Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Évnyitó/záró

- Navinések, Rius, Vivcs, Igazgató, Boti♥ -

Úgy tűnik a mai napon nem csak az Emmus nevezetű bomba fog becsapódni, hanem Vivi is előszeretettel csatlakozik ehhez. Már szélesedik, az amúgy sem csekély mosolya és integet ezerrel vissza a lánynak, mikor észreveszi. Igazából már a házuk tagjainak nagy többségét ismeri, egytől-egyig mindenkivel szorgalmizott együtt, vagy volt órán, bár lehet, csak azért integetnek neki, mert itt virít sárgában.
- Természetesen segítek. – Még mondja Adriának, majd tekintete Vivire irányul, hiszen lényeges momentum, Superwoman megérkezett és a körülöttük zajló események is pörögnek, amik igencsak érdekesek. Kezdve azzal, hogy a természet érdekes játék, hogy annyi tiszteletteljességgel áldott meg csak egyes rellonosokat, amennyivel. Komolyan, már majdnem meglepődött volna, ha nincs valami, jelen esetben a terítő színezgetése, hát, ennél azért jobbra számított tőlük. Ez a gondolatmenet távol állna Emmától, de elég feszült hónap van mögöttük ahhoz, hogy az aranyos énje mellé beférkőzzön a valóságlátás is.
- Szia Vivcs. Mi újság?  Te is jól festesz, egyébként mondasz valamit, de ahogy látom, a sárga nem mindenki tetszését nyerné el. - Ezzel a rellon asztala felé bök, mikor Vivi épp figyel, közben szép lassan befut Véda néni is, akire bátran mosolyog, hiszen idén sokat munkálkodtak együtt Sárkánytan órákon, még órát is tarthatott egyedül, amiért nagyon hálás, a többi tapasztalatról nem is beszélve, amit szerzett, ennek biztos hasznát fogja venni a jövőben. Hallgatja Adria és a hávé néni lányának párbeszédét még mindenki elcsendesedik, aztán az Igazgató elkezdi a szokásos levezénylést. Minden házat megtapsol, de természetesen a saját házuk és Véda néni kapja a legnagyobb tapsot, az egyéni címekért, és a Navine kupa átvételéért. Az asztalt elég jól látja ahhoz, hogy feltűnjön neki a babrálás is a kupában, illetve utána mellette, ha a sejtései nem csalnak –főleg, hogy az imént jött ide hozzá gratulálni a kis tündérke- beugrott Flóra is ünnepelni a házzal, bár meg kell hagyni a módszerei igencsak különösek. El is neveti magát, de büszkén tapsol tovább, aztán az év diákja díj átadásán kicsit meglökögeti Adriát, egy amolyan, héj, indulj már módon, miközben felé is tiszteletét fejezi ki. Ezután jön az a pont, amit nem bír ki sutyorgás nélkül, Vivi felé fordul.
- Az én drágám tök jól fest ebben a szerelésben, nem? Rud adta kölcsön reggel… - Meséli, közben figyelmesen várja a folytatást, még átveszik a jutalmakat és megkapják a tapsokat. Folytatódik a jutalmazás, haladnak szépen előre, mindenki megkapja a megjáró tapsot, azonban az évfolyamelsőknél, mikor a hatodik évfolyamhoz ér az Igazgató bácsi és az ő nevét mondja hatalmas meglepődéssel az arcán kel fel és sétál ki. Megköszöni, gratulál először évfolyamtársának, majd a többieknek. Végül elveszi a jutalmát, meg mindent, ami jár és vörös pofival, mert ennyi ember előtt eddig nem kellett leledzenie, visszasétál az asztalához. Ám szinte alig van erre ideje, hiszen pont leülne, mikor az Év Navinéseként ismét jelenése van, a szintén évfolyamelső Vivi kezébe nyomja az ajándékait, majd indul ismét ki, sűrű ez az évnyitó/záró, de természetesen csakis pozitív értelemben. Ismét gratulál a többieknek, azaz próbál. A Legrellonosabb rellonostól azért tart, mert nem sok szépet hallott eddig a cím birtokosairól, mondjuk a rellonosokról sem. Megint kap dicséretet, virágot és könyvet, amit mosolyogva átvesz, majd a kézfogások után visszaballag a helyére és kíváncsian várja az új tanárok bejelentését, de előtte még a kviddics a téma. Ehhez nem igazán tud hozzászólni, bár ügyesnek tartja azokat, akik csinálják, meg is tapsolja a tavalyi év bajnokát, főleg, mert Adria is köztük van, meg az újjá alakuló csapat kapitánya Zoé és Zora húga lesz, de ennyi. Végighallgatja kik az új tanárok, majd mikor hivatalosan is vége mindennek tekintete Botit keresi, akit hamar meg is talál. Megfogva a díjakat, ajándékokat, amik mögül alig látszik ki elindul felé, majd együtt fogják elhagyni a nagytermet remélhetőleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már iszonyatosan izgatott, hiszen a hét végén utazna Szedresre, ahol gyakorlaton vehet részt, hála Véda néninek. Elmondhatatlanul hálás neki a lehetőségért, ráadásul ez biztosan döntő fontosságú lesz a jövőjét illetően, hiszen csinálja a tanári szakot is, de egyelőre döntésképtelen, hogyan lépjen ki a nagyvilágba. Talán ez majd segít dönteni. De mivel még ez messze, kicsit kiélvezi az utolsó hét dolgait, éppen ma játszott meccset háza csapata, amire ki is ment, hogy támogassa őket. De amit látott az kicsit sem tette boldoggá, sőt, a rá nem jellemző aggodalom átcsapott valami olyanba, ami által valakit jól meg tudott volna szorongatni. Pillanatok alatt kezdődött el az, hogy hullottak, mint a legyek a chemotoxtól a sárgák. Ez valami elképesztő. Mintha a rellonosok valami muszáj képzettel küzdenének, hogy minden mozgó egyedet, mozgásképtelenné tegyenek magukon kívül. Emma lélegzete előbb a navinés terelő megmozdulásaitól, majd a lepottyanó Lotte után Adri esetekor állt el. Hirtelen mintha egy ütemet kihagyott volna a szíve is, tudja mi baja a lánynak, de ez. A közelében helyezkedő eridonos CSK, akit még arról a bolond kviddicsről ismer, ahogy vége lett rohant az öltözőbe, nem tudni pontosan kihez, de ahogy tudja Adrival is elég jóban van. Emma még beszélgetett pár háztárssal, aki kint volt, majd igyekezett minél előbb a sérültek után indulni, ott nem igazán törődött másokkal, hiszen a legtöbbeknél voltak, egyből Adriát kereste, és mikor megtalálta az ágya mellé ült. Mikor a lány idekerült és megismerte nagyon a szívéhez nőtt, lehet néha attól olyan morcos rá, hogy anyja helyett is anyja próbál lenni Emma. Az ágya szélére könyököl, majd összekulcsolt kezeire helyezi az állát és vár, bár ahogy Uff tájékoztatta, nem fog ma már magához térni érdemben, szóval várni kell. Amíg ez megtörténik, szinte ellentmondást nem tűrően közölte, hogy ő is marad, amire a reakcióra kíváncsi se volt igazán. Csak akkor mozdult el a lány ágya mellől, mikor egy kisebb csetepaté tört ki az egyik ágynál, de helyette az egyik kis navinéshez sietett, majd a gyógyítóért, hogy csináljon vele valamit. A fiút maximum látta már, de egyébként nem ismeri, viszont elég rossz bőrben volt ő is. Mikor sikerül odacsalnia a segítséget visszatér Adrihoz, ahonnan többet nem is igazán mozdul.
…Nehézkesen merült álomba, mikor már mindenki más is szunyókált a gyengélkedőn. Egyrészt ő akart itt maradni, de be kell látnia, nem egy kényelmes módot választott az együttérésre, mindenesetre éjfél után végre sikerült kellemes szuszogásba kezdenie. Elég rosszul alszik idegen helyen így még a légyzümmögés is felkelti, nem is meglepő, hogy ismét felébredni látszik, és automatikus reakció, hogy a pálcája, ami a kezében van az ágyon, emelkedik is a reccsenés és susmorgás irányába, nem igazán ismeri fel ki az, csak azt látja, hogy Lotténál matat. Könyörgöm, még a sérülteket se képesek nyugton hagyni legalább egy éjszakára? Már suhan is az átok, és bár nem tökéletesen, de biztos a sikerességében, hiszen miért ne sikerülne, gyakorolta már eleget. Ellenben a fáradtsága és mivel nincs ereje teljében, biztos benne, hogy nem lesz száz százalékos hatású.
- Dormiendana.
Tisztán és érthetően ejti ki, mivel a fiú kezei foglaltak, ideje sincs pálcát rántani, vagy elkerülni a dolgot, szóval legalább reggelig szunyókálni fog, bárki is az. Odalépdel az ágyhoz, hogy az összecsuklott és alvó egyedet megnézze, meg Lottéra pillantson, de csak a földön lévőhöz susog pár szót, mielőtt visszamenne Adrihoz. Igazából ezt csak hozzá kellett tennie, nem hinné, hogy érteni, hallani vagy felfogni tudja.
- _Ne piszkáld a háztársaimat éjjel a gyengélkedőn!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez az év a vártnál is nehezebben zajlott. Annyi minden sűrűsödött össze, hogy igazából órák se lennének elegek ahhoz, hogy röviden össze tudja azt foglalni Emma, így inkább csak pár momentumot emelve ki üzent haza, hogy csak egy hétvégére tud hazamenni, mert állásinterjúja lesz, ismét. Örömmel fogadták, de féltették is őt. Egyrészről, végre felnőtt a kicsilány, aki nem olyan régen még a házban szaladgált boldogan, bújócskázott, hajtogatott és karkötőket készített, másrészt viszont nem egyszerű szakmákat választott, mind a kettőnek van bőven hátulütője, bár azt egészen jól fogadták, hogy a tanári pályát környékezi, attól meg majd kicsattantak, hogy a sárkányok egyelőre a listán hátrébb kerültek. Tisztában vannak a szülők Emma ambícióival, amikben biztosak, hogy komolyak, hiszen mindig is olyan volt, aki ha nekiállt valaminek, annak oka volt és véghez is vitte, vagy így, vagy úgy.  Egyelőre Véda nénit, a mentorát értesítette csak róla, mi is a helyzet most, hogy sikerült mindez, de hamarosan le fog hullni a lepel, hiszen jön az évnyitó és záró ünnepség. Még a vizsgaidőszak előtt kapta el pár szóra, Botit keresve a kékek vezetőjét is, aki egyébként egy tündéri teremtés, és még mindig kicsit különös számára, hogy egy ekkora lánykában, akit simán közéjük illesztene, hogy lehet ekkora vezetői képesség, hiszen győzelemre vitte a házat!
Felhúzott egy egyszerű és kedves ruhácskát, a piros harisnyáját, meg egy magassarkút kapott mellé, mert hát nem egy égimeszelő, na. Boti meg olyan magas, jó, igazából abban reménykedik, hogy most legalább találkozik vele, mert az elmúlt időszak egy kapcsolati katasztrófa, mert mindig csak kis időre, alig-alig látta. Neki is rengeteg dolga volt, Emmának is. Éppen ezért csillogó szemekkel kapta fel kezébe még a talárt, ami egyelőre ott pihen, és sietősen indult meg lefelé a nagyterembe, ahová, szokás szerint nem érkezik meg időben, de csupán csak azért, mert egy pillanatra megállt az igazgatónak köszönni és Szendrei tanárnővel beszélni pár szót. Amint azonban lezárta az eszmecserét, belépve a zsibongó tömegbe, tekintete a sárgácskákat kereste, az ismerős tekinteteket, illetve Botit.
- Sziasztok.
Csiripelte az ismerősöknek oda kedvesen. Hamar ki is szúrta a fiút, átvágtatva a tömegen, amiben néha majd elveszik, pontosan mögé érkezett, és kicsit lehajolva hátulról átkarolta és hozzábújt. Azon már csak mosolygott, milyen kis mókás, hogy tavaly Rud talárjában feszített itt a kedvese, idén pedig a navinések között üldögél. A mellette ülő lánykát már ismeri, oda is biccent felé, aztán végre Botihoz szól.
- Úgy hiányoztááál!
Csókot nyom az arcára, aztán elengedi, hogy a talárjába bújjon, majd leül mellé, úgy, hogy szembe fordul vele, a mosolya egyre szélesebb lesz, a szemeiben pedig ott csillog a boldogság, belülről majd felrobban az örömtől. Legszívesebben ugrándozna és össze, meg vissza, meg át, meg keresztbe ölelgetné. Ez utóbbiból nem is fog engedni valószínűleg.
- Hogy mentek a vizsgák? Felagund professzor kegyes volt? Jártál otthon te is?
Nem, ezzel nem célozgat, csak eszébe jutott, mert az anyukája nagyon kifaggatta most már sokadszorra a fiúról, az apukája meg pláne, mikor otthon volt. Közben, tőle nem meglepő módon, megint öleléssel halmozza el Botit, aztán meg felbátorodva csókolja meg, mikor éppen nem beszél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bár kívülről nem látszik rajta, de már a megérkezés pillanatában ott volt a gombóc a torkában, hiszen tudta, hogy ma derül ki, felveszik-e tanárnak, avagy sem, ráadásul úgy néz ki, utoljára ülhet ehhez, a számára nagyon kedves asztalhoz. Minden mosolygós arcot látva, csak egyre jobban belemélyedt ebbe a gondolatba, hogy nem akar tőlük elválni, nagyon megszerette őket. Alapból nagyon könnyen köt barátságokat, a háztársaihoz, meg a navinésekhez képest úgy alapból hamarabb gondolja komolyabbnak ezeket, így hozzájuk is kötődik. Abból is adódhat, hogy nagyon későn került ebbe a szocializáltságát hozó közegbe, ki tudja. Mindenesetre, amint megpillantja a párját, fellélegezve lépdel hozzá és öleli át őt, szüksége volt már erre.
Nagyon örül neki, mer tényleg ritka, hogy szabadidejük legyen, ha meg van is, biztos akad valami mellék tevékenység, ami elveszi azt a kevés lehetőséget is, de mire másra, ha nem erre jó ez az évnyitó. Kissé késlekedve, de még az igazgató nyitánya előtt érkezett be, majd gyorsan a talárt is magára kapta, aztán huppant kedvese közelébe.
- Gratulálok, akkor jó évet zártunk…
Hatalmas mosollyal néz rá, még az ölelési roham előtt. Nem véletlenül mondja így, ebben a maga részéről is benne van minden. Bár az utolsó pillanatokig izgult, hogy Holden professzornak írt vizsgája milyen lett, az volt a sorban az utolsó, és azon múlt sok minden… Igen, az a sok minden, talán itt az alkalom nekiveselkedni annak a nagy-nagy tervnek, aminek nekivágott, de csak az évnyitó után fogja megtudni, sikerült-e.
- Hát, a vizsgákkal nem volt gond, amiből lehetett, mindegyik Kiváló lett. Most más miatt izgulok egy picit… - Süti le a szemeit, aztán rá is tér inkább első körben az otthoni dolgokra. – Csak egy rövid látogatást tettem én is, anyu pedig egy perc nyugtot se hagyott, folyton kérdezgetett rólad, meg érdeklődött mikor ismerhet meg személyesen.
Nevetgél kicsit ezen, mert tényleg nagyon aranyos, de olyan, mintha egy tini lány első szerelméről lenne szó, jó ebben a mondatban több igazság van, mint azt megszoknánk egy 20 feletti lánykától. Közben az Igazgató is nekikezd a szokásos indításnak, a házkupát gyorsan átadja, mindenkinek gratulál. Ekkor azonban egy kisebb csetepaté, ami szó szerint bűzlik, keletkezik a nagyteremben, bár szerencséjükre a tanári kar tagjai hamar kezelni tudják az ügyet, így a hirtelen riadalom csillapszik, és lassan mindenki visszatér a terembe.
Az iskola legjei kerülnek elő ezután, majd miután mindenkit szépen megtapsolt, elérte a vizsgákhoz, és Botival együtt kivonultak és kezet fogtak Gyuri bácsival, az igazgató pedig büszkén mosolygott rá, megnyugodott egy kicsit, még visszaértek a helyükre.
- Van egy… meglepetésem. Szóval, tudod, mert sokat meséltem, hogy imádom a kutatói munkát, de a tanításba is beleszerettem itt. Így hát tettem egy próbát, és a vizsgáim függvényében beadtam a jelentkezésemet az igazgatónak.
Miközben mondja, már Árminnál van a szó a kviddics kapcsán, Emma sosem élt együtt ezzel a sporttal, szóval nehéz lenne azt mondani, hogy lekötné a figyelmét, a jelen mondottakkal szemben, nem is így történik. Így hát kiböki végre az egésznek a lényeget.
- Azért is késtem kicsit, mert éppen vele beszélgettem, és nagyon úgy néz ki, hogy tanár néni leszek ettől a tanévtől.
Szinte mosolyog a hangjával is, mert ő nagyon boldog tőle, reméli Ő is hasonlóan tud vele osztozni ebben a boldogságban majd, és nem érzi ezt korainak, vagy soknak, esetleg nem néz rá emiatt rossz szemmel. Persze ezeken már rég végigfutott magában a jelentkezéstől, milyen lesz a dolog visszhangja, de mély levegőt véve, egy kis önnoszogatás után, benyújtotta a papírokat. Amin vége ennek a kis rendezvénynek, alig várja, hogy azt a kis időt, amit a mai nap még megenged, legalább Botonddal tölthesse, ebből kifolyólag ad egy puszit neki még az ajkaira, aztán fel is áll a helyéről, hogy elinduljanak. Érdekes, hogy ismét a Navinénél kötött ki, bár most annyira sok rosszalló tekintet nem jött feléjük, mint korábban, jó, akkor vastagon benne volt az is, hogy a Navine elvitte a Levita elől a házkupát…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kész rohanás egy hétköznap, a mai, péntek egy kész megváltás. Délelőtt volt két órája az alsóbb évfolyamosokkal, déltől pedig az Előkészítőben volt, ahol megint két órát tartott, egyet a másodikosoknak, egyet a harmadikosoknak, így Adélnak is. Nagyon-nagyon furcsa ez neki, hiszen itt mindenki, a kislány is, nénizi, közben pedig a párjának egyetlen szem húgicája ő. Mosolygósan lépdelt be órára, tekintetét pár pillanatig a barna kis szépségen tartva majd nekikezdett az órának. Mikor vége volt és kiengedte őket, odahívta Adélt, hogy megkérdezze, mivel Botival más beszélt erről és tudja, hogy későn végez, eljönne-e vele is sütizni addig, még a bátyja előkerül. Szerencsére igent kapott, ahogy a feletteseitől és a nevelőtől is, így egy negyed órával előbb is el tudtak indulni, mint ahogy vége lett volna.
Kilépve kezét Adél felé nyújtotta, ha megfogná, sok osztálytársát kísérte már így Adélnak haza, ezért gondolta, de lehet, nem értékeli a gesztust, kiderül. mindenesetre vagy így, vagy úgy, de lassacskán elérkeztek a cukiba, ahol kinyitva az ajtót beengedte előbb a legkisebb Gált, majd mögötte ő is belépett. Mindenhol kellemes sütiillat terjengett, a vélhetően kíváncsiskodó törpével együtt lépdelt a pulthoz, hogy sütit válasszon. Törpe? Már lassan beéri Mucit, jó még van egy vagy két fej különbség, de elég elszomorító, hogy ő már 20 rég múlt, és ilyen pici maradt. Nem volt vele különösebb baja, de mindig frusztrálta azért picit a dolog.
- Mit ennél szívesen? Most bármit szabad!
Kérdezett rá, miközben lehajolt megnézni a sütiket az alsóbb részeken is. Hatalmas, lelkes, odaadó és tündéri mosoly költözött az arcára, miközben leült az imént kinézett asztalhoz, és rendelt magának egy szelet meggyes-csokis tortát. Remek kombináció ez.
- Ha kiválasztottad, leülhetünk oda, Boti is érkezni fog valamikor. Addig mesélj nekem, hogy tetszik itt Bogolyfalván? Milyen az új osztálytársaiddal?
Szépen, lassan tette fel a kérdéseket, inkább érdeklődve, mint sem rázúdítva azt a kislányra, persze ha közben akad kérdése, felel bármire szívesen neki. Ahogy végig néz rajta, a szemében ugyan azt a kellemes és aranyos csillogást látja, mint a testvérében, hasonlítanak egymásra. Hogy jellemileg is így van-e, azt még nem tudja egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nagyon boldoggá tette a tanárnénivé vált exnavinést a kislány öröme a cukrászda láttán és a sütik közelsége. Ahogy kézen fogva ballagnak, nagy mosoly ül ki Emma arcára, és tekintetével végig a kislányt figyeli, aki meglepően nagyra nőtt, ahhoz képest, hogy mindig a „pici húgként” volt emlegetve közte és Boti között Adél. Dolgozik benne egy ösztön, ami a gyerekek iránti szeretetéből, de abból is adódik, hogy egyke gyermekként neki nem adatott meg testvér, az unokatestvéreivel is csak nem rég került közelebb, Viktort leszámítva. Furcsa is neki ez, hogy másoknak mind annyi szerette van közel, de nem irigyli tőlük, inkább velük örül, ahogy most a Gál családdal is, meg persze Czettnerékkel is, akik ahogy kettőt pislogott kettőből négyen lettek, ki tudja, mi lenne, ha még kettőt pislogna…
- Tényleg, bármilyet. – Mondta picit felkacagva a legkisebb Gál örömén. Aztán a kérést hallva, a pult mögött lévő lánytól kikérte azt is, és szerencséjére hamar meg is érkezik, hiszen látszik, hogy most a minyon a minden. Annyira édesek a gyerekek, mikor valamit nagyon szeretnének és izgalomba hozza őket. Ahogy csillog a szemében a boldogság, amikor elé kerül, az gyönyörű. De mielőtt még tovább mélázna magában, reagál is, de próbálja magába fojtani a nevetést.
- Igen, tudja, és hamarosan be is fog toppanni, ha minden igaz. Radar? Hű, nagyon okos vagy, bár szerintem a bátyód az ajtófélfákkal vigyázni szokott radar ide, vagy oda. – Mosolyogva simogatja meg a barna hajzuhatag tulajdonosát, majd a megérkezett süteményt tolja közelebb hozzá szalvétával és villával, ha kellene.
- Szerintem maximum iránytűt használ, de ki tudja, lehet kevert valami nyomkövetős italt már nekem, és mindig tudja hol vagyok, de ne mond neki, hogy ilyen sejtéseim vannak.
Ezzel a szájához emelte az ujját, hogy mutassa is megerősítésként, hogy ez titok. Bár inkább csak móka, de biztosan vicces lenne egy olyan ital. Boti meg ügyes és sok vicces bájitalban jó. Közben azért érdeklődik, mert azt még nem tudja, a kislánynak mennyire tetszik a hely, de hamar választ kap, bár meglepődik kicsit az elharapott mondaton. Ekkor az asztalon át a kezéhez nyúl, és biztatóan megfogja azt.
- Itt mindenki különleges valamiért, biztos, hogy nem lesz semmi baj. Látod, engem sem ettek még meg, pedig jó nagy mestertanoncokat is tanítok, akik még nálam is idősebbek! Tényleg, Boti gondolom nagyon örült neked, te is örülsz, hogy egy helyen lehettek?
Próbál nevetni és nevetésre bírni az elszomorodott kislányt, remélhetőleg némi sikerrel, miközben az a hely előnyeit mondja és a játszótérnél is kilyukad. Elmosolyodik, mert azt tényleg nagyon szereti mindenki. Néha, mikor az oviban segít be ő szokta kivinni a nagycsoportosokat játszani, ők is imádják a helyet, de legjobb tudomása szerint az előkészítő osztályait is jobb időben kiviszik majd. Biztosan örülni fog neki.
- Igen, én is szeretem, hogy ilyen tiszta és nyugodt hely, egyébként egy párszor megfordultam már ott, nagyon klassz játékok vannak, ha elengednek majd még velem, elmehetünk oda is egyszer együtt. Szeretnél?
Ajánlja fel kedvesen neki, mert tényleg szívesen lenne a törpével. Igaz a navinések, az iskola és az előkészítő, valamint a bolt mellett is eléggé képlékeny ez, de botira is szakít azért időt, a kislányra is tudna. Meg mióta tanárrá vált Zoénak is rengeteget köszönhet, hogy a bolt beosztását úgy alakították, ahogy.
- Hű, igen hallottam hírét, biztosan szuper lesz!
Közben falatozza a süteményét természetesen és éppen a nyíló ajtóra emeli tekintetét, csak nem megjött Ő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Nem vagyok benne biztos, hogy a bátyuskád asszisztálna ehhez, már persze ha van ilyen ital.
Nevet fel őszintén a dolog hallatán, Adél egy picit emlékezteti önmagára. Bár Emma nagyon szüleibe bújós kislány hírében állt, a dackorszakot elérve szeretett gyakran eltűnni az óvó szemek elől. Mondjuk ilyenkor esett meg, hogy picit kicsipkézte anyuci függönyét, vagy apuci nyakkendőjét, meg összetört egy vázát, de ez mind véletlen volt. Tényleg. Élvezte a gyerekkorát, nagyon is, nem is tűnik olyan távolinak, furcsa, hogy már nénizik és az egész felhajtás, ami körbeveszi így huszonévesen.
- Antira kis aranyos vagy, de nem lesz okod, reméljük, verekedni, itt van pár mogorvább diák az iskolában, de még mellettük is el lehet lenni igazán, na meg mindenkinek van valami gyengéje, amit meglágyul…
Nagyon jót mosolyog a kislány eltökéltségén és gyermeki kedveskedésein, igazán jó szíve van, mondjuk a Gál családban ezt már tapasztalta, meg is lepte volna, ha nem ez az összkép fogadja, amit felépített a beszélgetések, ismeretek alapján. Közben falatozza a süteményt jókedvűen, még érdeklődik a testvéri kapcsolatuk kapcsán, volt-e nagy öröm, mondjuk Botit elnézve észrevette azért, hogy ott bujkált az öröm, bár mintha a félsz is. Néha úgy érzi Emma, hogy azért az, hogy Boti kvibli a családban, magába kódolta, hogy félnie kell a reakcióktól, meg, hogy ez egy nem túl pozitív dolog. Bár nem mutatja… A kastélyba csempészéses mondat körül veszi fel a szemkontaktus a kislánnyal, akinek még a szeme is mosolyog az örömtől. Boti őt is bevitte már a Levitába körülnézni korábban, sőt, a házvezetőik is rendesek voltak, mert beengedték őket egymáshoz. Biztos Adélkát is felviheti majd a Levita tornyába, el tudja képzelni, mennyire örülne a kis metamorfmáguska.
- Remélem azért, hogy bíznak ennyire bennem a szüleitek. De semmi szükség hisztire, majd ha nem, akkor megyünk, és szépen jól meggyőzzük őket! Rendben?
Tekintett biztatóan, továbbra is mosolyogva az előkészítősre. Teljesen komolyan gondolja a szavakat, amiket kimond, soha nem szokott üres ígéreteket tenni, nem szereti őket, ráadásul csupa szív lélek, ami a szavaiból is sugárzik. Miközben végiggondolja a dolgokat, hogy ő magára bízna-e egy gyermeket, amire amúgy gondolkodás nélkül is igen a válasz, de szereti túlgondolni mostanában ezt a témát; a villával babrál. Ej, hát nem mutatunk jó példát? Közben érkezik meg a várva várt Ő, nem szőke herceg, nem fehér lovon, de Muci nincs is oda a lovakért, meg a szőkékért sem, Adrit innen is puszilja, az ő búráját bírja. Igen, szóval, Botond. Egy apró nevetés hagyja el ajkait. Aztán próbálva komolynak tűnni tekint kedvesére. Viszonozta a csókot, majd a leülő levitás kezét kereste automatikusan. Nem sok idejük van, szóval az ilyen alkalmak annyira jó érzést keltenek benne, hogy kényszerét érzi kimutatni annak, ami benne van. Nagyon szereti, ez nem lehet kérdéses, árulkodik a tekintete, a szavai, a mozdulatai. Olyan kis cuki, bohém és tipikus elsőszerelmes kislány most, holott már régen kinőtt a tini korból.
- Hát, nincs rántott hús, de Adéllal nagyon jól elvoltunk eddig. Mesélte, hogy becsempészed a kastélyba. – Kezdte a legszomorúbb ténnyel, még száját is lebiggyesztve mellé, majd ha immáron megtalálta a kezét, finoman megfogta azt. Ezután már a vidámabb témába kezdve mosolygott rájuk. Majd folytatta.
- De, mindjárt szerzek valami finomat helyette. Mit szeretnél? - Azzal felállva a helyéről, ösztönösen simítva végig Boti vállát elindult a pulthoz, addig magára hagyva a testvérpárt. Ha volt kívánsága, azon lesz, hogy azt szerezzen, ha nem, akkor körbenéz, mivel lephetné meg, és a finomsággal tér vissza az asztalhoz.
- Milyen napod volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

A viktoriánus stílusú, ódon ház a falu melletti erdő fái közt rejtőzik. Vörös téglákból épült, tetőcserepei feketék. Kerek szárnyát kupola díszíti. Verandájára öt fokból álló lépcsősoron vezet fel az út, innen nyílik a bejárati ajtó, amely természetesen csak és kizárólag sötétedés után vagy éppen napkelte előtt tárul ki a látogatók előtt...

A házban megannyi kis folyosó, szoba, rejtett zug található, telezsúfolva a legkülönfélébb bútorokkal, tárgyakkal, berendezésekkel, könyvekkel, hangszerekkel, képekkel, látszólag hatalmas káoszban, teljesen rendszertelenül.
Minden helyiség rejt valami egészen érdekes megoldást. Az egyes eszközök, ingóságok a legváratlanabb szerepet töltik be, használatuk olykor koránt sem rendeltetésszerű. Így a konyhabeli étkezőasztal sakktáblaként szolgál, a nappali padlójának bizonyos részein csaknem szőnyeg sűrűn futnak át a kábelek, a mellékhelyiségben pedig egy terebélyes bokor nőtt ki a WC kagylóból.
Hiába szokatlan azonban a régi épület limlomosnak tűnő közege, végtelen nyugalmat árasztanak időtlen értékeket felvonultató szobái.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Véda! Véda!... – Szólongatta ugyan, de sehol nem találta a navine felé menet, pedig a kinti irodájánál is járt, azonban érezte, hogy a percek egyre gyorsabban pörögnek. Védának említette, hogy rokona érkezik, illetve arról is tud, hogy a közelmúltban egy napra elment a kastélyból temetés ügyben, de még nem tudott leülni vele, hogy beszéljenek róla. Leginkább azért, mert nem is tudna róla. Szörnyű volt értesülni is nagybátyja és felesége haláláról, de nem a hír csapta igazán arcul, sokkal inkább a tény, hogy mi lesz az unokahúgával. Nagyon is a szívén viselte minden családtagja sorsát világ életében, akkor is, ha mióta ide került ritkábban járt haza, vagy csak levélben érintkezett, akkor is főleg a szüleivel, na meg Tarával.
- Ó, Lilla, a vezetői iroda felé mész? Ezt beadnád Védának? Késésben vagyok! Ne haragudj, hogy rád sózom…
Azzal a friss prefektusuk kezébe nyomott két jegyzethalmot, majd megsimította a szőke vállát. Ezután megszaporázta lépteit ki a klubhelyiségből, hogy minél előbb elhagyja azt, majd a szárnyat, végül pedig a kastélyt. Egyik kezében ott pihent egy naplócska is, aminek oka volt, de hova is rohan így órák után ennyire?
A helyzet az, hogy Tara nagynénje nemrégiben felvette vele a kapcsolatot, igaz nem ismerik egymást túlságosan – hisz csak párszor találkoztak -, de a családból az egyetlen számításba jövő személy, akinél reményt láttak arra, hogy az immáron árván maradt lányt összeszedje, az Emma volt. Egyelőre még a navinés helyettes se tudta teljesen feldolgozni a dolgot, nem meglepő módon bőgte végig édesanyja és édesapja mellett a temetést, majd a haza vezető utat is, de, azóta magát már összeszedte, és attól egy picit jobb kedve is lett, hogy elkezdte unokahúga jövetelét szervezni. Rengeteg kérdés cikázott a fejében azzal kapcsolatban, vajon mi lesz ebből. Képes lesz-e megfelelően támogatni? Boldogulni fog-e a nyelvvel Tara? Meg úgy egyáltalán mennyire ért ő ehhez a gyámkodáshoz? Mármint gyakorlatilag már nagykorú ő, de ettől függetlenül még Emma gondjaira bízzák. Dolgozik is benne az ösztön, hogy vigyázzon rá, ebből, fakad, hogy a késés miatt is már leszidná magát, helyette a térig futólépésre vált, majd a szökőkútnál megáll, hogy kifújja magát. Már hallotta, hogy a vonat megérkezett, így felegyenesedés után elindult, hogy megkeresse Tarát. Izgult? Nagyon is. Várta az érkezését, örül neki, de nem tud most nagyokat mosolyogni, így egy pici bujkál csak szája sarkában. Tart tőle, hogy unokahúgából se tudja előcsalni majd a boldogságot, de nem is hibáztatná érte.
Némi bolyongás után figyel fel a nézelődő lányra, akit egyből felismer. Táskájába csúsztatja egyelőre a naplót, amit majd neki szán, majd odalépked elé, hogy rámosolyogva simogassa meg az arcát, aztán pedig át is öleli.
- Szia, ne haragudj, feltartottak. Mesélj, milyen utad volt?
Kezdett is bele, bár elég vontatottra sikerült, hisz anyanyelvükön beszélt, amit nem használ itt sűrűn. Tarának könnyebb, hogy legalább van valaki, akivel így is szót ért. Azaz nagyon reméli, hogy ezzel azért oldja majd kicsit. Tudja milyen a kettejük kapcsolata, így nem aggódik azon, hogy ne örülnének viszont egymásnak, de az, hogy ide kellett jönnie… Nem tudja, mit hoz ki belőle.
- Annyira sajnálom… - Igen azt is, ami történt, de azt is sajnálja, hogy nem maradt ott támogatni, vagy nem volt otthon, Írországban akkor, amikor kellett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A tavacska közvetlen környezetében, az odavezető úttal szembeni parton találhatóak azok a sziklák, melyek között egy ajtó bújik meg. Sok kíváncsiskodó szemet odavonz, de nem nagy titok, mi rejlik az ajtó mögött, hisz a faluban jó pár helyen ki van plakátolva, hogy hol található Bogolyfalva egyetlen fürdője.
Az ajtón belépve egy kis helyiség tárul az ember szeme elé. Kifinomult és egyszerű, a bejárattól jobbra mosolyog a recepciós az asztala mögül. Az árak jók, a hely még jobb. A belépést egy csuklóra nyomott pecséttel hitelesítik, mely mágikus jóvoltából egyre világosabb zöld lesz, majd eltűnik az idő elteltével.



Fizetés után balra fordulva lehet lejutni a már sziklákkal kirakott lépcsősoron a föld alatti helyszínre, ahonnan egy kisebb terembe érkezünk. Középen aprócska szökőkút, körülötte padokkal. Ajtók nyílnak minden oldalon, az öltözők, mosdók, zuhanyzók, az utolsó oldalról pedig már hallani lehet a víz zúgását, a barlang akusztikáját.
Fürdőruhában, törölközővel már egyszerű az átsétálás a fürdőbe a boltív alatt, és itt egyből szemünk elé tárul a magas, és csodaszép, ám nem nagy medence, és annak helye. A víz a csempének köszönhetően élénk kék, a falakat sok helyen fáklyák világítják meg a jó látásviszonyok érdekében. A nagy medencébe egy helyen a mennyezetről csobog a víz, és vannak benne elkülönülő kismedencék, külön-külön funkciókkal. Vigyázat, a hátsóban előfordulnak varázslatos történések! (Színes hab, víz alatti lélegzés, stb.)
A belső teret egy vízfüggöny választja el a szaunától, mely bejáratát egy helyen kell keresni a fenti büfébe vezető lépcsővel. Nem lehet eltéveszteni, ahonnan a lépcső indul, balra tőle nyílik egy ajtó, egyenesen tovább pedig a szauna.
Fent a büfében lehet kapni friss főtt ételeket, és rágcsálnivalót , üdítőt is. Alkohol kiszolgálása csak felnőttek számára van, az ételeket, italokat vízbe vinni tilos.
Pihenésre alkalmasak a falba bemélyülő kis "partszakaszok", elválasztó falakkal. Nyugágyak nincsenek, de vannak színes párnák helyettük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Sűrűbbre sikerült ez a szüneti időszak, mint arra számított. Diákként anno egészen másként teltek ezen időszak napjai, most sem kell megszakadnia szerencsére, de nagyon furcsa, hogy a navinések igazgatása mellett azért akad még tanári is, ráadásul a következő évtől Zoé is itt lesz a karban mellette. A boltjuk dolgainak átbeszéléséről érkezik éppen vissza a kastélyba, sajnos késésben van minden honnét. Megígérte, mivel a gyermekei –igen, a sárgácskák mind azok- is felszálltak ma, hogy megmutassák milyen az, amikor profin, szépen és látványosan játszanak egy jót. Kristóf ismét ezen a pályán, Luca „kisdikként” nagyok közt debütál, de ott van volt HVH-ja, Marki is, aki kapitányként vezeti őket. Na és napestig sorolhatná még a neveket. Mondjuk az új játékvezetőre is kíváncsi lett volna, Ármint volt szerencséje jó párszor látni, furcsa lehet, hogy nem ő reppen fel és osztja az utasításokat, hiszen nem egy meccse volt már itt.
De még mindig nem volt útra készen a pályához. Pár napja beszélgetett Védával, mikor otthonról jött a faluból és nem az irodájából, hogy mi a helyzet a családdal és mesélt neki az egyik rokonfiúcskáról, aki a főnixeket erősíti. Sajnos a sárkánytanos néninek ideje annyi nem volt, hogy Ririke körmére nézzen –aki mostanság elég rossz-, nemhogy látogasson, de rosszul viselte ő is, hogy senki nem megy szegényhez, vagy sétál vele egyet, Emma meg egy tündérbogár és magától felajánlkozott, hogy benéz hozzá egy kis időre.
Így esett, hogy éppen a lépcsőn tartott sietősen felfelé, mikor megpillantotta a tetején a kisfiút közeledni. Kettesével szedte a lépcsőket, a táv leküzdése érdekében lesett felfelé, hogy időben odaérjen, mielőtt baj lenne. Azért milyen jó, hogy azok közé a nők közé tartozik, akiknek mindegy mi van a lábukon, bajban bokatörés nélkül nitróznak előre. Nagyon nem bírná elviselni a lelke, ha látja az esetet és tehetetlenül végignéz egy ilyen zakót esetleg. Egyébként is, nem sok köze van hozzá, mégis Védát és Domit is jól ismeri, akiknek fontos Ádám, igen, mert hogy így hívják, ennek is tudatában van azért már.
Lihegve érkezik, ahogy koppan cipője az utolsó lépcsőfokon is, majd nem erősen kapja el Ádám kezét, és fordítja maga felé.
- Hé,hé,hé…óvatosan! Nem akarnád magad még a sétától is megvonni, igaz?
Kedves, szinte mosolygó hangon kezd bele, nem leszúrásnak szánja, inkább amolyan figyelmeztetésnek. Elég sokan felismerik hangról, megnyilvánulásról, egyesek még a vanília illatról is, de egyébként kellően szétszórt és sosem gondol bele, hogy be kéne mutatkozzon, vagy legalább jelet adni, hogy én vagyok, helló. Illetve azért meri feltételezni, hogy akit ő ismer, az is ismeri őt. alapvetően az idősebb diákjait se magázza, ahogy ő sem várja el tőlük, ezért is, mert ilyen közvetlenül a közepébe vágni. Közben a folytatásra is rátér, amiben az aggodalom is bekúszik a képbe.
- Hallottam róla, hogy nem igen van társaságod, de ha én megfelelek… sétálhatnánk egyet, valami kevésbé közveszélyes helyen. Rendben vagy egyébként? Ugye eddig nem bóklásztál csak úgy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Magában elég hamar túlesett a sokkon, amit a csatangoló kisdiák okozott, aki láthatóan se kép, se hang alapon közelített a végzetébe. Akár honnan nézzük, az Emmában lévő óvó szellem feléledt, eddig is folyton ott volt, hiszen több diák van kezei alatt házvezető-helyettesként, mint amivel valószínűleg elbír, mégis ilyenkor teljesedik ki. Ránézve az eridonos diákocskára sietett fel – magassarkú, soha többet, hiába alacsony, ez már biztos – és fogta karon. Nem volt boldog, hogy itt futott össze vele, de elégedetten fújta ki magát, mikor hallgatva rá, visszaindultak a másik irányba, pontosan a Gyengélkedő bejáratához. Ekkor tekintett le, hogy mezítláb császkál a kisfiú. Az kéne még csak, hogy meg is fázzon pluszban, senki nem szerethet beteg lenni, a kúrákat és gyógyító főzeteket meg pláne, szóval határozott koordinálással terelte be a helyiségbe, majd a hátsó ágy felé, ami a legbelakottabbnak tűnt, és ahol egy pár cipőt is látott.
- Előtte szépen keresünk neked egy lábbelit, aztán lehet szó arról a sétáról komolyabban. Rendben vagy egyébként? Chaske nem eszik embert szerintem, de nyugi, köztünk marad.
Próbált megnyugtató és kedves lenni egyszerre, nem volt szándékában amúgy se árulkodni és bezáratni ide szegény párát, mint a királylányt szokás a toronyba, egyszerűen csak ő is aggódott. Mi van ha gyakran császkál így egyedül, és egyszer baj lesz? Nem szabad az ilyet megkockáztatni. Közben elérkeztek az ágyig, ahol a cipőt előszedve, átnyújtotta neki, ha kellett segített természetesen, miközben körbenézett, hátha szüksége lenne valamire abban az időben még, amit kötelezően előírt neki az élet itt. Nem lehet kellemes, nagyon nem, nem csodálja azért ezeket a kis magánakciókat.
- Ádika, ígérj meg nekem valamit. Ha sétálni szeretnél, inkább üzensz nekem ezentúl, de nem császkálsz egyedül, mert bármi baj lehet. Rendben?
Azzal felegyenesedett és személyes ártalmából köthetően igazította meg az ágyat meg pár ruhadarabot, aztán ha elkészült a fiúcska, kézen fogta és elindult vele kifelé, de megtorpant egy pillanatra, és felkapott egy pulóvert a kezébe, ha kifelé vennék az utat, se legye gond.
- Hová mennél szívesen, most egész sok időm van, bármi lehet az úti cél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem szívleli ő a gyengélkedőt, a sok betegecske diáknak azonban kijár minden segítség. Tartja ő legalábbis, a maga nemében is próbálkozik, de nem lépett gyógyítói pályára sosem, nem az ő világa jó neki a katedra, na meg a sárkányok. Az örök szenvedélyek. Viszont az utóbbi időben nem egyszer vette már észre magán micsoda empátiával és felelősségérzettel pátyolgatja itt a fiatalokat, nem is volt kérdés tehát, hogy Ádikának segíteni akar majd, nem pedig büntetést osztani rá.
- Ez normális reakció, ő csak vigyáz itt mindenkire, ez a dolga. Na jó.. megsúgok valamit, talán egy kicsit komor és ókori a felfogása is, de csak jót akar.
Egészen halkan, kicsit kuncogva tette hozzá a második mondatot, miközben igyekezett a fiúcskának mindenben a segítségére lenni. Cipők kész, ruha megvan. Hm-hm, talán útra készek. Pillanatnyilag nem látta sehol a gyógyítót, így egy pergamenre gyorsan ráfirkálta még utolsó mozzanatként, hogy vele van az eridonos, nem szökött el, és időben visszajönnek. aztán kézenfogta őt és elindult vele, egyelőre céltalanul, de várva, mit is szeretne.
- Hát, nem is bánom annyira, hogy már nem szeretnél. Bár van fent több kedves ismerősöm is, nem vagyok annyira otthon a dologban, csak unatkoznál ott mellettem.
Vallja meg őszintén, miközben lassan battyognak a folyosón, kipillantva pedig boldogan tapasztalja, hogy az idő sem annyira szörnyű szerencsére. az ötlet pedig meglepte, de elmosolyodott, maguk elé figyelt, hiszen duplán szükséges volt ez most, aztán végül kedves és csilingelő hangján fordult hozzá.
- Rendben, menjünk a vízeséshez, de nem leszünk sokat a víz közelében nagyon, mert ott hűvösebb van, és te sem szeretnél biztos plusz napokat az Indián bácsival.
Ó, micsoda anyai mondandók, csodálkozik néha az ember, hogy viselik mégis ilyen jól tőle a dolgokat, hiszen a maga módján azért elég határozottan tudja előhozni a kéréseit. De lehet csak nem is igazán ellenkeznének, de, hogy most is így van-e még nem tudja.
- A tesód járt bent nálad mostanában? Nem találkoztam vele órán érdekes módon.
Nem tartozik a legszigorúbb tanárok közé, mégis érdekli azért, merre is császkálnak a fiatalok, persze nem tervezi megbüntetni, ahogy azt sem, hogy felelősségre vonja, de talán Ádikánál volt, az meg azért Emma számára egy bocsánatos bűn abszolút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Emmánk kezében van már egy ideje az a bizonyos meghívó, amit Botival együtt kaptak pár ismerősükkel együtt, nem is akármire, hanem volt házvezetője és tanára, azóta kollégája és barátja Marki esküvőjére. Egy szó mint száz, a vörös lányka elsőre igencsak meglepődött, nem igazán követte mások magánéletének alakulását, de persze nagyon örült nekik, mint ahogy mindenkinek szokott. Azonnal rábólintott a meghívásra természetesen, aztán Botival egyeztetve el is intézték, hogy mindketten ott lehessenek az ifjú párral azon a napon.
Az elsők között érkeztek a család után, csak pár pillanatra, egy ölelésre sikerült elkapni Barbit, meg két szóra. Látszott rajta, hogy nagy az izgalom, de ez természetes Muci szerint, így csak biztatóan mosolygott még körbenézett meg köszönt az éppen odaköszönőknek ő is.
- Nagyon csinos vagy!
De aztán tényleg hagyta is a leendő feleséget, hogy felkészülhessen, ő pedig Botiba karolva ment elfoglalni a helyét a ceremónián, ami egész gyorsan lezajlott. Persze a szokásos feszültség tetőzött az igenek elhangzásakor, de utána a felszabadult mosoly a páron és a vendégeken is feloldotta a hangulatot. Emmában, mint melyik másik egyszer hercegnős esküvőre vágyó kislányként felnövő nőnek nem, is eszébe jutott, a sajátja egyszer majd vajon milyen lesz, eljátszott a gondolattal, de talán most először. A napirendje, az élete és a felelősségei most jobban lekötik, minthogy ilyeneken gondolkodhasson, azonban, ahogy Boti kezét szorongatta most, olyan jó érzés fogta el, hogy együtt vannak. Több részben osztozott a pár örömével, ami azért nagyon aranyos, még el is sírta magát kicsit, de persze ezt rögtön orvosolta. Meghatódott az eseménytől.
Észre se vette, ahogy pár szót váltva kedvesével lassan a lagzi helyszínére érkeztek, ahol egyből a friss házasok felé irányította magukat, hiszen az elején még minden gratulálóval türelmesek a párok, aztán lesz csak sok, jobb előbb boldogan túlesni rajta, aztán hagyni őket is ünnepelni.
- Jaj, gratulálunk, sok boldogságot!
Adott két puszit és egy ölelést előbb Barbinak, majd Markinak is, aztán átadta a terepet Botinak is. Mosolygósan pillantott végig a helyen és kiszúrta Védát is, így a kötelező kör után tovább indultak, hogy mások is gratulálhassanak, meg sem állva volt főnökasszonyáig, akit szintén átkarolt. Hát, ilyen ez, Emmánk mindenkit, akit valaha a szívébe zárt így köszönt. Majd helyet is foglalt Boti mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nagyon várta már ezt a délutánt Emma és nem azért mert végre egy kis szabaidő a kastélyon kívül, mert igazából kikapcsolódott ő ott is.  Az ok Viktor volt. Szinte már fel sem tudja idézni mikor ültek le utoljára valamiről egy jót beszélgetni, vagy legalább futottak egymásba egy nagy ölelés erejéig. Mindketten nagyon elfoglaltak, ilyen ez. De az életük csak pereg és pereg, ennek köszönhető az is, hogy mindkettőjüknél van miről beszélni. Emma eléggé lemaradt még abban a státuszban, milyen boldog volt az exnavinés szőkével unokabátyja, aztán az már milyen régen volt. Persze akkor nála is még egész más témák forogtak, sehol nem volt a házvezetői széktől vagy a jelenlegi magánéleti dolgoktól. Sietősen lépdelt a macskaköves utcácskán, kezeit a zsebébe mélyesztve tartja, mosolygósan nézi a sétálókat, majd egy kanyarral később már a Pillangóvarázs ajtaját nyitja, hogy belépjen rajta. A kellemes időbe és finom illatokba érve egyből körbepillant, aztán heves integetésbe kezd, ahogy megpillantja Viktort. Elkapja a pincért, mielőtt odasietne egy szóra.
- Egy zöld teát szeretnék, oda.
Mutat Viktor felé, majd kedvesen megköszöni és már halad is az asztalok között előre. Kibontotta a kabátját és már el is kezdett kibújni belőle, hogy unokabátyja közelébe eső szabad szék támlájára tehesse azt. Ezután fordul felé vigyorgósan. Egyből széttárja karjait, hogy amint engedélyt kap rá, jól megölelgesse Viktort. Hiányzott már neki a férfi és nagyon örült, hogy láthatja.
- De örülök neked! Mi újság? Hogy megy az egyetem? Hogy vagy?
Bombázza szegényt egyből kérdésekkel, persze lényeges is, hogy így nem kell neki nyitni. Magáról kevésbé beszédes, mint amit amúgy képes produkálni. Kihátrál kicsit és a székére csüccsen, kezeit pedig összefűzi az ölében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem Emma lenne, ha nem valami vidám színű szoknyában topogna így ősszel egyik helyről a másikra. De hát legalább egészen könnyű észrevenni. Bár attól nem tartott, hogy ahogy szembesétált Viktorral ne ismerné őt fel. Mosolygósan szorította magához, majd ült le vele szemben. Szerette hallgatni, még ha néha alig értett is valamit a dolgokból, mindig is olyan volt, aki érdeklődik és örül, ha valaki olyanról mesél neki, amiben örömét leli.
- Ennek örülök. Tehát a pszichikai kvibliség után kutattok részben? Vagy az nem annyira tudatos dolog? Ez tök jól hangzik, és ahogy látom rajtad és hallom tőled elég élvezetes is.
Nem rest kérdezni, hiszen elég idegen a témában, viszont látja, hogy unokabátyókája nagyon is otthonosan mozog ezekben ahhoz, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Bár az sem titok, hogy Emma érdeklődése nem csak erre, de a magánéletére is irányult Viktornak. Lexi említésére lebiggyeszti a száját. Az egy furcsa és kusza időszak volt, ő se értett semmit már belőle, és sajnálja is a dolgot, mert boldognak látta őket. A volt navinés lánnyal dolgozott is együtt a házban, így őt is ismeri azért eléggé, de jobb ezeken túllépni és nem akarja a régi dolgokat sem felkeverni, bólint, aztán mielőtt jönne a hirtelen halál még picit beszél.
- Biztos vagyok benne, hogy találsz hamarosan egy olyan lányt, aki mellett megéri és ki is akarsz tartani.
Biztató akar lenni, pedig ebben az optimista nézetben mostanság ő se volt valami biztos. Vagyis már újra kezdi elhinni, hogy van happy end... még ha kicsit más is mint a megszokott. De most itt van témának Boti és az új történések. Emma nagyon könnyen fejezi ki a hirtelen érzéseit, leginkább az arcára van írva mindig, ahogy most is. Egy pillanatra le is dermed, aztán valami mosolyfélét visszahozva próbálja összeszedni mit is mondjon.
- Boti... ühm, valahogy úgy, kosár... - Ismétli meg a hallottakat, aztán kicsit erőt vesz magán, hogy valamivel informatívabb legyen, mint a portrék meg a diákok az életéről. - Egy ideje nem igazán működött, alig találkoztunk, és hát rossz volt, de elváltunk egymástól. De rendben vagyok.
Meséli el, igazából Zoén kívül senkinek nem beszélt úgy igazán róla, Kornélnak meg nem kellett, premierplánban végignézhette, ami miatt kínosan is érezte magát Emma, ahogy ez lezajlott benne, meg úgy amúgy. Veszély. Érti ő, hogy nem egy vérmes rellonos, meg nő és elég könnyen lehet vele elhitetni dolgokat... jó, talán tényleg van rajta óvni való, de ő magára is figyel. Bármennyire nehezen hiszik ezt a környezetében. Összekulcsolt kezeivel babrál, közben néz csak fel Viktorra, és gondolkodik el azon, hogy mit kezdjen a dologgal.
- Veszélyes? Háááát, nem hétköznapi, és egészen máshogy vagyok most boldog, mint korábban. De Kornél nem akar nekem rosszat.
Teljesen komolyan beszél, tényleg boldog, egészen megszerette, sőt, Kornélt. Az más kérdés, hogy kicsit tényszerűen közölte a nevet, mintha a másik tudta volna már, de ha sejtése nem csal ismerik is egymást talán...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Zaj, tömeg, ricsaj, sötétség... "pokol". Egyik sem tartozik Emma kedvencei közé, mégis valami hihetetlen sugallat után, pár év után először lett újra kedve az ünnephez. Különös, bár tény, hogy alapvetően nem egy olyan ember, aki mogorva lenne, vagy ne szeretné az ünnepeket, csak egész máshogy néztek ki ezek már nem diákszemmel. Belegondolva nem is igazán érti magát, hogy mi ez a nagy lelkesedése, ahogy egyedül, vigyorogva készülődik.
Talán a cukorkabolt dekorálása ihlette  meg, vagy fogalma sincs mitől az energiája. Mindenesetre ahogy a házba élet költözött és mindenki elkezdett készülődni, magukra hagyta a csibéit és ő is ezt tette a saját szobájába. Szerencsére egész sok ideje volt felkészülni és nem egy bonyolult jelmezre esett a voksa. A zöld dresszt hamar feldíszítette levelekkel, majd előszedte a vastagabb harisnyát is, amit felvett. Ahogy végignézett magán a tükörben hihetetlen mód kevésnek érezte a viseletet, és kétszer is meggondolta kimenjen-e így. Végül a kiegészítők felé terelte inkább a figyelmét. Felkerült a kesztyű, keresett egy illő, zöld magassarkút, majd megfogta a pálcáját. Nem telt sok időbe még jobb lábán körbefuttatott egy növényt, egész a csípőjéig, ahol ráfonódva abbamaradt a szál. Majd megismételte ezt törzsén keresztbe, mintha féloldalas pántot kapna. Már csak a smink és álarc volt vissza. Nem vitte túlzásba az elmaszkírozást, de azért egész hatásos lett. Végül a vörös tincseinek élénkebb színt adott és göndörséget. Végül boldogan konstatálta: végzett.
Mély levegőt vett, majd kisebb kerülővel áttért a megfelelő szárnyába  a kastélynak. Komótos koppanásokkal jelzi a kihalt része lépteit cipője, ahogy közeledik azonban a kiszűrődő hangokkal találkozik csak. Megigazítja a kisebb álarcot magán, majd mosolyogva lépi át a bejáratot. Elismerően bólogat a dekorációra, a DÖK kitett magáért.
Ismerős arcok után kutat, de talán egyedül is meglesz ha nagyon kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy a terembe lépett furcsa érzések kerítették hatalmába a ténytől, hogy eljött. Élvezte is a dolgot, az utóbbi időben mintha elkezdett volna élni, amihez ez is hozzátartozik. Mégsem érezte egészen helyesnek. Jöhetett volna másodmagával is, viszont nem akart senkit a saját elképzeléseivel terhelni, ugyanakkor azért csak szólhatott volna merre is tűnik el ma este. Valahogy nem tudta Kornélt elképzelni itt, így nem akarta volna  elrángatni, Zoét már nem látta sehol, ő biztosan itt van valakivel, de szinte biztos nem szúrja már ki, így inkább az ételes és italos rész felé megy, ahogy ingatja a fejét jobbra és balra. Elsőre sikerül megúsznia a szívrohamot, amikor szeme sarkából kiszúrja a lengén öltözött fiút, azonban mikor az a privát szférájába mászik, reflexszerűen kezd el hátrafelé dőlni, mintha ezzel megúszná. Majd lép is párat ellenkező irányba az új ismeretségtől. Eléggé meglepődött, sőt, kifejezetten a frászt hozták rá.
- Neked is szia. - Kezd bele bátortalanul, de a hozzáállásból ítélve a másiknak is ugyan annyi fogalma van róla kivel beszél, mint neki. - Méregcsók, ha mond valamit. És te...?
Grimaszolva végigpillant saját magán, aztán jobban megnézi új ismerősét. Határozottan úgy tudná jellemezni,  mint egy nagyra nőtt óvodást. ezen pedig miután megtalálta a másik tekintetét nevetnie kellett. Neki hamar egyértelművé vált a másik szerelése, de elhúzott szájjal fojtotta magába a kérdést: hol hagyta a ruháit a másik? Egyelőre nem nagyon tudja mivel áll szemben jobb óvatosnak lenni, nem?
- Nem fázol?
Persze, a pokolban kinek van hidege? Van ilyen szó? Mindegy, már van, a lényeg hogy végül nem maradt benne a kérdés, amit korábban magában boncolgatott, inkább egy közeli asztalról süteményt vett magához, még toporgott a fiú környékén. Az igazság az hogy látszott is rajta, hogy rettenetesen meg van illetődve még az előző akciótól. Zavarban volt, de a fényviszonyok meg a smink legalább az arcát leplezték. Lassan kezdett a sütemény pusztításába, miközben figyelte a többi már magát jól érző beszélgető vagy éppen táncoló személyt. Elvigyorodott, ahogy felfedezett egy-egy navinést. Örült nekik, nem is azért jött hogy ellenőrizze őket, így hamar be is fejezte a nem túl kedves bámulást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elszaladni? Ha tehetné inkább elszublimálna vagy elteleportálna, hirtelen és nyomtalanul. Teljes sokkba kerül lassan és hihetetlen módon kezdik kifejezetten zavarttá tenni. Tény, hagyta, hogy szóba elegyedjenek vele valamennyire. Bár már majdnem negatívba jött hozzá a fiú, szóval mit tehetett volna? Meg amúgy se barátságtalan, sosem tudna az lenni.
- Nem szaladok, ebben a cipőben biztos nem. - győzi meg magát is igazából, hogy ha akar, ha nem, maradni kell, de hát lehet csak ő reagálja túl, nem? Ritkán kerül ilyen helyzetbe idegenekkel, lehet ez tök normális - nem, nem az, de túl naiv lenne ezt beismerni - és bízik benne, hogy belejön. Bele kellene, mert furán festhet, ahogy zavartan csak kis lépésekkel, de menekül a "macsó" elől. Vigyorogva csóválja meg a fejét a jelmezismertetésen. Hát, az tuti, hogy nem semmi, ahogy itt előadja magár a srác. Egyébként ebből az aktivitásból nézhetné eridonosnak, de a pofátlanság még benne is elindítja a vészvillogót hogy rellonos diákkal lehet dolga. Nem akarta ő megsérteni, se semmit a kérdésével, de láthatóan furcsának sikeredett. Vélhetően teljesen más nézeteik vannak.
- Nagyon találó viselet.
Próbál valami pozitívat mondani, hiszen a másik láthatóan jól érzi magát még végez a süteményével. Ezután azonban pillanatok alatt válik Emma teljesen megsemmisülté. Hallgatja ahogy elkezdi mondani a tetkós dolgokat. Persze találkozott már a jelenséggel, Kornél esetében is, de a vele szemben álló elég extrém eset. Emmának meg esze ágában sincs közelebbről megismerni a műveket rajta. - Nagyon.... csinosak, de biztos akad erre valaki más. Mindenhol?
A kérdést kb. azzal a lendülettel bánja meg, ahogy hirtelen feltette, de a keze körül matatás az, ami végleg káoszt okoz nála. Szája résnyire tátva marad, szemei kikerekednek, ahogy mindez zajlik. Próbálna hátrálni, de szerencsétlenségére ott van a pult, sikeresen feldönt egy-két poharat, bár üresek, aztán kínosan érezve magát pillog a másikra még összeszedi a gondolatait. Elég hülyén festhet, ő maga a ténytől van így, hogy egy félmeztelen diákkal - nevezzük bárhogy mit tesz - beszélget. Kívülről nagyjából mint egy elveszett első bálozó kislány. Valahol lehet még mindig benne van ez.
- Kárpótolni?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Türelmesen és valódi érdeklődéssel telve hallgatja unokatestvérét, sőt még bele is kérdez a dologba. Alapjaiban véve nagyon örül ennek, hogy van most egy kis idejük egymásra, hát hogy ne tudná így élvezni a munka emlegetését? bár ami saját magát illeti ő azért ennyire sosem volt lelkes mesélő. Vagyis nyilván van az a helyzet, mikor elég sokat beszél, de abba még ő is képes, tipikus nőként belezavarodni.
- Ugyan, mindennek megvan a maga szépségek, csak mindannyian másra vagyunk fogékonyak. Ettől még ez is nagyon érdekes, bár igen, szívesebben foglalkozom a lényekkel többek között.
Közben megerősítően bólogat, hogy került már több út is szóba köztük. Emma tényleg szereti ezeket hallgatni, kicsit olyan ilyenkor, mintha nem is maradt volna ki annyi idő az életükből. Mintha tényleg elégszer találkoznának, és egy karnyújtásnyira lennének egymástól. Emma nagyon családcentrikus, így elég hamar hiányozni kezdenek neki azok, akiket a szívébe zár, így az elején amiatt is érezte rosszul magát, hogy Viktorral még innen is elváltak útjaik különböző irányokba. De azért mára már tudja, hogy ez nem örökre szól.
Nevetgélve hallgatja a lányokkal kapcsolatban, miközben azért kimondatlanul is szurkol neki. Szeretné, ha rá is rátalálna valaki, aki mellett boldog, és mindig mosolyog, na meg nem érik csalódások. Annál rosszabb nincs még szerinte se. De ez a nevetgélés elég rövid idő alatt halványul el és szolidabban emésztgeti a felmerült témát. Tudta ő, hogy elő fog jönni, de azért még kitolta volna kicsit.
- Úgy imádlak. - Mondja, ahogy érzékeli a támogatást. Azért még előtte van a kép, mikor első csevegésük Botondról azzal telt, hogy Viktor csak elbeszélgetne azért vele, meg ne próbálja bántani. Végülis akarattal nem is tette. Emma ebben a hitben lépett túl a dolgon, azért van már mögötte ehhez idő, de nyilván még az ő gondolataiban is ott vannak a kósza problémák. - Biztos. Én sem így terveztem, és nem is alakítottam így, csak... megtörtént. De hé, nem ér megpróbálni lekenyerezni, tudod hogy mennyire imádom az állatokat.
Vigyorgott rá egy nagyobb sóhaj után. Végülis nem új keletű a dolog, és nem is annyira hirtelen, mint ahogy annak a kastélyban híre ment, csak egyszerűen Emma óvatos és a magánélete amúgy se izgalmas pletykatéma, és ezzel eddig jól meg is volt. Jobban zavarták az etikai dolgok, tekintve, hogy Kornél mestertanonc az iskolában.
- Nem lesz bajom, és én sem akarok semmit elrontani. De komolyan, mintha Zoéval összebeszélnétek. Valamiért jobban vigyáztok rám, mint magatokra.
Picit azért érezhető, hogy nem tudja Botit teljes mértékben hibáztatni. Mért is tenné? Lehet hogy ő is tehetett volna még és még többet. De most önmaga és vidám, ráadásul bár ez nem mindig sikerül, de próbál a legtermészetesebben együtt élni minden történéssel az életében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem kétlem, de a Pokol tudod nem az én... műfajom annyira.
Pillanatokra azért elfogta a félelem és reszketés, mit is akar tőle a diák. A baj akkor kezdett igazán tudatosulni benne, mikor az első szavak elhagyták a fiú ajkait. Hát, ettől cseppet sem lett nyugodtabb, sőt. Kifejezetten idegesen hátrált volna ki, vagy hagyatkozott volna inkább az evésre. De láthatóan ez nem akarta eltántorítani újdonsült ismerősét. Nem valami határozott Emma, így kicsit mintha a semmibe hangzanának csak szavai. Bár a diákok többségét már ismeri, róla nem nagyon van fogalma ki lehet, de szegényre a frászt se akarja hozni a saját személyazonosságával még. De bénaságában ahelyett hogy ezzel kezdhetne valamit, a pult átrendezésében jeleskedik pár pohár felborításával.
- Tánc?
Nem sok ideje van reagálni, igazából a visszakérdéssel se ér sokat, hiszen már rá is tapad, mint annak idején a tánctanár a tartás megmutatása érdekében Emmára. Úgy megilletődik a vörös, hogy levegőt is elfelejt venni, nem még reagálni, vagy ellenkezni. egyre kényelmetlenebbül és hihetetlenül megsemmisítetten érzi magát. De nyelve egy nagyot hagyja magát sodródni az árral. Vagy inkább a ritmussal. a tánccal amúgy nincs baj, van ritmusérzéke, tud is, csak nehezen engedi el magát. Most feszült, de ezt feloldva a sokkos állapota, követi a partnerét végig, amíg az nem engedi őt lazábbra a parketten egy idő után. Kisebb szünet következik, úgy érzi eljött a szökés távozás ideje.
- Köszönöm a... táncokat, nagyon kis... interaktív ember vagy. De szerintem nem engem kerestél a tömegben...Remélem találkozunk még és az órámon is ilyen aktív leszel. Amúgy Emma McNeilly vagyok, LLG tanárnő.
Azzal zavart mosollyal elhátrál, majd mielőtt utána kaphatna a fiú, elveszik a tömegben, egészen a kijárat felé rohamozva. A cipőt nem erre találták ki, a személye nem volt titok, de ha egy diák ilyen könnyedén leáll bárkivel, az még egész "vicces", de őt mint tanárt nézve... mit gondolnak majd? Főleg a jelen helyzetében. Nem valahogy még mindig kínosan érezte magát és zavarban volt. De elég gyorsan eltűnt a teremből, hogy a folyosón megszabaduljon az álarctól és visszabattyogjon az irodájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nyaralás a tél kezdetén? Emma egyszerre tartotta butaságnak, meglepőnek és valahol aranyosnak is. Ha próbált volna, akkor se hagyták volna, hogy ellenkezzen így természetesen végül ő is az utazás mellett tette le a voksát, ezzel maga mögé utasítva szorgalmi javításokat vagy tervezéseket. Most először talán nem volt benne emiatt akkora bűntudat, mint az esetek nagyobb részében előfordul. Boldog volt, szinte sugárzott, mindez nyilván annak volt köszönhető, hogy bizonyossá vált, hogy ott hordja a gyermekét a szíve alatt és lassan kezdtek eljönni azok a bizonyos „látható jelek” is. Persze még nem annyira, csak éppen hogy elkezdett kerekedni a pocakja, de ez bőven elég volt neki, hogy büszkén és boldogan gondoljon mindenre, ami vele történik. Tipikusan olyan kismamaságnak nézett elébe ahol egy nagy álom válik valóra így minden percének tud örülni, nem számítanak a kilók, bármennyire is megjegyzi azért, hogy biztos nem szívderítő, a fáradtság, vagy éppen a rosszullétek. Meglepő módon z indulás izgalma nem hozta ki még jobban így teljesen jó kedélyállapotban futott neki az egésznek. Nem mellesleg magát is meglepte, hogy ennyire tudatlanul - abból a szempontból hova és miért éppen most utaznak – sem volt képes nemet mondani. Ez picit talán várta is, hiszen azért itt a kastélyban, vagy akár a faluban nehéz úgy kettesben lenni, hogy ne szóljon közbe a munka, egy megoldandó gond, valami tennivaló.
Titkok, vagyis fogalma sem volt, hogy több is van-e mégis így lehetne leginkább leírnia ezt az egészet. Mikor végre megérkeztek a helyre, Emmát teljesen elvarázsolta, ő maga itt még sosem járt és ez nem titkoltan volt ráírva. Úgy szorította az első percekben Kornél kezét, hogy az már szinte neki fájt, de nem félt, csak nagyon örült és izgult egyszerre, de hogy pontosan miért még ő sem tudta. Viszont ahogy múlt az idő egyre jobban oldódott ő is és tudta élvezni a kikapcsolódást, egészen az első esti sétáig, amikor is eltört z a mécses, de a legszebb értelemben. Ha a sírásra van jó alkalom, akkor ez az volt. Egyébként is kicsit kezdte túlzásba vinni az empatikusságát Emma, szerencsére még nem Luca szinten, de ez ott, abban a percben mikor megkérték a kezét tetőzött. Persze gondolkodás nélkül mondott igent, nem is volt rajta mit. Persze hogy most ünnepelte a szülinapját, de ennyit saját bevallása szerint nem érdemelt volna. És a helyzet az volt, hogy itt még közel sem ért véget a meglepetések sokaság. Még aznap este egy vacsora volt a cél, amin visszatérve ott találta magát szembe azokkal az emberekkel, akik tényleg a legfontosabbak Persze mindenkit azonnal átölelt volna, Kornél baráti körének is nagyon örült, bár Mandával szemben voltak fenntartásai ez viszonzott-e, de az anyukája volt az első, akinek a karjaiba sétált, és az édesapja. Nagyon örült nekik, nem sűrűn találkoznak az utóbbi időben, de ezt egy olyan napnak vélte, amin nem is lehetett volna meg nélkülük. Na meg itt volt természetesen a családon kívül Zoé is. Nem tudott mit mondani, de nem is kellett.
Olyan gyorsan kezdtek pörögni körülötte a dolgok, hogy azon kapta magát, ha nem kezd el valamin gondolkodni, lemarad a saját esküvőjéről, amit pont ma, két nappal a nagy meglepetéskezdetek után tartanak. El se tudja képzelni, hogy volt képes mindezt megszervezni Kornél, na meg alig tudja elhinni, hogy ezt érte, értük mind eltervezte és véghez is vitte. Na de biztos nem okoz senkinek meglepetést, ha az egyetlen Emmára háruló probléma is kifogott volna rajta, ha egyedül van: ez pedig a ruha. Persze minden nőcis kislány már az óvodában rajzolgatja a ruháját és tervezgeti, de ez az idők során, az ízléssel együtt változik, és ahogy odakerül, sok dolog megingat egy menyasszonyt. Meg az se volt mindegy, hogy egy-két kényes helyen nem lehetett bizony szoros... De sikerült, aztán pedig már csak várni kellett, hogy eljöjjön a számára mesébe illő szertartás, kimondja újra azt a hatalmas igent, amit korábban. Majd pedig… hát ezzel ő sem számolt, de fülig érő szájjal, boldogan, energikusan és fáradhatatlanul futott neki mindennek, aminek kellett. Élvezte is, de leginkább boldog volt, hogy úgy látta vidámnak Kornélt is, ahogy előtte még nem. És ehhez pár apróság már olyan egyszerűnek tűnt. Bár tény, hogy nem keveset vett ki belőle.
Most, túl az esemény lényegi részein, látva, ahogy teljesen elsötétedett már a távolban minden kicsit fáradtan mosolygott anyukájával beszélgetve, aki aggodalmát fejezte ki, hogy Emma még most sem ült volna le, ha nem húzza maga mellé. Nem hadakozott vele, inkább csak megnyugtatta, hogy rendben van.
- Rendben vagyok. Csak kicsit éhes.
Szánta egy mosollyal megnyugtatásnak is, kicsit mindenkinek körülötte. Bírja ő, csak még nem tudja meddig, de egyelőre rendben van. Aztán édesapja el is rabolta édesanyját egy táncra éppen Kornél érkezésekor. Kezeivel megfogva férje karját húzta még lejjebb és közelebb, hogy elfordulva felé egyik oldalra csókot váltson vele, de aztán, nem engedve el a kezét fel is állt. Így pillogott rá felfelé, ugyan azzal a boldog mosolyával, amivel ott állt órákkal korábban, vagy pár napja, vagy éppen a kis vitájuk másnapján a tesztek miatt.
- Büszke vagy?
Persze hogy ott lebegett a kérdés, mióta csak véget értek a hagyományos dolgok és maga a bulizás vette kezdetét. Emma nagyon jól kijön mindenkivel, így még ha ki is lóg minden sorból általában, akkor is képes belopni magát az emberek szívébe, itt azért kicsit több kellett. Ő nagyon jól akarta csinálni és remélte sikerült is. Na egyébként válasz ide vagy oda, nem titkolt célja volt elkapni egy táncra Kornélt. Férj és feleségként, pontosan tudja, hogy áll hozzá máskor, de most minden olyan más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bármennyire is érték sorra hideg zuhanyként az események, valahogy minden percét imádta az egésznek. Még korábban mikor elsírta magát is végig mosolygott közben. Olykor érdekes érzelem együttest tud produkálni, de ezért csak nem eszi majd meg senki. Se ma, se később. Már mikor a hófehér ruhába bújt is nagy nehezen türtőztette magát, de aztán erős maradt és csak mosoly, valamint nevetés koronázta részéről a történteket. Minden annyira tökéletes lett úgy, ahogy sosem gondolta volna, hogy hihetetlenül nagy hálát érzett, éreztetett. Nem tudott túllendülni azon, mennyi mindent kapott hirtelen, nincs és soha nem is volt ehhez szokva, minden várakozását felülmúló ez. Bár tény, hogy Kornél kérésén érezte, hogy tudja a választ, azt meg mindketten tudják, hogy Emma úgy sem fogja közölni, ha rosszul lenne sem, boldog és esze ágában sincs bárki kedvét szegni. Fárad ugyan, és éhes is lett, de ettől még nem dől össze a világ. Ráadásul most a pihenésnél sokkal jobb dolgokat is lehet csinálni. Mint a tánc. Kornél visszakérdésére csak felnevetett, nem érezte a kérdést rossznak, de abban sem volt persze ezek után biztos, hogy jól közelítette meg. Mindaz, amit tudni akart, rá volt írva a férjére is: ő is örült és boldognak látszott, ez pedig bárminemű buta kérdéshalmazt elsodort Emma fejéből. Ezt is igazából csakis azért tette fel, mert kíváncsi volt az eddigiek után. Nehéz úgy beilleszkedni valahova, hogy láthatóan szöges ellentétben vannak, alig tudnak egymásról valamit és vannak negatívabban hozzáállók is. Azonban szőkeségünk ehhez túl békeszerető és optimista, hogy megtántorodjon. Ahogy kezét Kornéléba helyezve teszi meg az első lépéseket a parketten és hallgatja a válaszait, teljes figyelmét neki szenteli. Talán kicsit megszokottan lépdel a ritmusra, de még a dalra se koncentrál úgy.
- Kicsit azért féltem az elején, mit szólnak majd. De végül senkitől nem tapasztaltam semmi rosszat. Nagyon rendesek.
Érezte azért, hogy itt a falkában uralkodik bizonyos tisztelethierarchia, amit jobb nem bolygatni. Nem mintha szerette volna, de eleinte csak a jelenléte is olyannak hathatott szerinte. Bár amennyire tőle tellett, igyekezett ezt megkönnyíteni. Aki engedte és közvetlen volt, azzal szívesen beszélt, meghallgatta, bárkire szánt pár percet, hogy ha valamit szerettek volna, az nehogy elmaradjon. Igazából élvezett is köztük mozogni, különösen felszabadultak és vidámak voltak többségben, ezt pedig nagyon szimpatikusnak vélte. Ráadásul bárhonnan közelítette meg a dolgot, Kornélt is olyannak látta velük, mint akit kicseréltek. Ebből a gondolkodásból pont egy forgás lendíti ki, könnyedén suhan, fehér ruhájában, az anyag szépen követi a mozgását, majd pár pillanat után hozzásimul a rellonoshoz.
- Örülök neki, hogy így sikerült. Még ő sem tűnt olyannak, aki rögtön idejön és elharapja a torkom.
Vigyorgott rá, bármennyire furára is sikerült nem szándékosan fejtette ezt így ki, tekintete a lányt kereste, de hamar visszafordította inkább a férjére. Korábban sokat feszengett azon, hogy ott vannak más, szebb, csinosabb, esetleg Kornélhoz jobban illőbb lányok, de a jelen pillanatnál biztosabb nem is lehetne. Nem csak örül, hanem érzi, hogy annyira szerethet, amennyire csak bír, mert elfogadják ezt tőle. Ahogy azt is, hogy sajátos módon viszonozva is van ez számára. Így pedig mitől tarthatna? Most sem ilyeneken kéne filozofálnia. Ő mégis ezt teszi, szörnyű. De lassan már annyira belebújt szegény Kornélba, hogy későn észlelte csak a szám végét, de ő is megtapsolta őket természetesen. Kivárva a tömeget vonultak csak vissza a helyükre, ahol az ételek helyett inkább a vendégeken időzött kicsit a tekintete. Tetszett neki a látvány, nem is titkolta ezt el.
Mikor megérkezett a maguk étke és felé fordult újdonsült férje, már elvigyorodott, szinte szó szerint sejtette mit fog mondani. Végigsimította Emma a pocakját, ami bár már növekedett, a ruhának köszönhetően nem volt olyan feltűnő. Tökéletesen illeszkedett a helyzethez még az is. Mindemellett viszont tisztában volt vele, hogy nem csak magára kell figyeljen és oda is akart nagyon.
- Fogalmad sincs mennyire szeretlek.
Vagyis Emma így gondolta. Kinek és mi számít, vagy éppen mit mutat ki persze, de erre az egy kijelentésére olyan biztossággal csókolta is meg, hogy azt senki nem vitathatja el tőle. Mintha valakik még éljenezni is elkezdték volna ezt, de mielőtt túlzásba esnek és visszatapsolják visszafordult az ételhez, hogy nekilásson. Bár itt ma senki nem sértődik meg, ha bármiben félbeszakítják valamivel, az egyszer biztos.
Alapvetően nem az a sokat nyámmogós fajta, nem eszik órákig, de nem szokott hozzá azokhoz az adagokhoz, amik mostanság elé kerülnek. Oké, hogy kell a szervezetüknek, de azért a gyomorhely is véges. Inkább többször (vagy leginkább sokszor) eszik keveset kategória, most azonban nem tolta el magától az ételt, teljesen illedelmesen vacsorázott meg, de kipukkadni sem akart azért. Tekintetével megtalálta közben Zoéékat, a tényen, hogy így együtt érkeztek még mindig képes volt mosolyogni, pedig pontosan tudott mindent.
- Ha most többet kell ennem, úgy cipelhetsz vissza…
Tudja, hogy nem egy nagy fenyegetés, de teljesen őszinte legalább. A támlának dőlve tolta ki magát székestől egy egészen picit az asztaltól, majd oldalra billentve a fejét figyelte Kornélt. Egyik kezét a hasára fogta, de ez lassan már kényszeresnek tűnik. Tiszta kis bolond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Talán a legelső beszélgetésük óta elmondható, hogy Emma próbálja a tőle telhető legkedvesebb módon kikerülni, vagy nem meghallani a benne aggodalmakat és félelmet keltő megjegyzéseket. Ez a mostani is olyan, min alap esetben nagyot nyelne, de jobb nem belegondolnia a szavak könnyedségébe, ahogy elérnek hozzá a másiktól. Tisztában van ezekkel, de egyszerűen csak nem szeretné firtatni. Bármennyire kellene, elítélni érte úgy sem tudná még magában sem, bárhogy is álljon ezekhez a dolgokhoz, sosem volt olyan, aki ezért bárkit beskatulyázna. Még ha lenne rá oka sem. Inkább csak a mosolyt nem mellőzve megingatta kicsit a fejét a föld felé pillantva, aztán szorít a Kornél kezét a helyük felé ment, hogy leülhessenek. Persze rövidre is zárja ezután, de nem kétkedően, egyszerűen csak ő is tudja, meg optimista, mindig.
- Azt gondolom. De nincs erre szükség, mert nem lehet baj.
Nem mondhatná, hogy így tervezte a következő pillanatokat, a mondandója is igazából csak úgy elindult belőle, de nem bánta, ilyet sosem tudna megbánni, sőt, még csak meg se rezzent, könnyedén vette még a hatással együtt is, amit keltett. Igazság szerint nem várt viszonzást, de ki akarta mondani, eddig, ha ki is mutatta ő sem mondogatta, avagy célozgatott erre, de már egy ideje egészen biztos volt mindenben. Mostanra magában is tisztázta a tetteit és talán a lelkiismeretével is sikerült végre kiegyezniük. Ha nem is megalkudni. A csók közben még a remegtető gondolatoknak is vége szakad benne. Szereti, nagyon és előre haladva az időben egyre jobban. Az elején ettől is rosszul érezte magát, mintha rosszat tenne, mintha még szenvedés járt volna neki, mert nem jól cselekedett, de boldog, nagyon és ez talán mostanra kijelenthető, hogy mindent megért. Kézfejével végigsimítja Kornél karját, majd elfordul az ételhez. Örült, sőt igazából nem nagyon számolt és nem is akart válasszal, de kellemesen meglepődött. Az evésre se volt így egyszerű koncentrálni, azért pár pillanatra csak összeugrott megint a gyomra, de végig vigyorgott.
A megjegyzésen elvigyorodik, de nem firtatja. Biztos benne, hogy nem fog itt ragadni, akkor sem, erőt venne magán és elindulna egyedül is, de azért ez a veszély nem fenyegeti, így sem. Egyébként meglepő módon nincs semmi fura az étkezési szokásaiban így sem, szimplán jobban odafigyel, hogy meglegyen a megfelelő számú és éhes is olyankor, nem csak bekap valamit nap közben, ha már muszáj, mint korábban. Minimálisan mániákus ilyen apróságokban, ettől a megragadó szokások is. Pont, mint a hastapi.
- Ki nem hagynám.
Rávigyorgott Kornélra, de közben az éppen felé beszélő édesanyjára, majd Lexire figyelt. Azért van, ami nem változik, nem nagyon bírta levenni néha a tekintetét Noelről, vagy éppen Liliről, aki Mandáékkal jött. Nagyon kedvelte őket, meg egyébként is oda van a gyerekekért. Idő közben azért már sikerült mindent befejezni, ami az asztalhoz kötötte, így felállt, sőt még meglepve új arcok is érkeztek eléjük. Bár Kornél reakcióin minden látszott és igyekezett a vigyorát, amiben felismerte a problémát visszafogni, elindult a felkérőivel a táncparkettre. Visszafordult még, hogy egy puszit dobjon felé a már gyűrűvel ékeskedő kezével, majd eltűnt a tömegben.
Szemeivel azért az elején még Kornélt követte, de két forgatás után már nevetve fordult vissza a fiúk felé, kénytelen volt koncentrálni ilyen pörgés mellett. Nagyon élvezte, ez rá is volt írva, na meg aztán ő pont az, akinek egy percre sincs ellenvetése senkivel és semmivel szemben, ami ilyen kedves gesztus. Úgy nagyjából három vagy négy szám ment le, amit végigroptak, majd megjelent Manda, aki spanyolul pár szó után elrabolta a partnereitől Emmát egy pár szóra kicsit levegősebb helyre húzva őt. Mondjuk azt, hogy Emma vele valahogy nem a legszívesebben marad kettesben, pedig itt aztán pláne nincs félnivalója. Most sem volt, bár a kapott tanácsokon inkább jót vigyorgott magában. Nem rövid időbe telt, de újra egyedül maradt, viszont inkább ott ragadt a friss levegő közelében és csak boldogan figyelte a pörgést a középpontban. Kornélt kereste, de egyelőre eltűnt a látóköréből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy egyre fokozódott a hangulat a vendégek körében úgy lettek intenzívebbek is, amihez a zene is idomult, hiszen egyre pergősebb lett. Persze egy pillanatig se voltak ezen irányba ellenvetései, hagyta magát vezetni, forgatni, irányítani. Nevetett és boldogan mosolygott minden aktuális táncpartnerére, akik nagyon figyelmesek voltak vele a hév ellenére is. Hamar átadta magát a bulinak ő is, nem feszengett és nem is akarta magát kivonni semmiből, hiszen mért tette volna? Persze számos dologátfutott az ő agyán is már a nap elején, mikre kellhet vigyázni, mégis elég optimista volt mindezek mellett mély levegő után életre kelni és nem akadályozottan topogni partvonalon az este szempontjából. Mondjuk mindezek ellenére valahogy egy picit fellélegző szünetnek sikerült, mikor a parkettről félrehívták, bár azért rendesen meglepődött. Pont a nő lett volna az utolsó, akivel esetleg számol, hogy ma majd szóba akar vele elegyedni. Mégis így lett. A döbbenet miatt eleinte leginkább hallgatott, de azért nem burkolózott megsemmisült csendbe legalább. Életében nem kezdeményezte volna az elhangzott beszélgetést, viszont nem hátrált ki belőle. Önmagát meglepve vette az akadályt. Végül magára maradva nézett körbe és rövid időn belül rá is lelt arra, akit annyira keresett.
- Azt hiszem gratulált a maga módján többek között.
Mondta, miközben azért csak elvigyorodott visszagondolva az elmúlt percekre, amiről még nem tudta eldönteni, hogy kínos volt-e vagy kedves számára. Nem nagyon hallgat el dolgokat, vagy hazudik, de úgy érzi jobb, ha kerüli a részletekbe menő beszámolót, meg amúgy is, mindketten tudják, hogy bármilyen is a volt rellonos nő, Kornélnak rosszat nem akarna, így Emma meri feltételezni, hogy ezért neki se ártana. Figyelte, ahogy lassan elvész a barnahajú a tömegben, ők pedig ketten maradnak. Kornél felé fordulva nézett fel rá, majd a vendégeknek hátat fordítva kezdett kifelé bámulni. Megszorította a korlátot, majd próbált nevetni még megcsóválta a fejét. Gyűjtenie kellett azért egy kis erőt, mert nem volt meg mind, de aztán mindkét kezével Kornél arca felé nyúlt, tenyerei közé fogta majd hüvelykujjaival simította végig még közelebb húzva hosszan megcsókolta. Nem érdekelte egy percig sem ott akkor, hogy Kornél néha mennyre irtózik a szeretetkitöréseitől, mert ha jön, akkor bizony Emma ezt csinálja ma, most. Mert igen is meg akarja mutatni mennyire boldoggá lett téve. Komolyan gondolta bent, hogy szereti, de a szavakkal nem lehet igazán bizonyítani, ezt azért ő is tartja.
- Talán valami mást is mondania kellett volna?
Kérdez vissza vicceskedve még elhátrál, hogy lássa rendesen, valahol mélyen biztos Emma is feltételezhetné, miket tudnának neki mesélni, de a benne megmaradt ártatlanság és naivitás pillanatok alatt söpri általában ezeket le a gondolatai közül. de most azért nagyon kíváncsi lett mit kap válaszként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Újabb év, vele egy csomó újdonság, már amennyire. Még a tanév kezdetén elutazott egyik hétvégén tanársegédével és gyakorló tanárával, Đomival, hogy ezt a most januári kirándulást leszervezze. Két nagyon kedves ember, a gondozók vezetője Miro és egy alsóbb alkalmazott, akivel Emma együtt töltötte gyakorlatát annak idején szedresen fogadta őket és tűzték nekik napirendre a január negyediki alkalmat. A navinések vezetője meghirdette, összeszedte a kisdiákokat, majd még napfelkelte idejű korai órára kitűzte a gyülekezést, hogy az utazás és odakeveredés biztosan beleférjen.
Reggel nyolcra várták őket a zöldhatárra, ahol a rejtett intézmény helyezkedik el. A közelébe, egy magyar faluba utaztak hopp-porral Bogolyfalváról. Emma mindenki számára átadta a kellő mennyiséget, majd egyesével elindultak, hogy odaérjenek. Emma nyitotta a sort és Đomi zárta a megbeszéltek szerint, hogy mindenki meglegyen. Szerencsére nem is volt nagyobb gond belőle. Az érkezés pontjától még egy jó 10-15 perces sétájuk volt, amin a csevegésre és kérdésekre volt lehetőség, már akinek esetleg volt erre kényszere. Emma már előre ismerte a járást így rutinosan szelte az erdei utat, még nem elkezdett kimagasodni előttük a hatalmas, természetbe ágyazott fa épület, ami a központi rész. A verandán állva pedig már ott várta őket Miroslav és Évi. Emmát és Đomit régi ismerősként üdvözölték, majd köszöntötték a diákokat is. Ezután a tanárnő vette át a szót.
- Remélem mindenki felkészült, ők itt nagyon kedves dolgozói az intézménynek, segíteni fognak ma nekünk a feladatokban és a gondozói életbe való belekóstolásba. Három csoportra fogunk bomlani, egyet mi vezetünk majd Đomival, egyet Miroslav, egyet pedig Évi. Mindenkinek más dolga lesz, de senki nem fog unatkozni. - Mondja végig, aztán pedig előveszi a névsort és gyorsan felsorolja, hogy kik és hova kerülnek. – Levendula, Veronika és Rachel fognak Évivel menni, Annamária, Timi és Maris Miroslavval, Adri, Lilith és Lilla pedig velünk.
Ezután a csapatok összeállásáig váltott pár szót, hogy hova is mehetnek ők a helyi erővel, majd a csapatához indult, hogy megnézze felkészültek-e.
- Na, megvagytok, indulhatunk? Mi az intézmény keltetőjébe fogunk menni. Ebből adódik, hogy tojásokkal fogunk dolgozni. Az legyen még meglepetés, miket csinálunk majd. Itt bemegyünk, majd ki az udvarra egy kisebb épületbe be. Egyetlen dologra lesz szükségetek, kesztyűkre, ezek itt vannak. Húzzátok fel.
Mondandója közben elmutogatta a helyeket mosolyogva, majd átadva a felszerelést elindult, hogy átvezetve őket a gyakorlós helyig. Nem volt messze, így remélte, hogy ha van is felmerülő kérdés, azokra tud majd időben reagálni.
Közben a másik két csapatnál is elkezdődött az élet, Miroslav volt a határozottabb, de a vicceskedőbb is. Gyorsan a közepébe vágott a dolgoknak és elkezdett zöld köpenyeket osztogatni, na meg kesztyűket.
- Ezeket vegyétek fel, aztán akár mehettek is befogni pár sárkányt. – Vigyorogva adta át az utolsó darabot is, majd folytatta. – Miroslav vagyok, nyugodtan tegezzetek, nagyjából 22 éve dolgozom és élek itt, az összes gondozó munkájáért én felelek, de a szakterületem a befogott sérült vagy beteg sárkányok állapotának felmérése és gyors kezelése. Az Ellátó-központba fogunk menni és a mai munkát fogjátok velem végezni, illetve megismerni.
Zárta rövidre, és Emmáékkal egy időben nekiindultak szintén az épületnek, Miro végig mutatta az utat és felelt a felmerülő aggályokra. Évi csapata volt, akik utoljára indultak el, de a párbeszéd náluk is hamar lezajlott, mikor a többieknél.
- Sziasztok, Évi vagyok, bár valószínűleg senkit nem ismerek közületek mesterképzést én is a Bagolykőben végeztem, így lettem gondozó és keveredtem Szedres után ide. – Kis szünetet tartva végignéz az érkezőkön, aztán mindenkinek ad egy zöld pólót, nagyobb méretben hogy pulóverre is ráhúzható legyen, ha valaki fázósabb. Majd elindult, intve, hogy kövessék. Megkerülte az épületet és jó 5 perc gyaloglás után egy vaskerítésen léptek be, ahol egy istállókhoz hasonló épületegyüttesbe sétáltak be. – Mivel befogadó egység is vagyunk, előfordul, hogy nem csak sárkányokkal van dolgunk, hanem más, sérült lények is kerülnek be hozzánk. Értük felelek mostanság, hogy megfelelő elhelyezésük legyen. Velük fogtok ma dolgozni.
Miután minden csapatnak kiderültek az alapok, aki akart kérdezhetett, megkezdik lassan az igazi „tanulást”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa