Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ránéz a papírra, ahogy a másik mellé lép. Nem szép dolog megint a mágiájával élni, de hát az ember olyan fegyverrel védekezik, amilyennel csak tud, és tudja, hogy a negatív és indulatos megmozdulások ellen neki most ezzel kell védekeznie. Persze csak finoman, épp csak annyira vonja Dwayne-t a bűvkörébe, hogy ne legyen veszekedés és esetleg gyilkosság ezen a folyosón.
- Szegény papír.
Elég gyűrött már így is, Dwayne pedig úgy néz ki, mint aki éppen most hempergett meg a sárban, miközben egy rosszfickót kapott el. De legalább nincs eltörve semmije. Észrevétlenül egy kicsit arrébb araszol, épp csak annyit, hogy a válla a vállához érhessen. Csak egy kicsit, egy kis rosszalkodás.
- Gondoltam, időre van szükséged.
Ez egy jó kifogás, az idő nagyon jó kifogás. Mindig is az volt. Olyan, mint a "rossz minőségű". Ezt akkor adta válaszul, amikor Mina megkérdezte az anyját, hogy mi történt a szőnyeggel. Nem hitte volna, hogy az önostorozás alatti fel  s alá járkálásban tényleg ki lehet koptatni a szövetet, és láss csodát, valóban megjelent a vörös - sárga csodában a kopás, a fakulás, sőt egy részen mintha csak milliméterekre lett volna a tényleges kilyukadástól.
- Túl sok időt adtam?
Kérdezi a hangját kissé lehalkítva, tekintetével most először megkeresve a férfit. Nyel egy aprót, mielőtt a következő mondatot is kiejtené:
- Szabadnapos vagyok, csak ezt kell elintéznem.
Rendben, ez talán túl merész tőle, de hát most kell megragadni a lehetőséget. Most nem annyira bódult, mint legutóbb, de mégis kicsit azért kap a mágiából. A tudata többnyire tiszta, mégis igencsak befolyásolható, így észrevétlennek hatóan még az ajkait is megnyalja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Bolond vagy, Dwayne Warren.
Jegyzi meg mosolyogva. A fejét egy pillanatra leszegi, a haja az arcába hull, így mikor újra felpillant, a rakoncátlan tincset a füle mögé tűri, szép lassú megfontoltsággal.
- Miért gondoltad, hogy megbántam?
Ahogy kimondja a kérdést, csak öt ok jut eszébe, amiért valóban úgy tűnt, hogy megbánhatta a dolgot. Megbánta? Egy kicsit, de nem azért, mert megtörtént, hanem azért, mert most is mágiát használ. Olyan ez, mint a mugliknál a szappanopera. Nem nézi senki, de mégis, egy kis hangot mégis ad rá, ha éppen elkap egy jelenetet belőle.
- Ha gondolod...
A mondatot azonban már nem tudja befejezni, mert feltárul az iroda ajtaja. Az előbbi kellemetlenkedő nő jön ki, arcán furcsa fintorral, ami mindkettejüknek szól. Valószínűleg remélte, hogy mostanra bárki is várakozik itt, megunta a dolgot, és elment.
- Warren, mit akar?
Zójánk arca önkéntelenül apró grimaszba vált a stílus hatására. Hihetetlen, hogy ez a pokróc nő itt titkárnő. Valószínűleg pont elég titkot tud ahhoz, hogy ne akarják kirúgni.
- Adja ide maga is. Ma már nem fognak ráérni a hülyeségeikre.
Mordul rájuk, szinte kitépve a papírokat mindkettejük kezéből, majd köszönés nélkül visszamasírozik, és becsapja maga mögött az ajtót.
- Hű.
Hirtelen fel se fogja, hogy mi is történt most pontosan, így a mellette lévőre sandít.
- Olyan üdítő mindig ide bejönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ha valami mást szeretnél, csak szólj.
Már attól a pillanattól, hogy belépett ide, figyeli a mozdulatait, a viselkedését, minden apró reakciót. Az embernek fogalma sincs, hogy egyetlen pillanat mennyi üzenetet hordoz annak, aki szakavatottan figyeli a másikat. Zóján azonban ez minimálisan se látszik. Olyan természetesen viselkedik, mintha semmi sem lenne jelentős, pedig ez határozottan nem így van, de a másikat pont az zavarná, ha vizsgálódóan viselkedne.
- Itt nem kell javítanod magad, ez nem az a hely. Egyrészt tökéletes biztonságban vagy, hiszen se festmények, se kiszűrődő hangok. Senki sem tudja, hogy itt vagy, ha te nem akarod, hogy tudjanak róla. Itt őszintén beszélhetsz, akár káromkodhatsz is, egész nyugodtan, senki sem rója fel. Sőt, én itt nem tanár vagyok, úgyhogy ígérem, utólag se foglak bemártani.
Még kedvesen kacsint is hozzá, bár nem biztos benne, hogy ez a legjobb válaszreakció, de most már megtörtént, ez van, néha ő is hibázhat, elvégre emberből van.
- Valóban a sok elintéznivaló az oka annak, hogy nem alszol vagy inkább az, ami a fiolával történt?
Megvannak a forrásai ahhoz, hogy tudja, mi történt. A lány időpontra jött, így volt ideje ahhoz, hogy megismerje az előzményeket, hogy tudja mihez kötni a látogatását. Nem szokott ilyet csinálni, de valahogy volt egy olyan érzése, hogy ez most több, mint amit a felszínen lát. A megérzése pedig nem is csalt, hiszen valóban jobb így, hogy szélesebb ismeretekkel rendelkezik.
- Az a helyzet, hogy ha a tanulás rovására megy a színház, akkor bármelyik pillanatban letilthatnak az iskolán kívüli tevékenységedről. A te korodban a színház engedmény, de nem elsődleges pont, hiszen még kiskorú vagy, csak akkor engedik a színházi munkát, ha a kötelezettségeidet megfelelően el tudod látni.
Ez pedig jelenleg nem így van, hiszen nem véletlenül kötött ki itt. De ezt tudják mind a ketten, kérdés csak az, hogy a lány be meri – e vallani ezt magának is. Hiába van ő most helyzeti előnyben, a lényeg, hogy Borinak is fel kell fognia, hogy a tagadás most nem segít rajta.
- Gondoltál már arra, hogy bűbájokkal aludj? Álomtalan alvással, illetve irányított álmokkal. Utóbbihoz képzett illúziómágus szükséges, amennyiben nem bűbájjal és bájitallal oldja meg az ember, de hasznos a testnek és a szellemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Fogalmam sincs, hogy mi történik.
Ennyit ismételget csak újra és újra. Hol kevés, hol sok időt hagyva arra, hogy a dolog tudatosodjon a másik félben, már ha van egyáltalán minek tudatosulnia, hiszen valószínűleg pont annyira tehetetlen, mint ő.
A mai nap egész kellemes volt, sokat volt Seannal játszottak és nevettek, majd Mina lelkét ápolgatta, végül megvacsoráztak, pancsoltak egy nagyot, jött az esti mese, a jó éjt puszi, aztán a kérlelés, hogy "maradj, amíg elalszom". Végül kiosont a kisfiú szobájából, csak az éjszakai fényt hagyva, hiszen nem tudott aludni a sötétben. Egy ideig nem volt semmi furcsa, ő is lefeküdni készült, ám egy furcsa érzés nem hagyta, hogy ágyat érjen. Az anyai ösztön, ami azt mondatta vele, hogy meg kell néznie a gyerekeit, mert valami nincs rendben. Valami nagy baj van.
Mivel Mina mostanában labilis az Amerika mánia miatt, ezért hozzá nézett be először. A lány még ébren volt, egy képregényt olvasott, amit az apjától hozott el még a múltkor, és csodálkozva nézett anyjára, aki besétált, felmérte a helyzetet, majd kisétált. Az érzés nem csillapodott, így egy szó nélkül sétált be a másik szobába, a következő pillanatban pedig már Dwayne mellett rohan be az ispotályba, hagyva, hogy mindent a férfi intézzen. Fogalma sincs, hogy mi történik, vagy egyáltalán, hogy hogyan jutottak el ide. Szorítja a gyerekét, egészen addig, amíg el nem veszik tőle.  A torkában érzi a gombócot, a világ homályosabb előtte, mint normál esetben. Hányingere van, és úgy érzi, sírnia kell, de nem jön ki a suttogásnál hangosabb hang a torkán. Senki sem mond semmmit, és fogalma sincs, hogy mi tart ennyi ideig, hogy miért volt olyan élettelen és nehezen lélegző a kisfiú.
~ Így jár az, aki becsapja a másikat.~
Ez a gondolat az első, amire képes behunyni szárazságtól égő szemeit. Egy kósza könnycseppszerűség elindul, de nincs folytatása. Ez az egész az ő hibája. Onnantól, hogy találkoztak a minisztérium folyosóján, valahogy nem volt megállás. Könnyed kis kalandként fogta fel azt, hogy mágiát vetett be, de minden kis kalandnak ára van, és úgy tűnik az elmúlt két hét önfeledt és titkos boldogságát, az együtt töltött lopott órákat most így fizeti meg. A fejét egy kicsit feljebb emeli, behunyja a szemét, magában fohászkodik, hogy ne itt, a folyosó közepén hányja el magát. Szédül, és remeg a félelemtől, hogy mi lesz, ha kinyílik az ajtó, és ugyanakkor tudni is akarja, hogy mi történik odabent, mégsem képes megmozdulni, mintha betonba öntötték volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nagyon jól hangzik. Nálam a kakaó tipikusan téli ital valahogy. A sok különböző ízesítési lehetőséggel. Nagyon szeretem, de ritkán fogyasztom. Viszont, ha megengeded, a gyerekeimnek továbbadnám a tippet. Esküszöm, hogy nekik az ereikben is kakaó folyik.
Reggelire, ebéd után, vacsorára, vagy mert vidám az ember, vagy mert éppen szomorú, vagy mert az apjuk nem válaszolt azonnal, előtte levegőt vett. A srácoknak mindig van valami nagyon jó indokuk, hogy miért is kell most nekik kakaót inniuk. De igazából ez legyen a legnagyobb baj, sőt, szeretné, ha csupán ennyi baj lenne. De hát ez ugye túl nagy kívánság.
- Nem szabad, hogy a félelmeink irányítsanak minket. Te rettegsz az elalvástól, mert félsz az álomtól vagy talán attól, hogy nem lesz ébredés. Félsz a bájital, a fiola kifejezésektől, melyek a világunk szerves részei.
Ezekhez a megállapításokhoz nem kell doktori fokozat, sőt, ám kapunyitogatónak pont megteszik. Innen lehet úgymond építkezni. Azonban valahol el kell kezdeni a dolgot.
- Amerre te haladsz jelenleg, amiatt paranoiássá válhatsz, ha már nem vagy az, a környezetedben élők pedig tartanak tőle, hogy veszélyessé válhatsz, nem csak önmagadra, de a társaidra nézve is. Állításuk szerint több konfliktusod volt már a színházban is, már azelőtt is, hogy az eset megtörtént volna.
Arra kérték, hogy kíméletesen próbálja adagolni a lánynak a tényállást. Talán úgy is kellett volna tennie, de ha ránéz, akkor egyszerűen zavart értetlenséget lát csak, illetve pánikot. Nem biztos, hogy a kerítéssel sokat segítene. Vannak pillanatok, amikor ki kell mondani a dolgokat, és ha más nem teszi meg, hát akkor majd ő. Néha valóban jobb, ha az emberhez finoman szólnak, most azonban csak azt érzékeli, hogy mindenki csak a finomkodással van elfoglalva.
- Ki az, akiben megbízol? Valaki a színházból mondjuk.
Nem igazán kapott teljes képet a lány környezetét illetően, így most csak tapogatózni tud, de talán ott rábukkanhatnak valakire, aki a segítségükre lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Az új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen.
Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell.
A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez.
A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Persze, csak tessék.
Mutat a kanapék felé kedvesen. Az asztal közepén ott van már minden, ami ilyenkor lenni szokott. Gyümölcslevek és rágcsálnivalók. Ez nem szokás, legalábbis a legtöbb kollégája nem ért ezzel egyet, ahogy azzal sem, hogy vidám színűek legyenek a falak. Ő azonban hiszi, hogy az otthonos környezet sokkal könnyebben ellazítja a látogatót. Ha például ő maga belép egy fehérre meszelt helyre, egyből befeszül, akkor is, ha nem orvosi rendelőről van szó.
- Nincs papírforma, azért vagyunk itt, hogy bármiről beszélgessünk, amiről jól esik, vagy úgy érzed, hogy kellene.
A rákényszerítésnek amúgy sincs eredménye. Volt olyan kisgyerek, még az elején, akivel gyöngyöt fűzött az első pár alkalommal, egy másikkal színezett, de volt olyan is, aki csak ült, és sóhajtozott. Az eleje amúgy sem könnyű, hiszen meg kell bízni egy idegenben, vagy ha nem is teljesen idegen, akkor is kívülálló, akiről nem tud olyan sokat, hogy feltétel nélküli bizalmat szavazzon neki. Mit tehet ezért a nő? Semmit. Persze tehetne, a mágiáját használva felerősíthetné a bizalom kötelékét, ami elég gyenge még ilyenkor, vagy bizonygathatná, hogy benne aztán tökéletesen meg lehet bízni. Megtehetné, de semmi haszna nem lenne.
- Mik okozták a tüskéket?
Nyilván, ha ezzel kezd, akkor ez lesz a jó irány. Nem az, hogy milyen tüskék, az nagyjából hasonló alap érzelmek gyűjteménye tud lenni, a mögöttes tartalom viszont mindenkinél egyedi. Nekünk pedig a mögöttes tartalom a lényeg, hiszen abból lehet jobban következtetéseket levonni, és elindulni a megoldás felé. Sokkal jobban át lehet gondolni a helyzetet, ha ismerjük a kiinduló és menet közben becsatlakozó eseményeket, érzelmeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A mai nap egy igazán egyszerű, nyugodt nap az életében, ugyanis szabadságon van. Kiderült, hogy amióta Sean betöltötte a negyedik hónapos kort, azóta nem volt úgy igazán szabadságon. Valahogy mindig meg tudta oldani, hogy ott legyen, minden órát leadott, még csak tanársegédje sincs, pedig nem hülyeség a poszt. Előbb kellett volna gondolkoznia. A következő tanévben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kíván majd erre fektetni. Meg arra is, hogy a munkába való belekattanás ellen járjon el rendszeresebben a saját pszichológusához – igen, van neki olyan, de hát ez érthető is –, illetve, hogy sokkal jobban figyeljen oda a szabadságai eloszlatására. Most is például pont nem olyankor küldték szabadságra, amikor kellene, hanem egy teljesen átlagos napon, amikor amúgy is ellett volna fent, meghallgatta volna az arra járókat, és megpróbált volna segíteni. Tény, hogy a mai napon nem lett volna sem órája, sem előre leegyeztetett időpontja, de azért mégiscsak furcsa, hogy nincs ott, hogy nem kell sietnie, vagy gyorsan összedobnia valami ebédet, mert jön a gyereksereg korgó hassal.
Kosárkájával – melyben mélykék szalag van fűzve dísz gyanánt – a bal alkarján sétálgat a sorok között, hogy megvegyen mindent, amit csak hiánycikként könyvelt el otthon. Jobban szeret itt vásárolni, mint a boltokban, mert valahogy jobban elhiszi, hogy valódi, amit vesz. Elég furcsa dolgokat tesznek bele az előre csomagolt értelekbe, és nem szeretné, ha a gyerekei valamelyik miatt betegednének meg, ráadásul Ráhel és Franci is rendszeresen ott esznek, szóval az sincs kizárva, hogy esetleg velük történik valami. Na meg aztán támogassuk a hazait. Ebbe a nyugodt elmélkedésbe jön a kiabálás, mely nem is történik olyan messze tőle, sőt, ami azt illeti, épp a mellette lévő lép félre a kiabáló nő elől, kis híján elsodorva őt is. Felpillant, ismerős a nő, még ismerősebb a pálca, a pálcát tartó kéz és maga az arc is, melyet ezer éve nem látott így eltorzulni.
- Valentin!
Gondolkodás nélkül lép a nő és a pálca közé, mert nem nagyon kellene, hogy itt baj történjen, bőven elég a jelenet is, hiszen már szinte mindenki őket nézi. A pillanatnyi szünetben pedig végre van annyi ideje, hogy felfogja, nem szerencsés éppen neki a férfi pálcája elé állnia, mert azért eléggé hasonlít a nővérére, a férfi második felségére, na nem annyira, mint a lánya, de azért jobb nem kísérteni a sorsot. Így hát, jobb ötlet híján, finoman ráküldi mágiáját a férfira, épp csak annyira, hogy le akarja ereszteni a pálcáját, és ne akarja megölni a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Amióta a lehetőség felmerült, azóta olyan izgatott, mint a kisgyerek karácsony reggelén. Nem hitte volna, hogy a benne lévő aggodalom átfordulhat megoldássá. Már - már ott tartott, hogy utánanéz, lehet - e az ő mágiáját úgy csűrni, hogy az nyugtató hatással legyen, amikor is együtt ebédelt Bellával. A lány okos, de nem éppen az a pörgős fajta, nem is mondja egyből a dolgokat, csak ha mondjuk szóba jön, és úgy érzi, célszerű az információ átadását nem elmúlasztania.
Így történt ez most is, mikor elmesélte, hogy felmerült benne az a gondolat, mennyire alkalmas a vélavér, hogy megnyugtassa a másik felet. Bella, hogy véleményének hangot adjon, jól kinevette, és azóta is fel - felidézi ezt az egyszerű halandó számára is érződő lehetetlenséget. A vélavér alapvetően nagyon erős vonzódást vált ki, ha a másik fél vonzódik, akkor az emberkével akar lenni, az adrenalinja is az egekbe szökell és úgy kalapál a szíve, hogy félő, kiugrik. Ezek a jellemzők megvannak a vizsgára készülő gyereknél is, sőt, minél közelebb kerülnek a vizsgaidőpontokhoz, annál kellemetlenebbül szökik fel minden.
Amikor aztán látta, hogy a nő meg akarja oldani a helyzetet, akkor csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy az a szép szemű - tényleg szép, eddig nem is nézte - Béres Bárcián képes arra, amit tenni akar, mert, hogy neki meg van hozzá a mágiája. Ő maga nézett rá nagy szemekkel, amiben látta Bella, hogy kell még egy kis segítség, így nagyjából felvázolta, mert hát ők egy évfolyamra jártak és amúgy bárci ezt meg azt tudja, és jaj hát ő azt hitte, hogy tudja. Szegény Zója meg csak nézett rá, mint akit éppen tarkón vágtak, és még most értelmezi a megdöbbenésében, hogy mi is történt.
Ezek után szépen elszelelt Bárciánhoz, akinek valószínűleg először olyan gyorsan adta elő az ötletet, hogy ő maga fel sem fogta, aztán lassabban is felvázolta, és most itt vannak, éppen szépen besomfordálva az irodába.
- Helló.
Előre engedte a férfit, viszont az ajtóra kissé aggódva pillant, és amikor felajánlák, hogy akár be is lehetne csukni, hát kapva kap az alkalmon. Ez hat szem közt is éppen elég veszélyes terep, nem kell, hogy mondjuk Hajnalka erre tévedjen, és véletlenül meghallja, hogy miről megy az eszecsere.
- Szóval van egy ötletünk.
Ő az, aki belefog, valószínűleg ő az is, aki jobban lázba van ettől az egésztől, így aztán helyfoglalás után szinte egyetlen levegővel, de azért érthetően vázolja a helyzetet:
- Egyre több diák keres meg azzal, hogy a vizsgák miatt nem tud koncentrálni, stresszel, ami miatt nem egyszer agresszív és elutasító. Tanulnak, de nagyon aggódak is, hogy úgy mondjam paráznak a vizsgaidőszaktól. A kétségbeesettség és az önostorozás, illetve félek, hogy páran már az önfenyítés útjára is ráléptek. Gondolkoztam azon, hogy ha lenne valami, amivel esetleg mágikusan felerősített méretű nyugalmat tudnánk "szétszórni", akkor lenne arra lehetőség, hogy a diákjaink megnyugodjanak, és valódi tudásukról adjanak számot, ahelyett, hogy egy idegeskedéssel töltött időszak miatt esetleg ne tudják követni az álmaikat.
Egy pillanatra megáll, ez nem egy begyakorolt szöveg, épp ezért nem is tudja, hogy egyáltalán értelmesek - e a mondatai, vagy érhető - e a szándéka.
- A vélamágiával akartam kísérletezni, de a húgom lebeszélt róla, viszont ajánlotta, hogy Bárci segítségét kérjem, mert az ő mágiája képes rá. Viszont nem tudjuk, hogy ez mennyire lenne illegális.
Húzza el egy kicsit a száját, tekintetét a férfin tartva, hiszen most minden attól függ, mit is szól hozzá az igazgató úr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Amikor az igazgató azt mondja, hogy keverjenek inkább valamit az italukba, nem kicsit döbben meg. Persze, ez vicc volt, ő pedig eléggé humoránál szokott lenni, és érti, sőt alkalmazza is az ironikus humort, azonban jelen pillanatban olyan lelkes, hogy csak erős koncentrációval tudja a saját mágiáját is lefojtani, pedig az lenne a legjobb most, ha azzal is még nem rukkolna elő, így is ez az egy szó elvitte a menetirányt.
- Szerintem nem jó irányba indultunk el.
Jegyzi meg csendesen, főleg Bárcinak intézve a szavait. Tényleg nem, mert ezek a plusz aggodalmak jelen pillanatban úgy tűnnek, mintha valami nagyon illegálisat akarnának csinálni a gyerekekkel. Ez egy elég csúnya baleset lenne, mit ne mondjak. Itt áll két felnőtt, elméletileg felelős beosztásban. Egy házvezető és egy volt házvezető, akik éppen azt akarják, hogy az igazgató meghallgassa és legalizálja azt, ami ellen kvázi felesküdtek. Ráadásul mind a kettejüknek van egy olyan plusz képessége, mellyel befolyásolni tudnak másokat, és ami olykor minden igyekezetük ellenére kitör belőlük. Így belegondolva lehet jobb lett volna, ha két gyerek jön be, akiket már befűztek, és adják elő a remek tervet. Ez a kivitelezés pedig, ha lehet, még több, ténylegesen illegális lépést tartalmazna.  
- Huh.
A hirtelen sok kérdés, ami viszont már nem számít a fekete humor kategóriájába se egy pillanatra megingatja a tervben, és önkéntelenül is hangot ad csodálkozásának. Nem, erre nem számított, de jó memóriájának hála azért megvannak a kérdések, csak egy pillanatnyi kihasználható időt szerez magának, hogy mindezt rendezni tudja.
- Ez önkéntes alapon menne, alapjáraton, de van egy olyan érzésem, hogy a szülőknek joga van tudni a lehetőségről, és eldönthetik, hogy élni kívánnak – e a lehetőséggel vagy sem. Én tudni akarnám.
Ő maga szülő, ezért igyekszik nem csak pszichológusként és tanárként nézni ezekre a helyzetekre, hanem anyaként is, hogy megtippelhesse, miként reagálna erre a szülő.
- Nem hinném, hogy állandóan ezt kéne tenni.
Az alsó ajkába harap egy pillanatra, mielőtt folytatná.
- Az életben sem lesz ott mindig valaki, aki nyugalmat árasszon. Én itt tanultam, annyi idős voltam, mint a gyermekem, én is izgultam, nekem is voltak nehezebb időszakaim, de a mostani tankönyvek és a követelményrendszer irreális. Nem a magam tárgyáról beszélek, mert az levezetés a sokk után, de egy bűbájtan vagy bájitaltan tanmenetet megnézünk, túlzás. Én értem, hogy fontos a tudás, el is ismerem, hogy az, de nem hiszem, hogy értelme van, ha mentálisan összeomlanak a diákok.
Bárciánra pillantok, szegény, pont jó ember kereste meg, hogy aztán kiselőadást hallgathasson. Igyekszik rövidre fogni, de hát tanárból van ő is, nem tehet róla.
- Nem hinném, hogy a stresszes szorongás és az izgalom hajtóereje köszönőviszonyban lennének egymással, igazgató úr. A feszült diák nem jól teljesítő diák, vagy ha jól is teljesít, az élet más területein fordul át egészségtelenbe a személyiségfejlődése. A kamaszkor amúgy is nagy falat.
Kifújja a levegőt, eltért a témától, így aztán, hogy egy korábbi kérdés is megválaszolásra jusson, inkább visszakanyarodik arrafelé.
- Ez nem ilyen szétszórós dolog, nem bűbájt vagy átkot akarunk bocsátani a gyerekekre. Ez olyan, mint a … meditáció. Egy adott térben, önként jelentkező emberek kvázi relaxációs gyakorlatot végeznek. Csak éppen a nyugalom érzete belőle áradna.
Azért a meditációt elég nehezen sikerült megszülnie, főleg mivel a fejében a „jóga” szó ugrált, ami nem volt most nagy segítség. A végén pedig, az utolsó mondatnál színpadiasan rámutat a mellette ülőre, épp csak a díszvilágítás hiányzik a tökéletes összhang miatt.
- Jól mondom, ugye?
Pillant megint a férfire, de ezúttal már engedi szóhoz jutni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mai délután nem pont úgy telik, ahogy tervezte. Eredetileg korán hazament volna, csinált volna valami vacsorát, vágyott egy tésztás étel után, majd egy jó könyv társaságában bekucorodott volna a sarokba, és csak simán ellett volna a könyv, a pokróc és a kávé társaságában. Igen, pont az ilyen elképzelések miatt van most itt. Seant elvitte az apja, Mina pedig finoman megkérte, hogy ma ne menjen haza, mert jön hozzá valaki. Olyan kis titokzatos és zavarba ejtő volt, hogy engedett a nyomásnak, és inkább ide vetette be magát. Azonban ez a hely mégsem olyan, ahol az ember szívesen pihen, hiszen akaratlanul is a munka jut az eszébe. Ehhez hozzá jött az is, hogy Ráhel is nála van, így amíg a lány a házi feladatát írja, addig ő is szorgalmikat javít. A csend viszont szokatlan, neki is feltűnik, azonban igyekszik úgy tenni, mint aki tudomást sem vesz róla. Nem tanácsos ebben a korban akadékoskodni, főleg nem olyan területen, hogy miért nem beszél vele. Majd hozzászól, ha akar. Addig meg, legalább ennek is nekiállt.
- Sírkőre?
Visszhangzik a kérdés, ám nem vádlón, inkább elgondolkodón. Kicsit megdönti a bögréjét, hogy ellenőrizze, mennyi kávéja van. Kicsit döbbenten tapasztalja meg, hogy semennyi, így felkel, és a már előre tejeskávénak bekevert kancsóból tölt újabb adagot, majd beledob három cukrot, és egy pálcaintéssel felmelegíti. A pohara is kiürült, úgyhogy mielőtt visszaülne, tölt magának egy pohár kajszi levet, iszik is egy kortyot, és csak utána fordul a lány felé, mert első körben csak annyit tesz hozzá, hogy egyedit akar.
- És biztos, hogy neked kell feliratot készíteni? Inkább a játékosoknak… a nézőknek… és a gurkóknak.
Nem akarja nagyon elvenni a lány kedvét, de tőle messzebb álló sportot nem is választhatott volna. Nem minden van meg a genetikában, ha így lenne, akkor ő valószínűleg vérségmániás lenne, egy érdekházasságban, és nem dolgozna, mert minek, a kötelességét teljesítette, és fiú gyermeknek adott életet. Áh, sosem tudna ilyen lenni, nagyjából olyan öngyilkos a gondolat, mint, hogy Ráhel beállt a kviddics csapatba.
- Nem akarok negatív lenni, félre ne érts, de nem igazán az erősséged ez a játék.
Tinédzserként sok hülyeséget megcsinál az ember, nem kizárt, hogy ő is ezért teszi, a másik lehetőség pedig az, hogy az apja figyelmét felhívja. Ám nem feltétlenül ez az az út, ahol a lány kiválthatja az apjából a büszkeség érzését. Közelebb lép hozzá, megvizsgálja az arca minden rezdülését. Ujjaival az üvegpoháron dobol egy keveset, majd inkább visszaül a helyére, és lerakja maga elé a poharat.  
- Miért csinálod? Fiú van a dologban vagy apád tett megint valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Köszönöm, én is úgy látom, hogy ez sokkal jobb. Ha minden fehér lenne és fapados, akkor a jelenleginél sokkal súlyosabb dolgok is történnének ebben az iskolában.
A jelenlegi felállás, hogy egy sok labilis személyiséggel rendelkező iskola egyetlen pszichológust foglalkoztat, nem is biztos, hogy a legjobb megoldás. Ezt mindenképpen jeleznie kell az igazgató felé. Célszerűbb lenne a diákokat és a tanárokat szétosztani két ember között, mert a sok információ nagyon sokszor összekeveredik, és ha nem jegyezné fel magának az ülések után még külön, hogy ki kivel van és mit csinált, illetve, hogy egyik vagy másik embertől hallotta a dolgot vagy csak úgy pletyka szinten máshonnan, akkor bizony lenne itt probléma. Nem akarja, hogy véletlenül bajt keverjen, viszont igyekszik minden információt rendszerezni, hogy figyelemmel tudja kísérni a kirívó eseteket, és ha talál egyet, hát tudja jelezni.
- Nem köszönöm, én kávéfüggőségben szenvedek. Tejeskávé, hogy egész pontos legyek.
Persze szokott mást is inni, de az tartja legjobban szinten az elméjét, még akkor is, ha kimutatták, hogy a kávé és a tea nagy mennyiségű fogyasztása vashiányos vérszegénységhez vezethet. Valamit valamiért, nem? Ő legalábbis így gondolja, de persze évről évre azért mindig eljár ellenőrzésekre.
- Az emberek egyrészt tartanak az ismeretlentől, vagy esetünkben az arctalantól. Ez igaz a gyűlöletre és a tanácstalanságra is. Onnantól, hogy alakot öltött, az ember lényének egy rész megnyugszik, tudja, hogy ki az, akire haragudnia kell. Ez az érzés, ami nálad is megvan, nem ritka vagy ismeretlen azok körében, akik árvaházba kerültek, még akkor is, ha szerető család veszi őket körül életük egy következő szakaszában.
Értette az iróniát elsőre is, de nem tett az irányába semmit. Az irónia egyfajta védekező mechanizmus a világgal szemben. Ő maga is alkalmazza, és nem tartja rossz dolognak, ha az ember rendelkezik vele és használja is.
- Mennyit tudsz a szüleidről vagy arról, hogy miért hagytak el, vagy, hogy merre lehetnek most?
Amikor a hibáztatás érzése megjelenik, nagyon sokszor egy esemény a katalizátor, mely elindítja az kirobbanást, az addig is jelen lévő, de talán szunnyadó érzések felszínre törését. Az első tipp az egyik fél megjelenése vagy egy új információ – mely inkább csak rombolja a korai szülőképet – felszínre kerülése lenne, de nem akar elhamarkodottan ítélni.
- Mesélj nekem Timiről. Bármit, amit szívesen megosztanál bárkivel.  
Nagyon sokan mesélnek arról, hogy az árvaházban nem olyanok a körülmények, mint amilyet egy gyermek megérdemelne. Kivételt képez ez alól talán a Kereki – Nagy, legalábbis amit mostanában látott az intézményből. Tudja, hogy a nevelők dolga se könnyű éppenséggel, hiszen kevés pénzből rengeteg gyermekkel, rengeteg személyiséggel és háttérrel kell megküzdeniük. Ő maga nem is engedné, hogy valaki évtizedeken át ilyen intézményben dolgozzon, de nem az ő joga azt megítélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Jól nézel ki.
Biztosítja kedves mosollyal, nem mintha nem éppen az ironikus énje szólt volna, mégis valahogy muszáj egy kicsit nyugtatnia a lelkét is.
- Tudod, ha száz százalékig biztosra lehetne tudni, hogy a közös gyerekünk egy kislány lenne a te hajszíneddel és az én szemszínemmel, addig nyüstölnélek, amíg igent nem mondasz nekem rá, hogy legyen közös gyerekünk.
A végére még egy csábító kacsintást is megenged magának, remélve, hogy egy kis mosolyt csal az arcára. Lehet, hogy azt hiszi, hogy csak viccel, és félig talán annak is szánja, de amúgy komolyan, ha ez így egészen biztos lehetséges lenne, elhiheti, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy egy csodálatos gyermeket alkossanak. Talán elsőre furcsának hangzik, hogy ilyeneken gondolkozik, de az igazság az, hogy elég sok nő megteszi ugyanezt. Elgondolkozik, milyen lehet a másik párkapcsolatban, apaként, hogy milyen lenne a közös gyerekük. Ettől még nem akar semmit a másiktól, pusztán csak nőből van. Egyszerű és természetes. Ő maga pedig, hiába vésődött belé örökre Dwayne Warren, nem akar ebbe csak úgy beletörődni, főleg egy olyan diszharmonikus kapcsolat esetében, mint amilyen az övék. Nem hiszi, hogy ebből valaha is valami komoly lenne, azonban ő maga vágyik arra, hogy legyen mellette valaki. Valaki olyan, aki tényleg mellette áll, és őt akarja, még ha nagyon nehéz is, hiszen vele jár minden negatív plusz is.
- Mi akadályoz meg benne, hogy Seth-tel beszélj?
Egy pillanatra ragadták csak el a saját gondolatai, épp csak annyira, amíg Viktor kifújta az orrát, utána már újra rá koncentrált, kizárva az életét a jelen helyzetből.
- Nincs valaki, aki új? Valaki, aki megérti, de nem volt részese az időszaknak, olyan, aki anélkül hallgatna végig, hogy tudná, milyen csattanók vannak a dologban? Tudod, néha nagyon jót tesz az új, friss szemlélet. Ha egy új szögből vizsgálgatod meg a problémát, vagy csak egy új embernek mesélheted el.
Egy pillanatra elhallgat, majd hirtelen kiegyenesedik, jobb lábát átveti a balon, és mintha valami csodát találna fel, úgy húzódik elégedett mosoly az arcára.
- Tudom már, hogy mit csinálunk! Leveleket fogsz írni. Mindig nekem kell őket odaadnod, de a levél címzettjének kitalált alaknak kell lennie. Írj ki magadból mindent. Gátlások és átgondolás nélkül. Írj egy nem létező személynek, valakinek, aki nem válaszol, nem ítél, akinek nem látod beszélgetés közben az arckifejezését. Mit szólsz? Bár igazából mindegy, mert ezt feladatként kapod. Ha nem végzed el, levonok ezer pontot az Eridontól.
Az utolsó mondatot nem gondolja komolyan, de amilyen diadalittas arccal ül, nem lehet benne biztos senki, hogy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Valóban nem túl bölcs dolog egy harcra kész pálca elé vetni magunkat, főleg azért nem, hogy ismeretleneket védjünk. A helyzet azonban kettős, mivel ezzel a tettel nem csak a nőt, de a férfit is védi. Az ő pozíciójában nem engedheti meg magának, hogy így viselkedjen, ennek túl gyorsan híre menne. Meg aztán nem ártana neki Valentin, főleg úgy nem, hogy a mágiájával megtorpanásra kényszeríti. Nem sokszor van haszna ennek a vacaknak, de most kifejezetten jókor jön. Biccent a nő felé, aki megköszöni, de nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta a dolog. Furcsák az emberek. Azért nagyon reméli, hogy nem arra vágyott, hogy fényes nappal rátámadjanak az utcán. Az minden feltételezésével ellentétes lenne, ami nagy csalódottságot váltana ki belőle.
- Túl sok szabadságom van, és az úr?
Kérdezi, elfogadva a kezét. Jól esik belékarolni, hiszen ez a nemes szokás már egészen kikopóban van. Sajnálatos módon. Ő maga imádja az intellektuális és tisztelettudó férfiakat, és Valentin nagyon nagy lovag tud lenni, ha éppen úgy kell viselkednie, mert az hoz neki hasznot. Persze közöttük más a viszony. Egyrészt a nővére volt férje, ami nem szerencsés kavarodási pont, másrészt Valentin már bele lett kényszerítve egy Mácsaival kötetett házasságba, vagyis tudja, hogy milyen az, harmadszor pedig egyszerűen a szikra közelében sem járnak, bár valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha ők házasodnak össze, talán még most is ott lennének.
- Sajnálom, hogy vélamágiát használtam rajtad. Nem jellemző rám, tudod, hogy mennyire utálom, de nem akartam, hogy hülyeséget csinálj.
Legalább ő felismeri, nagy valószínűség szerint a házassága első napjaiban kapott belőle éppen eleget. Utálom az ártalmas mágiát, és a sajátom pont az egyike, hiszen hatása alatt gyakorlatilag az ember méltósága utolsó morzsáit is elvesztheti, megalázott és megsemmisült, összeroppantott kupaccá kicsinyedhet.
- Miért aggódik érted a környezeted, Kedvesem?
Hallottam én is pár információmorzsát, illetve beszélgettem Francival, tudom, hogy valami nagyon nincs rendbe vele, és aggódom, hogy ez az előbbi jelenet is egy apró szelete volt a nagy egésznek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ő maga egy kicsit kívül rekedt a beszélgetésen, nem is baj, hiszen ő csak amolyan töltelék itt, mert bár az ő ötlete az alap, de Bella és Bárcián azok, akik ténylegesen megtöltötték az üres keretet élettel, és lehetőségekkel. Előbbi a világot járja éppen, és amúgy sem lehet itt, hiszen már nincs köze jó ideje az iskolához, míg Bárcián maga a megvalósító, így most neki kell a porondon lennie. Ő maga úgyis megtette, ami tőle tellett, és bár a teljesítménye hullámzó volt, azért csak sikerült eljutni odáig, hogy mindenki értse mit is szeretnének itt.
- Tudom, hogy bármire rá lehet függni, legyen az étel, személy, érzés, de nem hiszem, hogy a mennyiség vagy az idő elegendő lenne a függés kialakulásáig. Emellett nem is jár olyan fizikai vagy szellemi változásokkal, mint a függőségek. Emellett úgy vélem, hogy a program sikeressége azon is áll vagy bukik, mennyire bízik meg ön bennünk, kiváltképp Bárciánban, hiszen az ő ítélőképességén és határozottságán múlik az, hogy valaki függővé válhat – e. Ha ő nem adja meg, el nem vehetik. Megértem, hogy tart ettől, uram, hiszen az iskola falai között ijesztően magas a speciális háttérrel rendelkező diákok száma. Nyilván szükséges lenne egyfajta szűrés, különböző igényű csoportok létrejötte. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy egy színes lapon kiteszünk a faliújságra, aztán mossuk a kezeinket, ha valami balul üt ki.
Képzeletben vállon veregetné magát, hogy ez milyen szép beszéd volt, de hát nem teheti, mert, ahogy belegondol, eszébe jut az a nem gyenge érzelmi zsarolás is, amivel úgy megküldte a mondandója közepét. Ez nem semmi kislány, csak így tovább, és amikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb, ő bebizonyítja, hogy de:
- Vannak úgy vélem veszélyesebb képességek is a kastélyban Bárciánénál. Például a vélamágia. Egy félvéla is képes olyan hatást gyakorolni, mely hosszabb ideig kiüt minden józan gondolatot egy amúgy értelmes, érett felnőtt fejéből is. Olyan irreális képzeteket ültet el, melyet így beszélgetés közben fel nem foghatunk. De ha akarom, akkor Bárcián leugrik a tetőről, hogy bizonyítsa, mennyire szeret. Talán ki kellene próbálnia.
Megvonja a vállát a végén kicsit hátra dől, és lassan kifújja a levegőt. Ez elméleti beszélgetésnél talán hasznosabb lenne a gyakorlatot megtapasztalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Biztos?
Kérdezek vissza még azért a biztonság kedvéért, majd Bárciánra pillantok, hogy megerősítsen. Hát rendben. Én a szemléletetést előrébb tartom az üres magyarázatnál, bár amennyire az előbb belendültem, azt hittem ki fog dobni az irodájából az igazgató úr. Hát nem így történt. Finoman megnyalom az ajkaimat, ez egy gyerekes rituálé, amit mágiahasználat előtt mindnig bevetek, mintha ezen múlna a szerencsém.
A tekintetem egy pillanatra összekötöm Kriszpénével, bár erre nincs szükség, mégis így korrekt. Már a pillantás előtt is elkezdi érezni, ahogy először tompa bizsergás járja át a testét. A lábujjából indul, és a fejében ér véget, nem szűnik meg, kellemes, meleg érzés, az agya egyre tompább lesz, nem érzi, hogy a bizsergés ne lenne természetes, hiszen itt van vágyai tárgya. Szerelmet gondol, de ez nem az, köze sincs hozzá. A szíve mindenesetre kétszeres sebességgel pumpálja a vért, vágyik arra, hogy megérinthesse a másikat, hogy a haját az ujjai között forgassa, elmerüljön a fényen, mely játszik a szálakon. Vágyik arra, hogy a bőre a bőréhez érzen, hogy az ujjaik egymásba fonódjanak. Nincs szemkontaktus, a nő nem is marad ülve, felkel, az ablakhoz lép, háttal van neki, ám ő mégis érzi, hogy birtokoni akarja, hogy magáénak akarja a nőt. A lassan indult, tompa érzés most mostanra már felszökkent, olyan erős, hogy azzal akár az egész kastélyt is rommá lehetne dönteni. Zója egy kis ideig nézi a kinti tájat, majd megfordulva Bárciánra pillant.
- Szerintem már elég intenzív az érzés.
Vonja meg a vállát, de nem mozdul, nem ül vissza. Nem igazán szereti használni a képességét, főleg azóta, hogy rájött, nem túl szerencsés vélamágiával befolyásolni valakit, aki amúgy sem bírja éppen jól, függetlenül attól, hogy ő szerelmes belé. Be kellett látnia, hogy a történet sosem lesz viszonzott, még ha fel is áldoz érte mindent. Balga női szív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Sokan azt vallják, hogy ennek is megvan a maga pszichológiája, mármint a kávéfogyasztásnak. Igaz is némileg a történet. Nekem például nincs rá szükségem, későn szoktam rá, az egyetem utolsó évében, és amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a fiammal, abba is hagytam, mindenféle leszoktató időszak nélkül. Én inkább élvezeti fogyasztó vagyok.
De annak mondjuk igen tisztességes, hiszen van, hogy egy nap képes négy – öt bögre tejeskávét is elfogyasztani. Ennek ellenére azonban nem mondhatja, hogy nem jön álom a szemére, ahogy a feje a párnához és, már szinte alszik is. Kivéve, amikor agyal az élet nagy kérdésein ugyebár. Olyankor szinte lehetetlen rávenni, hogy elaludjon. Persze ilyenkor más azzal kezdené, hogy „kár volt ennyi kávét inni, ő azonban nem ilyen, pontosan tudja, hogy mennyire nincs rá hatással a koffein.
- Felkészültél?
Fut át egy halvány mosoly az arcán. Lehet, hogy ő maga próbálta megoldani a helyzetét, és utána olvasott, hogy egyáltalán mi lehet ez az egész. Ez mondjuk a ritkábbik eset, de már az is pozitívum, ha valaki nem hagyja, hogy csak úgy leszuszakolja a lelke egy sötét, elzárt részére a problémát, és elhiggye, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor megszűnik. Sokan vannak, akik így gondolkoznak. Lenyomják az újabb és újabb problémákat, míg végül a kapacitást már nem lehet tovább bővíteni, és mindaz, ami eddig csak rejtve volt, most egyszerre zúdul ki, sokszor félelmetes pusztítást végezve a környezetében.
- Miért lettél most kíváncsi rájuk?
Kérdezem, miután visszaült. Természetes, hogy az embernek ilyenkor tennie kell valami pluszt. Van, aki csak a lábával dobog, de volt már olyan diák is, aki tört és zúzott. Az asztal alsó üveglapjából most is hiányzik egy darabka, ami őszintén szólva, fogalma sincs, hogy hova lett, amikor visszaállította a tárgyakat, minden visszatért, csak a kis félcsillag alakú törés nem.  A kérdést mások talán úgy tették volna fel, hogy: „És te kíváncsi vagy rájuk?” Jogos, de eléggé felesleges kérdés, melyre lehet azt felelni védekezően, hogy: „Nem”. De ez nem igaz. Hiszen akkor nem járkálna itt fel s alá, és nem gondolkozna azon, hogy miért nem kellett nekik, hiszen Timi elég sok sebet begyógyított. Annak, aki nem érdeklődik a vérszerintiek iránt, annak bőven eleget is, ám aki igen, annak ez nem elég segítség ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
- Miért választottad a Bagolykőt?
Érdekes, amit a Timivel való kapcsolatáról mond, különösen az utolsó mondat. Lefirkant néhány szót a jegyzetfüzetére, miközben az előző kérdésre hallgatja a választ.
- Nem várható el senkitől, hogy azt, aki felneveli, anyának vagy apának szólítsa. Vannak olyan fiatalok, akik az édes szüleiket is a keresztnevükön szólítják. Viszont érdekes a fogalmazásod. Elég jól? Súrlódások azért vannak? Olyan, mintha nem lenne felhőtlenül boldog ez a kapcsolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ahogy Bárci mágiája elindul, úgy az övé fokozatosan csökken. Meg kell vallania, örökre a szívébe véste azt, ahogy Kriszpin rá pillantott. Nem sok ember van, aki képes a vágyát szemérmesen megtartani, a legtöbben ekkorra már rég a falhoz vagy a padlóhoz szögezték volna, ellenállás nélkül akarták volna magukénak. Jó lett volna, ha akkor, amikor még nem tudott bánni ezzel a fránya „adománnyal”, akkor lett volna egy ilyen kedves fiú, aki így viszonyul hozzá. Talán akkor ő maga sem utálná annyira a vérét.
Szépen lassan elfogy a bűvölet, a fény az igazgató szemében kihuny, ő maga megenged egy pillanatot, csak egy röpkét, amikor lepillant a földre, és ad magának egy kis időt, hogy a kedves, szeretnivaló tekintetet elraktározza magában. Még ha nem is volt igaz, mégis olyan, mire vágyott. Ki hitte volna, hogy éppen azt lepik meg, aki a legkevésbé számít rá. De a meglepetés jól eső, egy cseppet sem keserédes, inkább erőt adó. Hálás mosollyal pillant fel ismét a vezetői székben ülő férfire, aki mostanra már teljesen a nyugalom hatalmába került. Miközben Kriszpint átjárja a tökéletes béke, visszasétál a pároshoz, de nem ül le, csak a kezét teszi finoman Bárcián vállára, és egy kicsit megszorítja azt.
- Milyen vicces így az arca.
Persze nem gúnyolódik, eszében sincs. A vicces nem is jó szó rá, inkább aranyosat mondana. Nagyon aranyos, ahogy így bájosan vigyorog, mint akiből épp kimegy az amortencia. Nem kizárt, hogy így van, talán a kettejük mágiája keresztezve éppen azt az érzést adja, mint a bájital. Szerelem és nyugalom egyben. Az előbbi érzetnek már nyoma sincs, persze a férfi tudja, hogy megtörtént, de mostanra már csak a nyugalom van. Türelmesen vár, míg Bárcián úgy nem dönt, hogy véget vet a kellemes érzésnek.
- Ön egy igazi úriember.
Köszönti újra a tiszta fejűek világában az igazgatót, őszinte csodálattal. Nem hitte, hogy van férfi, akiben ennyi önuralom van, és láss csodát, mégiscsak létezik. Most már visszaül a helyére, jobb lábát átveti a balon.
- Mit gondol most, hogy tapasztalta, mire képes Bárcián?
Türelmesnek kellene lennie, ám most pont várni nem tud. Nagyon érdekli, hogy az igazgató úr mégis hogyan viszonyulhat jelenleg mindahhoz, amit az előbb bemutattak neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ez egy jó meglátás, de azért nem árt vigyázni velük, érdemes megnézni, hogy milyen véleménnyel vannak az íróról, mielőtt az ember belefog egy könyvbe. Mostanában a pszichológia nagyon népszerű téma lett, azonban a kontárok eléggé el tudják vinni az embereket olyan irányba, mely nem hogy nem segít, de szabályosan károsít is.
Neki magának szerencsére ehhez még nem volt személyesen szerencséje, ám olvasott nemrég egy értekezést, melyet az egyik volt csoporttársa írt a témában. Vele megesett, hogy az egyik gyógyulófélben lévő páciense önállósította magát, elolvasott egy könyvet, majd az utolsó fejezet után felakasztotta magát. Manapság már nagyon sokan hiszik azt, hogy mindenhez értenek, ennek eredménye pedig a káosz és a kudarc.
- Miért így tennéd fel a kérést?
Kérdez újra. Nem azon van a hangsúly szerinte, hogy nagy általánosságban miért érdeklik a szülei, hanem az időpont a különös. Történnie kellett valaminek, amiért most itt van, és beszél erről. Persze nem biztos, hogy valami nagyon nagy és látványos ok van itt, sokszor pont a jelentéktelen pillanatok teszik fel úgymond az i – re a pontot, akkor telik be az a bizonyos pohár és borul a bili.
- Azzal, hogy azt mondod: „nem veszem őket emberszámba sem”, pont azt mutatod ki, hogy de, odaveszed. A harag érthető, ám biztos, hogy kellenek ők ahhoz, hogy megtudd, ki vagy? Azt mondtad, nem tudod azt sem, ki vagy. De ez nem igaz. Nélkülük felnőttél, megálltad a helyed a világban, megtaláltad az embert, akiben bízol, és aki szeret téged, és haladsz az utadon. Ha nem tudnád azt sem, hogy ki vagy, hogyan tudnál egyáltalán döntéseket hozni? A 14 és 25 év közötti fiatalok gyakran tanácstalanok az életükkel kapcsolatban, gyakran nem tudják, hogy kik ők, keresik önmagukat. A titok az, hogy aki vagy, ott van benned, a döntéseid határoznak meg és formálnak téged. Viszont az, hogy ki vagy, a fogantatásodtól a halálodig változik, megismerheted önmagad, de nem hiheted, hogy a kép, amit a tükörben ma látsz, holnap is ott lesz, hiszen minden egyes apró mozzanat is alakítja, változtatja a személyiségedet.
Próbál rávilágítani a lényeges részekre úgy, hogy közben ne érezze a lányka se úgy, hogy kioktatják. Amúgy is, eszébe se lenne kioktatni őt, hiszen ez most nem olyan téma, meg amúgy sem szokása, mégis sokszor csak tapogatózik, hogy  milyen hanghordozás illik a legjobban a másik félhez. Alapvetően nyugodt és türelmes, de van nem egy olyan hallgató, akivel bizony keményen kell bánni, mert úgy hajlandó kivenni részét az itt folyó beszélgetésből. A visszakérdezés egy pillanatra meglepi. A legtöbb pszichológus magáról mélyen hallgat, nem osztja meg a kulisszatitkokat, ő azonban nem hisz abban, hogy az elzárkózás segítenek.
- Mert a lányom az apja közelében akart lenni. Ismeretlenül is szerette őt, és amikor alkalma nyílt jobban megismerni, kérlelt, hogy térjünk ide vissza, belementem.
Anyagilag mondjuk ez a lépés a csőd szélére juttatta őket, de Dwayne segítségével sikerült elérni egy szintet, amit most már ő maga is meg tud tartani, így azt a pénzt, amit a férfi ad neki, tényleg csak arra költi, amire rendeltetésszerűen költeni kell, a megmaradó összeget pedig mindig szépen félreteszi.
- Ez egy határozottan jó szemlélet. Ahol sosincs veszekedés, általában ott van a legtöbb titok és rejtett agresszió, gyakorlatilag a bombák földje. Hogyan képzeled el magad az utolsó tanévedben?
Teszi fel a következő kérdést, miközben hátradől a fotelben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Az nagy szó, ha valakit Rellon ellen is beállítanának.
Nagyon szerette a házat, amikor helyettesként dolgozott ott, és nagyon jól belelátott akkor abba, hogy milyenek a házon belüli szerveződések. Mindig is dicséretre méltónak találta az összefogásukat, és azt, ahogy egymást segítik. Bármennyire is nagy az ellenérzés az irányukba a többi ház részéről, és talán nem is alaptalanul, ő maga nagyon szerette azt a légkört és közeget, ami mindig ott fogadta. Persze egy fél pillanatig sem mondja azt, hogy nem jogos a többi diáktól a három lépés távolság, hiszen a legtöbben szabályosan kikényszerítették, hogy ellenérzésekkel viseltessenek az emberek az ház diákjaival szemben.
- Néha a mondatok csak úgy kicsúsznak, mert akkor és ott van ott az idejük. Én hiszek benne, hogy a sors néha rásegít, amikor látja, hogy egyszerűen nem vesszük észre azt, ami a szemünk előtt van, vagy éppen nem arra megyünk, amerre tartanunk kellene.
Nem olyan rég ő maga is így tett, akkor amikor azon a fülledt levegőjű hajnalon megmondta Dwayne Warrennek, hogy egészen előtte nap estig vélamágiával áltatta, aztán pedig azt, hogy az a férfi nagy baja, hogy ennek ellenére beleszeretett. Persze ezt azóta se beszélték meg, de szinte biztos benne, hogy így van. És abban is, hogy eljön majd a nap, amikor már nem lehet ezt tovább húzni, viszont, ha most nyomulna, akkor épp azzal rontaná el a felfedezés esélyeit, így hát, bármennyire nehéz is, de hallgat és vár. Türelmesen.  
- Miért magyarázkodsz?
Kérdezi halvány mosollyal, mert hát ő egy rossz szót se szólt, sőt, ami azt illeti, semennyit se szólt, és Ráhel egyből magyarázkodott. Rossz szokás, amiről igyekszik minden gyereket leszoktatni. Nem kell mindig magyarázkodni, ha valamit akarsz, mert bűntudatot keltesz magadban, másoknak meg azt mutatod, hogy mégsem vagy ebben annyira biztos, hogy kételkedsz, és ezt nem szabad, a magabiztosság már a siker ötven százaléka.
- Francit jelenleg jobban féltem, mint téged. Ő túlságosan beleélte magát abba, hogy az apja tényleg le akar telepedni, érthető, hogy minden lehetőséget megragad, hogy vele legyen, te viszont épp a saját utadat járod, ami remek, komolyan, büszke vagyok rád.
Feleli őszintén, közelebb sétál hozzá, és megtámaszkodik az asztalban, ami egy nagyon helyes döntésnek bizonyul, hiszen, amikor a lány kimondja, hogy szűz, egy pillanatra meg kell kapaszkodnia. Nem feltételezett mást, de nem számított arra sem, hogy ez most itt előkerül.
- Helyes, javaslom, hogy ebben rólam vegyél példát, bár az tudom, hogy nem egyszerű művelet. Én csak az utolsó vizsgáim után vesztettem el. Ha egyetlen hónappal tovább várok, akkor csak a gyermekeim apjával teszem. Komolyan. Az első amúgy is meggondolatlan volt, a második viszont őszinte. De védekezz, bármikor is jön el, védekezz. Ennél jobb tanácsot nem nagyon adhatok. Én ott és akkor teherbe estem. Technikailag gyerek voltam még, és volt egy újszülöttem, ezt senkinek sem kívánom. Bízom benned, okos lány vagy, de féltelek is.
Főleg, hogy ő nem csak a levegőbe beszél, hanem ténylegesen át is élte. Nem volt fair a helyzet Minával szemben sem, Dwayne-nel szemben sem, Krisztával szemben sem, senkivel szemben sem, és bármennyire is imádja a lányát, tudja, hogy hatalmas nagy felelőtlenség volt, amit csinált.
- Ez nagyon rendes tőlük, egy buli mindig örömmel tölti el az embert, hiszen azt mutatja, hogy gondoltak rá. Ami az ajándékot illeti, csupa fül vagyok.
Valóban így egyeztek meg. Nem akart haszontalan vagy éppen nem tetsző ajándékot adni. Azt szerette volna, ha örül is neki, őszintén. Ez a bevett szokás Minánál, Francinál, sőt szinte mindenkinél, akinek ő ajándékot ad. Így könnyebb és őszintébb az egész.
- Hogy mi van?
Ez egy őszinte emberi reakció, ami hirtelen kicsúszik a száján, de abban a pillanatban meg is bánja, mert elég bunkón hangozhatott, és nem annak szánta.
- Nem vagyok benne biztos, hogy nem esne letargiába. Nem is azért, mert hozzám akarsz tartozni, hanem inkább azért, mert képes lennél bizonyítékokat bemutatni a felelőtlensége ellen.
Megértette az apját is és a lányát is. Mind a kettejüknek számos elfogadható és el nem fogadható indoka volt a tetteikre és a gondolataikra, azonban így kimondva, elég durván hangzott a dolog.
- Inkább meg kéne beszélni vele.
Nem mond nemet, nem is akar. Érti az okot, és gyakorlatilag Ráhel már ott lakik nála, hiszen amikor csak teheti, ott van, hogy családban legyen, ami teljesen jogos.
- Lehet, hogy a húgom a lánya hozzánk költöznek, tönkrement a házassága. Úgyhogy itt az ideje, hogy átalakítsuk a házat.
Ezt csak mellékesen jegyzi meg, nem akarja, hogy a lányok érkezése váratlanul érje Ráhelt. Miközben beszél, felül az asztal sarkára, onnan pillant le a lányra.
- Beszéljünk apáddal? Végig akarod ezt csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Szép, de az enyém szebb.
Vonja meg a vállát zavartalanul a kijelentésre. Nem bántásként mondja, mert tényleg szép, és azzal se lenne baj, ha a kis Lizzi az apukája szemét örökölné, de hát kell valami anyából is, és ő maga a szemét szereti a legjobban, így mindenképpen annak örülne a leginkább.
- Pontosan. Nem mindennapi és szexi. Bárki lehet sportos például, de vörös, az izgalmas. Viszont milyen áldás, hogy te magas, sportos, humoros, jóképű férfi kicsit sem vagy egoista.
A csipkelődés és az arra adott pozitív visszajelzés máris jó. Persze a sírás is sokat dob az emberen, ő maga rendszerint annyira megnyugszik, hogy azt elmondani se tudja. Viszont nem sír csak úgy mindenen, általában összejön egy nagyobb adag, és akkor nincs megállás, amikor már torkig van mindennel, akkor kiadja magából, a lelke megnyugszik, az emlékeket fiolákba teszi, a legtöbb ülés anyagát is például, szépen felcímkézve, egy biztonságos helyre rejti a kíváncsi szemek elől, hogy bármikor elő tudja venni, ha kell.
- Igen, túlgondolod. Viszont ha ez vígasztal, az emberek csak nagyon kicsi százaléka csinálja azt, hogy megoldja a dolgokat, különösen a magyarok. Pesszimistáskodnak, kivárják az utolsó utáni pillanatot, addig csak rágódnak, és ha esetleg elszaladt a hajó, akkor újabb kör következik a bosszankodásukkal. De ez tényleg nagyon sok emberre igaz, viszont az, aki cselekedni tud, sokkal jobban jár. Amúgy meg, az amit elmondasz, a rész magadból, az igaz barátoknak nem panaszkodás, ezt ne feledd.  
Megsimogatja kicsit a férfi haját, most, hogy ilyen szépen belőtte, nem akarja széttúrni, de úgy érzi, hogy az emberi törődés kell neki, minden kis apró formában, és kinek ne esne jól, ha éreztetik vele, hogy szeretik.
- Merlinre, hogy milyen jó szadizni téged.
Sosem bántaná az eridonosokat, de hát a motivációt meg kell adni azért, hogy megcsinálja azt amit elvár tőle. Oké, ez egy kicsit gonoszul hangzott, de hát mindenki tudhatja, hogy elég egyedi stílusa van. Viszont azért a kedvesség nagyon is megvan benne, mert a szadizós kijelentés mellé azért nyom egy puszit is a férfi arcára.
- Mi lenne, ha egy ideig vélamágia alatt tartanálak? Egy hétig mondjuk. Anélkül élhetnél, hogy rá gondolsz. Nem erős, csak jóleső vonzódás más iránt. Fokozatosan megvonnám a végén és meglátjuk, hogy miként érzed magad utána. Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hitte volna, hogy eljutnak idáig, és hogy ilyen nyugodtan zajlik viszonylag a dolog. Az mondjuk jobb volt, hogy beszélt a férfivel még az elején, hogy amikor a lánya megkereste, már nem érte annyira váratlanul a dolog. Persze ez nem tudja nem hideg zuhanyként érni az embert, ám mégis, egészen jól viselte, megértette, hogy senki sem akar neki rosszat, és hogy ez egy lehetőség mindenkinek. Végül is, ha bármi történik Ráhellel, akkor hiába Zója az, aki a gondját viseli, ő nem intézkedhet, csak az apja, aki ki tudja mikor merre van. Hasznos érvek vezettek addig, hogy végül most itt álljanak, a dolog végén.
- Elég ijesztő a gondolat azért, de köszönöm.
Kicsit gátlástalannak érzi magát azért, mert így tett, végül is egy apáról beszélünk, legyen bármilyen is, de az talán még ijesztőbb, hogy nem nagyon tanúsított ellenállást, mintha szívességet tennének neki. Persze ezt a meglátását nem osztotta meg és nem is fogja megosztani Ráhellel, éppen elég ez neki, még ha most örül is, azért ez kettős. A szelfihez azonnal beáll, már annyira hozzászokott a dologhoz, hogy szinte érzéke van hozzá, hogy egy pillanat alatt a legjobb pózt és mosolyt vegye fel.
- Mostanában túlságosan belemerültök ebbe. Mina is, Franci is, csodálom, hogy Sean és Nóri nem űzik még az instagramot és nem tweetelnek a reggelijükről. "Anya nem hozott a boltból banánt. Hashtag AzÉletIgazságtalan".
Nem, egyáltalán nem lenne meglepve, ha a kiskölykök pár évük ellenére már nyomatnák az ilyen üzeneteket, de szerencsére még nem tart ott a világ.
- Hihetetlen, most, hogy vége, azt hiszed elkezdhetsz káromkodni? Édes lányom, most már törvényesen moshatom ki a szádat.
Pimasz mosollyal pillant rá, neki magának nem szokása káromkodni, a gyerekei tudnak, van nekik apjuk, akiktől eltanulják, és bár Mina finomkodó gyermek, aki csak ritkán használja, Seannak ha valami megtetszik, akkor minden második mondatába belecsempészi, mert apa is mondja és milyen vicces. Nem, nem az, bár roppant humoros egy pár évestől ilyeneket hallani, mégsem bíztatja.
- Megértette, és ez már jó, innen elindulhat a javulás. Attól még, hogy most hozzám tartozol, remélem, hogy idővel sikerül jó viszonyt kialakítanod vele. Korán lett szülő, fel kellett nőnie, és talán majd most, a mostani helyzet segít ezen is. Reméljük.
Követem a helyünkre, a mai pincérlány már előre int nekünk. Előny, ha itt dolgozik az ember gyereke is.
- Legyen vulkán süti, azzal nem lehet befürödni, maximum, ha nem ugrik elég magasra a töltelék. Én biztosan kérek egy pirosat és egy extra tejeskávét, tejszínhabbal, te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nem félsz attól, hogy ha megkapod a válaszokat, inkább csalódottabb leszel, mintha csak továbblendülnél a miérteken?
Sosem jó a múltat bolygatni, mert nagyobb esélye van arra az embernek, hogy mindenféle kínos és kellemetlen választ kap, mint arra, hogy boldog és felszabadult lesz, ha az út végére ér. A múlt nem véletlenül múlt el és a sok kis kérdés nem véletlenül maradt megválaszolatlan. Persze van, aki bevállalja, hogy felkutatja a miérteket, de ő maga nem tanácsolja. Jobb a jelenre koncentrálni, ahhoz, hogy az ember a jövőt építhesse, különösen, ha olyan szerencse éri, hogy a kilátástalan és szomorú élethelyzetében megmentik. A lánynak is ez volt a nő, aki más volt, mint a többi, aki kedvesen és szeretettel fordult felé, és aki sajátjaként nevelte fel.
- Sokan vannak így, jó részük nem is találja meg a helyét itt, és visszatér a muglik közé, leadva a pálcáját, vagy épp csak eltéve. Az én húgom is éveken át élt a muglik között, sőt mielőtt idejöttem volna, én is ott éltem. Debrecenben tanultam, ott kezdtem meg a munkásságomat, majd Pestre költöztem. Nem vágytam ide vissza, pedig ebbe születtem bele. Érdemes kipróbálni, hogy mi a kényelmesebb, ha végzel itt, élj három hónapot vagy fél évet a mágia nélkül. A legjobb a teljes megvonás, mint egy leszokás, nagyon sok mindent megtudhatsz a hónapok alatt magadról és a mágiához fűződő viszonyodról.
Ő maga is ez idő alatt, különösen az első nagyobb sokk után ismerte fel azt, hogy mi az, amit hátrahagyott, és hogy hiányzik – e neki ez a világ. Nem hiányzott, ő maga nem akart ide visszatérni, nem akarta feleleveníteni a múltját, mely ösztönösen előjött azzal, hogy idejött. Mindenhonnan az anyja és a nővére tekintenek vissza rá, ők vannak a magazinok belső borítóján vagy éppen menet közben akad rájuk, ahogy mágikus parfümöket kínálnak vagy éppen a legújabb talártrendekben feszítenek, esetlen Valentinnapi különleges és csábító ruhaneműkben.
- A sablonos dolgokat mindenki reméli, de nem szabad, hogy elvakítsák az embert, mert azok mind olyan dolgok, melyek érzelmileg demotiválóak tudnak lenni. A negatív időszak pedig könnyen letéríti az embert az útról, amit választott magának. A jós vonal tetszetős, nem sokan lépnek erre a pályára, csak akik úgy érzik, igazán jók benne. Tanítanád vagy inkább kutatnád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Soha ne mondd, hogy soha. Én azt hittem, hogy sosem lesz második gyerekem, és bakker, négy éves a kis ördögfiókám.
Szó szerint ördögfióka, néha tündéri, ha kell neki valami, de amúgy annyira Warren, hogy az már ijesztő. Négy éve édesíti és keseríti meg a mindennapjait, emellett nem lehet csak úgy elmenni. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt már.
- Na és ha ferde az állad? Minden önbizalom kérdése, nem tudtad?
Kívül például ő is nagyon vagánynak hat, határozottnak és odamondósnak, de belül egy olyan érzékeny lelkű nő, hogy az már művészet. Olyan, mintha két személyisége lenne, de nincs, ez csak egy védekező mechanizmus nála, így próbálja elejét venni a pletykáknak és a kikezdésnek. A fellépés, az a titka mindennek, és ez igaz is, a siker hatvan százalékát, ha nem nyolcvanat ez adja.
- Tény, elég furcsán nézne ki az a túlélés oktatás, amit egy vacilláló előadó tart, meg aztán éles helyzetben is. Stop, stop, álljunk meg fiúk egy picit Viktor papa gondolkozik. Nem, azt hiszem már réges-rég kinyírtak volna, vagy ezt ellövöd és kinyírod őket, mert halálba röhögik magukat.
Nem, bármennyire is csábító a dolog, nem éri meg kockáztatni a csinos kis pofiját azért, hogy megtudják vajon ez vagy az lenne-e.
- Egy egészen kicsit? Nem. Baromira? Óóó igen. Fogalmam sincs, hogy mit kerestem a kékeknél, annyira piszok mód gonoszkodó és érdekember tudok lenni. Hatalmas karriert futottam volna be rellonosként, de hát, látod milyen lapot osztott nekem a sors. Bezzeg amikor a házat vezettem, muhahaha.
Túl jól sikerült a nevetés, és nagyon jól összepasszolt a tenyérdörzsöléssel. Elég ijesztőnek hat ilyenkor, de legalább nem béna, amit csinál.
- Utálom, ha embereket kényszerítenek, hogy pszichológushoz járjanak. Oké, vannak extrém esetek, de alapvetően nagyon rossz, ha rákényszerítik, mert a szerencsétlen gyerekben így azt tudatosítják, hogy defektes és kell valami „ellenszer” a dilijére, hogy kezeltetnie kell magát, mert nem normális, pedig erről szó sincs. Borzalmasak tudnak lenni az emberek. Egyből levágom, hogy ki az, aki kényszerből és ki az, aki önként jön el hozzám, és a haladás is más, mert a küldött szorong, feszeng és a pokolra kíván. Pedig nem azért vagyok, hogy a dilijét kezeljem.
A szemét is megforgatja közben, tényleg nem érti, hogy miért hiszik a kollégák, hogy ha valakivel nem tudnak bánni, akkor a gyerekben van a hiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem nagyon volt ma kedve bejönni, vizsgát se hirdetett, nyűgös is volt, lehet az időjárás teszi, viszont ennek ellenére hívja a kötelesség, így hát mégis valahogy kikászálódik az ágyból, zuhanyzik, arcot fest magának, ruhát választ, és kényelmes tempóban felsétál a kastélyba vezető úton. Kicsit túl is öltözött, viszonylag jó idő ven kint, így hát mire felér a kabátja már kigombolva lebben meg néha.
- Polett, semmi baj, más is kérte már azt, hogy inkább kint találkozzunk, illetve van egy irodám lent is, a faluban, ha az kényelmesebb.
Szereti a lenti irodát, bár a házhoz tartozik, mégis külön bejárata van, és amikor bent van valaki zárva van mind a két ajtó, a falak pedig extra bűbájjal tompítottak. Hiába járkál vagy tíz ember ott, mégse hallja senki sem, hogy mi is folyik bent. Oda kellett volna visszavonulnia olvasni is, csak annyira nem volt szíve megtenni. Dwayne-nél más a helyzet, ott nem zavarja a férfit, és nincsenek gyerekek, akik percenként kiabálnának anya után. Ettől függetlenül persze imádja a gyerekeit, ha újrakezdené, akkor is valószínűleg ennyi gyerek szaladgálna körülötte minimum.
- Miről szeretnél beszélgetni?
Kérdezi, miután helyet foglalt a lány mellett. Kellemes itt kint az idő, néha valóban jól esik kimozdulni az irodából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Semmi gond, a gyermekeim apja sem magyar. Ha egy kicsit megerőltetem magam, oroszul is cseveghetünk.
Bár ez inkább csak egy kis móka, mint komoly indoklás. Az orosz nyelv fájdalmas emlékeket ébreszt fel, és bár nem mutatja, de nem is esik jól neki. Olyan, mintha egy nagy bőröndbe csomagolta volna az akkori életét és az egészet levitte volna a pincébe, amit azóta már vagy százszor elárasztott volna a víz, elmosva minden élt. Jobb is ez így, életének egy kemény szakasza ez, és hozzájárult a személyisége fejlődéséhez, a döntéseihez, ám mégisem engedi meg, hogy teret engedjen. Nem foglalkozik vele, inkább a vidámabb és életének jelen szakaszára koncentrál.
- Senki sem unalmas. Minden ember más, egyedi. Ezen van a hangsúly, az egyediségen. Sokszor egyformának látják a rellonos lányokat, hasonlítanak, stílusuk hasonló, ám ha az ember veszi a fáradságot, és megismeri őket, kincset lel. Én is leltem, nem is egyet, mert meg akartam ismerni őket. Az, hogy egy termék márkázását emberre vetítjük ki, hát nem is tudom, morbid.
Bár elég gyakori jelenség, hogy az emberek a marketing - mix elemeivel magukat minősítik, de teljesen felesleges. Az ember nem árú, nem kell kirakatba tenni, megfelelően becsomagolni.
- Nem hiszem, hogy a különlegesség látványos. A minőségi idő és az elismerő szavak, melyek a szeretetnyelv részei nagyon különlegessé tudnak tenni egy embert, akkor, ha lehetőséget kap. A lehetőség pedig mindig ott van, csak meg kell ragani.
Ő maga mindig arra biztatja a diákjait, hogy merjenek lépni, legyenek bátrak és kezdeményezzenek. Muszáj, különben a kapcsolat ember és ember között elvész, és akkor már késő bánat.
- Szerintem a húgodnak már az is jó példa, ha figyelmes és kedves vagy, ha bátorítod őt arra, hogy nyisson. Ha jól tudom Eszterházy Lili, ugye? Foglalkoztam vele akkor, amikor idekerült. Szerencsés kislány, nagyon jó személyiséggel, ha látja, hogy a nővére jó hangot üt meg, kezdeményező, akkor ő sem lesz másmilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bár be nem vallaná soha, mégis az éjszakai járőrözés az egyik kedvenc elfoglaltséga. Túl sokszor nem meri bevállalni, mégis csak van otthon egy kisgyereke, aki nem is olyan kicsi már, ám még nem is olyan nagy, hogy azt mondhassa, viszlát világ, egész héten éjjel őrködöm egy iskolában és keresem a rendbontókat. Meg aztán eddig legtöbbször Minára bízta Sean felügyeletét, ám a lánynak most komoly vizsgákat kell tennie, de szerencsére a húga beköltözése ilyen módon megoldotta ezt a kérdéskört. Bella figyel arra, hogy a két kis lurkóval minden rendben legyen, így Ráhel és Mina tudnak tanulni. Minden tökéletes, fenemód, ami okot adhat arra, hogy ő maga nyugtalan legyen. Olyan ez, mint a vihar előtti csend, amikor minden tökéletes, mégis az ember kezd egy kicsit feszültté válni már.
- Elmúlt éjfél is!
Kiállt oda egy gerlepárnak, akik a folyosó közepén enyelegnek. A fiú már majdhogynem teljesen felfedezte a lány minden apró porcikáját, ám a hangra szétrebbennek, és két különböző irányba kezdenek el futni. Levitás lány, Navinés fiú, előbbi harmad, utóbbi ötödéves, ismeri és tanítja is őket, így tudja, hogy rendesek, ám azt is, hogy szertelenek tudnak lenni. Vizsgaidőszak van, ő maga is enyhébb, nem szór rájuk bűbájt, ami megállítaná őket, engedi, had jussanak vissza a klubhelyiségükbe.
Ő maga csak zsebre dugja a kezeit, hihetetlen, de ma egész sportosan van felöltözve. Farmernadrág - ami önmagában is nagy szám tőle -, türkizkék háromnegyedes ujjú lenge anyagó póló és farmerkabát, amihez hozzájön a sportcipő, minek köszönhetően eredeti magasságát csodálhatjuk meg. Ki tudja, mi történik vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Aliz

- Milyen módszert javasolnál valakinek, aki egy hasonló vagy akár ugyanilyen helyzetben jön hozzád?
Egy kicsit bajban van a lánnyal, mert olyan mintha egyszerre akarná és nem is ezt a találkozást. A csalódás persze az élet velejárója, ám természetes, hogy az ember szeretné a lehető legjobban elkerülni azt. Ugyanakkor ott van a kíváncsiság is, amit olyan nagyon nehéz legyűrni, na meg persze a mi lenne, ha kérdéskör. Viszont lehet, hogy a megoldás már régen megfogalmazódott a lányban, ám nem meri elhatározni magát, mert ő találta ki, és nem egy hivatalos szerv adta parancsba. Mondjuk a parancsba adás egy kicsit morbid megfogalmazás.
- Szerinted Timi hogy fog reagálni a döntésedre? Gondolom neki is megvolt az oka rá, hogy végül a mugli világot választotta.
Sokan vannak, akik így tesznek, olykor kiugróan magas számban fordulnak elő, mintha valami vissza-visszatérő hullám lenne. A múltkor több tanulmányt is olvasott ezzel a témával kapcsolatban. Néha jobb lenne, ha inkább romantikus regényekkel töltené a kis szabadidejét, sem mint tanulmányokkal a varázsvilág változását illetően. Bár tény, így legalább hozzá tud szokni.
- Habár, ha azt nézzük, egyre elterjedtebbé válnak az előkészítők, itt is lenne munkája.
Bár nem tudja, hogy Aliz mennyire gondolkozik Bogolyfalvában, de ha már így felmerült az átköltöztetés, akkor nem árt ezt a lehetőséget is megvizslatni.
- Viszont arra is gondolnod kell, hogy ő esetleg nemet mond a költözésre. Hogyan reagálnád le?
Persze más az adott helyzet és egy felmerülő gondolat szituációja, ám érdemes már előre elgondolkozni azon, hogy van más lehetőség is azon túl, hogy a dolgok úgy haladnak, ahogy azt ő kitalálta.
- Persze, jó, ha az ember spontán, ezzel nincs is baj, de viszont lehet, hogy hosszú távon komolyabban is megüti a bokáját. Te még fiatal vagy, ami nem jelenti azt, hogy tapasztalatlan, és nem jövök a hegyi beszéddel majd, hogy bezzeg az én koromban majd megtapasztalod, de pont, mert fiatal vagy, könnyebben tudsz változtatni. Egy kis átgondolás még nem teszi az embert kiszámíthatóvá, azonban ad neki egy utat, melyen elindulhat. Ettől lehetsz te mész kincsvadász mágiatörténet tanár ifjúságsegítő munkatársa az iskolának, de lassan meg kell vizsgálnod a döntéseidet, hogy vajon tényleg jó – e az állandó spontaneitás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Nem számít arra, hogy az elfutó diákokon kívül bárki már is lenne itt, és noha nem erős a pálca fénye, mégis, ösztönösen felemeli a kezét a szeme elé.
- A húgom. Alapvetően. De otthon vannak a lányok is.
Teljesen szándékosan nem mondja ki Ráhel nevét, mert tudja, hogy a béke, ami kettejük között keletkezett nem teljesen haragmentes, így hát jobb, ha Minát és Ráhelt most még a "lányok" jelzővel illeti.
- Jót tesz neki, hogy van egy hasonló korú gyermek is a környezetében.
Zsebre dugott kézzel áll meg előtte, a mosolya széles, és kuncogásba torkollik, amikor egy kis másodéves szőke lányka elszalad mellettük, és mivel nem számított rájuk, még köszön is egy "csókolomot". Óóó azok a bájos évek, ugyebár.
- Begyűjtő aurorkodsz vagy csak megéheztél és a konyha felé osonsz? Mert ha az utóbbi, akkor meg kell, hogy büntesselek.
Persze nem gondolja komolyan, inkább csak kacérkodik vele. Hogyan is nézne ki az, hogy a nagy Dwayne Warren fogkefével súrolja a csempét a bájitaltan szertárban? Elég morbid lenne, és semmiképp se vezetne jó iskolapéldához.
- Elég zajos ez az este.
Több diákkal találkozott ma kint, mint amennyi elment mellette délután a folyosón. Vagy készül valami, vagy éppenséggel itt a tavasz, ami felkelti az érdeklődést a másik nem iránt is. Ki tudja. Mindenesetre őt nem zavarja az egy - egy kószáló lélek, csak kellett valamit mondania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Hát, lehet nem ártana.
Ő tudja, hogy mi a férfi munkája, elvégre látta nem egyszer a következményeit, és nem egyszer adott hálát azért, hogy egyben hazatért. Mert bizony az ő munkája nem olyan, mint a tanárkodás, és bizony itt is bármikor kinyiffanthatják az embert.
- Viccelek.
Teszi azért hozzá egy kicsit megrázva a fejét. Nem egyszerű egy bentlakásos iskola élete, de legalább mozgalmas, és itt is történnek hatalmas tragédiák, persze nem olyan méretűek, mint a világban, de levetítve erre a kis közösségre sokszor határozottan párhuzamba lehet állítani őket. Engedi, hogy a férfi kivegye a kezét a zsebéből, és engedelmesen kulcsolja ujjait az ujjai köré.
- Azt ugye tudod, hogy csak mert neked adtam a kezem, nem lettem McDrive.
Nem mintha azok a hamburgerek annyira férfigyomor kompatibilisek lennének, de azt mégsem mondhatta, hogy nem lett Manna Mama Buci Falodája. Pedig ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor egészen biztos, hogy egy pillanatig se lett volna szingli, nem, hogy évekig.
- Dolgozom, Dwayne. Elkapkodom a kint kószáló kölyköket.
Nem mintha olyan nagyon igyekezne a megfogásukba, ketten éppen most surrannak el a szemközti folyosón, ő valahogy mégsem akarja észrevenni őket. Van most jobb dolga is. A srácok meg, ha elkapja őket se lesznek jobbak. Maximum pár hétig utálnák őt, mert elég szemét büntetéseket tud kitalálni.
- Viszont a konyhán hátha csinálnak neked.
Mondjuk ő is tudna enni, de ezt csak nem fogja kimondani éjjel, állítólag nem vonzó egy nő, aki képes órákon át csak enni. Márpedig Zója olyan, képes csak ülni és enni.
- Gondolkoztam valamin. Akarnál még gyereket?