Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

A válaszára prüszkölve elneveti magát. Ez a válasz volt a legjobb, amit csak mondhatott.
- Ebbe nem is gondoltam bele, de most, hogy így mondod, valóban, ez egy nagyon áldásos plusz, amiért megéri madárnak lenni. A szobrok rusnyák.
Plusz ijesztőek is, ami miatt még jobban az az érzése támad az embernek, hogy kerülnie kell őket. Elvégre mi a jó abban, ha hideg, érzelemmentes arcokat néz az ember, ahogy csak úgy állnak? Még a gondolatra is, hogy csak állnak, elfárad. Egyetlen egy sóbálvány átokra emlékszik, amit bekapott, biztos volt több is, csak ez az egy maradt meg. Tél volt, az a rendes, nagy hóval, sűrű hóeséssel. Este még csak bokáig ért, éjfél körül egy prefektus elkapta, párbajoztak, és kiütötte a prefit, de az utolsó átok őt is betalálta. Órákig feküdtek úgy, hogy nem tudtak segíteni egymáson, és ha az akkori igazgató, Lupin nem sétál egyet a reggeli havazásban, akkor lehet, hogy már ő sem lenne sehol.
- Na gyere barátom, igyunk meg valamit a letojt szobrok emlékére.
Ilyenkor nagyon közvetlen és nagyon laza tud lenni, nem is igazán fogná fel, ha most kioktatnál valamiért vagy éppen eladnák néhány főnixtojásért, mindenbe belemenne és  bólogatna, így nyilván most az sem jut el a tudatáig, hogy Dwayne és ő nincsenek épp baráti viszonyban.
- Na és te, mit csinálsz errefelé?
Érdeklődik bevárva a férfit, majd elindulva újra, hogy minél előbb a kastélyba érjenek. Kezd fájni a lába ebbe a magassarkúba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mai napja nem túl mozgalmas. Az elmúlt napokban mással se volt elfoglalva, mint Dwayne diákjainak állapotfelmérésével. Egyetlen embert nem tanácsol aurornak, kettőnél pedig igencsak rezeg a léc, így náluk jó lesz majd, ha odafigyel. Mivel senki sem jelentkezett be mára, ezért kicsit lazábbra vette a figurát, így nem öltözött ki annyira, a haját is csak megfésülte, de szabadon hagyta, a hét többi napján már gyakorlatilag sírtak a hajszálai a szoros konty vagy lófarok miatt.
Egy nagy bögre kávét vett magához, ez ma már a harmadik, de egyszerűen nem tehet róla, a tejeskávé a legjobb dolog a világon, és lehet, hogy már csak megszokásból issza, hiszen a szervezete rég immunis lehet ilyen mennyiség felett. Békésen írja a jelentéseit, az össze-vissza írt jegyzetekből. Ha valaki megnézné ezeket a jegyzeteket, nem igazán értené, hogy mi is történt a beszélgetés során. Még egészen kiskorában fejlesztette ki ezt a jegyzetelési formát, amikor volt egy olyan megérzése, hogy a testvére, Borisz elolvassa a naplóját.
A harmadik embernél tart, amikor kirobban az ajtó és megjelenik egy helyes vörös lányka, nyuszival, könnyekkel az arcán. Annyira meglepődik ezen, hogy majdnem visszaköpi a kávéját, de gyorsan kapcsol, és felkelve a kanapéra mutat, ami feleslegesnek bizonyul, mert mire a mozdulata végére ér a nyuszis lányka már ül, és a bolyhos állatkát gyűrögeti, miután a könnyei jó részét is felitatta vele. Biztos, ami biztos, azért közelebb teszi a zsebkendőtartót, hátha a nyuszi egy idő után megunja és kiszabadul, mert akkor kellhet neki egy másik alternatíva is.
- Néha azt mondják, jobb, ha minden könnyünk kijön, az ember lelke megnyugszik, felszabadultabb lesz, és jönnek új könnyek is, akiknek helyet kell biztosítani.
Nem ül vissza azonnal, előtte egy pohár vizet tölt a lánynak, majd letéve elé, egy tálca csokis édességet is mellé helyez. Mint tudjuk, a csoki a nő legjobb barátnője, akárki akármit is mondjon, és amikor valami elromlik benne, olyankor nagyban hozzájárul ahhoz, hogy visszaállítsa azt, ami elromlott.
- Egy fiú, ha jól sejtem. Mesélsz nekem róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Soha?
Ez érdekes számára, mert még ő is szokott sírni, pedig az ő életvitelét ismerve ez nem igen jöhetne számításba. Kicsit szakmaiatlan ugyan a kérdés, de ebből is ki tud hozni valamit, ebben egészen biztos, így fel is jegyzi magának a dolgot. Aztán kiderül, hogy egyszer már sírt, egy Kristóf nevű fiú miatt, akit leütöttek, és mivel a pályáról van szó, valószínűleg csapattag vagy meccsen az ellenfél. Ez a lányka ránézésre, nem hogy a légynek, de egy vérszívó szúnyognak se tudna ártani. Ahogy ezen gondolkozik, kiderül az is, hogy az ellenfélhez tartozott. Egy terelő, aki nem itt éli ki az elfojtott agresszióját és nem is élvezi annyira a dolgot. Nem Rellonos.
- Igen, hallottam hírét. A játékvezető a háztársam volt, amikor még gyerekek voltunk. Akkor még nem éppen a mészáros volt a beceneve.
Azt, hogy mi volt, inkább nem szeretné ecsetelni, de hát ilyen ez a gyerekkor, mindenkinek megvan a maga kis gúnyneve, amivel együtt kell élnie, ha tetszik, ha nem, mert valakire valaki biztos, hogy féltékeny valami miatt, szóval ez együtt jár a felnőtté válással. Amikor azt mondja nem is fiú, egy pillanatra megtorpan, persze ezt a testével igyekszik nem jelezni. Pedig biztos volt benne, hogy srác van a dologban. Ez most egy kicsit csalódottá tette, de hát van ilyen, ugyebár. Amikor újra felsír, lebiggyeszti az ajkait, nem szereti, ha sírásra kényszeríti valaki a másik felet.
- Gonosz.
Bár nem nagyon hiszi, hogy tényleg azzá vált volna, sőt még csak a gondolatot is nevetségesnek találja. Mindenesetre leírja a papírra, ahogy az érveket is.
~ Majdnem bokán rúgott egy lányt, haragudott rá egy délutánon át...Runa. Érdekes neve van.~
Halványan elmosolyodik a névre, ami végül is elárulja, hogy azért mégiscsak fiú van a dologban, vagy egy lány, akit nagyon megszivattak a szülei. Nos erre is volt már példa.
- Ez természetes. Féltékenységnek hívják. Az a lány, lehet, hogy nem is szándékosan viselkedett úgy, ő nem ismeri az érzéseidet, és lehet, hogy a fiú sem, ezért nem is gondolkozhatott el rajta.
~ Merlinre, kérlek, add, hogy tényleg fiú legyen, és ne mondjak hülyeséget.~
- Ha az embernek gyengéd érzései vannak a másik iránt, akkor hajlamost felnagyítani a dolgokat, de ettől még nem válsz gonosszá, ettől ne tarts. Ezen mindenki átesik, és még sok ilyen lesz az életedben. Tudom, hogy ez nem vígasztal, de a gonoszság nem itt kezdődik, erről biztosíthatlak. Lehet beszélned kellene a lánnyal, csak finoman persze, lehet, hogy van pasija és nem a te választottadra hajt.
Egy kicsit megáll, van még valami, de nem biztos, hogy azt itt, egy iskolában kellene mondania, végül aztán vesz egy mély levegőt, és mégis megteszi. Zavarná, ha bent maradna.
- Egy barátnőm mondta még régebben, hogy amikor egy lány megnéz egy fiút, rögtön a potenciális apajelöltet nézi benne és eszerint is viselkedik vele. Ez ösztönös, hiszen mindannyian arra hajtunk, hogy a legjobbat kapjuk ki arra az esetre, ha gyereket szeretnénk, és ez nem csak felnőtt korban van így, már gyerekként elindul ez a folyamat. Lehet Keith esetében nála is elindult ez a folyamat, ezért mondjuk rámosolygott és kedves volt vele tudtán kívül. Persze ezt ne vedd készpénznek, ez egy magán megállapítás volt annakidején, de szerintem is van benne valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ármin.
Nem mindig jó a névmemóriája, de ez megmaradt, hiszen nem hétköznapi a srác neve. Az ilyen furább nevek beugranak neki. Egyszer Kriszta azzal ugratta, hogy a saját gyerekének is azért adott nem éppen hétköznapi nevet, mert félt, hogy elfelejti. Ez persze nem igaz, az egyik kedves ápolólányt hívták így, megtetszett neki, hát ezt adta. Igen, sejtette, hogy ezt meg tudja jegyezni.
- Pedig idősebb vagyok, három évvel talán. Árminban is, bennem is van némi véla vér. Benne elenyésző, nekem anyai ágon minden rokonom véla, így én félig ember, félig véla vagyok, ezért tűnök fiatalabbnak, pedig másfél év és betöltöm a harmincat.
Ebbe valamelyik nap belegondolt, és egy kicsit ki is akadt, elvégre az a szám már nagyon nem kettessel fog kezdődni, és ha nem kettessel, akkor az azt is jelenti, hogy öregedik megint egy évtizedet. Tipikus női probléma, pedig a legtöbbel ellentétben neki, ha minden jól megy vagy százötven éve van a földön.
- Leonie. Szép neved van, illik hozzád, olyan kis játékos.
Jól cseng. Szereti a jól csengő, dallamos neveket. Nagy betűkkel feljegyzi a lapra. Nem hiszi, hogy olyan sok Leonie szaladgálna a kastélyban, így erre nem kérdez rá, addig jó, amíg a lány beszél, nem akarja feszélyezni az ilyen keresztkérdésekkel.
- Adjak törlőkendőt? Azzal tisztább lesz.
Babapopsikendő egész pontosan. Nem mintha lenne kisbabája, de sokkal szebben leszedi a sminket, mint a sminkkendő, finomabb az illata, jobb a tapintása és olyan aranyos, vidám mintás csomagolásokban lehet kapni, amik miatt mindig mosolyognia kell. A mostanin például színes, mintás elefántok táncolnak.
- Hm.
Nem nagyon hisz a lánynak, mármint elhiszi, hogy ő ezt hiszi, de akkor is kitart a véleménye mellett, még ha nem is kezd el hangosan tiltakozni, inkább csak megsimogatja az alsó ajkát, amíg a lány elmagyarázza, hogy a fiú a kedvenc barátja. Érdekes.
- De, teljesen, csak tudod, van egy fajta rangsor ilyenkor, ami csak ideiglenes, de ha megtetszik egy fiúnak egy lány, akkor az a lány mindenkinél elsőbbséget élvez, mert akkor szeretne vele lenni, felhívni magára a figyelmet. A lányok változnak, de a barátok, ha kitartóak, állandóak maradnak. Ezt el kell viselni.
Nem lesz könnyű menete ezzel a lánnyal, gyermekibb, mint a saját kilenc éves példánya, akin ilyen szempontból még csak gyakorolni se tud. Kicsit hátrasimítja azt a néhány tincset, ami zavarja, ezzel is időt nyerve, amíg összeszedi a gondolatait.
- Szerintem gonoszság az, ha fizikailag vagy lelkileg bántódása esik annak a lánynak, amíg csak gondolja az ember, addig nem az. Mindenkiben ott van a kisördög, aki néha előbújik, mondjuk amikor nyugtázzuk, hogy a lánynak, akinek ugyanolyan nadrágja van, mint nekünk nagyobb benne a feneke, vagy a számunkra nem szimpatikus lány elejtette a könyveit. Nincs olyan, hogy csak jó ember vagy csak rossz. Én is sokszor kívántam kellemetlen dolgokat olyan embereknek, akik nem szimpatikusak, de nem tartom magam rossznak emiatt.
- Eljöhetsz hozzám amikor jól esik és elmondhatod ezeket, de ez a részed veled fog maradni, ez ellen nem lehet mit tenni, mert ilyen az emberi természet. Az, ami benned van, nagyon minimális, többek között ez tesz emberré. Mindenki tudja, hogy a másikban jelen van ez a rész. Sokan próbálják tagadni, de őket leginkább álszentnek tartják emiatt.
Arra, hogy a fiúk is mosolyognak rá, szélesen elmosolyodik, nem tud nem elmosolyodni, hiszen annyira aranyosan meséli a kis vörös neki.
- Voltál már szerelmes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Igen, szőkék, az anyai felmenőim mind szőkék, az apaiak vörösek és barnák. Az apámnak és a kislányomnak is ilyen a hajszíne. Várj, mutatok egy képet róluk.
Az elképzelés tehát, hogy szőkék igencsak jó. Felkelve besétál a kislánya szobájába, ahonnan egy nagyobb albumot hoz ki, amit felcsapva keres egy képet, ahol a szülei, a nagyszülei, de még a dédszülei is jelen vannak, és egyikük sem tűnik többnek negyven évesnél, pedig a dédszülei már közelítenek a százhoz.
- Tessék, ők itt a rokonaim, az apám jól felismerhető közöttük. Néhány éve készült a kép.
Mielőtt még elhagyta volna őket, kijelentve, hogy képes egyedül is boldogulni az életben. Nem volt egy szép korszak, de mostanra már kezd minden a helyére rázódni és reméli, hogy ezen nem kell agyalnia már.
- Az biztos, bár engem annyira nem vonz most még, hogy sokáig éljek, de ki tudja, egy harminc év múlva lehet, belejövök a dologba.
A nagypapás megjegyzésre mosolyogva bólint egyet egyetértően. A vörösbort ő is szereti, csak mondjuk nem úgy, és nem olyan mennyiségben, mint, ahogy a nagypapa mondja. Ezt persze nem teszi hozzá, még csak az kellene, hogy az esetleges "jókedveit" megtudja az igazgató vagy a tanárok. Tudja, hogy közöttük sem ártatlan mindenki, de azt is, hogy vannak szentéletű emberek is, akiknek ez sok lenne, annak ellenére, hogy tudja magát kontrollálni.
- Oh, ez igaz, ne haragudj, Zója vagyok.
El is felejtette, hogy nem mutatkozott be, de ez azt hiszem érthető is, a kislány sírva rontott be hozzá, egy nyulat szorongatva. Ez olyan jelenet, ami könnyen elvonja bárki figyelmét.
- Nos, ez is benne van a pakliba.
Könnyebben tudna nyilatkozni, ha ismerné Keithet, ha tudna vele is beszélni, de egyelőre feltételezni tudja csak a dolgot, ahogy azt is, hogy a lánykának vele szemben viszont a fiú tetszik, akiről beszélnek. Bár utóbbi inkább erős sejtés, mintsem feltételezés.
- Nem mondanám, hogy gonosz, ezt sokszor nem tudjuk irányítani, csak úgy megtörténik, csak jön egy érzés, egy pillanat, ami miatt máshogy tekintünk a másikra. A szerelmet vagy a tetszést nem lehet megmagyarázni, sokan próbálják, vannak egész jó érvek is, csak azokat olvasgatva elveszik az emberből a romantika.
Ő elég sokat foglalkozott a témával, érezhető is, hogy a romantikában sem hisz már annyira, de az ő nézeteit végképp nem szeretné átragasztani másokra, az nem lenne fair a betegeivel szemben. Közben a példáira kapott válaszokat figyeli, nehéz dolga lesz, mert kicsit szó szerint vesz mindent. Nem is kicsit, így ez nagyon hosszú lesz.
- Zsolti? Ő kicsoda?
Hoppá, újabb szereplő a történetben. Feljegyzi a nevét, és érdeklődve figyeli, hogy mit válaszol neki a lány. Van egy olyan érzése, hogy bonyolódni fog még a dolog, nem is kicsit. Szereti a kihívásokat, főleg miután valamennyire átlátja a helyzetet és megkapja minden szereplő nevét és valamennyire a szerepét.
- Voltam már, még a második házasságom elején. Határozottan jó érzés, van valami kis nyomás a hasadban, amikor vele beszélsz vagy rá gondolsz. A világot szebbnek látod, kellemesebb a közérzeted és az elején mindig a másikkal szeretnél lenni, aztán ez persze alábbhagy, de az eleje nagyon szép, jó időszak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Leonie

- Értem, és igazad is van, tényleg nem olyan, mintha a nagymamám lenne. Egyszer még a húgomnak is nézték. Pont vizsgaidőszak volt, én fáradt voltam, ő sugárzott, és a csoporttársaim egyből azt kérdezték, hogy a húgom melyik egyetemen van. Elég fura szitu volt.
Ő pedig természetesen kamuzott, hiszen mi mást tudott volna? Muglik között tanult és nem szeretett volna, ha lelepleződnek, mert azért elég súlyos büntetéseket szoktak osztogatni a varázsvilág lakói.
- De szerencsére az apai nagymamám szimpla boszorkány, így ott legalább érezhetem a nagyi sütiét, és a lányom leendő gyerekei is mázlisták, mert ők is kapnak nagymamát.
Az már más, hogy milyet, de talán addigra visszavesz a mostani életstílusából és nyolcvan évesen nem varrat a hátára tájképet, majd húz fel egy bőrnacit és pattan fel egy mocira, hogy ősz tincsibe belekapjon a süvítő szél.
- Tényleg Zója. Más is hitte már, hogy nem tudom kimondani, de igazából csak félig orosz vagyok, így a nevem is orosz. Szintén a nagyszülők nyomásának köszönhetően, és azt hiszem ezt örököltem is, mert a kislányom neve sem hagyományos, hiszen Minának hívják.
A pozitívum, hogy a második neve, vagyis az Izabella, teljesen elfogadott itt is, így szegény gyereket nem írják le egyből azért, mert anyának nem volt jobb dolga, mint a furcsa nevek gyűjteményét lapozgatni. Igaz nála akkor is a pasi, aki a kedvenc sportcsatornája után Espn-nek nevezte el a fiát tette be a kaput.
- Ajaj, ez a Zsolti fiú eléggé feleslegesen teper, ahogy az arcodat elnézem.
Ez persze az első megállapítás csak, kell hozzá, hogy ki is ez a fiú, de a szájelhúzásból ez jön le neki. Figyelmesen hallgatja a történetet, és néha bólint egyet.
- Ez nem könnyű eset. Jó sokat teper érted. Szeretnéd, ha elbeszélgetnék vele és megmondanám neki, hogy ne tegye? Talán egy felnőttre jobban hallgat, bár nem hiszem. Én például nem szeretem a vágott virágot, így amikor az egyik fiú virágot hozott nekem minden héten, elkezdtem szipogni és azt mondtam neki, hogy temetésre emlékeztet, és ráadásul most ölte meg a virágot, így egy idő után inkább lelépett, mert ez sokkolta. Volt vele egy kis munka. Esetleg csinálhatnád azt, hogy amikor ajándékot hoz, akkor másról beszélsz, mondjuk… na várj.
Felkelve kicsit körbefordul, majd egy plüssmacskát felemelve visszaüt.
- Tegyük fel, hogy most te vagy Zsolti, én meg te, és hoztál nekem egy vörös plüssmacskát.
Fel is emeli kicsit a macskát, majd visszahúzva sóhajt egyet.
- Jaj Zsolti, nagyon köszönöm, ez a macska nagyon szép, tényleg olyan vörös, mint a hajam, nagyon kedves, hogy észrevetted. Képzeld Milán is észrevette, a múltkor hozott nekem egy két méteres nagy plüssmacskát, azóta mindig velem alszik a cica, meg az a plüssnyuszi is, amit Balázs adott, tudod az a magas, erős karú Rellonos fiú, jaj olyan kedvesen mosolygott, de a héten a legjobb Kristóf volt, aki vett nekem sütit, és még olyan színes üdítőt is aminek rágógumi íze van. Olyan jó volt vele, a jövőhéten is megyünk. Ő de ez is helyes, ez a macska, köszi.
Kicsit még rá is játszik, ahogy lelkesen ecseteli kivel mit csinált a héten az aprócska Leonie énje, akit hirtelen magához vett.
- A mesékben nincs, és válás sincs, de sajnos én mind a kettőt megtapasztaltam, mondjuk az is igaz, hogy a mesebeli hercegnők a felfogásom miatt vasvillával kergetnének, szerintem ezért nem működött a második házasságom. Az elsőről nem tudtam, mármint nem tudtuk hogyan mennek a dolgok, és azt hittük nem komoly a dolog, aztán kiderült, hogy de. Azóta azonban, szerencsére Áronnak összejött az igazi szerelem. Ha ez nem lett volna, akkor ő szerintem - már ha egyszer ráveszi magát -, Verát vette volna el először, ez abból is látszik, hogy bármennyire is tiltakozott régen, hogy neki sosem lesz gyereke, csodásan bánik az ikrekkel. A szüleid nagyon szerencsések, ilyen házasságot kellene mindenkinek megélnie.
Szép érvelés, el kell ismernie, egy pillanatig hallgat, mielőtt válaszolna.
- Mi van akkor, ha mondjuk, persze nem, de tegyük fel a mókakedvéért. Szóval mi van, ha Keith is szeret és mondjuk így próbálja felhívni magára a figyelmet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem sokkal éjfél után fut be az utolsó vonat a bogolyfalvi állomásra. Nincs már rajta sok utas, inkább csak olyanok, akik nem szeretnek vagy tudnak hopponálni, illetve nincs lehetőségük a kandallókon át való utazásra, vagy csak egész nap dolgoztak, és most érnek haza. A nő valahogy mindegyikbe beletartozik. Otthona nincs a hálózatra kötve és köszöni szépen, nem is tervezi. Hopponálni, bár tud, de szívből utál, mert folyton felkavarodik a gyomra, dolgozni pedig igencsak sokat dolgozik, hogy kimerült anyagi forrásait pótolni tudja. Enyhén reszkető lábakkal száll le a vonatról, kezd már hűvösödni napközben is, hát még ilyenkor este, amikor az ember hazabotorkál.
Táskáját magához szorítva, kabátját összehúzva indul el, az úton, mely az állomásról a Boglyas térre, majd onnan a faluba juttatja. Ez nem hosszú, és nem is rövid táv, ideális annak, aki, mondjuk, négykor sétálja le, így este azonban roppant mód bizalmatlanná teszi azt, aki csak néhány hete lakik itt, és még be se rendezkedett igazán. Minával ellentétben ki se pakolt még a dobozokból, mert egyszerűen nincs ideje rá, ellentétben a kislánnyal, akinek most még laza a helyzete, hiszen a tanév se kezdődött el igazán.
A térre se jut el, a játszótérig bírja a menetelést, úgy tűnik az egész napos járkálás nem tett jót a lábainak. Nyöszörögve lépked a kihalt játékok közé, hogy egy padra le tudja vetni magát, és lerúghassa a cipőit. Még csak most vette, és bár eddig nem volt különösebb baj velük, úgy tűnik, a mai nap betette a kaput, hiszen ledobva magáról őket, néhány véres sebet lát viszont.
- A szépségért szenvedni kell…
Ez már mondjuk, rajta régen nem segít, de azért mondogatja, hátha egyszer el is hiszi. Mindenesetre felsóhajt, amikor végre szabadabbá válnak a lábai. Igaz hideg van, de az most nem érdekli. A táskája után nyúl, és bár megígérte Minának, hogy csak akkor nyúl cigi után, ha már vészhelyzet van, ezt a pillanatot most határozottan annak tekinti. Elvégre fáj a lába, vérzik, és pálca sincs nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A harmadik szívás után mérgesen pillant le a szálra, amit a kezében tart. Nem kéne ezt csinálnia, mert bár mindenféle káros szenvedélyével szemben igen szépen tartja magát, mégsem tud teljesen az lenni, aki akar. Két hete például ivott. Csak úgy jött. Rettegett ettől a költözéstől, hogy ott kell majd élnie a faluban, és hiába mondta magának, hogy a lánya miatt teszi, mégsem tudta jól feldolgozni a tényt, hogy nap mint nap találkozhat olyan emberekkel, akiket inkább elkerülne, és nem is emlékezne rájuk. A következő feszültség itt érte, első éjjel, amikor nyugtalan álmára a megoldás egy elszívott szál cigi volt, és most tessék. Alig két hét alatt már a másodikat szívja. Nem lesz ez így jó. Ó, és ha már káros szenvedélyek… itt van Dwayne is.
- Kriszta.
A válasz könnyen jön, annak ellenére, hogy amikor a férfi rámordul a szíve is megáll. Először gyilkosnak gondolja, aztán meg tudja ki az, és a pillanatnyi kihagyást ezer gyors veréssel igyekszik pótolni. ami szinte fájdalmat okoz neki. Több okból is. Mégis olyan természetesen viselkedik, hogy képzeletben a saját hátát veregeti. Fel kellene kelnie, ám most nem veszi rá a lélek, hogy a lábaira álljon. Ahhoz nem elég mazochista.
- Van pár új ügyfelem, tudtam, hogy nem érek haza időben.
Muszáj dolgoznia, nem teheti meg, hogy akár csak egyetlen pillanatot is kihagyjon, amikor pénzt kereshetne. Néhány másodpercig hallgat, eközben felemeli a dobozt, és a férfi felé nyújtja, nem jó dolog, ha az ember magányosan szívja a cigijét, és sejti, hogy Dwayne vevő az ilyesmire.
- Tudnod kell, hogy beadtam a jelentkezésemet az iskolába is. Nem akartam szólni, de ha már így összefutottunk, gondoltam jobb, ha szólok. Nem leszek bent sokat, de eléggé le vagyok égve.
Ami mondjuk nem titok a féri előtt, hiszen elmondta neki, hogy a házvásárlás, a felújítás, a pesti rendelő bérlése szó szerint felemészti minden vagyonát. De hát Mina boldog, és ez a legfontosabb.
- Mina mesélte, hogy miről beszélgettetek legutóbb. Komolyan a nevedre akarod venni őt?
A hangjában nincs ellenszenv, sőt, talán a meghatottság az, ami a leginkább fellelhető. Amikor Mina először mondta, nem is figyelt rá, de aztán egy néninek már az apja vezetéknevét használva mutatkozott be, és akkor tudta, hogy komolyan erre vágyik a lányka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oldalra pillantva látja, ahogy a férfi helyet foglal mellette, de nem szól, nem is fordítja arra a fejét. Elvette a dobozt tőle, de nem hitte volna, hogy le is ül. Ez olyan, mintha már majdnem haverok lennének. Mondjuk ez körülbelül már sosem történhet meg, de legalább már képesek nem azonnal ordítozni egymással.
- Nem mondom meg, mert kiröhögsz.
Újra a szájához emeli a cigarettát, ám mielőtt szakszerűen beleszívna, mégis hozzáteszi azt, mit pályázott meg,
- Pszichológus, talán tanár.
Most először fordul a férfi felé, azóta, hogy leült mellé, látni akarja, hogyan reagál az előbb hallottakra. Nem akarja, hogy rossz legyen kettejük között a viszony megint, most például azért, mert itt szeretne dolgozni.
- Több időt szeretnék Minával tölteni, de mellette dolgoznom is kell. Egész jól helyre tudnám hozni magam anyagilag, ha elfogadják a jelentkezésem.
Ami persze még nem biztos, nem is nagyon hangoztatja, egyikről például csak Dwayne tud, a másikról ketten a szőkével, hiszen az ő tárgyát venné birtokba. Az kezébe tartott csonkot a földre dobja és lehajolva mellette heverő csizmájával oldja el, nehogy begyújtsa a játszóteret. Aztán felvéve zsebkendőbe csomagolja, parfümöt vesz elő, két szakszerű fújással, meg egy rágót, hogy a lehellete se legyen olyan elviselhetetlen.
- Igen, ez egy nagyon komoly érv. Örül neki nagyon, hogy felvetetted, azóta csak erről beszél. Épp azon gondolkozik, hogy az Izabellát is használja-e, mert eddig mindig odaírta, de most jobban tetszik neki, ha csak „ Warren Mina” lenne az aláírásában. Az egész ház tele van ezzel, mindenhova odafirkantja. Szerintem nem tette még semmi ennyire boldoggá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azon, hogy a férfi kineveti, meg sem lepődik, sőt igazság szerint még őt is nevetésre kényszeríti, amit egyáltalán nem bánt. Jó érzés, hogy nem csak ordítoznak egymással, hanem képesek még erre is. Mostanában valószínűleg úgyis többet találkoznak majd, még ha igyekszik is megőrizni Dwayne békéjét. Nevetés közben kicsit megüti a férfi karját, egyáltalán nem erősen, inkább csak gyengéd játékosággal.
. Szemét vagy…jó tanár lennék. Laza, csípnének a srácok.
Mondjuk ezt a mondatot még nem hiszi el teljesen, tart tőle, hogy nem lenne elég türelme. Még csak azt se mondhatja, hogy Mina mellett kitanulta, hogyan kell az ádáz kölyköket megnevelni, hiszen a kislány nem egész tizenhárom életéve alatt mindig kifogástalanul viselkedett. A nevetése kissé alábbhagy, jóízű mosollyal csóválja meg a fejét arra, hogy kinevették, majd a lábait felhúzva a földről – ami elég hideg most már – fordul a férfi felé. Még jó, hogy ennyi helyet hagyott kettejük között.
- Sajnálom.
Először nem ezt a szót szerette volna mondani, de aztán valahogy mégis ez bukott ki, és úgy gondolja, hogy akkor már, ha elkezdte, illendő lenne befejezni a mondatot.
- Jó lett volna, ha máshogy alakul, ha lenne még gyerekünk. Mindig szerettem volna egy fiút. Mostanra talán őt is félthetném, mert aurornak akarna állni. Szép szakma ide vagy oda, elég könnyen odaveszik a legjobb ember is.
Titkon ettől félti Dwayne-t is, azóta, hogy a kocsin fekve kijelentette, mi lesz belőle. Akkor este közelebb akarta tudni magához, mint bármikor előtte, mert rájött, hogy bármikor elveszítheti. Aztán volt olyan ostoba, hogy önként dobta el, ahelyett, hogy mint előtte oly könnyedén, beszélgetett volna vele.
- Jól vagy? Olyan nyúzottnak tűnsz.
Eddig nem volt felé fordulva, nem láthatta, hogy a férfi kissé megviselt, most azonban szembe nézhet vele, és innen azért más a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Öhm…
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azért mondja ezt, mert őszinte, hiszen mindig így gondolta. Teljesen biztos volt benne, hogy a gyermeke fiú lesz, hogy neki fia fog születni, és bár imádja Minát, mégse akar cukorszirupos lenni, ő sajnálta, hogy nem fia született. Hogy miért? Maga se tudja, egyszerűen csak fiús, egy kisfiúra vágyott világ életében, és a dolgok jelenlegi állása szerint erre sosem kerülhet már sor, főleg azért nem, mert elüldöz mindenkit maga mellől, aki nem olyan, mint amilyennek ő elképzeli, aki nem olyan, mint a férfi. Mindig a fiával tervezett, és sokszor álmodott róla. Hogy hat évesen aurornak gondolja magát, hogy tizenévesen, ha ott áll a pályaválasztás előtt ő rettegve figyeli majd, mit akar csinálni, ha nagy lesz.
- A női fecsegésnek nem mindig van oka.
Mégis, ezt az átlátszó hazugságot választja. Érzi, ahogy nehéz kövek gördülnek a szívére, utál hazudni, utálja, ha el kell fojtania valamit. Nem csinálhatja ezt sokáig, mert még a végén úgy jár, mint a legutóbb, abban az ostoba helyzetben, a minisztérium folyosóján. Nem akar megint kellemetlen helyzetet teremteni kettejük között, nem lenne fair senkivel szemben sem.
- Ugyan, ettől nem kell levertnek lenned. Nem téged hagyott el, csak karriert akar. Mondta, hogy nem jön vissza? Mert ha nem, akkor nincs okod búsulni, most éppen ez van, legalább annyi sört ihatsz, amennyit csak akarsz, nincs melletted senki, hogy csúnyán nézzen rád. Aztán majd visszajön, nem tűnik ostobának, aki elhagyjon téged.
A lábait letéve, közelebb csusszan Dwaynehez, és biztatóan megszorítja a kezét, majd feleszmélve, hogy mit is tesz, sietősen nyúl a csizmája után, hogy visszahúzza a lábára. Ha futni kell, akkor már olyan mindegy hány véres seb lesz a lábán, de azt nem akarja, hogy még jobban fázzanak a talpai. Maga se tudja felfogni, hogy mit is mondott a férfinek, meg azt sem, hogy mikor határozta el, hogy ilyen lesz, és hogy amikor elkezdett beszélni, miért gondolta, hogy ez neki nem fog fájni, hogy nem fog ezernyi tőr a szívébe döfni. Nem érti, hogy miért nem szabadulhat meg ettől az érzéstől végre, hiszen ártani nem szeretne a férfinek.
- Kezd hűvös lenni, menjünk lassan nem?
Érdeklődik a férfira se nézve, táskájában zsebkendő után kutatva, hogy kifújja az orrát. Remek lesz, ha még meg is fázik menet közben, ez biztos, hogy a cigi bosszúja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Na látod, akkor biztos visszajön.
Bíztatja mosolyogva. Egész őszintének néz ki, még ha nem is az. Fáj, hogy bíztatja, elvégre szereti a férfit, de pont ez a lényege a dolognak valahol mélyen. Szereti annyira, hogy boldognak akarja tudni, és ehhez az kell, hogy elengedje, hogy ne hadakozzon vele. A férfi bármennyire is utálja őt, most nem veszekszik vele, sőt, szinte kedves, már amennyire ez lehetséges kettejük között, így még annyira se akar összeveszni vele, mindenféle apróságon.
- Az jó lenne. Szoknom kell még a falut. Azt mondták, nem célszerű kint lenni sötétedés után egyedül. Más lett ez a hely azóta, hogy ide jártam.
Nem is nagyon maradt itt már semmi régről. A házak égig érnek, az emberek elvakultan hirdetik, hogy pénzesek. A falu már nem is hasonlít falura, előkelőbb, mint sok külföldi kisváros – sőt olykor nagyváros is -, ami elveszi a régi feelingjét, így érthető, hogy a közbiztonság se ugyanolyan már.
- Remélem Minának nem jön meg a kedve az iskola mellett ahhoz is, hogy kimaradozzon, és későn jöjjön haza.
Pedig ha tudná, hogy a kislánya mit tett nem is olyan rég, most nem sétálgatna ilyen nyugodtan, vagy lenne ennyi ideig távol egy szem gyerekétől, aki nem is olyan ártatlan. Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy ez egyáltalán ki fog-e derülni valaha, hiszen a kislány igen ügyesen keveri a kártyáit. Ezzel azonban nem kell foglalkoznunk, hiszen hőseink épp elhagyják a játszótér területét, hogy rövid, sietős léptekkel a Macskabagoly utczára forduljanak, majd onnan nem sokára biztonságos falak vegyék őket körül és nyugtalan álomra hajtsák a fejüket, míg el nem jön a másnap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt éjszaka alvászavarát, ma sok szépségtrükkel sikerül elfedni. Az, hogy ideges, egyértelmű, ám gyakorlatilag semmi sem látszik belőle. Köszönhetően az éveknek, na meg az alatta szerzett rutinnak, képes egész jól elhitetni a világgal azt, amit ő akar. Hogy ma mit akar? Örömöt. Valahol mélyen boldog is, ám emellett persze ott a szomorúság, hiszen Mina úgy lelkesedik még mindig az apja iránt, mintha Dwayne Warren igazából nem is halandó volna. Öltözés közben kétszer is meggondolja a szoknyát, cseréli, van rövidebb és hosszabb is, végül egy harmadiknál dönt, amit elég elegánsnak gondol. A tett helyszínére érve, kénytelen elmosolyodni, hiszen Mina minden aggodalmát leküzdve a férfi tényleg nagyon jól fest.
- Jól nézel ki.
Nem nagyon beszéltek az utóbbi időben, egy nem is olyan régi kirohanása miatt, amit valahogy nem akar visszacsinálni. Szörnyen bosszantja, hogy a férfi is tudja a kis titkát, és mégis, annyira jól esik, hogy elmondta neki. Végre felszabadult, szó szerint érezte, ahogy a kövek, sőt sziklák lezúdulnak a szívéről. Ez az érzés jelenleg felülír mindent, csak a zavarát nem, ha a férfi közelében van. Mindenesetre igazi úriasszonynak is mondhatnánk, hiszen nem szenved, és nem játssza a drámakirálynőt. Elfogadta a helyzetet, és nem is akar keresztbe tenni. Elfogadta a férfi érzéseit, és tiszteletben tartja őket.

***

Hosszúra nyúlik az egész procedúra, és különösen zavaró, hogy többször is „doktornőnek” szólítják. Mintha egy gyilkosság tárgyalásán ülnének, ahol ő az egyik szakértőként, mint kutatást végző ember van jelen. Nem mintha nem lenne büszke arra, amit elért, de ez most a magánélete, nem pedig a munkája. Aztán kínos percek után megszületik az ítélet, és halvány mosollyal fogadja a lánya ölelését, még néhány szót váltanak bent, majd kisétálva, a lányka kezét fogva indulnak el arra, amerre Mina akar. Ez a nap erre lett szánva.
- Persze, minden.
A lányka előreszalad, ő lassít a léptein, remélve, hogy Dwayne is megteszi, és kicsit lemaradva tud vele néhány szót váltani.
- Miközben pakoltam, találtam egy nyakláncot. A nagyapám szerezte, még Mina születésénél, azt mondta védelemmel látja el, ha jól emlékszem, de nem érdekelt akkoriban, hogy mit mond. Rúnázott, ha jól láttam, viszont nem sokat értek hozzá. Nem néznéd meg nekem valamelyik nap? Ha tényleg jó, szívesen nekiadnám, de azért megátkozni nem akarom a gyerekemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hm?
Még jó, hogy nem nyitja ki a száját, nem szeretné firtatni a dolgot túlságosan, próbálja visszakeresni, hogy mikor kapott medált, főleg rúnázottat Dwayne-től. Nem volt hosszú, de igen intenzíven telt az a nyár, sok felé voltak, sok mindent csináltak, de erre biztosan emlékezne.
- Miért ne lenne meg?
Hárít, alig érezhető a bizonytalanság a hangjában, de azért még neki is feltűnik. Nyel egy nagyot, és Mina felé fordítja a tekintetét, aki épp egy egész aranyos kávézó menüjét olvassa, majd egy idősebb hölggyel kezd beszélgetni, aki láthatóan ott dolgozik. Nincs olyan messze tőlük, mégis hallótávolságon kívül, de azért szemmel tartja, hiszen ismer számos borzalmas történetet, szülő mellett eltűnt gyermekekről, és nem  is tudja mit tenne, ha Minának akár csak a haja szála is meggörbülne.
- Nem vagyok akkora szívtelen szörnyeteg, mint amekkorának gondolsz. Tudod…
Egy pillanatra megáll, mielőtt még ostobaságot mondana, vagyis nem ostobaság, nagyon is értelmes lenne, de inkább lenyeli a gondolatot, és egy pillanatra lehunyja a szemét.
- Én vagyok a hülye, hogy próbállak az ellenkezőjéről meggyőzni. Sajnálom, menjünk inkább, Mina vár, ne rontsuk el a boldogságát, hiszen végre hivatalosan is összetartoztok.
Mostanában nem sokat beszél, csendesebb lett, mintha az évek kicsit elvették volna azt az életvidám, őszintén kommunikáló nőt, aki volt. Nehéz időszakon megy át. Talán, majd ha beáll a rutin az életébe, akkor menni fog minden úgy, mint régen. A beszélhetés folytatása helyett irányba állítja magát, és útközben gyors mozdulattal letörli az arcát. Csak túl akar esni az egészen, és hazamenni, de tudja, hogy Mina minél hosszabbra szeretné majd nyújtani a napot, ő pedig igyekszik majd mindehhez jó képet vágni.
-Jó napot! Mit eszünk, választottál?
Érdeklődik a lányhoz fordulva, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, és reméli, hogy Dwayne se érez másképp a dologgal kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Már majdnem feladja a reményt, és akkor végre megjelenik a férfi, akinek tökéletesen igaza van, ezért nem kezd el vitatkozni fele, csak talpra szökken, és végignéz a baglyon, meg a gazdáján.
- Hogy tudtad beidomítani a baglyot, hogy annyira utáljon, mint te?
A kérdés őszinte, hiszen csőrike rondábban néz rá, mint amikor Mina megtudta, hogy azzal, hogy Kriszta férjhez megy, elköltözik tőlük. Az volt akkor az év veszekedése, hiszen a kislány azt hitte, mind együtt költöznek, pedig Kriszta akkor nem ment velük, amikor Zója egy évig férjnél volt. Leemeli tekintetét a szárnyasról, hihetetlen, hogy szempárbajt vív egy bagollyal, majd megint a férfire pillant.
- Gondoltam megvizsgálhatnád a láncot. Bemegyünk?
Hajnali kettőkor a férfinek nincs is jobb dolga valószínűleg, mint azt mondani, hogy „persze, én is pont arra gondoltam, hogy most még neked láncokat fogok vizsgálgatni, kész esetleg egy kávét addig, mesélj valami izgit, én meg alvás helyett vizsgálgatok neked”. Viszont érezhető a feszültség a nőben, így talán nem küldi el azonnal a francba a reszkető nőt. Nincs meleg ezeken a folyosókon, nagyon nincs. Kezeit a zsebébe dugva néz kérlelőn a férfire fáradtan csillogó kékjeivel. Végül győz, a férfi legyint egyet és kinyitja előtte az ajtót, hogy bemehessen rajta. Itt sokkal jobb idő van, így kényelmesen leveti a kabátját, és a kanapéra teríti.
- Amikor a nagyapámat elküldtem hozzád és visszajött, azt mondta, elküldted, majdnem megverted. Nem érti, hogy könyöröghetek neked, hogy bocsáss meg nekem. Hogy durva dolgokat vágtál a fejéhez, ócsároltad a származását, és engem is. Hittem neki, mert nagyon megbántottalak akkor, amikor eljöttem. Kedveskedve adta oda néhány nappal később ezt a láncot.
Előhúzva az ékszert a férfihez lép, és átadja neki a kis csomagot, amiben található.
- Arra gondoltam, hogy ha Mina nagyobb lesz, majd odaadom neki, de aztán veszekedtünk. Azt mondta, keres nekem egy vélát, hogy a folyamat, amit anyám elkezdett, visszafordítható, hogy Mina egy kis tévedés, de nem baj, majd ő mindent elintéz, én csak legyek nyugodt, egy hét múlva senki se fog erre a kis problémára emlékezni. Megijedtem, hogy valamit tenni fog Minával. Csak arra tudtam gondolni, hogy eljöjjek onnan, de arra nem gondoltam, hogy hazugság minden.
Összefonja maga előtt a karjait, ajkait összeszorítva fáradt-szomorúan pillant fel a férfire. Nem tud elmenni mellette, hogy mi lehetett volna, ha egy kicsit több esze van, ha nem csak azon jár az esze, amit a nagyapja mondott neki, de annyira felfordult a gyomra, hogy inkább nem ment tudott okosabb lenni.
- Ez…ez tőled van, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ha okos lenne, kedvelne engem, csodás személyiségem van, és gyönyörű vagyok, amikor magamból kikelve ordítozok.
Érzi magán a férfi pillantását, de nem fordul meg, nagyon reméli, hogy nem azért érzi, mert éppen a pálcájával egyensúlyozva azt próbálja betippelni, hova átkozzon, hogy aztán ne feltétlenül gondolják a bírák, hogy nem önszántából távozott az élők sorából.
- Technikailag már holnap van.
Bár ez nem segít azon, hogy hajnali kettő van, sőt talán már el is múlt. Most, hogy itt van bent a szobában, kezdi érezni, hogy nem is olyan aktív, a küldetését beteljesítette, hiszen itt van a lánc is, a férfi is, most már mehet nyugodtan aludni. Ja, hogy az a faluban oldható csak meg? Hát igen, ez megint egy rosszul átgondolt terv.
- Voltál nálunk? Nem is ő ment hozzád? Olvastad a levelet, amit neked írtam?
Most már ebben se biztos, hiszen ha minden más hazugság, akkor ez miért ne lenne az? Közelebb lép a bagolyhoz, aki még mindig úgy néz rá, mint egy gyilkos, és egyik pillanatról a másikra kitátja a száját és nagy adag levegővel felfújja az arcát, mintha lufi lenne, és hozzá bandzsít is egyet, hátha a madár ennyitől szívrohamot kap vagy megkedveli, ám valahogy egyik sikerét se érzi.
- Papagáj.
Hagyja rá a dolgot, és elhátrálva tőle – nem, gyilkos tollasnak nem fordít hátat, inkább leül a kanapéra a férfi mellé, és a kezeit megtámasztva a térdén, tenyereibe helyezi az állát, amíg a férfi vizsgálja.
- Én is, de valahogy sosem tudtam megválni tőle. Csak egy doboz mélyén pihent, és csak egyszer vágtam neki egy ajtónak.
Ami lehet nem volt a legjobb megoldás, de nagyon jól esett. Aztán Kriszta felvette, és eltette a láncot, azóta meg végig velük volt. Egyszer majdnem felvette, hogy megnézze, átkozva van-e, de aztán belegondolt, hogy a lányát nem kéne félárván itt hagynia, úgy, hogy nem is ismeri az apját, aztán amikor megismerte, nem volt meg a lánc, most meg előkerült és lám itt van, a férfi mellett kuporogva, mint egy rakás szerencsétlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Tudom, hogy a testvéred írta meg, hogy lányod született. Miután úgy tudtam, te nem vagy kíváncsi rám, nem akartalak zaklatni, de vele megbeszéltük, hogy majd szólok. Szeretem betartani azt, amit megígérek.
Nézi, ahogy a férfi lejjebb csúszik, és azon gondolkozik, hogy igazán kényelmes pozíciót választott, ám utánozni nem akarja, így csak lerúgra a cipőjét, és felhúzva a lábait vált törökülésbe. Ez máris kényelmesebb, mint ülni, letett lábakkal.
- Végül is, odaadta. Csak a saját módján, hazugsággal, fájdalommal. Ezekhez nagyon ért. A levélben, amit küldtem, bocsánatot kértem, amiért hülye voltam, kértem, hogy találkozz velem, beszéljük meg, mert szeretlek. Elég pocsék belegondolni, hogy ott volt az esély, hogy együtt legyünk, és csak mert nem gondoltam át mindent, elszalasztottam. Ezt Minának nem kellene elmondanunk, soha többet nem beszélne velem.
Így is nehéz néha megértetnie vele mi miért történt, hát még ha kiderülne, hogy az egész csak a bénasága miatt történt, akkor biztos, hogy nem lenne kegyelem. A gyerek amióta beszélni tud, két dolgot kért, az apját és egy testvért, a tény, hogy mind a kettő megadathatott volna, ha…elég szomorú.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy ennyire számít az apaság. Mina nagyon szerencsés.
Nézi a láncot, majd a kezét kinyújtva, finoman megérinti, milyen érdekes, ahogy finoman mozog.
- Szóval azt mondod nincs megátkozva, odaadhatjuk neki? Odaadhatnád te, biztos nagyon boldog lenne tőle, ha te adnád át neki.
Mosolyogva húzza vissza a kezét, csak most jön rá, hogy pizsamában van, és hogy nem kent magára semmit, mielőtt elindult. Milyen nevetségesen nézhet ki így, mennyire nem az, akit a külvilágnak mutatni szokott, és mégse zavarta most, egy pillanatig sem. Szemeit becsukva sóhajt egyet, majd lassan kinyitva elpillant az ablak irányába.
- Jobb lenne, ha mennék, ha sietek, talán nem fagyok halálra.
Nem tartja vonzónak, hogy kimozduljon, elvégre kint nagyon hideg van, fölfelé még fűtötte a tettvágy, ám lefelé már nem sok minden maradt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Jobb lenne, ha ezt Minának nem mondanánk el. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy meg akarom védeni magam, talán így is van, de tudod haragszik már rám emiatt épp eléggé, még ha nem is mondja ki,  nem akarom, hogy gyűlöljön is.
Márpedig könnyen ez lehet, ha nem vigyáz arra olyan kínosan, mint eddig, hogy mit mond a lányának az apjával kapcsolatban. El kellene mondania talán, de fél, hogy a gyermeke annyira megharagudna rá, hogy teljesen elveszítené.
- Sajnálom, hogy nem hagytalak pihenni, remélem nem nézel komplett őrültnek.
Zója keze ellenben meleg, így amikor a férfi keze találkozik az övével, egész testében megborzong egy pillanatra. Csak nyugalom, igyekszik leküzdeni a hirtelen jött zavarát, és bár mondana valamit, akármit leginkább, a férfi azonban gyakorlatilag elzavarja.
~ Legalább nem ordítunk. ~
Szeretett volna még beszélni is vele, de érzi, hogy ennek most nem lenne itt a megfelelő ideje. Jogos is, hiszen már így is több, mint pofátlan azzal, hogy az éjszaka közepén ráront, amikor nyilván lenne jobb dolga is, mint a nő hülyeségeit  hallgatni. Szomorú mosoly jelenik meg az arcán, miközben bólint egyet, amit a férfi nyilvánvaló okokból nem láthat, hiszen csukva van a szeme.
Elpillant a madara felé, hátha okosabb lesz tőle, de a bagoly olyan csúnyán néz, mint eddig. Jobb lenne, ha tényleg megindulna. A láncot visszacsúsztatja a kis tartóba, amit összezár, és a zsebébe tesz, mielőtt hirtelen vezérelt gondolatoktól közelebb hajol a férfihez, hogy a fejét kezével megtartva egy puszit nyomjon az arcára.
- Köszönöm, hogy megvizsgáltad nekem.  Igazán hálás vagyok érte.
Ösztönösen a fülébe suttog, nem pedig beszél hozzá, a megindulásra azonban még mindig nehezen veszi rá magát, talán kicsit kétségbeesettnek mondanám, ahogy a homlokát finoman Dwayne arcához nyomja, és egy kicsit ő is lehunyja a szemeit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Az elmúlt napokban annyi minden történt vele, hogy megmondani se tudja hol áll a feje. Először is, visszakapta a régi állását, vagyis pszichológus lesz, másodszor megkapta kedves barátnője tantárgyát, így tanár is lesz, harmadszor pedig, beszélt az igen csak karakteres és emlékezetesen szép férfival, név szerint Markovits Istvánnal, és megállapodtak egy házvezető-helyettesi posztban. Úristen. Meg Merlinre. Ennyi mindent kapni maga az álom, hiszen sok új szerepben is kipróbálhatja magát, emellett még pénzt is többet kap, mint remélte, így nem kell ide-oda rohangálnia a muglik és a varázslók között, hogy az anyagi hiányt, amit a házvásárlás okozott, pótolja.
Elégedetten sétál hazafelé, ahol egy üres ház várja majd, hiszen Mina a hétvégén az ikrekkel van, Kriszta legnagyobb örömére, így csak este jön haza. Egy pillanatra megtorpan, elvégre nem kell feltétlenül hazamennie, most, hogy ilyen szépen rendbe jöttek az anyagi ügyei, igazán megengedhet magának egy kiadósabb ebédet a falatozóban, ahova mindig be akart térni, amióta kinyitott, csak sosem jött ki úgy a lépés, aztán már nem volt itt, hogy kijöjjön. Most viszont semmi sem akadályozza meg, hogy belépjen a közepesen zsúfolt vendéglőbe, keressen egy üres asztalt, és kabátjától megszabadulva a táskájával együtt a maga melletti székre pakolva magához ne vegye az étlapot.
Hosszas böngészés után azonban megmarad a nap ajánlatnál, annyi mindent tudna ugyanis enni, hogy dönteni nem tud, így a napi ajánlatra bízza magát, és nem is döntött rosszul, egy pohár vörösbor társaságában érkező ebédje igen jól néz ki, így egy mosoly és egy köszönés után hozzá is fog az első falathoz, mely után azon kezd el gondolkozni, hogy vajon kiszállítást is vállalnak-e, hiszen ha sokáig dolgozik, akkor is, Minának ennie kell, és ez a hely elég korrektnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan jól sikerült ez a pogácsa, hogy muszáj még egyet kérnie belőle. Éppen felkelne, amikor egy kutya elsétál mellette. Valószínűleg nem most van itt először, vagy igen jól nevelt, mivel gazdája nélkül egy székhez megy, és le is pihen mellé. Nem nagyon firtatja a dolgot, ismeri a tulajdonost, Verocska mindig olyan volt, aki a föld felett három méterrel lebeg. A vicces, hogy van bennük egy közös dolog, nevezetese, hogy az első férjük ugyanaz a Szendrődy – Nagy Áron nevezetű úriember. Ám míg Zójának az első, addig reméljük Verocsnak az egyetlen férje lesz, hiszen igazán szépek együtt, és a gyerekeikkel is nagyon jól bánnak.  
Felkelve nyugodtan hagyja ott a cuccait, hiszen Bogolyfalva egy igen kis hely, azt is tudják már rég a falu végén, hogy megvakarni készülsz az orrod, akkor az milyen gyorsan körbejárna, hogy valaki kiemelt valamit egy másik ember táskájából. Két újabb pogácsát kr, rá se jött, hogy milyen éhes, amíg le nem csípett egy falatot az első gőzölgő pogiból. Hozzá természetesen még egy bögre tejeskávét kér, jó sok tejszínhabbal. Reméli, hogy a tulaj is felbukkan amíg itt van, szívesen elmenne kisgyerek nézőbe, hiszen imádja a gyerekeket.
Visszasétálva megpillantja a kutyus gazdáját is, aki előtte állt a sorba, és most ül le oda, ahol az állat pihen. Halvány mosollyal mászik vissza a maga boxába, hogy az újságot lapozva várakozzon a pogácsájára, és néha visszaintsen a rá köszönőknek, mint például a széles mosollyal közlekedő Kriszta és Balázs párosra, akik úgy rohangálnak ma egész nap kéz a kézben, mint a mérgezett egerek.
Nem ritka, hogy így vannak, csak általában nem szoktak rohangálni, ők azok az andalgós páros. Kicsit irigykedik is a legjobb barátnőjére, hogy olyan szerencsében van része, hogy összeköthette az életét azzal, akit szeret. Neki is megvolt az esélye, ám mégis elszúrta, és azóta se jött rendbe a dolog, ezt bizonyítja, hogy harminc éves korára két váláson, két majdnem házasságon és egy házasságon kívüli gyereken van túl, ami nem túl fényes arány. Egy apró sóhajjal fordul vissza az újság felé, hogy a következő oldalt is áttanulmányozza, mire végre megérkezik a pogácsája, amit kedves mosollyal megköszön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Csak ha nem tartom fel.
És úgy néz ki, akarta a nő is ezt a beszélgetést, hiszen bármennyire is rohan, mégis leül. Most légy okos Zója. Ezek miatt rettegett és retteg még most is az ideköltözéstől, a gondolatait ösztönösen elzárja, bár mások fejébe nem lát, a saját gondolatait meg tudja védeni. Nem akarja, hogy akárki belelásson, még ha ő nem is lát bele másokba, pedig mestere szerint igen hasznos képesség, mégis ismeri a saját gondolatait, hogy mennyire nem akarja kiadni másoknak, és ebből kiindulva tudja, hogy más se akarja, hogy idegenek beleszóljanak mindabba, hogy ő mit gondol, hiszen a gondolataink a sajátjaink.
- Harminc évesen két házasságon vagyok túl, és van egy gyerekem, aki most megy mágustanodába. Nem hiszem, hogy alkalmas lennék rá, hogy még egyszer végigcsináljam. Hálás vagyok azért, hogy Mina viszonylag egészséges és boldog gyerekként nőhetett fel.
Halvány mosolyt ereszt meg a nő felé, miközben lepakol és helyet foglal vele szemben.
- Ismerem, és ha az én fejemhez ilyeneket vág, nem hiszem, hogy másnak szentként állítana be. Nem is vagyok. Emellett pedig van egy ekkora fecsegőm, aki akaratlanul is mindent elmesél.
Mina magasságába emeli a kezét, nyilván a nő is tudja, hogy Mina szeret mesélni, mindent, ami az életében van, így Zójának Lénát és valószínűleg fordítva. Amikor megtudta, hogy az apjának kapcsolata van a nőnek, hazament, és vidáman elmesélte anyának, hogy apa boldog. Ő pedig igyekezett ehhez jó képet vágni, aztán, mint ismerjük páran ez nem sikerült, azt azonban, hogy ezt a nő is tudja, csak sejti. Eddig nem kereste a társaságát, pedig volt a faluban és a minisztériumban nem egyszer, most azonban, hogy meglátta, mégis idejött. Ő sem teljesen hülye, egész jól össze tudja rakni ezeket a részleteket. Egy pillanatra lenéz az asztalon pihentetett kezeire, majd fel a nőre.
- Felesleges tartanod tőlem. Dwayne azt az egy titkomat se tudta magában tartani, amit fontos lett volna, hogy megőrizzen. Még ha neki nem is számít, nem valószínű, hogy a legutóbbi beszélgetésünkről ne tett volna említést neked.
Közben a picérfiú visszatér Léna ebédjével, és két szelettel abból a süteményből, amit rendelt még Zója, két tányéron. Bár nem kérdezte meg, milyen desszertet kér a nő, de hallotta, hogy süteményezést említettek, így gondolta, hogy ezzel nem lő annyira mellé. Zavartan néz rá Zójára, aki rámosolyog, nyilván még kezdő itt. Zója zavartan körbenéz, amíg a fiú tevékenykedik, mintha hihetetlenül érdekesnek találná a díszítést. Amikor végez és eltávolodik az asztaltól visszapillant a nőre.
- Had magyarázzam meg. Szörnyen irigy vagyok az emberekre. Mások irigykedve nézik azokat, akiknek vélavér folyik az ereiben, mert szépek, és ha akarják, bárkit megkaphatnak. De mit ér a szépség, ha életükben csak egyetlen társuk van? Ebbe senki se gondol bele, de ez a nagy helyzet. A ragaszkodás, ami a vélákat jellemzi, a félvéláknál is megvan, szerencsére a negyedvéláknál nem. Szörnyen érezném magam, ha ilyen örökséget adtam volna a gyerekemnek. A ragaszkodás lényege, hogy csak egyetlen férfire képesek szerelemmel nézni, azzal az igazival, a mindent elsöprővel, és sajnos ez az életük végéig eltart. Ha akarom, ha nem az én emberem Dwayne Warren.
Egy kis részt leszed a süteményből, meg azonban nem eszi, inkább csak játszik vele. Muszáj valamivel lefoglalnia magát.
- Amióta kimondtam neki, hogy szerelmes vagyok belé, felszabadultam. Ő valószínűleg nem így érez, sőt. Viszont én kimondtam, és megszűnt a nyomás. Ez kicsit önző dolog volt, de nem tudtam már hallgatni róla. Elutasított, hiszen fordítva nem törvényszerű a dolog, elfogadtam. Nem mondom azt, hogy ha most berontana és akarna tőlem bármit is, nemet mondanék, mert ez képmutatás lenne a részemről. Akarnék, de nem kényszerítem, holott megtehetném. Utálhatsz, amennyire csak jól esik, hiszen én is hallok dolgokat, de tiszta lapokkal játszom. Jelenleg pedig a legkevesebb kedvem a gyűlölködéshez van. Nem azért vagyok itt, hogy tönkretegyem az életeteket, hanem mert a gyerekem ezt akarja. Nekem ő a világon a legfontosabb, az egyetlen, akinek mindent meg akarok adni hogy boldog legyen. Amíg meg nem született, egyszer sem jutott eszembe, hogy valaha azt fogom mondani, hogy én a gyermekemért élek, és most tessék, így változik a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Folyamatosan csak egyetlen szó cikázik az agyában. Katasztrófa. Komolyan katasztrófa az egész helyzet. Amennyire igyekezett pozitív lenni a dologgal kapcsolatban, most legalább olyan negatív. Próbálta helyrehozni, próbált kedves lenni. Kedves is volt, még ha fájt is, és ezzel sikerült elérnie, hogy még nagyobb galibába sodorja magát. Nem tudja, hogy mi lesz, hogy ez a helyzet valaha is megoldódik-e. Botond most nincs ben, még csak rákészülnek az évre, kicsit átalakítják a helyet, más lesz az elrendezése. Nem is baj, ez is csak az egy évvel ezelőtti eseményekre emlékezteti. Nem akar emlékezni, és mégis, vágyik a múltra.
Az éppen olvasott aktát fáradtan leteszi, az Ombozi gyerekről írt kusza feljegyzéseket próbálja kibogozni. Nem is igazán érti, mi vezetett a helyzet ilyen drasztikussá válásához. Megkérdezhetné, de minimum húsz csapdára lenne szüksége, hátha valamelyikkel elejti Dwayne Warrent, és még akkor se biztos, hogy szóba áll vele. Lehunyja szemeit, majd sóhajt és újra kinyitja. Nem szabad sírni. Mintha hatvan éves lenne, úgy kel fel, és indul meg egy újabb adag tejeskávéért. Nem számolja hányadikat issza, pedig még dél sincs. Ebéd a nagyteremben. Dolgok, amiket biztosan ki fog hagyni, bár jobb lenne, ha kicsit közelebbi kontaktot ápolna a Rellonosokkal, elvégre a helyettesükké vált. Meg kéne ismerkednie a prefektusokkal is. Pár diákot ismer onnan, de az édes kevés, ha az ember lánya a vezetőségük tagjává lett. Felül kellene kerekednie, de nem megy, egyszerűen nem tudja már rendben tartani az életét. Elvesztette a fonalat, és már azt se tudja pontosan, hogy korábban hogy sikerült megtartania.
Esetlen mozdulatokkal lép vissza, ha nem tartana tőle, hogy bárki belép ide, akkor simán lerúgná a cipőjét, de nem teleti meg. Lehet nem értekék, hogy mit keres egy női cipő egyik párja a földön, másik meg sarkával a falba ágyazódva. Szíve szerint most ezt tenné, csapkodna, ordítana, és leginkább nem látna szellem macskákat a kanapén ülni.
- Szuper Zója, egy dilis lett a dilidoki.
Fáradtan ül vissza a székbe, szemét becsukva kezdi masszírozni a halántékát, és igyekszik visszatérni a való világba. Amúgy ki mondta, hogy szellem macskák nem lehetnek? Nekik is lehet befejezetlen ügyük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A kifejezést, ami az arcára kiül, talán úgy lehetne leírni, mintha azt mondaná „na ne szivass”. Úgy néz a macskára, mintha tényleg nem hinné el, hogy ott van, aztán lassan kénytelen belátni, hogy de, sajnos mégiscsak arra járt. Simogassa meg, na persze. Nyugodtan néz a macskára, már nem hiszi azt feltétlenül, hogy a macska nincs ott. Reméli az az egér is csak szellem volt, ami a minap átfutott előtte az utcán. Nem is akar rá emlékezni. Visszafordítja a tekintetét az akta felé, bosszúsan morogva.
- Feleségül ne vegyelek?
Bár elég furcsán jönne ki a lépés, de lehet két házasság után most már simán csak a másik oldalra kéne állnia az oltárnál. Úgyis szereti, ha ő irányíthat, bár ez a szellem macska is elég vetélytársnak néz ki ebben, inkább elolvassa ugyanazt a sort harmincegyedszer is, és megpróbálja a mellette elterülő lapra szépen, a saját betűivel lejegyzetelni, hogy mi is történt. Nem könnyű, sőt, ahogy elnézi, ez egy egész napos kihívás lesz a számára.
- Miért tenném, amúgy?
Azt már meg se kjérdezi, hogy mégis hogyan képzelte el a macska, mivel szellem, de lehet, hogy erre érzékeny és nem beszélnek róla, mint mikor nem értekeztek gyerekkorukban arról se, miért deformálódik el anyjuk arca, ha ideges, majd vissza. Szerencsére ők ezzel a „képességgel” nincsenek megáldva, így nem váltanak rusnya banyára, ha épp ordítoznak valakivel. Nem tud az Ombizi fiú anyagára koncentrálni, inkább felkelve odasétál a kanapéhoz és leül a macska mellé. Nem tudja, hogy normális-e egy szellemmacskával társalogni, de hát ezen a helyen pont azok fordulnak meg, akiknek fura problémái vannak, mint neki i jelenleg. A lábait keresztbe téve egy hosszú pillanatig néz a macskára, majd megpaskolja az ölét, és halvány mosolyt küld felé.
- Gyere, te szőrgombóc.
Ha pedig a macska elfogadja a felajánlást a lehető legtermészetesebben elkezdi simogatni, mintha mi a jelenetben nem lenne semmi groteszk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Utasítottál. Ha kértél volna, akkor a „kérlek” vagy a „nem lenne kedved”, esetleg „szeretném, ha” valamelyike benne lett volna. Nem kioktatás, csak észrevétel.
A macska végül elfogadja a felajánlást, ő pedig engedelmesen elkezid vakargatni az állát. Igen furcsa érzés, és némiképp ostobának is érzi magát a jelenet közebn. Olykor, mikor a macskához ér, érzi a jegyes érzést, de egyáltalán nem zavarja. Arra, hogy unalmas lenne, jót nevet, bár a nevetésébe keveredik a szomorúság is, amit jelenleg érez. Fáj nevetni.
- Bárcsak unalmas lennék. Jó lenne felkelni, és azon gondolkozni, hogy milyen unalmas az életem.
Meséljen valami szépet. Na ezzel megfogták, mert szépet nem igen tud mesélni. Kicsit ráncolja is a homlokát, hátha valami eszébe jut, de még a konkrét meséből is csak a szomorúak ugranak be, de azokból valószínűleg mindegyik.
- Tudod, most nem igazán vagyok ráállva a happy endre, inkább csak a rémes befejezésekre, talán pár hét múlva tudok majd szépet is mesélni, addig sajnos ilyen unalmas és undok ember leszek.
Nem mintha, ő nem unná önmagát szörnyen, hiszen a lelki bajait fizikailag is érzi. Ólomnehezek a lábai, sajogat a háta, és rossz a gyomra. Gyakorlatilag kekszen és kávén él napok óta, pedig rendesen még csak el sem kezdődött az ősz, hiszen odakint most is süt a nap, még ha gyéren is.
- Szőrgombóc úr? Ki adta neked ezt a helyes nevet?
Érdeklődik a macskától, finomítva a stílusán, hiszen ha nem is oldódik meg az élete azonnal, a betévedő diákokat nem kellene elrettenteni azzal, hogy minden bátorságukat, amiket összeszedtek, elröppenti egy undok banya, aki elvileg segíteni jött, gyakorlatilag azonban inkább rombol, mint épít. A keze továbbsiklik a macska testére, majd vissza a fültövére. Nem is rossz, innen egyenes út vezethet a zárt osztályra.
- És te vagy itt az egyetlen macsek, aki átjár a falakon és beszél is? A többiek irigykedhetnek ezért. Te meg megkaphatsz minden cicalányt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kétségtelenül elkezdődött az év. Az első, ahol tanárként is helyt kell állnia. Bár nagyon sok segítséget kapott, azért nem árt utána olvasni. Kellene egy tanársegéd is, és némi olvasnivaló a diákoknak, illetve ha összeállítana egy szorgalmi listát az se lenne utolsó szempont. Az órarendje az egyetlen, ami véglegesítve van végre, így már azt tudja, hogy mikor merre van dolga. Az elmúlt napokban eléggé szét volt esve, és bár még most is a sírás kerülgeti, ha meglátja a férfit a folyosón, eldöntötte, hogy megrázza magát, és nem vár tovább arra, hogy ne nézze levegőnek. Nézze csak, talán könnyebb is lesz a dolog. Nem, ez nem igaz, de ő szentül hisz benne.
A női szív bajára pedig a legjobb dolog a vásárlás, így ami ma látható rajta, teljesen új, és imádja. A kabátka volt az első szerelem, aztán kellett hozzá egy cipő, és a cipőhöz akkor már járt egy ruha is. Ha pedig ezeket megvette, nem ártott néhány új rúzs, meg egy szép paletta őszi színekből. Egy napi bolyongásra legalább elterelte a figyelmét, és most is az a legfőbb problémája, hogy egy kicsit fáj a lába a cipőben, de még kibírható. Csodásnak érzi magát és ez most a legfontosabb.
- Persze, csak nyugodtan.
Arrébb húz egy könyvet, hogy kényelmesebben elférjen az asztalához csusszanó lányka. Kinyitja az ölében lévőt, pörgeti egy kicsi, majd a kívánt oldalnál kinytja, és beleolvas pár sorba. Leginkább az érdekli, mennyire emészthető a szöveg. A tárgya nem a legfontosabbak közé sorolandó, ám ha valaki szívesen felveszi, akkor az ne szakadjon meg. Ez inkább érdekességekkel teletűzdelt. Sokan talán fel sem veszik, hiszen az biztos, hogy itt se a pálcára, se bájitalokra nincs szükség. Egy pillanatra rápillant a mellé telepedőre, de mivel ő is kellőképp elfoglalt, így nem kezdeményez beszélgetést, nyilván, ha a másik szeretne valamit, úgyis meg fogja kérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az én hibám is.
Elvégre nem történt semmilyen baleset, és ha mégis történt volna, abban a kivételes helyzetben vannak, hogy nyilván mások, akiknél van pálca, vagy maga a lány is a segítségükre lettek volna, így aztán az ilyen apróságoktól könnyedén el tud tekinteni. Különben is, a pogácsa és a tejeskávé egy pillanat alatt elfelejtik minden búját. Egészségtelenül sok kávét iszik, évek óta mintha pótolni akarná azt a pár hónapot, amit nem kávéval élt, hiszen onnantól, hogy megtudta, terhes, addig, amíg Mina meg nem született, becsületére legyen mondva, egyetlen káros szenvedélyének se hódolt. Mina pedig nem lett semminek a függője, ami nem rossz, hiszen az anyja számos rossz szokásnak hódol vagy hódolt, így ha minden jól megy, egyetlen gyermeke ennél jobb életet él majd.
Mosolyogva pillant fel a kutyájával játszó lányra. Igazán okos és szófogadó kutya, aztán figyelmét visszafordítja a betűk felé, és feljegyez néhány elintézendőt, melyek még nem szerepelnek benne, de ismét fel kell pillantania, mert a lány megszóltja. Kedves mosollyal rázza meg a fejét, miközben leteszi a kezében tartott bögrét. Már el is feledkezett róla, de már érti, miért fáj annyira az ujja.
- Nem, egyáltalán nem. Van egy kb. ilyen magas tizenhárom éves, roppant érdeklődő lányom.
Mina magasságának megfelelően emeli a kezét. A lányka minden nap egyre nagyobb és nagyobb, így aztán mostanában egyre jobban odafigyel már arra is, hogy mit és hogyan kérdez. Mindig is őszinte volt vele, tudja, hogy  a lány nagyon empatikusan viseltetik a stílusa és a közlendője iránt, amiért nagyon hálás, de mivel idősödik, oda kell figyelnie már.
-  A zaj a hétköznapjaim része. Meg aztán a tanítás során se feltételezem, hogy a diákok majd csendben ülnek.
Sőt, az lenne csak az igazán kínos, ha így tennének. Persze ne ordítsanak egész nap, de legyen nyílt és kommunikatív a társaság, mert ő is azzal tud inkább tenni valamit, ha nyíltan közelednek felé. A zárkózott emberek olyan kihívást jelentenek, melyeket inkább a rendelőben old meg, nem órán, elvéve a lehetőséget a többiektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Sokan vannak itt egyszerre a szünetben. Ő pedig egyre frusztráltabb. Nem azért, mert sokan vannak, elvan a tömegben bőven, csak beszélni akar a tőle nem messze ülő férfivel. Úgy csinál, mint aki éppen dolgozik, de közben nézi a távozó kollégáit. Lyukas órája van, be kéne mennie a rendelőbe, de ráér, ha a férfi is marad. Az elmúlt napok ugyanis igen gyatrán teltek. Nem akarja már ezt csinálni, egyszerűen elfáradt abba, hogy szomorú legyen, érzi, hogy a közérzete is egyre pocsékabb. Így mikor az a furcsa szerzet, Anton is távozik, és a férfi is feláll, hogy elinduljon, egy macska ügyességével, meg némi egy sarkon ugrálással vetődik a férfi elé, beverve a fejét és a könyökét is az ajtóba.  
- Hogy az a…
Hiába fáj, a saját bénaságán nevet, oké, ez az egész már az elején nevetséges volt, és azóta csak romlott a helyzet. Mégis valahogy ez egy jó kezdet ahhoz, hogy megoldják. Felemelve a kezét kéri, hogy álljon meg, addig, amíg kineveti magát. Oké, ez már hiányzott neki. Nagy levegőt vesz, amikor már kicsit megnyugszik és tud beszélni. Nagy levegőt vesz.
- Beszélnünk kell. Csak hallgass meg, és utána kiröhöghetsz, az se lep meg, csak had mondjam el. Kicsit önző lesz, mint a múltkori, de nem akarom, hogy sírás legyen a vége. Oké?
Reméli, hogy senki se jön be, nem akar még egy pofont az ajtótól. Majd előrenyújtva a kezét, komolyan, de mégis szeretettel néz a férfire.
- Békejobbot nyújtok. Tudom, hogy haragszol rám, hogy elszúrtam, hogy nem lett volna szabad, de megtörtént, ezen nem tudunk változtatni. Viszont sok minden ki is derült, ami azért jó nem?
Kicsit bizonytalanul néz a férfire, de ha már ilyen lehetőség adatott meg, hogy beszéljenek, azt nem fogja elszúrni azzal, hogy most elfut, sőt, nem is akar elfutni. Az ajtónak dőlve próbálja fenntartani a szemkontaktust, és ha valaki most benyit, akkor kevésbé fogja megütni az ajtóval.
- Nem azt mondom, hogy legyünk mostantól a legjobb barátok, de régen működött ez közöttünk, tudtunk normálisak lenni, jókat beszélgetni. Megpróbálhatnánk megint jóban lenni. Én szeretlek, mint embert, és félre tudok tenni mindent, amit a múltkor mondtam neked, ha cserébe észreveszel, és nem megy el az életkedved attól, ha hozzád szólok. Én nem akarok haragba lenni veled, vagy harcolni. Úristen, egy ajtó vert meg az előbb, hogy győzhetnék ellened? Csak azt szeretném, ha elviselnénk egymást, ha barátok lennénk, ha idővel normális lenne a viszonyunk. Gyerekesek vagyunk ezzel a haragszom ráddal. Szeretném, ha nem negatív érzésekkel tennénk tele a hétköznapjainkat, hanem egy kis örömmel. Ha valami jó történik, bátran meséljük el egymásnak, vagy ha mondjuk megölelni van kedvem, had öleljelek meg, mert éppen arra vágyom. Különben is, sokkal jobban áll mindkettőnknek, ha mosolygunk, nézd.
Zárásként pedig idétlenül elmosolyodik, remélve hogy ezzel végképp sikerül előcsalogatnia egy kis békülési szándékot.