36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reviczky Emma összes RPG hozzászólása (101 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 5. 21:45 Ugrás a poszthoz

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Rutinosan szelte Emma, maga mellett segédjével és diákjaival az utat. Valahol azért hiányzik neki az ilyen élmény, a hely, a munka, de jelen helyzetében nem nagyon kéne ilyen munkahelyben gondolkodnia. Egyelőre még érzi a levegőben a férje és maga közötti parázsló kis ellentétet, hiszen lelépett, sárkányok közé, terhesen. Mindegy, a legkevésbé megerőltető, ám ezzel ellentétben is érdekes részének bemutatását választotta a rezervátumnak. Egyelőre a kíváncsiságot a szemekben látta, szavakkal nem tapasztalta, de ő is valahogy hasonlóan szótlan volt annak idején az első alkalommal.
- Szóval, azt tudjuk hová tartunk, de a feladatot és azt mit fogunk csinálni ma, még nem egészen. Most először tojásokat fogunk rendezni. Bűbájokkal és folyamatos felügyelettel érik el számukra a megfelelő hőmérsékletet, valamint ellenőrizni kell, nem-e sérült, törött, vagy kezdett el repedezni. Az is fontos, ha a tojáson bármi furcsa jel van, kiderüljön. Elszíneződés, eltérő a megszokottaktól és így tovább.
Sorolja, miközben megérkeznek a kis kifutókon rendszerezett tojásokhoz, a helyiségben jelenleg 5 működő van, kettő tojás elkülönítve, amiről Emma hamar elmondja, hogy nem az ő dolguk lesz, ezt a hármat kell megvizsgálják, mielőtt elárulja majd nekik hova tovább. Hiszen… a keltetőből a kissárkányok nem reppennek ám csak úgy ki…
- Egyszínű, mintátlan fekete tojásoknak kell lenniük, hiszen mindet egy elhagyott Norvég Tarajossárkány fészkében találták. Meg kell őket vizsgálnotok rendben vannak-e, van kérdés?
Emma sorban elé állítja őket, ahogy követték őt, majd a védőbűbájokat levéve int, hogy vizsgálják meg őket, minden rendben van-e, jó alaposan, hogy aztán mehessenek tovább. Ha ilyen egyszerű volna… Az első tojás teljesen rendben van, leszámítva a nekik jelenleg hátul lévő hajszálrepedést, mai a kelés közeledtét jelzi. A második alján, ha megemeli, van egy kis elszíneződés, szürkés, jele, hogy a tojás rossz hőmérsékleten volt egy ideig, amin szükséges változtatni. Végül a harmadik, ahogy egészen egyszerűen nincs hiba, de ha megfogja, érezheti mennyire kihűlt a tojás, ami nem jó jel.
Megvárja, még mindenki kielemzi a magáét, és ha ez sikerül, feljegyezteti velük egy papírra, majd Đomit segítségül hívva megkezdik a tojások gondozását is remélhetőleg.


/Osszátok fel magatok között, ki melyiket szeretné, vagy ha nem megy, írjatok nekem. Wink
Január 11. estig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 Ugrás a poszthoz

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Évi

Évi csapata
Mondhatni, hogy a legidőigényesebb feladatok egyike az, mikor új emberekkel kell közösen felvenni a munkát, mindeközben ügyelni mindenre. Évi azonban szerencsésnek mondhatja magát, mert a lányok bármennyire is fiatalok, nem iszkolnak a munka elől és érdeklődőek is. Neki a legnehezebb a saját kis betegeihez mást odaengedi, de most egy közös jóért teszik, és mikor már látja a lányokon is, hogy a hozzáállásuk is becsülendő, nagy kő esik le a szívéről a feladatok kiosztásával egy időben.
Nem is olyan meglepő módon az első ránézésre leghatározottabbnak tűnő lány, aki karizmatikusan lép fel kezdeményez. Magára vállalja az itatós részt, ezzel együtt megtöri a jeget is maga és az állat között. Fogja a tálat, közeledik, Évi pedig tisztes, de biztonságot adó távolságból figyel és segít ha szükséges. Nem lett azonban szükséges még. Bárlátszott némi idegesség, amire a griff is fel-felmordult, de ügyesen és megfelelően oldotta meg a hölgyike. Ezután jött a vitamingazdag táplálás rész, amikor a helyi tápot kellett elvinni neki. az aranyos, korábban kérdezősködő és érdeklődő lány fogott neki. Nem jegyezte meg a neveiket, de ő elsőre is kellően előzékenynek és édesnek tűnt, le merné fogadni, hogy vagy navinés vagy levitás. A csendes tevékenykedést egy kérdés töri meg, amin elmosolyodik, majd még mielőtt a harmadik személy is belefoghatna, gyorsan megállítja, hogy még kint feleljen nekik.
- Ha a sérülést is kezeltük, olyan negyed óra múlva elfog pihenni, de éberen fog figyelgetni. Mivel sérült és a mozgásában is korlátozott, mondhatnánk, hogy nem olyan veszélyes, de azért az. Szóval, ha komolyan gondoljátok, és szépen betartjátok, amit kell, mikor elpihent megpróbálhatjuk a simogatást. Mit szóltok?
Mondja végig, majd a válaszok után útjára engedi az utolsó csapattagot, aki nagy bátorságot tanúsít, hiszen ellátja a sebet. Büszkén és elismerően bólogat mindhármuk munkája nyomán, aztán visszatérve a karámot nyitva hagyva kijjebb sétálnak, hogy ott beszélhessék meg a továbbiakat. Hiszen ez sem volt egy rövid idő, még kivárták és végignézték, ahogy eszik, majd elkezd elfeküdni.
- Biztos vagyok benne, hogy tanultatok már az unikornisról, ha a hippogriffről részletesen még nem is. Csillag is különösen nehéz eset, nagy tisztelettel, összeszedettséggel és pozitivitással kell megközelíteni. Simogatni pedig… nem szabad hirtelen és meg kell várni, még ő közelít a kinyújtott kezedhez, irányíthasson ő ezáltal. Várunk még egy kicsit, aztán előre megyek, megmutatom, hogy is mehet, aztán ha szeretnétek, egyesével odajöhettek ti is megpróbálni…
Ezután pedig fogta magát, majd z imént elmondottak szerint elindult be, leguggolt az állattal szemben, megvárta, még felé néz, előrenyújtotta kezét, majd várt. Kis idő után fejét Évi végtagjához simította…


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 Ugrás a poszthoz

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
Miroslav

Miroslav csapata
Szerencsére semmit nem kellett kétszer elmondjon, és minden tanácsát figyelembe véve cselekedtek mai tanoncai. Örült neki, hogy legalább ez a része simán ment, bár voltak kételyek benne, meg merik-e majd tenni. Végül a vöröshajú lány nekikezdet kisebb hezitálás mellett, amit bár kiszúrt nem tett szóvá, elismerően bólintott, mikor eltávolította a kötést, majd a rázósabb részeknél besegített a másik két lánynak. Fogalma sincs meddig tartott, nem szokta ilyenkor az időt figyelni, vagy azt, hogy sietni kéne. A bájitalra mintha önkénytelen mozgásban a sárkány megrázkódott volna, de Miroslav higgadtsága a lányokat is igyekszik átlendíteni ezen.
- Köszönöm a közreműködést.
Gyorsan zárta ezzel, az utolsó mozdulatok után pedig a közeli kis helyiséghez indult, ahol kimosakodhatott, ahogy a lányok is. Lassan a páciens is annyira elpihent a nyugtató hatása alatt, hogy még a mozgásra se riadt körülötte, pedig valaki egy egész tálat borított le a teremben. Intett a lányoknak, hogy ha gondolják, meg lehet simogatni. Ha élnek vele, ha nem, lehetőséget hagy, csak eztán indul tovább.
- Tudom, hogy sokan tartanak a hasonló munkáktól, azt is, hogy nem leányálom. De fontos tudni, hogy az egyik leghálásabb munkakör, ha látjátok… - Kis szünetet tartva vezette ki őket egy hátsó ajtón, ahol egy nagyobb udvarra volt kilátás. Az imént ellátott sárkányhoz hasonlóak, de felépült, egészséges, példányok voltak. Miroslav meg mert volna esküdni rá, hogy ezek „boldog” sárkányok, legalábbis vidámak. De végül csak befejezte a mondatot feléjük intve. – milyen eredménnyel jár. Én ezért csinálom végig minden nap, ettől van erőm, és ha egyszer bármelyikőtök úgy döntene, ez lesz a hivatása, én csak biztatni tudom.
Mondja végig egész vidáman, igazából a tény önmagáért beszél, nem is pazarol egyelőre több szót rá, megvárja, hogy lesz-e bennük érdeklődés vagy sem, mielőtt visszatérnek a betegükhöz.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 16:33 Ugrás a poszthoz

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Emma és Đominic csapata
Emmának volt jelenleg a legegyszerűbb dolga, ha azt vesszük, hogy nem is életveszélybe vitte a csoportját, ráadásul még Đomi is itt volt, hogy segítsen neki. Valahogy, anno mikor ő volt gyakorlótanár Véda mellett is így volt ezzel, nem tud rá már diákként tekinteni, meg eleve még mindketten a padot koptatták, mikor megismerte. Valahol örült is neki, hogy először megoszthatja kicsit a felelősséget, bármennyire is utál hárítani. Elfoglalta az odafigyelés és a feladatkiszabás, amiben már egy ideje nem volt ilyen gyakorlati része neki sem. Na meg így egyszerűbb volt jegelni azt az aprócska tényt, ami otthon vár majd rá a kiruccanás mivolta miatt…
- Csak bátran vizsgáljátok meg őket…
Bátorította, aztán amint látta előbb a rellonos lányt, Lillát, úgy tűnt, baj már nem lehet, mert mindenki teszi a dolgát. Összemosolygott az imént említett lánnyal, mikor az felvetette, hogy hideg a tojás. A felmérő lapra be is írta, majd megvárta a másik két lányt is, hogy megkeressék, ha van gond. Mikor vége szakadt, éppen beírta volna, hogy rendben van már, Adri tojásához értek, amire Đomi fel is szólalt.
- Úgy tűnik, eggyel többen lesznek már a napokban. Hát… jó kérdés, ritka, hogy pontosan tudják a gondozók a fajtán kívül, mi várható. Egészséges-e aki előbújik és így tovább. Ezért is fontos, hogy gondosan figyeljenek a tojásokra, minél jobb állapotban kelhessenek ki.
Mondja, mintha teljesen hétköznapi dolgokról beszélne, ahogy vidáman közelebb lép ő is, hogy megvizsgálja a repedést. Mikor felmérte a dolgot, látta, hogy bizony-bizony eljött az idő, így a protokollt ismerve át kell tenni egy másik, külön helyre, azonban nem venné el a diákok elől a lehetőséget, és mivel a barna hajú rellonos lány volt a legelső reagálója is, neki szánja a lehetőséget. Megmutatja, hogy hogyan emelje fel a tojást, nem bántva azt, majd teheti át egy egyéni megfigyelő részbe. Ez jóval alacsonyabban van és a környéke úgy van berendezve, ha nincs gondozó a közelben, se lehessen baja a kissárkánynak. Mikor sikerül végrehajtani, a helyiség közepén megvárja Đomit is, ha visszatette a védőbűbájokat is a másik két tojásra, majd elmondja mi is jön.
- Arra gondoltam, ha már tojások, biztos érdekelne titeket az, hogy az első pár hétben mi történik a kicsikkel, főleg azokkal, akiknek az itteni gondozók lesznek a szüleik, mert találtak.
Belekezdett, de többet nem is árult el, csak kivezette őket egy udvari részre, ahol pontosan lehetett látni négy, egészen fiatal egy és három hét közötti, szárnyukat bontogató lényt. Egymással viaskodtak vagy éppen pihentek. Annyira nem kicsik, mint mondjuk egy kölyökkutya szokott születés után, de a monstrumokhoz képest egészen. Innen lehetősége nyílt őket megfigyelni a kis csapatnak. Emma már várta azt a bizonyos kérdést, ami minden diákban ilyenkor motoszkál, ha már majdnem ott van, hogy találkozhasson velük testközelből, de egyelőre nem lőtte le a poént, merre tartanak, amíg nézik őket.


/Január 19. reggelig mindenki írja meg ebbe a körbe a hsz-t! Smiley/

Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 13. 22:14 Ugrás a poszthoz

Kornél
Tenerife, Kanári-szigetek | Aranypart |
~ a legszebb ruha


Nevetett. Boldogan, önfeledten és mintha csak maguk lennének. Bár ez nem csúfondáros volt, vagy éppen lenéző, egyszerűen a visszakérdés tette. Pontosan tudta, hogy kettejük közül Kornél ismeri jobban a volt rellonos nőt, ettől még azonban valahol Emma úgy gondolta, hogy jól értelmezte, csak a mellékes szöveget próbálta magában félretenni, vagy pozitívvá formálni. Amanda esetében nem volt ez egyszerű. Ő nyitott volt felé, de ezt a másik részéről nem érezte így. Mindenki más, de ő azért nem hátrált ki akkor sem, ha esetleg kényelmetlenebb módon szúrogatott volna oda neki. Persze mindezek között nem kicsit tartott tőle, vagy éppen látott benne vetélytársat. Ez viszont egészen más lapra tartozik. Ahogy itt van most, fehérben, Kornél oldalán egészen felszabadító számára. Legalábbis ha már felfedezte magában, hogy mintha valami féltékenység is villódzna odabent, ez úgy megnyugtatta. Na meg nem utolsó sorban olyan régóta álmodozott róla, hogy majd eljön az az ember, aki mellett boldog lesz, és lehet felesége, szerethet, lehet anyuka, meg amik még ezzel járnak. Annyira elveszett ezekben, hogy gondolkodás nélkül fordult Kornél elé. Már majdnem túl jól megy minden.
Kiszalad az összes erő a karjából, nem a rászorító kéz miatt, hanem mert meg sem próbálna ellenkezni és minden erre utaló jelet elfelejt. Egy apró, nem is igazán hallható sóhaj elhagyja ajkit, de inkább lefelé néz pár pillanatig azon a kevés helyen, ami még kettejük között van. Felesleges lett volna ránézzen, így is előtte volt az arca, pontosan tudta ezekkel mit vált ki, de egyszerűen olyan nehéz volt. Emmától azt kérni, hogy tartózkodjon ettől, nagyjából mintha a zsiráfoktól tiltanák el. Vagy egy kisgyereket az édességtől. Tudta, hogy ő feszül rá túlságosan, azt is, hogy tud alkalmazkodni, csak nagyon nehezen szokik le olyan dolgokról, amit ő csak pozitívan lát. Bár mit nem annak? Azért nem zuhan magába, még a mosoly is visszaköltözik a csók után lassan az arcára. Alkalmazkodni fog, menni fog ez neki, hiszen megéri, tényleg, ezt tudja.
- Sok furcsa kérdése szokott lenni… kettőnkről. – Még a szemöldöke is megemelkedik, de alig pár pillanatra, aztán inkább bele se gondol azokba, amiket hallott már a barna hajú nőtől. – És mit válaszolsz neki a végére?
Vigyorgott rá, azért az iméntiek után a csevegés eléggé megnyugtatta a lelkét. Nem kezdett nagy bocsánatkérésekbe, így is talán a világon nincs még egy ember, aki annyiszor elnézést kér önmagáért. Körbenéz, ahogy beérnek a terembe és a lassan köréjük gyűlő tömegből pontosan tudja mi következik. Tortaaaa. Csillogószemekkel nyúl a felajánlott kés felé, hogy aztán együtt vágjanak bele a tortába és szeljék ki az első szeleteket. Azonban mielőtt a nagy osztogatásba kezdenének, a szokás szerint az első szelet az övék, és együtt kell megenni. Valahogy Emma érezte, hogy ez se Kornél kedvence, szóval gyors procedúrának esett neki, ahogy ujjával a tejszínhabot a tetejéről már megkóstolta rávigyorgott a férjére, majd fogott egy villát. Az első falattal nem titkolt célja volt megetetni a rellonost, de tovább nem akarta kínozni, ha nem vevő rá. Ezt már megtanulta, hogy néha a kevesebb több. Aztán persze nem következhetett más, minthogy mindenki megkapja a magáét és folytathassák a bulizást is.
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. január 23. 22:53 Ugrás a poszthoz

LLG tanuló csibék
magyar-román határ | Kelet–Közép-Európai Sárkány befogó- és ellátó Központ
~ ruci

Miroslav
Évi

Évi elégedetten mosolyog, hogy a három lány a munka végeztével lelkesedést mutat. Bár lehet csak az újdonság varázsa teszi, ő mégis bízik benne, hogy kicsit az itteni munka és élet, amibe belecsöppenhettek kicsit teszi. Tudja, hogy nincs sok ember ma már, aki ennyire önzetlenül és mindent beáldozva vállalná, hiszen ez egy teljes idős elfoglaltság, jóformán csak aludni van ideje mellettük a gondozóknak. Ez nem a legkecsegtetőbb a jövő generáció számára persze. De ezek a tanulmányi utak is lehetnek döntőek, bár ahogy nézte még mindannyian elég fiatalok, nem feltétlenül állnak pályaválasztás előtt.
Gondolataiból a kérdések zökkentették ki, majd felajánlotta Csillag megsimogatását, ami szerencsére békésen és a lányok szemszögéből sikeresen lezajlik. Kibírják minden magánakció nélkül és szépen betartják az utasításokat is. Mikor kijönnek a karámból, becsukatja azt, majd elpakolja az elővett dolgokat, miközben elárulja, hogy ha már az idejük nagyrésze elment még van egy apróság, ez pedig a bejárat melletti kistálak feltöltése. 4-5 a rezervátumban kóborló kneazle kölyök tulajdona, akik minden falatot nagyon várnak. Talán még elő is botorkálnak, ahogy hallják a mozgást etetőhelyük környékén.
- Ebből, ebből és ebből kell beletenni, meg a kannákból a vizesedényeket feltölteni és elkészültünk. Nagyon nagy segítség voltatok, köszönöm. – Mondja, miután elmutogatta mi, hol, merre, majd összecsapva tenyerét körbenéz.
- Nincs más vissza, minthogy megrohamozzuk a mosdókat, aztán a kantint, nem engedhetjük, hogy üres gyomorral menjetek haza…
Azután mosolyogva mutatta az utat előbb a tisztálkodási lehetőség felé, majd ahol már várták őket remélhetőleg a többiek.


Miroslav tekintete ingázott új segítőin, próbált valamit leszűrni róluk, miként élték meg az iméntieket. Hiszen elláttak egy sérült sárkányt, nyilván mindenkiben volt félelem, ijesztő volt a helyzet, de úgy tűnik nem okozott maradandó károsodást, amin jót vigyorog, mikor bemutatja a lábadozó részleget. Ez a „jövő” részleg más néven, hiszen a felépült vagy egészségesen befogadott, kifejlettebb példányok mind itt kapnak helyet, innen épül majd a borzalmas múlt után a jelenük.
Azonban hamar hallja a hívást, tudja ez mit jelent, egy sárkányt nehéz altatni, nyugtatni vagy kábítani, hosszú időre meg lehetetlen. Lassan éledezik bent, így a szakszerű gondozók már az elszállítást kezdik meg, addig ők itt nézelődnek, Miroslav is éppen csak pár percre indul vissza, hogy megnézze nem-e kell segítség.
- Visszamehetünk mindjárt, elpakoljuk a használt dolgokat, aztán kimosakszunk és mindenkinek jól fog esni egy kis evés, megrohamozzuk a kantint!
Mondja nagy vidáman, ahogy int a lányoknak. Visszagyalogol az iménti kezelőbe, összeszedi a hulladékot, a lányokat segítségül hívja a bájitalos fiolák elpakolásában, majd mutatva az utat elindulnak. Mosdó, aztán az étkezde a végállomásuk.


Emmánál túl aktuális téma ez a babadolog, szóval ahhoz képest, hogy tanárként jött, legalább annyira élvezett a tojások és az állatok közelében lenni, mint ők. Amúgy is a kötelességeinek legalább egy húsz százalékát átvette Đomi, amiért nagyon hálás, másfelől meg, ki ne örülne egy ilyen kiránduláson? Szinte látta a csillogó szemeket miután a tojások kezelésén túlesve elindultak nézelődni. ahogy pedig a látókörbekerültek a kicsik, ő is tudta mi fog következni.
- A szó szoros értelmében nem lehet úgy, mint a rendes állat meg lénysimogatókban a veszélytelenebbeket. De amíg egy gondozó karjaiban van, egy két simítást meg lehet ejteni, ha már eléggé kézhez szokott, hogy ne kapjon oda egyből. De ezeket ritkán, rettentően nagy óvatossággal végzik.
Mondja végig elég természetesen, gyakorlatilag se igent, se nemet nem mondott, bár lehet lehangolóan hangzott nekik, ekkor viszont int lentről egy férfi, hogy menjenek ét a lengőfolyosón, majd le hozzá. Emma át is vezeti őket, ahol egy üvegfalas megoldás mögött várakoznak, közben persze a másik kérdést is meghallotta a navinések feje.
- Nem, itt nem lehet. Náluk egész speciális a sárkányok helyzete, ha jól tudom, viszont Szedresen van lehetőség, bár nem egyszerű, sok dolog kell hozzá.
Közben az iménti gondozó közelebb érkezett levéve a záróbűbájt a kiskapuról, kezeiben nem akárkivel. Emma végül a lányok felé fordult, majd szigorúan elmondta a szabályokat az óvatosságról, hogy egyszerre egyikük mehet be, ha akar és mer, és amennyiben a gondozó szól, tessék távolodni, senki nem szereti, a kissárkányok se az idegeneket, hiába emberek között nevelkednek ők eleinte.
Végül kivárja, segít is, ha kell, bármiben, aztán ők is, mint a többi csoport mosdó, majd kantin útvonalon a főépületet célozzák be.

Miután mindenki beért, Emma összehívta őket induláshoz, hogy ahogy jöttek, úgy haza is mehessenek. Szépen, rendezetten, bár biztosan hulla fáradtan. De abszolút megérte eddig úgy tűnik. Mindenkinek ad lehetőséget elköszönni a segítőiktől, összeszedni a holmikat, hogy aztán mehessenek.


//Elnézést a késésért, a válaszokat, amiben kérlek zárjatok is részetekről, január 29. 23:59-ig írjátok meg, hogy aztán én is befejezhessem. Smiley//
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. március 10. 18:24 Ugrás a poszthoz

Berci és Bia


Van egy olyan érzése, hogy ha még fél órát itt tölt, akkor mire hazaér nem éppen egy mosolygó férj fogja várni és hátba veregetni, mennyi mindent végzett el, milyen ügyi-bügyi. Mérges lesz, hogy megint bejött pihenés helyett, és még tovább is maradt, mert úgy adódott. Bár egyébként ahogy feljött most is a kastélyba, úgy érezte, nem az igazi. Kezd ráeszmélni arra, hogy eddig azért dolgozott annyit, mert amire úgy vágyott, kimaradt az életéből. Most megkapta, mindent, és szeret is abban lenni, otthon élvezni az egész anyaságot, meg minden pillanatát. Mondjuk pont ez az érzés őríti meg néha, mert a navinés "gyermekei" felett is legszívesebben anyáskodna. És az a baj, szükséges is. Legutóbb, még a szülés előtt mikor feljött, egy navinést kellett kiszedetnie egy páncélból mert beleszorult, utána meg összeverekedett egy levitás meg navinés. Komolyan mindenki megőrült, ahogy közeledett az év vége. Lehet csak a vizsgázós stressz teszi, de az biztos, hogy előre összerezdül, ha csak zajt hall, mert tart tőle megint esetet kell megoldani. Nem is téved nagyot.
Éppen kilép az irodájából, mikor szembetalálkozik a patrónusüzenettel.
Lehunyja szemeit, vesz egy mély levegőt, megvárja még magában elrebeg egy imát, majd elindul a gazdasági felé. Nagyon nem sejt jót, sőt, nincsenek információi, de előre sejti, hogy nem lesz egyszerű, ami várja. Egészen gyorsan oda is ér, hála a közeli helyezkedésének. Koppant párat az ajtón, majd benéz a párosra.
- Ó, édes istenem. Szia Berci. - Szűri fogai között, majd lemondó sóhajjal sétál be és áll meg kollégája mellett. Emma ritkán jön ki a sodrából, ideges típusnak se nevezhető, a méreg is távol áll tőle, de a csalódottság... azzal gyakran összefut ilyen alkalmakon. Biztos benne, hogy nem a gazdasági iroda berendezéséhez hívott konzultációt össze Bárcián. Leginkább nem Biát hívta volna.
- Mi történt? Bianka...?
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Lezárás...
Írta: 2016. március 16. 21:36
Ugrás a poszthoz

Berci és Bia


Mondjuk azt, hogy a meglepettség azért is tudott lesújtani rá, mert az utóbbi időben kínosan sok volt a gond a gyerekeivel, és ez se úgy tűnt dicséreti intézkedést kíván majd meg. Mielőtt az irodába lépett volna azért elmormolt magában valami önnyugtató szöveget,hogy de ez kezelhető, csak fiatalok még és bohók a gyerekei, az ő lánya majd más lesz, csak ez a generáció bajos kicsit. Hitt benne hogy javíthatóak, de egyre többször kellett csalódjon. Belépve pedig nem káprázott a szeme, valóban Bianka nézett vele szembe. Itt biztos nem sok keresnivalója lett volna.
- Semmi gond, jöttem, ahogy tudtam. - Teszi gyorsan hozzá, még lassan elkerekednek szemei, ahogy tekintete Bianka, az asztal és Berci között ingázik. - Betört? Ellopni valamit? Bevallotta? Feleselt?
Kicsit hitetlen a kérdéshalmaz, de inkább csak költői, de pontosan érzi a hanglejtésből, és látja kollégája tekintetében is, hogy itt viccnek nincs helye. Egyre halkabban és elvékonyultabb hangon ejtette ki a szavakat majd nyelt egyet és szomorúan figyelte Bia rezdüléseit magával szemben. Összefonta karjait úgy figyelt Bárcián mondandójára. Azonban a feketeleves csak ez után jött. A hallottakat igyekezett tényként kezelni és nem próbálni ösztönszerűen pszichológust, anyát, barátnőt vagy hasonlót játszani. Meg kellett emberelje magát, ne szánja meg az indulat mivoltából a sárgácskát, hiszen nagyon rosszat tett. A rosszért pedig büntetés jár, minden egyes esetben, nincs kivétel.
- Bia, kérlek, ne ítélj így, hibáztál, de éppen te fújod most fel drágám. Ez itt Berci irodája, ahova jogtalanul jöttél be, indokok, okok, elképzelések bármik is legyenek mögötte. Szerintem jót fog tenni neked egy beszélgetés.
Utóbbiban inkább csak reménykedik, hogy a lány majd él az ajánlatával. Azonban ahogy hallgatja tovább, nem érzi, hogy meg lenne győzve, szokatlanul jó reflexszel kap a lány karja után, hogy megállítsa őt. Még egy mondat erejéig visszafordul Bercihez,aztán már Biankához intézi szavait és el is indul vele kifelé.
- Elnézést a nevében is, elintézem. Te pedig... komolyan, miért volt erre szükség? Pénteken, szombaton és vasárnap a Shanesben van dolgom, te pedig önkéntesként jönni fogsz oda dolgozni, hogy összeszedhesd magad. Vasárnap pedig jótékonysági vásárt fogsz velünk tartani az alapítvány segítésére, értetted?
Azzal kihúzta magával az irodából, egy bocsánatkérő mosolyt még megeresztett Bárcián felé, majd folytatva a szentbeszédet visszavezette Biát a navinébe. Remélhetőleg utoljára ilyen ügy okán.
Reviczky Emma
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2016. április 10. 15:47 Ugrás a poszthoz

Kiva és Vivi

Mibe keveredtem...


Amikor Emma elképzelte az anyaságot, valahogy mindig, mindenre több ideje volt, mint amit a valóságban tapasztal. félreértés ne essék, egy percet se bán, vagyis de, mindegyiket, amit nem otthon lehet a babával, hanem munkával tölt. Bár akkor is inkább sóvárog, néha meg mégis jó elszabadulni, vagy éppen a másik majd hatvan gyerekét pesztrálni, mint házvezető. Valószínűleg nincs még egy ember, aki így túlvállalja magát, mint ő. Saját bolt, házvezetés, tanárkodás, alap és mesterszinten, plusz az előkészítőben is. Emellett barát, feleség, anya. Nagyon nem stimmelhet nála valami, hogy ebbe egyelőre még nem sikerült elmerülnie. Bár tény, hogy végletes - mindent vagy semmit mentalitású -, és más már nem is férne a naptárába, de kezd rájönni, hogy ideje lesz csökkenteni a saját vállalt terheit majd.  Egyszer. Talán. Ez azonban biztos nem most fog eljönni.
Megetette a kislányát, pelust cserélt, összepakolt és még fürödni is volt ideje indulás előtt. Valahogy nem feltétlenül Kornél vagy Lia hatására, bár nagy szerepet játszanak benne, de rászokott magától a korai kelésre, ami hasznára van. Összeszedte a könyveket és jegyzeteket, amire szüksége lesz, villámgyors, viszont annál nehezebb elköszönés után aztán elindult fel a kastélyba. elég gyorsan meg is tette a távot, köszönt az ismerős arcoknak, aztán egyből a tanári felé indult. Pontosan tudta már kik várnak odabent rá, aminek előre örült ekkor még. Miért ne tette volna? Egy nagyon jó barátnője került ide, ha már Védát el kellett búcsúztatni, Kiva teljes állást kapott, ahogy Đomi is, aki nemrég még vele dolgozott, ez mellett új kollégák is érkeztek.
- Szép napot. Kiva! Vivi…
Köszönt be mosolygósan, miközben belibbent és indult volna a helye felé. Ekkor szúrta ki a szokott módon romboló - szereti ám - a volt unikornist, illetve a közelben a volt eridonos lányt. Tartott előbbivel a szemkontaktust, aki még éppen valamit megmagyarázott másnak, mikor oda ért mellé. Csak letette az asztalra, ami a kezébe akadt, aztán ment is megölelte a gondozók gyöngyét.
- Éppen ideje volt, hogy kevésbé veszélyes terepre tévedj. - Azt inkább nem tette hozzá, hogy ki számára kevésbé veszélyes. Félti ő Vivit is persze, de nem tudja nem elengedni a tényeket, hogy ettől a tanárnőtársa még ön- és közveszélyes. - Várjátok már az évet?
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 8. 22:11 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


A szél lassan libbentett arrébb pár kósza falevelet, amik a zöldből inkább hervasztóvá, mintsem széppé és színessé váltak. Ez az ősz sem olyan, mint lennie kellene, vagy ahogy bárki várta volna. A meleget napok alatt váltotta fel valami tél közeli hűvös, szeles és esős idő, nem sok szép volt benne. Valamiért az elmúlt hónapokra emlékeztetett, olyan volt, mint egy eszmélés. Hideg és kellemetlen, még most is megborzongtam, ahogy a bejáraton kilépve körülnéztem. Most azért nem volt olyan hideg, hogy visszamenjek a kabátomért, ha már akadt egy kis szabadidőm. Szakkörökön és külön foglalkozásokon vett részt az osztályom, nem voltam megúszva a teendőimmel és máshol se kellett besegíteni, így az udvarra indultam, mivel ahogy láttam az ovisok odakint múlatják az időt.
- Ezra?
Nem csak ők. Ezt akkor szúrtam ki, mikor gyanúsan nem volt föléjük magasodó felnőtt közel és távol. Kicsit meg is dőltem előre, hogy egy fa mellett jobban ellással jobbra, aztán csak elindultam a csúszda meg a hinta felé. Még nem láttam be innen jól a helyet, így csak magam köré fonva a kezeim gyalogoltam tovább az udvar belseje felé. Nem voltam olyan vidám egy ideje, de a gyerekek között nem lehetett nem mosolyogva létezni és Lia is erre késztetett. Szerettem, hogy minden rendben van vele, jól van, nem viselte meg a költözgetés sem annyira, talán. Reménykedtem benne, szerettem volna elhinni, hogy igaza volt Bencének, de egyelőre még nehéz. Biztos ez-e a jó. Az elmélkedés közben szúrtam ki a kócos, összeugrott vörös fejecskét, amint valakikkel rohangál a forgós játék körül, amin azért sikerült elmosolyodnom újra.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 8. 23:46 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


Az iskolában mindig kicsit más volt, mint úgy egyébként a mindennapokban. Elfoglaltam magam a gyerekekkel, az órákkal és minden elintéznivalóval, ami csak akadt. Délutántól reggelig pedig többnyire ott volt a pakolászás a költözés miatt és a Liával való foglalkozás. Szerettem, hogy ennyire vidám kislány és az elmúlt időszak sem vette ezt ki belőle, de nem hittem, hogy nyomtalan lenne. Talán kicsit ezért is vitt még most is felé a lábam. Nem volt rá panasz, tényleg jó kislány az oviban, bár nem ő volt a csoport hangja és lelke. Nem bántam, én sem voltam soha, pláne új helyen.
- Mi történik? - kérdeztem leguggolva Amanda egyik fiához, őket elég jól ismertem már. Felixhez volt azt hiszem szerencsém, de nem esküdtem volna meg, mert olyan gyorsan elszaladt, jobban megnézni se volt időm. Még rám is nevetett előtte, amire csak megingattam a fejemet, majd a hintát hátulról közelítve közeledtem, tisztán látva, ahogy nagy büszkén az óvóbácsi feszít rajta, egész halkan el is nevettem magam, hogy aztán megkerüljem azt.
- Most szóljak rád, hogy a felfázás nem játék, vagy miután betegen dideregsz a tanáriban? - billentettem kicsit oldalra a fejem a kérdés közben. Nem mintha tartania kellett volna ennyire tőle, de úgy rémlik éppen a kicsi lányom mesélte, hogy szoknyában nem engedte őt valaki csúszdázni ezen indokkal. Közben még körülnézve láttam, hogy elég jól megvannak egymással a törpék, nem is igazán hiányolták a felügyeletet és így sem látszott káosznak. Azt hiszem eléggé bírhatják Ezrát, ha ez működik.
- Ha előre jössz vele, és mikor hátra visszaindul hirtelen hajtod meg magad, nagyobb lesz a lendület - jegyeztem meg egy kis mosollyal, mielőtt a kitaposott kicsit saras földet pásztáztam alatta.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 15. 16:08 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


Nem különösebben szoktam kritikával illetni senkit, úgy gondolom, mindenki akkor a leghatékonyabb, ha pont azt és úgy tesz, ahogy az számára is megfelelő, talán ezért sem éreztem szükségét számon kérni a látottakat, inkább csak egész vidám arccal próbáltam viccként venni én is a látottakat.
- Hasonló eredményessége lenne, mint máskor, ha szólunk, igaz? - kérdeztem kicsit meg is rázva a fejem, hogy aztán körbenézzek. A gyerekekkel való munka nem volt egyszerű, sokkal makacsabbak azok is, akikről azt hinné az ember csendesek és visszahúzódóbbak, ráadásul eléggé sok akarat és érdeklődés szökött mindenki fejébe, hogy a visszafogásuk se legyen egyszerű. Mindezek ellenére olyan pozitívak és aranyosak, azt hiszem nem nagyon lennék képes más munka után nézni egyébként se.
- Igaz, fő a biztonság, bár ahogy látom vitték a hírt, hogy a hinta ma üzemen kívül van - billentettem a fejem jelzésként a kis csoport felé, akik nagy pusmogva lestéka  hinta mögül Ezrát, majd nevetve, mikor feltűnőek lettek elmentek inkább a mászókához. - Még lesz majd egy osztályfőnökink, de egyébként vége van mára - válaszoltam neki, ahogy közben kiszúrt Lia is, aki nagy lelkesen integetett is a csúszda tetejéről én meg széles vigyorral vissza neki, mielőtt még el is tűnt volna lefelé indulva. Azt hiszem attól nem kell félnem, hogy nem fog beilleszkedni. Nem vagyunk itt újra olyan régen, de eddig elég jól megvan, aminek örülök. Boldognak látszik.
- Lehet egy picurit késni fogok - fordultam felé mutatva is valami kisebb méretecskét a hüvelyk és mutatóujjammal mellé, mielőtt még a szoknyám zsebébe csúsztattam volna a kezem és a kiürült másik hintához sétáltam volna. Egy kicsit időigényes voltam, hogy a szoknyát magam alá tűrjem de végül beleültem, bár némi ijedtséggel, mikor a lánc kiegyenesedve reccsent nagyot. Szép lett volna, ha alattam csúszik össze. - Ezra, minden rendben van amúgy a csoportban? Mármint... én is úgy látom, de nem tudom hogy megy neki köztük, mikor nem játékidő van... nem mesél mostanában.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 21. 15:44 Ugrás a poszthoz

Dalma
neforgasdaszemed Embarrassed | október 18.
~ a ruha


Sietősen igyekeztem vissza az előkészítőbe, miután pár papírért ki kellett ugranom a hivatalba. Nem olyan régen kaptam meg az új igazolványom és kérték, hogy menjek be a munkahelyi okmányaim is érvényessé tenni, én pedig készségesen meg is tettem ezt. Rendes volt az úr, aki fogadott és elég gyorsan meg is voltunk így mindent a táskámba csúsztatva mehettem is vissza, még volt az órám kezdetéig több, mint fél óra, így nem is kellett volna kapkodjak, Nem én lennék, ha eszerint cselekednék. Jó, talán egy kicsit megint bennem volt, ha időben jövök még beleshetek Ezráékhoz, hogy Lia vajon jól érzi-e magát, pedig tudom, hogy nem kéne. Egyszerűen mégsem érzem még annyira biztosnak azt, hogy megint itt vagyunk.
Óvatlanul löktem be a kaput és egy kisebb levélcsokor, amit valamelyik gyerek tűzködhetett bele szét is szóródott előtte, amit megmosolyogtam, mielőtt be is csuktam azt. Már mentem volna a bejárathoz, amikor egy lányra lettem figyelmes akit korábban még nem láttam itt. Járnak ide elég sokan segédkezni, tanulni és tanítani, de vele még biztosan nem futottam össze, ha jó helyen jár. Kis gondolkodás után oda is sétáltam hozzá, bár úgy tűnt, ő meg indulna.
- Ne haragudj... de segíthetek? - kérdeztem egy apró mosollyal, fogalmam sem volt igazából, miért lenne itt bárki, ha nem céllal jön. Megálltam pár lépésnyire tőle, ahogy az épület felé pillantottam, majd vissza rá. Nem tudtam, hogy most tartom-e fel, vagy sem. - Keresel valakit?
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 24. 13:13 Ugrás a poszthoz

Dalma
neforgasdaszemed Embarrassed | október 18.
~ a ruha


Értetlenül álltam a reakció előtt, leginkább azért, mert úgy tűnt mintha megijesztettem volna a zavarba hozás mellé. Nem állt szándékomban és aki ismer tudja, hogy leginkább nem is sokszor vagyok ilyenre képes. Néha talán túl közvetlen vagyok, és őszinte is, de ez persze nem feltételez rosszat. Szerintem.
- Semmi baj, nem leszúrni akartalak, csak olyan tanácstalannak tűntél - mosolyodtam el kedvesen, ahogy a kezeim visszacsúsztak a zsebembe, ott sokkal jobb az idő, eléggé fázósak és a nózim is, hiába van még csak ősz. - Nem is hittem. Ők azt hiszem bújkálnak, de remélem se itt, se máshol nem teszik - pislogtam nagyobbakat kicsit el is szomorodva a ténytől. Van egy kislányom, az utolsó, amivel szembesülni szeretnék az az, hogy valaki kukkolja, ne adj isten bántani akarná őt. Így sem egyszerű ez az egész, nem hiányzik még ez a plusz teher is ránk.
A csend néha jó, néha inkább aggasztó, most utóbbit gyanítottam, de nem voltam teljesen képben, hogy az izgalom vagy tényleg valami riadalom teszi-e a lánnyal, így inkább hallgatva néztem az épületet, az ablakokat, ahol néha egy-egy kicsi fejecske felbukkant, majd szélesebb mosollyal fordultam vissza és hallgattam mit is mond.
- Áh, munkát szeretnél? - kérdeztem rá kicsit konkrétabban. - Igen, többen is segédkeznek. Vannak, akik önkéntesen az oviba, plusz felügyelők. Tartanak szakköröket is megint mások, illetve mestertanoncok és egyetemisták kistanárként órákat. Elég sok lehetőség van, én is itt kezdtem lassan 10 éve az első gyakorlatom.
Talán kicsit elszaladt velem a paci, ahogy mesélni kezdtem, de úgy néztem, hogy én lehetek az, aki megtöri ezt a zavart, ha csak hallgatnia kell a másik félnek általában feszültséget old. A gyerekeknél bevált, még a mestertanoncoknál és egyetemistáknál is, mikor velük volt órám.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 29. 17:04 Ugrás a poszthoz

Dalma
neforgasdaszemed Embarrassed | október 18.
~ a ruha


Talán kis szerencsének mondható, hogy a gyerekeket fenyegető személyek kivesézésén hamar túlléptünk. Nem vagyok oda amúgy sem a negatív dolgokért, úgy meg, hogy az én lányom is ide jár még kevésbé vonz az elméleti síkon való elképzelés is. A kezeim a kabátom zsebébe csúsztattam, miközben a fejem oldalra billentve kicsit figyeltem, mit is felel és meséltem neki, ha már úgy tűnt kettőnk közül nekem megy jobban. Ez az életem során sokszor nem volt így. Különös.
- Azt szokták mondani, hogy nem tudhatod, mire vagy képes még nem próbáltad - mondtam neki próbálva biztató lenni. A bonyolultságra kicsit összehúzódtak a szemöldökeim és némi értetlenséggel álltam előtte. Ha mondjuk egy órarend az oka, vagy a szűkös szabadidő, olyanok ezek, amiket meg lehet bizony oldani. Az, ha valami belső kis harc dúl benne, na az nehezebb.
- Van lehetőség rá, hogy körülnézz, mint szimpla érdeklődő. Meg betanulási idő is, ami közben bármikor mondhatod, hogy mégsem - meséltem el neki kicsit az egészről, hogy mégse hangozzon egy elkötelezettségnek, amit azonnal kell vállaljon és nincs kiút belőle. Itt erről szó sem volt. Az önkéntesek is nagyon sokszor cserélődnek errefelé. Magamból kiindulva pedig a tanárok is. Már nem az a kar várt, mikor nemrég visszatértem, mint amit itt hagytam hosszú évekkel ezelőtt.
- Áh. És tartasz tőle, hogy ez gátolna a munkában teljesen? - kérdeztem rá minden konkrétum nélkül. Nem volt feltétlen szükség rá, hogy értsem, mire gondol, mit érez gondnak, de az, hogy az aggálya csak magában létezik-e vagy mások felé, fontos tényező.
- Biztos vagy ebben? Egy próbát sem tennél? Az, ha most bejössz körülnézni vagy beszélgetünk egyet se jelent semmit, amit utána vállalnod kéne - mosolyogtam rá vissza, bár az övében volt valami teljesen furcsát sugárzó. Legalábbis eleinte. Nem tudtam eldönteni hogy vajon izgul-e vagy ennyire nem érzi magát éppen helyben.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2018. október 29. 17:05 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


Én nem szerettem volna őt kinevetni, de valahogy a nyelvemre harapva se sikerült elhagyni a dolgot hiába bámultam a földet. Ezrával nem volt nehéz elég nyitott és közvetlen volt, a kiismerése se annyira bonyolult talán, bár sosem voltam penge. Bence szavaival élve igen sok problémám van emberismeretből. Mondjuk a velem szemben hintázó férfi szófogadóképessége is biztosan ide sorolható. De igaz, ami igaz: sejtettem.
- Arra ráérnek még pár évig, előbb a szórakozás és aztán a meló - néztem is a kisebb csoportokba tömörült gyerekeket, ahogy hol nevetnek vagy éppen fennhangon győzködik egymást a maguk igazáról. Bármilyen szeleburdik voltak én nem tudtam elképzelni azt, hogy majd belázadva jönnek a homokozólapátokkal, hogy ők most kék-zöld pettyes labdát gyártanak Ezrából, ha nem kel ki belőle. De ugye mint már mondtam, én elvileg nem látok mindent olyan jól, mint kéne.
- Elég jól viselkednek, meg ez az utolsó évük. Nincs okom panaszra, mindegyikük nagyon okos és ügyes - vontam vállat, mert bár nem jellemző ebben a korban, nekem mégis szerencsém volt velük. Azt hiszem mindenki elég jól közeledhet a Bagolykőhöz. Ha tippelnem kéne jóval több eridonos bújt itt meg, mint bármelyik másik házból. de az is lehet csak az elevenség teszi a meglátásom. Az apró fennakadások meg bármelyik osztályban megesnek. Kicsit furcsa is lesz, hogy alig hogy visszajöttem van egy kiballagó kis gárdám és jövőre új arcokkal futok majd össze. Még azt sem tudom mekkorákkal. Közben lelkesen intettem vissza a kislányomnak, aki aztán hamar úgy is tett, mintha itt s elennék újra. Ennek most azért örültem is. Jót tesz neki ha itt van. Kevesebb a kérdése és a magyaráznivaló.
- Most mi az? - néztem rá mikor végre elhelyezkedtem, még kicsit értetlenül vigyorogtam is. Láttam, hogy valami nem oké, de csak nem ültem bele semmibe. - Nem csak próbálom - billentettem a fejem a láncnak. Tényleg reméltem, ha már feltettem a kérdést kicsit megnyugszom attól, amit hallok. Részben így is lett. Talán még az emlékek is elém kúsztak, én sem voltam soha oda a változásokért. Aggódom azon is, hogy talán neki nem lenne vele gondja, ha rajtam nem látná, hogy nehezen megy mindig, mindenben. De ezt inkább megtartom magamnak. - Igen, ez előfordulhat. És köszi - persze a válaszért voltam hálás de ennyire futotta, mert éppen akkor lépdelt elénk egy kisfiú, majd miután sikerült jobbról balra nézve eldöntenie, hogy Ezrához jött szólni én csak kivártam még véget ért a diskurzusuk.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 01:44 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Írország ma meghazudtolta önmagát, ahogy a napsütés erősen kitartott és leküzdötte a felhőket, nem esett az eső és még a szél is elviselhetően lengedezett. Nincs több öt vagy hat foknál, de azt hiszem rosszabbat is láttam már. A kezeim így is kicsit kipirosodva csúsztak a zsebembe, ahogy a hopp-állomást elhagyva egyből egy taxi várt minket kint. Nem telt többe az út húsz percnél, de a tekintetem le sem tudtam venni a tájról. szeretek itt lenni, itthon. Akárhova is keveredtem el, ez mindig kicsit nagyobbat dobbant a szívemen. Remélem, hogy egyszer egy picit Lia is megél majd ebből.
- Látod ott, a hegy ormától délre. Onnantól kezdődik - mutattam az ujjammal a távolba, ahogy a hideg ablakra tapadt az. Mosolyogtam, de azt hiszem egész nap, jobban feldobott az egész, mint vártam. Szerettem a munkám rezervátumokba eső részét és mindig jó kapcsolatot ápoltam a munkatársaimmal, így mikor kértem egy kis szívességet, nagyon segítőkészek voltak. Mondjuk úgy, ma a kulisszák között nézelődhetünk egy kicsit. A Killerney Nemzeti park a muglik által tízezer hektár körül ismeretes, ám ennek majdnem kétszerese valóban, de ők azt a felét nem ismerik, az egyik legjobban rejtett és legbiztonságosabb keltető és nevelő hely.
- Láttál már valaha sárkányt testközelből? Nem betekintőn, vagy a védőüvegen keresztül, hanem úgy igazán? - kérdeztem felé is fordulva, hogy aztán mikor megállt az autó a válasza után ki is szálljak és bevárva elinduljunk be. - Szólj nyugodtan, ha majd sok, mármint... mikor így már nagyon, amiket mondok. Néha előfordul...
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 03:20 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Pár évvel ezelőtt biztos rossz anyának éreztem volna magam, ha csak pár órára is magára hagyom a kislányom, de itt voltunk pár hónappal azelőtt, hogy iskolát kezdene és a saját bácsikájával van. Ha ez nem életbiztosítás, akkor semmi. Nem mellesleg bízta Arthurban, mert tudja, hogy mi lesz vele, ha gond van. Cass helyettem is odalép, én sosem voltam agresszív, aztán sárkányok közé mentem dolgozni, volt egy elég negatív szakasza az életemnek és nagyon anyuka is vagyok. Nem ígérnék semmit leginkább.
- Nem, szerencsére szerencsés az elhelyezkedése a kis hivatalnak - jegyeztem meg, ahogy még kicsit a tájat néztem, mielőtt hátradőltem volna vissza az ülésen. Éreztem a kezét kicsit szélesebben is görbült az ajkam felfelé, ahogy felé fordultam még el is biccentve a fejem oldalra. Tényleg érdekelt, hogyan áll az egészhez, mert bár nekem az életem részei, amolyan szeretett szenvedély, sokakat ennyire nem köt le.
- Most, hogy mondod, abból én is láttam egy példányt, nem is régen. Nagyon csinos volt - bólintottam nagyokat elgondolkozva nézve magam elé mielőtt elnevettem volna magam. - Mert erre nem lehet nem lelkesedni! De tényleg, ők annyira mások mint a többi lény vagy állat. Sokkal összetettebb mitől különlegesek - tettem még hozzá, hogy aztán megköszörülve a torkom helyezkedjek kicsit, és csak miután megálltunk és kiszálltunk kezdtem bele az itteni "lakók" taglalásának.
- Ez egy békés környék, a maga módján persze, elsősorban keltető és megőrző. Ez azt jelenti, hogy főleg elmaradozott tojások, magára hagyott, beteg kissárkányok vannak. Illetve kifejlett példányokból főleg nőstények, így a veszélyesebb kategória. Van sróforrú, walesi zöld, hebridai fekete és ezek már hibridként kevert példányai, valamint egyetlen egy norvég. Róla keveset tudni, nem is megtekinthető.... elvileg - vigyorodtam el szélesen még billegve is a lábaimon, mert mi bizony be fogunk lesni az elkülönített részbe ma.
- Mehetünk? - kérdeztem rá nézve megállva, ahogy a kezeim lóbáltam kicsit magam mellett. Izgatott voltam, jó volt ebben a környezetben lenni megint.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. január 31. 14:26 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Bár nem esett nehezemre a barátkozás és ismerkedés korábban sem, hiszen a bagolykő falai között is eléltem, a munkában is kellett a bizalomépítés, azért voltak korlátaim. Talán féltem, mikor most már több, mint fél éve visszaköltöztünk Liával végleg, de azt hiszem Ezrára nézve mindig rájövök, hogy nem volt mitől. Talán jobb érzés is, hogy nem vagyok egyedül semmiben, azt valahogy én nehezen viseltem mindig.
- Határozottan, valahogy még a bögrémre is rákerült - préseltem össze az ajkaim, ahogy elfojtottam egy vigyort, de végül csak nevettem. Sosem szoktam ilyeneket mondani, néha én sem értem ezt, de jól éreztem így a közelében magam. - Valaki szeret túlozni, de képben vagyok.
A dicsekvés nem az asztalom és azt is elég furcsának tartottam, mikor  valaki nekem tulajdonította a bárki által elsajátítható tudást, mint készséget. Értek hozzá, szeretem is, de ettől nem különösebben hiszem, hogy kellene kitüntetés. Azoknak valóban járna, akik nap mint nap kiteszik magukat ennek, én kikerültem ebből, egyszer mikor már Liával annyira nagy lett a hasam, hogy a saját lábam sem láttam, utána pedig... nos mikor megint visszakerültem a katedrára. Békésebb volt, megoldást vártam tőle talán, de sikertelenül egy ideig.
- Egy menedék, felfogható így is. Sok átmeneti van, akik később rendes rezervátumokba kerülnek. Skóciába, de akár Szedresre is - csak hogy közelebbit is említsek. Meg tudtam érteni a nőstények agresszióját egy ideje, azt legalábbis mindenképpen, amiért óvják a gyermeküket még a fajtársaiktól is, nemhogy tőlünk, emberektől. Bár itt még ha nem is lehet nekik kellően bemutatni, én hiszem, hogy tényleg jól van bánva minddel is.
Kicsit tétován és olyan furcsán tettem még mindig, ahogy a kezem az övébe simult, de csak finoman megszorította, hogy a lendülettől el ne eresszem, majd el is indultam vonva a megfelelő irányba.
- Kapni fogunk egy mágikus kártyát. Minden ponton egy kis doboz érzékeli majd, így tudják merre járunk, de csak az ellátóban és a keltetőben lesz velünk valaki - mondtam végig a legfontosabbakat, ahogy lassan köszöntem is a nőnek, aki egyből lelkesen mondta is a nevem én meg mosolyogva tettem ugyanezt. Gyorsan váltottunk pár szót az anyanyelvemen, majd elvettem a kártyákat. - Kicsiktől a nagyokig?
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. február 2. 15:23 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Szerettem a munkám, azt is, ami csak az oktatásból állt, de azt is, amikor még a pálcámra és a fizikumomra volt szükség. Nem vagyok egy kifejezetten agresszív külsejű, sőt, ettől még a legmegfelelőbben láttam el mindig, mindent, amit rám bíztak. Rezervátumok, befogadóhelyek vagy a csapat, akik az elsődleges felméréseket végzik is mindig rendben voltak velem. Talán ezért is a tárt karok, és ez a hely olyan, ahova mindig visszahúznak a gyökereim, az ország a sajátom, még ha nem is teljesen itt nőttem fel.
- Ezra - nevettem el magam próbálva megrovóan mondani mind ezt, de nem igazán ment. Nekem sosem volt anyósom, vagyis nem volt hozzá szerencsém egy alkalomnál többször, így ezeket a dolgokat, mikor mesélik nem mindig értem, de el tudom képzelni látva mindent és hallva ezt-azt. - Ha tényleg annyira rossz a helyzet, szerintem nem kockáztatnák a sárkányok épségét - szorítottam össze a szám még mindig vigyorogva, de aztán csak a kezére szorítva léptem át a kaput, azt, ami a mai egyik állomásunké és kicsit valami olyané az életemből, ami több, mint egy ír süti vagy fénykép. Ezek személyesek, de szerintem közel sem annyira, mint egy élmény, amit megoszthatok. Vele is.
- Nem egészen, csak rúnák. Ha elveszünk, elkavarodunk, vagy baj van, ezzel le tudják követni, hol kell a segítség - mert ugye ez mégsem egy állatsimogató. Gyönyörű hely, magávalragadó, de nem véletlen, hogy Liát is egyetlen egyszer vittem el, akkor is a közelebbibe és a látogatói részbe. Bár így is imádta, én meg a lelkesedését. Gyorsan lerendeztem a kötelezőt, de aztán indulhattunk is.
- Gyere, jobbra megyünk - böktem a kék ajtóra, majd el is indultam. Mivel pár méterre volt csak, igazából még be nem nyitottunk fel se vezettem a dolgot. A teremben nagyon meleg volt, ez egyből érződött, de nem más oka volt, mint az éppen itt tárolt három tojás, amiknek szüksége volt rá, mögöttük pedig egy függőhíd visz minket, ha azóta semmi nem változott a kisebb sárkánokhoz. - Ez még nem a legérdekesebb része, de elég különlegesek a tojásaik, az ott például biztosan egy hibridé, mert az alja teljesen más elszíneződésű, és mivel két oldalt repedezett, pár napon belül várható, hogy kibukkan a sárkánybaba.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. március 1. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ezra
napközis látogatós | október 8.
~ a ruha


- Nem? - néztem rá kicsit meglepve, de azért lankadatlan mosollyal. Sosem voltam az a keserű ember, aki nem képes erre. Tudtam akkor is, mikor visszaköltöztünk. akkor is, mikor hónapokkal ezelőtt csak ültem a konyhaasztalnál és féltettem az emlékeim, a hitem és a lányom. Nehéz, és ha az nem, ez mindenképpen munka. Bár igen tapasztalatinak hangzott a kijelentés, ami engem meglepett Ezrától. Úgy tudtam nincs saját topogósa.
- Igen, élvezik és rengeteget találgatnak. Szünetekben összeülnek és kineveztek egy faágat jósbotnak. Mindenki fogdosta, az aktuális narráló meg elmondja, hova is kerül - meséltem lelkesen el az egészet nevetve. Édesek voltak és imádtam a lelkesedésüket. Sokan biztos szeretni fogják a feljebb lépést, persze biztos lesz majd, ki vissza is vágyik, most még motiváltak azonban és ez jó dolog. Szerencsére ez az izgalom és várakozás a szintfelmérőknek nem ment a rovására.
- Szerintem nem hazudtam vagy kerültem semmit még meg életemben. Vagy nagyon béna vagyok benne és nem próbálgatom - néztem kissé kínosan magam elé, ahogy el is húztam a szám, de végül már a hintában találtam magam én is. Furcsa volt, ezer meg egy éve nem tettem ilyet. Persze kijövök velük, Liát is elvittem és mikor még pindurka volt vele az ölembe pár dolgot kipróbáltam, de nem sokszor voltunk klasszikus játszótéren. Azt hiszem az elmúlt pár évembe ezek nem fértek bele, valahogy elmúlt annak a varázsa, ami nem biztos, hogy kellett volna, hogy távozzon. - De, látom. Nem vagyok benne biztos, hogy más környezetben is ilyen jól meglenne, mégis csak veled van a legtöbbet.
Akarva vagy akaratlanul, de tényleg kicsivel több került Ezra vállára általam és Bence által, mint talán az normális lenne. Tudom, hogy már szólt, hogy inkább várja meg Liával őt, ha nem érek ide és hasonlók, bár elég feleslegesnek érzem ezt felfújni.
- Én? - kérdeztem megilletődve egészen a dologtól, ahogy lassan megállítottam a lassan hajtott hintát. Nem vagyok süket különben. - Megleszek, ahogy mindig. Még azért érzem, hogy friss és új itt lenni, de szeretem. Levegőváltozás?
Talán költői a kérdés, azt hiszem még eléggé minden, ami arról szól, hogy beszélgetek. Nem volt ez soha nehéz nekem, szerettem a barátaimmal, az ismerősökkel, szinte bárkivel, de most az a gombóc a torkomban, sőt, a gyomrom helyén nem mindig segít. Kicsit el is szomorodtam, ahogy a hintából végül felemelkedtem és el is léptem onnan.
- Köszönöm - bár hogy pontosan mit, azt nem tudnám behatárolni, de hálás vagyok ez egész biztos. Még elnéztem Lia felé, integettem is neki, végül még egyszer felhívtam Ezra figyelmét rá, hogy a felfázás nem játék, ezután visszamentem az épületbe, rám is várnak a dolgaim.


// Love Love Love Love//
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 8. 14:15
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. március 1. 23:48 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


Nem voltam túl hatásos, de szerintem egyikünk sem bánta. Néha jól jött, ha sikerült, főleg Lia esetén, mert azért szeretett olyanokat tenni, amik nem voltak feltétlenül szerencsések. Ha akartam, ha nem, kénytelen voltam ezért szót emelni olykor. De közel se volt olyan rossz ez, mint Ezra által emlegetett nő lehet. Látatlanban is.
- Ha teljesen őszinte kell legek én jobban féltem őket tőlünk, mint fordítva. Veszedelmesek, de mi pusztítottuk le a természetes élőhelyeiket, csonkítottuk meg a létüket a társadalmi eltérések miatt és miattunk lettek sportok és vadászat, amiknek központi elemeik - mondtam végig egész nagy levegőt véve a végén. Nem sóhajtozni akartam, csak ahogy belekezdtem a felsorolásba, a levegő egyenletes vétele kicsit megcsúszott. Mikor izgulok két dolog is meg szokott esni, az egyik, hogy rendszeresen dörzsölöm az orrom alatt az ajkaim tetejét, a másik hogy rengeteget akarok beszélni, ha kell, ha nem. Még csak az elején járok, szerencsére.
- Én megpróbáltam - mosolyodtam el leszegve a fejem, de nem volt ezen mit megcáfoljak, mert valahol nyilván az ellenőrzés elsődleges volt, és nem feltétlen indokolta minden részen ezt egy-egy sárkány. De engedjük is el, jobb úgy mindenkinek. Az időnknek is, amiből nem rabolt sokat a pár szó amit váltottam, így elég gyorsan indulhattunk is el. A keltetőbe irányítva magunkat, ahol a bent lévő nőnek csak biccentettem és hagyott minket nézelődni.
- És még nincs is eléggé. Vannak több órás blokkok, mikor minden nyílászáró lezár, és kétszer ilyen melegre van állítva a belső hő. Sok tojást a saját lángjukkal keltetnek egyes fajok - mondtam el az ilyen nagyobb dolgokat, ahogy az egyik jobban repedt tojás felé lépdeltem. Persze lassan, mert nem akartam sietni, vagy cibálni Őt. - Azt, hogy hibrid lehet, hiszen a tíz tojás, ami a telivéreké kellően ismert. Általában azt meg lehet mondani, milyen faj, vagy fajok keveréke biztosan - írtam körbe a szabad kezem kicsit forgatva a levegőben, mintha latolgatnám. Így is volt, sok részlettől függött ez.
- Svéd Sróforrúhoz tartozik részben, a metál szín, szivárványos csillanású tojásaljból tudni, az övé teljesen ilyen, mint ennek az alján. az egész pikkelyezett mintázatú, így eléggé leszűkülnek a fajok, de a tengerzöld színnel pluszban én egy domináns ukránra tippelnék.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2019. november 28. 17:11 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Szerencsére még nem tartunk ott, hogy az egész faj. De az, hogy még a kulcsszó elszomorító - szegtem is le kicsit a fejem, ahogy a keltetőbe tartottunk. Szeretem ezt a helyet, és azt is, hogy oktatás és vendégbarát, ha megfelelően van szervezve és van szakértői kéz. Én Liával a hasamban is jártam rezervátumokba segédkezni, és a mai napig nem bánom. Azt nem mondom, hogy ez akkoriban otthon pozitív volt, és szeretném is elfelejteni, de valóban nem voltam elég felelősségteljes és megérdemeltem. De szerettem ott lenni.
- Olyan ez kicsit, mint a kotlós madaraknál. Ők úgy rajta ülnek, a testhő segíti a fejlődést, nos, a sárkányoknál, lévén nem éppen túl jók a körülmények közelebb állva a kétéltűekhez, mint sem a madarakhoz, de kell valami a kifejlődéshez, máshogy oldják meg - magyaráztam el az alapjait, nem mintha ez lett volna a pontos kérdés. Igazából én sem emlékszem már mikor beszéltem ennyit egyhuzamban. Bárhol. Bármikor. Bárkinek. Zavarban is voltam, de legalábbis furcsán éreztem magam mielőtt rátértem volna a ténylegesre. - Valami ösztön van bennük, amire még nincs pontos magyarázatunk, itt ezt is figyelik. De minden faj a maga meghatározott időközönkénti tempójában a lángjaival borítja be a tojásokat. Vannak, akiknél ez ritka, van faj, amelyiknél sűrűbb. A hibridek pedig tényleg a legnehezebb esetek - lévén ott sok tényező függ össze. És azt sem szabad elfelejteni, hogy lehetséges, hogy egy már hibrid, legalább két faj sajátosságainak vegyülője, és egy ezen kívülálló telivér kerül össze párosodás szempontjából.
- Szín, mintázat, pontos méret és esetenként a környezet, ahonnan kikerült. Vannak sziklás terepre fészket rakó fajok, vannak völgyekben.
Nem igazán mondanám, hogy ez sima szakértelem, mert tanultam és oktatom is, de inkább az évek tapasztalata aggatta rám. Maga az elméleti tudás érdekelt és szinte ittam annak idején, de maga a munka tanított meg ennyi dologra odafigyelni. Mert egy kis hiba is nagy baj lehet ilyen lények esetén.
- A hibrideknél abból dolgozunk, ami már bizonyítottan kiismert. Vannak fajok, akiket sokszor kereszteztek, vagy kereszteződtek a közelség miatt. Ezeknél volt lehetőség kitapasztalni, hogy mi jellemző, hogy kell bánni. Az újabbak mindig kakukktojások, bármilyen vicces is így - mosolyodtam el, mert ahhoz kicsit nagyocskák. - Vannak sárkányok, akikért már bejelentkezik rezervátum, mikor még csak tojások, de van aki marad is. Ez mindig érdeklődés és szakember kérdése, hol van megfelelő.
Aztán csak álltam az üvegnél, néztem a kisebb sárkányokat, akik megfigyelés alatt voltak, majd a kérdésre újra a tojást.
- Hát, még semmi külsérelmi nyom vagy repedés, nem túl esedékes, szerintem még nagyon friss. De ehhez jobban meg kéne vizsgálni. A hibrid keltetési időnél mindig azt számolják, hogy amelyiké hamarabb kelne.
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2020. január 3. 17:17 Ugrás a poszthoz

Ezra
Killarney rezervátum, Írország | február 2.
~ a ruha


- Vannak szervezete, jogszabályok, egyre több intézkedés és sok dolgot foglaltatnak a jogvédőink törvénybe, de rengeteg állat, lény és ügy kapcsán állnak még sorba a minisztériumi dolgozóknál, így viszonylag lassú folyamatok - meséltem el, ha már a megállításról beszélünk. Mondjuk kétlem, hogy a trófeavadászokat megállítaná, hogy lehet a jövőben pénzbírság jár a csonkításért. Nem is akarom kimondani, néha mi fordul meg a fejemben. Nem kedvelem a szemet szemért elvet, de vannak emberek, akiknél új értelmet nyer mi is az igazságszolgáltatás. Sajnálatos és elkeserítő. - Van nekik is klasszikusan vett fészkük, vannak akik vájatokba helyezik, akadnak sziklás vermekbe, barlangokba és olyanba is tojást rakók, mint a rendes madaraké. Ez is tényleg mind terület és fajta függő.
Nagyon érdekes egyébként, hogy mennyire jellemző a nevükhöz a térség, ahol éppen ezt megteszik, nem csak vadászterületet, de otthont is gondosan választó állatok a sárkányok. Biztonságra és kényelemre egyszerre törekednek. Az élelem hátrébb sorolódik, de nem kerülnek távol a fő prioritásoktól.
- Marad, van, hogy kifejletteket várnak egyes rezervátumok, így a felnövekedést itt követik végig, ezért is nem vagyunk egy-egy fő típusúra specializálva, itt a lényeg inkább az, hogy naprakészen álljunk bármilyen problémához. Egyébként vannak hibridek és fajok, akik tarthatóak együtt, különösebb gond nélkül, nem teljesen elzártak - mosolyogtam rá, ahogy kicsit a betekintőn felejtettem magam. Szerettem nézni az ennyire fiatal példányokat, olyan szépek és még tanulnak mindent. Látni az első repülési próbálkozásokat, hogyan készítik el a maguk otthonait és így tovább. Megvolt a maga varázsa, ahogy a tojásoknak is.
- Elvisszük a bölcsibe - nevettem el magam, de félig volt csak vicc. - Van külön szárny számukra, az nem látogatható, mert vannak még kitapasztalatlan hibrid bébik is. De jó soruk van, ott ellenőrzik az egészségüket, az épségüket és szedik össze a faji keveredések jellemzőit; a fajtiszták esetén pedig csak a rendellenességek kiszűrése megy ilyenkor, még el nem érik azt az időt, hogy mehessenek a többiek közé vagy az új rezervátumokba.
A mese közben én már elindultam, hogy kimenjünk és a függőhídról megnézzük az elkerített sárkányokat, akik éppen mutatják magukat nekünk remélhetőleg. Meg is vártam, hogy Ezra kövessen, aztán a keze után nyúltam az enyémmel, hogy az ujjaim az övéi közé csúsztatva rámosolyogjak és vezessem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Reviczky Emma összes RPG hozzászólása (101 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel