Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Noelem <3

- Elviszel magaddal? Annyira jó lehet. Én még csak Pesten voltam, meg Varsóban. Ennyi. Illetve, nem is, egyszer voltam Görögországban, amikor a szülőanyám férjhez ment, meg kisebb koromban a családi birtokon Angliában, de onnan csak képek vannak, kicsi voltam még, nem maradt róla sok emlékem.
Talán jobb is, mert ha emlékei maradnak, fennáll az esélye, hogy maradna. Petrét például nagyon megszerette és a kisebb testvéreit is, de nem akar erre gondolni, mert akkor rosszul érzi magát otthon, ahol csak Milan hisztije van, ha valami nem tetszik neki, és egy jó ideje már nem érzi odavalónak magát, főleg mióta tudatosult benne, hogy semmilyen vérkapcsolat sincs közöttük. Azért is költözött fel, hogy ne érezze magát lent kényelmetlenül.
- Szegény szerda. Rossz lehet neki, ő olyan unalmas. Nem utálod, de nem is szereted. Nincsenek érzéseid iránta. Kellene csinálnunk valamit szerdára. Valami pozitív programot. Én szeretném, ha a szerda egy pozitív nap lenne. Semmi komolyabb, szóval a világ meghódítására másik napot kell keresni, de mondjuk, szerdánként tömhetnénk magunkat sütivel. Mit szólsz?
A sütit mindenkit szereti. Neki jöhet minden, legyen szó sütiről, fagyiról, vattacukorról, bármiről. Az a lényeg, hogy ne piszkálja senki, miközben fogyasztja, mert a süti szent és sérthetetlen, és mikor fogyasztja, az már rituálé, amiben ha megzavarják, akkor az illető nem fogja megérni a következő percet.
- Ha nem ismernélek, még a végén azt hinném, udvarolsz nekem.
Színpadias sóhajt hallat, kezét felemeli és a homlokára téve, az égre emeli tekintetét, épp csak a dicsfény hiányzik a képből.
- A nagymamám színésznő és ő amúgy tényleg jó. Láttam már szerepelni , saját színháza van, és eléggé ismert is, mert mindig jelen van, tudod, ő ilyen arc, vagy nem is tudom mit mondhatnék rá…celeb.
Furcsa számára, hogy ezt a szót használja. Ő megkedvelte a nagymamáját, viszont a celeb szó elég sok negatív érzést vált ki az emberekből, és belőle is. A madártej végeztével rátér a rizseshúsra, hiszen ez volt a fő ok, amiért idejött ma, erre nagyon vágyott.
- Nagyon helyes. Nem lóghatnék veled, ha szabályszerető lennél. Amit azért sajnálnék.
Az első pillanattól jóban van a fiúval, így nagyon nehezen viselné, ha nélkülöznie kellene, mert hirtelen eminens gyerek lesz belőle. A szíve szakadna meg.
- Addig élnél. A csalást nem viselem el. Kinyírnálak téged is és Kimet is… meg a többieket is, mert tuti tudnának róla, és hallgatnának. Bár lehet, téged megtartanálak. Unatkoznék nélküled.
Iszik egy kortyot és hümmögve megállapítja, hogy régen nem szórakozott olyan jól, mint amikor Noellel van.
- Szerinted hogyan lehet megakadályozni, hogy valaki bemehessen a saját klubhelyiségébe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mary és a roccalkodás.

Már holnap van, még tegnap indult el, tisztességes időben, de aztán a tegnapból, meg a tisztességes időből ma lett. Valahogy elbeszélgették az időt, és ha már elbeszélgették az időt, akkor nincs is jobb, mint rosszalkodni. Azzal még nem bukott le, hogy a Rellon egy eldugott kis zugában, amit csak nemrég fedezett fel, kisrókákat nevel - akik elvesztették a szüleiket, neki pedig nem volt szíve otthagyni őket az orfűi erdőben, csak erről elfelejtett szólni bárkinek is - és szeretné, ha elterelődne minden gyanú, ami a kisrókák körül kialakulhat. Nem akarja, hogy elvegyék őket tőle, hiszen sokkal jobbak, mint az a vén, kövér és folyton csipkedő bagoly, amit ráhagyományoztak. Tőle már tiszta seb az egész karja.
Szóval, elbeszélgette jól az időt Maryvel, és ha már bajba kerülnek - mivel kizárt, hogy valaki ne kapja el őket - akkor már legyen vicces a dolog. Így hát beosontak az átriumba, és épp a tanári szoba előtt térdelve igyekszik kinyitni a zárat. A pálcáját nem akarja használni, ha lebuknának azt is letagadná, hogy nála van, és különben is, így hajtűkkel sokkal, de sokkal viccesebb a dolog. A zár kattan, ő pedig elégedetten áll fel.
- Merlinre, én tuti, hogy ebből fogok megélni. Baromi jó érzés. Na gyere. Van nálad pálca ugye?
Kérdezi, miközben besétálva néhány gyertyát meggyújt. Már csukott szemmel is ismeri a járást és azt is tudja, hogy Alexa fiókjában megbújik néhány mugli öngyújtó, amikkel meg lehet gyújtani a gyertyákat. Épp csak annyit, hogy ők lássanak, de más ne lássa, hogy itt bent járnak.
- Kellene néhány megoldás, hogy pontot szerezzünk nagyobb fáradtság nélkül. Aztán hagyni kéne nekik valami vicces üzenetet a falon, meg lehetne személyesen is. Minden minket tanító tanárnak valami vicces, de kicsit bosszantó dolgot. Mit szólsz? És mondj te is ötleteket, ez a te rosszáavatásod, szóval tiéd a pálya.
Mutat körbe az asztalok között. Van, aki elpakol mindig maga után, de van, aki csak úgy hagyja az asztalát, mintha bomba robbant volna rajta. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Van, akitől nehezebb válaszokat lopni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mary te kis Rocc.

- Is-is. A világ legszerencsésebb dolga, ha a munkád egyben a hobbid is és még élvezed is. De nem? Dehogynem! Baromi jó dolog lehet. Mondjuk nem sok ilyen emberrel találkoztam, de a nagymamám teljesen ilyen.
Na igen, a drága jó Madlen, színésznőként kiélheti azt a sok érzelmet és magamutogatást, ami benne van. Nem is tagadja, imádja, ha imádják, ha írnak róla, ha fényezi, ha ő lehet a valaki a teremben. Szereti a nagymamáját, egy kicsit hasonlít is rá, főleg a temperamentumosságát illetően. A veszélyes élet iránti vonzalom is talán neki köszönhető. Rajta tényleg megmutatkozik az, hogy egy generációt átugorva jelennek meg a tulajdonságok.
- Nagyon helyes. A világ legjobb dolga a pálca. A tiéd milyen?
Most, hogy már bent vannak, ugyanúgy folytatja a csevegést, most, hogy már bent vannak. A pálca szentségét mindenkinek elmondja, aki mozog és fél percig van olyan szerencsétlen, hogy megálljon mellette. Nagyon kis aranyos, nem? Ő csak jót akar, ha már a tanárok nem hangoztatják eléggé, hogy a pálca kell, akkor majd ő még rásegít egy lapáttal, hogy ez a probléma is megoldódjon.
- Ez nagyon jó ötlet, mondjuk nekem sem jut eszembe semmi konkrét, lehet, hogy valami nagyot kellene kapniuk mégis. Csak azt is mit?
A legtöbb trükkjét előre el szokta gondolni, ám most nagyon spontánnak kell lennie. Mi az, ami fel tudná idegesíteni a tanárokat? Az tuti, hogy a személyes cuccuk. A szorgalmik válaszait viszik, ez már tuti, de azzal pont, hogy nem szeretnék bosszantani őket, mert még a végén törlik őket és újakat tesznek közzé, akkor viszont lesz nemulass, mert akkor az egész nem ér semmit.
- Ááááh, mi lenne, ha átszíneznénk az asztalaikat? Serennek mondjuk Rózsaszínt és belevéssük az asztalába, hogy "I <3 Kahlil bácsi" vagy valami hasonló és mindenki kap valami ilyen helyeset. Szerintem ez eléggé ütne náluk, nem? Csak minden tanár lehet itt is nehezen jön össze. Te kihez tudnál ilyen vicceset? Mondjuk Véda néninek lehetne valami unikornisos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

Katasztrofális napja volt, de annyira katasztrofális, hogy arra már szavak sincsenek. Időben feküdt le, hiszen nem volt kedve rosszalkodni (úristen, beteg a gyerek, hívjon valaki orvost), így nem volt kedve se a kiszökéshez, sem ahhoz, hogy osonás közben fázzanak mezítlábas talpai. A múltkori zokniban eltanyálása óta valahogy nem próbálkozik azzal, hogy zokniban meneküljön a prefektusok elől. Ráadásul nem is Noel volt, ami megnehezítette a dolgot, hiszen ő legfeljebb megissza a kakaója felét, de a többiek képesek lennének rendesen meg is büntetni őt.
Szóval az aludjunk el időben hadművelet sikeres volt, annak ellenére, hogy az egyik szobában az egyik csaj olyan hangosan horkol, hogy nem lehet tőle rendesen pihenni. Ennek ellenére azonban majdnem fél tíz volt, amikor felkelt, ami azt eredményezte, hogy az önismeretet teljesen kihagyta. Dupla óra, összefoglalás, dolgozat. Ekkora kedvezmény is nagyon rég volt, hogy a dolgozat előtt megbeszélik a válaszokat, és utána gyorsan megírják és akié jó lesz, az még fagyit is kap. Fagyit... Ő pedig nem csak a potya kiválót bukta el, de a fagyit is.
Ráadásul mehetett canossát járni az ötven százaléka előtt, hogy kimagyarázza, miért is nem volt ott. A dolog már egész jól ment, egészen addig, amíg be nem nyögte, hogy "te is csináltál hülyeségeket diákként". Na igen, ez az érzékeny pontot érintő tény eredményezi azt, hogy ő egyáltalán a világon van. Mivel nem volt utána egyikőjüknek sem órája, ezért ott, a tanárok között ülve kellett dogát írnia, úgy, hogy ő semmit sem készült, hiszen azt hitte simán meglesz majd abból, hogy megbeszélik a dolgozatot, ő meg megjegyzi.
Ezek után mehetett dupla bájitaltanra, ahol egy béna Navinésnak köszönhetően az egész bájital a ruháján végezte. Szerette azt a pólót amit gyakorlatilag lyukasra mart az a hülye bájital. Tutira Gergő bérelte fel a kiscsajt, hogy intézze el, de hát aki ilyenbe belemegy, az megismerheti a haragját. Itt kiderült, hogy nem lehet megjavítani a pólóját, szóval mehetett átöltözni, majd ebédelni, aztán a délutánt a betegszobán töltötte, mert azt mondta nem érzi jól magát. Innen szabadult most, vacsora nélkül, egy almával és javaslattal, hogy még lefekvés előtt szívjon egy kis friss levegőt. Ma már szívott rengeteget, szóval a levegő már nem hiányzik neki, de azért engedelmesen kisétál az erkélyre, hogy kicsit még magához térítse az idő. Ma még kell kakaót is szereznie, már vagy két napja nem ivott, és ez lassan ingerlékennyé teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem is volt olyan rossz ötlet, hogy kijött egy kicsit a friss levegőre. Az elején furcsán nézett a új javasasszonyra, pontosabban javasbácsira, de nem rossz, határozottan nem rossz. Szinte érzi, ahogy máris mindent szebben lát, elkezd visszatérni belé az élet. Annyira, hogy azt is meghallja, amikor valaki kilép mögötte az erkélyre. Észrevétlenül, finoman megsimítja a pálcáját rejtő zsebét, mielőtt megfordulva végigméri a fiút.
- Hello
Nem ismerős neki, de abban biztos, hogy nagyjából egyidősek, vagy max egy kicsit idősebb. Nem szeret elsős lenni, főleg, hogy képességei alapján legalább harmadévfolyamosnak kellene lennie. Nem fordul vissza, hiszen nem célszerű senkinek sem hátat fordítani, ez az első dolog, amit megtanult a Rellonban. Korábban is mondta már neki a keresztapja, de akkor elrettentő mesének tűnt és nem rideg valósának a dolog.
- Charlotte Shanes vagyok.
Küld a fiú felé egy ellenállhatatlanul aranyos mosolyt, kék szemeivel érdeklődve fürkészi a vonásait. Biztos benne, hogy nem Eridonos és az is tuti, hogy a Navinét is kizárhatja, vagyis Levitás vagy Rellonos. A Levitás jobban illik a jellemére, hiszen elvan ott, nem szólt hozzá, de ez ugyanakkor a Rellonosra is igaz, ha a nyugodtabb fajta.
- Rellonos.
Ezt még gyorsan hozzáteszi, hiszen valószínűleg csak így tudhatja meg azt is, hogy a srác melyik ház tagja. Abból már nagyon sok mindent le tud szűrni. Most még a Levita áll nála nyerésre, de persze egyetlen pillanat alatt okozhatnak neki meglepetést. Ha azt mondja például, hogy Eridonos, akkor tuti kiugrik innen.
- Milyen teát iszol?
Érzi az illatát, de annyira még nem tökéletes, hogy ennyiből meg tudja mondani, mi is az pontosan, de az biztos, hogy nagyon finom, viszont ezzel ugye senki sincs beljebb. Azonban a beszélgetés kezdetéhez teljesen jó, hogy milyen teát iszik a másik fél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

- Egész nyugodtan, a Charlotte szerintem is komoly, az anyukám Lottinak hív.
A Biancát nem szereti, szíve szerint nem is használná, de amikor még pocaklakó volt, akkor döntött így a vér szerinti anyukája fogadott tesója, szóval tiszteli Adaren döntését, csak nem használja, és amikor eléri a bűvös felnőttkort akkor se fogja megváltoztatni.
- Hogy szokták becézni a neved? Van egy Dávid nevű ismerősöm, de nem hiszem, hogy te örülnél annak, ha Davciznának. Még kimondani is fura, mintha tüsszentenél.
Sokszor, amikor az emberek tényleg tüsszentenek, azt hiszi, hogy hozzá szólnak, és vannak emberek, akik nem szeretnék megbántani, így olyankor mondanak neki valami teljesen oda nem illő és nem is számító dolgot.
- Nem láttalak még a klubhelyiségben, de könnyen be tudom azonosítani az embereket, mondhatjuk úgy, hogy ez a véremben van.
Szép örökség, de a kinézetén kívül és azon kívül, amikor az anyukája diákéveiről meséltek elmondhatja, hogy tényleg az ő lánya. Mostanában inkább ezeket a hasonlóságokat kutatja és nem azt, hogy ki is lehet az apja, hiszen, ha azt nézi a szülei, akik felnevelték gondoskodtak róla és szerették mindig, így volt neki apukája mindig is, csak anyukából jutott eggyel több, ami néha nem is olyan rossz. Persze nem tett le róla, hogy megtudja ki volt az apja, erről szó sincs, csak egyelőre nem erőlteti a dolgot, jobb is, ha nem megy ezzel mások idegeire, mert veszekedni nem szeretne és azt se, hogy az anyukáját szomorúnak lássa azért, mert nem ért a szóból.
- Rellonos vagyok, határozottan. Amúgy is és ház szerint is.
Önismereten azt tanítják, hogy mindenki kevert. Van egy domináns, és egy elnyomottabb személyiségjegye, de ő akárhányat is kitölthet, mindig valami mást nyom el. A Levitásokra jellemző flegmatikus még nem bukkant fel, de volt, hogy a szangvinikus, máskor meg a melankolikus győzött. Ő maga - és a köznyezetéből sokan mások - is inkább a szangvinikust emeli ki, hiszen a cserfessége, az életvidámsága inkább nekik tudható be. Arra, hogy menjen oda, ha tudni akarja, csak elneveti magát és egy kicsit megrázza a fejét.
- Anyukám morcos lenne, ha valaki más DNS-ét vinném haza.
Az, hogy ő inkább most kakaót inna, olyan snassz lett volna, ez viszont sokfelé elmehet még, elkerülve azt, hogy a beszélgetés zsákutcába fusson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

Örül neki, hogy a fiú nem olyan, mint a többiek. A legtöbben vagánykodnak és arcoskodnak, meg hivataloskodnak, mintha lenne előttük egy fal, ami miatt olyan elérhetetlennek tűnnek és olyan klassznak. Pedig ez közel sincs így, mert aki ilyen, azzal nem hogy a járáson, de még a haverkodáson sem gondolkodik az ember, így tehát egy jó pontot már fel is írhat magának a fiú.
- A Dave tetszik. Dave leszel.
A zsebéből egy picike citromsárga tollat húz elő, aminek a kupakját lecsavarja. Van rajta néhány foglenyomat, mert az elején mindig foggal akarta kinyitni, de ennek max a fájdalom lett az eredménye, hiszen a szerencsetolla bizony csavaros kupakkal rendelkezik. Bal tenyerébe felírja a fiú nevét és becézését, valamint, hogy az Erkélyen futottak össze, és, hogy Rellonos. Ezek alapján este már tud írni róla a naplójába. Muszáj, hiszen az az egyetlen hely, ahol minden, de tényleg minden egyes apró gondolata és véleménye lakik az őszinték közül. Néha ugyebár azért ő is ferdít, de nem annyit, mert igen hamar elfelejti, hogy mit is kamuzott és abból csak a baj lesz.
- Az önismeret tanár a rokonom.
Azt nem mondja meg, hogy mennyire nagyon a rokona. Ha valaki egyszerre látja őket, egymás mellett igen sok hasonlóságot fel lehet fedezni, csak a szeme és a fülei térnek el, meg talán neki kicsit pufókabb az arca, de az orra, a haja, a mozdulatai többsége ügyesen öröklődött. Viszont, ha az ember nem tudja, hogy mit keressen, nem látja meg, talán ezért is nem lett hatalmas botrány eddig belőle.
- Azt hitted simán megtenném? Sokan mondanak pofátlannak, de van egy határ, amit próbálok nem átlépni.
A "próbálok nem átlépni" nála tízből két alkalmat jelent, ami azért nem olyan jó arány, de most egész jó kislánynak mondható. Igyekszik tényleg érettebben viselkedni, na nem azért mert olyan jó dolog az, de ez most jött valamivel, ösztönösen. Még nem tudja, hogy mivel, de ha egyszer rájön, akkor biztos, hogy nagyon elcsodálkozik majd.
- Ez igaz, de a faluban lakik, itt tanított, az apukám pedig még mindig itt tanít és nagyon jól ért a mérgekhez, az anyukám meg az átváltoztatásokhoz, szóval ha nem szeretnél méreggel teli kancsó lenni, amit mar a benne lévő folyadék, akkor inkább nem kockáztatunk.
Emellett azt már tudja, hogy a második számú anyukája mindent tud, ami a kastélyban történik, ami szintén nem jó. Látni kellett volna az arcát, amikor kiderült, hogy Gergővel véget ért a gyerekszerelem, tekintve, hogy ő is valami hasonlóból született nyilván kétszer olyan jól van figyeltetve, mint bárki, aki kicsit is zűrösebb a kastélyban. Szerencsére ő olyanokban nem gondolkozik, de ennél a témánál a felnőttek mindig olyan viccessé válnak.
- Félig én is a faluban lakok, a vasárnapi ebéd kötelező, meg néha vigyázok a tesóimra is, így könnyen kiszúrják a dolgot. Szerintem néha jobban ellenőrizve vagyok és több szem figyel, mint a titkosszolgálatnál. Ez néha elég ciki, de jobb, ha féltenek, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

A feltételezésre, hogy valami nem stimmel a memóriájával elmosolyodik és kicsit megrázza a fejét. Ezt még senki sem feltételezte, de akkor lehet, hogy errefelé annyira nem divatos kézre írni. Ez is amolyan bevett szokás.
- Nincs baj vele, csak szavakat párosítok az emberekhez, így jobban megjegyzem az embereket. A memóriám tökéletes, főleg ha nem a tananyagot kell megjegyezni. Azt könnyebben visszaadom, hogy a tanár miben volt aznap vagy, hogy milyen színű volt az előttem ülő felsője.
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amikor elolvassa a jegyzeteit, akkor az anyag is megvan már nagyjából. Igaz, hogy gyakorlati ember inkább, de szerencsére az elmélettel is csak ritkán gyűlik meg a baja, hiszen beszélni azt tud.
- Tényleg? Ennek örülök. Sokan furcsállják az önismeret fontosságát, pedig szerintem nagyon hasznos, ha az ember tényleg ki akarja ismerni a többieket, legalábbis nekem nagyon sokat segített akkor, amikor rá akartam venni valamire másokat, vagy csak érdekelt, hogy miként reagálhatnak egy adott esetben.
Arra, hogy nem csak egy, de két rokona is jelenleg a tanári kar tagja elneveti magát. Sokan nem fogják fel, hogy miről is beszél ilyenkor, pedig ez, ha azt vesszük ez egy érdekes pontja az életének, mivel hivatalosan egyik tanár sem áll rokonságba a másikkal és ő mégis összekapcsol kettőt, igaz csak papíron, hiszen a bájitalok ősz mestere csak papíron az apja, biológiailag semmi köze sincs hozzá.
- Megvan rá, jobban, mint a kastélyból bárkinek, de Lasch Geri is túlélte az apámat, szóval lehet, hogy azóta már megenyhült egy kicsit. Mondjuk az anyukám is jó hatással van rá egészen ilyenkor, de én azért megfontolnám a helyedben, hogy mibe iszok bele. Sosem tudhatod.
A vége persze már csak szivatás, nem gondolta komolyan, csak nem mérgezne meg egy diákot az apja, ahhoz azért nagyon el kéne, hogy boruljon az agya, erre pedig még nem látott példát. Az érzelmesebb ember kettejük közül akkor már az anyukája, aki nem tud hideg maradni semmilyen esetben sem.
- Persze, azért az is erős, amikor mindent figyelnek és megszabnak. Burokba kerülsz, ahonnan nincs kiút, ez azért elég necces lehet, főleg akkor, amikor már nincsenek veled, mert hát olyankor jobban üt a dolog.
Most már könnyebben néz fel a fiúra, hiszen itt van tőle nem messze, így jobban végiggondolja a szavait is és csak most esik le neki, hogy mit is szeretett volna azzal a mérges kérdéssel. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd kinyitva a fiú felé fordul megint.
- Érzelmileg kötődöm valakihez egy ideje. Nincs közöttünk semmi és nem is nagyon hiszem, hogy lesz, de mielőtt bárhova is elhívnál, ezt tudnod kell rólam. Ő eléggé fontos nekem és nem biztos, hogy tudnék mást elé helyezni. Részben emiatt is ért véget a korábbi kapcsolatom, mert rájöttem, hogy van bennem ez az érzés.
A másik fele meg a pletykahad, amiből egyre több van mostanság, és ami szintén nem tett jót a Gergővel való kapcsolatának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Eljött hát ez a nap is. Amióta beadta a lapját naponta többször is eszébe jutott a tusa, főleg az, hogy vajon azokat is kihirdetik-e, akiknek nem sikerült. Félt, hogy esetleg nem került be, ezért is nem mondta senkinek, hogy megpróbálkozott, nem akart leégni. Azonban nincs visszaút. Itt van. Jöhetett érdeklődőként, persze, vagy búcsúzkodó félként, bár nem nagyon tudja, hogy kitől búcsúzhatna el. Maximum Gergő jut az eszébe, de tőle biztos, hogy más is, amennyi lány szaladgál a kisbika körül.
A lényeg, hogy itt van. Illedelmesen megtapsol mindenkit, felméri a három másik iskola bajnokát is, végül pedig a felkészítőt, akin látszik, hogy tényleg auror, olyan biztonságérzet lengi körül.
Amikor az igazgató színre lép vesz egy mély levegőt, melyet csak akkor fúj ki lassan, amikor kimondják a nevét, méghozzá elsőre. Oké, hogy abc sorrend, meg még csak elsőéves, de akkor is, kimondták és pont, ott van a versenyzők között. Igyekszik nem ugrálni, nem kapkodni, mert nem szeretne ebben a ruhában orra esni. Ahogy az emelvényre lép, ruháját kicsit felhúzza, hogy ne lépjen rá. Imádja a cipőjét. Ezt nem kölcsön kapta, hanem ajándékba. Még sosem volt magassarkú cipője és ilyen szép ruhája, és most nagyon örül ennek. Egyedül a szülőanyukájának mesélte el, hogy benevezett, aki először nem örült, de aztán vett neki egy szép cipőt, választhatott anyagot, amiből a ruhája készült, mert kézzel készült, méghozzá az unokatestvére, Yvonne jóvoltából.
A haját hátraigazítva engedi, hogy feltűzzék a kitűzőjét, szélesen elmosolyodik a tapsra, és a többieket is megtapsolja. Az ellenfeleket felmérve próbálja eltárolni, hogy milyenek most és kik is ők.
~Hat Levitás, öt Rellonos, négy Navinés, közöttük Gergő, és egy Eridonos. Izgis lesz. ~
Visszatérve a helyére már nem érzi úgy, hogy bármi problémája lenne, már csak mentort kell választania. Azonnal két ember jut az eszébe, így elkezdi keresni őket, hátha itt vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ms. Mary és a táncikáló talpak

Egy ideig csak járkált, jobb ötlet híján írt egy levelet Noelnek, aki az egyik kérdésére határozottan, a másikra meg nagyon ködösen válaszolt. A lényeg viszont megvan, így már nem is problémázik a dolgon. A bácsi felé fordul, aki nyugodtan ül a tanári asztalnál és nézelődik, de még nincs kedve odamenni hozzá. Hogy ő legyen az első? Olyan stréber isten nincs. Helyette tekintetét Mary felé kormányozza, majd egész testét is és két pohár gyümölcslével - csak, hogy még romantikusabb legyen a dolog - elindul felé.
Elérve a Navine asztalát leteszi elé a poharat és amikor a lány felpillant, kacsint egyet rá. Ellenállhatatlan colgate mosolyt is varázsol az ajkaira, érezhetően látszik, hogy akar valamit a lánytól, de még akkor is, ha az ő apukája a legcsodásabb méregkeverő a világon, akinek minden egyes szavát úgy lesi, mintha a hatalomhoz szükséges tudás lenne (Rellonos játékban ez volt a feladatom, szorri), szóval ennek ellenére se szeretné megmérgezni a másikat.
- Szia cica, jössz táncolni?
Még a szemöldökét is felhúzogatta kicsit, hogy hatásosabb legyen a dolog és ha a lány igent mond, meghajol, mint egy igazi lovag és kezét kinyújtva húzza fel a helyéről, majd vezeti a tánctérre, ahol természetesen ő játssza a férfit. Mókás dolog, de egyben jó is így táncolni, nem feszélyezi semmi és nem fenyegeti az a veszély sem, hogy a partnere esetleg kínosan nyomulni fog. Mostanában sokan keresték meg baglyok által, hogy lenne-e kedve sétálni, meginni valamit, vagy csak találkozni a vízesésnél. Ezek kezdték egy kicsit zavarni, még ha jól is estek neki, főleg azért, mert _tőle_ nem kapott ilyen leveleket.
- Gratulálok hozzá, hogy mától együtt töltjük az éjszakákat.
Rámosolyog a lányra, tényleg örül neki, hogy Mary ott lesz, így tutira lesz valaki, akivel mindig nevethet egy sort, ha éppen kínos lesz a csend. Szereti Maryt, mert cuki és nagy szíve van.
- Ki lesz a mentorod?
Érdeklődik, most, hogy már a sajátja megvan. Közben többször a férfi felé pillant, akivel majd gyakorolni fognak, hát ez nagyon érdekes lesz, az már biztos.
- Szerinted milyen a pasi? Érti a dolgát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Ez kedves tőled, te is megérdemled, jó lesz ez nagyon. Remélem nem esünk ki olyan hamar. Mondjuk te másodikos vagy, de vannak itt negyedikesek is.
Erre egy kicsit elhúzza a száját, tény, hogy ő azért jóval megelőzi az évfolyamtársait, hála Rafaelnek és a tanításának, de azért a negyedikesektől eléggé tart, meg aztán nem tud semmit a feladatokról, hogy milyen lesz egyáltalán. Ez igen bosszantó, mert azt se tudja, hogy mivel készüljön. Közben megforgatja a lányt kétszer, rámosolyog Gergőre, aki nem messze tőlük táncol egy ismeretlen lánnyal, talán bajnok volt, vagy ő is versenyez? Nem tudja. Mármint megnézett ő mindenkit, de ez majd akkor fog számítani, amikor már be fognak költözni, akkor látja majd őket szemtől szemben, és ha sok időt lesznek együtt, akkor tudja csak igazán kiismerni őket.
- Maia...Maia… ismerős a neve. Hmm…
Kicsit elhúzza a száját, miközben megint megforgatja a lányt, és lovagiasan közelebb húzza, amikor egy hevesen táncoló pár kis híján elüti szegény Mary-t. Nem nagyon örülne neki, ha szegény lány egyszer csak padlóra kerülne.
- Navinés, vörös hajú, másodikos? Emlékszem, hogy tetszett a neve, amikor hallottam, és felírtam, ha éppen gyereknévre lenne szükségem.
Még jó, hogy messze vannak a tanári asztaltól, mert az tuti, hogy ezzel a mondattal okozott volna egy csúnya szívmegállást, tekintve, hogy épp annyi idős, mint amennyi az anyukája volt akkor, amikor ő született és nem biztos, hogy lelkesedne érte, ha a kicsi lánya tini mami lenne.
- Noel Rainsworth. Ő is másodikos, Rellonos.
Még mindig ott van a beleegyező levele a táskájában, amit majd szépen el is tesz, miután azzal a bácsival letisztázta a dolgot. Az nem fix, hogy Noel el is jön, de azt mondta támogatja a kis lelki világát, ha éppen válságba kerül a tusa alatt. Az első, ami itt eszébe jutott az volt, hogy ki kell nyírnia a többieket a nyerésért, de aztán arra is gondolt, hogy Wickler bácsi ezt csak nem engedné.
- Igen, nekem is az jutott eszembe róla, hogy katonás. Lenyakaznak, na ne, remélem jó hülye fejet vágok majd akkor, de ha ma éjjel becsuknak minket, akkor tele kell ennünk magunkat sütivel és csokival, hogy boldogok legyünk sokáig, mert nem akarom, hogy szomorúan kelljen meghalnom, még a végén itt maradok kísérteni. Ijesztő lenne.  
A zene vált, már nem olyan között, amire sikít egyet és a pörgetés után ő is elkezd pattogni, hát legalább megjegyzik őket. Most jól akarja érezni magát, felszabadultan és természetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Unatkozik, méghozzá annyira, hogy egyszerűen már fizikai fájdalmat érez az unalomtól, vagyis cselekednie kell. A kastélyban nem akar maradni, beszélgetni a szobatársaival nincs kedve, ami nem az ő hibájuk persze, csak a lánynak valahogy most nincs kedve hozzájuk, van ilyen. Az olvasást unja, az alváshoz nem fáradt, így egy nyögéssel felkel, hogy a fürdőbe sétáljon és vegyen egy gyors zuhanyt.
A szemét csak kihúzza, keres egy szájfényt, amikor hidegebb volt az idő a szája kicsit kirepedezett, azóta igyekszik mindig védni valamivel. A haját könnyű, laza oldalfonatba fogta, majd kilépve a szekrényéhez lép, hogy valami kéket húzzon. A nyertes egy kölcsönkapott felsőre esik, amit mindig elfelejt visszaadni, és mindig eszébe jut, hogy vissza kéne, de amíg anyuka nem emlegeti a dolgot, addig babuka se szól róla. (Már csak valami új, régi és egy vőlegény hiányzik a bulihoz). Fekete nadrágot és kék cipőt húz és már indul is. Mondjuk vacsorázni valahova. Bárhova, ami nem a nagyterem.
Az iskola kapuján átlépve sóhajt egyet és nyújtózik is. Csak most gondol bele, hogy ha bekerül, akkor beköltözik és ha beköltözik, akkor megfosztják a szabadságától. Utálja, ha nem lehet szabad, neki erre szüksége van. Reméli, hogy ha be is kerül, nem kezd el átkozódni néhány nappal később. Nem vetne rá túl jó fényt.
Leérve a faluba már érzi, hogy tényleg éhes és a gyomra is jelzi, így elindul, hogy kitalálja, mit is enne. Édességre most nem vágyik, tuti beteg, és teázni se szeretne, így ezek a helyek egyből kiesnek. Ahogy halad, figyelmes lesz egy olyan helyre, ahol eddig még biztosan nem járt, és ahogy elolvassa, ezt a helyet kereste. Igen, neki határozottan erre van szüksége. Mosollyal az arcán lép be az ismeretlen helyre, a pult mögött állókra pillantva.
- Helló!
Közelebb sétál a szöszke sráchoz, akinek tök jó színű a haja és nagyon helyes arca van, jól el is raktározza az infókat róla, ha sokszor jár ide, biztos látja majd még.
- Um. Tudsz segíteni nekem? Most először vagyok itt, és szeretnék valami mást enni, mint ami a kastélyban van.
Ez nem sok, ő is tudja, de reméli, hogy a srác majd tud neki segíteni. Nem tehet róla, nőből van és ilyenkor érződik is.
- Oh, és nem szeretnék elsőre édeset enni, szóval kivételesen valami rendes kajára vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Arvid

- Ez már jól hangzik.
Tévedés ne essék, szereti a fenti kajákat, csak jó lenn, valami mást is enni, nem csak azt, ami ott van, és örül, hogy végre van egy ilyen hely, ahol a vágyait más ízek után kiélheti. Örömmel konstatálja azt is, hogy nem nézik teljesen hülyének emiatt.
- Még nem ettem orosz kaját, legalábbis nem tudok róla, úgyhogy azt hiszem, mindent ki kell próbálni egyszer. A paradicsomos ízeket szeretem, a húst pedig egyszerűen imádom, ha tehetném, a húst hússal enném.
Egy kicsit elcsodálkozik, hogy a manó mutatja meg neki és amikor felpillant a fiúra, akkor tudatosult benne, hogy miért is teszi. Eddig fel sem tűnt neki, és egy kicsit össze is zavarodik. Nem tudja, hogy miként viszonyuljon a dologhoz. Nem elítélő, szó sincs, hiszen ott van Noel, akinek a fél arca sérült, mégis egy kicsit illetlenül érzi magát, mert nem szeretne se bámulni, se olyan dolgokat kérdezni, amivel a másik felet megbánthatja. Vele most először találkozott, Noel pedig az egyik legjobb barátja, szóval a két helyzet teljesen más.
- Benne vagyok a burgonyában is. Te a suliba jártál? Mintha láttalak volna az egyik tablón.
Nem tudja, hogy melyiken, tavalyelőttin talán, amikor sok Rellonos végzett. Szereti a tablókat nézegetni, és nem csak azért, hogy megtalálja az apját, aki nagy valószínűséggel nincs is rajta a tablókon, hanem mert imádja megismerni a múltat, a régen itt tanuló embereket, akik mára már dolgozó felnőttek, van aki híres is mellette, így nem árt tudni róluk néhány dolgot.
- Legyen mindkettő. Egész nap nem ettem, és mostanra farkaséhes lettem, és nem árt valami édeset is a szervezetembe juttatnom, különben megkattanok, és egyszerre felzabálok hat tábla csokit.
Tényleg képes rá, nem viccel, de nem szeretne ámokfutásba kezdeni, mert annak tuti nem lenne jó vége. Nagyon veszélyes tud lenni.
- Zavarlak? Szívesen megismernélek, de nem akarlak feltartani.
Nem is tudja, hogy pontosan mit is csinál itt a fiú, de nagyon jól tisztába van azzal, hogy ki mit szeretne itt enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Freskórestaurátor? Ez tetszik. Szerintem neked való lenne. Simán el tudom képzelni, ahogy ülsz előtte és javítgatod. Nekem nem lenne hozzá türelmem.
De a lánynak teljesen jó lenne, ő sokkal nyugodtabb nála. Az elején még egy kis bűntudata is volt, amiért belerángatta ebbe az egészbe a lányt, de amikor látta, hogy viszonylag fogékony rá, akkor örömmel hozta magával, hogy rosszalkodjanak egy kicsit.
- Szilfa, Crup szőrrel. Ugyanabból a Crupból, mint az anyukámé, csak neki borostyánfa pálcája van. Nem tudom, hogy láttad-e már nála, vagy jársz-e az órájára, általában csak a táblára felírásnál használja, fehér pálcája van, ilyen elegáns. Az önismeret nem éppen pálcaigényű tárgy. Nem is értem miért adott alább, régebben átváltoztatástant tanított és nagyon jó volt benne.
Miközben beszél már neki is lát, hogy zsebkéssel kidekorálja Seren asztalát. Belevési az "I love Kahlil" feliratot, majd köré vés egy szívet.
- Szóval, akkor ez itt egy szerelmi háromszög lesz. Seren szereti Kahlil bácsit, Kahlil bácsi Alexát, Alexa meg akkor szeresse Serent. Mit szólsz? Csak miben nyilvánuljon meg? Vésés…vers…vésés…vers…hm….tudom!
Hát persze, hogy tudja, hogy is nem gondolt rá előbb. Alexa asztalához lépve kihúzza a felső fiókot és kis kutakodással és tapogatással megtalálja a második fiók kulcsát. Gyorsan kinyitja, majd kivesz egy nagy adag fényképet.
- Van egy csomó családi képe, keressük meg azokat, amelyeken Seren rajta van. Másodunokatesók és a család eléggé összetartó fajta, szóval van egy jó pár kép. Telerakjuk vele az asztalát. Csak le kell pakolni ezt a sok cuccot, felemelni ezt az üveget, és betesszük alá, mint valami fotóalbum, olyan lesz.
Miközben lelkesedik, már a hatodik képet veszi ki, ahol Seren szerepel. Már megéri a büntetés úgy érzi, mert ez nagyon jó szórakozás lesz, és még verset is kell írniuk, mivel Kahlil professzor ebben vallja meg szerelmét szőke kolléganője felé.
- Fúúú ez tetszik. Pergamen és tinta. Tessék, itt van rengeteg. Szóval Véda néni át akarja venni a hatalmat. Szíve szerint eltörölné a másik három házat. Ez nagyon király. Ennyit az ártatlan navinésekről, kinyírnátok minket, na szép. Ki legyen a másik tanár?
Közben felegyenesedve random néhány asztalt rózsaszínre, lilára, baba kékre, almazöldre, napsárgára változtat. Olyan lett, mint egy óvodai csoport, ahol a színek dominálnak.
- Vegyünk ki egy képet Alexáról is, hogy lássuk rendesen, elvégre Kahlil bácsi tuti úgy írja a levelet, hogy őt nézi közben.
Mikor már az összes képet kiválogatták, a többit visszapakolja, majd a néhány dokumentumot leteszi, ahogy a mappákat is, hogy közösen levegyék az üveglapot és elkezdjék bepakolni a képeket.
- Imádni fogja. Szeretném látni az arcát, amikor észreveszi. Na szóval, mit írjunk a versbe?
Érdeklődik, miközben visszahelyezik a lapot és elkezd visszapakolni az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

I. forduló és ami utána van.
Amira, anyuka, aztán Noel

Nem akarja látni, hogy mi történik, és mégis kíváncsi arra, hogy rögtönzött menekülési tervének első felvonása vajon hogy sikerül. A tervei szerint a troll elengedi, ő pedig a macskanő ügyességével és kecsességével ér földet, hogy aztán Gergő karját megragadva elrohanjanak. A kettő közötti időben meg csókokat dobál a nézőknek, integet és nem mellesleg autogrammot is osztogat. Na persze. Ha minden ilyen könnyen menne, már egy cirkusszal járná a világot, Noellel az oldalán, aki mondjuk késdobálóként leszedi azokat a labdákat, melyekkel a kötélen egyensúlyozik. Ám amíg nem ő a macskanő, addig ez a terv is csúszik.
A szúrás viszont sikeres a troll elengedi, de nincs semmilyen hátra szaltó esés közben, csak egy puffanás. Amíg a troll kezében forgolódott elszakította a felsőjét, és kicsi zúzódásokat is összeszedett, melyekre sikerült ráesnie. Hát nem zseniális? De. Gergő karját megragadva vonszolja arrébb, lehet, hogy a troll a szembántalmazása után a második átkot már inzultálásnak élné meg, és a srácra támadna.
- Ha látsz egy trollt, fuss. Ne átkozd, elég vastag a bőre hozzá. Olyan, mintha böködnéd, nem véletlenül kapott négy x-et.
Személyes véleménye szerint az ötöt is megérdemelte volna. Amíg elhadarja a mondatot, szétszakadt felsőjét igyekszik úgy megkötni, hogy ne fedjen fel semmit, amit nem szeretne, majd lépésein kicsit gyorsítva elhagyja a fiút. Nem akar csapatban menni. Nem akar sem hátráltatni, sem azt, hogy mások hátráltassák. Ki akar menni és kész. A kívánsága nem sokkal később valóság lesz, hiszen a fehéres derengés után megjelenik a kulcs is.
Vége. Komolyan vége az első fordulónak, ő pedig él. Miközben a kulcsot az ujjai között tudja pulzusa is kezd kicsit helyreállni. Kint van, mehet a nagyterembe, mehet, hogy egy kicsit leüljön, mert lábai kezdenek remegni. Belépve a terembe a többiekkel, ő nem isteníti magát, valahogy nincs kedve, csak odasétál Amirához, hogy letegye elé a kulcsot, majd egy halvány mosollyal konstatálja, hogy hátulról kap egy ölelést és sok szidást, amiért ilyen "butaságra" vállalkozott. De hát mit tegyen egy anya? Aki amúgy rémesen büszke a lányára? Naná,hogy ezt. Ad egy puszit a szőke nőnek, aki elengedi, és egy biccentéssel hagyja, hogy a lánya odalépjen a fiúhoz, akit tekintetével egyből megtalált és akihez odaszaladva szorosan hozzábújik. Most nem érdekli, hogy remeg a lába, vagy, hogy tiszta roncs lett a ruhája, és már csak egy kis zene, meg egy turbán kell a fiú fejére, ő pedig kezdhet is táncolni neki, hátha lila kendőt dob elé. Nem akar elválni tőle, még csak az kellene, hogy bárki - Noel - meglássa, hogy sírásra áll a szája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Most, hogy végre el van rejtve az arca, már nyugodtan elsírhatja magát. Persze nem nagyon, hiszen ő egy laza. vagány kiscsaj, aki naponta kétszer is szívesen összefut egy trollal, hiszen meg se kottyan neki.
- Tökre szerettem ezt a pulcsit.
Jegyzi meg csendesen, szipogva, de érződve, hogy elmosolyodik, jól esik neki a pulcsi, eddig nem is jött rá, mennyire fázik. Kellene egy nagy takaró, ami alá jól elbújhatnak és onnan néznék végig a többieket. Az a takaró megvédené az ilyen gonosz dolgoktól. Oké, lehet, hogy lelkileg egy kicsit megviselte a dolog, és már érthető, hogy miért kell egy mentor nekik. Ha Noel most nem lenne itt, akkor biztos, hogy a sarokban összekuporodva sírna, és azért a kezei között mégiscsak jobb lenni.
- Bántottam egy ártatlan trollt.
Szegény Noel, jobb lett volna neki, ha nem néz fel rá, ahogy könnyáztatta arccal, lebiggyesztett ajkakkal realizálja magában, hogy megbökte egy troll szemét. Biztos, hogy fájt neki, de hát ő is jól megszívta, mert az oldalán lett egy csúnya seb, amit még fel sem fogott.
- A többieket elnézve Várffy volt a legjobb, ahogy elnézem, mármint ő eléggé büszke, de nem is baj, nekem ez nem kell.  Nekem elég, hogy te hittél bennem.
Elmosolyodva kicsit kiegyenesedik, hogy fel tudja húzni Noel pulóverét, majd a nyakát átkarolva nyom egy puszit az arcára. A kérdésre, hogy megsérült-e valahol csak megvonja a vállát, mintha annyira nagy hős lenne, de azért érzi, hogy a lehorzsolt térdein túl – aucs, de nőiesek vagyunk már megint – az oldala fáj a legjobban, amivel eddig igyekezett nem foglalkozni.
- Nem hiszem, de ha a pucsid véres lesz, akkor van egy szuper folteltávolító bűbájom. Nem teljesen legális, de istenien kiszedi a vért a szövetből.
Ugye, hogy Rafael képes zseniális dolgokra is megtanítani az embereket. Közben kicsit Noelnek dőlve körbenéz a teremben, nézi az érkezőket, finoman megfogva a fiú kezét. Ösztönösen kell némi bőrfelület, ami összeköti őket, hogy Bia szívverése viszonylag normális maradjon.
- Csak tizenegy kulcs van, öten ma kiesnek ezek szerint. De nem én vagyok az első, ez már megnyugtat, és remélem, hogy Mary sem esik ki, sem Gergő, kicsit kioktattam, de csak mert… még a félelem dolgozott.
Gondolatban megveregeti a vállát, hogy annyira azért nem játssza az amazont, mint amennyire nem az éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mágustusa - 3.1 - Bevesszük a várat!


Mint minden tusafeladat előtt, most is rendesen befalt, hiszen ki tudja, ha esetleg beüt a gikszer és ő esetleg feldobja a talpát, akkor ne korgó gyomorral távozzon, azt nem nagyon értékelné a túlvilági sorbaállás során ha még a gyomorkorgása miatt is fájna a feje, elég neki azért mert fűbe harapott, és nem ízlett neki.
A tusára megint külső helyen kerül sor, csakhogy még bizonytalanabbnak érezze magát. Az első próbán azért ott volt a kastély, tudta, hogy egy tucat jó képességű tanár, Uff nagyfőnök, az igazgató és Noel is ott vannak, de se a sárkányoknál, sem itt nem látja ezeket az embereket és ez kicsit idegességre ad okot.
Az ismerős épületre pillantva nyel egyet. Ő már járt itt, nem is egyszer és reméli, hogy nem itt esik majd ki. Ahhoz nagyon nem lenne kedve, főleg hogy még biztos jön ide. Figyelmesen hallgatja a férfit, bólint is párat, hogy megértette, és amint lehet, el is indul. Nem nézve a többieket egyből a hetedik emeletre indul, mivel az olyan boszorkányos szám, és az ottani ablakokból jobb a kilátás. A megfelelő emeletet megtalálva, gondolkodás nélkül nyit be az ajtón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Békés, csendes emelet. Előre érzi, hogy jó helyen jár. Az első próbánál besétált az erdőbe, lágyan fújt a szél, már majdnem, hogy idilli volt a hely, aztán bumm, légi utazás troll marokban. Második proba, nyugodt séta, szimpatikus kapu, bumm naaagy mamasárkány, még akkor is nagy, ha az övé a legkisebb volt. És most? Most békés, csendes területen sétálgat és bumm, kentaurok? Vagy bumm, vámpírok? Na az fincsi lenne. Sajnos a hogyan győzzünk le egy vámpírt aki vért szív, manipulál és emlékeket is tud törölni – vagy mi? – kézikönyvét nem hozta be magával.
~ Ez jó lesz. ~
Sosem járt még ezen az emeleten, így nem tudja, hogy mi van itt, mindig csak a negyedikig jutott, az is bőven okozott látnivalót, így egyértelmű volt, hogy nem az épület alsóbb részeire megy, hanem szépen fel, de mégsem a legtetejére, ott tuti valami nagyon durva dolog van, amihez képest a vámpír eltörpül. Hogy mihez képest törpülhet el, az persze passz, így nem is megy felfelé.
Belépve a kiválasztott ajtón az első, amit észrevesz a sötétség. Kellene egy kis idő, amíg a szeme megszokja, de arra pont nincs ideje, ha valaki meg meg akarja támadni, már most látta, hogy hol jött be, szóval ha kis fényt csinál, azzal azt éri el, hogy ő is meglátja, ma ki akarja vacsorára. Komolyan lassan azt kell hinnie, hogy a varázslények étlapján is kezd olyan népszerű lenni, mint a fiúk körében. Hiszen érezhetően Gergő is ott van a nyomában, plusz az a névtelen is, aki bíztatást küldött, plusz az az eladó srác, aki mindig ingyen ad neki valamit még pluszba, és persze ott van Noel, akinél mondjuk lehet, hogy nincs meg ez, de ő azért érez és jó lenne, ha tényleg ott lenne. Bonyolult érzelmek. Ezen morfondírozva suttog el egy halk lumost, amitől aprócska fény gyúl a pálcája végén.
- Sehol senki. Túl egyszerű.
Kicsit körbeles azért, de miután megállapítja, hogy túl egyszerű, lejjebb ereszti a pálcáját és közelebb lép a nagy függönyökhöz. Már érti mi van itt, semmi. Annyira semmi, hogy ezt a részt nem is használják, talán a fent lakó durva dolog miatt ide se engednek fel senkit, nehogy lejjebb jöjjön és felfalja az itteni embereket, akik segítenek a lapot sokszorosítani. Mindenesetre ő jobban szereti a természetes fényt, szemüveget se hozott magával, így egy határozott mozdulattal megrántja a nehéz anyagot, ami lehull, csakhogy a beáradó fénnyel együtt kiáradnak a denevérek is, akik egyből megtámadják a bűnöst.
Velőtrázó sikítással díjazza saját hülyeségét, melyet talán még a földszinten Maurice nembácsi is hall, azért reméli, hogy nem hiszi, hogy ez segélykérő visítás volt, pusztán csak egy egész kolónia támadta meg a szöszi lányt, akinek hajába legalább négyen bele is költöztek már. Itt van az a pont, amikor megelégeli a dolgot, az _ő_ hajába senki se matasson engedély nélkül.
- Immobilus!
Reméli, hogy ez az egyszerű, de nagyszerű varázslat segít abban, hogy amíg a cikket kitatlálja, addig egy kis békére lel. Az egyik sarokba kuporodik, pennával és pergamennel, végiggondolva a versenyzőket. Mindenkiről annyira jót lehetne írni, olyan nehéz a döntés, és mégis, valami igazán ütős kell.
- Hm.
Belemártja a pennát a tintába, majd a pergamen fölé helyezi. Egy csepp… két csepp… semmi betű, de az egyik hasonlít egy madárka fejére.
- Istenem Lotti szedd össze magad.
Pirít rá saját magára, majd le is írja az első szót, ami az eszébe jut: Benjamin. Arca mosolyra húzódik, hiszen a fiúról a legkönnyebb írni. Miközben agyal, és vázlatot ír a kész pletykáról, a hajába ragadt denevéreket is megpróbálja eltüntetni, mert szegények megérdemelnek még egy esélyt, ő pedig azt, hogy ne essen baja a hajának.

Benjamin L. Krise tekintélyes vagyon örökösévé vált, amikor nagymamája kijelentette, hogy a fiú talpraesettsége és életszeretetet nem ismer határokat. Egy megható beszéd keretében jelentette be, ahol ott volt a fiú minden közeli és távoli rokona. Kerti rendezvény volt, hiszen hol férhetett volna el máshol mindenki, akinek csak egy csepp Cadington vér is folyik az ereiben? Voltak ott Hamilton-ok, Tetul-ok, Krise-ok, Weaver-ök, Landry-k, Westfallen-ek és még sorolhatnám, hiszen mára az egyik legnagyobb máguskapocsról beszélhetünk, mely szinte minden aranyvérű családot összefog.
A jeles eseményen a családok kiválóságai énekeltek, táncoltak, zenéltek, mindenki az ifjú milliárdost ünnepelte, aki arcán enyhe pírral, szemében sosem látott meghatottsággal fogadta a gratulációkat. Édesapja hangoztatta fia nagyszerűségét, akinél jobb fiút nem is kívánhatott volna. Megkérdeztük az ifjút, mihez kezd hirtelen jött vagyonával:
„Mindenképpen szeretnék egy ösztöndíjprogramot indítani, mely a tehetséges Bagolyköves diákokat, mint például Várffy-Zoller Róbert vagy Yarista Palarn. Ezen kívül az előbb említett két legjobb barátommal, akikkel mára úgy érzem elválaszthatatlanok lettünk szeretnék létrehozni egy tehetséggondozót, ami amolyan szakkollégiumnak felelne meg a kivételesen tehetséges diákok képességeinek bővítésére.”
Ezen mondatok elhangzása után többen úgy vélték, igazából mágushadsereget szeretnének összeállítani, egy olyat, mellyel átveszik a hatalmat az oktatási területen, illetve Bogolyfalvában. A mágustanodát saját váruknak, míg a falut zsoldosaik otthonának kiáltanák ki. Mr. Krise hevesen tagadta a vádakat.
„Ez nem más, mint rágalmazás. Attól még, mert Rellonos vagyok, nem kell gonoszkodni velem.” Szemei szinte könnybe lábadtak, miközben folytatta. „Mindig ez van. Ha valaki Rellonos, az már gonosz is. Ez nem igaz, hiszen Yart se kínoztuk barátilag három napnál tovább, amikor átállt, nem vártuk meg, amíg kinyomva a magas C-t könyörög, hogy fejezzük be. Ha gonoszok lennénk, megtettük volna, sőt, ennél többet is!”
A partin jelen volt még Amira Loveguard, a híres férjkereső, akivel Benjamin félrevonultan társalgott, és aki elégedett mosollyal, sőt öleléssel köszönt el a fiútól. Egy közeli hozzátartozó szerint Benjamin pénzt és embereket fektet a Budanekeresd mellett megnyíló hárembe, ahova minden Amirának szimpatikus férfi felvételt nyer. Előny, ha van benne valami sötét. Persze ezt nem szeretné nyilvánosságra hozni, hiszen cserébe Amira felajánlotta a régóta vágyott Turnman Katalin kezét akit személyesen ő maga, és kebelbarátnője Sofia F. Denaro hoznak el a fiúnak a jövőhéten megrendezésre kerülő esküvőre, melyen a börtönből frissen kiszabaduló Nagy Bátor Đominic lesz a tanú, aki száznyolcvan nap letöltendőt kapott, mivel kirabolta Bogolyfalva édességboltját, hogy jó szülinapot szerezzen Bianca Charlotte Shanesnek, aki jelenleg Maurice Mclaughlinnal és bandájával a MauMau-val turnézik Amerikában.

- Hát te még mindig beteg vagy, csillagom.
Elégedetten olvassa újra az egészet, mielőtt tizenöt másolatot készítene belőle, majd felkelve sietősen elhagyja a szobát, és lefelé menet igyekszik a nyomdáig eljutva is széthagyni párat, illetve a megfelelő pontokra letenni. Próbáljanak ezek után rájönni, hogy ki volt, úgysem fog menni, mivel mindenkit beleírt.  Ezek után pedig futás Maurice bácsiig, akinek, ha elér odáig nyom egy puszit az arcára, amolyan rejtett bocsánatkérés címén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kicsi Stanwood lánykám

„Szerintem, ha este indulunk, akkor jobb az utazás, mert reggelre ott is lehetünk, és majd a hálókocsiban alszunk!”
Soha többet, komolyan soha többet nem jelent ki ilyesmit. Persze, ötletnek nagyon jó, csak nem akkor, amikor a nyár leghidegebb éjszakája van, ő pedig nem húzott fel mást, csak egy vékonyabb fehér pulcsit, amin két nagy pandamaci szem van. Azt a kevés cipzárt, ami van a ruháján már felhúzta teljesen, sőt a kapucnit is feltette, így most úgy néz ki, mintha a panda homloka kinyílt volna, hogy aztán lenyelje Lottit, aki onnan kukucskálhat ki a világra.
Már akkor is fázott egy picit, amikor lefelé tartottak, de úgy gondolta ez csak a fáradság, viszont leérve és a cuccát letéve megállapította, hogy nem, erről szó sincs, ez nem fáradtság, ez sokkal inkább a hideg maga. Nem álmos, de már szeretné élvezni a vonat melegét, hogy lekezeljék a jegyét és aztán aludjon egy nagyot amíg Pestre érnek. Ott szépen átszállnak, és onnan más Valerie, vagy ahogy mindenki hívja Ashleyke irányít majd.
Ő inkább a második nevén szólítja a kislányt, szerinte sokkal jobban hangzik. Van közöttük vagy kettő, esetleg három év, szóval a kislány egy kislány szájából kicsit viccesen hangzik. Nyújtózkodik egyet és elnyom egy ásítást, mely talán csak kényszercselekvés, főleg miután kiderül, hogy a vonatuk húsz teljes percet késni fog.
- Ez az utolsó vonat, mi az ami miatt késik?
Ez inkább csak költői kérdés, de ha a másik fél megválaszolja, az se olyan nagy probléma. Csak nyugi. Hamarosan nyaralni mennek, és akkor minden nagyon király lesz. Angelinnehez, Valerie anyukájához igyekeznek, a vizsgáik csak későbbre vannak kiírva, szóval előtte pihennek egy jót, aztán visszajönnek, jól levizsgáznak és utána az ő anyukájához mennek nyaralni. Ez az első nyara diákként és tele van izgalmakkal. Szóval még húsz perc, aztán alvás, így érdemes előtte dumcsizni egy kicsit.
- Szóval Valerie, azt hallottam az Edictum szerkesztőségében, hogy egy bagoly minden reggel hoz neked valami apró ajándékot, mintha egy fiú udvarolna neked. Igaz a hír?
Ezt már napok óta meg akarja kérdezni, így most végre itt az alkalom. Lehuppan a kislány mellé a padra, lábait felhúzva törökülésre váltva, miközben a válltáskájából egy csomag pillacukrot húz elő, amit kibont és a lány felé tart. Amióta Edictumos lett és ott hallja az embereket trécselni, elkezdett ő is pletykákra éhezni. Hihetetlen, hogy mit tesz az emberrel egy plusz szabadidős tevékenység. Ki tudja mi lenne vele, ha DÖKözne, kviddicsezne és színjátszana is. Valószínűleg megszűnne önmaga lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hazatérés, pontosabban visszatérés közben, már azon agyalt, hogy még vissza van három vizsgája. Kettőnek nem tudja az eredményét, a többit menet közben meghozták a baglyok. Eddig nagyon jó, büszke is magára. Jót tett, hogy kicsit kiszabadult, egy hétig legalább nem volt idegbeteg, akinek csomókban hullik a haja és olyan karika van a szemei alatt, hogy az elsősök is megriadnak tőle. Teljesen kipihent, és holnap délutánig az is akar maradni.
Akkor jön a hajrá vagyis az utolsó három vizsga, és előttük a tananyag átnézése. Hétfőn vizsgázik Mitológiák és Vallásokból, szerdán Legendás Lények Gondozásából, pénteken pedig Átváltoztatástanból. Már most fél, különösen az utolsó kettőtől. Nem akarja őket, egyszerűen nem, de azt sem, hogy a kijelentésére, melyet még a vizsgaidőszak elején a testvérének tett rácáfoljon. Akkor is meg fogja csinálni. Ezen kívül ott van még a repüléstan, ami böki a csőrét, de nem tudja, hogy beüljön-e rá. Az is pénteken lesz, de még elő se vette a könyvét.
Ládáját maga után nem vonszolva halad az iskola kapuját átlépve, széles mosollyal a tölgyfaajtó felé. Tetszik neki a zene, ami valahonnan szól. Valaki hegedül. Nagyon szereti a hegedű hangját, a bátyja tanult ezen a hangszeren játszani, míg ő maga zongorázni, de lehet, hogy már azt se tudja, hogyan is néz ki egy zongora. A nem vonszolást pedig a szuper kerekek váltották ki, melyeket édesanyja jól rávarázsolt, így simán gurul és egész jól is néz ki, mint a muglik bőröndje.
Az ajtó elé érve azonban megtorpan. Nem, nem mehet csak úgy be, hogy meg sem nézi ki az, aki játszik. Ládáját a fal mellé állítva, szoknyáját és oldalra font hosszú, szőke haját megigazítva indul el a fiúcska felé, aki az egyik padon foglal helyet. Nem hiszi, hogy zavarná, hiszen ha így volna, akkor nem itt a nyílt színen gyakorolna a srác. Csendesen közelebb oson, és ha észreveszi, mert miért ne venné észre, csak int neki egyet, mosolyogva, jelezve, hogy ne hagyja abba, és kérdés nélkül leül mellé a padra. Nem túl udvarias lépés, de nem szeretné megzavarni. Inkább behunyja a szemét, és kicsit hátradőlve hallgatja a játékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Pont a végét sikerült elkapnia, de sebaj, ennyit is érdemes volt meghallgatni, amint véget ér a mű, és a fiú megszólal, kinyitja a szemét, és kékjeit a fiú felé fordítja.
- Semmi baj, a zene az egyik legmegbocsáthatóbb dolog, amiért valaki nem figyel a másikra, én is így tettem volna, azt hiszem. Nagyon szeretem, ha valaki hangszeren játszik, a hegedűt pedig különösen.
Kicsit feljebb ül, lábait keresztbe teszi, hiszem mégiscsak lány, ráadásul szoknyában van, illendő új is viselkednie. Hajával játszva néz a kastély felé, elképzelve, ahogy darabjaira szedik a hatalmas épületet, amíg a fiú játszik. Igen mókás jelenet, ahogy Rellonosok - mivel róluk a legelképzelhetőbb - pakolják ki a bútorokat, kicsit arrébb a páncélok áráról egyezkednek, és közben párbajoznak a csillagvizsgáló hatalmas eszközein.
- Lotti vagyok, szintén Rellonos, aki reméli, hogy a hét végére már másodikosnak mondhatja magát.
Jelenleg egy vizsgán múlik az egész, pontosabban azon, hogy pozitívan értékeljék a beküldött vizsgalapját. Ha az megvan, akkor elméletileg nem kell görcsölnie a vizsgák miatt, gyakorlatilag viszont ott van az a másik, igen zavaró pont az életében, a hülye fogadalma.
- Szóóóval elsős, akkor mostanában érkeztél ugye? Milyenek az eddigi tapasztalataid? Találkoztál már érdekes arcokkal? Na és tanárokkal?
Szereti ezt a témát, tud is róla beszélni, és igen, ilyenkor kicsit bekapcsol és nekiáll kérdezgetni, anélkül, hogy a másik szóhoz tudna jutni. Aztán persze rendszerint észbe kap, és hirtelen megáll, mintha dermesztő álokkal sújtották volna. Lassan, de biztosan talán kezdi kinőni a hiperaktivitását is.
- Bocsi, kicsit el szokott szaladni velem a ló. De kérdezhetsz bármit a suliról, a diákokról, a tanárokról, a házról vagy bármiről, nagyon szívesen megválaszolom, csomó mindent tudok, mert én gyakorlatilag itt nőttem fel. A szüleim is itt tanítanak.
Mind a három, legalábbis magában ezt gondolja, de inkább nem teszi hozzá. Előbb-utóbb úgyis eljut a fiú fülébe is, ha még nem jutott el, az ő érdekes családi helyzete, addig meg minek nyúzza, nem igaz?
- Mesélj magadról, honnan jöttél például? A neved olyan furcsa nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Axel

- Nem, én zongorázok, a bátyám játszik.
Azt nem meséli el, hogy ő már vagy ezer éve nem játszott a hegedűjén, de most annyira a gondolataiba van, hogy fel is hozza a faluból, és legfeljebb a rejtett kis szobácskába, ahol a rókakölyköket rejtegetik Noellel gyakorol. Igaz is, ki kell találni valamit a kölykökre, mert lassan már nem lehet kölyköknek nevezni őket, de nem szeretné azt se, hogy az legyen, amit a vadőr mondott neki, mert ha valaki bántaná őket az erdőben, akkor nagyon elszomorodna.
Lelkesen fog kezet a fiúval, miközben megtudja, hogy határozottan friss husival van dolga. Jól sejtette, hogy még nem látta erre. Ez lehet az oka. Szegény a legpocsékabb időpontban érkezett, bár, ha ügyes és gyorsan be tud magolni pár dolgot, akkor jól is jöhet ki a lépés. Az első úgyis elég alap, nem sokat tanítanak, vagyis de, de nem olyat, ami behozhatatlan. Ha így jött volna ő is, akkor biztos, hogy letette volna a vizsgáit, de neki a családja nem engedte, csak szigorúan a tanévkezdéstől.
- Lehet, mondjuk azért annyira nem kell aggódnod, néhány fura arcon kívül egész jó fejek.
Neki csak a bűbájtan tanár nem szimpi, valahogy túl vadnak tartja a stílusát egy iskolába, illetve a már rémként emlegetett Felagund professzor, akiről viszont semmi rosszat nem mondhat, hiszen tizenöt éven át elviselte ha sírt, ha beteg volt, ha hisztizett, anélkül, hogy akár csak egy halvány rokoni kapcsolat is lenne közöttük, sőt még apának is szólíthatta.
- Nem nagyon, igyekszem kitörni a tanárgyerek titulusból, és azt hiszem egész jól csinálom. Oké, néha furán néznek rám és összesúgnak a hátam mögött, de ha nekik jól esik, akkor csak tessék. Én nem titkolom a szüleimet, de nem is építek rá. Tudom, hogy a többi tanár attól még ugyanolyan gyerekként kezel, mint a többieket, sőt néha kicsit jobban is szivatnak, mint másokat. Én vagyok itt a büntetőmunkák királynője szerintem.
Szóval svéd. Sejtette, hogy magyar nem lehet, de nem jó helyre tippelte a fiút. Inkább angolnak mondta volna, de úgy tűnik jól ráfázott. Viszont a fiú sem találta el, hogy ő honnan jött. Kicsit megrázza a fejét, mielőtt válaszolna.
- Nem, én angol vagyok, de az édesanyám itt tanít, ő is ide járt és ezért is írattak ide, amit nem bántam meg, nem akartam messze lenni a családomtól, és már gyerekként is bejárhattam az iskolába, sőt a Rellonba is, így egyértelmű volt, hogy oda kerülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó, Bogica

Végre eljött az új tanév. Ennek örömére nőtt még egy kicsit, így vadiúj talárjában feszíthet. Imádja már most. Egész nap ez volt rajta, már reggel a pizsamája fölé is ezt húzta. Szép és új és puha és azt jelenti, hogy másodikos lett. Végre nem kistacskó, akire furán néznek, mert hát még gyerek. Végre vannak nála fiatalabbak is. Az estét Zsófi náluk töltötte, keveset aludtak, rengeteg édességet összeedtek, aztán mindenféle listákat írtak pasikról, meg tanárokról. A hangos viháncolásnak valamikor hajnali fél hét körül lett vége, Zsófinak pedig ebédre otthon kellett lennie, és mivel otthon ma ő volt a soros a főzésben, így mindenképpen fel kellett neki is kelnie.
A délutánt új tankönyvei lapozgatásával töltötte, majd készülődéssel. Nem akart persze túlzásba se esni, de azt se szerette volna, ha csak úgy rendezetlenül beállít. Mégiscsak van egy fiú, aki miatt szeretné kicsit kicsípni magát, még ha ezt be sem vallja. A nagyterembe érkezve egy kicsit megilletődik, idén nagyon kitettek magukért a díszítők, jól passzolnak a fekete és sárga tányérok együtt.
- Nem semmi.
Még nem lát bent ismerősöket, így hát az ismeretleneket kezdi el szemügyre venni, igen, ő most már nagy lány, bátrabban szólít meg másokat, nem mintha ezzel eddig probléma lett volna, de azért mégis. Ki is szúr magának egy lányt, a fal mellett. Ő tökéletes lesz. Hosszú, szőke haját hátravetve dörzsöli meg kicsit a tenyerét, és oson közelebb hozzá, hogy ne ilyen távolságból kiabáljon rá.
- Szia, Lotti vagyok, új vagy itt?
Ez mondjuk szinte biztos, hiszen nem sok ember áll a fal mellé, másodikosnak még fiatal, az elsősöket pedig ismeri, hiszen szinte minden órát felvett, amit fel tudott venni. A talárja alapján Levitás, ami egy régi szövetségnek köszönhetően félig-meddig testvérház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó, Bogica

A kérdésre, hogy ennyire a lányra van-e írva, hogy új, elmosolyodik és bólint is hozzá egyet. Általában könnyen kiszúrja, ha valaki nem mozgott még abban a légtérben, amibe most van.
- Egy kicsit. Nem sokan szoktak a falnál állni itt. De ne izgulj, nem vagy ezzel egyedül. Hamar meg lehet szokni a sok furcsaságot.
Tekintete még egyszer végigjár a nagytermen, hiszen egyre többen vannak, van akinek integet, van aki elhalad mellettük és rájuk köszön. Zsófi is előkerül, nyom egy puszit az arcára, majd el is szalad az Eridonos asztalhoz. Két barátnője is hazautazott a nyárra, csak most van idejük megosztani egymással a pletykákat, és nyílván nem akarja az igazgató beszédét megzavarni.
- Köszönöm, az anyukámtól kaptam a jó vizsgaeredményeim miatt.
Halványan el is mosolyodik, ahogy ujjai végigfutnak az új szerzeményén. Persze ott van a nyakában a másik is, az arany szív alakú medál, melybe a nevelőszülei képét tartja. Még most is, hogy az igazságot tudja, ugyanúgy szereti őket. Luxus helyzetben van, hiszen neki most két anyukája van, akik mindig ott állnak mögötte.
- Új neked a varázsvilág, vagy ebben éltél?
Ezt viszont nem tudja elsőre megállapítani, hiszen van aki csak azért áll messze a többiektől, mert még új neki a helyzet, és van, aki azért, mert nem tudja, mit kezdjen az egész varázsvilággal. Nem azért kérdezi, mert nem lenne ínyére, ha valaki nem varázsló, csak azért, mert nem szeretné felesleges információkkal traktálni erről az egész helyről.
- Az egyik barátnőm Levitás, Dea, kedves és segítőkész lány, szerintem hozzá fordulhatsz, ha a házon belül elakadsz valamiben. Persze a többiek is kedvesek.
Ezt nem tudja olyan biztosra mondani, hiszen a Levitába csak néhány ember van, akiket ismer, például Yarista, aki korábban Rellonos volt, vagy ugye a fent említett Dea. De kedvesnek tartja Laurenát is, akivel a szerkesztőségben szokott összefutni.
- Gyere, üljünk le. Itt nem számít, hogy ki melyik asztalnál ül, tudod, vannak párok, akik nem tudják elengedni egymás kezét, de más házba járnak.
El is indul a Levita ház asztala felé, ott azért több a Levitás, nem akarja szegény lányt rögtön a Rellonos bandába beültetni, az nem tenne jót a lelkének így az elején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valerie

- Ejnye kislány, anyukád tudja, hogy ilyen stílust vettél fel?
Érdeklődik a kislány felé fordulva, felvont szemöldökkel, csodálkozó arckifejezéssel. Tényleg meglepődött, hiszen, ha valaki ránéz a lányra, az első, ami eszébe jut róla, hogy "milyen kis cuki". Aztán kinyitja a száját és arra gondolsz, "ejha, ez a lány aztán nem semmi". Reméli azért nem nő fel nagyon korán, olyan kis helyes, és imádja a gyerekeket, na nem mintha ő olyan felnőtt lenne a maga tizenöt évével, de amióta Alina elkezdett egyre hisztisebb lenni - úgy, hogy ő apa szeme fénye még rá is játszik -, azóta drukkol, hogy a családból senki más ne kövesse a példáját.
- Tutira igaza van, szerintem, amivel közlekedni lehet, annak mindegyiknek az ellensége. Elvégre, ha seprűn utazol, az se jó, mert vagy túl hideg van, vagy túl meleg, csapadék, szél. Szerintem az időjárás még a hop-hálózatba is beleszól valahogy.
- Tüzet? Nem szeretném, ha egy tűz miatt csapnának ki, és szeretem a pálcámat, nem kéne, hogy ketté törjék. Bár lehet, hogy itt nem tilos, végül is…ez mágikus hely, mármint itt nincsenek muglik. Talán nem lenne olyan nagy baj belőle, nem tudom.
A falnak vetett háttal néz ki a csillagos égre. Szuper, extra hideg lesz ma. Elrugaszkodva a faltól a lánykához lép, majd leülve mellé átkarolja, hogy ezzel is melegítse. Tutira fel fognak fázni és akkor az egész nyaralás abból áll majd, hogy a mellékhelyiség kilincsét adják át egymásnak.
- Szóval, azt mondod, nem kapsz minden nap ajándékot, és nem azt, hogy nincs ilyen fiú, vagyis van ilyen fiú, aki olykor ad neked valamit. Húúú, és kicsoda?
Szabad kezét az álla alá helyezve, ravasz mosollyal, csillogó tekintettel néz a lányra, miközben számba veszi a korának megfelelő elsős maximum másodikos diákokat, akik úgy mond szóba jöhetnek. Ha így beszél, akkor biztosan valami vagánykodó srác tetszik neki.
- Ugye nem a falu kisbikája, Gergő a nyerő nálad? Miután szakítottunk, bepróbálkozott Zsófinál. Várnai Zsófinál. A legjobb barátnőmnél. Szerinted normális? Ugye, hogy nem, szóval vele ne kezdj. Elég szívás.
Reméli is, hogy a lány reakciója határozottan az lesz, hogy ő aztán soha semmilyen körülmények között. Nem Geri ellen, de vannak emberek, akiket tényleg félt tőle. Ilyenek Dea vagy Valerie.
- Én nem fogok fiúzni, amíg be nem fejezem az iskolát. Annyi vagyok, mint amikor anya megszült engem, nem akarok kockáztatni, sem örökbe adni a gyerekemet. Mármint boldog életem volt és most is boldog, csak van bennem egy kis tüske az egész miatt, amit nem hiszem, hogy ki tudna húzni az idő vagy bárki, és nem akarom, hogy a srácom így érezzen irántam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bogica, Igi bácsi, Bogica

- Ez mondjuk igaz, de ez csak természetes, hiszen mostantól veletek is számolni kell. Ti is belecsöppentetek az iskolai életbe és nem árt megtippelni, hogy milyenek lesztek. Például ott az a lány, a kék talárba, szigorú konttyal, szemüvegben, és lebiggyesztett szájjal. Mindig le van biggyesztve a szája, mintha mindenki bántaná. Egy idős velem, de hihetetlenül lekezelően bánik az emberekkel, mintha a kastély az övé lenne, és mi mind a szolgái lennénk. A felsősök már régebben is elkerülték, mert már akkor játszott rajta.
Biztos rossz lehet így élni. Ő persze nem ilyen volt, már gyerekként is ismerkedett, vigyorgott, alkudozott. Hozott édességet a nagyobbaknak, akik olyan cukinak találták, hogy nem küldték el. Mindig védte valaki, és mindig volt vele valaki, így aztán az első évnyitóján olyan volt, mint aki eddig is ide tartozott. Ismerősök közé ült le, és ismerősökkel osztozott a szobáján is.
- Elefántos… imádom az elefántokat, főleg az indiai elefántokat. Olyan szépen néznek ki, egyszer szívesen utaznék egyen. Nem akarok neki fájdalmat okozni persze, csak szeretném kipróbálni, hogy milyen. Biztos nagyon izgalmas lehet. Már simogattam elefántot, persze cirkuszban, de azért az is ér. Majd megmutatod? Biztos nagyon szép lehet a doboza, ha még ki se bontottad.
Bevallja itt és most, szégyenkezve, de ő nem szokta nézni a csomagolást. Imádja az ékszereket, az ajándékokat, így természetesen mindent azonnal magán akar tudni, a csomagolásra pedig ilyenkor nem jut idő egyszerűen.
- Rendben, mindenképpen. Meg szívesen bemutatlak pár haveromnak is, ők segítenek mindenben. Merre kell menni, hol a rövidebb út, éppen beléd kötött valaki. Mindenre van megoldás.
Közben azért elkezdődik az évnyitó is, ő is halkabbra fogja a pletyizés hangerejét. Illedelmesen megtapsol minden házat, kis csomagját is örömmel bontogatja. Kezd éhes lenni, de még nincs kaja, viszont egy kis csokival biztos ki fogja húzni a tanévet.
- Nagyon sok lelkes ember van a házadban. Egyszer láttam őket, ahogy a könyvtárban együtt írnak szorgalmit. Sajnálom, hogy nem a Levita nyert, nagyon jók komolyan.
Ő is jól érzi magát ennél az asztalnál, persze a Rellont nem cserélné el semmi pénzért, hiszen mégiscsak az az ő szeretett háza, ahol otthon van, és nem csak azért, mert a vezetőség a rokonsága, pontosabban a fele, és lélekben a másik fele is.
- Oh, mindjárt jövök!
Boldog mosollyal az arcán robog ki, hogy kezet fogjon az igazgatóval, majd illedelmesen megálljon ott, ahol mondja. A többieket is megtapsolja, bár Dalma esetében van egy kis keserűsége, amikor megtudja, hogy egy vizsgával ugyan, de beelőzte. Nem szerepelt túl jól a Repüléstan vizsgán, nem is nagyon megy neki profin a dolog, tudta, hogy nem lesz kiváló a vizsgája, hiszen a gyakorlata valami katasztrofális volt, de remélte, hogy még így is sikerül, hogy iskolaelső lesz. Hát nem. Ez hatalmas csalódás bent, de kint igyekszik erős lenni. Majd ha már egyedül lesz, akkor nyünyög ezen egy sort, most nem vághat itt hisztit, hiszen milyen lenne az már? A könyvét – Híres boszorkányok a boszorkányperek idején – és a napraforgót, melyet az igazgatótól kapott magához ölelve lépked vissza a lányhoz és ül vissza hozzá elégedetten.
- Mindig meg akartam venni ezt a könyvet, de elfelejtettem, hogy ki írtad. Wanda Witschkrafter. Jó fura neve van, de sokan dicsérik, szerintem holnap el is kezdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tanár trió

A cél, két nagy szelet almás-fahéjas torta. Közeledik a karácsony, oké lesz előtte még egy Halloween is, ami egyre menőbb Magyarországon, de akkor is, lent a cukrászdában Veráék már elkezdtek karácsonyra is készülni az ilyen finomságokkal, de lesz Halloween specialitás is, már alig várja a mindenféle tökös és karamellás ízeket. Most viszont, dolga van. Felhozta a faluból a ruháit, amiket az első hetekben hordani akar, a talárjait, könyveit, és mindent, amire szüksége lehet, majd szépen megtöltötte a szekrényét, felhúzta az új ágyneműjét, amin egy negyvenkétezernél nincs több szív, de azért nem rózsaszín, hanem inkább türkizkék. Imádja a türkizkéket.
A körmei is hasonló színben játszanak, ami annyira talán nem megy a mentazöld nadrághoz, amit visel, de ez most nem nagyon tudja érdekelni. Az ágy áthúzása közben rábukkant a fekete masnijára, amit ezer éve keresett, így lelkesen tért be a fürdőszobába, hogy a feneke alá érő haját szépen oldalra fogva befonja, és a végére ráillessze a masnit. Visszatérve a szobába visszaveszi a fekete kabátkát, és szemüvegét, amire sajnos egyre többször van szüksége, és elindul a tanáriba vezető végtelen folyosórengetegen.
Odaérve nem kopog be, nem is sejti, hogy lenne bent más is, csak amikor belépve megtapasztalja, hogy hárman is rá pillantanak. Felölte legszebb mosolyát néz először az új tanárnőre, majd Vécsey professzorra.
- Jó napot!
Nem kér bocsánatot, hiszen ő ide lett rendelve, és ilyenkor nem kell bocsánatot kérnie. Az ismeretlen nőhöz lép először, remélve, hogy nem zavarja nagyon.
- Lotti vagyok, Rellonos, másodéves.
A bemutatkozás után a szőke tanerőt veszi célba, akivel le se tagadhatják, hogy közeli rokonságba állnak, és akinek lenyom egy cuppanós puszit, és a nyakát átölelve, állát a nő fején pihentetve nézi, hogy mivel is foglalkozik.
- Nincs nálam kulcs… se pénz, de van nálam meggyes rágó, kérsz?
Kicsit felkészületlenül indult neki a „majd én bevásárolok és főzök a srácoknak” projekthez. A testvére amúgy most ott vannak a nevelőszüleinél, akikkel az elmúlt egy évben kicsit átalakult a viszonya, és olyan lett, mint a kicsiké, akik nagyszülőként, vagy pótszülőként tekintenek a párosra. Elengedve a nőt lép oda a dobozokhoz és emeli meg őket.
- Azt hittem nehezebbek lesznek.
Kinézetre legalábbis nehezebbek, de nem olyan vészesek, simán leviszi őket, főleg ha kap kulcsot is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Nem állt szándékomban, ne parázz, csak meglepődtem.
Nem fogja ilyen apróságokkal beköpni, éppen elég baj lehet neki, hogy ilyen fiatalon már ide jár, mintha kiszakították volna a gyerekkora egy részét. Furcsa és kicsit szomorú is az, ami vele történik, hiszen még nyugodtan babázhatna a szobájában, helyette vizsgákat iratnak vele, és rákényszerítik, hogy olyan legyen, mint egy tinédzser, és hogy kivívja magának a tiszteletet, mert nem kislány már. Őrült egy helyzet.
- Ez mondjuk igaz, de lehet csak kifogás az egész. Lehet, hogy az egyik állomáson beült kártyázni, mert mondjuk ott állnak negyed órát és annyira belefeledkezett a kártyába, hogy fél óra lett, aztán a szembe menő vonatok miatt is késik még negyed órát és máris kész a baj, ők meg szépen ráfogják a hidegre.
Ennél csak őrültebb ötletei vannak, melyeket talán jobb, ha nem oszt meg senkivel, mert még a végén tényleg őrültnek nézik. Hihetetlen, hogy már egy vonatkésésből is mit ki nem tud hozni.  A lángot viszont, még ha nem is teljesen legális, örömmel fogadja, hiszen nagyon jó érzés, hogy melegíti valami, és nem fog itt és most ténylegesen megfagyni. Az azért eléggé fájna neki, ha egy vonatkésés miatt lelné a halálát. Elég sok terve van még az életben.
- Szerintem nem haragudna meg. Ha szeret veled barátkozni, akkor ne érdekelje mások véleménye akármilyen nagyfiú is. Nekem is van sok idősebb barátom, és ők sem tagadják, hogy barátkozunk, pedig simán megtehetnék.
Mondjuk akkor simán le is átkozná őket, lehet, hogy ezért nem mernek ilyeneket mondani, mert néha tényleg elég agresszív tud lenni. Lehet majd idővel csillapodik, de ő is gyerek még. Arra, hogy kihúzza magát elmosolyodik, ő is ilyen volt,még annak idején, játszotta a nagylányt, mert azt hitte attól mindenki el is hiszi, hogy ő az lesz.
- Tudod, néha kislánynak lenni sokkal jobb, mint nagylánynak. Sokszor szívesebben rajzolnék vagy színeznék kifestőt, mint üstök fölé hajolva reménykedni, hogy a bájitalom megüti a kívánt szintet. Ne aggódj, megőrzöm a titkod, cserébe őrizd meg te is az enyémet.
A kislány mellé telepedve, kezeit maga alá húzva, egy hosszú percig csak ül, és próbálja rávenni magát, hogy végre kibökje, talán, ha tényleg kimondja, ha nem csak utal rá, vagy nem csak magában parázik a dolgon, akkor talán tényleg megkönnyebbül.
- Szerelmes vagyok Noelbe, a srácba, akinek heges az arca. Elég abszurd nem? Szép lenne, ha viszonozná, de tudom, hogy bennem csak a barátot látja. Persze ez is jó, így legalább nem csak távoli vágyakozás, hanem legalább beszélgetünk. Sosem fogom elmondani neki, mert tudom, hogy ez megtörné a dolgot, nem tudom miért, de egyszerűen így érzem, és nem akarom.
Nem jó érzés, egyáltalán nem, de legalább kimondhatta, ez már nagy előrelépés ahhoz képest, ahol az elmúlt hónapokban volt, a magában való szenvedéses vergődésre való hajlam most egy pillanat alatt érezhetően csökkent.
- Kettő? Az szép. Az egy is, de a kettő is.
Egész jól nyomja a kislány, ha ennyi választási lehetőséget is állít maga elé. Két szerelem, na az a nem mindegy, főleg ebben a korban.  Végül megállapodik a lány, hogy igazából csak egy van, a másik talán múlik, vagy csak egy kis fellángolás volt, ki tudja, de reméli, hogy sikeresebben jár, mint ő. Ő jelenleg az egész érzelmi kupacot, ami benne van, kidobná jól a kukába.
- Semmit. Nem is tudom. Játszótereztünk, fagyiztunk, sok sütit ettünk, néha megfogtuk egymás kezét, de semmi több.
Közben ő is felkel, és összeszedi a cuccait, hiszem már látszanak a vonat fényei. Szuper, mindjárt melegbe lesznek.
- Volt egy pletyka, mely szerint más lányokkal is kavar, és mivel Petre is ezt csinálja, ami miatt anya szomorú, ezért kérdőre vontam, ő tagadta, de nem hittem neki, és amikor szakítottam vele, két oldalról lógtak róla a lányok, szóval jobb ez így. Na végre!
Beért és megállt mellettük a vonat, szinte el se hiszi azt a meleget, ami a vonatajtó kinyitásával kiáramlik rájuk. A kislányt előreengedve gyorsan felszáll a nyomába, hogy az első üres fülkébe besietve végre kiolvadjanak.