36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Állia Szipenni összes RPG hozzászólása (256 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 » Le
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 9. 19:20 Ugrás a poszthoz

Detti, Eris és Isidor

Amint elkezdeném élvezni a beszélgetést oda jön hozzánk egy levitás srác és a kékekre jellemző kedvességgel fel ajánlja a lánynak, hogy elkíséri a klubtermükbe. Hát igen ilyen az én szerencsém, amint elkezdek jól szórakozni jön valaki és megzavar. Bár most egy kicsit örülök, mivel a srác megjelenése azt jelenti, hogy nem nekem kell kísérgetnem a (most már a félelemtől sápad) csajt.
Jeges tekintettel, de mosolyogva vissza köszönök.
-Helló.
A lány reménykedő arcától újra nevethetnékem támad, de egyenlőre csak egy elégedett mosoly jelenik meg az arcomon. Enyhe kíváncsisággal várom, hogy a srác meg-e cáfolja amit mondtam. Attól függetlenül, hogy nem hazudtam.
De mielőtt bármit mondhatna megjelenik egy házam béli prefi. Kis gondolkozás után meg ismerem a több réteg ruhába öltözött Kowait. Elnézve, hogy milyen ramaty állapotban van arra következetek, hogy beteg. Ami még egy ok arra, hogy ne álljak le vele vitatkozni.
A büntetés emlegetésére unottan ellépek a morcos prefektus útjából.
Hisz akárki mondjon akármit a büntető munka ember kínzás, főleg ha egy mérges prefi adja.
Rá nézek az újoncra és enyhe kár örömmel látom, hogy halálra rémült. Azt viszont nem hallom mit kérdez a sráctól, magamban vállat vonok.
Hisz én nem a csajt akarom pátyolgatni, hanem a faluba akarok lemenni és beülni valahova pihenni. Bár erről valószínűleg ma már le kell mondanom.
Vettek egy vágyakozó pillantást a falu felé, aztán mára lemondok a vágyott sütimről.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 9. 19:30
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. március 26. 16:41 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

A kérésemet sikerül felfognia Annamáriának, de a pohár elővételénél nem jut tovább hosszú percekig.
Lemondó tekintettel nézem, ahogy gondolkodik. Hát igen, rosszabb diákot nem is kaphattam volna. A pálcám végével lassan ütemesen elkezdek dobolni a könyvön, közben pedig megfogadom, hogy nem kerülök több ilyen hülye helyzetbe.
Felcsillan a szemem amikor végre sikerül vizet fakasztani a pálcából, majd ugyan ilyen gyorsan tűnik is el látva, hogy három csepp után abba marad a víz folyás.
Majd ugyan így még egyszer.
Ránézek az órára és majd nem sírva fakadok, hát ez nem lehet. Még csak fél óra telt el, én pedig már most sikítani tudnék a lánytól.
Gondterhelten beletúrok a hajamba, na most mi csináljak?
Sóhajtva intek a pálcámmal az egyik pohár felé.
-Invito pohár!
Miután a kezembe száll a pohár, flegma arckifejezéssel nézek Annamáriára.
-Figyelj megmutatom, hogy kell.
Lassan megcsinálom a pálca mozdulatot, hogy a lány jól lássa. (Attól függetlenül, hogy ez ment neki.) Közben pedig szépen hangsúlyozva elmondom a varázslatot.
-Aguamenti!
Félig megtöltöm a poharat, aztán hagyom elállni a vizet. Feljebb emelem a poharat és várakozva pillantok a lányra.
-Nos, szerinted nálad mivel van gond?
Közben pedig magamban imádkozom az összes hirtelen eszembe jutó istenhez, hogy mindent értsen és most már sikerüljön neki ez az egyszerű varázslat, ami a tanításom végét jelentené.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. március 26. 16:41
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. április 7. 11:49 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária

Rosszabb választ nem is kaphattam volna, de némi remény csillan meg a tekintetemben látva, hogy Annamária egy kicsit gondolkozik utána.
Bátorító szándékkal nézek rá, hát ha ez segít.
-Gondolkozz.
Amíg ő gondolkodik én a táskámba teszem a kezemben tartott könyvet. A többit pedig egy egyszerű varázslattal bele reptetem. Közben pedig félszemmel a diákomat figyelem, aki abba hagyja a gondolkozást és feladja a hiba keresést, ezzel pedig engem nem kicsit sikerül felmérgesítenie.
Aminek következtében az egyik tankönyv rossz irányba megy és a táskám belseje helyet Annamáriát célozza meg.
Akinek furcsa mód éppen jól sikerül a varázslat és félig megtölti a poharat, de tovább nem jut, mert eltalálja a könyv.
Sóhajtok, ekkora pechet. Magamhoz hívom a könyvet.
-Invito könyv!
Majd gyorsan a táskámba ejtem a könyvet. Közben pedig érzelem mentes hangom bocsánatot kérek.
-Bocs.
A félig megtelt pohárra pillantok aztán a lányra.
-Ez jó volt. Gyakorolj sokat és koncentrálj jobban, akkor menni fog.
Ezzel úgy érzem letudtam a tanítást és távozhatok. Felkapom a táskám, megkeresem a dzsekim.
Búcsúzólul még vissza nézek Annamáriára az ajtóból és mosolyt erről tettek az arcomra.
-Sok sikert a vizsgákhoz elsős.
Félig kilépve az ajtón még elköszönök.
-Szia.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. április 11. 12:31 Ugrás a poszthoz

Rosemarie S. Argent
Ruha

A könyvkupacok között végig sétálva innen-onnan leemelek egy könyvet és néhány sor elolvasása után vissza rakom egy másik kupacra, mivel semmi sem kelti fel az érdeklődésem egyenlőre.
A könyvek nézegetése közben sokadszorra felteszem a kérdést magamnak "Mit keresek itt?". Reggel elindultam sétálni a jó idő miatt és negyed órácskát járkáltam a faluban és végül betévedtem ide, de azt már nem tudom, hogy mért. Talán....
A gondolataimból egy kisebb halom könyvön való átesés térit vissza a valóságba. Halkan szitkozódva megpróbálok fel állni, aminek következtében egy könyv esik a fejemre. Sóhajtok, szerencsétlenebb nem is lehetnék ma.
Kézbe veszem azt a könyvet ami előbb a fejemre pottyant és bele olvasok, hát ha lesz haszna a balesetemnek. Egy kicsit kopottas a borítójú előre fantasynak tűnő könyv a támadom.
Néhány oldal elolvasása után elmosolyodom és felállok, a sajgó tagjaimat feled, hogy kényelmesebb helyet keresek az olvasáshoz. Nem messze tőlem találok is egy fotelt, de az oda vezető utat csak néhány percnyi sorok és kupacok közötti bolyongás után fedezem fel. A megfelelő út megtalálása után szinte azonnal el is érem a fotelt és miután egy kicsit leporoltam kényelmesen elhelyezkedve elkezdek olvasni.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. április 11. 12:36
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. április 12. 21:46 Ugrás a poszthoz

Kávássy A. Henrietta
Egy hétvégén

Bikini

Fintorogva cipelem azt nagy halom könyvet, amit a könyvtárosnő pár perce a kezembe nyomot, mivel voltam oly bátor és segítséget kértem az esszémhez.
A szobámba érve boldog sóhajjal az éjjeliszekrényemre ejtem a könyveket és kapom fel helyette a táskám. Kifelé menet még köszönök a szobában lévőknek, aztán elindulok a barlangfürdőbe. Enyhén füstölögve a rengeteg lecke miatt, de mérgem azonnal eltűnik, amit kiérek a suliból. Mosolyogva vissza nézek a sulira és elkezdek gondolkozni, hogy hogyan lógjunk majd be takaró után barátnőmmel.
Erről eszembe jut, hogy  mindjárt elfogok késni. Sietős léptekkel haladok végig az ösvényen, után pedig a falun.
A bejárathoz érve meg állok egy kicsit és meg igazítom a hajam, aztán nyugodtan besétálok. Enyhe fintorral állok be a sorba. Majd néhány perc után elindulok lefelé a lépcsőn. Az egyik öltözőben gyorsan magamra kapom a fürdőruhám és a törülközőmet a vállamra véve elindulok a medencék felé, hogy meg keresem a barátnőmet.
Néhány percnyi nézelődés után ,meg is találom egy magazinba mélyedve a medence mellet. Látva mennyire elmerült az olvasásban úgy döntök meg viccelem egy kicsit. A táskámat és a törülközőmet leteszem az egyik padra, aztán hangtalanul a vízbe csúszom. Mély lélegzetet veszek és lemerülök a víz alá. Az emberek között szinte észre vehetett lenül elúszom addig a pontig ahol a barátnőm olvas. Aztán egy hirtelen mozdulattal kiemelkedem előtte a vízből és mint ha mi sem történt volna köszönök.
-Helló.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 14. 09:03
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 16. 21:41 Ugrás a poszthoz

Marcus Arbor
Ruha

Végre vége a kényszernyaralásnak és visszajöttünk a kastélyba. Nem mondom, hogy annyira rossz volt Madagaszkáron, de én örülök a "haza"térésnek.
Az első kastélyban töltött napot arra használtam, hogy megnézem a javítósokat. Ma pedig a visszatérés megünnepléseként lelátogatok a cukrászdába.
A délelőtt nagy részét átaludtam, mivel még mindig hatással van rám az időeltolódás. Ezért csak délután indultam útnak a Czukorvarázsba és mivel elég régen volt, hogy utoljára Bagolyfalván jártam jócskán elment az idő mire elértem a célomat. Persze nem azért nem tudtam merre menjek, bár a faluban is elég sok változás történt... A sétám a nézelődés miatt lett hosszabb, hiszen muszáj volt meg néznem az előbb említett változásokat.
Miután kinézelődtem magam és egy kicsit el is fáradtam a melegben való sétálásban, végre beültem a cukrászdába, hogy egy jeges tea valamint két gombóc fagyi mellet ünnepeljem meg a haza térést. Az egyik ablak melletti bokszban üldögélve néztem a kinti melegből betóduló embereket. Az ismerősöknek néha köszöntem is.      
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 17. 13:05 Ugrás a poszthoz

Marcus

Miután meguntam a bejövőket nézni elkezdtem enni a fagylaltomat, közben pedig kibámultam az ablakon. Az utcán is rengeteg diák sétálgatott, valószínűleg mindenki kíváncsi a változásokra és most kihasználja, hogy nincsenek tanórák.
Sóhajtók, elképzelésem sincs, hogyan fogok beérni a kora délelőtti óráimra az első hétén. Hisz eddig tizenegy óra előtt semmi nem tudott felkelteni, bár tudtommal még nem is próbálkozott senki és semmi...
Kicsit arrébb tolom a megmaradt fagylaltom és gondolkozás közben a teámat kevergetem.
Ez az év egyel talán nem könnyű, hisz idén lekel tennem az összes végzős vizsgát, hogy elkezdhessem az auror képzést.
Amíg én ezen merengek valaki leül velem szemben és elkezd valamit hebegni. Ránézek a velem szemben ülő fiúra és elsőre egy paradicsom jut eszembe az arcáról, emiatt halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Aztán észre veszem a várakozó arc kifejezését. Enyhén megemelkedik a szemöldökön, vajon mit mondd hatott? Mivel a kis srác nem veszi a lapot abba hagyom a teám kevergetését és rákérdezek.
-Bocs, mondtál valamit?
Amíg a válaszra várok beszürcsölök a teámba.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 17. 13:07
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 17. 20:00 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra
Ruha

Jaj, elkésem! Sietős léptekkel haladók az elemi mágia terasza felé.
Kb. fél órája kezdődhetett az óra, de nekem csak most jutott eszembe. Amit nem is csodálok, hisz alig pár napja tértünk vissza a kastélyba és emiatt még túl sok mindent kell elintéznem. Na mindegy, a lényeg az, hogy késve ugyan, de beérjek az órára.
Kellemesnek ígérkezik az elemi mágusok képességének kipróbálása, ezért is akarok annyira beérni erre a nyílt órára.
A teraszajtaját elérve megállok és kicsit kifújom magam, megigazgatom a pólóm.
Aztán laza mosollyal az arcom kopogás után besétálok.
-Jó napot! Bocsánat a késésért.
A teraszon a tanár úron és egy tükrön kívül nem láttok mást. Kicsit megszeppenve megállok az ajtótól néhány lépésre.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 18. 19:56 Ugrás a poszthoz

Sébastien Bataille
Ruha

Ahogy közeledik a vizsga szezon egyre jobban érzem, hogy tanulni kéne, de ebben a melegben még a gondolattól is elfáradok.
Többek között ezért bámulom a plafon az ágyamon fekve azóta, hogy felkeltem. Tegnap már majd nem el mentem a könyvtárba, de végül győzött a lustaság és inkább a mai napra halasztottam a könyvtár látogatást.
Most viszont inkább tovább halasztanám...
Egy sóhajjal az aldolomra fordulok és megnézem mennyi az idő. Viszonylag korán, a délelőtt közepén járunk. Szóval nyugodtan elmehetnék egy-két órára a könyvtárba, már ha egyel talán képes leszek felkelni...
Visszafordulok a hátamra, de közben próbálom meggyőzni magam, végül is tényleg nem hallnék bele egy vagy két órácskába és után legalább elmondhatnám, hogy én már elkezdtem készülni.
Eme gondolat megfogalmazódása után néhány perccel felkelek és felöltözöm, aztán gyorsan kezdek még valamit a hajammal is.
Ezzel elkészülve elindulok a könyvtárba, az ajtóban vettek még egy utolsó vágyakozó pillantást a fekvőhelyemre, majd kilépek a szobából.
A könyvtárig vezető út közben nem találkozom senkivel, aminek örülök, most egyel talán nincs kedvem beszélgetni.
Halvány mosollyal az arcomon sétálok be a magas ajtókon és köszönök Tilda néninek. Aztán a könyves polcok között sétálva leveszek néhány Bűbájtanhoz kapcsolódó könyvet.
Miután ezzel végeztem hátra sétálok az egyik eldugott sor végén lepakolom a könyveim és kényelmesen elhelyezkedve tanulni kezdek.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 25. 18:35
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 19. 18:04 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Miután beléptem a terembe elnyelnek az események. A tanár úr megmondja mi csináljak, én kicsit habozva belépek a tükörbe.
Amint belépek elmosódik a világ és mindenféle illat, hang és szín keveredik össze. Az egyik pillanatban, mintha madarakat hallanék, de szinte azonnal fel váltja egy kellemes zongora szó. Ehhez hasonló képen váltakoznak a színek és hangok is. Csak egy dolog állandó rajtam kívül, a tanár úr által bemutatott fiú Bert, aki biztatóan mosolyog.
Vagyis egy pillanattal ezelőtt mosolygott, hirtelen kitisztul a világ és egy barlangba kerülök. Az első dolog amivel szembe kerülök az egy hatalmas alvó sárkány, aminek szörnyű szaga van. A sötét miatt nem látom jól, de walesi zöld sárkánynak tűnik a pikkelyei miatt. Emiatt egyszerre érzek undort és örömöt.
Amint kigyönyörködtem magam, az enyhe fényviszonyok ellenére megpróbálok körül néz. Amivel arra juttok, hogy nagy bajban vagyok, mivel nem láttok se milyen kijáratott és a sárkány sem túl bizalom gerjesztő ilyen szempontból.
Kicsit hátrébb húzódom és a hatalmas bestiát figyelve gondolkozom. A kijárat keresése sürgető probléma, de mivel nem láttok szinte semmit elég nehéz feladatnak tűnik a kijutás keresése...
Az állatból egyenletes időközönként előtörő tűz eszembe juttatja, hogy én most uralni tudom a tűzet.
Enyhe bizonytalansággal nézek a kezemre, tűz gyújtás egy dolog, de egy ekkora bestia mellett valahogy nem tűnik túl jó ötletnek.
Újra a sárkányra pillantok, talán elég mélyen alszik ahhoz, hogy ne vegyen észre ha nem teljesen úgy sikerül ne a dolog, ahogy tervezem.
Veszek egy mély levegőt, aztán a bal tenyeremre összpontosítok. A tervezet tüzecske megjelenik a tenyeremben, enyhe hőt áraszt és ami a legfontosabb megvilágítja a környezetem.
Megengedek magamnak egy elégedett mosolyt, aztán lassan sétálva elkezdek valamilyen kijáratott keresni.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 19. 21:24 Ugrás a poszthoz

Leonie
Ruha

Éhen halok, de szó szerint. A mai nap folyamán annyi mindent csináltam, hogy most kopog a szemem az éhségtől. Hiába próbálom elterelni a gondolataim egy jó könyvel, mindig visszajuttok ehhez a tényhez.
Mintha csak megakarná ezt erősíteni, megkordul a gyomrom, én pedig arra az elhatározásra juttok, hogy itt az ideje lemenni a konyhába és szerezni valami kaját.
Becsukom a kezemben tartott könyvet és leteszem az éjjeliszekrényemre. Aztán gyors léptekkel kisétálok a szobából. A folyosón kicsit lassabban sétálok, de azért így is elég gyorsan elérem a célom, a konyhát.
Az ajtóban megtorpanok és elképedve figyelem tíz manóval körülvett lányt. Ha nem lennék ennyire éhes, akkor valószínűleg azonnal sarkon fordulnék, de most kis habozás után belépek. A konyha közepén álló álló lányt körülvevő manók egyike meglát és elsápad. Amiből arra következtetek, zavarja a manókat, ha ennyi diák jelenik meg a konyhában vacsora idő előtt nem sokkal, amit meg is értek.
Mire végzett ezzel a gondolatmenettel, megjelenik az egy manó mellettem és megkérdezi, miben segíthet. Rámosolygok, kedvesen közlöm vele mit szeretnék.
-Egy szendvicset, mivel már nagyon éhes vagyok.
Enyhe megkönnyebbülés jelenik meg az arcán, ami arra késztet, hogy újra megnézzem a másik lányt. Közben a manó kikérdez a szendvicsről, aztán eltűnik.
Amíg a kajámat várom, a lányt figyelem és a körülötte sürgölődő manókat. A csaj már első pillantásra furcsának tűnik vörös lóboncával és nyuszis kezeslábasában, de elképzelni se tudom, hogy mivel okozott ekkora felfordulást.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2015. július 27. 12:10
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 21. 21:16 Ugrás a poszthoz

Szentesi Alíz Zsófia
Ruha

Milyen jó volt futni. A vizsga időszak közeledtével egyre feszültebb vagyok, ezért szükségem van arra, hogy néha ezt levezessem. Amellett, hogy rengeteget tanulok amikor tehetem mozgók is.
Nem mondanám magam nagy sportolónak, de néha kifejezetten jól esik egy kis futás, úszás vagy repülés.
Az ilyen dolgokhoz egy ilyen kellemes késődélután pont jó.
Ma a futás mellett döntök, a fénylő lelkek udvarától indulok és körülbelül fél óra múlva oda is érek vissza.
A futástól kipirulva és kissé zihálva,de vidáman és kicsit nyugodtabban sétálok át a fénylő lelkek udvarán vissza szobámba, hogy letusoljak és lefeküdjek aludni. Vagyis csak sétálnék, ám útközben az egyik árnyékban lévő padon ismerős alakot veszek észre.
Kis habozás után úgy döntök, hogy oda megyek köszönni, aztán majd meglátjuk.
Mosolyogva indulok el a pad és a rajta ülő ismerős felé. Amikor már csak néhány méter választ el minket köszönök.
-Szia.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 12:16 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith
Ruha | Dal

Túl sok, túl hangos ember van a kastélyban. Én meg értem, hogy mindenki elakarja mondani a barátjának/barátnőjének mi csinált Madagaszkáron, de mért kell ezt a tőle számítót negyedik embernek is hallania.
A fejemet ingatva sétálok az erdőben. Mennyivel másabb itt a természetben, csönd van. Emiatt is indultam el nem rég a faházba, az erdő közebén lévő házikóban biztos nem fog senki zavarni.
A fák között sétálva már is jobb a hangulatom, Madagaszkáron annyira megszoktam, hogy minden hol növény van és most egy kicsit hiányzik ez.
Néhány ágat félre hajtva meglátom a magasban a házat. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, mivel nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem az útvonalra.
Pillanatok alatt fel szaladok a lépcsőn és miután egyszer körbe sétáltam a teraszon belépek a belépek a faházba. Ahogy számítottam rá nincs itt senki rajtam kívül. Odébb rakok néhány hálózsákot és babzsákfotelt, aztán kiveszem a talárom zsebéből az apró zongorám, aztán elhelyezem a felszabadított hely közepén. Elhátrálok, majd előveszem a pálcám és gyakorlott mozdulattal rá bökök a zongorára.
-Perfroméra la méra!
Amint, megnő a zongora oda sétálok hozzá kiveszek néhány kottát a zongora székből, átlapozom, aztán egy kellemes darabot kiválasztok, miután elraktam a többit elhelyezem a kottatartóra és elkezdek játszani.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 13:07 Ugrás a poszthoz

Elemi mágia óra

Amikor megjelenik az apró fényforrás a tenyeremen a sárkány mordul egyet és mocorog egy kicsit, én pedig annyira megijedek, hogy elalszik a kezemben az a néhány lángocska amit teremtetem.
A sötétben mozdulatlanul állva nézem néhány pillanatig a bestiát, aztán óvatosan sóhajtok. Szerencsére nem ébredt fel. Még egyszer megismétlem a tűzteremtő folyamatot, aztán a lehető legcsendesebben elindulok megkeresni a kijáratott.
Lassan körbe járom a barlangot, kerülve a sárkányt. Találomra besétálok az egyik folyosó szerűségbe, de mivel csak sötétséget látok benne elég hamar vissza fordulok és egy másikkal próbálkozom. Talán az ötödikben sétálok, amikor megpillantom a kijáratott és ezzel egy időben egy kis sárkányt is. A pöttöm bestia egyszerre kelt bennem örömet és félelmet, majd nem mint a bent alvó sárkány. Rá mosolygok az apróságra és megpróbálom kikerülni, de a kölyök megpróbál felmászni a lábamon. Ami különben sem kellemes érzés, az viszont amikor rám tüsszent magasan a legrosszabb. Az orrlyukaiból tűz tör elő, ami meggyújtja a ruhámat. Szerencsére gyorsan reagálok és egy hirtelen ötletel vezérelve erősen összpontosítva végig húzom a kezem az égő ruhámon.  
Nem túl meglepő módon sikerül, ezért a gyors reakciómnak hála szinte meg sem égettek a lángok. Óvatosan végig simítom a kezem a tűz érte test részeimen és enyhe fintorral megállapítom, hogy ha ennek vége elkel mennem a gyengélkedőre.
Amíg én ezzel foglalkoztam a kis sárkány elkezd hangosodni, én pedig egyre idegesebben próbálom kitalálni, hogy mivel tudnám elcsitítani, hogy ne keltse fel a bent lévő nagy bestiát, aki valószínűleg az anyja.
Amikor újra tüsszent, eszembe jut egy ötlet ami talán beválhat. Újra a bal tenyeremre összpontosítok. Miután megjelenik az apró tűz erősen koncentrálva labdát formázok belőle. Az erősködéstől homlokomon megjelenő gyöngyöző izzadság cseppekkel mit sem törődve elmosolyodom, amikor sikerül.
Meglengetem a kezem sárkány orra előtt aztán eldobom a labdát arra amerről jöttem. Ha elindul a kis sárkány a fény után, akkor kisietek a kijáraton.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 13:33 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith

Fél perc sem kell és elnyel a zene. Boldogan mosolygok és az ujjaim szinte szálnak a billentyűkön. Hiányzott már ez, Madagaszkáron nem tudtam gyakorolni, mivel oda nem vittem magammal a zongorám. Hosszú kihagyás után ez az első alkalom, hogy végre újra játszhatok.
Valószínűleg emiatt nem hallom meg a lányt aki a dal vége felé lépbe a házba.
Csak az utolsó akkordnál észlelem a hátam mögül érkező dúdolást. Emiatt majd nem elrontom a dal végét. Kissé mérgesen fordulok a hang irányába.
Amint szembe kerülök az ismeretlen dúdolóval, meglepetten bámulok a a fiatal lányra, amint sikerül legyőznöm az első sokkot köszönök neki.
-Szia.
Végig mérem és ami elsőre felteltünk az a sárkányos póló, ami enyhe rokonszenvet kelt bennem. Ez kiegyenlíti beosonás miatti haragom, ezért végül úgy döntök, hogy nem küldöm el melegebb éghajlatra.
Fel állok és előveszek még néhány kottát amíg a lány válaszát várom. Pakolás közben, azért szóváteszem a lopakodása iránti ellenszenvem.
-Legközelebb köszönhetnél vagy kopoghatnál, mielőtt rátörsz valakire.
Azt már nem teszem, hozzá hogy ha nem lepődtem volna meg ennyire, akkor biztos elátkoztam volna...
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 14:36 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith

A köszönésemre nem reagál, amikor leszidom elkezd beszélni. Én pedig már a harmadik mondatnál megbánom, hogy megszólaltam. A lányból csak úgy ömlenek a szavak.
Nem sokkal az után, hogy elkezdek pakolni. A lány elkezd kérdezősködni és kicsit csendben marad. Halkan felsóhajtok, közel álltam már hozzá, hogy rá szóljak. A feltett kérdésekre nem válaszolok azonnal, mivel kiélvezem, hogy éppen nem beszél.
-Állia Szipenni vagyok, ötödikes.
Amint befejezem a mondatott újra beszélni kezd. Elfintorodom, túl sokat beszél, főleg egy elsőshöz képest. Tapasztalatom szerint, ha egy friss diák egy nála nagyobbal találkozik, akkor szinte meg se mer szólalni, de ő csak mondja és mondja folyamatosan.
Befejezem a kották pakolását és leülök Lilithtel szembe. Körülbelül ezzel egy időben ő újra abba hagyja a beszédet és várja a válaszomat. Jegesen reagálok.
-Kösz, de nem.
Miután befejeztem ezt a rövidke mondatott, elkezd nyaggatni. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de egyenlőre még nem egyezem be az ajánlatába. Egy ilyen beszédes lányból nem nézem ki, hogy hosszú távon csendben tud maradni. Emellett pedig jobban szeretek egyedül gyakorolni.
Rá nézek a lány reménykedő arcára és ügy döntök, hogy egy szám erejéig maradhat.
-Egy dal és után hagysz gyakorolni, megegyeztünk?
Nem is tudom mért vagyok vele ilyen kedves. Talán a zongorázás miatti örömem miatt...
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 14:50 Ugrás a poszthoz

Chevailer Zsanett Vanda
Ruha,Haj,Egyéb

Muszáj volt eltűnnöm a szobánkból, mert ha még egy percig maradok biztos megörülök. Mindenki gőzerőből a bálra készül rajtam kívül, úgy hogy eléggé zavartam a szoba társaim. Ezért félig készen a bálra kezemben egy könyvel kióvakodtam a szobából.
A kastélyban sétálva mindenűt a bálba készülő/induló diákkal találkoztam. Ezért a nagyteremtől a lehető legmesszebb sétáltam és egy szimpatikus üres szobában "elbújva" kezdtem olvasni, azzal a céllal, hogy csak a bál kezdete előtt néhány perccel megyek vissza a szobámba átöltözni.
Egy ideig ez sikerül is, de aztán besétál egy lány a szobába. A köszönésére kíváncsian pillantok ki a könyvből, talán egy új francia diák? Erről az ötletemről hamar lekellet mondanom, mert a lány akcentus nélkül magyarul folytatja. Mielőtt válaszolok megigazítom a virágokat a hajamban.
-Hello. Igen.
Ez mondjuk, csak részben igaz, mert valamennyire én a lány által említett bezsongott bagázshoz tartozom. Ezt valószínűleg észre is veszi, mert bocsánatot kér.
Arra, hogy nem akart megbántani csak legyintek.
-Ne is törődj vele...
..igazándiból én sem akarok menni. Tetem hozzá gondolatban.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 15:37 Ugrás a poszthoz

Szentesi Alíz Zsófia

Alíz vidáman viszonozza a köszönésem és arrébb ül, hogy letudja mellé ülni. Mivel a futásban elfáradtam örömmel fogadom az ülőhelyet.
Leülök az Eridonos lány mellé és felhúzom a lábaim, a kezemet lazán a térdemen pihentetem. Amíg én elhelyezkedem Alíz elkezdet kérdezősködni.
Enyhén megemelkedik a szemöldökön, vajon honnan jött rá, hogy miért mentem futni?
Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntök megviccelem egy kicsit. Tetet sértődöttséggel fordulok felé.
-Mért, másért nem mehetek el futni?!
Kicsit arrébb csúszok és folytatom, közben pedig magamban mosolygok.
-Képzeld én egész gyakran szoktam futni.
Alig bírom vissza tartani a nevetésem, amikor újra az Eridonos lány pillantok kitör belőlem a nevetésem.
Miután alábbhagy a nevetésem mosolyogva elnézést kérek tőle.
-Bocs, de ezt muszáj volt. Nem hagyhattam ki.
Neki hajtom a fejem a falnak és halványan mosolyogva komolyan felelek az előbb feltett kérdésre.
-Különben a válaszom igen, sikerült.
A futás után a testemben szét árad valamilyen nyugalom szerűség, ezért jutott eszembe megviccelni Alízt, bár lehet, hogy ezt a Piros lány nem vette jó néven.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 16:06 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith

Lilith nagyon-nagyon furcsa elsős... Értetlenül nézem a reakcióját és már majd nem rá szolok, hogy hagyja abba a hisztizést amikor, mintha misem történt volna ugyan olyan vidám lesz, mint néhány perccel ezelőtt.
Elgondolkozva nézem a lányt, vajon mitől vannak ilyen gyors hangulat változásai?
Nem is tudom mért, de lepillantok a lábára. Meglepetten állapítom meg, hogy nincs rajta szandál.
A hangulat változásai mellett ez apróság, de így belegondolva nyugodtan lehet egy diliházból szökött lány is aki diáknak adja ki magát előttem.
Magamban elmosolyodom, esélytelen, hogy az legyen, valószínűleg egy elkényeztettet kis kölyök. Csak én szeretném érdekesebbnek látni.
Vissza fordulok a zongora felé és majd nem elkezdek játszani, amikor újra megszólal. Én pedig döbbenetemben félreütöm az első három hangot.
Pen?! Egy ideig csak értetlenül néztem magam elé. Megszólalni se tudtam a döbbenettől.
Aztán, amint túl jutottam az első sokkon egy rövid, de cifra angol káromkodás után gyilkos tekintettel megfordultam.
-Vagy a Keresztnevemen szólíts vagy hozzám se szólj.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 22. 16:25
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 18:39 Ugrás a poszthoz

Szentesi Alíz Zsófia

Miután "letámadtam" Alíz megpróbál gyorsan témát váltani, de miután bólintottam a kérdésre folytatom amit elkezdtem és magamban nevetek az Eridonos lány értetlenségén. Nem szép dolog hülyét csinálni a másikból, én most mégis ezt teszem.
Szegény lány egyre értetlenebb arccal néz rám, amit én nem sokáig bírok nézni nevetés nélkül.  
Ezzel pedig sikerül meg ijesztenem, miután abba hagytam a nevetést kimagyarázom magam.
Amikor megállapítja, hogy nem kéne többet kocogni mennem rá vigyorgok, de nem válaszolok. Nem szeretném megmondani, hogy csak miatta csináltam ezt.
Aztán mindketten elkezdünk normálisan viselkedni. Alíz megkérdezi, hogy mennyit futottam én pedig elgondolkozva válaszolok.
-Hát nem sokat, csak fél órát futottam.
Igaz máskor sem szoktam többet futni, mivel félóra alatt általában kitisztítanom a fejem és utána mehetek a dolgomra.
Enyhén megrázom a fejem, most nem akarok ezen gondolkozni. Vissza fordulok az Eridonos lány felé.
-Bocsi elgondolkoztam.
Rámosolygok.
-Hogy vagy? Készülsz már a vizsgákra?
Már megint a vizsgák..., úgy látszik nem tudom kiverni a fejemből őket.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 18:58 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith

Jeges tekintettel figyelem a lányt.Nagyon idegesít, hogy itt van, nem azért gyakorolok itt, mert társaságot szeretnék, de egyenlőre még nem tudom eldönteni, hogy elküldjem-e a f*nébe vagy kinevessem. Úgy, hogy egyenlőre várok. Közben pedig bosszúsan dobolok a széken magam mellett.
Miután Lilith végre abba hagyja a beszédet bosszúsan kijavítom.
-Állia vagyok, szótagoljam neked?
A nevemet sokan mondják rosszul, mivel rajtam kívül egy Állia sincs a kastélyban sem Bagolyfalván. Ettől függetlenül engem nagyon zavar.
Arra, hogy szerinte jól hangzik a Pen becenév nem reagálok. Már magát a gondolat ott is felháborítónak találom. A rokonaim utáni kérdésre pedig nemet intek. Mikor az álmaim után érdeklődik válaszként elnevetem magam.
Még, hogy álmok..., nekem céljaim vannak és azokat el is fogom érni.
Vissza fordulok a zongorámhoz és amíg a lány reakcióját várom lejátszok néhány egyszerű, de kellemes dallamot.
Közben pedig azon gondolkozom, hogy elmenjek-e és keresek valahol más hol helyet ahol gyakorolhatok.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 16:31 Ugrás a poszthoz

Leonie

Az egy manó eltűnik a lány mellől, én pedig végre látom, hogy mi történik.
Valamilyen szilánkokat söpör fel az egyik manó, míg egy másik a lány lábát kötözi be. Aki erősen gesztikulálva magyaráz valamit, de azt nem hallom, hogy mit.
Elfordulok a furcsa diáktól, vissza az engem kérdezgető manóhoz, kedvesen megbeszélem vele az étel igényemet. Vagyis csak beszélném...
Mondhatni a semmiből mellém lép a vöröske és ránk üvölt. Értetlenül fordulok felé, de mire megszólalhatnék elkezd hadarni. Engem pedig magával ragad a szóáradat.
Sűrűn pislogva próbálom értelmezni amit mond, de mire mindent megértek már elkezdi megcsinálni a szendvicsem.
Enyhén zöld arccal reagálok a hallottakra.
-Először is hagyd, hogy én csináljam a szendvicset.
Gyorsan kiveszem a kezéből a kenyeret és odébb terelem, aztán megcsinálom a kajám.
Közben folytatom a beszédet.
-Ki vagy te?
Miután megmenekült a szendvicsem, kezdek kíváncsi lenni, mivel emlékeim szerint egyszer-kétszer már láttam a csajt. Amíg a választ várom befejezem a kaja készítést és az egyik közeli székre leülve elkezdem enni, közben türelmesen nézek a lányra.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 17:26 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Meghalok ebben a melegben...vagy már meghaltam, csak nem vettem észre?
A stég szélén lábbal a vízben fekszem és közben ezen merengek. A mai nap az átlagosnál is melegebb, ezért lejöttem ide úszni egy kicsit. Most pedig napozok, de ezt az öltetett már megbántam. Az első egy-két perc tényleg kellemes volt, utána viszont már vágytam vissza a vízbe.
Amint befejezem, ezt a gondolatot már ugrok is a vissza tóba. Teszek néhány lassú kört, aztán nem messze a stégtől megállok és csak mosolyogva lebegek a felszínen.
Ebben az idilli állapotban még a közeledő vizsgák gondolata sem zavar, bár tudom tanulnom kéne ahelyett, hogy itt úszkálok, de még se tudom meggyőzni magas és vissza menni a kastélyba.
Talán kicsit később...vagy holnap...
Lustán elkezdek háton úszni gondolkozás közben. Sok mindent kéne csinálnom, de most csak figyelem a partot és úszok.
Az egyik pillanatban még a paradicsomban érzem magam a másikban megpillantok egy ismerős alakot és lehervad az arcomról a mosoly. Lilith...
Még frissen él bennem az egy héttel ez előtti találkozás, szóval a lány látványa minden csak nem örömteli számomra.
Vissza fordulok a hasamra és elindulok a stég felé.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 23. 20:01 Ugrás a poszthoz

Lilith

Csalódottan veszem észre, hogy ő is arra indul, de most már nem változtatok irányt. A lányt figyelve könnyedén szelem a vizet.
Amikor elérem a stég szélét meg állok és egy helyben úszok. Rá pillantok Lilithre és enyhe megrökönyödéssel mérem végig a fürdődresszét. Hát, ez biztos nem mai darab, de ezt egyenlőre nem jegyzem meg neki.
A köszönésre, mosolyt erőltetek az arcomra és vissza köszönök.
-Szia törpe.
Eltávolodom a stégtől és elindulok a tó másik végébe. Körülbelül három méter után lebukok és egy métert a víz alatt úszom, aztán feljövök a felszínre, némi habozás után hátra pillantok, hogy vajon a furcsa elsős is csatlakozik-e hozzám. Aztán csak haladók tovább.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 26. 14:08
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 26. 14:28 Ugrás a poszthoz

Lilith

Most sokkal normálisabbnak tűnik a lányt. Ha nem nézzük a szörnyű fürdőruhát akkor most olyan, mint egy normális elsős.
Nem sokkal az után, hogy én elindulok a tó másik végébe ő is beugrik a vízbe és meglepő módon könnyedén utol ér.
Mivel ezen eléggé meglepődöm nem reagálok azonnal a szóáradatára, de amint összeszedem magam újra ledöbbent. A nyakamba borul és elkezd bőgni én pedig kővé válva kezdek elsüllyedni a vízben. Mivel a lány nem akart akkor sem elengedni amikor már alig ért a szám a víz fölé eltoltam magamtól és feljebb úszok, aztán amint elég magasan vagyok csak egy helyben tartom magam.
Némán nézem Lilithet és próbálok valami választ kitalálni.
-Izé....
Hirtelen ennyi telik tőlem, zavartan pillantok körül. a közelben lévő part ötletet ad nekem.
-Figyelj, ha ennyire lelkizni akarsz akkor inkább menjünk ki a partra...
Hát ez így érdekes lesz. Egyel talán nem szeretem az érzelmes beszélgetéseket, főleg nem egy idegen csajjal, de más ötletem nem volt. Egyszerűen túl fura nekem ez a helyzet.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 27. 18:50 Ugrás a poszthoz

Abonyi Benedek
Ruha

Egyik óráról ki a másikra be és ezt ismételgetni egész délután.
Fáradtan indulok vissza a körletembe az utolsó órám után. A legendás lények gondozása óra az egyik kedvencem, ma mégis legszívesebben kihagytam volna. Az éjszaka alig aludtam, reggel pedig alig tudtam felkelni. Reggelinél megittam két kávét, ami valamennyit segíttet, de a kedvemen nem javított. A rossz éjszaka után elég morcos vagyok. Egyik kezemben a táskámat fogom másik kezemmel pedig a könyveimet ölelem magamhoz. Bár a legtöbbet tankönyvet szívesen eldobnám...
Mintha valaki meghallotta volna a gondolatom, nem sokkal azután, hogy elindulok a Fejetlenség folyosóján valamiben megbotlom és elejtem a könyveim.  Miután vissza nyertem az egyensúlyom és megigazítom a ruhám vetek egy bosszús pillantást a földön szét szóródót holmimra. A táskám szerencsére meg van és nem eset ki belőle semmi. Mielőtt elkezdeném összeszedni őket megnézem, hogy miben botlottam meg. Egy nagyobb kőt találok a folyóson, mérgesen arrébb rúgom, aztán halk káromkodás után elkezdem összeszedni a könyveim.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 27. 19:54 Ugrás a poszthoz

Taylor Stark
Ruha, Táska

Már megint elaludtam. A változatosság kedvért ma a rúnatan könyvem fölött. Egy sóhajtás kíséretében becsukom a könyvet és bedobom a táskámba. Aztán utána küldök még néhányat, miközben eldöntöm, hogy kimegyek kis friss levegőt szívni. Persze, mivel rengeteg tanulni valóm van, ezt némileg átkorrigálom és a faházba indulok, hogy ott tanuljak, amíg elég fény van, majd miután megnéztem a csillagokat vissza jöjjek. Gyorsan átöltözöm, a jó idő miatt egy lenge fekete ruhát választok, amiben remélhetőleg könnyebb lesz visszaosonni, ha takarodó után jönnék.
Felkapom a táskám, halkan nyögök a súlya alatt, aztán elindulok az erdő felé. Az erdő széléig vezető út elég eseménytelenül telik. A fák közé belépve enyhe félhomály fogad, ami sejtelmessé teszi a faházig vezető utat. Emiatt arra a következtetésre jutok, hogy biztos nem lesz senki a faházban már. Vidáman dúdolgatva haladok át a fák között, majd sétálok fel a lépcsőn.
Ahogy gondoltam, a ház üres. Az egyik babzsákfotel mellé ledobom a táskám és kisétálok az erkélyre. Beszívom a friss erdei levegőt, elmosolyodom milyen kellemes itt. Elnézek az iskola felé és mintha a fák között egy közeledő alakot látnék, de mire jobban megnézném eltakarja néhány testesebb fa. Egy kicsit még figyelem a fákat, aztán vállat vonva besétálok a faházba. Megkeresem a táskám és leülök a babzsákfotelre, találomra kiveszek egy könyvet, miután megnézem mit (Repüléstan) elkezdek tanulni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. augusztus 16. 10:24
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 28. 16:05 Ugrás a poszthoz

Lilith

Az ajánlatomat elfogadja a lány és kiúszunk a partra. Leülök a partól nem messze, aztán némán hallgatom Lilith újabb szóáradatát. Közben magamban szitkozódom, egyszerűen nem tudok mit kitalálni erre.
A bocsánat kérésre nem reagálok, bár nem is tudom mit kéne tennem vagy mondanom. Egyszerűen nem értem őt. Úgy hogy csak értetlenül pislogok a csajra, amíg gondolkozom valami értelmes válaszon, de az agyam leblokkolt ettől a bizarr helyzettől. Pedig meg kellene szólalnom vagy inkább mégsem?
Lilith érdeklő tekintettét látva biztos leszek abban, hogy mondanom kéne valamit. Fejben megpróbálok összerakni egy értelmes mondatott, de nem tudom megfogalmazni, mit is?
Sóhajtok, hát akkor marad az improvizálás.
-Hát...izé...
Legyintek.
-Mindegy.
Ennyi az összes mondandóm. Felállok és elindulok a víz felé, amikor már csap egy lépést választ el a sekély medertől hátra szólok a lánynak.
-Mennem kell, szóval szia.
Begázolok a tó vízébe, aztán amint lehet elkezdek úszni. Megkönnyebbülés végre kikerülni ebből a furcsa helyzetből. Igaz, hogy nem méltó egy Rellonoshoz a megfutamodásom, de ennél jobb ötlettel nem tudtam ellő állni. A suliban nem tudom, hogy hogyan fogom elkerülni a csajt, de majd biztos megoldom.
A stéghez érve gyorsan megtörülközöm, aztán felöltözöm és vissza sétálok a suliba.
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 28. 17:34 Ugrás a poszthoz

Rozsos Annamária
Ruha

A nap süt, sehol egy felhő ez a lehető legjobb idő egy kis kviddicsezéshez. Az pedig, hogy egy szerencsétlen másodikost kell tanítanom még vidámabbá teszi számomra. A kérést elsőre furcsának találtam, de örülök neki. Így talán a következő idényben a Navine is játszani fog és ha véletlenül gyengélkedőre kerül meg sem büntethetnek.
Vigyorog sétálok le a kviddics pályára. A délután közepe felé járunk már, de az időjárás egész nap egy forma. Ez a mi szempontunkból jó, Bár erről a sárga lány lehet, hogy más kép vélekedik. Legalábbis nem tűnt boldognak amikor megkért erre. Valószínűleg még ő is emlékszik a korrepetálásra...
Belépek a pályára, de sehol sem látom Annamáriát. Talán meggondolta magát és még sem akar tanulni?
Vállat vonok, nekem aztán mindegy. Ha jön hajlandó vagyok mutatni neki egy-két egyszerű dolgot, ha nem akkor csak repkedek egy kicsit.
Be sétálok a pálya közepére, még egyszer körül pillantok, aztán a lábam közé veszem a seprűm és felszállok. Amint a karikákkal egy vonalba kerülök gyorsítok. Amikor elérem a büntető vonalat lefelé nyomom a seprűm orrát és bukórepülésbe kezdek, aztán nem sokkal a becsapódás előtt fel rántom a seprűm. Mosolyogva szállok vissza a magasba. Hogy hiányzott már ez, jó végre korlátok nélkül repülni.
Amíg a Navinés lányt várom csinálok még néhány cselt.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 28. 17:37
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 28. 18:04 Ugrás a poszthoz

Kínzás
(prefik és Lolita)
Ruha | Dal

Már csak ez hiányzott...
A büntetés még hagyján, de a Bagolyház takarítása teljesen igazságtalan. Más ír egy esszét vagy felmossa az egyik folyosót. Mi viszont több éves bagoly ürüléket takarítunk. Hol van ebben az igazság?! Ráadásul ebben a melegben, cöh...
A haragom a délelőtt folyamán valamennyit enyhül és kitalálok valami kis büntetés javított is.
Mielőtt elindulok berakok a táskámba egy üveg vizet és egy kis hangszórót amire rá töltöttem néhány dalt. Aztán elindulok a kínzásunk színhelyére. Meglepő módon időben érkezem. Belépve biccentek a prefik felé és köszönök Lolitának.
-Hello!
Körül nézek a teremben, ahogy gondoltam minden mocskos. Egy fintorral megfordulok és lepakolok az ajtóban, mivel az az egyetlen tiszta terület. Előveszem a hangszórót, hátra pillantok a másik Rellonosra. Aztán lenyomom a lejátszás gombot és vissza fordulok a prefikhez.
-Hol vannak a seprűs és egyéb eszközök?
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 23. 18:47
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Állia Szipenni összes RPG hozzászólása (256 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 9 » Fel