megint Axra pislog ezúttal erősen kék alapszínnel látva mindent, még a fiút is.
-Legközelebb elhozhatod.- csak ennyit fűz hozzá, mert nem akarja a rögtönzött füttykoncertet tönkrevágni. Ugyan csalókák az Axel ajkain felcsendülő hangok, de ki tudja venni belőlük a Holdfény szonátát. Kellemes emlékeket idéz fel benne, azon ritka kevesek egyikét, amit bármikor szívesen előkapar a szíve mélyéről, mert nem volt utána keserű szájíze.
-Nehéz lenne elfelejteni. Először játszottunk együtt. Emlékszem, nagyon gyatrán ment a cselló részem, de te végig azt mondtad, hogy gyakoroljam csak, mert menni fog. Én pedig folyton elbambultam a hegedűjátékodon és jobban lekötött, hogy dicsérjelek, mint a csellózás. Még most is fáj, mekkorát koppintottál a fejemre a vonóddal.- fejezi be a visszaemlékezést és egy tisztes nyelvnyújtás keretén belül. Axel valóban rávágott, hogy figyeljen és ne zombi módjára nyálazzon mások hegedűjátékán. Akkor elpityeredett, de összeszedte magát és végül jól sikerült az egész minikoncert. Az anyja még élt és volt alkalma mindkettejüket megdicsérni.
-Teljesen felismerhető volt.- igyekszik a lehető leghamarabb biztosítani efelől Axelt, miközben leül óvatosan a deszkák alkotta összre és int a fiúnak is, hogy pakolja le magát, mert nem vicces felnézni rá. Növelné Axel amúgy egészséges egóját.
-Mondjuk megértem. Könnyen keverhető anyukáddal. Hjajj, csak lenne már itt. Ő is hiányzik. Te persze már nem, hiszen itt vagy.-  oldalra dönti a fejét egy meleg baráti mosollyal az arcán, miközben térdeit felhúzza maga elé és elkezdi ujjal körberajzolni a teniszére pingált lila pillangót. A narancs majd következik a másik teniszén, s rá is ér amúgy.
-Sikerült már megszokd a sulit amúgy? Valamikor összeülhetnénk egyet zenélni. Amióta eljöttem Stockholmból, rá sem tettem a kezem sem a zongorára, sem a csellóra. Úgy érzem, mindent elfelejtettem.- szomorú sóhaj hagyja el a száját, miközben állát a térdei között keletkezett kis völgybe fekteti. Jelenleg úgy vonzza a tó felszíne a tekintetét, mint semmi más, de a receptorai Axel válaszára vannak kiélezve.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 23. 23:28 Ugrás a poszthoz

Ax

Már megszokta, hogy Axelnek mindig mindent látnia, tapasztalnia kell és ezzel semmi baja nincs. Csak mikor kicsit nyűgös, akkor szokott szólni neki, hogy inkább a szemébe nézzen, ne a legközelebbi juharfára mondjuk. Ez viszont most nem áll fenn, így egészen a stégig elvan Ax mellett, még bele is karol egyáltalán nem zavartatva magát. Megtévesztő lehet a látványuk, pedig csak nagyon jó barátok akárki akármit is feltételezzen. Ezen nem fog semmi sem változtatni (vagyis ő meg van győződve erről, aztán a jövő hozhat még valami teljesen mást is).
-Olyan maximalista vagy, ha zenéről van szó... de nem tudok igazán haragudni azért a koppantásért.- szusszant egyet mosolyogva, főleg a puszi miatt. Ilyenkor ötévesnek érzi magát megint- akkor Axellel már egy éve barátok voltak a csalánártásos találkozás után, és a fiúnak szokása volt néha puszit nyomni az ő fejére, mikor megdobta véletlenül a labdával, vagy mondjuk egyszerűen szeretettúltengésük volt. Különösen imádnivaló gyerekek voltak az elfogult szülők véleménye szerint is.
-Ne is mondd, szörnyen kiterjedt. És azt hiszem, a felét sem láttam még egy év alatt.- elkezd látványosan fintorogni a kastélyuk méretének emlegetésére. Meg merne rá esküdni, hogy rengeteg olyan hely van, ahova még a lábát sem rakta be és felfedezésre vár a hely, de valahogy még nem jutott el odáig. Talán majd most eljárkál több helyre majd, mert még több órát tervez felvenni, de ezt inkább nem emlegeti fel Axel jelenlétében. A végén megint kapna a fejére, hogy hülye és nem képes beosztani az idejét és az érdeklődési körét majd a vizsgákra. Most viszont további tanulási gondolatok helyett inkább belefeledkezik az ölelésbe, amiben Ax részesíti. Még neki magának is plüssérzete van az ilyen nagyölelésektől.
-Persze, mmmm, de szerzünk majd fahéjat, tejcsokit, tejet meg esetleg almát. Tudod, hogy én a sajátomat mindig keverem mindennel, amivel csak lehet.- amúgy is szeret forrócsokit gyártani főleg ugye télen, a nagy hidegekben náluk Svédországban elkél. Felmelegít tetőtől talpig és még az íze is kitűnő. Axeltől pedig nincs oka megtagadni a kérést. Ám most azt is bedobja ugye, hogy rég zenélt és az az arckifejezés, amit a fiú produkál, egy amolyan "Most mi van?" fejet és mosolyt csal az ő arcára is. Tudja, hogy Ax csak húzza, neki meg ez a szokásos reakciója rá.
-Ajánljam a tagokat a leendő zenekarodhoz, Ax? Mert biztos tudok keríteni pár embert, ha megerőltetem magam.- ismer elég sok levitást, egy-két navinést és eridonost is. A rellonosok közelébe nem nagyon merészkedne, leszámítva Yaristát, de hát ő meg exrellonos és nem is olyan veszélyes, mint amilyennek a zöld klán tűnik így távolról. Magában már megkérdőjelezte párszor, hogy az a beosztásra alkalmas, poros süveg valóban tud-e dönteni a házak felől az újak esetében.
-Mmhhh?- kicsit tényleg elbambult és csak a Melankóliára tért magához, de legalább most ismét Axelre figyel és nem a fodrozódó víztükörre, vagy a lanyhán játszadozó szellőre.
-Amúgy még mindig megvan ez a beteges tünetem, hogy ha egy csinos fiút vagy férfit látok, elindul az orrom vére.- jegyzi meg sötét horkantással, miközben hozzábújik Axhoz egy kicsit. -Az egyik professzorom előtt leégettem a bőrt a képemről, mert énekeltem... és aztán mellesleg összevéreztem a talárom, aztán egy kávézós eseményen a háztársamra nézve történt meg ugyanez... Elég súlyos, ha engem kérdezel. Már arra is gondoltam, hogy elmegyek egy mugli orvoshoz, hogy égesse ki a hibás eremet.- sóhajt egy nagyot, miközben pillangóformákat kezd rajzolni a fiú tenyerébe.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 13:51 Ugrás a poszthoz

Axel- Évnyitó

Mióta a Bagolykőben tengődik, felmerült egy olyan kérdés, amivel szíve szerint soha nem akart volna komolyabban szembenézni annak ellenére, hogy lány: mit is vegyen fel? Ez egy olyan kérdés, amivel Claire, a mostohaanyja szokott küszködni a tükör előtt állva, ő meg ilyesmiről tudni sem akar. Megvannak a kényelmes tornacipői, teniszei, a farmerek, a blúzai, a pólói, minden, ami laza öltözék és elég hétköznapi ahhoz, hogy ne szökjön szembe a tömegben. Ezeket azonban az évnyitó alkalmából el is felejtheti; az ilyen rendezvényeken protokoll elírás, hogy "az alkalomnak megfelelő" öltözéket kell viselni, magyarán a talárja nem szabad úgy kinézzen, mintha most mászott volna ki egy festékes bödönből- példának okáért. Szép, levitás voltáról árulkodó ruhadarabja pedánsan feszít rajta, ő maga pedig a folyosón várakozik türelmesen, mivel Axel elméletileg mindjárt be kell fusson. Haját féloldalt befogta, hullámos tincsei így még babásabb vonásokkal ajándékozzák meg amúgy is elég porcelánbabás arcát. Füleiben ott táncolnak a pillangók, de azért a talár alatt a jó kis teniszek, a farmer és a halványlila kedvenc blúza bújnak meg. A talárja úgy is eltakarja mások elől ezt az összeállítást.
A tantárgylistáját idénre még nem böngészte át; kicsit ellustult és most nehéz dolog visszarázódnia a hétköznapokba, bár olvasni még mindig rengeteget olvas. Hála a fényképezős memóriájának, egyszerre töménytelen információt képes szóról szóra megjegyezni, bár ezzel együtt néha napokba telik elemeznie őket. A regényekkel ilyen baja szerencsére nincs, azokat hamar felfogja. Hiába a fotografikus memória, ha hozzá párosuló kivételes intelligenciával lehetne igazán ütős kombináció, de neki csak átlagos van.
Néha az órájára pislog, máskor a magával hozott válltáskán simít végig, mert hogy benne lapul Monte Cristo grófjának egy különösen vaskos, több, mint ezer oldalas példánya, s mindeközben türelemmel várja, hogy Axel befusson és indulhassanak végre az évnyitóra. Különösebben nem is ácsorog sokat, és amint a fiú feltűnt, rámosolyog, indulhatnak befelé.
-Hoztam könyvet, ha unatkoznék, és neked meg egy Beethoven életéről szólót, hogy te se unatkozz.- közli vigyorogva, miközben belépnek a sárga-fekete pompával feldíszített terembe. Idén a Navine győzött, viszont úgy érzi, ők is rengeteget nyertek- tudásban egészen biztosan. Szoros küzdelem volt és élvezetes is a pontverseny. Idén majd jobban igyekszik biztosan mindenki.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 14:05 Ugrás a poszthoz

Palarn ezredes
Szeptember 28., délelőtt


A repülés számára gyerekkorától fogva valami nagyon nehéz és nagyon tiltott dolog volt. Első találkozása a seprűvel csúfos lábtöréssel végződött és sokáig azt mondogatta magának: soha többé nem ülök seprűre. A kedves anyukája sem engedte volna, s míg élt, Runa elől a seprű lakatok mögé rejtőzött. Most viszont, hogy a Bagolykőbe került lassan egy éve, idejét látta, hogy ezt a sztereotípiáját lerombolja. Legalább egy esélyt kell adjon a dolognak, hátha mégis csak rossz volt az első próbálkozása. Olyasmiről persze álmodni sem mer, hogy kviddics, de nem lenne rossz, ha legalább meg tudna zabolázni egy szemtelen seprűt, és repkedhetne vele pár kört. Majd valamikor ötödéven bizonyára ő is leteheti majd a többiekkel együtt a hoppanálási vizsgát, de addig is vagy Hop porból él meg, vagy megtanul egy darab fával közlekedni ősboszi módjára.
Ehhez a bonyolult tanulmányhoz Yarista segítségét kérte. A fiú elé állt pár napja, angyali mosolyt mutatott be neki és elkezdte kérlelni, hogy adjon neki repülés órákat. Persze közölte a tényeket is: eddig csak leesni tudott a seprűről, fennmaradni rajta nem, és saját seprűje sincs, úgy hogy legfeljebb egy iskolai példányon gyakorolhatna, ha Yar vállalja az okítását. Szóval mindent elmondott a szőke herceg külsejű háztársának, és megegyeztek végül, hogy találkoznak a réten vasárnap délelőtt, miután Yar a második kávéját is letuszkolta a torkán. Igazából fogalma sincs, kávézik-e kékvérű háztársa, de ha nem is, majd készít neki profi forrócsokit hálából, ha nem töri össze magát ma.
Most éppen a fűben ücsörög riasztó hideg ide vagy oda, ismételten teniszek díszítik a lábait, de melegítőt húzott, kapucnis melegítő felsőt és alá még egy Mickey egeres pólót is vett, meg sálat kötött a nyakába, de amúgy nincs agyonöltözve, a haját pedig biztonsági okokból felfogta lófarokba a feje búbjára. Valahogy jövőre nem akarna megbukni Markovits professzor vizsgáján, mert akkor fejjel nekirepül a Levita tornyának. Na szóval, már csak Yar hiányzik az életéből, de ő most nagyon.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 24. 22:57
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 24. 23:23 Ugrás a poszthoz

Yarci  Cheesy


Nem kell túl sokat bambulnia a semmibe, sőt igazából alig tíz percet, ha várakozik a még szilárd talajon ücsörögve, amikor is jókora rikoltás csapja meg hallójáratát. A hang irányába kapja a fejét és rögtön egy engedelmes sikkantással nyugtázza Roli jelenlétét. Mára már megszokta a minisárkányt a Levitában, sőt a maga módján még aranyosnak is elkönyvelte, de azért továbbra sem nyúlkál hozzá, mert nem akar kéz nélkül maradni mondjuk. És igen, mostanra csak ilyen kis nyikkanásokkal jutalmazza, ha Roli meglepi a semmiből.
A kis sárkány üdvözlését követően maga a 180 cm körüli, páncél nélküli szőke herceg is becaplat a képbe vállán egyenest két seprűvel is. A kislány arca egyből felderül, majd ugyanolyan gyorsasággal sápad is el, ha még lehet fokozni amúgy is márványszerű bőrszínét. Megint eszébe jutott "csodás" első repülési kísérlete gyerekkorából. Hajajj, Palarn ezredes, ez nehéz lesz talán. Ő közben feltápászkodik ültéből, leporolja a fenekét és pont mire Yar odaér, készen is van a takarítási hadművelettel. A megjegyzésre elmosolyodik ő is, és hogy ez a kérdés ne legyen többé kérdés, szépen odalép Yaristához, felágaskodik lábujjhegyre és nyom egy puszit a fiú bal, illetve jobb arcféltekére.
-Szia. Egyelőre érd be ezzel fizetségül. Aztán, ha nem töröm ki ma a nyakam, csinálok neked fahéjas eredeti forrócsokit, ha nem veted meg.- bizony, az ő forrócsokijáért egyes férfiak (Axel) könyörögnek, úgy hogy nem kis dolgot ajánlott most fel Yarnak a seprű bérleti díjaként. Át is veszi a megőrzött, harcedzett seprűpéldányt, de látszik szegény kislányon, hogy abszolút nem egy seprűszakértő, mert olyan bizonytalan-ügyetlenül nézi, méregeti, hogy az mindenképpen mosolygásra adhat okot a komolyabb szakértők körében, mint amilyen Yar is.
-Hát szerintem nagyon az elejéről kezdheted. A reptan órákon még csak a kezembe se ugrott a seprűm, és egyetlen alkalom volt, amikor megültem egyet, de akkor öt méteres zuhanás után törött alsó lábszárcsonttal vitt anyám az ispotályba csontforrasztásra.- pislog fel elég velős összegezve eddigi repüléstani élményeit. Enyhén aggódó tekintettel rásandít a szöszire, mintha egy inkvizítor előtt állna legalább.
-Nem akarom... nem akarom, hogy esélyt se adjak a dolognak. Ha azt mondod a végén, hogy inkább ne próbálkozzak vele, leadom a reptant, de ha megtanulhatom, akkor inkább tényleg megpróbálnám. És valahogy szégyellek odamenni Markovits professzorhoz, hogy "Amúgy tanár úr, megjegyezném, hogy síkhülye vagyok a repüléshez és, csak azért vettem fel az óráját, mert mindent felvettem, és gondoltam, hátha mégis menni fog..." ... Azt hiszem, egy ilyen után elbúcsúzhatnék a reptan óráktól.- jegyzi meg enyhe fintorral az arcán. Egy tanár sem díjazza, ha a diákjai mellékes dologként kezelik a tárgyát- azaz az eddigi tapasztalatai ezt mutatják.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 18:37 Ugrás a poszthoz

Axel- Évnyitó

Amíg Axelre vár, múlatja valahogyan az időt. Rögtön két elfoglaltságot is talál: az egyik, hogy halkan dúdolja a Für Elise-t, a másik, hogy a súlypontját helyezgeti hol a lábfejére, hol a sarkaira, magyarán hintázik a bokáját segítségül hívva. Ez nála meglehetősen veszélyes dolog, ugyanis amilyen szerencsétlen, könnyen megeshet, hogy előre bukik, és akkorát esik, hogy a fogát is kitöri. Nem lenne meglepő dolog őt ismerve. Ugye az is tény, hogy esett már seprűről, törte össze a lábát, hajlamos belelépni az ollóba, vérzik az orra egy-egy jóképű fiú láttán... Na, vannak defektjei bőven. Szerencsére Axelt meg tudja úgy várni, hogy ne nyalja tisztára önkéntesi alapon a kövezetet, s fesse át vér színűvé. Magában megmosolyogja az előtte lefékező szőke herceg-kezdeményt, meg a ziláltságát és közben konstatálja, hogy Ax ebből az életben nem fog kinőni, hogy hajszálon csússzon be időre. Mondjuk őt nem is zavarja, meg hát ez csak egy évnyitó. Akkor jobban idegeskedett, mikor elsősen a Zeneakadémia friss diákjaként kezdte és az igazgató szentbeszédet mondott.... és ő ettől úgy de úgy megijedt, hogy neki tökéletesen kellene itt teljesítenie, hogy na hagyjuk inkább. Axel is viszonylag gyorsan összekapirgálja magát, még tüdeje is marad, sőt poénra is futja, amin meg már ő, Runa is szélesen kezd vigyorogni, hát odapakolja csinos kis kacsóját és a kézcsókon még fel is nevet a maga... 15 decibeles stílusában.
-Monsieur Sjölander, meg van bocsátva. Avanti.- ezzel a beleegyezéssel útjukra indulnak a sárgába öltözött nagyterembe, mely pár másodpercre leánykánk érzékeit is megbizseregteti. Noha nem egy unikornis, mégis gyermeki örömmel szökellne most párat pusztán a dekoráció miatt is. Ennek a gyermeki lelkesedésnek nyilvánvaló alakja is születik, mikor még jobban belekarol Axba és úgy halad el vele az asztalok mellett. Egyelőre nem a kékségek táborához sündörög, hanem levitás létére a rellonosok térfelére merészkedik, ha már kedves barátja zöldek táborát gyarapítja.
Azért az a nézés nem kerülte el a figyelmét, ennek tiszteletére ki is nyújtja rövid nyelvét a fiúra „mlőőő” felszólalással. Nagyon hölgyes megnyilvánulás.
-Én remekül! Rengeteget olvasok. Lényegében semmi mást nem csinálok holnapig, csak még egy kicsit és még egy kicsit olvasok. Tudod, az én sebességemmel ez nem nehéz.- ezen kénytelen körbevigyorogni a fejét is. Axel kihozza belőle a legmosolygósabb énjét, olyannyira, hogy a pillangós megjegyzésére ismét csak nevetve és heves bólogatással válaszol neki különösebb körítések nélkül.
-Amúgy találtam neked egy régi-régi kottát a könyvtárban, valamelyik zenetörténeti könyv alatt. Matilda azt hiszem, még szervezi a könyvtárat és addig még nem jutott el, de van benne egy gyönyörű Schubert. Majd kikuncsorgom neked, rendben? Amúgy... nem baj, hogy betolakodok hozzátok? Úgy értem, ha a háztársaiddal akarsz beszélgetni, meg ilyenek, én eltűnök, felszívódok, elpárolgok.- makogja gyorsan, visszakozva. Ilyet mondjuk régen nem csinált, úgy hogy valószínűleg akkor szedte fel ezt a szokását, mikor az apja magához vette. Talán most még azért is elnézést kérne hirtelenjében, ha a Rellon asztalán lenne egy égési folt és nem is az ő hibájából.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 19:00 Ugrás a poszthoz

Big bad wolf  Rolleyes


-I just wanna you to know...- máár megint vinnyog, pardon, énekel. Vinnyogásnak azért lehetne nevezni ezt az egész éneklésnek csúfolt valamit, mert sosem foglalkozott a hangjával, így rengeteg szólamot elvét Lana del Rey nyári slágerében, ami szerény véleménye szerint inkább az öngyilkosoknak íródhatott már csak a hangulatából is kiindulva. Ami azt illeti, a konyhán a sok manó között nem lenne keresnivalója, de mégis itt ténfereg. Pontosítsunk: éppen nyakig belemászott egy lábasba, ami az előbb még tele volt pudinggal. Ugyanis sütött piskótát a kis élelmesek segítségével, meg aztán alkotott mellé mázt is ilyen formában, és most éppen rákente a tortaszerű rögtönzésre az epres finomságot, de hát a lábas nem heverhet parlagon. Hősies módon kitalálta, hogy mosogatás előtt tisztára kell nyalni a pudingtól, így most éppen azt kapirgálja jó tyúk módjára az alvégről, azaz az aljáról ennek a bilinek.
A manók közben sürögnek-forognak, mindjárt itt a vacsora órája, bár egyik-másik néha rákérdez, mit segítsen, ilyenkor viszont csak egy tagadó ujj-integetést kapnak, hogy nem kell segítség, köszöni. Közben hangos MMMMMMM hangokat ad ki és indiántáncot lejt szó szerint az asztal mellett a gyönyörűségtől, olyan finomnak érzi a kanálon rejlő maradványokat. Még az orrára is jut egy foltban belőle, de persze észre sem veszi a szemeit ellepő örömkönnyektől. Szipogva töröl kettőt íriszein, majd gasztronómiai extázisát leküzdve huppan le az egyik székre az utolsó kanálka pudinggal, amin szintén nagyon elégedett képpel kezd el nyalakodni. Félő lenne, hogy meghízik, mint egy kisdisznó, de egy kis lépcsőzés a levitás toronyig, meg mondjuk onnan le a könyvtárba Matildához néhány értékességet visszavinni, majd ledolgozza neki azt a néhányszáz kalóriát, amit most torkos macska módjára betermel. És a piskótás puding, azaz a pudingos piskóta itt van.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 27. 23:02
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 27. 21:26 Ugrás a poszthoz

Yarci  Cheesy


Roli szokás szerint óvatosságra készteti, de úgy néz ki, ma nem kell azon gondolkodnia, mikor támad kedve a kissárkánynak pirított bacont csinálni belőle. Na nem mintha Rolit egy vérszomjas dögnek nézné, csak jobb félni, mint megijedni, és Yar valóban jól látja, neki aztán nem áll érdekében hősiességet vagy egyebet mímelni, csak hogy mondjuk bevágódjon a kviddicses fiúnál. Runától ez távol áll mindenféle szempontból. Semmi haszna nem származna abból, ha csúful megmondva benyalná magát Yarnál.
A seprűt hálás pillantással veszi át, no meg igyekszik „megfizetni” két puszival és később forrócsokival, melyre –mint kiderül- igenbizony van kereslet. Ezt örömmel nyugtázza, a megjegyzésre meg csak elvigyorodik elsőre, s utána fűz kommentárt hozzá.
-Már benne voltam, azaz megemlítve. A nagybátyámat interjúvolták, hogy meddig szándékszik még itt rostokolni ahelyett, hogy cikeszeket hajkurászna a magyar válogatottban. Néha az az érzésem, hogy visszatartom a kviddicstől, de hát szólna ő, ha így lenne... Te szólnál a helyében?- hirtelen felkapja a fejét és úgy vizslatja Yart melléfűzve ezt a semmiből jött és elég bensőséges kérdést. Mert azért valljuk be, nem pont puszipajtások, hanem szokványos az ismeretségük, és ez azért egyfajta mélyebb ismeretet feltételezne, mármint ennek a kérdésnek a megválaszolása, de Yar talán érti, hogy egy egyfajta általános vélemény foglalkoztatja most Hófehérkét.
-Na meg legfeljebb megjegyzik, hogy a vonzerőd nem kopott meg.- erre már nyelvet is nyújt és szépen hóna alá csapja a seprűt, csak hogy kezdjen magával valamit. Remélhetőleg Yar egyetlen pontját sem találja el az egyszerű mozdulatsorral. Közben ugye felvilágosítást ad csúfos helyzetéről a repülést illetően, s kissé be is húzza a nyakát Yar szigorúbbra váltó pillantása láttán.
-N-Nem... csak tényleg szeretnék adni még egy esélyt a dolognak. Hátha mégsem vagyok teljesen ostoba a repüléshez... tényleg, Yar.- úgy érzi, bizonygatnia kell, hogy nem akar semmi törvénybe ütkö... nahát de ez nem is volna törvénybe ütköző, ha pusztán egy ilyen alattomos indok miatt vette volna fel a tárgyat. Csupán Yar elkötelezettségét látva szinte megijedt tőle, hogy a fiú tán leteremtené, vagy nem tanítaná, ha mást mondana. De most sem hazudott (amúgy sem tud), ez igaz, hogy esélyt akar, de az is, hogy az összes tárgyat felvette. Áhh, bonyolult. A lényeg, hogy nincsenek hátsószándékai.
Szerencsére áttérnek a konkrét tanulásra, kezdetét veszi a kiképzése. Yar elég érthetően magyarázza a dolgot, még szemlélteti is. Persze az látszik rajta (mármint Runán), hogy szívesen maradna inkább a földön ebben a percben, semmint repkedjen a levegőben, de minél tovább nézi az időközben a fűbe fektetett alkalmi seprűjét, annál jobban eluralkodik rajta a kötelességtudat, hogy ezt meg kell tennie. Sóhajt hát egy mélyet, kinyújtja remegő, kicsiny ujjait a seprűnyél fölé és belevág a gyakorlatba, miután bólintott egy nagyot Yarista magyarázataira.
-Fel!- a hangja remeg, az ujjai szintén, arcára enyhe pír ül ki az idegességtől, s a seprű meg sem mozdul. Lehunyja szemeit, mert valami ilyesmire számított. A seprűk megérzik a bizonytalanságot, a kétségeket, így nem csoda, hogy a Nimbusz sem reagál rá. De nem adja fel ilyen könnyen- kinyitja ismét a szemeit és ezúttal összeráncolt homlokkal koncentrál a nyélre, csakis a nyélre, majd újból kiadja a parancsot ezúttal már több határozottsággal a hangjában.
-Fel!- a seprű van oly’ kedves, hogy ezúttal a másik oldalára fordul, mire leányzónk eltátja kissé a száját, hogy ez a jószág mégis mit csinál? Egy pillanatra gyanakodva rásandít Yarra, hogy vajon nem-e háztársa mozgatta el varázslattal a bűvös közlekedési eszközt, de szöszkénk láthatóan nem tett semmi kétségbe vonhatót.
Nos, harmadjára is nekiveselkedik: lélegzik két nagyon mélyet, igyekszik tisztára üríteni az elméjét. Mikor úgy érzi, ez többé-kevésbé sikerült, rápillant a seprűnyélre és megpróbálja elvizualizálni, amint a nyél beleröppen a tenyerébe. Kezét fölé tartja újból, közben pedig folyamatosan koncentrál újra és újra végigpörgetve lelki szemei előtt a jelenetsort, ahogy sikerrel végrehajtja a gyakorlatot.
-FEL!- ezt talán kicsit hangosabban mondta a kelleténél, de ebben az egyetlen szavában érződik az a nagyon erőteljes mellékzönge, hogy szinte könyörög a seprűnek, vonszolja magát az ő tenyerébe. S a Nimbusz csodák csodájára ezúttal hajlandó meghunyászkodni gyáva ideiglenes gazdája akarata előtt, s kissé remegve, de felreppen Runa hófehér ujjai közé hangyányit meg is lökve a mereven ácsorgó lányt.
Pár percig pislog előbb a seprűre, majd Yaristára, végül meg is mer szólalni az ámulattól halk hangon.
-Nahát... Belerepült.- komolyan, ki se nézte volna magából, hogy még odáig viszi, hogy egy seprű meghallgassa elharsogott kérését. Most valahogy teljesen büszke önmagára, már amennyire az ő szerény jellemével ez lehetséges.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 28. 08:43
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 28. 12:07 Ugrás a poszthoz

Kornél

A csokifalók hozzá képest piskóták ebben a percben. Ilyen átszellemült arcot csak könyvek láttán szokott vágni, vagy valami nagyon különleges édesség kóstolására. Nem valami nagy extra egy epres puding, de egyes emberkék, mint ő is, el tudnak alélni a gyönyörűségtől alkalmanként, ha ilyet kóstolhatnak. És a nyalakodásnak amúgy is megvan a sajátos varázsa.
Kedvtelve forgatja a kanalat a szájában, mikor kinyílik a konyha ajtaja. Arrafelé pislogva előbb a kapucni tűnik fel, majd a mögötte felbukkanó hímegyed arca. Pislog kettőt... és rögtön elfordul, ugyanis az orra úgy döntött, elkezd némi vért szivárogtatni. Runának van egy elég vicces defektje: jóképű férfiak és fiúk látványára elered az orra vére. Ezért is történhet meg, hogy noha visszamosolyogni igyekszik a srác gesztusára, mire az leül, a kanál már a lábasban pihen, ő pedig egy előkotort papírzsebkendőt szorít az orrára hátrahajtott fej pozícióban. Nagyjából, mire újdonsült konyhatársa eljut a megszólításnak titulált valamiig, az ő orra is rendbe jön, így már szembe mer nézni a fiúval is, sőt a csípősebbik nyelve is megered.
-Akkor nem láttál még egészséges lányt. Mert azokat a piszkafa csontvázakat csúfság egészségesnek nevezni.- közli csevegő hangnemben szerény véleményét, miközben ő maga jó, ha van negyven kiló vaságyastól. Közben rápislog a tortára is, hogy nem-e vitte el valamelyik manó tévedésből, de szerencsére még ott hever az asztalon, szinte "csillogva" (éljen a megszilárduló fedés rajta). A puding már teljesen megdermedt, ahogy elnézi, bár ujjal most nem állna neki nyomogatni a tetejét, mert akkor elég érdekesen nézne ki a végére.
-Amúgy a véres steak ártalmas a gyomorra. Egyél spenótot, abba biztos nem halsz bele.- na igen, van hogy rögtönzött életmód tanácsadást akar tartani, holott ő sem valami egészségesen étkező ember, de jobb mások felett bábáskodni, mint önmaga körmére nézni.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 9. 16:59
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 07:37 Ugrás a poszthoz

Ax

Mikor már vízszintesbe húzták a fenekük, végre alkalmuk nyílik rendesen beszélgetni is, és persze rögtön felidéződnek a régebbi emlékek is. A tanárnőjükre például felnyög, mert még az emlegetésétől is kirázza a hideg verejték szegény lányt. Attól a nőtől nagyon félt, bár Axel meg tisztelte, szóval inkább sosem kommentálta a tanerőt, de őt megrémisztette a szigora.
-Ja, hát... Igaz. Ő fenomén volt... tényleg.- nyögi egy kényszeredett mosollyal, miközben hozzásimul Axel oldalához újból. Közben azért ide-oda fészkelődik, ezért kell mindig vissza-visszamásszon a helyére.
Sajnos az iskoláról ő sem tud mindent, de azért elég sokat látott már belőle és most valószínűleg hülyén fogalmazott, hogy Axel azt hiszi, nem ismeri a terepet. Fejet vakar hát, és gyorsan elkezdi helyrepakolni a feltámadt félreértéseket, mert nem szeretné, ha teljesen tájékozatlannak hinné kebelbarátja.
-Lehetne, de akkor előbb megmutatok neked mindent, amit már ismerek. Mert azért jártam én is pár helyen, csak arra utaltam, hogy ez a kastély iszonyatosaaaan nagy és nem jutottam még el minden zugába. Csak mondj majd időpontot és nekiesünk. Csak aztán ne engem hibáztass, ha bent ragadunk valahol és éhen halunk. Bár... nálam mindig van tejkaramella.- itt már vigyorogni kezd és előszed egy maréknyi cukrot az egyik zsebéből, s beteszi az ölébe úgy, hogy a fiú is kényelemben elérhesse.
-Szolgáld ki magad, kérlek. Vagy mondjam úgy, tálalva van.- Ax ismerheti, mennyire borzasztóan édesszájú. Lassan cukor folyik az ereiben is, nem csak a zsebei takargatják az ipari mennyiségű szénhidrátot. Az a legdühítőbb, hogy kevés munkával mindent ledolgoz magáról. Piszkosul jó géneket örökölt azért... Na de közben ugye ölelkeztek is egy sort, meg lebeszélték a forrócsoki részleteit is, ő is támogatja amúgy a vajas keksz ötletét, bár a görögökre csak pislog egy kicsit, hogy valószínűleg így cselekedtek volna. Ő sajna bekategorizálta a tisztes tudós bagázst nektárkedvelőknek, így sanda gyanújaként szolgál, hogy aligha tértek volna át vajas kekszre ambrózia helyett, de ezt inkább nem közli most.
Inkább a vonós négyesen kezdhetik törni a fejük, pontosabban ő, ha már régebb óta van itt, mint Ax. És bizony kiderül, hogy csak vakargathatja a fejét, mert sem brácsást, de másik hegedűst nem ismer, csak egy gitárost, de mostanság Letti is el van tűnve a kámfor mélységes bugyraiba. Bizonyára valaki a horgára akadt és most az a kedves illető tölti ki az élete nagyrészét, hm.
-Hát, Ax... az a gáz, hogy én csak egy szem gitárost tudok így kapásból, de abból sehogy nem lesz vonós négyes. Max ő vonszolja elő magát valamikor a Levita székhelyéről. Ja és van még egy gitáros, de velük sokat nem érünk. Az én csellózásom meg... hát hagyjuk.- legyint enyhe türelmetlenséggel. Ugye említette, hogy majd’ másfél éve nem gyakorolt, hát gondolhatják, hogy akkor a csellózása milyen szinten foroghat. Na hát erről ennyit ugye. Az ő lelkesedése úgy csappant meg, ahogy belegondolt az eléjük gördülő akadályokba. Elég sok van ugyanis. De hát az a nézés... Mit tehetne egyebet? Hiszen rántja magával az ár, aminek a neve Axel Sebastian Sjölander. Felsóhajt, rámosolyog és bólint egyet, hogy ő benne van.
-Csak aztán találjunk még egy hegedűst és brácsást, és részemről megalakulhat a rögtönzött zenekar.- csavarint egyet egy időközben megkaparintott hajfürtjén és kinyújtóztatja lábait a stégen, hogy aztán nyugalomban elmerülhessen gondolatai tengerén, még ha jelen pillanatban „csak” egy egész tó is fekszik a lábai előtt/alatt. Egy darabig nagyon elvan a bambulással, de aztán az újabb ölelés kizökkenti és mosolygásra bírja. Szerencsére mások közelében nem könnyen enged a depresszív késztetéseinek.
-Köszi. Csak elgondolkodtam, de semmi komoly. Lassan haza kellene menjek egy hétvégére, vagy kommentálni kezdenek. Apropó, lesz kedved eljönni egy szombaton vagy vasárnap Ádámhoz? Bemutatnálak neki.- a nagybátyja irtó jófej, és ő részéről csak örülne, ha megismernék egymást Axellel. Számára két fontos emberről van szó, tehát egyszer így vagy úgy, de összeismerteti őket.
-Majd elmegyek hozzá, csak valahogy nem nagyon szívlelem őket, mióta... anya meghalt.- szokta kényszeríteni magát, hogy kimondja a tényeket. Hamarabb az eszébe vésődik, hogy nincs már vér szerinti anyja, csak az a csiripelő liba Claire, aki úgy akar tenni, mintha az anyja lenne. Ő meg nem kíváncsi rá. Axel kérdése azonban kizökkenti és hirtelen le sem esik, hogy barátja viccel, így összeráncolja a homlokát és komolyan mustrálni kezdi a fiút válasz közben.
-De hát téged nagyon régóta ismerlek. Megszoktalak. Nem is tudom, miért nem vérzik miattad az orrom. Szőke vagy, kék a szemed, vagyis olyan furcsa kék...zöldeskék, na. Tehát igazi szőke herceg-alapanyag vagy, de nem tudom... Úgy meg vagyok szokva a jele... Hééé, te most húzol engem?- itt már ő is vigyorog, ugyanis Axel mimikája alapján leesett neki a tantusz és most boxol egyet a fiú vállába, ami az ő erejét tekintve légyköpés erejű.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 08:10 Ugrás a poszthoz

Ax- Évnyitó majd A Kékségek asztalánál Mindenki (főleg Lily és Kumagoro)

Az se zavarta volna, ha Ax elkésik, csak legfeljebb kissé szégyenkezve toporogtak volna be a terembe, hogy nini, a rellonos és a levitás együtt késtek el. Nem lenne nagy dolog, csak mégis, még óráról sem sikerült eddig elkésnie (amiken megjelent) . Azonban Ax színpadias rögtönzése még viccessé is teszi az egészet és lendít egyet a hangulatukon. Vidáman karol a fiúba a kézcsók után és szambázik be vele a terembe még mielőtt a tömeg elkezdene felgyűlni. Mert azért lassan gyűlnek az életformák: először is nagyon sok a sárga emberke a terembe, aztán ugye a szorgos levitások közül is gyűltek szép számmal, de érkeznek már az eridonos és rellonos delegációk is, ahogy elnézi. Innen, a Rellon asztalától egész jól megfigyelhetők az emberek, ami azt illeti.
-Hanem? Neked is van sárkányod? Mert az egyik háztársamnak van egy törpesárkánya, és ő bizony a Rellonból jött át hozzánk. - egészen tisztában van a dolgokkal, mármint azzal egész pontosan, hogy Yarista honnan jött és kit hozott magával. Bár hiába nézelődne most, ha Yar feltűnik, Roli ilyenkor nem szokott vele lenni. Szép is volna egy sárkányt becipelni ide, még ha „kicsi” is.
-Pontosan, nagyon jól emlékszel. Bár néha idegesítő, hogy mindent szóról szóra megjegyzek. - vonja meg a vállát hanyagul. A memóriája „kicsit” pontosabb, mint az átlagé, azaz amit elolvas, vagy simán lát, megjegyez. Ez néha nagyon leterhelő és előfordult már, hogy fájjon a feje, bár talán nem feltétlen ezért, de könnyen megeshet, hogy mégis. Nem szaladt minden fejfájásával orvoshoz. Inkább szóba hozza a kotta létezését és elégedetten tapasztalja, hogy Axelnek a nyála is mindjárt kicsorran. Más ezt lányok láttán műveli, Axelnek meg csak egy kottát kell meglengetni az orra előtt, máris kész a csorgatás.
-Szerintem is. A fő része különösen nehéz telepakolva egy halom hajlítással, meg G7 és H7 is akad egy tonnával. De majd meglátod, ha Matilda nem fedezi fel addig. - bár, ha kedvenc könyvtárosa le is csap a szerzeményre és elrakja, biztos kikérhető lesz attól még. Közben azért lecsapódik neki, hogy mi van, ha Axel a többi barátjával, háztársával lenne szívesebben, így már visszakozni is kezd, de a tasli emlegetésére jócskán behúzza a nyakát. Vérzik így is eleget az orra, nem kellene még nyakon is vágni.
- De hát szerintem jogosan mondtam, amit mondtam... de jó, tényleg szólnál. - sóhajt egyet azért, de a lepra és a ragályos gonoszság emlegetésére hevesen megrázza a fejét szörnyülködve, és mellkason böki mutató ujjal barátját.
- Persze már, mert azt hiszed, mindenkit megbélyegzünk? Csak egyszerűen volt már nekem is rossz tapasztalatom rellonossal. - apropó, az a rellonos történetesen ma is itt van és ugyanolyan kevélyen pöffeszkedik szerinte, mint eddig is. Várffy valószínűleg az életben nem fog átmenni egy jellemfejlődési szakaszon sem, de Runa ezen már csak nevetni tudna. Valahol sajnálja Robit, hogy ilyen... csőlátású, de na, az ő dolga.
Mielőtt elinalhatna a rellonos asztaltól, az igazgató úr megkezdi a beszédét, így ott ragad Axellel és a két könyvvel, de nem is baj. Az eredmények ismertek voltak már előtte is, de nem bosszankodik a második helyért. Majd idén még lelkesebbek lesznek mind a szorgalmik, mind a barátkozások terén. Tapsol a többiekkel együtt a díjazottaknak, Boti talárját pedig még meg is vigyorogja, hogy de sárga itt valaki levitás létére. Amúgy jól áll a fiúnak a szín, csak vicces a helyzet így.
A végén odaadja Axnak a Beethoven könyvet, nyom még egy puszit az arcára egy „Oké”-val és ellohol a levitások asztalához. Ott meg kérem lezuttyan pont egy leányzó mellé, akit Lily Brown néven ismer és bizony kedves háztársa neki. Rámosolyog teljes runás erőbedobásával, miközben elhelyezkedik mellette.
-Szia, Lily. Mi újság? Nagyon csinos vagy ma este..- csak eztán esik pillantása a leányzó melletti rózsaszín plüssnyuszkóra, aki mintha nem illene teljesen a képbe, sőt az előbb mintha mozgott is volna (a beszédről lemaradt). Ha bizony Lily nem csap a kezébe felveszi a nyusszt, amennyiben az nem harapja meg a kezét, vagy ellenkezik más módon.
-De aranyos. A tied?- ezt már Lilykétől interjúvolja, de gondoljunk csak bele, mekkora szívrohamban lesz része, ha Kumagoro bemutatkozik.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 30. 08:51
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 08:47 Ugrás a poszthoz

Ax

A nyelvnyújtogatást viszonozza ugyanazzal a gesztussal, bár nem teszi közszemlére annyira a sajátját, mint Ax az övét, mert hát ő mégis kislány és illendőség és no, nem illik, csak a nyelve hegyét kidugnia. Sőt, még nyelvet nyújtania sem lenne szabad.
-Szörnyű vagy.- zárja le az egészet hangtalanul próbálva nevetni (könyvtár ugye), mert hát Axel... jajj, igazából borzasztóan aranyos ilyenkor, de ha ilyet mondana, fél, hogy megsértené a férfiúi egóját, és azt azért nem szeretné.
A vizsgáiból elég sok van, tépi is a haját értük, de ambiciózus, szóval valahogy megoldja majd valahogy, csak most mélypontot ütött meg. De lám, ahogy Ax előkerült a semmiből, a kedve mintha rendfokozatokat ugrott volna egyenesen. Főleg, hogy még puszit is kap a fejére, úgy bújik Axelhez, mint egy elveszett kiscica. Mielőtt bárki félreértené: majdnem pelenkás kora óta ismeri ezt a fiút és még azt is elmondaná neki, ha valaki ellopná a szívét, képes lenne Axellel megbeszélni a szerelmi bánatait, annyira jó a viszonyuk, szóval ez teljesen természetes, hogy hozzá bújjon. Nincs ebben semmi mellékzönge egyikük részéről sem. Szerencsére a pillangók és a nagybácsi megmentik a napot egyenesen, de arra is csak kuncog visszafogottan, hogy Ádám gazdag lenne és vonogatja a vállát. Sosem kérdezte erről Ádámot, bár elég ránéznie a nagybátyja házára, meg hogy milyen sulit finanszíroz Nikinek, az unokanővérének. Ádámnak van mit aprítania a tejbe, de erről sosem fogja nyíltan kérdezni. Pofátlanság lenne, és nem akarja megbántani Ádámot.
-Mióta megszülettem.- közli tömören, majd persze érzékelve, hogy ez így sántít, teljesen Ax felé fordul, el a könyveitől, és belefog a rövidített mesébe suttogva.
-A nagyanyám magyarországi volt, azt tudod. Mielőtt kijött hozzánk, szült egy kisfiút itt, Magyarországon. Ádámot. Aztán valahogy nem úgy alakult az egész, ahogy elképzelte, nem lett volna boldog Ádám apjával, legalábbis a nagybátyám szavaiból ilyesmit vettem ki, mikor beszélgettünk róla. Szóval Ádám itt maradt az édesapjával, nagymama kijött hozzánk, összeházasodott nagypapával és megszületett anya. Szóval Ádám anya féltestvére. Rendszeresen találkoztak nyaranta egy idő után, de anya engem nem mutatott be neki. Csak akkor ismertem meg Ádámot, mikor ide jöttem és Kuniéknál összefutottunk. Tudod, a Csontváry rész. Ja, nem tudod, nem kaptad meg a leveleim.- sóhajt egyet, aztán dobol kettőt az ujjával és bólint maga elé egy rövidet, majd megint nekimegy a sztorinak.
-Szóval nagymamám lánykori neve Csontváry. És ugye itt, Magyarországon én vérrokonság szerint velük állok kapcsolatban. Az unokahúgom, Csontváry Kunigunda is itt van a Bagolykőben, a Rellonban, csak ritkán találkozunk. Ő is elfoglalt, gondolom. De na, szóval ott ismertem meg Ádámot és göböztük ki az igazságot, amiről anya nem számolt be. Biztos nem akarta elhallgatni, csak ez nagyinak is nehéz lehetett, hogy hátrahagyta Ádámot. Mégis csak az anyja volt. Ahh, de most már végül is mindegy, mert Ádám itt van és én ennek örülök. Sokkal jobb, ha vele leülök beszélgetni, mint apámmal valaha is volt. Elsősorban azért, mert Ádám mágus és teljesen máshogy viszonyul a mágiához, mint az apám, ezt gondolhatod.- szemet forgat és ezzel be is fejezi részéről az ecsetelést. Axel már látta James Blackwoodot- igazi mugli, de olyan mugli, aki képtelen elfogadni a mágiát, s csak az a szerencse, hogy nem üldözi vasvillával, másképp már a saját lányát is megégette volna valószínűleg.
Na de terelődnek a dolgok arra a megevett, vagy nem evett talárra, és bizony meglepődik, hogy drága barátja rellonos lett, de ettől még ugyanúgy vigyorog rá a pillanatnyi surprize hatás elmúlta után.
-Mi a kékek vagyunk bronzzal keverve, a Levita. A sárga-feketék a navinések, aztán a piros-arany az Eridon, és ti vagytok a Rellon a zöld-ezüsttel, a Sárkányok. – magyarázza az alapvető ismertetőjegyeket a házakról. Az Eridonnak főnixe, a Navinének unikornisa, nekik pedig szfinxük van mellesleg, de erre Axel is rákérdezhet, ha akar. Bár most inkább fogja a fejét a sztori hallatán egy bujkáló mosollyal.
-Istenem, kezdesz olyan közveszélyes lenni, mint én, pedig az nagy szó. Majd szólj, ha elesel a saját lábadban, és versenyezhetünk a legbénább ember címért.- jegyzi meg mosolyogva, miközben magához öleli Axelt és nyom egy puszit a homlokára teljesen lazán, mintha csak az anyja lenne. Szereti ölelgetni ezt a nálánál jóval magasabb mamlaszt.
-Miért, te nem csókolnál meg, ha megmenthetnél?- azért is visszadobja a labdát Axel térfelére egy nyelvnyújtással. A csókot persze nem gondolta komolyan, bár elég érdekes szituáció születne belőle, ha valóban végbe menne a csók. Biztos sok minden átértékelődne egy ilyen hatására.
-Jaaajj, hozd el egyszer. Vagy látogassunk haza. Úgy megölelgetném a picurit. Úúúristen, de aranyos lehet.- tisztára megzakkant most a pici babóca gondolatára – bizonyára a női ösztönöknek köszönhető, hogy ha gyerekről hall (ami nem az apjáé és Claire-é), oda meg vissza lesz a gyönyörűségtől, a kicsi Knutra meg különösen kíváncsi, hiszen Harriet és Axel kisöccse, jóóóval kisebb a testvérektől.
-Na gratulálok, ügyesek vagytok. Nem is szabad egymást piszkálni, ha már testvérek vagytok. Jól tettétek.- dicséri össze-vissza, agyba-főbe Axelt, ahol csak éri. Ha Harriet valaha ide fog járni, őt is hátba lapogatja majd ezért a nemes előrelépésért. Támogatja a békét, mert alapjáraton nagyon pacifista kislány. Azonban mikor a saját közvetlen rokonaira terelődik a szó, bőszen kezd gesztikulálni és szitkozódni- eddig tartott a pacifizmus. Valószínűleg sosem lesz hajlandó már csak makacsságból sem elfogadni azt a két vadidegent az életében.
-De Ama néni más. Ő elfogadta és mára már élvezi is, te mondtad!- jegyzi meg egy fokkal ingerültebb hangon a kelleténél. Nem, nem akarja azt gondolni, hogy az apja érdemelne még egy esélyt. A csudákat! Maradjon tőle távol ő is és a szőke libája is.
-Én hagyom, de ők akarnak papás-mamásat játszani. Hagyjanak engem békén. Engem kicsi koromtól kezdve az anyám, Freyya Ulvaeus nevelt, nem Claire vagy James Blackwood. És elegem van abból, hogy azt hiszik, besöpörhetnek mindent a szőnyeg alá és elengedhetik az anyámat, akit nem is volt hajlandó az a tróger megismerni! Lelépett, mikor két éves voltam, utána is hébe-hóba láttam. James Blackwood elmehet a fenébe! Hamarabb vallom Ádámot pár hónap után az apámnak, mint őt valaha is fogom. Ádám legalább meghallgat és nem úgy néz rám, mint egy űrlényre szokás, félelemmel és tartózkodással. Mintha legalábbis leprás lennék. Nem kérek belőlük.- mindezt roppant gyorsan és fojtott hangon darálja le Axelnek csöppnyi szünetet sem hagyva, hogy közbe vágjon a fiú, s a végén úgy zárja le, olyan hangsúllyal, ami érzékelteti, hogy lezártnak tekinti a témát és nem enged az igazából ebben az egyben.
-Persze, menj csak. Itt leszek, megtalálsz.- feleli most már sokkal enyhébb arckifejezéssel, sőt mosolyogva, no meg a hangsúlya is kellemessé olvadt vissza, nem olyan jeges már. Amennyiben Axel elment, ő visszagörnyed az EVT fölé és próbálja nem elbőgni magát azon, hogy már harmadjára próbálja értelmezni az anyagot, hiába becsukott könyvvel vissza tudna mindent böfögni már most a Morloth-okról. Értenie is kell, amiről majd ír.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. szeptember 30. 09:21 Ugrás a poszthoz

Yarci  Cheesy


Szóba kerül Ádám is és végül is tőle is tanulhatott volna, de nem akarta, hogy megint a kviddicsre kelljen emlékeznie a férfinek, ha ezért jött el Budapestről, hogy pihentesse kicsit a sportot, így Yar volt a legkézenfekvőbb tanárjelöltje. És nem is fogja megbánni a dolgot, úgy érzi már most.
-Azt mondod? Hmmm... Talán hétvégén leülök vele eszmecserézni egyet. Hajj, azért hiányozni fog, ha visszamegy Budapestre.- csendesen beszél, de érződik a hangján, hogy kicsit letört már a gondolattól. Yarnak abban viszont igaza van, hogy nem lehet valakit önző módon megfosztani a kedvenc munkájától csak azért, mert szükség van rá- mintha. Úgy hogy lesz egy beszélgetése Ádámmal, ezt most el is döntötte. Megpróbálja meggyőzni, hogy menjen vissza a válogatotthoz.
-Bíííí, ha szégyellsz, akkor titokban találkozgatunk majd éjfélkor, mint a tolvajok. Csak aztán el ne kapjanak a prefektusok.- vonja meg a vállát nevetésre álló szájjal. Arra, hogy nem merné Yart megcsókolni, pislog egyet és csodaszépen elvörösödik, de ami viccesebb- és aggasztóbb-, elindul szivárogni a vér pici pöttyökben az orrából. Na, Yar, ezt te sem tudtad, mi? Ha Runa jóképű férfit lát, vérezni kezd az orra.
-Igaz... nem vagyok. Bocsi, csak egy perc.- megérezte, hogy csöpög az orra vére és most előhalász kutyafuttában egy zsebkendőt, hátrahajtja a fejét és jól erősen rányomja a papírszármazékot az orrára.
-De izgulj, ez szokásos. Ha jóképű fiút látok, ez törtédik.- közli a szőkével átformálva az m és n hangokat b és d-re . Yarnak nem kell aggódnia, mindjárt el fog múlni, ez tényleg szokványos dolog. És valóban, két perc múlva már nem pöttyöz az orra, le is meri venni a zsebkendőt, majd zsebébe gyömöszöli és sóhajt egyet. Kicsit foltos még a piszéje, de túléli igazán.
-Tényleg ne haragudj. Ez olyan megalázó, de... gyerekkorom óta ez van. Lassan tényleg ki kell égettetnem a hibás erem...- morogja kissé rosszkedvűen. Nem akarta volna, hogy Yarista lássa ezt a difijét, de ha már megtörtént, nem fog hazudni róla. Nem szokása valótlant állítani, csak, ha a körülmények olyanok és nagyon muszáj. Bár akkor sem biztos, hogy megtenné.
Inkább belevágnak a tanulás részébe, seprű a földön, Yar magyaráz, ő pedig figyel és kételkedik, meg vacillál. Az azért sokat dob a bátorságán, hogy Yar nagyon komolyan veszi az okítást. Biztos kezekben érzi magát és ez arra sarkallja, hogy mindent beleadjon. Elsőre és másodjára kudarcot vall, ám harmadjára megfeszített koncentrációval sikeresen a kezébe röpteti a seprűt, ami kicsit még meg is löki, bár ez lenne a legutolsó gondja- a lényeg, hogy a Nimbusz a mancsában kötött ki. Megkönnyebbülten tátja el kicsit a száját, hogy úristen, képes volt ezt véghez vinni, ez remek. Persze figyel Yar tanácsaira is és azonnal vésődik is be elméjébe, amit hall. Végül a pöckölés olvasztja fel a fura merev állapotából, hogy aztán egy mosoly terüljön szét bájos pofiján.
-Ne haragudj. Mindig annyira próbálok megfelelni és néha túlzásokba esek. Szóval... szóval csak lazán, oké.- megvárja, míg háztársa letelepszik és átmegy nézői státuszba, aztán lepakolja ismét a légi járgányt a fűbe és elkezdi a gyakorlást. Elsőre megint csak oldalra fordul a seprű, ám másodjára beleröppen a kezébe, igaz, megint erősebben a kelleténél, harmadjára és negyedjére is már repdes a nyél a helyére nagyobb vehemenciával, mint kellene, ötödjéra azonban vállon üti szerencsétlen lányt a túlzott akarása miatt.
-Semmi baj, tényleg. Ez nálam megszokott.- közli gyorsan, mielőtt Yar ugrana, hogy mi van, mije tört el. Szerencsére semmije, csak majd lila lesz a válla valamelyik körben.
Folytatja inkább a gyakorlást; ötnél elmaradt. Most sokkal inkább igyekszik ellazulni, és mikor szólítja a seprűt, ugyan elsőre nem történik semmi, de következő alkalommal teljesen simán a kezében landol a kis szépség, ő meg vigyorogni kezd, mint a tejbetök ettől.
-Látod? Látod, hogy megy ez?- mintha legalábbis Yar cáfolta volna ezt bármikor is. Persze nem ilyen értelemben mondja ő, csak lelkesedik. Na de még hátravan hat köre. Ebből kettőnél megint csak forog a seprű és egynél erősebben mászik a kezébe a kelleténél, de az utolsó három próbálkozásakor már teljesen simán fel tudja szólítani a Nimbuszt a kezébe.
-Megvolt a tízem.- jelenti készségesen, miközben megáll a leendő Viking előtt és immár félig kibomlott, csapzott hajzattal pislog le mosolyogva Yarra. Azért fél kézzel még dörzsöli a megütött vállát, de nem lesz nagy baja, max fájlalja pár napig a helyét.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. szeptember 30. 09:57
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 9. 17:30 Ugrás a poszthoz

Kornél

Nem kerüli el a figyelmét az utolsó falatok legyűrése közepette, hogy újkeletű asztaltársa figyeli, mi több, megfigyeli őt. Hogy mennyire aprólékosan, azt nem tudja eldönteni, annyira nem éles a megfigyelő képessége, ám az már tiszta sor, hogy nem csupán egy futó pillantásra méltatják. Azonban amint ő is picit jobban odakukkint társára, elindul az a megszokottnak számító orrvérzés és ez nem kerüli el a fiú receptorait sem. Próbál bólogatni, amennyire ez a fejpozíciójától lehetséges, s amint lekerült a papírzsebkendő az orrától, enyhén zavart félmosollyal hajlandó el is magyarázni a helyzetet.
-Nyugi, ez megszokott dolog, ha jóképű fiút látok.- édes kislányom, ha az őszinteség fájna, te már ordítanál. Add is a másik alá a lovat, hogy művészeti ritkaság volna külsejét tekintve, úgy kell azt. Szerencsére nem muszáj a betegszobára vinni, csak majd kezdenie kellene valamit ezzel a kellemetlen reakcióval. Elég megalázó tud lenni, hogy nem képes úgy létezni egy fiú társaságában, hogy ne kezdjen folyni az orra vére.
Az egész hemoglobin-veszteségről hamar elvonja figyelmét a kezdődő társalgás. Természetesen rögtön szükségét érzi helyretenni pár tényt a tömegviszonyokat és egészségi állapotokat illetően, ám a kolléga válasza igencsak meglepi. Pislog is kettőt, meg sem próbálja letörölni az arcára kiült kifejezést. Perszetermészetesen az sem esik le neki, hogy a másik fél tán viccnek szánta a megjegyzést, mivel a legtöbb esetben elég pocsékul olvassa le az emberi érzelmeket az arcberendezésükről, így most sem pillantja meg a bujkáló mosolyt.
-Talán kannibálnak csaptál fel? Na és én? Rajtam lenne mit csócsálni?- most már határozottan vigyorog a dologra (szerinte azért vicces, még ha az úriember nem is vágott hozzá olyan képet) mindent félbehagyva és a srác felé fordulva, holott... inkább nem kezdjük méltatni, hogy a marék lepkénél mennyivel több agya lehet ilyenkor. Az isten tudja, ki ez a srác, talán pont tényleg kannibál vagy valami drasztikus elv képviselője és ő itt még biztatja jószerével a támadásra. Mintha azt mondaná „Tálalva vagyok, próbálj ki!” .
-Hát végül is te tudod. Elismerem, ennek is megvan a varázsa, ha a fémes íz jobban fekszik neked.- vonja meg a vállát bölcs hümmögéssel megtűzdelve a kis monológot. Arra meg csak felszalad a szemöldöke, hogy mennyire nem kedveli itt valaki a zöldséget. Cseppet sem zavartatva magát feltápászkodik a székéről, az egyik manót megkéri két puszival megspékelve a „kéremszépent” (szegény manó jó, ha el nem ájul), hogy gondoskodjon a lábasról, majd nemes egyszerűséggel a srác mellé lavíroz, megfogja a szomszéd széket, megfordítja és lovaglóban lehuppan rá kompániának. Már, ha ki nem rúgják onnan startból.
-Foglaljuk össze: félnyers húsokat kedvelsz, nem szereted a zöldséget, csócsálod a lányokat.... ingadozom a hardcore lányfuttatás és a kannibalizmus között, de akárhogyan is, jó étvágyat  őőő... Hogy is hívnak? De, hogy ne legyek teljesen pofátlan, engem hívj csak Runának.- angyali mosoly pihen az arcán, mintha épp nem sértegette volna burkoltan no name társát.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 9. 20:16
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 9. 20:41 Ugrás a poszthoz

Lilyke és Kumacchi (zárás)

Abban a biztos tudatban hagyta ott Axelt, hogy nem eszik meg a rellonosok, h már a saját házukhoz tartozik. Most pedig abban a kellemes érzetben lubickol a levitás kék asztalnál, hogy hazaérkezett, az övéihez. Ma este minden olyan tökéletesen jó. Lelkesen megtapsol minden díjazottat, elnézegeti az újabb arcokat is (pl Keiko dumapartnerére nem is emlékszik még csak látásból sem. Egy nálánál is buckalakóbb levitásról lehet szó!), ééés persze Lilykét megdicséri, milyen szépen van felöltözve. Magában vállon veregeti önmagát, hogy jól begombolt a talárját, hogy ne látsszon a hétköznapi ruhája, de pillangós teniszei még így is virítanak, ha kinyújtja a patáit.
-Köszi szépen.- Lilyke egy cukorfalat, amilyen aranyosan tud válaszolni. Vajon az a két kis gödröcske mindig ott van, mikor háztársnője mosolyog? Ennivalóan édes velük.
-Húú, gratulálok, akkor megint évfolyamtársak vagyunk.- nevetgélve átöleli futólag a leányzót a gratuláció mellé, majd ugye az a rózsaszín, bolyhos vattatömeg is beúszik látómezejére, amilyet még nem is látott, vagy elkerülte a pillantását. Talán ez a nyúl egy KGB ügynök és a rejtőzködés mestere, hogy eddig nem akadtak össze. Bár, ha ügynök is, sosem fogja bevallani, legfeljebb, ha belenyomják egy nagy dézsa vízbe és kivallatják. Na de hogy tud beszélni? Ez hihetetlen! Még jó, hogy biztos kezekben van a nyulambulamot, másképp baj lenne és leveszuhany Kumának. Kissé elakad a lélegzete, mikor Kuma szóra fakad, de rögtön utána átveszi egy kisebb sikkantás keretén belül és magához öleli. Kuma így még az ikrekkel is találkozhat... még, ha futólag is.
-Ááááááá, nagyon édes vagy! Lily, Kuma egy kisangyal, veszedelmesen aranyos. Hogy találkoztatok? Az eszem megáll, annyira cukorfalat vagy.- talán a vattás jószág elnézi ennek a bolondos lánynak, hogy éppen össze-vissza csókolgatja a két vattapofiját, de hát ritkán lát az ember lány beszélő, „élő”  műnyúltömeget!
-Nagyon örvendek, Kumagoro. Én lehetek Ruu vagy Ruru is neked, ha akarod.- végre eltartja a nyusszt, és lepakolja óvatosan Lilyke és őközé, de még mindig megigézett, csillogó szemekkel, kipirosodott arcocskával vizslatja a fülest. Elképesztően gyorsan rácuppant Kumára.
-Persze, hogy nem vagy gyerek. Teljesen felnőttél, hiszen látjuk mindketten.- szinte bálványozó érdeklődéssel pislog a nyuszkóra, meg Lilyre. Teljesen feldobta most ez a találkozás, annyira, hogy rögtön két citromos muffint is tol a füles elé kérésre.
-Parancsolj, szolgáld ki magad.- valószínűleg ez a masszív érdeklődés el fog tartani még jó darabig nála, de azért a megnyitó végén nem felejt majd el elbúcsúzni Axeltől és jó éjt kívánni neki, mielőtt Kumával és a többi levitással elvonulnak a hálókörletükbe.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 10. 01:48
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 10. 03:57 Ugrás a poszthoz

Yarci  Cheesy


Valóban, a nagybátyjáról csak jót olvasott (természetesen utánanézett Merkovszky Ádám pályafutásának) és most, hogy így Yar rávilágított a tényekre, szabályosan rosszul érzi magát, hogy olyasmikre gondolt, mi lenne, ha Ádám itt maradna végleg? Számára csodás volna, de kötve hiszi, hogy a nagybátyja –természetét tekintve- sokáig bírná itt. Jó, egy darabig biztos ellenne, de utána? Az „utána” rész neki sem világos még, de most, hogy Yar rávilágított egyes fontos pontokra, mindenképpen leül majd egy beszélgetésre Ádámmal.
-Te nem, de én igen. Sosem voltam még megbüntetve.- bizony, szép fehér a büntetési lajstroma, semmi nem piszkította be, még egy tilosban seprűzés sem. Pont az hiányozna, hogy vasra verjék, azaz bűnigába hajtsák, mert éjjelente repülni tanul kviddicsező társától. Ez a problematika viszont hamar feledésbe merül hála a jó öreg orrvérzésnek, amit csak nem képes megúszni. Ráadásul Yar kiröhögi jószerével. Ettől csak még jobban elvörösödik, de azért a zavart nevetését próbálja produkálni. Nehéz volna a jó szívével elképzelnie, hogy éppen őt vihogja ki Yar, sokkal inkább a helyzet lehet ilyen komikus. Igen, minden bizonnyal!
-Ne is mondd, borzalmas egy reakció.- sóhajt csüggedten, bár végre vérzésmentesen. Nemsokára szerencsére áttérnek a fontosabb dolgokra, mint például a konkrét repülési leckék. Elég gáz lenne, ha elfecsegnék az időt és végül arra nem maradna, amire kell és amiért kihívta ide az ötödéves levitást.
Próbák sora következik és a múló percek alatt van, hogy odavág neki a seprű, vagy éppen meg sem moccan, esetleg csak forgolódik, mint egy nyugtalan kisbaba az anyja hasában. Hosszasan vívódik a gyakorlattal, noha egyszerű, de végül győzedelmeskedik és még sikerül is tízszer felemelnie a „Fel!” parancs segítségével a mágikus közlekedési eszközt. Hihetetlen büszkeséget érez, hogy elérte célját és felülkerekedett az első nehézségen. Arcáról csak úgy sugárzik a könnyed boldogság, mint a vattacukor, olyan szépséges. Yar szavai pedig csak dobnak egy nagyot az egészen. Nagy lelkesedésében nevetve öleli át idősebb levitás szőke hercijét és két-két arcpuszival toldja meg a bevezető egy-egyet, miközben lelkesen csimpaszkodik az edzett izmok gazdájába. Hiába, az erős és széles mellkas, a robusztussá avanzsált vállak mind-mind biztonságot nyújtóak. Talán ezért sem remegi szét az alsóneműét most sem, hogy végiggyakorolta ezt a szint órás időtartamot Yaristával.
-Reméltem is, hogy nem félsz, elvégre nem harapok és forrócsokit ígértem neked.- azzal belekarol kissé pironkodva, de vidám mosollyal seniorja karjába, s megindul vele vissza a kastélyba kezében a seprűjével, hajába tűzve ott a pálcája, Roli mögöttük, tehát teljes a trió. Odabent, a konyhán majd elkészíti azt a híres-neves nedűt Yarnak hálaképpen.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 10. 04:34 Ugrás a poszthoz

Kíra és Ginnie

PUFF! A két lány feje felett jókora dübbenés hallatszik éppen társalgásuk hajnalán már. Nem kizárt, hogy felkapják rá a fejüket, mert a nagy hangot rögtön több kisebb is követi: olyasféle szűrődmények, foszlányok ezek, mint mikor valaki vagy valami legurul a lépcsőn. Egy szó, mint száz, valaki nagyon hangos.
Nemsokára léptek botorkáló zaja csordogál be zaj szinten az ajtón túlról, s másodperceken belül megjelenik egy százhatvan centi magas törpilla könnyező szemekkel, a hátát dörzsölgetve. Mikor megpillantja a másik két lány/nőt, megáll a küszöbön és szipogva rájuk néz, sőt kissé ijedten is.
-Ehm, khöm, énh... én tényleg sajnálom. Csa-csak odafent... szóval volt egy dobozka és... a bagoly amúgy megjött, tudják... az úgy volt... hát szóval... Szóval nagyon sajnálom, hogy csak úgy bejöttem.- nyögi ki végül, miközben közelebb pimpikál két lépést a zöld harisnyás lányhoz, meg a lappal szemező fiatalabb hölgyhöz. Még mindig behúzott nyakkal, fájós háttal és kézzel vizslatja a kettőst és nem is nagyon tudja, mit mondhatna nekik.
Meg van róla győződve, hogy a szellemtanya tulajdonosai hazataláltak, ám amikor eddig jut gondolatmenetében, kissé gyanakodva közelít egy lépéssel a lányok felé.
-Elnézést,... hogy csak így rákérdezek, de.... szellemek vagytok... véletlenül? Kopogók? Speciális, fel nem fedezett faj? Vagy a ház tulajdonosai?- valahogy egyiknek sem igazán hiszi őket, mi több, még csak nem is helybéliekben néznek ki. Melyik itteni jön ennyire kiöltözve romos házakban kóborolni? Oké, ez az egy romos ház maradt meg, a többit vagy elbontották, vagy tudja a gondviselés, mi történt velük. Számára csak annyi biztos, hogy szemet szúrt, mit keres itt ez a két személy. Szerinte jogosan feltételezi, hogy a tulajok lehetnek, ha meg nem, majd elnézést kér.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 04:35 Ugrás a poszthoz

Yar - Repülés 2.0
Egy szerda késő délutánon


Az első repülés oktatása irtó nagy siker volt- részéről. Komolyan érezte az adrenalint végigzakatolni a testén, mikor sikerrel végrehajtotta Yar utasításait. Akkor reggel olyan forrócsokival lepte meg edzés után a fiút, hogy az bizony hét nyelven is beszélhetett volna, ha van szája. Így csak az íze dalolt készítője hálájáról és odaadásáról.
Mára ütemezték be a második órát, amikor Yarnak is és neki is akadt szabadideje. A megkezdődött tanév mellett ez nem feltétlen olyan könnyű. Yar már ötödéves (úristen, mindjárt elballag!), és ő is már másodikosnak vallhatja magát az évfolyamváltás minden szépségével és hátulütőjével együtt. Van sok munkája, a szabadidejét is betáblázta alaposan, tehát nem panaszkodtat, hogy unalom gyötörné.
Éppenséggel ezúttal együtt érkeznek oktatójával, egészen pontosan ő bevárta Yaristát a klubhelyiségben a kölcsönzött Nimbusz társaságában, s együtt ballagtak le a kastélyból a kviddicspályára. Ma remek hangulatban van, csupa mosoly az arca és legszívesebben táncolna, bár megmagyarázhatatlan jókedvét még ő sem tudja megmagyarázni. Vannak napok, amikor üdítő az ébredés és jó a folytatás: ez a nap is ilyen.
-Képzeld, a gemmológia tanárnő olyan, mintha egy hardcore metál énekesnő volna. Bár egy vámpírhoz is hasonlít, tudod olyan showműsor vampra. Sötét szerelés, füstös smink, bőrcuccok, minden. Az elején azt hittem, kimértebb lesz, de egész jófej. Az az egy idegesít valahogy, hogy magáz... de ez, gondolom, elkerülhetetlen.- megvonja a vállát csak úgy magának, miközben elérik a pályát végre-valahára.
-Nos akkor... ma mit tanítasz nekem, Tanci bá' ? - ezt el akarta sütni legalább egyszer, s most elégedetten vigyorog érte, mint a tejbetök szokott.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. október 16. 09:19
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:03 Ugrás a poszthoz

Kornél és az idegbaj

Hajajj, nagy a baj, a vér már a orrán túl is folyik, nem csak az ereiben. Képzeli, milyen mulatságos lehet ez, csak neki meg éppenhogy ciki, de hát magára vessen, ha még nem intézkedett az ügy érdekében. Ideje volna már pedig, mert nem fog mindenki örökké jót szórakozni a dolgon; ő sem. Egy idő után unalmassá, sőt idegesítővé válhat és akkor aztán ki tudja, milyen beszólásokat fog kapni érte. Egyelőre azonban úgy fest, az idegen fiú max kiröhögi ezért, ha úgy jön ingere.
-Külön készültem ezzel a számmal neked, gondolhatod.- vágja rá enyhén szarkasztikus mosollyal, miközben csöppet bíbelődik még az orrával, történetesen levakarja a vérmaradványokat, és végre helyére "kattintja" a fejét. Segítséget nem várt el és nem is fog, mivel ő maga is képes gondoskodni a saját problémájáról ideig-óráig, a végleges megoldással meg majd előrukkol a gyógyító. Az egyik felsőéves levitás emlegetett valami Uff bácsit, de nagyon úgy hangzott, mintha egy véletlenül idekerült törzsfőnökről szólt volna a fáma.
Ha már ott tartanak, ki mennyire guszta, muszáj rákérdezzen saját húsminőségére a srác szempontjából. A választ félvállról veszi a butája, amolyan vigyorogva megcsóválja a fejét, mert hát hogy is lehetne, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel üljön szemközt éppen? Neeem, az csak a mesékben történik meg, a valóságban soha, dehoogy. Kis zöld emberkék sem léteznek, csak ugye jönnek és zsutty, elvisznek egy űrhajóval, kísérleteznek rajtad és vissza ledobnak a Földre. Persze ez annál életszagúbb mégis.
-Tudhatom biztosra?- vállat von nagy nyugodtan jelezve, hogy ez egy költői kérdés volt, nem igényel tényleges választ. - Lehet, hogy nagyon jól titkolod. Alapozót használsz, nagy az önkontrollod, tudom is én.- de ennél tovább nem megy inkább a nyilvánvalóan téves okfejtésben, mert az úriember már kifejtette, hogy nem ez a tényállás. Ettől még a véres hús miatt akarva-akaratlan egy kannibálra vagy egy vad lánykereskedőre tud csak asszociálni, s ezt nem is rest megosztani a hímneművel. Nagy nehezen még egy nevet is szerez tőle: Kornél. Hurrá, máris megérte ma felkelnie: Casanova valójában Kornél.
-És szűkszavú is nem mellesleg.- jegyzi meg kissé unott képpel. Azért a tartózkodást megérzik az emberek (az élelmesebb-éberebbje), köztük ő is, és ez kissé letörte most a lelkesedését, de hát istenem, mégsem várhatja el, hogy Kornél rögtön itt helyben a magáévá tegye.... Abban az esetben megtörténhet, hogy gyilkossági kísérletre vetemedne egy halkéssel.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:27 Ugrás a poszthoz

Ax

Mit tehetne mégis? Egy rémálomnak élte meg annak a nőnek a szigorát, piszkáló hozzáállását. Folyamatosan stresszben görcsölt a gyomra, amikor a tanárnővel jött órájuk, és ezt Axel is jól tudja. Ha évente egyszer elfogta a hányinger és tényleg rókázott, volt, hogy a fiú tartotta a homlokát a vécében. Ez rendszerint a válogatásokkor történt meg, azaz előttük. Most már persze köze sincs ahhoz a nőhöz, így az egész mostani felhozódását elintézi egy néma bólintással, ám a szorongó nézése nehezen csillapodik. Igazán csak a forrócsoki témája nyugtatja le, meg a felfedezési javaslat, azaz a kastély feltárásának gondolata.
-Kackac, vicces vagy. Tehetek én róla, hogy édesszájú vagyok és nem nagyon hízok?- jegyzi meg Axel jajongása közepette, de ezután figyelme teljes mértékben az előkerüli fehér egérre terjed csak ki. Mosolyogva tesz eleget barátja kérésének és előhorgász abból a bizonyos készletből egy szemet felajánlva Izének, hogy kóstolja meg. Talán ez lesz kezdődő barátságuk záloga. Közben azért félig figyelve leokézza, hogy Ax mikor óhajtja elfogyasztani a saját karamelláját. Van itt elég bőven mindkettejüknek, sőt hármójuknak is. Izé lelkes nyammogása vicces és kedves látvány.
Azért a vonósnégyes kérdéskörét sem hagyja figyelmen kívül, csak hát mit tegyen, ha eddig a gitárosok akadtak az útjába? Ráadásul Ax mániákus zeneszeretete is előjött már megint, hogy majdnem bűnösnek érzi magát, mert szóba merte hozni a gitárt. Szegény hangszer, pedig az nem ártott senkinek igazán...
-Most mit kell így hüledezned? Az is hangszer. Nem tehetek róla, hogy itt senki nem brácsázik és csellós is jobbára csak én vagyok eddig tudtommal. Vagy nem figyeltem eléggé a melodimágián.- vonogatja a vállát kissé feszélyezetten, mert tudja jól, hogy Axel még nála is nagyobb zeneagyament. Az ilyenek emlegetése, hogy „modern hangszerek” elmennek a drága füle mellett, mert az nem hegedű. Néha fogja is a fejét emiatt.
-Ez nem így megy, Ax te is tudod...- igen, bekanyarodtak téma szintjén a családjához, az örök fekete ponthoz az életében ezidáig. –Ha nem megyek néha haza, majd hallgathatom a replikájukat, hogy én csak a pénzüket eszem el, hogy szívtelen vagyok, ez velem a baj, az velem a baj. Jó, eddig sosem mondtak ilyet, de szinte látom, hogy az arcukra van írva sokszor. Nem akarok felhánytorgatásokat, szóval hazakotródok néha.- normálisnak érzi, hogy nem akaródzik hazamennie egy mostohához és a vadidegennek tetsző apjához. Bár állítólag az örege szereti, ő csak azt érzi mai napig, hogy különcnek és agyamentnek tartja James Blackwood. Megrögzötten hiszi, hogy a nevelői az ellenségei és Ádám a megmentője Nikivel karöltve. Bár most az unokanővére máshol tanul, azért rendszeresen ír neki, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatuk.
Szerencsére Axelre hat a vicce, így nemsokára ő is vigyorog azon, hogy a fiú dől mindjárt a nevetéstől, de nyökögni mindenképpen nyög már, sőt a könnyét is mintha látni kezdené. Pedig ő csak őszinte volt és kimondta, amit gondolt.
-Milyen herceg? Bolondnak nézel?- pillant rá hirtelen megütközve Axra. A fiú jól ismeri ennek a bolondnak a szerelemmel szembeni kritikus hozzáállását. Eddig is csak odáig vitte, hogy a szépfiúktól csorog az orra vére, de semmi több.
-Ha ha ha, ennyire nem akarhatod azt a vonós négyest, Ax. Attól, hogy valami szép, még nem lesz tehetséges zenész is. Ne akarj mindenkit bevenni a bandába, akitől elindul az orrom vére. Ez nem olyan detektor.- ezt már azért nyelvnyújtással és tökéletes félreértéssel intézi el. Mégis hogyan máshogy kellett volna lecsapódjon az agyában a gondolat, hogy Axel bárkit is lenyúl előle? Naná, hogy a zenekarra, alias vonósnégyesre gondol csak. Más meg sem fordul a fejében.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 24. 11:29 Ugrás a poszthoz

Kornél


Csöppet sem érzékeli a lassan feltámadó viharfelhőket. Ugyanis, ha volna ennyi szociális érzéke a jelen helyzetben –azaz inkább felébrednének ezen bizonyos érzékek, amelyek most nyugdíjazták maguk-, valószínűleg elnézést kérne, megköszönné a manóknak a segítséget és továbbállna. Ám sajnos Runa, amikor belemelegszik a hülyeségekbe, nem mérlegel, ahogy azt a mellékelt ábra, helyzet is mutatja. Elég szomorú lenne, ha itt érné a csúfos vég, akár egy félig átsült, véres steaket, csak éppen itt nem volna szó semmiféle sütögetésről... ha teleholdkor és mondjuk az erdőben fut össze Kornéllal. Addig jó, míg azt hiszi most, hogy nem egy átlényegülésre képes emberrel ül egy asztalnál, mert másképp már remegne. Ezzel szemben most éppen felvonja a szemöldökét a szemtelen replika hallatán. Nem egy házsártos vénasszony, hogy kioktasson, de a stílusokhoz elég hamar igazodni tud, a legtöbbhöz, s ez éppen nem a „végrehajthatatlan, leutánozhatatlan” csoportba tartozik.
-Várj, hozom a centist, hogy lemérjem az orrod. Úgy nézem, nőni kezdett hirtelen.- igazából abban sem biztos, hogy Kornél ismerné Pinoccio meséjét, de ha igen, talán veszi az adást, hogy éppen a fellengzősnek érzékelt, hazugságos meséjét méltatják vele. Ami a magabiztosságát illeti, no igen, most sok van belőle, úgy tűnik, pedig ez roppant egyszerű stratégia: álcázd keménységnek a nyúlszívűséged és menj a baj elé. Ennyi a nagy filozófiája újabban. Persze, ha tudná, hogy vámpírok, félvámpírok és vérfarkasok csatangolnak iskolájukban, meggondolná, hogy beszerezzen egy mantikórt puszta őrző-védőként egyes iskolatársai ellen.
-És te mindig ennyire antiszociális vagy? Rám mondják, hogy alig merek megszólalni és fúde ilyen meg olyan visszahúzódó vagyok, de te homlokegyenest küldenéd melegedni az embert, ha úgy van kedved. És mondd, hogy tévedek, ha nem így van.- határozott, tárgyilagos hangon közli mindezt, mintha éppen az aranymetszés sémáját vitatnák meg, nem pedig a „ki az idegesítőbb” kérdéskört.
-Komolyan, sajnálom a barátnőd, hogy ki kell bírjon.- feltételezi önkényesen, hogy van ennek az alaknak valakije, mert eddigi tapasztalatai szerint itt az emberek elég gyorsan vadásznak maguknak párt. Ami őt illeti, köszöni szépen, marad egy életre szingli, mint hogy például ilyen kekec emberekkel kerüljön egy háztartásba, egy élettérbe, mint Kornél.
-Mondták már, hogy úgy vigyorogsz, mint a Piroskában a farkas kajaidő után? Hegyezed esténként a fogaid esetleg?- csipkelődik ő tovább, míg fel nem kenik a falra. Igazából Runa másik defektje az, hogy ha bármi nemű ellenállásba ütközik, elkezd rajta lovagolni az átvittebb értelemben, és addig üti a vasat, amíg a vas vissza nem üt. Magyarán magának keresi a bajt újabban.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 24. 11:31 Ugrás a poszthoz

Yarci


Már várta az újabb edzést; ugyan az első nem volt prezúroktól mentes, így a másodiknál sem számít kevesebb munkára és ütlegre, élvezte. Határozottan boldog volt a végén, hogy elért valamit ezzel a lehetetlennek tűnő tárggyal és a sikerélmény csak fokozta tenni akarását. Most, ahogy egymás mellett ballagnak, s közben ő vidáman csacsog holmi semmiségekről, megint arrafelé vándorolnak gondolatai, hogy vajon ma mit tartogat magának pedagógusi diplomával nem rendelkező barátja? A kislány nagyon hamar ítél és szerinte Yar remek tanár- már egyetlen óra leforgása után kijelentené, ha kérdeznék, pedig az oroszlánrészre még sor sem került. Talán ott elvérzik, nem lesz mit tennie és le kell mondania a repülés csodás érzéséről. De nem szabad még ennyire előre gondolkodni és az ördögöt a falra festeni, mert akkor tényleg képtelen lesz bármit is végrehajtani a mai feladat(ok)ból.
Ma a kviddicspályára merészkednek, mivel a rét betöltötte szerepét és nagyjából megtanította a lánykát egy seprű magához szólítására. Most már ideje egy szinttel feljebb lépni, s igen, amint átlépik a pályát a szabadtértől elválasztó „határvonalat”, menthetetlenül kiül az arcára előbb az ámulat a hatalmas, tizenöt méter magas karikák láttán, aztán nyel egy hatalmasat is mellé: jól észrevehető, ahogy a torka le-fel mozdul egy adott ponton, a hangja pedig elnémul. Oda a csevegés, oda a hangulatoldás. Most már minden idegszála a mai edzésre korlátozódik le és egyéb nem tudná lekötni most a figyelmét.
-Igen, eléggé.- jegyzi meg úgy mellesleg, miközben még mindig nem vette le átható, kék pillantását a fent emlegetett karikákról. Hirtelen el sem tudja képzelni, hogy ő valaha is gólt tudna dobni rájuk. Ez amolyan lehetetlen feladatnak tűnik számára. A gyakorlás kérdésére elmosolyodik és immár barátjára figyel inkább a túlméretezett fúvókák helyett, majd bólint egyet a szavak előfutáraként.
-Igen, kijöttem hétfőn, meg tegnap is és már egyszer sem forgott össze-vissza a seprűd. Nem mondom, hogy teljesen simán repül a kezembe, de jobb, mint első alkalommal.- érzi, hogy fejlődött, ezzel együtt tegnap még vagy kétszer gyomron boxolta a nyél puszta viccből, mert miért ne...
-Azon gondolkodtam... hogy talán tényleg megtanulhatok repülni. Úgy értem eddig minden olyan sporttal, sőt a sima mozgással is gondom volt és van, amiben használnom kell a lábaim. És borzalmas a koordinációs érzékem, de... talán, ha a levegőben vagyok, ez nem jön elő. Ez így hülyén hangzik? Hogy ebben bízok?- sandít kissé bizonytalanul egy oldalpillantással a szőke hercire, miközben most már a lelátókat kezdte inkább fürkészni. Addig nincs is mihez kezdjen, amíg Yar nem adja ki az instrukciókat, mit tegyen konkrétan, így nézelődéssel és beszéddel foglalkoztatja magát addig is.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 27. 12:12 Ugrás a poszthoz

Yar mester

Megbabonázva mered hosszabb ideig a jókorára varázsolt buborék fúvókákra, még válaszát is úgy adja meg Yarnak. Érződik, hogy elkalandoztak gondolatai és valahol az eddig végighallgatott meccsek felől gondolkodik. Mert hogy konkrét kviddicsmeccsre még sosem ült be, a szabályokról olvasott a szakirodalomban, de egyéb találkozása, súrlódása nem akadt ezzel a sportággal. Valahogy normális, hogy bizseregni kezdett minden tagja a kíváncsiságtól, milyen lehet gólt dobni élesben.
Yar szavaira pislog egyet, felé fordítja szemeit, majd kissé zavartan elmosolyodva bólint egyet. Persze, hiszen még a seprűn sem tud megmaradni. Legutoljára addig vitte, hogy lezuhant öt méterről és az egyetlen szerencséje az volt, hogy a bokor és néhány erősebb faág lefékezte, de attól még vihette az anyja az ispotályba csontot javítgatni a törése miatt. Közben azért kirángatja magát az emlékek tengeréből és lelkes bólogatásával biztosítja ismét Yart, hogy figyel és felfogta, amit mondtak neki.
-De hát benned bíznom kell. Másképp hogyan tanuljak meg repülni?- szinte nevetve kérdez rá csodálkozó arccal erre az egyszerű dologra. Néha kevéssé használja a logikáját, mert ha most szemfülesebb lett volna, rögtön megérti, mire célzott barátja az imént.
-Ne essek pánikba... Rendben, megpróbálom. Bár elég pánikolós fajta vagyok...- a végét már csak elmotyogja, de szerencsére süt az arcáról, hogy eltökélte, mindenben hallgatni fog tanító mesterére és ma jól teljesít majd. Egészen beleélte már magát, hogy képes lesz repülni. Reméljük, nem fog pofára esni, mert az tényleg kicsit odavágna neki.
A kocogás idejére az általa használt seprű Yar Tűzvilláma mellett kap helyett, ő pedig azon van, hogy ne köhögjön a tizedik perc környékén és a negyedik botlását is sikeresen álcázza. Mint említettük: a lányka antitalentum, ha a lábait kell használja, főleg. Azért sikeresen teljesíti a kocogási köröket, csak a végén köhécsel egy kicsit és erősen piros arccal pislog fel térdeire való támaszkodásából Yaristára.
-Kezdjük, persze. Jöhet szinte ... bármi.- fejti ki egy mosoly és két kifújás árán, miközben átveszi a seprűjét a fiútól. Megint elkezdtek bizseregni a tagjai, s már a gyomra is kicsire szűkült a jelentkező lámpaláztól. Nagyon rég próbált seprűt meglovagolni utoljára, az iskolai órákon tavaly pedig nem is tudott felszállni. Legtöbbször szélről figyelte a többieket. Most majd elválik, hogy tényleg lehetetlen eset-e, vagy mégis csak fordíthat saját ügyetlenségének szálán.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 28. 23:24 Ugrás a poszthoz

Ax   Kiss

Legszívesebben most kismacsek módjára elbújna Axel ölelésében és lényegében ezt is teszi egy bólogatás kíséretében. Tényleg nincs már itt az a Vaslady tanárnőjük, úgy hogy nincs miért idegeskednie sem. Ráadásul most jólesik Axel törődése; olyan, mintha lenne egy bátyja, akit nem azonnal kapott meg, hanem öt évesen.
-Nem lesz diabéteszem.- közli nemes egyszerűséggel, miközben ő is töm egy adag karamellát a szájába, hogy ne csak az egér csámcsogjon a finomságon. A tejkaramella a gyengéje, egyszerűen imádja. Azért Izét szívesen ismerte most meg, tényleg aranyos kis szörmókocska, olyan gyömöszölnivaló fajta.
-Jó jó, felfogtam. Fogok keresni egy brácsást, csak ne vágj már ilyen fejeket, mert belelöklek a vízbe és nézheted magad.- most igazi pukkancs módjára fújtat Axelre egy sort az előbbi megszeppenése helyett. Nem kell ennyire mohogni a gitár felvetésétől; ő csak közölte, hogy ilyen jellegű ismeretségei vannak. Letti például szerény véleménye szerint tehetséges gitáros, meg Lala (alias Tolland) is remekelt a Maid Café eseményén.
A családjához fűzött hosszas eszmecsere nem hatja meg különösebben. Masszív utálata, melyet az apja iránt érez, nem ismer határokat egyelőre. Szabályosan fullasztó is lehetne egy ideggyengébb ember számára. Axel szavai sem löknek a helyzeten pozitív irányba, sőt inkább rontanak rajta. Az arca egészen elsötétül, még el is húzódik a fiútól kicsit.
-Valószínűleg igazad lehet.- jegyzi meg végül hideg, ellenséges éllel a hangjában, némi lenézéssel megfűszerezve. Ez nála a legnagyobb haragot jelenti speciel, és ezen az sem segít, hogy Axel utalgatni kezd az isten tudja, mire. Először csak mérgelődik rajta, de aztán már szabályosan felháborodik. Mit kell ezen ennyit magyarázni, nem érti?
-Jó, hát ha fiú csellóst akarsz, te hímsoviniszta észlény, keress magadnak egyet!- csattan fel elég ingerült hangnemben, majd azon nyomban fel is pattan, de a mozdulat közepette még beszél Axelhez.
-Soha_többé_nem_fogok_neked_csellózni, megérteeeeeeee..... ?- na igen, elbotlott a saját lábában és most kérem még azelőtt felnyalja a stég deszkáit, hogy Axel elkaphatná, már ha akarná. A szemeiből kibuggyannak az első könnyeppek és hangosan kezd nyeldekelni. Olyan, mint egy hároméves...
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 4. 11:56 Ugrás a poszthoz

Mesterem, Yarista

Ugyan, ez nem olyan borzasztó tévedés, amit ne lehetne megbocsátani. Lényegében Yarnak bármiféle bakit elnézne, mert hálás neki, hogy egy ilyen szerencsétlent, mint ő, a szárnyai alá vett és pátyolgatja, tanítgatja. Ő személy szerint nem fűz túl sok reményt a repülési készségeihez, de elnézve, hogy saját oktatója mennyi erőbedobással és energiával áll a dologhoz, rá is ráragad hamar a lelkesedés és kitartás. Jelenleg el tudná hinni, hogy még ő is képes lesz egy napon megtanulni repülni.
-Hát ki mást kérnék fel? Jó, Nikit lehetett volna, de ő párszáz kilométerre van innen és úgy elég bajos lenne bármiféle órát is tartania nekem. Meg amúgy is te voltál az első gondolatom, Szőke herceg.- vigyorog lelkesen Yaristára, miközben nyújtózik párat, hogy belemelegítse az izomzatát. Először hívja szőke hercegnek, de ennek lényegében nincs jelentősége, többlet tartalma, elvégre megegyeztek a múltkor, hogy még csak egy csók sem csattanhatna el kettejük között. Jók ők így levitás barátfélékként, ahogy vannak, szóval nyugodtan dobálózik a viccesnek szánt megnevezéssel. A vigyorgása hamar mosollyá szelídül azért, mert Yar komolyságára elég oda nem illő reakció a széles fogsor mutogatás.
A bemelegítés kicsit nyögvenyelősre sikerül, de magában már mérlegeli, hogy reggelente edzeni fog, ha csak kicsit is, de pár felülés a szobájában, meg egy kis fekvőtámasz biztos sokat segítene. Nem lesz sosem egy muszkli woman, de az erőnlétét ajánlatos növelni, ha nem akar folyton hörögni egy kis futás után.
-Nehem, thényleg. Énh... én vagyok rossz formában. De ezen is változtatok.. meghígérem.- sóhajtozza az utolsókat, majd kihúzza magát és egy utolsó nagy szusszantás után felölti a komoly, koncentrálós arckifejezését jelezvén, hogy készen áll a munka oroszlánrészére. A seprűfelvétel már egész gördülékenyen zajlik, bár a mágikus járgány még mindig erősebben csapódik a tenyerébe, mint kellene, és kecsességnek, szépségnek nyoma sincs a mozdulataiban- még. A folyamatos gyakorlás majd arra lesz jó, hogy ezt is orvosolja.
Végre belevágnak, s rögtön rá is kellene ülni? Hát jó. Elereszti a seprűt, az pedig engedelmesen, picikét vibrálva, de megmarad abban a magasságban, ahol el lett engedve. Mint egy megjuhászodott, de mégis picit türelmetlen ló. Kissé gyanakodva méregeti a sporteszközt egy pillanatig, végül tekintetét Yarra kapja és végignézi a felülési mozdulatsort, Egyszerűnek tűnik, de azért lassan végzi el: egyik lábát átveti a seprűn, közben két kezével leutánozza a nyél fogását a fiúról, végül ránehezedik a seprűre és némileg lámpalázasan, de két lába közé szorítja enyhén a nyelet. Az enyhe előredőlést is szépen lemásolja, ahogy oktatója bemutatja, s eddig minden rendben van, úgy tűnik.
-Finoman ellököm magam... Figyu, ha mégis leesek és felnyalom a pályát... az gáz? Áhh, inkább csak pozitívan, pozitívan...- sóhajt egyet, aztán Yart leutánozva ellöki magát fél lábbal a pályától. Az emelkedése a tervezett egy méter helyett kettőre rúg és utána is kicsit össze-vissza megy az az irány, nem teljesen egyenes a liftezésekről nem is szólva. Egyszóval látszik, hogy egy tökéletes repülési analfabéta került a Nimbuszra.
-Yaaaaaar, le fogok esniiiiiiiiiii.- na kb ez megy, míg a pálya másik szélére nem érnek, kkor meg egyenest tanára karjába kapaszkodik, hogy basszus, ez most félelmetes volt!
-Ez mindig ilyen.... ingatag? Azt hittem, lefordulok, leesek... – és közben mégis csillognak a kicsi szemei, ami azt jelzi, hogy élvezte ő a dolgot, csak az ijedelem most nagyobb az adrenalinnál.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 4. 12:31 Ugrás a poszthoz

Ax drágaság  Kiss

Nem tudja, mi van vagy mi nincs Axel agyában, mert nem legilimentor, de abban biztos, hogy ő ki nem állhatja a félelmetes tanárokat. Amúgy is könnyen megretten bárki erélyesebb embertől, nem kell még fokozni is a hatást, hogy féljen órára járni. Jó, itt maximum a bájitaltan tanártól kap szívrohamot, mert olyan az az ember, de a többiekkel semmi problémája nincs. A karamella lerendezése után azért jónak látja megfenyegetni baráti alapon Axelt, hogy belelöki a vízbe, ha tovább húzza az agyát az arckifejezéseivel. Ha fejre áll sem tud egy brácsást varázsolni a semmiből, hanem utána kell érdeklődjön.
-Oké, oké, gyakorolni fogok.- ezek után már csak a család téma marad kivesézendő, de az régen rossz választás, Axel, ezt te is tudhatnád. Runa rühelli az apját számára érthető okok miatt és még nem nőtt fel annyira, hogy újra tudjon mindent értékelni más szempontok szerint. Szóval ez a mostani litánia pont visszafelé sül el, sőt tovább fokozva a dolgokat annyira felhúzza, hogy most már bármire ugrik, amit megjegyez szegény barátja.
Axel majdhogynem kétségbeesetten próbálja közölni az állást, de neki csak nem jut el az agyáig, hogy mi van. Helyette lehímsovinisztázza és pattan felfelé, hogy menjen el innen, de helyette felnyalja a stég deszkarendszerét jó fényesre- vagyis ez lehetett a terv, de helyette most pityereg, meg nemsokára Axelbe kapaszkodik, meg a fiú vállába fúrja az arcát hüppögve, mint egy kisgyerek. Egyszerre aranyos és buta is. Aztán, mikor színt vall kedves barátja arról, hogy mi a helyzet vele, könnyes szemei nagyra tágulnak, úgy nézi Axelt egy darabig, míg meg nem találja a szavakat önmagában.
-Ne hagyj itt... És nem fáj.... És van is valakid? Öhh... nem, nem túrok bele a magánéletedbe, tényleg, csak... attól még engem ne felejts el. Nem szabad, oké? Négy éves korunk óta a barátom vagy és akárkid is legyen... én ugye megmaradok a barátodnak? Ugye?- hatalmas, kétségbeesett pillantást vet még a szöszi svédre, mielőtt elkezdene feltápászkodni és Axel kezét is meghúzná finoman, hogy jöjjön.
-Ideje lenne mennünk. Valami rendes ennivaló is kellene, mert kilyukad a gyomrom mindjárt.- ha Ax hajlandó jönni, elindulhatnak vissza vagy Bogolyfalvára, vagy a kastélyba, ahol hamarabb jutnak valami finom ételhez. Még Izének is csurranhat-cseppenhet valami jó falat, ha meghúzza magát.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 10. 20:36 Ugrás a poszthoz

Bogi
egy hideg vasárnapon, délután 18 órakor


Már itt ücsörög egy ideje a padon. Kezein ujjatlan kesztyűk pihennek a hideg időjárásra való tekintettel, haja oldalt befonva omlik alá vállára. Hátát, sőt egész felsőtestét kényelmes, meleg kabát burkolja be jótékonyan megőrizve az állandó, még éppen jónak titulálható testhőjét. Testének alsó hányadát vastag, kék harisnya fedi mellé egy farmerszoknya párosult hű társként, s a térd alatt érő csizmák dölyfösen pöffeszkednek tulajdonosuk lábán újdonságuk hirdetvén a nagyvilág számára.
Jómaga dudorászik egy szép, míves sastoll pennával kopogva jegyzetein, miközben ismétel mágiatöriből. Nemsokára megkezdődnek a parciális tesztek és nem akarna alulmaradni az eredményeket illetően senkivel szemben sem. Igazából mostanság minden idejét arra használja, hogy tanuljon, mert kb tizenkilenc tárgya van idén és mindből Kiváló minősítést óhajt szerezni a stréber fejével.
Mellette egy termoszban (Claire ajándéka ki tudja, milyen okból. Nem utasította el, de csak azért, mert pillangókkal díszített elég csinos darab) forrócsoki lötyög, s ha leleplezné a tetejét, még gőzölögne a finom, fahéjas ital; saját kezűleg gyártotta a konyhán fél órával ez előtt és még bőven akad belőle. Sütit is hozhatott volna, de akkor biztosan foltossá varázsolja a jegyzeteit. Lasch tanár úrral pedig nem szívesen húzna ujjat. Igazából egy tanárával sem kekeckedne, bár a nem hivatalos tanárai közül eggyel pont, hogy üsd-vágd-nem-anyádat játszanak újabban. Bár még tőle is tart. David egyedi módon fizettette ki vele az első óra díját. Azóta is fülig belepirul, hogy elgondolja, hogy első két csókját egy felsőstől kapta, aki ráadásul verekedni tanítja. Ezt Yarista előtt nem is reklámozta, mert másik tanára, a kviddics szakértő úriember biztosan lehordaná, mire adta a fejét. Sőt, Niki elől is elhallgatta leveleiben, mert unokanővére tán jól leteremtené, hogy megőrült. Pedig ő csak "önvédelmet" (utcai bunyó ez, de mindegy) óhajt tanulni.
~"Európában a 15. és 18. század közé tesszük a boszorkányság óvilági kezdeteit. A germán népek megtelepedésétől az Óvilág nagy türelemmel viseltetett a fehér és fekete mágiával, valamint a boszorkánysággal szemben."~ darálja magában néma, mozgó ajkakkal a jegyzetek tartalmát, közben meg a termosza után kezd vaktában kotorászni, de egy szerencsétlen mozdulatnak hála sikerül levernie és az italőrző tárgy elgurul, elgurul, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katie Runa Blackwood összes RPG hozzászólása (141 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 » Fel