36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ronald Little-Leah összes hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Antonio Welse

Számomra érthető volt az, hogy mihamarabb kipróbálhassam a Nimbusz-t, hiszen ez édesapám kedvenc márkája.
Ahogy ellöktem magam a földtől éreztem, hogy pöccre indul. Nem volt nagy szám, hiszen ez minden új seprű egyik legfontosabb erőssége. Mármint a dinamikus elindulás. De ami ezután jött nagyon tetszett. A tökéletes farrész és a lágyan keskenyedő nyél igazán jó légellenállással találkozott. A végsebessége éppen a tűzvillám alatt volt. persze nem annyira jól gyorsult, de tökéletes volt így is. Ha édesapám nem lett volna olyan bőkezű elsőszülött fiával, hát nekem is Nimbusz kellett volna!
De mire mindent kipróbálhattam volna épp alattam Antonio elvesztette a seprű felett az uralmát. Látszott valami baj van. Utána eredtem, de nem értem el.  Épp a föld felett ugrott le a seprűről. Persze szép földet érés volt, de láttam az arcára kiülő fájdalmat. Azt hiszem valami nagy baj lett.
-Antonio! Mi történt? Mi a baj? Hívjak segítséget?- hadartam el.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 6. 10:45 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday és Antonio

Épp ahogy megkérdeztem barátomat, hogy "hívjak-e segítséget" megjelent Eridonos társunk Kíva Faraday. Magabiztos léptekkel mellénk érve azonnal legugolt Antonio mellé és egy általam még nem ismert varázslattal sínpólyába helyezte a sérült lábat. Tetszett ez a magabiztosság a lányban. felnéztem rá, hiszen házunk kviddics csapatának egyik legjobb játékosa. Eddig még nem volt merszem megszólítani. Kicsit tetszett is, de leginkább az zavart, hogy fiatalabb voltam nála, na meg nem is játszottam a csapatban, ami talán még inkább távolinak tűnt hozzá képest.
-Persze, jobban fogunk vigyázni!- válaszoltam elcsukló hangon.
-Most jobb, ha felviszem Antoniot a gyengélkedőre. Azt hiszem legalább is.
Barátom egy kicsit szédülhetett, legalább is úgy éreztem, hiszen teljes testsúlyát rám helyezve sántikált mellettem, húzva a lábát....
Hirtelen ötlettől vezérelve hátranéztem.
-Kiva, nem lenne kedved edzeni velem valamikor? Szeretnék csapattag lenni, de jól jönne, ha egy profitól elleshetnék pár trükköt.
Majd mélyen a szemébe néztem és rámosolyogtam. Ebben persze az is szerepelt, hogy talán, ha látja bennem a magabiztosságom igent mond nekem.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 7. 19:29 Ugrás a poszthoz

Melanie

A mai nap korán kezdődött a számomra. Levelet kellett írnom a csaldáomnak, mivel megígértem, hogy kéthetente egyszer baglyot küldök nekik. Na nem Chosugát a hóbaglyomat, hanem egy rendszeresített hosszútávra szavatolt postai baglyot.
Chosugát nem akartam ilyen hosszú útra küldeni ma, amikor amúgy is nemrég tért vissza csomaggal megrakottan.

Miután mindent elrendeztem tudtam, hogy ez a nap nem a jó időről fog szólni a számomra, hanem a tanulásról. Most már muszáj elmennem a könyvtárba, mert egy méteres dolgozatot kellett leadnom SVK tantárgyból a sárkányokról.
Valamiért az órai anyagból és a könyvemből nem nagyon akart összejönni a megfelelő mennyiség.

Ahogy a könyvtárba beléptem minden csendes volt. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Egyből a polcok felé indultam, könyvet keresni. Egy jó vaskos könyvet találtam, amin ezüstös betűkkel ez állt:
-Sárkányok avagy bestiák varázsló szemmel
a másik viszont ennél izgalmasabb volt mellette, vérvörös betűkkel:
-Tűzokádó bestiák Európában.

Könyveimet nézegetve  leültem egy félreeső asztalhoz. Belelapoztam a könyvekbe, adatok után kutatva és elkezdtem jegyzetelni. Már rendesen a délelőttben járt az idő, amikor hátradőltem és kinyújtóztattam magam. Volt időm körbenézni. Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Melanie. Igaz eddig még nem beszélgettünk, de tudtam pár dolgot róla. Most itt lehet az alkalom egy kicsit megismerkedni. Nincs rohanás egyik óráról a másikra, se kviddics edzés, se pedig... hát igen, túl sok időm megy el mostanában.
A könyveket a hónom alá veszem, a jegyzeteimet a farmerem zsebébe gyűröm, pennámat a táskámba a dolgozatom mellé.
Komótos léptekkel elindulok Melanie asztala felé. Éppen a könyvespolcom előtt ül. Ahogy látom nem nagyon olvasgat, tehát unatkozik, vagy valakit vár.

-Szia! Látom te sem akarsz sokat tanulni. Mit olvasol?- kérdeztem a lánytól. Majd lehuppantam mellé. Láttam a meglepetést az arcán. Mélyen a szemébe néztem. Próbáltam kitalálni vajon mit gondola a hirtelen megjelenésemről, hiszen ő nem láthatott, mivel háttal ült nekem. Örömmel vettem, hogy nem lepődött meg nagyon. Rámosolyogtam majd újra megszólaltam:
- Amúgy Ronald vagyok, a barátaimnak csak Ron. Már láttalak párszor a suliban.
Ezzel jeleztem, hogy nem csak úgy egyszerűen leültem mellé és tanulni akarok, hanem szeretnék is beszélgetni vele.
Ahogy rám nézett mosolyogva azonnal tudtam nem tanulni jött. Ha az ember ilyen céllal érkezik nem szereti, ha megzavarják édes magányában "kedvese" a könyv fölött.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 8. 18:24 Ugrás a poszthoz

Melanie

Azért megleptem kicsit a lányt, de sebaj. Tetszett a magabiztossága és az is, hogy hamar érdeklődni kezdett, tehát lehet vele beszélgetni.
- Tudom, hogy nem ismersz, de mivel új vagy nehéz is ilyen hamar megismerkedni ennyi emberrel. Én is csak látásból ismertelek még. Párszor feltűntél a folyosón amikor órára rohantál. -kacsintottam cinkosan.
- Én már másodikos vagyok, büszke Eridonos.- mosolyodtam el. Nyugodj meg. Ide nem sokszor járok fel. Persze néha muszáj itt is tanulni. Kellettek plusz információk a dolgozathoz, azt pedig itt lehet megtalálni.- mutatok szét a teremben a polcok felé.
-De ahogy látom te nem biztos, hogy tanulni jöttél. Kviddics? Szereted vagy most ismerkedsz vele?
Persze a könyve elég vaskos, emiatt inkább az utóbbira tippelnék.
Ekkor egyre melegebb napfény árasztotta el a termet. Egyik Eridonos társam felállt, hogy behúzza a vastag sötétítő függönyt az ablaknál amikor berepült rajta egy bagoly. Egyenesen az asztalunk fölé. Egy barna levelet hozott. Mivel elém ejtette biztos voltam, hogy nekem jött.
gyorsan bontogatni kezdtem. Elolvastam, majd elmosolyodtam. - Idén benne leszek a házunk kviddics csapatában.- mondtam nagy komolyan.
Közben a hóbagoly leszállt a vállamra és cinkosan belecsípett a fülembe.
-Na ne! Chosuga, ezt ne csináld.- vigyorodtam el. - A baglyom.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 9. 20:40 Ugrás a poszthoz

- Jaj, ne haragudj. Ő Chosuga. Édesanyámtól kaptam tavaly év elején. Nagyon szeretem. Párszor már elment Londonba a családomhoz. Nagyon megbízható. Ha levelet akarsz küldeni, akkor nyugodtam szólj. Mindenkit hamar megtalál.
Kicsit elgondolkodtam, majd úgy éreztem itt az idő kicsit érdeklődni Melanie felé. Persze nem úgy mint ha rá akarnék repülni, hogy véletlenül se ijesszem el.
-Azt már tudom, hogy elsős vagy, de azt még nem, hogy milyen tantárgyakat vettél fel. Szóval mit tanulsz ebben az évben?
Azt hiszem ez komoly kérdés, hiszen az első évben én is csak 8 tantárgyat vettem fel. Most viszont mind a 15-öt. Érdeklődöm minden felé. Ki tudja melyik fog tetszeni annyira, hogy a harmadik évfolyamtól megtartsam.
-Igen, nagy szó, ha valaki a kviddics csapatban szerepelhet. Nekem szerencsém volt, jól repülök, amellett kiváló seprűm van, ami gyorssá tesz. De majd a mérkőzésekre, ha lejössz, akkor majd meglátod milyen is.
Kicsit elgondolkodtam. Vajon most mi lesz. Még felőlem nem is kérdezett, de magamtól elég sok mindent elmondtam.
Hagyjuk, had bontakozzon ki, talán akkor kicsit jobban kinyílik.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 13. 09:50 Ugrás a poszthoz

Melanie Laurent

- Találó nevet kell adnod a Baglyodnak. Legyen egyedi, de dallamos. Amikor kimondod örömmel töltse el. Hidd el, már most hűségesen követi minden kérésedet. Először kisebb távolságokra küld el. Ne félj, tud magára vigyázni.
- mondtam el szinte egy szuszra.
Láttam az arcán, hogy valamin nagyon csodálkozik. Talán a túl sok tantárgyamon? Lehet, gyorsan megnyugtatom.
-Tényleg nagyon zűrös a tananyag listám. Sokból kell jól vizsgáznom, ha évfolyamot akarok lépni. Még mindegyiket nem ismerem annyira, hogy nyugodt szívvel ajánljam. -itt egy kicsit megálltam és elgondolkodtam. Hiszen az, hogy mit tanulunk attól függ mihez akarunk kezdeni a jövőben. Igaz ezt nem lehet elsőre eldönteni. Az, hogy nekem melyik tetszik az szubjektív dolog, de azért elmondhatom.
-Az általad felsoroltakat szeretem, habár a jóslástant idén vettem fel. Viszont a Sötét Varázslatok kivédése fontos szerintem, habár a professzor kicsit szigorú. Viszont az Önismeret tantárgy hasznos lehet, a Melodimágia pedig a zenei mágia kifejezése. Ez érdekessége miatt tartottam meg az idén. Tavaly 8 tantárggyal kezdtem. Jövőre biztos leadok párat. Az idén sok múlik azon melyiket fogom annyira érteni, vagy kedvelni, hogy megmaradjon. -elgondolkodtam vajon melyikeket fogom leadni. Így az elején nehéz választani. Minden esetre lesz min gondolkodnom a szünetben.
-A kviddics olyan játék ahol nem számít, hogy fiú vagy lány, az ügyesség a fontos. Angliában van egy csapat, ahol csak lányok játszanak. A házunk csapatában is szerepelnek. Ha tetszik majd, akár jelentkezhetsz is, hogy kipróbáljanak.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 20. 21:05 Ugrás a poszthoz

Sarah Hudson


Ahogy véget ért az utolsó tanítási nap, nem bírtam magammal. Tervezgetni kezdetem, hol készülök fel a vizsgákra. Mit csinálok az itt töltött időszak alatt, és mivel fogom a munkás napjaimat színesebbé tenni.
Szóval a tanulás.
Ideális környezetben, kevés ember közelében - nehogy valami elterelje a figyelmemet- na, persze a természetben lehet legjobban tanulni.

A mai nap éppen csak virradt, mikor kikeltem az ágyamból. Szobatársaim mélyen aludtak még. Leszaladtam az étkezdébe és szereztem pár szendvicset, friss palacsintát, forrócsokit, almás pitét na meg sütőtök levet.
Hátizsákomba csomagoltam, jól teletömtem, már szinte egy kósza sóhaj nem sok, annyi sem fért el benne.

Gyors léptekkel elindultam a a falu felé. Majd egy határozott irányváltással, hogy a falú nagy részét kikerüljem egy ösvényre léptem. Szép és kellemes fák, bokrok között vitt tovább. A madarak halk hangja jelezte, hogy ébredezik a természet is. Rövid idő után kiértem a keresett helyre. Egy kis tavacska mellé.

mivel sohasem volt még olyan, hogy senki se legyen itt rajtam kívül, először körbejártam, figyelve a vizet és a körülötte elterülő tisztást. Azon gondolkodtam, melyik hely lehet a legjobb, ahonnan egész nap nem kell kimozdulnom, árnyék alatt leszek, de mégis mindent látok.

Találtam is egy hatalmas fát, annak törzsének vetettem a hátamat , körbenéztem. Ez az!
Na gyors csomagolás, pokróc leterítés, élelem és italok hűs helyre tétele után elővettem, a mai vizsga anyagom.
Legendás lények gondozása. Igen, ezzel hamar kész leszek, hiszen ez az egyik kedvenc tárgyam. A másik hét ráér, ebből legyek mihamarabb készen, így több időm marad a többire.
Persze, már tudom mely óráktól szabadulok meg az évfolyam végén. Túl sok ez a 15 tárgy.

Ahogy olvasgattam, jegyzeteltem egyszer csak megütötte a fülem valami nesz. Állat? Ember? Nem tudom, majd talán a szemem elé kerül, akkor ráérek ezen gondolkodni mitévő legyek. Persze a pálcám a kezem ügyébe vettem.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 21. 21:09 Ugrás a poszthoz

Sarah Hudson


Épp azon tűnődöm mit is kezdjek a könyvek fogságában. Elkezdek kotorászni a hátizsákomban, egy kis élelem után. Jó szokásomhoz híven, ha magamban vagyok tanulás közben, jobban mondva olvasás közben eszek is.
Így alig veszem észre, hogy a tó partjáról nesztelen hangon jön felém valaki. Pedig az előbb, még hallottam valami neszeket. De úgy néz ki a korgó gyomrom a veszélyt feledtette velem.

Az utolsó pillanatban elém tűnt egy szőke kék szemű lány. Igaz ezt már csak az esése után vettem észre. Belém botlott, vicces dolog, hiszen ezen a nagy területen egymagam vagyok. A fiatal hölgy kicsit zavarba esett, ahogy a könyvkupacaimon landolt. Egyből pakolgatni kezdett, majd motyogott zavartan.

Nevetnem kellett volna. De gondoltam nem veszem észre a mostani botlását, figyelmetlenségét. Megfogtam az egyik kezét és megpróbáltam kedvesen válaszolni neki.

-Azt hiszem nem történt semmi, de ugye neked sem esett bajod? - mosolyogtam. A könyveket hagyd csak, a jegyzetekért sem kár. -Majd óvatosan elengedtem a kezét, mert éreztem ez már azért sok, elvégre még nem is ismerjük egymást.
-Én épp reggelizni akartam, megkínálnálak téged is, ha elfogadod. Amúgy Ronald vagyok, Ron ahogy a barátaim hívnak. Szerintem már láttalak a kastélyban.
Mélyen a szép kék szemeibe fúrtam a tekintetem és vártam a reakcióját. Közben elkezdtem kipakolni eléje az ételt és a sütőtök levet.
-Szendvics, palacsinta esetleg almás pite? Ja és van forró csoki is....
Azt hiszem vidám nap elé nézek, ha a fiatal lány velem fogyasztja el a reggelit és talán kicsit fel is üdíthet a jelenléte. Amúgy pedig a tanulás várhat még....
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 22. 21:41 Ugrás a poszthoz

Sarah

-Ó, a jegyzetek. Azoknak nincs bajuk, a könyvek meg strapabírók. Nem kell félni.- mosolyodtam el újra.
-Hogy tompították az esést, annak örülök. Sajnos nem a karjaimban kötöttél ki, mert akkor kisebbet esel, valamint én sem lepődök meg ennyire.
Ekkor kicsit félve néztem a lányra, mert ezt nem akartam kimondani. Sajnos megint hangosan gondolkodtam. Pedig ez csak akkor fordul elő, ha valaki megtetszik. Naná, most nincs senkim. De ez eddig nem zavart.
Sokáig elidőzött a tekintetem Sarah arcán. A szeme megfogott. Tiszta angyali. Mármint boszorkányosan vonzó. De ezt már nem említettem. Legyen az én titkom, mit gondolok róla.

-Tudod, én félig angol vagyok apám részéről. Hallottam,, ahogy a Sarah nevet másképp becézik, de az sem igazi, hiszen két önálló név lett belőle. Sally és Saide. Elég távoli becézés, szóval már ez sem az igazi. Téged csillagszeműnek neveznélek szívem szerint, de gondolom, ez nem tetszik.
-Ja és a palacsinta: csokis(nem az a kakaóporból készült utánzat), lekváros, túrós és mákos.

-A lényeg, tudod, Eridonos vagyok, és tegnap elmentem a gólyák mellett. Igaz, akkor nem tudtalak ennyire megfigyelni, de láttalak. Szóval elsős leszel, én harmadikos. Tanulni pedig azért tanulgatok, az összes tantárgyat felvettem egyelőre, mert auror akarok lenni, de még nem tudom, minek vehetem a hasznát. - Mosolyodtam el újra.
-Sajnos még nem vagyok mestertanonc, de a harmadik évtől patrónus bűbájt fogok tanulni. A különleges képességemet szeretném előhívni. Az alakváltást későbbre tartom. Szóval, van dolgom rendesen.
-És Te tudod már mit szeretnél tanulni?


Most a sok infó után, amit Sarah fejére zúdítottam, csendben vártam, mit fog kezdeni ifjú barátném. Közben töltöttem neki sütőtöklevet is egy pohárba, és elé tettem. Majd a kezembe fogtam újra a kezét, és megszólaltam. - Tudtad, hogy a kezed mennyire selymes? Nagyon puha. Ha már itt tartunk, milyen pálcád van?
Na, talán nem vetettem el a sulykot.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 14:29
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 23. 20:09 Ugrás a poszthoz

- Hát igen. A pakolás miatt nehéz mindent észrevenni. Én is csak futólag néztem a gólyákra, rohannom kellett.
Majd elgondolkodtam egy pillanatig, vajon, ha ez így van, márpedig ez tény, hogyhogy emlékeztem Sarah-ra?
Majd hirtelen visszatértem egy kérdés hallatán.
Mióta tudom, hogy ezt szeretném csinálni? Nem tudom, hogyan mondjam el neki, de a családi tragédiákról elég sokat hallottam.
-Tudod, a családunk hagyományosan a sötét varázslók és boszorkányok ellen küzd. Így döntöttem az auror szakma mellett. Habár itt is vannak kevésbé veszélyes feladatok, de semmi sem lehet tökéletes. Remélem, sok kalandban lesz majd részem.
-Hogy miket tanulj, arról senki nem tud véleményt mondani az első év előtt. Vannak fontos és kötelező tantárgyak. De sok mindent lehet tanulni, amihez érzék kell vagy éppen mély elme. Úgyhogy jó lenne, ha magadtól jöhetnél rá, miben vagy igazán jó
-Szóval van időd eldönteni, mit is szeretnél. Egészen a nagy vizsgákig. -feleltem mosolyogva.
Miközben beszéltem, Sarah megköszönte az italt, majd viccesen megkérdezte, hogy reméli, nem akarom megmérgezni.
- Dehogy! A mérgeket még nem tanultuk. Majd később, ha engeded, kipróbálom rajtad, de addig is nyugodtan fogyassz bármit, amivel megkínállak.
-Ja, igen. Én pedig félig angol vagyok.- kacsintok a lányra, és még mindig a csillagszemeit nézem elbűvölve.
-Olivander készítette a pálcám - közben előveszem megmutatni - tizenhárom és fél hüvelykes tiszafa pálca főnixtoll maggal. Nagyon büszke vagyok rá, mert a főnixtoll elég ritka, na meg a házunk jelképe is főnix.- Most már széles mosolyom jelzi, nagyon jól érzem magam.
-Sarah, érdekelne mit csinálsz szabadidődben. Tudod, van pár dolog, amit szeretek csinálni, és jó lenne egy társ is némelyikhez. Persze csak, ha lenne hozzá kedved.
Még mélyebben a szemeibe fúrtam a tekintetem, és vártam a válaszát. Most eldőlhet kedvel-e.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 14:47
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 25. 08:14 Ugrás a poszthoz

Sarah


-Rendben, vigyázok majd magamra.- feleltem nevetve.
-Kötelező tantárgyak? Hogy is mondjam..... szóval bármit tanulhatsz, de van olyan tantárgy, amit minden boszorkánynak el kell sajátítania.- itt elgondolkodok kicsit, majd megpróbálom összeszedni az eddigi tapasztalataimat is.
-Az egyik ilyen tantárgy az SVK, ne feledjük, itt az életünk védelme és komolyabb problémák elkerülése végett a Mágiaügyi Minisztérium javaslatára kötelező tantárgyi besorolást kapott. Amúgy meg az egyik legmozgalmasabb óra. - tovább gondolkozom kicsit, melyiket is emeljem még ki.
-A bájitaltan és a bűbájtan is erősen ajánlott. Ismerni kell különböző főzeteket, eszenciákat, mérgeket- ellenmérgeket, na meg van elég bűbáj, amit jó megtanulni. Ezek kellenek a mindennapi életben is.
-Az igazság az, hogy a gyógynövénytant és az LLG-t is ajánlom. Előbbi azt hiszem egyértelmű, utóbbi pedig az érdekességek és hasznos tudása miatt erősen ajánlott.

Most vettem észre, hogy beszéd közben kérés nélkül is újratöltöttem Sarah poharát sütőtöklével. A finom hűsítő nedű kezd jókor jönni. A nap ébredezik, és egyre erősebb az ereje itt az árnyékban is. Majd mélyen Sarah szemébe nézek, és újra elcsodálkozom csillagszemű barátném bájában. Hát igen, engem a szemek el tudnak kápráztatni. Az is tetszik a lányban, hogy állja a tekintetem. Igaz, néha elpirul kicsit, de ez meg nekem esik jól.

-Hát én félig mugli félig varázsló családban nőttem fel, ha lehet ezt így mondani. A szüleim által a varázslócsalád minden előnyével éltem eddig, kivéve azt a pár hetet, amikor édesanyám szüleinél voltam nyaralni. Ők ízig-vérig muglik. Amikor náluk voltam, találkoztam korombeliekkel. Velük fociztunk és baseball-oztunk. Na még a kosárlabdát is ismerem. Az majdnem olyan, mint a kviddics, csak seprűk nélkül. -mondtam majd elnevettem magam az ötletemen.
-A zene számomra is fontos kikapcsolódást jelent. Igaz, nem játszom hangszeren, és énekelni sem tudok.

Ahogy beszéltem, észrevettem, hogy a napfény Sarah mögül egyre erősebb. Na, nem mintha meleg lenne, vagy félteném, hogy lebarnulna, hiszen még mindig árnyékban vagyunk. De az, ahogy körberagyogja a napfény, szinte aranyosra festve a haját, és sejtelmes fénnyel körülvéve a testét, mintha valami természetfeletti energiamező lenne. Ezen a gondolaton elmosolyodom, de nem szólok Sarahnak róla, mert nagyon jól áll neki, na meg amúgy sem láthatná így önmagát. Én viszont gyönyörködöm a látványban, a szépségében.

-Szeretek kirándulni - folytatom közben. - Van is itt nem messze egy varázslatos erdő. Jó móka, az ösvények ide-oda vándorolnak maguktól. Ott szoktam mászkálni. Na meg ide jövök ki sokat, vagy éppen lemegyek a faluba. Nagyon jó cukrászda van ott például. - kacsintok a lányra.
-Szívesen meg is hívnálak, ha ráérsz mostanában. Eltölthetnénk ott is pár órát. - mondtam nagy komolyan, majd újra elmosolyodtam.
Nem tudom miért, de ez a lány egyre jobban tatszik nekem. Azt hiszem, sokat fogok még vele találkozni. Persze nem akarok túl elbizakodott lenni, ezért gyorsan hozzáteszem: -Persze, ha lenne hozzá kedved, na meg nem tartasz túl unalmasnak.
Észre sem veszem, de a kezét újra a kezembe vettem. Reménykedve várom a válaszát. Nem mintha most búcsúzni akarnék, vagy nem érezném itt jól magam vele. De ha már belekezdtem, jó lenne tudni, mit is gondol az ajánlatomról.

-Végre megjöttél. - mondom szelíden. - Sarah, bemutatom neked Loachlan-t, a mókusomat...
Ahogy ezt kimondtam, a plédünkre merészkedett egy kicsi állatka. Megszaglászta Saraht is, és egyenesen a kinyújtott tenyerem felé lépdelt. A kezemben lévő almás pitét megszaglászta, majd evett belőle pár falatot, de látszott rajta, hogy nem tetszik neki. Óvatosan a hátizsákomba nyúltam. Az elmúlt 2 évben már megszokta tőlem ezt a mozdulatot, így meg sem rezzent, sőt már a két hátsó lábára állva kíváncsiskodott, mit vehetek elő belőle. Újra óvatosan felnyújtom a tenyerem, és jó pár mogyorót tartva a kezemben várom, hogy vegyen belőle. Ahogy eszegeti, megint óvatos mozdulattal pár mogyorót teszek Sarah kezébe, aki eddig a látványtól ámulva nézett csak. Mintha most tért volna vissza közénk. Rámosolyogtam, és figyeltem, vajon mit fog most csinálni.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. augusztus 28. 15:04
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 16. 19:18 Ugrás a poszthoz

Fodor Benjámin


Ma reggel korán keltem. Mint minden szombaton, most is egy kis sétát terveztem, de most nem az erdő felé vettem az irányt, hanem a falu felé. Persze, hamar irányt váltottam mint mindig.
Most valamiért a rét felé mentem. Kellemes lágy szellő és a fű illata elég varázslatos volt.
Na persze most is a sportcipőm vettem fel, mint minden kisebb sétámhoz. A túrabakancs ilyenkor otthon pihent a toronyszobámban.
Laza sportruha volt rajtam. A szokásos szürke mackóalsó (még ugye azért hűvös van)meg egy hosszú ujjú poló.
Magamban dudoráztam, amikor puffogást hallottam. Persze nem olyan messziről, na meg nem is túl sűrűn, olyan 15-20 másodpercenként. Ahogy közeledtem azért óvatosan néztem ki a rétre a fák közül, mert nem ismertem fel a hanghatás tulajdonosát.
Aztán nagy meglepetésemre a házam egyik tagját láttam, amint épp nagyot rúg a labdába. Kicsit néztem ügyes mozdulatait, majd épp azon gondolkoztam, hogy miért is szeretik a muglik ezt a sportot.
Na persze én is szerettem, mert nagyszüleim is muglik és ők is rajonganak a sportért. Én a Manchester United mérkőzéseit szoktam otthon, Londonban nézni.
Lassan közelebb mentem a labdával zsonglőrködő ismerős felé. A nevére csak halványan emlékeztem. Nem azért, mert nem lennék barátkozós típus, vagy nem figyelnék a társaimra, de nem sokat találkoztam eddig még vele.
Azt hiszem másodikos, én meg egy évvel felette járok. Szóval korban egymáshoz illünk. Talán a focival még közös témánk is lehet.
Hát megszólítom.
-Szia! Ron vagyok. Elég ügyes vagy a labdával, de vajon cselezni is így tudsz, mint kapura lőni?- tettem fel csipkelődősen a kérdésem, ami persze kihívásnak felet meg.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 17. 19:43 Ugrás a poszthoz

Benjámin


Örültem, hogy megszólítottam háztársamat. Persze tudtam pár dolgot róla, de azt nem, hogy ilyen jól kezei a labdát.
Egy csibészes mozdulattal felettem átemelte, ami még akkor is profi megoldás volt, hogy meg sem mozdultam.
A lövés is pazar volt, látszott rajta, hogy érzi a kaput.
A kihíváson elnevettem magam. Ennél jobb legyek? Nem, nem hiszem. Én cselezni ugyan szeretek, de védeni jobban tudok.
- Na, most én is megmutatom mit tudok!
Elkezdek dekázni, majd ütemesen fejelgetni, lábammal a labda körül 2-3 kört tenni. Szinte hanyatt fekvő helyzetben tartom meg a labdát.... aztán Benjámin felé törve két bicikli csellel előbb jobbra, majd hirtelen balra terelem a labdát. A labdát magasba emelve, hirtelen a kapunak háttal fordulva- ollózva lövöm meg a labdát. Furcsa, csavart ívet ír le a levegőben, de a labda csak a fáról pattan be a hálóba.... éppen csak. Majd elvigyorodok.
-Ezt nem oda szántam....
-Jobb, ha beállok a kapuba, ha lenne kedved lőni párat.
Meg sem várom a válaszát, úgyis tudom mit felelne, elindulok hát a háló felé, közben bemelegítek pár mozdulattal...
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 19:28 Ugrás a poszthoz

Benjámin


Nagyon örültem új barátom közvetlen és barátságos fogadtatására. Észrevettem, hogy a foci neki fontos, de nem a kihívás, hanem talán egy barátság kezdetét látta a labda mögül. Kevés az ilyen játékos, még a TOP ligákban is.
A mezén láttam, hogy a legjobb és legnépszerűbb Magyar klub szurkolója, talán még játékosa is. Habár ez utóbbi a suli miatt nehéz lehet neki.
-Szia! Ron vagyok.- mutatkoztam be neki.
-Sokat játszottam otthon. Az igazság az, hogy Manchester United drukker vagyok.De csak a West Ham ifi csapatáig jutottam.-feleltem a kérdésére.
-Pár évet játszottam, de nem vagyok túl tehetséges. Így leginkább csak ismerősökkel játszok, náluk kicsit jobb vagyok.- mosolyodom el saját szavaimon.
-Érdekes, még sosem láttam senkit a suli közelében focizni. Mióta jársz ki?
-Amúgy a Fradinak drukkolsz, esetleg ott játszol?
- Hadartam én is el mindent.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 20:18 Ugrás a poszthoz

Fodor Benjámin

-A Liverpoolban? Nem hiszem el, játszottam ellenük is. Igaz, akkor még vérvörös hajjal és szőke csíkokkal festve. Olyan Valderama típussal.- Majd felnéztem az égre. Szép időnk van, de a gyomrom korog már. Nem baj, a foci, az foci.
-Nagyapám MU drukker volt, innen a csapat iránti szeretet. Kicsit furcsa egy Londonitól, de ez van. Nekem leginkább a küzdeni tudásuk tetszik, a Liverpool viszont színesebben játszik. Nem rosszak, csak néha nem jön ki nekik a lépés.
Elgondolkodtam kicsit, tényleg milyen népszerű is lehet a Fradi, ha vidékről valaki felmegy játszani, na meg ahogy nagyapám is mesélt a régi nagy csapatokról...
-Hogy mit keresek itt? Ja igen, ma nem volt kedvem kirándulni menni, de sétálni igen -mondtam vigyorogva.
-Mit gondolsz? Egy Liverpool focista tud gólt lőni egy régi West Ham kapusnak?- közben a hasam egyre nagyobbat kordult.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:46
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 13. 17:31 Ugrás a poszthoz

Fodor Benjámin


Ahogy barátom áradozott arról a mérkőzésről, nekem is eszembe jutott az az erős lövés, amit ugyan lehetett volna fogni, ha legalább 100 kilós lett volna mindkét kezem, talán a labda meg is állt volna. De ilyet azelőtt és azóta sem fogtam ki.
Jó eltalált lövés volt. Még ma is emlékszem rá, pedig aznap a mérkőzés után el akartam felejteni az egész mérkőzést. Na, nem a bekapott gólok miatt. Azzal nincs gond, ha egy másik csapat jobb nálad, de.... hát igen, ha ti vagytok a tudásotok alatt, azt el kell felejteni, és aznap nem ment a játék egyikünknek sem.
Félreértés ne essék, jó volt az ellenfél, ha mi is rendes állapotban lettünk volna, akkor sem biztos, hogy más eredmény lett volna a mérkőzés végén.
- Igen, aznap én védtem, de a lövésed kifogott rajtam.
Mosolyogtam természetesen, hiszen nincs mit szégyelleni.
Meglepődtem a kérdésén.
-Már hogyne lenne meg a Magyar állampolgárságom- mosolyodtam el újra.- Édesanyám szülei magyarok. Egyértelmű, hogy az állampolgárságot is megkaptam. A terved jó, legyünk akkor készen a riói útra. Edzünk együtt, így bejutunk a válogatotba, álmodoztam én is.
Majd hirtelen eszembe jutott,hogy nekem már rég a klubhelyiségben kellene lennem.
-Ne haragudj, de most mennem kell. A klubhelyiségben megtalálsz, ja és talán a szobánkba is beköltözhetnél! Smiley

Majd sietős léptekkel elindultam.......
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 16. 19:10
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 19. 18:02 Ugrás a poszthoz

Év záró/nyitó ünnepség

Az elmúlt évben keveset tartózkodtam a kastély területén. Különös betegségem miatt Londonban töltöttem a tanidőt. Visszatérve viszont örömmel láttam, hogy semmi sem változott. A szobám ajtaján még ott a nevem és...
A társaim nem találom. Sietve veszem az irányt a Nagyterem felé, hiszen ünnepség lesz. Nem csak tanévzáró, hanem kicsit részemre is, hiszen újra itt vagyok.
Sok idő telt el, most újra kell keresnem az ismerőseimet. Remélem összetalálkozok egy-két Eridonos ismerősömmel.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:36 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni


Újra itt. Már azt hittem sosem érek ide. Na persze az elmúlt évben csak kívűlről figyelhettem a kastély életét, mivel kihagytam az évet.
Ahogy figyeltem a diákokat és innen -onnan hallottam kinek milyen élményei, borzalmai voltak a vizsgákról még örültem is ennek.
Ahogy körbenéztem megláttam egy csinos lányt. Nem vagyok ilyedős, egyből elé léptem.
-Szia. Ron vagyok. Mi lenne, ha együtt fogyasztanánk el a vacsorát és kicsit megismerkednénk. -Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, és mélyen a szemébe néztem.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 18:52 Ugrás a poszthoz

Szofi Wilkinson



Ahogy megérkeztem a kastélyba egyből arra gondoltam, hogy otthon vagyok. Már nagyon hiányzott ez a légkör. Az elmúlt 2 évben szinte minden gondolatom a tanulást és a csínyeket vezérelte. Átöltöztem a számomra legszimpatikusabb zöld taláromba. Szép alakzatok vették kőrbe, egy szép vöröses-sárgás főnixmadár harcolt egy türkizkék sárkánnyal. persze mindez diszkrét méretben.
Felkaptam egy pergament és egy pennát. Hátha valamit le kell írnom, mert elég szétszórt vagyok.
Ahogy leértem szétnéztem. Már majdnem elkéstem, szokás szerint megint. Elindultam hát a saját házam, az Eridon asztalához, amikor a Rellonosok között megláttam egy szép lánykát. talán elsős. De nagyon csinos. Felrémlett bennem az amit megfogadtam az idénre. Minden elsőst próbálok segíteni. Ez most kapóra jött. Mivel volt mellette egy hely, hát lehuppantam mellé.
-Szia. Ron vagyok, Eridonos.- hadartam.
-Mi lenne, ha segítenék beilleszkedni a kastélybeli életbe.- kacsintottam rá kicsit cinkosan. Persze nem flörtölni akartam, de sosem lehet tudni, minek véli a fiatal lány.
- Volt valami fontos eddig?- hadartam mindezt egyszerre.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 20. 19:37 Ugrás a poszthoz

Állia

-Szép neved van. Milyen nemzetiségű? Még sosem hallottam. -Kezdtem a csevegést, majd sietve hozzáfűztem
-Amúgy Eridonos vagyok. Harmadikos diák.
-Gyere, keressünk valami jó helyet. Hátha hallunk majd valami bölcsességet ma. Na meg jó lenne a legfinomabb ételeket is megtalálni.- mosolyodtam el, pedig tudtam, mindenki elérhet minden ételt.
- Tudod már mit szeretnél tanulni idén?- tettem fel talán a legostobább kérdést, ami elhangozhat első beszélgetésként.
Majd elmélyedtem a lány szép szemeiben. újabb cinkos mosollyal palástoltam zavarom. jelezve, hogy épp keresem a jó helyet megkérdeztem, hova is ülhetnénk.
-Van hely a Rellonosok és az Eridonosok asztalánál is.
-Melyik házhoz is tartozol?
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Szofi



Azt hiszem kicsit benéztem a dolgot. Amikor Szofi közölte, hogy másodikos leesett a dolog. De hiszen a tavalyi évet kihagytam. Épp akkor, amikor Ő idekerült.
Nem gond. Majd elmagyarázom.
-Tudod, a tavalyi évet kihagytam. Most kezdem a harmadikat.- láttam az arcán, hogy értetlen arccal néz rám.
-Igen Eridonos vagyok, de szeretem azt, ha kicsit lázadhatok. Azért is ültem melléd.- talán majd megenyhül, ha ezt el tudja fogadni, hogy vannak akik néha nem veszik figyelembe a szabályokat.
-Na meg kíváncsi voltam, hogy itt is ugyanolyan finomságokat lehet-e enni, mint az én házam asztalánál.- körbe is néztem. Csupa finomság volt. Süti is, pedig a desszertet mindig a főételek után láttam eddig az asztalunkon. Mi ez a megkülönböztetés? Átnéztem az Eridon asztalára és ott is volt belőle elég.
-Iszol valamit?- kérdeztem Szofit gyorsan.
-Tölthetek neked is sütőtöklevet?- majd újra Szofi szemébe néztem mélyen.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 23. 19:50 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni



Nagyon figyelmetlen vagyok ma. Állia öltözetét csak most figyeltem meg jobban.
-Nagyon csinos vagy.-feleltem teljesen természetesen.
-Ne haragudj, de nem figyeltem fel az öltözéked színeire.
-mondtam mosolyogva.
-Azért még nem döntöttem el, mit szeretnék harmadikban tanulni, de minden olyat, ami kell ahhoz, hogy Auror lehessek. Ez nálunk szinte hagyomány.
-Akkor foglaljunk is helyet, ha nem zavar, hogy Eridonos mellé kell ülnöd.- mondom kicsit viccelődve. Majd belekezdek egy kis magyarázkodásba.
-A tavalyi évet kihagytam. Egy rejtélye betegséget kaptam el. Így Londonban kezeltek eddig. Az utolsó pár hetet otthon töltöttem. Közben gyakoroltam amit megtanultam eddig.- de nagyon örültem, hogy egy évfolyamba kerültünk így, talán ezt el is kellene mondanom, de most még nem teszem meg.
-Szeretsz táncolni? Mert remélem lesz zene is ma.
Továbbra is érdeklődve figyelem Állia minden mozdulatát és reagálását.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 24. 18:49 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond



Ahogy a faluban tébláboltam, valamiért a rét felé vettem az irányt. Sokszor ösztönösen cselekedtem, de sohasem bántam ezt meg.
Épp jól jött, hogy reggel sportcipőt és laza farmert vettem fel. Londonban most ez a nadrágdivat. Majd egy kék pólót melyen egy nagy aranysárga lepke lenyomat volt. Sétálgatásomban semmi nem zavart. A bokrok mentén egy kisebb félreeső részre értem. Közben pálcámmal madarakat idéztem meg. Ez nem nagy dolog, még otthon tanultam.
Ahogy nézegettem a vörös és kék színben pompázó repkedő teremtményeket majdnem elestem egy törékeny testben. Nagy meglepetésemre hatalmasat estem, de a pálcám nem engedtem el. Viszont a madárkák eltűntek.
Madárkák? Te jó ég. Hiszen valakin átgázoltam.
-Szia!- néztem hátra, de csak egy fekvő testet láttam hirtelen. Felemeltem, hát a fejem. Akkor láttam, hogy egy lányban botlottam meg. NA jó, taknyoltam el.
-Nem esett bajod? Ne haragudj.- közben elvörösödhettem, mert úgy gondoltam nagy fájdalmat okozhattam neki, hiszen elmaszatolt könnycseppek voltak az arcán.
-Ron vagyok.- mondtam zavarodottan.
-Nagyon beléd gázoltam?
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 3. 19:05 Ugrás a poszthoz

Állia

Nagyon örülök Állia viccelődésének, miközben helyet foglal az asztal mellett. Kicsit zavarban is vagyok, hiszen valamiért nem érzem magam éhesnek, de szomjasnak sem. Azért magam elé veszek egy- két szelet süteményt és egy kis méz-sört. Nagyon finom, alkoholmentes természetesen. Kicsit mentolos leheletet kölcsönöz, de nem ez az egyetlen furcsasága. Ha sokat iszik belőle egyszerre az ember buborékok jönnek ki a száján, persze a hangok helyett.
Miközben Állia észreveszi, hogy Őt figyelem és rákérdez miért is, hirtelen nagyobbat húzok a kupából.
 - Tudod....- mondanám szinte azonnal, de valahogy csak tátogok- nincs semmi különös...- mire kapcsolok, hogy színes buborékokat alkottam meg magam körül.
Állia arcát fürkészve elmosolyodok, majd mély levegőt veszek és megrázom a fejem.
 - Ne haragudj. Azt hiszem kicsit több méz-sör került a torkomba.
majd átgondolva a buborékos válaszom, hirtelen rájövök mi is történt. Alighanem elvarázsolt Állia szép arca. Jó lesz kicsit visszafogni ezt a feltűnő viselkedést Ron!- kiálltok magamra, na persze mindezt magamban.
- Nem, nincs semmi az arcodon, csak kicsit elbűvölt a tekinteted. Ne haragudj. Az a gond, hogy nagyon szép vagy. Jobban mondva, ez nem gond...- hebegem gyorsan.
 - Remélem nem haragszol, mert szívesen venném, ha táncolnál velem a buliban.
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 3. 19:20 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond

Látom, hogy a lányt, nagyon megtaposhattam, hiszen ahogy villámló tekintettem rám néz, olyan mintha kitörni készülő vulkán lenne. Igaz nem hallok panaszt, sem igazán jogos sértéseket azonnal. Azt viszont látom, hogy az arcát egy pillanatra a kezei közé temette. Lehet a szemébe ment valami?
Ahogy jobban megnézem ismerősnek tűnik, de lehet mégsem? Kicsit bosszús arca. Vajon az iménti eset miatt, vagy teljesen másért haragszik. Esetleg rám, vagy a világra?
- Haragszol? Tettem fel az egyetlen értelmes kérdést, ami az eszembe jutott.
- Kicsit szórakozott vagyok mostanában, de nem jellemző ám, hogy csak úgy belebotlok szép lányokba amerre megyek.
- Láthattalak valahol a faluban? Olyan ismerős vagy. Tudod én az iskolából jöttem le. Harmadikos vagyok.
Hadartam mentegetőzésképpen, mintha ez bármit is megmagyarázna. Azt hiszen jobb lenne eltűnni, de valamiért nem akaródzik megtennem a lelépés ezen módját.
 - Segíthetek felállni?
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 10:36 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond


 Ahogy megfogta a kezem, hirtelen borzongás futott végig a hátamon. Na nem olyan, mintha egy elhagyatott szellemházban időznék. Ez valami furcsa volt számomra. Elég jól esett. Nagyot ugrott a gyomrom is.
 Persze azonnal, igaz gyengéd mozdulattal felsegítettem a földről. Majd mit sem törődve a hirtelen kiakadásával, hiszen ez a reakció várható is volt. Tovább figyeltem a szemét.
 Ahhoz képest, hogy még nem találkoztunk szimpatikusnak tűnt. Nem az a törékeny virágnak nézett ki, aki minden megpróbáltatáson elsírja magát. Úgy érzem vannak véleményei, amiket másokkal elég szenvedélyesen oszthat meg. Ezt onnan gondolom, mert az én gyengédnek induló "felsegítő" programomnál észrevettem az erőt a karjában.
 Hírtelen ötlettől vezérelve kibukott az első két szó a számon ami eszembe jutott.
- Éhes vagyok. Majd kissé zavarba kerülhettem, gyorsan hozzá is tettem a következő gondolatom is.
- Hoztam egy kis ételt a konyháról. Na meg itókát. Lenne kedved elfogyasztani velem?
 Persze észrevettem, hogy kissé meglephettem, így gyorsan folytattam a mondanivalóm.
- Én angon és magyar felmenőkkel rendelkezem. otthon sokat piknikeztünk a szabadban. Így ezt terveztem mára is. Igaz egyedül, de most valahogy örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
 Majd választ sem várva levettem hátizsákom, ami elég apró volt. Elkezdtem kicibálni belőle a nagy méretű plédet, majd a pikknikes kosarat. Letérdelve elkezdtem kitenni belőle az ételt. Volt ott mazsolás- szezámmagos kenyér, sült kolbász és krumplipüré, halas szendvics, na meg sütemények és némi amerikai nemzeti étel is. Na persze magyarosítva, Hamburger sültkrumplival. Az igazság, hogy mindent beledobáltam a kosárba, amit elértem.
 Itókaként, sütőtök levet, mánaszörpöt, pár üveg vajsört na és a végén evőeszközöket, és poharakat is előszedtem.
-Na ezzel megvagyok. Hopp egy pillanat... benyúltam a hátizsákomba és előszedtem két párnát.
- Ezen szeretek ülni, adok neked is egyet. Kérlek fogalj helyet.
 majd előhúztam a pálcikámat és elővarázsoltam egy csokor nárciszt, majd a lány párnája mellé helyeztem.
- Ezt azért, mert elgázoltalak. Elmosolyodtam és mélyen a lány szemébe néztem.
- Ne kéresd magad, ülj le. Beszélgethetnénk is.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. június 9. 06:28
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 10:59 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni


 Délutánra beszéltünk meg találkozót Álliával. Remélem eljön. Főleg azért, mert olyan jól éreztem magam a barna hajú és gyönyörű barna szemű lány társaságában. Az évnyitó buliján sokat táncoltunk, folyt a vajsör és a csevegés.
 Elég nagy merészség volt mindjárt másnapra elhívni a stégre, ahol reméltem nem sokan lesznek. Megvan a maga varázsa ennek a helynek. Egyedül nem igen jön ide senki, inkább másodmagával. A tó mélykék színe és a közeli nádas már magában szép látványt nyújt. Na és a délutáni fény, ahogy megy le a nap kicsit még érdekesebbé teszi mindezt. Igaz most még jóval korábban van.
 Ahogy hátranézek észreveszem, hogy határozott léptekkel jön felém. Na igaz ez nem nagy ügy, hiszen ide beszéltük meg a találkozónkat, és a stég elég behatárolja a lehetőségeket.
 Állia újra megint csinosan öltözött fel. Kicsit szégyellem is magam a megszokott- kopott farmeromban és zöld Nike pólómban, na meg a napszemüvegemben. Ez utóbbi azért kell, mert félek, megint észreveszi, ha kicsit rajtafelejtem újra a szemem. De hát, mit lehet tenni. Gyönyörű lány. Mondjuk abból van elég itt az iskolában, de neki kivételesen esze is van. Na persze a többiek sem buták, de vele lehet beszélgetni mindenről. Ezt naná, hogy a bálon vettem észre.
 Ahogy közeledik, észrevétlenül is a pálcámmal babrálok. Szeretem a kezemben tartani. Olyan jó érzés kerít hatalmába, na meg oldja a feszültséget, ami bennem van.
 Egyre közeledik, kicsit megnyugszom és elmosolyodom ahogy olyan 30-40 méterre ér tőlem. A pálcám becsúsztatom a farmerem zsebébe, majd felnézek az égre. Észreveszem a felé repülő Chosuga-t is, aki épp vadászatból tér vissza. Általában mindig elkísér, ha sétálni megyek, a levegőből követ, majd amikor megállok a tájban gyönyörködni akkor magamra hagy. Nem megy messze, a közelben vadászgat. Most is onnan tér vissza két pocokkal a szájában. Leteszi elém. Megvárja amíg megdicsérem és lemondok a pockok rám eső részéről. Hát igen, Chosuga különleges hóbagoly. Mindig hoz nekem harapnivalót, de hát nem élek én ilyennel, így amikor megdicsérem és neki adom az ajándékát, hangos csiviteléssel megköszöni.  Most is ez történt.
 Állia már majdnem mellém ér, amikor Chosuga újra a csőrébe veszi a két pockot és olyan 15-20 méterre reppenve lefészkelődik és elkezd lakmározni.
- Szia Állia. Örülök, hogy eljöttél. Mosolyodtam el és néztem mélyen a szép szemeibe.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:02
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 12:53 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

Ahogy Állia a korlátnak támaszkodik veszem csak észre, hogy Ő is napszemüveget visel. Úgy látszik amíg Chosugával voltam elfoglalva felvette a sajátját is.
Mondjuk a szikrázó napsütésben kötelező darab, azt hiszem.
- Nagyon csinos vagy! - Válaszolom mielőtt a megjegyzésére térnék rá.
- Jól áll neked a mindennapi viselet is. - Majd újra elmosolyodok. Nem tudom mi van velem, de állandóan mosolygok Állia jelenlétében, igaz nem nagy dolog, hiszen tegnap ismertem meg.  
- A baglyomat Chosugának hívják. Van köztünk egy különleges kapcsolat, ami szerint Ő is elkísér a túráimra. Szereti a szabadságot, így csak ritkán teszem a kalitkába. Na meg szereti a hasát és a friss pocokhúst. Persze a bagolycsemegét is szereti, de hát egy idő után unalmas lehet. Sajnos erről elfeledkeztem, mikor elhívtalak, pedig szerintem ketten ők is jól ellennének. Ez a kedvenc helyem. Igaz ide sok pár eljön, de olyankor odébb állok. Tanulni szoktam itt, ha már elegem van a könyvtárból.
 Gondoltam mindezt Álliának is tudnia kell, hiszen nem szeretném, ha úgy gondolná egy csodabogárral találkozik, aki mindenhová magával cipeli a baglyát.
- Köszönöm a tegnap estét. Nagyon jól éreztem magam veled. Régen buliztam ilyen jót. - Újabb mosolyt követően rájöttem, hogy nagyon zavar a napszemüveg, hát levettem, és újra Álliára néztem.
- Félig mugli vagyok. De nem ez a lényeg. Hoztam valamit, amit abban a világban nagyon megszerettem. Kérsz egy kólát? Jó hideg.
 Meg sem vártam a válaszát és már nyitottam is ki az egyiket.
- Emelem az üvegem a tegnapi bulira! - Majd mosolyogva átadtam az egyik már kibontott üveget Álliának.
- Mondtam már, hogy gyönyörű szemeid vannak? Kár elrejteni őket a napszemüveg mögé.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:09
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 1. 18:35 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

- Hogy hideg télen? Sajnos igen. Olyankor nem is jövök ki tanulni, habár a hétvégi kirándulásaimhoz hoztam otthonról egy sátrat. Abban jó meleg van, nem kell félni a hidegtől. Akár azt is felállíthatnám ide. Majd elmosolyodtam, igaz most először nem Állia miatt, hanem mert eszembe jutott valami észbontó ötlet.
- Szerinted, ha felállítanám ide a sátrat, lehetne benne hétvégenként bulit szervezni? Mit szólnának a suliban?
 Még a képzeletére is elfog a nevethetnék. Majd folytatom a gondolataimat.
- Végtére is ételt és italt lehet szerezni a konyháról, vagy az üzletekből. Zenét akár mugli módra is meg lehet oldani. Táncolni majdnem mindenki szeret. Na meg van pár zenész a családban, talán Ők is fellépnének.
 Majd Állia kérésére mosolyogva válaszolok, nem igazán könnyed válaszra sikerült, de legalább a természetes énem is láthatja most.
- Ne haragudj, nem fogok annyit bókolni, egyrészt lehet nagyon nyálasnak hangzik a kívülállók fülének, másrészt nem is vagyok olyan jó benne. Ígérem megpróbálom a gondolataimat visszatartani és nem kimondani hangosan, ha félő, hogy belepirulhatsz. Majd cinkosan kacsintok, jelezve, hogy tréfának szánom a komoly megjegyzésemet.
- Amúgy meg ilyen jó időben nem is lenne rossz megfürdeni a tóban, habár nem hoztam magammal fürdőnadrágot.
 Amikor Állia Moon-ról beszélt nagyon erős érzések kavarogtak bennem. Féltem, hogy csak én vagyok ilyen, aki túl közel engedi magához a baglyát. De persze ez is csak egy eltúlzott észrevétel volt. Lehet, hogy az Önismereti órákra is be kellene iratkoznom?
- Szóval szeretsz repülni? - Csillan fel a szemem a hirtelen jött információra.
- Milyen seprűd van?...Köszönöm az édességet, nagyon szeretem. Te sütötted? - Teszem fel viccesnek szánt kérdésem.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:19
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 3. 12:32 Ugrás a poszthoz

Állia Szipenni

- Szerintem elég nagy. Olyan 30-40 fő kényelmesen elbulizgathatan benne. De a jó időben stég buli keretében ez csak a fedett büfé lehetne. Mondom mosolyogva. tetszik ahogy Állia is elkezd tervezgetni. Az meg plána, amikor felajánlja, hogy akár tudna egy kisebb vendégkör kialakításában is. Mármint az aktív meghívásokkal.
- Jó ötlet, ha gondolod meg is valósíthatnánk. Biztos tehetséges vagy a hírverésben. - Igaz nem tudom, hogyan is akar nekikezdeni, de nem hiszem, hogy a plakátragasztás lenne a terve. Én biztos itt kezdeném. Kitenném a klubhelyiségünk hirdetőtáblájára, a wc ajtókra, persze belülről.
-Komolyan gondolod, hogy ebben az időben beleugorhatunk a vízbe? Épp azon merengek, mennyi idő kell a teljes száradáshoz, amikor érdekes  válaszokat kapok gyors kérdéseimre.
- Az nagyon jó seprű, nekem Tűzvillám 2013-am van. Édesapámtól kaptam mielőtt az iskolába jöttem. Ezek szerint nem csak szeretsz, de tudsz is repülni, ha ilyen komoly versenyseprűd van. - Mindezt persze a legnagyobb tisztelettel a hangomon, és teljes komolysággal mondtam. Ilyen seprűn nem lehet viccelni. Ez maga a mámor.
Sajnos azon kicsit átsiklottam emiatt, hogy Állia legközelebb saját készítésű sütit fog hozni. Leginkább az adott mondandójából a legközelebb szócska jutott el hozzám, na természetesen meg is ragadt ott, ahova érkezett. Hirtelen ocsúdtam ezután.
- A baglyom? Mármint Chosuga emberevő?- kérdem zavartan egy pillanatra, majd hirtelen magamhoz térek.
- Á, dehogy, azt hiszem a süteményedre fáj a foga, amit a kezedben tartasz. Dobj egy falatot oda neki, akkor biztos nagyon hálás lesz.
 De még mindig a vizet néztem és Állia szavain gondolkodtam.
Ebben az időben így is nyugodtan lehetne fürödni, utána a napon meg száradnánk. Méregettem a napot, kerestem a kósza felhőket, majd hirtelen felálltam és vetkőzni kezdtem. Levettem a cipőm és a zoknimat is, majd a pólóm és nekifutásból belevetettem magam a tó vizébe.
 Állia egy pillanatig dermedten figyelt, majd nevetésben tőrt ki. Azt hiszem megleptem a produkciómmal. Igaz a víz nem túl mély, nincsenek az alján sziklák, sem veszélyes élőlények, de mégis akár egy életmentő hős emelkedem ki a habok közül.
- Csatlakozol? A víz elég meleg.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. június 10. 19:31
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ronald Little-Leah összes hozzászólása (72 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel