36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várffy-Zoller Róbert összes RPG hozzászólása (182 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. július 25. 22:41 Ugrás a poszthoz

Gyávák

Csak Runát ismertem fel a támadóim közül, de gyanítottam, hogy Niki is köztük van. A gyáva nyúl nem merte felvállalni az arcát, Runában legalább ennyi bátorság volt. A harmadik jómadár meg bizonyára egy volt a sok agymosott levitás csicska közül.  
Már azt is tudni véltem, hogy Niki bujkál a Zorro jelmez mögött, hiszen a pálcám eldobása cseppet sem zökkentette ki, és még varázsolni is volt ideje. Igen, erre csakis a nagy Hegyi lehetett képes. Úgy látszik rosszul mértem fel a köztünk lévő távolságot, hiába tűnt néhány méternek, volt az tíz méter is. Az Illigo bejött, én pedig leragadtam. Szerencsémre a mögöttem rúgásra készülő ninja is így járt, így a mozdulatsort már nem tudta kivitelezni. Ha ki akar szabadulni, azzal én is egérutat nyerhetek. Egyelőre azonban csak annyit észleltem, hogy a ruhám felszakad, és egy Z betű alakul ki a mellkasomon. Könnyű ám a távolból vagánykodni! Legszívesebben ordibálni lett volna kedvem, és elhordani mindennek a támadóimat, de a szájpadlásomhoz ragadt nyelvemnek köszönhetően csak hörögni tudtam. Utolsó esélyem, a verbális fegyver is oda lett ezzel. Jobb híján a jól ismert nemzetközi jelzéssel mutogattam, hogy azért tudják, nem fogok meghunyászkodni, tehetnek velem bármit.    
A lényegen azonban ez mit sem változtatott, elértem képességeim és lehetőségeim korlátait, már csak a csoda segíthetett rajtam. De legalább hősiesen helytálltam a túlerővel szemben, becsületesen küzdöttem, amíg bírtam. A fenébe is, le kellett volna terítenem Zorrot! Talán akkor még a magam javára is fordíthattam volna ezt a nagyon egyenlőtlennek induló küzdelmet. Áh, nem is volt értelme feltételezésekbe bocsátkoznom, legyőztek, további sorsom támadóim kezébe került. Megadatott számukra, hogy porig alázzanak. A tartásomat azonban nem fogom elveszteni, annyi szent.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. augusztus 5. 12:42 Ugrás a poszthoz

Gyávák

Kaptam egy lábbilincselő átkot, meg egy kötőző bűbájt is. Még mindig baromira tarthattak tőlem, ennyi mindentől már egy sárkány is harcképtelenné vált volna. Az meg egyenesen maga volt a röhej, hogy Runa még egy Protegot is bevetett. Abbahagytam a csapkodást, igyekeztem higgadtnak tűnni. Jöttek az ötletek, hogy miként szégyeníthetnének meg, de még a legvadabb elképzelés sem váltott ki belőlem heves érzelmeket, felvettem a pókerarcot. Ha látják, hogy nem hisztizek, talán már nem is fogják annyira érvezni a tortúrát, és gyorsan lelépnek.  
Zorro közben feloldotta az Illigot. A Pofix hatása is véget ért, azonban ezt nem fedtem fel, néma maradtam. A csalánártást is csendben tűrtem, hiszen nagy fájdalommal nem járt, csak alaposan elcsúfított. Nagy szerencsém, hogy sokáig ötleteltek és lassan cselekedtek, ugyanis a lábbilincselő átok és a kötöző bűbáj is semmissé vált.    
Már éppen ellentámadásba kezdtem volna, de megtörtént a csoda. Váratlanul átkok kezdtek el záporozni támadóim felé. Runát egy Stupor vonta ki a forgalomból, a ninjára denevérhad vetette magát, Zorro pedig megvakult, sőt a csalánártás kellemetlenségeit is megtapasztalhatta. Gyorsan visszavettem tőle a pálcámat, ennek érdekében a fizikai erőszak alkalmazásától sem riadtam vissza az álarcossal szemben.
- Fumos! - szólt a varázslatom, gondoltam így könnyebben nyerhetek egérutat. A reváns még várhatott, hiába próbáltam volna meg most rögtön visszavágni, annak is örülhettem, hogy viszonylag olcsón megúsztam, és elhúzhatom a csíkot. Nem tudtam, kiknek köszönhettem, hogy kimászhattam a csávából, de nem is érdekelt. Majd úgyis benyújtják a számlát, ha akarják, de addig nem érdekeltek, ismeretleneknek nem fogok hálálkodni. A füst takarásában elhagytam a kastély épületét. Már most azon járt az agyam, hogy miként állhatnék bosszút, mert nem hagyhattam ennyiben. Meg fogják még bánni, hogy ujjat mertek húzni velem.
  
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. szeptember 25. 18:10 Ugrás a poszthoz

Évnyitó

A vizsgaidőszakban sikeresen elértem, hogy negyedik évfolyamos maradhassak. Írtam hat kiváló vizsgát, többet nem voltam hajlandó. Hét sikeres vizsga esetén készülhetnék az ötödikre, ami meg is lett volna, ha egyesek tartanák a szavukat. Határozottan emlékeztem rá, hogy a tusán való részvételért minden versenyzőnek be lett ígérve egy kiváló minősítés tetszőlegesen választott tantárgyból. Aztán persze később már visszakoztak, csak a győzteseket részesítették ebben a kiváltságban. Apropó győztesek. Szánalmas, hogy nem hoztak döntést, és két bajnokot is avattak. Számomra a mágustusa tradícióinak semmibe vételét jelentette ez, hiszen alapvető kikötés, rengetegszer hangoztatott szólam, hogy a végén csak egy maradhat. Még szerencse, hogy nem én lettem az egyik bajnok, ki nem bírtam volna, ha osztozkodnom kell, inkább önként lemondtam volna a címről.
A nagyterembe lépve, a díszítést meglátva ért a felismerés, hogy a sárgák nyerték meg házkupát. Ki nem néztem volna belőlük, összességében bárgyúnak és ostobának tartottam őket. Még jó, hogy a Rellon nagy ívben tett az egészre, mert a navinésektől kikapni hatalmas égés a többieknek, akik komolyan álltak hozzá. Jó okom volt rá, hogy teljesen közömbösen viseltettem idén a pontverseny iránt, mindent a tusának rendeltem alá, mindhiába. Az iskolaelsőség megvédése egy kis vigaszt jelenthetett volna, de amikor közölték, hogy nem jár a beígért vizsgakedvezmény, hagytam a búsba. Remélem magukba szállnak egy kicsit, az iskolára sem vet jó fényt, hogy egy iskolaelső a következő évben bukott diákká válik.
Igazából nem is volt sok értelme eljönnöm az ünnepélyre, csak a kviddicsben bízhattam, hogy jut nekem is valami dicsőségmorzsa. Unott arccal foglaltam helyet az asztalunknál, karba font kézzel szemléltem az összegyűlteket.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. október 5. 18:47 Ugrás a poszthoz

Annabell

Az ünnepség folyt a maga monoton medrében, de egyszer csak szúrást éreztem az oldalamban. Odakaptam, egy pillanatra a szemem is becsuktam. Mikor kinyitottam, különös érzés kerített hatalmába. Az Eridon asztalánál összenéztem egy lánnyal, és minden vágyam az lett, hogy ölelhessem, csókolhassam.
~ Mi van veled ember? Ez egy bányarém, akire normális esetben rá se néznél! ~ szólalt meg egy belső hang valahonnan nagyon mélyről, de képtelen voltam elkergetni a szerelmes gondolatokat, ráadásul a lány rövidesen oda is jött hozzám.
~ Légy erős! Ellen kell állnod! ~ belül hatalmas csatát vívtam, de kívülről ebből legfeljebb annyi látszódhatott, hogy néha ökölbe rándult a kezem, vagy behunytam a szemem. Sajnos a mágia hatása fokozatosan felülkerekedett a valós énemen.
- Naná, hogy hiányoztál, édes. - te jó ég, miket hordtam össze, valójában fogalmam se volt, hogy honnét szalasztották ez a csajt, még a nevét se tudtam. Az ellenállásomból annyira futotta, hogy nem kezdeményeztem, viszont a lány kénye-kedve szerint kiélhette magát rajtam. Hagytam, hogy megcsókoljon, hagytam, hogy magához húzzon. A rövid szünetet kihasználva fejemet a vállába fúrtam. Legszívesebben örök életemre így maradtam volna, mintha ebben a pozícióban találtam volna meg életem értelmét.
Cselekednem kellett. A ruhát finoman letoltam a lány bal válláról, és csókokkal halmoztam el e számomra kiváltképp vonzó testrészét. Lábaim és kezeim néha-néha azonban idegesen megremegtek, ez jelezhette, hogy valami nagyon nem volt rendben.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. október 30. 12:00 Ugrás a poszthoz

Halloween
Kiva

Hallottam, hogy a halloweeni mulatságon párbajozni is lehet, egy ilyen lehetőséget nem hagyhattam ki. Már csak azért sem, mert nem igazán tudtam hol levezetni a bennem felgyűlt feszültséget, mióta a kviddics szünetelt. Közben persze megszívattam egy-két nyomingert, de ez édeskevés volt. A jelmezzel nem kívántam sokat vacakolni, bár felmerült bennem az is, hogy Hegyi Nikinek öltözöm, végül megelégedtem egy sima levitás öltözékkel, éppen elég visszataszító volt az is. Levita címeres talár, rikító kék nyakkendő, egy szemüveg, hogy strébernek nézzek ki, és már készen is voltam. Tuti, hogy mindenki megijed, de minimum megrökönyödik, ha ilyenben lát.
A kastély előtti rét, mi mássá, mint temetővé lett alakítva. A kapunál kezembe nyomtak egy töklámpást. Értetlenül néztem, hogy ezzel meg mi a francot kezdjek, rögtön rá is bíztam az egyik elsősforma srácra, hogy őrizgesse helyettem. Természetesen tudomására adtam, hogy a testi épségét kockáztatja, úgy vigyázzon.
Most már csak párbaj ellenfelet kellett találnom, bár számítottam rá, hogy nehéz lesz, kevesen vállalják a küzdelmet a biztos vereség tudatában. Elmormoltam egy hang felerősítő varázslatot, majd felálltam egy sírkőre, hogy kiemelkedjek a tömegből.
- Ide jöjjön, aki párbajozni akar! - zengett a hangom. Erre fel kellett figyelnie az érdeklődőknek.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. október 31. 22:44 Ugrás a poszthoz

Halloween
Kiva

A felhívásom hatására a közelemben állók többsége lehajtott fejjel gyorsabb tempóra váltott és eliszkolt. Tudtam én, hogy ez lesz.
- Na mi van gyávák? Senki? - már éppen nevetni akartam egy jóízűt ezen a szánalmas bagázson, de aztán meglepetésben hirtelen mukkanni se tudtam, amikor elkaptak egy Mobilicorpussal. Ki merészelte?
A földet érés után rögtön előkaptam a pálcám, és idegesen hadonásztam vele körbe, keresve a támadót. Végül kiderült, hogy Kiva volt a tettes, aki vigyorogva állt elém.
- Szóval te voltál. Nagyon vicces. - most már kicsit megnyugodtam, bár a hangom még mindig felerősítve szólt, így akár úgy is tűnhetett, hogy dühösen rákiabálnék az eridonosra. Elmondtam hát gyorsan egy Finitét, hogy megszüntessem a varázslatot.    
Kivával szemben azért elnéző tudtam lenni, legalábbis egy bizonyos szintig. Váratlanul ért, hogy pont ő szeretett volna párbajozni velem, hiszen azon kevés ember közé tartozott, akikkel barátinak mondható viszonyt ápoltam. Ilyenkor persze homokba dugják fejüket azok, akiknek a bögyében vagyok, szemtől szemben naná, hogy nem mernek kiállni.        
- Oké, de előre szólok, hogy párbajban senkinek se kegyelmezek. - hiába voltunk jóban, ez egy párbajban számomra nem jelentett semmit, csak a győzelem érdekelt. Megeshet, hogy egy kicsit sajnálni fogom, hogy kárt teszek a lányban, de gyorsan el fogja nyomni diadal semmihez se hasonlítható mámoros érzése.
- Már csak felügyeletre lesz szükségünk. Keríteni kellene egy tanárt. - meglehet, hogy mostanra már fel is figyeltek a párosunkra, és talán be is ajánlkozik valaki. Végtére is elég feltűnő lehetett, amit műveltünk.    
      
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. november 5. 18:54 Ugrás a poszthoz

Halloween
Kiva

Csak mondanom kellett, és máris felajánlkoztak a felügyeletre, nem más, mint a gemmológia tanárnő. Voltak kételyeim az alkalmasságát illetően, itt semmit se értek a kavicsai, de inkább befogtam a számat, és valami köszönjük félét erőltettem ki magamból. Elintézem Kivát sec-perc alatt, nem a felügyelőn fog múlni. De ha mégis, tuti nem viselném el, ha megint egy elhibázott és szakmaiatlan ítélet miatt nem hirdetnének ki egyértelmű győztesnek.
A pást készen állt, Kiva megjegyzését pedig már meg se hallottam, csak a győzelem lebegett a szemem előtt. Hagytam, hogy ellenfelem térfelet válasszon magának, én pedig a másik oldalra álltam. Kezdődhetett a párbaj. Üdvözöltük egymást, majd a hátraarc után öt lépést távolodva ismét szembe fordultunk.
Bevett taktikám volt, hogy könnyű varázslattal kezdek, aminek lehetőleg a pálcamozdulata is egyszerű, az ige pedig gyorsan kiejthető. Sokan beleesnek a hiába, hogy rögtön az elején valami nagyot akarnak húzni, de mire végeznének a végrehajtással, már be is kapnak egy látszólag gyenge varázslatot.
- Exagito! - szóltam, nekem bőven elég lett volna, ha Kiva egyelőre elveszítené az egyensúlyát, utána pedig nyugodtabban küldhetnék rá valami erősebbet.
- Clipeus! - biztos, ami biztos, a legegyszerűbb pajzsbűbájt is elmormoltam, komolyabbra nem lett volna időm, de ha Kiva mégis kivitelezni tudott egy támadást, akkor szinte biztos, hogy a női párbajozókra rendkívül jellemző kezdeti kapkodásban csak valami egyszerűbb jöhetett össze neki, azt pedig akkor a Clipeussal is ki tudom védeni.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. november 7. 14:42 Ugrás a poszthoz

Halloween
Kiva

A varázslatom természetesen talált, Kiva elcsúszott, azonban a Clipeusom gyengének bizonyult, hanyatt is estem, de egy gyors Finite után már talpra is álltam. Együttes találatot hirdettek, elhúztam a szám, kénytelen voltam elismerni a jogosságát. Fenébe is, illett volna hoznom ezt a kört. Bár tény, hogy a stílusomnak nem kedvezett a hagyományos lebonyolítás, mivel a rapid partikat kedveltem, ahol nem voltak körök, hanem folyamatosan lehetett sorozni az ellenfelet. Ott jöhetett ki igazán a tudásbeli különbség, mert itt mázlival bárki behúzhatott egy-egy kört.    
A második kört fölényesen hoztam, a harmadikban azonban szerencséje volt Kivának. Na tessék, erről beszéltem, ha a második körben vihettem volna tovább az akciót, már nyertem volna. Nyilvánvaló volt az is, hogy sokkal látványosabban, meggyőzőbben szereztem pontot, mint Kiva, de ugyanúgy egy pont járt neki is, így jöhetett a szétlövés. Enyhén szólva nem tetszett, hogy csupán a varázslat kivitelezésének sikeressége, és még csak nem is találat döntött. Mi ez a bölcsődés szint?
Mindenesetre bólintottam, mégse tarthattam kiselőadást a tanárnőnek arról, hogy mi a párbajok lényege, de Kiva helyett akár felé is irányíthattam volna a pálcám egy jó kis átokkal, hiszen ez is győzelmet eredményezhetett volna, a célzás nem számított. Vagy teszem azt, kiáltok egy Lux-ot, és máris nyernék? Röhejes volt az egész, hihetetlen, hogy ebben a nyavalyás iskolában nem tudtak egy párbajt normálisan levezényelni. Úgy döntöttem, nem égetem tovább magam, a visszaszámlálás végén varázslás helyett leugrottam a pástról, Kiva nyert. Lehetett feladásnak is értelmezni, de Kiva is sikeresen kivitelezte a kábító átkot, csak nem talált el. Hanyagul intettem egyet, majd leléceltem.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. november 7. 22:31 Ugrás a poszthoz

Luca

Közeledett a Navine elleni kviddicsmeccs, és a mentális felkészülés jegyében úgy döntöttem, megcsodálom a kupát, amit még a Golyóálló Griffekkel nyertem. Időnként jó látni, hogy nem hiába teszi ki szívét-lelkét az ember. Nem úgy, mint a párbajoknál, idegesített, hogy hivatalosan még egyet se tudtam megnyerni itt, Bagolykőn.
A trófeaterembe csak szökőévente szoktak betévedni a diákok, és akkor is legtöbbször kényszerből, valami büntetőmunka ürügyén. Tény, hogy a terem elrendezése nem volt valami látogatóbarát, első alkalommal nekem is keresgélnem kellett, hogy hová tették ki az iskolaelsőségem bizonyítékát. Állítólag volt valami szisztéma az egészben, de nem pazaroltam energiát a megfejtésére, helyette három fix pontot jegyeztem meg: az év hajtója, és az iskolaelső címeimet, valamint a kviddicskupát. Utóbbihoz indultam, de feltűnt, hogy egy lány téblábol az iskolaelsőségemet hirdető vitrinnél, így jobbnak láttam közelebbről megnézni, hogy miben mesterkedik.
- Ott csak óvatosan, ha kedves az életed! - szóltam oda messziről, jelezvén jó előre, hogy ha bármi rendellenséget tapasztalok, attól kódul. Mikor odaértem a vitrinhez, megelégedve tapasztaltam, hogy minden rendben, a lány ezúttal megúszta. Viszont az új volt, hogy Dalma is bekerült az iskolaelsők sorába, így két levitás fogott közre.
- Díszes társaságba kerültem. - jegyeztem meg enyhe undorral, félig-meddig magamnak.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2013. november 10. 17:27 Ugrás a poszthoz

Luca

A figyelmeztetésemre nem vártam szóbeli reakciót, a lány jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát. Előhúztam hát a pálcámat is, és rá szegeztem, hogy észrevegye magát.
- Kérdezte bárki is, hogy miért vagy itt? - hihetetlen, hogy elsőre nem fogta az adást, és lökte a sódert. Csak azzal mentette meg magát, hogy felismert, és tudomása volt néhány eredményemről, így elérte, hogy megkegyelmezzek és hajlandó legyek pár szót váltani vele.
- Költői kérdés, naná. - zártam rövidre a van-e még valami a tarsolyomban témát, sértésnek vettem volna, ha komolyan gondolta, hogy ilyet kérdez.  
Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy kritizálhattam két, szerintem indokolatlanul piedesztálra emelt levitást.
- Hegyi Nikoletta volt a regnáló iskolaleső, amikor idekerültem. Nem bírta elviselni, hogy fényévekkel jobb vagyok nála, folyamatosan megpróbált keresztbe tenni nekem az agymosott követőivel. A legvégén már odáig fajult a dolog, hogy csoportosan az életemre törtek. De elbántam mindegyikkel, hála a kivételes varázstudásomnak. Nikit azóta senki se látta. - a lány fantáziájára bíztam, hogy vajon mi történhetett Nikivel. Elképzelhető, hogy kissé kiszíneztem a történetet, nem emlékezhettem minden részletre pontosan.
- László Dalma meg… – óhatatlanul nevetés tört ki belőlem, eszembe jutott, hogy a mágustusán behányt a zsupszkulcsozástól.  
- Mindent elmond, hogy már ő sincs itt az iskolában. Az egész Levita azon dolgozott, hogy iskolaelső legyen, mindent Dalmára tettek fel, ha már a házversenyt elvesztették. Sikerült nekik, de végig akkora nyomás nehezedett a lányra, hogy az idegei rövidesen felmondták a szolgálatot, erre a tanévre már nem jött vissza. - úgy adtam elő a sztorit, mintha tényekre alapoznék, holott pletykákból raktam össze a saját verziómat.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2014. január 11. 21:22 Ugrás a poszthoz

Nina

Nem indult jól az évem, olyan kedvtelennek éreztem magam, valahogy semmi se tudod igazán lekötni. A tanulás nem érdekelt, a vizsgák még messze voltak. A kviddics meg szünetelt, pedig talán még azzal foglalkoztam volna a legszívesebben.
A tükör előtt töprengve rá kellett jönnöm, hogy a külsőmmel se lehetek elégedett, mintha felszedtem volna pár kilót az ünnepek alatt. Mivel jobbat úgyse tudtam, gondoltam lenézek az erőnlét termébe, egy kis gyúrás talán majd jobb kedvre derít.
Bemelegítésként pózoltam párat a tükörnek, de tényleg nem volt az igazi. Hihetetlen, hogy pár hét lazulás már meglátszott a fizikumomon. Pedig nem engedhettem meg, hogy eltunyuljak, bármikor késznek kellett lennem egy párbajra vagy verekedésre. Múltkor is a felkészültségemnek köszönhettem, hogy egymagam legyőztem a rám támadó három merénylőt. Sok irigyem volt, akik minden lehetőséget igyekeztek megragadni, hogy keresztbe tehessenek nekem. És bizony volt, hogy nagy ritkán sikerrel jártak, bármennyire is elképzelhetetlennek tűnik. Persze sok minden csak utólag állt össze bennem. Ott volt például a mágustusa. Nyilvánvaló, hogy lejárató kampányt folytattak ellenem a háttérben, talán még meg is zsarolták a döntéshozókat, mert hogy a tudásommal magasan kiemelkedtem a mezőnyből, azt bárki láthatta. Aztán ott volt az az eridonos csajszerűség, aki rám mászott az iskolai ünnepélyen. Tuti, hogy ezt is előre megtervezték.
Tulajdonképpen ki se állhattam az erőnlét termét. Nem értettem, hogy minek ide a sok mugli kacat, amikor a varázsvilág erre a célra készülő eszközei fényévekkel jobbak. Rövid bemelegítés után megragadtam két mágikus kézi súlyzót, melyek automatikusan az izomfejlesztéshez éppen legoptimálisabb tömeget veszik fel. Beálltam a tükör elé, és egyenletes ütembe emelgettem a súlyzókat.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2014. január 16. 16:26 Ugrás a poszthoz

Nina            

Természetesen feltűnt, amikor az egyik attraktív rellonos mestertanonc, Nina belépett a terembe, nem az a fajta volt, akit nehéz volt észrevenni. Külső adottságait kamatoztatva modellkedésből állítólag már most hatalmas vagyonra tett szert. De aztán azon kívül még, hogy aranyvérű, mást nem is igazán tudtam róla, pedig akár még az érdeklődésemre is számot tarthatott. Eléggé lesújtó pillantást vetett rám, amikor elhaladt mellettem, köszönésre se méltatott. Viszonzásképp egy műmosolyt eresztettem meg felé. Ráférne, hogy megmutassam neki, ki is az a Várffy-Zoller Róbert.
Fél szemmel figyeltem, hogy elkezdte használni a futópadot. Leraktam a súlyzókat, és teátrális mozdulatokkal odamentem ahhoz a futópadhoz, amelyik közvetlenül Nina mellett volt.
- Nina, igaz? - felé fordultam és megszólítottam, de közben már rá is pattantam a futógépre. A megszólítással csupán az volt a célom, hogy valamelyest jelezzem neki, hogy elszámolni valónk van. Egyelőre nem készültem semmi különösre, csupán láthatóan gyorsabb tempóra kapcsoltam, mint a lány. Kíváncsi voltam, hogy kihívásnak veszi-e a dolgot, vagy továbbra is levegőnek néz.
- Gyorsabban nem megy? - próbáltam meg egy kicsit még provokálni is. Persze futás közben nem nagyon akartam beszélni, egyelőre azonban még bírtam tüdővel. Baj csak akkor lenne, ha elkezdenék zihálni, de tuti, hogy kettőnk közül a lány előbb ki fog fulladni. Az csak egy dolog, hogy jól néz ki, meg karban tartja a testét, de egy komolyabb megterhelés kibírását már nem néztem ki belőle. A hozzá hasonló modellecskék eledzegetnek egy-egy órát, aztán ettől már olyan nagy sportembernek képzelik magukat. Megnézném őket egy kviddicsmeccsen! De persze féltik az aranyos kis pofikájukat.    
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2014. március 12. 17:54 Ugrás a poszthoz

Ophelia

Opheliát a csapattag-toborzó kampányom keretében környékeztem meg, és sikerült is meggyőznöm, hogy érdemes csatlakoznia, de cserébe egy felhozó edzést kért, mert elmondása szerint a repülés nem tartozott az erősségei közé. Gondoltam ezen ne múljon, megbeszéltem vele egy időpontot, hogy mikor találkozzunk a pályán.
Nekem is jól fog esni egy kis kikapcsolódás, így a vizsgaidőszak végén. Tavaly nem voltam hajlandó megerőltetni magam, így regnáló iskolaelső létemre megbuktam. Pedig hat kiválót még így is összeszedtem. Vicces, hogy micsoda magasságokat és mélységeket élhettem meg rövid időn belül. Utólag belegondolva még jól is jöttem ki belőle, hogy csúsztam egy évet, mert így legalább nem kell egy tablón szerepelnem a nyominger Palarnnal.
Igazság szerint teljesen sötétben tapogatóztam, hogy Ophelia vajon mennyire lehet tehetséges kviddicses. Mondjuk a tehetségnél többre tartottam a szorgalmat, elszántsággal rengeteg mindent lehetett pótolni, ez pedig érzésem szerint megvolt a lányban.  
Késtem, de még így én értem ki előbb. Céltalan várakozás helyett a szertárból kihoztam két seprűt, meg a labdákat, hogy ennyivel is előbbre legyünk. Nem terveztem semmi komolyat, először megmutatja Ophelia, hogy mit tud a seprűvel, utána meg kikísérletezzük, hogy melyik poszt illene hozzá a legjobban. A terelőséggel szemezett, de én jobban szerettem, ha ezen a poszton fiúk játszanak. Ritka, hogy egy női terelő magas szintre tud jutni, bár pont a Rellon egyik volt kapitányáról, Grósz Annáról mesélték, hogy mennyire kiemelkedő terelő volt. Na igen, azért ehhez hozzátartozik, hogy egyes pletykák a női mivoltában is megkérdőjelezték, ami sok mindent megmagyarázhat. Aztán ott volt még Leonie, aki szintén érdekes jelenség volt, mint terelő. Bár tulajdonképpen ő általánosságban is érdekes jelenség volt. Mindenesetre Opheliából is inkább egy Leonie-típusú terelőjátékot tudtam volna kinézni, amikor is elsősorban nem az erejére, hanem az ügyességére, szemfülességére támaszkodik. Majd most kiderülhet, mennyire stimmelnek a megérzéseim.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. február 14. 13:23 Ugrás a poszthoz

Valentin-nap
Michelle

Rossz passzban voltam, nem találtam a helyemet se az iskolában, se a kviddicspályán, és még a lányoknál sem. A tanulás nem motivált, tulajdonképpen még azt se tudtam, hogy milyen szakot végezzek el, pedig már nyakunkon voltak a vizsgák. A legutóbbi kviddicsmeccsünkön csúnyán kikaptunk, ritka gyenge formában játszottam. Hiába dobtam egy szép gólt, utólag sem vigasztalt. Aztán itt volt ez a Valentin-napnak nevezett valami, a szerelmesek ünnepe. Gondoltam majd kerítek magamnak egy lányt, és jól fogom érezni magam. De ez se akart összejönni. Rá kellett ébrednem, ha nem vagyok a csúcson, nem érdeklem az embereket, csak a hírnév, a körülöttem lévő felhajtás vonzza őket, nem pedig a személyiségem, maga az ember. Belegondolva, valóban kiállhatatlanul tudtam viselkedni, könnyen fejembe szállt a dicsőség, lekezelő, nagyképű, és sokszor gyerekes voltam. Most, hogy csőstül értek a problémák, érett meg bennem ez a felismerés. Késznek éreztem magam a változásra, hogy végre megkomolyodjak. Nehéz és hosszú küzdelemnek ígérkezett, de okvetlenül szükséges volt. A szüleim részéről is éreztem a nyomást, hogy érettebb hozzáállást, felnőtthöz illő viselkedést várnának el tőlem. Rettentően dühös voltam rájuk, amikor a Bagolykőbe kerültem, hiszen akaratom ellenére rám kényszerítették, hogy ide jöjjek. Ezt szánták büntetésnek, legalábbis így éreztem. Valójában azonban így adtak esélyt, hogy újrakezdhessem. Azonban nem változtam semmit a németországi önmagamhoz képest, ott folytattam itt is, ahol Németországban abbahagytam. Most már csak magamra számíthattam, egyedül kellett kiharcolnom az élettől egy újabb esélyt.
A lányokhoz való hozzáállásomon kívántam legelőször is változtatni. Eddig csak puszta eszközként, játékszerként tekintetem a legtöbbször rájuk, szinte ember számba se vettem őket. A Valentin-napon bizonyíthattam önmagamnak, hogy tudok kulturáltan szórakozni egy lány társaságában. Partnert viszont nem sikerült találnom. Ugyan lett volna lehetőségem a random randira jelentkezni, de ezt méltóságomon alulinak éreztem, túl nagy volt benne a kockázat, így tényleg csak utolsó, kétségbeesett lehetőségként számoltam vele.
Egyik nap, amikor éppen az önsajnálat és tehetetlenség legmélyebb bugyraiban vergődtem, felkeresett Michelle Angelique Saint-Venant, és aláírást szeretett volna kérni tőlem, mint híres kviddicsestől. Felcsillant a szemem, hogy végre itt egy igazi rajongó, biztos látta a Navine ellen lőtt zseniális gólomat, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy begyűjtse az aláírásomat. De amikor ezt szóba hoztam, kiderült, hogy csak az egyik szorgalmihoz kell neki, szó sincs rajongásról. Megpróbáltam hát a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, az aláírásért cserébe megkértem a lányt, hogy Valentin-napon legyen a partnerem. Belement az üzletbe.
A Fénylő Lelkek Udvarában rendeztek programokat a párocskáknak, az udvar bejáratánál beszéltem meg a találkozót Michelle-lel. Egy szál rózsával terveztem fogadni, úgy gondoltam mégiscsak így illik, bármennyire is egy műrandiról volt szó, ami arra szolgált, hogy rendbe tegyem a saját önérzetemet. Aztán lehet hiába készültem, el se jön, simán kinéztem belőle, hogy az egyezségünk ellenére átver.
            
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. augusztus 30. 20:10 Ugrás a poszthoz

Iza - meccs után

A pályán lévő játékosok közül Iza teljesítménye keltette fel elsősorban a figyelmemet, tulajdonképpen csak miatta látogattam ki a mérkőzésre. Persze eleinte próbáltam leplezni, hogy szorítok érte, de amikor hatalmas bravúrral hárította Podmaniczky elemei erejű dobását, megfeledkeztem magamról, és felugrottam a Levita táborral együtt. Öklömmel a levegőbe bokszoltam, és "Szép volt!"-ot kiáltottam. Hülyén nézhettem ki a rellonosok között, de innentől már nem volt mit takargatnom, folyamatosan biztattam a kékek őrzőjét, és minden egyes védésénél látványosan örültem.
Várható volt, hogy az Eridon előbb-utóbb megpróbálja semlegesíteni Izát, és egy dupla dinamittal sajnos sikerült is nekik. Szinte magamon éreztem a gurkó ütését, annyira beleéltem magam a játékba. A lány ájultan ért földet. Legszívesebben a pályára rohantam volna, hogy segítsek neki, de a sokktól szinte lebénultam. Csak remélni tudtam, hogy nincsen komolyabb baja. Még soha nem éreztem ilyet. Új volt számomra, hogy magamon kívül más is őszintén érdekelt. Túlléptem volna a saját árnyékomon?
Közben elkapták a cikeszt, de nekem csak fáziskéséssel esett le, hogy vége a meccsnek, bajnok az Eridon. Kevés gól esett a mérkőzésen, 7-7 gólt dobtak a felek. Mi 22 gólt szereztünk az idényben, a Levita 14-et, az Eridon 13-at. A játék sava-borsa a gól, mégis az a csapat ünnepelhetett bajnoki címet, amelyik a legkevesebb találatot érte el. Győzedelmeskedett az antijáték? Részben igen, mindamellett mindkét őrző - különösen Iza - jó napot fogott ki, ezért se láthatott ma sok gólt a közönség.
Összeszedtem magam, és rohantam a gyengélkedőre. Minden sérült játékos benn feküdt, már néhány látogató is érkezett. Gondolom fogalmuk nem volt arról, hogy én mit kereshetek itt, de nem érdekeltek. Megálltam Iza ágya mellett, és vártam, hogy életjelet adjon.
  
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. szeptember 6. 10:18 Ugrás a poszthoz

Iza

Iza megszólalt, de érzésem szerint még nem volt teljesen tiszta a tudata, nem hiszem, hogy felismert. A kérdésére kapásból nem tudtam, milyen választ adhatnék, de nem is kellett válaszolnom, mert előtűnt Michelle a semmiből, és megtette helyettem. Észre se vettem, hogy a teremben tartózkodott. Tudtam, hogy jóban van Izával, de sose értettem, hogyan és miért lettek ilyen jóban. Michelle veszélyes nőszemély, meglehet érdekből barátkozott Izával, és valójában csak kihasználja a lányt.
Michelle tulajdonképpen közvetetten elárulta, hogy kikapott a Levita, és ezt nem feltétlenül tartottam szerencsés megoldásnak. Aztán persze ő, mint aki jól végezte dolgát, lehuppant egy székre. Rajtam volt a sor, hogy nyugalmat sugározzak Iza felé. Nem érkeztem üres kézzel, egy hirtelen ötlettől vezérelve magammal hoztam egy kvaffot. Odacsúsztattam Iza keze alá, remélvén, hogy ez kellő biztonságérzetet ad neki, és nem kezd el azon filozofálni, hogy kikaptak. Ha van valami, ami megnyugtathat egy őrzőt, akkor az a kvaff birtoklása. Gyengéden megsimogattam a lány kezét.
- Most már minden rendben lesz. Hogy érzed magad? - próbáltam szóval tartani, de ha inkább pihenni szeretne, akkor nem fogom erőltetni a dolgot.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. szeptember 24. 15:11 Ugrás a poszthoz

Nagy létszámú kerettel vártuk a szezonkezdetet, következésképp komoly harcra lehetett számítani a kezdőcsapatbeli helyekért. A játékvezetőnknek köszönhetően szerencsére lehetőségünk adódott egy edzőmeccs lejátszására, ahol eldőlhettek a még nyitott kérdések. Ezúttal tehát nemcsak a saját játékommal kellett törődnöm, hanem egyúttal igyekeznem kellett értékelni is a többiek teljesítményét, sőt olyan helyzeteket kialakítanom, melyek próbára tehetik őket. Helyettesemre, Míneára ugyanez a feladat várt, így a meccs végén együtt összegezhetünk, hozhatunk majd döntést.
A kvaffra tessék-lássék módon mozdultam rá, nem volt a célom az elhozatala. Nem úgy Flórának, aki gyorsan reagált, és egy ütéssel hátra próbálta játszani a labdát csapattársainak. Kockázatos megoldás volt, de aki nem kockáztat, nem is nyer. Könnyedén megszerezhettem volna a kvaffot, ám ehelyett inkább felzárkóztam a megiramodó Flórához, és keményen bevágódtam mellé oldalról, igyekezvén megállítani, de minimum lelassítani. A tétmeccseken sem fogják hagyni, hogy zavartalanul előretörjön, hozzá kell szoknia a fizikai párharcokhoz. A kvaffal meg remélhetőleg törődnek majd a csapattársaim.


+1
Tetszik, hogy hagyod érvényesülni a többieket Wink
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. szeptember 24. 22:42
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. szeptember 29. 10:14 Ugrás a poszthoz

Miután kikerült Flóra, lefékeztem, én már nem akartam belefolyni ebbe az akcióba, helyette vártam a többiekre, kíváncsi voltam, hogy meg tudják-e oldani a helyzetet. Nem tudták, gólt kaptunk. Ráadásul Corina a játékot sem volt képes folytatni, így hát cseréltünk, Helena érkezett a helyére.    
A büntetőzónánk előterében felrepültem jó magasra, úgy a középső karika háromszoros magasságában lehettem. Ha őrzőnk észrevesz, akár ide is passzolhat, de persze az sem gond, ha valamelyik hajtótársamat választja, végtére is ők még semmit se mutattak, és elsősorban nekik kell bizonyítani, nem nekem. Innen fentről mindenesetre kiválóan belátom a pályát, és egy meredek lefelé repüléssel gyakorlatilag bárhová odaérhetek.


+1
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. október 12. 20:32
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. október 1. 21:55 Ugrás a poszthoz

Mikor Helena megkapta a kvaffot megindultam felé. Közben láttam, hogy Flóra is készül valamire. Még szerencse, hogy lefelé könnyebb repülni, mint felfelé, így volt esélyem, hogy csapattársam segítségére siessek. Helena észlelte is, hogy gond lehet, felkészült a passzra. A lány közelébe érve vízszintesbe tettem a seprűmet, és fogadtam a passzt. Megtört a lendültem ahogyan összeszedtem a labdát, de legalább az enyém volt. Igyekeztem felgyorsítani, nyílegyenesen a Norina által őrzött karikák felé indultam, miközben ráfeküdtem a kvaffra, hogy nehezen férhessenek hozzá.


+1
Utoljára módosította:Kőrösi Dániel Martin, 2015. október 12. 20:38
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. október 13. 15:11 Ugrás a poszthoz

Mínea nagyon határozottan indult meg felém. Eszem ágában sem volt kitérni, a pozíció az enyém volt, ő az, akinek nem kellene összeütközésre törekednie. Közben Scarlett is feltűnt az oldalamon, és lökött rajtam. Igaz, nem túl nagyot, a kvaff aligha forgott veszélyben, de arra mindenképpen elég volt, hogy meginogjak. A legrosszabbkor vesztettem el a pozíciómat, ráadásul ez Mínea számításait is felboríthatta. Utolsó lélekjelenlétemmel felfelé - legalábbis arra, amit az adott helyzetben felfelének gondoltam - rántottam a seprűmet, de éreztem, hogy közben Scarlettet nagy erővel ellököm. Ettől kezdve Fortuna kegyeire volt bízva a sorsunk. Ütközhetünk mindhárman, megúszhatjuk mindhárman, de akár az is benne van a pakliban, hogy csak Scarlett és Mínea ütközik, én pedig sértetlenül jövök ki a szituációból. A csapat szempontjából nyilván az lenne a legjobb, ha egyikünknek sem esne baja, de most elsősorban csak a saját irhám megmentésére tudtam gondolni.

JV reagot igényelnék a szituáció kimenetelének eldöntésére. (:
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. október 22. 14:27 Ugrás a poszthoz

Kamilla

Megkívántam az édességet, gondoltam benézek a cukrászdába. Jól tudtam, hogy minden híresztelés ellenére rendkívül szegényes a kínálatuk, de hát ezzel kellett beérni csóró falusi környezetben.  
- Süteményt! - a zsebemből kimarkolt galleonokat hanyag mozdulattal a pultra dobtam, de azt már a pultos belátására bíztam, hogy mivel szolgálnak ki. Kerestem egy szimpatikus asztalt, és helyet foglaltam.    
A cukrászdában több helyen is visszaköszönt a 1808-as alapítási dátum, nagyon büszkék voltak rá. Elképzelni nem tudtam, hogy miért kelhetett ide cukrászda a 19. század elején. Most a diákok eltartják a helyet, de akkor még nem volt tanoda, mégis milyen vendégek járhattak ide? Szerintem akkoriban még csak a Bérczes rezidencia meg néhány viskó állhatott itt a faluban. Tuti, hogy kamu ez az 1808-as alapítás, és csak marketingfogás az egész, hiszen a nagy múlt menő. A sok birka meg be is veszi ezt a maszlagot, mert gondolkodni manapság luxus.
Már vagy három perce helyet foglaltam, és vártam, hogy kiszolgáljanak, de még mindig semmi. Micsoda csigatempó. A minisztérium illetékes felügyeleti szerve simán bezárathatná ezért a helyet. Én csak a panaszkönyvbe írhattam bele, és ezt meg is fogom tenni, hacsak addig le nem nyűgöznek valamivel. Bár erre nem sok esélyt adtam, maga lenne a csoda.
      
Mardekár Malazár
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. október 26. 11:40 Ugrás a poszthoz

Halloween - egyedül

A tavalyi halloween gyengén sikerült, reméltem, hogy idén többet kihoznak magukból a szervezők. Azonban nagyot kellett csalódnom már rögtön az esemény meghirdetésekor: idén nem szerveztek párbajozást. Remek, az egyetlen élvezhető programit sikerült eltörölniük. Elhatároztam, hogy csak azért is el fogok lőni pár átkot, úgyis mindig találni az ilyen alkalmakon néhány balekot, akik szinte magukat kínálják fel, hogy áldozatok lehessenek. A jelmezemen nem kellett sokáig gondolkodnom, Mardekár Malazár bőrébe bújtam. Rendkívül élethűre sikerült az álcám, biztos voltam benne, hogy nehezen fognak rám ismerni. A jó öreg Malazárnak meglehetősen kétes megítélése volt manapság, de az érdemeit elvitatók rendszerint megfeledkeztek egy fontos körülményről: elképzeléseit, cselekedeteit az ezer évvel ezelőtti viszonyok között kellene értelmezni, nem pedig a jelenbe vetítve. Ezt figyelembe véve pedig semmivel se volt gonoszabb vagy elvetemültebb, mint bárki más, korának legnagyobb varázslói közé tartozott. Biztos voltam benne, hogy arra tökéletes lesz Mardekár Malazár szerepe, hogy a sárvérűekre a frászt hozhassam.
A nagyterem bejárata előtt megpróbáltak a kezembe nyomni valami löttyöt, mondván, hogy ez megvéd a démonoktól. Nemes egyszerűséggel a földre borítottam a fiola tartalmát, nekem ugyan nem volt szükségem semmilyen bájitalra egy olyan helyen, ahol egy Felagund taníthatta a bájitaltant. Több károm lenne belőle, mint hasznom, ha meginnám. Leszámolok önerőből is bármilyen démonnal, csak jöjjenek nyugodtan.
A terembe lépve elsőként az italos pult keltette fel a figyelmemet. Odamentem hát, és le is húztam egyet a Gyilkos Mámor nevű itókából. Mámoros íze volt, szó mi szó. Elkezdtem nézelődni, kerestem a leendő áldozataimat.
Mardekár Malazár
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2015. október 30. 12:28 Ugrás a poszthoz

Luca - Gréta - Zoli

Nem sok embert  tudtam felismerni, rendesen elmaszkírozták magukat. Lucát viszont kiszúrtam, és még azt is jól halottam, hogy a szoknyájának hosszára megjegyzést tettek. Bizonyára az egyik nővére gondolta úgy, hogy feltétlenül közölnie kell ezt. A közelükbe keveredtem, de ügyelve arra, hogy ne legyen feltűnő, hogy készülök valamire.
- Reducio! - mormoltam el feltűnésmentesen a kisebbítő bűbájt, egyenesen Luca szoknyájára célozva. Ugyanis én úgy gondoltam, hogy rövidnek ugyan a rövid, de még mindig nem elég rövid az a bizonyos ruhadarab. Nem valószínű, hogy kiszúrtak a tömegben, ezért feltűnésmentesen odébbálltam.
Ekkor azonban meglepetés ért, egy kis démon szólított meg, mondván, hogy ő a lelkiismeretem. Mióta van nekem olyanom? Mindenesetre arra sarkalt, hogy kérjem fel táncolni Boglár Grétát. Persze, majd pont egy nyamvadt kis sárvérűvel fogok táncolni, még mit nem. Ráadásul közben félénknek és csendesnek kezdtem érezni magam. Az ellenállásra esélyem se volt, kiutat talán az jelenthetett, ha megpróbáltam ellentmondást felfedezni a démon utasításaiban. Ezt volt az utolsó tiszta gondolatom, egyelőre elvesztettem magam felett az irányítást, és Gréta előtt találtam magam.
- Szia.. szóval... hát... izé.. arra gondoltam, hogy táncolhatnánk. - nyökögtem ki félszegen, és közben a cipőm orrát bámultam. Hánynom kellett magamtól, de tehetetlen voltam. Ekkor azonban szembenéztem a levitás Kilt Zolival. Levitás.. volt egy tiszta pillanatom, no meg a démon is azt mondta, hogy a párja úgysem bánná, ha felkérem Grétát táncolni.
- Te meg kopj le! - szóltam, a mesterségesen keltett félénkségemnél e pillanatban erősebbnek bizonyult a levitások iránt érzett szeretetem. Gréta esetében a sárvérűségére kell koncentrálnom, és akkor talán sikerülhet legyőznöm a démont.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. szeptember 17. 19:59 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

Visszatértem. Elnézve a csarnokot semmi sem változott. Minden ugyanolyan, mint régen. Ugyanolyan kicsinyes és szánni való. Csoda, hogy jóformán sehol se hallottak a Bagolykő Mágustanodáról a világban? Roxfort, Durmstrang, Ilvermorny - néhány név, amelyek jól csengenek a varázsvilágban. És a Bagolykő Mágustanoda? Egy pöcegödör is lehetne akár, annyira ismerik. De ennek most vége, eljöttem, hogy fényes elmém ismét beragyogja a kastélyt, és messze földön híressé tegyem az iskolát, ahová jártam. Mert az mégsem járja, hogy a volt iskolám ne a legjobb legyen. Nem mutat jól az életrajzomban.
Ahogyan merengtem a csarnokban, felsejlett bennem egy régi emlék. Itt támadt rám a három nyavalyás repedtsarkú annak idején. Sőt, mint később kiderítettem, negyedikként még az a nyomorék Alex is benne volt az akcióban. Az ő feladata volt, hogy alibit biztosítson a tényleges elkövetőknek, mert meg akarták úszni a büntetést. Tipikus levitás hozzáállás. Bármit is csinálnak, csak büntetés ne legyen, mert az a világ vége. Aznap hárman jöttek ellenem, mégis alig tudtak leteríteni. Nyomoroncok. Meg is lehet nézni, hogy mi lett velük. Ellenben én itt vagyok, olyan erősen, mint még soha. Nemhogy hárman, tízen sem tudnának elintézni. Akkor még a nyelvem és a pálcám nélkül meg voltam lőve, de ma már közel sem ez a helyzet. A nonverbális varázslást természetesen még diákként kitanultam, a pálca nélküli mágiát pedig az elmúlt időszakban sajátítottam el, miközben jártam a világot.  
Az emlék felidézése után odaléptem a faliújsághoz, hátha találok valami érdekeset. Csalódnom kellett. Csupa unalmas, közhelyes felhívás. Tükrözik a kastélyban lakók jelenlegi szellemi állapotát. Lesz tennivalóm bőven. Persze segíteni csak azokon lehet, akik akarják is, hogy segítsek. Nem fogok könyörögni senkinek, ha kell, elintézem, hogy kihulljon a férgese.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. szeptember 17. 20:45 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

Szép nyugodtan olvasgattam a fali újságot, mire egy kutya teljesen váratlanul rámászott a lábamra, és félreérthetetlen mozdulatot tett.
- Tetves bolhazsák! - rúgtam le magamról dühösen. A szerencsétlen hangosan nyüszített fel a fájdalomtól. Nem érdekelt, úgy gondoltam megérdemelte, sőt további fegyelmezésre is szüksége lett volna, mert úgy látszott, hogy a gazdája - már ha volt - nem tanította meg a jó modorra. Egyelőre azonban megúszta ennyivel, mert megjelent a gazdája. Hálóingben és mezítláb. A pofám majd leszakadt, hogy ilyen megtörténhet egy "neves" intézményben.
- Név, ház, évfolyam! Gyerünk, bökd ki, amíg nem fogy el a türelmem. - szólítottam fel a kisasszonyt. Egy ekkora kihágás nem maradhatott büntetlenül.
- Tudod egyáltalán, hogy ki vagyok? - kérdeztem meg aztán, jó lesz, ha megjegyzi a nevemet.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. szeptember 17. 21:29 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

A kutya csak nem nyugodott le, hiába kapott egy jól irányzott rúgást. De most már aztán elegem volt, sóbálvánnyá változtattam, pálca nélkül. Ez egy olyan átok volt, amit már egy elsős is tudhatott, pálcával. Pálca nélkül persze sokkal nehezebb mutatvány, de voltam már annyira dühös, hogy az érzést beleadjam egy egyszerű átokba. Az eb élettelenül ért padlót. Kíváncsi voltam, hogy vajon a gazdája felismerte-e mivel varázsolta el.
- Ez nem a te napod. - feleltem nagy fejcsóválás közepette, miután türelmesen végighallgattam a lány feleselését.
- A nevem Várffy-Zoller Róbert. Hallanod kellett rólam. Tanár vagyok - nyomtam meg, hogy rájöjjön, hol a helye. Jobban tette volna, ha visszavesz.
- Navine, gondolhattam volna. Legalább nem Levita. - mondtam mély lenézéssel a hangomban. Csak egy sárga lehetett ilyen elvarázsolt, hogy hagyja szabadon kóricálni a kiskedvencét.
- Hagytad elkószálni a kutyádat, feleseltél, és az öltözeted sem megfelelő. Legalább -10 pont büntetést kioszthatnék, és akkor még rendes voltam. - ijesztettem rá a lányra. De nem akartam a házát is büntetni, a szerencsétleneknek volt elég bajuk anélkül is.
- De kapsz egy esélyt. Lássuk, hogy mit tudsz, elő a pálcáddal! Szabadítsd ki a kutyádat! - szólítottam fel. Most kiderül, tanult-e valamit az iskolában. Még ha nem is jár sikerrel, legalább próbálkoznia kell.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. szeptember 18. 09:47 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

- Nem számít, hogy szeretem-e az állatokat. - úgy tűnhetett, hogy nem szeretem az állatokat, de egy kis fizikai fenyítés még nem volt halálos bűn, az utána bevetett átok pedig csak ártalmatlanította, de nem ártott a kutyának. Különben sem velem kellett most foglalkozni, ez csak elterelés lett volna a valódi problémáról. Miután a lány számára kiderült, hogy tanár vagyok, rögtön megváltozott a hozzáállása.
- A kutya valóban nem tehet róla. Hanem a felelőtlen gazdája, aki nem neveli megfelelően. - állapítottam meg a tényállást.
- Elég a mellébeszélésből! - szóltam határozottan, amikor a lány megpróbált lebeszélni a büntetésről. Élnie kellene az eséllyel, amit felajánlottam, de egyelőre tudatlanságot mutatott. Ugyan még csak elsős volt, de az alapok ismerete pont elég lett volna ahhoz, hogy logikus gondolkozással megoldást javasoljon a problémára.
- Mégis mi történhetett a kutyáddal? Bűbáj, átváltoztatás, vagy talán átok érte? - kérdeztem. Ha egy problémát megfelelő kérdésekkel közelítünk meg, akkor a válaszok könnyebben elvezethetnek a megoldáshoz. Ez egy olyan apró, módszertani fogás volt, amit bármikor be lehetett vetni. Csak a diákok nem feltétlenül szoktak maguktól rájönni erre. De hát ezért voltunk itt mi, tanárok.            
 - Nézz rá! Szorosan összehúzódott, kimerevedett végtagok, teljes mozdulatlanság. Mire utal szerinted mindez? - ez egy olyan helyzet volt, amikor az elméleti tudást gyakorlatban kellene alkalmazni. Persze nem volt biztos, hogy egyáltalán az elméleti tudás megvolt-e.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. szeptember 19. 17:57 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

A lány viselkedése nem tetszett, folyamatosan feleselt, csak nagy nehezen értette meg, hogy okosabban teszi, ha végre elhallgat. De hát navinés volt a szentem. Nekik legendásan lassú a felfogásuk, csak ezért voltam vele türelmesebb, mint amennyire türelmes általában lennék.  
- Remek! Látod, megy ez! - szóltam, mikor helyesem jött rá, hogy a kutyáját átok érte.    
- A sóbálvány átokról tanulnotok kellett idén. Gyerünk, támadj meg vele! - biztattam a lányt, hogy küldje rám az átkot, és közben eltávolodtam néhány méternyire tőle. Így válik rögtönzött gyakorlóteremmé a bejárati csarnok. A szemléltetés kedvéért én is elővettem pálcámat, és felkészültem a védekezésre.
A szorgalmi javítós ajánlaton viszont csak nevetni tudtam.
- Ugyan már, hogyan javíthatna egy porbafi*gó alsó éves szorgalmikat? Tanuld meg előbb rendesen használni a pálcádat! - mondtam a lánynak, hogy tudja, hol a helye.    
- Amúgy meg nagy ívben teszek a szorgalmikra. Időfecsérlés az egész, többet ér, ha gyakoroltok.- ez volt a velős véleményem. Persze nekem is lehet majd szorgalmikat küldeni, de a javítással nem fogok sokat vesződni. Arra valók a tanársegédek.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. szeptember 19. 19:02 Ugrás a poszthoz

Lora Fontaine

A jelzőm talán erős volt, de hát képtelen voltam visszafogni magam, azt látván, hogy mekkora magabiztossággal állt elém egy elsős, hogy majd ő javítja a szorgalmikat. Ezek után viszont lesújtva vettem tudomásul, hogy a lánynak esze ágában sem volt belemenni egy kis gyakorlásba. Most kellett volna a magabiztosság! Sajnálhatja, hogy nem élt az eséllyel, erőltetni ugyebár meg nem fogok senkit se.
- Rendben, legyen, ahogy akarod. Finite! - szépen hangsúlyozva mondtam ki a varázsigét, és a pálcamozdulatot is látványosan, követhetően mutattam be. Ha figyelt a lány, legalább ennyit elleshetett, jövőre előnnyel indulhat. A kutya kiszabadult.
- A büntetéstől ezúttal eltekintek, de ha legközelebb szabályszegésen foglak, duplán visszakapod. - a büntetés úgysem segített volna az igazi problémán.      
- Jó éjszakát! Gyakorolj sokat! - köszöntem el a lánytól, majd eltűntem a folyosókon. Tulajdonképpen nem is voltam csalódott, mert tudtam, hogy rossz a helyzet, és most meg is tapasztaltam. Lesz teendőm bőven, nagy szerencséje az iskolának, hogy itt vagyok. Vegyük mindjárt Lora esetét. Egy elsős diák, aki esélyt kapott extra gyakorlásra, de kihátrált. Bezzeg a szorgalmi javítás ment volna! Normális helyzet ez? Nem! Egy diának minden alkalmat meg kéne ragadnia, hogy varázsolhasson! Hiányzik a gyakorlat iránti szenvedély, pedig e nélkül semmit sem ér az elmélet. Többségében életképtelen, magolós könyvmolyok kerülnek ki innen. Tisztelet a kivételnek.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2017. október 10. 21:30 Ugrás a poszthoz

Eszterházy Diána

Képtelen voltam elaludni, csak forgolódtam az ágyamban. Gondoltam elindulok egy ellenőrző körútra a kastélyban, egy kis séta után talán könnyebben álomba szenderülök. Természetesen eszembe se jutott, hogy a házi rendet megsértő diákokkal találkozhatok, hiszen a Bagolykő egyet jelentett a vasfegyelemmel. Ja nem.
Valahogy a konyhához keveredtem, gondoltam benézek, és bedobok egy jó éjt italt. A keleti szárny első emeletéről jutottam el a a nyugati szárny földszintjéig, és közben se prefektussal, se tanárral nem találkoztam. Ez lenne a híres járőrözés? Kitörölhetjük a házi renddel, ha a betartatására nem ügyelünk.        
Belépve a konyhába megrökönyödve tapasztaltam, hogy az egyik diák éppen éjszakai nassolását végezte, senkitől sem zavartatva. Az egyik manó pont egy jókora adag fagylaltot szolgált fel az illetéktelenül itt tartózkodó vendégnek. Na, abból már nem eszik! Kezemmel suhintottam egyet, a fagylalt pedig a lány arcába csapódott. Megérdemelte. Reméltem, hogy van annyira jó mágiahasználó, hogy a segítségem nélkül is majd tisztává varázsolja magát.  
- Nassolgatunk, nassolgatunk? És mindezt takarodó után? - szóltam szemrehányóan.
- Név, ház, évfolyam! Halljam, gyerünk! - szólítottam fel a lányt a tőlem várható keménységgel. A tettét nem úszhatta meg komoly büntetés nélkül.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várffy-Zoller Róbert összes RPG hozzászólása (182 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel