Máté

ruha

* Nagyon sokáig esett az eső az utóbbi időben a környéken. Mintha valami mágikus időjárás-manipulátor szívózna a környéken lakó népekkel. Az Evapores már a reggeli készülődés része volt, hogy ha kviddics edzésre ment, arcmosás, fogmosás, fésülködés, és védelem a vihar elől. Rendesen megedződtek az erős széllökésektől és az arcukba csapó hidegvíztől. A múlt héten kicsit meg is volt fázva, az immunrendszere nem fogadta kitörő lelkesedéssel ezt a fajta  fejlesztési módszert.
Hogy most végre előbújt az első napsugár, boldogan tódul ki a faluba. Egyébként nem túlzottan rajong a napfényért, mert bántja a bőrét és szeplős meg anyajegyes lesz tőle, de most egyszerűen már hiányzott neki. Kihozott egy általa golyóstollal átmásolt füzetet, amiben a pergamenekről rótta át, hogy könnyebb legyen tanulnia. Sokkal jobban szereti a hagyományos mugli íróeszközöket, noha minden vágya volt már, hogy a saját „fajtája” között tanulhasson. Ide valamivel könnyebben tudott beilleszkedni, elvégre nem kellett attól félnie, hogy ha felhúzzák, akkor felrobbant valamit a közelükben, meg itt a szívproblémáját sem sokan tudják. Igaz, volt pár kellemetlen fejmosása, de igazában Keitht leszámítva senki nem látta összerogyni, ő meg szerencsére tartja a száját, így lényegében senki nem tudja szekálni vele. Az alsós tanítónője akaratlanul is ezt tette, hiszen agyonféltette mindentől a kicsi lányt, amivel még inkább elmélyítette a bezárkózást.  
Tehát felkapta a legkényelmesebb farmerját és pólóját meg a táskáját, benne a szokásos dolgaival is a nyakába vette a falut. A cukrászdába sietett és vett egy jól megérdemelt hatalmas marcipános fagylaltot. Az utóbbi időben rengetget görnyedt a könyvek felett, ráadásul a tusaszervezés is nagyon leköti az erejét, úgyhogy most ennie kell a kedvenc édességéből. Az eddigi hűvös időben nem túlzottan kívánta a hideg ételeket, úgyhogy most annál inkább belevetette magát a jeges finomságba. Nem szeret evés közben nyugton ülni, úgyhogy nekiállt sétálgatni a falu utcáin. Amikor már majdnem elnyalta a fagylaltját a játszótérhez ért, ahol mindössze csak egy fiú ücsörgött a hintán. Az egyik padra ül le, ami nem fekszik túlzottan messzire a hintától: ez az egyetlen árnyékos pontja a játszótérnek, mert azért azt mégsem szeretné, hogy tanulás közben a nap a szemébe vágjon. Kinyitja a táskáját, amiben lapulnak a szövegkiemelői meg kiderült, hogy üres pincérblokk is van nála, úgyhogy azokra is ki tudja írni a fontosabb fogalmakat, úgy sokkal könnyebb lesz készülnie. Nekikezd a legfontosabb adatok másolásának, s a padra helyezi a már kész alkotásokat. Megeszi az utolsó falat jeges csodát, majd halkan morog egyet. Hát nem lefújta a cetijeit a szél a földre? A szőke sem rest, egyből a lapok nyomába ered, a legtöbbet el is kapja, hiszen csak a pad elé kerültek, ám pár valami 1-2 méterre állt meg a fiútól. Gyorsan felkapja a táskáját- nem hiába, magyar gyerek: azt hiszi, hogy ami nincs lebetonozva, azt ellopják- és a lapok irányába megy. Miután eléri és a többi közé fogja ránéz a fiúra. * - Aj, ez a széllökés. Legközelebb bent írom ezeket a vackokat. * Motyogja, majd mit sem törődve az esetleges gyűrődéssel betuszkolja a fecniket táskájába, és inkább a füzetét veszi elő. Lehuppan a fiú melletti hintára, majd kinyitja az aktuális tananyagnál.* - Néhány tanár őrület, hogy mennyit ad fel. * Dohog félig magának, félig a srácnak. Még szerencse, hogy nem másnap írnak, mert biztos, hogy csúnya vége lenne.*

Máté

*Ezeket a francos magolós tárgyakat jövőre egész biztosan le fogja adni, mert folyamatosan megkeserítik az életét-de legalábbis a délutánjait, amikor legalább félóra-óra pluszmunkát rónak rá. És ez még csak a tanulókártya készítés meg a különféle jegyzetek kiírása, az után jön a fekete leves: a memorizálás. Már megbánta, hogy olyanokat is felvett, amihez semmi kedve nincs, de hátha hasznos lesz a későbbi munkája során. A jelenlegi állás szerint legszívesebben mugliviselkedéselemzőnek menne, de azokból elég sok van, hiszen sok mugli felmenőkkel rendelkező fiatal választja magának ezt a hívatást. A mai viszonyok között ki tudja, hogy az anyja elég protekciót nyújtana-e neki, hogy ha esetlegesen erre szakosodna, úgyhogy úgy tűnik, nem a szíve fog dönteni leendő munkahelyét és szakterületét illetően.
Na, tehát ez a szél még tovább mérgesítette a szőkeség tanuláshoz fűződő viszonyát, ráadásul itt van ez a fene nagy jó idő a sok vihar után. Az utóbbi időben nem is mozdult ki a faluba, mindene megvolt a kastélyban, úgyhogy nem is hiányzott különösebben a hely, de most inkább fedezné fel újra a vidéket, mint okosodna.
Ahogy a lapokat hajkurászta nem is nagyon nézett az ismeretlen srácra, így nem is vehette észre, hogy az valamitől nagyon fél. Amikor az utolsó fecni becserkészésén is sikeresen átesett, csak akkor pillantott rá, szemmel láthatóan nem örül a társaságának, sőt mi több reszket. Ilyen melegben?* - Te fázol? Nem tán lázas vagy? * Kérdi meglepve, majd újra visszafordul a füzetéhez, de ettől függetlenül várja a fiú válaszát. A múlt héten rajta is kifogott az a nyálkás idő, de kiheverhetr. Van a környéken pár gyógyító, ha mégis komolyabb lenne a gond. Az iskolában az ijesztő, a faluban meg a muglimániás, aki megszurkál. Mondjuk inkább ott vett a múltkor valami édes cukros torokgyógyszert, mint hogy keserű bájitalokat szürcsölgessen. Újra felnéz a jegyzeteiből, lényegében csak az ismeretlenre pislog egyet, majd úgy csinál, mintha tovább olvasna. Valami aranyvérű lehet, aki kinézi a mugli cuccai miatt. Pedig ő köszöni szépen, varázsló szülőkkel rendelkezik, ez a megszokás, vagy mi a szösz. Egy kicsit megdöbben azon, hogy újdonsült ismerőse magántanuló. Hallotta, hogy vannak ilyenek, elvégre elég sokan kapcsolódnak be később, de hogy ilyen közellakó is az legyen? Vagy csak most jött valaminek és itt szálltak meg? Nem áll neki kérdezősködni a miértjéről, őt sokkal inkább a hogyan érdekli.* - S segítenek valamit a tanárok, vagy akkor egyedül készülsz? * A mugliknál bizonyos esetekben adnak pár órát a diákoknak a pedagógusok, bár ott azért könnyebben kivitelezhető, elvégre egy átlagos iskolában a környékbeliek tanulnak, és nem külföldi a nebulók kb. fele. * - Egy ideig én is voltam az régen. * Amikor nem tudták megregulázni még a szívét, akkor pár hónapig iskolába sem engedték, mert féltek, hogy megárt. Azokban az időkben otthon sem nagyon volt, nem még suliban: hetekig csak a kórház falát bámulta.*

Bátyus

*Elég régen nem találkozott már a bátyjával, amióta Yannick prefektus lett hirtelen megszaporodtak a teendői. Sajnos nem csak a fiúnak van sok dolga, Adri is krónikus időhiányban szenved, hála a tusának meg a rengeteg tantárgynak, amit felvett. A tesója is hasonlóan túlbuzgó volt a tárgyfelvételt illetően, úgyhogy mindig csak a kutyafuttában tudtak beszélni. Az elmúlt 1,5 hétben csak az étkezések alkalmával látták egymást, illetve váltottak pár szót, ergo már roppantul itt volt az ideje egy közös bátyó-húg programnak. A srác az utóbbi hónapokban jelentősen megváltozott, és ez csak részben vált az előnyére, mert bár sokkal nagyobb az önbizalma és sokkal határozottabb lett, valahogy mégis jobban szerette a régi, csendes bátyját. Azt hallotta, hogy még tetkója is van már, ám ezt nem akarja elhinni. Nem teszi neki szóvá, hogy mi ez a nagy keménykedés, amennyire tudja Mirának van hozzá köze, valahogy sikerült átnevelnie a bátyját, aki ki szeretett volna törni a láthatatlanságból.  Ő biztosan nem vállalkozna egy ilyen átnevelődésre, mert bár szeretne népszerűbb lenni, tudja, hogy ez úgysem fog bekövetkezni, szóval ilyenekre nem is vágyik inkább. Elég sok minden változott, amióta a kastélyba érkezett, például lett egy igazi barátnője, Amanda, illetve találkozott egy gyerekkori barátjával Cappel is, vele még csak alakulóban van a barátság elmélyítése, elvégre 5 éve nem találkoztak, ráadásul Adri is pont azokban az időkben kezdett befelé forduló lenni. Az jó, ha nem veszik észre az embert, hiszen addig sem szekálják, mert más, mint a többi.
Na, tehát adott ez a másodikos szőke leányzó, aki éppen kiszabadult a délutáni óráiról, gyorsan kézbesítette a versenyzőknek a nekik küldött dolgokat, majd magához vett némi péksütemény formátumú elemózsiát, s megindulá’ a rét irányába, ahol reményei szerint egy igazi tesós murit csapnak, Nick meg ő. Még az iskolai talárját viseli, ami meglehetősen meleg ebben a délutáni napfényes időben, ráadásul a lépteit is megszaporázza, úgyhogy ki kell gombolnia a fekete ruhadarabot, ha nem szeretne instant szaunát létrehozni. A haja egyszerűen lófarokba van kötve, sminket csak épp egy leheletnyit visel, a jobb szemén a szemceruza egy kicsit el is kenődött, hála a Gemmológia órán lévő félálomba merülésnek, amikor is sikeresen eldörzsölte bambulás közben a „farkincát”.  A réten a megbeszélt magányos fához érkezik, ahol még nem látja a testvérét, így legubbaszt a növény mellé a földre, majd sóhajtva a tájat kutatja, hátha feltűnik a szőke kobak, akire vár.*

Máté

* Adri sem szereti, ha túlzottan megbámulják –az általában annak az előjele, hogy ügyesen belekössenek az emberek- így ezt ő maga sem teszi azt túlzottan, sőt soha. Általában kifejezetten kerülni szokta a szemkontaktust, főleg a fiúkkal, mert az olyan izé. Az olyan lányok szemezgetnek velük, neki pedig nincs szüksége arra, hogy ő legyen az iskola dívája, mert bepasizott. Különben sem szeret olyan dolgokkal foglalkozni, amik szerinte értelmetlenek, és az ilyen korban való fiúzás bizony az értékrendje szerint kifejezetten ebbe a kategóriába esik. Ráadásul ez a srác elég távolságtartónak tűnt, úgyhogy ő sem állt neki különösebben a kapcsolatépítésnek, mint ahogy Keithszel tette anno.
Ám amikor az ismeretlen fiú kijelenti, hogy nincs baja felhúzott szemöldökkel fordul oda felé és egy pillanatra meredt tekintettel méri végig a reszkető srácot, aki behunyt szemmel ül mellette. Egy halk hümmögéssel nyugtázza a választ, és egykedvűen visszapillant a jegyzeteibe. Nem igazán tudja, hogy mit mondjon, nem ért az orvosláshoz, de szemmel láthatóan valami gond van az újdonsült ismerősével.* - Azért ha rosszabb lenne, nézesd meg magad! * Böki ki végül fél szemmel a fiúra pillantva. Hangja lágy volt, igazán nem akart dirigálni, de ő maga is tudja milyen az elhanyagolt betegség, nem kívánja senkinek a súlyosbodást. A barna legény minden bizonnyal ismeri a környéken fellelhető gyógyítókat, vagy legalábbis egy részüket. Egészen sokan gyülekeznek ezen a vidéken ahhoz képest, hogy egy falu meg egy iskola van az egész környéken.  Ja, és fák. Igen, azok is élnek az erdőben, szokásuk. De ezek közül egyik sem növénydoktor, amiről már hallott a mugli világban, bár meg nem mondaná, hogy ennek a furanevű szakembernek pontosan mit kell csinálnia. Visszatérve a furcsa szőke gondolatok világából a leányzó csak maga elé pislog, már meg sem kísérli még a kamuolvasást sem. Meglepődik azon, hogy a fiú nevelőszülőknél él, ez lehet az oka annak, hogy nem jár iskolába. Vagy nem is lázas, és talán azért magántanuló, mert valami komolyabb dolog lapul a dolgok hátterében? Nem fogja faggatni, mivel ő is kifejezetten utál erről beszélni. Finoman ringatózni kezd a hintával, ahogy bólintva válaszol a hallottakra.* - Értem, az nagy segítség. Velem is a szüleim tanultak. * Mondja csendesen hozzátéve a végét. Igazából járt volna az, hogy a tanító nénije kijárjon hozzá, de nem volt hajlandó időt szánni rá, szóval maradt a családi tanulás, ami első sorban az anyukájára korlátozódott, elvégre mugliszármazásúként  ő pontosabban tudta, hogy mégis mit várnak el az átlag 7 évestől. Az első osztálya majdnem odalett emiatt a tanulási módszer miatt, vagyis amiatt, hogy volt, hogy hetedik elő sem tudták venni a leckét, mert a kicsi lány kórházban töltötte azokat az időket. Korán meg kellet tapasztalnia a vizsgázás izgalmait, annyi szent. Ahogy a fiú visszakérdez, kicsit gyorsabb ringatózásba kezd, talán így vezetve le a kínos téma miatt gerjedő feszültségét. Nem igazán tudja, mit mondjon, ritkán közli a betegségét.* - Öhm… még kicsi voltam, a szívem miatt. Nehezen tudták beállítani a gyógyszert.  Aztán végül a varázslók segítettek Bécsben. * Motyogja monoton hangon, majd ahogy kimondja bizonytalanul a fiúra pillant, érdekli a reakciója.* - A muglik fel akarták vágni a mellkasom. * Teszi hozzá legalább olyan bizonytalan hangon, mint ahogy az előbb rátekintett a mellette ülőre.*

Az éves buli
Navine, de főleg Emma, Vivi,Boti, Diri bá', Leonie és Fló
hacuka

---

*Ez az egész évnyitó meg záró buli nincs igazán a kedvére. Persze büszke magukra, meg örül, hogy nyertek, de kifejezetten nem szereti ezeket az ünnepségeket. Normál esetben sem szereti a tömeget maga körül, például alig jár le a Nagyterembe étkezni, inkább csak a klubhelyiségükben eszik valami szendvicset vagy esetleg összeüt egy rántottát a konyhában, ha valami meleg ételre vágyik. Ha mégis lenn szeretne táplálkozást folytatni, akkor általában korábban megy le, elvégre a manók sokkal jobb szakácsok nála, ő is vágyhat finomságra.
Emma unszolására végül mégis úgy döntött, hogy összeszedi magát és legyőzi a tömegiszonyát. Az unikornis lány hatására végül eléggé kicsípte magát, Emma segítségével elkészítette élete talán legextrémebb sminkjét. Mindenesetre az öltözékéből egyáltalán nem hiányzik a Navine érzése, hiszen csupa-csupa sárga-fekete van rajta.  Egykedvűen battyog a nagyterem irányába, már az úton idefelé is elég nagy tömegbe ütköztek, úgyhogy már fel van készülve a felesleges ünneplésre. Addig jó, hogy őket dicséri minden, de na. Belépve az iskola monumentális nagytermébe egy pillanatra kikerekednek a szemei. Teljesen lenyűgözi az, hogy értük van ez az egész díszlet, ráadásul az összes háznak az ő színeikben pompázó asztalok mellett kell ülnie. Hiába sandít a levitások asztala irányába, ott sajnos nem látja a bátyját. Tudja jól, hogy nem lehet ott, hiszen elment a múlt tanév végén máshová tanulni. Annak ellenére, hogy megváltozott ő még nagyon szereti a fiút, elveszettnek érzi magát nélküle.
Az asztaloknál Emma mellett foglal helyet, majd egy mosolyt erőltet az arcára. Nem túl jó színész, bizonyára észre fogja venni a lány, hogy nem szívből jön. Pedig tényleg megérdemli a ház az egészet.*
- Segítesz? * Kérdi meglepve, miközben a hozzá legközelebb eső villával kezd játszadozni.  Amikor épp beakasztja a kanál szárát a villa két hegye közé, megjelenik egy lány, akit már látásból ismer. Vagyis nem csak látásból, hiszen a nevét is tudja, elvégre a házvezetőjének a lánya. * - Szia. *Köszön a lány szemébe nézve. * - Jahm, megnézném. *Feleli ezúttal szívből jövő vigyorral a képén, miközben végignéz a környéken lévő diákokon. Hányszor is kéne elmondania a trullus varázsigét? Na? Áh, túl sokszor.* - Adrinak hívnak, nem gond. * Megszokta már, hogy általában nem nagyon figyelnek rá, de ez így van jól. Unottan figyeli az érkezőket, lát köztük pár újonc tanárt is. Reméli, hamarosan kiderül, hogy mit fognak tanítani, bár idén kidolgozta magát a mesterképzésig előre. Felbukkanó házvezetőjüket szerencsére elcsalta valamelyik rellonos, így nem állt neki szövegelni hosszabban.  Újra gondolataiba süpped, amikor is érintést érez a vállán: Flóra, a tündérborsó röppent arra. Nem túlzottan törődik a tündérrel, sokkal inkább leköti az evőeszközökkel való játék. Furcsa látnia annak a sok melónak az eredményét, meg úgy tűnik, hogy nem sokára kezdődik előröl, hiszen már áll is fel Gyuri bácsi, hogy megkezdje az évértékelő, díjkiosztó ceremóniát. Minden házat illendően megtapsol, viszont alig várja, hogy a Navinéhez érjen az igazgató. Picit több dicséretet várt a házának, hiszen nem olyan sokan fogtak össze és egyesítették erőiket. Érdeklődve kémleli az édességes zsákot, de nem teheti olyan sokáig, hiszen az igazgató bácsi ismét szólásra nyitja a száját. Még egy pár díj jön, aztán gyorsan kajálnak és mehet végre fel a klubhelyiségbe. A házvezetőjének átadott két cím után meglepve eszmél fel, hogy az ő neve hangzott el. Hogy micsoda? Most menjen ki az egész iskola elé és… ne már. Emma vajon tudta ezt, és ezért rángatta le? Vesz egy nagy levegőt, s bizonytalan léptekkel megindul a tanárok asztalának irányába. Megköszöni a kitüntetést, majd a gyöngyvirágával a kezében szintén gratulál Botinak, aki az év prefektusa lett.* - Szép volt, jó a ruhád. * Mondja egykedvűen, miközben viszonozza kézfogást, majd elbaktat a helyére. Az évfolyam elsőknél izgatottan figyelt, hiszen keményen dolgozott, ám sajnálatára nem hangzott el a neve. Ellenben Emmának és Vivinek gratulált, megérdemelték a díjat. Emma külön mosolyt kap az év Navinése díjért, talán senkire nem illik jobban ez a cím, mint rá. Hasonlóan van Leonieval, aki Eridonos, bár a sárgáknál is el tudná képzelni. Miután a vöröske átveszi a díját keresi a tekintetét, hogy gratulálhasson neki. Más nem majd valamelyik tanórán megteszi.
Meglepetten pislogni kezd, amikor pár perc múlva bejelentik, hogy a kviddicsben változások állnak be. Reméli, nem marad el idén, mert már egészen belejött. Bár szó, mi szó, sok idejét elveszi. Igaz, idén nem voltak valami aktívak a csapatok, de azért nem kéne büntetésből megszüntetni.

Manda, Gregor, Tilda, (Ágoston)

---

* A karácsonyi bál pontosan egy olyan dolog, ami egyáltalán nem mozgatja meg a szőkéséget. Tömeg. Nyáladzás. Ranom fagyöngyök. Brrrrrrrrrr. Pontpontpontocska.
 Eleve utálja a bálokat, mert olyankor ki kell csípnie magát, ráadásul ott kell jó pofiznia azzal a sok emberrel. A tömegben. Ahol látják. Neki a karácsony arról szól, hogy a családjával együtt, meghitten elköltenek egy finom vacsorát, amit az anyukája meg a nagymamája főz közösen, ők agyon dicsérik, majd ajándékokat adnak egymásnak, végül pedig mindenki elmegy aludni. Nyilván illik itt is csinosan megjelenni, de nem olyan alapfeltétel, mint ezek a díszes hacukagyűjtemények. Pont ezért békésen olvasgatott a Mandáék lakásában lévő nyugodt kis hálószobájában – ide szokott elvonulni, hogy ha kis nyugalomra vágyik a körletükben lévő nyüzsgés miatt. Éppen az Orwell regény egyik legizgalmasabb részénél járt, amikor Amanda lelkesen beállított a szobájába, hogy menjenek együtt a bálba. Egy fintorral és egy legyintéssel elintézte, remélve, hogy a zöld lány ennyitől feladja. Azt hitte, hogy számításai sikerrel járnak, mivel egy jó darabig nem is látta viszont barátnőjét, ám ahogy végzett a fürdéssel és egy kicsit rendbe szedte magát, Mandarin a szőkét szerette volna kezelésbe venni. Még a könyvét is megkaparintotta, hogy elrugdalja készülni. Adri először csak finoman próbálkozott ellenállni, majd erélyesebben lépett fel barátnőjével szemben, viszont sehogy sem tudta meggyőzni arról, hogy neki most itt, a körletben, a cukrászdában, a házvezetőnél fenyítésen, Chaskenél woodozni van dolga, kényszernek vetették alá kérem szépen. Amikor már éppen kezdett belemenni a dologba, Manda kitalálta, hogy az egyik ruháját vegye fel. Kétségtelenül nem áll rosszul a szőkén, de sosem venne fel magától ilyen típusú öltözetet, főleg olyan cipőt nem, amiben egyet lép és kettőt esik. Mindig is utálta a magas sarkú topánokat, nem érti, hogy Amandában egyáltalán hogyan merülhetett fel, hogy ebben hajlandó, vagy akár csak képes elmenni… nos, az ajtónál messzebbre. Az rendben van, hogy meg kell tanulnia ebben járnia egy igazi nőnek, de ő megvan ebben hamiskás valójában. Ha rajta múlott volna, egészen biztosan valami _zárt_ ruhában és balerinacipőben menne, már ha menne ugye, mert, hogy esze ágában sem volt a majmokkal parádézni. Még egy adag hiszti, cicafájt és instant járáslecke után képesek elindulni az iskolához, ami nem igazán megy zökkenőmentesen, tekintve, hogy az iskola a hegyekben van, sőőőt egy ajtónál több a távolság a lányok háza és a mágusképző nagyterme között.
Szóval megérkeztek a nagyterembe, amit igazán kicsíptek, azonban ez is édeskevés volt ahhoz, hogy Adriát jobb kedvre derítsék. Nem érti, hogy a lányoknak miért kell mindig erőltetniük ezt az egész bálozós témát, sosem érezte még igazán jól magát egyik ilyen iskolai rendezvényen sem. A legutóbbin is jöttek a házvezetők és jól elkapták őket, amiért szétkapták a klubhelyiséget, pedig még csak nem is ő kezdte az egész balhét. Felesleges próbálkozás, sosem fogja szeretni.
Amandának persze volt partnere, az egyik rellonos fiú, akit csak látásból ismer. Finoman biccentve köszön a srácnak, majd hagyja őket, hadd turbékoljanak. Szúrós pillantással méri fel a terepet, a levitások parádéznak, Zoé az egyik tanárral beszélget, Leonie fiúnak öltözött, szóval semmi extra, a szokásos események zajlanak. Egy magányosan árválkodó, ismerős arcra lesz figyelmes az asztaloknál. Tilda, a másodunokatestvére legalább  jó partner lesz este, ő egészen biztosan nem fogja felkérni táncolni, tehát úgy határoz, hogy odabotladozik hozzá. El sem tudja képzelni, hogy Amanda hogyan tud járni ezekben a zöld szörnyetegekben.  Félszeg mosolyt ereszt meg Tilda felé, majd zavartan pislogva áll meg előtte a ruhája felsőjét húzogatva.* - Szia. Szép a ruhád. *Köszönti csendesen a könyvtárost, majd nekiáll az asztalt méregetni. Most jön rá, hogy ő egész délután nem evett semmit.* - Manda ezeket aggatta rám. Öhm… * Csak kiegészítők tetszenek neki az egész szerelésben, esetleg a ruha színe. Lehet, hogy ez kifejezetten nőcis, de Manda helyében nem aludna el egyhamar, amikor Adri is a lakásban tartózkodik.* - Mi újság? Annabell?*Próbálja elterelni a témát a kínos öltözékéről. A fiatalabbik másodunokatestvére nem biztos, hogy az évnyitós események után szívesen mutatkozik még egy iskolai ünnepélyen, ezt persze tökéletesen megérti.*

Csak úgy magányában, főleg Uff bácsira várva

*Az egész kviddicsmeccs abból állt, hogy a Navine csapatát megalázzák, péppé verjék, és csúfos vereséget mérjenek rájuk. Senki, de senki nem állította meg a zöldeket, vagy szólt rájuk, hogy „hé, szabálytalanok vagytok”. Az egész csalódás volt a számára, pláne, hogy 3 rádobásból mindössze egyetlen egyszer sikerült betalálnia a kvaffot. Nem kellett volna… nem szabadott volna ennyire túlhajtania és felhúznia magát, de egyszerűen bizonyítani akart. Az egész gyerekkora arról szólt, hogy ő sokkal kevesebbre képes, mint bárki más, neki nem szabad azokat csinálnia, mint a kortársainak. Talán ezért is kezdett el inkább fejre gyúrni, mint testre, mert nem mozoghatott úgy, ahogy szeretett volna.  Aztán amikor már lehetett volna sem vágyott rá, egészen a kviddicsig, ami miatt majdnem csúnyán megsérült a mai napon. Nem került volna ilyen helyzetbe, hogy a nagy izgalomban nem ránt egyet a karján és meg tudja inni a teljes fiolát abból a borzalomból, mert talán akkor hatott volna annyira, hogy nem lesz magatehetetlen. Hiába próbálta lekormányozni a seprűjét a talajra, sajnos már nem volt annyi ereje, hogy véghezvigye.  Már nem járt annyira messzire a biztonságot jelentő földtől, amikor azt érezte, hogy mindene elnehezedik, a szíve kiszakad a helyéről és körbe-körbe forog vele a világ. Behunyta a szemét és várta a fájdalmas ütközetet - csak remélni tudta, hogy előbb veszíti el az eszméletét, minthogy landoljon. Ám nem így történt, hiszen egy ismerős hangot hallott, majd pedig valami furcsa bizsergést érzett a testében: Robi megmentette attól, hogy teljesen összetörje magát, s épségben érkezett a földre. Szerencse, mert a keze már így is eléggé megzúzódott Bennettnek hála, aki egy jól irányzott mozdulattal pár percre hatástalanította a szőke lányt.
Az útra már nem nemigen emlékszik, minden olyan ködös. A gyengélkedőn néhány másodpercnyi hangfoszlányt néha elkap, de nem igazán tudja, hogy mi történik vele, vagy, hogy merre van.*

---

*Lehetséges, hogy jobban járna, hogy ha Tilda segítségével lelépnének, amíg Amanda végzőstáncol. Ezt még meg fogja bánni a zöld lány, annyi szent. Végignézve a tömegen még nagyobb undora támadt az egész hepajkodástól, mint akkor, amikor cicafájtoltak a készüléskor. Sosem szerette az ilyen nagyszabású dolgokat, még a hétvégi bevásárlás is tortúra a számára, amikor a bevásárlóközpontok tömve vannak rohanó emberekkel, akik nem figyelnek a másikra. Itt sem valószínű, hogy a nagy dínomndánomdom közepén arra fognak figyelni, hogy kit löknek fel vagy ilyesmi.  Tildához hasonlóan ő is inkább félrehúzódik, ilyenkor úgyis szórakoznak a legtöbben és nem kajálnak. A szőke utál sokat enni, de neki is körülbelül a süteményes asztal az est fénypontja. Tilda ruhájára vonatkozó megjegyzésére csak egy morgással reagál, jelezve, hogy ő ezzel nem ért egyet. Mindene kilóg, egy kicsit szúr a vállán az az egy nyomorult pánt.
- Nem, és utálom. * Jelenti ki határozottan, miközben mellben próbálja felhúzni, hogy ne látszódjon ki semmi, aminek nem szabadna. Érzi, ahogy a hátán is éri a bőrét a levegő, amihez egyáltalán nincs hozzászokva még nyáron sem. Feszengve megfordul, és aggódó hangon folytatja* - Én sem, elhiheted. Van nekem ruhám… Nézd, ugye nincs kint nagyon a hátam? * Kérdi durcásan morogva, majd miután megkapta a válaszát újból szembefordul a másodunokatesójával. Szeret csinosan felöltözni, a nőcis darabokat utálja. Valahogy még mindig egy kicsit kislánynak érzi magát, pedig már betöltötte a 16-ot. Annyira örülne neki, hogy ha ő is megkaphatná a gondtalan gyerekkort, amit elvett tőle a betegség, de erre már sosem lesz lehetősége. Az akkori események miatt egy egész falrendszert vont maga köré és itt kihasználta azt, hogy nem tudják ebben az iskolában, hogy milyen problémája van. Nem szerette volna, hogy ha emiatt itt is megbélyegzik, de sajnos sikeresen lebuktatta magát a múltkori kviddics meccsen. Már sikerült valamennyire lenyugodnia, de iszonyatosan megviselte az a helyzet, hogy az egész iskola előtt elveszítette a kontrollt a seprűje fölött és lezuhant volna, hogy ha Robi nem állítja meg időben. Most már mindenki tudja, ollé. Szerencsére nem látja úgy, hogy kibeszélnék vagy ilyesmi, úgyhogy valamennyire el tudja viselni a helyet. Ha megbámulnák, akár le is átkozná Mandát a cipőjéről, csak hogy megléphessen.  *
- Jahm, szép lett. *Hagyja rá Tildára a dolgot, miközben a tömeg helyett a díszletet kezdi el méregetni. Így jobban megnézve tényleg szép lett. * - Süti? Melyik a legjobb? * Kíváncsiskodja az asztalon pásztáztatva a szemeit.  Pár hete kitalálta, hogy végre kemény lány lesz, és nem fogja csokis sütivel felitatni azt a borzalmas bájitalt, hanem megissza magában. Ideje felnőni, elvégre lassan már kijárja az iskolát is. Jövő ilyenkor már ő is a végzősök között lesz.*
- Amanda. Tudod, az egyik, akinél a faluban szoktam lenni. * Feleli megmutatva Mandát és Gregort, akik szemmel láthatóan jól szórakoznak. Brr, ő nem fog végzősként itt táncolni, arra sehogy nem fogják rávenni, no way!* - Annyira nem sokat látom, ő eridonos. * Nincs túl sok közös órájuk, emiatt legtöbbször csak a folyosón mennek el egymás mellett.* - Még meddig tart a bál? *Tudakolja türelmetlenül ismét feljebb húzva a ruháját. Mindig lecsúszik, mert nem teljesen az ő mérete mellkasban. És ez zavaró. Nagyon.*

Navine edzés

*Már bizony jó sok idő eltelt azóta, hogy volt az a megalázó meccs, azóta nem is vágyott különösebben seprűre ülni. Gondolta, hogy el fog jönni az az időszak, amikor már nem úszhatja meg a meccset sérülés nélkül, de sokkal jobb lett volna, hogy ha telibe kapja egy gurkó, mintsem ez a borzalmas megaláztatás. Egy ideig nem volt biztos benne, hogy újra szeretne kviddicsezni – sőt egy darabig még abban sem, hogy engedni fogja-e az indián, vagy a tanárok vagy Ármin, vagy bárki. Azt gondolta, hogy Luca nem fogja kirakni a csapatból, elvégre furcsamód ő a legtapasztaltabb és rangidős hajtó a csapatban, ami eléggé foghíjas lett az utóbbi időben.  
Vegyes érzéssekkel kelt fel az edzés napján. Egyrészt újra vágyott fel a magasba, újra érezni akarta a hűs szellőt az arcában, másrészt pedig a háta közepére sem kívánta az egészet. Hajlamos durcásan viselkedni olyankor, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy elképzelte. Az előző meccs minden tekintetben ilyen volt. Sok rádobás, egy találat, péppé verték őket, ráadásul a nagy titkára is fényderült. Azóta magán érzi ennek a nyomát: nem a lábszagos Bennett rúgását, nem is a szívét, hiszen az olyan, mint volt: az embereken. Lehet,hogy csak beképzeli, de azóta máshogy néznek rá, valahogy ott csillog a szemükben a sajnálat, amit nem képes elviselni a szőke lány. Igyekszik nem az emberekre nézni amikor elmegy mellettük a folyosón, mindenféle szemkontaktust szeretne mellőzni,de sajnos ha beszélnek hozzá, akkor muszáj odafordítani a tekintetét.
Az idő tökéletes az edzésre, gyakorolniuk kell olyan körülmények között is, amikor nem éppen ideálisak a hőmérsékleti viszonyok, illetve bármikor eleredhet az eső is. Neki ez már nem újdonság, de az újoncoknak jobb, hogy ha hamar megszokják: bármennyire is varázslók, ha rossz az idő, azt még ők sem befolyásolhatják, még akkor sem, hogy ha kviddicseznek.
Kíváncsi az újoncokra, reméli, hogy nem kap maga mellé béna hajtókat, mert arra semmi szüksége. Aki még érdekes a számára, az az új őrző személye, mivel Lotte távozásával megürült ez a poszt is.
Teljes harci díszben, seprűjével a hóna alatt baktat ki a pályára, ahol már páran várták az edzés kezdetét. Halkan köszönve odalép hozzájuk, majd felméri a terepet.  Nincs tömeg, de nem is késett annyira sokat.  Arcát felfújja, mint egy lufit és a serpűje nyelével bökdösi az állát, ő maga sem tudja, hogy miért, talán csak valami pótcselekedet. Eléggé feszült amiatt, hogy újabb szentbeszédet hallgathat meg arról, hogy mennyire felelőtlen.*
- Szivacs? Ez komoly?
* Kérdezi felháborodva, némi dölyfösséggel a hangjában, amikor megpillantja a biztonsági felszerelést. Ennyire azért nem voltak szerencsétlenek az előző meccsen, ez felesleges.*

Gostonnal a bálban. A Bálban.
Hacuka.
Gostonnal

A leányzó nem igazán szereti azokat az eseményeket, ahol ki kell öltöznie és esetleg még táncolnia is. A mágustusa volt az egyetlen olyan esemény, melynél szívesen vett részt a muriban, hiszen felügyelte a rendet, ráadásul büszkeséggel töltötte el maga a tudat, hogy ő az egyik szervező. A saját bálja kicsit húzósabb volt, mert ott máshogy szóltak róla az események, úgy, ahogy egyáltalán nem akarta. De hát túl kellett lenni azon is, egyszer csak kibírja az ember az életben.
Aztán rájött, hogy Ágoston is egy év múlva végez.
Mivel a fiú barátnője és nem akart csalódást okozni Neki, így magához képest egészen szívesen készülődött az este hangulatához, hogy ne húzza le a fiú kedvét a magát kérető, ellenkező kislány magatartásával. Mondjuk a ruhavásárlást annyira nem siette el, de tekintve, hogy magántanuló volt a tanév 80%-ában, könnyen tudott nézegetni a mugli üzletek kínálatában, így tuti nem lesz egyforma darabja a többi lányéval.
Először gondolta felvenni a halál megy a bálba viseletét, de végül is Ágoston kedvéért mellőzte ezt a döntést.
Eléggé furcsa volt neki az elmúlt pár hónap, hiszen a betegsége miatt már évek óta nem kellett ennyit otthon maradjon, távol az iskolától. Persze szívesen tölti az idejét a szüleivel, picit szokatlan is volt visszatérni ebbe a világba. Borzasztóan hiányzott neki Gosti, a barátok, maga a tanítás menete – szégyelli beismerni, de valahol, valamit szeret az iskolában. Viszont otthon volt a családja, a cicája, szabadon mászkált. Sokkal jobban megszokta az elektromos kütyük nyújtotta kényelmet, mint hitte. Igaz, hogy otthon nem sokat használják a tévét, de például a mikró, vagy egyáltalán a nagyáruházak milyensége igazán könnyen elcsábítja az embert a varázsvilágtól.
Végtére nemsoká visszatérhet az otthonába, hiszen hamarosan jönnek a vizsgák, majd a jól megérdemelt szabadság, de addig is itt van a tanórák pótlása, a lecke és persze a bál. De utána megint fogja tudni nézni a Tini mamikat és a Mondj igent a ruhára című műsort, csillogószemek.
Miután vett egy jó hosszú, hűsítő fürdőt a haját laza, kócos kontyba kötötte. Az utóbbi időben erősen elgondolkozott azon, hogy milyen lenne, ha most magától festené be vörösre a haját, s nem azért, mint a múltkor – Emma befestette szivárványos pónivá és máshogyan nem jött ki.
A sminkjét most is egyszerűen hagyta: egy kevés pirosító, korrektor, púder, pici tus, spirál meg egy közepesen élénk rúzs az ajkakra. Azt véletlenül sem kockáztatta volna meg, hogy az este folyamán elkenődjön egy feltűnő rúzs a fején. Az máskor is kínos, nem még ám egy ilyen eseményen.
A végezetül pedig felkapta a színes, tüllös, habcukros ruháját, és a fehér, enyhén magas sarkú szandálját.
Az utolsó simítások elvégzése után, pedig nagy levegőt véve megindul a nagyterem irányába. Szemmel láthatóan késik valamennyit – a haja eléggé vékonyszálú, a konty meg amúgy is nehéz meló frissen mosott hajból, úgyhogy azzal többet vacakolt, mint várta. Nem hiába szőke, tudja mikor ideális a hajmosás.
Hamupipőke effektben rohan a lépcsőn, remélve, hogy senki nem enyvezte meg egyiket sem, illetve semelyik tagját nem töri ki. Enyhén pihegve, picurit rózsaszínes arccal érkezik meg a bál helyszínére, ahol nagy újból levegőt vesz és benyit a helyiségbe.
Futólag szétnéz, szép dekor, jó dekor, hol van Goston? Randomfiú,ezsemGoston,ocsmányruha, még mindig nem Goston, vajon a tütüalattvaneGostonmertaláférnebasszus. Kétségbeesett pillantással kutatja a bál helyszínét, hogy meglelje a Gostiját.

LLG kirándulás

 Szerencsére sikerült időt szakítania egy ilyen kirándulásra is. Elvégre úgy van vele, hogy mikor menjen, ha nem az iskolás éveiben? Nem hiszi, hogy később lenne rá lehetősége, hogy ilyen helyekre látogasson, maximum hogy ha jó sok pénzt leperkál, így viszont minimális összegért kapja meg ugyanazt az élményt, ráadásul Emmával is eltölthet egy kis időt. Nem sokat szoktak mostanság beszélgetni, pedig eléggé jóban lettek, amikor a fiatal nő segített neki anno süteményt főzni a bájitalához. Ma már nagyon cikinek érzi, hogy akkoriban csak úgy tudta bevenni azt a bájitalt, hogy valamilyen erős ízű süteményt átitattak vele. Persze, borzasztó az íze, de végül is csak 5-6 korty,valahogy le kellett volna már csússzon.
Izgalommal várta már az indulást, előtte este összekészítette a dolgait. Egy elég nagy táskát készített össze, benne olvasnivalóval, jegyzetelni való dolgokkal, illetve sok-sok meleg ruhával, zoknival. A lábai nagyon könnyen átfagynak – ez meccs közben is előjön, úgyhogy akkor is legalább két meleg zoknit húz a bakancsa alá.
Reggel korán felkelt, gyorsan még zuhanyozott egyet, mert fogalma nem volt róla, hogy milyen körülmények között lesznek.  Pontosan időre megérkezett, ahogy szokott – bár meg kellett szaporáznia ezért a lépteit.
Csendben, másokra nem nézve, de azért mégis figyelve várta az indulást.

*
Miután megérkeztek csöndesen, érdeklődéssel a szemében várakozik, hogy valami izgalmasba fogjanak. Roppantul megörül, amikor megtudta, hogy Emmával lesz egy csoportban, mert nem igazán akar idegenekkel ismerkedni. Sejti, hogy a betegségére mindenképp ügyelni fognak, úgyhogy nem vágyik rá, hogy az idegen rezervátumi dolgozók felhozzák neki, hogy jelezze, ha bármi van.
Szemmel láthatóan fiatalabb nebulók lesznek a társai, akiket még látásból sem igazán ismer. Fogalma nincs, hogy melyikük melyik – igazából az egész kirándulásról talán két ember, ha ismer látásból. A háztársain kívül nemigen foglalkozik különösebben másokkal.
A kérés szerint követi Emmát és a két ismeretlen lányt. Valószínűnek tartja, hogy sárkányok tojásaival fognak foglalkozni, elvégre a hely fő profilja- a neve alapján a sárkányok. Sárkánytanon tanulták is, hogy sok sárkánytól elveszik a tojást, nehogy megsérüljön, úgyhogy ez is idevág. Aztán persze lehet, hogy egy streeler petéit fogják megnézni.
Némán elpakolja a táskájába a jegyzetfüzetét és a tollait, majd a kiadott kesztyűt felhúzva Emmát követve várja a következő utasítást.