Jeee!
Persze Emma puszinak is örülök, vagy Kiva bátorításnak, Lotte ölelésnek. Nem vagyok nagy igényű....

Bea az nem jutalom. Az megtiszteltetés ;-);-):-)

// Érezd megtiszteltetésnek akkor, hogy összeraktam a két külön hszt. - Bea //

Ron, Mary, Adria, Leonie

Így megijedt volna a kis Ron? Mit képzel? Megszomorítja, megfélemléti a kis vörös óriást, jövök én, erre ő felkapja a nyúlcipőt? Legalább annyit, hogy vállalja a felelősséget. Leoniet senki nem bánthatja. Én nem fogom engedni, Leoniet senki nem bánthatja, csak a testemen keresztül!
-Megfutamodsz?
A kis Ron kilépett a teremből és elment. Halljuk, mit tett ez a szörnyeteg, hogy Leoniet meg kellett védjük. Biztos vagyok benne, hogy szörnyű dolgot tett, mert Leonie meg tudja védeni magát, ha nem komoly. Nem szeretem azokat, akiknek fontosabb a bőrük, mint a becsületük. Ez férfi? Ez egy nyálas nyuszi. Nos, akkor halljuk Leoniet!
-Hagyjam békén? Hozzá sem nyúltam, komolyan! Ráadásul Adria még a ruhám is letépte!
A lányok gyönyörködhetnek bennem. Sokat dolgoztam, azért, hogy hasizmom ennyire kidolgozottnak tűnjön. Rengeteget súlyzóztam, hogy karizmaim is nagyok legyenek.
-Hogyhogy mit képzelek magamról!?
Hangom erejét növeltem enyhén, mert zavart a vádaskodás. Könnyen ki szoktam borulni.
-Sajnálom, Leonie! A folyosón sétáltam, mikor sikolyokat hallottam, elrohant mellettem Mary és Adria. Kiléptem az erkélyre, ekkor Mary és Adria pálcával fenyegették. Mit tehettem volna? Kedves ismeretlen, még soha nem láttalak. Mit tettél, hogy ez a két oroszlán rád támadt?! Leonie, cselekedtem, mert nem akartam, hogy bajod essen. Féltelek!
Ekkor már majdnem füstölt a fejem.
-Sajnálom a hangerőt. Bocs!
Leonie elmefuttatása helyes.
-Nincs közöm hozzá. Igazad van. Következőkor egy csomag pattogatott kukoricával a kezemben végignézem, ahogy ti hárman harcoltok.
Ez tényleg így jött ki. Bennem volt a jó szándék, a segítőkézség. Odamentem a fotelhez, utat törtem a két őr között segítettem leszállni Leonienek a fotelről. Megfogtam a két kezét és ránéztem, mélyen a szemébe.
-Semmi közöm hozzá, hogy kivel mit csinálsz, kivel vagy. Tudod, féltelek, mert fontos vagy nekem.
Elengedtem kezeit, majd körülbelül két lépés távolságra álltam tőle.
-Nem voltam tisztában a helyzettel. Örülök ha boldog vagy, ha mosolyogsz. Ha mosolyogni látlak szebb a napom.
Zsolt, ne vidd túlzásba a bókokkal. Olyan rossz, hogy elkergettem ezt a srácot. De mit csináltak Leonieval? Miért kiabálta Leonie, hogy megcsalta. Kicsit sem értem a lány gondolatmenetét.

Erkély-jelenet

Visszatért Ron, aki elkezdte az egész csetepatét. Már egész kis turisztikai látványosság lehetnénk. Vagy tíz felvonásos musicalt írni a történetből.
-Mond, miért jöttél vissza? Miért bántottad Leoniet!?
Kezdődhet a szájkarate: hádzsime, hádzsime! Nem veszíthetek ellene, még nem! Egy kis vadnyugati párbaj keletkezhetne, ha lenne fegyverünk. Vagyis vannak: a szavaink. Majd megszólal a Bogolyfalvi templom tornyában megszólal a templom, szembe fordulunk és mondjuk a magunkét.
-Igazad van, Ron, nem ártottál nekem. De viszont, ártottál egy lánynak. Most nem is érdekes Leonie.
Szüleim csak azt tanították nekem, hogy bánjak a lányokkal úgy, mint egy kincsesládikával. Ez a kincsesláda tele van drágakövekkel, amikre ha eléggé ügyelünk megszerezhetjük. Leonie ennél sokkal több. Ő egy kincsesraktár, telis tele változatos egyéniségeivel. Én szeretnék, próbálok vigyázni rá, de Ő, a kis vörös nem szeretné.
-Mit képzelek magamról? Ezt hogy érted? Leonie, tudom, hogy nem vagy a tulajdonomban, nem is tudsz a tulajdonomban lenni, mivel te nem egy tulajdon vagy. Neked is  van egy lelked, lelki világod, amit én tiszteletbe tartok. Van egy vonzó, imponáló jellemed, személyiséged. Ezt a személyiséged tetszik nekem! Ha valaki tudja, az te vagy, hogyan éljük az életünk!
Ejha monológ-mester leszek még a végén ha hosszú ideig tart ez az erkélyjelenet. Csak azt remélem, hogy sikerül kimagyaráznom magam, és Ron lelép a színről. Ekkor Leonie adott nekem egy keménykezű pofont. Ennyire megbántottam?
-Köszönöm Leonie. Tudom, megérdemeltem és sajnálom.
Ekkor Ron megint osztotta az észt. Most komolyan, nem tudna elmenni?
-Ron, nekem te ne vázold milyen egy igazi férfi. Az aki kiáll egy lány mellett. Aki megvédi, akkor is, ha nem tudja a történteket, de látja, hogy baj van.
Most miért próbálja kimagyarázni magát? Bántotta Leoniet, és én nem szeretném ha bántódás érné.
-Fegyverszünet?
Mit gondol magáról? Bántja Leoniet és még ő akar fegyverszünetet?
-Megijedtél?
Ron kezd félni tőlünk, mondjuk emberelőnyben vagyunk. Három az egy ellen ráadásul meg még Leonie is.
-Hamár a férfiakról beszélünk: egy férfi nem futamodik meg, nem kér fegyverszünetet.
Nos, Ron most sarokba lett szorítva. Halljuk mit szól ehhez a kis Roncimonci? Mosolyogtam, majdnem nevettem.
-Kontra?!
Sok szerencsét! Ron!

Sharlotte

A hideget már eléggé megkezdtem szokni. Nem sokat tudok tenni ellene. Meg amúgyis ami nem öl meg engem az csak megerősít. Eléggé kilátástalan a helyzet, szerintem kezd biztossá válni, hogy vérzem. Egyre gyakrabban érzem a szédülést, egy kicsit rosszul is vagyok, de szerintem, remélem nem vesztem el az eszméletem. Könnyen rosszul lehetünk ha félünk, hogy rosszul leszek. A félelemtől való félelem.
-Akkor jól megszívtuk. Éjszaka az iskola területén kívül, ha egy tanár megtudja akkor szívjuk meg igazán.
De még mennyire. Nem lenne jó büntetésben lenni, hisz nem is tettünk semmi rosszat. Egy ilyen gödröt nem lehetett könnyű hamar kiásni, bár ahogy elnézem nem sokat törődött azzal, hogy odalent kényelmesen elférjenek ketten. Ráadásul egyikünk sem alacsony.
-Vajon hogyan kerülhetett ide? Nekem sincs ötletem.
De ez nem is jó poén. Ráadásul nem is láthatnak. De akkor miért szivattak meg?  Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de nem vagyok benne olyan biztos, hogy akár felére is választ kapok.
-Ez nem jó, hogy vérzem.
Nem valami nyugtató, bár az nagyon jó, hogy Sharlotte nem fél. Nincs értelme félni hisz eszméletemnél vagyok. Szerintem egy előny ha az ember megtudja nyugtatni magát veszélyes helyzetekben. Ha nyugottak vagyunk hozhatunk megfontolt döntéseket, ami rendkívül előnyös. Lassan telnek a percek és valószínűleg még hosszú ideig itt fogunk maradni. Jó lenne ha fellehetne gyorsítani az időt. Én még nem hallottam ilyen varázslatról. Az idő lassan telik, de ha játszunk feledjük az idő múlását.
-Nem játszunk valamit?
Hogyan jussunk ki? Mondjuk ha kiabálnánk? De lehet Sharlottenak nem tetszene és nem hallanának meg. Ha feltudnék állni akkor sem tudnék valószínüleg kimászni ebből az egérlyukból.
-Ezért szeretnék játszani. Múljon az idő, mert nincs ötletem.
Játék közben hátha jobban tudok gondolkodni.

Boldog nőnapot, lányok!

Nőnap
(Bárki jöhet)

Korán reggel felkelt, hogy sikeresen meglepje az ellenkező nemű tökéletességeket. Elővette a virágait, amiket felhalmozott, kilépett a szobája ajtaján, ami nem sokáig lesz szobája. Inedrának jelezte, hogy szeretne Woodhoz költözni, mivel a gólyalakon ne tehet azt amihez kedve tartja. Jó, Wood szobájában sem tehetek meg majd bármit, de sokkal szabadabb lehetek. Végre ott lesz Wood, akinek elpanaszkodhatom, hogy a tanárok milyen sok tanulnivalót hagynak. Neki sok mindent köszönhetek, mert ő segít, hogy megismerhessem az iskola teljes területét. Neki és Hegyi Nikinek köszönhetem, hogy szívesen tanulok ebben az iskolában. A mugli iskolában nem ilyen sokoldalú, izgalmas az élet, de ha Nikivel egy mugli suliba járnék akkor biztosan szívesen járnék iskolába. A klubhelyiségből kiérve egyenesen, rendíthetetlenül ment a Nagyterembe, ahol aznapi akcióját tervezte. Titokban egy virágcsokrot eltett. A legszebbet, a legszebb lány számára. Leonienak, csak róla szól minden gondolata. Nem érdekli őt az, hogy volt ez a kis balhé az erkélyen, majd a gyengélkedőn, ahol úgy tudta, hogy Leonienak barátja van. Őt ez nem is zavarná, csak abban a pillanatban elszomorította, mellbe vágta ez az információ. Ezen a napon a nőket kell előnyben részesíteni. A nőket, akiknek tökéletességét férfi agy nem tudja felfogni. A férfiak csak ezért nem értik a nőket. Mert a nők nem emberek. A férfiak emberek, de a nő tudja csak emberré tenni a férfit. A nők miatt talál ki az ember szebbnél szebb beceneveket, bókokat. A föld lenne a világ legrosszabb helye, ha nem lennének nők, akik támaszt nyújtanak. A nők fordítják a világot a megfelelő irányba. Ha szeret egy nő, akkor a görbét is egyenesnek látod, mert ha nő nem lenne, férfi sem lenne. A nőket tilos kellene legyen kihasználni. A nők egy kincses ládák, gyémántbányák. De sajnos, mivel az ember gyarló ezért, ugyanúgy kihasználja a nőket, akár a gyémántbányát. A nőket szeretni kell, szerintem a nők azért vannak a földön, hogy valaki szeresse. A tökéletes szót a nők miatt hozták létre. A nő felbecsülhetetlen értéket képvisel, pláne ha anya. Az anyáknak köszönhetjük életünket. A nőket szeretni kell, és csak szeretni szabad. A nagyterembe érve lerakta rózsáit egy előzőnap oda készített asztalra és várt, hogy meglásson egy nőt, akit meg tud ajándékozni egy szál virággal, és köszönetet tud neki mondani, hogy van.

Erkély

Ez a semmirekellő Ron próbál csatázni? Nem veszi észre, hogy magasabb vagyok? Aki beszól egy nála magasabbnak annak tuti nincs ép elméje. Mit képzel magáról? Hogy beszél velem ez a nyálas szappanopera hős? Ez a kis szépfiú, aki nem tiszteli a nagyobbat? Én szégyelleném magam, ha így néznék ki. Még hogy jártak Leonieval? Nem tudom kinézni a kis vörösből. Elég jól ismerem, hogy nem állna le holmi Ronnal. Vagy, ha mégis Leonie sokkal jobbat érdemel.
-Kit neveztél te híu ficsurnak, te neveletlen?
Kezdett elönteni a düh. Eddig csak Leoniet szerettem volna megvédeni minden rossztól, de ez már személyes. Engem sérteget, a szülei nem tanították meg neki, hogy viselkedjen úgy ahogy egy férfinek kell.
-így viselkedsz, és te hívod magad férfinek?
Szavain hallatszik az angol akcentus. Szerintem tipikus kő gazdag szülők fia akik nem voltak képesek egy kis illemet tanítani fiúkának. Angliában majdnem mindenki gazdag, de a neveletlenek különösen. De ha ők nem tették, akkor megteszem majd én. Ő elszaladt a gyengélkedőre. Én utána siettem, de mindenek előtt, útközben felvettem egy talárt magamra, mivel a klubhelyiséget utamba ejtettem. A kedvenc talárom volt, amibe beleraktam varázspálcámat is mivel tudtam szükségem lesz rá. Majd a gyengélkedőre mentem. Mikor megláttam, hogy bent van Mr. Tsoise kinyitottam a gyengélkedő ajtaját, és kiráncigáltam Ront.
-Elnézést!
Ejha Mary eléggé összement, remélem nem lesz komoly baja. Csak ez a paraszt tehette vele. Ezt nem hagyom szó nélkül. A folyosóra rángattam Ront, majd eltaszítottam magamtól pár méterre. Előkaptam taláromból a varázspálcámat majd kimondtam:
-Digitus Arcus!
Ha eltalálja nem fogok habozni, és ki fogom mondani:
-Fixample!

//A digitus arcus nem sikerül tökéletesen, de a középső ujjra rátekeredik a gyűrűs és a kisujj is félig, ami elég fájdalmas lehet, a fixample azonban tökéletesen működik, így az tartani fog. //

Ezek megőrültek topik...

Tanár úr, kviddicseznek.

Sharlotte

Mi lesz velünk? Kezdek bepánikolni. Nem erről álmodtam, Sharlotte szimpatikus de elég magas, ami alapvetőleg nem lenne gond, de itt ebben a helyzetben, ebben a gödörben a fél centiméter is nagyon soknak számit. Ekkor Sharlotte kiborult, mivel    nem tetszett neki, hogy játszani szeretnék.
-Sajnálom, akkor unjuk itt magunk. Nekem már fáj a fejem.
Nagyon fáj a fejem, ráadásul vérzem is, most nincs erőm gondolkodni azon, hogy mit  tudjak tenni nnak érdekében, hogy kimásszak. Elég mély a gödör, csak egy fenti megmentő tudna segíteni.
-Semmi baj.
Miért kezdett el mozgolódni Sharlotte? Örülök, hogy neki van annak egész lelki ereje, hogy meneküljünk ki. Belevaló, és örülök, hogy ilyen szorgosan próbálkozik.
Ez jó ötlet amit Sharlotte mond, csak nem vagyok biztos valamiben.
-Tetszik az ötlet, de nem azt mondtad, hogy fáj a lábad?
Ha most valaki egy létrát eresztett volna le, annak sem tudtam volna örülni. Teljesen elöntött a búskomorság. Holnap biztosan keresni kezdenek minket, mivel eléggé feltünő lesz, hogy hiányzunk. Legalább is remélem. Lépteket hallok. Biztos csak képzelődöm.
-Sharlotte látod ezeket a lépteket?
Ezzel visszajött az életkedvem, és gondolkodni kezdtem. Kiabáljunk.
-Segítség! Van ott valaki?! Hahó!

Pezsgőt nekem is... *elvesz egyet, koccint*
Nagyon sokáig, boldogságban

Janey a szerencsés?

//Egymás után ne írj két hozzászólást, hanem az elsőt módosítsd  - Ákos//

Vincent, gondolhattál volna rám egy kis alkoholmentes pezsgővel...
Nem varázsolsz ide egyet

Erkély

Nem vagyok még elég tehetséges... Nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna összecsomózni ennek a bájgúnárnak a kezeit. De mielőtt tovább tudnék cselekedni, nem szabad neki engednem, hogy elővegye ismét pálcáját. Az előbb működött a fixample, vagyis azt elég jól tudom, hogy még egyszer sikerüljön:
-Fixample!
Odamentem, hogy megnézzem karjai odaragadtak-e testéhez. Ha teljesen odaragadna  elmosolyodnék gúnyosan. Egy tanár helyében érezné magam aki a neveletlen diákot próbálja móresre tanítani.
-Most szájalj!
Körülötte kezdtem járkálni. Körbe-körbe. Mikor szembe kerültem vele megálltam.
-Mit képzelsz te magadról? El vagy kényeztetve, és nem becsülöd az életed? Azt hiszed te vagy a világ közepe?
Ökölbe szorítottam a kezemet és jó mélyen a szemébe néztem.
-Neveletlen!
Ekkor lendítettem az ökölbe szorított jobb kezem. Eddig a testem mellett volt majdnem, hogy leszorítva. De most már repült az öklöm Ron "cuki-muki" arca felé.  Minden erőm összegyűjtöttem, igyekeztem úgy ütni ahogy egyik bokszoló ismerősöm tanította. Beleraktam vállam, testem. A düh fűtött, a dühből merítettem erőt, hogy Ront padlóra küldjem. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg? Én tudom. Ron arcán ér földet.

/Mesélő: Talál-e az ütésem? Ron leesik-e? A varázsigék, hogy sikerülnek?/

Adria
Nőnap

A lányok sorra érkeztek, és én sorra adtam nekik a virágokat. Egynéhányukkal beszélgetésbe kezdtem, ami szerintem nekik jól esett, hogy látják, hogy törődök velük. A törődés, egy nő nagyon szereti, ha törődnek vele, és ezt a törődést mind, egytől-egyig megérdemlik. Örülök, hogy egy pár lányt boldoggá tudtam tenni. Egy hirtelen ötlet vezérelt, de most nem bánom. Egy pár fiú kinevetett, főleg nagyobb rellonosok. Az ő bajuk kit nevetnek ki. Ekkor jött a szőke navinés csapattárs. Adria, akivel már párszor beszélgettünk, találkoztunk. A legutóbb az érdekes volt. Az erkélyen ejha, nem is beszéltünk ott sokat, de legalább egy oldalon álltunk, és nem hagytuk cserben közös ismerősünket Leoniet. Most csak véletlenül jár erre, vagy engem keres? Ekkor megszólított.
-Szia, zavarj. Ez most a ti napotok.
Mosolyodtam el. Vajon most mi okból szeretne zavarni?
-Szerintem nem kell semmit rendeznünk.
Mit szeretne tisztázni? Nem küldtem rá átkot, nem veszekedtem, ordibáltam vele. Akkor most mit akar rendezni? Hogy miért nem együtt álltunk a mellett a nagyképű Ron mellett. Ha rá gondolok is felfordul a gyomrom, és ökölbe szorul a kezem.
-Ez nem kedvesség. Szerintem minden lány megérdemli. Még az is akivel épp rosszban vagyok, mert lehet valaki mással jó, és a nőnap ezért van, hogy megköszönjük a lányok jó tetteit.
Nincs igazam? Szerintem teljes mértékben igazam van. Amelyik nő nem érdemel meg egy szál virágot, az az aki veri gyermekét. Borzalmasok ezek a lények, mert ezek nem emberek.
-Mugli kóla? Szeretem, de ne értsd félre, kösz nem kérem.
Most ki kellene, magyarázzam magam? Ez azért elég illetlenség, hogy visszautasítom. Az igazat fogom mondani.
-Tényleg ne értsd félre, csak tudod a szünetben Leonie, meg én, meg még páran megyünk a Balatonra, és ott majd tudok én is venni. Addig csak kibírom.
Egy kicsit nevettem. Nem nagyon, mivel ez nem olyan nagy poén. Ekkor ide nyújtotta a kólát. De nekem nem kell... Jah, hogy csak kinyissam? Elvettem az üveget, majd egy könnyed mozdulattal kinyitottam. Rossz döntés volt. A kóla kifutott az üvegből, mint egy vulkán. Szállt belőle az üveg tartalma szét fröcskölve mindent. Próbáltam hamar reagálni, próbáltam visszacsavarni, és kicsit elfújtam, hogy Adria legalább ne legyen kólás. Sajnos így is kijutott belőle neki is. Szerencsére a virágoknak nem lett baja.
-Sajnálom. Nem szerettelek volna összefröcskölni, hisz jót akartál. Tessék.
Odanyújtottam az üveg maradék tartalmát. Láttam, hogy Adriának alaposan jutott kóla, sajnos a ruhájára. Ezt nem hiszem el.
-Suvickus-szal kijön? Remélem.
Mivel tudnám jóvá tenni? Megfogtam három szál rózsát és odaadtam neki is.
-Boldog nőnapot, és még egyszer bocs a kóláért. Majd hozok a Balatonról, ígérem.

Lányok

Felcsillant, egy enyhe reménysugár amitől boldog voltam. Nem kell akkora erővel gondolkodnunk ha jött a megmentő. De, lehet, hogy ez a jómadár, aki a levelet írta. Előfordulhat, hogy csak nevetni jött ide.
-Bocs, csak már gondolkozni sem tudok, azt szerettem volna kérdezni, hogy hallod-e.
Ez kínos, de nem érdekel, ha ki tudok jönni a gödörből. A hang gazdája már rendkívül közel volt a jukhoz.
-Vigyázz! Gödör!
Megnyugodtam, mikor meghallottam Leonie csilingelő hangját, ami most sokkal szebb volt, mint bármikor máskor.
-Leonie, félre értetted! Csapdába estünk!
Ekkor láttam, hogy Sharlotte könnyedén kimászik. Ez zene szemeimnek. Rendkívül meg örültem, hogy kint vagyunk. Ekkor neki térdeltem a ödör falának, és kezemet nyújtottam Leonienak. Mivel segített, ki tudtam mászni. Nem kellett húzzon, mivel mászni tudtam, csak nagyon szédültem, és rosszul voltam. Már nem láttam Sharlotte-ot. De szavaiból tudtam, hogy segíségért indult. Ott álltam Leonie előtt de nagyon-nagyon szédültem. Lefeküdtem, mert nagyon rosszul voltam.
-Leonie!
Mivel már kijuttam a gödörből megnyugodtam. Ekkor hangom elhalkult, egy haldokló hangján szóltam a lányhoz.
-Nem tudod elhinni, mennyire örülök, hogy itt vagy.
A tudat, hogy Leonie itt van nyugtatott. A fejemből folyt a vér, én meg szédültem. A vörös már megérdemli, hogy elmondjam neki titkom.
-Szépség! Megmentettél. Emlékszel? Nem akartad elfogadni a medált. Most kiérdemelted. Ott van a bal zsebemben, vedd ki.
Szóltam Leonie-hoz elhaló hangom. Nálam volt az ékszer mindig, amiután Leonie nem fogadta el. Nagyon nem örültem, hogy nem vette el most elveheti.
-Nem baj ha kicsit lehunyom a szemem? Nagyon rosszul vagyok. Kicsit menj álj távolabb, nehogy véres legyél. Kár lenne a ruhádért.
Lassan lélegeztem, szemem behunytam. Sajnálom, hogy Leonie így lát, gyengén, erőtlenül. Tudom, hogy nem fogok meghalni, de nagyon fájj a fejem és vérzik. így hogy lehunytam szemem, legalább nem láttam, hogy szédülök.
-Vedd fel a medált.
Ha felveszi, kinyitom a szemem és azt mondom:
-Jól áll rajtad, Tündérlány! Szeretlek!
Majd jó nagyot sóhajtottam, mintha lelkem leheltem volna ki, és elájultam.

Dorisz

A reggelihez készülődtem a nagyterembe, mikor épp a Levita asztalához közeledtem. Nincs messze, az időpont mikor véget ér a vizsgaidőszak, amikor is végre elmehetünk nyqaralni a barátokkal. Már rég megbeszéltük, minden meg van egyezve, még csak a dátumra kell várni. A mai nap szokásosan indult, nem tanultam sokat, mivel nagyjából megvannak a vizsgáim, és jövőtől kezdődhet a másodikosok élete. Másodiktól lesz új tantárgyunk vajon? Azt tudom, hogy a felsőbb éveseknek, majdnem minden évben kezdődik valami új. Ragálytan, Sárkánytan, fotográfia. Épp a rellonos asztal mellett sétáltam, mikor is egy jókedvű, jóhumorú illető kitette a lábát. Mivel a reggelim a kezembe volt, nem volt más amit csináljak. Eldobtam. A tálca egy kicsit repült, majd egy lánynak a hajában landolt. Őt még nem ismerem, ráadásul biztosan rellonos. Azt hiszem szerencsésebb ha elfutok. De nem hagyhatom ott magyarzat nélkül, még a végén azt gondolja, hogy szándékos volt, pedig ez nem igaz.
-Bocs, nem szerettem volna, kiakasztottak.
Remélem nem lesz nagyon dühös.

Dorisz

Ez nem igaz, most meg fogok halni, pedig én nem tettem semmi rosszat ami miatt bűnhődhetnék. Kinéz 4-5.-esnek ráadásul rellonos. Tuti van egy kigyúrt pasija, aki elhúzza a nótámat. Úgy meg fognak verni, vagy rámküldenek egy átkot, hogy nem fogom kitenni az ablakba. Én nem ismerek olyan sok varázsigét, mint egy 5.-es, nekem még egy capitulatus sem megy tökéletesen. Eddig egyszer sikerült, bár akkor is csak a lábához esett a pálcája az egyik háztársamnak. Mit kezdjen velem? Szívesen megmondtam volna, hogy semmit, mivel nem az én hibám, de ebben a pillanatban, még azt sem mertem kimondani, hogy gonosz. Láttam, hogy a szemeiben tűz ég, és ebben a tűzben én állok. Egy üstben főznék éppen és rettenetes szenvedek. Keserű halál. Nem fogok nyápicként meghalni, férfiasan fogok állni.
-Csinálj velem amit akarsz.
Próbálkoztam határozottnak tűnni, hátha megkegyelmez. Persze, hogy elsős vagyok. Nem látszik rajtam?
-Igen, elsős. És a levita a házam.
Remélem elég információt sikerült kinyögnöm magamból ahhoz, hogy utamra engedjen.Remélem megkegyelmez, és nem hívja a testőrségét.

Dorisz
(zárás)

Itt állok reménytelenül. Nincs mit tennem a futás az egyetlen menekülési lehetőségem. Szerintem úgy csak rosszabbul járnék. Hősies, reménytelen arccal vártam a következő pillanatot. Édes? Ez így egyre rosszabb... Kezdek félni kérésétől. Remélem nem lát most Leonie... Csak most, csak itt ne lásson. Csak vele ne! Egy boszorkány ahogy élvezi mások szenvedését. Helyesbítek, ő csak egyszerűen rellonos.  Most minek kelleti magát mint egy utcalány? Miért hajolt hozzám, és miért súgta a fülembe? Nem értem. Mit akar velem tenni?
-Gondoltam...
Most kezd felgyűlni az önbizalmam. Várom, hogy jöjjön a végzet. Miért érdekli a nevem? Névsort vezet kiket alázott már meg nyilvánosan? Ekkor önbizalmam teljesen eltűnt. Hogy én egyem meg a kaját, ami lesett a földre?
-Nem cserélhetnék a navinés sráccal?
Néztem rá nagy bociszemekkel, és vártam azt ahogy kinevet, és a szájamba kezdi gyűrni az ételt. Tennem kell valamit. Túl sokan vagyunk a nagyteremben. Ráadásul nagy részük rellonos. Megtámadhatnám, de ha őt sikerül lefegyvereznem, a többiek támadnak rám. Azt mondta, hogy szereti a haját nem? Óvatosan elővettem taláromból a pálcám, mintha az evőeszközért nyúlnék.
-Megegyem? De nem ma!
Kiáltottam rá. Ekkor egy gyors mozdulattal rászegeztem a pálcám. Ekkor tudtam, hogy melyik varázsigét fogom használni. Egy varázsigét, amit nagyon könnyen elsajátítottam, és tökéletességre vittem. Szinte biztos, hogy sikerülni fog. Érzem!
-Lacarnium Inflamare!
Ha sikerül akkor a lány haja égni fog, ráadásul melege is lesz.
-Jóétvágyat!
Majd méltóságteljesen kimentem a nagyteremből. Ahogy kiléptem az ajtón futtam a klubhelyiségbe, ahogy csak a lábam bírta. Boldog voltam, mikor már egy kanapéban ülhettem.

Büntetés

Ezt nem hiszem el. Nem érdemlem meg a büntetést. Ráadásul egy 450 szavas fogalmazást kell írjak arról, hogy Amira az iskola legédesebb csaja. Ráadásul megfenyegetett, ha nem fogadom el a büntetést, vagy feleselek növeli a szavak számát. Én már tudom, hogy tízezer szóig nem fogok megállni. Nem igazság. Ő hagyta volna, hogy meghaljunk. Nem érdekli őt semmi, csak hogy másoknak fájdalmat okozzon. Szívtelen fruska. Ok nélkül megbüntetett, ráadásul Leonie-t is aki megmentett minket. Leonie nem érdemli meg, hogy dolgozzon, a mi hibánkból.  A bagolyházban tutira nem fog Amira kegyelmezni nekünk. Remélem megkér majd engem, hogy legyek pincére. Elhamarkodott döntés lenne, mivel beleköpnék az üdítőjébe, meg persze viszketőport kevernék a szendvicsébe, chili paprikával. Megbánná, hogy meg akart minket büntetni. Már majdnem a bagolyházban voltam. Rengeteget késtem, de ez nem zavart. A fejem már jól volt szerencsére. Ekkor hallottam, hogy Sharlotte megkérdezte, hogy megvárnak-e engem. Beléptem az ajtón.
-Vezényszóra jelentkezem!
Már mindenki ott volt, még az a szívtelen hárpia is, az a hülye liba. Legszívesebben leköpném, majd jól megtépném a haját.
-Halljuk a bűntetést, rabszolgahajcsár?!

Amúgy szerintem Amira megtette. Amilyen kegyetlen simán megtép száz csibét, csak azért, hogy lássa ahogy szenvednek...

Levita mozgalom
A szünidő után, ahogy visszajöttünk tanulni

Ezt nem hiszem el! Fédra néni nem lesz a házvezető helyettesünk? Ráadásul el is hagyja az iskolát? Ezt nem hiszem el! Csípjen meg valaki, biztosan csak álmodom. Én nem fogok tudni tanulni. Fédra néni, oly melegen fogadtatott, mikor első napomon félénken a teszlek süveg elosztása után botorkáltam. Meg kell győznünk Fédra nénit, hogy maradjon velünk, mert minden levitás számít rá. Anyánk  helyett anyánk volt. Amint megtudtam rohantam a klubhelyiségbe, és mindenkit kérdezgettem, hogy ő hallotta-e a hírt. Egyből az asztal mellé ültem, és kreatívkodni kezdtem. Majd megkértem pár embert, hogy terjessze a hírt. És rohantam a naygterembe. Kiálltam, és magasba emeltem a frissen készített táblát: "Szeretjük Fédra néni, ne tessék elmenni". Egyedül álltam a nagyteremben, könnybe lábadt szemekkel és vártam,hogy Fédra néni megjelenjen. Mikor láttam, hogy sehol nincs kiáltani kezdtem.
-Fédra néni, Önt mindenki szereti. Nem teheti meg velünk.
Az iskola sokkal szebb hely, mint amúgy ha Fédra néni velünk van. Szíves kitűzőt viseltem a szívem felett. Piros volt és a közepében csak annyit írt: "Fédra néni".
Ha valakit szerettem, Ő volt az. A klubhelyiségben, soha egy rossz szót nem hallottunk róla. Tartotta bennünk a lelket, bíztatott és mosolyt csalt az arcunkra. Álmaink házvezetőhelyettese. Minden ház diákja irigykedhetett a levitára, mert Fédra néni is kék volt. A közös pillanatok, activity, viccelődés. Ha megláttuk szebb volt a napunk. Ha nem ment a jóslástan, ő azonnal ott termett, hogy segítsen rajtunk. A levitások szive, az Ő szivénem ritmusára dobog, és szívünk mélyébe zártuk a jóslástantanárnőnket. A helyesség kedvéért: a legjobb, a tökéletes tanárt. Ő az én egyetlen példaképem, akit mindig tisztelni fogok.

Holnap írok mindenkinek!!! (igen, Amira büntetőfeladatot is)

Bünti

Élvezd csak a pillanatot Amira, eljön az idő, mikor majd én fogok nevedni. Várd csak meg, mert háromszor veri ezt kendnek vissza Lúdas Matyi Zsolt Perott. A bagolyházból következtetve biztos takarítanunk kell majd. Látom Amira arcán, nem fogjuk ennyivel megúszni. Sejthettem volna, hogy jobban járok, ha egy maszkban jövök.
-Még énekelnünk is kell?
Szólaltam meg makdnem egyszerre Leonie-val. Énekelni? Én? Szeretek énekelni, de csak a tusolóban, mikor senki nem hall. Most, hogy mutál a hangom, éneklés közben olyan hangok jönnek amiket egyáltalán nem akarok. De viszont, ez lehet a mi előnyünk. Amira hamar megfogja unni. A Captain törpöt? Az nem is olyan rossz. Nekem tetszik ez a szám, olyan kis cuki.
-Rám fér a szidalom, gyere el éss büntess meg! Én vagyok a Captain törp, úgy meginnék még egy kört.
Elkezdtem takarítani közben. Ez a feladat rendkívül gusztustalan, de így énekelve a csajokkal nem is olyan rossz. Sokkal rosszabb lenne ha bámulnának, és nem beszélhetnénk. Amirától ezt a büntetésmódot vártam volna. Az a kis rabszolgahajcsár, nem tisztel sem embert, sem Istent. Nem tudom, hogy viselkedik a barátai körében. Egyáltalán vannak barátai, vagy csak képmutató kényszerbarátai? Én biztos, hogy nem büntettem volna őt meg, egy ennyiért. De ha ez boldoggá teszi, akkor....

Lagger Arm

Bogolyfalván sétáltam mikor eszembe jutott az aranyszívű Fédra néni. Még mindig rendkívül hiányzik, pedig eltelt már egy kis idő azóta, hogy első napomon meleg szívvel fogadott. Reménytelenül sétáltam a kis faluban. A csillagok már tisztán látszottak, és kezdett egyre hidegebb lenni. Ebben a pillanatban megpillantottam a Mátra Máguscsárdát. Már kezdtem fázni, de eszembejuttak háztársaim szavai, miszerint a vajsör felmelegí akármennyire is fázom. A muglik vizsgálódni szoktak, hogy mi igaz és mi nem. Most mugliként mentem oda a pulthoz, és kértem magamnak egy vajsört. Körülnéztem, és egy szabad asztalt kerestem szemeimmel. Ezt sajnos nem láttam, de viszont volt egy lány az egyik asztalnál, aki szimpatikusnak tűnt. Mivel nem akartam a pult mellé ülni, mint egy alkoholista odasétáltam hozzá.
-Szia! Szabad ez a hely?
Ha megengedi leülök.
-Mit keres egy magadfajta lány egy ilyen helyen? Szomorúnak tűnsz. Mi a gond?
Kérdeztem szomorúan. Én is szomorú vagyok, egy fontos személy elvesztése miatt. Fédra néni nagyon fog hiányozni, miatta vettem fel a jóslástant is. Bárki lesz az új tanár, vagy esetleg tanárnő biztosan nem fogom szeretni a jóslástant, ha lesz. Senki nem tudja helyettesíteni őt, még Kőszegi sem, pedig Ő igazán szimpatikus, meg jófejnek tűnik. Nem tudom, mi lesz így Fédra néni nélkül. Az élet nem állhat meg, de nem tudom elképzelni az itteni életem nélküle. Másodikos lettem, egy újabb nehézségi szint, amit muszály túllépnem, ezen gondolkozva kortyoltam egy nagyot a vajsörömbe. Ez nagyon finom... Hmmm...

Sharlotte
április 3. 18:00

Az iskola szokásosan kezdődött. Találkoztam régi ismerősökkel, láttam új arokat. Különösebben nem ismerkedtem meg senkivel, de jó érzés volt újra látni a szobatársaimat, Ericet és Woodot. Éppen a szobámban pakoltam ki dolgaimat, amiket otthonról, vagy a balatoni nyaralásról hoztam. Az egyik pillanatban azt láttam, hogy egy bagoly kocogtatja az ablakom.  A lábára kötve egy levél volt, ami nekem volt címezve. Kibontottam a levelet, és láttam, hogy egy másik kedves ismerősöm hívott meg egy találkozóra a vadőrlak környékére. Abbahagytam a  pakolást és kiválasztottam egy sötét farmernadrágot, egy kényelmes sárga inget, és egy fekete szövetkabátot. Mikor először találkoztunk szintén egy levél miatt mentem ki. De akkor nem volt feladó és mégis bátran mentem ki. Miért ne mennékmost? Hisz Lotte hívott meg. A szobámból elindulva, a klubhelyiségen át elmentem a vadőrlakhoz. Majdnem senkivel sem találkoztam az út közben, és akivel találkoztam azokat nem is ismertem. Valószínüleg még. Magamhoz vettem egy szál vörös rózsát, egy kis ajándék képpen. Nagyjából hat órára érkeztem meg, de Shar már ott volt. A kis pontos, mosolyogtam szolidan. Már nem voltam messze tőle, és csak sétáltam felé nyugodtan.
-Szia! Hogy vagy?
Odaléptem a lányhoz, és megöleltem. Majd adtam neki egy kis, említésre sem méltó puszit, majd odaadtam neki a virágot.. A levélben az állt, hogy beszélni szeretne velem. Erre kíváncsi vagyok.
-Örülök, hogy újra látlak! Miről szeretnél beszélni?
Majd körülnéztem egy ülőalkalmatosság után. Jó lenne leülni, kitudja mit szeretne mondani Lotte, de ha nincs ahova leülni akkor majd állva hallgatom meg.

Lagger

Nagyon finom volt a vajsör amit iszogattam. Finom volt, bár sajnos lelki sebeimet nem tudta begyógyítani. Azt hiszem ezentúl gyakrabban fogom meglátogatni ezt a helyet, valószínüleg barátokkal. A lány aki ott ült a közelemben nem tudta lekötni a figyelmem. Csinos, de nem olyan szép, mint a szívem legbecsesebb heyén tartott Leonie. A Fédra nénire, meg Leonire irányított gondolataim miatt nem is tudtam figyelni a lányra. Miután befejezte mondandóját észrevettem, hogy túl nagy a csend. Biztosan egy szomorú dolgot mondott, elvégre azért kell szomorú legyen.
-Az nagyon szomorú...
Valószínüleg látta rajtam, hogy nem figyelek rá, de ez nagyon is nem érdekel. Nem ismerem, és nem tudhatja milyen szomorú vagyok.Borzalmasan érzem magam, az élet a gyöngyszívű mindig kedves néni nélkül nem élet. Mit kérdezett? Már megint elkalandoztam, sajnos. De nem érdekel ilyenkor, hogy ki mit gondol, a lényeg, hogy a barátaim megértenek, és próbálnak vigasztalni, pedig ezt nem is várom el tőlük.
-Miért vagyok szomorú? Elvesztettem egy nagyon fontos embert.
A vajsöröm folyamatosan, egyre gyorsabban fogyott. Simogatta a torkom, ahogy lecsúszott a nyelőcsövöm. Ez alatt a pár pillanat alatta mennyekben éreztem magam. Pont olyan volt, mintha Fédra néni újra velünk lenne. Nagyon jó érzés. Felálltam, és odavonultam a pulthoz. Mélabúságomban még a lánytól sem kérdeztem meg, hogy kér-e. Kértem még egy jó nagy korsónyi italt. Nekem nagyon ízlik, valószínüleg holnap is itt leszek, csak azért, hogy élvezzem a vajsör lefolyásának minden pillanatát. Még mostsem felejtettem el Fédra nénit. Miért ment el, miért? Olyan jó lett volna ha legalább elbúcsúzik. Legyen bármi is nagyon fog hiányozni. Kínos ez a csend, de nem zavar. Engem...

Lotte

Kíváncsian figyeltem Lotte minden mozdulatát, mert úgy éreztem, fontos gondolatokról szeretne beszélni, és ebben a komoly beszélgetésben szívesen vettem részt. Ahogy láttam; meglepődött a rózsán, pedig csak szerettem volna, hogy örüljön.
-Köszi, jól vagyok. Hiányozni fog Fédra néni.
Elnéztem Lotte feje mellett a semmibe. Nem szerettem volna, hogy lássa a szemeimben a szomorúságot.
-Lotte, ez jó vicc.
Mosolyogtam, majd ahogy újra végig gondoltam; nevetni kezdtem, de csak szolidan. Nem szeretném megsérteni a lányt.
-Bocs.
Végig hallgattam Lotte-t, bár nem értettem vele egyet.
-Lotte, én nem haragszom meg, tudom te hívtál. Ahogy mondod, ez nekem sem tetszik. Nagyon, de nagyon nem tetszik.
Elgondolkoztam a történteken.
-Legyünk optimisták. Most nem vagyunk egy gödörben, kényelmetlenül.
Ez igazán megnyugtatott. Az is nyugtat, hogy tízig még sok idő van, így ha Amira el is kap minket, nem büntethet meg. Az aztán tényleg nem lenne igazság.
-Mi legyen? Pedig túl értékes ez az este ahhoz, hogy ne csináljunk semmit, nem gondolod?
Elkezdtem gondolkodni, majd megszólaltam.
-Tuti régebb óta vagy itt, mint én... Nincs valami ötleted, hova mehetnék? Én imádom a természetet, nekem az sem lenne gond, ha itt kint maradnánk... kettesben... a holdfény alatt...
Ránéztem Sharlottera, és próbáltam szemkontaktusba lépni vele. Jó, tudom, Eric a barátja, de miért ne férhetne bele egy kis flört? Vagy annál több? Eric úgy sem tud meg semmit. Ezekre a gondolatokra gondolva kezdtem rájönni, milyen szép is Lotte, főleg így, hogy a Nap már lemenőben van. Az utolsó sugarai megcsillantak gyönyörű arcán. Csak ketten, és a természet.

Lotte

Valaki már megint szórakozik velünk. Ezt nem hiszem el, nem ez volt az első, és nagy valószínűséggel nem is az utolsó. Sajnos. Elgondolkoztam a lehetőségeken. Eric biztosan nem. Ő nem szeretné, hogy Lotte-val szenvedjünk a gödörben. Meg nem is csapná be azzal, hogy én írtam Lotte-nek és fordítva. Ez így nem mehet sokáig tovább. Van egy olyan érzésem, hogy valahol itt is van egy gödör...
-Lotte, elhiszem. Bocs a gyanúsításért, csak tudod... a levélen írta.
Ekkor jutott eszembe, hogy a levelet véletlenül a kabátom zsebében hagytam. Belenyúltam a zsebembe, de az nem volt ott. Akkor rosszul emlékezem rá. No, de nem olyan nagy gond. Neki nem tetszik?
-Lotte, hidd el; nekem sem tetszik.
Mondtam kicsit nevető hangon. Ezekben a pillanatokban, csak néztem Lotte-t. Varázslatos volt, bár azt hiszem: rosszat mondtam. Szóval hangosan gondolkoztam? Ez nem lehet igaz. Pedig csak véletlenül futott ki a számon.
-Bocs, hangosan gondolkoztam. Miket mondtam? Nem durva, ugye?
Remélem nem fog hülyének nézni. Kezdem megkedvelni, nem tudom miért. Vagyis sejtem. A tiltott gyümölcs mindig a legédesebb. Emiatt nagyon szégyenem magam, de most mit tegyek? Magamban mosolyogtam, de nem mutattam ki. Biztosan megbántanám, és ezt nem szeretném.
-Lotte, ha már kint vagyunk, ne pocsékoljuk el az időt.
Belenéztem mélyen a szemébe. Varázslatosak, elmélyültem barnás-kék szemeiben. Nem tudtam levenni róluk az enyémeket. Elmélyültem, mintha tengerbe néznék. Ilyen szépeket még soha nem láttam.
-Lotte, gyönyörűek a szemeid. Nincs kedved sétálni? Korán van még. Jó lenne beszélgetni veled.
Megfogtam a derekát, és a szemébe néztem.
-Merre induljunk?
Mosolyogtam.

Botond Kiva és Amira általi szájból-szájba lélegeztetésre gondol, egy kis nyelvvel természetesen :-))

Domi, az nem gond. Az egobarmok évekig gyakorolnak a testen kívüli élményért.

Lotte

Biztos, hogy valami olyat mondtam, amit meg kellene bánjak. De miért bánnám meg, ha azt sem tudom mit. Nem igaz? De, igen. Azért igazán érdekelne, mit mondtam, de borzalmas lehetne, ha tudnám, mit mondtam. Szerencsére tisztázni tudtuk a leveles dolgot. Biztos jó lesz ez a séta, csak azt tudom remélni, hogy most nem találunk egy gödröt.
-Gondolom. Elég furcsán nézel, szerintem jobb, ha nem tudom, hogy mit mondtam.
A helyzet súlyával nem törődve mosolyogtam azon, hogy mennyire nem figyeltem erre, hogy ne gondolkozzak hangosan. De mit tegyek? Egészen elvarázsolt, ahogy nézett, csak amióta furcsán néz, azóta... furcsa. Min gondolkozik így belemerülve? Van az arcomon valami? Vagy a kabátomon? Nem hiszem... Tényleg ilyen durva? Tönkreteszem ezzel az idegeimet. Most már nem érdekel.
-Akkor ne menjünk.
Ejha, elég gyorsan változnak a gondolatai.
-Igen, bizony sétálni.
Ezen is csak mosolyogtam. Pontosan eltaláltam a hangsúlyt, ezen biztos ő is nevetni fog. Az irány amerre mutatott szimpatikus volt.
-Rendben. Menjünk arra.
Ahogy elindultunk, gondolkozni kezdtem. Fogjam meg a kezét? Muszáj elcsábítsam, hisz gyönyörű, mint bármely gyémánt a Földön. Káprázatosan néz ki mindig. A magassága sem zavar. Amikor szőke haján megcsillan a fény, én meg elolvadok. Ekkor elhatároztam, hogy megfogom a kezét. Gyönyörű, mint a napnyugta, mint, mint... Leonie... Úristen?! Mit teszek? Milliméterekkel Lotte keze előtt kapom el a kezem. Lehet, picit hozzá is ért.
-Lotte, nincs kedvem sétálni. Hazakísérlek. Szerettelek volna elcsábítani téged, de eszembe jutott egy nálad is gyönyörűbb ékszer. A világ legszebb ékszere, és érte ver a szívem. Mindennél jobban szeretem Leonie-t.