Olivia

Örülök, hogy jó kedvében látom a lányt, és annak is, hogy kétségesen beszél.
-Olivia? Milyen gyönyörű név...-
És mélyen a csinos lány szemébe néztem egy mosoly kíséretével.
-A barátod? Az szuper. Biztos izgalmas lehet az, amikor a barátod szolgál ki téged.-
Mosolyogva, és kíváncsian néztem Olivia-ra, és elképzeltem én is, hogy milyen lenne ha Niki, vagy akár Eric szolgálna ki egy nagy pizzával. Örülök, hogy a lány szemében örömteljes csillogást látok, mert én is jól érzem magam a társaságában. Ahogy látom valami miatt igen boldog, kíváncsi lennék mi az oka, így úgy döntök megkérdezem.
-Úgy látom boldog vagy. Minek örülsz? Ünnepeljünk?-
Kérdeztem meg tőle izgatottan, és mókásan egyszerre. Remélem néha mosolyt tudok csalni arcára. Az arcára... arra a tökéletes arcra. A gyönyörére. A varázslatos ajkaira. Meg, persze azok a gyönyörű fogak, amik néha kivillannak... És...
Kábulatomból hamar kizökkentem.
-Várjunk csak! Te vámpír vagy?-
Kérdeztem meg tőle kissé rémülten. Nem akartam megkülönböztetni, de számomra mégis csak fontos minden egyes vércsöppöm. Feszülten vártam válaszát. Szinte lélegzetet sem vettem az izgalomtól. Nem tudom elhinni. Végre egy igazi vámpírt láthatok az iskolában, pontosabban annak a környékén. Izzadságcseppek gördültek le a hátamról. Lehet, hogy itt a vég? Lehet, hogy a barátja is vámpír, és ebben a falatozóban én leszek a desszert?!

Amira

A faluból jöttem az iskola fele. A ruhám nem állt jól rajtam, de nem érdekelt. A csárdában jártam, és vajsöröket ittam. Valószínüleg kicsit többet, mint amennyit kellett volna. Nem volt kedvem visszamenni az iskolába, ezért megittam még kettőt. Nem volt bajom, csak kedvetlen voltam. Lassan, jókedvűen indultam visszafele. Az iskoláig nem találkoztam senkivel. A csárdában hagytam az időérzékem, vessző ezért azt hittem, hogy már rég elmúlt takarodó. Egyenesen, lassan ballagtam az út mellett, nehogy észrevegyen bárki. Már láttam magam előtt az iskola kaput, és a közelében egy bokrot, amiből füst szállt. Tudtam, hogy nem ég, így rájöttem, hogy valaki cigizik odabent. Amira... Nagy ívben kikerültem a bokrot, úgy hogy a háta mögé kerüljek. Észrevettem Amirát, és óvatosan odalopóztam. Majd egy váratlan pillanatban beléptem a bokorba. Ha Amira éppen szívta a cigijét, akkor kiveszem a szájából, és azzal a váratlansággal egy érzéki csókot adok neki, átölelve őt, a csókót biztosan élvezné, ha nem ebben a szituációban, és nem tőlem kapná, legalábbis szerintem. Ha nincs a szájában és a kezében van ott hagyom. Majd mielőtt eltolna magától, abbahagyom a csókot, elveszem a cigijét és jó nagyot szívok bele, amit magam elé fújok. Amira bizonyára észre fogja venni a vajsör illatát, de nem tudom zavarni fogja-e őt. Nem számítok rá, hogy baj lesz ebből. Ezután leülök mellé és átkarolom derekát. Elhelyezem magam a lehető legkényelmesebben magam a bokorban.
-Mit csinálsz itt?-

Mira

Még időben betudott ugrani a bokorba, de még így is eléggé megázott. A bokor sem volt teljesen kényelmes, de egy cseppet sem zavart. Az eső különösen hideg volt.  Ennek következtében a föld is jeges érintéseket küldött felém. Ezen gondolkozva Amirára gondoltam. Lány, biztos fázik. Levettem a felsőmet és a lábára terítettem.
-Nem szeretném, hogy megfázz.-
Én rövidujjú polóban sem fáztam. Nem értettem az okát. Reméltem, hogy a lány nem betegszik meg.
-Ki vagyok én? Zsolt.-
Feleltem kurtán. Nem szerettem volna magyarázkodni, mert nem láttam értelmét. Bővön elég, amennyit mondtam. Felháborít második kérdése.
-Eleget.-
Amira puha keze, akár egy angyalé. Végighúzta az arcomon, és ez élvezettel töltött el. Ahogy végighúzta  a kezét megfogtam azt, majd egy rövid kézcsókkal ajándékoztam meg. Még mindig úgy tűnt, mintha fázna, ezért megpróbáltam közel húzni magamhoz, úgy, hogy háttal a hasamnál legyen. Erősen öleltem, nem akartam elveszíteni. Jól esett a közelsége. A szájam a füléhez emeltem, és bátorítóan súgtam bele.
-Ne félj! Nem vagyok vámpír!-
Majd nyakát csókolni kezdtem. Finoman. Nagyln figyeltem arra, hogy Amira élvezze. Majd finoman harapdálni kezdtem azt. Szorosan öleltem a derekát, majd ismét súgtam.
-Ne félj! Vigyázok rád!
A sár lassan, de biztosan folyt a bokor alá, de nem zavart.

Amira

Örültem, hogy jól esett Mirának a felső, és annak is, hogy mostmár nem fog megfázni.  Élveztem a haja illatát, a társaságát, a közelségét. Az eső elkerülte figyelmem, és csak a lányra figyeltem. Így éreztem minden apró mozdulatát. Figyeltem rá. Mondataira nem válaszoltam, mert nem éreztem szükségesnek. A kérdésére viszont annál inkább.
-Nem gondolom.-
Majd hatásszünetet tartottam szavaim között.
-Tudom.-
Valószínüleg megfogja lepni a válaszom, de ezt gondolom. Majd ismét egy hosszabb hatásszünetet tartottam.
-De nem érdekel, mert itt vagy velem.-
Majd egy puszit adtam az arcára. Jobb kezemet kiszabadítottam kézfogásából, és simogatni kezdtem. Mindenhol. Benyúltam a ruhája alá és a hasát círógattam.
-Nagyon vizes vagy. Nem tetszik nekem.-
Majd a hátam a bokor felé fordítottam, úgy, hogy a hasam a hasához érjen. A testemmel védtem a bokorba becsöpögő esőtől. Rámosolyogtam, és a szemébe néztem, Ezután lehajoltam, hogy testem, a testéhez érjen, a kezeim a vállainál voltak. Az állkapocs csontját követve puszilgattam azt. Lassan, majd gyorsabban, csak úgy, hogy élvezze. A karjaimat a nyakát kitámasztva az aláraktam. Majd felemeltem a fejem.
-Köszönöm, hogy velem vagy.-
Majd megcsókoltam. Az ajkaimat az ajkaira ragasztottam, és ott is hagytam. Nem emelkedek fel sokáig, és próbálom élvezetessé a pillanatot. Közben simogatom Mirát ahol csak elérem mindenhol, így szórakoztatva őt. Az eső mégjobban rázendít,

Boróka

Reggel korán felkeltem, hogy a rétre menjek. Mostanában az vált szokásommá, hogy itt levegőzek, és elmélkedem, amíg nem indul be az élet az iskolában. Nyugtató, és imádom, amikor madarak csicseregnek a fülembe, és finom illatok szállnak felém. Még nem találtam társat ehhez az elfoglaltsághoz, de nem is zavar, mert én szerintem pihenni egyedül lehet, távol a világtól. A távolban már látszott a törzshelyem, ahol egy álmosszemű lány ült. Ha jól emlékszem elsős, és talán az eridonba került. Lassan sétáltam felé, nem volt amiért siessek. A mai reggelen különösen szépen myíltak a virágok, mintha érződne, hogy a mai nap különleges. Lépteim sorozatából következett, hogy a padhoz értem. Valószínűleg a lány észrevett már. Nem fogom búnkó parasztként feltüntetni magam.
-Szia! Leülhetek?-
Majd a válaszra sem várva kényelembe helyeztem a hátsó felem.
-A nevem Zsolt. Hogy hívnak?-
Ez olyan furcsán jött ki, de nem tudom, hogy miért. Valószínűleg ebben a darabban nagy szerepet játszott, egyenes főszerepet, az álmosság. Nem beszélgetni jöttem, hanem pihenni. Szeretném átadni magam a pihenés élvezetének, de nem szeretnék bunkónak tűnni, ezért folytatom az ismerkedést.
-Új vagy?-
Sokatmondó kérdés, gratulálok Zsolt, ülj le! Egyes. Én sajnálom, de kicsit sincs kedvem beszélgetni ráadásul álmos vagyok. A földet nézve hallgatom a lány szavait, majd két ásítás között ismét dialógust kezdeményezek.
-Tetszik a kastély?

Hajni

Menekülni készültem az iskola falai közül. Tisztában voltam azzal, hogy nem éppen szabályos, de mondd, kit érdekel, ha úgy sem fog történni velem semmi? Tudok vigyázni magamra, tuti nem lát meg egy prefi sem. Meg mostanában úgyis jóban kezdek lenni a prefektussal. Lásd az alábbi példát: Amira. Szegény lány... Biztos még nem pihente ki Kristófot... Őszintén megsajnáltam, mikor csak úgy elfutott, viszont meg is értettem. Nem hiszem, hogy most, ha látna is utánam jönne. Már távolodtam a kastélytól, és egyre biztosabb voltam totális sikeremben. A sötét farmer, fekete póló, és fekete cipő segített rejtőzködni. Ekkor nem sokkal előttem mozgást pillantottam meg. Ha jól láttam, egy lány az. Szerintem nem veszélyes, és kíváncsi vagyok éppen merre tart ebben az időben. Ha jól látom, arra van egy ház. Nem hiszem, hogy ilyen hamar a faluba értünk, ezért arra következtetek, hogy a vadőrlak lesz az. Miért tart arra? Kíváncsiságom fokozódik, és az agyam követés funkcióra kapcsol. A lány bemegy. Azt hiszem, követni fogom, csak ellenőrzöm ki van bent. Az ablakhoz osontam guggolva, majd benéztem azon. Mikor teljesen biztos voltam benne, hogy csak a lány van bent visszamentem az ajtóhoz. Ezután benyitottam.
-Hahó! Bemehetek?-
Majd beléptem a tágas helyiségbe. Ahogy az ablakból is láttam, hogy csak a lány volt ott.
-Szia! Veszélytelen vagyok. Zsolt Perott. Örülök, hogy megismerhetlek.-
Majd csábítóan rámosolygok. Ha biztos vagyok benne, hogy nem tekint ellenséges objektumnak, a közelébe megyek.
-Mit csinálsz itt ilyenkor?-
Majd a cetlikre nézek. Tuti, hogy nem a vadőr. Mellé állok, és érzékien megsimogatom a hátát mosolyogva.

Hajni

Bátor lépésekkel megyek a lány felé. És bátran, határozottan simogatom meg a hátát, ekkor még nem gondolkodva a következményeken. Rosszul tettem. Tanuld meg Zsolt; előbb gondolkozz, utána cselekedj. Most már tudom, hogy az ismeretlen lány cseppet sem hasonlít Amirára. Puha ajkainak emléke segített kibírni a fájdalmat, és tiszta, meg egy kicsit szerelmes fejjel gondolkozni. Tudtam, hogy csak a pálcám segíthet, amit így szabad kezemmel el is érek. Jobb kezemet a bal vállamra rakom, mintha meg akarnám érinteni a fájdalom helyét, majd visszaeresztve felsőm alá nyúlok, és pálcámat csempészem elő. Közben bal kezemmel próbálok úgy mozogni, hogy szemeit takarjam, amennyire csak lehet. Addig erőlködöm, amíg pálcám biztonságosan a markomban van. Majd, hónaljam alatt átdugva kimondom a varázsigét.
-Petrificius Totalus!

I. eset (ha sikerül):
Megérte a sok gyakorlás. Már tökéletesen megy, mivel csak egy első évfolyamos varázslatról van szó. Büszkén mászok ki szorítása alól. Itt az ideje a magyarázkodásnak.
-Sajnálom, nem akartam ezt a kellemetlen helyzetet. Meg tudsz bocsájtani? Sajnálom, tudom, hogy nem szép dolog rontást küldeni egy lányra, de már tényleg fájt a kezem. Ügyesen használod az erődöt. Büszke lehetsz magadra!-
Bátorítóan mosolygok rá.

II. eset (ha nem sikerül):
Miért nem? Nem értem, pedig a gyakorlás megvolt. Próbálok keménynek tűnni, de nem bírom tovább.
-Bocsánat! Kérlek engedj el!-
Szégyen a meghunyászkodás, de hasznos. Csak abban reménykedem, hogy a lány szíve megesik rajtam.
-Mindenben igazad van, és megpróbállak kiengesztelni. Ígérem!-

Hajni

Vert helyzet. Nincs mit tennem. Imádkozz Zsolt, hogy ennél kegyelmesebb halálod legyen. Már csak abban reménykedhetek, hogy megsajnál. Abban meg reménykedhetek... Már nem érzem a bal kezem. A jobbat sem, de azzal nincs gond, mivel úgysincs meg... Nagy kár... Szólni sincs erőm,  de a veszélyhelyzet adrenalint szabadít fel bennem, hogy megvédjem magam... Szerencsére ennek köszönhetően reálisan tudok gondolkodni. Megnyugszom, és tehetetlenül veszek egy mély levegőt. Egy kis erőgyűjtés után jobb lábamat Hajni lábai közé raktam. Majd tönkretett bal kezemet nem sajnálva megfordulok, addig, hogy a jobb vállam mellkasához szegeződik. Majd tiszta erőmből megfutamodva lököm fel. Nem tudom tud-e reagálni, igyekeztem a másodperc töredéke alatt végig vinni utolsó támadásom. Remélhetőleg a földre esik, és kirúgom a kezéből a pálcáját. Majd térdeimmel csuklóját szorítom a földhöz, de tudom, hogy lábait tudja használni hátam támadására. Ezért hamarosan a fejéhez ugrok, lábaimat a feje mögött összekulcsolva. Majd erőm maradékával fojtogatni kezdem. Tudom, hogy elég kényes pozíció, mert fogait használva a legfájdalmasabb pontomat tudja harapni, de ezt a kockázatot vállalnom kell, majd próbálok úgy fordulni, hogy  teljesen sebezhetetlen legyek. Megállás nélkül fojtogatom. Ebben a helyzetben látom az eltört pálcám, és majdnem rosszul lettem.
-Hogy tehettél ilyet? Mit képzelsz magadról?-
És dühömből erőt merítve szorítom légcsövét.
-Békében elmehetek? Meg persze visszafordítod a rontást?-
Utolsó esélyem. Ez kezd hasonlítani a mugli Mortal Kombat nevű játékhoz, de ezt nem élvezem...

Inedra

Idétlen név? Még nem nagyon hallottam olyanról aki nem szereti a nevét...
-Nedra? Az szép rövidítés... Engem úgy hívnának Solt? De jó... Az törökül fejedelmet jelent.-
Olvastam a nevem jelentésében. Még véletlenül sem tudok törökül, ennyi nyelv éppen elég. Elindultunk az erkély fele. Nos, igen. Az erkélyen izgalmas cselekedetek folytak le. Még most is csak röhögni tudok Ronci-moncin... Úgy viselkedett, mint egy bájgúnár ráadásul megbántotta Leonie-t. Jó, hogy rátámadtam.
-Akkor már most előttem jársz, mint én.-
Válaszoltan mosolyogva. Még nem is kezdtem el. Nem is gondolkoztam ezen. Még túl távolinak tartom a vizsgák időpontját. Szerintem sikerülni fognak a vizsgáim. Remélem...
-Betegség? Az sose jön jókor...-
Szegény lány... A betegsége miatt bukott meg? Ez olyan szomorú... Ez így van, a betegség mindig a legrosszabbkor jön, de legtöbb esetben nincs mit csinálni. Sajnos...
-Kedvenc tárgy? Szerintem a mugliismeret, de...-
Ekkor bennem marad a szó, és köhintek párat. Eszembe jutott, hogy a tanár, akiről beszélek a házvezetőnk... Nem szeretném,hogy ezt Rédey szájából halljam viszont, ezért terelem a szót.
-Kedvenc tanárnőm, pedig Fédra néni.-
A nevét kimondva Nedrára mosolygok.
-Szeretek-e? Nagyon, ha tehetem kint vagyok.

Turnman Katalin

Szüleimnek már rég nem írtam, ezért megfogadtam, hogy másnap írok egy bő terjedelmű példányt, hogy mindent megtudjanak rólam. Már biztosan izgulnak, és ezt az állapotot szeretném megszüntetni. Reggel korán felkeltem, és meg is írtam. Leírtam mindent amit fontosnak tartottam. Ezután gondos címzést írtam a borítékra. Ezután a bagolyházba mentem. Szinte senkivel nem találkoztam, és akivel találkoztam is azok nem érdemesek szóra. A bagolyházban a tusa egyik résztvevőjét láttam meg. Azt hiszem Katalin volt, aki éppen az ablakpárkányon ült.
-Szia. Hogy megy a felkészülés?-
Majd az első bagoly lábára kötöttem levelem. Majd a lányhoz fordultam.
-Bocs az illetlenséget. Zsolt Perott vagyok, második évfolyam.-
Majd a közelébe mentem, de nem túl közel.
-Minden rendben? Jól vagy?-
Érdeklődöm a lány után. Nem hiszem, hogy sok kedve lenne beszélgetni velem a sok stressz miatt.
-Zavarlak?-
Kifejezéstelen, és rezzenéstelen arccal figyeltem a lányt, néha levettem róla a szemet. Csinos lány. Nem is értem, miért nem ismertem meg hamarabb. Kíváncsi vagyok meddig jut a tusán, és kíváncsi vagyok ki fogja megnyerni a tusát. Rengeteg esélyes van, de győztes csakis egy lehet. Most már csak az a kérdés honnan fúj a keleti szél? Én egy levitásra tippelek, mivel többen vannak, mint más házból valók. Még nagy esélyes a rellon is, de szerintem a levitások tehetségesebbek, ügyesebbek, tehetségesebbek. Ez így igaz-

Kata

A lány karjára szállt bagoly nagyon varázslatos volt. Próbáltam minél több ideig megfigyelni, és elvoltam bűvölve. Különleges egyed volt. Sokat gyakorolnak. Ez majdnem egyértelmű. Az ember sok mindent kell megtegyen azért, hogy az életben eredményeket érhessen el. Nehéz utat kell kijárni ahhoz, hogy a csúcson megpihenhessünk. Sok ember nem sokáig pihen, mert lehet, hogy újra kell kezdje útját, vagy csak egyszerűen magasabb célokat tűz ki maga elé.
-Izgalmas a felkészülés?-
Ha jól veszem észre nem pihente ki magát. Stresszesnek tűnik, ami teljesen érthető is, elvégre elég nehéz próbákat kell kiálljon a közeljövőben. Remélem sikerülni fog neki, mert elég szimpatikus.
-Megviseltnek tűnsz. Ne masszírozzalak meg?-
Egy masszás biztosan jól esne neki. Közben nem szólnék hozzá, így nem is zavarnám, szerintem. Valószínűleg nem azért jött a baglyok közé, hogy hülye emberek mondjanak neki hülyeségeket, amik nem biztos, hogy nyugtatják. Nincs is nagyon kedvem beszélni vele, hogy nehogy magamra haragítsam. Ha bele egyezik a kényeztetésbe a háta mögé férkőzök, majd nyakát kezdem két oldalról, két kézzel pihentetni. Ezt nem sokáig, mert a fejét kezdem pihentetni, mintha esőcseppek esnének rá. Az egész fején végigmegyek, még véletlenül sem hagyok ki egy pontot se. Itt még lazán, nem olyan durván végzem teendőimet. A fejnél kell kezdeni, majd utána folyamatosan lefele. Az erősségi szint is ugyanígy működik. A fejet gyengéden, majd a hátat erősebben. Teljesen a lányra, és kezeimre koncentrálok, hogy minél jobban el tudjon lazulni.

Yvonne

A fiúnak most sem volt kedve aludni, de ágyába azért lefeküdt a látszat kedvéért.  Aztán, mikor  teljes biztonságban érezte magát, óvatos, és nesztelen léptekkel felöltözni indult. Magára húzta egyik kedvenc farmerét, és egy laza pólót. A szükséges melegítő felső is rajta volt már ekkor. A folyosóra ért, és óvatosan a prefektusokat kerülve sikerült a kapun is kijutnia. Egyes folyosókon hangokat, és neszeket hallott, így azokon a helyeken még jobban vigyázott. Sikerült is neki, és kijutott a kastélyból. A kastély körül kóborolt, amikor észrevett egy lepukkant faházat. Imádja az ilyen helyeket. Kiskorában mindig is szeretett volna egy sajátot, de sajnos soha nem sikerült megépítenie. Nagyon örült és szinte gondolkozás nélkül elindult felfele a fára. A lépcsőfokokat gyorsan szedte, és egy pillanat múlva már az ajtó közelében volt. Át is lépett azon, és bent egy hangulatos terret talált. A babzsákfotelek nagyon imponáltak neki. De bent meglátott egy lányt. Meg kell hagyni egy elég csinos lányt.
-Szia!-
~Biztos vagyok benne, hogy nem prefektus, mert ők csak a kastélyban járőröznek. Legalább is, ha jól tudom. De lehet, hogy nincs igazam, és majd jön a bünti. Ez van. De az biztos, hogy nem Amira. Ami minden esetben egy jó hír, méghozzá a lehető legjobb.~
-A nevem Zsolt. Téged hogy hívnak?-
Gyönyörű haja volt, és ízlése ruhát viselt.
-Leülhetek?-
Majd leült az egyik fotelbe, egyenesen szembe a lánnyal. Alaposabban szemügyre vette, és megállapította, hogy rendkívül szimpatikus. A hajáról még most sem feledkezett meg.
-Gyönyörű a hajad.-
A fotel nagyon kényelmes volt, és kényelembe helyezte magát. Nem volt egy könnyű napja. Szinte egész nap tanult a vizsgákra, amik nem ígérkeznek egyszerűnek. Jól fog esni ez az éjszakai beszélgetés, reméli nem zavarja a lányt. Vajon elfogadja, hogy itt van, vagy magányra vágy és zavar?
-Szép vagy.-
~Egy kis bókolás nem árt. Legalábbis szerintem. Ilyen a természetem, sajnálom. Fogadjanak el olyannak amilyen vagyok. Nincs igazam? De igen. Miért ne bókolhatnék a lányoknak akkor, és úgy ahogy szeretnék.~

Nina

Az egész napos tanulás kifárasztott, ezért az estémet nyugalomban akartam tölteni. A friss levegőt választottam, méghozzá Bogolyfalvát. Izgalmas hely, bár kicsit poros. Egy ruhát magamra kapva elindultam a megfelelő irányba. A faluban zajlott az élet. Nem volt kedvem sehova betérni, de a Pillangó-varázsban megtöltöttem a magammal hozott termoszt ínycsiklandozó cappuchinoval. Gondoltam leülök egy padra, vagy valahova, és ott elszűrcsölgetem egymagamban. Egy szimpatikus helyet kerestem, és meg is találtam a stégen. Nagyon hangulatos tud lenni, így hogy esteledik. Lassan végigsétáltam rajta, amíg a végéhez értem. Ekkor láttam meg Ninát, így biztos voltam, hogy nem fogok egyedül lenni.
-Szuper.-
Sóhajtottam nagyot, és vágtam szomorú képet. Csak ne kérdezze meg mi a gond. Leültem mellé, majd illedelmesen köszöntem.
-Szia, engem Zsoltnak hívnak.-
Szóltam kedvetlenül. Olyan jókedvvel indultam el, de most itt van ez a buta liba... Miss Modell, aki bárkit megkaphat, mert olyan csinos. Elvan az ilyenfajta szállva magától, hogy Ő milyen híres. Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy modell. De külsejéről is ki lehet következtetni ezt. Utálom az ilyen magamutogatókat, akik egyet csettintenek, és minden pasi a lába alatt hever. Ami még rosszabb, hogy ezek azt sem tudják melyik Belgium, és melyik Bulgária. Hogy melyik a varázslóbörtön, az Azkaban, vagy az Alcatraz. Egy tyúknak több esze van. A termoszomat magam mellé raktam, és nem volt kedvem kinyitni. Nagyon felhúztam magam a témán, és csak annyit szeretnék, hogy a csendben kitisztuljon a fejem. Az biztos, hogy én nem fogok elmenni innen.  

Nina

Gyönyörű este, mondhatom. Soha jobbat. Nina? Egyem meg a szívét kiskanállal... "Sziasztok Nina lenni én. Születni magyar, nyelvtanhoz hülye csak vagyok én. Pénzért én venni nyelvtant, mert pénzed lenni sok nekem." Ezen mosolyogtam, de csak gondolataimban. Nagyképűség sugárzott a hangjából, mint: "helló Nina vagyok, rengeteg pénzem van, és te soha nem leszel ilyen boldog, mint én". És még a nyelvét is kinyújtaná, mert úgy "cuki". Zongorázzunk? Tud zongorázni? Szerintem ezt csak hallotta valahol. Talán azt sem tudja mi az a zongora.
-Elegem van a te fajtádból. A nagyképű, dúsgazdag modellekből. Megélnek a testükből, és csak magukkal törődnek. Nekem csak azok a lányok szimpatikusak akik szelídek. Akik nem ostobák. Akik törődnek szeretteikkel bármikor, bármilyen veszélyes helyzetben. Akik tudnak szeretni. De a te fajtád soha nem lesz képes erre. Lehet, hogy szép vagy, gyönyörű szerintem, de csak a külsőd ilyen, mikor tettél te valamit szüleidért? A testvéredért te milyen "egetrengető" dolgot tettél? Vettél neki szülinapjára egy csokit? Micsoda nagylelkűség. Sajnos valószínűleg soha nem fogok ilyen lánnyal találkozni.-
Mondom ezt végig gúnyosan. Ez a véleményem, és én szókimondó ember vagyok.
-Tudsz te többet a nevednél, meg a lakásodnál? Szerintem nem, mert egy buta liba vagy, mint a többi akik pénzzel mindent megvehetnek. Nem ismerlek téged, de nem hiszem, hogy különb vagy a többieknél.-
Csak mondom a magamét. Ezért biztos, hogy lefog támadni. Védekezni fogok ez egyértelmű. Majd a fejéhez vágom a termoszt, és a gyönyörű pofikájával nem mehet Párizsba, Londonba, vagy tudom is én hova.
-Most jön az, hogy te más vagy, ugye? Halljuk...-

Nina  

Izgatottan várom a lány válaszát. Valószínűleg csak hápogni fog. Ha nem lenne rajta az a 20 kilós smink talán még sírni is elkezdene. Ahogy látom letaglózódott, szerintem oly sok információt közöltem vele, hogy nem jutott el mogyorónyi agyáig. Elégedett mosoly ült az arcomon, egészen addig amíg nem kezdett beszélni. Pff... A kis sznob. Hadd találjam ki, van egy tanára, aki ilyen szavakat tanít neki csak azért, hogy intelligensebbnek tűnjön. "Deprimál, antiszociális." Hogy oda ne rohanjak. Én nem kényszerítettem, hogy velem töltse az estét. Naiv? Milyen jól ismer engem pár perc után. Nem köteles lereagálni? Mert nem tudja. Nagyon jó kedvem van szinte csak mosolygok. A memóriája tökéletes. Tényleg ezt mondtam, vajon felírta a tenyerére? Mondanivalója kicsit megsértett, de még jobban zavart. Én megmondtam, hogy innen nem megyek el. A degenerált nyomorékot már csak a vízben mondhatta ki, ugyanis belelöktem. Fürödjön egy kicsit. Azért nem olyan hideg a víz. Mosolyom most is széles, élvezem a pillanatot. Ha az élet lökte volna mély vízbe, biztosan nem lenne ilyen nagyképű. Már majdnem indulni akartam, amikor leesett a tantusz. Mit csinálok én? Ártatlanul vádoltam valakit? Én nem ilyen vagyok. Ezért felálltam, és kezem a lány felé nyújtottam, hogy kihúzzam.
-Bocsáss meg nekem. Még nem is ismerlek. Nem szabadott volna ilyen dolgokat vágjak a fejedhez... És tudod mit? Igazad van... Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nehéz lesz, de kérlek felejtsük el ezt, és kezdjük elölről. Kérlek fogadd el a kezem. Szeretnélek megkínálni cappuchino-val. Fáradt vagyok, és sajnos elvesztettem a fejem.-
Felelőtlenül bizonytalan egyensúllyal álltam a kezemet nyújtva. Könnyen beleránthat, de túlságosan szégyenlem magam, ahhoz hogy gondolkozzak. Szégyenem az arcomra is kiül.
-Sajnálom. Én nem ilyen vagyok...-
Biztos nem fog megbocsátani...

Yvonne

A fotel amiben ültem rendkívül kényelmes volt. Már rég óta álmodozom egyről, amit a szobámba rakhatnék, de még nem találtam meg az igazit. Nagyon nehéz babzsákfotelt választani, és ahogy ezen elgondolkozom rájövök, hogy milyen jó életük van a bányászoknak. Nem kell olyan nehéz munkát végezniük, mint akik babzsákfotelt vesznek, vagy csak kínálnak.
-Yvonne? Szép név.-
Ránéztem, és mosolyogtam, amit nem biztos, hogy megkap, mivel éppenséggel a földet nézi. Minél többet ülök vele egy légtérben annál jobban kezd úrrá lenni rajtam az izgalom. Ezt nem hiszem el. A magabiztos Zsolt izgul egy lány társaságában? Most szívesen megnézném az órát, hogy üres jegyzetfüzetembe felvezessem ezt a pillanatot. Tudhatja is, hogy szép. Bizonyára rengetegen bókolgatnak neki a folyosókon, és ehhez hasonló helyeken. Vagy csak szimplán egoista? Még nem ismerem eléggé ahhoz, hogy megállapítsam róla, de az már biztos, hogy szívesen megismerném. Ezek honnan jönnek? Ejha... Muszáj volt pont ezt kérdeznie?
-Tudod, ez egy nehéz kérdés. Tudod, én szoktam bókolgatni lányoknak, de csak azért, mert tudom, hogy jól esik nekünk. Nem nagyon emlékszem mikor bókoltam egy lánynak csak úgy dicséretből. Most rád néztem és ez jutott eszembe, mert te szerintem tényleg gyönyörű vagy.-
Majd egy hatásszünet megtartása után mondókámat folytatom.
-Meg hát ott van az a vélai hajad, amit csak csodálni tudok. A szemeid őszinték, gyönyörűek.-
Odalép a lányhoz, és jobb kezével a hajához, hátához nyúl. Arca pár centire van a lány arcától, és szemét nézi.
-Innen még szebbek, mint a fotelból.-

Yvonne

Furcsának találtam a lányt, ezért ismét, az előzőnél jobban, izgulni kezdtem. Mi a gond velem? Mi nem tetszik bennem? Zavarják a bókok? Csak így kérdezzek rá? Vagy van valami egyéb is? Kérdezzem meg, hogy mi a gond? Szerencsére nem kellett semmire rákérdezzek, mert egy mosolyt küldött felém amit pozitíven értelmeztem. Ha mosolyog, az azt jelenti, hogy nem sír, és ha nem sír nagy gond nem lehet. Miért nevetett? Ilyen röhejes vagyok? Pedig csak az igazat mondtam, amit gondolok. A való életben is mindenki kiröhög a hátam mögött? Ez így nem jó. Zsolt, töröld ki a rossz gondolatokat, és gondolkozz pozitívan. A nőcsábász féleségre csak mosolyogtam.
-Csak másodállásban. Amúgy nem. Csak van egy bajom. Ha megtetszik egy lány, ahhoz rendkívül hűséges tudok lenni, még akkor is, ha később kiderül, hogy feleslegesen. Hogy az a lány nem az igazi. Ilyenkor szégyenlem magam, hogy miért cselekedtem elhamarkodottan...-
Most megfogok nyílni neki, mint egy konzervdoboz? Itt fogok sírni az ölében? Nem azért jöttem ide, hogy lelkizzek, hanem hogy pihenjek. Meg ha már itt van Yvonne, akkor beszélgessek.
-Biztos, hogy nem ismerlek. Én csak a látszatot mondom. Lehet, ha ismernélek nem tetszenél.-
Majd rákacsintottam, hogy tudassam vele, hogy ezt ne kell komolyan vennie. Nyugi nem fog fél perc alatt változni a véleményem. Mire készülök?
-Semmire. Nem akarok semmit elsietni. Most nem.-
Majd mind a két kezemmel a nyakát fogtam meg. Jobbat, ahogy előre húztam finoman megsimogattam a vállát. Ha nagy csend következik be csak ennyit mondok:
-Azt hiszem ez egy tökéletes pillanat. Ne rontsuk el.-
Majd a lány szemébe néztem mosolyogva, és tekintetem ott hagyom.
-Még mindig szépnek tartom a szemedet.-

Yvonne

Szerintem most már kicsit visszafogom magam. Elég volt a bókolgatásból, most már több teret adok a csendnek. A csenddel nem lehet elrontani semmit. A beszélgetéssel, még ha pozitív is, el lehet rontani valamit. Figyelni fogok rá, minden mozdulatára. Kíváncsivá tett.
-Kicsit kijöttem a gyakorlatból, és most örülök, hogy tudok gyakorolni rajtad. Megtiszteltetés.-
És nevettem egy kicsit, majd tovább mosolyogtam. Remélem továbbra is humorosnak tart, mivel ezzel is csak ez volt a célom. Bizonyára szereti a humoros fiúkat, legalábbis nagyon remélem ezt. Alapjáraton szeretem, ha viccesnek tartanak, és megtudok nevettetni egy lányt. Az életben az egyik legjobb pillanat, amikor a lány nevet. így neki is jó kedve lesz, és én is boldog vagyok.
-Bizonyára betegesen nagyon ismernek, már idegesítően is. Ezért túl sokat tudnak rólad. Azokat is amikről még te sem szeretnél emlékezni.-
Belegondolva ez borzalmas lehet. Nem tudom milyen lenne, ha valaki jobban ismerne engem, mint én saját magam. Tényleg egy tökéletes pillanatnak tartom-e ezt?
-Mondanám, ha nem lenne igaz? Tudod, sajnos, mindig túlságosan az igazságra törekszem. Ezért nem nagyon szoktam hazudni.-
Megint ki fogok fakadni? Ez vicces. Ezt a pillanatot élvezem. Bár nem tudom miért.
-Volt már jobb pillanatod ennél? Mondjuk nekem is, de ebben az órában ezen a napon szerintem ez a lehető legjobb.-
Jobban belegondolva miért ne lehetett volna? Nem tűnik egy érzelmi roncsnak. A szemét nézem folyamatosan, és mosolygok. Jól érzem maga itt. Szívesen tölteném itt az éjszakát vele. Olyan hangulatos ez a házikó. Meg szeretném ölelni, de nem fogom, mivel így elveszítem szemem elől az Ő szemeit. Nagyon szeretném megtartani ezt a szemkontaktust. Meg még nem is akarok olyan közel kerülni hozzá, hogy teljes testem az Ő testéhez érjen. Nem akarom elsietni.

Yvonne

Mindenkinek a saját, döntése, hogy akar-e a patkányom lenni. Nem hiszem el, hogy komolyan vette. Pillanatfüggő, egyszer érti máskor nem? Picit sokkolt a hír, hogy most megsértődött rám, de a nevetése után megértettem. Élvezem az ironikus pillanatokat. Tovább fűzöm a poént.
-Lehetsz egérke is. Az sokkal cukibb.-
A nevetésbe én is bekapcsolódtam. Élvezem a lány társaságát, mert miért ne? Ez szerintem itt egy tökéletes pillanat, amit élvezni kell a vizsgák előtt, vagyis közben. A beszélgetés mindig pihentető, és szórakoztató. Imádok beszélgetni, mivel elég szociális alkat, egyéniség vagyok. És én főleg a lányok társaságát élvezem, bár nem tudom miért. Érdekel a véleményük, a lelkiviláguk, és ők maguk.
-Aranyos? Köszi. Üdvözlünk Faházban. Aranyosak száma: kettő.-
És egy rövidet nevettem. Annak, hogy megfogta a kezem nagyon örültem. Ezért jobb vállam ledobom a fotelre, és jobb karommal a hasát ölelem. A bal kezem a bal oldalára rakom, miközben fogom az övét, ha Ő is benne van.
-Mi a véleményem erről a helyről? Jó kérdés. Hangulatos, kedves kis hely, amit lehet élvezni bárki társaságában. Neked tetszik?-
Varázslatos hely, de nem tölteném itt az egész életem, még Yvonne-val sem. Azt hiszem, hogy még a kastélyban sem. Nem lennék szívesen tanár. Az olyan unalmas. Jó, varázslást kell tanítani, de akkor sem ez az élet célom.
-Nem vagy fáradt? Játszunk valamit!-
Mosolyogtam az ötleten, bár én sem tudom, hogy jutott ez eszembe.

Hanna

Kimentem a rétre. Mostanában nem igazán sétáltam a kastély falain belül, sem azokon kívül. A szobámban ültem, de meguntam ezt az állapotot, ezért elhatároztam,  hogy változtatok ezen. Magamra vettem egy sötét farmert, és egy szürke ingnyakú pólót, meg egy vékony kábátot, majd rövid vacilálás után elindultam. Nem tudtam, hogy sétáljak egyet a város közt, vagy csak üljek be valahova. Aztán eszembe jutott a rét. Az a hely nekem nagyon szimpatikus. A természetnél soha, semmi nem jobb. Végigsétáltam a folyosókon, a kastély ajtójáig. Majd azon kilépve a padokhoz indultam. Nem telt el sok idő, és megérkeztem, majd véletlenszerűen leültem, egy nekem tetsző padra. Erre volt szükségem, de nagyon. Még társaságért sem epedeztem. Lehunyt szemeimmel gondolkoztam, merengtem, ábrándoztam. Olyan jól esett, rég nem volt ilyen. El is szundítottam, majd egyszer valamiért felébredtem, és elcsodálkoztam. Cseppet sem voltam álmos, de én azért aludtam. Ha nem tetszik valakinek, az az ő baja. Ez van. Ezt kell szeretni. Továbbra is pihentem, kezeimet széttárva, megölelve a levegőt, a pad szélét. Most megkívantam, egy szeretett embert megölelni, a karjaim között tartani valakit. Aki legalább úgy szeret, mint Őt. De szerintem mindenkinek más dolga van. Senki nem ér rám... de ez van. Jól esik most a pihenés. Kihasználom a szabadidőmet, és most pihenni fogok. Nem keresek senkit. Ha valaki keres, majd megtalál. Ha megakar. Ha nem, akkor nem. Élvezem, ahogy a szél fújja az arcom. Az ősz meleg szellői a kedvenceim. Mármint nem a kedvenceim, de nagyon szeretem ezeket. A nyárnál nincs jobb dolog. A télnek is megvan a hangulata, azt is nagyon, nagyon szeretem, de nálam a nyár viszi a pálmát. Ha tetszik másoknak, ha nem. Akkor is szeretem a nyarat. Lehet, másnak nem tetszik, de nekem igen. Nem érdekel más véleménye.