36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tolland Clotan összes hozzászólása (55 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 18:27 Ugrás a poszthoz

Keiko

Szeptember óta mindennap sétálok. A nyár folyamán kialakult egyfajta igény bennem a rendszeres testmozgásra. Korábban nem hittem volna el, hogy ez megtörténhet, most meg azt nem tudom elhinni, hogy eddig sosem mozdultam ki, csak akkor, ha már régen nem láttam természetes fényt. Ahogy sétálok a kézfejemet csodálom, milyen barna lett az Atlanti óceánon (természetesen nem a szó szoros értelmében) töltött hónapok során. Jó érzés. Teljesen megváltoztam, mint azok a levelek a fán. A beköltözésemkor még zöldek voltak, mostanra viszont sárgák, pirosak, némelyik barna. Tiszta és szép a rét környéke, bár több mint valószínű, hogy a rajta lévő mágia miatt. A fák mögött mocorgást hallok a levelek között. Mivel már kevésbé vagyok félős, sőt, keresem a kalandokat mindenhol, odamerészkedek. Csak Keiko fekszik az avaron. A levitás lány mindig nagyon boldog és kedves, nem meglepő, hogy lejött szórakozni a természetbe. Tolland kimondottan örült neki, mert még nem volt alkalmuk korábban beszélgetni. Hátha most lesz.
-Szia! Csatlakozhatok? - kérdezem, de már dőlök is, egyenesen a levelek közé. Remélem nem érzi tolakodónak, azért csak kedvesen elnevetem magam. Az októberi levegő nagyon tiszta. Hiába a nyár a kedvenc évszakom, mégis azt kell mondjam, a levegő sosincs ilyen tiszta mint Októberben.
-Téged mi szél hozott erre? Sok volt a tanulásból neked is?- nekem minden estre igen! Nincs okom panaszra, mert könnyebben veszem az akadályokat mint valaha, de azért rám fér a pihenés rendesen. Mégis csak levitás volnék, vagy miaszösz.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 19:39 Ugrás a poszthoz

Keiko

Láthatólag nem zavarja a társaságom. Sőt csatlakozik a játékhoz, és egy félkupac levéllel is eláraszt. Tényleg nagyszerű a hely ahol vagyunk.
-Te jó ég! Tényleg hatalmas. - körül nézek, de a lány kérdésére nem tudok választ adni. Látszólag egy fának sincs akkora levele, mint amekkorát felém nyújt. Átveszem kicsit jobban megvizsgálni, mint ha értenék hozzá bármit, és szintén nagyon szakszerűen megcsóválom a fejem. - Fogalmam sincs!
Kicsit jobban szétnézek az avaron, és nem ez az egyetlen különleges levél. Különböző színű és méretű levelek vesznek minket körül, akadnak egészen tarkák is.
-A leveleket is megbűvölték... - ezt a legnagyobb jókedvvel mondtam. Megdöbbentő még mindig, milyen részletekig kidolgozott helyen lakunk. Ez nagyszerű! -Nézd csak ezt a pöttyös levelet! - most én mutatok Keiko felé egy jóval kisebb de nagyon színes, pöttyös levelet. Közben egy bagoly repül el fölöttünk, és hangosan huhog. Elém ejt egy borítékot. Nagyon szórakozott bagoly lehet... Nem tudom ki lehet a gazdája, de mindenesetre jobban is betaníthatta volna... Elolvasom mi áll rajta. A bátyámtól van.
-Ha egyszer nekem lesz baglyom az biztos, hogy megnevelem! - mondom leginkább magamnak. -Neked van valamilyen kedvenced?- ezt viszont már a lánytól kérdezem.
Én magam mindig is akartam valamilyen állatot, de sosem teljesült ez a vágyam. Talán nem véletlen! Nem vagyok valami törődő típus. Van olyan, hogy hetekig csak olvasok, nem is eszek. Egy kisállat viszont folyamatos törődést igényel. Lehetetlen.
-Egyébként a levél a bátyámtól jött. Ő Csehországban tanul. Te szoktál kapni levelet?
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 19. 22:46 Ugrás a poszthoz

Keiko

A lány baglyot kér az apukájától már régóta... De jó neki! Én valószínűleg hiába kérnék hasonlót. Mindenféle varázslattal kapcsolatos dolog hallatán a családom pánikszerűen reagál... Olyan mint amikor az ember társaságban azt mondja, hogy himlős; vagy amikor valaki úgy ül be bájitaltan órára, hogy az életnek a legcsekélyebb nyomát sem lehet rajta látni, és csak a meleg, telegőzölt helyiségben fertőzi társait. Nagyon rossz tud lenni amikor az ember gyökereihez visszatekintve ilyen ellenszenvet lát, annak irányában amit az ember hivatott csinálni... Főként ha az ember szülei maguk is varázslók! Hál' Istennek nekem még így is mindig volt valaki a családban aki segített. Valószínűleg a frissen érkezett levél is helyzetjelentés, valami hihetetlen eseményről ami bátyámmal történik.
Egészen elkalandoztam, de Keiko visszarántott a valóságba. Először azt hittem csak viccel, aztán azt gondoltam nem látok jól, majd végül értetlenül fordultam a lány felé.
-Nem. Hol van? - aztán tovább fürkésztem az eget. Már a baglyot sem láttam, nem hogy sast. -Ne haragudj, nem olyan jó már a szemem, mint régen. -jelenleg tizenhét éves vagyok...
De tényleg, a rengeteg olvasás és kutatómunka után látószervem elég megviseltté vált. Tudom, hogy előbb-utóbb kénytelen leszek bűbájt alkalmazni a helyretételéhez, de állítólag a varázslatos beavatkozásoktól egyre gyakrabban romlik, és előfordulhat hogy hetente, vagy akár naponta meg kell bűvölni az ember szemét, fülét vagy az éppen aktuálisan problémás pontot! Ezt semmikképp nem szeretném. Annyira azért nem rossz a helyzet. Többnyire észreveszem a sasméretű madarakat legalábbis!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 19. 22:46
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 20. 11:10 Ugrás a poszthoz

Keiko

A lány most szembesített azzal, hogy ő képes tíz kilométerrel odébb is észlelni dolgokat. Azt a mindenét! Ez elég lehetetlennek tűnik számomra. El sem tudom képzelni, hogy én jól lássak messzire, mivel még közelre is csak átlagosan tudok. Hát így látta azt a bizonyos sast. És most egy repülőt is.
-Ööö... Hát nem tudom- válaszolok. Talán megtudnám mondani, ha én magam is látnám, de sajnos nem látom az irányát, ami egyébként sem feltétlen mérvadó.
-Akkor te ellátsz a kastély ablakaiból Bogolyfalváig és az erdőbe is?
Egészen lázba hozott ez a bizonyos öröklött képessége a lánynak, ami még mindig hihetetlennek tűnt. Az animágia tanulható, az nem olyan... újdonság. A metamorfmágia is... A legilimenciáról is hallottam már egyet s mást felsőbb évesektől, az is egy viszonylag közismert képesség.
-Hogy tudod irányítani a látásod? Mármint, tudod szabályozni, hogy milyen messzire láss? - elég kellemetlen lenne, ha csak tíz kilométerre tudna ellátni. Mindig érdekeltek a mágikus képességek. Sokáig megvoltam róla győződve, hogy én magam is elemi mágus  vagyok, de sajnos nem bizonyultam elég tehetségesnek, ez nagyon rosszul érintett eleinte. Aztán később, a nyár folyamán sikerült elfelejtenem a kudarcot. A melodimágiához sem értek különösebben, bár nagyon szeretem. A jósláshoz némiképp konyítok, de azt érzem, hogy még mindig nem találtam meg az utamat, és ez zavaró.
-Milyen tantárgyakat tanulsz? - remélem érzékeli Keiko, hogy ez nem csak egy sablonos kérdés. Illetve az, de most komoly érdeklődéssel kérdezem, mert egyfajta rajongással fordulok felé a hallottak után. Szeretnék a lehető legtöbbet megtudni a különleges látásáról. Nagyon izgalmas!
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 20. 13:13 Ugrás a poszthoz

Keiko

Azta! Egészen elvarázsolt, ahogy mesélt a képességéről a lány. Irigykedni kezdtem, de gyorsan megállj-t parancsoltam magamnak, elvégre mégis csak egy diáktársammal beszélek. Ő is ugyanolyan bagolyköves, mint bárki más. Isten őrizz, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Bár koránt sem tűnik zavartnak. Valószínűleg nem én vagyok az első érdeklődő. Figyelmeztetve magamat, már a kérdés is nagyjából tárgytalanná vált, hiszen csak összehasonlításképpen kérdeztem a tantárgyairól, meg így könnyebben meglehet ismerni egymást.
-Te igaz Kínából... azaz, ne haragudj, úgy értem Japánból származol? -kérdezem kissé zavartan... Hihetetlen, hogy még mindig képes vagyok ostobaságokat kérdezni... Mégis csak tizenhét éves vagyok...
-Milyen az ottani élet? Én még sosem hagytam el Európát. Legmesszebbre Mallorcára mentem eddig, pár hónapot töltöttem ott, és nagyon élveztem. Japán is biztosan nagyon jó lehet. Nagyon más ott, mint itt? -talán most sikerült kevesebbet kérdeznem mint az előbb. Nincs könnyű dolgom kérdezés terén, hiszen Keiko nagyon izgalmas személyiségnek bizonyul. Legalábbis egészen más helyről származik, és most ismertetett meg egy eddig lehetetlennek tűnő képességgel, aminek ráadásul tudatában van. Ilyenkor mindig nagyon büszke vagyok a saját házamra, és a kékek sokszínűségére. Persze lehet mondani, hogy beszürkült magolósok vagyunk, és ez néha be is igazolódik, de én ezt az állapotot mérhetetlenül élvezem, mert így mindig van bennem egy versenyszellem. Enélkül nagyon lusta tudnék lenni, mint mugli koromban. De rossz is volt!
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. november 1. 19:33
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 13:02 Ugrás a poszthoz

Keiko

Na igen, a cseresznyefák virágzásáról valószínűleg már mindenki hallott. Híresen gyönyörű. Én még sosem voltam Japánban, egyszer muszáj elmennem oda, és Kínába is. Egész biztos teljesen más odaát a varázslóképzés is. Nagyjából úgy képzelem, hogy többet gyakorolnak pálca nélkül. Talán több lehet ott az elemimágus...
Hiába... Le sem tagadhatnám a mugliéletet, amit az iskola előtt éltem. Korábban egész sokat foglalkoztam a feng shuijal, ami most átmenetnek tűnik számomra a mi világunk és a mugliké között... Mondjuk ott nem csak négy elem van, hanem öt... Mindegy...
-A nevem? Jogos kérdés, sokan feltették már. -én is gyakran gondolkodom el rajta, és korábban a szüleimet is faggattam erről. - Írországból származom, félig-meddig kelta vagyok. Az őseim persze keveredtek angolokkal is, úgyhogy innen a nevem. A családom száz éve váltott hazát, és jött Magyarországra, elsősorban a növényvilága miatt. Nagymamám gyógyszerkészítéssel foglalkozott. Nem mugli gyógyszereket gyártott, hanem többek között vérfarkasoknak valót is. -itt igyekszem kivárni a kellő hatást. Nagyjából azt a reakciót, amit bátyám idézett belőlem elő, amikor mesélte a nagyiról, akit én már nem ismerhettem, ő viszont még igen. -Nagyon izgalmas lehetett! Én erről nem sokat tudok a szüleim miatt, akik mugliként élnek, pedig aranyvérű varázslók... Mindegy is, a lényeg, hogy Írországból való vagyok, de teljesen magyarnak gondolom magam!
A mondatot be sem fejeztem. Keiko a hosszú gondolataim közben -teljesen érthető módon- kicsit gondolatban elbandukolt. Arra azért nem számítottam, hogy elsurran mókust vadászni! Először csak megszeppenve néztem, majd mikor a lányt földre bírta a kis jószág -vagy legalább is valami ilyesmi- akaratlanul elnevettem magam. Reméltem, hogy nem haragszik meg, elvégre elég vicces volt. Szerintem neki is tetszett.
-Rendben vagy? -kérdeztem kedvesen. Aztán egyszerre furcsa ötletem támadt. Néha teljesen eldobom az agyam. -Ott van annak a fának a tövében. Kapjuk el. -felálltam, és nyújtottam a kezem a lány felé, hogy fölsegítsem őt is.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 15:05 Ugrás a poszthoz

Keiko

Hiába próbálok halkan lépdelni, a leveleken lehetetlen! Próbálok taállni egy viszonylag füvesebb területet, hogy csendesebben tudjak közlekedni. A mókus már rég kiszúrt minket, hegyes kis fülének mozgásából ítélve; ezért próbálom kicsit ívesen megkerülni, nehogy észre vegye szándékainkat. Keiko kérdez, a kisállattal párhuzamosan én is fülelek. Remélem nem valami varázsmókus, és nem tudja mit mondunk.
-Hát... Az a helyzet, hogy fogalmam sincs. -a szakszerű megállapítást követően egy ötlettel rukkolok elő- Mit szólnál, ha két oldalról próbálkoznánk megközelíteni?
Egyre közelebb férkőzök a kis bestiához, aki minden reményem szerint nem egy animágus professzor, aki, miután levadásszuk leredukálja házunk pontjait nullára. De jó is volna animágusnak lenni! Mindegy, moost nem ilyesmivel kéne foglalkoznom, hagyjuk! Megérkeztem. Ha jól láttam a lány is hasonló távolságban lehetett a mókustól, aki nagyjából két méterre lehetett mindkettőnktől. Suttogva beszélek:
-A következő a terv: háromig számolok és egyszerre rávetjük magunkat. -ebben én magam is kételkedem, remélem a lány bízik az utasításban.
Megemelem kezem, hogy ne kelljen tovább beszélni, és egyet mutatok. Miközben a mutató ujjam is kinyújtom, jelezve, hogy kettőt számolok, a mókus elkezd mosakodni, és az alkalmat kihasználva, nekiugrok, mielőtt hármat mutattam volna. Az ugró-képességem kicsit túlbecsültem, így nem értem el barátunkig, aki most egyenesen Keiko felé szaladt. Mikor a lányhoz ért hirtelen megtorpant.
-Gyorsan, gyorsan kapd el!-szóltam neki a csatában elveszve, a földön fekve.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 16:11 Ugrás a poszthoz

Keiko
a vadász
Cheesy

-Júj, mennyire fél szegény! -Keiko felém nyújtja az állatkát, aki nagyon próbál menekülni. Most az én kezemben van. Láthatólag gondolkodik, mert még mindig látszik rajta a félelem, mégsem mozdul. Szökési terven gondolkodik? Az ilyen állati taktikákat már jól ismerem. Otthon van két macskánk. Várhatóan most megfog nyugodni, és elkezd dorombolni... Na jó, ez igencsak lehetetlennek tűnik...
- Nem valami kedves jószág... -jegyzem meg a lánynak, aki valószínűleg egyetért, tekintve, hogy megkarmolta a kezeit. -Most, hogy már itt van lehet meg kéne valahogyan szelídítenünk. Nem tudod, a mókusok esznek gesztenyét? - kicsit bugyuta kérdésnek tűnt, de nem értek az ilyesmihez... A fa ami alatt meghúzódtunk hármat viszont történetesen pont gesztenye fa volt. A gondolkodás közben kicsit lazábban fogtam a mókust a kelleténél, de az még nem mert elmenekülni kezeim közül. Amikor észrevettem, milyen óvatlanul fogom, hirtelen korrigálva hibámat, visszanyújtottam Keikónak.
-Már kicsit nyugodtabb -mosolyodtam el.
-Tényleg... Visszatérve Japánra. Milyen a japán nyelv? Biztosan nagyon nehéz lehet! Tudnál nekem valamit mondani japánul? - én magam három nyelven beszélek stabilan, de tudom, hogy a japánnal leginkább a magyar vetekszik nehézségben; ellenben az angol és a spanyol viszonylag tanulható.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 17:46 Ugrás a poszthoz

Keiko

Látszólag szereti a mogyorót a mókus. Nem csak szóbeszéd. A lány kezei közt méginkább megnyugszik a kisállat. Ahogy ülünk a réten hirtelen egy hűvösebb szellő érkezik. Nem hiába, az év hideg időszaka most jön csak el igazán... Én a nyarat mindig is jobban szerettem, különösen a mostanit. Spanyolországban egész más idő lehet most is. Persze ennek a helynek is megvan a szépsége. Az én kedvencem az ég. Nagyon szép; főleg az évnek ezen a szakaszán.
- Ez nagyon jól hangzik! - válaszolom a japán mondatra. Valószínűleg, bármilyen nyelven mondta volna így gondolnám, mert nagyon érdekelnek az idegen nyelvek. A Bagolykő elvégzésekor már szeretnék viszonylag sokat beszélni.
Hirtelen valami a vállamra csöppen. A felettünk lévő fáról semmi nem érkezhetett. Aztán már egyre több helyen érzem az esőt, ami hirtelen érkezett. A fa alatt félig takarásban voltunk.
-A mókus is lehet érezte hogy jön a vihar és elakart bújni...- az állatok rendszerint bebizonyosodik, hogy okosabbak az embernél. Én ezt sosem tagadtam meg, teljesen egyetértek ezzel. A legendás lények viszont olyan... rafináltak, mint mi emberek, úgyhogy ők sosem vonzottak engem. A közeli erdőben sem jártam még; egyre bátrabb vagyok, de azért vannak határok.
-Ajaj! Szerinted megázunk? -miközben a kérdést felvetem eszembe jut valami.
-Protego!-egyik kedvenc varázslatomat hajtom végre, aminek következtében egy fél-buborék rajzolódik ki felettünk. Ez a varázslat alaphelyzetben láthatatlan, most azonban a rajta lefolyó víz íve láthatóvá teszi. De jó! Ilyet még sosem csináltam. A mókus szemei nem kerekedtek ki túlságosan... Nem csoda a legtöbb varázsló az országnak ezen a pontján él. Lehet látott már sárkányokat is; mit neki egy egyszerű pajzsbűbáj..?
Hirtelen villámlik.

Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 18:57 Ugrás a poszthoz

Keiko
akivel elázok  Grin

Két dörrenés is megrémített minket, a mókus összekucorodott, de továbbra sem hagyott el minket; én viszont a rémülettől elengedtem a varázslatot, így másodpercek alatt mind eláztunk.
-Protego!-ismételtem meg a varázslatot, és az elkövetkező zajokra már rákészültem. Keiko szintén: befogta a fülét. Én nem szoktam ilyet csinálni, de most én is így teszek, mert tényleg nagyokat szól az ég, persze csak egyik tenyeremmel, hiszen a másik foglalt.
-Nem tudom, nem hiszem -válaszolok őszintén a lánynak, aki valószínűleg szintén így gondolja. Nagy vihar van ez nem áll el csak úgy.  -Szerintem menjünk vissza a kastélyba -vetem fel a következő ötletet. Elindulunk, de valamiről elfeledkeztünk, legalább is én. A mókus követ minket, esernyőnk alatt. Nem hagytuk neki, hogy menedéket találjon, hát most hagy maradjon velünk -gondolja.
-Ajaj... Mi legyen? Maradjunk itt amíg eláll az eső? -késő délután lehet, de még világos van, csak a felhők takarják a napot, azért sötét minden.
Miközben a lány válaszára várok -megelőlegezve, hogy az ő szíve sincs kőből- különösen ahogyan megismertem- megkérdezem: -Tudsz valami jó vízlepergető varázslatot, hogy visszaülhessünk a helyünkre? Azóta már biztosan elázott... -mondom elégedetlen, beletörődő hangon. A kis rágcsáló valószínűleg találna magának menedéket, de nem lenne szívem itt hagyni, miután miattunk kényszerült ide. Átvészeljük valahogy az esőt. Ebben a pillanatban, egy kisebb dörgés következett, ami már messzebbről szólt, és koránt sem volt olyan barátságtalan. Egy pillanatra megnyugodtam, hogy elmegy a vihar, de ismét egy komolyabb robbanásszerű hang következett, ami ezt az illúziót elhessegette.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 19:59 Ugrás a poszthoz

Keiko

Hajaj! Kezdek fázni. Egy pillanatra ismét elkalandozok. A stresszhelyzetekben mindig nagyon aktív vagyok, és ha találok valami megoldást, a testem megnyugszik, és a reakció időm lelassul.
-Az evapores jó ötlet... Nagyon könnyen elfelejtem a varázslatok nevét... Nem értem miért. Volt egy délután amikor kétszáz ismeretlen spanyol szót tanultam meg, és még mindet vissza tudnám mondani... A varázslatokat meg... áh... -a lankadó energiámat mutatja az is, hogy hangosan gondolkodom, ami nagyon ritkán fordul elő velem. Hál' Istennek ha beszélek is olyan, mintha gondolkodnék, szóval nem feltűnő, hogy most olyanokat mondok, amit magamban szántam elmondani. Ahogy ezeken a nagyon furcsa dolgokon gondolkodom, egyszerre csillapodni látszik az eső. Ez azért furcsa mert a vihar hangja, és a zaklató neszek elmúltak, mégis úgy szakad mintha dézsából öntenék.
-Idén még nem volt ilyen nagy vihar, jól kifogtuk! - mondom mosolyogva. A mennydörgés láthatóan végleg elment, így megnyugszom, és láthatóan Keiko is. A mókus eddig sem volt zaklatott, a lány kényeztetését élvezi, és az ételt.
Az ég, mintha kissé tisztulni látszana. A nagy sötétség is eltűnik, csak az eső nem akar  múlni. Csak esik, és esik.
-Ha eláll, még akkor is nehéz dolgunk lesz! Hatalmas lehet a sár a leveleken túl és alattuk! - mondom szórakozottan, és kissé megviselten a furcsa körülményekkel járó pihenőmre gondolva. De legalább jobban megismertem a lányt, aki láthatóan egészen megkedvelte a furcsa mókust.
-Szerinted lehet, hogy varázs mókus? Tudod, vannak a varázsló macskák például, akik hosszabb ideig élnek és sokkal okosabbak is. - hogyan is ne tudná, a lányon látszik, hogy már korábban megismerte ezt a világot nálam. Ezen gondolkodva megint elkalandozok, és újabb mennyiségű víz szakad a nyakunkba.
Pajzsbűbáj.Vízlepergetés.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 26. 19:59
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 20:35 Ugrás a poszthoz

Mallorca
Doléance Arslí na Fírinne


Sosem láttam még olyan jól, mint attól a furcsa varázslattól, amit szintén beleegyezésem nélkül hajtottak rajtam végre. Ha nem élveztem volna annyira biztos nem hagytam volna szó nélkül. Így viszont csak egy röpke választ adtam szemlélődés közben, azt észre sem véve, milyen furcsa kérdésre válaszolok:
-Mallorcán vagyunk - aztán bámultam tovább a távolba, amíg még engedte.
A valószínűleg korombeli lány nagyon bátor lehet, hogy új varázslatot próbált kifejleszteni... El sem tudok képzelni magamról ilyesmit. Különösképpen most, mikor minden összejátszik. Minden amellett szól, hogy pihenjek, és elfelejtsem az első két év fáradalmait... Erre mit ad Merlin... Na mindegy!
-Ahaa... -mondom még mindig csodálkozva, és egyelőre jól leplezett elégedetlenséggel. A lány most szembesített azzal, hogy a probléma megoldását valóban meg kell keresni. Persze ezt már hamarabb elmondta, de csak így elmesélve az egész történetet értettem meg miről is van szó. Hát, ha erről, akkor itt az idő, hogy bemutatkozzak jövendőbeli "munkatársamnak", akinek megígértem, hogy kísérleti alanya leszek.
-Egyébként Tolland Clotan vagyok. Nincs becenevem és mindenki Tollandnak hív - mondom kissé tárgyilagosan, ami nem megszokott tőlem. Pont ezért úgy döntök még mondok valamit, kicsivel boldogabban és barátságosan; amilyen egyébként szoktam lenni. -És téged hogy hívnak? -mondom most már őszintén-vidáman.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de ha varázsolni szeretnénk, én jobb szeretném ha nyílt térben történne, úgyhogy, ha nem bánod, akkor menjünk ki... - mondom és elindulok, azt gondolva, hogy én is dönthetek beleegyezés nélkül. Belépek a szobába, majd a bejárati ajtót is kinyitom, és most már közösen megyünk tovább a szálloda gyönyörű folyosóján. A zöld márványszerű padló, a fakó narancssárga falakkal, és a végtelenül giccses csendéletekkel, valami barokkosan gyönyörűen néz ki... El tudnék még időzni itt egy kicsit, de sajnos csak néhány hónapot kaptam. Remélem az első héten megoldódik a fejünk fölött lebegő probléma. Hál' Merlinnek senki sem járkál már ilyen későn a folyosókon. Illetve aki járkál, az majd később fog visszatérni egy jól sikerült este után. A többség azért már most is alszik. A kertbe érve, a medence másik oldalán, a bokrok között egy paca lebeg.
-Nézd csak! Ott van valaki! - mondom a lánynak és megindulok a vélhetően varázsló felé. Közben arra gondolok, hogy lehet helyi varázsló, és spanyolul kell vele megértetni majd magunkat. A kihívás ezzel csak hatványozódott bennem, ahogy a megoldásra való vágyakozás is.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. november 24. 06:07
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. október 26. 21:00 Ugrás a poszthoz

Keiko

De még mennyire! Én sem éreztem már magam olyan kényelmesen. Kénytelenek leszünk bemenni a kastélyba. Már csak egy dolog hibádzik hozzá, ami az előbb is problémát okozott, mégpedig a mókus.
-Igen, én is fázok. - most már tényleg vissza kell mennünk - Mi legyen a mókussal? Elbír ezzel az esővel? Vagy beszöktessük a kastélyba? -teszem fel naivan a kérdés. Aztán ha úgy adódik, hogy beszöktetjük, azt valószínűleg a lány teszi majd meg, nem szoktam kivenni a részem a szabályszegésből. Ez egy rossz tulajdonságom, elvégre rengeteg lehetőséget ad a kastély, és ez a sok lehetőség lecsökken, ha a következményektől félve nem teszem amit akarok...
A vihar csendesedni látszik, mintegy nem is hagyva minket maradni. Sürgeti az időjárás a döntést.
-Na, mi legyen? - kérdezem mosolyogva, továbbra is a földön ülve, meghagyva a döntés lehetőségét Keikonak.
Tüsszentek egy nagyot, amitől a mókus a megszokottól eltérő módon kissé megijedt. Fél kezemet tudtam szám elé tenni, a másikkal egyensúlyoztam továbbra is fejünk fölött. Hál' Merlinnek nem eresztettem el. Belül bizonyára tudtam, hogy ennyit még én sem bénázhatok.
Ha bénázás, ha nem, viszont piszkosul megfázhattam... Remélem legalább sorstársaim megússzák egy kiadósabb nátha nélkül.
-Nincs béletlen egy zsebid? -kérdezem betegen. Könnyedén megfázom. Ez is egy ok amellett, hogy Spanyolországba költözzek. Azon felül amit a nyáron megéltem ott.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 2. 12:57 Ugrás a poszthoz

2.csapat

Eddig nem vettem még részt kincskeresésen, és most teljesen be vagyok zsongva. A stégnél sem jártam még az elmúlt két évben, úgyhogy ez jó lehetőség arra is, hogy az eddig hanyagolt helyszíneket felkutassam. Mire odaérünk, már fel-felbukkan egy-egy keresgélő alak. Én is csatlakozom hozzájuk. Nagyon szeretek keresgélni, és találni! Ha kártyában, vagy varázslósakkban vesztettem azt mindig könnyebben emésztettem meg, mint mikor bújócskázás közben nem találtam meg valakit.
Egyik csapatársam: Tami már megtalálta a stég korlátjánál a papírunkat. A feladat pedig pusztán annyi, hogy három mondatot kell írnunk a tavaszi rovarírtásról... Vagy ilyesmi... Ha jól értelmeztem. Első olvasásra ritkán értek meg utasításokat. Tami felír három mondatot, amit mi nem láthatunk. Utána én következem, mert a többiek még úgy tűnik nem vették észre, hogy megtaláltuk az eldugott "kincset". A feladat leírásában még valami olyasmi is szerepelt, hogy majd a csapatkapitány összeolvassa, azt a fejenként három-három mondatot ami a lapra kerül.
Tekintve, hogy nem én kezdem a fogalmazást, hanem csapattársam, úgy írom meg a három mondatot, hogy az akár a folytatása is lehessen az előzőnek. Lássuk csak... Lássuk csak! Ez így jó lesz.  Próbáltam kreatívra venni a figurát... Otthon mugli rovar riasztókat használunk, holott azok sokkal kevésbé hasznosak a varázslatoknál... A többiek is megérkeznek. Tovább adom a papírt, és körbe nézek vajon a többi csapat hogy áll. Komor idő van nem nagyon látok senkit és semmit.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 16. 19:57 Ugrás a poszthoz

Dollal kergetjük, elkapjuk.
Helyszín: Mallorca

 Aha. Szóval itt vagyunk, a világ egyik legszebb szigetén. Három paca; két nyúlcipő; egy nagy medve; egy alacsony, veszélyes, de minden kétséget kizárólag aranyos lány; én, aki elvileg varázslatmentes közegben pihenek, és egy szőke hölgy az úttesten, aki a medvébe ütközve esett el; körülötte metszőolló, virágok. Felsegítem.
 Kis szünetet követően elkezd velem bevörösödött fejjel káromkodik. Az ámulattól nem is igazán értem mit mond, arra nem tudok figyelni. Mikor látja, hogy reménytelen szót értenie velem egy intenzív tekintetet vet rám, és egy pofon kíséretében távozik.
 Úgy érzem magam, mint akit nyakon öntöttek egy nagy-nagy vödör vízzel. Bár csak így lett volna. A spanyol éjszaka nagyon fülledt. Dolra nézek, ő pedig rám. Elkezdek nevetni. A tehetetlenség egyik igen kilátástalan állapota ez. Valószínűleg ő sem lehet a helyzet magaslatán mert csatlakozik a nevetéshez. Tulajdonképpen nem is olyan elviselhetetlenek ezek a pacák. Nekem kéken -házamhoz hűen- talán jobban bejönnének, de egynek elmennek még így is.
 Ezt az esetet követően visszatérünk a medence partjára. Mikor helyrerázódunk, áldozatkészen megállok. Fejemmel egyenesen nézek, lazán állok, és felkészülök az estleges fájdalmakra.
 Meglepő módon hamarabb jelentkeznek, mint kéne. Ráadásul felülről. A fejünk fölött trónoló felhő még nagyobbra dagadt, intenzív pink színt vett fel, és egy fejjel kénytelenek voltunk lejjebb-görnyedni miatta, máskülönben összepréselt volna bennünket.
 -Ajaj! Ez, ha jól sejtem nem volt benne a tervben! - mondom némi félelemmel a hangomban. Sietnünk kell! - figyelmeztetem a lányt, aki valószínűleg legalább ennyire tisztában van a helyzettel.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. november 16. 19:58
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 23. 19:09 Ugrás a poszthoz

Dol

 Nagy nehezen sikerül kihevernem a történteket, és visszaindulunk a hotelbe. Ott Dol bevisz a szobájába. Először kicsit szégyenlősen érzem magam, elvégre mégis csak az övé a szoba, és ráadásul lány is... Aztán eszembe jut az is, hogy ez igazából teljesen indokolatlan szégyenlősködés, mivel a rózsaszín pacák már egészen kényelmetlenek fölöttünk.
 Először csak kutat valamit a lány, aztán láthatóan jó ötlete támad. Azt kérdezi, hogy tudhatnánk meg, hogy meddig terjedhetett el a bűbáj. Először azon kezdtem gondolkozni mit tanultunk eddig az iskolában. Minden tudásom haszontalannak bizonyul a pillanatban, ezért megpróbálom kicsit más szemszögből megvizsgálni a helyzetet. Kicsit muglisabban. Mégis csak az effélékhez vagyok szokva!
 - Nekem is van egy ötletem! Gyere utánam! - hívom, és már meg is indulok a folyosó végére, ott a lépcsőfordulóban egy éles kanyart követően elkezdek felfelé mászni, és megint és megint, és már nincs tovább. Egy zárt ajtó a plafonon trónol velünk szemben. Az ilyesmire viszont fel vagyok készülve!
-Alohomora! - mormolom azt az alapvarázslatot, amit sosem tudnék már elfelejteni. Az ajtó egyszerre kinyílik. És a csillagos ég váltja fel a helyét. Fel kell valahogy jutnunk, és szétnézni a szigeten. Mallorca ezen részén nincsenek nagy szállodák, felhőkarcolók. Mindenhol csak alacsony épületek, ez a hotel kimagaslik közülük, és a rózsaszín valamiket, már talán távolról is meglehet pillantani. A folyosón végig járva találok egy ajtót, a következő felirattal: "el depósito de herramientas". Benyitok, és jól sejtettem, a szertárban találom magam. Nehezen, de előbb utóbb megtalálom a felmosó-, és seprűtengeren túl a létrát is, amit eredetileg kerestem. Előkapom, amennyire egy létrát előlehet kapni az én fizikumommal, és elhelyezem. Valószínűleg Dol egy varázslattal el tudta volna intézni az én szerencsétlenségemet, de nem tudván mit akarok rám bízta az ügyet, én pedig nem kértem segítséget. Előre engedem a létrán, aztán én is felmászok. A létra közepén a rózsaszín felhő fehérre váltott, és még inkább összenyomott. Ebben a pozícióban lehetetlennek tűnt tovább másznom. Sőt! Visszafelé sem sikerült. A létrán ragadtam!
 Innen kellett tehát egyáltalán beavatnom ötletembe:
-Ha minden igaz odafentről látszik a város, ezek az izék pedig elég nagyok és fényesek, azt hiszem. Talán onnan jobban rálátsz a dolgokra. Azt a sasszemes varázslatot alkalmazhatnád most is - ennyi hagyja el a számat, mert belefáradok a kényelmetlen, görnyedt pozíciójú beszédbe. Innentől a lányon múlik a hibája helyrehozása.
Utoljára módosította:Isobel White, 2013. november 24. 06:28
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 20. 21:44 Ugrás a poszthoz

Anna

 Megunva mindennapjaimat úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni és picit kiszakadok a kastély falaiból. Őszintén szólva nem is értem, hogy bírom ilyen sokáig a semmit tevést, és miért csak most jelenik meg az igény, hogy kikapcsolódjak. Az elmúlt időben eléggé meghíztam és ez zavar. Nem azért, mert bárki megszól érte, vagy mert ez akárkit is zavarna. Szerintem nem is veszik észre az emberek, de én igen. Már nem elég a kevés édesség, és a mozgás is nehezebb. Mozgás alatt a lépcsőzést kell érteni. Egyre inkább kifáraszt. Na, nem mintha befásult öregember lennék, csak vérszegényen élem mindennapjaimat. Ezen a helyzeten még csak az eszem sem segít ki. Sosem az érdekel, amiről éppen tanulunk. Ezek nem a leglevitásabb tulajdonságaim, pedig azok is akadnak jócskán; csak mostanában szeretek kitekinteni a kastélyon túli világra és azzal foglalkozni ami ténylegesen odakint vár.
 Szerencsém, hogy Alex a szobatársam, mert ővele sosem lehet unatkozni. Mindig új színt visz az ember életébe, és megkímél a felesleges problémáktól amit az együttélés egyébként okoz. Inkább én idegesítem néha, azzal, hogy szétdobálom a cuccaimat. Persze így is rengeteget fejlődtem. Szegény kerekesszékével nem tudna úgy közlekedni, ahogyan szeretne, ha mindig elállná az útját egy zokni, vagy póló. Ha mást nem is tanultam volna, rendszerezést azt biztosan.
 Nem tudom mit akarok pontosan, általában csak megyek amerre érzem. Valószínűleg az agyamon elhatalmasodott az oxigén hiány és levegőért könyörögve vezet engem az erdőbe. Olyan úton haladok, amin eddig nem. Ez a szakasz merőben más, mint az eddigiek, több a nagy fa és nehéz a lombok között átlátni. Egy tisztás szerűhöz érek, aminek közepében egy erős-szerkezetű fa áll, ráépített helyiséggel. Mindig talál újat az ember a környéken. Elindulok megvizsgálni az építményt. Megbizonyosodom róla, hogy a feljáró stabil és mászni kezdek. Ismét megérzem azt a plusz öt kilót, ami rám ragadt az ünnepek alatt, de elterelem ezeket a gondolatokat és felérek a tetejére. Szép innen a kilátás. Most már az imént említett lombok fölött nézek végig a környéken és tetszik amit látok. Szép tavaszi idő van. Éppen csak annyira hideg, hogy a levegőt még frissítőbbé tegye. Egészen teljes a kép idefenn.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 21. 01:02 Ugrás a poszthoz

Anna

 Még egy picit mélázok a táj szépségében, amikor vödörcsörgést hallok, közvetlen utána pedig egy lány mentegetőzését. Beszédéből az derül ki, hogy azt hiszi itt lakom, én pedig próbálom tudtára adni, hogy nincs semmi gond. Közeledni próbálok és már nyitom a számat, hogy megmagyarázzam a helyzetet, mikor hátralép és én nagyon megijedek.
 -Várj! Gyere! - itt már a karjánál fogom és finoman arrébb húzom. - Ne haragudj, de nem bírom nézni ahogy a bejáratnál állsz. Elég tériszonyos vagyok tudod és ha másokat látok a magasban félelem és veszélyérzés nélkül nagyon bepánikolok és késztetést érzek, hogy megmentsem őket; magamat meg egy szívrohamtól. - Nem mintha a lány esni készült volna, de velem ilyenkor forog a világ és nem igazán érzékelem a teret a valóságban. A lényeg, hogy már ő is beljebb került és nekiláthatok elmagyarázni, hogy akármennyire is volna jó, én is a kastélylakókhoz tartozok.
 Lehet nem kellett volna felvennem a szarvasmintás pulcsimat... Ebben tényleg elképzelhető, hogy erdőlakó vagyok... Még ilyet!
 -Én is csak ide tévedtem, nem zavarsz! - épp ellenkezőleg. Nem tudnék sokat időzni itt a panoráma minden szépségétől függetlenül sem egyedül. Valószínűleg tízperc múlva visszatérnék a kastélyba, vissza a kékekhez. A lány biztosan más házból való, vagy falulakó. Én többnyire csak levitásokkal beszélek, főleg az elmúlt időben. Jót tesz nekem, ha kicsit ismerkedem másokkal is! Határozottan rám fér.
 -Tolland Clotan vagyok. Sokan próbáltak már becézni, szerintem a Toll a legjobb eredmény eddig, bár én a Tollandot szeretem. Persze hívj ahogy gondolod - mosolygok. Felvidít az erdei környezet. Szeretek közel kerülni a természethez. Nagyon megnyugtató.
 -Levitás harmadéves. Te is a Bagolykőben tanulsz?
 Az Eridonról tudom, hogy oda a bátrak járni, nem nekem való ház. A Navine is egy mozgalmas, kreatív banda. A Rellonban szeretnek még tanulni de oda rossz élmények fűznek. Volt egy kellemetlen találkozásom egy... Vérszomjas lánnyal. Nem tudnám megmagyarázni, de ezt a szót érzem legtalálóbbnak rá. Szó, mi szó jó helyre osztottak be.
 -Hazautazol a tanítási szünetben? - teszem fel a következő kérdést, miközben még nem tudhatom biztosan, hogy Bagolyköves-e. Akárhol is tanul... Ilyenkor mindenhol szünet van.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 22. 00:11 Ugrás a poszthoz

Anna, aki nem Pancsa Smiley

 Nevetése engem is megnevettetett. Őszinteségével és azzal, hogy nem ő volt az első aki jót derült a nevemen és annak variációin. Sosem értettem szüleimet hogy jött össze a Tolland meg a Clotan, mikor külön is nagyon fura név mindkettő. Lehet csak fellapoztak egy könyvet és az első talált nevet adták nekem. Bár... Talán anya nem hagyott volna ilyesmit. Mi van, ha a tudta nélkül történt? Lehetetlen képzelgéseimen csak még inkább derülök.
 Meglepetésemre Anna járatos a levitások között. Legalább is tud róluk. Én pedig az ő házukról kevésbé. Kicsit úgy érzem le vagyok maradva szociálisan. Gyakrabban fogok kiruccanni!
 -Hogyne! - válaszolom vidáman - mindkettőjüket jól ismerem, Alexről nem is beszélve. Egy szobában lakunk. Azerothnak hívják. - nem tudom megoszthatok-e ilyen titkos információkat külső személyekkel, de azért én megteszem. Biztosan nem mondja el senkinek. Megkérni nem akarom. Mégis csak, milyen ostobán hatna, ha megkérném hogy tartsa titokban a szobánk nevét? Szó-szót követ. Beszélek arról miként élünk együtt és hogy egészen rendszerető ember lett belőlem itt létem alatt. Miközben beszélünk úgy látom, hogy partnerem figyelmesen hallgatja amit mondok, ami egy pillanatra zavarba is hoz. Szeretem, hogyha érdeklődnek aziránt amit mondok, de többnyire nem szoktam olyat mondani amire sokan figyelnének. Elég magamnak való vagyok, és ritkán szólalok meg. Most is csak a lány figyelmes tekintete juttatta eszembe, hogy egészen sokat beszélek. Hiába. A friss levegő beindította az agyamat. Még befejezem a gondolatot, aztán hagyom, hogy ő is szóhoz jusson. Ő sem akar hazamenni.
 -Karácsonykor már hazautaztam. Nem akarok többet hazajárni. Nem vagyunk túl jól a szüleimmel. Olyan varázslók, akik megfogadták, hogy nem varázsolnak, mert az veszélyes és mert jobban vonzza őket a mugli élet. Nem csak amolyan fanatikus módon, hanem még én is kételkedem benne néha, hogy bármilyen varázslásra képesek lennének. Pont ezért nem is gondolom, hogy törődnének velem. Hagyták, hogy varázsló legyek, min a bátyámnak is, de levették rólam a kezüket. Én meg ilyen emberekhez nem akarok visszamenni. - többször megfogalmazódott már ez bennem, de most tényleg egészen beszédes kedvem kerekedett. Egyre arra gyanakszom, hogy nem a friss levegő meg a tavasz-illatok teszik ezt velem. Lehet a holdállás. Vagy valami átok.
 
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 22. 18:12 Ugrás a poszthoz

Mallorca - Dol
-zárás-

 Kényelmetlen pozíciómból már nem is segíthetett volna ki más. Megoldásnak kellett születnie és így is lett. A kezdetben furcsa lány mostanra bebizonyította, hogy az aprónak aligha nevezhető bakit teljes higgadtsággal képes helyrehozni. Igazi nagy erejű boszorkány lehet. Nem volt alkalmunk még rendesen megismerkedni. Talán majd egyszer... Egy másik életben. Nem hiszem hogy egy helyre sodorna majd minket a sors, elvégre ő kísérletezik és nagy erejű boszorkány én pedig még mindig csak tanulok. Tanulhatnék akár tőle. Ott hagynám a Bagolykőt és itt maradnék. Itt úgyis minden olyan ideális. Nem mintha ez egy könnyű döntés volna. Sőt, nem mintha ez egy reális döntés volna. Mugli ismereten tanultuk, hogy a muglikat könnyen nyomon követheti a hatóság. A varázslókkal ugyanez a helyzet. Csakhogy itt a hatóság főként tévedhetetlen.
 Az este további részében még váltunk néhány szót. Én nem beszélek az iskolámról mert szeretem, ha az emberek nem tudnak mindent rólam. Csak amennyit szükséges. Nem mintha volna rajta bármi szégyellni való, csak szeretek tisztalappal indítani. Ha mindent elárulok elsőre az olyan, mintha olyanokkal beszélnék akiket már ismerek. Ennek így jobb a hangulata. Őróla kiderül, hogy utazó és járja a nagyvilágot mindenféle varázslatokat kutatva. - Itt magamnak megjegyzem, hogy kísérleti nyulakat keresve.
 Mindketten fáradtak vagyunk, de azért jót beszélgetünk. Nevetgélünk és elütjük az időt. Nem nehéz, ha ilyen nyári-idő van ránk, mint itt Spanyolországban. Igazi álomsziget ez a Mallorca. Rajtunk néhányunkon kívül ma este is mindenki jól szórakozhatott itt. Sok külföldi jár erre elverni a pénzét, vagy éppen megkeresni az egész évre valót. Sok furcsaság történhet itt az év minden szakában, különösen nyáron, de olyan egész biztosan nem, mint amennyit mi ma átéltünk. Dol a beszélgetés végén megjegyzi, hogy ő másnap tovább száll. Örülnöm kéne, hogy végre nyugodtan pihenhetek, de épp ellenkezőleg. Úgy érzem, hogy ilyen izgalmak után megfog ölni az unalom. Persze nem marasztalom. Nem is tudnám mivel, meg ha tényleg olyan nagy kalandor, akkor mindig máshol kell kalandokat keresnie. Elmegyünk lefeküdni, de még előtte elbúcsúzunk.
 A nyaram további részét a szigeten pihenve töltöm. Az első hetem nagyon unalmas, de utána hozzászokok a pihenéshez. Spanyol tudásomat egészen felfejlesztem, ami jó, mert az angol már teljesen elenyésző, a csehről nem is beszélve. Itt a szigeten megtaláltam a nyugalmat, de augusztus végén azért örülök, hogy visszatérhetek iskolámba. Jobban kötődök hozzá, mint gondoltam. Még akkor is, ha a boszorkánynak nem említettem meg. Lehet sosem találkozunk többet.
 Aztán megpróbálom kiverni a fejemből mindazt ami a nyáron történt velem. Azon gondolkodom inkább, mi várhat rám a harmadik évfolyamon. Kíváncsi vagyok milyen vezetőt kap majd a Levita ház.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2014. március 22. 18:13
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2014. március 23. 13:27 Ugrás a poszthoz

Anna

 Érdekesnek tűnik számomra, hogy a lány nem kérvényezte még, hogy elhagyhassa a gólyalakot. Én sosem éreztem magamat a miénkben jól. Az első perctől az volt a vágyam, hogy szobát kaphassak, még ha osztoznom is kell valakivel, mert nagyon-nagyon fontos nekem, hogy otthon érezhessem magam. A szüleim mellett nem volt beteljesült a boldogság, így mindig is vártam valami sajátra, ami pont olyan, mint ahogy én képzelem. Alex mellett ez megvalósítható. Szerintem mindkettőnknek otthona a szobánk.
 Anna indulatosan válaszolt a szüleimmel kapcsolatban. Kissé haragudtam magamra, amiért mosolyogtam ezen, ugyanakkor teljesen jogosnak éreztem.
 - Tudod, te most azt mondtad ki, amit én nem mondhatok. Szerintem sem helyes az ilyesfajta gyereknevelés, de nem akarok ítélkező lenni. Ki tudja? Lehet nekik sem könnyű velem, amiért én meg szeretnék varázsolni. Ellentmondok a nagy vágyaiknak és nem igazodom hozzájuk, ahogyan ők sem az enyémekhez. Lehet én sem lennék jobb szülő. - Dehogy lennék! Mellettem biztosan elszabadulna a pokol. És egyébként is, még nagyon-nagyon éretlen vagyok. Mit olvasnék a lurkóimnak? Tankönyvet? Hogy tanítanám meg őket, hogy hősök legyenek, mikor még a seprűt sem mertem használni. Teljesen valótlannak tűnik, hogy jól, de még akár rosszul is gyereket nevelnék, ki van zárva.
 - Köszönöm, hogy kimondtad helyettem. Azt hiszem tényleg nem normális ez úgy ahogy van. Remélem a negyedik év után munkát vállalhatok és saját házat bérelhetek a faluban. Szeretek itt lenni, csak mindig önálló szerettem volna lenni. - sosem szoktam erről beszélni. Mindig levitásokkal beszélgetek, akiket nagyon szeretek és nem akarom hangoztatni, hogy elakarom őket hagyni. Nem is lenne igaz, mert szeretem a társaságukat. Milyen egy remete típus vagyok én! Sokszor szembesíteném magamat, hogy ez így nem jó...
 - A te szüleid mivel foglalkoznak? - miután az enyéimről már beszéltünk egy keveset én is tudni szeretném, hogy a különleges lányt milyen emberek nevelték. Reakciójából ítélve, ő talán többször is használhatott varázslatot. Milyen jó neki!
 Különleges lány alatt a külsejét értem. Szép zöld szemei vannak és erőteljes vörös haja.Megkérdezném tőle ez-e az eredeti színe, de fene tudja... A lányok kényesek tudnak lenni a külsőségekre és nem akarom megsérteni egy ilyen ártatlan kérdéssel. Ami biztos, az az hogy nagyon jól áll neki. Nem is értem, hogy nem láttam még a kastélyban. Biztosan kitűnik a többi lány közül.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tolland Clotan összes hozzászólása (55 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel