Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ismerős.
Bár rajta nincsenek sebek, olyanok, melyeket a szem lát, azonban a belsőjében megbújók is tudnak égető fájdalmat okozni. Finoman megforgatja kezében a narancsos színű folyadékkal teli poharat, épp, hogy csak nem borul az asztalra egy csepp se. A kérdésre finoman vállat von csak.
- Sehogy.
Végül is mit mondhatna, fizikailag jól van, érzelmileg pocsékul, ez egy egyszerű semlegeset ad ki eredményül. Szeretné jobban érezni magát, szeretné, hogy a benne növekvő gyermek is jobban érezné magát.
- Félek.
Ezt eddig nem mondta ki, és talán nem is mondta volna, ha a mellette ülő Gábor fel nem kel, és elköszönve tőlük elindul az emelvény lépcsőjéhez, hogy aztán lesétálva a terem végében lévő ajtót célozza meg. A felszabadult hely csábító ugyan, de ha már ezt így kimondta, akkor nem menekül el, csupán annyi időre, hogy a krumplit közelebb húzza magához, és a diákságot nézve, egyszerűen kézzel elkezdjen egy-egy szálat eltüntetni. Máris jobb. Bár egy kicsit bánja a gombás húst, mégis most ez az, ami megnyugtatja.
- Minával minden más volt. Már látszania kéne, rendesen, éreznem kéne valamit, de nincs meg, mintha nem ott tartanék, ahol kellene.  
Igyekszik, hogy az arcára ne üljenek ki érzelmek, pedig nagyon szívesen kimutatná most, hogy tényleg fél, sőt, szeretné, ha valaki megölelné, szeretetet küldene felé ilyen módon, azonban ez most egy luxus kívánság, elvégre nincsenek olyan viszonyban, más pedig nem tudja, hogy mi is a helyzet jelenleg vele, így ez a kívánság, kívánság is marad még egy jó ideig.
- Félek, hogy Adamnek igaza van, hogy nagyon gyenge. Félek tőle, hogy elveszítem. Annyira vágytam rá, hogy ha most elveszteném, lehet belehalnék.
Mindig akart még gyereket, ám amíg ténylegesen nem lett áldott állapotban, fel se foghatta, mennyire vágyik pontosan arra, hogy életet adjon egy újabb gyermeknek. Egyszerűen csodálatos a mostani helyzete, de nagyon vékony jégen táncol, és akármennyire óvja, fél, hogy az nem lesz elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Van egy előírt étkezési idő, igen, de a diákok rebellisek, nem? Szeretik áthágni a szabályokat, és még senkit se büntettek meg azért, mert evett. A kviddics csapatok tagjai rendszeresen korábban esznek, mert edzenek, sokuk csak összepakol valamit, és menet közben fogyasztja el. Van, aki inkább csipeget, két óra között, a folyosón, vagy az osztályteremben. Nem kötelező együtt enni a többiekkel akkor, amikor hivatalos idő van. Amikor diák voltam, én is rendszeresen ettem éjjel a barátnőmmel a konyhában.
Az mondjuk más kérdés, hogy egy tanár se vette be a harmadik alkalom után, hogy elnézték az időt, és már itt sincsenek. Ha már éjjel legények voltak, nappal is azok lehettek, főleg az ágytál tisztítás terén. Lehet, hogy nem kéne arra bíztatni egy diákot, hogy éjszaka osonjon ki.
- Esetleg, ha lenne nálad némi ropogtatnivaló a táskádban, már az is segíthet. Először csak csipegetsz, aztán fokozatosan hozzászoktatod az agyad a gondolathoz, hogy eszel, és mire észbe kapnál, már nem jelent gondot, hogy mások is vannak körülötted.
A lány kitörésén meglepődik, azonban nem szól semmit, arcjátéka se árulja el, hogy meglepődött. Nyugodtan dől hátra, a fotelban, és finoman megrázza a fejét.
- Nem, én nem várom el, hogy egyél, vagy hogy normálisan egyél. A normális mindenkinek más. Nekem az, ha több liter kávét megiszok, másnak, ha folyton mogyorót ropogtat, megint másnak, ha legalább egy tábla csokit megeszik egy nap. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy mi számít normálisnak. Én nem várom el, hogy most kimenj azon az ajtón, és magadba tömj mindent, amit meglátsz, csak javaslatot teszek, amit vagy megfontolsz vagy nem. Ez már rajtad áll.
Nézi, ahogy a lány ujjai között megfeszült bőrt mutat fel, és azt is, ahogy ő ezt komolyan gondolja. Tényleg azt hiszi, hogy kövér, hogy van rajta felesleg. Ez ijesztő. Valóban nem fest a legjobban, de nem azért, mert van rajta plusz súly, hanem mert nincs rajta semmi. Olyan, mint egy ropi, amit könnyen félbe törhet bárki.
- Ki az, akit szépnek gondolsz. Ha körbenézel a környezetedben vagy a világban,ki az, akire szeretnél hasonlítani? Akinek a testi adottságai szerinted tökéletesek, és miért pont ő az?
Ennek az egésznek van kiváltó oka, csak meg kellene találni, hogy mi az, anélkül, hogy a lány számára már zavaróan mély és intim kérdéseket tesz fel, pedig a gyökere az egésznek sokszor a családban vagy egy fontos életeseményben gyökerezik.
- Mikor kezdte el a környezetedet zavarni ez a jelenlegi állapot? Történt valami, ami után szóvá tették, és rákényszerítették, hogy járj pszichológushoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Nincs is szebb, mint mikor átmész valakihez, váratlanul, majd pár perccel később a kanapéján fekszel, mint egy tini, és beszélgetni nem tudtok, mert bőgsz. Ez az eset hősnőnkkel is, aki orvosnál járt, majd onnan egy hang nélkül távozott, és visszautazott Bogolyfalvára. Haza azonban nem ment, bár este volt már, mire visszaért, egyenesen Adamhez ment, és amikor meglátta a vámpírt, akkor eltört a mécses. Azóta egy szó se jött ki a torkán, csak sír és sír.
Történt ugyanis, hogy a doktornő, mert, hogy bizony nőből van, megkérdezte szelíden, nem-e számolt el valamit, mire azt mondta, hogy az kizárt, mert az isteni nemzés már megtörtént egyszer, miért ismételnék meg pont vele a történetet? Tekintve, hogy a nő mugli, sejtelme sincs arról, hogy miért is kisebb a gyermek, úgyhogy az alap pánikhoz, ami az Adammel való konzultáció óta ott lappangott, jött még ez a plusz, és itt valahogy eltört a mécses. Annyira fáj attól, hogy elveszíti a gyermeket, hogy a sok negatív és "készüljünk fel mindenre" kijelentés mostanra a maradék nyugalmát is elvette.
Így hát ide jött, alap járaton azzal a céllal, hogy megkérdezze Adamet, hogy mégis mit lát, azonban meg se tudott szólalni, csak a férfi karjai közép vetette magát, most pedig a festék az arcáról, lassan a szép bíbor párnára vándorol. Még szerencse, hogy mágikus képességekkel rendelkezik, így ki tudja szedni belőle.
- Nem tudom ezt végigcsinálni. Nem vagyok felkészülve.
Végre sikerül megszólalnia, de hogy mire is akarja ezt mondani, az jó kérdés. Mondhatja a terhességre is, arra is, amiket az orvos mondott, de akár arra is, hogy ha beigazolódik a félelme. Talán egyszerre mindháromra mondja, hiszen mindhárom kavarog a fejébe. Összébb húzza magát, mint egy kisgyerek, akik egy csínyért nagyon megszidtak. A könnyek még mindig folynak az arcán, szipog és hüppög, de már mintha egy kicsit csillapodna. Egy percre talán, a következőben ugyanis újra rákezd, kétségbeesetten szorítva a párnát, amivel igyekszik a sírás hangját tompítani. Már - már vészesen fullasztja saját magát vele, ami nem a legjobb megoldás. Észre se veszi, hogy amióta ideért A kabátját se vette le, és nem tudja, hogy jutott el a kanapéig.
- Nem tudok semmit rendesen csinálni. Nem is kéne élnem. Miért hiszem, hogy valami menni fog? Mindenhez tehetségtelen vagyok. Nem tudok rendesen kihordani egy gyereket, se felnevelni, a munkámat se érzem elég jónak, nőként is csak kudarcot vallok, nem fog menni. Nem fogom tudni végigcsinálni ezt az egészet.
A mondatokat nagy nehezen mondja csak ki, egy tisztább pillanatában, egyre lejjebb süllyedve a saját depressziójába.
- Meg fog halni, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ő is érzi, hogy kicsit túlzásba esett, de végre beszélhet róla. Minát nem akarja megijeszteni, bár őszinte vele, annyira nem, hogy mindent kiadhasson. Néha olyan jó lenne, csak sírni. Kiadni minden könnyet, megkönnyíteni a lelkét, és venni egy mély levegőt a végén. Elmondani, hogy mennyi mindentől félt, mennyi mindent elszúrt, és kapni egy ölelést a másiktól, meg egy hátsimogatást. Nem mintha Dwayne lenne az, aki megöleli majd és megvigasztalja, még ha titkon talán erre vágyik a legjobban. Ostoba, gyerekes vágyak, melyeken jobb napjain csak nevet.
- Holnapután megyek.
Ami olyan messze van, hogy még bőven van ideje ráparázni a dolgokra, és fél, hogy tényleg meg is teszi. Semmi, sem a tanítás, sem a babavárás, de még a sültkrumpli se tudja lekötni annyira, hogy ne aggódjon ezen. És mégis, ha újra ott lehetne, ha valaki szólna, hogy itt és most ha ezt megteszitek, akkor teherbe fogsz esni, hát újra megtenné. Ez egy furcsa mazochista jellemvonás nála, de gondolkodás nélkül elkezdené elölről, csak maximum néhány részletet változtatna meg.
- Az anyám ötször vetélt el a húgom születése előtt, mert fiúkat várt. Szerinted miért él a véla társadalom a többférjűség szabályai szerint? Azért, hogy fennmaradjanak.
Nem biztos, hogy az a példa a legjobb, mely szerint több nő is választhatja őt, és több felé is kacsingathat, legálisan, ha pedig sikerrel jár, és fiú utóda születik, akkor kiváló példánynak tekintik, és még többen vágynak majd rá. Furcsa egy társadalom.
- A lányok könnyebben megmaradnak, a fiúk nehezebben, még a teljes véláknál is. Akkor én mit szóljak?
Felpillant a férfire, majd egy pillanattal később lesüti a szemét, és inkább folytatja a krumpli elfogyasztását. Ez könnyebben csúszik, mint az előbb kiválasztott, már - már tervezett vacsora.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Zójánkkal a legnagyobb probléma, hogy ő alapvetően egész életében úgy élt, hogy elhitette magával, pontosan tudja, mit csinál, és azt is, hogy miért. A tény, hogy most egyre több mindent nem tud, és ez a tetőpontjára hágott, és most jött el a pillanat, hogy már nem bírta tovább. Túl sok a feszültség az életében, ő pedig leginkább egy elesett kislány lenne, akit majd megment a hős herceg, neki meg csak a lábát kell lógatnia. Sajnos azonban ez nem így működik, és bizony neki is fel kell nőnie végre.
- Nem tudok nem gondolni rá.
Azzal, hogy beszélnek hozzá, arra kényszerítik, hogy válaszoljon. A sírás és a beszéd pedig nem megy egyszerre, így előbbi kezd elhalkulni, de azért időről - időre még meg – megerősödik, nehogy nyugta legyen tőle.
- Annyira pozitív akarok lenni, és mosolyogni és gyerekszobát tervezni, de mi van, ha meglesz a gyerekszoba, és valami történik, ami miatt nem lesz kisbabám? Akkor majd én is olyan leszek, mint azok, akik nem lehettek anyák. Ülök a kiságy mellett a nagy plüssmacival az ölemben? Nem törhetek össze, Mina miatt, de nem vagyok erős se. Ennyire már nem.
Jobban magához szorítja a párnát, nem néz a férfire, érzi ugyan, hogy a keze a derekán van, de nem pillant felé, inkább a szemközti falat bámulja csak. Elkenődött szemfestékkel biztos kellőképpen rémesen néz ki. Fázik és meggyötört, az elfojtani próbált sírástól remegnek az ajkai, és összességében rendkívül pocsék látványt nyújt.
- Egész életemben mást se csináltam, csak küzdöttem. Mindig fenn akartam maradni a víz felszínén, egy szintet teljesíteni akartam. Senkit sem érdekelt, hogy küzdök, én se foglalkoztam vele. Folyton az lebegett a szemem előtt, hogy Mina mindent megkapjon. Ami teljesen érthető, hiszen a gyerekem, de elfáradtam. Miért nem lehet sima végre valami? Egy sima terhesség, egy kisbaba, valami pozitívum. Miért nem jön össze nekem semmi? Nem akarom, hogy a babám szenvedjen, vagy elvesszen. Annyira szerettem volna egy kisfiút, de most annyival könnyebb lenne minden, ha lány lenne.
A fejét a párnába fúrja, ég az arca attól, hogy sír, és attól, amit most mondott. Kínosan érinti, ha valaki előtt feltárulkozik, nem igazán szokott ő ilyet csinálni.  
- Gyűlölöm magam ezért a gondolatért.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Arra, hogy biztos erős gyerek igen látványosan megrándul az arca. Elgondolkodtató, hogy vajon mi jut el Dwaynehez tudatosan. Egyszer volt egy kép, egy újságba látta és nagyon megfogta. A lényege annyi volt, hogy a feleség előadott egy kisebb monológot arról, mit kellene megcsinálni a férj azonban csak öt szót hallott ki, amiből új mondatot alkotott, és aminek persze semmi köze nem volt az egészhez. Lehet, hogy Dwayne is így működik. Lehet az egészből csak néhány szót vett ki, aminek az a lényege, hogy lesz gyereke. Ami ugye nem is biztos, pont emiatt van annyira kétségbe esve. Különben is, ha csak Adam mondja, aki nyilván sokkal többet tud, mint egy orvos, hiszen többet lát, akkor mégis miért lekicsinylő az.
- Adam lesz a mi elefántunk a nappaliban ezentúl?
Ezt a régi kifejezést még Tamástól hallotta, arra vonatkozóan, hogy ha van valaki vagy valami, ami mostantól, még ha láthatatlanul is, de jelen lesz a kapcsolatukban, és negatívan befolyásolja azt. Nem tudja, hogy Dwayne mennyire érti, legfeljebb nem válaszol, ahogy szokott, hiszen akkor se erőssége a válaszadás, ha érti, mit kérdeztek tőle.
- Persze. Majd felhívlak.
Egy kicsit érződik a csalódottság a hangjába, mert valahol titkon talán remélte, hogy Dwayne elmegy vele. Elvégre a gyereket akarja. Persze nem mondta meg, hogy mennyire is akarja, de akkor ezek szerint egy telefonra éppen ideális apának tervezi magát. Ez mondjuk nem újdonság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Várható volt, hogy az év vége során elérkezik az a pillanat, amikor megkapja levelet, hogy tanári értekezlet lesz. Az igazán mókás az volt, amikor a második levél is megjött, amit az iskolapszichológusnak küldtek. Ez vagy véletlen volt, vagy nyomatékosítani akarták, hogy legyen jelen, mert különben baj lesz. Mindenesetre írt néhány gondolatot, bár nem nagyon tudta, hogy mint pszichológus mit is mondhatna, hiszen ami abban a szobában elhangzik, azt ott is marad, elvégre a titoktartás kötelezi őt is. De persze megértette, hogy a program kötelező.
Vannak napok, amikor szinte sugárzik a boldogságtól, még ha nincs is minden rendben. Ez a mai is ilyen, sőt ma először áll úgy a ruhatára előtt, hogy nem akarja titkolni a terhességét, így nem a bő, csalóka mintájú vagy szabású ruhái után nyúl, hanem olyanokhoz, melyekbe még belefér. Hiszen a pocakja nem nőtt olyan nagyon, de már látszik, hogy valaki van odabenn, és lassan, de fejlődik. Jók ezek a jobb napok, ezekbe kapaszkodik, és igyekszik ezeket a gondolatokat megerősíteni és megtartani, hogy ne legyen az, ami az utolsó vizsgálat után.
Kiválasztva a megfelelő ruházatot, gyorsan elszalad zuhanyozni, majd összekészül és elindul az iskolába. Először a rendelőbe megy, hogy a kabátját, táskáját letegye, és kényelmesebb cipőt húzzon. Már nagyon unja a csizmás időszakot, reméli. hogy hamarosan véget ér, és hamarosan újra könnyebben lehet majd közlekedni.
Tollat, füzetet vesz magához, azt, amibe az ilyenek alkalmával jegyzetelni szokott. Indulás előtt még egyszer megnézi magát a tükörbe, végigsimít a pocakján, majd egy nagy levegőt véve kilép a folyosóra, hogy a gyülekező tanárokkal teli szoba felé vegye az irányt, majd belépve bájos mosollyal futtassa végig a tekintetét mindenkin. Nem is fáj annyira a dolog, mint elsőre sejtette, így aztán nyugodtan lépked a helyére Várkonyi kolléga környékére. Leülve a helyére felnyitja a könyvet, majd a tollal felírja a fontosabb adatokat, hogy vissza tudja nézni, miről is volt szó, ha valamit elfelejtene.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Annyira fáradt vagyok.
Nem is csoda, hiszen olyan mértékű könnyáradat jött ki belőle, hogy a legkitartóbb ember teste is belefáradt volna ennyi zokogásba. A hangja csendes, fáradt, talán egy kicsit szomorú és kiábrándult is. Annyira kusza minden körülötte, hogy egyszerűen nem képes látni a végét csak a nagy csomót, ami eltakarja a fényt.
- Szeretnék olyan lenni, mint te. Nyugodt. Olyan, aki nem izgul a jövője miatt, akinek minden egyszerűen természetes.
Nem biztos benne, hogy Adamnek minden az, ám kifelé azt mutatja. Soha, egyszer sem érezte még, hogy valami miatt aggódna a vámpír, vagy valami kétségek közé taszítaná. Ő a hónap végén harmincöt éves lesz, úton a második gyereke, aki gyenge és nem fejlődik rendesen, a gyerek apja meg... nos ő annyit kért csak, hogy hívja fel a vizsgálat után. Nem akarja őt, lehetőleg látni se, ezek szerint. Ehhez pedig hiába a doktori, a sok tanulás. Nem tudja vele megoldani egyik problémáját sem. Behunyja a szemét, egy hosszú másodpercig csak élvezi a csendet, majd kinyitva szipog egy aprót. Felülve, mint egy kismacska megtörli a szemét és az orrát, majd a haját hátratűrve, nagy levegőt vesz, és végre feláll.
- Jobb, ha megyek, még vacsorát kell csinálnom, Mina hamarosan hazaér és Dwayne-nek is megígértem, hogy elmesélem, mit mondott az orvos. Köszönöm, hogy bőghettem, jól esett.
Zavartan int, és elhátrál, de csak az ajtóig, ahol egy pillanatra megfordul.
- Kérlek, erről ne beszélj másnak. Amint láthatóan terhes leszek, úgyis lesz mivel támadniuk.
Már ha megéri azt, hogy láthatóan terhes legyen, most inkább csak reménykedik. Nem is érti, hogy volt képes, ilyen kijelentést tenni. Ennyire magabiztosan. Mindenesetre már kicsúszott, vissza nem akarja vonni, inkább csak int, megfordul, és gyorsan a bejárati ajtóhoz lép, amin reményei szerint távozna gyorsan, hazafelé. A terv nem rossz, azonban ahogy kilép, sietve, szó szerint falnak ütközik, és ijedten a mögötte csukódó ajtónak hátrál, megnézve, hogy kinek is sikerült ilyen ügyesen nekimennie.
- DWAYNE!
A felsikítás, ami bár nem olyan hangos, mégis olyan indokolatlan, megállásra késztetni, hirtelen még pislogni is elfelejt, majd a fejét megrázva kicsit, gyorsan pislog párat, mielőtt újra a férfire nézne.
- Sajnálom, nem vettelek észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Elmondjam, hogy én mit tudok?
Az utóbbi időben utánanézett sok mindennek a saját képességével kapcsolatban, és beszélt emberekkel, akik olyanok, mint ő. Volt, aki segített, bár a családjához nem sikerült közelebb kerülnie. Mostanra eljutott odáig, hogy a nehéz napokon hiányzik az apja, akinek szívesen veszett el az ölelésében gyerekként is, ha éppen nagyon bánatos volt. Próbálkozott persze, de nem elég kitartóan, aminek fő oka az volt, hogy maga se tudta, miként közelítse meg a dolgot, mennyire erős most az elutasításhoz. A másik pedig, hogy fél, ha rossz módszert választ, akkor csak még messzebbre taszítja magától a családját, akik ezelőtt tizenöt évvel kitagadták Mina miatt. Ott is inkább az anyja döntött, és talán mára már ő is bánja a dolgot. Talán. Viszont most nem szabad ebben a gondolatban elmerülnie, inkább a kérdésére figyel, és egy pillanatnyi habozás nélkül bólint egyet.
- Persze, először is, beszélek velük én, van egy lányka, aki szerintem szívesen segítene neked, ő is nagyon kivételes, mint te. Biztos vagyok benne, hogy általa könnyebb lesz majd a képességeddel való együttélés. Csak adj nekem egy kis időt, mondjuk egy hetet, hogy megbeszéljek vele mindent. Tudod azért vagyok ilyen biztos a sikerben, mert rajtuk is látom, hogy együtt tudnak élni vele, és ők is elkezdték valahol.
Boti említése jó ötlet volt, érezhetően nyugodtabban beszél a kislány is, aminek kifejezetten örül, hogy a kislány is megnyugodni látszik. Felkelve mellőle odalép a szekrényhez, amin a még most is gőzölgő kakaó áll, és tölt neki egy bögrével, majd visszalépve leteszi elé a bögrét, és visszaül a fotelba, elvégre nem akar zavaróan közel maradni hozzá, a kislánynak is megjár a magánszféra.
- Ha sikerül előbb beszélnem a lánnyal vagy mással, aki szintén metamorf, akkor mindenképpen előbb kereslek vagy küldök egy levelet Botival, rendben? Addig pedig kár aggódnod, minden képesség kezelhető, erre már én is rájöttem. Nekem csak most sikerült, és talán még én se vagyok elkésve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Végül is, az csak hárommal több, mint a kötelező, nem is olyan sok, valóban.
Vannak emberek, akik minden tárgyat felvesznek, aztán év végén tapasztalják, hogy bizony egy kicsit túlzásba estek. Nincs olyan jó tájékoztatása az iskolának a diákok felé ilyen téren, és erről mindenképpen szólnia kell majd az igazgatónak is ha alkalma nyílik rá, csak el ne felejtse. Ezt elkerülendő, az asztalához lép, és egy kis emlékeztetőt ír fel az ottani papír tetejére. Mindig van egy tiszta lap kitéve, amit a nap folyamán érkező információkkal ír tele, majd feldátumozza, és a többi mellé fűzi.
- Azt hiszem ez elég más, bár van egy csomó könyvem, ha gondolod, a többségének nyelvezetén viszont sajnos a kakaó se segít.
Mégis be kellett vágnia egy-egy könyvet, ha át akart menni, és nem mindegyik volt tényleg érthető vagy emészthető. Ezek azok, melyek most a polc tetején foglalnak helyet, lejjebb sokkal könnyedebb, de alapnak számító művek várnak arra, hogy valaki levegye őket, és beléjük olvasson. Szerencsénkre Zója olyan, aki szívesen olvassa újra őket.
- Nincs nagy titka. Házilag készül, a lányomra olykor rájön a vágy, hogy segítsen a konyhába, olyankor csinálunk kis apróságokat. Ezek is onnan származnak. Inkább forrócsokinak mondaná az ember, de ahhoz kevesebb tejet kellett volna használnom.
Úgy viszont van, amelyik nagyon fűszeres. Felkelve a fotelből visszasétál az asztalához, és egy kis fa dobozkát vesz a két keze közé, amivel visszasétál, és a fotelbe visszaereszkedés után, felnyitja. Odabenn sok-sok kicsi dobozka van, amire kézzel írták rá, hogy mi van a csokihoz keverve, illetve, hogy milyen csokiból vannak a kis golyók, amik a dobozkákon belül vannak. Nem éppen a legszebb körök, de finomnak mindenképpen finomat, és mivel feloldódnak, így nem is baj, hogy nem olyan szépek.
- Válogass kedvedre, otthon már belefulladok ezekbe, meg szerintem lassan a rellonosok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Én nyugodt vagyok.
Csak pont nem úgy néz ki. A szíve hevesen ver, a mellkasa hullámzik a meglepettségtől és attól, hogy kapkodja a levegőt. Nem, egyáltalán nem nyugodt, még akkor sem, ha egy Dunát bőgött ki az előbb Adam párnájába. Még kellett egy kis idő, amíg Dwayne-t felhívja a fejleményekkel. Előbb még hazament volna, talán nekiállt volna a vacsorának, és közben megejtette volna a hívást. Addigra már a hideg levegő is kitisztítja egy kicsit a sajgó fejét, és a hangján sem érződik, hogy bőgött egy sort.
- Csak beszélnem kellett valakivel.
Bár esetünkben a beszélni egy igen furcsa szó, hiszen Adam nem sokat szólt, de így is segített azon, hogy ő kiadjon magából mindent, ami éppen a szívét nyomta.
- Aki meghallgat, akit érdeklem én is.
Ezt még hozzáteszi, bár nem veszekedési alapnak szánja a dolgot, mégis fáj neki az, amit Dwayne mondott, még akkor is, ha olyan nagyon erősnek és határozottnak tűnt akkor. Nem fűzött nagy reményt ahhoz, hogy a terhessége miatt Dwayne talán ott lesz mellette is, nem csak a gyerek mellett, azonban valahol mélyen talán reménykedett. Ezt utálja a női létben a legjobban, hogy mindig reménykedik valami változásban, még a legreménytelenebb pillanatban is. Most is hiszi, hogy talán féltékeny arra, hogy Adamnél van, még akkor is, ha erre igen csekély az esély. Elvégre, miért is lenne féltékeny az, aki nem akar tőle semmit. Bárcsak tényleg tovább tudna lépni, és nem reménykedne ilyen hülyeségben. Önkéntelenül húzza pengevékonyra a száját, és hunyja le egy pillanatra a szemét, mielőtt újra a férfire nézne. Látszik rajta, hogy fáradt, a szeme vörös és csillog a sírástól.
- Na és te?
Nem mintha sok köze lenne hozzá, vagy éppen ne jöhetne ide, elvégre barátok, miért is ne jöhetne Adamhez, amikor csak kedve tartja. Kezeit fázósan a kabátjába dugja, és elindul, hogy a férfi mellett lesétáljon a lépcsőn, mintha tényleg nem lenne egymáshoz semmi közük, csak egy szimpla ismeretség két tanár között.
- Gyenge és alulfejlett, amúgy. Voltam vizsgálaton. Nem biztos, hogy megmarad. Semmi újat nem mondtak, minden bizonytalan, elkeserítő.
~ És olyan jó lett volna, ha eljössz velem, és fogod a kezem. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Szavakat.
Nem akar feltétlenül gonosz lenni, sőt, egyáltalán nem, csak el van fáradva. Amikor végiggondolja, hogy mit is mondott, és hogyan, esdeklően néz a férfire.
- Sajnálom, elfáradtam. Hosszú volt a nap. Nem akartam neked esni.
Megáll egy pillanatra, ki akar mondani valamit, de nem tudja, hogy jó ötlet-e. Végül aztán a kimondás mellett dönt, elvégre több is veszett már. Tekintetét egy pillanatra az égre emeli, majd vissza a férfire.
- Csak őt érdeklem, vagy ha nem is, nem mondja, hogy nem. Olyan jó néha beszélni valakinek magamról, hogy hogyan érzem magam.
Engedi, hogy megállítsák, bár így veszélyesen közel kerül a férfihez, és veszélyesen alacsony úgy, hogy nem magas sarkakon rohangál, így ösztönösen lép felfelé egy fokot, hogy egy szintbe kerüljenek valamennyire. Hogy Adamnek mi köze az egészhez. Semmi. Azonban nem elutasító, és ez az első pillanattól fogva szimpatikussá tette a nő számára. Adam érdeklődő, ami kellemes érzéseket ébreszt bárkiben, aki beszél vele.
- Akartalak, de előbb ki kellett engednem a gőzt. Kellett beszélnem, magamról. Ennyi.
Egyszerűen kellett az, hogy kiadja a saját gondolatait, és pontosan tudta, hogy ez Dwayne-t nem érdekelné. Még ha Adam nem is mondott sok mindent, ő legalább beszélhetett. Megtehette volna Minának is, de a kislány épp most jön egyenesbe, nyilván nem ez lesz ezzel a kétségbeesett énjével fogja traktálni.
- Eljöttél volna velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Nincsenek.
Válaszolja teljesen nyugodtan a férfinek, bár ez nem tejesen igaz, hiszen Kriszta itt, van, már amikor itt van. De a nő is dolgozik, és ott van a saját három gyereke, akikkel foglalkoznia kell. Már nem is tudja mikor beszélgettek utoljára, és ami azt illeti, nem is lenne korrekt, ha a saját kicsinyes aggodalmával odaállna egy nő elég, aki három gyereket old meg nap, mint nap. Igaz, hogy Kriszta jól választott, hiszen neki ott van Balázs, aki imádja őt, de akor is, más a helyzet ott.
- Voltak, de amikor Minával rávettetek, hogy ideköltözzek, akkor elmaradozott az addigi életem.
Kicsit megvonja a vállát is, mintha ez nem számítana annyira, pedig pontosan számít. Imádta azt az életét, amióta itt van azóta saját magán érzi, hogy nem pörög annyira, mint amikor a saját ura volt, amikor maga szabta meg, hogy mikor merre megy, és kivel van. A kötöttségek és Dwayne közelsége se segít neki abban, hogy fel tudjon oldódni.
- Te pontosan tudod, milyen az, amikor váltanod kell.
Egy kicsit elfordítja a tekintetét, nézi, ahogy néma a környék, szinte semmi sem rezdül, mintha egy fényképben lennének, ahol csak a szereplők mozdulnak.
- Csak ha akarsz. Csak azért, mert a tiéd, nem kell. Ha nem akarsz _velem_ jönni, akkor ne gyere. Annak semmi értelme.
Érti ő, hogy itt a gyerek a fontos, azonban ő meg nem egy mugli masina, hogy nulla gondolattal és érzelemmel letudja egyik nap után a másikat.
- Miért marakodsz velem folyton? Miért vagyok mindig én a hibás? Sajnálom, hogy mást nem tudok csinálni, csak ártani neked, azzal is, ha levegőt veszek.
Magát is meglepően nyugodtan beszél, visszapillantva a férfire. Ezen nem fog most nekiállni veszekedni vele. Inkább vesz egy mély levegőt.
- Mennem kell, Mina lassan hazaér, és vacsorát kell még csinálnom. Jöhetsz ha gondolod, van elég étel mindenkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

- Dwayne
Mit is kellene mondania neki? Hogy sajnálja? Miért tenné? Hiszen folyamatosan csak oltogatta és kihasználta, hogy szereti őt. Olykor felmerül benne az, hogy talán sosem volt viszonzott a dolog, de mint most is, olyankor is szörnyen elszégyelli magát, mert pontosan tudja, hogy a férfi szerette őt. Minden találkozásnak oka van, ennek is oka volt, méghozzá az, hogy valaki tényleg, őszintén szeresse őt, és bár akkor fruska fejjel nem tudta mit is jelent az, most, hogy már tönkretette, pontosan tudja, mit is jelent ez.
Csak áll, lemerevedve, az ajkai elnyílva, mintha mondani akarna valamit. Hosszú másodpercek, talán egy fél perc is eltelik így, de aztán sikerült eljutnia odáig, hogy összeszedje magát, és becsukja a száját, kiszáradt szemeit pedig néhány pislogással regenerálja.  
- Eddig se tettem mást.
Azért az a "magadra" üt nála. Dwayne nem pont azzal a szándékkal találta be, hogy veszekedjen, és a kérdése is jogos volt, hogy miért nem hozzá ment. Ő a gyerek apja, joga lett volna hozzá, hogy vele beszéljen át mindent, azonban ő gondolkodás nélkül Adamhez jött. Tekintete követi a gondolatait, és a szeme az ablakok felé siklik.
- Adam jó, ne bántsd őt, csak mert meghallgat engem. Csak mert jól esik a törődése.
Annyi is jól esik neki jelenleg, hogy Adam hideg ujjai a derekán pihentek, hogy csak ül mellette. Szó szerint az hiányzik neki, hogy fizikailag megérintse valaki, hogy ne csak Mina puha kezeit érezze, és igen, jól esik, ha van még valaki a szobában, ha csak ül mellette, akkor is. De ezt már meg se próbálja elmagyarázni, ahogy azt sem, hogy az utóbbi év legjobb időszaka az volt, amikor ültek a kanapén és evés közben beszélgettek, hogy mennyire hiányzik neki mindez.
- Tehetek én bármit, nem számít.
Ezt inkább magának mondja, de Dwayne is nyugodtan meghallhatja, nem érdekli, inkább csak vállat von, és megfordulva elindul az út felé, amin jött, elvégre az elsőszülöttje, ha önellátó is, megérdemli, hogy kapjon rendes vacsorát. Hátrapillantva a válla fölött pedig látja, ahogy az ajtó csukódik a férfi mögött.
~ Ostoba női érzékenység. ~
Még ha meg is tudja fogalmazni, hogy mi baja, akkor se tudja befogni a száját, és akkor is veszekedést generál, amikor semmi joga hozzá. Hogy ezt már megint hogy teszi jóvá? Na arról fogalma sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nos, akkor előreveszem a fontossági listán a megkeresését, egy hét a maximum, amit kérek, de lehet, hogy előbb is tudok szólni. A szüleidnek is elmondom ezt a megoldást, és Boti is tudni fog róla, így teljesen nyugodt lehetsz. Hol szeretnél beszélni vele? Itt fent, vagy inkább lent? Esetleg a faluban valahol?
Azon se lepődne meg, aha a kislány a házát mondaná. Azon már Leonie óta nem csodálkozik, hogy a diákok képesek teljesen nyugodtan házhoz jönni. A lényeg azonban, hogy olyan hely legyen, ami mindenképpen megnyugtatja a kislányt, hiszen ez mégiscsak egy komoly beszélgetés lesz, melynek jól kell sikerülnie ahhoz, hogy ezen a kétségbeesett és bizonytalan állapoton túl tudjon lendülni.
- Hidd el, az nem olyan mókás, persze, ebben a korban én is nagyobb akartam lenni, aztán valahogy megfordult a dolog. Amint nagyobb lettem, elkezdett hiányozni a gyerekkorom, és a mai napig, szívesen lennék újra gyerek.
Pedig lassan megszületik a második gyereke is, ha minden jól megy, nem biztos, hogy pont azon kellene gondolkoznia, hogy inkább fára mászna és egy szál fürdőruhában pancsolna egy szökőkútban.
- Szeretnél még valamit megbeszélni, vagy szólhatok a szüleidnek, hogy végeztünk? Szerintem már nagyon unják a folyosót.
Szerencsére, ha itt is állnak, hallani nem hallhattak semmit, hiszen a szoba bűbájokkal védett, hogy az orvosi titoktartás, tényleg titok maradhasson. Nem akarja, hogy a portrék akárcsak mondatfoszlányokból is, elkezdjenek összerakni nem létező dolgokat. Hiszen ő pontosan tudja, hogy az ember életével kibabrálni, ahhoz nagyon értenek, de ahhoz, hogy a szájukat befogják, már egyáltalán nem. Ez pedig nem egyszer okozott neki is, és a hozzá járóknak is komoly problémát, van, aki a mai napig nem hevert ki egy durvább pletykát, és olyan is, akinek az egész önbizalmát kell újraépíteni miattuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A cipői az ágy mellett hevernek, míg ő maga törökülésben ül az ágyon, és nézelődik a gyengélkedőn. Van valami ezekben az ágyakban, az már biztos. Korábban is járt már itt, de mint pszichológus vagy házvezető - helyettes, nem pedig mint beteg. Beteg? Nem is beteg, hiszen ez nem betegség. Csak nem terjeszti, hogy mi van. Na de majd most. Elvégre persze, hogy a harsogó dámák folyosóján lett rosszul. Csak megszédült egy kicsit, émelygett, és picit neki kellett támaszkodnia a falnak. Ez nem akkora nagy probléma, mint amekkorának a kolléga hitte, aki minden tiltakozása ellenére idehozta.
- Szép napot.
Kicsit indokolatlannak érzi, hogy elfoglal egy ágyat, hiszen nagyobb baja már nincs. Csak egy kicsit le kellett ülnie, ennyi. Ez nem halálos, és nem kell emiatt gyengélkedőfogságra ítélni. Nézi, ahogy a fiatal lány leül mellé, ösztönösen megigazítja a pólóját. Milyen érdekes, hogy nadrágban van. Eddig ebbe bele se gondolt, elvégre már úgy hozzászokott ahhoz, hogy szoknyákban rohangál, és rohangálna is, ha nem mutatná meg mindegyik a pocakját.
- Pontosan tudom, hogy mitől van. Nem vagyok beteg, és nem is olyan nagy dolog. Megszédültem egy kicsit, ilyenkor télen nincs a folyosókon annyi oxigén, mint kellene. Biztos más is lett már rosszul.
Szinte folyékonyan beszél, még vállat is von, mintha nem érdekelné. Tény, hogy mit betegség, nincs jelen a dolog, de érdekli, csak nem akarja, hogy másnak is érdekessé váljon a dolog. Éppen ezért kellene gyorsan eltűnnie innen.
- Nézd, én nem akarok zavarni. Biztos van valaki, aki tényleg ellátásra szorul. Nincs ma kviddics meccs, vagy valami? Ott sok sérült szokott lenni. Nekem órám lenne egy óra múlva és még elő kell készülnöm rá. Biztos te is elfoglalt vagy, mint láthatod, nekem semmi bajom, így csak egy engedély kellene, hogy elmehessek.
Alap járaton tényleg nem néz ki rosszul, talán egy kicsit fehérebb, mint lenni szokott, de ezen kívül olyan hétköznapian néz ki. Viszont ˘amíg itt ül, az is eszébe jut, hogy a pulcsija a teremben maradt, így mindenképpen vissza kell mennie. Órát akar tartani, és már nincs ideje arra, hogy a tanársegédének szóljon, igaz a lány ugyanúgy ott fog várni rá, mint a többiek.
- Ígérem, hogy nem járok erre egy ideig, elmehetek? Váratlan röpdolgozattal készültem a diákoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Amikor kétszer kimondja a nevét, kicsit megemelkedik a szemöldöke. Az első gondolata az, hogy mintha egy szerencsétlen bolondhoz beszélnének, és bár sosem érdekelte, kinek milyen végzettsége van, kellőképp tanult embernek gondolja magát ahhoz, hogy megértse, és megsértse az előbbi megmozdulás a lánytól.
- De nekem nincs szükségem segítségre.
Ahogy Megara a Herculesből mondaná "nagylány vagyok már, a cipőmet is magam kötöm", így eszerint élve, köszöni szépen, elbánik a dologgal. Különben is, volt már ilyenben része, és bár a mostani babavárás sokkal nehezebb, mégis úgy érzi, meg fogja tudni oldani a dolgot.
- Csak mert egy kicsit megszédültem, még nem jött el a világvége.
Elég szomorú is lenne, ha ennyin múlna a világ, mert akkor már régen kifordult volna a sarkából, és nem is egyszer. Azonban ez láthatóan nem történt meg, így nincs is oka annak, hogy továbbra is itt maradjon. Miközben nézi a nőt, magában azért fohászkodik, hogy se Mina, se Dwayne ne tudja meg azt, hogy rosszul lett, azelőtt, még mielőtt elmesélhetné nekik, hogy nincs semmi gond, csak egy kis rosszullét, amit páran túlreagáltak.
- Minden rendben van. Komolyan. És orvos is látott, nem egész két napja, szóval teljesen rendben van minden. Tudom a kiváltó okot, azonban nem tudsz úgy megvizsgálni, hogy diagnózist is felállíthass. Jól vagyok, minden a legnagyobb rendben.
Ez nem teljesen igaz. A doktornő továbbra se mond semmi biztatót, ő azonban nem fog megfutamodni. Dwayne és ő tudtak normálisan beszélgetni, Mina újra közel áll az apjához, a kicsi pedig olykor határozottan rúg egyet. Ezeket összevetve úgy véli, minden a legjobb úton halad.
- Tudom, engem is egy hasonló eskü köt a hozzám látogatókkal szemben. Én tényleg nem szeretnélek feltartani, másnak is szüksége lehet rád, olyannak, akiért tudsz is tenni. Esküszöm neked, ha kell, hogy rajtam nem tudsz. Megszédültem, a kolléga, aki ide kísért kicsit túlreagálta, és ennyi. Ezzel nem zárhatnánk ezt a beszélgetést?
Szép volna azt hinni, hogy Lori elengedi ennyivel, de nem pont úgy néz ki, mint akit ezek a kijelentések meghatnak, pedig milyen nagyon szép lenne, ha azt mondaná, "persze, igazad van, szép napot.". Nem, ő pedig nem akarja azt mondani, hogy gyereke lesz, bár hamarosan úgyis feltűnik majd a nőnek is, ahogy mindenkinek, hiszen már nem titkolhatja a sokáig. Lehunyja a szemét egy hosszú pillanatig, majd kinyitva sóhajt egyet, és kicsit megrázza a fejét.
- Kisbabám lesz. De már így is többen tudják, mint kellene, nem akarom még terjeszteni a dolgot, ezért is nem akarok beszélni róla.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Mennyire?
A kérdés elgondolkodtató. Senki se tette még így fel a kérdést. Mennyire. Mindenki azt kérdezte, örül-e. Persze, örül, de hogy mennyire? Az egy másik kérdéskör. Nem annyira, mint remélte. Tévedés ne essék, szeretné ezt a gyereket, mindent meg is tesz érte, hogy megszülessen, és miután megszületett, mindent meg fog tenni érte, hogy jó élete legyen. De a körülmények, borzalmasak. Mina lassan felnő, pár év és kirepül, ő pedig képes újra elkötelezni magát egy gyerek mellett, neki szánni az életét, csak, hogy ne kelljen szembenéznie a ténnyel, hogy egyedül van.
Örül a terhességének, de az öröme akkor lenne felhőtlenül boldog, ha a nőgyógyásza is és Adam is azt mondták volna, hogy a gyermek szépen fejlődik, egészséges, erős. Örülne, tényleg örülne, ha a gyerek nem csak jelezne, olykor, hanem szabályosan lerúgná a veséjét, mint, ahogy Mina tette. Örülne, tényleg örülne, ha egészséges gyermeket hordana a szíve alatt, ha nem attól rettegne titkon, hogy bármelyik pillanatban összetörhet a vékony álomkép azzal, hogy elvetél.
Örülne, ha Dwayne Warren akarná őt, ha nem csak egy kínos pont és történetesen két gyermeke anyja lenne az életében, hanem a nő, akire vágyik, és örülne, ha a férfi őszintén örülne a ténynek, hogy újabb gyermeke fog születni. Ezek tudtában azonban olyan negyven és negyvenhárom százalék közé saccolná a tényleges boldogságot a terhességében, és bár igyekszik mindezen felülemelkedni, ez nem olyan, hogy csak úgy túl lehet lépni rajta.
- Eléggé, azt hiszem. Persze nem könnyű, de már voltam karrierista, itt az ideje, hogy rendes családanya legyek.
Mina jól tűrte azt az időszakot, amikor az anyja éjszakába nyúlóan dolgozott. Korán megtanulta, hogy szükségük van a pénzre, és tudta, hogy az anyja jó körülményeket akar neki biztosítani. Sosem szenvedett hiányt semmiben és nem szenved most sem, még ha nem is ugyanaz a pénzösszeg kerül haza hónapról hónapra, mint ami korábban. Szerencsére van segítsége, és bár a nő személy szerint pénzt sosem fogadott el Dwaynetől, a kislány kap tőle, és hogy mit kezd vele az a lányra van bízva teljesen. Megbízik benne, és tudja, hogy ez is kell ahhoz, hogy jó kapcsolatuk legyen egymással.
- Fiú lesz, kicsit kisebb, de kezdi összeszedni magát, bizakodó vagyok, tudom, hogy megerősödik majd és olyan lesz, mint az apja. Ez határozottan vigasztal, de nem esek át a ló túloldalára. Mire elmúlik a hóemberszezon, addigra én leszek az utánpótlás.
Egy halvány mosolyt megereszt, elvégre ha gyengének is hat, de viccnek szánta a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Azt hiszem a szüleid legnagyobb problémája a dologgal az, hogy ha egészségesen is főzöl, étkezel, nem a megfelelő mennyiséget fogyasztod. A szervezeted lassan felemészti magát, a betegségekkel szemben nem tudsz majd megfelelően védekezni, egyszerűen elsorvadsz, ha nincs benned olyan plusz, amit a szervezeted energiává alakíthat át. Nem azt akarják, hogy menj, és zabálj, ahogy te fogalmaztál. Nem kell beülnöd ebédidőben, és felfalnod mindent, ami előtted van. Kialakíthatsz étrendet. Van egy ismerősöm, aki ebben profi, olyan étrendet állít össze, mely tápláló, de nem hízlaló. Ha azt betartod, nem változol meg külsőre, a szüleid is megnyugodhatnak, és nem kell erről többet beszélgetnünk nekünk se, ha fejlődést látok.
Vannak problémáim nekem is, Minának is, de egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy a hullámzó átlag, az apja miatti sértettsége és társai közel sem olyan vészesek, mint amikor valakinek testkép zavarai vannak, és az egészségével játszik.
- Tudom, a gyerekemnél én is odafigyeltem, hogy miből mennyit adok neki. Szerencsés, olyan szempontból, hogy nem hajlamos a hízásra, azonban szerettem volna, ha odafigyel az étkezésére. De ez nem ugyanaz, mint amit te csinálsz. A szüleidtől kapott figyelem elhalványulásával arányosan csökkent az a mennyiség is, amit megeszel?
Az, hogy valaki szégyenként éli meg, hogy a gyereke beteg, számára elfogadhatatlan. A nőben is egy olyan élet növekszik, mely még gyenge, a terhességéhez képest visszamaradott, és talán nem is jutnak el a végéig, de a gyereke, esélyt akar neki adni, és ha esetleg betegen születik, hát betegen is ugyanúgy felvállalja, hogy az övé, és ugyanúgy szeretni fogja.
- Szerintem nem vagy olyan messze Angelina Jolietól, mint gondolod. De, ha már felhoztad őt. Amióta vékonyabb lett, a bulvársajtó szétszedte őt, sőt, valódi betegséget is diagnosztizáltak nála. Nem feltétlenül az csinos csak, aki olyan vékony, hogy méretben nem talál magára ruhát. Számomra az egyik leggyönyörűbb nő, a legjobb barátnőm, akinek világ életében sportos alakja volt, aztán az évek előrehaladtával a teste átalakult, ma már három gyereket nevel, de még így is gyönyörűnek tartom. Mutatok róla egy képet, sőt egy másik kedves ismerősömről is.
Felállve az asztalhoz lép, hogy a tárcájából kivegyen két képet. Mind a kettőn ugyanaz a gyerek szerepel, két különböző nővel. Az egyikőjük szőke, míg a másik vörös hajú.
- Ő itt a barátnőm, Kriszta, akiről az előbb meséltem. Számomra a kisugárzása és a személyisége teszi őt még gyönyörűbbé, mint amilyen, a másik pedig Katinka, akiről ugyanezt tudom elmondani, pedig testalkatukban ők messze állnak tőled, sőt tőlem is. Mégis, ha valakire hasonlítanom kellene holnaptól, biztos, hogy közülük választanék. Az, hogy mi a szép és mi a csinos, viszonyítás kérdése. Kinek mi az, ami tetszik.  
Az előbb a lány mellé guggolt, amíg a képeket kitette. Zójánk hajlamos mások aurájába bemászni, szereti a fizikai kapcsolatot a másikkal, sokkal jobban rá tud hangolódni, ha úgy érzi, hogy egyfajta bizalom alakult ki kettejük között, még ha igen csekély is, most azonban feláll, és visszaül a helyére. Valljuk be, vannak dolgok, amiket a mostani állapotában már nem feltétlenül tehet meg.
- A sportban ideig – óráig talán jó, ha az emberen nincs plusz, ám idővel ez visszafordul, és bizony nem lesz olyan jó. Nézzük meg a lányokat, akik kviddicseznek az iskolában. Szép, sportos testalkatuk van, de hozzád képest kövérek, pedig ők is folyton nézik, hogy miből mennyit esznek, ha többet, akkor kitolják az edzést, de mégsem küldték még hozzám őket ezzel. Szerintem az, ahogy ők élnek az egészséges mérce olyannál, aki szeret sportolni. Beszélned kéne velük, hogy mit esznek, mennyit, hogy egy kicsit jobban átlásd a lehetőségeidet. Nem kell kevésbé egészségesen étkezned, a világért sem, csak magával az adaggal van a baj. A szüleid sem feltétlenül rosszak, talán csak nem úgy kezelték a helyzetet, ahogy te elvártad volna. Ők nem akarnak neked rosszat azzal, hogy elküldenek pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, segíteni akarnak, és úgy vélik, ez a járható út.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ez kedves, köszönöm.
Még az is lehet, hogy szaván fogja a dologgal kapcsolatban, bár talán az, hogy most nem tizenkilenc éves, és hogy a gyerek apja is a közelben van, segíteni fog azon, hogy megoldja. Kriszta annak idején apja helyett apja és sokszor anyja helyett anyja volt Minának, így nagyon sok terhet levéve Zója válláról, azonban nem lehet mindig ott, hogy ő legyen az, aki segít. Ráadásul mára már Krisztának is gyerekei vannak, férje, sőt olyan apósa, akit nem sok embernek kívánna. Maga a család, amibe beházasodott is megér egy-két mesét, főleg, hogy öt évvel idősebb, mint a férje, ami eleve kiverte a biztosítékot mindenkinél. Rosszabb pozícióból indult, mint a másik testvér felesége, akit tizenhét évesen szöktetett meg a Krisztával egyidős bátyja. Kemény család az, és roppant mókás minden szempontból.
- Egy kicsit bizonytalan vagyok bármivel kapcsolatban is. Ez bonyolult, nyilván az orvosi kartonomon feltüntették, hogy nem igazán vagyok egyszerűen csak emberi lény.
Pedig hogy utálja a tényt, hogy az anyja véla, ily módon pedig ő is félig lény. Sosem tudta elfogadni, ha teheti, titkolja, és valószínűleg ez vezetett oda is, hogy sokáig Mina se tudott mit tenni a dologgal. De a kislánynak szerencséje van, még időben megismerte az apját, aki szereti őt, és ez érezhetően megkönnyítette a kislány dolgát is.
- Félek, hogy milyen hatással lehet bármi a terhességemre. Bárcsak hétköznapi lenne. Semmit sem szeretnék jobban, mint hogy sikeres legyen a terhességem.
Jó lenne, ha lenne valami, amiben megbízik, és ami tényleg segít a gyereknek, mert a mostani állapot, pontosan tudja, hogy nem a legjobb. Azonban persze tenni fél, annyi rosszat hallani manapság, és ráadásul ez most olyan, mint egy második, de egyben utolsó esély is arra, hogy gyereke legyen. Ki kockáztatna ilyesmit? Senki. Kezét finoman a hasára teszi, és simogatva kicsit igyekszik reálisan gondolkozni arról, mi lenne a legjobb.
- Mennyire megbízhatóak ezek a holmik?
Teszi fel végül a kérdést, elvégre Lori mégiscsak jobban tudhatja, mint ő, hogy mit váltanak ki, milyen mellékhatásuk van, mennyi idő alatt és hogyan hatnak, és leginkább, mi történik, ha egy félig ember negyed részt lény magzata kapja őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahhoz, amit a nő mond a vélavérről csak bólogatni tud. Igen, nagyon sokan azt hiszik, hogy vélavérrel az ereiben az embernek minden könnyű és tökéletes, mintha a romantikus filmeknek csak a végét kapnák, pedig ez közel sincs így.
- A szépség ideája a mai világban eléggé uralkodó. Rossz irányba tereli a fiatalokat. Tökéletességre tanít, de ez a tökéletesség olyan hamis.
Persze, ő maga szerencsés, ha csak a külsőt nézzük, ez igaz, de szörnyen szerencsétlen, ha nézzük a felszín alatti állapotokat. Hiszen itt ül, terhesen, a második gyerekét várja egy férfitól, akibe szerelmes, és aki szerette egykor. Ám ő a bizalmat, amit a férfi neki adott eljátszotta, és a mai napig küzd a visszaszerzéséért, holott pontosan tudja, hogy arra már kicsi az esély. Egy eljátszott bizalmat nem lehet csak úgy visszakapni. Sőt, talán sehogy, hiszen a folytonos kétely mindenkibe beleivódik.
- Um. Anyagiak. Meg kell beszélnem a ...
Egy pillanatig habozik, minek is nevezze a férfit. Nem a párja, sem a férje. Azt mégse mondaná, hogy az exe, főleg, mert a szíve is belesajdulna a soha ki nem mondott szóba. A habozás csak pillanatnyi, szinte észrevehetetlen.
- ... a gyerek apjával. Az anyagi dolgokban közösen döntünk, de szeretném. Szerintem neki se lenne kifogása ellene, hiszen a fia.
Elméletileg, de persze az nem gyakorlatilag, mégis feltűri a felsője ujját, a nő felé tartva a bal karját, hogy vért vegyen. Vágjunk bele. Ő pedig majd még ma megkeresi a férfit, és elmondja neki a helyzetet, remélve, hogy nem mond nemet. Ha mégis igen, akkor részletre valahogy megoldja, hiszen most a gyerek a legfontosabb.  
- Szívesen tornázom veled. Most is mozgok, persze csak finoman. Könyvek és videók alapján.
Még mindig nagyon hálás Adamnek, amiért olyan sok cuccát felrúnázta, így olyan, mintha el se jött volna a muglik világából. Nem hiányzik neki annyira, mint amennyire az első visszatérésekor. Most már bármikor kikapcsolódhat egy film mellett, vagy tornázhat, ha éppen arra vágyik. Viszont az állandóság nem lenne rossz, és az sem, hogy valaki rákötelezi a rendes tornára, ne csak ilyen lárifári módra, mint amilyet űz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Catherine

- Akkor nézzük a dolgokat kicsit máshonnan. A szüleid nemtörődömsége miatt szeged meg a szabályokat. Azért, hogy figyeljenek rád, hogy ne csak minden mással, hanem veled is el legyenek foglalva. Figyelmet szeretnél, és nem érdekel, hogy milyen drasztikusak a következmények.
Nem is érti, hogy a szülők arra, hogy nem gondoltak, hogy ezt ők maguk intézték így. Persze ilyen esetekben mindig mindenki más hibás, és ők csak néznek értetlenül, amikor pedig ez felmerül, tagadnak, hogy márpedig ők nem csináltak semmi rosszat. Néha a gyerekek mindent megtesznek, hogy a szüleik felfigyeljenek rájuk, néha pedig igen veszélyesek ezek a tettek. Vannak szülők, akik tagadnak, és vannak, akik megpróbálnak jobban teljesíteni szülőként, de a szokásokon néha nagyon nehéz változtatni.
- Mert ez az, amit az emberek látnak. Ha valaki rád néz, azt látja, hogy szép vagy, de ijesztően sovány. Az emberek túlnyomó része – hála a mostani információáramlás ütemének – a világot sokkal rosszabb helynek fogja fel, mint amilyen. Így ha rád néznek, nem azt fogják mondani, hogy szép kislány, hanem sajnálni fognak, mert súlyos betegnek gondolnak majd. Mintha haldokolnál. Az emberek nagyon sokszor ítélnek külső alapján.
Próbál higgadt és nem igazán meglepett lenni, pedig belül egészen más gondolatok kavarognak. Sok mindent látott már a munkája során, a vele szembe ülő pedig nem az első tini, aki utálja valamelyik vagy épp mindkét szülőjét
- Mi az, amit próbáltál és nem ment? Miben vallottál eddig kudarcot, ami miatt úgy érzed, hogy csak ez az, ami megy?
Teszi fel az újabb kérdést, elvégre az, hogy ez legalább megy neki azt az érzést kelti, hogy sorra bukott el mindent, és végül ide menekült, de akkor azt nem érti, hogy ezeket más hogyhogy nem vette észre. Bár egy kicsit túlzásnak érzi a kijelentést, ezért is kellene, hogy a lány válaszoljon.
- Nekem sosem sikerült életben tartanom egyet sem. Szóval ez tényleg ok arra, hogy büszke legyél magadra. A nevetségesnek tűnő feladatok mögött is vannak okok, amiért adjuk őket. Ilyen a gondoskodás is egy növényről. Amikor ültetted őket, figyeltél rájuk, nevelgetted őket, miket éreztél? Milyen érzés volt? Megterhelő, örömmel teli? Átalakult benned valami?
Teszi fel a következő kérdéseket, a képeket visszavéve, és eltéve oda, ahol eddig voltak. Nem akar belemenni abba, hogy elemezze a barátnőit, pusztán csak a lány reakciójára volt kíváncsi. A lány arcán viszont legördül egy könnycsepp, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, így felkelve mellé helyezi át magát. Tény, hogy a pszichológusok zöme ezt nem teszi, de most iskolában vagyunk, rengeteg olyan gyerek között, akiknek valami miatt sérült a lelkük, és igénylik a törődést.
- Vonatkoztass el attól a kijelentéstől, hogy neked itt és most enned kell. Ha így állsz hozzá, ösztönös védekezésbe is kezdesz, hiszen kijelentetted, hogy nem akarsz enni. Az agyad a cselekedeteid ellen dolgozik, és olyankor, ha kényszeríted magad csak még jobban meg fogod utálni az egészet. Én ezért mondtam, hogy először csak nassolj. Legyen nálad valami mindig, hogy ha olvasol, vagy éppen beadandót írsz, akkor a kezed közelében legyen. Nem is hiszed el, hogy tanulás közben hogy megjön az étvágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Maga a folyamat, onnantól, hogy beindult, fele annyi időt vett igénybe, mint Minánál, ami nem volt egy rossz húzás, ám a fájdalom, a félelem benne sokkal erősebbek voltak. Nem volt hajlandó ispotályba menni, ragaszkodott a doktornőhöz, aki iránt bizalmat érzett, és akinek el tudta hinni, hogy minden rendben lesz. A mesterséges úttól is megkímélték, amit szintén szeretett volna elkerülni. Egy valami azonban hiányzott. Egy kéz, amit foghat miközben megszüli a gyermekét. Persze, reálisan fel tudta fogni, hogy Dwayne nem lesz mellette, ám az emocionális fele, főleg most, ebben a túlérzékeny állapotában mégis várt egy férfit, aki mellette lesz, míg ő életet ad a gyereknek.
A gyermek felsírt, elvitték tőle, egyetlen pillanatig érinthette csak meg. Eltelt azóta több, mint másfél óra, ő pedig tisztán, rendezetten fekszik az ágyban, várva, hogy visszahozzák a kicsit hozzá, vagy, hogy legalább valaki mondjon már valamit. A lélegzése már szabályos lenne, ha éppen nem áztatnák könnyek az arcát. Egyedül volt bent, és most végre elkezdte realizálni, hogy ez már így is marad. Dwayne nem fog megváltozni, nem fogja őt akarni, akkor se, ha bármit megtenne neki, amit csak kér. Fél az egyedülléttől, jobban, mint eddig bármikor. Hiába tűnik kívülről erősnek, aki mindig tartotta magát Mina miatt, belül mégiscsak egy elveszett nő, akinek támogatásra, szeretetre van szüksége.
Nehezen még, és talán nem is teljesen szabályosan, de kikászálódik az ágyból. Nem bír nyugton maradni, sosem volt az a fajta. Mina után persze sokat feküdt, összetört szívvel, depressziósan, nem foglalkozva azzal, amit Kriszta mond neki, most azonban nem akar megint arra a félzombi állapotra eljutni, amiben akkor volt. Nem teheti meg, hiszen már két gyereke van, nagy korkülönbséggel, és mind a két gyereknek odafigyelés, törődés kell, Minának jobban, mint eddig.
Az ágyból kikelve az ablakhoz vánszorog, megtámaszkodva a párkányon, letörölve a könnyeit. Azt azonban, hogy sírt, elrejteni nem tudja, és talán nem is akarja, azonban a lemenő és felkelő nap mindig csodálattal tölti el, így most elgalább ez, kicsit lefoglalja a kusza gondolatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hallja az ajtót, azt, hogy a férfi először kinyitja, majd becsukja, csak azt, amikor megszólal. A szíve egy pillanatra furcsán, erősen ver, szinte éles fájdalmat hagyva a dobbanás után a mellkasában. Egy hosszú pillanatig nem válaszol még a férfinek, kiélvezi a kinti látvány utolsó pillanatait.
- Valószínűleg.
Furcsán semmilyennek hat a válasz. Ugrálnia kellene örömében, azonban maga se tudja mit érez. Nem olyan nehéz a mozgás, mint az utóbbi két hétben. Lepillant az ujjaira, melyek olyan görcsösen kapaszkodnak a párkányba, mintha lenne félnivalója attól, hogy ha elengedi azt, az életével fizet miatta. Nem is érti a testének furcsa reakcióit. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd erőt véve magán ellép, és megfordul a férfi felé.
- Virágok?
Ez az első, amit észrevesz, Dwayne pedig valószínűleg azt, hogy az arca nem pont egy boldogságtól sugárzó kismamát mutat. Fáradt és sokat gondolkozott, meg hát az a sírás se tett jót éppen a fitt megjelenésének, és celeb se, hogy a szülés után fél órával részt tudjon venni egy komplett fotósorozat elkészítésén, meg egy vörös szőnyeges bevonuláson.
- Láttad már a kicsit? Én csak egy pillanatra, aztán elvitték, és nem hozták vissza.
A hangjában - jogosan - van egy nagy adag aggodalom, elvégre kórházban először szült, Minát nem vitték el tőle szinte egy percre sem, épp csak amíg megvizsgálták. Ez az egész most egy új élmény, bár azzal tisztában van, hogy egyszemélyes szobát nem pont a két szép szeméért kapott. Közelebb lépve a férfihez most az ágy szélébe kapaszkodik. Reméli, hogy ő már többet tud mondani róla, mert ez a várakozás kikészíti lassan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Hosszú pillanatig tartja a fájdalmas szemkontaktust, mely most olyan, mint egy néma, talán kissé kétségbeesett beszélgetés kettejük között. Ellenkezhetne, mondhatná akár szóval, akár csak gondolattal, hogy mindent megadna neki, hiszen ő a gyerekei anyja, sőt az egyetlen ember, aki az életében felbukkanó nők közül tényleg minden fenntartás vagy elvárás nélkül szerette, és akit nem érdekelt, ha más is volt, pusztán annyit akart csak, hogy ő is ott legyen. Mondhatná, gondolhatná, ordíthatná, üthetné, amíg meg nem érti, végül azonban csak megszakítva a néma fájdalmat lepillant a lábaira, hideg a padló mezítláb.
Megmakacsolhatná magát, de ő is érzi, hogy semmi értelme nem lenne, mert Dwayne képes lenne felkapni, és befektetni. Akkor pedig elég valószínű, hogy igazán erős fájdalmai lennének. Így aztán, megvárja, míg a férfi elindul az ágy mentén, és ő is követi a mozdulatsort, lassabban, a másik feléről megközelítve. Óvatosan leül, majd szépen lassan a lábait is felteszi, hátát a falnak döntve, szusszanva egyet.
- Utálok csak feküdni.
Na igen, Zójánk nem az a nyugodt típus, főleg, ha valami idegesíti. Jelen esetben a gyerekét akarja, ám nem hozzák, és közel áll hozzá, hogy elinduljon, és megkeresse azt. Ez azonban nehéz lesz most, hiszen megjelent a férfi, aki egyetlen gyilkos pillantással képes a sarokba szorítani őt.
- Meg akarom fogni, azt akarom, hogy itt legyen velem. Mina nem jött be?
Üzent ugyan a lánynak, azonban nem tudja, hogy megkapta-e már, lehet csak akkor szólnak neki, amikor már megreggelizett. Valószínűleg nem ugrasztották ki az ágyból éjjel. Most őt is csak ölelgetné, mint aki fél, hogy el kell válnia tőle. Tény, hogy más lesz ezek után minden, hogy a kis családiasságuk, amit tizenöt évig élveztek, most átalakul.
- A tulipán a kedvencem. Köszönöm.
Jegyzi meg csendesen a virágok felé pillantva. Egy kicsit muszáj elterelnie a gondolatait a várakozásról, és arról, hogy feküdnie kell.
- Amikor az esküvőmre készültem is tulipánban gondolkoztam. Tamás persze húzta a száját. A végén rózsa lett, majdnem fehér, de inkább rózsaszín hatású. Elütött a ruhámtól, a dekorációtól. Utáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

- Persze, nem tudhattuk, hogy ... öhm ... meddig tart.
A másik fél is sejtheti, hogy nem ezt akarta mondani, sokkal inkább azt, hogy nem tudhatták, hogy hány élő jön ki a szülőszobáról, elvégre ott bent mind a ketten veszélyben voltak. Mostanra azonban, állítólag, minden rendben. Nézi a tulipánokat, miközben Dwayne betakarja. Elnagyzolt, mégis olyan megható pillanat, amitől kedve lenne megölelni őt. Bájos, ahogy az is, hogy zavartan ül mellette, szemébe tűző fénnyel.
- Igazad van, de szép volt az a növény is, ami majdnem olyan volt, mint a tulipán, csak a színe olyan hullaszerű volt, meg mérgező is. De szép.
Sose felejti el azt a napot, majdnem kinyírták magukat egy virággal. Mondjuk ez majdnem olyan, mint amikor bement a hullás tóba. Az se volt épp a legjobb ötlet, ki tudja, ha tényleg hulláktól szabadultak ott meg, komoly fertőzéseket is összeszedhetett volna.
- A napszemüveged, amit a múltkor Mina hazahozott a táskámban van ám. Gondolom azért szeretnéd még látni a fiad.
Épp megkérdezné, hogy tényleg Dwayne lett-e a gyerek, amikor nyílik az ajtó, és végre meghozzák a kicsit, átadva az anyukának. Néhány gyors információ, meg pár megnyugtató szó, hogy minden teljesen rendben van, és hogy tüneményes, rengeteg hajjal, aztán már itt sincsenek, elvégre ez most olyan pillanat, amikor a családnak kicsit egyedül kell lennie.
- Hát szia...
Finoman megsimogatja a csöppség kezét, aki álmos kis szemeivel néz felé. A karszalagot finoman igazgatva leolvassa a nevét is, és szélesen elmosolyodik, amikor kimondja.
- ... Sean.
Hangjában szeretettel, arcán egy csapásra kivirult boldogsággal nézi a kicsit, aki tényleg gyönyörűnek mondható, még babák között is. Nem csoda, hiszen a vélavér egy fiúban is ugyanazt a magávalragadást váltja ki az első pillanattól, főleg a nőkre. Dwayne szemszínét örökölte, akárcsak Mina, ám a fiúcska arcán több hasonlóság fedezhető fel apa és fia között már most, mint Minán, pedig a lányka is elég sok jegyét viseli a férfinek.
- Az apja legalább biztos, hogy te vagy. Fogd meg te is. Nyugodtan.
Tudja, hogy a férfi bizonytalan, és ha kérdésként vetette volna fel, hogy átadja a kicsit, biztos, hogy azonnal hevesen ellenkezett volna, most legalább egy fél percre el kell gondolkoznia a dolgon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Beszélnek hozzá, figyel is, ám az alapokat tudja. Nagyjából sejti azt is, hogy mire számíthat, azonban most úgy érzi, sokan vannak itt bent, és mégis hálás ezért. Furcsa ez a kettősség. Aztán a mondandó végén elhátrálnak az ágytól, és csak akkor fogja fel, hogy hárman maradtak. Élete két pasijával egy kórteremben ő maga is igen elveszett, ám érzi a férfin, hogy most a nagy auror egy nyuszi bátorságával figyeli a csomagot, meg a két kis kezecskét, melyek időnként megmozdulnak.
- Dwayne, ülj ide.
A hangja tanárnős, szigorú, határozott, tán kicsit parancsoló is, azonban a férfi ebből legalább egész biztosan ért. Nem szeret parancsolgatni neki, vagy bárkinek, sem szigorú hangnemet megütni, azonban határozottan úgy érzi, hogy most a helyzet megköveteli, ahogy azt is, hogy ezt a szerencsétlen újszülöttet a szerencsétlennek tűnő apja kezébe nyomja, határozottan, szinte beállítva Dwaynet. Persze senki se úgy képzelje ezt el, hogy gyakorlatilag a kezébe vágta a gyereket, azért Zójában megvan az anyai ösztön ahhoz, hogy úgy bánjon a kicsivel, mint a hímes tojással, ám most a helyzet megköveteli, hogy határozott legyen.
- Igen. Persze még alakulni fog, de olyan lesz, mint te. A szeme vonala, a vonásai rád fognak hasonlítani. Bárki, aki ismer téged fel fogja ismerni a fiadban is, hogy ki az apja.
Érzi, hogy kell a biztatás neki, és valljuk be, örömmel meg is adja neki. Szereti őt, és szeretné, ha nem ijedten tekintene a gyerekére. Pontosan tudja milyen az, amikor váratlanul egy kis lila gombócra kell vigyázni, és vele együtt újra és újra rácsodálkozni arra, milyen is érdekes is az élet.
- Boldog vagyok, hogy te vagy a gyerekeim apja.
Simogatja meg a férfi hátát biztatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Nézi a férfit, ahogy az apró gyereket tartja, annyira valótlan, mégis kézzel fogható a dolog. Nem tud, nem mosolyogni, ahogy itt ülnek. Ilyennek kellett volna lennie az első alkalomnak is, ez Mina is megérdemelte volna, és már nem tudja visszacsinálni. A bűntudat, ami mostanában többször is legyőzte az örömét könnyeket csal a szemébe, el kell fordulnia, le kell hunynia a szemét, hogy visszaszorítsa a feltörő könnyeit. Jobb kezével meggyűri a takarót az ölében, mintha oda akarná kivetíteni minden fájdalmát.
- Hm.
Arra, amit a férfi mond, egy apró hanggal felel csak először, szemeit kinyitva fordul az ablak felé, hallgatva, ahogy egy párkányra leszálló madár csipog párat, majd továbbszáll.
- Nem akartam tönkretenni az életed, ahhoz túlságosan szeretlek. Én csak...
Nem is tudja mit mondhatna, mit is gondolt akkor. Rengeteg minden kavargott a fejében, pozitív és negatív dolgok egyszerre, az egész olyan volt, mintha valaki össze akarná zavarni egy különösen gonosz átokkal.
- ... reménykedtem egy második esélyben.
Reménykedett, hogy a férfi talán mégiscsak szereti őt, úgy, ahogy ő Dwaynet, hogy talán még helyre lehet hozni mindent. Azonban újranézve az egészet, már a jelenben, inkább látja magát állomásnak Léna két megjelenése között, mint olyan embernek, akit tudna szeretni. Ezért is nem hisz a házassági ajánlatban, vagy abban, hogy éjjel nem csak ő fog közel kerülni a gyerekhez.
- Tovább kell lépnem.
Váratlanul jelenti ki ezt, csendesen, mégis határozottan. A keze elindul a férfi felé, meg akarja érinteni, a vállára akarja hajtani a fejét, egy hosszú pillanatig szeretné családnak gondolni magukat, azonban a mozdulat megáll, a keze az ölébe hull, és a tekintete is inkább hideg ujjait nézi, melyeket összekulcsol az ölében, pedig nem a sajátjaival szeretné. Ez az egész nem valóság, ez az egész nem történhet meg.
- Annyi fájdalmat okoztam neked, pedig boldognak kellene lenned. Soha többet nem kerülhetünk közel egymáshoz. Soha többet, ha boldog akarsz lenni, mert én csak felborítani tudom az életed.
Végre, csak sikerült kimondania a nyilvánvalót. A saját érzelmeivel, hogy neki mi mennyire fáj most nem foglalkozik, csak a férfiével, elvégre igaza van. Soha sem kellett volna visszajönnie, a muglik között minden annyival egyszerűbb volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

Érzi, ahogy a férfi felkel mellőle, tekintetét azonnal felé fordítja, hiszen a kezében van a fia is. Bízik benne, de nem szeretné, ha elvinné, hiszen még csak most érhetett hozzá először. Máris elvinné? Nem, azt nem akarja. A férfi azonban nem viszi el, visszaadja neki, ő pedig olyan finoman simít végig a kis arcon, mintha félne, hogy az érintése rossz hatással van itt. Az előbb még benne mocorgott ez a kicsike, most meg apró ujjait szorítja ökölbe, és apró szájával ásít egy újabbat. Olyan törékeny, olyan kicsi, és mégis olyan erős egyszerre.
- Megoldjuk.
Engedelmesen ismétli, bár maga se tudja, hogy mit is jelent most ez pontosan. Megoldani, együtt. Még mindig gyanúsan kezeli ezt a dolgot, túlságosan sérülhet ettől. Az előbbi mondandójára nincs válasz, ám érzi, hogy nem azért, mert a férfi nem akarta meghallani. Eljutott a tudatáig, de ki kell találnia, hogy mi is legyen tovább. Jogos.
- Igazad van. Meg kell köszönnöm Lorinak a segítséget.
Halványan elmosolyodik, eléggé ki van borulva, aminek az se tesz jót, hogy fáradt, mégis tartania kell magát a férfi előtt, nem szabad pont most teljesen a padlóra kerülnie, hiszen akkor elfut, és az most sem Seannak, sem Minának nem tesz jót.
- Umm...
Felpillantva rá, hosszan nézi a férfit. Kérni akar még valamit. Egy apróságot, amire mégis úgy érzi, hogy most hatalmas szüksége van. Nézi a férfi arcát, a vonásait, és csak remélni tudja, hogy nem nézi teljesen hülyének azért, amit most mondani fog neki. Bátorság Zója, bátorság. Arcán apró, rózsaszínes zavarfoltok jelennek meg, ahogy a tekintetük találkoznak.
- Kérhetek egy ölelést? Olyan jól esne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne

A kérés talán sokaknak gyerekesnek, vagy ostobának tűnhet, azonban ez most a nőt a legkevésbé sem érdekli. Szüksége van most egy emberi érintésre, sőt, szüksége van most arra, hogy ez az ember Dwayne Warren legyen. Nem érdekli, hogy nem helyes, hogy ellentétben áll azzal, amit az előbb mondott. Most csak az érdekli, hogy egy pillanatig kiszakadhasson a valóságból, hogy egy pillanatig elveszhessen a karjaiban.
A férfi lenül, persze óvatosan vannak mind a ketten, hiszen köztük van a baba, mégis jólesőn bújuk hozzá, lehunyt szemekkel, élvezve a meghitt csöndet, ami körülveszi őket. Nem tart sokáig, hamar vége szakad, és hamar kell újra kinyitnia a szemét, azonban ez a kis pillanat mégis olyan szinten melengeti meg a lelkét, hogy az arca szinte kivirul, az arcélén történő finom simításról nem is beszélve.
Felnézve a férfire egy mosoly is megjelenik, végre tényleg boldog kismamának tűnik, olyannak, amilyennek illene lennie, hiszen a kicsi, bár korábban született, egészséges, és bár picike, sokkal jobban néz ki, mint amilyet sejtett. Minden rendben lesz. A kérés megválaszolása előtt finoman megnedvesíti nyelvével az ajkait, és bólint is hozzá egy aprót.
- Ígérem, hogy vigyázok, mindkettőnkre.
Fáradt. Eddig nem is érezte, azonban most, hogy Dwayne felkel, először csak finoman kúszik be, majd hirtelen üti meg a fáradság tagadhatatlan érzése. Tényleg itt lesz az ideje egy kicsit pihenni.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Sokat jelent.
És sok kételkedését is megválaszolta, sok mindent tisztábban lát, azonban ezek egy jó része veszekedésre adna okot, így inkább mélyen hallgat róluk, bár valószínűleg már korábban, a tekintetéből kiolvasható volt minden.
- Rendben, az nagyszerű lesz.
Küld egy mosolyt még a férfi felé, ahogy finoman lejjebb csúszik az ágyban, és teljesen a baba felé fordítja a figyelmét, nem sokkal a férfi távozása után pedig az álomtalan pihenés felé.